Kép: Antal-Ferencz Ildikó

A helyszínen tartott projektindító sajtótájékoztató házigazdája az egyik ötletgazda, Vecsei H. Miklós színművész volt. Mint mondta, számára hatalmas öröm, hogy a két művésztársával alapított, a generációk közötti és azon belüli egymásra figyelést hirdető STALKER csoport tagjainak újabb ötlete valósul meg, ráadásul nagyon széles állami, kulturális és civil szervezeti támogatással.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében és támogatásával átadott automata ötletét és a hozzá kapcsolódó olvasásnépszerűsítő kampányt Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) igazgatója és Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója is méltatta, mindketten hangsúlyozták a közösségi élmény és az kultúra fontosságát.

Bán Teodóra arra biztatott, hogy vegyük kezünkbe az irodalmat, mert üzenni egymásnak lehet a szövegen, a zenén, de a tárgyakon keresztül is. Ezek a zsebkönyvek összekötik a kitalálókat, a megvalósítókat és a majdani olvasókat – mondta. Káel Csaba szerint ezekkel a könyvekkel lázadnak a tévhit ellen, hogy nincs szükség kultúrára és emberi kapcsolatokra. A könyv illata és tapintása egy olyan élmény, amit érdemes átélni és megosztani egymással, és ezáltal is együtt vagyunk. A Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is épp ez a célja – tette hozzá.

A projektet az EMMI is támogatta, többek közt azzal az elektromos kisbusszal, amelyben egy könyvekkel megtöltött kisebb automatát helyeznek el. A járművel Vecsei H. Miklós és Grecsó Krisztián író nyáron körútra indulnak, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig a legkisebb falvakban is népszerűsítsék a kezdeményezést, az olvasás és a közösségépítés fontosságát.

A mai instant világban – ahol porlevesekkel élünk és vízzel méretre növelhető törülközőket használunk – nagyon jó, hogy megjelenik a valódi kulturális érték is, és egy automatából már nem csak testi, hanem szellemi és lelki szükségleteket is ki lehet elégíteni irodalmi olvasmányok formájában – fejezte ki örömét Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. A kezdeményezés a fiatalokhoz hozza közelebb újszerű, szerethető és hozzájuk szóló formában az olvasást és a könyv szeretetét – hangsúlyozta. A költészet napi időzítés találó – tette hozzá, hiszen a kultúra közel hoz egymáshoz, az olvasás a tartalmas csendek, a felnézések és az élménymegosztás révén közösségformáló is. Végül reményét fejezte ki, hogy az ötlet hungarikumként elterjed külföldön is.

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Vecsei H. Miklós elárulta: a válogatás a környezetükben élő fiatalok megkérdezésén alapult, tehát teljesen szubjektív döntés volt. A könyvsorozat öt kötettel indul, és mindegyiknek van egy nagykövete: Szerb Antal „Utas és Holdvilág” (Rudolf Péter), Esterházy Péter „És mesélni kezdtem” (Dés László), Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” (Geszti Péter) , Csáth Géza „Egy elmebeteg nő naplója” (Zacher Gábor) és Krúdy Gyula „Ady Endre éjszakái” (Lábas Viki). Elmondta azt is, hogy a hét budapesti automata most a Budapesti Tavaszi Fesztivál logóját viseli, de annak leteltével újrafóliázzák majd, és mindegyik egy-egy színház nevét kapja. Nehéz most közös pontokat találni, de legalább a kultúrában lehetséges, hiszen közös ügyünk – zárta a hivatalos eseményt, majd a többi felszólalóval és Esterházy Gittával, a nemrégiben elhunyt Esterházy Péter író özvegyével közösen leleplezte a színház előtti automatát.

A történet

Frank Adler (Chris Evans) és unokahúga, a kis Mary (Mckenna Grace),  A tehetség (Gifted) című film főhősei látszólag békésen tengetik közös életüket egy amerikai kisvárosban, egy olyan lakótelepen, ahol dobozházszerű építmények vannak, és rengeteg szomszéd, akik közül a kedves, jólelkű, mosolygós Robertára mindig lehet támaszkodni. Őket nézve nem is gondolnánk, hogy az iskolakezdés bizonyos embereknek nemcsak a nagy változásról, a nehéz iskolatáskáról, a rengeteg új tankönyvről és a megszerzendő ismeretekről szól, hanem valami sokkal nagyobbról. Számos gyermeknek ez a fordulópont az egész életét kifordítja a sarkaiból, és olyan kihívások elé állítja őt, amelyre nem biztos, hogy fel van készülve.

Mary kivételesen tehetséges a matematikában, elképesztő számokat szoroz össze és emel négyzetre fejben, olyan egyenleteket old meg, amelyektől néhány matematika szakos egyetemista is hidegrázást kapna. Világlátása, szókincse is sokkal érettebb, mint amit egy hétévestől elvárhatnánk.

Minden módon próbál beilleszkedni, szeretne barátokat szerezni és normálisan élni, de nyilvánvaló, hogy neki más utat szánt a sors.

Nagybátyja, Frank is ódzkodik ettől a helyzettől, mert megélte, min ment keresztül a testvére, Mary édesanyja, aki maga is rendkívül tehetséges matematikai zseni volt, s úgy kellett felnőnie, hogy nem volt saját élete, minden a számokról és az egyenletekről szólt. Tragikusan fiatalon távozott az élők sorából, és

Frank megfogadta, hogy Mary élete más lesz, tele élménnyel, barátokkal, nevetéssel, egyszóval gyerekségekkel – de nem számolt a semmiből felbukkanó, nagyravágyó nagymama személyével, aki rögtön lecsap a lehetőségre, hogy be nem teljesült álmait ezúttal Maryn keresztül valósítsa meg.

Pert indít Mary kizárólagos felügyeleti jogáért, ezzel pedig a nézőben is etikai és morális dilemmákat indít el.

Tehetség: áldás vagy átok?

Minden gyermek alapvető sajátossága, hogy kíváncsi, és szeretné felfedezni a világot. A tehetséges gyermekekben ez a tudásszomj még csillapíthatatlanabb, s egy részüknél a speciális érdeklődés is hamar megmutatkozik. Sokuk megéli a kirekesztettség és a magányosság érzését, mert a kortárs kapcsolatok építésének alappillére a közelség, valamint a hasonlóság, s ebbe a közös érdeklődési kör is beletartozik.

Mivel őket legtöbbször más, összetettebb dolgok érdeklik, mint a korosztályukat, képesek felfogni és megérteni akár felnőttproblémákat is, elszigeteltnek érezhetik magukat, mert élményeiket nincs kivel megosztaniuk.

Mindez sokszor opponálásban, viselkedéses és magatartási problémákban érhető tetten, és a pedagógus számára elsőre úgy tűnhet, egy újabb renitenssel van dolga. Az oviban, majd az iskolában rendetlenkedő, a szüleinek és a pedagógusoknak visszabeszélő, a szabályokat folyton áthágó, az óvodai foglalkozások vagy iskolai órák alatt figyelmetlen gyermekről tüzetesebb vizsgálódás után sokszor kiderül, hogy egy vagy több területen kiemelkedően tehetséges. Gyarmathy Éva, aki Magyarországon rendkívül sokat tett a speciális nevelési szükségletű gyermekek segítése terén, gyakran hangsúlyozza, hogy a kiemelkedő teljesítményre képes, tehetséges gyermekek jellemzőiben és az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) tüneteiben sok hasonló pont található, többek között az impulzivitás, a gyors reakcióidő, a kíváncsiság, az aktivitás és az alkotás iránti vágy, a monotóniatűrés alacsony szintje vagy a tekintély megkérdőjelezése. A társas beilleszkedés nehézségeit, illetve az egy irányba mutató, szinte hihetetlen érdeklődést és motivációt pedig olykor autisztikus tünetként értelmezi a környezet.

Amikor egy tehetséges gyermeket elképzelünk, általában egy idealisztikus kép, nem pedig a fenti tulajdonságok jutnak eszünkbe, hiszen ezek hosszútávon mind a szülők, mind a pedagógusok számára igen fárasztóak lehetnek.

A filmbéli Mary-nek azonban szerencséje van, mert pedagógusa jól érti és kezeli azt a belső hajtóerőt, ami megfelelő kihívás nélkül deviáns viselkedéshez és magatartási problémákhoz vezethetne. Így a kislány teret kap a benne rejlő zsenialitás kibontakoztatására.

Zseni és/vagy gyermek

Mindamellett, hogy a gyermek különleges képességeit nyilvánvalóan gondozni és segíteni kell, felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a gyermek többi szükségletével? A biztonságérzettel, a szeretettel, az intimitással és azzal a jogával, hogy gyermek lehessen? Hol van a határ, amikor bizonyos áldozatok túl drágának és kockázatosnak bizonyulnak a nagyszerűséghez vezető úton? Ki és hogyan dönthet, és mi a legjobb döntés egy különleges gyermek esetében? A célunk nem lehet annyi, hogy sikeres és kiemelkedő eredményeket elérő felnőtteket neveljünk, ugyanilyen fontos a boldog, kiegyensúlyozott érzelmi élet, illetve a harmonikus társas kapcsolatok is.

A kutatások szerint a kiemelkedően tehetséges gyerekek kevésbé népszerűek, hiszen koraérett szemléletmódjuk, életkoruktól eltérő érdeklődésük, impulzivitásuk megnehezíti beilleszkedésüket, ami súlyos érzelmi terheket ró rájuk.

A felnőtt környezet feladata, hogy segítse ezen gyermekek szocio-emocionális készségeinek fejlődését. Jó, ha van olyan gyerekközösség, ahol barátságokat tudnak építeni, és a hasonló képességű gyerekekkel motiválhatják egymást, a gyengébb képességű vagy más területen tehetséges gyerekekkel való találkozásból pedig megtapasztalhatják a sokszínűség elfogadását, egymás segítését.

További nehézséget jelenthet, hogy a tehetséges gyerekek korábban találkoznak azokkal témákkal, amelyek feldolgozására érzelmileg még éretlenek, ami miatt súlyos szorongást élhetnek át. Marynek ebből a szempontból is szerencséje van, mert míg ő matematikai tehetség, nagybátyja igen tehetséges nevelőnek bizonyul, akihez bármikor bizalommal fordulhat a legnehezebb kérdésekkel is, és aki őszintén, egyszerűen, türelemmel, Mary érzelmi és értelmi életkorát egyaránt figyelembe véve válaszol neki. Érzelmi biztonságot nyújt, sok időt tölt a kislánnyal, különféle közös tevékenységben vesznek részt, és egyértelművé teszi, hogy nem a képességei miatt, hanem önmagáért szereti, továbbá nem használja arra a tehetségét, hogy mások előtt felvágjon vele. Megengedi neki, sőt motiválja, hogy gyerekként viselkedjen, életkorának megfelelő játékai és hobbijai legyenek. Ugyanakkor a régmúlt negatív tapasztalatai miatt nehezen engedi, hogy a tehetségével kapcsolatos tevékenységekben elmerüljön, nehezére esik olyan környezetet biztosítani számára, ami elősegítené Mary átütő tehetségének kibontakozását.

A film során végigkövethetjük azt a folyamatot is, hogy ezen a téren miként csiszolódnak Frank elképzelései, és végül hogyan lábalnak ki a nehézségekből és találnak megoldást problémájukra.

A tehetség öt árnyalata

Mary különleges, és nemcsak abban, hogy hihetetlen képességekkel bír a matematika területén, hanem sajátos észlelés, viszonyulás és szocio-emocionális vonások jellemzik. Lovecky szerint a tehetségre öt olyan személyiségvonás jellemző, amely hozzásegíti őket a tehetségük kibontakoztatásához, ám ezzel együtt érzelmileg sebezhetővé teszi őket, így érdemes külön figyelmet fordítani ezekre.

1. Divergens gondolkodás: Amikor a tehetséges gyermek egy problémával találkozik, általában a többségtől eltérő, kreatív, szokatlan válaszokat ad, amit a környezet könnyen lázadásnak címkézhet, főként, ha ez a tekintély megkérdőjelezésével társul. Fontos ezért megtanítani neki, hogy miként igazodhat el a társas kapcsolatok és szabályok útvesztőjében, és hogyan tudja a kritikát jól kezelni.

Jó, ha van olyan érzelmi biztonságot adó kapcsolat, ahol szabadon kifejezheti ötleteit és gondolatait.

2. Érzékenység: Amikor Mary a szemtanúja volt az egyik társa megalázásának, pontosan azzal a szenvedélyességgel reagált, ami a tehetséges gyermekek sajátja, sőt, annak erkölcsi helyességéről is meg volt győződve. A könyörület és az empátia nagyon jó tulajdonságok, de fontos figyelmet fordítani arra, hogy a gyermek megtanulja kezelni ezeket a mély érzelmeket, illetve elkülöníteni a saját érzéseit a másokétól.

3. Kiváló ítélőképesség: A tehetséges gyermekek hamar észreveszik a dolgok lényegét, az igazságosság mindennél fontosabb számukra. Mindazonáltal lényeges, hogy ne elvont fogalmak vezéreljék őket, hanem észrevegyék a másik szükségleteit, illetve elfogadják azt, hogy mások nem feltétlenül rendelkeznek az ő éleslátásukkal.

4. Belső vezérlő elv: A Maryhez hasonló gyermekek erős akarattal, nagy lelkierővel menetelnek a céljaik felé, de hatalmas segítséget jelenthet nekik, ha eközben megtanítjuk nekik azt is, hogy miként tudnak igaz barátságokat kötni.

5. Ingerlékenység: A tehetséges emberek általában keresik a kihívásokat és kockázatvállalók, de az iskolában ezek a tulajdonságok mások számára zavaróvá válhatnak.

Lényeges ezért a tehetséges gyermekek energiájának konstruktív irányba terelése, illetve önismeretük fejlesztése, hogy szabályozni tudják az őket érő ingerekre adott válaszok intenzitását.

Láthatjuk tehát, hogy a tehetség egy rendkívül összetett, többtényezős jelenség, amely még csak a csiszolatlan gyémánt állapota. Ahhoz, hogy valódi drágakő válhasson belőle, rengeteg energiát kell belefektetni, kitartóan és odaadóan dolgozni a célért, ezt a terhet pedig jó esetben nem egyedül viseli a gyermek, hanem a körülötte lévő támogató környezetet is mozgósítja. Ők gondoskodnak arról, hogy ezek az energiák inkább a magasságok, és ne a mélységek felé orientálódjanak. 

Életrajzi filmet forgatni az Újszövetség bármelyik mellékszereplőjéről azért is nehéz, mert személyes életútjukról alig-alig árul el valamit a nagyon tömör, lényegre koncentráló Szentírás. Emiatt keletkeztek később az apokrif evangéliumok, majd a legendák, hogy részben szájhagyományban megőrzött, részben kitalált eseménysort kanyarítsanak a szentek alakja köré, emberközelbe hozva vagy csodás közegbe emelve ezzel a szűkszavúan jellemzett figurákat. Nem tarthatjuk ezt hamisításnak akkor, ha a költött epizódok illeszkednek az evangéliumok erkölcsi és lelki tanításához és hétköznapi egyszerűségéhez, amelyből hatalmas intenzitással fénylenek ki a szintén egyszerű gesztusokkal véghez vitt csodák.

A „Mária Magdolna” című film ezt a nemes hagyományt folytatja.

Nem akarja kreatívan és nagyképűen átírni a Bibliát, materialista magyarázatokat adni a csodákra, nem visz bele show-elemeket.

Nem akar beállni a kegyeskedő (gyenge minőségű) bibliaillusztrációk vagy az öncélú, de kevés mondanivalójú történelmi tablók sorába sem. Mellőzi a negédes, hatásvadász vallásosságot, helyette megtalálja az egyensúlyt az objektivitás, az érzelmesség és a megrendülés között.

Lábra kapott a „feminista” jelző a filmmel kapcsolatban. Amennyiben azt jelenti, hogy egy nőt helyez a középpontba, az ő sorsát, érzéseit, indítékait mutatja be, akkor igen, ez a film feminista, vagyis női nézőpontú, ahogyan például a „Mária, Jézus anyja” című film is.

A női szemszög valóban ritkaságnak számít a bibliai témájú filmek között. Különösen Mária Magdolna, helyesebben Magdalai Szent Mária alakja izgalmas, akit a bulvárkereszténység csak „bukott nőként” ismer, holott három különböző bibliai nőalak fonódik össze – tévesen – a Mária Magdolnának nevezett figurában. Alakjának hiteles bemutatását (éppen a háromféle nőalak összekeverése miatt) az egyház tanítása és liturgikus gyakorlata se szolgálta egészen Ferenc pápáig, aki a tisztelet őt megillető helyére helyezte. Joggal figyelmeztetnek tehát erre az alkotók a film végén, arra késztetve a nézőket, hogy maguk is tisztázzák Magdalai Mária eddig „elmaszatolt” alakját.

Nehéz a filmből kiemelni szép és lelket emelő epizódokat, mert nagyon sok van.

Számomra legemlékezetesebb az a különbség, amely Mária rokonainak irgalmatlan „ördögűzése” és Jézus gyógyító, irgalmas „ördögűzése” között feszült.

Egyes filmkritikák keresztény szempontú kifogásokat is megfogalmaztak. Akik bibliai illusztrációt várnak, érthető, hogy számonkérik a cselekmény egy-egy epizódjának különbözését a szentírási szövegtől (Jézus például nem szamárháton vonul be Jeruzsálembe, az utolsó vacsorán se a megszokott szavakat mondja, és vitát váltott ki, vajon keresztelhetett-e vízzel Jézus). Komoly hitelességi problémának tartják sokan, hogy az apostolok közül többen színesbőrűek. Pedig a színesbőrű szereplők éppen úgy illenek ebbe az amerikai filmbe, mint ahogyan az ázsiai szereplők illenének bele, ha történetesen Dél-Koreában forgatták volna.

Akik azonban elfogadják, hogy egy bibliai témát fel lehet dolgozni egyéni, művészi interpretációként, sőt, ennek néha nagyobb evangelizációs ereje lehet, mint a korhű és szöveghű alkotásnak, azok nagy gyönyörűséggel nézhetik ezt a filmet.

Annál is inkább, mivel nem csúszik bele modernkedő klisékbe sem (Mária Magdolna nem lesz szerelmes Jézusba, Jézus nem ateista, nem mentálisan terhelt, és Júdást sem mentik fel árulása alól, noha szánalommal ábrázolják a neki tulajdonított téveszmét).

A címszereplő Rooney Mara és a Jézust alakító Joaquin Phoenix filmográfiájában nem szerepelnek keresztény filmek, azonban kiváló színészek, akik lenyűgöző erővel képesek elénk állítani a két alakot.

Phoenix Jézusa nem égre emelt szemű szépfiú, nem is valamiféle aszkéta. Szeretet sugárzik a mozdulataiból, ahogyan megérinti tanítványai arcát, még Júdásét is.

Egyszerre hétköznapi, két lábbal a földön járó ember, ugyanakkor karizmatikus gyógyító, aki a szenvedést és gyarlóságot mély együttérzéssel, fájdalommal éli át. Nem kiegyensúlyozott és fennkölt ember benyomását kelti, ami persze megijesztheti azokat a hívőket, akik nem szembesülnek azzal, hogy Jézus is meg tudott rendülni, hajlamos volt elveszíteni a béketűrését, a gyógyítások pedig fizikai erőt vettek el tőle.

Lelkünket és tisztánlátásunkat építheti ez a film, ha nyitottan állunk hozzá. Nekünk, nőknek pedig megerősítheti önértékelésünket keresztényként is.

 

Kásler Miklós professzor a konferencián - Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Hiába értem oda időben a konferenciára, az utcán kígyózó sor annyira lassan haladt, hogy mire túljutottam a beléptetésen és ruhatáron, már javában zajlott az első előadás, így sajnos prof. dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója előadásának csak utolsó gondolatait sikerült elkapnom. Érkezésemkor arról beszélt, hogy aki betartja a Tízparancsolatot, kétszeresen jól jár: nem ütközik sem a jog, sem a társadalom törvényeibe.

A hit és a ráció egyensúlya tartja a világot és benne az emberiséget egyensúlyban: minél többet tudunk a világról, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy az nem megismerhető.

Ha pedig a világban nem lenne egy összetartó erő, akkor már mi sem léteznénk – fejtette ki, hozzátéve: mivel a természet törvényei nem képesek irányítani a világot, lennie kell valakinek, aki ezt meg tudja tenni.

Varró Szilvia és Simándi Szelim, az Aeffect Communication ügyvezetője és kommunikációs igazgatója a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor kommunikációs kampányát mutatták be.

Szilvia először azt mesélte el, miért adta fel újságírói munkáját tíz éve a cigánygyilkosságok hatására, és kezdett el egyéb társadalmi ügyekkel – elsősorban szűkebb kisebbségek, mint például az SOS gyermekfalvak – ügyeivel foglalkozni. Elmondása szerint a bakonybéli monostor kampányának ötletét gyermekei nagypénteki beszélgetése adta, akik az ott lakó Izsák atyát arról kérdezték: lesz-e a mennyben csirkepörkölt, miért engedi Isten a rosszat, lehet-e nő a pápa, mit csinál, és hogyan jut előre a ranglétrán egy szerzetes, csókolózott-e már nővel… E beszélgetés során jutott el Szilvia arra a meggyőződésre, hogy nagyon fontos lenne, ha (hatékonyabban) kommunikálna a Katolikus Egyház. A magyar fiatalok körülbelül kétharmada hitetlen, s a lelkek piacán is nagy a verseny – fogalmazott –, hiszen sokaknak izgalmasabbnak tűnik egy mindfulness vagy jóga tréning, mint a vallás.

Ugyanakkor az egyház üzenete 2000 éve változatlan, Jézus lenyűgöző és hiteles kommunikátor, az apostolok munkaköri leírásába tartozott a kommunikáció, és erre való a szószék is.

Már van jó példa a sikeres közösségi kommunikációra is, Benedek pápa személyében, akitől Ferenc pápa „csak” átvette a stafétát. Neki jelenleg 42 millió követője van, de a számoknál is fontosabb, hogy ezeken az online csatornákon a nem hívőkkel is kommunikál.

Az ügyvezető szerint a bakonybéli monostor kommunikációs kampányának célja az volt, hogy betekintést adjanak a testvérek életébe – nemcsak a mindennapi életükbe, hanem megmutatni a krízishelyzethez, a halálhoz, a szexualitáshoz való viszonyukat is; bemutatni az egyéniségeket, és eljuttatni mindezt minél több fogadókész félhez.

Ennek eszközei a szerzetesekkel készített mélyinterjúk. Szelim a Facebook pontos mérhetőségéről és a kampány sikeréről számolt be: 2500 követőtől eljutottak 26 000 fő elérésig. Megmutatta továbbá, hogy milyen üzeneteik vannak a számok mögött: „bízz a közösség erejében” (Günter testvér vallomására érkező pozitív reakciók), „merj kinyúlni a követőkhöz” (János testvér rendszeresen válaszol a Facebookon felmerülő kérdésekre), „érdemes átvinni a beszélgetést offline” (Illés testvér kávéházi beszélgetésre hívta a vele online vitatkozókat), „ne feledkezzünk meg a mindennapi kihívásokról” (Izsák atya vallomása a kiégésen való felülemelkedésről). Az előadók szerint a kampány sikerének köszönhető a sajtó nagy érdeklődése, további céljuk pedig az ottani vendéglátás és a helyi termékek népszerűsítése.

Lelki tartalom és üzlet összeegyeztethető tehát – összegezték. 

*

A következő előadó egy meglepő témájú és izgalmas előadással érkezett. Incze Nikoletta, a CSPI Magyarország (Politikai Iszlám Tanulmányok Központja) képviseletében arról beszélt, hogy miért fontos megismernünk az iszlámot, és miért nem vallásként, hanem politikai jelenségként kell tekintenünk rá.

Az előadó szerint a politikai iszlám megismerésének öt kulcsa van:

Hitelesség, tudás. Az iszlámról általában csak másodlagos véleményekből hallunk, miközben nagyon fontos lenne hiteles forrásból tájékozódnunk – ez pedig kizárólag a Trilógia: a Korán, a Szíra (Mohamed életrajza) és a Hadisz (feljegyzések Mohamed személyéről és tanításáról). Az előadó ismertette: a CSPI doktrinális módszere a statisztika, az objektív, racionális és kritikai gondolkodás, amely tudományosan mérhető megközelítést, tehát tényeket, és nem véleményeket jelent. Egy példa: a Korán szövegének mindössze öt százalékában jelennek meg a nők a férfiakkal egyenrangúként, és kizárólag az anyaszerepre vonatkozón.

Káfírok. Ez a kifejezés mindenkire vonatkozik, aki nem ismeri el, hogy Allah az egyetlen Isten, és Mohamed az egyetlen próféta. Ezt tehát hívő embereknek lehetetlen teljesíteniük, így a gyaurhoz hasonló káfír kifejezés a zsidókra és a keresztényekre is vonatkozik. A Korán–Szíra–Hadisz trilógia 51 százaléka velük foglalkozik, ismertetve, hogy őket be lehet csapni, ki lehet gúnyolni, rabszolgává lehet tenni, vagy akár megkínozni vagy megölni, de például barátnak fogadni őket nem lehet.

Politikai iszlám. Ahhoz, hogy megértsük az iszlámot, meg kell értenünk Mohamed életét. Az ő sikerének titka éppen az, hogy nem vallásként tekintett az iszlámra, hanem politikai tényezőként; hozzá kötődik a dzsihád, ami erőszakos politizálást (pénzt, fegyvert, ideológiát) jelent Allah védelmében. Az iszlám 1400 éve töretlen sikerének titka a komplex életmód, az élet minden területére kiterjedő saría, amelynek alapja az említett Trilógia. A saríában nincs vallás-, szólás-, vélemény- és művészeti szabadság, nincs női egyenjogúság, egyenlőség, aranyszabály, és nincs demokrácia; a nem muszlimok alsóbbrendűek, alacsonyabb társadalmi és erkölcsi státuszúak (az előadó közlése szerint Angliában egyes helyeken a családjogban már érvényesül is a saría).

Kettősség. A Trilógiát a dualisztikus logika, az ellentmondások jellemzik, így benne két egymásnak ellenmondó tény egyszerre lehet igaz, amelyet az ún. abrogáció old fel, amely szerint a frissebb üzenet erősebb a korábbinál, de azt nem érvényteleníti, különben Mohamed nem lehetne tökéletes, nem alkothatott volna tökéletest. Az előadó idézte Mohamed utolsó, keresztényekre és a zsidókra vonatkozó szavait: „harcoljatok a könyvek népei ellen”.

Behódolás. Három különböző ideológiai nézőpont van, amely a 800 zsidó lefejezésének története kapcsán így értelmezhető: a muszlim álláspont szerint ez egy diadalittas cselekedet, a káfír szerint ez népirtás, aminek nem szabad megismétlődnie, az ún. apologéta (hitvédő) szerint pedig történt már ilyen, sőt, volt már rosszabb is. Az előadó szerint mindebből egyértelműen következik, hogy a keresztény–zsidó és a muszlim nézőpont összeegyeztethetetlen, Allah nem egyenlő Istennel, sőt, nagyon kevés közös pontjuk van.

A migráció és az iszlamizáció kapcsán az előadó ismertette a tapasztalatot: a lakosság 10 százaléka már képes megváltoztatni a társadalmi fejlődés irányát, és kb. 100 év kell ahhoz, hogy egy nép behódoljon az iszlámnak.

Szerinte Franciaországban 10–15 év múlva már visszafordíthatatlan lesz a folyamat. Magyarország egyelőre elszigetelte magát a jelenségtől, de erős politikai és társadalmi akarat kell ennek fenntartásához.

És hogyan viszonyuljunk mindehhez? Erősítsük saját értékeinket és identitásunkat, védjük meg a jogrendszerünket, és ne engedjük meg a párhuzamos jogok gyakorlását. Védekezzünk e kettőség ellen tudással, a behódolás ellen szabadsággal. Az előadó végkövetkeztetése: van lehetőség az erőszakmentes ideológiai hadviselésre, de azt csak alapos felkészültséggel lehet és kell megtenni.

– Milyen praktikák rejlenek még a táskátokban a fém szívószálon kívül?

Dóri: Egy mosható textilzacskó, egy szendvicstároló és egy méhviaszos frissen tartó kendő, amely úgy működik, mint az alufólia, testhőre meglágyul, és a szükséges formára tudod hajtogatni. Ez pedig egy sima, általam varrott zsák, ebbe szoktam beledobni a péksütit.

– Nem szoktak furcsán nézni rátok, amikor vásárláskor visszautasítjátok a nejlonzacskót?

Dóri: Többnyire nagyon pozitívan állnak hozzánk az eladók. Vannak olyan helyek, ahol nem tehetnek a mérlegre kívülről jövő, idegen anyagot. Olyankor azt szoktuk mondani, hogy csak tegyék le a pultra, nem is kell hozzáérniük a textilhez. Néhány hete jöttünk vissza Montenegróból, és ott például a zöldséges néni odáig volt értünk. Már a második vásárlásnál bemutatott minket a többi vásárlónak, hogy mi vagyunk azok, akik nem kérünk zacskót. Az emberek többsége inkább csak megmosolyogja ezt, de sokan mondják azt, hogy milyen jó ötlet, erre nem is gondoltak.

Edvárd: Megindult a világban egy környezettudatos szemléletváltás.

Épp most olvastam, hogy Kenyában betiltják a nejlonzacskó használatát, negyvenezer dollár büntetés jár a birtoklásáért, de szélsőséges esetben akár négy év letöltendő börtönbüntetéssel is sújthatják az illetőt.

Számos más országban is részben vagy teljesen betiltották már a zacskókat, így például Costa Ricában vagy Nepálban. Környezettudatosan élni igazából annyit jelent, hogy az ember egy kicsit többet kérdez. Legfeljebb azt mondják, hogy nem. Igazából senki nem szereti a műanyag zacskókat, és szerencsére egyre több olyan hely van Budapesten is, ahol csomagolásmentesen lehet vásárolni.

– Vajon miért a fejlődő országokban kezdődött meg ez a változás?

Dóri: Mert ott nincs megoldva a hulladékgazdálkodás. Ha mi is térdig gázolnánk a szemétben, máshogy állnánk hozzá a műanyag zacskók használatához. Nagyon kényelmes helyzetben vagyunk, mert onnantól kezdve, hogy bedobjuk a kukába a szemetet, nem nagyon tudjuk, hogy mi történik vele. Nem lenne baj egyébként a műanyaggal vagy a papírral, ezek nagyon hasznos és fontos dolgok. A probléma a folyamatos, gyors fogyasztással és energiafelhasználással van.

Kép

Kép: Talpalatnyi történetek blog

Edvárd: Ez a rengeteg csomagolóanyag azért jön létre, mert kényelmesek vagyunk. Az ember csak leugrik a boltba, és bármit megvehet. Ahhoz azonban, hogy bébikukoricát ehess olasz mortadellával, mindenképp kell tartósítás. A műanyag vákuumcsomagolás ugyan hosszú ideig megőrzi az ételek frissességét, de milyen áron? Biztos, hogy télen spanyol, melegházi paradicsomot kell ennünk, és nem azt, amit az idény lehetővé tesz?

– A barátaitok, a család hogyan viszonyul ahhoz, hogy szelíden, de nagyon eltökélten harcoltok a megszokások ellen?

Edvárd: Nagyon sok apró, de pozitív változás indult el a környezetünkben. Én ingatlanosként dolgozom, és elértem azt, hogy például ne műanyag lábzsákokat használjunk egy elegáns ingatlanba belépve, hanem mosható, pamut anyagból készülteket.

A montenegrói utunk során pedig az a porschés üzletember, aki stoppoláskor felvett minket, a mi hatásunkra nem vett műanyag kanalat a kávéjába, hanem ő is inkább a fémet választotta.

Dóri: Nekem pedig ma egy náthás kolléganőm mutatta büszkén a textilzsebkendőjét, mert tudja, hogy bojkottálom az eldobható zsebkendőket.

– Számontartottátok, hogy a világkörüli út során hányszor aludtatok idegeneknél?

Edvárd: A 347 napos utazás során, a 14 országban 162 ágyban aludtunk, és úgy 60–70 vendéglátónál jártunk, akikkel gyakorlatilag intimebb viszonyunk alakult ki, mint sokszor a barátainkkal. Odaültettek minket az asztalukhoz, láttuk a szokásaikat, ahogyan egymással vagy a gyerekükkel bántak. Az, hogy ennyi kultúrával és életmóddal találkoztunk, sokkal inkább nyitottá tett minket, és azóta sokkal könnyebben megértjük és elfogadjuk az embereket.

– Mi változott meg bennetek a sok utazás hatására?

Edvárd: Nagyfokú bizalom alakult ki bennünk a Gondviselés iránt. Dóri korábban sokkal inkább aggódott a jövő miatt, de ha ennyiféle szituációba csöppensz bele, ennyiféle emberrel elegyedsz szóba, akkor nagyon erős hit alakul ki benned az iránt, hogy bárhová mész, megállod a helyed, és hogy a világ sokkal befogadóbb hely, mint azt korábban gondoltad volna. A hitem tehát nagyon megerősödött, a vallásokban viszont nagyon nagyot csalódtam. Az emberek szinte sehol sem élnek olyan alapvető értékek alapján, ahogy azt a vallásuk elvileg megköveteli. Ázsiában a hétköznapok szintjén ugyan jobban jelen vannak a vallási rítusok, viszont itt sincs több spirituális tartalmuk, mint Európában, megrekedtek a tradíció szintjén. Elkészítik a reggeli áldozati kosarat, füstölőznek, leborulnak, de utána ugyanúgy át akarnak verni, mint az ima előtt. Persze mindig vannak kivételek…

Kép

Kép: Talpalatnyi történetek blog

Dóri: Itthon hatalmas volt a váltás az addigi folyamatos újdonságokkal teli, sokszor igen komfortszegény életmódhoz képest. Furcsa volt, hogy nem kellett kitalálni, hogyan jussunk el valahova, mert menetrend szerint jött a busz. Jó volt látni a barátainkat, akik nagyon hiányoztak. Hosszú időt igényelt viszont, amíg újra egy hullámhosszra kerültünk.

Budapestre is más szemmel nézünk a hazatérésünk óta. Ha lehet, még jobban imádjuk. Azóta azt érezzük, hogy a lehető legjobb város. Minden szempontból.

Megfizethető, élhető, könnyen juthatunk minőségi élelmiszerhez, kultúrában és szépségekben gazdag. Büszkén mutatjuk be a mi vendégül látott couchsurfereinknek.

– Ha nem a világot járjátok, akkor a világot látjátok vendégül?

Dóri: Szeretnénk ily módon is meghálálni azt a rengeteg élményt és szeretetet, amit kaptunk. A blogunkon keresztül pedig szeretnénk minél több információt megosztani más nyitott, környezettudatos és felelős utazókkal. Amikor ugyanis valaki elutazik, akkor reprezentálja a saját országa és kontinense kultúráját is. Ázsiában mi voltunk a Nyugat. Érdekes módon még mindig valamilyen misztikus, követendő világ vagyunk a számukra. Sokszor szégyenkeztem a többi turista miatt. Mert ha te három szívószálat kérsz az italodba, kis esernyőcskével, és utána az egészet egy laza mozdulattal eldobod a strandon, akkor ők azt fogják gondolni, hogy erre megy a világ. Az utazás nagy felelősség. Van valami visszásság abban, hogy az ember „boldogan” nyaral, és tönkreteszi az életmódjával azt a környezetet, ami az örömöt és a felszabadulást okozza.

– Az egyetem első évétől ismeritek egymást. Egyéves világkörüli út és közel három hónap Dél-Amerikával a hátatok mögött, egy rövidebb utazás során lehet még a másikról valami újat tanulni?

Edvárd: Hogyne, még a mai napig tanuljuk egymást. Az utazásnak ugyanis van egy terápiás jellege.

Olyankor 100 százalékig egymásra vagyunk utalva, ami egy nagyon jó állapot. Akkor kijön, hogy mennyire jó páros vagyunk, másrészt viszont kibukik minden olyan apróbb probléma, amit egy ideje hurcolunk magunkkal, csak épp a hétköznapi rohanásban nincs idő tisztázni.

Dóri: Utazáskor nemcsak az adott országra tekintünk frissebb, befogadóbb szemmel, hanem egymásra is, és ez valóban egy gyógyító állapot.

Steinway Spirio – Kép 

New York és Hamburg után Budapesten is bemutatkozott a Steinway Spirio.

A felhasználók a zeneművekhez iOS eszközükön, Steinway & Sons applikáción keresztül tudnak hozzáférni (iPad-et kapnak a Steinway Spirióval együtt a vásárláskor). A kiválasztott művet a zongora önmaga játssza le: a hagyományos módon kalapácsokkal, húrokon szólaltatja meg a hangokat. Így koncertminőségben hallgathatjuk meg a múlt legendás zongoraművészeinek koncertjeit vagy a több mint 1700 Steinway Artist-felvételt, a klasszikus zenétől a jazzig, többféle műfajban. A választható művek köre egyre bővül, az új felvételeket a cég csúcstechnológiás New York-i és hamburgi stúdiójában rögzítik, és saját kiadót hoztak létre a Spirióhoz. A magyar művészek közül ma még csak Farkas Gábor zongorajátéka kapott helyet a választható művek között, de szándékuk szerint a magyar művészek adatbázisa is bővülni fog a jövőben. Ezzel a fejlesztéssel egy új célcsoport felé nyitnak: a művészek és koncerttermek mellett ezentúl a zongorázni nem tudó, zeneszerető magánemberek kereslete is megnövekszik a Steinway zongorák iránt. Eddig több mint 1300 Spirio kelt el.

Mi a varázsa a Steinway Spiriónak?

Az élő előadások rendkívül élethű reprodukcióját adják, szinte koncertélményt nyújtanak. Ezt a lehető legmagasabb felbontású felvételekkel érik el. Lenyűgöző pontossággal rögzítik a kalapácsok sebességét, valamint a billentyű- és pedálmozgás helyzetváltozásait. Szinte ezredmásodpercenként rögzítenek egy-egy módozatot. Érzékelhetők lesznek a művész előadásmódjának legfinomabb rezdülései, árnyalatai. A Steinway zongorákba a Spiriót a gyártás folyamán helyezik be (utólag nem lehet ezt a már kész zongorákba beépíteni), ügyelve arra, hogy a külső megjelenés és a zongora hangjának minősége az eddig megszokott magas színvonalat hozza.

Az új zongorát Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész szólaltatta meg itthon először a szakmai érdeklődőknek, az Opera Zongoraszalonban.

Először közvetlenül a billentyűkön játszott, majd hirtelen váltással az applikációban található felvételét hagyta „szóhoz jutni”, bemutatva ennek a fejlesztésnek remek kvalitásait. Hans Heinrich Schalkovski, a Steinway európai értékesítési igazgatója pedig a hangszer megszületéséről, készítéséről, valamint a működéséről adott tájékoztatást. Az is kiderült, hogy a Spirio a zongoristák zeneművészeti tanulmányait is hatékonyan segítheti, hiszen ennyire közvetlen bepillantást a nagy művészek „műhelytitkaiba” sem a hang-, sem a videófelvételek, sőt, még a koncertlátogatás sem enged.

Bár Bősze Ádám életének egy-egy fordulópontjáról külön-külön is regényt lehetne írni, beszélgetésünk után megállapítom, hogy interjúalanyaim többségével ellentétben Ádám nem csapja le a feladott magas labdákat, nem híve a tanulságok kinyilatkoztatásának. Én azonban levontam legalább ezt a tanulságot.

– Honnan jött a komolyzenei standup ötlete?
– Pár éve Frankl Péter zongoraművész odajött hozzám az egyik Kaposfeszt koncert után, és azt mondta, olyan jól megy nekem ez a zenéről való dumálás, hogy ha csinálok egyszer egy önálló estet, szívesen jön zongorázni. Akkor elhatároztam, hogy megpróbálom, de úgy döntöttem, inkább zene nélkül, átlépve a műfajt, amikor a zene közti technikai kényszerszünetek átkötése a feladatom.

– A MOM-ban egészen más közönség volt, mint a dumaszínház műfajban általában, és két dolog nem is szerepel az előadásodban, ami a standup előadóknál szinte kötelező. Az alpári humor és a politika. Amikor a kritikus hallgatói levelekből olvasol fel, azokon az üzeneteken is átsüt a szellemes, de polgári kultúra. Tudatos, hogy egy ilyen igényt szeretnél kielégíteni?
– Örülök neki, ha így van, de ez nem tudatos, a műsorom azért ilyen, mert a társaságomban, a baráti körömben nem az alpári humor a szokásos. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Bartók Rádióhoz sem csak kulturált reakciók érkeznek. A standupnak nagyon az elején tartok, ahhoz még kevés visszajelzés jött, hogy a közönség vágyát felmérhessem, de azt már mondták, hogy végre egy olyan standup, ahova nem ciki járni. A politikától pedig tudatosan próbálom magam távoltartani.

– Épp a választások hónapjában jelenik meg ez az interjú. Hogy tudod ilyenkor távol tartani magad a politikától?
– Elmegyek szavazni, tudom, kire voksolok, de nem politikai megfontolás nyomán, hanem azt mérlegelem, a személy hiteles-e. Az, hogy a politikát kizárom az életemből, biztosan egyfajta sznobizmus is a részemről, nem vagyok a hétköznapokban rákényszerítve, hogy foglalkozzak vele. A dédapám politikus volt, Debrecen országgyűlési képviselője. Tudomásom szerint ő volt Magyarországon az első, aki az Európai Egyesült Államokról beszélt, a képe kinn függött a falon, és emlékszem, a nagyszüleim róla mesélve milyen tisztelettel mondták ki ezt a szót, hogy politikus.

– Társaságban, családi körben sem politizáltok?
– A vicc kategóriában kerül elő, mondjuk nevetünk egy-egy szerencsétlen nyilatkozaton. A családban évekkel ezelőtt lezártuk ezt a témát, édesanyámmal például komoly nézetkülönbségünk van, de azóta nem beszélünk erről.

– Azt mondtad egy interjúban, hogy amikor a szerzetességből visszaléptél a világi életbe, nehezen kezelted az emberi kapcsolatokat.
– Ha innen nézem, nehéz volt visszazökkenni, csináltam egy-két dolgot, amit még ma is szégyellek. A Bartók Rádiónak ilyen szempontból sokat köszönhetek. Az elején nagyon meg akartam felelni mindenkinek, de az élő adás utáni hallgatói sms-ek ráébresztettek, hogy nem tudok mindenkinek tetszeni. Ettől a helyemre zökkentem.

– Pedig azt gondolnám, hogy a szerzetesi élet is a megfelelésről szól…
– Nem, én azért lettem szerzetes, mert nagyon szerettem abban a közösségben élni, a négy év kollégium és gimnázium után szinte úgy éreztem, ők a családom.

– Mi az, amit ott megkaptál, és odakint nem?
– A különleges emberi viszonyokat. Szerettem őket, és ezért hajlandó voltam kompromisszumokat is kötni, például azt, hogy nem nézek a lányok után. Ettől függetlenül a hitnek köszönhetően olyan életszemléletet és struktúrát kaptam, ami azóta is meghatározza az életemet, még akkor is, ha ma jóval bűnösebb életet élek. De tudom, hogy hiszek, és Isten létezik.

Kép: Emmer László

– A zene megerősít ebben a hétköznapokban?
– Nem. Sajnos a zene közben munkává vált, és őszintén ki kell mondanom, hogy emiatt nem mindig örömteli része az életemnek. Egészen más irányt vett a kulturális érdeklődésem. A kortárs irodalom érdekel, ha tehetem, olvasok. Persze lenyűgöz egy-egy zenei előadás, amit munka közben hallgatok, de a szabadidőmben már nem nagyon fordul elő.

– Miket olvasol?
– Egyszerre sok mindent, most éppen Tompa Andrea Omerta és Knausgard Harcom című könyvének második kötetét – utóbbi a szerelemről szól –, Kim Leine Kalakját. Nagyon szeretem Romsics Ignác Magyarország történetét, lenyűgöz, hogy ma, amikor mindenki csak részterületekkel foglalkozik, valaki egy nagyvonalú gesztussal ekkora volumenű vállalkozásba kezd. Szeretem Nádasdy Ádám verseit.

– Azt a zenei tudást és élményanyagot, amit birtokolsz, nem szeretnéd átadni a gyerekeidnek?
– Volt bennem ilyen vágy, például, hogy elkezdjen a fiam zongorázni, de ő kosarazni szeretett volna.

– Kosarazol vele?
– Nem, de meccsekre járok vele, azt nagyon megszerettem, de valójában azért, mert látom, hogy ott boldog. Tetszik, hogy inkább én tanulom meg azt, amit ő szeret.

– Ha bejelentené, hogy szerzetes lesz, mit szólnál hozzá?
– Örülnék. Mindenben támogatom, amit komolyan elhatároz. De most éppen azt jelentette be, hogy Amerikában szeretne élni, és kosárlabdával akar foglalkozni.

– Nem hiányozna, hogy naponta találkozzatok?
– Sajnos most sem találkozunk mindennap, mert a munkám miatt korán kelek, 4:57-kor jön értem az autó, hajnalban elmegyek, és mire hazaérek, épp csak „Jó éjszakát!” mondunk egymásnak. Tudom, hogy emiatt hiányt élt és él meg most is, de sajnos ilyen a munkám.

– Édesapád tízéves korodban meghalt. A szerzetesek segítettek abban, hogy kamaszként is legyen apamintád?
– Épp ez volt a család elképzelése. Emiatt adtak az esztergomi Ferences Gimnáziumba, mondván, a gyereknek férfiminta kell. Volt olyan problémákkal teli életszakaszom, amikor nagyon éreztem édesapám hiányát. Akkoriban piros-zöld hajam volt, és előfordult, hogy egy alujáróban éjszakáztam. Ennek hatására küldtek a Frankába.

Konkrét apafigurát talán nem tudnék megnevezni, azt hiszem, de amikor megkérdezted, kit ajánlanék a hátsó „címlapra”, az osztályfőnököm, Vilmos atya jutott eszembe. Erős hatással volt rám a szarkazmusa, a szerzetes létére is két lábbal a földön járó gondolkodásmódja. Amikor például azon vacilláltam, melyik főiskolát, a Színművészetit vagy a Teológiait válasszam, azaz, hogy világi maradjak vagy szerzetesnek álljak-e, hozzá fordultam tanácsért.

Titkon persze azt reméltem, dönt helyettem. Dehogy döntött! Csak annyit mondott, csináljak mindent úgy, ahogy eddig, és majd kialakul. Bevallom, ez a „majd kialakul” kicsit bosszantott, azt éreztem, nem veszi elég komolyan a problémámat. Ma már látom, hogy végtelenül bölcsen nyilatkozott, mert tényleg, minden szépen kialakult.

De mondhatnám a prefektusomat, aki a kollégiumi életért felelt, vagy a lelkiatyámat – érdekes módon tőle féltem a leginkább, mégis vele osztottam meg a titkaimat. Azt hiszem, kiszedegettem magamnak azokat a férfi és apai attribútumokat, amelyekre szükségem volt.

De nem változtam meg egy csapásra, nem is nagyon tanultam, a fordulópont csak másodikban jött el. Az év végi bizonyítványom után a keresztapám felhívott, és azt mondta, ha leérettségizek, segít bejutni a jogi egyetemre.

– És téged ez motivált?
– Tartottam a keresztapámtól. Meg akartam felelni neki. De ennél talán erősebb motiváció volt, hogy megirigyeltem, ahogy az egyik osztálytársam gitározik. Valahogy mindez összekapcsolódott a hitbeli kíváncsisággal. Tanulni kezdtem, zenét tanultam, jól kezdtem érezni magam, és aztán ott maradtam szerzetesnek. Nyolc évig. Az életem egyik legszebb időszakát éltem meg ott, és nagyon jó a kapcsolatom velük. Miután eljöttem, másfél évig tanítottam az esztergomi Ferences Gimnáziumban. Ma álmodtam épp, hogy ott tanítok, és az egyik volt tanárom a prefektus.

– Kereső, kissé rakoncátlan személyiségnek tűnsz. A döntéseid mellett azért kitartasz?
– Ha már csak a szívósság miatt tartok ki, és nincs bennem vágy, általában egy idő után elengedem. A zene például nagyon érdekelt, amikor elkezdtem a civil életemet, heti három kritikát írtam a Magyar Nemzetnek, de egyre inkább éreztem, hogy kifacsarom magam. Ma már tudok nemet mondani. A blogomat is lelkesen elkezdtem, de épp nemrég gondoltam, hogy megszüntetem. A zenével is így vagyok. A saját örömömre zongorázgatok néha az antikvárium­ban, ahol van egy elhangolódott zongora.

Könnyen meghozok olyan döntéseket, amelyek megváltoztatják az addigi életemet. Januárban karamboloztam, nekem jöttek, nem én voltam a hibás. Azelőtt sokat vezettem, vidékre is jártam rendszeresen, de jelenleg ott tartok, nem akarok kocsit venni, örömmel utazom tömegközlekedéssel. Biciklizni is szerettem, de volt két balesetem, és letettem a biciklit.

Kép: Emmer László

– Szerinted mi a bátorság?
– Én nem vagyok bátor.

– Sokan nem mernének kiállni ennyi ember elé.
– Amikor a standup elindult, arra gondoltam, azt is szívesen veszem, ha egy nagy bukás lesz a vége. Ilyenektől nem félek. Egy barátom tegnap letolt, hogy miért van tele a Facebook-oldalam a rólam szóló kritikákkal. Kérdeztem: de hát mégis mit tegyek ki? Azt mondja, „hát azt, hogy megdicsérnek, hogy jó a műsorod.” Na, ezt nagyon kínosnak érezném.

De kiraktam például, hogy tegnap egy kávézóban megkérdezte a pultos kislány, hogy milyen nevet írjon a poharamra. Magamban megállapítottam, hogy nem is ismer föl. Mondtam, hogy Árpád. És olyan jó érzés volt ezt olvasni a poháron. Persze, hogy megosztottam!

– Említetted az antikváriumodat. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe?
– A nagypapámnak volt egy szép, antik könyvtára, nekem is mindig ez volt a vágyam. Amikor kijöttem a ferencesektől 26 évesen, nyári gitározással kerestem pénzt a Balatonon. A révfülöpi házunk volt a bázis, nagypapa kérdezte, mire gyűjtök. Könyvespolcra. Megkérdezte, mennyibe kerül egy könyvespolc, mondtam, hogy fogalmam sincs, erre hívott egy asztalost, és a maradékot kifizette. Amikor nem voltak médiamunkáim, nem volt pénzem, ezért néhány kottámat felraktam az eBay-re. Meglepetésemre 200–300 euróért keltek el.

– Honnan voltak ilyen különleges kottáid?
– Mindig erre vertem el a pénzt, már ferences koromban is.

– Többször beszéltél már arról, hogy nem ragaszkodsz a tárgyakhoz. Az antikvárium nem a tárgyak gyűjtéséről szól?
– Már 13 éve csinálom, de mindig egyfajta B-terv volt, nem tudom, ha ez lenne az egyetlen feladatom, akkor meddig élvezném. Egyszer az adóhatóság behajtott rajtam 37 ezer forintos tartozást, kérdeztem az adóellenőrtől, hogy ha ötmillióval tartoznék, mit csinálnának. Azt mondta, nem nagy ügy, egy hét alatt lajstromba vennék a könyveket és kottákat. Akkor azt gondoltam, milyen jó ötlet, ha egyszer ettől meg akarok szabadulni, csak ennyi.

– A legtöbb dolgot elég könnyen elengeded. Senki nem hányta még ezt a szemedre?
– Volt belőle problémám, nem tagadom, de ez a könnyű elengedés nyilván egyrészt azért alakult ki bennem, mert érzékeny korban veszítettem el az apámat, másrészt a ferenceseknél ez volt az egyik alapkövetelmény. Emlékszem, amikor tőlük eljöttem, az is megfordult a fejemben, hogy ha a híd alatt kell aludnom, akkor a híd alatt kell aludnom.

Ezt ma már nem gondolom így, de nem ragaszkodom túlságosan a dolgokhoz. Ehhez persze hozzátartozik, hogy engem a Jóisten mindig a tenyerén hordozott. Az életem arról szólt, hogy mindig csinálhattam azt, amit szeretek. Ha más típusú megpróbáltatások értek volna ugyanezzel a habitussal, biztosan nem lenne ekkora szám.

– A világi életbe kilépve előbb a gondolataidat, aztán a hangodat és a humorodat, majd az arcodat ismerte meg a közönség. Lehet ezt a sorozatot egyfajta fényre való kilépésként értékelni? Közelítésnek a régi színészi ambíciókhoz?
– Nem hiszem. Bár valóban csábító párhuzam lenne. Kicsit olyan, mint Hermann Hesse Narziss és Goldmundjának a cselekménye, amire sokszor gondoltam, hiszen az is egy kolostori helyszínen kezdődik, majd rájöttem, bármekkora is a hasonlóság, gyökeresen különbözünk egymástól. Mármint Narziss és én. Színésznek pedig csapnivaló lennék. Még a saját hangomat sem találtam meg igazán, arra meg végképp nem vállalkoznék, hogy mások bőrébe bújjak.  

A cikk a Képmás magazin 2018. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Szabadság-szobor, Budapest – Kép: youtube.com

Fábián Tibor református lelkész, publicista:

VÁLLALJUK HITÜNKET A POLITIKÁBAN!

Ki kell mondanunk: a keresztyén embereknek és keresztyén értékeknek is helye van a politikában, a közéletben, a pártokban. Országalkotó tényezőként.

A keresztyén politikus a hitelveit is beépíti a mindennapokba. Nem másokat zavaróan, de úgy, hogy mégis egyértelmű és világos legyen hitbeli elkötelezettsége.

A teljes cikk itt olvasható.

Tarnai Richárd kereszténydemokrata politikus:

MILYEN LEGYEN A KERESZTÉNYDEMOKRATA POLITIKUS?

„Ne féljetek!” – számomra ez a kereszténység alapmotívuma. Azt jelenti, hogy földi eszközökkel nem vagyunk megfélemlíthetők, zsarolhatók. Úgy gondolom, ez az igazi szabadság, a függetlenség záloga.

Nem véletlen, hogy a kereszténydemokrata politikusokat mindegyik diktatúra (a nemzeti és a nemzetközi szocialista is) üldözte, mert a realitásokat figyelembe véve még megvalósítható és egyúttal leginkább ideális társadalmi berendezkedést képviselték – vagyis az abszolút közepet.

A teljes cikk itt olvasható.

Horváth Pál filozófus:

POLITIKA, KÖZÉLET, KERESZTÉNYSÉG

Az egyház társadalmi tanítása a világ erkölcsi állapotának megítélése az igazságosság, a társadalmi szeretet, az emberi méltóság és a közösségi létezés érdekei alapján. Erkölcsi üzenet a politika, a közélet számára.

Az egyház dolga ezen a téren annyi, hogy buzdítja híveit a köz ügyeiben való aktív részvételre, tanításában pedig erkölcsi, de semmiképpen sem politikai elveket és értékeket fogalmaz meg. Az erkölcsi elvek politika nyelvére való lefordítása minden egyes, a politika kérdéseiben állást foglaló hívő személyes mérlegelésének tárgya.

A teljes cikk itt olvasható.

Kölnei Lívia, a kepmas.hu felelős szerkesztője:

CSAK NEM POLITIKUS AKARSZ LENNI?!

Ha döntéshozói pozícióba kerülsz, ellen kell állnod a hatalom kísértéseinek. El kell viselned kritikusaidat, sőt, időnként meg kell látnod saját hibáidat az ő görbe tükrükben.

Nem tudjuk, milyen lett volna egy nők és férfiak által egyforma arányban irányított történelem, de a múlt csődjét látva a jövőben érdemes lesz kipróbálni. A konfliktusok nem fognak csökkenni, de talán ritkábban jutnak majd el a tettlegességig, vagyis a háborúig. Isten nem azért teremtette az embereket férfinak és nőnek, hogy ne együtt, egyenlő lehetőségekkel és felelősséggel viseljék a világ gondját.

A teljes cikk itt olvasható.

Habár nem hús-vér valójukban, de áprilistól a legnevesebb, világszerte jegyzett előadóművészeket felvonultató, különleges színházi esteket láthat mindenki, aki angliai utazás helyett csak a III. kerületi Fő térre szeretne ellátogatni. Az Esernyős kulturális térben élőben lesz megtekinthető a Royal Shakespeare Company és a Royal Opera House több válogatott produkciója. A színházi estéket műholdról sugározzák az angliai színre kerülésükkel azonos időpontban eredeti nyelven HD képminőségben és 5.1 hangformátumban.

Az óbudai Esernyősben elsőként április 11-én Stratford-upon-Avonből közvetítik eredeti angol nyelven a Royal Shakespeare Company Macbeth előadásának premierjét. Shakespeare legsötétebb pszichothrillerében a csatából győztesként hazafelé tartó Macbeth a mocsárban három boszorkánnyal találkozik, majd felkavaró jóslatuktól vezérelve gyilkos útra lép. Bár a dráma eredeti történetét sokan ismerik, a színház kedvelőinek igazi kuriózumot ígér a modern felfogású rendezés. Polly Findlay rendezésében a főszereplők Niamh Cusack és Christopher Eccleston lesznek.

A fennállásának 56. évfordulóját ünneplő The Royal Shakespeare Company a reneszánsz költőóriás és drámaíró szülővárosában, Stratford-upon-Avonban működik állandó társulattal. Ma már New York-ban és Londonban is van székhelye, a legjelentősebb olyan alkotóműhelyként tartják számon a Globe Színház mellett, amely Shakespeare szellemi örökségét ápolja. Az elmúlt évtizedekben számtalan kiemelkedő színházi produkció fűződött a társulat nevéhez, olyan sztárok főszereplésével, mint Mia Farrow, Ralph Fiennes, Kenneth Branagh és Judi Dench. Az intézmény 2013-ban kezdte meg a moziközvetítéseket, melyeket a kelet-európai régióban elsőként Budapesten láthatott a közönség a Pannonia Entertainment forgalmazásában, és immár Óbudán is az Esernyős Szindbád rendezvényterében.

Időpont: Április 11. Szerda 20.00 | Helyszín: Esernyős - 1033 Budapest, Fő tér 2.

A 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál programjából idén sem maradhatnak ki a táncelőadások. Napjaink egyik legfontosabb koreográfusa, Wayne McGregor egy különleges önéletrajzi vallomással, a kortárs tánc, a fizikai színház és az akrobatika határait feszegető Alexander Vantournhout és Bauke Lievens alkotópáros egy igazán virtuóz duettel várja a kortárs tánc rajongóit. Foltin Jolán új előadása, a Feketetó egy kis falu legendás vásárát varázsolja a Müpa színpadára, a Duna Művészegyüttes pedig ezúttal Kalotaszegre viszi a közönséget. 

Wayne McGregor, Andrej Uspenski

A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas táncművész, koreográfus-rendező Foltin Jolán ismét egy különleges utazásra invitálja a nézőket. Feketetó című legújabb alkotása egy romániai kis falu legendás vásárának sokszínűségét idézi meg. Április 18-án Appelshoffer János, Mihályi Gábor, Rémi Tünde és Végső Miklós koreográfiáiban a magyar, román, cigány, zsidó és szász tánchagyományok, Kiss Ferenc vezetésével pedig a különböző zenei motívumok kelnek majd életre a színpadon. A Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc szakos hallgatóihoz Harangozó-díjas táncművészek, gyermektáncosok és olyan kiváló zenészek-énekesek csatlakoznak, mint Herczku Ágnes, Demeter Erika, Eötvös Rémusz és az Etnofon Zenei Társulás.

Feketeto - Herczku_Agnes / Fotó: Posztos János

A Duna Művészegyüttes mindig is missziójának tekintette, hogy a néptáncot kiemelje a hagyományos műfaji keretek közül, és ezáltal olyan összetett táncművészeti színházi produkciót hozzon létre, amelyben a modern, színházi elemek és a hagyományokat megőrző néptánc és népzene egyenrangú félként szerepelhet.  Április 12-én Juhász Zsolt rendező-koreográfus és társulata Kalotaszegre invitálja a Müpába érkező nézőket. A Szerelmünk, Kalotaszeg című előadás során a táncosok, Berecz István és Narvatil Andrea párosa, és egy autentikus kalotaszegi zenekar segít felfedni a tájegység és tradícióinak szépségeit.  

Duna Művészegyüttes / Szerelmünk Kalotaszeg - Fotó: Dusa Gábor

Wayne McGregor napjaink egyik legfontosabb koreográfusának számít; szinte az összes vezető nemzetközi társulat számára készített darabokat Milánótól Párizsig, olyan hollywoodi sikerfilmekben működött közre, mint a Harry Potter filmek vagy a Tarzan legendája, de koreografált Grammy-díjra jelölt videóklippet a Radiohead (Lotus Flower) számára is.  2015-ben egy lírai hangvételű produkcióval volt a fesztivál vendége, április 17-én és 18-án pedig egy vakmerő önéletrajzi vallomással érkezik a Trafóba. A tavaly októberben bemutatott Autobiography készítése során a legfrissebb technológiákért lelkesedő McGregor megengedte, hogy a teljes genetikai állományát feltérképezzék vezető genetikusok, hogy aztán ezt a biológiai kutatást állítsa színpadra. Így született meg a 23 kromoszómapár mintájára 23 koreográfiai etűd, amelyek a koreográfus saját emlékeiből és az őt ért hatásokból táplálkoznak. Ezeket az elemeket pedig random összekeveri esténként, majd ezt az esetleges szelekciót állítja színpadra, vagyis gyakorlatilag soha nem lehet kétszer ugyanazt látni. 

A belga alkotópáros Alexander Vantournhout és Bauke Lievens darabja a kortárs tánc, a fizikai színház és az akrobatika határmezsgyéin mozog. A duett mindkét szereplője komoly táncos és újcirkuszi múlttal rendelkezik: Vantournhout a brüsszeli Cirkuszművészeti Egyetemen és az Anne Teresa de Keersmaeker által vezetett rangos kortástánc iskolában, a PARTS-ban csiszolta tudását, míg Raphaël Billet a tilburgi Cirkusz- és Előadóművészeti Akadémián akro-tánc specializáción tanult. Hozzájuk csatlakozott a dramaturg és újságíró Bauke Lievens. A Raphaël az egymásrautaltságról, kiszolgáltatottságról, bizalomról és vágyról mesél három estén át egy aktív és egy passzív test különös duettjén keresztül.

Raphael - Bart Grietens

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósul meg a 37. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár, és természetesen 2018-ban sem marad el, ám idén rendhagyó módon az eseménysorozat záróakkordja lesz a sokak által várt és szeretett, a várost átszelő összművészeti kavalkád, a több száz hivatásos és amatőr táncost is felvonultató Fesztiválzáró Promenád.

A fesztivál néptáncbemutatóiról a legfrissebb Müpa Magazin 54-55. oldalán talál további érdekességeket: https://issuu.com/mupabudapest/docs/mupa_2018_03_04_web/54

A különleges darabokról további érdekességek olvashatók a BTF Magazin 18-19. oldalán:

https://issuu.com/budapestitavaszifesztival/docs/btf_magazin_2018/20  

További 12 meglepő tény Wayne McGregorról a BTF megújult blogján: http://btf.blog.hu/2018/02/17/harry_pottertol_a_radioheadig

Feketetó

2018. április 18., 19.00 - Müpa — Fesztivál Színház

Közreműködik: Herczku Ágnes, Demeter Erika, Eötvös Rémusz – ének, Harangozó-díjas táncművészek, a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc szakos hallgatói (tanszékvezető: Hortobágyi Gyöngyvér), a Bartina Néptánc Egyesület gyermektáncosai (művészeti vezető: Matókné Kapási Julianna), az Etnofon Zenei Társulás zenészei

Zene: Cserepes Károly, Kiss Ferenc

Zenei vezető: Kiss Ferenc

Szöveg: Balog Robert

Díszlet: Zeke Edit

Jelmez: Bobor Ágnes

Koreográfusok: Appelshoffer János, Mihályi Gábor, Rémi Tünde, Végső Miklós

Színpadra állította: Foltin Jolán, Novák Eszter

Rendező, koreográfus: Foltin Jolán

További információk: https://btf.hu/program?id=95432

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/154783211892509/

Duna Művészegyüttes: Szerelmünk, Kalotaszeg – bemutató

2018. április 12., 19.00 - Müpa — Fesztivál Színház

Közreműködik: Navratil Andrea, Berecz István, kalotaszegi adatközlők – ének, Göncöl Zenekar

Zene: Dulai Zoltán, Kelemen László, Pál István „Szalonna”

Látvány, díszlet: JuZso

Jelmez: Furik Rita

Fény: Lendvai Károly

Animáció: Samu Bence

Táncmester: Gyémánt Ádám

Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor

Rendező: Juhász Zsolt

További információk: https://btf.hu/program?id=97963

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/929017443927984/

Alexander Vantournhout & Bauke Lievens: Raphaël

2018. április 12-13-14.,  20.00

Trafó Kortárs Művészetek Háza

Előadják: Raphaël Billet, Alexander Vantournhout

Alkotók: Alexander Vantournhout, Bauke Lievens

Dramaturg: Bauke Lievens

További információk: https://btf.hu/program?id=95786

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/1949852585270372

Company Wayne McGregor: Autobiography

2018. április 17-18., 20.00

Trafó Kortárs Művészetek Háza

Előadják: Rebecca Bassett-Graham, Jordan James Bridge, Travis Clausen-Knight, Louis McMiller, Daniela Neugebauer, Jacob O’Connell, James Pett, Fukiko Takase, Po-Lin Tung, Jessica Wright

Koncepció és rendezés: Wayne McGregor

További információk: https://btf.hu/program?id=95791

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/1385333268187141