„Jó érzés volt egy kicsit hősnek lenni” – Eszenyi Balázs, ápoló

Balázs egy hónapig ápolt idős koronavírusos betegeket a Szent János kórházban, jelenleg pedig a Kútvölgyi kórházban. „Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam, ami mind fizikálisan, mind lelkileg megerősített. A kórházban tizenkét órán át kellett viselnem a védőruházatot, egy alkalommal 24 óráztam is, szó szerint izzasztó volt. A bepárásodó búvárszemüvegben pedig úgy éreztem magam, mint egy rövidlátó, akin nincs szemüveg.

Nem tapasztaltam különbséget a COVID-os és más páciensek ápolása között. Elég jól viselték az állapotukat, inkább azt élték meg nehezen, hogy nem látogathatják őket a szeretteik.

A dél-pesti szociális otthonból hozzánk kerülő idős és félig mozgásképtelen betegek ellátása már több energiát igényelt. A nehéz helyzetben maximálisan számíthattunk egymásra a kollégáimmal. Az I. Belgyógyászati Osztályon dolgozókkal olyanok vagyunk, mint egy nagy család, a járványhelyzet csak még inkább összehozott minket, nagyszerű volt velük a csapatmunka.”

Kép

Eszenyi Balázs 

A fiatal ápoló három éve dolgozik az egészségügyben, és az átéltek hatására még elhivatottabbá vált szakmája iránt. „A vírus előtt sokszor tapasztaltam lenézést, megesett, hogy csúnyán beszéltek velünk a betegek és a hozzátartozóik, a koronavírus viszont felnyitotta az emberek szemét, hogy szükség van az ápolókra. Volt, hogy tapsoltak nekünk, a kórházzal szomszédos épület ablakán pedig szív alakú kivilágítással mondtak nekünk köszönetet. Jó érzés volt egy kicsit hősnek lenni.”

„Tartunk tőle, hogy kevesebb embert tudunk ellátni” – Mundrucz Szilvia, szociális munkás

Szilvia, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa egy hajléktalan férfiak számára fenntartott éjjeli menedékhelyen dolgozik. A vészhelyzet kihirdetésével a szállót és az intézményhez tartozó nappali melegedőt is be kellett zárniuk.

„Zárt térben gyorsabban terjed a vírus, és a hajléktalanok rossz egészségügyi állapotuk miatt a veszélyeztetett réteghez tartoznak – sokan tüdőbetegek –, így fokozottan elővigyázatosnak kellett lennünk. Rendszeresen mértünk lázat, 1,5 méterre helyeztük egymástól az ágyakat, és minimalizáltuk a személyes kontaktussal járó teendőket. Mivel nem tartózkodhattam kis térben összezárva a klienseimmel, nem volt lehetőségem azt a munkát végezni, amit szoktam, ettől függetlenül volt bennem egy kis félelem, hogy tudtomon kívül megfertőzöm a lakókat. A hivatalok bezárása miatt az álláskereséssel kapcsolatos ügyintézésben sem tudtam segíteni őket, helyette például kimostam a maszkjukat.”

Kép

Mundrucz Szilvia 

Azok, akik nem járnak el dolgozni, nem hagyhatták el az épületet, és a Szeretetszolgálat gondoskodott ellátásukról. Emiatt feszült hangulat uralkodott a házban, amit különböző programokkal igyekeztek enyhíteni, például filmmaratont szerveztek a hajléktalanoknak. Ennek ellenére előfordultak kisebb konfliktusok. „Az egyik férfit át kellett helyezni egy másik intézménybe, páran pedig inkább kiköltöztek, mert nem bírták a bezártságot.”

„Látva a lakókat, átértékeltem a saját helyzetemet: ugyan rossz volt, hogy nem találkozhatok a szeretteimmel, de én legalább szabadon mozoghattam, míg ők hetekre a házban ragadtak.”

A szállón továbbra is óvatosak: az ágyak egyelőre nagyobb távolságban maradnak egymástól, ugyanúgy lázat mérnek, maszkot viselnek, és kétóránként fertőtlenítenek. A nappali melegedő újra kinyílt, de egyszerre csak tizenöten tartózkodhatnak bent. „Novembertől, a nagy hideg beköszöntével jellemzően olyanok is felkeresik a szállót, akik egyébként nem szokták, így tartunk tőle, hogy egy következő hullám esetén kevesebb embert tudunk ellátni. Az utóbbi hetekben megnőtt a félelem az utcán élő hajléktalanokkal szemben, kevesebb élelmet és pénzt kaptak, holott ők még jobban is betartják a másfél méteres távolságot, mint azok, akik zárt légtérben tartózkodnak. Az utcán élőkre fokozottan oda kell figyelnünk.”

„Tetszett, hogy kicsit megállt az idő” – Illés Fanni, paralimpikon úszó

Fanni, a Vasas SC világ-és Európa-bajnok paralimpikon úszója épp a nyári tokiói paralimpiai játékokra készült, amikor Magyarországra is megérkezett a járvány. Az otthon töltött hetek után olyan érzés volt újra a medencében úsznia, mintha három év mozdulatlanságból kelt volna fel.

Kép

Illés Fanni 

„A vírus miatt minden idénre tervezett versenyt és edzőtábort elhalasztottak, köztük a paralimpiát is. Ez eléggé megnehezíti a felkészülést, hiszen cél nélkül nagy kihívás végig motiváltan dolgozni. Összesen hat hetet hagytam ki, ezalatt csak itthon, a lakásban tudtam edzeni: majdnem mindennap kondiztam, illetve folytattam az étrendemet. Úszás nélkül viszont elég nehéz formában tartani az úszóizmokat, nem beszélve arról, hogy a vízérzékelésem is teljesen elhagyott: ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint hogyha valaki három évig feküdne, és utána újra kellene tanulnia járni.”

„Négy hétre volt szükségem, hogy újra magabiztosan mozogjak a vízben, és most már csak edzenem kell sokat.”

Fanni a karanténban töltött időt igyekezett előnyére fordítani. „Olvastam, és sok olyan dolgot csináltam, amire egyébként úszás mellett nem sok idők jutna. Tetszett, hogy kicsit megállt az idő, és nekem is meg kellett tanulnom lassítani, időt tölteni saját magammal. Az is tanulságos dolog volt számomra, hogy az alapvető higiéniára jobban oda kell figyelni, elvégre az egészségnél nincs fontosabb dolog az életben. A járvány okain viszont nem gondolkozom, szerintem a miértekre később kapjuk meg a választ.”

„A férjem olykor a garázsban bújt el, én pedig a fürdőszoba ajtaját zártam magamra” – Földeáki Éva, köztisztviselő

A nagycsaládos Éva és férje kettő, öt és hatéves gyermekükkel ragadtak otthon, ami arra késztette őket, tervezzék újra családi életüket.

„Az első négy hét sok küzdelemmel járt. Én otthonról próbáltam végezni a munkámat, a férjem viszont vállalkozóként átmenetileg bevétel nélkül maradt, ami lelkileg és anyagilag is megterhelte a családot. A veszélyhelyzet ideje alatt továbbra is kaptam a gyedet, ami segített átvészelni ezt az időszakot. Attól is szenvedtünk, hogy össze vagyunk zárva, és két lépést nem tudunk tenni a fiaink nélkül. Ráébredtem, még sosem voltunk 0–24-ben a gyerekeinkkel, és hiányzott pár óra énidő: a férjem olykor a garázsban bújt el, én pedig a fürdőszoba ajtaját zártam magamra.

Szerintem sok szülő érezte ugyanezt, de nem beszélnek róla, ami hamis képet fest a családok életéről. A fiúk látták rajtunk, hogy feszültek vagyunk, ami rájuk is átragadt, és neveletlenül viselkedtek.

Egy hónap után leültem a férjemmel és a két nagyobb gyerekemmel, hogy megbeszéljük, ez így nem mehet tovább, nem azért szültem őket, hogy veszekedjek velük és rosszul esik, hogy nem fogadnak szót. A fiúk megértették, és ők is elmondták, mi az, ami bántja őket. Előtte sosem volt ilyen, hogy felnőttek módjára beszéljünk meg valamit.”

Kép

Földeáki Éva és egyik kisfia

A családnak ki kellett alakítania egy napirendet, amivel nem mennek a másik idegeire.

„Mivel én hat órában dolgozom, a férjem több házimunkát vállalt, emellett délelőttönként ő játszott a gyerekekkel a szabadban, délután pedig cseréltünk, és én foglalkoztam a fiúkkal. A bevásárlást ugyancsak a férjem intézte, aki az idős szüleimnek is segített ebben. A legnagyobb félelmem, hogy én vagy a gyerekeim átadjuk a vírust a szüleimnek, és emiatt meghalnak, ezért nagyon óvatosak voltunk. A kosarat benejlonoztam, lefertőtlenítettem és kesztyűs kézzel tettem le a kertjükbe, amit ők aztán szintén lefertőtlenítettek és tizenkét óráig nem nyúltak hozzá, mert elvileg eddig él meg egy felületen a vírus. Mivel egy utcában lakunk, a fiaim gyakran átszöktek hozzájuk, ezért meg kellett velük értetnem, ezt most nem szabad, mert súlyos következményei lehetnek. Féltem, hogy megijesztem őket, de fegyelmezetten fogadták, és felfogták, hogy vigyázni kell a mamáékra. Érzelmileg és értelmileg is nagyot ugrottak, ami büszkeséggel tölt el. Ha nagyobbak lesznek, erre az összetartásra és a másokra odafigyelésre fogom emlékeztetni őket az elmúlt időszakból. Ettől függetlenül, ha lehetne, gondolkodás nélkül törölném a veszélyhelyzetet az életünkből.”

„Megtanultam cipőt kötni, és vettünk egy trambulint is” – Ókovács Boróka, óvodás

Szerzőnk, Máthé Zsuzsa kislánya, a hatéves Boróka szerint egy jó és egy rossz oldala is van annak, hogy több hetet otthon kellett töltenie. „A jó oldala az, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel tudok lenni, a rossz oldala pedig az, hogy nem járhatok oviba. Amikor tanulnak és dolgoznak, a Zig and Sharko mesét szoktam nézni, ami egy hiénáról, egy cápáról, egy csigáról meg egy sellőről szól, és a cápa megvédi a sellőt a hiénától, nehogy megegye.”

Kép

Ókovács Boróka

Boróka számára az is szokatlan volt, hogy nem találkozhat nagyszüleivel. Szülei viszont tartalmas programokat szerveztek a családnak, amelyek nemcsak kellemesnek, de hasznosnak is bizonyultak.

„Megtanultam cipőt kötni, és vettünk egy trambulint is, amiben sokat ugráltam. A konyhában pedig sütöttem pogácsát. Sokat jártunk sétálni a patakpartra, és egyszer felmentünk Zebegénybe. A nagyszüleimmel vezetékes telefonon beszélgetünk, és csak mostanában látogattak meg minket, akkor is csak a kertben voltunk. Nemrég együtt jöttek át az unokatesómékkal és a másik nagyszülőmmel, aki Vácon lakik, ami nagyon jó volt. Rég volt így együtt a család.”

A kislány egy picit fél a koronavírustól, de van, ami jobban megrémítette. „Amikor anya elment dolgozni, én átmentem az unokatesómhoz, Fruzsihoz, akivel játszottunk, de aztán bementünk, mert elkezdett dörögni az ég.”

Melyikünk ne kezdené hegyezni a fülét, ha azt hallja, hogy a kisboltban épp a szomszédjáról beszélgetnek? Vagy ha elcsípi a munkahelyi folyosón a hírt, hogy veszélybe került a fizetésemelés? A pletyka, amely mindig is jelen volt a társadalmi életben, ősi szükségletünk, és messze több mint szórakozás, unaloműzés, netán áskálódás.

Szvetelszky Zsuzsanna–Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete

Aki fecseg neked, fecseg rólad is – tartja a mondás. A pletyka régen a szóbeszéddel terjedt, később az újságok hasábjain is megjelent, mára pedig megtöbbszöröződött a hatásfoka: a digitális világban minden korábbinál gyorsabban termelődik és terjed. Időszerű ez a könyv, amely feltárja a pletyka kulturális és evolúciós gyökereit, összehasonlítja az egyes tudományterületek elméleteit, emellett válogatást kínál az irodalom pletykakincséből. És ami a legvonzóbb: gyakorlati tippekkel is segít, hogyan kerülhetjük el a kompromittáló, kellemetlen, visszás kommunikációs helyzeteket. Vajon felesleges időtöltés a pletyka, vagy komoly lehetőségeket is tartogat számunkra?

Kép

A koronavírus-járvány idején egyeseknek megrendült a hite a gondviselő Istenben, mások csak újabb bizonyítékát látták annak, hogy az emberiséget szerető Isten nem létezik. Sokan viszont egyszerűen csak összezavarodtak, szoronganak. Mindhárom típusú olvasónak ajánlanom ezt a könyvet:

John C. Lennox: Hol van Isten a koronavírus idején?

John C. Lennox az Oxfordi Egyetem nyugalmazott matematikaprofesszora, aki filozófiával is foglalkozik. Számos nyilvános vitán védte már a keresztény hitet olyan közismert ateista gondolkodókkal szemben, mint pl. Richard Dawkins. Ez már önmagában is figyelemre méltóvá teszi a szerző személyét. Rövid, mégis tartalmas könyvében a különböző világnézetek fényében vizsgálja a koronavírus-járványt, hogy megmutassa: a kereszténység nem csupán magyarázatot ad, hanem reményt is nyújt. Nem állítja, hogy minden kérdésre tudja a választ, de nem futamodik meg a nagy kérdések elől.

Kép

Hitler és a Habsburgok – két olyan családnév, amely szinte minden történelemkedvelőt érdekel. E könyv címe hatásvadásznak tűnik, de nem az.

James Longo: Hitler és a Habsburgok – A Führer bosszúja az osztrák királyi család ellen

Hogyan és mitől alakult ki Adolf Hitler gyűlölete a Habsburg-család iránt? Miért fogadott bosszút az eltűnőben lévő birodalom, valamint a halott főherceg és árvái ellen? A kötetből az is kiderül, hogy mit kellett átélniük azoknak a gyermekeknek, akiknek a vére a nácik szerint túlságosan kék volt, de a Habsburgok szerint mégsem eléggé. Hitler szemében Ferenc Ferdinánd főherceg királyi árvái testesítették meg mindazt, amit megvetett a modernitásban, a huszadik században és az Osztrák-Magyar Monarchia többnemzetiségű, multikulturális birodalmában. Longo egy évtizeden át tartó kutatómunka és interjúk hosszú sora révén tárta fel a Habsburg-leszármazottak történetét, Hitler gyűlöletének gyökereit és a családtagok küzdelmét a Führer ellen.

Kép

A gyermekek örökbefogadása mindig társadalmi beszédtéma, mindig érzelmekre hat és állásfoglalásra késztet. Egyre inkább, hiszen a mind gyakoribb gyermektelenség arra készteti a párokat, hogy ezt a lehetőséget is megfontolják. De hogyan lesz ebből egy lebilincselően izgalmas könyv?

Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van. Küzdelmes sorsok — történetek az örökbefogadásról

Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu alapítója a kötetben megszólaltatja az örökbefogadási folyamat minden szereplőjét és gyakorlati útmutatóval is szolgál, de nem (csak) ez a lényege az Akiknek két anyja van című könyvnek. Érzékeny és megrendítő tudósítás egy fájdalommal és küzdelemmel teli élethelyzetről, a szeretetről, az élet nagy kérdéseiről, személyes élettörténeteken keresztül. Szembesít az előítéleteinkkel, segít, hogy közelebb kerüljünk az örökbefogadás világához, hogy megismerjük és megértsük mindazokat, akiket érint. Az örökbeadók, örökbefogadók, örökbefogadottak, nevelőszülők és szakemberek a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk. A kötetet az Örökbefogadás A-tól Z-ig című fejezet teszi teljessé, amely a jogi hátteret világítja meg, és praktikus információkat gyűjt össze.

Kép

Ha fontolgatta már, hogy jó lenne második esélyt adni egy árva kutyusnak a boldog életre, akkor itt az idő: nyár van, ilyenkor könnyebb az egymáshoz szokás, a menhelyek pedig tele vannak jobb sorsra váró kutyákkal. Ám ezt nem lehet felkészülés nélkül megtenni.

Laura Vissaritis: A mentett kutyád – Gyakorlati útmutató az örökbefogadáshoz, képzéshez és az örömteli közös élethez

A népszerű kutyakiképző és kutyaviselkedés-szakértő könyve gyakorlati tanácsokat ad az együttélés megkönnyítésére. A mentett kutyák gyakran szorongással küzdenek, félelmeik vannak, úgy tűnhet, hogy az egész világ fájdalmát a vállukon cipelik. De minden kutya megérdemel egy második esélyt – ez a könyv azt szeretné megmutatni, hogyan tudjuk mindezt a lehető leggördülékenyebben véghez vinni. Egy kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő kapcsolat kialakítása a cél. Laura Vissaritis sok szükséges tudnivalóval és pszichológiai háttér-információval ellát. Megmenteni egy nehéz sorsú kutyát – bár nem minden esetben könnyű feladat – az egyik legfelemelőbb érzés a világon.

Kép

Nem lenne teljes a nyári olvasmányajánlat egy igényesen megírt szórakoztató és érzelmeket borzoló regény nélkül. A „bestseller”-bélyeg nem mindig hátrány – arra utalhat, hogy sokak számára jelentett valódi olvasmányélményt.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel. Az első szerelem azonban az ő életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt… Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Számomra nem a népszerűségi „cunami” a vonzó, amely a regény megjelenését övezte, hanem a szerző személye: Delia Owens eredeti foglalkozása zoológus, természettudományos írásai után ez az első – idős korában írt – regénye.

Kép

Lucifer-elmélet

Philip Zimbardo ezekre a kérdésekre kereste a választ, amikor megalkotta a Lucifer-elméletet. Kísérlete előtt is sejtette az okokat: rossz családi háttér, csonka családok, drog- vagy alkoholfüggő szülők, de többet szeretett volna tudni. 1971-ben a Stanfordi Egyetem alagsorát átalakította börtönné. Kiválasztott 24 megfelelő pszichés állapotú fiatalt, két csoportra osztotta őket, börtönőrökre és foglyokra, majd határozatlan időre bezárta őket. A kísérletet azonban hat nap után a börtönőrök brutális viselkedése miatt le kellett állítani. Kifejezetten kegyetlenné váltak a foglyokkal: megvonták tőlük napokig a WC-használatot, rendszeresen lemeztelenítették és bántalmazták őket. Zimbardo szerint a konklúzió elkeserítő.

„Tehát akkor úgy tűnik, hogy az emberek adott szituációban, adott szerepkörben pillanatok alatt kegyetlenné válhatnak. Képes egy alapvetően jó ember is negatív irányba változni meghatározott körülmények között.”

Bebukottak – Káin gyermekei

Gerő Marcell 2014-es Káin gyermekei című dokumentumfilmje Monory-Mész András 1985-ben bemutatott Bebukottakjának három gyerekszereplőjét mutatja be 30 évvel később. Pali, Gabesz és Zsolt, mindhárman emberölést követtek el tizenévesen, majd tettükért évekre, évtizedekre a tököli börtönbe kerültek. Gabesz a nevelőtanárát szúrta le, amikor az erőszakoskodni próbált vele. Palit az édesapja bántalmazta és éheztette rendszeresen, akit egy alkalommal hirtelen felindulásból fejbe lőtt a légpuskájával. Az ígéretes jövő előtt álló Zsolt pedig egy barátját ölte meg, mert az meg akarta erőszakolni a részeg édesanyját. Gerő Marcell azt mondja: „Nem igaz, hogy mindannyian a társadalom pereméről érkeztek, viszont az igaz, hogy bandáztak, rongáltak, loptak és különböző erőszakos cselekményekbe keveredtek, aztán egyszer csak túlléptek egy határt. Gabesznek teljesen normális családja van. A mai napig az anyjával él, és van három testvére. Erős kötelék volt közte és anyja között, csak rossz bandába keveredett, és későn vették észre. Pali is viszonylag normális életkörülmények között nevelkedett, bár az apja sokszor megverte.”

Vajon egyszeri botlás-e a bűnük, vagy a bűnözői hajlam mindig is bennük élt? Zsolt azt mondja, hogy ez valahol a génjeikben van, de a rendező ezt máshogy látja. „Tulajdonképpen az egész filmmel arra kerestem a választ, hogy ilyen helyzetekbe korábban is keveredhettek volna-e, hogy később is lett volna rá esély, hogy hasonló szituációba belebukjanak? Arra jöttem rá, hogy ők nem »gonosz gyerekek« voltak, hanem abban az adott pillanatban reagáltak szélsőségesen.” A rendező egy pszichológiai jelenséggel magyarázta ezt.

„Egy pszichológustól hallottam az úgynevezett kisülésről. Ez az állapot, amikor az agy nem is tudja, hogy tulajdonképpen mit cselekszik, ezért később sem tudja rekonstruálni. Hirtelen felindulásból kikapcsol az agy.”

Gyerekkatonák

Kikamba Kinhansában, Kongóban született. Édesanyját korán elveszítette. Édesapja nevelte fel őt és négy testvérét. Állandóan éheztek és féltek, ezért önszántából úgy döntött, hogy tizenkét évesen katonának áll, csatlakozik a kormányellenes erőkhöz. Öt évet töltött a katonaságban, ami egy háromhetes kiképzéssel kezdődött. A kiképzés lényege az volt, hogy gondolkodás nélküli elkötelezett harcost faragjanak belőle. Három alapvető dolgot kellett elsajátítania: a parancsok fenntartás nélküli teljesítését, a fegyverek használatát és a gyilkolást. Ezzel a tudással öt éven keresztül könyörtelenül gyilkolt, erőszakolt, mindezt kábítószer hatása alatt.

Kikambának szerencséje volt, mert sikerült megszöknie, és menedéket talált egy nemzetközi szervezet táborában, ahol több ezer társával együtt pszichológusok kezelték, írni, olvasni és szakmákra tanították.

De nem mindenki ilyen szerencsés. Az „új háborúk” fegyveres erőinek 80 százalékát gyerekek alkotják, és közülük nem mindenkinek sikerül elszökni.

Ezek a gyerekek is sokszor erőszakos környezetben nevelkednek, gyakran tapasztalnak bántalmazást, és maguk is követnek el durva cselekményeket. A „katonaságban” pedig a folyamatos, traumatikus stressz hatására pszichéjük eltorzul, megbetegszik. Az erőszak először ijesztő, félelmetes, aztán nemcsak hogy normálissá, megszokottá válik számukra, hanem egyenesen izgalmas, kívánatos lesz. Az agresszió iránti étvágyuk megnő. Ráadásul a gyerekeknek nincsen félelemérzetük, gyakorlatilag érinthetetlennek hiszik magukat. Gyorsan tanulnak, hajtja őket a bosszú, nem tartoznak senkiért felelősséggel, sok esetben nincs is hova hazatérniük, így feltétlen hűséggel adóznak a vezetőiknek, és képesek bűntudat nélkül, kegyetlenül gyilkolni. Elhitetik velük, hogy harcosnak lenni vonzó dolog, hiszen élet-halál urai. Arról nem is beszélve, hogy költséghatékonyabbak, hiszen zsoldra sem tartanak igényt.

Kép

Káin gyermekei - részlet a filmből

Szilasi Ildikó, az Afrika-Magyar Egyesület munkatársa, aki maga is többször járt Kongóban, és foglalkozott gyerekkatonákkal, azt mondja: „Ezeknek a gyerekeknek teljesen eltűnik a normális életvitelük. Személy szerint én nem találkoztam a katonák között olyannal, akit bűnbánat vagy lelkiismeret-furdalás emésztett. És nem azért, mert ezek a gyerekek gonoszabbak, hanem mert a kitörés, a valahová tartozás megtapasztalását egyetlen lehetőségben látják: ha fegyvert ragadnak. Önként, a családjuk kiirtása miatti bosszúból vagy egyszerűen a napi betevőért csatlakoznak a legtöbben. Fenyítéssel, veréssel, tudatmódosító szerekkel, zsarolással, két-három hetes átnevelőtáborral mossák át az agyukat, és számukra már csak a gyilkolás, a felettesek parancsainak feltétel nélküli teljesítése marad.”

Mitől függnek a választásaink?

Nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy a „bűnözővé válás kizárólag alkati vagy szocializációs kérdés-e”, sőt, valószínűleg a két tényező kombinációja felelős érte.

Az biztos, hogy a nem megfelelő családi háttér és a szélsőséges helyzetek mindenki életét megváltoztathatják.

Solt Ágnes szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa 2012-es disszertációjában szintén azt próbálta megfejteni, hogy mitől függnek a választásaink. Mitől függ, hogy merre indulunk? Kik a felelősek életünk alakulásáért? Miért választjuk a rosszat vagy éppen a jót? 94 interjút készített fiatal- és gyerekkorú fogvatartottakkal. Végül arra jutott, hogy a gyerekkorúak és a fiatalkorúak jóval nagyobb létszámban vesznek részt a bűnözésben, mint ahogy azt az összlakossághoz viszonyított arányuk indokolná. Az általa megkérdezettek háromnegyedéről elmondható, hogy noha családban nevelkedett, otthon az erőszak mindennapos volt, sőt, a legtöbb esetben maguk a gyerekek is bántalmazottakká váltak. Szegény, aluliskolázott, munkanélküli, alkoholista életmódot folytató szüleik és a reményvesztettség miatt az iskola helyett az utcán találták magukat, valamilyen ganghez csapódtak, és bűncselekményekbe keveredtek. Ami szintén érdekes, hogy Solt Ágnes megkérdezte a büntetésvégrehajtási intézetbe kerülő fiatalokat arról, hogy szerintük ki felelős a sorsukért. A srácok négyötöde azt felelte, hogy „a körülmények által kijelölt úton haladtak” idáig.

Káin gyermekei és a gyerekkatonák talán mind áldozatok, és talán volt is választási lehetőségük a jó és a rossz között, és igen, az egyszerűbb utat választották, de ebben a környezetük által teremtett „jó és követendő” példa is közrejátszott.

Egy az iraki–iráni háborúról keringő történet pontosan ezt ragadja meg: 1980 és 1988 között az iraki–iráni háborúban egy kulcsot akasztottak a gyerekek nyakába azzal, hogy „ez a Paradicsom bejáratát nyitó kulcs, ha elestek, egyenesen a mennyországba kerültök.”

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Itthon nyaralni menő

A Magyar Turisztikai Ügynökség arra buzdítja az utazóközönséget, hogy aki teheti, barangoljon belföldön, és maradjon az ország határain belül, ezzel is támogatva a hazai gazdaságot és szolgáltatókat. A legnépszerűbb úti cél továbbra is a Balaton és környéke. Kár lenne azonban, ha hazánk lehetőségeit csupán a Balatonra és annak környékére szűkítenénk le. Összegyűjtöttünk húsz olyan különleges helyet, amely bár világviszonylatban is megállja a helyét, mégis csak kevesen tudnak létezéséről.

20+1 hely hazánkban, amit egyszer mindenkinek látnia kell!

1. Hazánk sivatagja: a fülöpházi buckavidék
Bizony, csak kevesen tudják, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb területű (7400 km²) homokvidéke itt van Magyarországon! A Kiskunsági Nemzeti Park területén található homokterület tele van természeti és kultúrtörténeti látnivalókkal. A sivatagi hangulaton kívül számos lovas tanya, ökogazdaság, tanyamúzeum is vár bennünket.

Kép

 Fülöpháza – Kép: Wikipédia

2. Lélegzetelállító formák: a Balaton-felvidék tanúhegyei
A Balaton-felvidék jellegzetes képződményei a Tapolcai-medence szépséges hegyei: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Haláp, valamint a Balatontól messzebbre eső Somló-hegy, a Kis-Somló és a Ság-hegy, amelyek gyöngysorként ölelik körbe az azúr színű Balatont. A Hegyestű ugyancsak egy tanúhegy a Balaton-felvidéken, a Káli-medence keleti peremén. Egy vulkán egykori kráterében jött létre ez az Európában is ritkaságszámba menő, csodás képződmény. A magma megrekedt, és hűlése során öt- és hatszögletű, 20-40 cm átmérőjű bazaltoszlopokká szilárdult, amelyek orgonasípszerűen, szorosan egymás mellett állva, a hegycsúcs irányában összehajlanak.

3. Festői táj: a Gaja-szurdok és római fürdő
A Bakony számtalan írót, költőt, festőt ihletett és ihlet meg szépségével a mai napig. Bakonynána a Zirci kistérségben található. Leghíresebb része a csodálatos Gaja-szurdokvölgy. A völgy váratlanul összeszűkül, és a patak a két függőleges sziklafal alkotta szurdokba ömlik. Amikor sok eső esik, a Gaja-patak látványosan, bővizűen zuhog bele a sziklákkal körbefogott tavacskába.

Kép

Gaja-szurdok – Kép: Wikipédia

4. Karsztforrások világa: a Tatai Fényes Tanösvény
Tatán, a vizek városában sokan az Öreg-tó környékét veszik célba, pedig a Fényes fürdő 30 hektáros természetvédelmi területén fekvő Fényes tanösvény ugyancsak megér egy – ha nem több – látogatást. Az 1350 méter hosszú tanösvény egy cölöpsétányon vezet végig, és 18 állomáson ismerkedhetünk meg a karsztforrások világával. De van itt kilátó, kézi erővel működtethető csónak és egy látogatóközpont is.

5. Akár a Loire mentén is lehetne: a tiszadobi Andrássy-kastély
Ki mondta, hogy pompás kastélyok csak a Loire mentén vannak? Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Tiszadobon, a Tisza partján áll az Andrássy-kastély, amely akár a híres francia folyó völgyében is lehetne. Az épület különlegessége, hogy a négy évszaknak megfelelően négy bejárata, a 12 hónapnak megfelelően 12 tornya, az 52 hétnek megfelelően 52 szobája és a 365 napnak megfelelően 365 ablakszeme van. A múzeum megtekintése után érdemes egy sétát tenni a kertben is, ahol egy lélegzetelállító bukszus-labirintust alakítottak ki.

6. Holdbéli tájon: a Megyer-hegyi tengerszem
A Sárospatak közelében található holdbéli tájat – bármennyire is hihetetlen – emberkéz formálta, a vulkáni eredetű hegyen ugyanis már a 15. században kőbánya működött, ennek helyén, a fejtési gödörben alakult ki egy türkiz zöld színű tó, amelynek ma sokan csodájára járnak. A tó körül 70 méteres sziklafalak magasodnak, lélegzetelállító látványt nyújtva ezzel.

7. A mi Velencénk: a Bokodi-tó lebegő házai
Cölöpökre épült horgásztanyák alkotják a Bokodi-tó úszó faluját, amely már sok fotóst megihletett. Oroszlánytól nem messze található „a mi Velencénk”, a mesterségesen létrehozott Bokodi-tó felett lebegő csodafalu. A helyi erőmű hűtőtavaként funkcionáló tó sohasem fagy be, így nem csoda, hogy a horgászok Mekkájaként emlegetik. Filmet is forgattak itt, a magyar „Utóélet” című kísértetfilm részben itt játszódik.

8. Őseink üzenete: a csarodai református templom
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében igazi bakancslistás látnivaló Csaroda református temploma, amelyre a Középkori Templomok Útját követve a Beregi-síkságon találhatunk rá. A 13. században, a Csaroda-patak közelében, dombra épített templom különlegességei a 13. századi, bibliai témákat ábrázoló freskók, a 17. században föléjük festett népies stílusú, ősi életfás-virágos falfestmények, valamint az 1777-ből származó festett fakazettás mennyezet, amely jelképes ábrák sokasága.

9. Gyógyító, sós vízi élmények: a Szelidi-tó
Aki sós vízi élményre vágyik, az mindenképpen látogasson el a Bács-Kiskun megyében található sekély, sós vizű tóhoz, amely természetes fürdőélményt kínál. Egyedi összetételének köszönhetően kiválóan alkalmas idegrendszeri, hormon- és reumás problémák kezelésére, ráadásul hiányzik belőle a jellegzetes kénes szag is, ami miatt néhányan kerülik a termálfürdőket.

10. Egy szerelem emlékére: a Nádasdy-kastély
Hazánk egyetlen, Tudor-stílusban épült romantikus kastélya egy örök szerelemnek állít emléket Nádasladányban. Zichy Ilona mindössze 24 éves volt, amikor meghalt, de a kastélyt építtető férje, Nádasdy Ferenc minden szobát úgy rendeztetett be, mintha még mindig élne imádott felesége.

Kép

Nádasdy-kastély – Kép: Wikipédia

11. Jurassic World: az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület
Az ipolytarnóci park igazi Jurassic World, tele izgalmas látványossággal. A vulkáni katasztrófáknak nem szoktunk örülni, de itt igazán áldásos munkát végeztek. Az egykori Pannon-tenger partjairól cápafogak, megkövesedett szubtrópusi fák, egzotikus növények lenyomatai, régen kihalt ősvilági lények lábnyomai kerültek elő. Eredeti helyzetükben, egy izgalmas geológiai tanösvény mentén szemlélhetjük meg mindezt. A Kőszikla ösvény négy kilométeren át hosszú vízmosások, különleges kőzetek, elhagyott kőbányák mentén vezet minket.

12. Ahol a csillagok körbevesznek: Répáshuta
Répáshuta a Bükki Nemzeti Park területén az egyetlen olyan település, amelynek fényszennyezettsége minimális. A csillagos égbolt olyan tisztán látszik, és olyan látványt nyújt, mintha nem is a Földön, hanem az űrben lennénk. Már ezért a különleges élményért érdemes idelátogatni, ezen felül ajánlott felkeresni a falu határában lévő Balla-barlangot és a Balla-völgyi sziklaüreget, az ott talált csiszolt kőkori eszközöket.

13. Kincsem és az aranyszarvas nyomában: Tápiószentmárton és környéke
Aki olvasta vagy látta a Kincsemről, a híres versenylóról szóló történetet, annak kötelező ellátogatni ide! Akárcsak annak, aki a régi mondák, mítoszok nagy rajongója, hiszen az egyik szerint itt állt Attila, hun király fából készült palotája, és innen került elő a híres szkíta aranyszarvas is. Tápiószentmárton nevéhez több különlegesség is kapcsolódik. A település az őskor óta lakott hely volt, ezt a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsítja. A terület birtokosai közül a legnagyobb hírnevet a Blaskovich família, pontosabban Blaskovich Bertalan szerezte, aki a 19. század első évtizedeiben részt vett a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora című folyóirat megindításában (1822), és jelentősen támogatta a hazai lóversenyzést. Fia, Blaskovich Ernő mezőgazdász alapította azt a híres ménest, amelyben a Kincsem nevű versenykancát is nevelték.

14. Virágos álomvilág: a fertődi rózsakert
A Fertő tó vonzáskörzetében található a fertődi Esterházy-kastély, amelynek parkjában több mint 8000 tő rózsa virágzik, pompás illatárral bódítva el az arra járókat. A franciapark barokk díszkertjében pedig 120 éves tiszafák szegélyezik a sugárutakat, amelyek egyébként azt a célt is szolgálták, hogy a mulatságokból ittasan hazabotorkáló urak bizton visszataláljanak a kastélyhoz. A gyönyörű park mellett maga a kastély is mindenképpen megérdemli, hogy körbejárjuk, és ha tehetjük, egyszer vegyünk részt a kertben megrendezett klasszikus zenei koncertek valamelyikén.

15. Vadregény a négyzeten: a Szigetköz
Magyarország legnagyobb szigetének területén évezredekkel ezelőtt beltenger vize hullámzott. A Duna később itt rakta le a hegyvidékről legörgetett kavicsot, amely több száz méter vastag réteggé állt össze. A folyó Magyarországra érve ágakra szakadt, és szigetek sokaságát hozta létre, így alakult ki ez az egyedülálló vízi birodalom, amelyet a „Duna ajándékának” is neveznek. Ma láperdők, mocsárrétek, ligeterdők borítják. Állat- és növényvilága páratlan! A nedves környezetben rengetegféle kétéltű, hal, lepke és madár talált itt otthonra. A vadregényes táj nem csak a vízitúrázóknak kihagyhatatlan.

16. A világ egyik csodája: Egerszalók sódombja
Egerszalók Egertől 6 kilométerre, a Laskó-patak völgyében található. A településhez tartozó hévforrást 1961-ben fedezték fel, amikor kőolaj után kutattak. A 410 méter mélyből feltörő víz 65-68°C-os. A sódomb a mélyből feltörő termálvíznek köszönheti létét. A feltörő gyógyvíz ugyanis lehűlésekor kevesebb oldott anyagot tud megtartani, ez kicsapódva pedig úgynevezett sódombot hoz létre. Hasonló csak Pamukkaléban (Törökország) és a Yellowstone Nemzeti Parkban (USA) található.

17. Meseerdő: a gemenci erdő
Az ország egyik legszebb, egyúttal a Duna legnagyobb ártéri erdeje 30 kilométer hosszan húzódik a folyó nyugati részén. Holtágai, belső tavai, kisvasútja és egyedülálló vadvilága miatt vétek lenne kihagyni.

18. Vár a felhők között: a füzéri vár
A Zempléni-hegységben emelkedő vulkáni kúp önmagában is felejthetetlen látványt nyújt, a 13. században épült füzéri vár pedig megkoronázza a csúcsot. Ha felkapaszkodunk rá, a sarokbástyáról gyönyörű kilátás tárul elénk a Hegyköz medencéjére, tavasztól őszig pedig a sziklák között nyíló virágokban is gyönyörködhetünk.

19. A palóc Grand Canyon: a Páris-patak szurdokvölgye
A Páris-patak szinte merőleges kőfalakkal körbevett szurdokvölgyét Nógrádszakál községtől északra találjuk, ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölé magasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. A Páris-patak völgyében bukkantak hazánk első fatörzsbarlangjaira, amelyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak.

20. A magyar Camino: a Szent Jakab út
A magyarországi Szent Jakab zarándokút alapútja Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz, amely régi korok zarándokútjainak is fontos állomása, megállóhelye volt. Az út olyan látnivalókat érint, mint a zsámbéki romtemplom, a tatai vár, a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A Szent Jakab út Lébényből továbbvezet Ausztria felé, és Wolfsthalban becsatlakozik az egész Európán átívelő, Santiago de Compostelába vivő, hivatalos Camino de Santiago zarándokútba. Ezzel Magyarország is bekapcsolódott az európai Camino útvonalába, és lehetővé vált, hogy Budapestről akár egészen Santiago de Composteláig elgyalogolhasson bárki, akit szíve Szent Jakab útjára hív.

 +1: Lilába borult táj: a tihanyi őslevendulás
Nyáron kihagyhatatlan a Balaton-felvidék 50 éves őslevendulása. A tihanyi levendulatermesztésnek és feldolgozásnak még napjainkban is hagyománya van, amit évről-évre felelevenítenek a levendulafesztiválon. A táj ilyenkor lilába borul, és nyugtató levendulaillat lengi be az egész környéket.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Mary Shelley 1797-ben, Londonban született Mary Wollstonecraft Godwin néven. Apja, William Godwin anarchista, feminista író és filozófus volt, édesanyja pedig Mary Wollstonecraft, a világ egyik első valódi, radikális baloldali feminista aktivista írónője, akinek volt egy Fanny nevű törvénytelen lánya is egy amerikai tőzsdespekulánstól. Mary Wollstonecraft a szülés után meghalt gyermekágyi lázban, az apa pedig nemsokára feleségül vette a művelt Mary Jane Clairmont-t, aki szintén hozott a házasságba két gyereket, Charles-t és Claire-t.
A kis Mary iskolába nem járt, saját házitanítója volt, aki használható és rendszerezett tudást adott át neki. A családnak azonban sok nehézséggel kellett megküzdenie. A sokféle gyerek és az új feleség nem mindig jött ki egymással, különösen komoly volt a feszültség Mary Jane és a fiatal Mary között. A mostohaanya a saját gyerekeit részesítette előnyben a többiekkel szemben, Maryvel gyűlölték egymást. Ezenkívül állandó anyagi nehézségekkel is küzdött a família, mivel az apa leginkább politikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozott, a családi vállalkozáshoz kevés tehetsége volt. Többször előfordult, hogy a csődtől és az adósok börtönétől csak jóindulatú barátok és tisztelők kölcsönei mentették meg.

Költők társaságában 

Az egyik ilyen segítő a huszonkét éves Percy Bysshe Shelley, a később világhírűvé vált költő volt. Radikális politikai eszméi és kicsapongó életmódja miatt 1814-re teljesen elhidegült mind a saját arisztokrata családjától, mind a feleségétől. Ekkor találkozott a szép, tizenhét éves Godwin lánnyal, és viharos, romantikus vonzódás alakult ki közöttük. Mary anyjának sírjánál, egy gondosan megválasztott, holdfényes éjszakán vallottak egymásnak örök szerelmet. Az apa nem kifogásolta a kapcsolatot, már csak azért sem, mert Shelley megígérte, hogy kifizeti Godwin tetemes adósságait. Mivel azonban a fiatalembert gyakorlatilag kitagadta nemesi családja, az anyagi segítség ellehetetlenült, így a szívélyes viszony is megromlott.
Ekkor már megbocsáthatatlan inzultusnak tekintették, hogy a makulátlan hírű lány egy temetőben egy zabolátlan költőnek ajándékozta ártatlanságát.

Mary rossz néven vette, hogy az apja elutasítja az általa is nagyra becsült radikális, jakobinus eszmék szószólóját, a szerelmesek még abban az évben meg is szöktek otthonról, Mary egyik mostohatestvérével, Claire-rel együtt.

Shelley magára hagyta terhes feleségét, és többé nem állt szándékában hazamenni. A kis társaság a háborúban álló Franciaországon átutazva, komoly nélkülözések közepette, állandó veszélyeken keresztül Svájcba menekült.

A romantikus szökés dicstelen vergődéssé változott: kiderült, hogy Mary gyereket vár, mindhárman nyomorogtak és éheztek, így aztán kénytelenek voltak visszamenekülni Londonba. Itt azonban hiába alázkodtak meg, William Godwin megmakacsolta magát, és egy fillérrel sem volt hajlandó támogatni őket. A trió lepusztult albérletekben lakott, állandó nélkülözések közepette próbált megélni, miközben a fiatal költőnek gyakran szó szerint menekülnie kellett a dühös hitelezők elől. Eközben szinte kötelezően élték a romantika lázadóinak intellektuális életét: programszerűen olvastak, művelődtek, és hasonló gondolkodású barátokkal elmés, éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattak.
Ilyen barát volt például egy bizonyos Thomas Jefferson Hogg, aki igen közel került Maryhez, részben Shelley biztatására, aki igyekezett rávenni őket, hogy bizalmas kapcsolatba kerüljenek, ő maga pedig a velük utazó és nyomorgó Claire szeretője lett, miközben Mary hét hónapra megszülte a kisbabájukat. A gyerek hamarosan meg is halt, de Mary szinte azonnal újra teherbe esett, és amikor 1816-ban ismét szült, még mindig csak tizenkilenc éves volt.

Kép

A három utazó ekkor a csecsemővel együtt a Genfi-tó partjára utazott, ahol házat béreltek. Ekkor csatlakozott hozzájuk a másik nemesi származású dekadens költő, Lord Byron is Claire szeretőjeként, aki éppen gyereket is várt tőle. Hogy teljes legyen a káosz, Byron orvosa, John William Polidori is velük lakott.

Rémromantika

Ebben a miliőben kezdett kialakulni Frankenstein doktor története. A túlfűtött éjszakai beszélgetések és tavi csónakázás közben kísértettörténetekkel és más borzongató mesékkel szórakoztatták egymást. A szeánszok fokozatosan egyfajta versengésbe torkolltak: azt akarták eldönteni, melyikük tudja megírni a legjobb rémtörténetet.

Mindennap arról kérdezgették egymást, hogy most sikerült-e valami tényleg félelmeteset kitalálni. Ezek az éjszakák adták Marynek az istent játszó tudós ötletét, aki feltámaszt egy halottat, és saját maga hoz létre egy érző emberi lényt.
Genfi-tavi tartózkodásuk alatt megírta a történetet, ami novellának indult, de fokozatosan regénnyé dagadt. Az írónőt a tudós machinációi hatására megrezdülő, majd fokozatosan feltámadó halott gondolata olyan borzalommal töltötte el, hogy hosszú éjszakákon át képtelen volt elaludni, és papírra kellett vetnie a történetet.
A teremtés efféle megcsúfolása, Isten utánzásának gondolata a blaszfémia netovábbjának számított, így a történet a kor horrorirodalmának leghatásosabb darabja lett. Két évvel később kiadták, bár a szerző neve sehol nem szerepelt benne.
A kutatások azóta bebizonyították, hogy Percy Shelley maga is besegített az írásba. Vannak, akik azt állítják, hogy csak stilisztikai kérdésekbe szólt bele, mások szerint gyakorlatilag Shelley írta az egész könyvet. A teljes igazság talán már soha nem derül ki.

Kép

Tragédiáról tragédiára

A társaság ezek után megint visszautazott Angliába. Először Mary féltestvére, Fanny lett öngyilkos, majd röviddel utána Shelley felesége, Harriet, aki két árvát hagyott maga után. A költő sietve feleségül vette Maryt, hogy látszólag rendezett életével megkaphassa a gyerekei felügyeleti jogát, de ez nem sikerült: a kicsiket nevelőszülőknél helyezték el. Mary Shelley megszülte harmadik gyereküket is, Claire megszülte Byron gyerekét, majd le is mondott róla a költő javára, miközben a társaság folyamatosan úton volt, ezúttal Itáliában. A tragédiák sorozata folytatódott, a házaspár mindkét gyermeke meghalt: Clara 1818-ban, William 1819-ben.

Mary bánatát a művészetbe fojtotta, több regényt is megírt. Percy Bysshe Shelley is ekkor alkotta élete leghíresebb verseit. Hamarosan megszületett Percy Florence nevű fiuk. A pár alkotott, betegeskedett, szenvedett. Mindketten depresszióval küzdöttek, párhuzamos kapcsolatokba bonyolódtak.

Mary 1822-ben halott gyereket szült, és csak azért nem vérzett el, mert Shelley – ahelyett, hogy megvárta volna az orvost – jeges fürdőbe ültette, és ezzel megállította a vérzést.
Ennek a kaotikus életnek aztán Percy Shelley halála vetett véget. A társaság éppen Észak-Itáliában, egy átalakított csónakházban élt, ráadásul egy új taggal, Jane Williams-szel gyarapodva, aki szintén Shelly szeretője és egyre inkább felesége helyébe lépő múzsája volt. A költő egy kifejezetten neki épített, vadonatúj csónakkal, két barátjával együtt kifutott Liguria partjairól a tengerre, ahol tisztázatlan körülmények között mindannyian megfulladtak. Mary fiával együtt visszautazott Angliába. Sikerült valamiféle szerény apanázst kiharcolnia az apósától, amit ettől kezdve Byron, majd Shelley verseinek sajtó alá rendezésével és regényírással egészített ki. Minden erejével egyetlen életben maradt gyermekére koncentrált, taníttatta, utazgatott vele. Számos regényével ismertté vált, de a társadalom soha nem fogadta be. Magányos és keserű élet után betegen, lebénulva, agydaganatban halt meg ötvenhárom éves korában.
Fia, Percy Florence Shelley megörökölte a bárói címet a kilencvenéves korában elhunyt nagyapjától, békés és kényelmes élet után, hetvenévesen halt meg, mint a világhírű költő egyetlen leszármazottja. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. Gyakran bosszankodunk azon, hogy az élet nem mindig felfelé ívelő változás. Ezért is fontos olyanokkal találkozni, akiknek egy- egy válsághelyzetben is megtalálták a lehetőségeket. Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Túlélők podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

Mai adásunkat az FGSZ Földgázszállító Zrt., a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának partnere támogatta.

Kép

Adományozni jó

Egy nemrégiben, 500 cég bevonásával készült felmérés szerint a megkérdezett vállalatok 45 százaléka adományozott pénzt a kutatást megelőző pár évben, és 62 százalék mondta, hogy valamilyen módon támogatott már civil szervezetet.

Az adományozás mögötti fő motiváció, a megkérdezettek több mint kétharmada (69 százalék) szerint, maga az érzés, hogy adományozni jó; és szintén körülbelül ennyien (68 százalék) mondták, hogy egyszerűen csak szeretnének segíteni azokon, akik rászorulnak.

Azt, hogy milyen szervezetet támogat szívesen egy cég, leginkább az befolyásolja, hogy az adott alapítvány vagy egyesület milyen területen működik (55 százaléknál számít), de fontos az is, hogy legyen személyes kötődés, ismeretség vagy érintettség az alapítvánnyal (39%). Legnépszerűbbek az egészségügy, a gyerekvédelem, a sport és a szociális ügyek/családsegítés területén dolgozó szervezetek.

Kiállni egy jó ügy mellett

A CSR (vállalati társadalmi felelősségvállalás) nem csupán jótékonykodás. Egyre gyakoribb, hogy például a cégek vezetői, munkatársai festik ki egy-egy kórházi osztály vagy iskola, óvoda helyiségeit, építenek (szakemberek közreműködésével) tornatermet, parkokat látássérültek, gyerekek számára, parkosítják munkahelyük környezetét, ismeretterjesztő tanfolyamokat tartanak, segítik a környezet- és az állatvédőket.

Egyre több hazai vállalat ismeri fel a társadalmi felelősségvállalás fontosságát és hasznosságát. A koronavírus-járvány miatt kialakult nehéz helyzet több nagyvállalatot is arra ösztönzött, hogy támogassa olyan segélyszervezetek munkáját, amelyek segítik a nehéz helyzetben levőket. A cégek ugyanis felismerték, hogy együtt, egymással összefogva sokkal hatékonyabban működik a segélyezés.

Kép

Az Ökumenikus Segélyszervezet Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert karitatív szervezete, amelynek tevékenységéhez több hazai vállalat is csatlakozott, és erőiket, anyagi és emberi erőforrásaikat mozgósítva siettek a járvány miatt nehéz helyzetbe jutottak megsegítésére.

„Mint minden krízishelyzet, ez a válság is azokat a családokat érintette leginkább, akik eleve nehéz helyzetben voltak: akiknek nem álltak rendelkezésre tartalékaik, esetleg olyan alkalmi munkákból éltek, amelyek megszűntek – mondta Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatója. – A nehéz helyzetbe került emberek elsősorban a karitatív szervezetekhez fordulnak, tőlük várnak segítséget, ezért az Ökumenikus Segélyszervezetnél már nagyon hamar érzékeltük a járvány negatív következményeit. Az egyébként szokásoshoz képest naponta mintegy 150–200 kéréssel több érkezett be a járvány első időszakában olyan rászorulóktól, akik a koronavírus miatt kerültek nehéz vagy akár teljesen kilátástalan helyzetbe. Voltak, akik a járványhelyzet miatt elvesztett munkahelyről kieső fizetés, a bevétel híján megfogyatkozó élelmiszerkészlet, a fennálló vagy a járvány idején jelentkező egészségügyi problémáik miatt, s voltak, akik gyermekeik otthoni oktatásának biztosításához kértek segítséget.”

„Arra számítunk, hogy a negatív következmények nem érnek véget a veszélyhelyzet lezártával, annak hatásait még sokáig érezni fogjuk.”

„Ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt az esélyteleneknek”

A koronavírus-járvány hatásai számos családot és gyermeket érintenek hátrányosan. A Szerencsejáték Zrt. ezen hatások enyhítésére különített el 50 millió forintot, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet gyermekfejlesztő foglalkozások, közösségi programok, nyári táborok és élelmiszeradományok formájában juttat el a rászorulóknak. A Segélyszervezet tevékenységének kiemelt célkitűzése a nehéz körülmények között élő gyermekek támogatása, fejlesztése és felzárkóztatása. E tevékenységet foglalja össze a szervezet ún. „Kapaszkodó programja”, amely a járványhelyzet alatt az online térben is segítette a gyermekek és családjaik digitális oktatással kapcsolatos nehézségeinek leküzdését, a bezártság okozta feszültségek enyhítését. A nyár folyamán pedig a családok újra-aktivizálásában is nagy szerepe van.

Kép

„A nemzeti lottótársaság eddig is kiemelt hangsúlyt fektetett a kiskorúak és családjaik védelmére. Nagy múltra tekint vissza együttműködésünk az Ökumenikus Segélyszervezettel a szerencsejáték-függőség megelőzésében és kezelésében, a sérülékeny csoportok védelmében.”

„A mostani felajánlással a koronavírus okozta hatások leküzdésében szeretnénk segíteni a nehéz sorsú gyermekeket és családjaikat, gondolva a nyári időszakra is”

– mondta el dr. Czepek Gábor, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója.

„Bár a járvány talán legnehezebb szakasza már mögöttünk van, annak gazdasági hatása sok családot érint hosszú távon. A Szerencsejáték Zrt. támogatása jelentős erőt ad nekünk, hogy még több rászoruló család és gyermek mellett lehessünk ott a következő nehéz hónapokban, kézzel fogható támogatással és programokkal egyaránt” – nyilatkozta Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója.

A Szerencsejáték Zrt. a felajánlott összeggel a segélyszervezet központjai által szervezett nyári napközis táborok anyagi forrásait is biztosítja, amelyeknek rendkívüli jelentősége lesz 2020 nyarán. Sok család számára okoz majd gondot gyermekeik napközbeni felügyelete a tavasszal kivett szabadságok vagy a szűkös anyagi keretek miatt. A Segélyszervezet az érvényben lévő járványügyi előírások betartása mellett, ellátással szervez majd foglalkozásokat és nyári táborokat a rászoruló gyermekeknek. Azokat a családokat pedig, akiknek a napi megélhetését veszélyezteti a járványhelyzet, élelmiszer- és higiéniás termékadományokkal segíti az Ökumenikus Segélyszervezet.

Támogatott tartalom.

– Honnan jött a KACs Műhely ötlete?

Elek Ágnes: 2014-ben találkoztunk Anikóval a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, ahol akkor kezdtünk dolgozni. A munkán kívül sokat jártunk együtt kiállításokra, és mindig arról ötleteltünk, hogy milyen programokat találnánk ki ezekre ráfűzve. Műszaki területen dolgozunk, technikatörténettel kapcsolatos tárgyak vesznek minket körül, de mindkettőnket nagyon érdekel a képzőművészet.

Nagy Anikó: Számos körülmény azt ösztönözte, hogy fogjunk össze és hozzunk létre közösen valamit. 2015-ben adódott egy lehetőség, kapcsolódhattunk a VII. kerületi Klauzál téri családi naphoz. Ennek keretében hoztuk létre a KACs Műhelyt, kidolgoztuk a koncepciót, kitaláltuk a programokat, 2016-tól pedig teljes gőzzel belekezdtünk a munkába.

– A KACs Műhely honlapján is látható, hogy rendkívül széleskörű a program-palettátok. Tartotok például a különböző ünnepek köré szerveződő foglalkozásokat, de fenntarthatóság-témában, közlekedéssel és étkezéssel kapcsolatosakat is. Mik az elképzeléseitek?

Ágnes: Az alapkoncepciónk szerint galériákban szerettünk volna művészeti foglalkozásokat tartani, de ez aztán elkezdett bővülni. Közben a férjemmel babánk született, és vidékre költöztünk, ahol láttam, hogy korlátozottabbak a helyben elérhető lehetőségek a nagyobb településekhez képest.

Ezért úgy gondoltuk, hogy „utazó múzeumpedagógiát” hozunk létre, ahol nem a főváros, hanem a különböző kistelepülések, falvak kapnak főszerepet.

Már számos foglalkozást tartottunk szerte az országban, például Zsámbékon, Csabdin, Felcsúton, Ráckevén. Közben nagyon sok megrendelésünk érkezett Budapestről is.

Anikó: A programok egyébként a személyiségünkből adódóan is formálódtak. Kíváncsi természetűek vagyunk, ezért sokféle együttműködésben is részt veszünk. Ezek is alakították a programkínálatunkat.

– Mik a céljaitok?

Ágnes: Szeretnénk egy állandó műhelyt, egy központot is létrehozni, ahol nemcsak egy-egy alkalommal találkozhatnak velünk a gyerekek, hanem ott szeretnénk rendszeres csoportokat is kialakítani, hogy folyamatában is láthassuk az oda járók fejlődését.

Kép

Kép: KACs

Anikó: Az utazó múzeumpedagógia és az állandó műhely nem zárja ki egymást. A programokat zömében tavasztól őszig tartjuk, de a fennmaradó időszakot is szeretnénk kitölteni, ezért lenne jó egy olyan stabil, saját hely, ahol ezt az időszakot is kitölthetjük egy állandó programkínálattal. 

Ágnes: A pedagógiai céljainkkal együtt folyamatosan változnak a módszereink, ahogy mi is tanulunk, inspirálódunk. Szeretnénk minél több gyerekkel megszerettetni a művészetet és egyfajta látásmódot is átadni nekik.

Nem az a cél, hogy művészeket neveljünk, hanem hogy elsajátítsák a tervezői szemléletet, a vizuális látásmódot, illetve megtapasztalják a flow-élményt, és ezeket később az élet bármely területén tudják alkalmazni.

A művészet nyelvével szeretnénk fejleszteni a személyiségüket.

Anikó: Azok a területek, amelyek a honlapon találhatók, mind-mind részcélok. Szeretnénk, ha a gyerekek ezekből elsajátítanának egy kis szeletet.

– Évek óta múzeumpedagógusként dolgoztok. Hogy tapasztaljátok, nehéz kiszakítani a gyerekeket a virtuális világból? Le lehet őket foglalni az általatok kínált alkotó programokkal?

Anikó: Nem vetjük el a technika vívmányait, sok lehetőség rejlik bennük. De ha csak a csírája is megvan a gyerekekben az alkotásra, akkor egy pillanat alatt be tudjuk vonni őket a munkába.

Sokszor az az érzésünk, hogy a gyerekek szinte éheznek arra, hogy tapasztalhassanak, megfoghassanak különböző anyagokat, társaságban legyenek, beszélgessenek.

Ágnes: Az általunk választott téma a kulcs a gyerekekhez. Ha egy olyan területtel rukkolunk elő, ami része az ő kis világuknak, akkor szinte mindegy, hogy mivel dolgozunk. Meg kell értenünk a nyelvüket, és ha megismerjük, akkor megnyílik a kommunikációs csatorna hozzájuk. Persze az is fontos, hogy mi is mennyire vagyunk szenvedélyesek, hogyan tudjuk átadni, amit szeretnénk.

– Hogyan tudjátok megtalálni azt, ami igazán érdekli őket?

Ágnes: Sokat beszélgetünk velük a foglalkozások alatt, kíváncsiak vagyunk, figyeljük őket. Több korosztállyal is dolgozunk, megtudjuk, hogy ki milyen zenéket hallgat, milyen filmsorozatokat néz, mi az, ami érdekli őket. Azt veszem észre, hogy a mai gyerekek közül sokan sajnos kevés figyelmet kapnak, ezért erre van a leginkább szükségük.

Kép

Kép: Illés András

Anikó: Arra törekszünk, hogy a gyerekek a foglalkozásainkon minél többször megtapasztalják, megkapják ezt az értő figyelmet.

– Akkor ez sokkal komplexebb, mint egy művészeti foglalkozás. Hogyan kell elképzelni egy-egy alkalmat?

Ágnes: Először is kitalálunk egy témát, majd ezt a foglalkozáson körüljárjuk, sokat beszélgetünk a gyerekekkel, és ők a benyomásaik alapján létrehozzák az alkotásukat.

Fontos, hogy nem mi mondjuk meg, hogy mit készítsenek és milyen technikával. Nincsenek sablonok. A gyermek a saját személyiségéből, ízléséből, kreativitásából kiindulva hozza létre a művét. Megtervezi, majd együtt kitaláljuk, hogyan tudja a tervét megvalósítani.

Anikó: Ez nem kézműves foglalkozás, hiszen az leginkább az anyagról és a technikáról szól. A mi programjainkon a gyerekek a saját gondolataikat, fantáziájukat is beleszövik az alkotásaikba. Nagyon lényeges ugyanis, hogy az egyediségüket is megéljék.

– Mit tapasztaltok, akár már kis gyerekekben is el lehet ültetni egy-egy szemléletmód csíráját, például a fenntarthatóságét?

Ágnes: Erre személyes példám is van. A kisfiam pont akkor született, amikor a KACs Műhely, ezért nagyon pici kora óta részt vett rengeteg foglalkozásunkon. Ma pedig már sokszor ő hozza nekem oda a szemetet és kérdezi, hogy melyik kukába dobja, vagy például számos alkalommal előfordul, hogy tele van a zsebe dióhéjjal, kaviccsal vagy egyéb anyagokkal, és nem dobja ki, mert tudja, hogy ezeket később felhasználhatjuk valamire. Sokszor figyeli a felhőket az égen, nézi, hogy milyen alakjuk van – számomra ez egyértelmű jele annak, hogy ezt a hozzáállást a programjainkon sajátította el. Figyelemmel tudom kísérni, ahogy megtanul igazán látni, tervezni. De a programjainkon is vannak visszatérő gyerekek, akiken szintén észrevesszük a fejlődést.

Anikó: Mi egyébként azt közvetítjük, ami zsigerből jön. Például a fenntarthatóság számunkra nemcsak egy divatszó, mi tényleg így élünk. Saját kulacsból iszunk, az anyagaink tervezők textilhulladékaiból származnak, újrahasznosítunk. Ez a szemlélet bennünk is elemi szinten él, attól vagyunk hitelesek, hogy mind megjelenésünkben, viselkedésünkben, mind pedig a foglalkozások elemeiben (alapanyag-beszerzés, felhasználása, technikák stb.) ezt mutatjuk és képviseljük.

A történet

Történetünk kalandos utazásra invitál bennünket Szingapúrba, ahol nem csupán az ázsiai kultúrába pillanthatunk be, hanem az igazán vagyonos családok életét is közelebbről szemlélhetjük – persze, amolyan komikus, lezser, amerikai módon. Rachel átlagos New York‑i sikertörténet hőse: egyszülős családból szorgalmas munkával küzdötte fel magát, kiválóan érvényesül közgazdász egyetemi tanárként, és még egy saját játékelméletet is kifejlesztett. Már egy éve boldog jóképű és karizmatikus barátja, Nick oldalán, amikor a férfi meghívja őt a családjához Szingapúrba. 
A távol-keleti út ártatlan kiruccanásnak ígérkezik. Rachelnek fogalma sincs arról, hogy Nick nem egészen az, akinek addig mutatta magát, hanem történetesen az egyik leggazdagabb szingapúri család sarja, és egyben a legkelendőbb agglegény a környéken, akire minden jó családból származó lány vércseként csapna le, hogy ő lehessen a következő Mrs. Young. 

Kultúrák találkozása

Egy párkapcsolat formálódása kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor két eltérő kultúrából érkező ember találkozik, akik különböző nyelvet beszélnek. A családok ugyanis teljesen más szokásokat, mintákat és küldetéseket adnak át a tagjaiknak, hiszen más történeteket mesélnek, másképp kommunikálnak, veszekednek és békülnek ki, különböző módon töltik el az idejüket, eltérő elvárásokat támasztanak, és változó, hogy milyen helyzetekben figyelnek oda vagy fordítják el a fejüket.

A párkapcsolatban mindig izgalmas kérdés, hogy miként lehet ezeket a különböző tapasztalatokat harmonikusan összehangolni. A szüleink felé érzett lojalitás, illetve az ismerős helyzetekben megélt biztonságérzet nagy szerepet játszik abban, hogy nehezen vetkőzzük le a kapott mintáinkat, még akkor is, ha azok már nem visznek előre vagy akadályozzák a boldogságunkat.
Minden pár megküzd ezzel a problémával, de Nick és Rachel életében fokozottan jelen van. Bár mindketten távol-keleti származásúak, de eltérő értékrend szerint nevelkedtek, és különböző küldetéseket kaptak a családjaiktól. 

Kép

Nick számára lehetetlen vállalkozásnak tűnik a szülei által pontosan eltervezett, stabil jövőképbe integrálni egyéni elképzeléseit. Nem egyszerű a helyzete, hiszen fontos számára Rachel, de a családja is, akik abban a szellemben nevelték őt, hogy viselkedésével és döntéseivel nemcsak önmagáról, hanem a családja életéről és jövőjéről is nyilatkozik. 
Rachelnek sincs könnyű dolga, mert hiába beszéli tökéletesen a kínai nyelvet, nyitott, szókimondó természete nagymértékben magán hordozza az amerikai kultúrát, amely köztudottan hisz a választás szabadságában és az általa elnyerhető boldog életben. Szingapúr és Nick családja, illetve baráti köre azonban egészen másfajta dzsungel, ahol nagyon is résen kell lennie, ha nem akarja, hogy sarokba szorítsák. Anyósjelöltje határozott, kemény, egyenes jellem, aki egyáltalán nem híve a köntörfalazásnak és kifejezi ellenszenvét Rachel felé, szabatosan, pontosan adagolt nyugalommal. Rachel nem támaszkodhat a saját sémáira, mert ez a társadalom teljesen más irányelvek és szabályok szerint működik, mint amihez ő odahaza hozzászokott. Egyre nehezebb feladat eldönteni, ki ellenség és ki barát. Ráadásul Nick sem készítette fel a rá váró megpróbáltatásokra. Evidensnek vette, hogy ázsiai gyökerei lévén Rachel könnyen beilleszkedik majd a keleti miliőbe, és nem vette figyelembe, mennyit nyom a latban az amerikai kultúra, gondolkodásmód és környezet.

Ahogy egyre inkább kezdi átlátni a kétféle világ közötti különbségeket, Rachelben felmerül a kérdés: mi a valódi szeretet és boldogság titka? Kettejük önzése lenne, ha a férfi hátat fordítana a családjának?

Lehetséges a teljes kirekesztettség talajára alapozni a boldogságukat? Adósaivá válunk a szüleinknek azért az életért, amit felépítettek nekünk? Vajon valódi szabadságot jelent a döntés lehetősége?

A döntés szabadsága

A nyugati kultúrában élők úgy vélik, hogy a választás lehetőséget ad arra, hogy aktívan formáljuk a sorsunkat, és megmutassuk, hogy milyen emberek vagyunk, amihez az is szükséges, hogy tisztában legyünk az egyéni preferenciáikkal és attitűdjeinkkel. A kelet-ázsiai kulturális területen élő emberek egészen másképp gondolkoznak az énről, és a társas kapcsolatokra, a kölcsönös függőségre, a csoportteljesítményre, az összetartozás-tudatra, valamint a csoportszolidaritásra helyezik a hangsúlyt. Számukra az emberi boldogság nem a választás szabadságában, hanem a harmónia megteremtésében, a társas kapcsolatokban való részvételben és a társadalmi elvárásoknak való megfelelésben rejlik. Amennyiben kudarcot vallanak, az elviselhetetlenül súlyos szégyenérzettel társul. 

Kép

Sheena Iyengar és Mark Lipper kutatásukban egyértelműen rámutattak a fenti különbségekre, továbbá cáfolták azt az elképzelést is, hogy az egyéni választás szabadsága és a siker között egyértelmű és univerzális összefüggés lenne. A kutatás során 7–9 éves fehér-amerikai és ázsiai-amerikai gyerekeknek kellett anagramma kirakós feladatokat megoldaniuk. A gyerekeket 3 csoportba osztották: az első csoport tagjai szabadon választhattak, hogy a hat anagramma kirakó közül melyiket szeretnék megoldani, illetve eldönthették azt is, hogy milyen színű tollal írják fel a válaszaikat. A második csoportba kerülő gyerekeknek a vizsgálatvezető azt mondta, hogy az édesanyjuk előzetesen kiválasztotta nekik, hogy melyiket kell megoldaniuk, illetve azt is, hogy melyik tollal írják fel a válaszaikat. A harmadik csoport tagjainak pedig a vizsgálatvezető szabta meg, hogy melyik feladatokat kell megoldaniuk és melyik tollat kell használniuk (valójában a második és harmadik csoport tagjai ugyanazokat a feladatokat kapták, amit az első csoport gyerekei választottak, hogy jól összehasonlíthatók legyenek az eredmények).

Az eredmények szerint a fehér-amerikai gyerekek akkor voltak a legsikeresebbek, ha ők választhattak, miközben az ázsiai-amerikai gyerekek akkor teljesítettek a legjobban, amikor azt hitték, az anyukájuk döntött helyettük.

Sheena Iyengar szerint a kelet-ázsiai bevándorlók gyerekei számára a „választás nemcsak egyéniségük definíciója és kifejezésmódja, hanem a közösség és harmóniateremtés módja, amelynek során olyan emberek választásaira hagyatkoznak, akikben bíznak és akiket tisztelnek.”

Küldetéseink 

Bár az európai emberről úgy tartjuk, hogy független és önmegvalósító, valójában ránk is nagy hatással vannak azok a feladatok és üzenetek, amiket a szüleinktől kaptunk. A pszichológusok „funkciógyereknek” hívják azt a jelenséget, amikor a szülők arra használják a gyermeküket, hogy rajta keresztül valósítsák meg addig el nem ért céljaikat. Vannak olyan családok is, ahol nem a meghiúsult álmok, hanem a siker szabja meg a gyermek útját, gondoljunk csak a jól menő ügyvéd- vagy orvosdinasztiákra. Ezekben a családokban a pályaválasztás nem feltétlenül a gyermek igényét követi, hanem a szülői nyomásnak engedve lesz valakiből orvos, ügyvéd, esetleg a családi vállalkozásban dolgozó üzletember. A szülő valószínűleg mindkét esetben jót szeretne a gyermekének, hiszen nem is lehet nagyobb boldogság vagy siker elérni a hőn áhított célt (közben nem veszi észre, hogy az valójában nem a gyermek, hanem az ő célja), esetleg örökölni a generációkon át jól bevált életstratégiát (közben nem veszi észre, hogy a gyermek egy teljesen új úton szeretne haladni). Mivel a mi kultúránkban a jóllétünk szempontjából alapvető kérdés, hogy meghozhatjuk-e szabadon a saját döntéseinket, ezért az efféle szülői nyomás ritkán sül el jól. 
Ugyanakkor nem érdemes általánosítani ebben a kérdésben sem, hiszen könnyen lehet, hogy a világ más részein teljesen más teszi boldoggá vagy sikeressé az embereket. Talán ebben a kérdésben is segítségünkre lehet az arany középút eszméje, hiszen a kutatások szerint a döntés szabadsága némileg túlmisztifikált.

Bár a néhány választás szinte mindig jobb, mint a semmi, a választások számának növelése egy idő után nem növeli a boldogságszintünket, hanem inkább összezavar és frusztrál minket.

Még az amerikaiak is, akik pedig hozzá vannak szokva, hogy az élet minden területén folyamatosan döntéseket hozzanak, hibásan választanak, ha tíz vagy több választási lehetőséget tárnak eléjük, legyen szó akár a befektetésről vagy az egészségügyről.
Így talán érdemes meghagyni a választás szabadságát minden ember számára abban a kérdésben is, hogy a döntéseiben az egyéni vagy a közösségi szempontokat helyezi-e előtérbe. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Természetesen a világ nagy országaiban – említsük csak Kínát, Indiát vagy az Egyesült Államokat – az árvízvédelmi gátak összesített hosszúsága jóval több, mint a Kárpát-medencében. „Ha azonban az árvízvédelmi veszélyeztetettséget nézzük, amit például az 1000 négyzetkilométer területre jutó gátkilométerrel jellemzünk, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarországnál kedvezőtlenebb helyzetben a Földön valószínűleg csak Banglades van” – állapítja meg egy hidrológiai tanulmányában Dr. Nagy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense. Gátjaink további különlegessége, hogy legtöbbjüket a folyó menti települések önerőből, árvízvédelmi társulásokba szerveződve építették igen rövid idő alatt: az 1800-as évek közepétől kezdve 50 év alatt a gátak zöme elkészült.

Könnyen gondolhatnánk, hogy a kerékpározás fellegvárainak a hegységek számítanak a kanyargós ösvények és hűvös erdőségek miatt, a valóság ezzel szemben az, hogy kikapcsolódásként, közösségi programként inkább sík vidéken szeretünk tekeregni, ezért is olyan népszerűek például a Balatont vagy a Velencei-tavat megkerülő túrák.

A gátak nagy része is tökéletesen alkalmas az élménykerékpározáshoz, ráadásul az elmúlt évtizedekben sok száz kilométeren a töltéskoronákat aszfalttal erősítették meg.

Ezek zöme gépjárműforgalom elől elzárt terület, csak az illetékes vízügyi igazgatóság engedélyével lehet rájuk felhajtani, ezért nagyon biztonságosnak számítanak, főleg, ha gyerekekkel szeretnénk kerékpártúrázni. A biztonság mellett folyóink közelsége a másik nagy erény, hiszen egy kis letérővel találunk csobbanáshoz alkalmas partszakaszt a legnagyobb nyári kánikulában is. De túránk során átellenes irányban is letérhetünk a gátról: ilyenkor a közeli falvak nevezetességeit látogathatjuk meg, feltölthetjük étkészleteinket vagy a bendőnket egy jó étteremben.

Az elmúlt években a turizmus is felismerte az árvízvédelmi gátjainkban rejlő lehetőségeket, ezért egyre több helyen fejlesztik a kerékpáros kirándulókat fogadó infrastruktúrát, amiben jelenleg a Felső-Tisza és a Tisza-tó az úttörő, de a Duna, a Dráva és a Rába mellett is kitűnően jelzett útvonalakat találhatunk.

Az idei nyár sztárja nagy eséllyel a Tisza-tó lesz

Június 20-án átadták a Poroszló és Tiszaújváros között épített kerékpárhidakat, ezzel körbeért a tavat megkerülő kerékpáros út. Nagy vágya volt ez a kirándulóknak, eddig ugyanis a veszélyes és forgalmas 33-as főúton lehetett csak bezárni a tókört biciklivel. 2016-ban mintegy húszezren, 2018-ban már 57 ezren tekerték körbe a Tisza-tót, idén elképzelhető, hogy átlépi a százezret is a kerékpáros vendégek száma.

Családoknak az egy nap alatt kényelmesen teljesíthető, 65 kilométeres kis kör ajánlott, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a víztározó déli, nagy medencéjét járjuk be, és Tiszaújváros–Poroszló között rövidítünk az újonnan átadott hidak segítségével. A teljes tókör 95 km hosszú. Bármelyik tóparti településnél megkezdhetjük a kerékpározást, érdemes azonban a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumtól indítani, hiszen remek kiállításokon ismerhetjük meg a környék élővilágát és kultúráját, valamint itt található Közép-Európa legnagyobb édesvízi akváriuma. Kerékpározás közben gyakran lesz alkalmunk megállni. Nemcsak a Tisza-tó vadregényes, egzotikus látványa csábít fényképezésre, hanem útközben strandok, kávézók, büfék, a kiskörei vízlépcső és a mellette épült hallépcső, Abádszalókon csipkemúzeum és cukrászda, Tiszafürednél tanösvények és remek halsütő (Hello Hal) színesíti a palettát. Szállásfoglaláshoz, programlehetőségekhez használjuk a csodasmagyarorszag.hu vagy az ilovetiszato.hu oldalakat.

Kép

Tisza-Tavi Kerékpáros Centrum

Vásárosnamény lehet a kerékpárosok új Mekkája

A Felső-Tisza kapujának tekinthető városból karnyújtásnyira vannak Szabolcs, Szatmár és Bereg árterei, csodálatos falvai és rejtett kincsei. A látnivalók jól megközelíthetők, hiszen a Tisza, a Szamos vagy a Túr gátjai közül több mint 250 km aszfaltozott, az apró falvakat pedig alacsony forgalmú mellékutak kötik össze.

A gáton tekerve, mint egy kilátóból, egyszerre gyönyörködtet a természeti táj a hömpölygő víztömeggel és az egymástól karnyújtásnyira fekvő csendes falvak, fehér templomtornyok, gondozott veteményeskertek és a hosszan elnyúló szilva- és almaültetvények látványa.

Az itteni települések csak az elmúlt években ismerték fel, hogy hatalmas vonzerőt jelentenek a gazdag történelmi és népművészeti hagyományaik, valamint a környéket behálózó folyók és szilárd burkolattal ellátott gátak. Nagyon sok helyen kezdődtek infrastrukturális fejlesztések, így Vásárosnamény mellett Tivadaron és Túristvándiban is találunk kerékpárbarát helyeket. Sőt, a környékbeli túraszervezők megoldják, hogy amikor kedvünk támad, átnyergelhetünk bicikliről kenura, vagy fordítva.

Kép

A felső-tiszai kerékpártúrák egyik kedvenc állomása a túristvándi vízimalom

A Felső-Tisza vidékének nevezetességei a több száz éves, fakazettás, fatornyos, középkori freskókkal díszített templomok. Ezeket a Középkori templomok útja fogja össze, amelyet a legizgalmasabb kerékpárral és kenuval felváltva teljesíteni, miközben a templomok mellett Tiszacsécsén Móricz Zsigmond szülőházát, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc sírját és a csónakfejfás temetőt, vagy Túristvándi Európa-szerte egyedülálló vízimalmát is érintjük.

Ormánsági kalandozások

Déli határfolyónk, a Dráva kerékpáros szemmel nézve közel hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a Felső-Tisza. Ráadásul a szabályozás előtti ártér magaslataira – az ormokra – épült települések, vagyis az Ormánság apró falvai elszigeteltségük miatt nagyon sokat megőriztek ősi kultúrájukból és gasztronómiai hagyományaikból és építészetükből.

Országunk egyik utolsó, elzárt vidéke, felfedező vénával megáldott kirándulóknak kötelező terep!

A folyó hazai szakaszát három, kitűnően jelzett kerékpárút is átszeli. A 2007-ben kialakított 3 folyó túraútvonal Barcstól Mohácsig kalauzol végig minket, hasonló a nyomvonala a 2012-ben indult Vasfüggöny Nyomvonalnak, amely egyben az EuroVelo 13 része is. Az Ormánság Zöldutat 2012-13-ban alakították ki lelkes civilek, kifejezetten az apró falvas térség kulturális és gasztronómiai életére fókuszál, segítségével helyi tájházakhoz, templomokhoz, éttermekhez és szállásadókhoz juthatunk el, miközben a Dráva gátjain vagy alacsony forgalmú mellékutakon tekerünk. Strandoláshoz kiválóak a Dráva előbukkanó homokpadjai vagy Sellye és Harkány termálfürdői.

I bike Gemenc

Bár nem tó, és aprófalvas térségnek sem nevezhető, Közép-Európa legnagyobb ártéri erdője sok érdekességet és meglepetést tartogat, augusztus közepétől akár szarvasbőgést is hallhatunk biciklizés közben. A mintegy 60 kilométeres erdőkerülő szinte végig aszfaltozott töltésen halad. Kivétel a Baja–Pörböly szakasz, itt egyelőre a forgalmas és szűk 55-ös főúton biciklizhetünk csak. Biztonságosabb vonattal megtenni ezt a szakaszt, majd a Pörbölyi Ökoturisztikai Központtól folytatni kerékpárral. Itt van a Gemencet átszelő erdei vasút végállomása. Ha korán reggel Szekszárdról vágtunk neki a túrának és már fáradtak vagyunk, vonattal az ártéri erdő közepén utazhatunk, jelenleg a Lassi megállóig. Az aktuális menetrendet indulás előtt nézzük meg a Gemenc Zrt. honlapján. Gemenci biciklitúránk egyik kedvenc pontja lesz az érsekcsanádi Rév Csárda.

Itt hagyományos módon, bográcsban, fatűzön, pontosan 50 percig készített halászlével pótolhatjuk a kiizzadt kalóriákat.

Az étteremben mindig frissen készül a leves, ezért csak előzetes bejelentkezés alapján fogadnak vendéget, érdemes érkezés előtt legalább egy-két órával telefonálni.

Kép

Gemenci gátakon

A Gemenci erdőről és a „partján” található két borvidékünkről a Képmás magazin 2020. júliusi számában olvashatnak részletes beszámolót!

Kelet Koppenhágája

Egyre gyakrabban nevezik így Szegedet, mégpedig fejlett, nyugat-európai városokra emlékeztető belvárosának és kerékpáros infrastruktúrájának köszönhetően. Szeged minden nevezetessége könnyen bejárható kerékpárral: a Dóm, a Zsinagóga, a Füvészkert, a Tisza-part, a Mars tér, a Kárász utca, hogy csak a legemblematikusabb helyeket említsük a városból. Tekergés közben hangulatos éttermeket, kávézókat találunk, minden adott egy tökéletes nyári hosszú hétvégéhez, amibe beleférhet, hogy Szeged környékét is felfedezzük két keréken. A biciklinszeged.hu kitűnő oldalán részletes segítséget és túraötleteket találunk mindehhez.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Kép