Milyen legyen a kereszténydemokrata politikus?

Persze a keresztény gondolkodás nem egyenlő a felelőtlenséggel, hiszen naponta, aztán életünk végén egész földi létünkről el kell számolnunk a Jóistennek. Ez azt jelenti, hogy számonkérhetők vagyunk. Pontosan ezért logikus és érdemes közéleti dolgainkat, közös ügyeink irányítását keresztény emberekre bízni.

Nem véletlen, hogy a kereszténydemokrata politikusokat mindegyik diktatúra (a nemzeti és a nemzetközi szocialista is) üldözte, mert a realitásokat figyelembe véve még megvalósítható és egyúttal leginkább ideális társadalmi berendezkedést képviselték – vagyis az abszolút közepet.

A kereszténydemokrata politikusoknak vékony pallón kell haladniuk, biztonságosan, kiszámíthatóan, megingások nélkül. Ne legyenek szemforgató farizeusok, akik bort isznak és vizet prédikálnak, ugyanakkor ragaszkodjanak a krisztusi tanításhoz minden körülmények között. Ez a hitelesség záloga.

A Jóisten a keresztény politikusokat dupla védelmi rendszerrel látta el.

Az első maga az erkölcsi rend, amelyet Krisztus tanítása alapján igyekszünk napról napra megélni és ahhoz alkalmazkodni. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy stresszesebb időszakokban, nehezebb élethelyzetekben az erkölcshöz való kapcsolódás kötelékei meglazulni látszanak, és hajlamosak vagyunk egyre nagyobb érdeklődéssel figyelni a minket körülvevő szirénhangokra. Ilyenkor léphet be a második védelmi vonal: az önző emberi szempontok rendszere. Ez pedig azt jelenti, hogy vitatható tartalmú dolgok (például karriervágy) is állhatnak a jó szolgálatában, ha visszatartanak az erkölcsi rossztól (mert akkor vége lenne a politikai pályafutásnak).

Isten minden eszközt a jó szolgálatába tud állítani – persze csak a mi közreműködésünkkel.

Így tehát két esélyünk is kínálkozik arra, hogy ellentmondjunk a csábításnak, legyen az pénzügyi jellegű vagy egyéb. Egy dupla védelmi vonalnál ritka, hogy mindkét rendszer egyszerre hibásodik meg, azonban sajnos erre is láttunk már példákat. Ezért nagyon fontos minden közéleti szereplőnél az egyéni felelősség és a hitelesség.

Szent II. János Pál pápa útmutatása (Christifideles laici) kell hogy legyen a mérce minden kereszténynek, minden politikusnak és minden keresztény politikusnak:

„Az egyéni törtetés, hatalomimádat, önzés, korrupció, amelyeket gyakran hangoztatnak vádként a közügyekben tevékenykedő vagy képviselőséget vállaló, az uralkodó osztályhoz tartozó, a különböző politikai pártokhoz csatlakozó emberekkel kapcsolatban, valamint az az igen elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének tekinti, semmiképpen sem igazolhatja a keresztények közügyekkel szembeni kétkedését vagy tartózkodását.”