Kevés olyan ember él már, aki úgy igazából a huszadik század sűrűjében élt. Tavaly december óta még eggyel kevesebben vannak, mert kilencvenöt éves korában meghalt John Glenn. Karrierje – mint sok más, jellegzetesen amerikai típusú hősnek – neki is a hadseregben kezdődött. 1941-ben húszéves és éppen egyetemista volt, amikor a japánok megtámadták Pearl Harbor kikötőjét, és ezzel belerángatták az Egyesült Államokat a második világháborúba.

A kötelességtudó fiatalember nem sokat tépelődött, azonnal megszakította a tanulmányait, és beállt katonának. Soha nem is folytatta az egyetemet: a mérnöki diplomáját csak több mint húsz évvel később, „érdemei elismerése mellett” kapta meg. Annál tevékenyebben részt vett viszont a háborúban.

Pilóta lett, bár ez nekünk itt, Közép-Kelet-Európában nem olyan nagy öröm, mert a hozzá hasonló repülősök bombázták rommá Magyarországot. Ő azonban nem itt teljesített szolgálatot, hanem a Föld tőlünk talán legmesszebb eső vidékén, a csendes-óceáni Marshall-szigeteknél.

1945 után nem sok békeév adatott neki, a koreai háborúban is harcolt. Rengeteg bevetést teljesített, és kifejezetten vakmerő volt. Veszélyesen alacsony repüléseket hajtott végre, hogy magára vonja és elterelje a légvédelem figyelmét a bajtársairól. Egy ízben úgy tért vissza a bázisra, hogy kétszázötvennél is több lyukat számoltak össze a repülőgépe fenekén. Ettől kezdve széles körben csak Mágnesseggűnek nevezték.

Leicával az űrben

Ő volt az első, aki szuperszonikus sebességgel, három és negyed óra alatt átrepült az Egyesült Államok fölött. Az átlagsebessége még úgy sem esett hangsebesség alá, hogy a levegőben háromszor kellett megtankolnia a gépet. És még csak most érünk el az űrkutatáshoz!

Amikor Kennedy elnök és a hidegháború által ihletve beindult az amerikai–szovjet űrverseny, neves háborús veteránként természetesen felmerült a neve. Az előkészületi fázisban lévő Mercury-programhoz kerestek űrhajósjelölteket.

Amerika kínos lemaradásban volt a Szovjetunióval szemben: az első Szputnyik, Lajka kutya, Gagarin, Tyitov, mindannyian megelőzték. Az USA sürgősen helyre akarta állítani a tekintélyét, ezért őrült tempóban kezdett felzárkózni.

Glenn minden áron ki akart jutni a világűrbe, de ez nem ment egyszerűen. Nem volt egyetemi diplomája, ráadásul 1961-ben már negyvenéves volt, ami nem az ideális életkor ahhoz, hogy a világ első űrutasai között legyen valaki. Végül az billentette javára a mérleget, hogy nem volt elég jelentkező, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezett volna. Márpedig ő ezen a téren verhetetlen volt. Végül 1962. február 20-án felszállt a „Barátság 7” nevű űrhajóban. Mai szemmel nézve elképesztő, hogy erre a járműre bízták az életét. A fedélzeti számítógéphez képest a legostobább mai mobiltelefon is felfoghatatlan csodatechnológia, maga Glenn pedig egy sarki kisboltban vásárolta meg azt a fényképezőgépet, amellyel a világűrt fényképezte. A biztonság kedvéért ugyanis magával vitte saját kis Leica-gépét is: a szűk helyen összepréselődve, az ablakon keresztül ezzel készítette azokat a híressé vált képeket, amelyeket azóta is látni lehet a sajtóban.

„Vigyetek a vezéretekhez!”

Az élete az űrkapszulában is legalább annyira veszélyben forgott, mint a két háború alatt, a vadászgépek vezetőfülkéjében. A felszállás után kiderült, hogy a robotpilóta egyáltalán nem működik, így kézi irányítással kellett levezényelnie az egész repülést.

Azt már el is titkolták előle a földi irányítóközpontban, hogy leszállás közben a szerkezet hőpajzsa meglazult. Ha szétesik, akkor John Glenn elevenen megsül, és hős helyett hősi halottként tér vissza a földre, mint öt évvel később az orosz Vlagyimir Komarov.

Az amerikai kapszula végül is kitartott, ami egyébként szintén részben Glenn érdeme, mert már 1959-től részt vett a megtervezésében, és egy eredeti méretű modell tesztelésében is. A kissé túlkoros űrhajós négy óra ötvenöt percet töltött az űrben, összesen 121 794 kilométert tett meg, a legnagyobb sebessége 28 200 kilométer per óra volt, és háromszor kerülte meg a Földet. Ő volt az ötödik ember az űrben.

Amikor a kapszula épségben belecsapódott a Csendes-óceán vizébe, Glenn-nek végül fel sem kellett használnia a magánál tartott, ma már kissé megmosolyogtató levelet.

Ezt arra az esetre vitte magával, ha ismeretlen törzsek közé kerülne földet érés után. Több mikronéziai nyelven a következő állt benne: „Idegen vagyok, békével jöttem. Vigyetek a vezéretekhez, és hatalmas jutalomban részesültök az örökkévalóságban.”

John Glenn természetesen nemzeti hős lett. Olyan értékes személyiséggé vált, hogy soha többé nem engedték az űrbe. Szenátorrá választották, egyszer alelnökjelöltként is szerepelt a választásokon a Demokrata Párt színeiben, sőt, elnöki ambíciói is voltak, de nem szerzett elég szavazatot. Mindez persze nem zavarta abban, hogy hosszú hátralévő életét is megbecsülésben élje le.

Hetvenesként az űrben

Még a hetvenes életéveiben is tartogatott meglepetést a világ számára: 1998-ban másodszorra is felrepült a világűrbe! Újabb rekordot döntött: ő lett a valaha élt legidősebb űrhajós.

Ahogy ő maga mondta, kísérleti nyúlként ment fel: azt figyelték a segítségével, hogyan reagál az idős szervezet a súlytalanságra és az extrém gyorsulásra. Nemcsak egészségesen tért vissza az űrből, hanem további tizennyolc évet minden komolyabb betegség nélkül élt le.

Házassága is rekordhosszúságú volt: 1943-tól 2016-os haláláig tartott. A pilótajogosítványát is a nyolcvanas éveiig megtartotta, és ekkor is csak azért hagyta abba a repülést, mert a feleségével együtt a fájós térdük miatt egyre nehezebben szálltak be a magánrepülőgépükbe. John Glenn kilencvenöt évesen, végelgyengülésben halt meg 2016 decemberében.  

Diabetikus asszisztens a zsebben

A cukorbetegség sajnos népbetegség, a vele való együttélés teljes életmódváltást, folyamatos odafigyelést tesz szükségessé. Ezt segítik azok a diabétesz-alkalmazások, amelyekből már hatalmas a választék, többségük ráadásul ingyenes. Közös bennük, hogy mindegyik alkalmas a betegséggel kapcsolatos adatok rögzítésére. Vagyis a vércukorszintet, a beadott inzulin mennyiségét, illetve az étkezések, bevett gyógyszerek paramétereit valamennyi képes tárolni és kezelni, a mért értékek jellemzően grafikonon is áttekinthetők.

Valódi különbségek inkább a felhasználói felületben, a kezelhetőségben és az extra szolgáltatásokban vannak. Ilyen az, hogy képesek-e figyelmeztetéseket küldeni, van-e bennük beépített gyógyszer- és ételadatbázis, illetve ha gyerekről van szó, akkor van-e mód szülői felügyelet beállítására.

Olyan alkalmazások is vannak, amelyek a rendszeres mérési eredményekből képesek megbecsülni a beteg anyagcsere-állapotát is, illetve kiszámolni és jelezni, hogy mekkora az esélye az alacsony vércukorszintből fakadó hipoglikémiás rohamnak.

Diabétesz gyerekfejjel

Az egyik legjobb diabétesz-alkalmazás a MySugr, amely már számos díjat is nyert, és amelyet két 1-es típusú diabéteszes fejlesztő készített. Használatát hasonlóképpen kell elképzelni, mint ahogyan a tamagocsiét: egy digitális formában létező szörnyecskét kell felnevelni, azzal kell foglalkozni. Gyerekek számára fejlesztett változata különösképpen hasznos, segíti ugyanis azt, hogy a cukorbeteg kicsik elsajátítsák a helyes életmódot. A szörnyecske motivál, figyelmeztet és jelez minden olyan esetben, amikor a korábban bevitt adatok alapján úgy érzékeli, ideje lenne például enni valamint. Mindezt nem hagyományos riasztással teszi, hanem a kis szörnyecske kiabálva összevissza kezd mászkálni a főképernyőn, mint egy begőzölt tamagocsi.

A visszacsatolás nem marad el, ha ugyanis a gyerek megfelelően táplálkozott, eleget mozgott, megkapta az inzulinját, mérte a vércukorszintjét, akkor olyan pontokat kap, amelyeket a szörnyecske nevelésére fordíthat.

Ez a jutalom egy hét-nyolc éves gyereknél elég erős motivációt jelent, emiatt teszi lehetővé az alkalmazás azt, hogy miközben a kicsi a szörnyecskével foglalkozik, „mellesleg” megtanulja, hogyan kell együtt élnie saját cukorbetegségével, mire kell figyelnie. Emellett az applikáció segítségével sorstársakkal is lehet kommunikálni, ami ugyancsak hasznos segítség.

Dohányzás helyett

A dohányzás abbahagyását szintén segítik telefonos alkalmazások, köztük van magyar fejlesztés is. Ez a Kell a dohány?, amely az első leszokást segítő hazai mobilalkalmazás. Az applikáció nemcsak a cigaretta elnyomásával járó egészségügyi előnyökkel motiválja a dohányosokat, hanem láthatóvá teszi a káros szenvedély elhagyásával járó pénzmegtakarítást is. Erre a Hol tartok képernyő szolgál, amely megmutatja, hogy az érintett mennyit spórolt azóta, hogy nem dohányzik. Az alkalmazás tele van lépésenkénti motivációs ötletekkel, hasznos tanácsokkal, segítve azt, hogy a leszokás sikeres legyen.

Egyik leghasznosabb funkciója, hogy időrendi sorrendben mutatja azokat a változásokat, amelyek a cigarettázás elhagyása óta a szervezetben történtek, így téve láthatóvá azt, hogy milyen egészségügyi előnyök jelentkeztek a legutolsó cigaretta elszívása óta.

Van az alkalmazásban patikakereső is, amelynek segítségével meg lehet találni a legközelebb eső gyógyszertárt, ahol akár a dohányzásról való leszokást segítő, vény nélküli készítmények is megvásárolhatók.

Okosított gyógyszerek

Léteznek olyan alkalmazások is, amelyek az otthoni gyógyszerszedést teszik hatékonyabbá. Olyan is van, amelyhez külön szerkezet, úgymond „gyógyszeres doboz” is készült: ez a PillDrill, amely egyszerű technológiai megoldásokkal segíti mederben tartani a napi rutint. Hang- és látványeffektekkel figyelmeztet az aktuális adag bevételére, rögzíti a gyógyszerfogyasztást. Figyelmeztetései telefonra is érkezhetnek, de akár sms-ben is megkaphatók.

A szerkezet arra is képes, hogy ha a beteg mégsem veszi be a gyógyszert, akkor jelez a családtagoknak vagy az egészségügyi munkatársaknak is, hogy azok figyelmeztessék az érintettet.

Hasonló tudással már az egyszerű mobilalkalmazások is rendelkeznek, ezekből is van több olyan, amely a gyógyszerszedésről ad információt, azt segíti. Ezek nagyon egyszerűen működnek, többségüket idősek is tudják használni. Nem tesznek mást, mint hangosan jeleznek, amikor be kell venni a következő gyógyszert, a betegnek pedig ezt vissza is kell igazolnia. Van olyan telefonos alkalmazás is, amely ennek elmulasztásakor szintén jelez egy családtagnak, lehetővé téve, hogy az akár telefonhívással is figyelmeztesse az érintettet.

Árulkodó alkohol

Sok alkalmazás (ilyen például a Cautoh vagy az Alcohol Monitor) azt segíti, hogy valaki eldönthesse, mikor ülhet kocsiba, miután megivott egy pohár sört. Vagy egyszerűen csak megtudja, miként változtatja meg a véralkoholszintjét egy elfogyasztott pohár bor vagy sör, esetleg koktél. Ezek az alkalmazások értelemszerűen nem pótolják az alkoholszondát, de iránymutatásra mindenképp jók.

Adatbázisukban megtalálhatók a legnépszerűbb alkoholos italok, az ezekből fogyasztott mennyiséget pedig időpont szerint kell megadni. Ebből, illetve az italok alkoholtartalmából, a testtömegből és a nemből kiindulva már ki is számítható a becsült véralkoholszint.

Ezek alapján az alkalmazás – ez a Cautohnál van így – megmutatja, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint vezethetünk-e, illetve ha nem, akkor mennyi idő múlva ülhetünk volán mögé. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon az alkoholra vonatkozóan zéró tolerancia van érvényben, így ha a közlekedési rendőrnél bejelez a szonda, aligha lehet arra hivatkozni, mit gondol a kérdésről a WHO, illetve mit javasolt az alkalmazás...

Olyan applikációk is léteznek – ilyen például a Stop drinking alcohol –, amelyek nem a baráti látogatásokról hazafelé készülőknek jelentenek segítséget, hanem azoknak, akik már alkoholproblémával küzdenek.

Gyors segítség

Az előbbiektől eltérő jellegűek, de szünidőben, nyaralás alatt különösen hasznos lehet az Elsősegély – Mit kell tennem? Ez az applikáció 18 kategóriára és összesen 47 témakörre bontva taglalja a témát, rendkívül széleskörű elsősegély-alkalmazás. Segítségével az adott helyzetet kiválasztva lépésről lépésre végigkövethető az ellátás menete, ha pedig a probléma oka nem ismert, akkor lépésről lépésre haladva ki lehet deríteni, mi lehet a gond.

Az újraélesztés tennivalói közvetlenül kattinthatók a nyitóoldalról, hiszen fontos, hogy ennek mikéntje legyen a lehető legkönnyebben elérhető.

Az alkalmazás keresője helymeghatározás alapján megmutatja a legközelebbi kórházat, illetve azt a helyet, ahol van defibrillátor. A 104-es hívószám tárcsázása mellett az applikáció megjeleníti, hogy milyen kérdések várhatók a mentőktől, így a híváskor már felkészültebb lehet a segélykérő. Ráadásul az alkalmazásban olyan teszt is elérhető, amely segíti a saját tudás ellenőrzését.

A történet

Mostani filmünk, az „Idegpálya” hősei is az ezredfordulós generáció tagjai, akik fénysebességgel szörfölnek a világhálón, ám ezúttal az internet sötét bugyraival is kénytelenek megismerkedni. Vee (Emma Roberts) végzős középiskolás, aki fotósként jobban szeret megfigyelni, elemezni és egy pillanatot elkapni. Nehéz lenne rá azt mondani, hogy vezéregyéniség. Szeretett bátyja elvesztése után ketten tengetik életüket édesanyjával, és egyáltalán nem veti fel őket a pénz. Vee még azt sem meri elmondani, hogy felvételt nyert egy híres művészeti iskolába az ország másik felébe, ráadásul még reménytelenül szerelmes is. Barátnője, Sidney teljesen Vee ellentéte. Nagyszájú, bevállalós, látszólag semmitől sem riad vissza, és szeret új dolgokat kipróbálni.

Sidney egy titkos internetes játék versenyzője, ahol minden felhasználó eldöntheti, hogy nézőként vagy játékosként vesz részt. A játékosoknak élő adásban a nézők által kitalált kihívásokat kell teljesíteniük. Ha sikerrel járnak, egyre több és több pénz üti a markukat, ha elbuknak, akkor elveszítik az addigi nyereményüket. Egyetlen szabály van: soha, semmilyen körülmények között nem fecseghetnek, főleg a rendőrségnek nem. Sidney addig cukkolja Vee-t, amíg a felpaprikázott lány végül benevez a játékba. Hamarosan egy kihívás hevében összesodorja az élet Iannel, aki szintén résztvevő játékos, s mivel a nézők között tetszést aratnak, ezért együtt veszik a nyakukba New York City-t. Egymást követik a vadabbnál vadabb kihívások, és az ártatlannak tűnő játék hamarosan meredek fordulatot vesz: párosuk néhány óra leforgása alatt válik internetes hírességgé, majd nem sokkal ezt követően űzött vaddá. A közönség egyre telhetetlenebb és dühösebb, a háttérben megbúvó láthatatlan erő pedig egyre veszélyesebb irányba sodorja a dolgok menetét.

Internetre hangolva

A filmben számos problematika megjelenik, amelyeket az internethasználat termelt ki magából. Az interneten szörfözgetés kiváló terep arra, hogy el lehessen menekülni a valóság elől. Az azonnali pozitív visszacsatolások miatt olyan az agynak a világháló, mint valami jutalmazó drog: a megerősítés azonnali és teljes, nincs várakozás és frusztráció.

Az interneten töltött időt pedig egyre nehezebb szabályozni, hiszen a mai fiatalok folyamatosan kapcsolatban vannak online és offline egyszerre, az internet pedig legalább olyan jelentőségteljes és fontos kommunikációs csatornát jelent számukra, mint az élő kapcsolattartás.

Ráadásul a kutatások kimutatták annak fontosságát, hogy az interneten a kamaszok maguk teremtik és alakítják a környezetet, amiben közléseket hoznak létre, nem pedig egy kialakult környezet függvényei az interakciók. Továbbá arra is fényt derítettek, hogy az interneten ugyanazokkal a témákkal foglalkoznak a fiatalok, mint offline életükben, de itt a kommunikációt gyakorta tovább színesíti, hogy nem látják, nem ismerik egymást, sok esetben még a másik nemét sem.

Filmünk egyik hőséről is kiderül később, hogy nem is az az igazi neve, amit az internetes világ megismert.

Arc nélküli valóság

A világhálón egy jól csengő nickname (becenév) mögött a nyugdíjas nagymamától kezdve az önbizalomhiányos, önigazolást kereső kamaszon át egészen a gengszterekig bárki rejtőzhet. Új, klassz identitást kreálhat magának az, aki nem elégedett az életével vagy önmagával. Az idegpályajátékban a monitor másik oldalán ücsörgő nézők néma tömeget alkotva élvezkednek, szörnyülködnek, izgulnak és nevetnek a látottakon, mintha csak valami filmsorozatot néznének, aminek nincs tétje, és úgy küldözgetik be az eszement kihívásokat, mintha csak a Facebookon kommentelnének.

Arctalan sokaságként elveszítik egyéniségüket, s legyen egy kívánság bármilyen szélsőséges is, minden körülmények között támogatják még a legvadabb ötleteket is. Teljességgel kudarcra van ítélve kijózanításuk, és lehetetlen hatni az érzelmeikre.

A rendelőbe érkezve két táborra oszlanak a páciensek. A köszönős fajta azonnal sorsközösséget vállal a jelenlévőkkel, a bizalmatlan hallgatag viszont riválisokat lát bennük, ezért nem haverkodik, legfeljebb megkérdezi, hogy mindenki oda vár-e.

Demonstratívan le sem ül (hiszen itt nyilván csak neki van időpontja), vagy azonnal telefonálni kezd, jelezve elkülönülését: „Iszonyat, mennyien vannak! Úgy látszik, marhára ráérnek az emberek!”

A várakozók között mindig akad, aki azonnal megosztja az újoncokkal kedélyborzoló infóit: „Már félórája senki se ment be” vagy „Az orvos még itt sincs” vagy „Én reggel 8-ra lettem behívva”. Van, aki bóbiskol, aki le-föl járkál, aki azt latolgatja, kimenjen-e a mosdóba, megkockáztatva, hogy elszalasztja a neki szóló hívást. Páran elvannak a telefonjukkal, és a jelek szerint akad, aki másokat kémlel, hogy megírja belőle a cikkét.

Elhangzik néhány jól célzott sóhajtás: „Egy óra múlva értekezletem van” vagy „Valójában csak egy receptért jöttem”. A leleményesebbek pedig: „Valami furcsa kiütésekre utalnak, amelyek valószínűleg igen fertőzők…”, és ha erre sem akad, aki előzékenyen maga elé engedi a sorban, a tapintatlan kéréstől sem riadnak vissza. Azt a zöldfülű empatikus embertársunkat, aki erre felajánlja helyét, innentől fogva a szelíd nagymamák is lesújtó pillantásokkal mérik végig, amiért nagylelkűségével felelőtlenül másokat is hátrébb utasított.

Vannak, akik egészségügyi horrortörténetekkel szórakoztatják várótársaikat, egymásra licitálva, mások e méltatlan helyzet okozóit keresik és találják meg: az orvost, aki felől akár ki is nyuvadhatunk, a kormányt, amely direkt ki akarja nyuvasztani a nyuggereket, a szomszédot, akit tényleg ki is kellene nyuvasztani…

Amikor csilingelve megszólal a sorszámkijelző, a tekintetek mohón tapadnak rá, mint szerencsejátékosé a félkarú rabló sorsdöntő, kigördülő lapjaira. A nyertes legjobb igyekezete szerint igyekszik eljutni cókmókjával és papírjaival az ajtóig. Ami nem is olyan egyszerű, ha épp egy idősebb páciensről és egy türelmetlenebb asszisztensnőről van szó, ilyenkor könnyen megeshet, hogy újabb számot sorsolnak, mielőtt célba érne a szerencsés. Ráadásul ilyenkor a „csak receptért jöttem”-várótárs már lesen van a kapunál.

Amikor odabent már kezd kétségessé válni a várakozók ellátása, az egészségügyi személyzet a felezős módszert választja: „Akinek nincs időpontja, ma nem tudjuk fogadni.”

Ekkor a jól felfogott érdekek mentén újrarendeződik a csapat, előrelátó és rendszerbe illeszkedő időpontosokra és felelőtlen időpontatlanokra. Itt és most mindenkinek állást kell foglalnia, hiszen a jólnevelt hallgatás annak a jele, ha valakinek vaj van a fején: nem elég beteg, vagy talán protekciós. Egy idősebb úr próbál közbeszólni, de a nővér nekiszegezi a kérdést:

 – Uram, van időpontja?

 – Nem, Asszonyom, nekem betegségem van – feleli.

– A környező, volt szocialista országokban élők is hasonló társadalmi, gazdasági változásokon mentek keresztül, mint mi, mégis, itthon óriási a középkorú férfiak halálozási aránya. Miért alakult ez így?

 − Vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a korai elhalálozás hátterében a viszonylagos társadalmi, gazdasági lemaradottság érzése lehet, és ez a férfiak önértékelésében nagyon komoly stresszt okoz. A férfi nem tartja elég értékesnek magát, ha a családját nem tudja megfelelő színvonalon eltartani.

Magyarországon különösen jellemző, hogy ha a nők rossznak tartják az anyagi helyzetüket, abba a férfiak halnak bele.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nők körében működik egy hatékony egészségvédő faktor, a pletyka, míg a férfiaknak megszűntek az ehhez hasonló fórumai.

A férfi felelősnek érzi magát a család jólétéért. Korábban az önértékelését az határozta meg, hogy jól focizott, meg tudta szerelni a vízcsapot, nem az, hogy mennyi pénzt visz haza, milyen autója van, mekkora a háza. Ha meg akarjuk védeni a férfiakat, a lánygyerekeknek, feleségeknek, anyáknak ne az legyen az elvárásuk, hogy anyagilag legyen sikeres egy férfi, ne mondogassák állandóan, hogy a bezzeg a szomszédoknak milyen jól megy, hanem más értékeket, a kedvességet, az ügyességet, a jó családi kapcsolatokat tartsák fontosnak. Erre is természetesen tanítani, nevelni kell a lányokat és fiúkat egyaránt. 

Nemrég Berlinben előadást tartottam a stressz és a nemi különbségek témakörében. Ilyen típusú vizsgálatokat nem végeztek még a világban, nálunk is az a tragikus helyzet kényszeríti ki, hogy a 45-64 éves férfiak halálozási száma nagyobb, mint az 1930-as években, miközben a 60-70-es években sokkal jobbak voltak a mutatók. Húsz éve kezdődött el ez a rosszabbodás, de érdekes módon, csak a férfiakat sújtja, miközben ugyanolyan körülmények között élünk, sőt, a nők sokszor még többet is dolgoznak.

Valami olyan krónikus stresszforrás van a férfiak életében, amitől nagyon korán meghalnak, szinte csak minden második férfi éli meg a 65. évét. Az alacsony iskolázottságúaknál ennél sokkal rosszabbak az arányok, a magasabb végzettségűek kicsit védettebbek, illetve a magányos középkorúak halálozása nagyobb mértékű, mint a családosoké.

A stresszre adott válaszok első fázisa nem csupán nem káros önmagában, hanem mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele. A mai világ egyik súlyos következményekkel járó jelensége, hogy a fiatalok többségében nem alakul ki eléggé a nehézségekkel való megbirkózás képessége, mert nincsenek kitéve elég kihívásnak, főleg fizikai értelemben. A stressz, a kihívás tehát alapvető feltétele a fejlődésnek. Ezért a megbirkózás, „coping” a stressz ikerfogalma, a stresszelmélet egyik legfontosabb összetevője.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a stressz akkor válik kórossá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni az újszerű, veszélyeztető helyzettel, illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású. Fontos hangsúlyozni, hogy az ember esetében nem egyszerűen alkalmazkodásról van szó, hanem arról, hogy céljaink megvalósítása során hogyan tudunk megküzdeni a nehézségekkel. Ha kialakul a sikeres megküzdés, megbirkózás képessége, egyre nehezebb célokat tűzhetünk ki magunk elé, és az eredményesség élménye fokozza énerőnket, kompetenciaélményünket, hatékonyságunkat. (Dr. Kopp Mária)

– Anyaszerep − apaszerep: kinek mi a dolga? Néhány évtized alatt jelentősen megváltoztak a családon belüli szerepek. Felcserélhetőek-e a férfi és női szerepek?

– Az édesanyáknak meghatározóan fontos szerepük van az első életévekben. Kísérletek bizonyítják, hogy a gondoskodó anya utódai lelkileg és testileg is egészségesebbek, jobbak az életkilátásai, tehát nem szerepekről van szó, hanem arról, hogy egy édesanya gondoskodása a gyermek egész életére biztonságot, bizalmat ad, olyan agyfejlődési lehetőséget alapoz meg, ami nem helyettesíthető. Természetesen óriási feladatuk van az apáknak, de alapvető a harmonikus gyerek fejlődésben például a szoptatás, amit nem tudnak pótolni. Nagy szükség volna arra, hogy a fiatal férfiak át tudják érezni az apaságot, ami hagyományosan nem része a nevelésüknek, a velük szemben állított elvárásoknak. Sajnos az a szemlélet, hogy egy férfi akkor is erős, ha tud gyengéd lenni, még nem elterjedt.

Nemzetközi összehasonlító tanulmányok azt mutatták ki, hogy a magyar társadalom nagyon maszkulin, tehát a férfi és női szerepek nagyon elkülönülnek. Kora gyermekkortól más elvárásokat támasztanak a szülők a fiúkkal és a lányokkal szemben.

A fiúktól elvárják, hogy kicsit harciasabbak legyenek, védjék meg magukat, a lányokat inkább a közösségi viselkedésre nevelik. Egyértelműen kimutatható, hogy a szülők és az óvónők másképpen viszonyulnak hozzájuk, ettől válnak mássá. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy fiúnak puskával kell játszani, de ha így nevelik, akkor ilyen irányban fog alakulni.

Óriási feladat ez a fiatal nőknek, nekik kell rávezetni, rászoktatni a párjukat erre az új magatartásra. A kisbaba fürdetését nyugodtan bízzák az apukára, ettől a testi kapcsolattól megerősödik majd szülői feladataiban. A nőkben természetesen, hormonálisan megvan ez a készség, a férfiakban nehezebben alakul ki, de a mi vizsgálataink azt mutatták ki, hogy a fiatal gyerekes apáknak jobb az életminőségük. Tehát a gyermeket vállaló férfi jobban érzi magát a bőrében, értékesebbnek tartja magát, egyszóval boldogabb. Ez nem állapotot jelent, hanem aktivitást, azt jelenti, hogy vannak hosszú távú céljai, alakítani tudja a környezetét, értelme van az életének. Ezt tudatosítani kell, meg kell erősíteni ebben.

(Az interjú 2006-ban készült.)

Egyszer egy ismerősöm kisfia játék közben elkapott egy-egy mondatot a felnőttek beszélgetéséből egy betörésről. Amikor valami neszezést hallott az erkély felől, megijedt, és szaladt a szüleihez elmondani, hogy betörőket látott, akik be akartak jönni a szobájába, hogy elvigyék a játékait.

Elképzelt valóság

A gyerekek fantáziája 5-6 éves korban igen eleven, intenzív. Mindennapjaikat áthatja, a körülöttük folyó eseményeket felnagyítja, módosítja. A képzelt világ szereplői egészen valóságosak lehetnek, a legjobb bizonyíték erre egy 5 éves fiúcska, aki annyira együtt élt elképzelt egereivel, hogy rászólt az édesanyjára, hagyja nyitva az ajtót, mert különben a kisegerek nem tudnak bejönni. Almát is pucolt nekik, nehogy éhen maradjanak. Ilyen történetek hallatán elgondolkodik a szülő, hogy csemetéje nem hazudós-e egy kicsit.

Mielőtt annak neveznénk a gyereket, próbáljunk meggyőződni arról, vajon minket akart becsapni, vagy csak a fantáziája túl élénk. Lehet, hogy ő tényleg úgy emlékszik, hogy a tanító néni az ő betűit találta a legszebbnek. A gyerekek többsége ugyanis szívesen és őszintén beszél érzéseiről, vágyairól. Ha elindul a beszélőkéjük, mesélik a színesebbnél színesebb történeteket, amik megestek velük az óvodában. Sokszor mi, felnőttek nem is hisszük el ezeket, annyira túlzónak hatnak. Nem vesszük figyelembe, hogy a gyerekek a vágyakat és a valóságot nem különítik el. Nem arról beszélnek, milyen volt, vagy lesz, hanem sokszor arról, ahogy lennie kellett volna, ahogy jó lenne, ha a dolgok alakulnának.

Ilyenkor könnyen ráfogjuk a gyerekre, hogy hazudik, ezzel meg is szégyenítjük őt. Ennek sajnos negatív következményei lehetnek. A megszégyenített gyerek elveszíti a belénk vetett bizalmát, s az önbecsülése is sérül, hiszen arra a következtetésre juthat, hogy az ő gondolatai nem elfogadhatóak a felnőtt világban.

Mentsvár a hazugság?

Senki nem születik hazudósnak, de vannak gyerekek, akik könnyebben választják ezt az utat a szülői harag elkerülése végett. Míg az egyik gyermek könnyebben felel meg a követelményeknek, amiket a szülő állít fel, a másiknak ez problémát okoz. Fontos tehát, hogy mielőtt az elvárásokat felállítjuk, vegyük figyelembe a gyermek korát, teherbírását, személyiségét. Különben az okosabbja hamar rájön, hogy mellébeszéléssel elkerülhető a szülői harag. Így fogja kezelni a konfliktusokat, és ez a magatartás a személyisége részévé válik.

Vannak gyerekek, akik szeretik magukat az osztályban jobb színben feltüntetni, lódítva a karácsonyi ajándékokat illetően, vagy egy kicsit színesebben elmesélve a nyári élményeket. Egy idő után esetleg a gyerek sem tudja pontosan, mi történt vele, hasonló túlzásokat gondol a másikról is, nem veszi őt komolyan, ami kölcsönös bizalmatlansághoz vezet. A szeretetteljes, odafigyelő, bizalommal teli légkör sok ilyen problémát megoldhat.

Hároméves kisfiú megtalálta édesanyja egyik kedvenc kendőjét, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ollóval szétvagdosta. A fiúcska a dolgot ráfogta kedvenc alvós mackójára. Erről a pontról csak akkor mozdult el a beszélgetés, amikor az édesapa büntetést helyezett kilátásba a mackó számára. A valódi tettes megsajnálta kedvencét, és bevallotta bűnét.

Repülőszőnyeg a szobában

A képzelet erejének köszönhető, hogy a gyerekek 8-9 éves korukig nagyon nyitottak a mesehallgatásra. A mesék világa teljesen megfelel annak a képnek, amit ők elképzelnek a világról. Az ő világképük jó és rossz, fekete és fehér, nincsen átmenet, ahogyan a mesékben sincsen. Igazságérzetüket kielégíti, hogy a jó győz, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Tudja, hogy ami a mesében van, az a valóságban nincs, mégsem kételkedik. Nem kérdezi, hogy fért bele az óriás a palackba, nem töpreng azon, hogyan lehet felmászni egy babhajtáson. Tudja jól, hogy a nappaliban a szőnyeg nem fog repülni, a mesehősnek mégis drukkol, hogy a repülőszőnyeggel célba érjen. Fél, amikor Jancsi és Juliska egyedül marad az erdőben, és táncol a három malaccal, amikor megmenekülnek a farkastól. Hallottam egy kislányról, aki azt kérte szüleitől, fúrjanak egy lukat a könyvbe, hogy ő is bemehessen a király palotájába. Csak az bizonytalanította el, mit fog akkor csinálni, amikor találkozik a  gonosz tündérrel.

Egy este a nagymama szólt az unokájának, hogy siessen gyorsan a tévéhez, mert a Piroska és a farkas megy. Jött is lelkesen a kislány, majd keserves sírás kerekedett ki a dologból.  Szomorúságnak az volt az oka, hogy ő nem ilyennek képzelte el Piroskát, a nagymamát, meg a többieket, és ezek a rajzfilmfigurák tulajdonképpen nem is tetszenek neki.

Megesik a szülővel, hogy leülteti gyermekét a „villanypásztor” elé, bekapcsol egy rajzfilmet, és innentől kezdve béke honol a családi fészekben. A jobbik eset, ha meglévő rajzfilmtárból választunk mesét, amit kontrolláltunk, tényleg fogyasztható-e kiskorúaknak. A rosszabbik eset, amikor egy rajzfilmcsatornát választunk, és egyedül tévéztetjük az aprónépet.

Amikor a gyerekek mesét hallgatnak, szinte becsukják a szemüket − sokaknál megfigyelhető egy tipikus mesehallgatási póz is −, és elindul belső mozijuk. Ezen a vásznon ők teremtik meg a környezetet, a szereplőket, a maguk világképének megfelelően. Az egymást követő képeket saját ritmusukban rakják össze.

A készen kapott filmkockáknál azonban sokkal nehezebb dolguk van, amikor a lelkükben a megfelelő helyre akarják tenni a látottakat, főleg ha egyedül nézik a filmet. Pörögnek a képek, a színek, a szereplők, nem mindig értik az eseményeket. Az „adoptált” mesék rovására írható a későbbiekben előforduló gyengébb olvasási teljesítmény, a rosszabb megoldó képesség, a rossz testi kondíció. Nem beszélve arról, hogy a rossz álmok, alvási nehézségek okozója is lehet egy-egy rosszul megválasztott film.

Egy felmérés szerint minden ötödik 3 év alatti kisgyermek szobájában van tévékészülék. Sajnos a családok egyre kisebbé válnak, nem születik elég gyerek, a családtagok mégis elkülönülnek egymástól, ezzel csorbul a családi kommunikáció. Ennek súlyos következménye, hogy a gyerekek verbális képességei elmaradnak a korosztályuknál elvárható szinttől.

Hiába bizonyították tudományosan a vallás védelmező szerepét a súlyos pszichiátriai betegségekkel, akár az öngyilkossággal szemben is, ez nem volt elegendő érv ahhoz, hogy megtérjünk. Miközben az egyházak háttérbe szorultak, fejlődésnek indult a lélektan tudománya. Mára terebélyes fává nőtte ki magát ennek lélekgyógyítással foglalkozó területe: a pszichoterápia.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 18-féle pszichoterápiás beavatkozást ismer el, amelyeket tudományosan bizonyított gyógyító eljárásnak tekint a magyar állam, és amelyek részét képezik az egészségügyi ellátásnak.

Ugyanakkor a társadalombiztosítás alapú pszichoterápiát csak csekély számú páciens tudja igénybe venni. Budapesten 3-4, vidéken ennél is kevesebb helyen, hosszú várakozási listákra feliratkozva juthatnak kezeléshez a rászorulók. A magánrendeléseken ülésenként kb. 10 ezer forintot kérnek, ami egy rövid terápia esetén sem elhanyagolható összeg.

A nyugati típusú fogyasztói társadalmakban nemcsak a vallást száműztük kollektív tudattalanunk mélyére, de az emberi kapcsolatok elidegenedése miatt a személyes, figyelmes viszonyulás is kielégítetlen szükségleteink listáját gyarapítja. A pszichoterápiák legfontosabb hatótényezője éppen ebben áll: az elfogadó, empatikus, hiteles, mégis szakértelemmel végzett odafordulás a másikhoz önmagában gyógyít. Persze, az eltérő technikáknak és módszereknek megvan a maguk jogosultsága és indikációja.

A végső lényeg azonban egyszerű és ősrégi: az irgalmas szeretet ereje csodálatos változásokat hoz létre az emberi lélekben.

A megfelelően végzett kezelés életre szóló hatással bírhat, ami nemcsak a páciens életminőségének javulását, ezzel munkaképességének növekedését, társadalmi hasznosságát befolyásolja kedvezően, de olyan változásokat indíthat be a kliens környezetében, amelyek jó hatással lehetnek további személyek lelkiállapotának javulására.

A lelki egészség pont annyira ragályos, mint a fertőző betegségek.

Úgy tűnik, Magyarországon a társadalombiztosítás alapú finanszírozás csak a legalapvetőbb egészségügyi ellátásformákat támogatja. De mennyire alapvető a lelki egészség? Soknak számít félmillió pszichiátriai ellátott ebben a rendszerben? A többszázezer alkoholista hazájában csak minimális számú beteg részére érhető el az ingyenes lélekgyógyítás.

Kiszámolta valaha valaki, mekkora veszteséggel jár ilyen tömegek kiesése a munkából, és milyen következményes károkat okoz az ellátatlanságuk?

Nyilván a megelőzésen lenne a hangsúly. De mi lesz a gyógyításra szorulókkal, akik nem képesek fizetni az ellátásért?

Marad a gyógyszeres kezelés, amely a tüneteket elodázza, elnyomja, a személyes figyelemtől egyre inkább eltávolít, futószalagszerű és gyakran hatástalan. Vagy a látszatmegoldások legrosszabb formája: a mások lelki nyomorán élősködők útvesztője, ahol a terápiás eljárásokat többé, de inkább kevésbé legálisan űző egyénektől az aura-hegesztőkig széles skálán keresgélhet, akinek saját lelki betegsége mellett ehhez marad csak energiája.

Nem lehet, hogy a lelkiállapotot tekintve mégis jobb volt a magyaroknak vasárnap délelőttönként a templomban?

(A bejegyzés következő részében a pszichoterápiák áttekintése következik.)

2. rész: Miért lenne fontos elérhetőbbé tenni a pszichoterápiát?

Virágvasárnap

Nagyhét előtti határnap, virágvasárnap. Ez a nap őrzi Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékét. A szamárháton érkező Krisztus lábai elé ágakat tettek, a szertartásokban aztán a faág, mint pálmaág, a királyok, győztesek jelvénye jelenik meg. Ezt a jeruzsálemi bevonulást idézi fel a virágvasárnapi körmenet. Nálunk a barka, a tavasz hírnöke selymes puha szemeivel hivatott felidézni Isten bárányát. Mikes Kelemen 1735-ben kelt rodostói levelében megemlíti, hogy a már igen gyenge II. Rákóczi Ferencnek szentelt ágat vitt a pap. A megszentelt barkaágat hazavisszük, és őrizzük. Nem is olyan régen a szentelt barkának még fontos egészségvarázsló, védő-óvó szerepe volt. Egy-egy szemet le is nyeltek, betegség, torokfájás ellen. Turán nem volt szabad bevinni a házba, mert akkor nem kelnének ki a kiscsibék, a gang alá tették, de még a disznóól szélébe is, hogy jól hízzék a disznó. Fejér megyében viszont jeles helyre került a házban, így óvva a házat minden veszedelemtől. A nádtetőbe is dugtak, nehogy tüzet fogjon. Villámcsapás, és égiháború ellen is jónak vélték. A szentelt barkát következő húsvétig megőrizték, akkor elégették.

Nagypéntek

Nagypéntek Jézus halálának és keresztre feszítésének napja, a testi-lelki tisztálkodás ideje. Néhány, a nép körében sokáig élő szokás még a kereszténység előtti tavaszkezdő szokásokhoz nyúlik vissza. Ilyen szokás volt, hajnalban a közeli folyóhoz lemenni megfürödni, mosakodni, a testi-lelki bajokat lemosni. Tápén úgy gondolták, így majd nem fog rajtuk a rontás, igézés. Később ez a szokás a kútnál történő mosakodássá szelídült. Magyaralmáson napfelkelte előtt a lányok a tóban mosakodtak, szeplősek ne legyenek. Sőréden így bíztatták egymást: gyertek gyerekek, megmosakszunk, hogy ne legyünk lusták. Az Ipolyságban vittek is haza a vízből, és szenteltvízként használták fel.

Nagyszombat

Húsvét vigíliája estéjén megkondulnak a harangok, így hirdetve Krisztus feltámadását. A tűz meggyújtásával, és megszentelésével aztán fény gyúl a templomokban és lelkekben is. Valamikor az új tűz parazsából vittek haza, és ezzel gyújtottak a házban is újra tüzet. Ma már a körülményeink mások, de egy szál gyertyát gyújhatunk mi is az ünnepi asztalon.

Általánosan elterjedt, mára kiveszett, de igen ősi gyökerű volt a nagyszombati határkerülés. Bálint Sándor utal is rá, hogy ez az archaikus szokás már beolvadt a körmenetbe. A határkerülés a föld termékenységének, a bő termésnek a biztosítása, a legrégebbi időkben a földhatárok évenkénti számbavétele. Története a középkorba nyúlik vissza, amikor a földhatárokat még csak az emberi emlékezet, és a határhompok, határkövek őrizték, így időről időre az új nemzedék eszébe is kellett vésni azokat. Előtte való napokban már kitisztították a környékbeli csorgókat, kutakat. Este a legények, férfiak a templomnál gyülekeztek, megtörtént a tisztségválasztás (király, ítélőbíró, csapómester stb.). Az ifjaknak kellett megkeresni a csorgókat, határhompokat, ahol aztán jól megcsapták őket, hogy el ne felejtsék azokat. A Székelyföld egyes részein szorosan hozzátartozott, máig élő a fenyőágazás szokása is, éjjel fenyőágakat kötöztek a kapukra, van ahol minden házhoz, van ahol csak a lányos házakhoz. Hétfőre virradóra aztán a csapat elindult  hajnalozni, locsolkodni.

Talán a határkerülés szokásának átmentése, hogy Eger környékén, az Ipolyságban is a harangszó hallatán kiszaladtak a kertbe megrázni a gyümölcsfákat, hogy többet teremjenek.

Húsvétvasárnap

Ilyenkor hagyományosan főtt sonka, kalács, tojás kerül az asztalra, amit előtte elvisznek  megszentelni  a templomba. Az ünnepi étel elfogyasztásakor nagyon vigyáztak arra, egyetlen morzsa se vesszen kárba. A Sóvidéken aztán elégették azt, de volt ahol elásták, vagy más mágikus cselekedetre felhasználták. Fejér megyében, és a szegedi tájon, a karácsonyi almához hasonlóan a szentelt tojásnak is mágikus ereje van. Félbevágva, a családtagok azt elfogyasztva, eltévelygésükből visszatalálnak egymáshoz. 

Húsvéthétfő

Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban szokás volt a húsvéti korbácsolás, más néven sibálás. A fűzből, akár 8-9 szálból is font ostorral a lányos házakat keresték fel a legények, majd meg is csapkodták őket, ilyen rigmussal: „Siribiri tojásos, / Keléses bolhásos, / Esztendőre friss légy, / Minél előbb menyasszony légy”.

Az alkalmazás lényege, hogy a mentők riasztása után az alkalmazás felhasználói az eset ötszáz méteres körzetében szintén riasztást kapnak, így a mentők kiérkezése előtt megkezdhetik az életmentést, vagyis a mellkaskompressziót – hangzott el.
Csató Gábor, az OMSZ főigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarországon évente 20-25 ezer hirtelen keringésleállás, felnőtteknél hirtelen szívhalál történik; ezek közül mintegy 7 ezer közterületen.

A főigazgató elmondta, hogy az applikáció október 17-étől, egy nappal az újraélesztés világnapja után kezd működni, de már most letölthető androidos és IOS-rendszeren egyaránt.

A világnapon - azaz 16-án - a mentőállomások nyitva állnak majd a nagyközönség előtt, és minden érdeklődőnek segítenek elsajátítani az újraélesztés gyakorlatát is.
Aki addig letölti a Szív Cityt, az alkalmazás segítségével könnyen megtalálja a legközelebbi mentőállomást is – tette hozzá.

A fejlesztés, amellyel sok ezer emberélet menthető meg, jelenleg egyedülálló a világon.

Nagy Ferenc, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakmai vezetője az alkalmazást ismertetve elmondta: amint a regisztrált felhasználó megkapja a riasztást, az “indulok” gombra kattintva térképes segítséget kap az eset helyszínének megtalálásához. Megérkezése után, ugyancsak kattintásra egy metronóm ad segítséget a mellkaskompresszió kivitelezéséhez, valamint kapcsolatba lehet tud lépni a mentőirányítással is, ahonnan újabb tanácsokhoz juthat az újraélesztés sikere érdekében.

Kiss Domonkos, a Magyar Resuscitatios Társaság elnöke arról szólt, hogy a hirtelen szívmegállás túlélésének egyik záloga lehet, hogy minél több laikus megtanulja az újraélesztést.
Darmai Gábor, a szoftvert fejlesztő Alerant Informatikai Zrt. tulajdonosa közölte, hogy az alkalmazás, amelyet orvosok kezdeményeztek, egyéves fejlesztőmunka eredménye.

A kétszakaszos kutatás első része egyetemisták körében készült, és 2017. nyarának végén zárult le. Egy húsz kérdésből álló kérdőívben olyan kérdésekre válaszoltak, hogy pl. milyen ruhákat visel, miről beszélget, mit gondol egy idős ember. A csaknem kétszázharminc kérdőívből kinyert eredmények korántsem tükröznek olyan egységes álláspontot, mint az várható volt. Bár kirajzolódott az otthon tévéző, ősz hajú, lassan beszélő, egészségi panaszokkal küzdő, nosztalgiázó nyugdíjas képe, de az olvasás, a kertészkedés, a családi és egyéb apró életörömök említése már jócskán árnyalja a képet. Meglepő ugyanakkor, hogy a fiatalok szerint az idősek mennyire negatívan vélekednek róluk: tiszteletlennek, lustának, udvariatlannak, szemtelennek és erkölcstelennek tartják őket.

A kérdés adódik: mennyi lehet ebből igaz?

Vajon nem csak a negatív időskép kivetüléséről van szó a fiatalok fejében? Mi táplálhatja ezeket a sztereotip benyomásokat?

A kutatás a jelenleg folyó, második fázisban a média szerepét vizsgálja, hogy a fenti kérdésekre (is) választ adhasson. Az eredményekről a Képmás olvasóit folyamatosan tájékoztatjuk.

A gyorsjelentést dr. Aczél Petrától, a Média a Családért Alapítvány elnökétől, a kutatás vezetőjétől kaptuk.