Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán? 

Lorántffy Zsuzsanna, Csáky Rozália és Szilvássy Carola felelősséget és lehetőségeket kaptak, hogy hírnevükkel, kapcsolataikkal, javaikkal jól gazdálkodjanak, s innen, századok mérlegére téve úgy tetszik, tehetős anyagi körülményeik dacára talán át is jutottak azon a bizonyos keskeny résen, a „tű fokán”. 

 

A kolozsvári sétatér 1909-ben - Kép: Fortepan

„Vagyonunknak csak sáfárai vagyunk” 

Mivel Rákóczi Györgyöt lefoglalta a 30 éves háború és a politika, többnyire Lorántffy Zsuzsanna kormányozta a családi birtokot, méghozzá példásan, ahogy a korabeli írásokból kiderül. Nemcsak gazdálkodott, de felfogadott és férje után küldött katonákat, gondja volt a fizetésükre. Ellátta az Erdélybe került foglyokat is, tehát nemcsak segítőtársa, de valódi helyettese volt férjének, amiért az végtelenül becsülte. 

Meggyőződése volt, hogy vagyonát a köz javára kapta, ezért egész életében jótékonykodott.

A fejedelem feleségeként támogatta a debreceni, nagyváradi, kolozsvári és gyulafehérvári református iskolákat is. Felekezete lelkészeinek dotációjához, templomaik építéséhez, megújításához gyakran hozzájárult, anyagilag és befolyásával is.  

A sárospataki nyomdában minden mű az ő költségén jelent meg. A híres sárospataki református kollégium nagyon sokat köszönhet Zsuzsannának. Nemcsak épületének bővítésével, hanem gyakori anyagi támogatással, ösztöndíjakkal, híres tanárok meghívásával fejlesztette az intézményt. Ennek leglátványosabb elismerése az volt, hogy a híres morva származású pedagógus, Comenius 1650-ben Sárospatakra költözött és tanított négy éven át – persze kiemelt fizetésért. Ezalatt írta meg leghíresebb művét, az Orbis sensualium Pictus-t, vagyis A látható világ képekben‑t, amely az újkor bestseller tankönyve lett, még 1842-ben is oktatták belőle a diákokat. A sárospataki nyomdában néhány próbalenyomat készült a kéziratról. 

A Kárpát-medencében négy tulipánfaj él vadon, közülük legismertebb a hegyi sziklákon virító magyar tulipán (Tulipa hungarica). A török hódoltság idején került be a Kárpát-medencébe a tulipán tíz fajtája. A magyar tulipánkultusz, a virág több változatának elterjedése Lorántffy Zsuzsanna nevéhez is köthető, aki 1646-ban 131 tulipánhagymát hozatott a pozsonyi Érsekkertből. A Rákóczi-birtokokon fialtatott hagymák küldöncök tarisznyájában és zsebében lapulva, féltve őrzött kincsként jutottak el Magyarország és Erdély várkertjeibe. Ez volt az a korszak, amikor hatalmas tulipán-divathullám söpört végig Európán, és egy-egy különleges hagyma aranyárban kelt el a piacokon.  

Hogy mindenki jobban élhessen 

187 évvel ezelőtt szörnyű járvány tört ki hazánkban. Több mint félmillióan betegedtek meg kolerában, és felük el is hunyt – így vesztette életét Kazinczy Ferenc is.  Csáky Rozália ebben a nehéz helyzetben próbált a szegények segítségére sietni: gyűjtést szervezett élelmezésükre. A többségében a nemességtől és a hivatalnokoktól befolyt összeg elegendő volt arra, hogy 518 embert etessenek, további 700 lisztadományt kaphasson és karácsonytól márciusig tűzifával támogassák a rászorulókat.

Erdély egyik első asszonyaként, 1823-ban alapította meg a Kolozsvári Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesületet, amely jelentős kezdeményezésekkel járult hozzá ahhoz, hogy a városban mindenki jobban éljen. Ők hozták létre a ma Sétatér néven ismert városrészt Kolozsvárott. „Itt nyugvó padok, amott a csalitok között gyalogsétálóknak ösvények, amitt ismét kocsikázók számára széles utak, nemkülönben a lovaglók számára […] És itt, ezen vidámság gyűlhelyén, még arról is gondoskodott ennek létrehozója, hogy kényelmes nyári színpadot lehessen ott felállítani” – emlékszik vissza egykori játszóhelyére Déryné Széppataki Róza.

A helyszín ugyanakkor a szegények segítését is szolgálta. Dolgozóházat létesítettek itt: az arisztokrata hölgyek adományainak köszönhetően tizenketten kaptak szállást, ételt, ruhát és betegség esetén gyógykezelést, további huszonnyolcan pedig fizetség ellenében dolgozhattak. Volt ugyanis egy selyemfonóműhely itt, amelynek termékeire Rozália kapcsolatainak köszönhetően mindig akadt vevő.  

A szegények gyermekeivel pedig az általa alapított óvodában foglalkoztak – az intézmény alapításáról, feladatairól Wesselényi Miklóssal és Brunszvik Terézzel konzultált. Látható, hogy Csáky Rozália motivációja nem lelkiismerete nyugtatása vagy divathóbort volt, hanem az, hogy mindenki jobban éljen körülötte, hogy mindez fenntartható legyen és széles körre kiterjedjen.

„Báró Jósika Jánosné, a gubernátorné őexcellenciája lelkes egy nő volt, ki minden szépért, magasért hévvel lángolt; minden művészetet pártolt, s egyszersmind a publikum időtöltéséről is gondoskodott, nem kevésbé arról is, hogy miképp hozza közelebb egymáshoz az eddig nagy távolságban elkülönözött nagyokat a kicsinyekkel. Így nagy tónus-adó volt, ő ezen ügyben áldozatokat is hozott. Volt Kolozsvárott a Külső-monostor utcában egy nagy, elhanyagolt, parlagon hagyott telek, ő ezt megvette, és planizálta. Átalakította kertté, hogy a kolozsvári publikumnak legyen mulatóhelye, hova ünnep és vasárnapokon kisétálgasson szabad levegőt szívni, miután egész heteken át a szobákba volt szorítkozva, nem lévén sehol egy sétatere, hová szórakozni kimehessen.”  (Déryné visszaemlékezései)  

Tehetséggel, munkával, kapcsolatokkal  és pénzzel 

Carola vagyonának nagy részét kisdedóvók és idősek otthonainak felújítására és megalapítására fordította, gyűjtést szervezett, szinte minden nemes ügy mellett. A román betörés alatt a lángoló Nagyszebenből barátnőjével, a miniszterelnök feleségével, Bethlen Margittal és Bánffy Miklóssal százötven árva csecsemőt mentett meg. Elvégezte a Ferencz József Tudományegyetem bábaképzőjét, és elsőként vonult be képzett ápolónőként a galíciai frontra, ahol két éven keresztül műtősnőként dolgozott, és lelkigondozást is végzett a hadiápoltak körében. Soha nem lankadó lendülettel támogatta élete alkonyán is a diakonissza mozgalmat. 

A művészetek közül a színpad vonztta a legjobban, példaképe az isteni Sarah Bernhardt, de őt magát gyakran inkább Márkus Emíliához hasonlították. Nemcsak a korában divatos látványos élőképekben hívta fel magára a figyelmet, hanem a kor legjelentősebb drámai szerepét, a Nórát is ő alakította először Erdélyben. Befolyása és tehetsége révén révén még egy filmtörténeti érdekességnek is részese lett: címszerepet kapott „Az apacsnő szerelme” című filmben, amely a kolozsvári filmgyártás harmadik alkotása volt. 

Erdélyben Kolozsvár egyik leghíresebb irodalmi szalonjának, az Óváry szalonnak mindenkori vendége volt, ahol Dohnányi Ernőtől Móricz Zsigmondig mindenki megfordult. Sokat köszönhetett neki az Erdélyi Helikon közössége, hiszen Augusta Paton, Kemény János báró felesége mellett ő volt, aki a független írói közösség marosvécsi tartózkodását megszervezte és körülményeit biztosította. Helikoni emlékkönyvében Kuncz Aladártól Tamási Áronig és Szántó Györgyig bejegyzések találhatók, amelyek arról tanúskodnak, hogy meghatározó szerepe volt a találkozók történetében. A budapesti könyvnapok erdélyi standja nélküle üres volt. A fiatal Szerb Antal, mielőtt a helikoni pályázatra küldte a Magyar irodalom történetét, a bárónő jóindulatára bízta a művet, hogy cselekedjen belátása szerint. A mű abban az évben megnyerte a pályadíjat.  

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Nők kivételes helyzetben
Korabeli sztárok, mai példaképek
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Csillogás és nemes ügyek

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti