„Ha a gátmetszésre tényleg mindig szükség lenne, már kihalt volna az emberiség”

Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász, gyakorló orvos szerint jellemzően kétféle hibát követnek el a nők a szülésre készülés során. Aki nagyon felkészül, minden könyvet elolvas, az pontos tervekkel érkezik a szülőszobára, és mivel közben módosul a „menetrend” (hiszen ez egy ilyen folyamat), nagyot csalódik. Aki viszont egyáltalán nem készül fel, és az alapvető biológiai tényeket sem ismeri, az sokként éli meg az egészet. Fontos, hogy az arany középúton maradjunk – mint az élet annyi más területén.

„Ha a gátmetszésre tényleg mindig szükség lenne, már kihalt volna az emberiség”
„Ha a gátmetszésre tényleg mindig szükség lenne, már kihalt volna az emberiség”

Dr. Dékány Ágnes Kép: Páczai Tamás

– Az egyetem után miért a természetes szülés irányzatát választotta?

– Aki hisz a véletlenekben, azt mondhatná, véletlenül. Pécsen végeztem, majd feljöttem Budapestre, és felkerestem sok kórházat. Több helyen azt mondták, nem szeretnének női szülész-nőgyógyász kollégát, máshol más okkal utasítottak el, végül a Szent Imre Kórházban Rákóczi professzor azt mondta, hogy ő kifejezetten szereti a női munkatársakat, úgyhogy próbáljuk meg. Elkezdtem dolgozni, és akkor ott Dr. Bálint Sándor meg az ő csapata már néhány éve működtették azt a szülészetet, amit ma alternatívnak hívunk, pedig ez az „eredeti”. Én ebbe kapcsolódtam bele – szerencsés vagyok, mert rögtön az egyetem után ezt tanultam meg, ebben szocializálódtam.

– A háborítatlan szülés kapcsán gyakran elhangzik, hogy hosszabb a medikalizált szülésnél, hiszen megvárjuk, amíg a folyamatok a maguk ütemében lezajlanak a nő testében. Nem kell attól tartani, hogy a kismama a normálisnál jobban elfárad?

– A szülés mindenképpen egy fárasztó dolog – de például a maratoni futás is az. Nem kell megijedni, ha vajúdás közben azt érzi a nő, hogy kimerült, hiszen ez egy testet és lelket megpróbáló élmény, de ugyanakkor fantasztikus esemény is. Amikor egy szülőnő úgy érzi, hogy nem bírja tovább, akkor van nagy szerepük a segítőknek, hogy átbillentsék őt ezen a ponton. A fáradtság önmagában semmiképp nem lehet az oka a folyamat siettetésének. A medikalizált szülés valóban lehet gyorsabb, de előfordulhat, hogy azt a tempót sem a baba, sem a mama nem tudja lekövetni.

Ezzel együtt mi is szoktunk beavatkozásokat végezni, ha szükséges: időnként oxitocininfúziót kap a kismama, természetesen császármetszést is végzünk, ha olyan helyzet alakul ki, és ha indokolt, a szülés indításának is helye van a természetes szülésben.

– A kismamák között újra és újra elterjed a hír, hogy a magánkórházak nincsenek felkészülve az esetleges komplikációkra. Van ennek valóságalapja?

– A Róbert Károly Magánkórház szülészeti osztálya egy egészséges, előreláthatólag komplikációmentes szülés biztonságos ellátására van felszerelve – de egyébként ugyanebbe a kategóriába tartozik a Szent Imre Kórház és a Szent István Kórház szülészeti osztálya is, ahol szintén nagyon sok gyerek születik minden évben. A szülés közben előforduló komplikációkra természetesen fel vagyunk készülve. Ritkán adódhat olyan nem várt helyzet, hogy egy kisbaba intenzív orvosi ellátásra szorul, ilyenkor – hasonlóan sok más szülészet gyakorlatához – a babát áthelyezzük egy speciális újszülött intenzív osztályra, hiszen minden osztálynak megvan a maga feladatköre.

– A gátmetszés körüli vitákban gyakran elhangzó érv, hogy azért érdemes elvégezni, mert a gátszakadás nagyobb sérüléssel jár. Mit gondol erről?

– Az a véleményem, hogy ha ez valóban egy szükséges beavatkozás lenne, már kihalt volna az emberiség. Ez nem egy régi gyakorlat, csak a szülészetben nagyon elterjedt – sok kolléga úgy gondolja, hogy első gyereknél kötelező, mert különben problémák lesznek.

Én azt tapasztalom, hogy az első gyereküket szülő nők is képesek megszülni kisbabájukat gátvédelemmel – még akkor is, ha egy nagy babáról van szó –, erre sok példát láttam már.

De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy gátvédelem esetén biztosan semmilyen sérülés nem lesz – én mégis azt gondolom, hogy meg kell adni az esélyt arra, hogy ne legyen sérülés. Természetesen vannak esetek, amikor tényleg indokolt a gátmetszés, de ez nagyjából a 2–5 százaléka a szüléseknek. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy a gátvédelem következtében kialakult sérülések 99 százalékban lényegesen kisebbek, szebben és gyorsabban gyógyulnak, mint a gátmetszéssel járók.

– A szulnijo.hu weboldalon számos információt oszt meg a kismamákkal, többször is megírta például, hogy a szülés nagyrészt lelki folyamat, amelyet számos belső gát akadályozhat. Például milyen elrendezetlen dolgok lassíthatják?

– Először is nagyon fontos, hogy a nő, aki szül, hogyan született – mennyire volt vágyott, tervezett gyerek; milyen a kapcsolata az édesanyjával; hogyan alakult a viszonya a nőiességéhez. Ezért sokat számít, hogy hogyan beszélünk a lányunkkal a menstruációról – ha azt az információt kapja, hogy ez egy fájdalmas, szörnyű dolog, akkor a termékenységéhez is nehezebben tud megfelelően viszonyulni. Ha viszont azt hallja, hogy vannak nehézségek, de alapvetően ez azt jelenti, hogy jól működik a teste, akkor teljesen más lesz a hozzáállása. Fontosak továbbá a saját várandósságával kapcsolatos érzései: az, hogy várt gyermekről van-e szó, hogy az anya kapcsolata az apával szeretetteljes, bizalmon alapuló-e, de például az is számíthat, hogy a gyerek neme olyan-e, amilyet vártak. Lényeges az is, hogy a nő mit hallott a szülésről, ezért nagyon sokat ártanak a különböző fórumok, ahol ijesztgetik a kismamákat. Az a nehéz, hogy a szülés kikerült a látóterünkből, félünk tőle, mint minden ismeretlen dologtól.

Érdekes egyébként, hogy a szülőszobán az ember egész jelleme felszínre tör, megmutatkozik. Sokszor a kismama olyan kincseket talál a személyiségében, amelyekre aztán egész életében támaszkodhat – ezért sem kell megijedni az elfáradástól.

– Sok szó esik arról is, hogy milyen fontos az aranyóra – az az idő, amikor az újszülöttet az anya mellkasára helyezik rögtön a szülés után. Ez mennyire része a hazai gyakorlatnak?

– Mindenképpen külön kell választani azokat az eseteket, amikor életmentésről van szó, azoktól, amikor egy természetes folyamat végén megszületik a baba, és minden rendben van. Ha a csecsemő felsír, lélegzik, az anya állapota kielégítő, és semmilyen orvosi akadálya nincs, akkor mindenképpen oda kell tenni az újszülöttet az anya mellkasára. Sajnos sok kórházban ez nem része a rutinnak, a Róbert Károly Magánkórházban több más kórház mellett már az.

Kép: Pixabay

 

Érdekes eredményeket hoztak a kutatások: ha elviszik a babát rögtön a szülés után egy másik helyiségbe mérés, mosdatás végett, vagy inkubátorba helyezik, az anyában olyan hormonális folyamatok indulnak el, mintha meghalt volna a gyermeke.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azok az anyák, akiknek elvitték az újszülöttjét, nem lesznek jó szülők – ez orvosolható helyzet, de tudnunk kell, hogy egy ilyen kicsi beavatkozásnak is vannak következményei. Éppen ezért nekünk, akik ott vagyunk és segítünk a baba megszületésénél, nagyon fontos tudnunk, hogy bármit teszünk vagy éppen nem teszünk, annak hatása lesz az egész folyamatra. Ha megadhatunk bármilyen kicsi plusz segítséget, akkor miért ne adjuk meg? Hiszen ettől könnyebb lesz az egyébként sok nehézséggel járó gyermekágyas időszak. Nekem fantasztikus látni, ahogy így együtt vannak, sokszor ott van az apa is; ezek olyan meghitt, egymásra találós, ismerkedős pillanatok!

– Ha jól sejtem, a babának is szüksége van ezekre a percekre.

– Az jellemző ilyenkor, hogy a baba sokkal könnyebben alkalmazkodik a külvilághoz. Szabályosabb a légzése, testhőmérséklete, mert hallja az anyja szívverését, hangját, nyugalmasabb környezetben van. Meglepő tény, hogy bár a pillanatnyi stresszmegélés szempontjából nagyon lényeges az újszülött számára az anya testközelsége, de a kötődés vonatkozásában nem annyira meghatározó ez az időszak – az anya aspektusából viszont elemi fontosságú.

Dr. Dékány Ágnessel a várandósságról, a szülésre való felkészülésről, a hivatás és a család összeegyeztetéséről is beszélgettünk. Az interjú másik részét itt olvashatják.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti