Mennyit érsz? – Egy rendhagyó kiállítás a prostitúcióról

„2016 áprilisában volt az első kiállításunk. A Golgota Keresztény Gyülekezet akkori vezető lelkésze szerette volna támogatni a Névtelen Utak Alapítványt, ő adta az ötletet egy szemléletformáló és érzékenyítő kiállításhoz. A mostani már a harmadik” – válaszolja az eredetet firtató kérdésemre F. Rita, az alapítvány egyik önkéntese. A kiinduló ötlet tehát mélyen keresztény eredetű: minden ember értékes. Ezt azok az emberek viszont nem így élik meg, akik önértékelési képesség híján, személyi szabadságuktól megfosztva feladják emberi méltóságukat, és áldozatai vagy éppen kihasználói lesznek egy kizsákmányoló kapcsolatrendszernek. A védett környezetben felnövőket pedig, akiket kevésbé fenyeget a szexuális kizsákmányolás veszélye, szeretnék érzékenyíteni erre a témára, hogy segíteni tudjanak embertársaiknak.

A kiállítás terét is a gyülekezet biztosítja, amelynek a tagjai közül többen is dolgoztak már önkéntesként az alapítványban. Tizenkét éven át utcai szolgálatot végeztek: az utcán dolgozó prostituáltakkal beszélgettek, teát vittek nekik télen, karácsonykor ajándékokat osztottak nekik. 2012-ben öltött hivatalos, alapítványi formát ez a segítő szolgálat.

Azóta védett házat működtetnek, és egy komplex felépülési programmal segítik a szexuális kizsákmányolás kötelékeiből szabadulni vágyó nőket.

„Egy kanadai szervezet, a Servants Anonymus Foundation biztosítja munkánk hátterét. Ahogy a prostitúcióból kilépő lányok is fokozatosan önállósodnak, úgy arra törekszünk, hogy a mi szervezetünk is egyre önállóbb legyen, egyre több saját anyagi forrást találjon. A rehabilitációs és reintegrációs program, amit használunk, a kanadaiak hiteles tapasztalatokon alapuló, több száz oldalas programjának »franchise«, magyarra ültetett változata. Olyan nők állították össze, akiknek sikerült kitörniük a kizsákmányolásból. Szükségük van a lányoknak erre a nevelő programra, önmagában a védett ház nem lenne elegendő az új életük elkezdéséhez.”

Három alkalmazott és körülbelül húsz önkéntes dolgozik a Névtelen Utak Alapítványnál.

Veszélyes lehet ez a munka, hiszen a futtatók érdekeivel ellentétes, hogy a nők biztonságot találjanak.

„Az a tapasztalatunk, hogy egy-két hónapig keresik a szökött prostituáltakat, utána lemondanak róluk, mert sajnos találnak új áldozatokat erre a munkára. Viszont amiatt az egy-két hónap miatt nagyon fontos, hogy a védett ház címe ne tudódhasson ki.”

A házba kerülés feltétele, hogy a nő maga kérje azt, és ő maga akarjon kikerülni a helyzetéből.

Mivel mindannyian rendelkeznek olyan függésekkel, amelyek nem engedik, hogy szabaddá váljanak, végigcsinálják az Anonim Alkoholisták speciálisan erre a területre kifejlesztett lelkigyakorlatát. Amennyire a nők állapota engedi, már a kezdetektől részt vesznek egy iskolaszerű oktatásban, mindennap tíztől négyig. Így próbálják őket megtanítani a legalapvetőbb készségekre, amelyekkel ők többnyire nem rendelkeznek.

Sokuknak az is gondot okoz, hogy életükben először egyedül aludjanak egy szobában.

„Én kommunikációra, konfliktuskezelésre, egészséges kapcsolati mintákra tanítom őket hetente egyszer, két órában – mondja Fazekas Rita. – Sok más mellett a pénz beosztását is tanulják, ebben segíti őket az a hétezer forint, amit egy hétre ösztöndíjként kapnak. Traumáikból, lelki sérüléseikből gyógyulnak, alapvető készségeket sajátítanak el, pozitív élettörténeteket tanulmányoznak.”

A házban magatartási szabályokhoz igazodnak. A foglalkozásokon részt kell venni, ott nincs dohányzás és drogfogyasztás. Persze a testi-lelki gyógyulás, fejlődés, önállóvá válás nem mindenkinél egyenes vonalú, de itt a visszaesést is a folyamat részének tekintik. Az újrakezdésre már jobb pozícióból nyílik lehetőségük, mint ahogy először kerültek be a házba.

„Egy nagy csapat dolgozott ezen a kiállításon. Volt prostituáltak – áldozatok – beszámolóit használtuk fel, az életszerű videójeleneteket azonban önkéntes színészek és modellek játszották el, a fotókon is ők szerepelnek – nyugtat meg Rita, mivel sokan attól tartanak, valódi szereplőket látnak. – Az úgynevezett »szabadságszobában« pedig az emberkereskedelemtől megmentett, immár szabad, illetve gyógyulófélben levő nők alkotásai láthatók a világ különböző országaiból.”

Engem lenyűgözött és mély elismeréssel töltött el mindaz, amit a Golgota Gyülekezet termeiben láttam és hallottam. Farkas Vivien művészi fotói, a nagyszerű videók, az installáció mind-mind profizmusra vallanak, mély pszichológiai hatást keltenek: elképedést, együttérzést, dühöt, haragot, aggodalmat, segíteni akarást váltanak ki a nézőkből. Néhányan nem is bírják végignézni a gyerekkori abúzusokról szóló, jelképekkel és hanghatásokkal is megerősített kisfilmet.

Aki a kiállítást megtekinti, az egy szimbolikus életutat jár be.

A való világot jelképező előtérből a nagyterembe lépünk, ahol a téma racionális megismerésére nyílik lehetőség: váltakozva olvashatjuk a rabságból kitört nők visszaemlékezéseit és a velük történtekre vonatkozó büntetőjogi paragrafusokat. Az oszlopokra erősített táblákon pedig a prostitúcióval kapcsolatos közhiedelmeket cáfolják meg és oszlatják el.

Melyek ezek a tévhitek, amelyekkel le kell számolnunk, mert hátráltatják a kizsákmányolás elleni küzdelmet? Például hogy a prostitúció egy áldozat nélküli bűncselekmény. Izgalmas, csillogással teli életet és gazdagságot ígér. A prostituáltak szabadon választják ezt a megélhetési formát, átgondoltan döntenek mellette. Hatást gyakorolhatnak arra a rendszerre, amiben élnek. Vannak jogszabályok, amelyek szabályozzák a prostitúciót.

A pince helyiségei ennek az életformának a pokoli bugyrait idézik meg: a rabságban tartott lányok valósághűen berendezett, börtönszerű lakhelyét, és jelképesen ábrázolják az elfojtott lelki sérüléseket is: az eltitkolt vagy nem is mindig tudatosuló gyerekkori szexuális bántalmazásokat. Tűsarkú cipők vörös nyomait követve jutunk fel az emeleti pornószobába, ahol öt videófilmet nézhetnek-hallgathatnak egyszerre többen is: webkamerás szexrabszolga, bordélyalkalmazottak és pornófilmek szereplői (kiváló színészek által megjelenítve) árulják el valódi gondolataikat, érzéseiket munkavégzésük közben vagy szünetében.

Innen vezet az út a megkönnyebbülés irányába, vagyis a szabadság szobájába. Közben a kiállítás rendezőinek figyelmessége még arra is kiterjed, hogy a külföldi munkavállalások veszélyszempontjaira is felhívják a nézők figyelmét egy plakáton. A szabadság szobájában pedig a szabadultak lelki világába pillanthatunk be a rajzaik által, és az alapítvány rehabilitációs munkájával ismerkedhetünk meg.

„Henderson Dávid énekes és csapata írt nekünk egy dalt, amelyhez klipet is forgatott. Ez is profi munka lett, amelyhez nagyon sokan adták hozzá önkéntes, lelkes segítségüket – mondja Rita, a hangjában érezhető büszkeséggel. – A Mennyit érsz? kiállításhoz közösségi médiakampány is tartozik, amely két szlogenre épül: »Az igazi férfi nem vesz nőt« és a nő »nem árucikk«. Ezekkel a táblákkal szelfizni is lehet. És társul mindehhez egy szakmai konferencia, a mostanit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Határrendészeti Tanszékével együttműködve szerveztük. A »Kiállok érted« című színdarabunk is egy pályázat részeként született meg, a Bohócok a Láthatáron és a KV Társulat színészei működnek közre, és nagyon erős üzenetet közvetítenek: az áldozattá válás folyamatát mutatják be.”

Egy vonaton játszódik a történet, egy nevelőotthonból szökött lányt a barátnője visz ki külföldre, valójában eladja őt egy prostituáltakat futtató bűnszervezetnek. Mindenkit megérint ez a színdarab, ezért gyakran hívják a társulatot olyan előadásokra, ahol utána rögtön meg is beszélhetik a tanulságait a nézőkkel, főleg nevelőotthonokban lakó kamaszokkal, fiatalokkal.

Kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a drasztikus valóságot, a loverboy (szerelmest játszó futtató)-jelenséget, amely a prostitúcióra kényszerítés megelőző állomása.

Fazekas Ritától egyáltalán nem hat dicsekvésként, amikor elmondja, hogy az Igazságügyi Minisztériumtól kitüntetést kapott az Alapítvány magas színvonalú szakmai munkájáért. Teljesen érthető, hogy azoknak a segítő munkatársaknak, akik keményen megdolgoznak minden apró sikerért, és bizony az embermentés nem mindig sikeres, különösen nagy jelentőségű a szakma elismerése.

Felvetem Ritának, hogy a fiúk is válhatnak áldozatokká, ha nem is olyan gyakran, mint a nők.

„Nekünk csak arra van lehetőségünk, hogy nőkkel foglalkozzunk, de bátorítok bárkit, hogy alakítson szervezetet a fiúk védelmére is, mert sokkal kisebb százalékban ugyan, de az emberkereskedelem veszélyeztetettjei ők is. Azért is fontos az ő érzékenyítésük és helyes önértékelésre tanításuk, hogy ne váljanak később szexuális kizsákmányolóvá, a nők »megvásárlóivá«”.

A Névtelen Utak Alapítvány hálásan fogadja az adományokat és az adó 1 százalékának felajánlását a védett ház és a rehabilitációs program működtetéséhez. Támogassa Ön is minél több nő felépülését!

Számlaszámuk: 10918001-00000020-41860018 Unicredit Bank

„Nemcsak elszegényedve hagytam ott a prostitúciót, de teljesen el voltam szigetelve az össztársadalomtól. Majdnem egy évtizedig az egyedüli emberek, akikkel kapcsolatot tartottam, futtatók, kliensek és más prostituáltak voltak. Meg voltam fosztva az elemi oktatástól. Semmilyen munkaképességgel nem rendelkeztem. Műtétre és folyamatos orvosi kezelésre volt szükségem nemzőképességi károsodás miatt, és örökké terméketlen maradok. Ezeken a kézzel fogható problémákon kívül traumával is meg kellett birkóznom az évek során elszenvedett érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazások miatt.” (Egy prostituált státuszból kiöregedő nő vallomásának részlete)