Zsuzsival új projektje kapcsán találkozunk Somogyi utcai műhelyében, ahol Stitch Budapest néven tavaly indította el a foglalkozásokat, amelyeket a divatmegreformálásának és demokratikusabbá tételének jegyében kezdett el. A vállalkozás mögött páratlan szakmai tudás és tapasztalat áll.
Egészen kisgyerekkorától közelről láthatta a ruházati ipart. Divattervező édesanyja mellett sokszor fordult meg a Magyar Divatintézetben, és az ottani tervezők munkája, valamint a vidéki gyárlátogatások életre szóló nyomot hagytak benne. „Belenézhettem a külföldi divatlapokba, láttam, hogyan jönnek létre a divatbemutatók, és hosszasan tanulmányozhattam a tervezők divatrajzait.

Az is előfordult, hogy én fordítottam a trendelőrejelzéseket a magyar nyelvű kiadványhoz, mert jobban tudtam angolul, mint anyukám” – mondja.

Érettségi után a Könnyűipari Műszaki Főiskolára jelentkezett ruhaipari mérnök szakra, ahol az oktatás még mindig a 60-as évek ruházati iparának korszerűtlen nagyipari technológiájánál tartott. Közben, a rendszerváltás után sorra szűntek meg a gyárak is, így perspektíva alig volt itthon ezen a területen. Zsuzsi már akkor nagyon tudatosan kereste a külföldi lehetőségeket, és egészen New Yorkig ment az elképzeléseinek megfelelő tudásanyagért: „Meg akartam ismerni a divatszakma működésének üzleti oldalát, mert ezt éreztem az itthoni tervezők legnagyobb hiányosságának, ezért jelentkeztem New Yorkban a Fashion Institute of Technology-ra. Itt megismerhettem a szakma rejtelmeit, a trendelőrejelzések módszertanától kezdve a divatlapok belső működésén, a piackutatáson át a divatesemények szervezéséig. Megtanultam, hogyan működik az a globális hálózat, ami mára sajnos az egyik legnagyobb környezeti terhet jelenti a Föld számára. Annyi fantasztikus anyaggal és információval találkoztam, hogy azt éreztem, életem végéig csak tanulni szeretnék.”

Zsuzsi a tanulmányai után New Yorkban kezdett el dolgozni, többek között egy ruhatárrendező webalkalmazás fejlesztésén. Ennek kapcsán megismerhette a New York-i informatikus köröket és a 2000-es évek start-up kultúráját. „Olyan szemantikus meetupokra jártam, ahol például ott volt a Metropolitan Múzeumnak és a New York Timesnak a fő archivistája. Olyan szakemberekkel ismerkedtem meg, akik azóta az innováció kulcsfigurái lettek a saját területükön.”
Tizenhárom év után visszavágyott Budapestre családot alapítani és a megszerzett szaktudását kamatoztatni. „Akkoriban olvastam Joseph Campbell The Hero's Journey című könyvét, amely a jungi elmélet továbbgondolása arról, hogy a saját életünknek is olyan mintái vannak, mint a meséknek és a mítoszoknak. Ebben szerepelt, hogy

az embernek van egy indíttatása, elindul megszerezni valamit, de aztán vissza kell térnie arra a helyre, ahol hiányzott az, ami miatt elindult. Ha a főhős ezt halogatja, akkor elvész az erdőben, azaz értelmetlen csalódások érik” – meséli.

Külföldön szerzett tudásának és tapasztalatának köszönhetően hazaköltözése után szinte azonnal állás­ajánlatot kapott egy frissen indult, svájci alapítású webshopnál. Hamar megtalálták a magyar divattervezők is, hogy közreműködjön nemzetközi megjelenéseikben, vagy a marketing stratégiájuk kialakításában. Akkoriban jutott el Budapestre a start-up kultúra, így aktív szerepet vállalt az első ilyen hazai események létrehozásában is.
Miután az egyik hazai inkubátorcég felkérte, hogy közgazdászok és designerek számára márkaépítésről tartson előadást, az ehhez kapcsolódó mentorprogramból megszületett az első tanfolyama divatmarketingről, kommunikációról és márkaépítésről. A program akkori résztvevői közül azóta sokan lettek sikeres, országosan ismert tervezők. Ezt követték az oktatói felkérések a Lucia Divatakadémiától, a KREA Design Iskolától és a Metropolitan Egyetem Divat- és luxusmárka-menedzsment szakáról, ahol azóta is divatmarketinget oktat.

A Stitch Budapest műhely létrehozásával a nagyüzemi divatipar helyett visszakanyarodott az egyéni ruhakészítés irányába. A fő célja olyan szabásminták készítése, amelyek a nem konfekció méretű nők számára nyújtanak segítséget a divatos és egyedi öltözködésben.

Külföldön már egyre többen készítik maguk a ruháikat, sokan kevesebb mint egy éves gyakorlattal. Óriásira nőtt a független szabásminta készítők piaca, akik korszerűbb mérettábla alapján, mai igényekre tervezik a szabásmintákat részletes elkészítési útmutatókkal, segédeszközökkel és oktatóvideókkal.

Ezeknek a cégeknek az egyik fő célcsoportja a molett nők.
Itthon ezzel szemben felnőtt egy olyan generáció, akik nem tudtak otthon, a szüleiktől megtanulni varrni. Így az induláskor Zsuzsi a környezettudatos termékek készítésén keresztül a kezdő varrótanfolyamokra fókuszált. Ezek tökéletes gyakorlási lehetőséget adnak a varrási műveletek és a varrógépkezelés elsajátítására, és közben gyors sikerélményt is nyújtanak. Zsuzsi számára fontos az is, hogy a gyakorló darabokkal nem termelnek hulladékot, hisz minden tárgy, ami a tanfolyamokon készül, hasznos. Újra-szalvétákkal, bevásárláshoz használható vászonzsákokkal, konyhai törlőkendőkkel és egyéb apróbb lakástextilekkel kezdik a varrást, majd ezt követi az egyszerűbb ruhadarabok készítése. „Az óra elején a legtöbben nem hiszik el, hogy az óra végére ilyet tudnak majd varrni. Aztán persze teljes az extázis. A látásmódjuk is megváltozik. Akár négy óra alatt meg lehet tanítani valakit arra, hogy elkészítsem egy viszonylag komplikált dolgot úgy, hogy akkor lát először varrógépet. Ha ezt nem láttam volna, nem hinném el” – meséli.

Az új készségek megszerzése mellett ez a manuális tevékenység szellemileg is feltölti a hozzá érkezőket. A gyakorlati tudás mellett Zsuzsi nagyon sok elméleti ismeretet is átad az alapanyagokról, a technológiai lehetőségekről és a design szemléletről. A tavalyi indulás óta legalább 160 ember fordult meg a pici műhelyben. Néhány hónapja a tanfolyamok már a Budapesten élő külföldiek számára is elérhetőek angolul.

A műhely kiscsoportos foglalkozásai azonban nem csak a sikerélmény miatt működnek valódi önbizalom növelő terápiaként.„A Stitch Budapest egy »biztonságos zóna«. Mi, nők hajlamosak vagyunk rá, hogy folyamatosan megfeleljünk valaminek. Ide viszont nem kell tökéletes frizurában érkezni, egymás között vagyunk. Amikor méretvételkor kiderül, hogy mindenki eltér a konfekció mérettől, és vannak »problémás« testrészei, akkor a résztvevők a saját testüket is könnyebben el tudják fogadni és lehetőséget kapnak arra, hogy így is csinosan tudjanak öltözködni.”
Zsuzsi idei tervei között szerepel egy online tanfolyam létrehozása, egyedi méretre készült szabásminták készítése és egy webshop, ahol a varráshoz szükséges eszközöket szeretné forgalmazni. A hosszú távú terv pedig egy gyerekek számára készült pedagógiai program kidolgozása más szakemberek bevonásával. „8–12 éves kor között még nagyon nyitottak a gyerekek, a játékokból hozott manuális készségük is jó és könnyen tanulnak. Később viszont már sokkal nehezebben tudják elsajátítani a kézimunkázás mozdulatait, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy időben kapjanak olyan lehetőségeket, ami a kézügyességük fejlesztésén felül a matematikai képességeiket és a térlátásukat is fejleszti. Azt szeretném, ha olyan taktilis élményben lehetne részük, ami fontos nemcsak a fejlődésükben, hanem az életvitelükben is. Ahogy szükség van a mozgásra, az ének-zene órára, legyen része a mindennapjainknak a varrás tudás is, hogy ne kelljen kidobnunk valamit csak azért, mert elszakadt, vagy leszakadt róla egy gomb.”  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az elmúlt években rengeteg új és hasznos információval lettünk gazdagabbak a cukorral kapcsolatban, abban viszont a legtöbb szakíró egyetértett, hogy káros és egészségtelen. Vagyis „a cukorevés a gazdagság jele” végletéből átestünk a másik végletbe, amely méregnek tekinti a répacukrot. Pedig a cukorral önmagában nincsen baj, a gond általában velünk van, ugyanis ha mértéktelenül sokat fogyasztunk belőle, az már valóban probléma lehet.

Étkezési cukorként hazánkban elsősorban a cukorrépából nyert répacukrot vagy a cukornádból készített nádcukrot tartjuk számon, de éghajlatonként és földrészenként is eltérő lehet, hogy miből állítják elő. Az északi országokban például gyakori a juharcukor, amelyet a juharfa nedvéből gyártanak, Ázsiában pedig közismert a kókuszcukor és a pálmacukor is. Arról, hogy melyiknek a fogyasztása egészségesebb a másikénál, megoszlanak a vélemények, no és a kereskedelmi érdekek is gerjesztik a versenyt.

A sima étkezési cukor (szacharóz) remekül használható ételek édesítésére, de nagy mennyiségű, túlzott fogyasztása – magas kalóriatartalma miatt, az elhízás miatt – közvetlenül lehet felelős több tucat megbetegedésért. A fogszuvasodás a legismertebb, ám még számos egyéb betegség kialakulásával is összefüggésbe hozható. Gyermekek túlzott cukorfogyasztása hatással lehet a hangulatukra, akár figyelemzavart, viselkedési zavart is kiválthat, fokozhatja a hiperaktivitást. Hajlamosabbak lehetnek az allergiára, az elhízásra, valamint növeli az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Sokan nem tudják, de az alkoholhoz hasonlóan a cukor is függőséget okozhat.

Cukor helyett édesítőszerek, cukorpótlók

A világnak viszont kimeríthetetlen igénye van az édes ízekre, az édességre, így az étkezési cukor kiváltása napjaink egyik központi problémája lett. A ma használatos édesítőszerek, cukorpótlók a cukor kalóriatartalmának csupán töredékével rendelkeznek. Ám egészségügyi, élettani hatásuk sok szempontból kérdéses: egyes fajtái például emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak (pl. hasmenést). Ebből adódóan 12 év alatti gyermekek számára nem javasolt a cukrot édesítőszerekkel, cukorpótlókkal helyettesíteni.

Mégis, mennyit adhatok a gyermekemnek?

 

Az egészséges életmód egyik alappillére az egészséges táplálkozás, ez pedig nemcsak a kiegyensúlyozott, változatosan összeállított étrendet jelenti, hanem feltétele a mérsékelt cukorfogyasztás is.

Szakértők szerint viszont nem indokolt a teljes cukormegvonás, ha azt egészségügyi probléma nem teszi szükségessé (pl. cukorbetegség), viszont mindig elengedhetetlen odafigyelni a bevitt mennyiségre!

Az egészséges életmód és a tudatos vásárlás kéz a kézben járnak

Feltételezzük, hogy mindenki a WHO által javasolt 5% alatti fogyasztást tartja irányadónak. Ez átlagosan 25 grammnak, kb. 6 teáskanálnyi cukorbevitelnek felel meg – ami első hallásra őrületesen soknak tűnhet, legalábbis nekem annak tűnt. Csakhogy jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ma már szinte minden előre csomagolt étel tartalmaz hozzáadott cukrot, olyan ételek is, amelyekre nem is gondolnánk.

 

Nem árt vásárlás előtt alaposan tájékozódni az ételek összetevőiről, hozzáadott cukortartalmáról, ugyanis nem csak a kifejezetten édességnek mondható ételek rendelkeznek magas cukortartalommal. Azért nem kell rögtön elátkozni az összes ételgyártó céget, hisz főzés-sütés során sokszor mi magunk is cukrozzuk az ételeinket, így hiába figyelünk oda, hogy a gyermek kevés süteményt, csokoládét fogyasszon, mert főtt étel formájában is hozzájuthat a már nem javasolt mennyiséghez.

A kávé és a cukor nem feltételezik egymást

Általánosságban a szülők nagy része odafigyel erre, és törekszik minél egészségesebben táplálni a gyermekét, minimalizálni az ételekhez adott cukrot. Ám sajnos még mindig nagyon sok szülő hordoz rossz családi mintát az étkezés terén is, és rengetegen nincsenek tisztában az egészséges táplálkozás jelentésével. Mi itthon tudatosan figyelünk a cukorfogyasztásra. Férjemmel még a főiskolán „szoktunk le” a cukorról. Akkoriban napi átlag 3–5 kávét fogyasztottunk cukorral, vizsgaidőszakban akár ennél is többet. Egy idő után rájöttünk, hogy cukor nélkül is meg tudjuk inni, sőt, annyira hozzászoktunk, hogy a mai napig sem teszünk bele semmilyen édesítésre szolgáló szert. Sütésnél viszont használunk sima fehér répacukrot, csakhogy igen ritkán sütünk süteményt vagy készítünk bármilyen édességet.

Egy kilogramm cukor a mi háztartásunkban 6-8 hónapig elegendő.

A csokoládé viszont a gyengém, sűrűn fogyasztok is belőle. A kisfiam is ehet édességet, néha csokoládét is, csak meg van határozva, hogy mikor, mennyit és milyen minőségűt!

A mértékletesség erény, és tanulni is lehet

A cukor témájának – az egészségügyi vonatkozásain kívül – van egy másik oldala is, amellyel szintén érdemes foglalkozni: a mértékletességre nevelés. Azt vettem észre, hogy kevés édesanyának sikerül megtalálni az arany középutat, megszabni az egészséges határokat a cukorfogyasztás terén (is). Ennek pedig sajnos sokszor az az oka, hogy mi, felnőtt emberek sem vagyunk mértéktartók, így elég nehéz mértékletességre nevelni gyermekeinket.

Találkoztam már mind a két véglettel: a teljes tiltással és a túlzott cukorfogyasztás engedésével is.

Van olyan ismerősöm, akinek a gyermeke egyáltalán nem ehet édességet, csokoládét, még életében nem is evett, de még olyan cukros ételt sem, amelyet az édesanya maga készítene el, például császármorzsát vagy aranygaluskát. Talán ez mégis a jobbik véglet, mert a másik ismerős családban a két kisgyermek az édes tésztaféléket napi szinten fogyasztja, tejszelet, túró rudi és krémtúró kíséretében.

Szülőként ebben is hatalmas felelősség hárul ránk, az étkezés területén is nekünk kell határokat szabni, amelyeket aztán be kell tartanunk és be kell tartatnunk. A mi feladatunk odafigyelni gyermekeink egészségére, mi tanítjuk meg nekik, hogy mennyit szabad és mennyi az elég, hogy az édesség jó dolog, de a jóból is megárt a sok.

Ezzel lehet vitatkozni, vannak elképzelések, tapasztalatok, érvek és ellenérvek. Sokkal fontosabb kérdés, hogy mit kezdjünk 2700 gramm kapálózó szeretettel sürgősségi császármetszés esetén, ha az anya altatásban van, így nem tehetjük azonnal mellre. A szeretet ugyanis hiperérzékeny dolog. Mégsem helyezhetjük egy műanyag bölcsőbe, miközben kétségbeesetten üvölt a közelségért. 

Ilyenkor próbáljunk találni egy jó apát. Honnan tudjuk, hogy jó? Onnan, hogy jelen van. A többi tulajdonsága ilyenkor nem számít.

Jelen van, és ez elég ahhoz, hogy jó apa legyen. Általában a műtő melletti szobában találjuk. Néha zokog, máskor kiabál. De az sem ritka, hogy teljesen nyugodt. 
Ha megtaláltuk, kérjük meg, hogy vegye le a pólóját. Lehet, hogy kérni sem kell, ösztönből tépi le magáról, mint Superman. Megesik, hogy követeli a gyerekét: adják ide, adják ide! Máskor csak szemérmesen figyeli a szoba sarkából az eseményeket. Mindez nem számít: a lényeg csupán annyi, hogy a szőrös, forró mellkas fedetlenné váljon. Helyezzük rá a gyereket. 

Ezt úgy hívják, hogy szőrkontaktus. A csecsemő megnyugszik, mert meleg, puha felületen fekszik, miként az anyaméhben. Minden valószínűség szerint érzi, hogy nem valamin, hanem valakin van. Amennyiben apja korábban beszélt hozzá, talán még a hangját is felismeri.

Olyannyira biztonságban érzi magát, hogy megpróbál szopni a mellbimbóból. Szemrehányóan felnéz. 
Az apa ilyenkor jóízűen nevet. Szoptatni valóban nem tud, de már ott és akkor érzi: 2700 gramm szeretetért a világon minden másra képes lesz.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

„A csodálatos helyszín a Vármegyeháza patinás szívében található” – mondta Kiss-B. Atilla főigazgató a sajtótájékoztatón. – „Ez egy ékszerdoboz hangulatú félig zárt tér, amely felül nyitott, így ki tudunk menni a szabad ég alá, de körben zárt, ezáltal remek akusztikával rendelkezik, tehát nem is szorul hangosításra.”

A főigazgató arra is kitért, hogy a hosszú bezártság után milyen fontos a találkozás a művészek és a nézők között. „A pandémiás időszak mindannyiunkat próbára tett. Próbára tette a türelmünket, az egymásba vetett bizalmunkat, a hitünket, a kitartásunkat. Azt gondolom, hogy az Operettszínház remekül állta és állja a próbát. Sikerült a közalkalmazott dolgozóinknak és művészeinknek megélhetést biztosítani, és biztonságban tudhatták magukat a szabadúszó művészeink is, akik hűségesen teljesítettek az Operettszínház irányába. Egyedülálló módon sikerült egy olyan forrást elkülöníteni, amely biztosítja megélhetésüket egészen szeptember végéig.” – mondta el beszédében. – „A csoda az előadók és a közönség között jön létre valahol félúton, és ezekre a találkozásokra lassan sort tudunk keríteni.” – tette hozzá Kiss-B. Atilla.

„Na végre!” – így indította beszédét a Pesti Vármegyeháza képviseletében dr. Tarnai Richárd kormánymegbízott, kifejezve ezáltal az üdvözletet, amellyel fogadja a Vármegye háza udvara az Operett intézményét és műfaját. 

Bori Tamás rendező kiemelte, hogy a koncertsorozathoz egy új hangszerelés készül, mely illeszkedik a helyszín különleges akusztikájához.

„A Vármegyeháza udvarán vetített hatások egészítik ki a látványt”– folytatta Somfai Péter műszaki igazgató. „Közel visszük a közönséghez az előadást, az akusztikus produkció szinte együtt lélegzik a nézőkkel.”

A sajtótájékoztató kellemes nyitóhangulatát Janza Kata és Szabó P. Szilveszter duettje teremtette meg az Elisabeth című musical egyik részletével. Elhangzott Kálmán Imre Marica grófnő című operettjéből a Hej, cigány Dolhai Attila előadásában, végezetül pedig Dancs Annamari és Laki Péter perdült táncra a „Cintányéros cudar világ” közkedvelt slágerével.

Talán ezért is faltam olyan mohón a visszajelzéseket. „Olyan a hajad, mint…” „Teljesen úgy beszélsz, mint…” „A mosolyod ugyanolyan, mint…” És ezekből a mintekből próbáltam összerakni magam, ki vagyok én a világ szemében. „Modellalkatnak” túl sportos, nőiesnek meg túl sovány. A hajam – amit a fodrászom egyszer seszínűnek nevezett –, ha egyenesre szárítottam, begöndörödött, ha göndörre, kiegyenesedett, tényleg se ilyen, se olyan nem volt. Kamaszként az ember amúgy is két világ közé szorul. Túl gyerekes a felnőtt dolgokhoz, de túl felnőtt, hogy gyerekesen viselkedjen. A testemmel is valahogy így voltam, sehova se tartoztam igazán. Ennek ellenére sértetlenül kievickéltem az ingoványos kamaszévekből, talán a biztos és elfogadó családi hátterem miatt, talán mert nem ért olyan trauma ebben az érzékeny időszakban, ami elindított volna a lejtőn. Elfogadtam magam, azt a fiatal felnőttet, később feleséget, majd anyát, akivé lettem.

Van, aki nem jut ki sérülés nélkül, mások pedig benne ragadnak a saját testükről alkotott képük és a szerintük elvárt testkép különbségének rögeszméjében.

Mindennap azon vannak, hogy a kettő között tátongó szakadékot eltüntessék. Ez feléli az életüket, a kapcsolataikat és mindent, amit korábban az élettől vártak. Ma pedig végképp nehéz kamasznak lenni. A közösségi média irreális elvárásokat támaszt felénk, a reklámok viszont azt sugallják, hogy a tökéletes test mindenki számára elérhető. A „tökéletes” bizony nem egyenlő az egészségesen normálissal, az átlagosnak pedig közelében sincs.

De várhatunk-e megoldást onnan, ahol maga a probléma gyökerezik? Nem olyan régen jelent meg, de mondhatni divattá nőtte ki magát a „recovery” mozgalom.

Ha Instagramon rákeresünk a kifejezésre, fiatal lányok profiljait találjuk, akiknek a képe alatt a „BIO”-ban a megszokott kor, nem, származás mellett az érdeklődési kör helyett cuki emotikonokkal díszítve az „anorexia nervosa”, „AN” vagy „ANA” kifejezéseket látjuk.

Esetleg, hogy hányszor kerültek kórházba, vagy kellett szondán táplálni őket. Képeket többnyire az elfogyasztott ételekről, tápszerekről töltenek fel, és szelfiket a kórházakból, hogy hol tartanak a gyógyulásban, mert a kitűzött cél a gyógyulás, az egészséges testsúly elérése. A lényeg azonban a kiposztolt képek alatti eszmefuttatásokban rejlik. Milyen problémák foglalkoztatják őket, lent vagy épp fent vannak a hullámvölgyeikben, milyen napjuk volt. A kommentek pedig nem maradhatnak el. „Különleges vagy”, „meg tudod csinálni”, „úgy aggódunk érted”, „nagyon szeretünk”.

Segíthet az online nyilvánosság „kiegészítő kezelésként”, közösséget formálva a hasonló problémával küzdő embereknek? Vagy pont ellentétes hatást ér el, hiszen ezen a platformon, a sztárok és szupermodellek mellett jelenik meg saját képünk is, és az összehasonlítás elkerülhetetlen. Közönség elé tárjuk a legintimebb problémáinkat. Ráadásul a visszacsatolás minden esetben pozitív, pozitívabb, mint máskor: ebben a helyzetben ugyanis sokkal többen szeretnek és aggódnak értem, figyelnek rám, érdekesebb vagyok és tényleg más. De úgy vagyok más, hogy közben tartozom is valahová…

…ahová csak addig tartozhatok, amíg nem gyógyulok meg.

#anorexianervosa #anorexiarecovery #believeinyourself #anorexiafighter #weightgainjourney #motivation

Régen szúnyogriasztót inkább csak a horgászok használtak, vagy azok, akik olyan területen jártak, ahol hemzsegtek a szúnyogok. Ma már a hétköznapi estéken is megfontolandó ennek alkalmazása, a szúnyogháló pedig nálunk is több lett egyszerű praktikumnál. „A szúnyogok elleni védekezés nemcsak a viszkető csípések elkerülése végett fontos, hanem azért is, mert egyes típusaik veszélyes betegségeket hordozhatnak. Ilyen például a tigrisszúnyog, amely az agyvelőgyulladás vírusait is terjesztheti, és amely már nálunk is megjelent” – mondja dr. Kádár János infektológus főorvos. Erre a veszélyre az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete is fölhívta a figyelmet, amikor nemrég közzétette a klímaváltozás egészségügyi hatásait összegző jelentését. Az ázsiai tigrisszúnyog az agyvelőgyulladás kórokozója mellett hordozhatja a nyugat-nílusi láz, a Chikungunya-láz, a dengue-láz, a sárgaláz és a Zika vírusát is. A moszkitó egyre jobban terjed Európában, a következő évtizedben várhatóan Nyugat-Európa túlnyomó részén is megjelenik.

Elvétve derül ki

A tigrisszúnyog által terjesztett betegségek közül itthon a nyugat-nílusi láz fordul elő, ami az esetek nagy részében tünetmentes. Olyannyira, hogy fertőzéskor még influenzaszerű panaszok is csak elvétve jelentkeznek. Ha mégis, akkor a tünet hőemelkedés és láz, izomfájdalom, hányinger és hányás, fejfájás lehet. Ezekhez neurotikus panaszok ritkán társulnak, ha igen, akkor jellemzően hangulati ingadozásról, rossz közérzetről, tudatzavarról és agyi működési zavarról van szó.

A fertőzés legsúlyosabb tünete a komoly idegrendszeri gyulladás, ami agyvelőgyulladást vagy agyhártyagyulladást is jelenthet.

Mivel az esetek többsége tünetmentes, a fertőzés előfordulásáról megbízható hazai adatok nincsenek. Az mindenesetre ismert a gyakorlatból, hogy míg a kullancs okozta idegrendszeri gyulladások száma mostanában csökkent, addig a nyugat-nílusi vírus okozta gyulladások száma nő. Az ilyen esetek kezelése nehézkes, nincs ugyanis olyan gyógyszer, amely a vírus ellen hatna. Emiatt csak az agyödémát csökkentő tüneti terápia jöhet szóba. Ez általában szteroidokkal történik, amit a beteg addig kap, amíg tünetei fennállnak. Ha az állapota nagyon súlyos, intenzív osztályos ellátásra is szükség lehet.

Kinek a feladata?

A vérszívók irtásnak fontossága idén nemcsak az új betegségek miatt került be jobban a köztudatba, hanem azért is, mert idén a szokásosnál jóval több szúnyog van. Ennek oka, hogy az esők után hirtelen jött nagy meleg felgyorsította a lárvák fejlődését, így a májusi esőzések után kialakult több ezernyi pocsolyából és árokból kikelt szinte minden szúnyog. A védekezés ellenük a katasztrófavédelem feladata, az ő internetes felületükön érhető el az a naptár is, amelyik heti bontásban mutatja, hogy az adott időszakban hány hektáron, milyen településen és kerületben terveznek légi vagy földi védekezést.

A városokban és falvakban gyakorlatilag mindenhol vegyi módszerekkel dolgoznak – ott a kifejlett szúnyogok likvidálása a cél, csak azok ellen védekeznek –, míg a vízparti agglomerációs területeken biológiai megoldást alkalmaznak. Az alacsony dózisban kijuttatott kémiai irtószer az érzékenyebb rovarokat – köztük a szúnyogokat – pusztítja el, a biológiai készítmény pedig kizárólag a szúnyoglárvákra veszélyes. A felhasznált irtószerek emberekre, háziállatokra és növényekre nem ártalmasak, a szabadban néhány óra alatt lebomlanak.

A szúnyogok gyérítését házilag akkor is segíteni kell, ha amúgy a védekezés rendben zajlik. Ennek oka, hogy sok az olyan szúnyogfaj, amelyek lárvái kisebb vízgyűjtő edényekben, de akár a keréknyomban megülő esővízben is fejlődnek. Városi környezetben különösen sok az olyan tárgy, amelyben az összegyűlő víz lehetővé teszi a vérszívók szaporodását. Mivel az ezekből kikelő rovarok akár napokon belül pótolhatják az elpusztított vérszívókat, fontos a fölszámolásuk. A megfelelő védekezés érdekében figyelni kell arra, hogy a kertben tárolt vödröket és kannákat, talicskákat és ponyvákat, vagy éppen gyerekjátékokat úgy tárolják, hogy azokban esővíz véletlenül se tudjon összegyűlni. Az sem szerencsés, ha a virágcserepekben hosszabb ideig áll a víz. Ugyancsak fontos, hogy az állatok itatóvizét ne csak utántöltsék, hanem teljes egészében cseréljék. Az esővízgyűjtő hordókat le kell fedni, vagy sűrű hálóval letakarni.

Bőrféreg és szívféreg

Szintén szúnyogok közvetítésével terjed az usutu vírus és a bőrférgesség, de ezek járványügyi jelentősége nagyon pici. Az usutu madárról terjed az emberre, az esetek nagy része pedig tünetmentes. Ha mégis jelentkeznek panaszok, akkor az általános rosszullét, fejfájás, láz, izomfájdalmak, esetenként kiütés a jellemző. A tünetek egy-két hét alatt maguktól elmúlnak. A bőrférgesség embereken szintén nagyon ritka, itthon évente csak átlagosan hat esetet diagnosztizálnak.

Rengeteget hallani a szívférgességről is, ami elsősorban a kutyákat betegít meg, emberre ez a parazita nem jelent veszélyt: Magyarországon még nem diagnosztizáltak humán megbetegedést, de világviszonylatban sem gyakoriak az ilyen esetek.

Kullancs a kertben

Kullancsokkal nemcsak a kirándulók találkoznak gyakran, hanem azok is, akik kertben tartják a kutyájukat: ha az eben nincs kullancsriasztó, mondhatni napi rendszerességgel kell belőlük kiszedegetni a vérszívókat. A helyzet hasonló bármilyen terepen, ezért a többféle betegséget is terjesztő pókszabásúak ellen mindenütt fontos védekezni. „A közép-európai erdők kullanccsal alaposan fertőzöttek, jelentős részük pedig hordozza is a kullancs okozta agyhártyagyulladás vagy a Lyme-kór kórokozóját” – hívja fel a figyelmet Kádár János. Az infektológus kiemeli, hogy az ellenük használható riasztók alkalmazásakor mindig el kell olvasni a termékleírást, és azt, hogy azok kullancs ellen mennyi ideig jelentenek védelmet. Ugyanis ez jellemzően nem egyezik azzal az időtartammal, amíg a szúnyogokat távol tartják. Nem jelentenek védelmet a közvélekedés szerint kullancsriasztó, ám valójában hatástalan praktikák, például a fokhagyma evése.

Megelőzni vagy kezelni

A súlyos agyvelő- és agyhártyagyulladást okozó kullancsencephalitis védőoltással megelőzhető, viszont ehhez nem elég a három alapoltás, ötévente emlékeztető oltásra is szükség van. Aki ezt elmulasztja, nem lesz kellőképpen védett. A Lyme‑kór ellen nincs oltás, a feltételezett betegség kezelését pedig nem szabad megkezdeni pusztán egy kullancscsípés miatt. Ennek oka, hogy olyankor a betegséget jelző Lyme‑folt nem jelenik meg, viszont a kórokozó ettől még életben maradhat úgy, hogy közben nem tudnak antitesteket kimutatni – erre dr. Lakos András infektológus is felhívja a figyelmet az érintetteknek szóló tájékoztatóban. Ha ez a helyzet, akkor a későbbiekben nem sok esély marad a fertőzés felismerésére, szövődmények viszont kialakulhatnak.

Magyarán a Lyme-foltot azért kell megvárni, hogy a pontos diagnózis fölállítható legyen. Mivel ez a betegség bármikor gyógyítható – tévhit, hogy minél előbb kezelni kell –, ez fontosabb, mint a gyorsan megkezdett kezelés.

Fölösleges a kullancs bevizsgáltatása is, e vérszívóknak ugyanis jelentős része, akár ötven, de egyes vizsgálatok szerint akár száz százaléka is fertőzött lehet Lyme-baktériummal. Emiatt minden kullancsot fertőzőnek kell tekinteni. Ugyanakkor annak valószínűsége, hogy a fertőzést a vérszívó az embernek átadja, csupán két százalékos.

Ne égjen a zsír!

Nyáron nemcsak a vízparti programok és a kirándulások gyakoriak, hanem a grillezések, szalonnasütések is. Az ilyen eseményeknél a füst belélegzését mindenképp kerülni kell, az ugyanis egészségre káros anyagokat tartalmazhat. A füst bizonyos vegyületei az ételekbe kerülve is veszélyesek lehetnek, főképp, ha a tűzre zsír vagy páclé csöpög, esetleg húsdarab esik. „Ha ezek megégnek, belőlük policiklusos aromás szénhidrogének képződnek, majd visszacsapódva a sültekre kerülnek. Mivel a zsírosabb húsokból nagyobb eséllyel csöpög ki zsír, grillezéshez tanácsos soványabbakat választani” – mondja Antal Emese dietetikus, a TÉT Platform szakmai vezetője.

Emellett figyelni kell arra, hogy ha mégis zsiradék csöpög a tüzelőanyagra, annak hatására pedig felcsapnak a lángok, akkor a sütögetést szüneteltessük addig, amíg a tűz alább nem hagy. Azzal nincs probléma, ha valaki a szalonnából kisülő zsírt csöpögteti kenyérre, ugyanis a zsír olvadáspontja és lobbanáspontja nagyon távol van egymásról. Magyarul az, hogy a szalonnából csöpög a zsír, nem jelenti azt, hogy az ég is.

Jóból is megárt a sok

Túl gyakran – havonta többször – semmiképpen nem szerencsés grillezni vagy szalonnát sütni, mert a húsban természetes módon is jelen vannak olyan anyagok, amelyek komoly és tartós hő hatására egymással reagálva rákkeltő vegyületté alakulhatnak. Mivel ezek leginkább a hús felületén, a picit megszenesedett részekben gyűlnek össze, ezeket mindig érdemes levagdosni az elkészült szeletekről. Füstölt, sóban tartósított húsokat, vagy éppen a sült bacont soha nem szabad grillezni, a bennük lévő nitrites pácsóból ugyanis egészségre káros nitrozaminok képződnek.

Mi van a hús alatt?

Szalonnát sütni és grillezni lehet hagyományos keményfán, vagy ha valaki nem akar sokat várni a parázsra – vagy egyszerűen csak nem kertben, hanem teraszon grillezik –, akkor faszénen. Alternatívát jelent még a faszénporból formára préselt brikett is, viszont arra figyelni kell, hogy annak milyen típusát választjuk.

Azokat érdemes kerülni, amelyeknél a faszenet vegyi anyagok tartják össze, érdemes inkább olyat vásárolni, amelynél kukorica- vagy burgonyakeményítő az a kötőanyag, amely préseléskor összetartja a brikettet.

Ez a tüzelőanyag általában könnyebben gyullad a hagyományos faszénnél, a hőt pedig tovább tartja. Gyújtófolyadékra persze ennél is szükség lehet, amelyet körültekintően kell használni: csak arra, hogy a fából, faszénből vagy brikettből stabil tűz, illetve parázs képződjön. Mire az kialakul, a gyújtófolyadék teljesen elég, az élelmiszerrel nem is találkozik, nem szennyezi be. Gondot csak az jelenthet, ha akkor tesszük a tűzre, amikor a grillezés már kezdetét vette. Ha ilyenkor van kialvóban a parázs, le kell róla húzni a rácsot, majd csak akkor folytatni a sütögetést, amikor a gyújtófolyadék már elégett.

Kellemetlen társaság: a vándorpatkány

Budapesten is egyre gyakrabban érkezhet váratlan vendég a kerti programokra, ugyanis elszaporodtak a patkányok.

A vándorpatkány a nedves, hűvös, sötét környezetet kedveli, legszívesebben az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. Fészkét közvetlenül a házak alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben is, amelyet kibővít. Járata a felszín alatt 30–50 centiméter mélyen halad, annak kitáguló része a fészek. Egy-egy fészeknek legalább kettő, de inkább három-négy kijárata van: az egyik jellemzően az épület közvetlen közelében van, a másik magába az épületbe vezet.

Nagyvárosokban az állat a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületeken belül felhalmozott lomok, törmelékek között is fészket rakhat. A házi patkány az ember közvetlen környezetében él, fészkét leggyakrabban a padláson, meleg, száraz helyen alakítja ki. A kártevők az épületek szerkezetében is kárt tehetnek – a beton és a kemény fém kivételével mindent, így az alumíniumot, rezet, ólmot, követ, fát is megrágják –, és több betegséget is terjeszthetnek. Ilyen például a leptospirózis, a trichinellózis, a kiütéses tífusz, a patkányharapási láz és a vírusos hemorrágiás láz. Ezért kulcskérdés a közösségi védekezés ellenük.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Mitől lesz az otthon harmonikus?

Például attól, hogy olyan dolgokkal vesszük körbe magunkat, amiket szeretünk, és amik között jól érezzük magunkat. Sokszor azonban többféle stílus, hangulat is tetszhet egyszerre. A nekünk tetsző dologból ezért egy rendezőelv alapján haladva kell kiválogatnunk otthonunk darabjait, a „lakótársakat”. Ez a rendezőelv tulajdonképpen egy olyan belőlünk fakadó élet-sűrítmény, ami az összes eddigi tapasztalatunkat (pl. gyermekkori otthonunk, rokonaink lakásai, szálláshelyeken látottak, aktuális trendek) figyelembe véve határozza meg azt az ideát, hogy a tökéletes lakás megteremtéséhez mi számunkra a legfontosabb. Nincs tehát jó, vagy rossz megoldás, a lényeg, hogy tükrözzön minket a lakás, és személyes varázsunkat a térben is érzékelni lehessen.

Nálunk a rendezőelv, a lakás legjellemzőbb vonása a régi, az új és a „régies új” keverése. Most egy régi házban – régi, de felújított ablakokkal, ajtókkal – lakunk viszonylag sok új dologgal és néhány jelzésértékű régi darabbal, de ha új házban laknék, biztosan több régi darabot szereznék be. A régi–új téma mindig is foglalkoztatott, utazások alkalmával is szeretem az olyan kompozíciókat fotózni, amikor egy nagyon modern épület tövében megbújik egy régi. Régi házban régi bútorokkal azonban nem szeretnék élni, az már túl múzeumi, kényelmetlen, megáll bennük az idő, a csak új pedig egy kicsit lelketlen és túl gyors számomra.

Szeretem még a régies új, a vintage darabokat is, amikor egy régi formát újonnan legyártanak, így a hatása régi, de a kényelme új.

A rendezőelvünk mentén szépen lassan kibontakozik személyes terünk. Milyen eszközökkel, hogyan lehet személyessé és otthonossá tenni a teret?

1. Valami régi

A fenti példánál maradva egy régi bútordarab, családi ereklye, a régi ajtók-ablakok sokat segíthetnek. Gyerekkoromban volt egy börzsönyi kis faluban egy házunk, amelynek a teljes berendezését, a tulipános ládától a régi ágyakig, szüleim gyűjtötték össze. Egészen skanzenszerűnek hatott, bár a falusi környezetben teljesen autentikus volt. A nyaraló már nincs meg, de az egykori berendezés egy-egy darabjából nekünk is jutott, így a konyhánknak van egy kis vidékies/country-s beütése. Innen származik egy zöld komód is, amely korábban barna volt, de néhány éve átfestettem zöldre, így most elég karakteres darabként büszkélkedik az előszobában.

A régi-új tárgyak kiváló kontrasztot adnak egymásnak, és a különböző korok találkozása, kommunikációja új tartalmat – többletjelentést – hoz létre.

A régi daraboknak emberibb, természetközelibb formájuk van, a sokat látott darabok olykor kedvesebbek is, és az állandóságot, „slow life”-ot képviselik, míg új társaik a haladást, a lendületet, a tetterőt biztosítják. A régi tárgyak bevetése most egyébként is nagyon trendi, kár lenne kihagyni ezt a faktort!

2. Fotók

A fotók, gyerekrajzok, képek is nagyon személyessé teszik a lakást, és bennünk is jó érzést keltenek, ha rájuk nézünk. A képek rangját nagyban emeli, ha azok be is vannak keretezve. Több kép esetén találjunk ki egy jó kompozíciót! Lehetőleg ne elszórtan, hanem egymáshoz közel, valamilyen alakzatban tegyük fel őket. Az alakzatok kialakítását a szögelés előtt nézzük meg próbapapírokkal (a keret formájának és nagyságának megfelelő papírlapokat ragasszunk fel tesával a falra), hogy hogyan fog mutatni.

3. Feliratok

Nagy népszerűségnek örvendenek a különböző feliratok, falmatricák is, amik általában vagy nagyon humorosak, vagy valami „nagy igazságot” igyekeznek belesűríteni néhány szóba. Ezek segíthetnek bennünket abban, hogy üzeneteik a tudatalattinkat is elérjék. Nálunk kevés állandó felirat van, viszont van egy nagyobb táblánk, ahol sokszor váltogatom az éppen aktuális mondanivalókat.

4. DIY (Do it yourself)

Ha tudunk, igyekezzünk valami megmosolyogni való díszt saját kezűleg eszkábálni, ami ránk jellemző. Ez kötődhet hobbihoz, munkához, bármihez, amiről kiderül, hogy nem Gipsz Jakab, hanem TE laksz ott. A konyhánkban van két fa tolóajtó, amelynek a mintája a régi budi ajtókra vagy ólajtókra emlékeztetnek, de így újonnan legyártva nagyon is ízlésesek. Régi tárgyak átalakítására is rengeteg ötlet kering a neten, és így két legyet ütünk egy csapásra: újrahasznosítottunk és egyediesítettük a lakást.

5. Színek, minták, stíluspárok

A szín- és mintaválasztás is lehet nagyon egyedi, vagy ha valamiből, pl. textilből vagy egy adott anyagból túl sokat vagy keveset használunk. A sok különböző mintás textil nagyon vidámmá, otthonossá teheti a miliőt, míg a kevés, egyszínű textil nagyon letisztult hatást közvetíthet. Játszhatunk még a komplementer színek alkalmazásával, egy szín több árnyalatának megjelenítésével vagy többféle stílus keverésével (pl. modern és antik, minimál és rusztikus, country és ipari) és a szimmetria-aszimmetria alkalmazásával.

Újabb beérkező tárgyak esetén azonban végezzük el a „szükségességi és arányossági tesztet”, azaz, hogy, kell-e az új darab, beleillik-e a meglévő miliőbe, és nem viszi-e el aránytalanul a kívánt hatást valamilyen irányba.

Kísérletezni persze szabad, ha például bátortalannak érezzük magunkat az élet valamely területén, betehetünk egy merészebb darabot a lakásba felkészülés gyanánt. Ha folyton pörgünk, rohanunk, és otthon lenyugodni, feltöltődni szeretnénk, akkor a csendesebb darabokhoz, színekhez nyúljunk. A személyes változásainkat, fejlődésünket így már otthon előkészíthetjük, mivel a megváltoztatott vagy átrendezett lakás új perspektívája a mindennapi életünkre is visszahat. Persze fordítva is igaz ez, a külső nagy változások is lecsapódnak otthon.

A harmónia tehát a lakás, a lakó és a berendezési tárgyak között kialakult kölcsönös egyetértés.

Ebben a zavartalan viszonyban tárgyaink egymással kommunikálva kiegészítik, segítik és erősítik egymást. Ettől a támogatástól érezzük olyan édesnek az otthont!

Merjünk bátrak lenni és megjeleníteni belső énünket! Keverjük ki a rengeteg lehetőség közül saját koktélunkat! Recepteket – inspirációs képeket – persze mindig érdemes nézegetni, de az ízesítést ne bízzuk másra!

Most. Azt mondták, minden alkalommal, hogy most, a mai világban nehezebb gyermeket nevelni. Hogy miért? Mert az élet bonyolult, a kapcsolatunk szakadozottabb az utánunk következőkkel, mert a mai gyerekekre nem lehet hatni, mert már nem figyelnek, mert… Ilyesmiket hallottam.

Amikor visszakérdeztem, hogy ezt komolyan mondják-e, nem inogtak meg a válaszban. Ma nehezebb gyereket nevelni, mint 100 éve. Ezt a „laikus kutatást” megerősítette a Barna Group kutatóközpont felmérése az Egyesült Államokban 2017-ben. Az ő válaszadóik is azt nyilatkozták, hogy ma sokkal nehezebb gyereket nevelni, mint akár a saját gyermekkorukban volt. Ennek három oka szerintük: a digitális technológia (közösségi média), az, hogy a világ nagyon veszélyes hely lett, illetve, a közös erkölcsi rend hiánya. A legnagyobb nevelési kihívásként pedig a tiszteletet és fegyelmet, az időkezelést, a gyerekek közösségimédia‑használatának ellenőrzését és az erkölcsi tartás kialakítását jelölték meg. De fő nehézségként említették a médiaeszközök és platformok okos használatára nevelést.

Milyen különös, a világot ma tényleg zord helynek látjuk! Amióta szinte mindent láthatunk belőle, azóta sokkal jobban tartunk tőle.

A jelen reputációja igencsak rossz. Ahogy Hans Rosling 2018-as „Factfulness” (Tények) című könyvében hangsúlyozta, a tényeket nem ismerjük, a valóságot pedig sötétre torzítjuk. Mit gondol, a világon az egy éven aluli gyermekek hány százaléka oltott? 20? 50? 80? Ha utánanéz, meglepődik, mennyire lebecsülte a valóságot.

Nehezebb volna ma gyermeket nevelni, mint 100 éve?! Amikor nem volt oltás, automata mosógép, hűtő vagy hajszárító, amikor nagy háborúkban vesztek el kis emberek, amikor nem volt egész évben eper a boltokban, sőt százas zsebkendő sem, és ez még csak a lista legeleje… Persze nem illik kétségbe vonni a közhangulatot, de mégiscsak meg kellene élnünk végre a jót. Nem, az élet biztosan nem olyan könnyű, sokak számára nehezebb, mint másoknak. De mégiscsak jólétben, jövőkészen élünk. Biztonságban, gazdag információs környezetben, tervek lehetőségével.

Lehet, hogy valójában nem a gyereknevelés lett nehezebb, hanem mi tartunk egyre jobban a nagy életfeladatoktól.

Mert jobb volna, ha nem is lehetne idő, nemhogy mód a fájdalomra, aggodalomra. Mert lassan már a boldogság mindent átmozgató, változtató élménye is kényelmetlenné, vagy inkább „egészségtelenné”, esetleg veszélyessé válik. És egyébként is, az „énidő” korában a „miidő” afféle áldozatnak tűnhet.

A nyár forró perceiben – amikor azt hisszük, ilyen pokoli hőség még sohasem volt – érdemes néha ébresztő lelki (hideg)zuhanyt is vennünk.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Sorra vettük a karantén pozitív és negatív hatásait egy pszichológus segítségével, felelevenítettük az eredeti sziámi ikrek történetét, egy szakértőt kérdeztünk a prostitúcióról. Egy pszichológus és egy mérnök mesélnek a házasságuk kihívásairól és örömeiről, egy egész mellékletet szenteltünk a felfedezésre váró hazai tájaknak, és írtunk az unokák és nagyszülők kapcsolatáról is.

A lap kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben, vásárolja meg! 

Az esemény délelőttjén a városligeti Millenium Házának étterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, számos bethesdás munkatárs is megjelent. Többen elkészítették ételeiket, és kóstolóval lepték meg a résztvevőket.

A főzési praktikáknak, az ételrecepteknek a megosztása a legtermészetesebb barátságos gesztus az egy munkahelyen dolgozók körében.

Az viszont szokatlan, hogy a kórházi dolgozók ételreceptjei egy könyvben meg is jelennek.

Tamásné Bese Nóra, a kórház kommunikációs vezetője és a könyv szerkesztője kiemelte, fontos számukra, hogy a könyv által a családok közelebb kerüljenek azokhoz, akik fáradságos munkájukkal a gyermekeikről gondoskodnak. Elmesélte, hogyan és miként pattant ki az ötlet, hogy egy gyermekkórház szakácskönyvet adjon ki: „A karantén 40. napja volt, amikor kezdett feszélyezni az a feszült várakozás, állandó készenlét, szervezkedés, ami a gyermekkórházunk – és az egész társadalom – életét átalakította. El akartam felejteni, túllenni rajta. Ugyanezt láttam a munkatársaimon, a Bethesda gyógyító közösségén. És akkor kipattant a fejemből, hogy állítsunk közösen emléket ennek a furcsa, egybekovácsoló, mégis távolságtartó karanténnak. Hogyan is? Meséljünk a mindennapok ételeiről, az életről, amely az ételeket ihleti. Meséljünk arról, milyen sokszínűek is vagyunk, milyen sokféle módon sütünk-főzünk, és miben változott meg az életünk a járványhelyzet alatt.”

A recepteknek történetük van, és mindhez fűződik egy kedves emlék, egy jelentőségteljes pillanat.

„A mesélő munkatárs leírásai és emlékei idővel közösekké, a közösségünk élményeivé válnak, hiszen az elmesélt ételek előkerülnek az ügyeleti vacsorákon vagy a közös ünnepi asztalainknál” – mondta Dr. Velkey György, a kórház főigazgatója.

A látványos fotókkal illusztrált könyvben leírt történeteken átsugárzik a Bethesda családias hangulata, és egyértelművé válik az olvasó számára, hogy egy jól működő közösség életében az együtt evés legalább annyira fontos, mint az együtt levés. A könyvben számos izgalmas recept között válogathatunk: a főigazgató gyógyteái, az égéssebész főorvosnő sztrapacskája, a főnővér tábori lecsója, a gyógytornász túrós nudlija, a gasztroenterológus bablevese vagy a kórházhigiénikus almáspitéje nemcsak elkészíthető ételek, hanem reményt keltő történetek, hogy az egészségünk, a gyermekek egészsége olyan gyógyító emberekre van bízva, akik minden körülmények között helytállnak.

A könyv megvásárlásával a Bethesda Gyermekkórházat támogatja, megrendelhető itt.