„Jó esetben fektetésre érnék haza" - sokan boldogan hoznak karrierjük során áldozatokat a családért

Sok anya nem tér vissza a korábbi munkahelyére

Magyarországon közel minden második anyuka nem arra a munkahelyre tér vissza dolgozni, ahonnan szülési szabadságra távozott – derül ki a Profession.hu reprezentatív kutatásából. Ennek hátterében több minden állhat: nem veszi vissza a munkáltatója; ha mégis, akkor nem ugyanabba a munkakörbe vagy beosztásba; de az is előfordul, hogy az édesanya dönt úgy, hogy másik munkahely után néz, amely könnyebben összeegyeztethető a családi élettel.

Ezt választotta Anna is, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem kellett sokat gondolkodnia azon, milyen karrierúton menjen tovább. Vegyészmérnöknek tanult, közben elvégezte a mérnöktanár szakot, majd doktori és MBA fokozatot szerzett. 15 éven keresztül egy nagy gyógyszeripari cégnél dolgozott különböző magas pozíciókban, mellette felkérésre egyetemen is oktatni kezdett. 

Első gyermekét 38, a másodikat 41 évesen szülte, mindkettőjükkel három-három évet volt otthon. 

Miután a kisebbik is óvodába ment, nem tért vissza a korábbi munkahelyére, csak az egyetemi oktatáshoz, mert úgy érezte, azt tudja összeegyeztetni a családi élettel.

„Szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit tanultam, amiért annyit letettem az asztalra, és nem kényszerülök olyan kompromisszumos helyzetbe, hogy nem a végzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozzam egy cégnél hat órában” – mondja.

Kevésbé megterhelő munka a család érdekében

Sok édesanya választ kevesebb felelősséggel járó munkát, amikor visszatér a munkaerőpiacra. Ennek oka, hogy szeretnék megteremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, amely véleményük szerint könnyebben kivitelezhető egy kevésbé megterhelő munkakörrel, rövidebb, rugalmasabb munkaidővel. 

„Azok az édesanyák, akik így döntenek, olyan karrierdöntést hoznak, amely segítségével előnyben részesíthetik a magánéletüket a munkával szemben” – mondja Dr. Szijjártó Linda munka- és szervezet-szakpszichológus. Szerinte az az édesanya, aki a belső értékei alapján, tudatosan és a párja támogatásával hozza meg ezt a karrierdöntést, nagy eséllyel pozitívabbnak éli meg a munkával kapcsolatos választásait. 

Az így hozott döntések hatással lehetnek az önbecsülésre, az önbizalomra és az anyaság kapcsán megélt tapasztalatokra is. 

A jogász Ildikó brüsszeli karriert hagyott a háta mögött. Jól fizető állását és megbecsült pozícióját cserélte le közigazgatási állásra, miután gyermeket vállalt. „Mindig is tudtam, hogy a kinti munkám addig fog tartani, amíg családot nem alapítok. Láttam magam körül anyákat, akik a brüsszeli bürokráciában próbáltak egyensúlyozni a család és a karrier között, ezt nem kívántam sem magamnak, sem a gyerekeimnek” – meséli Ildikó, aki kint ismerte meg magyar férjét, és amikor az első gyermeküket várták, hazaköltöztek.

Ma már egy óvodás és egy kisiskolás gyermek édesanyja, és nem sírja vissza a korábbi életét, mert tudja, hogy az mivel járna. „Nem én mennék értük az óvodába, iskolába, nem velem töltenék a délutánt, hanem bébiszitterrel. Jó esetben fektetésre érnék haza” – magyarázza. Jelenlegi munkáját kompromisszumosnak tartja, de mint mondja, most a gyermekeibe fektet energiát, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttek legyenek. 

Virág már azelőtt a magánéletét részesítette előnyben, hogy gyermeke született. Lemondott a biztos karrierről, a jó fizetésről annak érdekében, hogy anya lehessen. 16 évig dolgozott a banki szférában, végigjárta a ranglétrát, a pénztárosságtól a nagyvállalati hitelezésig minden területen megfordult. Ám a munkájában folyamatos stressznek volt kitéve, soha nem dőlhetett hátra, teljesítenie kellett. 

„Tudtam, hogy ha anya szeretnék lenni, ki kell lépnem a mókuskerékből, olyan munkát kell végeznem, amely nem okoz állandó gyomorgörcsöt, és több kreativitás van benne” – mondja. 

Kilépett, új szakmát tanult, és másfél év múlva megszületett a kislánya. Amikor bölcsődébe ment, Virág elindította saját vállalkozását a rendezvényszervező szakmában. Szerette az új közeget, rengeteg esküvőt és egyéb rendezvényt szervezett, ám ez a munka túl sok időt elvett a gyermekétől. 

„Be kellett áldozni a hétvégéimet, amikor a család biciklizett, túrázott, a Balatonon volt, én akkor is dolgoztam” – meséli. Még mielőtt komolyan elgondolkodott volna, hogyan lépjen hátrébb a családja érdekében, jött a Covid, és döntött helyette. Befejezte a vállalkozását, és a fővárosból visszaköltöztek vidékre, a szülővárosába, ahol olyan munkát keresett, amelyet könnyen össze tud egyeztetni a családi élettel. 

Így ő tudja hozni-vinni az iskolába a lányát, és nem okoz problémát, ha napközben kilép ügyet intézni, vagy otthonról dolgozik, mert beteg a gyerek. „Jelenleg a civil szférában dolgozom, nem túl magas a fizetésem, de megkapom azt a rugalmasságot, amelyre szükségem van. Itt is kreatív munkát végezhetek, ráadásul közösségben, ami nagyon fontos nekem” – meséli.

Fő a tudatosság

„Tudatos és értékalapú döntést hoznak az édesanyák, akik a magánéletüket részesítik előnyben a munkájukkal szemben, amennyiben az a saját és a család értékeivel is összhangban van” – mondja Dr. Szijjártó Linda. Ehhez elengedhetetlen egy támogató társ és a megfelelő anyagi háttér, amely a család szükségleteit fedezi. „Ha családon belül kritika éri az édesanyát, hogy miért hozta magát ilyen helyzetbe, miért nem teljesedik ki a karrierjében, az nemcsak párkapcsolati, hanem egyéni szinten is komoly konfliktust okozhat” – véli a szakember.

Véleménye szerint nem egyszerű egy ilyen döntést meghoznia az édesanyának, mert már amikor a visszatérését tervezi, különböző társadalmi elvárásokkal találja magát szembe. 

„Egyrészt elvárjuk az anyától, hogy továbbra is maradjon az első számú gondozó; ő maradjon otthon, ha beteg a gyerek; ő menjen érte az óvodába, iskolába; vigye edzésre, intézze a bevásárlást, vezesse a háztartást. Másrészt azt is elvárjuk, hogy ha dolgozik, legyen fontos neki a karrierje, valósítsa meg önmagát.” Ezek az egymásnak ellentmondó elvárások – ebben a lelkileg és érzelmileg is megterhelő időszakban – nagyon megnehezítik az édesanya munkaerőpiacra való visszatérését, hosszú távon pedig érzelmi kimerüléséhez, kiégéséhez is vezethetnek.

Ezért a szakpszichológus visszatéréskor nagyon fontosnak tartja a tudatosságot. „Ám az anya ne csak a munkalehetőségek vagy a bér kapcsán legyen tudatos, hanem azzal is legyen tisztában, milyen értékekkel és ambíciókkal rendelkezik, milyen munkakör, munkaidő, mekkora terhelés és felelősség lenne számára ideális az aktuális élethelyzetben, és ez miként hozható összhangba a családi élettel” – mondja.

Merjünk lépni, ha szellemileg nem elégít ki a munkánk!

Anna, Ildikó és Virág egytől egyig elégedettek azzal a karrierúttal, amit választottak. Ám vannak édesanyák, akik hozzájuk hasonló döntést hoznak, de idővel rájönnek, hogy hiányzik a hivatásuk, szellemileg nem elégíti ki őket az a feladat, amit végeznek, többre vágynak. Úgy érzik, a család szempontjából jó döntést hoztak, mégsem boldogok vele, esetleg bűntudat is gyötri őket.

Dr. Szijjártó Linda szerint ilyenkor komoly belső feszültség alakulhat ki az anyában, amely hosszútávon negatív hatással lehet a mentális egészségére is. 

„Ha az édesanya mégis szeretne nagyobb óraszámban dolgozni, más munkát, kreatívabb vagy nagyobb felelősséggel járó feladatot végezni, érdemes átgondolnia a korábbi döntését, hogyan tudna úgy kiteljesedni a munkájában, hogy az általa fontosnak tartott magánéleti értékek se sérüljenek – mondja, majd így folytatja: – Ez nem azt jelenti, hogy tekintse mostantól kevésbé fontosnak a családját, hanem azt, hogy nézze meg, milyen egyéb lehetőségek közül választhat, amelyek segítenek a számára elérhető karrierambíciókat megvalósítani az aktuális élethelyzetben. 

Ha eddig négy órában dolgozott, át tud térni hat órára, válthat munkahelyet, de lehet, hogy az is elég, ha nyíltan elmondja a főnökének, hogy több kihívásra lenne szüksége, és akkor olyan feladatot kap, amelytől kompetensebbnek érzi magát. Fontos tudatosítani és hangot adni a szakmai ambícióknak. Lehet, hogy a döntése maga után vonja, hogy segítséget kell igénybe vennie, esetleg kevesebb időt tölt a gyermekeivel. Utóbbi esetben érdemes azon elgondolkodnia, miként találja meg a számára minőséginek megélt időt a családjával” – javasolja a pszichológus.

Minden karrierdöntés felülbírálható

A szakember sokszor azt tapasztalja – már a visszatérés időszakában is –, hogy az édesanyák véglegesnek tekintik a döntésüket és az ehhez kapcsolódó kihívásokat. „Visszamegyek nyolc órában dolgozni, és soha többé nem lesz időm a gyerekeimre, mondják. Pedig fontos tudatosítani magunkban, hogy a választásunk nem örökre szól, időről időre felülbírálhatjuk, és a karrierambíció kapcsán reálisan elérhető munkalehetőségeket a család igényeihez igazíthatjuk. 

Erre alkalmasak lehetnek azok a pillanatok, amikor a gyermekeink és a családunk is új életszakaszba lép: óvodából iskolába mennek, felső tagozatosok, gimnazisták, egyetemisták lesznek, kirepülnek. 

Ilyenkor is végrehajthatunk apró módosításokat, vagy akár nagyobbat is előreléphetünk a karrierünkben, ahogy vágyaink, ambícióink diktálják” – mondja a szakember, aki azt is fontosnak tartja, hogy ne úgy tekintsünk a munkára és a magánéletre, mint egymással harcoló ellenségekre, hanem mint két egymást kiegészítő életterületre.