Még nincs itt a világvége. A világvége egyelőre nem más számunkra, mint utópia, mert olyan szegletében élünk a világnak, ahol a változás nem látványos. Magyarország egy ilyen szeglete a világnak. Jó a klíma. Az ország biztonságos. Világszínvonalú a magyar kulturális élet. Jó ételekhez jó borok kaphatók. Lehet emberhez méltó módon élni. Egyre kevesebb lesz azonban az olyan sziget, ahol még tisztán látni a Napot, nem szemétdzsungel vesz körül, és nem három műszakban kell dolgozni egy gyárvárosban, ahol az emberek úgy élnek, mint a robotok.    

Még nagyon sok pontja van a világnak, ahol jó élni. Például jó élni Costa Ricában, ami a Happy Planet Index szerint már évek óta a világ legboldogabb országa. Ez az index az emberi jóllét elérésének ökológiai hatékonyságát méri, vizsgálja a várható élethosszt, az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot. A lista első tíz helyén rendre latin-amerikai országok szerepelnek, mint Mexikó, Kolumbia, Nicaragua. Tizenkettedik helyen, első európai országként Norvégia szerepel.

Tehát, ami a boldogsághoz kell, az a hosszú élet reménye, az élettel való elégedettség és a tiszta környezet.

Costa Ricában mi is nagyon tudatosak vagyunk, de sok dolog abból adódik, hogy a dzsungelben élünk és nem a városban. Vidéken könnyebb tudatosnak lenni, mert az ember még közel van a természethez, és a természet megtanítja őt csínján bánni az anyaggal. Kútvizet és esővizet használunk, nincs mosógépünk, sem légkondink, sem autónk. Biciklivel járunk vagy tömegközlekedéssel. Szelektáljuk a szemetet, igyekszünk mindent újrahasznosítani. A dzsungelben többször bebizonyosodik, hogy megéri inkább a drága és jó minőségű áru, mert a kínai gagyi nem éli túl az első esőt. Nincsenek sem gyorséttermek, sem fast fashion áruházak. Itt nincs ruhatáram, mert a természet kidobja magából a felesleget; azok a tárgyak, amelyeket nem használok, tönkre mennek, a dzsungel megeszi őket. Begombásodnak, bevizesednek.

Itt csak annak van értelme, amit éppen most használok.

Ha megunom a ruháimat, elviszem a helyi turkálóba, eladom vagy becserélem másra. Jómagam nem veszek húst, és étteremben sem rendelek húst. A lehető legkevesebb tejterméket vásárolok. Ez mind rendben van. De mégsem elég. Nem elég csak bekötözni a sebet, előtte azt ki is kell tisztítani.

Be kell látni, hogy a fogyasztói társadalom bedarált minket. Sikerült mindent túltolnunk. Túl esszük magunkat. Túlköltekezünk. Tele vagyunk felesleges tárgyakkal. Olyan, mintha egy feneketlen kutat akarnánk minduntalan feltölteni. Az ember beleszeretett az anyagba, a matériába. Ételekbe, ruhákba, tárgyakba. Azzal próbálja betölteni a lelkében tátongó űrt. Ezzel próbálja csillapítani azt az éhséget, amit az okoz, hogy elszakadt, eltávolodott igazi valójától.

Olyan világot teremtünk, amilyen bennünk van. Ha jobb világot szeretnénk, a változást magunkkal kell kezdeni.

Magunkat kell jobbá tenni ahhoz, hogy a világ is változzon. Először a belső embert kell felemelni ahhoz, hogy másokat is fel tudjunk emelni. Először magunkat kell szeretni ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk. Boldog ember boldog világot teremt. Ha az emberek megszabadulnak a belső piszoktól, akkor a bolygó szennyezését is abba fogják hagyni.

A nyugati ember folyamatosan nyugtalan, aggodalmaskodik. Keres valamit, amiről azt hiszi, hogy a fogyasztással pótolható. El kell merülni magunkban, hogy megtaláljuk, mi az a lelki űr, amit az anyaggal akarunk betölteni. Ha tele vagyunk, elég lesz a kevesebb. Kevesebb ruha. Kevesebb vásárlás. A test a lélek temploma, ha tiszteljük a testünket, megtanuljuk, hogy kevesebb mérgező anyagot töltsünk bele. Az önszeretet nem egyenlő az egoizmussal.

Az önszeretet nem más, mint saját magunk alkímiája, a bennünk lévő arany felfedezése.

Az önszeretet segít abban, hogy ellenállj a csalogató marketingnek, amely azt sugallja megállás nélkül, hogy nem vagy elég, ne elégedj meg azzal, amid van, ne elégedj meg önmagaddal, a külsőddel! Az egyén, ha elégedett, nem növeli a bevételt. Ezért folyamatosan ingerelni kell. El kell hitetni vele, ha nem tart lépést, lemarad valamiről. Pedig nem marad le semmiről.

Sokáig nekem mindegy volt. De megszületett a lányom, aki miatt ma jobb ember szeretnék lenni. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekeink jobb világban éljenek. Ma úgy látszik, hogy ez nem lesz lehetséges. Pedig jó lenne örökül hagyni azt a Föld nevű bolygót, ahogyan most még az űrből látszik; a hely, ahová jó hazatérni.

2015. szeptember 25-én az ENSZ fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett csúcstalálkozón fogadták el a Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programját (röviden Világunk - 2030 program). A program tartalmazza azt a 17 Fenntartható Fejlődési Célt (SustainableDevelopmentGoals – SDG) és célpontokat, amely minden ENSZ tagállam részére egyetemes érvényű és irányt mutat a fejlesztések, célkitűzések és feladatok tekintetében. Az iránymutatás a társadalom egészére kiterjed: az államokra, a városokra, közösségekre, szervezetekre és a vállalatokra is.

A KÖVET Egyesület XXIII. Konferenciája ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok megvalósíthatóságát vizsgálja, de a résztvevők bepillanthatnak a KÖVET által hazánkban koordinált HETES (Helyi Energiatakarékossági Együttműködések Segítése) programba, valamint vállalatok és a települések fenntarthatósági célkitűzéseibe és eredményeibe.

A KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdaságért 2018. november 14-én Hozzáadott Helyi Érték Díjat vehetett át „Legjobb közösségfejlesztő társadalmi vállalkozás” kategóriában. A díjat az OFA, az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság ítélte oda az egyesületnek. Prof. Dr. Tóth Gergely a KÖVET Egyesület főtitkára a díj elnyerésével kapcsolatban elmondta -„A KÖVET 23 éve azzal a céllal indult, hogy közösséggé formálja azokat a kis-, közép- és nagyvállalatokat, szervezeteket, amelyek elkötelezettek a fenntarthatóságért, környezetükért felelősséget éreznek, szándékukban áll cselekedni, nem csak beszélni a világ megmentéséről. Az évek során igyekeztünk alkalmakat teremteni tagjaink és mások számára, hogy tanítsuk őket, formáljuk szemléletüket, megosszák tudásukat, eredményeiket, módszereiket, segítve egymást a közös cél felé haladásban. A közjóra irányuló cselekvéseinket mindig belső hittel és meggyőződéssel végezzük. Munkánk megkoronázásaként értékeljük ezt a díjat.”

A kétnapos rendezvény első napján –  2018. december 10-én – interaktív műhelymunka keretében mutatják be a HETES nevű programjukat, valamint annak németországi tapasztalatait. A HETES projekt újszerűsége abban áll, hogy Magyarországon első körben találkozik a magán-, a vállalati szféra és a finanszírozó réteg, hogy megtalálja a megfelelő eszközöket, és egy új típusú finanszírozási struktúrát alakítson ki, amelyek megteremtik a helyi gazdaságfejlesztés és a környezeti fenntarthatósághoz való hozzájárulás eszközeit. A program nemzetközi együttműködés keretében, külföldi jó gyakorlatok alapján valósul meg, és kínál finanszírozási alternatívát lokális szinten energiahatékonysági beruházásukhoz minden innovatív – elsősorban – kis- és középvállalkozásnak.

A „A programmal a KÖVET szándéka, hogy aktivizálja a közösséget építő és egyúttal környezetet szépítő, felelős döntéshozókat, a vállalkozói, önkormányzati és lakossági szektor szereplőit az energia hatékonysági beruházások területén, a fenntartható gazdaság közös megvalósításáért.”  - mondta Gáspár Attila, projektmenedzser.

A rendezvény második napján - 2018. december 11-én - a vállalatok és a települések fenntarthatósági célkitűzéseit és eredményeit veszik górcső alá az ENSZ 2030-ra szóló Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG) tükrében. Mindkét napon neves kutatók, vállalati és önkormányzati vezetők, civil szervezetek vezetői osztják meg ismereteiket, mondják el véleményüket a témáról.

„A kétnapos konferenciával a KÖVET szándéka, hogy az ENSZ által megfogalmazott egyetemes érvényű fenntartható fejlődési célokat a vállalatok és települések vezetői megismerjék, a bemutatott jó példák, gyakorlatok által közelebb hozzák saját működésükhöz. A december 10-i műhelymunka célja az energiahatékonyság ösztönzése és a HETES projekt befektető és megvalósító szereplőinek megtalálása, informálása. Elvárásunk szerint a rendezvény informatív, pezsgő fórumot biztosít a fenti témáknak és lehetőséget valamennyi résztvevőnek szakmai kapcsolatai és ismeretei bővítésére. – hangsúlyozta Herner Katalin, a KÖVET Egyesület ügyvezetője.

A kétnapos konferenciáról további információ a www.kovet.hu oldalon található, regisztrálni itt lehet.
.

– A Fidesz-KDNP‑kormányok mindig prioritásként kezelték a családok és a gyermekvállalás támogatását. Összefügg ez azzal, hogy a pártszövetség vezetésében sok a családos, nagycsaládos politikus?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a hitelességet növeli, hogy a döntéshozók között többen vagyunk olyanok, akik magunk is ismerjük a családos létformát. Sokan vagyunk nagycsaládosok, de a politikai közösségünkben van olyan is, aki tartósan beteg gyerekekről vagy a szüleiről gondoskodik, esetleg egyedül neveli a gyermekét. Sokféle élethelyzetet megtapasztalunk, de tény, hogy többségben vannak közöttünk azok, akik stabil kapcsolatban élnek és több gyermekről is gondoskodnak.

– Mivel egészítette ki a családtámogatások „portfólióját” az idei Családok éve?
– Jó alkalmat teremtett arra, hogy a nyilvánosság előtt többet beszélgessünk a családokról, és azt hiszem, erre szükség is volt: időről időre ki kell mondanunk evidenciának tűnő dolgokat, mert nagy a világ zaja körülöttünk. Örülök, mert sikerült átmozgatnunk a társadalmat, nem is számítottam arra, hogy ilyen sok embert megszólít a kezdeményezés. Nemcsak a családokkal foglalkozó civil szervezetek kapcsolódtak be a tematikus év eseményeibe, hanem sok más szereplő is. Ez is volt a cél, hogy minél többen, minél több megközelítésből foglalkozzunk a családok szerteágazó témájával. Sok kezdeményezés született a civilek, az önkormányzatok, a vállalati szféra és az egyházak körében is. Több mint ezer rendezvény valósult meg országszerte, ez a résztvevők számát tekintve több százezres nagyságrendet jelent. És persze idén indultak új támogatásformák is. Nőtt a családi adókedvezmény, a diplomás gyed időtartama, bevezettük a nagycsaládosok hitelelengedését, a Diákhitelek elengedését, a kétgyermekesek CSOK-hoz kapcsolódó lakáshitelét, és még hosszan folytathatnám a sort.

– Mit tudhatunk, hogyan épül tovább a családbarát Magyarország?
– Természetesen a családok iránti figyelem nem szűnik meg a tematikus év zárásával. A most zajló nemzeti konzultáció felvet témákat, érdemes a kérdések előtti bevezetőt is elolvasni, abból lehet sejteni, hogy milyen irányokban gondolkodunk. Megerősítést kérünk többek között abban, hogy fokozottabban támogassuk-e a fiatalok családalapítását, hogy a legalább három gyermeket nevelő édesanyák kapjanak-e valamilyen élethosszig tartó juttatást. Szeretnénk a gyermekek védelmét tovább erősíteni, például a digitális térben. Ma már természetes, hogy a közlekedésben gyermeküléssel óvjuk a kicsiket, de a legalább ennyi veszéllyel járó internetes világban nincsenek eszközeink. Feltesszük azt a kérdést is, hogy a gyermeknek joga van-e családban, lehetőség szerint az anya és az apa szerető gondoskodása mellett felnőni, és véleményt várunk a főállású anyaság kérdésével kapcsolatban is.

– Vannak politikai erők, amelyek képviselői szerint Európa és hazánk demográfiai helyzetével már nincs mit tenni, legalábbis belső erőforrásból…
– Tragédiának gondolom, ha egy ország vezetésével megbízott vagy arra aspiráló politikai erő így tekint bármilyen társadalmi problémára. Ez maga az önfeladás. Sosem lehet feltenni a kezünket, ráadásul a demográfiai játszma nincs lejátszva, sokféle szcenárió létezik és nagyon nem mindegy, hogy melyik válik valósággá! Egy biztos, amíg Magyarországnak polgári kormánya van, minden erejével és eszközével azon dolgozik, hogy Magyarország megmaradjon, és magyar országnak maradjon meg.

– A családpolitika érzékeny terület, az emberek életének esetleges kudarcai miatt ellenérzést válthat ki. Miért közös ügyünk, – családi állapottól függetlenül –, hogy több gyermek szülessen?
– Közgazdászként a képlet egyszerű: ha nem születnek gyerekek, akkor egyszerűen elfogy és egyre gyengül a magyar nemzet, eltűnünk, de ha ettől rövidebb távlatban is gondolkodunk, akkor nem lesz elég állampolgár, aki eltartsa az időseket..

– Aki ma Magyarországon gyermeket nevel, komoly anyagi segítséget kap, de tudjuk, a gyermekvállalás nem csak anyagi megfontolások függvénye. Lehet-e segíteni ezeken a ráción túli elakadásokon?
– A kormány feladata ebben elsősorban az, hogy lebontsa az akadályokat a fiatalok előtt, és minden családban annyi gyermek szülessen, ahányat szeretnének. Ezért támogatjuk a fiatal házasokat, a gyermekvállalás előtt állókat, az egy‑, a két‑, a többgyermekeseket, az otthon­teremtőket a gyermek mellett munkavállalókat. Minden élethelyzetet, amely a családalapítás és a gyermeknevelés során előfordul. A pártalálás eleve nem egyszerű, ebben a politika direkt módon nem tud segíteni, csak áttételesen, azzal például, hogy támogatjuk a közösségek erősödését. A családbarát értékrend átadása szintén feladatunk, ebben a köznevelésnek is szerepet kell vállalnia, az egymás iránti tisztelet, a megfelelő konfliktuskezelés hosszú távon mind hozzájárulhatnak, hogy tartósabb párkapcsolatok, egészségesebb családok szülessenek. A kampányfilmünk is újszerű eszköz, a családalapítás előtt állókban felmerülő dilemmákat nevesíti és oldja a velük kapcsolatos – sokszor túlzott – szorongást. A gyermekvállalás jár lemondással, de sokkal többet ad is, mint amit veszítünk.

– Az idősebb generációk családi szerepvállalása miképp támogatható?
– A családbarát Magyarország nem csak a kisgyerekesek országa, ugyanúgy beletartoznak az előttünk járó generációk. Különleges kapcsolat a nagyszülő-unoka viszony, ha van ilyen élő kapocs, óriási kincs! A Nők 40 programmal közel 240 ezer nagymamát „adtunk vissza” a családoknak, akik alig várták, hogy végre az unokáik mellett lehessenek. És persze vannak idősek, akik szívesen dolgoznak nyugdíj után is, a közelmúltban bevezetett jogszabályi változtatásoknak köszönhetően erre lehetőségük nyílik, akár rugalmas munkavégzéssel is.

– Édesanyaként mi okozza önnek a legnagyobb fejtörést a nevelés terén?
– A gyermekeink 10, 12 és 15 évesek, szuper gyerekek! A nagyfiunk gimnazista lett, ez jóval több tanulást kíván, és gyakran nekünk is be kell segítenünk. Szép időszak ez a mostani, izgalmas a személyiségük alakulását figyelni, a hajviselettől a hobbi kiválasztásáig egyre önállóbbak, a mi feladatunk, hogy jó irányba orientáljuk őket. Nem szólunk bele, hogy milyen hangszeren játsszanak, vagy mit sportoljanak, de mindhárman zenélnek, járnak edzésre. A férjem nem „besegít” a nevelésbe, hanem a kezdetektől csereszabatosan látjuk el a szülői feladatainkat, talán csak az „Anyu, bújj ide mellém!” az a pont, ahol nem tud helyettesíteni.

– A gyermekeikben van közéleti érdeklődés?
– Követik a munkámat, de ami ennél is fontosabb, hogy érzékenyek a társadalmi problémák iránt. A kislányunknál fokozottan igaz ez: a saját környezetében felmerülő gondokat észleli és igyekszik is megoldást keresni rájuk.

– A politikai szezon zakatol, az adventi időszak is sok családanyai teendővel jár…
– Számomra igazi örömünnep a karácsony, és nem izgatom magam, ha nem tökéletes a terítés! A tágabb családunkban most sok gyermek van, pici babák is, öröm végignézni ilyenkor rajtuk! Szeretek készülődni, a szaloncukrot is én készítem, a tavalyi év kihívása volt, hogy glutén- és cukormentes változatot csináltam. Az ajándékokat igyekszem előre beszerezni, és szeretek apróságokat is készíteni. Tavaly mindhárom gyereknek párnát subáztam, sok éjszakám ráment, de a mai napig nagyobb megbecsülésnek örvendenek, mint bármely boltban megvehető tárgy. Ahogy az előző évben kötött sapkát és sálat is szívesen hordják a gyerekek.

– Karácsony a nagybetűs Születés-nap, a kisded eljövetelével megváltozik a világ. Egy picit igaz ez minden születésre. Mit tehetünk, hogy erre a változásra ne félelemmel tekintsenek azok, akik még előtte állnak?
– Fontos, hogy ne tévesszen meg senkit az, hogy milyen volt, amikor fogott egy rokon kisbabát a kezében vagy vigyázott a szomszéd kisgyerekre. Ne ez alapján próbálják meg elképzelni, hogy milyen lesz a saját kisbabájukat kézbe venni, mert ez egészen más, és ezt csak személyesen lehet átélni. Egy gyermek születése az élet talán legtitokzatosabb csodája, érdemes megtapasztalni!

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. decemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Egy fiatal házaspár arról mesélt a Képmás újságírójának, miben kell még összecsiszolódniuk és miért járnak párterápiára;

Philip Yancey amerikai író, a keresztény lelkiségi irodalom népszerű szerzője pedig a „Hol van az Isten, amikor fáj?” című könyve kapcsán arról, hogy mi mindent tanult az elmúlt években szenvedésről, fájdalomról, és milyen személyes tapasztalás vitte közelebb Istenhez.

Páczai Tamás riporter az Amigos a Gyerekekért egyesületnél járt, Szabó Bori pedig a karácsonyi készülődés közbeni fölösleges idegeskedéseinkről írt remek paródiát. Megtudhatjuk, hogy Joós Andrea biológiatanár és dr. Joós Károly orvos milyen forradalmi ötlettel segítenék a szívbetegek rehabilitációját; Osztovits Ágnestől pedig azt, hogy milyen szempontok szerint érdemes könyvajándékot választanunk családtagjainknak, barátainknak. Lackfi János személyes élményét osztotta meg az isteni jelekről, Dér Katalin teológus pedig egy József Attila-idézet kapcsán írt Jézus születésének üzenetéről.

Lapozz bele az újságba: 

Amikor kritikát ír az ember, óhatatatlanul a saját ízléséhez igazítja a szempontokat, amelyek alapján értékel – miközben megpróbálja úgy beállítani, mintha objektív lenne. Az olvasó meg végig azon drukkol (esetleg meg is nézi rögtön a kritika végét), hogy akkor most ez vagy az végülis tetszett az illető kritikusnak vagy nem. Arról nem is beszélve, hogy az internet korában már bárki lehet kritikus, emiatt a műfaj eléggé leértékelődött. Ezért most arra jutottam, hogy nem is írok én kritikát! Inkább beállok leselkedni egy kicsit a mozi kijáratához, és míg az emberek a kukába hajigálják a kiürült nachos-os dobozokat, én kihallgatom, miket mondanak a látottakról. Vajon számukra milyen üzenetet hordoz a „Ruben Brandt” című animációs film?

„A művészet nem postás, hogy üzenetet hordozzon.”
Bús Luca, filmesztéta

„Én nem vagyok ilyen művész-izé, úgyhogy nem tudom, hogy jó volt-e, mondjuk én tíz percig bírtam.”
Juhászka Pál, őstermelő

„Néha túl hangos volt.”
Kis Edina, virágkötő

„A hárommellű pucér csaj király volt!”
Lacika a 3b-ből

„Ez egy lilaság volt, én meg nem vagyok festő.”
Kis Ferenc, burkoló

„Szépek voltak a színek, meg szép volt az egész.”
Zimányi Teréz, rövidáru-eladó

„Aki ezt kitalálta, tuti pszichopata volt!”
Pufidzsekis srác

„Nagyon tetszett, csak nem értettem, kisfiam.”
A nagymamám

„Egyszer nevettem, amikor a csajom leöntötte magát a kólával.”
Dara Öcsi, biztonsági őr

„Nagyon szép volt, a film végén tapsoltak a nézők, arra felébredtem.”
István bácsi, nyugdíjas halőr

„A Macsakafogó jobb volt.”
Feri, kommentelő

„A Hihetetlen család 2 jobb volt.”
Lacika padtársa a 3.b-ből

„A film közben azon gondolkodtam, hogy milyen rossz lehet már háromszeműnek lenni, én tuti az egyiket mindig becsuknám, erre elaludtam.”
Nagy Zsuzsi, HÉV-kalauz, Pomáz.

„Erre biztosan elviszem az osztályom, mert olyan ez az egész film, mint egy óriási tárlatvezetés, de a moziban nem tudnak elkószálni!”
Sári Edit, ének-rajz szakos tanár

„A sztori gáz volt, viszont a festőkről meg most tanultunk, az jó volt.”
Szász Emma, MOME-s hallgató

„Nagyon érdekes volt, csak nagyon unalmas.”
Tári Bella, YouTuber-véleményvezér

„A figurák egydimenziósak, humortalanok, a történet gyermeteg, a krimiszál klisés, a képi világ egyedi, de hosszú távon egysíkú, a zene giccses. Az egész film öncélú magamutogatás.”
Stokolyán Bence, elsőfilmes rendező

„Imádtam, magával ragadó hangulatú jelenetek voltak benne, csodálatos a zene, fantasztikusak a képek, akármeddig elnéztem volna. Az egész film teljesen elvarázsolt, még mindig a hatása alatt vagyok…”
Stokolyán Laura, Bence húga

„Egész nézhető volt ahhoz képest, hogy magyar... vagy hogy magyar is... izé…”
Kis József, fuvarozási vállalkozó

„Mindenki azt mondta, hogy milyen jó, úgyhogy megnéztük a családdal, hát nem voltam elájulva, mondjuk én csak egy sima néző vagyok.”
Tartós Géza, sima néző.

„Nagyon sok ilyen kiváló magyar filmalkotást kívánok magunknak, ezt minden magyar embernek látni kell!”
Tarr Lajos, Búvópatak vadászbolt, Pécel.

„Inkább kórházakra kéne költeni!”
Sűlysápi Lilla, szociális munkás

„Drukkolunk, hogy megnyerje az uszkárt, szerintem meg fogja, olyan különleges meg minden.”
Lányok a 3b-ből

„A Ruben Brandtban nem a sztori a lényeg, hanem a látvány, a filmes és képzőművészeti utalások, megidézések. Művészettörténeti pasziansz csipetnyi thrillerrel meghintve, egy kellemes fine dining film. Jóllakni nem fogsz vele, de itt nem is az a cél.”
Végh Zsolt, színész-rendező

Aztán kidobtam a kiürült nachos-os dobozomat a kukába, és én is elindultam haza.

Utazás kisbabával

Bár sokan még az országhatáron belül sem indulnak el pici babával, ők nekivágtak Macedóniának az akkor három hónapos babával, ezúttal nem biciklivel, hanem repülővel. Azért választották és ajánlják másoknak is a Balkánt, mert szép, kulturális szempontból érdekes, olcsó – a repülőút 36 000 Ft volt hat személyre, a baba ingyen utazott, csak a babakocsi szállításáért kellett fizetniük, és jókat lehet enni kevesebb mint 3000 forintból –, és szezonon kívüli időszakban nincs turistatömeg.

A babás utazás néhány kompromisszumot kívánt a nászúthoz képest: figyeltek arra, hogy a járműveken egymás mellé kapjanak helyet, életükben először taxiztak a reptérről a szállásra, az utazás során mosható pelenka helyett eldobható pelenkát használtak, a Matka-kanyonban pedig nem kajakoztak, „csak” hajókáztak.

Utazás kettesben

Az utazás költsége attól függ, valaki mennyire bátor, nyitott, rugalmas – állítják.

„Minél távolabb vagyunk a komfortzónánktól, annál kevesebb pénzre lesz szükségünk. A komfortzóna elhagyása időben és térben, valamint egyénenként és helyzetenként változik” – figyelmeztet Árpi. „Legnehezebb az indulás: megtenni az első lépést, hátrahagyni a komfortzónát, legyőzni az ismeretlentől való félelmet” – állítja Zita. Azt is elárulta: a nászútra nem készült, csak annyit kért, tekerjenek Isztambulig, és ha addig minden jól megy, mehetnek tovább. Mire odajutottak, már nem volt kérdés a folytatás.

Fotó: Zárug Zita és Harkányi Árpád

 Spórolási lehetőségek

Árpi informatikus, és „titkos perverziója” a táblázatkészítés. A nászút alatt napra és forintra pontosan, költségkategóriákra bontva tartotta nyilván kiadásaikat és bevételeiket egy 1550 soros táblázatban. A négyéves utazás napi 3 353, összesen 11 millió forintba került. Négymillió forinttal indultak, hetet útközben „szedtek össze”, és állítják:

a megélt tapasztalataik birtokában ma már akár nulla forinttal is elindulnának, annyira sok a munkalehetőség a legtöbb országban.

Tudatosabban kezelték kiadásaikat és bevételeiket: nemcsak költéseikkel voltak tisztában, hanem tudtak előre is tervezni, így például ki tudták számolni, hogy egy adott munka díja hány nappal fogja meghosszabbítani a világkörüli útjukat. Költségeik három fő tétele: utazás, szállás, élelem. Számtalan pénztárcakímélő módszert bevetettek mindhárom területen, amelyeket ezúttal is részletesen megosztottak az érdeklődőkkel.

1. Utazás (és autóbérlés)

Zita és Árpi a kerékpározást tartja „az emberi léleknek leginkább megfelelő utazási módnak”, amely során – a gyalogláshoz hasonlóan –, sokkal jobban megélhető minden, ami az utazás során velük és körülöttük történik, mint bármilyen más járművel közlekedve. A repülőutakat úgy élték meg, „mintha teleportálták volna magukat”, míg a kerékpáron „minden egyes kilométerért megdolgoztak”. A nem biciklis utazások költségeinek minimalizálására a kiwi.com és az utazomajom.hu oldalakat ajánlották.

Fotó: Zárug Zita és Harkányi Árpád

Fekvő kerékpárt használtak, és a biciklizés egyetlen hátrányának annak szállítását tartották: összesen közel 100 ezer forintba került, és stoppolás esetén kifejezetten problémát jelentett. Például egyszer Új-Zélandon 24 órán át várták, hogy felvegyék őket; végül egy lakóautóval utaztak. A történet érdekessége: a lakóautót vezető üzletember napi egy dollárért bérelte járművét az www.imoova.com oldalon keresztül, ahol cégek hirdetik máshová elszállítandó céges autóikat jelképes bérleti díjért, és akár benzinpénz is fizetnek. Már Európában is elérhető ez a szolgáltatás, érdemes kipróbálni „kicsiben”. (Azóta megtudták azt is, hogy ugyanez megvalósítható óceánjáró hajókkal is a www.repositioncruises.com weboldalon keresztül. Napi 15 ezer forintnyi költséggel – amelynek része a szállás, az élelem és akár extra szolgáltatások is – két hét alatt át lehet jutni a Földközi-tengeren keresztül a Karib-tengerre. Hátránya viszont, hogy a hajók ökolábnyoma „brutális”.)

2. Szállás (és munkavállalás)

A pár számos honlapot, módszert kipróbált, illetve javasolt a szállásköltségek csökkentésére, például ingyen szálláslehetőséget kínálnak a Couch surfing, a Be welcome és a Warm shower weboldalak, nem ingyenes, de könnyen elérhető az Airbnb. Szállásért cserébe állatokra vigyázást kérnek a Trustedhousesitters oldalon, pár óra önkéntes munkáért cserébe szállást-ellátást kínálnak a Workaway, Helpx és WWoof oldalak.

A munkavállalással kapcsolatban megemlítették a Working Holiday vízumot, amelyet ők nem vettek igénybe, mert a magyarok számára akkor még nem volt elérhető. Jellemzően fél év munkát és fél év utazást jelent. Online kell jelentkezni, országonként változó, hány főt vesznek fel, milyen korhatárhoz kötik. (Új-Zélandon például 35 évhez, és kevés hely van, Tajvanra viszont kevesen jelentkeznek.)

Fotó: Zárug Zita és Harkányi Árpád

3. Élelem (és környezetvédelem)

Mindig ott ettek, ahol a helyiek, és gyakran főztek magukra, sőt, az extrém megoldásnak tűnő kukabúvárkodástól sem riadtak vissza. Először véletlenül, később már maguk is keresték ennek lehetőségét. „A kukabúvárkodás éppen olyan, mint az utazás: sosem tudod pontosan, mi fog történni” – állítják. Később kiderült számukra az is: vannak, akik ezt életmódszerűen teszik, sőt léteznek ezzel foglalkozó nemzetközi szervezetek is, például a www.trashwiki.org vagy nálunk a Magyar Élelmiszerbank, amely az országban felhalmozódó élelmiszerfelesleget juttatja el az arra rászorulóknak, hozzájárulva a pazarlás, a nélkülözés és az okozott környezetterhelés csökkentéséhez.

+1. Banki költségek

Ez egy komoly (2-3%-os) költség, amellyel nem külön számoltak, hanem szétosztották a többi költségtípus között, illetve beleszámolták az átváltási költségekbe. Egyes országokban rendkívül magasak a banki költségek, és van, ahol jelentősen korlátozzák a napi kivét mértékét, így például Bangladesben 15 ezer forint kivétele 18 ezer forintjukba került. Azóta hallottak két új megoldásról: Revolut, és Transferwise.

Zárug Zita és Harkányi Árpád a nagy út végén, 2015. szeptember 6-án, a Hősök terén. Innen indultak 2011. június 11-én. Kép: Sárecz Iván

 „Az életed óráival fizetsz”

E José Mujica-idézetre hivatkozva utazásuk legfontosabb tanulságait így foglalták össze:

• Ne hagyd magadat eltántorítani céljaidtól! Kőrösi Csoma Sándorra utalva felhívták arra a figyelmet, hogy ma sokkal nehezebb fókuszálni a saját céljainkra, mint például az ő idejében.
• Ne tárgyakat gyűjts, hanem barátokat es élményeket! A hosszú utazás során teljesen átalakult a gondolkodásuk, az időhöz és a tárgyakhoz való viszonyulásuk. Elegendőnek bizonyult számukra négy-négy 20 literes biciklis oldaltáska, „benne volt az egész életük”: ruhák, sátor, pipere, „kütyük”, gyógyszerek. Mindemellett állítják: soha nem voltak ennyire boldogok. Azóta a tárgyakat csak szükséges rossznak tartják, amelyek helyet foglalnak, és amelyek miatt takarítani kell.
• A közös utazás egy folyamatos kompromisszum. Zita a tengert, Árpi a hegyeket szereti. Hamar felismerték: mindkettő kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat, mert a nagyon hosszú közös utazás csak így fog működni. Mindvégig nagyon kellett figyelniük egymásra; ha az egyikük nagyon „lent” volt, a másiknak „fent” kellett maradnia, s őt támogatnia.
• Az igazi élmény: találkozni az emberekkel. Nagyon sok helyen jártak, rengeteg szép tájat és épületet láttak, de számukra a legmaradandóbbak a helyi emberekkel való találkozások, és az, hogy teljesen kiszakadtak a megszokott környezetükből és a társadalmi elvárások nyomása alól.

– Kezdjük egy egyszerű, mégsem egyértelmű kérdéssel: Ön szerint miért jó házasságban élni?
– Nézze, erről rengeteg tanulmányt írtak: a házasságban élő ember boldogabb, egészségesebb és tovább él. Amit ehhez hozzátehetek, az a hitre alapuló háttér, a kereszténység szerepe. Isten a házasságot rendelte annak a pillérnek, amely képes egy családot megtartani. Mi, keresztények ezt a fogadalmat, férfi és nő szövetségét templomban kötjük, ez is mutatja a szándék mélységét. Emellett az a véleményem, hogy az életen átvezető út sokkal boldogabb valakinek az oldalán.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem megy, akkor feladjuk. A házasság egy életre szól, és ha valóban odateszed magad és a sírig tartó hűséget komolyan veszed, nagyon komoly hasznok is származnak ebből.

Mindig lesz, aki segít, mindig lesz, akivel örülhetsz – számomra ezek a legfontosabb hozadékok. Ha „csak” együtt élsz valakivel, az még elég gyenge lábakon álló kapcsolat, a házasság komolyra fordítja ezt a viszonyt, és általa megelégedettebbek is lehetünk.

Persze, lehet azt is mondani, hogy ez csak egy papír, de amikor pénzt keresel, akkor a szerződésed papírja vagy maga a pénz mégis komolyan veendő tényezők. Nem fura ez a kettősség?

– Sokan a „tökéletes boldogságot” keresik a házasságban, de vajon létezik ilyen?
– Sokszor nem reálisak az elvárások. Nem arra való ugyanis a házasság, hogy mindig boldoggá tegyen, ennek nem is lehet megfelelni. A tömegből nem tudsz tökéletes embert választani, aki majd „panaszmentesen” lesz és marad a tied. De ez így van az élet más területein is, amelyek persze, természetesnek tűnnek. Itt állunk egy gyönyörű operaházban: aki erre a színpadra kiállhat, amögött is sok-sok év kemény gyakorlás és lemondás áll.

Ha például sok pénzt akarsz keresni és előbbre szeretnél jutni, teszel érte, hosszú éveken át. Miért gondolja bárki, hogy egy kapcsolattal nem ugyanígy van? A házasság miért működne magától?

Ahhoz, hogy valamiből „hasznod” lehessen, abba munkát kell fektetni – ez ilyen kemény, de ilyen egyszerű is. Ha lusta vagy, gondjaid lesznek. Házasság nincs problémák, nézetkülönbségek nélkül, és az emberek gyakran túl hamar lesznek dühösek és adják fel az egészet. Pedig meg kell tanulni a problémák megoldását, az ezért való küzdelmet.

Kép: Szentendre Barátai Egyesület

– Mitől lettek sérülékenyek a házasságok körülöttünk, mi változott a társadalmi felfogásban?
– Sok minden, elsősorban az individualizmus térnyerése. Aztán, régebben a férfiak még tudták, hogyan hódítsanak meg egy hölgyet, miként szólítsák meg. Ma pedig nézik a tévét, némán mászkálnak, a telefonjukkal babrálnak. Nincs beszélgetés, nincs romantika. Másik oldalról pedig a nők tisztelték a férfit, és igaz lehetett a mondás, hogy minden nagy férfiú mögött ott egy nagy formátumú nő is. Akkor még tudták, hogyan kell egy hölgynek naggyá tenni egy férfit…

Most érdemes belenézni a populáris kultúra termékeibe, például a szitkomokba, vígjátékokba: mindegyikben a férfi, sőt, az apuka a poénok céltáblája, ő a leghülyébb.

Ezek fontos különbségek, ha száz éveket visszafele tekintünk.

– Miért más a férfi és a nő, milyen gondolkodási sémák térnek el az agyukban?
– Nagy a különbség! A nők az agyukat sokrétűen képesek használni, kiválóan kommunikálnak, mindent kapcsolnak mindenhová. Anyám is ilyen. A férfi ezzel szemben általában azonos időben egy tárgyra, feladatra képes csak fókuszálni.

Nem megváltoznunk kell, kilépni a saját meghatározottságainkból aligha lehet, de megtanulhatjuk a másik nyelvét, vagy kezelni őt.

– Az előadásában említett „semmi doboz” megértése és elfogadása segíthet a nőknek megérteni a férfit?
– A férfi agya dobozokra osztja szét a gondolatokat. Minden témát dobozokba teszünk: a családot, a hobbit, a munkahelyi dolgainkat. És van egy kedvenc dobozunk, amiben semmit se tartunk. A férfiak szeretnek semmit se csinálni, semmire se gondolni, ezt a Pennsylvania Egyetemen végzett vizsgálatok igazolják. A férfiak ilyenkor az agyuk 70 százalékát egyszerűen kikapcsolják. Pecáznak, vadásznak, szörföznek a távirányítóval, ilyesmi – amitől a feleségük persze megőrül. A női agy viszont mindig töpreng valamin, és mivel ez nagyon más állapot, az asszonyok fennakadnak azon a válaszon, amely a „mit csinálsz?” kérdésükre érkezik: „semmit”… Hogy lehetséges semmit se csinálni? Semmire se gondolni? A semmit nézni? A férfiak nem is nagyon szeretnek erről beszélni, miközben szükségük van a kijelentkezésre a világból, a stressztől ugyanis ez óvja őket. A nők a barátaikkal beszélgetve simán megoldják ugyanezt, de a férfiak másképp működnek.

– Lehet, hogy a férfiaktól kellene megtanulnunk ezt a fajta kikapcsolódást?
– Lehet… Sok nő kérdezi: miért nem lehet nekem is ilyen semmi-dobozom?! Persze, lehetnek kivételek női és férfi oldalon is, némelyik asszony képes ugyanígy vagy hasonlóan kikapcsolni a gondolatait, de nem ez az általános.

– Mit üzen azoknak, akik megrekedtek a kapcsolatukban, de van bennük szándék a javítására, merre induljanak?

– A titok nyitja, a „number 1” a megbocsátás. Muszáj, muszáj megtanulnunk megbocsátani! Minden bántást, minden rosszat, amin átmegyünk. Ha nem tesszük, az megöli a legtöbb házasságot.

Meg nem bocsátani olyan, mintha mérget vennénk és várnánk a másik halálát. Amikor az ember azt kiabálja, hogy „ezt pedig sohasem fogom neked megbocsátani”, a másikat és önmagát is nyomasztja. Bizonyos sértésekre, bántásokra örökké emlékezünk, mások időről időre jutnak csak az eszünkbe, és akkor teszünk jól, ha ezeket húsz év után nem tesszük szóvá csak azért, mert képtelenek vagyunk elfelejteni. Hiába idegesít fel bennünket egy régi emlék, okosan kell viselkedni, és dolgozni kell mindig a megbocsátáson, és ez nemcsak érzelmek kérdése, hanem az eszünkkel történik.

Kép: Szentendre Barátai Egyesület

– Az Operaházban beszélgetünk. Az operák – és általában a művészet – mit mondanak férfi és nő kapcsolatáról?
– Ó, Istenem, ez messze vezet… Sokféle kulturálódási lehetőség van, az opera is ilyen. Látod a harcot, a szerelmet, némelyik nem annyira realisztikus, sok a romantikus póz, de le tudjuk fordítani a valóságos életre, még akkor is, ha az összes konfliktus nagyon hamar pereg le benne. Mindazonáltal a megbocsátás fontossága ezekben a művekben is gyakran előkerül, számomra itt is ez a legfontosabb.

– Van kedvenc szerzője?
– Nincs. De ez a budapesti Operaház gyönyörű! Nálunk inkább hatalmas mozitermek és amerikai futballstadionok adnak teret az operajátszásnak. Amerika alig több mint kétszáz éves, nem szabad csodálkozni ezen. A feleségem balettinstruktor, úgyhogy kötődünk a műfajhoz, leginkább a baletthez, jó volna abból is többet nézni.

Novemberben lett 50 éves a Kaláka. Az általában négy főből álló együttes tagjai az évtizedek során cserélődtek. A hét egykori, új, visszatérő és időnként beugró tagja most együtt készül a közös ünneplésre turnékkal, koncertekkel, új albummal. Megkértük őket, hogy pár mondattal mutassák be egymást.

Mikó István Gryllus Dánielről:

A zenekar alapításakor is egy hullámhosszon mozogtunk, egy iskolába jártunk Danival, Vilivel és Balázzsal, és együtt is muzsikáltunk. Dani nemcsak azért vált az együttes vezetőjévé, mert ő volt a legidősebb, hanem mert kiváló érzéke volt a szervezéshez, a kommunikációhoz, a kapcsolatteremtéshez. Mindig ő szervezte a fellépéseinket, hogy mennyire jól, azt megmutatja ez az 50 év is. Jó kezekbe került a karmesteri pálca, sok megmaradt Dani mérnöki precizitásából – a fiúk mindannyian mérnöki pályára készültek. Később ő is bővítette a hangszerrepertoárját, és írt dalokat is. Neki köszönhetem, hogy a kapcsolatom azóta is folyamatos a zenekarral, és a nagy ünnepi vagy gyerekkoncerteken évről évre én is megjelenek.

Gryllus Dániel - Kép: Páczai Tamás

Gryllus Vilmos Mikó Istvánról:

Pista volt az alapító, ő találta ki, hogy verseket kellene énekelni, és ez azóta is a Kaláka lényege. Ő írta meg az első dalokat. Hegedült, én meg csellista voltam, van is közös képünk, ahol még rövidnadrágban együtt koncertezünk. Aztán megtanult néhány gitárakkordot, és elkezdte a zeneszerzést. Mi ehhez hozzátettük a hangszerelést, a szólamokat. Pista tenorja szárnyalt. Ötven évből talán négyet volt velünk, de nélküle nem lenne ma a Kaláka. Főtt is a fejünk, amikor elment, hogyan folytassuk, de nem nehezteltünk rá, mert a színészet gyerekkori álma volt, mindig erre készült.

Mikó István és Gryllus Vilmos - Kép: Páczai Tamás

Huzella Péter Gryllus Vilmosról:

A biztonságérzet, amely belőle árad, nagyon sokat segített nekem az elején. Ha bizonytalan voltam egy szólamban, csak ránéztem, és a határozottsága máris magabiztossá tett. Ő volt az, aki amikor mi jöttünk az ötletekkel, elvonult a másik szobába és szétírta nekünk a szólamokat. Ez a Kaláka első időszakában nagyon különlegesnek számított, sokan hiányolták is, amikor már nem ő írta a szólamokat. Nem szabályos összhangzattan szerint rakta össze a zenét, hanem aszerint, kinek mi áll jól, mi az, ami illeszkedik a vershez is.

Gryllus Dániel Radványi Balázsról:

Nagyon jó humora van a rögtönzésben, és invenciózus zeneszerző. Nem mindig értem meg elsőre, mire gondol, mert nem szokványosak az ötletei, nehéz is megtanulni, de aztán két napig nem tudom kiverni a fejemből, annyira jó. Megbízható ember, akire lehet építeni: ha valamit megbeszélünk, mindig megtartja, ha pedig véletlenül nem beszéltük meg, igyekszik alkalmazkodni hozzá.

Major Gábor és Radványi Balázs - Kép: Páczai Tamás

Major Gábor Huzella Péterről:

A kiállásával és  a magas hangjával olyan színt hozott a Kalákába, amely meghatározó volt. Sajnos kilépett több mint húsz éve, én helyette jöttem a zenekarba, én is szerettem a csilingelő hangokat, ahogyan ő, de mindig törekedtem arra, hogy ne akarjam az ő egyéniségét utánozni, bár nyilvánvalóan eleinte hiányzott a közönségnek is.

Radványi Balázs Becze Gáborról:

Akkor került az együttesbe, amikor ’79-ben megüresedett a basszus szólam, Gryllus Vili csellója helyett pedig bekerült vele a nagybőgő. Én voltam, aki a dallamokba kalauzoltam őt hangról hangra. Egyre több saját zenei ötletet hozott, jelenléte a Kaláka hangzását is kiteljesítette. Abszolút lojalitás és hűség jellemzi, sohasem „csapta ránk az ajtót”, a zenekarnak nagyon jó családtagja. Fantasztikus improvizációkra képes, azt is szereti a közönség, ha szólót énekel.

Becze Gábor és Huzella Péter - Kép: Páczai Tamás

Becze Gábor Major Gáborról:

’96-tól van a Kalákában, Péter helyett hívta őt Dani, azóta is örök beállós a csapatban. Friss áramlatot hozott, jó zenész, gitározik, hegedül, sőt, ha kell, a hangszereinket is meg tudja csinálni, mert hangszerkészítő is. Jól megerősíti a hangzást, hiányzik a tenorja, ha nincs velünk.

HÉVre fel!

Ha Óbuda, akkor Fő tér – mindössze 3 HÉV-megállónyira a Margit-hídtól. A macskakövekkel borított, békebeli miliőt árasztó tér foglalja magában mindazt, amitől Óbudára sokan úgy gondolnak, mint a Krúdy novellák hol borongós, hol élettől kicsattanó, régmúltból köztünk maradt helyszínére. Különösen az adventi időszak ragyogása szerethető, a tündérmesék világát idéző fényfüzérek, a kacagással teli jégpálya, az emberléptékű karácsonyi vásár faházikói, és a tér apró ékszerdobozaként ékeskedő Gázlámpa Kioszk, amelyet Budapest legkisebb kávézójaként emlegetnek, de ma is őrzi múltját: lámpái gázzal üzemelnek éjjel-nappal az egykori gáznyomásszabályozó pavilon azúros tetején. De más is átalakult a téren, a régi Postakocsi Étterem és egy Szabó Ervin fiókkönyvtár helyiségeinek összenyitásával született a környékbeliek kedvenc találkozóhelye, az Esernyős.

Petrovits Ákos

„2014-ben nyitottunk azzal a céllal, hogy minőségi kultúrát kínáljunk. Mára multifunkcionális intézménnyé nőttük ki magunkat, ahol az egész évben látogatható koncertek, képzőművészeti kiállítások és filmvetítések mellett a helyi közösséget erősítő programok zajlanak, de foglalkozunk turizmussal, működtetünk infopultot és bérelhető munkaállomásokat kínálunk kisvállalkozó coworkereknek, akik sokszor családosan ebédelnek nálunk”- mesél az intézmény sokszínűségéről Petrovits Ákos ügyvezető, miközben bemutatja, hogy a barátságos terekben mi mindennek sikerült helyet találni.

Kulináris élvezetek

Aki szereti a kávékülönlegességeket, annak muszáj megkóstolnia az Esernyős 42 Blendet, ezt az eleinte földes, citrusos, majd meleg, csokoládés ízvilágúvá kinyíló, világos pörkölésű kávét. Családdal is érdemes betérni, hiszen a kávézó-bisztró karácsonyi kínálata kifejezetten csábító: az állandó vegándesszertek, ebédmenük és kávékülönlegességek mellett hétvégenként szerepel saslik, szabolcsi töltött káposzta, forralt bor és puncs, a gyerekeket pedig kuglóf és forró csoki várja.

Baráti társaságok ideális kikapcsolódásának ígérkezik a Wine Time programsorozat ünnepekre hangoló estje. A vendégek Káli Ildikó sommelier tolmácsolásában ízlelhetik meg azt a bor- és pezsgősort, amelyet már az advent vacsorái ihlettek, miközben az International Love Affair DJ-szettjei gondoskodnak róla, hogy az ízlelőbimbók mellett más érzékeiket is kényeztethessék.

Színek és formák

A csodás kávé elszürcsölése után még éppen megtekinthetőek a lengyel grafikusok színpompás alkotásai. Az Esernyős Galéria a művészetkedvelők „Mekkája” a III. kerületben, hiszen minden hónapban új, izgalmas kiállítások és kapcsolódó programok várják az érdeklődőket.

„Igyekszünk teret adni a kortárs szcéna kiemelkedő alkotóinak, szeretik ezt a belső, szűkülő teret, de olyan projekteket is tervezünk, amelyekkel kilépünk a belső udvarunkra is, és újragondoljuk a képzőművészet megszokott sablonjait. Idén voltak már nálunk Szigeti G. Csongor Embercsapdái, a szentendrei Regős házaspár válogatott művei, Tenk László jubileumi kiállítása, valamint az Art Market keretében kortárs lengyel művészek munkái Born to hang címmel. December 4-én nyit új kiállításunk, amelyen a Victor Vasarely Nemzetközi Pályázatra beérkezett munkák tekinthetők meg, utána pedig máris következik a IV. Óbudai Képzőművészeti Tárlat”- invitálja a művészet iránt fogékony közönséget az ügyvezető.

Családi szöszmötölés

„Jó helyen jár itt minden család, ha olyan programot keres, ami a gyerekek és a felnőttek tetszését is elnyeri” – folytatja Ákos. Aki a karácsonykor kihagyhatatlan Diótörővel szeretne az ünnepekre hangolódni, idén a Royal Balett Diótörő-bemutatóját élvezheti az Esernyősben. A Royal Opera House Live műholdas sorozatában lesz látható az élő közvetítés az angliai premierrel azonos időpontban. A Diótörő története régóta a gyerekek kedvence, és nagyszerű alkalom a balett megismerésére Csajkovszkij fülbemászó melódiáinak kíséretével.

Szintén a gyerekeket várja az Utazó Planetárium sátra, ahol babzsákokon elheverve lehet csodálni az éjszakai égbolt fényeit. A Nyomdagaléria régi nyomdagépén pedig karácsonyi metszeteket lehet készíteni, míg az anyukák a terem másik sarkában lévő Designfal kínálatából, hazai tervezők kézműves termékei közül válogathatnak.

Zenés esték, csipetnyi irodalommal

Estére az Esernyős átalakul szórakozóhellyé, csábító az Esernyős Live soron következő produkciója, a Floyd Experiment Pink Floyd számokat ad majd elő karnyújtásnyira a közönségtől, hamisítatlan klub-hangulatban. De egyébként is változatos a koncertkínálat, mindig van benne valami plusz, legtöbbször némi irodalmi vonal kíséri a zenéket.

Jó hír például a Cseh Tamás rajongóknak, hogy december 12-én a művész születésének 75. évfordulója alkalmából alkotótársai, Bereményi Géza és Másik János Keresztben jégeső címmel egy igazán különleges esttel állnak majd színpadra a Szindbád Rendezvénytérben. Ha pedig valaki hamisítatlan adventi programra vágyik, nem hagyhatja ki Csík János és barátai előadásában A Fény felé című, versekkel és ünnepi dallamokkal átszőtt előadást sem.

A tartalom az Esernyős Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont Nonprofit Kft. megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével jött létre. Szöveg: Jean Orsolya, képek: Páczai Tamás.

Tíz évvel a megjelenése után végre a magyar olvasók is kézbe vehetik Jaap Scholten könyvét, a Spengler törvényét. A holland író magyar származású felesége révén ismerte meg hazánkat, az erdélyi nemesség múltját és megpróbáltatásait. A szerző már hosszú évek óta kétlaki életet él: ingázik Hollandia és Magyarország között, de Erdélyben is gyakran megfordul – így aztán nem csoda, hogy úgy ért bennünket, a közép-európai sorsot, a rendszerváltás utáni, nyugati szemmel nézve időnként furcsa kapitalista viszonyokat, ahogy nagyon kevesen Európának azon a felén.

A 2010-es Báró elvtárs című könyve óriási siker volt Magyarországon és Hollandiában egyaránt.

Pontos képet festett az erdélyi magyar arisztokrácia XX. századi történetéről, a meghurcolásokról, a Ceauşescu-korszakról és arról is, hogy a leszármazottak hogyan viszonyulnak örökségükhöz. A téma az író szülőhazájában is felkeltette a figyelmet, 2011-ben a történelmi témájú könyveket díjazó Libris Geschiedenis Prijs-szel tüntették ki Hollandiában.

A Spengler törvénye is fel-felvillant képeket a mai Erdélyről, egy egykori családi birtok újraélesztésének kihívásairól, sajátos iróniával és humorral fűszerezve, ám ez a könyv inkább a szerző saját családi történetein alapul.

A mű fő témája öt fiútestvér egymásra találása egy tragikus apropóból: Juliusról, a legidősebb bátyról kiderül, hogy halálos beteg.

Az író remekül érzékelteteti azt a kettősséget, ami az életet egyszerre teszi nehézzé és gyönyörűvé: miközben ingázik erdélyi birtoka és testvére hollandiai otthona között, ott rejlik a sorok között az építés és az alkotó munka öröme, valamint az elkerülhetetlen pusztulás, a halál is. Nincs kimondva, leírva, de olvasóként mégis érezzük, hogy milyen nehéz ebben a feloldhatatlan ellentétben létezni és elfogadni azt, amit a beteg testvérnek emberfeletti bölcsességgel sikerült: bármit is tesz, végül a tumor győzedelmeskedik.

Scholten a könyvbemutatón elárulta az érdeklőknek, hogy az alkotómunka nem volt egyszerű a számára: sokszor újraírta, átfogalmazta művét, és rengeteget kihúzott belőle. Az eredmény egy férfiasan szikár, tömör szöveg, amelyben egyetlen felesleges, öncélú mondat sincs. A vallomásos regény egyik legnagyobb erénye, hogy nem enged utat az érzelmek parttalan folyásának. Úgy ragad meg minket, olvasókat, hogy ahányszor összeszorulna a torkunk, könnyek gyűlnének a szemünkbe – hiszen egy családtag haláltusájáról, elvesztéséről van szó –, ugrunk egyet térben és időben, és máris egy teljesen más hangulatú anekdota kellős közepén találjuk magunkat.

Jaap Sholten. Kép: Holland nemzeti Múzeum / Keke Keukelaar via Flickr

A szerző magabiztosan vezet minket korok és világok között: a családi történetekből ugyanis kiderül, hogy az öt fiútestvér korántsem szokványos gyerekkort tudhat magáénak.

Édesanyjuk egyedül nevelte fel őket, meglehetősen egyszerű körülmények között, ám a család gazdag gyáros felmenőkkel rendelkezik. A Dupont- és a Spengler-nagyszülők közegében természetes volt, hogy a vendéget háztartási alkalmazott üdvözli, a fiúunokák golfozni tanulnak, a felnőttek délután szivarra, cigarettára gyújtanak, és kitöltenek maguknak egy-egy drága italt, a vadászszezon kezdete pedig valóságos ünnep volt a famíliában.

A regényt olvasva egyértelművé válik számunkra: ez a sokszínűség gazdag szellemi és kulturális örökséget eredményezett. Az öt testvér felnőve távolt él ugyan egymástól, de a hétköznapok megpróbáltatásai, az erős jellemű, jóságos anya gondoskodó szeretete, valamint a holland nagyiparos réteg tradíciói erős köteléket teremtettek közöttük. A múltjuk kihatott a jelenükre, és meghatározza a jövőjüket is – és ezen még egyikük tragikus halála sem tud változtatni.

Jaap Scholten könyvében nemcsak az a fontos, amit a szerző kimondott, hanem az is, amit nem írt le. Ha valaki többet szeretne tudni a családi összetartás fontosságáról, a testvéri szeretet mélységeiről, vagy csak érdekli az az emberfeletti lelki munka, amelyen szükségszerűen végig kell mennie mindenkinek, aki elveszíti egy szerettét, annak érdemes elolvasnia a regényt. A fájdalmasan egyszerű válasz mindezekre ott lesz a sorok között.