„Azt gondolom, hogy ez kislődi unikum, mert disznóölés ugyan sok helyen van, de jótékonyságiról én még nem hallottam!” – ezt már az esemény ötletgazdája mondja nekem a falu központjában. Kisné Lovasi Mária, a kislődi Katolikus Karitász csoport vezetője három éve szervezte meg az első közösségi disznóvágást a faluban: „Az volt az alapgondolatom, hogy kéne télen is egy olyan program, ami az egész faluközösséget megmozgatja. Így jött a disznóvágás, de egy kis csavart is vittünk a történetbe.”

A csavar a gondos szervezés, ennek pedig Marcsi – mindenki így hívja a faluban – a motorja. „Hétkor levágtuk a disznót, amit higiéniai okokból az étterem udvarán dolgozunk fel, a munkában főleg a karitászunk önkéntesei és a hozzájuk kötődő férfiak vesznek részt. A disznóvágáshoz kapcsolódóan gyerekprogramot is szervezünk, hogy a kisebbeknek is legyen dolguk. Miután jól körbenéztek nálunk, a gyerekek lemennek a művelődési házba, ahol kézműves foglalkozások vannak az óvónők irányításával, a nyugdíjasklubunk tagjai pedig teát készítenek, fánkot sütnek. Ezek kilenckor kezdődnek a kultúrházban, közben itt készül a véres hurka, kolbász, ezeket a Takaros vendéglő konyhája teljesen készre süti. Délután 1-2 között kidobozoljuk az adagokat, majd indulnak az autók egy előzetesen elkészített lista alapján, hogy felkeressenek durván 120 háztartást a faluban.”

Jó nagy disznó kell ennyi adaghoz – hümmögök magamban, de kiderül a sok adag mögött rejlő fortély. A disznót minden évben adományként kapják egy helyi gazdától vagy vállalkozótól, ezen kívül még vásárolnak is húst, valamint a helyi vadásztársaságtól kapnak egy szarvast, amelyet bedarálnak a kolbászba.

Így már értem, hogyan lakik jól az egész falu egy disznóból!

Ráadásul úgy, hogy csak az állat felét osztják szét a rászorulók között, másik része az este 8-kor kezdődő sváb bál főfogása lesz. „Hála a Jóistennek, Kislőd nem szegény falu, viszonylagos jólétben élünk itt. De nagyon fontosnak tartom, hogy különösen az egyedül élő időskorúakra odafigyeljünk, és ezt mi, a kislődi Karitász csoport meg is tesszük évente jó néhány alkalommal.”

Marcsi már lassan hat éve ment nyugdíjba, legalábbis a papírforma szerint. Sokat nem pihent utána: „2013 májusában összehívtam azokat az embereket, akikről úgy gondoltam, hogy társaim lesznek, és kimondtuk, hogy mi most megalakultunk. Bejegyeztettük magunkat, vagyis a kislődi Karitász csoportot nagyon gyorsan, karácsonykor már csomagot osztottunk, és azóta is pörgünk egyfolytában.”

Szervezetük évente több eseményt is szervez – a húsvéti adományozás célcsoportja a nagycsaládosok. Nyáron gyerekprogramokat szerveznek, Erzsébet napján kenyeret osztanak, iskolakezdéskor támogatást adnak a rászorulóknak – de Marcsi szerint a legfontosabb, hogy „mindig nyitott szemmel járunk, tehát észrevesszük, ha bajban lévő család van, leégett valakinek a háza, hogy megözvegyült-e valaki két kiskorú gyerekkel és még sorolhatnám. Ha ilyen van, akkor rögtön lépünk, szervezünk segélyakciót, és valamilyen módon próbálunk segíteni.”

A disznóvágás a nagy durranás, mert anyagilag ez alapozza meg a Karitász csoport jövő évi működését. „Itt a báli belépők árából és a tombolabevételből csinálunk annyi pénzt, ami a következő évi működésünk megkezdéséhez kell. A sváb bálon külön nem szoktunk pénzt kérni. Akkor gyűjtünk, ha esemény van, ezen kívül a Szent Erzsébet-napi templomi persely a miénk, valamint bármikor lehet adományozni a kihelyezett gyűjtőládánkba” – mondja Marcsi.

A disznótoros adagok végül délután háromra készülnek el bedobozolva, szállításra készen. Közben a konyha sarkából figyelem Marcsit. A srácokra rászól, hogy a következő pálinkát már az esti bálban igyák, a lányokat beosztja autókba, kiosztja, hogy melyik csoport hány adagot, milyen utcákba vigyen el, de a polgármester asszonynak is ő oszt feladatot most: minket fog elvinni a legidősebbekhez, azután meg a riportert (vagyis engem) az ajkai állomásra. Mindenki szó nélkül veszi az utasításokat, a gépezet beindul. Mi indulunk utoljára; a kis utcákon csak úgy jönnek autónk felé a visszajelzések a bevetésen lévő karitászosoktól: „mi mindjárt végzünk”.

Nagyon profin működik a rendszer, én csak úgy kapkodom a fejem.

Szerencsések a kislődiek, hiszen – talán nem túlzás ez – Marcsi az ország legtapasztaltabb szociális munkása. Negyven évig dolgozott segítőként, akkor kezdte, amikor ez a szakma jóformán ismeretlen volt még az egész országban.

A semmiből megszervezte Veszprém város szociális ellátórendszerét, alapított két idősek otthonát, közben tíz évig hajléktalanokkal és felnőttkorú értelmi fogyatékossággal élőkkel is foglalkozott, mindeközben végig szülőfalujából ingázott a megyeszékhelyre.

„Ezért nagy ember a Marcsi – hangzott el még hurkatöltés közben, a beszélgetésben. – Életműdíjat is kapott érte” – teszi még hozzá emberem a feles után.

Kisné Lovasi Máriát 2018-ban a Jószolgálat-díj Életműdíjával tüntették ki.

Ajkán búcsúzunk, a vasútállomáson ott vár Marcsi lánya és egy barátnője, reggel óta szerettem volna beszélgetni velük pár szót, de a munka miatt eddig nem tehettem. Marcsi lánya, Erika a balatonfüredi Szívkórházban dolgozik, barátnője, Barbara pedig egy fogyatékosokkal foglalkozó napközi otthonban szociális munkás, Veszprémben.

„Igazából én nem kapcsolódtam be a kislődi munkába, nekem ő az anyukám, és ha azt mondja, hogy valamit meg kell csinálni, akkor megcsinálom.” „Ahogy észrevettem, ő mindenkinek megmondja, hogy mit csináljon.” „Igen, ő ilyen fajta, így szoktuk meg. Én Veszprémben élek, ezért sokkal kevesebbet veszek benne részt, de amikor itthon vagyok, segítek mindenben.” – „Diplomás szociális munkás, úgyhogy szépen néznénk ki, ha nem szállna be – pattan hozzánk Marcsi, ahogy megneszeli a témát. – Egyébként azt gondolom, hogy az én hatásomra lettek szociális munkások ők is.”

– Gyerekkoromban nagymamámmal jártunk ide vasárnap délelőttönként krémesért. Hogyan születik meg napról napra a mézeskalácsillat, a békés légkör és a fenséges ízvilág?
– Az első és egyik legfontosabb körülmény, hogy családanyaként vezetjük ezt az üzletet – egyikünknek kettő, másikunknak három gyermeke van.

Az a célkitűzésünk, hogy olyan termékeket készítsünk, amilyeneket magunk is jó szívvel hazavinnénk a családunknak.

Mindkettőnknek kiforrott ízlésvilága van, amiből nem engedünk a munka során. Nem szerződünk viszonteladókkal, csak magunk értékesítjük, amit elkészítettünk. Vajjal sütjük a süteményeket. Idénygyümölcsökkel, hazai tojással, válogatott lisztekkel és saját főzésű krémekkel dolgozunk.

– A természettel együtt haladva, évszakonként megújul a süteményespult repertoárja?
– A szezonalitást kedvelik a vendégek is és mi is. A szilvás pite, a sütőtökös kalács után a tél beálltával belevágtunk a gesztenyés édességek készítésébe, és természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi alapanyagok is terítéken vannak, mint a dió, a mák, az alma vagy a saját kandírozású narancs is.

– Hogyan függ össze a sütemények íze az alapanyagokkal?
– Teljes mértékben összefügg a kettő. Vajból például három különböző van készleten, mert Franciaországból rendeljük a croissanthoz valót, mást használunk a vajas pogácsához és megint egy harmadik fajtát a krémek kikeveréséhez. Ezek nem elhanyagolható különbségek.

Kép: Páczai Tamás

– Tíz évvel ezelőtt, novemberben nyílt meg a Major cukrászda. Azóta bővült, fejlődött, csinosodott és megerősödött a Maros utcai üzlet. Mi a titka a sikernek?
– Ennek a „szakmai sikernek” az az egyik titka, hogy a két tulajdonos közül az egyik mindig jelen van az üzletben. Nem a pultban vagy a pénztár körül dolgozunk, hanem hátul, a készítés fázisaiban veszünk részt, segítünk, korrigálunk. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy minden munkafázison „rajta tartjuk a szemünk”. A kezdeti idők nem voltak könnyűek, finoman szólva… Mindketten kisgyerekes édesanyák voltunk, és emellett cukrászatot tanítottunk.

Nem volt egyszerű az indulás, de a férjeink nagyon sokat segítettek. Mondhatjuk úgy, hogy „biztosították a hátteret” a munkánkhoz, és rengeteg támogatást kaptunk tőlük.

Tíz évvel ezelőtt mindent ketten végeztünk, a takarítástól kezdve a sütésen át a könyvelésig. Most tizenketten dolgozunk összesen.

– Hogyan lehet megőrizni a minőségi szemléletet a mennyiségi termeléssel szemben?
– Számunkra ez a tíz év nagyon sok munkát és kitartást igényelt, és nem éltük meg „berobbanásnak” az üzletünk fejlődését. A legnehezebb volt az emberek gasztronómiai ízlésvilágát új irányokba terelni. Ezen a helyen hatvan évvel ezelőtt is cukrászda volt, és azóta is folyamatosan cukrászda üzemel, ezért biztosak lehettünk abban, hogy sokan érkeznek hozzánk valami finomságért. Be is jöttek a boltba az emberek, és azt kérdezték legtöbbször: Vajkrémes torta van? Puncstorta van? – Nincs?! Akkor viszlát. – Azzal becsukták az ajtót és továbbálltak. A vitrinünket meg se nézték, és egyáltalán nem érdekelte őket az általunk készített többfajta mousse és tejszínes sütemény. Az első hetekben szinte alig adtunk el valamit. Egy idő után beláttuk, hogy ha nem akarunk bezárni, akkor „engedni kell”.

Kép: Páczai Tamás

Így elkezdtük készíteni a tradicionális süteményeket, és ezek mellett szó szerint „becsempésztük” a saját magunk édességeit is.

Ez egy hosszú és küzdelmes folyamat kezdete volt, amelynek során szép lassan sikerült az ízlésvilágot más irányba formálni.

– Sokan követnek ma különféle „mentes-diétákat”. Lehet finom egy sütemény cukor nélkül?
– Én azt képviselem, hogy eredeti, saját készítésű és magas minőségű alapanyagokból készült édességeket fogyasszunk, de mértékkel. Ezzel együtt igyekszünk kínálni azoknak is, akik nem fogyaszthatnak bizonyos alapanyagokat. Így van a pultban zabos gyümölcstorta, lisztmentes svéd mandulatorta, különféle – szintén lisztmentes – mousse-ok, nem is beszélve a karácsonyi ízvilágú paleo narancsos-csokis korongokról.

– Ketten vezetik a boltot, a vállalkozást. Hogy fér meg két cukrász egy cukrászdában?
– Először is, a cukrászat első hetében kaptunk egy fa keresztet a fiamtól, ami most is itt van bejárati ajtóval szemben, a falon. Ezzel, úgy érzem, áldást kaptunk a közös munkánkra. Természetesen vannak surlódások, de szakmai kérdésekben mindig egyetértettünk. Közös az értékrendünk, célunk a legjobb minőség létrehozása, a teljes odafigyelés arra, amit éppen csinálunk és a lelkiismeretesség.

– Icipici helyen hozzák létre ezeket a „gasztro-csodákat”. Hogy lehet egy ilyen kis helyen rendet tartani?
– A legtöbben, akik itt dolgozunk, gyakorló háziasszonyok is vagyunk. Mindenki tudja, hogy ha a konyhában nem akar idegeskedni, akkor mindennek a helyén kell lennie. Azaz, ha nyúlok a késért, az a helyén van, ha nyúlok a tojásért, azt is megtalálom.

Kép: Páczai Tamás

– Ha visszatekint a Major cukrászda elmúlt tíz évére, mi az, amit kiemelten örömtelinek élt meg?
– Nagyon nagy dicséret és elismerés volt számunkra, hogy az ötödik életévünkben a Milotai mézes diótortával mi nyertük az „Ország tortája” címet. Helyt tudunk állni a piacon, de fontosabbnak tartom a versenynél az emberi kapcsolatokat. Mi, cukrászok kölcsönösen eljárunk egymáshoz, volt, aki közülük tanítványom volt, illetve találkozunk szakmai konferenciákon, rendezvényeken is. Azt mondhatom, hogy kifejezetten jó kapcsolatban vagyunk, és segítjük egymást.

Ez túlzás nélkül elmondható az egész szakmáról is: a cukrászok jellemzően békés, türelmes és precíz emberek.

– Mik a terveik?
– Szeretnénk a teljes üzlethelyiséget felújítani, csinosítani. A műhelyt felújítottuk és a legmodernebb gépekkel felszereltük, de az üzletteret és a portált is szeretnénk szépíteni. Jó boldog embereket látni, akik a süteményeinket fogyasztják.

„Vagyonunknak csak sáfárai vagyunk” 

Mivel Rákóczi Györgyöt lefoglalta a 30 éves háború és a politika, többnyire Lorántffy Zsuzsanna kormányozta a családi birtokot, méghozzá példásan, ahogy a korabeli írásokból kiderül. Nemcsak gazdálkodott, de felfogadott és férje után küldött katonákat, gondja volt a fizetésükre. Ellátta az Erdélybe került foglyokat is, tehát nemcsak segítőtársa, de valódi helyettese volt férjének, amiért az végtelenül becsülte. 

Meggyőződése volt, hogy vagyonát a köz javára kapta, ezért egész életében jótékonykodott.

A fejedelem feleségeként támogatta a debreceni, nagyváradi, kolozsvári és gyulafehérvári református iskolákat is. Felekezete lelkészeinek dotációjához, templomaik építéséhez, megújításához gyakran hozzájárult, anyagilag és befolyásával is.  

A sárospataki nyomdában minden mű az ő költségén jelent meg. A híres sárospataki református kollégium nagyon sokat köszönhet Zsuzsannának. Nemcsak épületének bővítésével, hanem gyakori anyagi támogatással, ösztöndíjakkal, híres tanárok meghívásával fejlesztette az intézményt. Ennek leglátványosabb elismerése az volt, hogy a híres morva származású pedagógus, Comenius 1650-ben Sárospatakra költözött és tanított négy éven át – persze kiemelt fizetésért. Ezalatt írta meg leghíresebb művét, az Orbis sensualium Pictus-t, vagyis A látható világ képekben‑t, amely az újkor bestseller tankönyve lett, még 1842-ben is oktatták belőle a diákokat. A sárospataki nyomdában néhány próbalenyomat készült a kéziratról. 

A Kárpát-medencében négy tulipánfaj él vadon, közülük legismertebb a hegyi sziklákon virító magyar tulipán (Tulipa hungarica). A török hódoltság idején került be a Kárpát-medencébe a tulipán tíz fajtája. A magyar tulipánkultusz, a virág több változatának elterjedése Lorántffy Zsuzsanna nevéhez is köthető, aki 1646-ban 131 tulipánhagymát hozatott a pozsonyi Érsekkertből. A Rákóczi-birtokokon fialtatott hagymák küldöncök tarisznyájában és zsebében lapulva, féltve őrzött kincsként jutottak el Magyarország és Erdély várkertjeibe. Ez volt az a korszak, amikor hatalmas tulipán-divathullám söpört végig Európán, és egy-egy különleges hagyma aranyárban kelt el a piacokon.  

Hogy mindenki jobban élhessen 

187 évvel ezelőtt szörnyű járvány tört ki hazánkban. Több mint félmillióan betegedtek meg kolerában, és felük el is hunyt – így vesztette életét Kazinczy Ferenc is.  Csáky Rozália ebben a nehéz helyzetben próbált a szegények segítségére sietni: gyűjtést szervezett élelmezésükre. A többségében a nemességtől és a hivatalnokoktól befolyt összeg elegendő volt arra, hogy 518 embert etessenek, további 700 lisztadományt kaphasson és karácsonytól márciusig tűzifával támogassák a rászorulókat.

Erdély egyik első asszonyaként, 1823-ban alapította meg a Kolozsvári Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesületet, amely jelentős kezdeményezésekkel járult hozzá ahhoz, hogy a városban mindenki jobban éljen. Ők hozták létre a ma Sétatér néven ismert városrészt Kolozsvárott. „Itt nyugvó padok, amott a csalitok között gyalogsétálóknak ösvények, amitt ismét kocsikázók számára széles utak, nemkülönben a lovaglók számára […] És itt, ezen vidámság gyűlhelyén, még arról is gondoskodott ennek létrehozója, hogy kényelmes nyári színpadot lehessen ott felállítani” – emlékszik vissza egykori játszóhelyére Déryné Széppataki Róza.

A helyszín ugyanakkor a szegények segítését is szolgálta. Dolgozóházat létesítettek itt: az arisztokrata hölgyek adományainak köszönhetően tizenketten kaptak szállást, ételt, ruhát és betegség esetén gyógykezelést, további huszonnyolcan pedig fizetség ellenében dolgozhattak. Volt ugyanis egy selyemfonóműhely itt, amelynek termékeire Rozália kapcsolatainak köszönhetően mindig akadt vevő.  

A szegények gyermekeivel pedig az általa alapított óvodában foglalkoztak – az intézmény alapításáról, feladatairól Wesselényi Miklóssal és Brunszvik Terézzel konzultált. Látható, hogy Csáky Rozália motivációja nem lelkiismerete nyugtatása vagy divathóbort volt, hanem az, hogy mindenki jobban éljen körülötte, hogy mindez fenntartható legyen és széles körre kiterjedjen.

„Báró Jósika Jánosné, a gubernátorné őexcellenciája lelkes egy nő volt, ki minden szépért, magasért hévvel lángolt; minden művészetet pártolt, s egyszersmind a publikum időtöltéséről is gondoskodott, nem kevésbé arról is, hogy miképp hozza közelebb egymáshoz az eddig nagy távolságban elkülönözött nagyokat a kicsinyekkel. Így nagy tónus-adó volt, ő ezen ügyben áldozatokat is hozott. Volt Kolozsvárott a Külső-monostor utcában egy nagy, elhanyagolt, parlagon hagyott telek, ő ezt megvette, és planizálta. Átalakította kertté, hogy a kolozsvári publikumnak legyen mulatóhelye, hova ünnep és vasárnapokon kisétálgasson szabad levegőt szívni, miután egész heteken át a szobákba volt szorítkozva, nem lévén sehol egy sétatere, hová szórakozni kimehessen.”  (Déryné visszaemlékezései)  

Tehetséggel, munkával, kapcsolatokkal  és pénzzel 

Carola vagyonának nagy részét kisdedóvók és idősek otthonainak felújítására és megalapítására fordította, gyűjtést szervezett, szinte minden nemes ügy mellett. A román betörés alatt a lángoló Nagyszebenből barátnőjével, a miniszterelnök feleségével, Bethlen Margittal és Bánffy Miklóssal százötven árva csecsemőt mentett meg. Elvégezte a Ferencz József Tudományegyetem bábaképzőjét, és elsőként vonult be képzett ápolónőként a galíciai frontra, ahol két éven keresztül műtősnőként dolgozott, és lelkigondozást is végzett a hadiápoltak körében. Soha nem lankadó lendülettel támogatta élete alkonyán is a diakonissza mozgalmat. 

A művészetek közül a színpad vonztta a legjobban, példaképe az isteni Sarah Bernhardt, de őt magát gyakran inkább Márkus Emíliához hasonlították. Nemcsak a korában divatos látványos élőképekben hívta fel magára a figyelmet, hanem a kor legjelentősebb drámai szerepét, a Nórát is ő alakította először Erdélyben. Befolyása és tehetsége révén révén még egy filmtörténeti érdekességnek is részese lett: címszerepet kapott „Az apacsnő szerelme” című filmben, amely a kolozsvári filmgyártás harmadik alkotása volt. 

Erdélyben Kolozsvár egyik leghíresebb irodalmi szalonjának, az Óváry szalonnak mindenkori vendége volt, ahol Dohnányi Ernőtől Móricz Zsigmondig mindenki megfordult. Sokat köszönhetett neki az Erdélyi Helikon közössége, hiszen Augusta Paton, Kemény János báró felesége mellett ő volt, aki a független írói közösség marosvécsi tartózkodását megszervezte és körülményeit biztosította. Helikoni emlékkönyvében Kuncz Aladártól Tamási Áronig és Szántó Györgyig bejegyzések találhatók, amelyek arról tanúskodnak, hogy meghatározó szerepe volt a találkozók történetében. A budapesti könyvnapok erdélyi standja nélküle üres volt. A fiatal Szerb Antal, mielőtt a helikoni pályázatra küldte a Magyar irodalom történetét, a bárónő jóindulatára bízta a művet, hogy cselekedjen belátása szerint. A mű abban az évben megnyerte a pályadíjat.  

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Nők kivételes helyzetben
Korabeli sztárok, mai példaképek
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Csillogás és nemes ügyek

Felvettem a telefont. Kétségbeesett, középkorú hölgy keresett válaszokat kérdéseire. Házasságban élnek, nehéz körülmények között, bár mindketten dolgoznak. Az anyóssal nem könnyű, mert beteg, járni is alig tud már, és mindenbe beleszól. Melyik anyós nem? A javunkat akarják, a tanácsaik megosztásával. Amúgy szeret velük élni, mert így nem neki kell a rossz lábaival lemászni a harmadikról, majd feltápászkodni a bevásárlószatyorral. A gyerekekre is vigyáz néha, ha úgy jön ki a műszak. Hogy mi van a férjjel? Hogyan reagált, amikor megtudta, hogy megfogant az új élet? Örült neki. Nagyon. Csak hát hova? Amúgy rendesen dolgozik, lehet rá számítani itthon is, a gyerekekkel is. Szeretik egymást.

„Ha Ön is és a férje is örül a babának, a lakhatás miatt gondolkozik az abortuszon?” „Nem, nem csak ezért. Az orvos is azt mondta, hogy könnyebb lenne elvetetni a babát, mint ilyen körülmények között megszülni.” Még az időpontról is beszélgettünk. Azt mondta, hogy minél hamarabb menjek...

Ha megoldódna a lakáshelyzet, nem lenne semmi probléma. Az önkormányzatnál sokan állnak sorba „tanácsi” lakásért, átmeneti szállóra nem szívesen mennének, a BAR listás státuszuk fél év múlva szűnik meg.

De ez a gyerek nem most fog megszületni, van még addig néhány hónap. Az eddig halogatott lakásvásárlást addigra kivitelezhetik vagy maguknak, vagy az anyósnak (akinek egyébként is könnyebb lenne kevesebb lépcsővel vagy legalább lifttel), az összekuporgatott pénzükhöz a két jövedelemből jön még valamennyi, és a tervezett kölcsönt is fel tudják venni, ha lekerülnek a feketelistáról. A terveik megvalósulhatnak, ebben nem a gyermek a legnagyobb akadály. Nem könnyíti meg a helyzetet, de nem miatta nem tudnak hamarabb költözni.

Gondolkozott esetleg azon, hogy más nevelné fel? Nem. Nem szeretne lemondani róla.

Együtt végiggondolva a család hozzáállását és az anyagi helyzetüket, az állami támogatásokat és a szülésig rendelkezésre álló időt, látszik, hogy nem kell lemondani erről a gyermekről. Sem az abortusszal, sem az örökbeadást fontolgatva.

Egy hosszú beszélgetés után a kismama felismerte, hogy egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzete, mint elsőre gondolta. Orvost váltott, hogy kevesebb legyen rajta a nyomás, és a sógorékat bevonták a lakáshelyzet kontra anyós függvénybe, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak. Összefogtak, és megtapasztalták a család, az „összetartó háló” funkcióját.

⁂

Ismét megcsörren az ügyeleti telefon. Sírdogáló női hang kéri, hogy segítsünk neki. Ma volt a kórházban, abortuszra készült, de nem tudta megtenni. Az utolsó pillanatban felállt és otthagyta az egészet. Nem képes erre. De most mi lesz? Nem tudja, mitévő legyen. A gyerek apja eltűnt az életéből, a szülei – akikkel együtt él – nem tudnak semmit. Merre tovább? Az abortuszra gondolni sem akar.

Kép: Pixabay

Bár egyetemista már, a szüleire támaszkodik anyagilag. Nem is szeretné elmondani nekik, és az egyetemet sem szeretné felfüggeszteni a baba miatt. Nagy tervei vannak a jövőjét illetően, amibe sehogy sem fér bele a baba. Majd talán tíz év múlva...

Végigpörögtek bennem a kérdések: tíz év múlva megtalálja a férfit, akivel kölcsönösen egymást választják? Tíz év múlva a gyermekei kedvéért feladja a most biztosnak tűnő, addigra felépített karrierjét? Tíz év múlva jobban készen áll majd a teste-lelke egy gyermekre, hiszen a termékenység csúcsát 20–24 éves korra teszik? Lehet. Nem tudjuk, mi lesz tíz év múlva, de a távoli jövő képe sokszor elhomályosítja a jelen valóságát.

Néhány hónap alatt kikristályosodott a döntés. A szülei előtt továbbra is titokban tartotta a babát, egy barátnőhöz költözött a szülésig. Nem sokkal előtte találkozott az örökbefogadásra váró házaspárral, akik nyolc éve készültek már arra, hogy házaspárból családdá váljanak.

A kismama számára nyitva hagyták a meggondolás lehetőségét, tudván, hogy mindenkinek az a legjobb, ha valóban nincs más megoldás ebben a helyzetben. Így történt. A gyámhivatalban felvették a jegyzőkönyvet a szülői felügyeleti jog „átadásáról”, és a hivatal előtt szomorú szívvel elbúcsúztak egymástól. Az örökbefogadók ígéretet tettek arra, hogy mesélni fognak a gyermeknek róla. Még közös fényképet is készítettek. Kismamánk visszatért az egyetemisták világába, az örökbe fogadók pedig a kórházból boldogan hazavitték gyermeküket.

A két, válsághelyzetben lévő édesanya igent mondott, ami reményt adhat mindenkinek. 

Fontos frigyek szerzője

Lorántffy Zsuzsannának nem volt lánya, de fejedelmi udvarában nemesi származású lányok nevelkedtek. Zsuzsanna maga is együtt hímzett velük úrasztali terítőket, de felkészítette a lányokat a gazdálkodásra is, és illő módon ki is házasította őket. Így adta férjhez a későbbi erdélyi fejedelemhez, az ifjú Apafi Mihályhoz Bornemissza Annát, aki nemcsak példásan vezetett gazdasági számadáskönyvével vitte tovább Lorántffy Zsuzsanna nevelését, hanem fejedelemasszonyként is. De az ő mintáját követte idősebb fiának, Györgynek a felesége, Báthory Zsófia is. Az esküvőre az összes jelentős magyar főméltóság, a lengyel király, de kis késéssel a császári udvar és a török szultán is elküldte követét. A menyasszony, Báthory Zsófia katolikus vallásával problémát is jelentett a protestáns fejedelmi család számára, ezért református hitre kellett térnie.

1652-ben újabb fényes esküvőt tartottak Sárospatakon. Ez alkalomból építtették az egyetértést és virágzó jövőt szimbolizáló, rózsás boltozati díszű „sub rosa” szobát (amely aztán a Wesselényi-féle összeesküvésben egészen más szerepet kapott). Comenius eskette össze a kisebbik fiút, Rákóczi Zsigmondot Pfalzi Henriettával, a cseh királlyá választott pfalzi fejedelem árva lányával – aki anyai ágon az angol király unokája volt.

A 17. század elejére a rangosabb nőktől már nemcsak azt várták el, hogy értsenek a háztartás vezetéséhez, hanem műveltnek és szellemesnek is kellett lenniük. Antonio Guevara „Horologium principium” című államelméleti művét, amelynek volt egy kifejezetten nőneveléssel, női magatartásmintákkal foglalkozó fejezete, lefordították magyarra „A Fejedelmek serkentő órája” címmel. 1628-ban Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna anyagi támogatásával nyomtatták ki. Rákóczi György, aki két évvel később fejedelem lett, ajándékként szétküldte ezt az udvari élet viselkedési mintáit is bemutató művet udvari embereknek, nemeseknek, városoknak és egyházi közösségeknek. Ez lett az egyik legnépszerűbb mű a 17. századi Erdélyben.

A gyógynövények termesztése a ház népének egészségét szolgálta abban a korban, amikor orvosok még alig voltak. Valószínű, hogy hiteles az a vallomás, amelyet egy boszorkánysággal vádolt füvesasszony, Tudós Ilona tett 1681-ben. Azzal védekezett, hogy Lorántffy Zsuzsannától tanulta a füvek „megszólaltatásának” tudományát, tehát ő is jól ismerte a különböző gyógynövények szerepét.

A nagy birodalmi számkóverseny Hofburgtól Schönbrunnig, 1815. január 22. Rézkarc vízfestékkel színezve, 1820-as évek, ismeretlen szerző.   Kép: Profimedia - Red Dot

Lorántffy Zsuzsanna hite mélyen gyökerezett a protestantizmusban, és nagy hatást gyakorolt rá annak puritán irányzata. Fiával szembehelyezkedve pártolta az Angliából puritán szellemiséget hozó udvari lelkészeket. Ő maga is írt egy vallásos művet „Moses es az Prophetak” címmel, amely szentírási részletek tematikus válogatása, ki is nyomtatta első női szerzőként.

Pénz és pompa

Csáky Rozália, aki nem sajnálta a pénzt, ha adakozásról volt szó, így számolt be a Bécsben tapasztalt drágaságról: „A szekér, a szállás és az öltözethez való kimondhatatlanul drágák, a mesterembereknek szörnyű sok a dolgok, úgyhogy lehetetlen valamit hamar megkapni tőlek. […] Egy cifra magyar köntös belé kerül 1500 forintokba, a férjfiaknak pedig 3000 is, Jankónak egyet elkerülhetetlenül tsináltatni kell, pedig eleget halogatja.” Ennek ellenére természetesen az Erdély legfelsőbb köreibe tartozó család sok mindent megengedhetett magának. Egy alkalommal Rozália beszámolt arról, hogy „Pesten a vásár és a lóverseny volt az oka” a sok költésnek.

A közéleti munka mellett jutott tehát idő könnyedebb programokra. A lóverseny mellett bizony még a kártya is szerepet kapott életükben, a náluk vendégségben tartózkodók nagy szerencsétlenségére: „…az uram pedig jól megjátszódta, mert elnyerte száz forintját, s más szállókkal is ilyenformán bánt” – írja egy levelében Rozália. És persze nem hiányozhatott egy 19. századi arisztokrata hölgy csillogó életéből a bálozás sem.

S ha már a társasági életnél tartunk, fontos megemlíteni a bécsi udvarral való kapcsolatot. Férje és fiai részt vettek a királyné koronázási szertartásán, ahol „nyolcszáz emberre volt terítve az asztal”. Egy évvel később, 1817-ben I. Ferenc és (negyedik) felesége, Karolina Auguszta látogatást tettek Kolozsvárott, s ekkor a királyné adománnyal segítette a helyi kórházat. Az uralkodóné, aki Csáky Rozáliával élete végéig jó viszonyt ápolt, a kolozsvári nemesasszonyok szervezetét is támogatta. Ez igencsak fontos lehetett, mert volt idő, amikor Csáky Rozália arra panaszkodott hogy „az Egyesület csak név szerént az, 6 esztendőktől fogva szinte csak belőlem állván, szép dámáink adakozó kezek éppen semmivel sem segítenek”.

Egy igazi bulvárhősnő

Szilvássy Carola divatos, sportos asszony volt, tandem kerékpáron járt és fogathajtó versenyek állandó szereplője volt, erős sminkkel, hosszú lábakkal, irigylésre méltó harisnya- és cipőgyűjteménnyel, kifinomult stílusérzékkel. A korszerű táplálkozás, a Kneipp-féle vízkúra, a túrázás és kirándulás, valamint a különleges étkezés feltétlen hívének szegődött – erről „Kipróbált receptek” című gyűjteménye is tanúskodik.

Bleriot első repülése a Vérmezőn 1909. október 17-én

Állítólag az első magyar nő volt, aki repülőn ült. A legenda szerint Bleriot-val repült a Vérmező felett, amiért férje egy kisebb vagyont fizetett (néhány korabeli folyóirat élénken reflektált). Arról is sokat írtak a lapok, hogy a búr háborúban áldozatul esett unokatestvére, Wass Albert sírját megkereste egy korántsem veszélytelen törzsi területen, Dél-Afrikában. Unokatestvérével, Wass Marikával kelt útra a korabeli angol hatóságok megbotránkozása ellenére. Saját szivágyi kastélyában, amelyet az Iparművészet folyóirat a kor legdivatosabb szecessziós lakásaként ismertetett, nyáron árva gyermekeket táboroztatott.

Rajnai Gábor színi pályája hajnalán öngyilkosságot kísérelt meg miatta, modellt állt többek között Hans Edernek és Batthyány Gyulának, Nagy Imre festményeit pedig az angol királyi ház figyelmébe ajánlotta. Megjelenik szereplőként Bánffy Miklós, Hunyady Sándor, Kemény János, Kuncz Aladár, Szántó György, Nemeskéri Kiss Sándor és Túri Zsuzsa regényeiben és visszaemlékezéseiben, de jelentős hatást gyakorolt Janovics Jenő színész-színházigazgatóra is. Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc „A három testőr” című színdarabból készülő filmjükben neki szánták a főszerepet.  

Louis Blériot légi bemutatót tartott Budapesten, Carola pedig megkérte férjét, hogy beszéljen a neves pilótával, vigye magával őt is. Blériot nem akarta őt felvinni repülőjén, ezért, hogy ne utasítsa el a bárót, horribilis összeget kért a repülő sétáért. Báró Bornemissza Elemér azonban azt mondta, ennyi készpénzt nem hord magánál, de ha Blériot hajlandó várni egy kicsit, elhozatja a bankból. Így Carola repülőre szállhatott.

Bánffy Miklós – az erdélyi közélet meghatározó alakja, író, grafikus, színházi intendáns, díszlet- és jelmeztervező, rendező, politikus, a budapesti Operaház igazgatója – főszerepet játszott Carola életében. Nem házasodhattak össze, de lélekben akkor is közel maradtak, amikor fizikailag egymástól távol éltek. „Ötvenöt éves barátság fűz hozzá! Tizenhét éves volt, amikor először láttam, egész életemen át ismertem és becsültem. Az Erdélyi történet Adrienne-jében sok vonást fölhasználtam belőle, egész irodalmi pályámban érvényesült a befolyása, a Naplegendát is neki írtam” – írta róla Bánffy Miklós. 2015 augusztusában felújították Carola elfeledett, romos síremlékét Házsongárdban, amely élete szerelme, Bánffy Miklós nyughelye közvetlen közelében áll.

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Nők kivételes helyzetben
Korabeli sztárok, mai példaképek
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán?

Zsuzsanna, a szerelmes fejedelemasszony 

Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született. Hamar árvaságra jutott, de gondos nevelést kapott. Tizenhat évesen ment feleségül a korábbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond György nevű fiához, aki 23 éves volt, és bár kapcsolatuk érdekházasságként indult, hamarosan mély szerelemre lobbantak egymás iránt. Ő igazgatta a birtokokat, György ugyanis szinte egész életét katonáskodással és politikai feladatokkal töltötte. Bethlen Gábor fejedelem jobbkeze volt, 1630-ban pedig erdélyi fejedelemmé választották, így a család vele költözött Erdélybe. Valószínűleg hat gyermekük született, akik közül négy fiú élt csak hosszabb életet. 1621. január közepén Rákóczi György Bethlen Gábor tiltása ellenére hazatért a hadszíntérről a mindenórás felesége mellé.

Zsuzsanna ekkor hozta világra György fiukat, a későbbi II. Rákóczi György fejedelmet, aki anyja számára – ahogy ő írta – a legtöbb gondot okozta, mert nehezen irányítható jellem volt.

Legtöbb örömét az 1622-ben világra jött, éles eszű Zsigmondban lelte, a legnagyobb szomorúságot a legfiatalabb, hatéves Ferkó halála okozta. 

Zsuzsanna férjével és fiaival váltott sok-sok levelének tartalma az élet minden területére kiterjedt, de lelkészekkel, tanárokkal, még a mesteremberekkel folytatott levelezése is fennmaradt. 

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békekötés után nem sokkal, 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György. Zsuzsannát férje halála megrázta, s mivel már nem volt fejedelemné, visszaköltözött gyermekkora színhelyére, Sárospatakra, de özvegyként is kivételes vagyoni helyzetben maradt. Amikor fia, Zsigmond fekete himlőben elhunyt, csaknem összeroppant, attól kezdve minden erejét a református hit és művelődés fejlesztésére fordította. Másik fiát, a fejedelemmé választott Györgyöt is támogatta, ám kapcsolatuk nem volt harmonikus, a protestáns vallási vitákban is más oldalon álltak.  

A sárospataki vár kényelmessé tétele is Lorántffy Zsuzsanna elvárásait tükrözi. Különleges virágmagokat, oltványokat, citromfákat vásárolt és küldött ajándékba családtagjainak, barátainak.

A pihenő- és gyümölcsös kertek az 1620-as évektől kezdve jöttek divatba a főúri rezidenciákon. Rákóczi György, megcsodálva a morvaországi Lichtenstein kastély kertjét, azt ígérte feleségének, hogy a kertészt fiával együtt megnyeri számára. Zsuzsanna sokszor ebédelt vagy pihent gyermekeivel a kertben.  

Lorántffy Zsuzsanna 60 évet élt, ez abban a korban hosszú életnek számított. A pataki Vártemplom kriptájában temették el. Dédunokája volt II. Rákóczi Ferenc, akivel a Rákóczi‑család hatalma csúcsára és végére is ért. 

1860-ban szobrot állítottak Lorántffy Zsuzsanna tiszteletére Sárospatakon, az ünnepélyre Tompa Mihály írt ódát. Az Iskolakertben ma látható egészalakos, ülő bronz szobra 1931-ben készült. Csakhogy a festményeken, metszeteken, szobrokon látható arc nem az övé, hanem egy svájci német polgárasszonyé, akinek a képén látható címert a 19. század közepén valaki tévesen a Lorántffy‑család címerével azonosította, majd ebből következően a képen ábrázolt személyt Lorántffy Zsuzsannának hitte. Azóta se szeri, se száma a másolatoknak, pedig főkötője és ruhája sem a 17. századi főnemesi, hanem a 16. századi német polgárasszonyi viseletnek felel meg. 

Rozália, a vállalkozó nemesasszony 

Abban az évben, amikor II. József a német nyelvet tette hivatalossá és népszámlálást rendelt el Magyarországon, amikor Benjamin Franklin feltalálta a bifokális lencsét és először utazott hőlégballonnal nő (Élisabeth Thible), vagyis 1784-ben, megszületett Csáky Rozália. A vitéz felmenők ott harcoltak a királyok és Hunyadi János oldalán is. Rozália a család magyarországi ágához tartozó Csáky János és Bethlen Rozália viharos, válással végződő házasságából született, a legfiatalabb gyermek volt. Nagyanyja, a mélyen vallásos, katolikus Csáky Kata nevelte: tudott írni, olvasni németül és franciául. Később Kolozsvárra került anyjához, ami alapvetően meghatározta további sorsát. Itt ugyanis a város központjában laktak, a Jósika‑család háza mellett, s ennek révén ismerte meg későbbi férjét, Jósika Jánost.

Frigyük szerelmi házasság volt, levelezésük tanúsága szerint harmóniában éltek. Kilenc gyermekük született, akik közül három fiú és három lány élte meg a felnőttkort.  

A férj eredményes politikai karriert épített, a Hunyad megyei főispánságtól az erdélyi főkormányszék elnökségéig vezetett útja, így Csáky Rozáliából idővel Erdély első asszonya lett.

A jó kapcsolatépítő képességekkel rendelkező nő támogatta az újító vállalkozásokat (ő maga is üzemeltetett egy cukormanufaktúrát, illetve selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkozott birtokán), és a rászorulókat is segítette.

Pártolta a képzőművészetet, ötezernél több kötetet számláló könyvtára volt, újranyomtatta nagyanyja imádságoskönyvét. Jelentősnek mondható még botanikai gyűjteménye, amely fiai adományaként később az Erdélyi Múzeumot gazdagította.

Férje halála után egyre inkább Bécsben élt (itt lakott Samu fia), ahol jó kapcsolatot ápolt az özvegy császárnéval, Karolina Augusztával. Feltehetően emiatt, és mert a családot Habsburg-hűnek tekintették, a forradalom idején feldúlták birtokait: a könyvtár és a cukormanufaktúra is megsemmisült. Csáky Rozália nem sokkal ezután, 1850-ben hunyt el, Bécsben.  

Carola, a lázadó báróné 

Szilvássy Carola 1876-ban született Szilvássy Béla földbirtokos és báró Wass Antónia lányaként. Carola felvilágosult ifjú hölgyként Svájcban neves és modern nevelőintézetben tanult, több nyelven hibátlanul beszélt, fáradhatatlanul járta Erdély és a Monarchia hegyeit sátoros kirándulásokon, számára a hegymászás napi gyakorlat volt. Heti gyümölcskúrát tartott egészsége és fittsége érdekében. Báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége, ám egyetlen gyermekük korai halála után különváltak.  

1909-ben unokatestvérével, Wass Máriával megkeresték unokatestvérüknek (illetve Mária testvérének), Wass Albertnek sírját egy rendkívüli afrikai expedíció során. Bár számos diplomata figyelmeztette őket az út veszélyeire, a két hölgy mégis vállalkozott arra, hogy hazai földet vigyenek Wass Albert sírjára. Vállakozásuk sikerrel járt, számos korabeli újságnak beszámoltak erről. 

Zulu harcosok, Dél-Afrika, 1910-es évek, – Kép: Profimedia - Red Dot

Carola és unokatestvére afrikai útját nagy figyelemmel kísérte a sajtó. „Két szépasszony, két erdélyi főúri hölgy: báró Aczél Elemérné született Wass Mária, az elesett hős testvére és az ő unokanővére, báró Bornemissza Elemérné született Szilvássy Carola ennek az esztendőnek egy szép augusztusi estéjén minden férfikíséret nélkül útra kelt, hogy két világrészen s Transwaal ismeretlen vadnépek lakta vidékein keresztülhaladva felkeresse az elesett mágnás sírját, s őhozzá és családja kegyeletéhez méltóan feldíszítse, megjelölje azt. A szerencsétlen ifj. Wass Albert sírja a portugál (gyarmat) határ közelében, teljesen vad helyen fekszik, ahová semmi civilizált jármű el nem visz, s amelyet teljesen barbár néger törzsek is csak gyéren laknak.” 

Szilvássy Carola hősiességét Erzsébet-renddel honorálták, de emellett számos fontos kulturális és társadalmi tisztséget is viselt, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, a Kolozsvári Nőszövetség elnöke volt. Neve rendszeresen szerepelt a korabeli sajtóban, ha kultúráról, társasági eseményről volt szó, de egészen különleges hírek is kapcsolódtak nevéhez. 

Hetvenkét éves korában halt meg Kolozsváron. Bánffy Miklós is jelen volt a temetésén, akinek Erdélyi történetében Carola Adrienne néven szerepel, legfőbb jellemvonása a regényben is, itt is a törhetetlen akaratosság.   

Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola Szakácskönyve 2009-ben és 2015-ben is megjelent. A kiadás alapjául szolgáló „Receptek” sokat forgatott, vonalas füzetei báró Kemény János hagyatékának rendezése közben kerültek elő. Az erdélyi nemesi konyha különleges ételeinek világában kalandozva megismerhetjük a Richelieu-pulykát, a nyúl- és libamájpástétomot, a citromos-tejfölös nyelvet, a bechameles roulade-ot, a narancsos tormát, a boros-paradicsomos sauce-t, a májával, zúzájával és finoman tört mogyoróbéllel töltött törökös-magyaros csirkét vagy a Chocolade-consommét és a tormaparfai-t.  

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Korabeli sztárok, mai példaképek
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Csillogás és nemes ügyek
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán?

Lorántffy Zsuzsanna (1600 körül–1660) beírta nevét Sárospatak és Erdély történelmébe. Feleségként és anyaként is helytállt, ugyanakkor kiválóan igazgatta családi birtokait, támogatta a református gyülekezeteket és iskolákat, de mindezek mellett a nagypolitikára is figyelt. Kora egyik legbőkezűbb és legműveltebb mecénása volt.

„Leveleiből elénk tárul nyitott, szeretetteljes és sokoldalú emberi lénye, akinek szerencsére fejedelemasszonyi helyzetének köszönhetően megadatott, hogy kamatoztathassa adottságait.”

 – olvashatjuk Oborni Teréz történész tanulmányában.

Csáky Rozália (1764–1851) szívét-lelkét odaadó támogatásával sok hasznos ügyre felhívta kortársainak a figyelmét. Ősi nemesi családból származott, amely a történetét az Árpád-korig vezette vissza. Férje oldalán Erdély első asszonya lett, ennek minden előnyével és felelősségével. Újító vállalkozásokat támogatott, karitatív és kulturális célokért gyűjtött és adakozott.

Csáky Rozália

„A gubernátorné őexcellenciája nem volt egy cseppet se kevély, sőt, igen lelkes és minden szépet-jót előmozdító volt, ahol tehette.”

 – emlékszik Csáky Rozáliára Déryné Széppataki Róza.

Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola (1876–1948) Erdély egyik legrégebbi családjának, a Wass családnak a leszármazottja. Különc, különleges egyéniség, aki nemcsak szépségével és eszével, drámai tehetségével, hanem lelkierejével, áldozatkészségével és művészetpártoló hajlamával is kitűnt kortársai közül.  

Szilvássy Carola 

„Már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni, vagy mellette, vagy ellene.”

 – írja Kemény János író, az Erdélyi Helikon írói kör alapítója „Kakukkfiókák” című regényében, amelyben külön fejezetet szentelt az általa kedvelt Szilvássy Carolának.

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Nők kivételes helyzetben
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Csillogás és nemes ügyek
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán?

A Jászvásári Római Katolikus Püspökség a hét folyamán engedélyezte, hogy a Bákó főterének szomszédságában található templomban havonta egyszer magyar nyelvű misét tartsanak. Az egyházmegye 1884 óta íródó történetében először fordul elő, hogy a püspök által elrendelt rendszeres magyar nyelvű misékre kerülhet sor. A kommunizmus bukása után a moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kérései mindeddig elutasításba ütköztek. 

Nyisztor Tinka az MTI-nek elmondta, igazi ünnepi hangulat uralkodott a templomban, amit az is jelzett, hogy 6-8 csángó faluból népviseletbe öltözve érkezett a hívek egy-egy csoportja. Az első magyar misét egyórás szentségimádás előzte meg, és már erre is majdnem megtelt a templom. A szentségimádás során többek között a keresztúti áhítatosságot imádkozták, melynek minden stációja után egy-egy magyar éneket énekeltek el. 

„Olyan tiszta szívből énekelt mindenki és olyan szakralitása volt az egésznek, hogy érezni lehetett az erőt, ami a közösségben van" - mondta Nyisztor Tinka, aki szerint a jelenlévők többsége tudta a magyar énekeket, és felszabadultan énekelt. 

Az első magyar misét Ciobanu János nyugalmazott pap celebrálta, aki korábban a Bihar megyei Belényesen szolgált, és nyugdíjasként tért vissza szülőföldjére. Prédikációja központjába azt állította, hogy a híveknek a mindennapok során is példaértékű életet kell élniük. 

Felix Mariut forrófalvi, Varga András (Andrei Varga) bogdánfalvi plébános és Ciobanu János nyugalmazott lelkipásztor (b-j) az első magyar nyelvű római katolikus szentmisén a romániai Bákóban, a Szent Miklós-templomban, 2017. január 27-én – MTI/Veres Nándor

A magyar nyelv valamely nyelvjárását még őrző moldvai csángók csaknem harminc éve küzdenek a magyar misék engedélyezéséért. Nyisztor Tinka korábban az MTI-nek elmondta: készül közzétenni azt a két kötetet kitevő levelezést, amelyet a különböző egyházi elöljárókkal folytatott ez ügyben. Petru Gherghel, az egyházmegyét 1990 óta vezető püspök korábban kijelentette: csak akkor engedélyezi a magyar misét, ha megbizonyosodik róla, hogy a hívek legkevesebb két százaléka nem érti a román nyelvet. Később arra hivatkozva utasította el a magyar misét, hogy a csángó nyelv nem magyar nyelv. 

Nyisztor Tinka azt is megjegyezte: a bákói misével nem oldódik meg a moldvai csángók anyanyelvi misézése. Fenntartják a követelésüket, hogy vezessék be a magyar miséket mindazokban a csángó falvakban, ahol igény van erre. 

A jászvásári püspökséghez tartozó nyolc moldvai megyében - a püspökség honlapján közölt adatok szerint - több mint kétszázezer római katolikus hívet tartanak számon. Magyar kutatók 30-40 ezerre becsülik azoknak a moldvai katolikusoknak a számát, akik beszélik a magyar nyelv valamely nyelvjárását.

A kolozsvári superwoman

Mi tette méltóvá Szilvássy Carolát arra, hogy egyesületet nevezzenek el róla, amely az életművét hivatott minél több emberrel megismertetni?

Carola bátor nő volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az első világháborúban orvosok asszisztenseként dolgozott a fronton, a második világháborúban, a román betörés alatt pedig százötven árva csecsemőt mentett meg a lángoló Nagyszebenből.

Modern gondolkodásának tanúbizonysága, hogy rendszeresen sportolt, egészségtudatosan táplálkozott – többek között gyümölcsnapot tartott –, tandemkerékpáron járt, és erősen sminkelte magát.

Tagja volt a kortárs irodalmárokat összefogó Erdélyi Helikon csoportnak, alelnöke az Erdélyi Színpártoló Társaságnak, rendszeresen olvasott fel a Kemény Zsigmond Társaság összejövetelein, ambiciózus vezetője volt a Kolozsvári Református Nőegyletnek. Egy anekdota szerint a fiatal Szerb Antal elsőként neki küldte el A magyar irodalom története kéziratát, hogy véleményezze, mielőtt elküldené a helikoni pályázatra. Bánffy Miklós pedig Erdélyi történet című trilógiájában róla mintázta a főhősnő, Milóth Adrienne alakját.

Amennyire karizmatikus személyiség volt, annyira nem volt szerencséje a bárónének a szerelemben: nagy szerelméhez, gróf Bánffy Miklóshoz, bár mély érzelmeket tápláltak egymás iránt, a gróf családjának tiltása miatt nem mehetett hozzá, s végül báró Bornemissza Elemér felesége lett. Házasságuk boldogtalan volt, egyetlen gyermekük pedig négyévesen meghalt skarlátban.

Szilvássy Carola és Bornemissza Elemér 

Egy nemes ügy

A Szilvássy Carola bárónéról elnevezett Carola Egyesület tulajdonképpen már évekkel megalapítása előtt létezett eszmeiségében, hiszen létrehozói hosszú ideje kutatták és elérhetővé tették a nagyközönség számára is azoknak a nagy múltú erdélyi családoknak az élettörténetét és kulturális hagyatékát, akik köré később az egyesület épült.

A közösség egyesületté alakulásában igen nagy szerepe volt a néhai báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola alakjának, akire hosszú idő után, a Bánffy Miklós-emlékév kapcsán vetült újra figyelem. Szebeni Zsuzsa művészettörténész, Bánffy-kutató rendezett 2014-ben, Kolozsváron egy tárlatot, amely felidézte a báróné személyét – utána hirtelen özönleni kezdtek a látogatók Carola elhagyatott sírjához a kolozsvári házsongárdi temetőben. Ekkoriban fogalmazódott meg a gondolat, hogy fel kellene újítani a nyughelyet, és ez lett a frissen megalakult Egyesület első akciója.

Úgy is mondhatnánk, hogy a báróné nemcsak életében, de halálában is a kultúra ügyét szolgálta, hiszen sírjának felújítása olyan összefogást indított el, amelynek gyümölcsét azóta is élvezheti a művészet- és kultúrabarát közönség.

A Carola Egyesület azért jött létre, hogy báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életművét feltámassza, szellemiségét továbbvigye, emellett gondozni kívánja Bánffy Miklós emlékét is. Rejtőzködő, gazdátlan, erdélyi, kulturális jelentőséggel rendelkező hagyatékokat is ápolni, közkinccsé tenni szeretne. Az egyesület alapítóinak nem titkolt szándéka, hogy a nagyközönség történelmünknek ne csak az ún. mainstream alakjait ismerje meg, hanem azokat is, akik sokszor a háttérben maradva alkottak maradandót, és akik éppen ezért érdemesek arra, hogy végre napfényre kerüljön életük, szerteágazó tevékenységük.

Az Egyesület azon dolgozik, hogy történelmünk meghatározó alakjai ne csupán távoli, elmosódott figurák legyenek, hanem hozzánk hasonló, hús-vér emberként lássuk őket. Ezt szolgálják azok a kiállítások, események, melyeket hosszú és alapos kutatómunka és szervezés előz meg. Hőseink emberközelivé tételének egyik ékes példája a „Hátrahagyottak emlékezete” kültéri vándorkiállítás, amely az 1849-es aradi vértanúk szeretteinek állít emléket. Nőknek és gyermekeknek, akik egy életen át hordozták férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit.

Szilvássy Carola

Az Egyesület által támogatott projektek közé került 2018-ban a Khumba Trans-Afrika Expedíció is.

Szilvássy Carola egyik legextrémebb vállalkozása ugyanis az volt, amikor unokatestvérével elindult Dél-Afrikába, hogy megkeresse az ott mindössze 20 éves korában, a második búr háborúban elesett Wass Albert sírját.

Hajón és lóháton utazva keresték fel a sírhelyet a helyi törzsek lakta területen, és erdélyi földet vittek rá. A 2018-as – sikerrel zárult – expedíció tagjai a Carola Egyesület megbízásából kutatták fel gróf Wass Albert sírját.

Az Egyesület gasztrovonalon is rendkívül aktív, köszönhetően annak, hogy Szilvássy Carola nemcsak az akkori kolozsvári művészeti és társasági élet egyik legjelentősebb alakja volt, hanem vendéglátóként is szeretett tündökölni. A kortársak szerint ő működtette Erdély legszínvonalasabb konyháját. Gyűjtötte az ismerős arisztokrata családok receptjeit és menüit – ezeket 2009-ben Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész szerkesztette szakácskönyvvé, „Kipróbált receptek” címmel. Pár évre rá jelent meg az Egyesület közreműködésével és támogatásával a báróné „Receptek – Az erdélyi főúri konyha titkai” című könyvének új kiadása is. Szilvássy Carola, élete végéhez közeledve ezeket a recepteket, egyéb vagyonával együtt, a helyi diakonisszákra hagyta, ezzel magyarázható, hogy azok egy része a református levéltárban bukkant fel egy lekváros dobozból, amelyre az volt írva: 2049-ben bontható fel.

A tartalom a Carola Egyesület megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével jött létre. Szöveg: Jean Orsolya.

Kapcsolódó cikkeink:

Korabeli sztárok, mai példaképek
Nők kivételes helyzetben
Csillogás és nemes ügyek
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán?

Van, aki már kismamaként intenzíven átéli ezt az első elválást, és míg a karjában tartja az újszülöttet, hiányolja várandós pocakját. Annak a teljes egybeforrottságnak, amit átélt a kilenc hónap alatt, már vége szakadt, ezentúl nem várandósként, hanem például a szoptatás, hordozás, babagondozás által éli meg a kapcsolódást.

Aztán ismét eljön egy lépcső: egyszer vége a szoptatós, kisbabás, kisgyermekes időszaknak is. Ismét érzések cunamija áraszt el, hiszen örülsz, hogy a sok-sok átvirrasztott éjszaka, unalmas játszóterezés, küzdelmes dackorszak mellett az eredmények is megmutatkoznak: csak rászokott a kanalazásra, elfogadta, hogy más vigyáz rá, többé-kevésbé bátran megy a közösségbe.

Felszabadultál, másra is van időd, vagy bánkódsz, hogy eltelt egy szép időszak az életedből? Aggódsz, hogy jól érzi-e magát nélküled, vagy kicsit meg is sértődsz, mert igen, szereti az óvó nénit és a társait? Ez mind lehetséges, akár még egyidejűleg is.

És így folytatódik a sor az első táborozással… Az önállósodást kisebb és nagyobb ütközések kísérik az öltözködéssel, szabadidő eltöltésével, barátok, különórák megválasztásával, továbbtanulással kapcsolatos kérdések mentén. Magunk is megvívtuk annak idején ezeket a csatákat szüleinkkel szemben. Ha visszaemlékszünk erre, talán rugalmasabban viszonyulunk gyerekünk leválási próbálkozásaihoz. Erre a rugalmasságra ugyanis szükségünk van a születéstől tartó, folyamatos, de azért időnként nagyobb ugrásokkal, kisebb visszalépésekkel járó, nagyon sok érzéssel kísért, természetes fejlődésben, amíg eljutunk oda, hogy felnőtt gyerekünk üres szobájában azon töprengünk, mit fogunk ezután csinálni.

Nemcsak a gyerekszobával – átrendezzük dolgozónak, fenntartjuk vendégszobának –, hanem felszabaduló időnkkel, energiánkkal és érzelmi szükségleteinkkel is kell valamit kezdenünk. Jó, ha nyitottan fogadjuk az új munka- vagy szabadidős lehetőségeket, felelevenítjük mindazt, ami eddig háttérbe szorult, nagyobb hangsúlyt kap házastársunkkal való kapcsolat. Lehet, hogy már alig várod, de az is előfordulhat, hogy mélyről kell előbányásznod, mert az évek során annyira eltemetődtek egyéni vágyaid.

És mi van, ha a nagy gyerekek az egyetemi évek alatt még otthon laknak?

Mamahotel-szolgáltatások helyett inkább dolgozzatok ki közösen olyan családi szabályokat, amelyek megkönnyítik, hogy a két generáció közös felelősséggel, egymás eltérő igényeit tiszteletben tartva tudja használni a közös otthont.

Ezekről a kérdésekről beszélgettek a gödöllői Szentháromság plébánia Kandalló családműhely programsorozatának résztvevői legutóbbi, január 12-i alkalmukon. Az előadást a Süttő házaspár és Ungárné Balányi Klára pasztorális tanácsadó saját nagycsaládos példáikkal tették élővé. A társas támogatás hatékonyan segíti a megküzdést, bemutatja, hogyan lehet megélni, kifejezni, elfogadni az érzéseket, ráébredhetünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, szélesíti a nézőpontunkat, ha látjuk, ugyanazt más másként éli meg. Az előadás után a plébániai közösségből egy középkorú, háromgyerekes házaspár a plébániai közösségből kapcsolódott be tapasztalataival a témába. A délután aktív műhelymunkával folytatódott. A hallgatóság választhatott, hogy Süttő Márta mentálhigiénés szakember pszichodramatikus, Ungárné Balányi Klára művészetterápiás foglakozásán vagy a Süttő Gábor vezette beszélgetőkörben dolgozik-e egyéni érintettségével.