A semmi-doboztól a boldog családig – Interjú Phil Gungorral, a neves házassági motivációs előadóval
Az amerikai párkapcsolati tanácsadó, négygyermekes lelkész először járt Magyarországon egy szentendrei családkonferencia előadójaként. Phil Gungor – miként édesapja, Mark Gungor, a „Férfiagy, női agy – Isten hozott egy jobb házasságban” című könyv szerzője is – férfi és nő kapcsolatának szakértője, egyúttal lelkes operarajongó is, és a felújítás alatt álló Operaházban adott exkluzív interjút a kepmas.hu-nak.
– Kezdjük egy egyszerű, mégsem egyértelmű kérdéssel: Ön szerint miért jó házasságban élni?
– Nézze, erről rengeteg tanulmányt írtak: a házasságban élő ember boldogabb, egészségesebb és tovább él. Amit ehhez hozzátehetek, az a hitre alapuló háttér, a kereszténység szerepe. Isten a házasságot rendelte annak a pillérnek, amely képes egy családot megtartani. Mi, keresztények ezt a fogadalmat, férfi és nő szövetségét templomban kötjük, ez is mutatja a szándék mélységét. Emellett az a véleményem, hogy az életen átvezető út sokkal boldogabb valakinek az oldalán.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy ha valami nem megy, akkor feladjuk. A házasság egy életre szól, és ha valóban odateszed magad és a sírig tartó hűséget komolyan veszed, nagyon komoly hasznok is származnak ebből.
Mindig lesz, aki segít, mindig lesz, akivel örülhetsz – számomra ezek a legfontosabb hozadékok. Ha „csak” együtt élsz valakivel, az még elég gyenge lábakon álló kapcsolat, a házasság komolyra fordítja ezt a viszonyt, és általa megelégedettebbek is lehetünk.
Persze, lehet azt is mondani, hogy ez csak egy papír, de amikor pénzt keresel, akkor a szerződésed papírja vagy maga a pénz mégis komolyan veendő tényezők. Nem fura ez a kettősség?
– Sokan a „tökéletes boldogságot” keresik a házasságban, de vajon létezik ilyen?
– Sokszor nem reálisak az elvárások. Nem arra való ugyanis a házasság, hogy mindig boldoggá tegyen, ennek nem is lehet megfelelni. A tömegből nem tudsz tökéletes embert választani, aki majd „panaszmentesen” lesz és marad a tied. De ez így van az élet más területein is, amelyek persze, természetesnek tűnnek. Itt állunk egy gyönyörű operaházban: aki erre a színpadra kiállhat, amögött is sok-sok év kemény gyakorlás és lemondás áll.
Ha például sok pénzt akarsz keresni és előbbre szeretnél jutni, teszel érte, hosszú éveken át. Miért gondolja bárki, hogy egy kapcsolattal nem ugyanígy van? A házasság miért működne magától?
Ahhoz, hogy valamiből „hasznod” lehessen, abba munkát kell fektetni – ez ilyen kemény, de ilyen egyszerű is. Ha lusta vagy, gondjaid lesznek. Házasság nincs problémák, nézetkülönbségek nélkül, és az emberek gyakran túl hamar lesznek dühösek és adják fel az egészet. Pedig meg kell tanulni a problémák megoldását, az ezért való küzdelmet.
– Mitől lettek sérülékenyek a házasságok körülöttünk, mi változott a társadalmi felfogásban?
– Sok minden, elsősorban az individualizmus térnyerése. Aztán, régebben a férfiak még tudták, hogyan hódítsanak meg egy hölgyet, miként szólítsák meg. Ma pedig nézik a tévét, némán mászkálnak, a telefonjukkal babrálnak. Nincs beszélgetés, nincs romantika. Másik oldalról pedig a nők tisztelték a férfit, és igaz lehetett a mondás, hogy minden nagy férfiú mögött ott egy nagy formátumú nő is. Akkor még tudták, hogyan kell egy hölgynek naggyá tenni egy férfit…
Most érdemes belenézni a populáris kultúra termékeibe, például a szitkomokba, vígjátékokba: mindegyikben a férfi, sőt, az apuka a poénok céltáblája, ő a leghülyébb.
Ezek fontos különbségek, ha száz éveket visszafele tekintünk.
– Miért más a férfi és a nő, milyen gondolkodási sémák térnek el az agyukban?
– Nagy a különbség! A nők az agyukat sokrétűen képesek használni, kiválóan kommunikálnak, mindent kapcsolnak mindenhová. Anyám is ilyen. A férfi ezzel szemben általában azonos időben egy tárgyra, feladatra képes csak fókuszálni.
Nem megváltoznunk kell, kilépni a saját meghatározottságainkból aligha lehet, de megtanulhatjuk a másik nyelvét, vagy kezelni őt.
– Az előadásában említett „semmi doboz” megértése és elfogadása segíthet a nőknek megérteni a férfit?
– A férfi agya dobozokra osztja szét a gondolatokat. Minden témát dobozokba teszünk: a családot, a hobbit, a munkahelyi dolgainkat. És van egy kedvenc dobozunk, amiben semmit se tartunk. A férfiak szeretnek semmit se csinálni, semmire se gondolni, ezt a Pennsylvania Egyetemen végzett vizsgálatok igazolják. A férfiak ilyenkor az agyuk 70 százalékát egyszerűen kikapcsolják. Pecáznak, vadásznak, szörföznek a távirányítóval, ilyesmi – amitől a feleségük persze megőrül. A női agy viszont mindig töpreng valamin, és mivel ez nagyon más állapot, az asszonyok fennakadnak azon a válaszon, amely a „mit csinálsz?” kérdésükre érkezik: „semmit”… Hogy lehetséges semmit se csinálni? Semmire se gondolni? A semmit nézni? A férfiak nem is nagyon szeretnek erről beszélni, miközben szükségük van a kijelentkezésre a világból, a stressztől ugyanis ez óvja őket. A nők a barátaikkal beszélgetve simán megoldják ugyanezt, de a férfiak másképp működnek.
– Lehet, hogy a férfiaktól kellene megtanulnunk ezt a fajta kikapcsolódást?
– Lehet… Sok nő kérdezi: miért nem lehet nekem is ilyen semmi-dobozom?! Persze, lehetnek kivételek női és férfi oldalon is, némelyik asszony képes ugyanígy vagy hasonlóan kikapcsolni a gondolatait, de nem ez az általános.
– Mit üzen azoknak, akik megrekedtek a kapcsolatukban, de van bennük szándék a javítására, merre induljanak?
– A titok nyitja, a „number 1” a megbocsátás. Muszáj, muszáj megtanulnunk megbocsátani! Minden bántást, minden rosszat, amin átmegyünk. Ha nem tesszük, az megöli a legtöbb házasságot.
Meg nem bocsátani olyan, mintha mérget vennénk és várnánk a másik halálát. Amikor az ember azt kiabálja, hogy „ezt pedig sohasem fogom neked megbocsátani”, a másikat és önmagát is nyomasztja. Bizonyos sértésekre, bántásokra örökké emlékezünk, mások időről időre jutnak csak az eszünkbe, és akkor teszünk jól, ha ezeket húsz év után nem tesszük szóvá csak azért, mert képtelenek vagyunk elfelejteni. Hiába idegesít fel bennünket egy régi emlék, okosan kell viselkedni, és dolgozni kell mindig a megbocsátáson, és ez nemcsak érzelmek kérdése, hanem az eszünkkel történik.
– Az Operaházban beszélgetünk. Az operák – és általában a művészet – mit mondanak férfi és nő kapcsolatáról?
– Ó, Istenem, ez messze vezet… Sokféle kulturálódási lehetőség van, az opera is ilyen. Látod a harcot, a szerelmet, némelyik nem annyira realisztikus, sok a romantikus póz, de le tudjuk fordítani a valóságos életre, még akkor is, ha az összes konfliktus nagyon hamar pereg le benne. Mindazonáltal a megbocsátás fontossága ezekben a művekben is gyakran előkerül, számomra itt is ez a legfontosabb.
– Van kedvenc szerzője?
– Nincs. De ez a budapesti Operaház gyönyörű! Nálunk inkább hatalmas mozitermek és amerikai futballstadionok adnak teret az operajátszásnak. Amerika alig több mint kétszáz éves, nem szabad csodálkozni ezen. A feleségem balettinstruktor, úgyhogy kötődünk a műfajhoz, leginkább a baletthez, jó volna abból is többet nézni.
Sergő Z. András: Férfiagy, női agy – Fókuszban a család Konferencia Szentendrén
A 2018-ra meghirdetett „Családok éve” országos rendezvénysorozat Szentendrén a „Fókuszban a család” című konferenciával zárult, amely két fő részből állt: az első, délelőtti plenáris ülés a városháza dísztermében kapott helyet, a délutáni kisebb programok pedig a város számos másik pontján: a fiatalokat az Offline Center nevű közösségi tér és a 777blog, az idősebbeket pedig a Ferenczy Múzeum várta. Az aktív korú, többségükben gyerekeket nevelők a Városházán maradtak, ahol a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom tartott panelbeszélgetést. A délelőtt előadói között volt például Krúdy Tamás, a Nők Lapja vezető szerkesztője, aki többek között a nemzetközi World Family Map-kutatásról számolt be, Székely Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa az elektronikus média és a család kapcsolatáról beszélt, Andok Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője pedig a közösségi média családokra gyakorolt hatásait vizsgálta.
A leginkább várakozással övezett program Phil Gungor előadása volt. Az USA-ban élő, négygyermekes családapa, lelkipásztor, házassági szónok (vajon hogyan kellene lefordítani a marriage speaker kifejezést?) járja az Egyesült Államokat, és a családoktól összeszedett tapasztalatait és tudásanyagot gyúrja össze egy standup-szerű előadásba. Édesapja, Mark Gungor, akire fia a megszólalásig hasonlít, 15 éve kezdte ehhez hasonló tevékenységét. Négyféle embertípust (kontroll, mulatságos, tökély és béke) megkülönböztető előadása itthon is népszerű a különböző videómegosztó oldalakon. Idén nyáron magyarul is megjelent „Férfiagy, női agy – Isten hozott egy jobb házasságban!” című könyve pedig bestseller.
Nem véletlen, hogy Szentendrén – Magyarországon először, Európában pedig másodszor – Phil is a férfi és a női agy különbségeiről beszélt. Előadása szórakoztató, jó adag színészi képességgel van megáldva, nem veti el a show-elemeket sem. Hasonlítható Pál Ferihez, aki hasonlóan impulzív módon adja elő mentálhigiénés meglátásait. Phil Gungor a színpadra hívta a rendezvény egyik fiatal szervezőjét és feleségét – ők voltak előadása modelljei.
A férfiagy kapcsán elmondta, hogy az egymástól élesen szeparált, tematikus dobozokat tartalmaz. Van doboza a pénznek, az otthonnak, a munkának, a családnak, a gyerekeknek, a szórakozásnak és a „semminek” is – amikor nem történik semmi. E dobozos szerkezet miatt egy férfi egyszerre csak egy dologgal tud foglalkozni. A nőknél ez elképzelhetetlen, gondolkodásuk ugyanis sokkal inkább hasonlít egy mátrixra, ahol minden mindennel érintkezik és összefügg, mindig van honnan hová átkötni a témákat.
A nőnél nincs „semmi doboz” sem, olyan nincs, hogy nem történik semmi. És ez sokszor konfliktus forrása is lehet. A fent említett könyv részletesen bemutatja a bal és jobb agyféltekés gondolkodás különbségeit, és ennek nemekre gyakorolt hatását.
A hozott példákban – akár a színpadon ül modellként, akár a közönségben – mindenki magára ismerhetett, és felszabadító volt megmosolyogni önmagunkat. Ez is egy lépés a hatékonyabb, megértőbb házastársi kommunikációhoz, a konfliktusok megelőzéséhez.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>