Bölcső az utódoknak – Az állatok elképesztő alkotásai
Szomorú aktualitás, hogy egyre kevesebb fecskét látni építkezni a hazai ereszek alatt. Fogyatkozásukban a magánemberek és a hatóságok „túlzott rendszeretetének” is szerepe van, mivel a fészkekben és a bennük cseperedő fiókákban csak a szennyezés forrását látják. Pedig amellett, hogy a fecskék hasznos rovarpusztítók, fészkük maga is az állati építészet egyik remeke.
Kép: Profimedia - Red Dot
Micsoda precíz mérnöki teljesítmény kell ahhoz, hogy a kicsiny madár megtalálja a pont megfelelő építőanyagot, az ideális helyet, és feltapassza a függőleges falra azt a maroknyi kis csészét, amelyre majd utódainak biztonságát bízza! Amellett, hogy a vegyszeres szúnyogirtás mérgezi őket, a mezőgazdasági állattartás visszaszorulása miatt eltűnnek a legyek, és fészkeiket gyakran szándékosan leverik, ahelyett, hogy az alájuk szerelt deszkadarabbal fognák fel a fiókák potyadékát – a fecskéket még a sár hiánya is sújtja az aszfaltozott, betonozott utak korában. Az eresz alatt költő fecskéket – amíg még vannak – a fészkük formájáról is meg lehet ismerni: a füstifecske fészke felül teljes egészében nyitott, a molnárfecskéé viszont egészen a mennyezetig ér, és csak kis bebújónyílást hagynak rajta a gondos madarak.
Miből készülhet madárfészek?
Ahogy a fecskék, úgy számos más madár is mestere az építkezésnek, és mindegyiküknek megvan a maga építészeti stílusa: a tervrajz ott van a fejükben, pontosabban a génjeikben. Az egyik gallyakból, a másik fűszálakból vagy egyéb alapanyagokból építi meg otthonát;
némelyik emberközelben élő faj, mint például a feketerigó, akár mesterséges anyagokat, műanyagot vagy drótot is belesző.
A függőcinege a fűzfa és a gyékény bolyhos virágzatát és termését felhasználva olyan puha, meleg, zacskó alakú bölcsőt épít fiókáinak, hogy elhagyott fészkeit egykor a nádast járó pákászok kapcának használták. A harkály a fa törzsébe váj odút, amelyet később más állatok is szívesen igénybe vesznek. A jégmadár ugyanakkor a meredek partoldal mélyen benyúló üregében költ. Halevő madár lévén, mi mással is bélelhetné ki, mint felöklendezett halszálkával?
Távoli tájak tollasai
A távoli tájak madarai közt további izgalmas építészeti stílusokat találunk. A Dél-Amerikában élő fazekasmadár agyagból építi gömb alakú fészkét, amely ember alkotta edényre emlékeztet, és bejárata oldalt nyílik, hogy ne eshessen bele az eső. Az afrikai szövőmadarak bonyolult csomókat kötnek, hogy létrehozzák csüngő fészküket, általában víz fölé hajló ágakon, hogy alulról még nehezebb legyen megközelíteni.
A fészket a hím építi egyedül, a tojó pedig teszteli a minőségét: megpróbálja szétszedni, és azt a hímet választja, amelynek építménye ellenáll a rombolási kísérletének.
Az Ausztráliában honos talegallatyúk nem fészket épít, hanem keltetőt: korhadó növényi anyagokból összekapart dombot, amelynek belsejében a bomláshő melegíti a tojásait. A hőmérsékletet a csőrével rendszeresen ellenőrzi. A lugasépítő madarak építménye pedig nem is a szaporodást, hanem csak az udvarlást szolgálja – némelyikük még ki is festi színes bogyók levével!
Csőlakók és bölcsőkészítők
A madarak építészeti teljesítménye is meghökkentő, de talán még elképesztőbb az, amit egyes rovarok visznek véghez. A tegzesek lárvái vízben fejlődnek, s hogy álcázzák és védjék magukat, lakócsövet készítenek, amelybe érzékeny potrohukat rejtik. Ehhez olyan anyagot használnak fel, ami éppen kéznél van: nádtörmeléket, kavicsokat vagy éppen apró csigaházakat tapasztanak össze. A szárazföldön hasonló megoldást alkalmaznak a zsákhordó lepkék: hernyóik szövedékből készített zsákban laknak, s ennek felületére álcázásképpen különféle anyagokat ragasztanak. Számos egyéb rovarlárva fejlődik összesodort levelek rejtekében.
A fazekasdarázs utódai számára készít sárból parányi korsó alakú bölcsőket,
a gubacsdarazsak viszont nem fáradoznak építkezéssel, hanem a megfelelő növényt megszúrva vegyi úton kényszerítik arra, hogy kinövést fejlesszen, amelyben aztán lárváik fejlődnek.
Vacsoravendég a hálószobában
Vannak olyan ízeltlábúak, amelyeknek nem kell építőanyagot keresniük, mert megtermelik saját maguk.
A pókfonal, amelyet a pók a szövőszemölcseiben állít elő, a világ egyik legerősebb anyaga: szakítószilárdsága vastagságához képest jócskán meghaladja az acéldrótét, ráadásul elképesztően rugalmas, nyúlékony.
A jól ismert keresztespók akár minden reggel megszövi kerek fogóhálóját. A legnagyobb hálót egy Madagaszkáron élő faj szövi: akár három négyzetmétereset! Hasonló hálót azonban nem minden pók készít: vannak olyanok, amelyek lakóüregüket bélelik vagy fedik be selyemfonallal, ajtót készítenek belőle, petéiket csomagolják bele, vagy kifeszített szálakat használnak csapdaként: az arra járó gyanútlan rovar elbotlik benne, a szál rezgése, mint a kapucsengő, értesíti az üregében rejtőző pókot, amely hirtelen előugrik, hogy zsákmányul ejtse a „vacsoravendéget”.
Magas- és mélyépítők
Az emlősökről általában nem a fészekrakás jut eszünkbe, de azért vannak kivételek. A törpeegér nádszálakra építi gömbölyű fészkét, amelynek pihepuha bélése a nád bugájából készül. A közhiedelemmel ellentétben a mókus sem odúban lakik, hanem fészket épít ő is: gallyakból, mohából készült otthonát az ágak tövében helyezi el. Az emberszabású majmok alvófészket készítenek lombos ágakból, méghozzá mindennap újat. Sokkal elterjedtebb azonban az emlősök körében a mélyépítészet: számtalan ragadozó és rágcsáló ás üreget, kotorékot, járatrendszert, amelyeknek bonyolultsága attól függ, hogy magányosan, illetve párosával élő, vagy társas, kolóniát alkotó fajról van-e szó.
Az üregi nyulak, a prérikutyák vagy a szurikáták otthona valóságos föld alatti város, alagutakkal, vészkijáratokkal és hálókamrákkal.
Legények a gáton
A leglátványosabb építészeti teljesítményt a kanadai hód viszi véghez.
Nem csupán fészket, házat, várat épít, hanem mesterséges tavat hoz létre, amivel környezetét nagymértékben megváltoztatja, élőhelyet teremtve sok más állatnak.
Éles metszőfogaival átrágja a fák törzsét, kidönti őket, és leúsztatja a patakon egy völgy aljába, ahol egymásra halmozza, a réseket iszappal, növényi anyagokkal tömítve. A felduzzasztott patak képezte tóba építi várát, amelynek a bejárata a víz alól nyílik, szárazföldi állatok számára teljese járhatatlanul. A gátat folyamatosan karbantartja, szabályozza a vízszintet. Ami ezt a páratlan teljesítményt még titokzatosabbá teszi, az az, hogy mindezt a tudást a hód sem tanulja, hanem vele születik. Állatkertben született, mesterségesen felnevelt példányokat is be kell zárni, ha a kifutójukat takarítják, mert amint a vízszint csökkenni kezd, minden kezük ügyébe kerülő eszközzel megpróbálják betömni a lefolyót!
A gólya gallyakból épült, hatalmas fészkének oldalába albérlőként verebek költöznek.
Afrika mélyépítő mestere a földimalac, Ausztráliáé pedig a vombat. Mindkettő szenvedélyesen ás, és több üreget készít, mint amire szüksége van, így jut belőlük más állatoknak is.
A rovarvilág legnagyobb építkezői a termeszek. Váraik formája az éghajlati viszonyokhoz igazodik: ahol forrón tűz a nap, ott lehet pengevékony, hogy minél kisebb felületét süsse a nap, ahol viszont mindennap esik az eső, ott esernyő alakúra is építhetik.
Levegőből is lehet építkezni. Közismert légvárépítő például a sziámi harcos hal, amely buborékokból rak fészket ikrái számára.
A korallok hozzák létre a leghatalmasabb állati alkotásokat: vázaikból egész szigetek épülnek fel az évmilliók során. Ezt a vázat azonban az aprócska csalánozó állatok valójában nem „építik”, hanem növesztik, kiköltözni belőle és másikat építeni nem tudnak.
Ez a cikk a Képmás magazin 2019. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
