Rita gyermekei születése előtt férjével, hátizsákkal járta a világot. Lakott már Oroszországban, Lengyelországban, Svédországban és Észtországban, jelenleg Franciaország a második otthona, de gyökerei mindmáig szülőföldjéhez, a Pécs melletti Hosszúhetényhez kötik, ahová minden hónapban visszatér.

– 2004 óta külföldön élsz. Miért döntöttél mégis úgy, hogy megmented a régi vízimalmot, amelyből létrehoztad az Almalombot?
– Ez a vízimalom végigkísérte a felmenőim életét, családunk történetének őrzője. A 2006-ban országos műemlékké nyilvánított, 19. század elején épült Dallos-Böröcz vízimalom a családi örökségem, hét generációra visszavezethető családfával. Ezer szállal kötődöm hozzá, ezért döntöttünk úgy a férjemmel, hogy a távolság okozta nehézségek ellenére megmentjük az enyészettől ezt a gyermekkori emlékekben gazdag, öreg malmot. A felújítás ötlete 2010-ben született, amikor a nagypapám meghalt.

Arról álmodtunk, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahova szívesen járnak és térnek vissza emberek. Egy találkozóhelyről, amelynek méltó otthona lehet az újraélesztett családi malom.

– Egy műemléképület felújítása nem kis kihívás. Hogyan valósult meg?
– Az Ybl-díjas Pelényi Margit páratlan építészeti terve alapján, számos uniós és hazai nyertes pályázat segítségével 2012 novemberében kezdtük meg az építkezést. Az építészeti koncepcióban Margittal nagyon egymásra találtunk: mindketten olyan megoldást kerestünk, amelyben a régi és az új összhangban van. Minden, ami eredeti és megmenthető volt, gondosan megőriztük vagy korhűen felújítottuk. Cél volt az is, hogy a malom gépezetét autentikusan felújíttassuk, és része legyen egy élettel teli éttermi térnek, találkozóhelynek. Ennek eredménye, hogy a vendégeink a négy méter átmérőjű vizes kerék felett kialakított galérián ülhetnek, vagy a régi tisztaszobából családi könyvekkel és bútorokkal berendezett könyvtárszobában étkezhetnek. Időnként még a több mint 100 éves faszerkezet kattogását is hallhatjuk, amikor egy kis villanymotor segítségével beindítjuk a malmot.

Az Almalombnak eredetileg három „lábat” terveztünk: az étterem-rendezvényteret, a szálláshelyet és saját termékeink – füstölt só és paprika, kovászos rozskenyér és házi tészta – árusítását. Mint étterem és rendezvényhelyszín 2015-ben indultunk, a szálláshely megvalósítása azonban 2019-ig váratott magára, amikor is a szomszédos, helyi védelem alatt álló hagyományos parasztház felújítása elindult, majd idén tavasszal lezárult.

– Hogyan működtethető az Almalomb Franciaországból?
– Ez kizárólag egy kiváló csapattal lehetséges. Csaplár Juditot, az üzlet vezetőjét, az étterem „háziasszonyát”, egyben jobb kezemet még egyetemi éveimben ismertem meg, és az üzleti szálakon kívül szoros barátság is összefűz bennünket. Judit helyben vezette az építkezést, míg én külföldről irányítottam a projektet. Hosszúhetényben Judit személye biztosítja az étterem működésében a folytonosságot, és büszkén vallhatjuk, hogy kis csapatunk több mint fele falubéli.

– Milyen ízvilágra számíthat a hozzátok betérő?

– Rövid, gyakran változó étlappal dolgozunk, szezonális, friss, lehetőleg helybéli alapanyagokból.

Ugyan megjelennek hagyományos ételek is a választékunkban, de nem szorítkozunk a szűk értelemben vett magyaros konyhára. Folyamatosan kutatjuk, hogyan lehet a hagyományos alapanyagokat, ételkészítési és tartósítási technológiákat a mai korra adaptálni, újraéleszteni. Nem riadunk meg a szokatlan párosításoktól, sem más nemzetek ízeinek becsempészésétől.

– A koronavírus-járvány mennyire írta felül a terveiteket?
– Nem tagadom, a 2020. március végi korlátozások minket is súlyosan érintettek: március 26-án bezártuk az éttermet. Ám a kezdeti megtorpanás után úgy döntöttünk, hogy a problémát lehetőségként fogjuk föl, és mint mindig, előre menekültünk: nem állítottuk meg az életet, hanem a fejlődés lehetőségére koncentráltunk. Lett végre idő az Almalomb Apartmanok és környezetük szépítésére, az egykori nagyszülői kert helyén saját veteményeskert ültetésére. Megszerveztük az Almalomb nagyköveteiként számontartott saját tésztáink és kenyereink értékesítési láncát, ennek részeként saját webshopot nyitottunk. Mire a járvány lecsengett, elkészültünk mindennel, és júniusban újra megnyithattunk, az immár 16 fő befogadására alkalmas szálláshellyel együtt.

– Mik a tapasztalataitok, visszavetette a járvány a forgalmat?
– A szezon pozitívan indult, már most rengeteg foglalásunk van, és úgy látjuk, hogy az étterem, a rendezvényterem és a szállás kölcsönösen támogatják egymást. Bár azokat a rendezvényeket, családi eseményeket, amelyek április és június közé estek, a vendégeink törölték vagy halasztották, ám amikor kiderült, hogy június 15-től ismét lehetséges kisebb rendezvényeket szervezni, újra megtaláltak bennünket, és szeptember végéig betelt a naptárunk. Büszkék vagyunk rá, hogy az ország egyik legrangosabb családi és esküvői helyszíne lettünk, évente 15–20 rendezvénnyel.

– Mit gondoltok, milyen lesz a folytatás?
– A belföldi turizmus már most meglepően erős, a külföldi foglalások azonban eddig elmaradtak, és úgy gondolom, idén nyáron nem is nagyon számíthatunk rájuk. Az, hogy egy eldugott, elszigetelt helyen vagyunk, ahol nincs sok véletlenül betérő vendég, eddig talán hátrányunkként jelentkezett, ám a járvány miatt ez most egyértelműen előnyünkké vált.

Növeli a vonzerőnket az is, hogy család- és állatbarát szálláshely vagyunk, így minden feltétel adott, hogy a babával vagy kisállattal érkezők is kiválóan érezzék magukat nálunk.

– Milyen környékbeli látnivalókat szoktatok ajánlani a hozzátok betérőknek?
– Aki a nyugalmat, természetjárást kedveli, bejárhatja a Mecsek szebbnél szebb túraútvonalait, bájos, egyedi hangulatú kis településeit. Az aktív kikapcsolódás hívei lovagolhatnak a környéken található lovardák valamelyikében, vagy nagy kerékpártúrákat is tehetnek. A neves gyógyfürdők – Sikonda és Harkány – mellett vannak természetes vizeink is, nagyon népszerű úti cél például Orfű és környéke.

A kuriózumot keresőknek szól a helyi utazási irodával közösen szervezett „Ehető vadvirágok a Mecsekben” túránk. A szórakozást kedvelők pedig a tőlünk mindössze 10 kilométerre fekvő Pécset fedezhetik fel az UNESCO világörökségét képező látnivalóival, éttermeivel és sokoldalú szórakozási lehetőségeivel. És mivel a villányi és szekszárdi borvidékek sincsenek messze, oda is megéri ellátogatni.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

 

„Ez a kadarkaültetvény itt mellettünk nagyon idős. Stadler Feri bácsié – aki most 92-93 éves – és azt mesélte, hogy az 1950-es években újította fel a tőkéket úgy, hogy bujtással kiegyenesítette a sorokat. Bujtás az, amikor meghagynak egy vesszőt, kiásnak egy árkot, ebbe belehúzzák a vesszőt úgy, hogy az utolsó két rügyet kint hagyják. Ez a vessző begyökerezik, majd két év múlva leválasztják az anyatőkéről. A módszer tuti, és itt, a homokosabb területeken nagyon jól működik. Tehát ezek a tőkék, amiket itt látsz, bőven 100 évnél idősebbek, rég benőtte őket a moha, olyanok, mintha szobrok lennének”– vezet körbe Sziegl Balázs a Hajósi Pincefalu által körbenőtt Kolostor-dombon. Hajóson egyedül itt maradt meg a régi világra emlékeztető szőlőkultúra, ugyanis a dombot körülvevő több száz présház pincéje hosszan benyúlik a föld alá, így a szövetkezeti időkben lehetetlen volt traktorral művelni, megmaradhattak az apró, pár száz négyzetméteres parcellák. A fiatal hajósi borász és felesége 2012-ben örökölt meg itt egy pincét a hozzá tartozó szőlővel, később ajándékba kaptak területeket, de megtakarításaikból is bővítették a birtokot. A jelenleg 8,5 hektáros ültetvényeiket a kezdetektől teljes egészében organikusan művelik.

Ha kadarkáról van szó, akkor a Sziegl pince neve egyre gyakrabban előkerül, természetes boraik olyan gyorsan elfogynak, hogy a nagyközönség alig találkozhat velük a szaküzletek polcain. „Ha le tudod szüretelni, akkor megéri foglalkozni a kadarkával! Kevesen mernek hozzányúlni, mert nagyon nehezen termeszthető fajta: vékony héjú, rohad, elfagy és nagyon munkaigényes. Viszont ha sikerül eljutni a szüretig és bekerül a pincébe, akkor olyan bor lesz belőle, ami semmilyen más fajtához nem hasonlítható. Igazi jolly joker a gasztronómiában, egy kicsit vékonyabb kadarka fehér borokat is képes kiváltani.”

Balázs a pincéjük fölötti hangulatos kertben meséli el, hogy a pandémia első napjaiban nagyon aggódtak, mert boraik tekintélyes részét a magyar csúcsgasztronómia vásárolja, így az ő piacuk is a nullára csökkent egyik napról a másikra. Viszont pár nappal később dániai partnereik rendeltek egy nagyobb tételt. „Fiatal srácok, csak egy éve foglalkoznak borkereskedelemmel. Egy nap alatt összehoztak egy webshopot és vásároltak egy teherbringát. Annyira beindult nekik az üzlet pillanatok alatt, hogy az elmúlt két hónapban már több száz palackot adtunk el rajtuk keresztül Koppenhágában, de a svéd és a kaliforniai kereskedőink is nagy tételeket rendeltek”– mondja Balázs. Második gyerekükkel várandós felesége, Petra szól hozzánk két asztal kóstoltatása között: „Én mindig szoktam mondani Balázsnak, hogy ne aggódjon már annyit, amit a természet az egyik évben elvesz, azt a másikban visszaadja!”

Ifj. Heimann Zoltán édesapja korábbi cikkünkben úgy fogalmazott, „itt az ideje átadni a stafétabotot az új generációnak”. A fiú a külföldi tanulás után lendületesen kísérletezett új technológiákkal – például egész fürtös, szén-dioxidos erjesztéssel –, azonban kiderült, hogy nem lehet gyorsan letámadni a piacot az új felfogással készített borokkal. „Fel kellett ismernem, hogy a kulcs Heimann borok, mint a Birtokbor, a Barbár vagy a Franciscus klasszikus világkép szerint készülnek, és nem kell rajtuk óriási stilisztikai változást csinálni, mert a márkanevektől elvárja a fogyasztó, hogy hozza a korábban megszokott minőséget és ízvilágot.”

Zoltán az átállás éveiben megtalálta a saját útját, a kadarkához és a kékfrankoshoz bátran hozzányúlt. „Mindkettő még napjainkban is lesajnált fajta. A kadarkából nagyon kevés van (a hazai ültetvények alig egy százalékát adja), viszont van egy „hype-ja”, a kékfrankosból meg rettentő sok van, de csak olcsón lehet eladni, mert a fogyasztók fejében tömegfajtaként szerepel és a szakma is így kezeli. A Barbárnál barik hordókat használunk, amik nagyon izgalmas vaníliás-csokoládés, akár karamelles karaktert adnak a bornak a pörkölt fajegyek miatt. A kékfrankosnak viszont ez nem áll jól, csökkenti a fajta jellegét, túl nemzetközi lesz tőle, az igazán szexi a friss gyümölcs aromája. 2018-ra állt össze a megfelelő technológia, egy workshopon pedig azt a tanácsot kaptuk, hogy készítsünk egy új szortimentet a borainkból, ami csak a miénk, csak magyar fajtákról szól és nem igazodik a meglévő piaci igényeinkhez.” Így születtek meg a Heimann & Fiai borok, ezekkel idén, a koronavírus kellős közepén debütált a pincészet.

Bortúra két keréken

Szekszárd és Hajós családi pincéiben az a legvonzóbb, hogy személyesen a borászokkal találkozhatunk, persze csak akkor, ha előre bejelentkezünk. „Nem a vendég bokáztatása a célunk, hanem mi magunk szeretnénk tartani a borkóstolókat, ez pedig szervezést igényel”– mondja ifj. Heimann Zoltán, de Sziegl Balázs szerint is „megoldja a szőlő az unalomproblémákat hétfőtől szombatig.”

A két borvidék remekül felfedezhető kerékpárral. A szekszárdi Béla térről indulva 13 km tekerés után érjük el a gemenci kisvasút keselyűsi végállomását, ahol a nemzeti park modern fogadóépületének büféjében frissülhetünk. Innen a Sió csatorna zsilipje után az M8-as autóút melletti kerékpárúton tekerünk át a Duna felett, majd a gemenci töltéskoronán folytatjuk az utat, 3 km tekerés után egy aszfaltozott mezőgazdasági útra térünk, Sükösdig haladunk, majd az 54-es főúton 10 kilométert, ez a túra egyetlen forgalmasabb szakasza, Érsekhalmától kerékpárúton folytatjuk Hajós felé. A pincesor – több mint 1200 présházával Európa legnagyobb pincefaluja – bejárása után egészen a gemenci töltéskoronáig tekerünk vissza. Az érsekcsanádi Duna-parton álljunk meg a Rév csárdánál, ahol kizárólag frissen, fatűzön, bográcsban készült, szigorúan 50 percig főzött halászlét vacsorázhatunk – de csak előzetes bejelentkezés után, érdemes érkezés előtt 2-3 órával telefonálni (revcsarda.hu). Innen csak néhány kilométer Baja központja, ahol a Borbistro kitűnő borait és korcsolyáit ajánljuk levezetésként. A túra kb. 100 kilométer, ami korai indulással egy nap alatt is kényelmesen teljesíthető. Ha Szekszárdon van a szállásunk, az esti vonattal menjünk vissza, az 55-ös út Baja és Pörböly közötti szakasza nagyon forgalmas, de Pörbölytől újra a biztonságos gemenci gáton kerekezhetünk, ha maradt még energiánk.

Tippjeink:
Számos jó borászatot találunk mindkét vidéken, a szekszárdiak felfedezéséhez a szekszardibor.com, Hajóshoz a hajosbajaiborvidek.hu oldalakat nézzük.
Idén elmaradt a legendás Iván-völgyi Kadarka túra, azonban magánlátogatáson felkereshetjük az öt házigazda szekszárdi pincészetet (Heimann, Vida, Sebestyén, Tüske, Németh János). Ivanvolgyitura.hu
A 25. bajai halfőző fesztivál idén elmarad, de többek között a Borbistro és a Sziegl Pince szervezésében hiánypótló programok közül válogathatunk július 9. és 12. között halászlével, hajózással, borkóstolással és strandolással. Részletek a borbistro.hu és a szieglpince.hu oldalakon.
Fedezzük fel a környék kézműves, a slow living szellemiségében működő éttermeit, borászatait és kézműveseit: slowliving.hu
Szekszárd Európa egyetlen városa, ahol keresztül-kasul lösz­szurdokokat, helyi nevén szurdikokat találunk. A Béla király térről indulva két jelzett túrán is bejárhatjuk a legszebbeket. Részletek és térkép a helyi Tourinform‑irodában.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

 

A vendégház évek óta nagy népszerűségnek örvend. Tulajdonosa, Rabóczki Judit a járvány miatt bevezetett kijárási korlátozás időszakát lehetőségként fogta fel, és a teltház miatt eddig elmaradt felújításokba kezdett.

– Mennyire esett kétségbe a koronavírusról szóló hírek hallatán?
– Úgy gondolom, hogy minden negatív eseményt higgadtan kell kezelni, nem szabad pánikba esni, hiszen minden problémára van megoldás. Amikor azt tapasztaltuk, hogy a félelem és a bizonytalanság elhatalmasodott az embereken a vírus miatt, és a vendégek sorra mondták vissza a foglalásokat, úgy döntöttünk, bezárunk mi is, annak ellenére, hogy ránk nem vonatkozott ez a kötelezettség. Ezt az időszakot lehetőségként kezeltük, és arra használtuk, hogy az elmaradt felújítási munkákat, kertgondozást, a ház csinosítását elvégezzük az újbóli nyitásig. 

– A felújítási munkálatokon kívül hogyan készültek az újranyitásra?
– Ózongenerátort szereztünk be, speciális fertőtlenítő- és tisztítószereket rendeltünk, hogy a vendégeink számára biztosítani tudjuk a maximális biztonságot. Így garantálni tudtuk, hogy minden vendég után teljesen fertőtlenített szállás fogadja a következőket.

– Mikortól indult be újra az élet?

– Mi nagyon szerencsés helyzetben voltunk, mivel a vendégházunk a településtől távol, az erdő szélén helyezkedik el, befogadóképessége pedig maximum négy fő. Így ez nem jelentett kockázatot, hiszen az itt tartózkodás olyan, mintha otthon lennének a vendégek.  

Akik ismertek bennünket vagy jártak már nálunk, visszavágytak. De sok új vendég is ránk talált, folyamatosan csörgött a telefon, az emberek szerettek volna kiszabadulni az otthoni bezártságból, többen a home office adta lehetőség miatt kerestek meg, és szerettek volna rövidebb-hosszabb időt nálunk tölteni. Mivel higiénés szempontból mindent beszereztünk, amire szükség lehet, és a vendégház elhelyezkedése is ideális, úgy döntöttünk, hogy első adandó alkalommal kinyitunk. Természetesen figyelemmel voltunk a településen élőkre, megkértük a nálunk megszállókat, ne menjenek a faluközpontba, és eleve úgy érkezzenek, hogy előtte már otthon bevásároltak, hogy ezzel is csökkentsük a kockázatot, hiszen Zebegényben sok idős ember él.

– Nem tartottak a vendégeik a vírustól?
– Voltak, akik féltek, ezért lemondták korábbi foglalásaikat, de nem ez volt a jellemző. Nagyon sokan, akik a járvány előtti időszakban egyébként is aktív életet éltek, és ahhoz voltak hozzászokva, hogy szinte minden hétvégén kimozdultak, örömmel jöttek hozzánk. Viszonylag rövid időn belül újra megtelt a naptárunk, hiszen a jeles események, születésnapok, eljegyzések, családi események alkalmából – és „csak úgy”, pihenési célzattal is – sokan keresnek meg bennünket.

– Mit gondol, milyen nyaruk lesz?
– Ez az év szerintem a belföldi turizmusé lesz. A magyarok visszatalálnak a hazai lehetőségekhez, és nem külföldre utaznak. Az emberek sokkal óvatosabbak és megfontoltabbak lettek, ugyanakkor szeretnének kimozdulni, ezért inkább belföldi úticélok között keresgélnek. Lehet, hogy a járványnak köszönhetően új szemlélet és szokások alakulnak ki, hiszen Magyarországon millió csodaszép hely van, és még azok is, akiket alapvetően a távolság csábít, inkább itthon indulnak felfedező útra.

Én úgy gondolom, nem biztos, hogy többórás repülőútra van szükség ahhoz, hogy mesevilágba csöppenhessen az ember.

– Milyen lehetőségeket rejt magában Zebegény és környéke?
– A Dunakanyar a Börzsöny vonulataival egy csodavilág, egyedi atmoszférájú és páratlan kisugárzású hely, amely elvarázsolja és energiával tölti fel az ide látogatót. Megunhatatlan a panoráma, mindennap másmilyen a naplemente, az elszórt kis tanyákon pedig finom sajtok, tejtermékek, lekvárok, füstölt termékek készülnek, és mivel a háziak rendkívül vendégszeretők, így az arra járót finom ebéddel marasztalják. A Börzsönyt számtalan szemet gyönyörködtető túraútvonal szeli át, a Duna mellett kanyargó kerékpárút ugyancsak igazi élménnyé teszi a kirándulást, de akár kajakozhatunk a Dunán vagy a vadregényes Ipolyon is. Ezen a vidéken mindenki megtalálhatja a számítását, aki az aktív pihenés híve, ugyanakkor az is jól érzi itt magát, aki a csendet, az elvonulást és a nyugalmat keresi. Hamarosan elkészül a zebegényi strand és hajókikötő is, és egyre több, igazi gasztronómiai élményt nyújtó hely nyílik. Talán pont ez a legnagyobb kihívása a településnek, hogy hogyan tudja megőrizni értékeit, csendes kis varázsvilágát – ami az egyik fő vonzereje a környéknek – a növekvő turistaérdeklődés mellett. Reméljük, hogy a hegyek ölelésében meghúzódó Naphegy Vendégház még sokáig csenddel, nyugalommal és madárcsicsergéssel várhatja az ide érkezőket.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

 

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

 

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea  inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube-, a Spotify- és a Soundcloud-csatornáinkon. A Képmás-podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás-podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!  

 

A nyári napfény feltölti szervezetünket D-vitaminnal, amire nagy szükség van, hiszen itthon a táplálkozás semmiképp nem biztosítja ebből a szükséges mennyiséget. Általános hiányára még 2013-ban mutatott rá a Semmelweis Egyetem I. számú belgyógyászati klinikájának felmérése, amelyből kiderült: a magyar felnőttek 94 százaléka D-vitamin hiányos, 69 százalékánál pedig annyira alacsony a szint, hogy még a minimálisat sem éri el. A helyzet egyedül nyáron jó nálunk, és ehhez még csak nem is kell a napon aszalódnunk, hiszen azzal csak növelnénk a bőrrák kockázatát. „A D-vitamin napi ajánlott dózisa 1500–2000 nemzetközi egység, ami ebben az évszakban már akkor is megtermelődik a szervezetben, ha valaki legalább negyedórát fedetlen karral szabad ég alatt tölt” – mondja dr. Podlovics Ágota reumatológus főorvos. Hozzáteszi, hogy korábban ez a dózis 600 NE volt, azt emelték meg jelentősen 2012-ben.

A csecsemőknél nyáron is kulcskérdés

A csecsemőknél nyáron is figyelni kell a D-vitamin bevitelére. Ennek oka egyrészt az, hogy az ő csontjaik intenzíven fejlődnek, másrészt testüket nem éri elég napfény, hiszen szüleik, helyesen, védik őket a naptól (egyéves kor alatt a D-vitamin ajánlott napi adagja 400-1000 NE, egyéves kor fölött 600-1000 NE). Arra ugyanakkor ügyelni kell, hogy a vitamin adagolása megfelelő legyen. Ennek fontosságára az is felhívta a figyelmet, hogy idén tavasszal csecsemők kerültek kórházba amiatt, mert szüleik születésüktől kezdve a javasoltnál veszélyesen nagyobb adagban adtak nekik D-vitamint (8000–16 000 NE-t). Emiatt az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet lakossági felhívást is kiadott. Az ominózus készítményt pumpás cseppentővel forgalmazták, adagolási útmutatója pedig hároméves korig egyértelműen 1 cseppben maximalizálta a napi adagot. Ugyan a készítmény címkeszövege is tartalmazta a figyelmeztetést, hogy az ajánlott adagot nem szabad túllépni, néhány szülő napi rendszerességgel 1 csepp helyett 1 pumpás cseppentőnyi adagot adott gyerekének. Ez 20–40 cseppnek volt megfelelő, így túladagolást okozott.

Ott lehet a fiókban

A pumpás cseppentős kiszerelés tavaly december óta nincs forgalomban, a termék csak hagyományos cseppentő-feltéttel kapható. Ha a korábban megvásárolt pumpás kiszerelés még ott lapul a fiókokban, ezeket mindenképp körültekintően kell alkalmazni.

A hagyományos cseppentő-feltét használatakor arra kell figyelni, hogy a folyadékos üveget függőlegesen lefelé tartsák, és úgy csepegtessék belőle a készítményt.

A D-vitamint a gyerekeknél elhagyni nem szabad, mert hiánya a csontképzés zavarát, a csontállomány elégtelen kialakulását eredményezi. Az adagolásnál minden esetben a gyermekorvos utasítását kell követni. Ha túladagolás vagy annak gyanúja merül föl, azonnali orvosi segítséget kell kérni. Az ilyen jellegű problémát rosszullét, hányás, rossz étvágy, hasfájás, székrekedés vagy éppenséggel hasmenés, gyakori vizelési inger jelezheti. Mivel a D-vitamin megnöveli a vérben a kalciumszintet, vesekövesedést, veseleállást okozhat, miközben a csontokból kivonja a kalciumot, gyengítve azokat.

Szívtől az izmokig

Míg a kicsiknél a csontfejlődés miatt kulcskérdés a kellő mennyiségű D-vitamin, addig felnőtteknél más szempontból fontos – és emiatt van szükség belőle a korábban gondoltnál nagyobb mennyiségre. „A törések megelőzését például nemcsak a csontok erősítése miatt segíti a D-vitamin, hanem izomerősítő hatása miatt is. Utóbbi időseknél csökkenti az esések rizikóját, és áttételesen a csonttörések számát” – magyarázza reumatológus szakértőnk. Megfigyelték azt is: hiába vannak rendben a csontok, ha a D-vitamin-szint alacsony, gyakrabban alakulnak ki szív- és érrendszeri problémák, bizonyos daganatos betegségek.

Magyarán kétféle D-vitamin‑szint van: az egyik a csontok egészségéhez kell, a másik a szervezet megfelelő működéséhez.

Elégtelen szintje hozzájárulhat például a magas vérnyomás kialakulásához, de fokozza az érelmeszesedés kockázatát is. Az is bizonyított, hogy elégtelen mennyisége nemcsak magzati, hanem csecsemő- és kisgyermekkorban is emeli az 1-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát, felnőttkorban pedig növeli a 2-es típusú cukorbetegség rizikóját. Hiányának szerepe van az autoimmun betegségek kialakulásában is, és kedvez a vírusos betegségek, például az influenza megjelenésének.

Kerülendő túlzások

Ezzel szemben a megfelelő D-vitamin-szintnek szerepe van például a vastagbéltumorok megelőzésében, és hasonló a helyzet az emlődaganatoknál. Hatással van az immunrendszerre is, javítja annak működését, emellett pedig csökkentheti egyes hematológiai daganatok rizikóját. Megfelelő mennyisége szklerózis multiplexnél enyhíti a rohamszerűen jelentkező tüneteket, és jó hatása van a szkizofréniára és a demenciára is.

Mivel kedélyjavító hatása van, segíti a depresszió megelőzését és kezelését is.

A mérték viszont fontos: ugyan van jó hatása a D-vitaminnak, szerepét túlbecsülni sem szabad. Sokat még akkor is csak óvatosan szabad belőle szedni, ha valakinek valamilyen betegség miatt kifejezetten nagy dózisban kell alkalmaznia. Emiatt van szükség arra, hogy amikor például a csontritkulásos páciensek D-vitamin-adagját meghatározzák, egyebek mellett megnézzék az érintettek D-vitamin-szintjét, veseállapotát, ionháztartását, kalciumszintjét és hormonszintjeit. Ha ezekkel minden rendben van, bátran szedhető nagyobb dózisban a D-vitamin. Viszont egészséges felnőtteknek plusz­bevitelre csak akkor van szüksége, ha a nyáron feltöltött készletek őszre kiürülnek. Nyáron elég a napsütés. 

Mit jelent az NE?
A D-vitamin ajánlott adagját nemzetközi egységben (NE) adják meg, amely egy olyan mértékegység, ami anyagmennyiséget mér biológiailag aktív hatás alapján. A D-vitamin esetében egy nemzetközi egység 0,025 μg kolekalciferolnak (D3-vitamin) felel meg. Ez alapján az egészséges felnőttek számára ajánlott napi 1500-2000 NE mennyiség 37,5‑50 μg D3-vitamint jelent.

A Mátra

Kétségtelenül hazánk fellegvára az ország legmagasabb pontjával, az 1014 méter magas Kékes-tetővel. Hozzáadhatjuk még a 196 méter magas tévétornyot, amelynek a középső részéről páratlan körpanorámában gyönyörködhetünk. A bárki számára látogatható teraszról tiszta időben látjuk a Tátrát, a Bükk-hegységet és a Cserhátot, a 964 méteres Galyatető mintha karnyújtásnyira lenne, az Alföldet pedig csak a végtelen látóhatár választja el az ég kékjétől. Szeles, hűvös időben az alsó szinten található kávézó üvegfalai mögül élvezhetjük ugyanezt a páratlan kilátást. A belépőjegy ára 700 forint, a kilátószintekre lifttel is feljuthatunk, és a kávé ára is baráti.

A Mátra azonban közel sem csak a Kékesről szól: a hegység az ország legnagyobb kiterjedésű egybefüggő zöldterülete, összesen 400 kilométer hosszan kiépített túraútvonalai régóta a biztonságos természetjárás lehetőségét kínálják.

A közelmúlt fejlesztéseinek köszönhetően azonban már az aktív kikapcsolódás modern formái is űzhetők itt, mint például a nordic walking, a segway vagy a hegyi kerékpározás, a hegyvidék panorámáját pedig felújított kilátók sorából élvezhetjük.

Míg Mátraháza a bakancsos turizmus egyik központja, ahonnan remek csillagtúrákon fedezhetjük fel a hegység legmagasabb részeit, és Galyatető nemrégiben bivakolásra is kialakított kilátójában tölthetjük az éjszakát, addig Mátrafüred az extrém sportok „fővárosa”. A Mátrai Hegyi Sportok Bázisából indulva például kipróbálhatjuk a terep-segwayt és a quadot, de akár hegyi rollerrel is száguldozhatunk a kiépített downhill pályákon. Innen nem messze találjuk az Oxygen Adrenalin Kalandpark legújabb attrakcióját, az 500 méter hosszú libegőt, amely a kalandparkot köti össze Magyarország legmagasabban fekvő tavával, a Sástóval.

A hegység északi lejtőinek tövében bújik meg Parádfürdő, amely egy rendkívüli természeti jelenségről, a mofettáról híres: ez vulkáni utótevékenységhez köthető, felszínre törő szén-dioxid gáz, a benne töltött fürdőnek kedvező értágító hatása van. Parádfürdőtől mintegy 5 kilométerre találjuk az ország legnagyobb és egyben legmagasabban fekvő természetes zuhatagát, az Ilona-völgyi vízesést, amely mintegy 10 méter magasból zuhan alá. A fürdőtől dél-keleti irányban induló zöld jelzésen érjük el, maga a túra útvonala is szemet gyönyörködtető.

Sirok várának via ferratája

Parádról Eger felé tartva esik útba Sirok, középkori várát vétek kihagyni, ha a környéken járunk. Az Árpád-korban, először 1320 körül említett várat az 1500-as évekre elhagyták, így a törökök ellenállás nélkül hódították meg, majd helyőrséget alapítottak itt, de kiűzetésük után nem tartotta meg jelentőségét, a Rákóczi-szabadságharc után már csak várromként tartották nyilván. 2010-ben elkezdődött felújítása nagyon gondosan történt, a régi idők viszonyait tiszteletben tartva, így idelátogatva igazi időutazásban lehet részünk, végigjárva a vár tömlöceit bemutató meredek lépcsőket, szűk folyosókat és tömlöcöket.

A földalatti járatokat a vasalt utakra (via ferrata) emlékeztető, falba rögzített láncos kapaszkodókon és meredek lépcsőkön érhetjük el.

Külön érdekesség, hogy a Magyar Honvédség légiereje heti rendszerességgel gyakorlatozik a vár környékén, látogatásunkkor például csapatszállító helikoptereket figyelhettünk meg.

Hajmeresztő élmény viszont a vártól 400 méterre található kaptárköveken ér minket. A Barát- és Apáca-sziklák függőleges tornyai a vulkáni működés során kiszóródott riolittufákból keletkeztek, a mellettük található Törökasztalra pedig akár fel is ülhetünk. Vigyázat, a pár négyzetméteres – egyes feltételezések szerint a Szent István előtti időkben az ősmagyar vallás áldozati szertartásaihoz használt – medence alakú tömb alatt közel 100 méteres mélység van, viszont a páratlan kilátás a Bükkel, Mátrával és a siroki várral szelfizésre csábít.

Eger, a magyar „Alpok” origója

Törökverő városunk abban a szerencsés földrajzi helyzetben van, hogy magashegységeink fővárosának tekinthetjük – bár Miskolccal folyamatos versenyben van a címért. Sok évszázados öröksége, kitűnő borai, 500 éves törökfürdője, környékének olyan emblematikus termálfürdői, mint Egerszalók vagy a demjéni termálvölgy, az egri vár, a Dobó tér és az Eszterházy Károly Egyetem épületében található Varázstorony – amely országunk legrégibb csillagvizsgálója – okán már régóta Magyarország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, hegyvidéki kirándulásunkhoz is tökéletes bázis a város.

Az ország teteje, a Bükk

Bár a Mátrában van országunk legmagasabb pontja, a Bükk-fennsík 900 méteres átlagmagassága és a hegység 100 ezer hektáros egybefüggő rengetege mégis hazánk legnagyobb vadonja. Különlegessé teszi az is, hogy a Bükk az Északi-középhegység egyetlen olyan hegysége, amely nem vulkanikus eredetű.

Talán legismertebb látnivalója Lillafüred a Palotaszállónak festői hátteret adó Hámori-tóval, hatalmas vízeséssel és barlangokkal.

A közeli Miskolcról az ország legszebb vasúti látványosságának tekinthető erdei vasúttal is elutazhatunk ide. Néhány kilométerre, a Garadna-patak völgyében találjuk a Lillafüredi Pisztrángtelepet, ahol kitűnő, frissen fogott halat ebédelhetünk, és a telep medencéiben belepillanthatunk a sebes sodrású patakokban élő halak életébe. Friss, jól elkészített pisztrángot a hegység túloldalán, a Szalajka-völgyben is kóstolhatunk.

Egerből indulva a hegység nagy része bejárható autóval is, de a Lillafüreden és Mályinkán át Szilvásváradig tartó autós túra kitartó sofőrt igényel, ugyanis a körülbelül 90 kilométeres táv végig szerpentines, így megállókkal együtt érdemes több órát, de inkább egy teljes napot szánni a kirándulásra, főleg, ha Bánkútra is betérünk autóval. A Bükk-vidék kiterjedt, sok egységből álló terület, több napra elegendő élményt tartogat a fennsík peremén található, pazar panorámájú látókövekkel, Szilvásvárad és Lillafüred nevezetességeivel vagy a miskolctapolcai barlangfürdővel.

Érdemes ellátogatnunk Mónosbélre is, ahol a Bükki Sajtmanufaktúrában az egyik legtapasztaltabb hazai sajtkészítő mester, Sándor Tamás hegyvidéki sajtjait kóstolhatjuk és vásárolhatjuk meg. Tamás a legtisztább, magashegyi környezetben legelő répáshutai tehenek tejéből készíti ízletes sajtjait, de a hegységben született emberként szívesen mesél kedvenc helyeiről és a sajtkészítés kulisszatitkairól is.

„Odamenni a hegyhez” – ez a mondat többször eszembe jutott a Nagy-Somlóról. Réges-régen egy zalaegerszegi udvarlás miatt utaztam a hegy mellett sokszor, de csak megcsodáltam magányos szépségét a vonat ablakából, le nem szálltam. Egy ideje viszont egyre lelkesebben érdekel a bor eredete, kultúrája, készítése, na és természetesen az íze. Számos borvidékünket bejártam már, de Tokajt, Villányt, Szekszárdot vagy a Badacsonyt előre vettem, mert a Somló, „hát oda majd egyszer, az én lelkem amúgy is inkább löszben érlelt, nem bazalt”. Szerencsémre a tudásomat legjobb borászaink segítségével tudom mélyíteni lépésről-lépésre, így az elmúlt hónapokban már integetett nekem a hegy a Marcal-medencéből, a bevezetőben említett hír hallatán pedig azonnal tudtam, hogy a következő zarándoklatom a Nagy-Somlóhoz vezet.

„A tavalyi hegyközségi gyűlésen a tagok jelentős többsége megszavazta, hogy egységesen álljon át a Nagy-Somlói borvidék az organikus művelésre. Aztán különböző aggályok merültek fel, és a következő közgyűlésen némiképp módosítottunk. A jelenlegi határozatok szerint a két védett eredetű, OM somlói bornak - ezek a Somló és a Somló Superior - kell olyan bornak lennie, amelynek alapanyaga a Somlóról termesztett, organikusan művelt szőlőterületről származik, a nem organikusan művelt szőlőből készülő borokat Balaton régiós borként, vagy dunántúli tájborként lehet forgalomba hozni."

Még nem adták be az eredetvédelmi szabályozáson belül a termékleírás módosítását, de én nagyon bízom benne, hogy a következő közgyűlésünk olyan határozatot fog hozni, hogy mind a két kategória csak organikus művelésből származó lehessen – osztja meg a részleteket Baráth Sándor, a Nagy-Somlói Borvidék Hegyközsége elnöke. – Ez nem jelenti azt, hogy az egész borvidéken egységesen kötelező az organikus művelés, hiszen továbbra is lehet olyan bort készíteni, ami balatoni vagy dunántúli tájakról származó szőlőből készül, és a pár ezer négyzetméteren termesztő háztáji gazdákat sem akarjuk kényszeríteni. Mi csak azt szeretnénk, hogy ami somlóiként kerül forgalomba, ahhoz csak organikusan művelt területről származzon az alapanyag – mondja el Baráth Sándor, majd hozzáteszi: 

Tudomásunk szerint nincs a világon még egy olyan borvidék, ahol védett eredetű bort csak ökológiai művelésű szőlőből lehet készíteni.

Penedes spanyol borvidéken a Cava (a spanyol pezsgő – a szerk.) csak organikus szőlőből készülhet, de a boroknál ott sem kötelező. Somló méretét tekintve alkalmas erre a szerepre, hiszen Magyarország legkisebb borvidéke, 550 hektár nyilvántartott területtel.”

A Nagy-Somlón sok termelő már évek óta ökológiai művelésben termeli a szőlőt

A tapasztalatok nagyon kedvezőek, így nem a „semmiből” jött a hegyközség ötlete, viszont az átállás nem máról holnapra történik meg. „Úgy fogadtuk el az erről szóló határozatot, hogy négy évig tartó átképzésen vesznek részt a borászaink. Havonta egyszer van ilyen összejövetel a Kreinbacher Birtok konferenciatermében a Biocont Magyarország Kft. szervezésében, ahol neves egyetemi tanárok, szakértők, kutatók tartanak olyan előadásokat, amik segítik az átállás folyamatát. A képzés 2022 novemberéig tart, 2023-tól pedig már kötelező lesz teljesen organikusan művelni szőlőiket azoknak, akik ezeken a képzéseken részt vettek, jelenleg mintegy 50 somlói borász tanul nálunk.”

A Kreinbacher Birtokot 2002-ben alapította Kreinbacher József , ekkoriban vásárolta első dűlőit a Somlón. 2003 óta folyamatos az ültetvények újratelepítése és a szőlészet-borászat fejlesztése, hogy a terroirt leginkább kifejező borok születhessenek meg. Mára több, mint 60 hektáron gazdálkodnak, 2008 óta organikusan, valamint évente további 20–30 hektárról szüretelnek. Baráth Sándor a kezdeti időszakban a birtok igazgatójaként dolgozott, az elmúlt években pedig a borászat turisztikai életét gondozza, hiszen a birtok az elmúlt 10 évben pezsgőgyárral, négycsillagos borhotellel, borbisztróval és konferenciaközponttal gyarapodott.

A Kreinbacher ultramodern borászata, csakúgy, mint a belső építészetéért díjazott borbisztró és hotel építészetileg is kuriózum, belepillantani a bor- és pezsgőkészítés különböző fázisaiba külön élmény ilyen környezetben. „A Somló sosem lesz olyan, mint a Badacsony, de lehet, hogy jobb is. Ott a Balaton közelsége egyértelműen meghatározza a borturizmus volumenét, nálunk viszont csak a hegy és a bor van. Minden látogatót örömmel fogadunk – bortúrára a honlapunkon lehet időpontot foglalni –, és nagy örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt két-három évben felpörgött a Somló látogatottsága” – mondja búcsúzóul Sándor, miközben végigmustráljuk a borászat különböző részeit, majd továbbirányít Györgykovács Imréhez. Ő olyan legenda a Somló életében, mint amilyen Fekete Béla: a rendszerváltás utáni időszak maroknyi kis pincéinek egyike az övé, amelyeknek a Somló mai hírnevét köszönhetjük. Györgykovács Imre a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa, a 2012. évben ő lett a borászok borásza. A legendát telefonon érem el, miközben sétálok a bazaltorgonák felé a Somlót behálózó, grandiózus bazalttámfalak szegélyezte úton. „Nézze, én már átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Hetvenéves elmúltam, egy hektárt tartottam meg a gazdaságomból. Nagyon sok a visszajáró, régi vendégem, barátok is gyakran látogatnak el a kis birtokunkra. Bár nagyon szeretném, de új vendégeket nem tudok fogadni, hiszen nincs annyi borom, hogy mindenkit kiszolgáljak, azt pedig nem szeretném, hogy csalódottan távozzon tőlem bárki is.”

A Somlót körbeöleli egyfajta misztikum, mintha a sziklás talaj alatt nagy titok rejtőzne, amely a szőlő gyökerein át érkezik meg a poharunkba.

Györgykovács Imre tudását is a borait kóstolva ismerhetjük meg igazán, amihez a legjobb hely a Szent Margit-kápolnához vezető úton található Somlói Borok Boltja. Kihagyhatatlan betérő, árnyékos, panorámás teraszán nyugodt kóstolóval kezdhetjük a vásárlást, a polcaikon figyelmes válogatást találunk főleg helyi és balatoni, valamint az egyre ritkább Györgykovács borokból.

A fiatal generáció is egyre erősebb a Somló déli lankáin

Legtöbbjük azt az utat követi, amit Györgykovács vagy Fekete mentett át az elmúlt évtizedekben. „Kis családi pincészet vagyunk, és meg is maradunk annak. Több mint 3 hektáron gazdálkodunk, évi 10–12 ezer palackot töltünk. Még egy picit szeretnénk fejlődni, hogy a bevételeink stabilabbak legyenek, de nagy gazdaságot nem szeretnék, mert az mind anyagiakban, mind munkaerőben túl nagy ugrás lenne. Nekünk a legfontosabb cél, hogy jól érezzük magunkat ebben a történetben.” – mondja Barcza Bálint hangulatos vendégfogadó helyükön, a Kőkonyha Borteraszon. A bazaltorgonák tövében vagyunk, a hozzáértők szerint a Somlón belül ezek a legjobb adottságú területek a szőlőnek. Az asztalokon, kőkerítéseken virágzó kövirózsák, poharunkban a pince egyik legkitűnőbb tétele illatozik, egy 2016-os juhfark. „A 2011-es évjáratban jelentek meg az első borok palackban, és már akkor átálltunk az organikus termesztésre, de a borkészítésben is igyekszünk naturálisan gondolkodni. Borainkat spontán erjesztjük, csak ként és derítéshez bentonitot használunk, majd palackozunk. Évről évre ezen belül is próbálok még tisztább irányba menni, tehát alacsonyabb kénszinten tartom a borokat, erjedés után bizonyos tételeket hosszú ideig pihenni hagyok, csak a legvégén kénezem le. Kísérleteztem teljesen kénmentes borral is, de az egyelőre nem vált be. A magunk szórakoztatására sok új technológiát is kipróbálunk, készítettünk 2015-ben pezsgőt is, egészfürtös préseléssel pedig tavaly próbálkoztam először. Kékszőlővel is foglalkozom, ami itt a hegyen egyáltalán nem általános. Van egy apró kékfrankos ültetvényem, ez a fajta mostanában annyira izgat, hogy egy kisebb telepítést is tervezek, de egy ideig megmarad játéknak.”

Somlóra érkezzünk felkészülten!

Legkisebb borvidékünkön nagyon sok látnivalót, pincészetet, vendégházat, borbisztrót és éttermet is találunk, ami több napos látogatáshoz is bőséges programot kínál. Fontos azonban kiemelni, hogy itt nem a badacsonyi vagy a villányi borturizmust találjuk, mert a hegyet még nem látogatják annyian, hogy a borászok hétköznap is nyitott pincékkel várják a beeső kirándulókat. Barcza Bálint is kiemeli, hogy többször találkozott kifejezetten csalódott emberekkel, akik előzetes bejelentkezés hiányában nem tudtak pincét látogatni, mert a borászok a szőlőben dolgoztak. „Az a legrosszabb nekünk, amikor valaki csalódva megy el a hegyről.

„Ezért nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy itt vagyunk, nagy szeretettel várunk mindenkit, de kérjük, hogy előre jelentkezzenek be, mert akkor össze tudjuk hangolni a napi munkát a vendégek fogadásával.”

„Nálunk nincs akkora tömegturizmus, hogy megérje napi szinten nyitva tartani és erre alkalmazottakat fizetni, de bejelentkező és visszajáró vendégeink pont azt szeretik a legjobban, hogy megmaradtunk eredetinek, és személyesen velünk találkozhatnak.”

A hegyen nagyon sok kiváló pincészetet találunk a nagybirtokos Kreinbacher és Barcza Bálinték családi borászatán kívül is, ilyenek például a Somlói Apátsági Pince, Kolonics Pince, a Somlói Vándor, a Kőfejtő borászat vagy Spiegelbergék csodálatos terasza a Margit-kápolna mellett, hogy csak néhányat említsünk. Ne feledjük: utazás előtt néhány nappal telefonon, e-mailen vagy a weboldalon keresztül jelentkezzünk be hozzájuk, ha teljes „Somló-élményt” szeretnénk.

Hangszereken szólva

„Azoknak ajánlom, akik a klasszikus pszichológiai módszerek mellett más ösvényeket is felfedeznének az önismeret felé vezető úton” – így hirdette magát nemrég egy művészetterapeuta, aki biztos abban, hogy a szorongások feloldásában a kreativitás is hű társ. A legtöbbünk által ismert terápia esetében a szakember tudatosan irányított beszélgetéssel segíti a megviselt pácienst. A különböző művészeti ágakra építkező ülésekkor viszont ütős-, fúvós vagy billentyűs hangszerek, élénk, netán pasztellszíneket sorakoztató színpaletta, esetleg fiolákba rejtett illatok kerülnek elő. Az európai emberekhez gyakran keleti közvetítéssel jutottak el az alternatív stresszkezelő és egészségmegőrző módszerek – sokan ismerik nálunk is például a tibeti hangtálakon játszott muzsika hihetetlenül megnyugtató, lelket átmosó, felüdítő hatását. Az európai kultúrkör is kifejlesztette saját művészeti gyógymódjait, például a zeneterápia közel egy évszázados múltra visszatekintő, tudományosan is igazolt gyógymód. Sőnfeld Mátyás, a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnöke sem restell hétköznapi tárgyakból hangszert kovácsolni a gyerekekkel, például gumiabroncsdobot.

A zeneterápia sokrétű módszer: az egészséges egyén önismeretének fejlesztésétől kezdve a gyógypedagógiai foglalkozásokon át a pszichiátriáig szinte bármely segítő, támogató területen használható, kortól és nemtől függetlenül.

Nevével ellentétben nem feltételez muzsikus vénát a pácienstől. „Mivel folyamatos lüktetésben élünk, és a zene, a hang, a ritmus, a dallam képes leképezni, tükrözni a viselkedésünket, a módszer elemi szinten fejti ki a hatását” – mondja Mátyás, aki gyógypedagógusként hosszú évek óta alkalmazza a zeneterápia eszközeit.

A módszer manapság egyre elterjedtebb, széles körben alkalmazzák pszichiátriai ellátásban, demenciával élők számára, mozgásterápia során vagy a gyógypedagógiában. „Az igény nő, már többen ismerik fel a zene jótékony hatását, miközben lassan az is köztudottá válik, hogy miért nem csinálhat bárki zeneterápiát, miért fontos, hogy a terapeuta a zene mellett az emberi pszichét, saját magát és a kompetenciahatárait is jól ismerje” – tudjuk meg Sőnfeld Mátyástól. A hatékonysághoz szükség van szakemberre és rendszerességre: hetente, kéthetente tartott foglalkozásokkal lehet elérni eredményt, ami végső soron a belső feszültségek oldása.

Valljunk színt!

Ahogyan az akusztikai ingerek, úgy a vizuálisak is hatással vannak ránk. „A fényt nemcsak látásra használjuk, hanem szervezetünk bonyolult működésének szinkronizálására is, többek között összefügg az alvás és az ébrenlét ritmusával, a növekedéssel, a szexuális ciklusokkal és a hormonális változásokkal” – állítja Földvári Melinda színszakértő. Ennélfogva érthető, hogy a napfény hiánya, a hosszú sötétség miért válthat ki depresszív hatást, míg mi az oka annak, hogy a színek gyógyító hatásának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a közvélemény.

Ugyan mi nem fotoszintézissel táplálkozunk, mint a növények, de jó tudni, hogy életünkhöz hozzátartoznak a színek, amelyek az élő szervezet egészére hatást gyakorolnak.

Gondoljunk csak az újszülöttkori sárgaság gyógyítására, amelynek egyik módja a kékfény-kezelés (a ruhátlan újszülöttet az inkubátorban UV-fényt sugárzó lámpa alá fektetik). „Kísérletek igazolják, hogy a színes környezet, illetve a színes fények különböző reakciókat váltanak ki. Az ultraibolya-sugarak például teljesítményfokozó hatásúak, a vörös fény a véráramlást fokozza, de a gyomor- és bélműködést is befolyásolják a színes fények. Míg a vörös és zöld környezet csökkenti az étvágyat, addig a sárga általában növeli.” Persze a választott színek hosszas szemlélése nem fogja egy csettintésre előidézni a kívánt változást, erre leginkább speciális körülmények között van lehetőség, kellő ismeretekkel rendelkező tanácsadó jelenlétében.

Illatos terápia

„Jó látni, ahogy olykor visszakanyarodunk a természetes gyógymódokhoz!” – ezt már dr. Takács-Tóth Diána vegyész, termékfejlesztő kémikus mondja, aki illatokkal oldja az élet kisebb-nagyobb elakadásait, de a fizikai fájdalmakra is megoldást kínál. A fennmaradt források arra utalnak, hogy az aromaterápiát Kr.u. száz évvel már előszeretettel alkalmazták – igaz, akkor még nem így hívták – a gyógynövényekkel dolgozó orvosok vagy javasasszonyok.

„Gondoljunk bele, milyen gazdag botanikai világot ismerünk, nem csoda, ha az emberek minden időben bátran támaszkodtak a növények »tudására«. Bár volt egy időszak a II. világháború után, amikor itt, Európában elfordultunk a természetes szerektől, mivel a szintetikumok olcsó alternatívának bizonyultak a természetes megoldásokkal szemben, de hamar rá kellett döbbennünk ezeknek a nem várt egészségkárosító hatásaira (például a sokféle allergiára). Így kanyarodtunk vissza a természetes gyógymódokhoz, olyannyira, hogy mára divatja van – mondja, és már sorolja is az illatterápiával elért eredményeit. – Nagy sikerélmény volt, amikor egy nyugtalanul alvó kisgyermek szüleitől kaptam köszönőlevelet, amelyben leírták, hogy kisfiúk életében először aludta át az éjszakát a mandarin-illóolaj párologtatásának hatására, így ők is évek után először aludtak egy jót” – emlékszik vissza Diána, aki fontosnak tartja a történetet, mivel a módszer sokoldalúságát igazolja, akárcsak az, amikor az illatoknak köszönhetően enyhültek egy hölgy teniszkönyökkel járó ízületi fájdalmai.

Ahogy más módszerek esetében, itt is fontos szerepet kapnak a kérdések.

A segítő tevékenység akkor kezdődik, amikor a szakember előzetes információkat gyűjt, majd azok alapján illóolaj-keveréket készít az állapot javítása érdekében, miközben szem előtt tartja a páciens helyzetét. „Egy nyugtalan embernek, aki nehezen alszik és alacsony a vérnyomása, nem ajánlom a stresszoldó orvosi levendula-illóolajat, mert az vérnyomáscsökkentő hatású. Vagyis ahhoz, hogy eredményt érjek el, ismernem kell az olajok ellenjavallatait is, hogy a segítő szándék ne csak szándék maradjon.”

Amikor az illóolaj-szakértő „páciensről” beszél, széles skálát ért alatta, különböző nemű és korú embereket, hiszen a legtöbb esetben hatékony megoldást ígérnek az illatok – kivéve a várandósság első harmadában. A módszer az egészségmegőrzés területén, akut megbetegedésekben és még a súlyosabb esetekben, akár hospice vagy gyász feldolgozásában is javasolt. Szintén aranyszabály, hogy képzett szakember adjon tanácsot, hiszen az illóolajok kémiai vegyületekből tevődnek össze.

Az pedig, hogy kinek melyik módszer lehet a befutó, egyáltalán mikor érdemes kipróbálni, az egyének helyzetétől függ. Viszont a nyitottság minden esetben elkél.

Hogyan képes közreműködni egy anya tulajdon vére kínzásában? Miként huny szemet a borzalmak fölött, miközben sztárpszichológussá avatják a gyermekközpontú nevelés első, bántalmazás ellen is síkraszálló, forradalmi írásáért? A családi erőszak a szemünk előtt zajlik, mi pedig nyugodt lelkiismerettel sétálunk el mellette.

Átörökített minták

Húsz éve jelent meg magyarul Susan Forward Mérgező Szülők című könyve, amely gyakran hivatkozott alapművé vált a szakmában. Örültem anno ennek a könnyen érthető, átélhető, sőt, nehéz témája ellenére élvezhető ismeretterjesztő alkotásnak. Nem gondoltam, hogy két évtized múlva még mindig ugyanezekkel a problémákkal találkozom a pszichológusi rendelőben.

Azóta hazánkban is kutatott területté, majd közismertté vált a nemzedékek közötti áthagyományozódás motívuma. A bántalmazott gyerekek többsége minden fogadkozása ellenére újra és újra megismétli azokat a hibákat, amelyeket saját szülei követtek el vele szemben. Egyszerűen azért, mert ösztönösen nem bír másként cselekedni. A tudatos, átgondolt viselkedéshez az elköteleződésen túl óriási belső munkára van szükség.

Amikor találkozom olyan emberrel, aki képes megtörni a mérgező mintázatot, mély tiszteletet érzek iránta. Úgy vélem, nagyobb kincset adományoz leszármazottainak, mintha jelentős vagyont hagyna hátra.

Mit jelent a családon belüli agresszió?

A családon belüli erőszak bármelyik tag ellen irányulhat, most azonban a gyermekekkel szemben elkövetett formáit vesszük sorra. Léteznek olyan szülők, akik egyszerűen nem képesek megfelelően kielégíteni egy gyermek alapvető szükségleteit. Tehetetlenek, segítségre szorulnak, és önmaguk ellátására sem alkalmasak. Szenvedhetnek valamilyen testi betegségtől, mentális zavartól vagy függőségtől. Mások ugyan gondoskodnak gyermekük fizikai igényeiről, ételt, italt, fedelet biztosítanak számára, ám érzelmileg elérhetetlenek vagy bántalmazók.

Azok pedig, akik saját céljaikra használnak egy ártatlan lelket, visszaélnek gondviselői hatalmukkal. Bántalmazásnak minősül a gyermekkel szemben elkövetett fizikai és szexuális erőszak, az elhanyagolás és az érzelmi terror. Utóbbi többnyire a verbális bántalmazás kategóriáit meríti ki, amely a bántalmazott önértékelését, önbizalmát, végső soron emberi méltóságát zúzza porrá.

Áldozatsorsok

A bántalmazott gyerekek családjai vagy szétesett családok vagy épp ellenkezőleg, túlságosan zártak a külvilág felé. Előbbi esetben a kiskorú akár 10-11 évesen felnőtt­szerepek hurcolására kényszerül, amelyekkel nyilvánvalóan képtelen megküzdeni, és kudarcot vall. Az ilyen, parentifikálódott gyermek egész életében túlzott felelősséget vállal másokért, feladja saját igényeit és gyakran kerül vesztes pozícióba. Alkoholista, szerfüggő szülők gyerekei nemritkán választanak olyan párt, akinek megmentőjévé válhatnak. Esetleg segítő foglalkozást, ahol saját határaikat nem pontosan érzékelve, túlzottan bevonódnak mások életébe.

A zárt családok sajátossága az elkülönülés másoktól. Gyakran szégyenteljes titkokat (börtönviseltség, incesztus, nemi erőszak) őriznek, amelyek napfényre jutásától rettegve magukhoz láncolják gyermekeiket, és nem hagyják őket felnőni.

A közösségtől elzártan nevelkedőknek beilleszkedési, illetve társas-viselkedésbeli problémáik, valamint súlyos szorongásaik alakulnak ki. Elveszítik kezdeményezőkészségüket, izolálódnak, és a perifériára szorulva, magányosan tengődnek.

Magyarországon a korábbi diktatúrák besúgó rendszerétől rettegve a rejtőzködő magatartás egész társadalmi rétegeket érintett, így nem csoda, ha nálunk jelentős méreteket ölt a szorongásos-depresszív betegségek, valamint a kilátástalanságból és reménytelenségből származó öngyilkosság. A mai nemzedék is viseli a korábbi traumák következményeit, legyen az holokauszt-szindróma vagy a Gulagra hurcolt áldozatok leszármazottainál megfigyelhető hasonló tünetegyüttes.

Legyen világosság!

Milyen gyógymódok léteznek ilyen mélységű sebek gyógyítására? A pszichés zavarok kezeléséhez hozzáláthatunk a viselkedéses eltérések rendezésével. A bizonyítottan hatékony viselkedésterápiás eljárások képesek a szorongás okozta helytelen magatartásformák felszámolására, a gondolkodásbeli torzulások orvoslására pedig a kognitív terápia az elsődlegesen választandó módszer.

Ugyanakkor a rögzült érzelmi reagálások és magatartási minták megtöréséhez szükséges az értelem mindent bevilágító fénye, a nagyobb összefüggések átlátása, valamint az emocionális átélés segítségével történő korrekció.

Az erre irányuló terápiák szintén igen hasznosak, bár kevéssé elérhetőek. Éppen ezért van szükség olyan művekre, amelyek a katarzis erejével juttatják belátásra a közönséget. Mostanában több ilyen, a Hagyatékhoz hasonló színházi illetve filmművészeti alkotással találkoztam, amelyek igényesen töltik be ezen szerepüket, gyógyírként szolgálva a múlt tragédiái okozta sérüléseinkre.

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

– Nem egy hétköznapi hangszerválasztás a cimbalom. Hogyan sikerült rátalálnod?
– Nem származom tősgyökeres zenészcsaládból, bár anyukám ének-zene szakos óvónőként már akkor sokat énekelt, amikor a hasában voltam. Mindig akadt otthon hangszer, ötéves lehettem, amikor apu csinált nekem egy kis dobfelszerelést NDK-s műanyag székekből, sörösdobozokból. Becsukódtam a szobámba, és sorban ledoboltam a lemezeinket. Aztán Szadán, ahol felnőttem, citerázni, brácsázni, hegedülni tanultam, és amikor a hegedűtanárom, Blaskó Csaba megkérdezte, nem lenne-e kedvem – 13 évesen – cimbalmozni a zenekarában, kipróbáltam a hangszert Béresné Szöllős Beatrixnál az Óbudai Népzenei Iskolában.

Félóra alatt kiderült: mindig is ezt kerestem! Három az egyben-élmény volt, egyszerre produkálhattam ritmust, mint a dobon, akkordkíséretet, mint a brácsán, és dallamot, mint a hegedűn.

A Galga zenekarral aztán autentikus népzenéket játszottunk táncházakban, táncegyütteseknek. Magával ragadott mindez és maga a cimbalom.

– Olyannyira, hogy hamarosan már nemcsak muzsikus voltál, hanem nagy népzenegyűjtő is…
– A Taraf de Haïdouks nevű román zenekar CD-je nyitotta meg előttem az új dimenziókat. A moldvai csángó zenéhez hasonlított, cimbalommal. Később Johnny Depp meg Brad Pitt kedvencei is lettek, olyan jól muzsikáltak! Amikor megtudtam, hogy a moldvai csángók is használtak cimbalmot, a négyütemű Trabantommal nekivágtam egy 1200 kilométeres útnak Moldvába. A Tatros Együttes dobosa, az ottani születésű Benke Gráci segített cimbalmosokat találni, s ha kellett, tolmácsolni. Hihetetlen élmény volt: mint egy expedíción, gyűjtöttem tőlük a zenéket. A ’90-es években még majdnem százezer magyar ajkú csángó élt a Szeret-folyó környékén. Mesevilágba csöppentem, épp aratás volt, jártak ki dolgozni, utána este muzsikáltak nekem. De pénzt nem fogadtak el, legfeljebb sört vagy cimbalomverőt. Ha kétszer kértem ugyanazt a dalt az „adatközlőtől” – így hívjuk őket –, másodjára nem ugyanúgy játszotta, improvizált benne. Egy elemes Phillips magnóval rögzítettem, mert olyan helyeken is jártam, ahol áram sem volt. Mivel román zenészek is akadtak, tudtam, milyen dalokat kell kérnem, nehogy csak a nagy román szerzők műveit meg az akkori mulatósokat mutassák.

– Gondolom, a zenékkel együtt a cimbalom mint hangszer történelmében is el kellett mélyülnöd.
– Megtudtam, hogy a cimbalom az 1900-as évek elejétől terjedt el igazán, autentikusan Prágától az égei-tengeri görög szigetekig. 1872-ben a párizsi világkiállításon még nagydíjat is nyert a hangszer. Sőt, kiderült, hogy már az üknagymamám is cimbalmozott, a 20. század elején ugyanis a bécsi úri kisasszonyok zongoráztak, míg a magyarok cimbalmoztak.

Nem én vagyok tehát a félig sváb, félig magyar paraszti családunk első cimbalmosa, hanem Barta Mariska volt! De nemcsak erre döbbentem rá, hanem arra is, hogy ez a hungarikum milyen messzire eljutott.

Persze mindenhol más a stílus. Moldva mint a Balkán kapuja már a lánctáncok, körtáncok vidéke, bolgár, török hatással. Amilyen kifinomult a magyar és cigány zenében a cimbalomjáték, a románoké annyival pattogósabb.

– Hogyan alakult meg a Cimbaliband?
– 1999-ben bekerültünk a Galgával a Magyar Állami Népi Együttes mellé zenélni, ami a műfaj egyik csúcsa. Akkor találkoztam Dresch Mihállyal, aki meghívott a zenekarába dzsesszt játszani. Kevesen űzik a népzenei alapokon nyugvó dzsesszmuzsikát olyan hitelesen, mint ő! Ebből inspirálódva született két szólólemezem, a „Forduló”, majd a „Második forduló”, utóbbi már Pál István Szalonnával, aki ma a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. Amikor bemutattuk volna a második lemezt, a Népi Együttesnek pont fellépése volt, csak engem engedtek el, így rögtönöznöm kellett magam mellé más kiváló zenésztársakból egy csapatot, így jött létre a Cimbaliband. Vertetics Szlobodán harmonikás balkáni zenéket hozott, én belepakoltam némi dzsessz-improvizációt, szemezgettünk magyar, román, szerb népzenékből.

A dalainkat a cimbalom kötötte össze.

– Mindez 2006-ban volt, a mostani felállásotok pedig 2016 óta változatlan. Ki írja a dalokat?
– Elsősorban én, de épp most dolgozunk egy olyan lemezen, amelyhez mindenki hozzátesz, a címe az lesz: „Szabadon”. Főleg improvizációról szól majd. 2009 óta játszom együtt a még mindig csak 26 éves Solymosi Máté hegedűssel, aki tavaly megnyerte a Roby Lakatos Improvizációs Hegedűverseny különdíját a legjobb népzenei interpretációért, ami óriási elismerés egy nemzetközi mezőnyben! Ezen is felbuzdulva készül ez az új album, amelynek irányát a Dresch Mihállyal töltött idők is meghatározzák. Misi talán nem is tudja, anno milyen nagy hatással volt rám!

– Mikor jön ki a „Szabadon”? Úgy tudom, a járvány miatt van egy kis torlódás a lemezeitekben.
– A nemrég elkészült „Gipsy Fushion” című albumot sem volt még lehetőségünk bemutatni, vagyis előbb az kerül sorra. A fushion mozaikszó a fusion-ből és a fashion-ből jön, a lemez témája pedig a Kárpát-medence nagy roma dívái által előadott dalok feldolgozása. Van rajta cseh, szlovák, makedón, román, bolgár nóta – amerre csak a cigányság tevékenykedett –, de persze nagyecsedi magyar dallamok is. Az erdélyi származású Horváth Alexandra énekli őket, aki Őrkőn, Sepsiszentgyörgy azon magaslati pontján nőtt fel, ahol a nagyszerű muzsikus-énekes romacsaládok laknak. Egyenesen onnan hozta az attitűdjét, a tehetségét. Ezután, azaz év végén vagy jövőre jöhet majd a „Szabadon”.

– Figyelem, hogy mindig van egy koncepció, egy szál, amelyre felhúzzátok egy adott lemez dalait. A tavaly kiadott, Fonogram-díjas „Iram” című korongnál mi volt ez?
– Azon ugye Danics Dóra énekelt, a zenéket én írtam népzenei alapokra építve. A magyar népzene öt nagy vidéke: Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély, Moldva mindegyikéből legalább két dalt választottam – lehetőleg régi magyart –, ezeket dolgoztuk fel improvizatívan, dzsesszesen, balkáni hatásokkal. Igazi world music, amely alapvetően magyar értékekből indul ki.

Nagyon különleges nép vagyunk, talán a világon nincs még egy, amelyik így megőrizte volna a kultúráját!

Köszönhetően Kodálynak, Bartóknak és a táncházmozgalomnak, amely megállította az idő kerekének forgását, s a lehető legautentikusabban elmentette a 20. században még meglévő népzenei értékeket. A Cimbaliband ezeket a megmentett értékeket építi be a saját repertoárjába. Az adatközlők is így csinálták valaha: amit hallottak egy lakodalomban a másik hegedűstől, azt utána a saját arcukra formálták.

– Danics Dórával hogyan indult az együttműködés?
– 2016-ban kezdtünk vele dolgozni, amikor a korábbi állandó énekesnőnk kiszállt, Dórit pedig hallottam élőben, és nagyon tetszett, amit a hangjával tud. Korábban már az édesanyja, Bach Szilvia adottságai is lenyűgöztek. Dóri hangja is hasonlóan karakteres, ám más stílusú, még dögösebb! Azóta állandó vendégénekesekkel dolgozunk, ő az egyik. Amikor nincs velünk énekesnő, akkor én és a dobosunk éneklünk, a „Szabadon” lemez is így készül, de azon ugye nem az ének lesz fókuszban.

– Kik járnak Cimbaliband-koncertekre?
– Eleinte inkább az autentikus magyar népzenét kedvelő közönség jött, aztán született egy-két populárisabb nótánk, például a „Balatoni nyaraló”, amelyik a dunántúli ugrós és a jamaikai ska-zene szerelemgyereke. Egy olyan közönségréteget érintettünk meg vele, amelyiket addig nem. Elkezdték nézni a videóinkat, eljöttek a koncertekre. Nagy dolog, ha sikerül ezeket a magyar és balkáni népzenei alapokat vegyítő cimbalmos szerzeményeket – dzsesszel megfűszerezve – sokakhoz eljuttatni.

Az „Iram” lemezről írták valahol, hogy mi vagyunk a legpoposabb népzenekar vagy a legnépiesebb popzenekar. És nekem is mindig meglepetés, hogy kiket érünk el a zenénkkel!

– Mi lenne ezen a téren a cél és az üzenet a hallgatóság felé? Ha úgy tetszik, az ars poetica.
– A népzene mindig is a népnek szólt, és a nép ajkán is íródott. Nem „csak” ahhoz a 200 ezer emberhez szólunk tehát, akik amúgy is népzenekövetők. Ha a többiek közül ezerből csak egy azt mondja, hogy „de hát már a nagyapámék is ilyeneket énekeltek”, és egy kicsit a magáénak érzi, már mindenki nyert. A törököknél vagy Romániában ezek az elemek alapból beépültek a könnyűzenébe, az a furcsa, ha a rádióból nem ilyesmi szól. Nálunk viszont amerikai trend van, vagyis az a könnyűzene, ami onnan jön. A népzenére sokáig azt mondták: „ciki ez a népieskedés, inkább kikapcsolom”. Mára sokan tettek azért, hogy büszkék legyünk erre a kincsre is, jó, hogy sikerült megmenteni. Szerintem fontos továbbadni a megőrzött formában, de feldolgozva is! Megnyitni vele a fiatalokat e felé a világ felé. Ha nagyon szigorúan az autentikus regulákat követjük, arra nem biztos, hogy olyan önfeledten kezdenek el bulizni, ám ha belecsempészünk szabadabb elemeket, akkor talán elérjük, hogy egy mai húszéves srác autójában is magyar gyökerű zene szóljon munkába menet.