Csak nem politikus akarsz lenni?!

"Harcolj, mint egy lány" - Kép: Rochelle Brown on Unsplash

Politikusok mindig voltak, amióta csak emberi közösségek léteznek, mert az emberi sokaság nem tud együttműködni vezetés nélkül.

Régen vezéreknek, törzsfőnököknek, fejedelmeknek, királyoknak nevezték őket. És persze politikusok voltak a közvetlen tanácsadóik, segédeik is: az alvezérek, a vének, a befolyásos vazallusok, hűbéresek, miniszterek, titkárok. Valószínűleg ez a legősibb mesterség (nem pedig az, amit általában legősibbként emlegetnek), és szükség is lesz rá mindaddig, amíg az emberek nagyobb közösségeket alkotnak. Régen is és ma is háromféleképpen lehetett valaki vezető: születési előjog, egyéni rátermettség vagy protekciós kapcsolatok révén. E három lehetőség persze gyakran keveredik, sőt, ha a három feltétel együtt érvényesül, az a legbiztosabb recept a politikai sikerhez.

A 16. század elején Niccolò Machiavelli megírta „A fejedelem” című összefoglaló művét az uralkodásról, vagyis a tömegek befolyásolásának és vezetésének művészetéről. Ezt írta többek között: „A fejedelem országának megtartása érdekében gyakorta arra kényszerül, hogy rossz legyen, mert ha az a közösség, amelyikre szükséged van, hogy hatalmad fenntarthasd, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Márpedig ilyenformán a jámbor cselekedetek ellenségeid lesznek.” Sokat és sokan kárhoztatják Machiavellit, amiért elválasztotta az erkölcsöt a hatalomgyakorlástól – pedig ő csak őszintén leírta a tapasztalatait, amelyeknek nagy része ma is érvényes.

A kérdés tehát: mint keresztény erkölcsi rendet követő ember, tarthatod-e majd magadat elveidhez akkor is, ha politikus leszel?

Ha megelégszel az alsó tisztségekkel, akkor talán igen. De miért elégednél meg velük?

És mindjárt adódik a másik kérdés: lemondhat-e egy keresztény ember arról, hogy befolyásolja a politikát, vagyis az emberi közösség életét, amiért erkölcsi aggályai vannak a politikai szereplőkkel szemben? Nyilvánvaló, hogy nem mondhat le róla. A keresztény hit megélése ugyanis nemcsak magánügy, hanem legalább ugyanannyira közügy is, vagyis egy „keresztényebb” társadalom építése.

Ha tehát döntéshozói pozícióba kerülsz, ellen kell állnod a hatalom kísértéseinek.

Annak, hogy mindent és mindenkit a te céljaid érdekében használj, és kiiktatandó zavarként tekints a másra törekvőkre. Annak, hogy magadat, barátaidat és rokonaidat az átlagpolgárokénál nagyobb előnyökhöz juttasd anyagi téren. Meg kell őrizned józan önértékelésedet, tudnod kell, hogy nem kizárólag neked lehet igazad.

El kell viselned kritikusaidat, sőt, időnként meg kell látnod saját hibáidat az ő görbe tükrükben.

Meg kellene őrizned az önkritika és a bocsánatkérés képességét, hiszen nem vagy mindenható és mindentudó – ezeket azonban a beosztottaid és főnökeid politikai öngyilkosságnak fogják tartani, és mindent megtesznek, hogy eltántorítsanak. Támogatóidnak az lesz az érdekük, hogy ne vedd észre a hibáidat (és az ő hibáikat), ellenfeleid pedig nem a javadat akarják majd, hanem bukásodat.

Mégsem beszéllek le a politikusi pályáról, mert Isten biztosan nem azért teremtette ezt a sok szép lehetőséget tartogató világot, hogy építéséről, gondozásáról csak úgy lemondjunk. Ha az Ő vezetésére bízod magad, és nem elsősorban a körülötted álló emberekre hallgatsz, akkor van remény, hogy nem kell feladnod önmagad.

Talán neked sikerül az, ami sokaknak nem: erkölcsösen hatalmat gyakorolni.

Tudatosan a végére hagytam a véleményemet arról, hogy te nőként akarsz teret nyerni ebben a ma még férfiak által uralt közegben.

A férfiak vezérelte politika hosszú távon csődöt mondott – elég végigtekinteni Európa történelmén, a háborúk során, amelyek hatalmas és szinte folyamatos érvágást jelentettek a népességnek, és az anyagi fejlődést is sokszor lenullázták. Nem tudjuk, milyen lett volna egy nők és férfiak által egyforma arányban irányított történelem, de a múlt csődjét látva a jövőben érdemes lesz kipróbálni.

A konfliktusok nem fognak csökkenni, de talán ritkábban jutnak majd el a tettlegességig, vagyis a háborúig.

A női–férfi hatalommegosztás persze nem megy könnyedén, ezt te is tapasztalod majd, ha esetleg férfikollégáid egymás közt megvitatnak fontos döntéseket, és téged kész tények elé állítanak, vagy ha kétszer annyit kell gályáznod egy előléptetésért, mint nekik. De gondolj arra, hogy Isten nem azért teremtette az embereket férfinak és nőnek, hogy ne együtt, egyenlő lehetőségekkel és felelősséggel viseljék a világ gondját, ezért állj a sarkadra! Gondolatban veled leszek.

(Fiktív levél: ezeket mondanám a lányomnak, ha politikus szeretne lenni, de a valóságban még nem kellett szembenéznem ezzel a nehézséggel.)

Slachta Margit, az első képviselőnő a magyar parlamentben, az Országház folyosóján (1920)​​​​​​​