(B)országimázs, avagy folyékony aranyunk

Kép: Páczai Tamás

Magyarország már nemcsak a bulinegyed vagy a Balaton miatt vonzó turisztikai célpont, hanem a világ gasztronómiai és borturisztikai térképeire is felkerülünk az elmúlt évek fejlesztéseinek és átgondolt stratégiájának köszönhetően.

2013 júniusában részt vehettem egy háromnapos kerékpártúrán a Fertő-tó burgenlandi részén. Tökéletes utak, virágzó cseresznyefák, biodinamikus borászatok, organikus kertészetek, fine dining éttermek, luxushotelek és muskátlis panziók szegélyezték kalandozásaimat. Minden roppant tökéletesnek tűnt, zöldebb volt a szomszéd kertje. Élénken él bennem a purbachi „Haus am Kellerplatz” vinotéka is, ahol a Lajta-menti hegység borgazdáinak 350 tételéből vásárolhattunk, és űrtechnológiát idéző automata boradagoló robot segítségével 64 féle bort kóstolhattunk a tizedfok pontossággal temperált, zsetonnal működő rendszerben.

Teltek az évek, én magam is felnőttem a borhoz: hétvégenként a bulinegyed helyett egy palack jó bort választok szombat estére, és amikor tehetem, meglátogatom a 22 borvidékünk közül a kedvenceimet.

Az elmúlt évben megfordultam Tokaj-Hegyalján, Badacsonyban, Sopronban, Szekszárdon, Egerben, ezekről a Képmás hasábjain is olvashattak. Egy ilyen kiruccanás alkalmával a szekszárdi Posta testvérek mesélték kitűnő kadarkájuk kóstolása közben, hogy a biodinamikus szőlőtermesztés náluk azt is jelenti, hogy az őzek és szarvasok „komolyan besegítenek a hajtásválogatásban és a fürtszelekcióban”. Ott rádöbbentem, hogy nekem inkább a természetes lazaság adja a színvonalas körítést a borhoz, nem a robotika.

Kifakultak emlékeim a purbachi kertről, és megértettem, hogy a borturisztikai élményekben a legmodernebb technikáknak és az ősi hagyományoknak egyforma helyük és szerepük van.

Csakúgy, mint a profi marketingmunkának, ugyanis hiába termeljük a világ egyik legjobb desszertborát, ha rajtunk kívül kevesen értesülnek erről, és még kevesebben látnak ezen túl. Ezért kiemelkedő lehetőség hazánknak, hogy a 10. IWINETC-t Budapesten rendezik, és a kétnapos konferencia után workshopok és szervezett túrák keretében testközelből ismerkednek meg a magyar borvidékekkel a nemzetközi borturizmus véleményvezérei.

Külföldön szinte kizárólagosan Tokajhoz kötik a magyar borokat, így érthető, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség mint az állami bormarketingért felelős szervezet is erre összpontosít marketingben és a fejlesztések terén, hiszen kell egy zászlóshajó olyan értékes borvidékeink befutásához, mint például Villány, Szekszárd vagy Badacsony.

Kép: Páczai Tamás

Hegyalján már a rendszerváltás előtti években megindult az újjáépítés, kezdetben alulról szerveződve – a két világháború és a kommunizmus évtizedei ugyanis alaposan megviselték a királyok borának több évszázados hagyományait. A munka negyed évszázad után kezd beérni. Jól jelzi ezt, hogy a brit Guardian neves szakírója, Fiona Beckett szerint 2017-ben tokaji furmintot volt érdemes inni a szigetországban. A furmintot Magyarország másik szenzációs borának nevezte a Forbes hasábjain a New York-i Thomas Pellechia független borszakíró. A szintén brit Evening Standard pedig „Miért fogunk idén mindannyian magyar bort inni?” című cikkében arról jelentett, hogy a brit Lidl különleges nemzetközi borokat bemutató válogatásának legkeresettebb darabja a tokaji késői szüretelésű félédes bor, de a száraz Dereszla furmint is nagyon népszerű a vásárlók körében. A Lidl borbeszerzői 2017 tavaszán tanulmányi úton vettek részt hazánkban, melynek szervezésében a Magyar Turisztikai Ügynökség is közreműködött. A brit Lidl eladott borainak harmada tokaji, ez 2016-ban hatmillió palackot jelentett, ami a 2015-ös eladások duplája, és arányaiban két másik kiskereskedelmi lánc (Waitrose, Marks & Spencer) is hasonló bővülésről számolt be.

Persze az ígéretes trendek mellett tennivaló is akad. A február 22–23-án Egerben rendezett 19. Szőlészeti és Borászati Konferencián Elizabeth Gabay (Master of Wine) előadásában kiemelte, hogy 2016-ban is 1,3 euróba került az összes exportált magyar bor literje, eszerint „az olcsó borok alternatívájaként tekintenek a magyar borokra a világ nagy részén”. A neves borszakértő összegzésében kifejtette, hogy sok országban lenne nagyon jó esélye a magyar boroknak, de csak kitartó munkával lehet ezt elérni.

 Kép: Páczai Tamás

Ez a munka a borhoz kapcsolódó élményturizmust is magában foglalja. Mád felett Szokolay Ákos, a Budaházy pince borásza vezetett körbe. Szerinte „ez itt Hegyalja Monte-Carlója”, mindent kielégítő szálláshelyekkel, a fine dining Gusteau Kulináris Élményműhellyel és az ország legdrágább földterületeit tartalmazó Szent Tamás-dűlővel. A közeli Tarcalon Berecz Stephanie (Borászok Borásza 2014) nyitott hangulatos borkostolót és kávézót, tőle pár háznyira Bartha Gabó a Terrapolisban várja permakultúrás kertjével, kóstolóival és a fine dining határán egyensúlyozó egyedi vacsoráival a betérőket. Egyéb látnivalóban sincs hiány, említhetjük a bodrogkeresztúri pincéket vagy a bodrogkisfaludi vendégházakat, a Megyer-hegyi tengerszemet, a Zemplén Kalandparkot Sátoraljaújhelyen, Boldogkő és Regéc várait, a vizsolyi Bibliát, a Bodrogzugot Tokajnál.

Az állami és a magánszektor mellett a természet és a történelem is azt szolgálja Hegyalján, hogy évszázadok óta luxusborként becsült folyékony aranyunk, a Tokaji Aszú ismét legszebb fényében csillogjon minden pohárban.

 Kép: Páczai Tamás

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.