Tárcák a dzsungelből 8. – Fekete péntek után hogyan tovább?

Még nincs itt a világvége. A világvége egyelőre nem más számunkra, mint utópia, mert olyan szegletében élünk a világnak, ahol a változás nem látványos. Magyarország egy ilyen szeglete a világnak. Jó a klíma. Az ország biztonságos. Világszínvonalú a magyar kulturális élet. Jó ételekhez jó borok kaphatók. Lehet emberhez méltó módon élni. Egyre kevesebb lesz azonban az olyan sziget, ahol még tisztán látni a Napot, nem szemétdzsungel vesz körül, és nem három műszakban kell dolgozni egy gyárvárosban, ahol az emberek úgy élnek, mint a robotok.    

Még nagyon sok pontja van a világnak, ahol jó élni. Például jó élni Costa Ricában, ami a Happy Planet Index szerint már évek óta a világ legboldogabb országa. Ez az index az emberi jóllét elérésének ökológiai hatékonyságát méri, vizsgálja a várható élethosszt, az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot. A lista első tíz helyén rendre latin-amerikai országok szerepelnek, mint Mexikó, Kolumbia, Nicaragua. Tizenkettedik helyen, első európai országként Norvégia szerepel.

Tehát, ami a boldogsághoz kell, az a hosszú élet reménye, az élettel való elégedettség és a tiszta környezet.

Costa Ricában mi is nagyon tudatosak vagyunk, de sok dolog abból adódik, hogy a dzsungelben élünk és nem a városban. Vidéken könnyebb tudatosnak lenni, mert az ember még közel van a természethez, és a természet megtanítja őt csínján bánni az anyaggal. Kútvizet és esővizet használunk, nincs mosógépünk, sem légkondink, sem autónk. Biciklivel járunk vagy tömegközlekedéssel. Szelektáljuk a szemetet, igyekszünk mindent újrahasznosítani. A dzsungelben többször bebizonyosodik, hogy megéri inkább a drága és jó minőségű áru, mert a kínai gagyi nem éli túl az első esőt. Nincsenek sem gyorséttermek, sem fast fashion áruházak. Itt nincs ruhatáram, mert a természet kidobja magából a felesleget; azok a tárgyak, amelyeket nem használok, tönkre mennek, a dzsungel megeszi őket. Begombásodnak, bevizesednek.

Itt csak annak van értelme, amit éppen most használok.

Ha megunom a ruháimat, elviszem a helyi turkálóba, eladom vagy becserélem másra. Jómagam nem veszek húst, és étteremben sem rendelek húst. A lehető legkevesebb tejterméket vásárolok. Ez mind rendben van. De mégsem elég. Nem elég csak bekötözni a sebet, előtte azt ki is kell tisztítani.

Be kell látni, hogy a fogyasztói társadalom bedarált minket. Sikerült mindent túltolnunk. Túl esszük magunkat. Túlköltekezünk. Tele vagyunk felesleges tárgyakkal. Olyan, mintha egy feneketlen kutat akarnánk minduntalan feltölteni. Az ember beleszeretett az anyagba, a matériába. Ételekbe, ruhákba, tárgyakba. Azzal próbálja betölteni a lelkében tátongó űrt. Ezzel próbálja csillapítani azt az éhséget, amit az okoz, hogy elszakadt, eltávolodott igazi valójától.

Olyan világot teremtünk, amilyen bennünk van. Ha jobb világot szeretnénk, a változást magunkkal kell kezdeni.

Magunkat kell jobbá tenni ahhoz, hogy a világ is változzon. Először a belső embert kell felemelni ahhoz, hogy másokat is fel tudjunk emelni. Először magunkat kell szeretni ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk. Boldog ember boldog világot teremt. Ha az emberek megszabadulnak a belső piszoktól, akkor a bolygó szennyezését is abba fogják hagyni.

A nyugati ember folyamatosan nyugtalan, aggodalmaskodik. Keres valamit, amiről azt hiszi, hogy a fogyasztással pótolható. El kell merülni magunkban, hogy megtaláljuk, mi az a lelki űr, amit az anyaggal akarunk betölteni. Ha tele vagyunk, elég lesz a kevesebb. Kevesebb ruha. Kevesebb vásárlás. A test a lélek temploma, ha tiszteljük a testünket, megtanuljuk, hogy kevesebb mérgező anyagot töltsünk bele. Az önszeretet nem egyenlő az egoizmussal.

Az önszeretet nem más, mint saját magunk alkímiája, a bennünk lévő arany felfedezése.

Az önszeretet segít abban, hogy ellenállj a csalogató marketingnek, amely azt sugallja megállás nélkül, hogy nem vagy elég, ne elégedj meg azzal, amid van, ne elégedj meg önmagaddal, a külsőddel! Az egyén, ha elégedett, nem növeli a bevételt. Ezért folyamatosan ingerelni kell. El kell hitetni vele, ha nem tart lépést, lemarad valamiről. Pedig nem marad le semmiről.

Sokáig nekem mindegy volt. De megszületett a lányom, aki miatt ma jobb ember szeretnék lenni. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekeink jobb világban éljenek. Ma úgy látszik, hogy ez nem lesz lehetséges. Pedig jó lenne örökül hagyni azt a Föld nevű bolygót, ahogyan most még az űrből látszik; a hely, ahová jó hazatérni.