Andrek Andrea pszichológusként sok olyan olyan élethelyzettel találkozott már, amelyben a nagyszülőknek, nevezetesen a nagyapáknak kihívást jelentett az új szereppel való szembesülés. Voltak, akik gördülékenyen tudtak alkalmazkodni a nagyszülői szerephez, és akadtak olyanok is, akiknek jóval az unoka megszületése után sikerült megtalálni helyüket az új nagycsaládi felállásban.

– Mi az oka annak, hogy sok nagypapakorú férfi vagy nem vágyik még unokára, vagy ha már van neki, egyszerűen nem tud vele mit kezdeni?
– Az anyává, apává válást általában tudjuk szabályozni, a nagyszülőséget nem, hiszen a gyermekeink tesznek minket nagyszülővé. Hogy ez mikor történik meg, nagyon változó: lehet a nagyszülő szempontjából túl korán, túl későn, szerencsés esetben pedig épp jókor.

Evolúciós szempontból a női létnek a ritmusa elég pontosan diktálja, hogy hol zárul le a saját gyermek vállalásának az ideje, gondolok itt a menopauzára, a termékenység megszűnésére.

A férfiaknak sokszor azért nehezebb áthangolódni a nagypapaszerepre, mert kevesebb biológiai segítséget kapnak ehhez.

Különösen igaz ez a modern társadalomban, ahol számtalan házasság felbomlik, újak köttetnek, későn vállalnak gyereket a családok, tehát elég gyakori, hogy 50–60 éves férfiaknak még születik saját gyermekük. Ilyen szempontból szétcsúszott az apai és nagyapai szerepeknek a pontos időbeli meghatározottsága.

Léteznek olyan férfiak is – ahogy nők is –, akik egyszerűen nem tudják elfogadni a korukat, a nagyszülőség és az öregség közé egyenlőségjelet tesznek. Ők soha nem fognak a szó klasszikus értelmében vett jó nagypapává válni, mert valójában nem is akarnak.

– Ilyen esetben célravezető lehet-e, ha a szülők „ráerőltetik” a gyereket a nagyszülőre?
– Erőszakkal ez esetben sem lehet eredményt elérni. Azt gondolom, hogy mindenre meg kell érni. Persze a tapasztalatszerzés fontos, hiszen úgy tudunk beletanulni új szerepekbe, ha „helyzetbe kerülünk”. Érdemes ezért a szülőknek megnyitniuk az újszülöttel való találkozás lehetőségét a nagypapák előtt is, mindeközben pedig időt kell neki hagyni arra, hogy a saját ritmusában és módján tudjon kapcsolatba lépni az unokájával. Az édesapáknak is gyakran időbe telik, míg ráéreznek a saját szülői eszközeikre, arra, hogy nem az anyai mintát kell utánozniuk.

Andrek Andrea – Kép forrása: Andrek Andrea

– Mennyire függ az örökölt mintától az, hogy kiből milyen nagyszülő válik?
– A témában készült kutatások szerint az lesz könnyedén jó nagyszülő, az tud könnyen ráhangolódni a gondoskodó nagyszülői szerepre, akinek volt pozitív tapasztalata gyermekként a saját nagyszülőjével kapcsolatban. Ez egy transzgenerációs modell. Ha valakinek ez hiányzik, akkor neki kell felépítenie, és ez egyáltalán nem egyszerű folyamat lélektanilag. Bizonyos szempontból segítséget nyújthat ehhez például a „Nagyszülő füzet”, amelyet Léder László kollégámmal írtunk. Ennek a kiadványnak az az alapvető célja, hogy felhívja a figyelmet a nagymamák, nagypapák családban betöltött hihetetlenül fontos szerepére, és emellett praktikus tanácsokkal is igyekszik segíteni az újdonsült nagyszülőket, hogy új szerepkörükben mihamarabb megtalálhassák a helyüket. A „Nagyszülő füzet” egyébként ingyenesen letölthető a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom oldaláról.

– Milyen hatással van az unokákra, ha jó és közeli a kapcsolatuk a nagyszüleikkel?
– Számos kutatás bizonyítja, hogy rendkívül jó hatással van a fejlődésükre. Sokkal erősebb a védőháló, ha több személyhez kötődik biztonságosan a gyerek. A nagyszülők egyfajta érzelmi menedékként, biztos érzelmi háttérként szolgálnak, ha mondjuk a szülővel nem harmonikus a viszony – gondoljunk például a kamaszkori konfliktusokra. Az persze különösen fontos, hogy a nagyszülők ne menjenek szembe a reális, olykor indokoltan szigorú szülői elvárásokkal, ne csak kényeztessék az unokákat, hanem működjenek együtt a szülőkkel, erősítsék egymást.

– A nagypapák testi-lelki egészségét hogyan befolyásolja az unokákkal eltöltött idő, a közös programok?
– Egy idősödő ember esetében önmagában annak az érzésnek éltető ereje van, hogy számítanak rá, szükség van a segítségére. Egyértelműen kimutatható, hogy az egészségügyi értékeik is sokkal jobbak azoknak, akik élő szeretetkapcsolatokkal rendelkeznek. Az aktív, munkával eltöltött évtizedek hirtelen lezárulását sokan nehezen élik meg. Ilyenkor új értelmet adhat a hétköznapoknak, ha menni kell a gyerekekért az iskolába és gondoskodni kell róluk, míg a szülők haza nem érnek a munkából. Az élettel való elégedettséggel kapcsolatos vizsgálatokban a nagyszülőség egy nagyon komoly pozitív faktor. Érdekes, hogy ez a mutató, ez a hatás még a szülőségnél sem ennyire erős.

Gondoljunk csak bele: evolúciós értelemben valóban az az igazi siker, akkor „dőlhetünk hátra”, ha a gyermekünknek gyermeke születik, vagyis akkor lehetünk igazán elégedettek, ha a nevelésünk, erőfeszítéseink gyümölcseképp ő is képessé válik az élet továbbadására.

Nekünk pedig kis túlzással, nem marad más hátra, mint a „jutalomjáték”, hogy élvezzük az unokákkal töltött idő minden percét, ameddig lehet.

– Mi motivált, hogy létrehozd ezt a közösséget?
– Régóta foglalkoztat, hogy a társadalmi gondolkodásban és a jogalkotásban sincs az emberi életről tiszta fogalmunk. Az egész világon nem tudott kialakulni konszenzus arról, hogy az ember élete mikor kezdődik. A tudomány már eljutott arra a szintre, hogy az emberi élet kezdetét meg tudja mutatni, sőt, létre tudja hozni az embert az anya testén kívül is, de a társadalmi tudat és a joggyakorlat nem képes követni ezt a fejlődést.

Ott tartunk, ahol az ókorban, hogy sokan csak a születéstől képesek embernek tekinteni a kisbabát.

Az Együtt az Életért Egyesület munkáját segítettem már egy ideje, amikor megfogalmazódott a gondolat, hogy egyetlen módon lehet ezen változtatni: ha elmondjuk minél több fiatalnak azokat a tényeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak, és terepet biztosítunk a beszélgetésre.

– Mit jelent a közösség neve?
– Pont azt, amit sugall: fiatalok az élet szolgálatába szegődnek. Azt vállalják, hogy tanulnak és megszólalnak azok helyett, akik nem tudnak magukért kiállni.

A méhen belül fejlődő babák a világ legkisebb és legkiszolgáltatottabb tagjai, akiknek az élethez való joga a felnőttektől függ.

Ha kimondod, hogy FÉSZ – azt is mondod, face. A méhen belüli kisbaba sokszor arctalan számunkra. Persze, ha nagyon várjuk, akkor ultrahang segítségével „babamozizunk”, de ha nem kívánjuk őt, akkor inkább sejtcsomónak képzeljük, aki eltávolítható, akár egy szemölcs.

Ha magunkról beszélünk, azt mondjuk, „mi vagyunk a FÉSZ-ek” – a fészek pedig otthonos és biztonságos, védelmet nyújt a kezdődő életnek.

– Hányan vagytok a közösségben, és mi az átlagos életkor?
– Eddig 64 fiatal kapcsolódott be a képzésbe, közülük kb. 20 fiatal vállal folyamatosan aktív szolgálatot. 16–25 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk, de a régebbi tagjaink között vannak már idősebbek.

– Milyen tevékenységeket végeztek?
– Előadásokat, kiscsoportos beszélgetéseket tartunk iskolai osztályoknak, közösségeknek. Rendezvényeken igyekszünk megjelenni egy standdal, ahol szintén sok fiatalt lehet elérni közvetlen beszélgetéssel. A fiatalok cikkeket írnak, jelen vannak az online felületeken, és ott is képviselik az élet védelmét.

– Mi a közösség célja?
– Legfontosabb célunk a tájékoztatás és beszélgetés. Ez hiányzik leginkább. Elmondjuk, hogyan kezdődik az embere élete, megmutatjuk, milyen a fogantatás és hogyan fejlődik a baba a születés előtt. Kimondjuk azt is, ami ebből egyenesen következik, hogy az abortusz egy pici gyerek életét oltja ki. Ez a téma sajnos most még tabu. Mi a beszélgetés lehetőségét adjuk, mert szükség van arra, hogy tiszta fogalmakat pontosan megbeszéljünk.

Kép

Kép: maxpixel.net

– Miről szól ez a kisfilm, amelyet most mutattatok be? Mi a célotok vele?
– Azt a pár hetet láttatja nagyon közelről, amikor egy nem kívánt babáról kell döntést hoznia a lánynak, aki alkalmi kapcsolatból lett terhes. Megmutatja azt a hatalmas félelmet, tanácstalanságot és magányt, ami ilyenkor olyan sűrű ködöt von a lány köré, hogy szegény az orráig sem lát. Átélhetjük a főszereplővel azt az érzést, hogy minden összedőlt, minden kilátástalan, és senkire nem lehet számítani.

Aki megnézi ezt a filmet, nem hiszem, hogy ítélkezni fog ezután. Megérti majd, hogy az abortusz előtti hetek mély krízisben telnek. Ilyenkor a félelem olyan mértékű, hogy az életösztönt is felülmúlja. Segíteni kell, nem ítélkezni és nem prédikálni!

Fontos lenne, hogy a film segítségével megértsük, hogy noha az abortusz kioltja egy gyermek életét, a nő, akinek abortusza volt, nem gyilkos. Ez egy olyan folyamat, amelyben mindketten áldozatok: az anya és a gyermek is.

– Szerinted melyek azok a kérdések, amelyeket különösen fontos tisztázni az életvédelemmel kapcsolatban?
– Az az alapkérdés, hogy mikor kezdődik az ember élete. Ha erre megadtuk a választ, akkor az összes bioetikai kérdésre sokkal egyszerűbb a megoldás, illetve bizonyos kérdések fel sem merülhetnek többé. Azt már igazolta a tudomány, hogy a fogantatás pillanatában létrejön az új emberi egyed, amely ettől kezdve táplálkozik, fejlődik és növekszik – akárcsak te vagy én, akik már megszülettünk. Nincs még egy pont a fejlődése folyamatában, amikor azt mondhatnánk, hogy „na, most lett ember”.

Hogy mikor hogyan tekintünk egy megfogant kisbabára, sajnos attól függ, hogy akartuk-e őt vagy hívatlanul érkezett. A vágyott gyerekek, akik orvosi segítséggel lombikban jönnek létre, már gyerekek a biológus szerint is, aki összehozta őket, és a szüleik szemében is – pedig még be sem ültették őket az édesanyjuk méhébe, és nem öltöttek emberalakot. Eközben egy 20 hetes baba életét elvehetjük, ha az egészségi állapota nem elfogadható számunkra. Sőt, az Egyesült Államokban, New York államban éppen a napokban terjesztették ki az abortuszhoz való jogot egészen a születés pillanatáig! Más esetben viszont beperelhető az orvos, ha az ő hibájából sérül vagy meghal a baba, akit szerettünk volna világra hozni. Hatalmas a zűrzavar!

– Mennyire tájékozottak az emberek?
– Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan úgy gondolnak az abortuszra, mint valami szükséges rosszra, amit bizonyos helyzetekben nem lehet elkerülni. Aki keresi az ismereteket a gyermek fejlődéséről, élete kezdetéről, az meg is találhatja, de van egyfajta szelektív vakság ezen a téren. Azt látjuk, hogy a „választáspártiak”, akik megengedők az abortusz kérdésében, nem akarnak a kisbabák életére törni. Őket is leggyakrabban a segíteni akarás mozgatja. Egyszerűen csak úgy gondolják, hogy a terhesség egy probléma, az abortusz pedig egy megoldás erre. Nincs ebben a képben a baba. Mi viszont azt szeretnénk megmutatni, hogy a történet főszereplője nemcsak egy nő, aki nem jókor esett teherbe, hanem egy kicsi ember is, aki már él.

A döntés nem a nő szabadságáról, komfortérzetéről, szégyenéről szól, és nem is arról, hogy legyen-e gyereke vagy sem. Neki már van gyereke. A kérdés, hogy életben maradhat-e.

– Nemrég kaptál egy nagy szakmai elismerést, a Tőkéczki László-díjat, amellyel a közmédia azon dolgozóit tüntetik ki, akik hozzájárulnak a közszolgálati kódex és a nemzeti közösség értékteremtéséhez. Hogyan tudod összeegyeztetni azt a sok szerepet, amelyekben tevékenykedsz: mint feleség, anya, dolgozó nő és egy ilyen fontos célokért küzdő közösség vezetője?
– Minden munkám középpontjában a család áll. Itthon anyaként is, a rádióban a „Vendég a háznál” felelős szerkesztőjeként is és a FÉSZ közösség alapítójaként is az a felismerés mozgat, hogy a család a gyermek mentális légtere. Egész életére és a későbbi személyiségére hatással lesz mindaz, ami a családban körülötte és vele történik. Abban mindenki egyetért, hogy a gyereknek a legjobbat kell kapnia, hiszen kicsi és fejlődésben van. Így rendezzük be az életét, válogatjuk össze a táplálékát és keresünk számára óvodát, iskolát. De mindezeknél sokkal fontosabb a vérszerinti családja. Akkor tesszük a legtöbbet a gyerekek egészséges fejlődéséért, ha a család egészségét előmozdítjuk.

– Hogy látod, mennyire mozgósíthatók ma a fiatalok egy ilyen önmagukon túlmutató cél érdekében?
– Meglepően sokan szeretnének csatlakozni a FÉSZ-hez. Idén 20 fiatal számára indítottuk el a Kilenc hónap az életről című képzésünket, de ennél többet nem is lehetne befogadni. Amit nálunk tanulhatnak, nagyon vonzó, csodálatos téma. A közösség remek. Értelmes, lelkes, elkötelezett fiatalok vannak együtt. Viszont a szolgálat, amit vállalnak, nem könnyű. A társadalom nagyon erősen érintett az abortusz kérdésében. Szerencsére folyamatosan csökken az abortuszok száma, de még így is eléri a 28 ezret egy évben. A hatvanas években viszont 200 ezer is volt ez a szám. Azoknak az anyáknak egy része, akik akkoriban abortuszokat éltek át, még most is közöttünk élnek, és számukra ez fájdalmas emlék. Tehát nem könnyű úgy beszélni a magzati életről, hogy ne érintsünk fájdalmas pontokat az emlékek sorában. A másik nehézség, hogy bármely középiskolába megyünk, lesz a diákok között olyan, akinek már volt abortusza.

Bátorság, empátia és szeretet kell ahhoz, hogy az előadásokban, beszélgetésekben kimondják az igazságot, de ne ítélkezzenek, és ne okozzanak újabb sebeket.

Közben vannak olyan esetek, amikor előadás után idős emberek jönnek oda, hogy elmondják saját abortuszuk emlékét, amit legszívesebben „visszacsinálnának”, szeretnének megkönnyebbülni, feloldozást találni. És azt is rendszeresen megtapasztaljuk, hogy egy beszélgetéssel életet lehet menteni.

Olyan nagy hatást tett rám a látogatásom az első budai csomagolásmentes boltban, hogy azóta folyton ilyen és ehhez hasonló párbeszédeket folytatok az eladókkal a „hagyományos” élelmiszerüzletekben: „Zacskót kér?” „Nem, köszönöm! Környezetszennyezés.” Ha valami műanyagból van, már egészen másképp tekintek rá, mint azelőtt, legyen az egy kávéspohár, zacskó, vagy éppen tejesüveg. De vajon mi változtatta meg a hozzáállásomat?

A Ne pazarolj – zerowaste üzlet jellegét tekintve leginkább egy szatócsbolthoz hasonlít – itt aztán minden megtalálható a komposztálható légycsapótól kezdve a természetes, pálmaolajmentes alapanyagokból előállított mosogatószeren át egészen a vászonzsákokig.

Aki először jár hasonló helyen, talán nem is tudja eldönteni, hogy hol és mivel kezdje az ismerkedést. Én legalábbis így voltam vele, míg segítségemre nem sietett a boltvezető.

Kisgyermekes lét és környezettudatosság

„Az egész a blogolással indult – meséli Ági, miközben megkezdjük sétánkat a boltban. – Testvérem, Peti mutatott egy külföldi lányt a közösségi médiában, aki így él, és elkezdett foglalkoztatni a ’zero waste’, vagyis a hulladékmentes életmód. Kisgyermekes anyukaként fontosnak éreztem, hogy áttérjek a csomagolásmentes termékekre – a blogbejegyzések pedig az életmódváltás során megélt tapasztalataimról szóltak. Sokat olvastam arról, hogy milyen problémákat okoz a műanyag a természetbe jutva, elborzasztott, hogy a mikroműanyagok bekerülnek a természet körforgásába, az ételeinkbe és így az emberi szervezetbe is. El is kezdtem tudatosan műanyagmentesen élni, de az volt a problémám, hogy nem tudtam egy helyen megvásárolni minden számomra szükséges terméket. Ezekre a bolyongásaimra rengeteg időm ráment” – folytatja Ági.

Elmondása szerint egyre többen térnek be a boltba, egyetemistáktól kezdve a nyugdíjas korosztályig. Az üzlet fő célcsoportja mégis a kismamák, a tapasztalatok alapján ők a legérzékenyebbek arra, hogy otthon mi kerül az asztalra és az élelmiszerek mivel érintkeznek. „Ha szülő lesz az ember, sokkal tudatosabbá válik – legalábbis ezt veszem észre magamon és környezetemen is. Ma már azt is megnézem, hogy miből készül egy tusfürdő, korábban nem ilyen voltam.”

A hulladékmentesség nem újrahasznosítás!

Az újrahasznosítás (recycle) helyett a zero waste mozgalom követői szerint alapjaiban kell megváltoztatni a termékek tervezését és disztribúcióját.

Az utólagos hulladékgazdálkodás helyett a megelőzésben hisznek.

A boltnak az a küldetése, hogy a betérőket arra ösztönözze, ne vásároljanak annál többet, mint amennyire szükségük van. Biztosan másokkal is előfordult már, hogy a boltban megvett egykilós terméknek csupán a felét használta el, a lejárt áru pedig így a kukába került. „Nálunk ez a veszély nem áll fent! Egyébként amilyen hatalmasok a bevásárlóközpontok, ugyanannyi időt fogsz nálunk is eltölteni – csak ott nem találkozol ilyen kedves emberekkel!” – mondja mosolyogva Ági. Kalauzomnak ebben is igaza volt, ugyanis nemcsak vele, hanem a boltban lévő vásárlókkal is könnyedén megtaláltam a közös hangot.

Kép: Bognár Mária

„Szagolja meg, milyen finom illata van!” – mutatja felém a polcról éppen lekapott hullámtaréjos, első látásra beazonosíthatatlan tárgyat az egyik vevő. – „Mi ez, kérem, egy sajt?” – „Nem, uram, ez egy szappan – mondja nevetve a férfi, aki hozzám hasonlóan először jár a boltban. Amikor arról kérdezem, mi késztette arra, hogy idejöjjön vásárolni, ezt válaszolja: – Fontosnak tartom a környezetvédelmet, és azt is, hogy minél kevesebb műanyagot használjak. – Ám vásárlóként az is fontos szempont, hogy vajon mennyivel fizetünk többet, ha eldöntjük: odafigyelünk környezetünkre és tudatosan kerüljük a műanyagot. – Az árak itt egy kicsit magasabbak az azonos funkciót ellátó termékek normál bolti áránál, de ha nekem egy picit többet kell fizetnem, és cserébe ezzel a természetnek jobbat teszek, akkor hajlandó vagyok megfizetni ezt az árat.”

Az egyén felelőssége

A bolt másik célja, hogy egyre több ember felfedezze: apró odafigyeléssel bárki tud önmagáért és környezetéért tenni, például azzal, hogy műanyagpalackok helyett fémkulacsból iszik. Ágiék boltjában a vásárló akár saját, otthonról hozott edényében is hazaviheti a termékeket, de a helyszínen is rendelkezésre áll többféle tárolóedény.

A Boston Consulting Group amerikai üzleti tanácsadó cég tavaly augusztusi tanulmánya szerint 2030-ra az évente kidobott élelmiszer mennyisége elérheti a 2,1 milliárd tonnát, és további rossz hír, hogy a probléma megoldására még mindig nem született megoldás.  „A hírek alapján egyre gyakrabban azt mondom én is, hogy az ember fáj a Földnek. Mert a Föld nincs ehhez szokva, nem ez a természete, így nem tud fenntartható élőhelyet biztosítani számunkra. Aki hosszútávra tervez, nem engedheti meg magának, hogy természetes élőhelyét, a Földet elpusztítsa.

»Nincs B terv, mert nincs B bolygó!« – mondta az ENSZ főtitkára, és eszerint kell cselekedni.”

Kép: Bognár Mária

– Ezt már Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezetője mondta el a kepmas.hu-nak. „Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a lényeg a megelőzés, a figyelmes létezés. Amiből a legtöbbet termelünk és használunk, az a PET palack. Ahol iható a csapvíz, ez teljességgel értelmetlen és felesleges pénzkidobás, hulladéktermelés. Ezen spórolhat egy háztartás. Mindenki tehet a környezetében a környezetéért olyat, amivel élhetőbbé tudjuk tenni az eléggé elszennyezett Földünket. Még nem késő!” – teszi hozzá a szakember.

A környezettudatosság trendi!

Akár közvetlen környezetünkben, akár az utcán sétálva is megfigyelhető, hogy egyre több ember használ fémkulacsot. Nem csoda, hiszen a közösségi média felületein az akár több tízezer követővel rendelkező influencerek jó példával járnak elöl.

Budapesten és több nagyvárosban a piacokon kívül is egyre több helyen van lehetőségünk csomagolásmentesen, saját tárolóba vásárolni. A szomszédos Bécsben szintén egyedülálló kezdeményezés indult: idén januártól eldobható helyett kizárólag többször használatos pohárban vásárolható mindenütt az elvitelre szánt kávé. A tervek szerint egy év alatt összesen egymillió eldobható pohártól menti majd meg ez a rendelkezés a környezetet.

A zero waste boltban tett látogatásom végén én sem tértem haza üres kézzel. Az otthon felhalmozott műanyag zacskók miatt érzett bűntudatom miatt egy vászontáskát választottam örökös útitársamul… 

Az influenzaszezonban a legtöbb szülő előszeretettel nyúl a vitaminokhoz, de mi nem tehetjük, a kicsik táplálékérzékenysége és -allergiája miatt nem szedhetnek gyerekvitaminokat, vagy legalábbis mi még nem találkoztunk olyannal, amelyikben ne lenne valamilyen hozzáadott cukor, mesterséges édesítő, valamilyen szirup, némelyikben pedig tejszármazék is előfordul. A vitaminok helyett tehát az étkezésükre figyelek: még a diétájuk elején felfedeztem a magas vitamin- és ásványi anyag-tartalmú hozzávalókat, és ezeket párosítom a kiegyensúlyozott, változatos étkezéssel. Mi tehát a titok?

Napi többszöri, változatos étkezés a megfelelő hozzávalókkal

A legfontosabb, hogy ne magunkból induljunk ki, ne hagyjunk ki étkezéseket a kicsinél, mert a szervezet megbosszulja magát. Természetesen gyerek- és étvágyfüggő, hogy ki mennyit és mikor eszik, de az ideális a napi négy-, öt-, akár hatszori étkezés. Például az én gyerekeim étvágyát elrontja, ha tízóraira esznek akár egy répát is, ezért ilyenkor a délben kapott spenót vagy tökfőzelék már kevésbé csúszik. Viszont ha ezt kihagyjuk, és egy bőséges reggeli után ilyen típusú ebédet kapnak, zokszó nélkül megeszik, és nincs válogatás. A reggelit sose hagyjuk ki, és a további két főétkezésre is érdemes hangsúlyt fektetni, a tízóraival és az uzsonnával viszont játszhatunk.

Nagyon fontos, hogy a főétkezések teljes értékűek, változatosak legyenek, de nem muszáj, hogy feltétlenül különbözőek is! Nálunk például előfordul, hogy az egyik napi ebéd másnapi vacsora is.

A változatosság és a teljes értékűség abban áll, hogy a fogások tartalmazzák a szervezetnek szükséges rostokat, fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat, illetve nem ismétlődnek napról napra.

Ha például egyik nap tésztás ételt készítünk, akkor, ha lehet, teljes kiőrlésűt válasszunk, mellé zöldséget vagy zöldségkrémet tálaljunk csirkével, tojással vagy tofuval. Másnap süssünk töltött cukkinit kölessel és pulykával. A köles az egyik szupergabonánk, többek között nagyon magas a fehérje-, a kalcium-, a magnéziumtartalma, és neve ellenére még gluténmentes is. Persze főzhetünk egy finom főzeléket is, és mellé kínálhatunk sütőben sült zabpelyhes fasírtot, ezekkel az ételekkel segítünk az immunrendszerünknek, hogy töltekezhessen.

A reggelinél sem kell sablonokban gondolkoznunk. Természetesen előfordulhat, hogy a pici inkább szendvicset enne, akkor figyeljünk a kenyértípusokra, váltogassuk: ha hétfőn fehér kenyeret evett, legyen kedden magos, szerdán rozsos, csütörtökön teljes kiőrlésű és így tovább, és a feltét legyen gazdag: hal, csirke, pulyka vagy tojás uborkával, paradicsommal, paprikával. De a gyerekek szeretik a kásákat is, a legkedveltebb persze a tejbegríz vagy a tejberizs, de ott van a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag hajdina, köles, amarant vagy quinoa. Külön-külön cikket érdemelnének ezek a gluténmentes szupergabonák, olyan sokáig tartana előnyeiket felsorolni. Ezekkel a hozzávalókkal készített recepteket találsz ITT.

Mutassunk példát!

Ugyanakkor semmire nem megyünk a gyerekeknél, ha nem járunk elő jó példával.

Ha azt szeretnénk, hogy teljes értékűen és változatosan étkezzenek, nekünk is le kell ülnünk reggelizni velük, paprikát, uborkát tenni a kenyerünkre, falatozni a kakaóval vagy fahéjjal megszórt köleskásából, együtt enni velük az elkészített főzeléket a zabpelyhes fasírttal (egyébként ez tényleg nagyon finom), különben a gyerkőc sosem fogja megérteni. Hiszen ha Anya, Apa nem teszi, neki miért kellene? De nézzük a jó oldalát, legalább a mi immunrendszerünk is erősödik!

Napjainkban már mintegy 9000 zöld rendszámos autó fut a magyarországi utakon, amelyek közel fele tisztán elektromos meghajtású. Ezzel hazánk kimagaslóan piacvezető az elektromos autók terén a V4 országok között: míg itthon tízezer főre 7,5 elektromos autó jut, Szlovákiában 1,8, Lengyelországban pedig mindössze 0,6.

Az elektromos autóra váltás számos előnnyel jár, melyet nagyban segít az állami ösztönző rendszer: nincs regisztrációs adó és forgalomba helyezési illeték, valamint cégautó-adóval, helyi gépjárműadóval és visszterhes vagyonszerzési illetékkel sem kell számolni. Sokak számára vonzó kedvezmény, hogy a zöld rendszámos autók számára sok településen ingyenes a parkolás.

A tisztán elektromos járművek számos előnye mellett tovább bátoríthatja az e-autó vásárláson gondolkodókat, hogy az illetékes szaktárca, az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2018 októberében újranyitotta a korábban is rendkívül népszerű, az elektromos autók beszerzését támogató pályázatot magán-, illetve jogi személyek számára.

Ennek köszönhetően az elektromos autót vásárlók az eladási ár 21 százalékának megfelelő, legfeljebb 1,5 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesülhetnek. A rendelkezésre álló keretösszeg 3 milliárd forint, a támogatható jármű értékhatárát pedig a korábbi 15 millió forintról 20 millió forintra emelték meg.  Az előző, kétéves pályázati program rendkívül sikeres volt: több, mint 1600 e-autót vásárolhattak a támogatás segítségével.

A korábbi gyakorlattal szemben a pályázat benyújtása immár jórészt elektronikusan történik, ezzel felgyorsul az elbírálási folyamat, és egyszerűsödtek a pályázati feltételek is, például a nem természetes személyek esetében tovább enyhültek a beadandó dokumentumok kritériumai. Szintén bővültek a pályázatban megjelölt kategóriák (a vásárolható gépjármű-típusok): a tisztán elektromos személygépkocsik és a legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű tisztán elektromos tehergépkocsik mellett megjelentek a L7e-CU kategóriájú áruszállításra tervezett nehéz emelt teljesítményű kvadok megvételére is kiterjed a pályázat.

A támogatásra magyarországi lakóhellyel rendelkező, cselekvőképes természetes és magyarországi székhellyel, telephellyel vagy fiókteleppel rendelkező jogi személyek nyújthatják be kérelmüket. Utóbbiakba beleértendőek a gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók, civil szervezetek, helyi önkormányzatok, köztestületek és költségvetési szervek, egyházi jogi személyek, ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek, egyéni szabadalmi ügyvivők, szabadalmi ügyvivői irodák, egyéni közjegyzők, közjegyzői irodák és végrehajtói irodák is.

Természetes személyek, egyéni vállalkozók, ügyvédek, egyéni szabadalmi ügyvivők, egyéni közjegyzők legfeljebb egy elektromos gépkocsit tudnak így beszerezni. Gazdasági társaságok, civil szervezetek, köztestületek, egyházi jogi személyek, ügyvédi irodák, szabadalmi ügyvivői irodák, közjegyzői irodák és végrehajtói irodák, helyi önkormányzatok és költségvetési szervekt a rendelkezésükre álló szabad de minimis keret összegéig beszerezhető darabszámú elektromos gépjárműre pályázhatnak.

Érdemes azonban figyelni arra is, hol szerezzük be az autót. Ahhoz, hogy tisztán elektromos személygépjármű vásárláshoz támogatást lehessen igényelni, fontos, hogy kizárólag regisztrált kereskedőtől vásároljanak a pályázat iránt érdeklődők. Ezek a helyek minden esetben legalább egy értékesítési ponttal és garanciális javításra alkalmas szervizhellyel rendelkeznek Magyarországon. 

Fontos fejlesztés továbbá, hogy a támogatás finanszírozásának módja alap esetben előfinanszírozás a korábbi utófinanszírozás helyett. Ennek köszönhetően a támogatási összeg kifizetése lényegesebb kevesebb időt vesz igénybe, mint a korábbi utófinaszírozási konstrukció esetében, ezáltal pedig megszűnik az a probléma, hogy csupán a jármű tulajdonba vételét követően érkezik meg az állami támogatás, tehát már a gépjármű vételárának kifizetésekor rendelkezésre fog állni a forrás a kereskedőnél.

A pályázati kiírás és a részletes útmutató megtalálható a pályázatot lebonyolító e-Mobi weboldalán – mindenkinek ajánljuk, aki mostanában elektromos gépkocsi-vásárláson töri a fejét!

Tématámogatás. Készült az e-Mobi Elektromobilitás Nonprofit Kft. támogatásával.

A házasság és család fogalmának kiüresedésével párhuzamosan a digitalizálódó párkeresés olyan mértéket öltött mára, hogy a napokban egy japán férfi egy hologrammal kötött házasságot. Hallottunk már azonos neműek „házasságáról”, hallottunk már szingli-frigyről, azaz olyanokról, akik önmagukkal kötnek „házasságot”. Progresszív világunkban azonban most szintet léptünk: elérkeztünk arra a pontra, ahol már nemcsak emberek lehetnek házasfelek, mert immár tárggyal is „frigyre lépnek” – igaz, hivatalosan ezt nem tehetik meg, de a külvilág felé esküvőként kommunikálják az ünnepséget.

Emlékeznek még a Csillagok háborújában Leia hercegnő kétségbeesett üzenetére, amit az R2D2 nevű robot egy hologram formájában adott át? Tünékeny lénye rögtön belopta magát a szívünkbe. Vagy a tamagocsi-őrületre, amikor ezrek etették–sétáltatták–temették a színes műanyag kulcstartóba épített virtuális kisállatukat? Egy japán cég összekombinálta mindezt, és visszahúzódó fiatalembereket segítendő, létrehozott egy olyan számítógépes programot, amellyel a randizást gyakorolhatják.

Aprócska porszem a gépezetben, hogy a srácok bele is szeretnek a hologram-lányokba, majd „feleségül is veszik” őket, ahogyan azt a jelen példa is mutatja.

A hírben szereplő hologram-feleség kiskorú, még csak 16 éves, igaz, a kapcsolat természeténél fogva nem igazán tartalmaz szexuális elemeket, inkább csak a reggeli ébresztés, a hétfői bíztatás munka előtt vagy az esti „hogy vagy-kör” szerepel a feleség napi teendői között. Ezt pedig egy kiskorú hologram is tudja teljesíteni. A házasságkötéskor pedig a „menyasszony” gyártója adhatott engedélyt a frigyre. És mivel a gyártó bocsátja ki a feleséget és a házasságkötést igazoló dokumentumot is, mindenkinek egyeznek az érdekei, sima (pénz)ügy a lánykérés.

A mesterséges intelligencia rohamosan fejlődik. Hamar eljön az idő, amikor nem is csodálkozunk majd egy ilyen hír hallatán; amikor már nem tudunk különbséget tenni emberek és robotok között, hiszen megszólalásig hasonlítanak majd ránk a gépek. Beprogramozzuk emberarcú kütyüinket a helyes válaszokra, a racionális viselkedésre és a maximális munkabírásra. Mosolyt varázsolunk az arcukra, hogy társunk sose legyen szomorú vagy morcos. Esetleg hibákat is írunk a programba, hogy legyen benne valami emberi tökéletlenség, hiszen nyomasztó lenne hosszú távon a megtestesült tökély. De érzéseket nem remélhetünk tőlük, az még emberi privilégium.

Micsoda csalódássorozat előzheti meg egy ilyen kapcsolat létrejöttét! Az említett hologram-feleség (más esetben talán férj) hitveséről is kiderül, hogy bizony sok negatív tapasztalatot gyűjtött korábban az emberi kapcsolataiban. Nyilvánvaló, hogy nem szeretne a jövőben állandóan csalódni. Ezzel mindannyian így vagyunk. És egy hologramot be lehet így programozni. Sőt! Valószínűleg nem övezi konfliktusok sora a kapcsolatukat, nem kell tányért-ruhát mosni rá, nincsenek igényei, nincs akarata.

Mindenre rábólint, és önzetlenül „szereti” a másikat. Ki ne vágyna egy ilyen párra? Ráadásul, ha elegünk van belőle, még ki is lehet kapcsolni.

A „lelkünk összeér”-érzését viszont nem lehet vele megélni igazából. Vagyis a házasság valódi, emberi arca nem valósulhat meg a legcsinosabb, legmodernebb hologrammal vagy robottal sem, ahogy az élet továbbadásának rendje is megszakad e zsákutcás házassági modellt követve – ami dermesztő látlelete a talajt vesztett emberiség érzelmi zűrzavarának.

– A Róbert Károly Magánkórházban kísér szüléseket, emellett pedig szülésfelkészítő tanfolyamokat tart, nagymamáknak segít az új szerepre való ráhangolódásban. Hogyan jött a tanfolyamok ötlete?
– Sokszor szakemberekkel sem értünk egyet abban, hogy szükséges-e a felkészítés, de én azt gondolom, hogy azért hasznos, mert nagyon eltávolodtunk a szülés természetétől, az a felkészülés, ami régen a családban automatikusan megtörtént, ma hiányzik. Korábban, amikorra egy nő várandós lett, már látott szülést, szoptatást, altatást, pelenkázást – ez még 60 évvel ezelőtt is így volt, hiszen együtt élt a nagycsalád. Amikor én megkérdezem a párokat, hogy láttak-e már újszülöttet, kiderül, hogy ismereteiket filmekből és az internetről szerezték, ami nagyon sokszor félrevezető.

Ezeket a tanfolyamokat az igény szülte. Elvégeztem a szoptatási tanácsadóképzőt és a perinatális szaktanácsadóképzőt is, és utána néhány kismama kérte, hogy beszéljek ezekről a témákról. Megszervezték, eljöttek, és 3×2 órában beszélgettünk: először csak a szoptatásról, majd kérték, hogy legyen szülésfelkészítő is, illetve egy olyan, ahol a gyermekágyas időszak kihívásait vesszük sorra. Utolsóként merült fel az ötlet, hogy a nagymamákat is készítsük fel.

– A várandós nőknek milyen mozgást javasol?
– A várandósgondozásnak ilyen szempontból is személyre szabottnak kell lennie. Aki a teherbe esése előtt nem sportolt, az jellemzően szeretné elkezdeni az egészségesebb, mozgásban gazdag életet – de neki mindenképpen másra van szüksége, mint annak, aki rendszeresen sportolt előtte is. Fontos tudni, hogy az ugrással járó mozgásformák nem javasoltak ilyenkor (idetartozik például a futás is), nagyon hasznos viszont az úszás, mert átmozgatja az izmokat és nem terheli az ízületeket, amelyek fellazulnak a várandósság alatt.

– A témához kapcsolódó könyvek között is nehéz szelektálni. Melyiket tudná jó szívvel ajánlani?
– W. Ungvári Renáta írt nagyon jókat szoptatás és hozzátáplálás témában. A szülésről pedig az „Útmutató a szüléshez” című könyvet ajánlanám – ennek az az egyetlen nehézsége, hogy amerikai szerző írta, ott egy kicsit másképp működnek a dolgok, mert egyszerűen más az emberek mentalitása.

– Van olyan szüléstörténet, amelynek szívesen osztja meg a tanulságait?
– Egy konkrét sztori helyett inkább azt mondanám el, hogy mennyire döbbenetes látni, hogy a szülés leginkább lelki folyamat. Azt tapasztalom, hogy 80%-ban a lélek, 20%-ban a test dolgozik, csak hát a test munkája látványosabb, ez téveszti meg az embereket. Amikor a nő elbizonytalanodik, megijed, akkor a szülés is megáll. Ilyenkor elbeszélgetünk vele – nagyon jó, ha ott van az apuka is –, és ha megtaláljuk az elakadás lelki okát, akkor ismét elindulnak a folyamatok is.

Dékány Ágnes – Kép: Páczai Tamás

Volt például olyan eset, amikor azt mondta a kismama, hogy ő úgy igazán csak most értette meg, hogy ez a baba jön, mostantól minden másképp lesz, a gyerek rá lesz utalva az ő gondoskodására. Ahhoz, hogy újra beinduljanak a folyamatok a szervezetében, már annyi elég volt, hogy ezt így megfogalmazta. Talán furcsa ebben a kontextusban, de nagyon igaz az a mondás, ami az egyik tanáromtól, dr. Varga Katától hallottam: „A testet a lélektől csak guillotine-nal lehet elválasztani.”

– A blogját olvasgatva egyértelművé vált számomra, hogy a természetes szülés híveként Ön nem támogatja a folyamatok gyorsítását, a szülőszobában kísérőként van jelen, csak akkor avatkozik be, amikor az anya vagy a baba épsége úgy kívánja. Négy gyermekét is ilyen szellemben szülte. Amióta átélte ezt anyaként, másképp dolgozik orvosként?
– 90–95%-ban olyan volt a szülés, amilyennek elképzeltem. De azért így is sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyek segítik a munkámat. Olyan apróságokra gondolok, hogy például, ha valaki a vajúdásnak már egy aktív szakaszában van, akkor a karnyújtásnyira lévő víz vagy zsebkendő is nagyon távolinak tűnik számára – fontos, hogy erre odafigyeljünk, odanyújtsuk neki. A várandósságaim alatt is megéltem olyan dolgokat, amelyekre nem számítottam.

– Ezt a hivatást hogyan lehet összeegyeztetni a családdal?
– Amikor megismerkedtünk a férjemmel, mondtam neki, hogy ha komolyan gondolja, akkor velem együtt egy szakmát is el kell vennie. Ő erre igent mondott, én meg neki mondtam igent. Ez a munka nagyon rapszodikus: kiszámíthatatlan, hogy én mikor érek haza, ezért a párom mos, vacsorát készít és elviszi a gyerekeket az iskolába. Máskor meg két hétig otthon vagyok, és én csinálom ezeket. Így gyakran változnak a tervek, de azt látom egyébként, hogy a férjemnek az ilyen jellegű feladatok elvégzése nem teher, örömmel csinálja.  

Dr. Dékány Ágnessel a természetes szülés irányzatáról és gyakorlatáról, illetve a hozzá kapcsolódó vitás kérdésekről (pl. gátmetszés) is beszélgettünk, amelyet itt olvashat.

A cikk a Képmás magazin 2018. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A közösségi médiát is használó magyarok borfogyasztási szokásait mérte fel a Twickel Szőlőbirtok nem reprezentatív, online, országos kutatással. Az eredmények azt mutatják, hogy a Facebookozó magyarok egyharmada hetente fogyaszt bort, minden ötödik ember azonban csak ünnepek alkalmával, és csak minden tizedik ember fogyaszt naponta vagy kétnaponta.

Habár a sztereotípiák szerint a nők szeretik az édes, fehér borokat, és az online kutatást kitöltő válaszadók majdnem fele nő volt, ennek ellenére a közösségi médiát használók jelentős többsége (60,7%) a vörös bor és 46,3%-a a száraz változat mellett tette le a voksát. A fehér bor (21,6%) és a rosé (17,6%) kedveltsége jóval elmarad a vörösé mögött, ahogy csak minden ötödik ember választotta az édes vagy a félédes, és csak a megkérdezettek 13,9%-a a félszáraz bort.

Kép: salt.hu

A megkérdezettek társaságban leginkább a cabernet savignon (16,2%), a rosé cuvee (15,6%) és a merlot (13%) borfajtát fogyasztják, de kedvelik még a kékfrankost, a bikavért és az olaszrizlinget is. Az első korty bor ízét a legtöbben azzal a jelzővel írják le, hogy „zamatos”, „gyümölcsös” vagy „finom”.

Az online kutatás egyik érdekes eredménye, hogy a közösségi média használók szinte ugyanolyan arányban szerzik be a bort borszaküzletben (44,2%) és borászatban (25,2%), mint szuper- (44%) és hipermarketben (29,7%), hívja fel a figyelmet Báró Twickel György, a Twickel Szőlőbirtok tulajdonosa. A webshop azonban egyelőre még nem olyan népszerű (6,9%), mint ahogy az internetezők számának dinamikus emelkedéséből gondolnánk, és legritkábban (3,3%) borkimérésben vásárolnak a megkérdezettek. A többség alkalmakra, ajándéknak a prémium kategóriás borokat veszi le a polcról; és a magasabb árkategóriájú borokat arányosítják a minőséggel. Igazán reményt keltő, teszi hozzá a borászat tulajdonosa, hogy a közösségi médiát használók borválasztása egyre tudatosabb, és a minőség felé mozdul el: csak 25,2% hozza meg döntését az ár alapján.

Ezt a levelet azért írtam, mert néhány hónapja felkúsztam a fészbukra, ami ellen éveken át tiltakoztam: nekem nem kell magam kitenni sehová. Aki akar, úgyis megtalál. Régen besúgók garmadája dolgozott azon, hogy mindent megtudjanak rólam, most én magam jelentsek magamról? Nem! De aztán arra gondoltam, hogy miután a rádión keresztül már nem érnek el az emberek, így kapcsolatba léphetek olyanokkal, akikhez eddig távoli, laza szálakon kötődtem. No de mi lett ebből? Mintha előtört volna belőlem a gyűjtögető ősember-anya, aki mindenfelé egyszerre figyel és keresi azt, ami ehető.

Árgus szemekkel tekintgetek a képernyőre, kincset keresve.

Aztán megjelenik egy különleges ikon a képen, rákattintok, és egy érdekes cikkhez vezet el. Abban nem értek egy szót, és máris az etimológiai szótár oldalán találom magam. Ott azonban egy különleges kifejezést kékkel látok, gyorsan megfogom az egeremet, és hipp-hopp, ott termek a lexikonnál. Micsoda különlegesség! Erről még nem is hallottam! Eltelik egy jó óra, amikor eszembe jut, hogy valamiért feljöttem a géphez az emeletre – de miért is? Nem emlékszem. Lemegyek a konyhába, ahol eszembe jut, hogy persze, az ebéd receptje hiányzott! Azt akartam megnézni, hogy a sok rothadó félben levő almát hogyan lehetne egy töltött csirkéhez felhasználni. Indulás vissza a géphez. T-ö-l-t-ö-t-t c-s-i-r-k-e… Megvan. Előjön 164 recept. De melyiket nézzem meg? Ez egy szép kép, úgyhogy biztosan jó is lesz. De kiderül, hogy túl bonyolult, akkor inkább menjünk tovább… Inkább egy másik receptes oldalt keresek. Közben látom, hogy érkezett hat levelem és nyolc fészbuk-üzenetem, rákattintok. Ideges leszek, mert valaki már megint teljesen alaptalan dolgokat írt rólam. De elfog a kíváncsiság is, vajon mi lehet mostanában a Lajossal. Kattintgatok. Aztán ránézek az órámra. Te jóságos Ég, elszaladt a délelőtt, nem lesz ebéd!

Másnap ezt találtam az interneten:

Jó-jó, könnyen irkálunk ilyen gúnyos sorokat, de mi a megoldás? Egyik nap elhatároztam, hogy csak minden másnap nyitom ki a fészbukot és az ímélemet. Másik ötletem az volt, hogy délelőtt záróra van.

Iszonyatos önuralmat kíván ez a világ, amire éppen ugyanaz a világ tesz képtelenné is. Olyan, mintha egy rázógépben az lenne a feladat, hogy maradjak nyugton.

Egy idős trappista szerzetestől kérdeztem meg a minap, hogy a kolostorban van-e szabály az internet használatára vonatkozóan. Ezt válaszolta: „Nem jó, ha egy problémát szabályokkal akarunk rendezni. Csak szabadságban van megoldás mindenre. Az biztos, hogy a mai korszakunknak nagy kérdése ez. Függőséget okozhat a számítógép.” Azt mondta, hogy fontosnak tartja a rendbe belépők számára először az önmagukkal szembeni szigorúságot. Szükség van erőre az elején, hogy a szabadság útját megtaláljuk. A másik elengedhetetlen eszköz a szilencium. Általában este hat órától reggel nyolcig nincsen wifi. Mindenki elcsendesedik és Istennel töltekezik. Úgy gondolom, ezeket a szerzetesi tanácsokat lefordíthatjuk családi viszonyainkra is. Ha nincs nem, akkor nem lesz igen sem. Ebből a világból kilépni nem tudunk, de a fokozatosság és az elhatárolódás elvét meg kell tartanunk!

A csecsemőkort a felfedező és mozgásos játékok uralják 18 hónapos korig. A mozgásos játékok kisiskolás korban egyre bonyolultabb formát öltenek, és versengésre is alkalmassá válnak. A fantáziajáték másfél éves kortól hatéves korig van jelen markánsan a gyermekek életében. Ennek előfeltétele, hogy tudjon a tárgyakra utalni akkor is, amikor azok nincsenek jelen.

Nagyon elgondolkoztató az a megfigyelés, hogy azokkal a játékokkal, amelyek előre elkészített pontos, kicsinyített utánzatai a valóságosaknak, sokkal agresszívabban játszanak a gyerekek, mint azokkal az eszközökkel, amelyeket maguk keresgéltek össze az adott játékhoz.

Kép: Designed by Freepik

A gyermek képzelete nem csupán a hiányzó elemekre terjed ki, hanem teremt is különleges lényeket, játszótársakat. Hároméves kortól a gyermek több vele történt eseményből kiemel elemeket és kombinálja azokat, néha nehezen követhető egyéni logika mentén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a valóságot keveri a képzelt világgal. A felnőttnek is megengedi a „bejárást”, ha a játék szabályai szerint kérdez.

Gyógyító fantázia

A fantáziajáték során a gyermek újra felelevenítheti azokat az eseményeket, amelyek felizgatták, megijesztették. Az ismétléssel gyengülnek a negatív hatások. A játék vágyteljesítő funkciója lehetővé teszi a megtörtént események kimenetelének megváltoztatását. Véd az unalomtól. A fantáziadús gyerek ingerszegény környezetben képzeletével könnyebben leköti magát, és ezen keresztül szerezhet tapasztalatot saját érzéseiről, érzelmeiről. A fantáziajáték az iskoláskor kezdetére egyre ritkább, a nyolcadik életév táján rendszerint elmarad. A gyermek így szelídítette magához az információkat, saját érzelmi, értelmi teherbírásának megfelelően. A nyolcéves ismeretei bővülésével, a logikus gondolkodás megjelenésével már jobban beilleszkedik a társas környezetébe, erősebb, önállóbb lesz. A képzelete továbbra is működik, csak ez már nem jelenik meg nyílt cselekvésben.

Élő játékszer

A gyermekkel való közös „mintha-játék” nemcsak az értelmi fejlődést segíti elő, de a társas ismeretszerzésben is komoly szerepet tölt be. A gyermek játékának kidolgozottsága függ a környezettől, amelyben megjelenik.

Kép: Designed by freepic.diller / Freepik

A kutatók vizsgálatai rámutattak arra a tényre, hogy a gyerekek játékai tovább tartanak és fejlettebbek, amikor pl. anyjukkal játszanak, mintha egyedül. A kezdetekkor az anyák mutatják meg a lehetséges mintát, ilyen az étel „kóstolgatása” a játékedényből, a telefonbeszélgetés, majd a „kagyló” átadása, hogy a gyermek folytassa tovább a telefonálást.

A biztonságosan kötődő gyermekek, akikkel gyakran játszottak szüleik, hároméves korukra könnyebben beilleszkednek a közösségbe, mert jobban értik a saját és a másokban keletkező érzelmeket.

A mintha-helyzetet el tudják különíteni a valóságtól, ugyanakkor arra nézve is lesz tapasztalatuk, hogy ez az élmény megosztható azok között, akik részt vesznek a játékban. Az együttjátszás során a felnőtt átveszi a gyermek gondolkodási hozzáállását és újra eljátssza a játékhelyzetre vonatkoztatva, amelyben közösen vesznek részt. Ezzel a reflexióval hozzásegíti a gyermeket a saját viszonyulásának, érzelmeinek megismeréséhez. A beszéd a közös játékban, a szülő játékossága, amelyekben megjelenik a szülő lelkiállapotokra vonatkozó értelmezése is, segíti az ezekről szóló kommunikációt. Megerősíti a gyermekben a tapasztalatot, hogy az emberek eltérnek egymástól vélekedéseikben, tudásukban, de ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak erről, először fel kell ismerni a különbségeket, utána megbeszélhetőkké válnak. A saját és mások érzelmeiben jól tájékozódó gyermek a kortárs közösségben is megtalálja a helyét, mert képes az empátiára, a szociális tájékozódásra, a megértésre, az érzelmek kifejezésére, fogadására, viszonzásra.

A játékboltok polcain sorakozhatnak a legcsodálatosabb beszélő, éneklő, mesélő macik, de egyik sem annyira érzékeny, hogy felfogja és elfogadja a gyermek pillanatonként változó egyedi jelzéseit, összekösse az aktuális fizikai állapotot az azt kísérő érzelmekkel, és visszatükrözze azokat kezelhető, megnyugtató formájukban.

A szülő nem helyettesíthető semmilyen rafinált eszközzel. Önmagunk, a ráfordított időnk lesz a legértékesebb szülői muníció a gyermekeink számára.

A cikk a Képmás magazin 2012. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>