A közvélekedés megoszlik az őszinteség és a hallgatás között: sokak szerint „amit nem tud a másik, az nem fáj neki”, vagyis a béke, a nyugalom, a jó hangulat érdekében jobb elhallgatni a hűtlenséget. Ennek a véleménynek a hívei nem akarják feleslegesen megbántani, elszomorítani a megcsalt felet. Mások szerint egy jól működő párkapcsolatot csak a kölcsönös bizalomra érdemes építeni. Mi is nélkülözhetetlen alapkőnek tartjuk a kétirányú bizalmat. Hűtlenségi helyzetben a legfontosabb kérdés éppen az, hogy helyreállítható-e a bizalom a felek között. Ez a mérvadó szempont, amikor a folytatás vagy a kapcsolat lezárása között kell döntést hozni.

Ehhez a döntéshez viszont elegendő időre van szükség. A hűtlenséget elszenvedő félnek végig kell élnie ezt a nehéz időt, hagynia kell dolgozni az érzelmeit, hogy a maga részéről mérlegelni tudja, képes-e újabb esélyt adni társának. Ez a pszichés munka sok szempontból hasonló a gyászhoz.

Nem egy élő személyt, hanem a róla alkotott belső képünket, a hozzá kapcsolódó bizalmunkat, a kötődésünket, sőt, egy kicsit az őrá bízott önmagunkat is el kell gyászolnunk.

Ha siettetjük, nem veszünk tudomást az érzelmeinkről, örökre ott lebeghet a kapcsolat feje felett ez a helyre nem tett, végig nem élt krízis.

Az élet nem áll meg

Nem egyszerű feladatsor ez, főleg úgy, hogy az élet eközben nem áll meg, helyt kell állni más életszerepeinkben is. Különösen nehéz a helyzet közvetítése a család, a gyermekek, saját szülők és testvérek vagy a közösség felé. Nem érdemes egyikből sem kiszakadni, de úgy sem tehetünk a hozzánk közelállók előtt, mintha minden rendben volna. Nem szükséges minden részletet azonnal kiteregetnünk, elég, ha csak annyit tud a rokoni és baráti kör, hogy a házasság, a kapcsolat nehéz helyzetben van, legyenek megértők és türelmesek, de beavatkozásukra nincsen szükség. Előfordul gyakran, hogy a jó szándékú, de nem felkért külső beavatkozás csak ront az amúgy is nehéz helyzeten. Az érintetteknek kell eldönteniük, kivel, kikkel osztják meg a helyzet terhét. Akár tanácsot kérve, akár csak figyelmes meghallgatásukat kérve.

Újra két igenre van szükség

Hogy hogyan kell meghozni egy ilyen döntést, arra mindenki számára megfelelő, tuti recept nincs. Igyekezni kell a lehetőségek szerint megfelelő körülményeket biztosítani. Van, akinek az elvonulás segít, utazás, egyéni zarándokút, más igyekszik minél több megbízhatónak gondolt ember tanácsát kikérni, szempontokat gyűjteni, megint más transzcendens erőforrásokat és iránymutatást keres, lelkigyakorlatra megy, böjtöl, imádkozik. Nem szabad megfeledkezni a rendkívül fájdalmas beszélgetésekről sem a másikkal, amikor és ahogyan készen állunk rá – feltételezve, hogy fontos nekem a másik személy, még annak ellenére is, hogy ekkora szenvedést okozott számomra. Meg kell tudnom, hogy van a másik, hogy éli meg ezt a helyzetet, amit teremtett, hogy látja a kapcsolatot most.

Így vagy úgy, de előbb-utóbb valamilyen döntést muszáj hozni mindkét félnek, egymástól függetlenül. Ahogyan egy párkapcsolat kezdete is két igent igényel, az újrakezdés is.

A megcsalt fél arról dönt, szeretne-e és képes-e újra bizalmat szavazni a másiknak, míg a másik arról, hogy szeretné-e folytatni a kapcsolatot, ehhez kéri-e a megbocsájtást és elfogadja-e az új esélyt, ha megkapja.

Vihar sújtotta kapcsolat

Az ilyen témával foglalkozó amerikai filmek általában ott szoktak végződni, amikor a sok vívódás, gyötrelem és gyász után megszületik a két igenes döntés. Fontos tudni, hogy ilyenkor még rengeteg lépés van a felek előtt, amihez ajánlott igénybe venni szakemberi segítséget, hiszen – ahogyan egy viharsújtotta, tetejét vesztett házat, a párkapcsolatot is újra fel kell építeni, ha nem is teljesen az alapoktól kezdve.

Fontos az újrakezdett kapcsolat szempontjából a kialakult helyzet okainak pontos feltárása (ebben is jól jön egy külső, objektív szemlélő pszichológus), hogy melyik fél miben hibázott, a későbbi megelőzés érdekében. Ha úgy döntünk, hogy mindketten képesek vagyunk és szeretnénk is magunk mögött hagyni a történteket és közösen tovább lépni, akkor – bár meg nem történtté természetesen soha nem tudjuk tenni, de tilos előrángatni a témát a másik ellen használva. Nincs célozgatás, utalgatás, nem tépkedjük újra és újra fel a sebeket! Ez a valódi megbocsájtás egyik feltétele. Sose hagyjuk figyelmen kívül, hogy a megbocsájtás igen nehéz, időigényes feladat! Nem érdemes sürgetni egyik résztvevőt sem. Ez az egyik legösszetettebb pszichés feladat, amivel az ember az élete során találkozhat.

Nem örömteli helyzet, amikor tudomást szerzünk arról, hogy közeli rokonunknak, barátunknak félrelép a párja. Akarva-akaratlanul mi is bevonódunk így súlyos helyzetükbe, hiszen felelősek vagyunk értük mint az őket körülvevő közösség tagjai. Ha valóban közeli és élő ez a kapcsolat közöttünk és a pár tagjai közt, nem tehetjük meg, hogy passzívak maradunk. Tapasztalataink alapján elenyésző azok száma, akik utólag azt vetik az őszinteséget vállaló hozzátartozó szemére, hogy „bár ne szóltál volna”, ellentétben azokkal, akik nem szóltak és megbánták, amikor később, már jóval nehezebb helyzetben kiderült a megcsalás. „Te tudtál róla, mégsem szóltál?!” Ilyenkor már nincsenek jó érvek, mint hogy „nem mertem” vagy „nem akartam beleavatkozni a ti ügyetekbe”. Fontos azonban, hogy nagy körültekintéssel, odafigyeléssel és szeretettel cselekedjünk ebben a helyzetben, nem túllépve a felelősségünk határát. Célszerű először a félrelépő féllel négyszemközt beszélni, elmondani neki, hogy tudunk erről a helyzetről, rákérdezni, mi a szándéka, akár segítséget ajánlani számára. Elő kell segíteni és meg kell adni az esélyt, hogy a hűtlen fél maga álljon a társa elé, és vázolja a helyzetet. Ha ezt nyomatékos kérésre sem teszi meg, jelezhetjük, hogy ha ő nem teszi meg, nekünk muszáj lesz elmondani a tényeket a megcsalt félnek, mert nem tehetjük meg, hogy cinkosként elhallgatjuk.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. decemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A Spitfire nem csak az angolok legkedvesebb géptípusa volt, de oroszlánrésze volt abban, hogy 1940-ben a nevezetes angliai légi csatát végül is a britek nyerték meg.

Repülőgépeik gyorsabbak, fordulékonyabbak, igen jól kormányozhatók és meglepően kis súlyúak voltak a rivális Messerschmitt Bf 109-ekkel szemben. Ebből az ember az gondolhatná, hogy e fürge gépek viszonylag kis méretűek voltak, de most, a német gép mellé állítva meglepve konstatálhatjuk, hogy méretük lényegesen nagyobb volt, mint német ellenfeleiké.

Az angliai légicsapásokban rendre jóval több Messerschmittet lőttek le, mint ahány Spitfire-t, mígnem a német légi fölény a repülőgépek számát illetően is szertefoszlott. Mindez pedig odavezetett, hogy a náci hadigépezet már nem mert a szigetország megszállásával próbálkozni.

A „Méregzsák”-nak is nevezett harci gépeknek persze komoly segítőtársa is volt: az angoloknál már ekkor használt radartechnika.

Ez egyből megadta az ellenséges gépek helyzetét, nem kellett azokat- repülési üresjáratokkal- keresgélni, felkutatni.

A lengyel kapcsolatoknak pedig azért is van különös jelentősége, mivel a gép legkiválóbb pilótái nem kis részben lengyelek voltak: az angliai csata legeredményesebb százada a 303. számú, lengyel század volt.

A géptípus aztán végigharcolta a II. világháborút, 47 féle változata készült, 23 ezer példányban. Kevéssé ismert tény, hogy ez géptípus magyarországi, Sopron környéki felderítésekben is részt vett, azok bombázását előkészítve. Bevetése 1944 december 11-én volt.

A két kiállított repülőgéptípus utoljára 1948-ban ütközött meg egymással, az arab-izraeli háború során.

Az izraeli légierő is rendszeresítette a Spitfire típust. Ez a repülőgép szerepelt 1967-ben az „Angliai csata” (Battle of Britain) című filmben.

A Spitfire szeptember 13-ig vendégeskedik Szolnokon, utána visszakerül állandó helyére, a krakkói múzeumba.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

 

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube-, a Spotify- és a Soundcloud-csatornáinkon. A Képmás-podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás-podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!

 

A halálhír nyaktilóként zuhant ránk: barátnénk Velencébe utazott családjával, az éjszaka közepén kért egy pohár vizet, de mire férje visszaért a fürdőből, a vér már végleg elborította azt az agyat, amelyben elképzelhetetlenül gazdag hálózata lakozott az emberi kapcsolatoknak. Mi lett azzal a pohár vízzel? Megitta valaki a nagy izgalomban? Ott maradt, és a hotel szobalánya öntötte ki azzal a borzongató érzéssel, hogy ebben a szobában kis híján meghalt valaki. Jöttek további buktatók, szívfacsaróan banális és vérlázítóan bürokratikus részletek, nehézségek.

Egy repülő csomagterében, az utasok tudta nélkül utazott kofferként a test, amely szeretteinek az életet jelentette. A szállítási és hűtési költségek az égig szöktek.

Honnan kapott volna elő ekkora összegeket egy átlagos család hirtelen? A halál megint közösséggé tette azokat, akik összefogásból beszálltak a barátnénk negyvenedik születésnapjára vett csellóba is. Vajon mennyit játszhatott még rajta? Nyomába ért-e ifjúkori muzsikus-vágyainak?
A faluban, amelyet ő képviselt, örömhír és gyászhír szárnyakon járja be a piacot, a boltot, az iskolát, a könyvtárat, két perc alatt akciócsoport szerveződik a bajban lévők megsegítésére. Ott van hagyomány és van nyitottság, erősen gyökerezünk a talajba, de merészek és szabadok maradunk. Egyéniség és közösség kölcsönösen építik egymást, a teremtő energiák kifogyhatatlanok, minden felmerülő problémára megoldásnak kell születnie, és biciklivel hamarabb emberközelbe lehet érni, mint Audival. Ilyen falu nincs, és ha lenne is, a neve nem Zsámbék. Valóban, jó pár éve már eggyel kevesebben hiszünk benne, ám amíg akár egyvalaki is így gondolja, ez a település létezni fog képzeletben, tettekben, segítségben. 

A saját lányai nővérének kinéző, már örökre negyvenkét éves kerékpáros asszony figurája tovább él a zsámbékiak fejében, ott karikázik zegzugos útvonalakon, és mindig elér háztól házig, családtól családig.

Hány Tour de France-nyi távot tehetett meg az ismerős utcákon? Mint ide Velence? Vagy az Egyenlítő? Vagy a Hold? A róla készülő képen nincs mit retusálni. Nem volt tökéletes, senki sem az, de szeretetteljes anyaként, feleségként, megbízható, áldozatos barátként, kreatív képzőművészként, magabiztos, pontos zenészként marad meg az emlékekben. Világító kerámiaszobraiból szeszélyes alakzatú réseken tört elő a gyertyafény. Sejtelmes ősformáikkal mintha egy másik bolygóról érkeztek volna. 
Amikor kómában feküdt Olaszországban, mi pedig itthon aggódtunk, imádkoztunk érte, beállított egy futár, és a MOME (volt Iparművészeti Egyetem) évkönyvét hozta, háttéranyagnak, mert beszédet kellett mondanom a diplomaosztón. Felütöttem a kötetet, és éppen ő nézett rám az egyik képről. Egyik barátunk azon az egyetemen végzett ugyanis, és fotós diplomamunkáját helyi nagycsaládokról készítette. Miért épp egyedül ez a fénykép került be a válogatásba? Így akart elköszönni akkor, amikor még javában élt? 

A család kertjében áll egy embermagas, görög vázát formázó korsó. Láttam a hőskorszakból való fényképet, amelyen egy bográcsozós, többnapos happening alkalmával barátnénk belülről tapasztja épp a műtárgyat, és felül kimosolyog belőle, mint a befőtt...

Esemény volt ez is, sokak örömére, meg persze kunszt is, hiszen a hatalmas agyagtest köré külön kemencét kellett építeni, hogy ki lehessen égetni… Keze nyomát évekkel temetése után is őrzi az agyagfal. Mivel telik mostanában az az edény? Levegővel? Az égbolt súlyával? A halálát követő időkben gyászunk és emlékezésünk bőven túltett az űrtartalmon, és kicsordult a hatalmas korsóból. Mint annyi minden, ez is elmúlik, megszelídül. Most a kőkorsóban alighanem Kánából való kútvíz várja az átlényegülést. A most még agyag-nehéz, de majdan könnyedén röpdöső testek egymásra találását. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A megfelelő dramaturgiai pillanatban kaptam egy belga műfordítói díjat, mely pont akkora égi pakknak bizonyult, hogy a lakásunkon gigászi varasbékaként terpeszkedő hitelt ki tudjuk fizetni belőle. Akkor hatan éltünk negyvennyolc négyzetméteren, és két turnusban ettünk a kicsi konyhában, mert egyszerre nem tudtunk bezsúfolódni. Ebédjegyeket kellett gyártanunk A- és B-menüvel. „Vicces ez a töminyomi, ahogy így meséled”– nevetgélt részvéttel egy barátunk.

Ráadásul élőhelyünk egyben a munkahelyem is volt. Nagy kegyelem, hogy sosem zavart, ha egy-két-három-négy gyerek időnként átviharzik mögöttem, miközben fordítok, írok. Sem az, ha kérdeznek ezt-azt, ha vigasztalni kell őket, ha békefenntartó erőkre van szükség. Utólag, egy körinterjúból tudtam meg, mennyire nem általános dolog ez, kollégáim kilencven százaléka már attól kiesik az alkotás áhítatából, ha árva őszi légy szabadul be a szobába, és egyszólamú pentaton énekekkel kísérletezik.

Mikor Yehudi Menuhin Magyarországon járt, és koncertje után elvitték a New York kávéházba, a mester egészen felvillanyozódott az asztalok közt virgázva sétálgató prímás és bandája láttán. Kikunyerálta, hogy kipróbálhassa ezt a stílust, a zenekar kísérte, ő pedig boldogan improvizált magyarosan. Mikor kérdezték a derék cigányprímást, mit szól a konkurenciához, bölcsen annyit felelt: „ügyes, ügyes, de ásztálnál méghálná!” Nagyon hálás vagyok tehát az adományért, hogy a körülöttem zajló pörgésben nem meghalok, hanem olajozottan tudok működni. Sőt, a gyermeki agyvihar kimondottan inspirál.

Kétszobás zuglói lakásunk árából kicsi házat vehettünk Budapest közelében. Csodaszerűen pottyant ölünkbe a nyomott áron, évek óta árult ingatlan, melyhez pinceház is tartozott kert gyanánt.

A leleményes svábok telefurkálták a környéket borospincékkel, a szomszéd telek alatt például három föld alatti járat húzódott. Felettébb regényes mendemondák szerint valahol török időkből hátramaradt alagút is található, mely egészen Székesfehérvárig vezet a mélyben, hogy a király szükség esetén azon menekülhessen. Dugóban persze ma is jó hasznát vennénk, csak hát a bejáratot senki sem ismeri.

Az előző tulajdonos rátermett ember volt, elmondása szerint még a népi demokratikus világbeli Csőszernél dolgozva fusizta össze ezt a kis víkendházat. Az ő emberei kijártak csövet szerelni más korifeusok víkendházaihoz, cserébe azoknak a munkásai felhúzták a falakat, összeütötték a tetőt. Így ment akkoriban a közmunka mindenki javára és a főnökség megelégedésére. A melósnak meg tök mindegy volt, hol vonszolja az igát, a privátban vagy a cégnél. Bár végül is a cégvezető nyaralója nem egészen privát ügy, hiszen felüdülése közérdek...

A tulaj keze messzire elért, két hét alatt belterületté nyilváníttatta az ingatlant, mikor megtudta, hogy csak így köthetünk vele szerződést. Mindent azért ő sem tudott elintézni. Eredeti koncepciója szerint kocsmát nyitott volna, mégpedig igen jó helyen, hiszen a főiskola kőhajításnyira volt a kicsi háztól, még négykézláb is hazamászhattak volna a kapatos diákok. A szomszéd néni azonban éberen figyelt, és lecsapott, feljelentve a fickót, amiért oktatási intézmény kétszáz méteres körzetében kíván korhatáros intézményt nyitni.

A fősuli gyakorlóiskolájába valóban bőségesen jártak kiskorúak. Úgyhogy a manőver sikerrel járt, a kocsmaengedély ügye kútba esett. Dühös barátunk mindenképp túl akart adni a házon, ha már hasznot nem remélhetett belőle. Tajtékzott az öregasszony ellen, aki szerinte csak a konkurenciát akarta kinyírni, mert savanyú borával jó kis bögrecsárdát működtetett otthon, teljesen feketén persze. Úgy meg mit számít az oktatási intézmény közelsége, nem?

Lett hát egy kocsmánk, olyannyira, hogy külön női és külön férfivécé is tartozott hozzá, utóbbi piszoárral. Nehogy már a család két férfitagjának ugyanabba a csőrendszerbe kelljen végezni dolgát, mint a fennmaradó négy asszonyszemélynek!

Az, hogy eladónk búcsúképpen kivetkőzött magából, és torkaszakadtából üvöltözött az első blikkre bácsinak és néninek is éppúgy nézhető, százhúsz kilós szomszéddal, aggasztó előjelnek tűnt. Minthogy nem akartuk a helyrajzi számmal együtt a heves érzelmi viszonyokat is örökölni elődünktől, Juli másfél órás szakaszokban hallgatta végig újra és újra a néni életét, én meg rendületlenül iszogattam savanyú borát a pincében. Azt hittük, majd csak megleszünk, kedélyes jó iszonyban. Hát, elég durván tévedtünk.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Nem mindig könnyű megmondani egy állatról, hogy otthonosan mozog-e a vízben, vagy úgy, mint a nyeletlen balta. A tevéről például sokan azt feltételezik, hogy nem tud úszni – talán azért, mert a sivatagban él, ahol nem sok hasznát veheti ennek a képességnek. Ám a tapasztalat az, hogy a sivatag hajója nagyon is örömest vízre száll, és éppen úgy úszik, mint a lovak. Az elefántról is nehéz elhinni ránézésre, hogy oszloplábaival kiválóan úszik, pedig így van: a hatalmas test súlyából veszítve könnyeddé válik a vízben, s az állat még búvárkodni is tud, ormányát légzőpipaként használva, ha a víz alá merül.

A disznóról a dagonyázás jut eszünkbe, de hogy a mélyebb vízben sem süllyed el, azt már kevesen gondolják róla.

A házimacskáról közismert, hogy nem szereti a vizet (bár ez egyes macskafajtákra nem feltétlenül igaz), de ez nem jelenti azt, hogy szükség esetén ne tudna úszni – csak éppen nem szeret.

Sétálnak a vízben 

Kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy az emlősök azért tudnak szinte mind úszni, mert négy lábon járnak, testtartásuk pedig járás közben is vízszintes, így könnyen ráfekszenek a hullámokra, és „kutyaúszásban” haladva voltaképpen csak a szárazon megszokott mozgásformájukat kell folytatniuk. Ez a legtöbb esetben így is van, de korántsem mindig. A kenguru például üldözői elől gyakran menekül a vízbe, és ott úszásba vált, holott esetében ez elég nagy mértékben különbözik a két lábon ugrálástól, amellyel a szárazon halad. A lajhár sem hátúszásban úszik, hanem a hasára fordulva; szüksége is lehet erre, hiszen a dél-amerikai őserdőkben gyakoriak az árvizek, amikor az egész talajt elönti a folyó. 
De még a denevérek is tudnak úszni, szárnyaikkal csapkodva a vizet, ami valamelyest az ember pillangóúszására emlékeztet.

Úszólecke vidra módra

Míg a legtöbb szárazföldi emlős „kutyaúszásban” úszik, vagyis tulajdonképpen úgy mozgatja a lábait, mintha járna, addig a kimondottan vízben élőknek sokkal kifinomultabb technikájuk van erre. Meglepő módon ők nem mindig született úszók.

A vidrakölykök eleinte kimondottan idegenkednek a víztől, az anyjuk szó szerint beledobja, kényszeríti őket az alámerülésre.

Amikor viszont ráéreznek a dolog ízére, hajlékony testük és farkuk kígyózó mozgásával suhannak a hullámok között. A jegesmedve a mellső mancsainak oldalirányú csapásaival úszik, a széttett hátsókkal inkább csak kormányoz. A fókák úszástechnikája csoportonként eltérő: míg a valódi, avagy fületlen fókák halak módjára a hátsó uszonyaikkal eveznek, és a mellsőkkel kormányoznak, addig a fülesfókák éppen fordítva: a hátsókat használják az irányváltáshoz, és a mellső uszonyok erőteljes csapásaival szinte repülnek a vízben, mint a pingvinek.

Lebegni vagy süllyedni

Az emlősök úszóképességéhez hozzájárul az az adottság, hogy szőrzetet viselnek. A szőrzet ugyanis tetemes mennyiségű levegőt ejt csapdába, ami segít a testet fenntartani a víz színén. Ennek jelentősége persze főleg az apró állatok esetében nagy. A vízibivalyt nyilván nem a bundája tartja a felszínen, a hajótörést szenvedett patkány azonban akár napokig is képes szétterpesztett lábakkal, szinte mozdulatlanul lebegve vitetni magát az áramlatokkal, míg egy elérhető lakatlan szigetet talál, ahol partra szállhat. A kutyák többsége ösztönös úszó, de vannak olyan egyedek is, amelyeknek az első próbálkozásai igencsak ügyetlenek: nem egyenletesen kalimpálnak, hanem kilépni igyekeznek a vízből, amitől a testük függőleges helyzetbe kerül, és süllyedni kezdenek, a víz pedig a szemükbe fröcsköl – némelyiküknek egy életre el is megy a kedve a strandolástól.

A zsiráf és az emberszabásúak

Voltaképpen csak két olyan állatcsoport van az emlősök között, amely nem tud ösztönösen úszni: a zsiráfok és az emberszabású majmok.

A zsiráfnak egyszerűen a testalkata nem alkalmas rá: annyira függőlegesek az arányai, hogy sehogyan nem tud az úszáshoz szükséges, vízszintes testtartást felvenni.

Az azonban rejtély, hogy miért veszítették el az emberszabásúak – az orángutánok, gorillák, csimpánzok, sőt, a gibbonok is – az úszás ösztönös képességét, amely egyébként annyira általános az emlősök világában. Míg a makákóknak több fajáról is köztudott, hogy szívesen vetik magukat a vízbe, akár hűsölés, táplálékszerzés vagy akár gőzfürdőzés céljából, addig legközelebbi rokonaink kimondottan idegenkednek a víztől: bár szívesen eljátszadoznak vele, mint izgalmas, érdekes anyaggal, de bele nem merülnek. Viszont megtaníthatók úszni; ezt bizonyítja egy 2013-ban készült filmfelvétel is, amelyen egy orángután lelkesen tempózik egy úszómedencében.

Ember a vízben

És mi a helyzet velünk, emberekkel? Megoszlanak a vélemények arról, hogy nekünk ösztönös képességünk-e az úszás.

A csecsemőkori úszás hívei szerint az újszülött tud úszni, csak ha nem gyakoroltatják vele időben, akkor elfelejti.

Ezzel szemben áll az a vélemény, amely szerint ez tévedés: azt, hogy a csecsemő alámerítve ösztönösen visszatartja a lélegzetét, nem szabad összetéveszteni a tényleges úszással, még akkor sem, ha utána valóban gyorsan megtanul mozogni a vízben. Az viszont bizonyos, látva a különböző gyorsasági is ügyességi vízisportok legkiválóbb versenyzőit, a gyorsúszástól a szinkronúszáson át a vízilabdáig, hogy az ember olyan teljesítményeket képes elérni a vízben, amelyeknek egyetlen más, nem vízi életmódra specializálódott élőlény sem tud a nyomába érni.  

Az uszkárok és a portugál vízikutyák szőrzetének hagyományos nyírása eredetileg a vízben való könnyebb mozgást és az ízületek védelmét szolgálta.

A hüllők többnyire tudnak úszni. Érdekes viszont, hogy egyes víziteknősök, amelyek a sekély vizekben élnek, kimondottan ügyetlenek, ha nem ér le a lábuk; a mély vízbe akár bele is fulladhatnak. 

Míg a legtöbb röpképtelen madár szegycsontja lapos, addig a pingvineké tarajos, és fejlett repülőizmok is tapadnak hozzá. A pingvin ugyanis valójában repül, csak nem a levegőben, hanem egy sokkal sűrűbb, nagyobb ellenállású közegben: a vízben.

Számos állat van, amely a szárazföldi életmód után „meggondolta magát”, és visszatért a vízbe, ilyenek például a cetek. Ám ha egyszer már tüdejük fejlődött, újra kopoltyút növeszteni ennyi idő alatt nem tudtak, lélegezniük a légkörből kell.

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Élő kapcsolatban – online Képmás-est 5.

A párkapcsolati kommunikáció visszatérő témája a Képmás-esteknek. Mit jelent a szerelemben a bizalom, a féltékenység, a szabadság, a jelenlét? Hol a helye az okoseszközöknek és alkalmazásoknak az ismerkedésben, a szakításban és a párkapcsolatban? Közelebb vagy távolabb kerülünk egymáshoz és önmagunkhoz online? Erre, és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ szakértő vendégekkel és művészekkel a következő válogatásban.

Az emberi szervezetnek döntően a szénhidrát (legfőképpen a cukor) jelenti az energiaforrást. Az emésztőrendszerben a szénhidrátokból glükóz keletkezik és szívódik fel. A vérünkben ez a cukor kering. A normális vércukorszint többnyire 4 és 7 mmol/l között ingadozik. Étkezés hatására a vércukorszint emelkedni kezd, ami ingerlően hat a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta-sejtjeire. Ezek termelik az inzulin nevű hormont. Az inzulin (mint egy kulcs) „beengedi” a cukrot a sejt belsejébe, ahol az utóbbi energiává alakul át. Ebből következik, hogy ha a szervezetünkből hiányzik az inzulin, akkor a vérünkben keringő cukor nem jut be a sejtekbe, nem termelődik energia, a sejtek „éheznek”.

Az 1-es típusú diabétesz (cukorbetegség) egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a genetikailag hajlamos egyéneknél az immunrendszer „idegenként” ismeri fel és ezért károsítja, elpusztítja a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeit, és fokozatosan fellép az abszolút inzulinhiány. Bizonyított tény, hogy genetikai tényezők is szerepet játszanak a diabétesz kialakulásában. Ameddig a béta-sejteknek csak kis része pusztul el, addig nincsenek klinikai tünetek. Ezek akkor jelentkeznek, amikor a béta-sejtek 75-80%-a elpusztult.

A gyermekkori cukorbetegség a következő tünetekkel jelentkezhet:

1. Extrém szomjúság, amely éjszaka is felébreszti a gyermeket.

2. Gyakori vizelés, éjszakai bevizelés.

3. Megtartott vagy fokozott étvágy ellenére bekövetkezett fogyás.

4. Bőr- és nyálkahártya fertőzések, lassan gyógyuló sebek.

5. Gyengeség, kimerültség, aluszékonyság már a betegség előrehaladtát jelzi.

6. A testet körülvevő gyümölcsillat (körömlakklemosó vagy savanyú gyümölcscukorka illat).

7. Megjelenik a cukor a vizeletben.

Amennyiben a gyermekénél a felsorolt tünetek valamelyikét észleli, a házi gyermekorvos első lépésként célzott kérdésekkel és a gyermek vizsgálatával elveti vagy megerősíti a cukorbetegség gyanúját, és ettől függően gyorsteszttel megvizsgálja a gyermek vizeletét. A vércukor 9-10 mmol/l feletti értékénél a cukor már a vizeletben is megjelenik. Hasonlóan egyszerű, pillanatok alatt elvégezhető vizsgálat a vércukormérés. A vizsgálathoz egy csepp vérre van szükség, amelyet a gyermek ujjbegyéből a vércukormérő készülék tesztcsíkjára cseppentve pillanatok alatt megkapjuk a pontos eredményt. A mért vércukorértéknél tudni kell, hogy a gyermek mikor (és mit) étkezett utoljára, hiszen éhgyomor esetén 5,5-6 mmol/l-ig számít az érték jónak, de ha közvetlenül étkezés után történik a vérvétel, akkor a normáltartomány magasabb is lehet.

Amennyiben a gyermekorvos magasabb vércukor értéket mér vagy az érték határeset, akkor laboratóriumi vérvizsgálatra, illetve további kivizsgálásra van szükség. Az orvos beutalja a gyermeket egy gyermekkórház belgyógyászati osztályára, ahol kezdetben egy napszakos vércukormérést végeznek, majd szükség esetén egy orális glükózterheléses tesztet. Ennek során megmérik a gyermek vércukorszintjét éhgyomorral, majd egy cukros folyadék fogyasztása után két órával.

Mi történik akkor, ha gyermekénél 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizált?

A diabéteszes gyermek a diagnózis felállítása után átlagosan két hetet tölt kórházban. Ez idő alatt az orvos beállítja a szükséges inzulin adagokat, a dietetikus összeállít egy megfelelő étrendet, és az ápolók megtanítják a gyermeket/szülőt az inzulin beadására. A kórházi bentlét során a szülők megtanulják a diabéteszes gyermek gondozását, a lehetséges vészhelyzetek elhárítását. Kórházunkban a gyermekek és a szülők is kapnak pszichés segítséget az új élethelyzettel járó nehézségek feldolgozásához. A tapasztalat szerint a hír először sokkhatást vált ki, elkeseredést, haragot, félelmet. Ezt az érzést percről percre, óráról órára felváltja a kételkedés és a remény, hogy „hátha téves a diagnózis” vagy „rossz az orvos”. Amikor bebizonyosodik, hogy sem az orvos, sem a diagnózis nem hibás, akkor a szülő „más” alternatív megoldásokat próbál keresni (természetgyógyászat, paleolit diéta).

Bizonyára könnyebb lenne elfogadni a diabéteszt, ha ez egy „náthaszerű”, átmeneti, visszafordítható betegség lenne, amire a gyermek gyógyszert kap és meggyógyul, de sajnos ez életre szóló diagnózis. Ezekben az esetekben nagyon fontos a szülő lelki támogatása, a megfelelő tanítás. Ez nemcsak az orvos, hanem egy egész csapat munkáját jelenti. Amikor az orvos és a szülő is úgy érzi, hogy „most már menni fog”, hazamehet a gyermek.

Hogyan illeszkedjen vissza a diabéteszes gyermek a közösségbe?

A diabétesz az óvodai és iskolai dolgozóknak is új, gyakran ismeretlen kihívást jelent. Fordulhatunk például a Szurikáta Alapítványhoz, amelyet egy három és fél éves frissen diagnosztizált diabéteszes kislány édesanyja alapított azzal a céllal, hogy segítsen a diabéteszes gyermekeknek a közösségi életbe történő beilleszkedésben, illetve a hasonló helyzetben lévő szülők megoszthassák egymással gondjaikat, támogathassák egymást.

Az alapítvány különböző ismertető és oktató programokat ajánl azoknak az óvodai és iskolai dolgozóknak, akik diabéteszes gyermekeket látnak el. Szükség esetén az érintett intézmények vezetői, dolgozói segítséget kérhetnek kórházunktól is, ebben az esetben egy hozzáértő szakember segít megtanulni a legfontosabb tudnivalókat. Ahhoz, hogy egy cukorbeteg gyermek maximálisan egészséges és teljes életet éljen, nemcsak a szülőknek, hanem a gyermek egész környezetének a segítségére kell lennie. Ez mindenki feladata, mindenki felelőssége.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A szabad mozgás öröme

A legtöbb szülő úgy gondolja, gyermeke eleget mozog, hiszen jár focira, karatéra, balettre, gyerekjógára. A szakemberek szerint azonban a különböző, adott sportokhoz tartozó mozgásformák elsajátítása messze nem egyenlő azzal a mozgásfejlesztéssel, melyet a gyerek a szabadban, a játszótéren ösztönösen végez.

 „Sajnos egyre több olyan gyerekkel találkozom, akik nem mernek függeszkedni, leugrani, mászni, egyensúlyozni, vagy éppen hajtani magukat önállóan a hintán. Pedig a játszótéren számos olyan dolog van, mely úgy fejleszti az idegrendszert és ezáltal az érési-, kognitív folyamatokat is, mint semmi más” – állítja Brecz Vera óvodapedagógus.

„Az idegrendszer működése ugyan genetikailag előreprogramozott, de az idegrendszeri struktúrák érése, a funkcionáló képességének kialakulása kizárólag megfelelő környezeti tényezők biztosítása mellett valósulhat meg – mondja Tóth Anett, gyógypedagógus, az inkluzív nevelés okleveles tanára, fejlesztőpedagógus. – Ilyen környezeti színtér a játszótér, amely biztonságot, mozgásélményt, örömet, kikapcsolódást nyújt kicsiknek, nagyoknak egyaránt.”

A Tarzan Park™  nem csupán egy játszótér, hanem igazi játékbirodalom. Mitől különleges? Attól, hogy miközben a gyerekek kúsznak, másznak, csúsznak, billegnek és csimpaszkodnak, vagyis önfeledten játszanak, fejlesztő játékokon élvezhetik a mozgás örömét. Itt ugyanis minden szakemberek segítségével, tudatosan lett kialakítva.

1.000 Ft kedvezmény
A Képmás magazin augusztusi lapszámában 1.000 Ft-os kedvezménykupont talál, mely a belépőjegy árából biztosít engedményt, és 2020. augusztus 31.-ig vehető igénybe. A Képmás magazint keresse az újságárusoknál.

A 13 tematikus játéksziget eszközei a nagy- és finommozgások kivitelezésére, mozgástervezésre és szerepjátékra is alkalmasak. Mindamellett, hogy az idegrendszer fejlődését segítik elő, barátságos környezetben biztosítanak a gyermekekhez illő, koruknak megfelelő mozgáslehetőséget.

Íme a gyerekek legnagyobb kedvencei a játszótérről!

A hinta

Honnan tudja egy kisgyerek, hogy neki mi a jó? Nem tudja, csak ösztönösen csinálja. A szakemberek szerint a gyerekek azért szeretik például a hintázást, mert ez a mozgásforma fokozott stimulálást jelent az egyensúlyi-kisagyi rendszernek, a fejlődéshez pedig ezek az ingerek nélkülözhetetlenek. Ezen kívül a hintázás a ringatás élményét, az egyensúlyozás gyakorlását is biztosítja.

Tarzan Park™ tippje: A Hintarét valóságos paradicsom a hintázást kedvelő kicsik és nagyok számára. Van itt egyszemélyes és csoportos hintázásra alkalmas eszköz, körlap hinta, laphinta, páros hinta is.

Mászóka, függőhíd, kötélhágcsó, pókháló

A lendülés, a száguldás élménye minden gyermek kedvence. Mi is lehetne a hinta után a legkedveltebb játszótéri eszköz? Hát persze, hogy a mászóka és minden egyéb, amin mászni, csüngeni lehet, akár fejjel lefelé is. Nem is gondolnánk, hogy ez a tevékenység mennyi mindent fejleszt! Az élvezetes elfoglaltság közben javul a gyerekek térlátása, térérzéke, szem-kéz-láb koordinációja, egyensúlyi rendszerük differenciálódik, de növekszik önbizalmuk, bátorságuk is.

Tarzan Park™ tippje: A Liándzsungelben a kötélhágcsókból kialakított két mászóka rész a kisebb és nagyobb gyerekek számára is kiváló helyszín a kapaszkodásra, mászásra. Ezen a játékszigeten minden megtalálható, amin mászni lehet: kötelek, hágcsók, mászófalak, pókháló, ráadásul a Hintarétről drótkötélpálya vezet a Liánvárba, így egy lépést sem kell tenni a gyerekeknek, hogy átjussanak az egyik játékszigetről a másikra.

Játszótornyok

Felnőttként csodáljuk gyermekeinkben, hogy teljesen beszippantja őket a játék: csúsznak, másznak, kúsznak, futnak, ugrálnak. A mászóvárak és tornyok azonban nem csak azért nagy favoritjai a gyerekeknek, mert nagyon sokféle mozgásos tevékenységet végezhetnek rajtuk, hanem mert megadják a felfedezés örömét, ezen kívül pedig nagyszerű színterei a szerepjátékoknak.

Tarzan Park™ tippje: A Felhővárakat kicsik és nagyok egyaránt szeretik. Nem véletlenül, hiszen úgy lettek kialakítva, hogy a különböző képességű, érettségű és eltérő életkorú gyerekek számára is „bevehetők” legyenek. A kisgyerek maga döntheti el, hogy falmászással, mászással, lépcsőn, kötélhágcsókon szeretne-e a vár ura lenni és melyik csúszdán kívánja megtenni az utat lefelé. A Felhővárakat a gyerekek azért is kedvelik, mert a magasban közlekedhetnek, a szülők pedig azért, mert csemetéik mindezt biztonságosan tehetik, hiszen az átjáró teljesen körbe van véve hálóval.

Homokozó

A homokozó a játszótér legegyszerűbb, egyben legkreatívabb helyszíne is. Itt aztán lehet alkotni és rombolni, kísérletezgetni és megfigyelni! A legtöbb kisgyerek akár több órán át képes „elszöszmötölni” a homokozóban, pláne, ha van vizezésre vagy sarazásra is lehetőség. A maszatolással, dagonyázással a kicsik értékes tapasztalatokat szereznek a környezetükről. A homokozóban végzett jellegzetes mozdulatokkal, a gyúrással, hengerítéssel, csipegetéssel, formákba öntéssel, szitálással pedig a kéz finommozgását fejlesztik, amely később a görcs nélküli, helyes ceruzafogás, a szépírás alapja lesz.

Tarzan Park™ tippje: A Homoktenger játékszigeten faasztalkák és fémből készült forgó sziták találhatóak, amelyek a finommozgás, a kézügyesség fejlesztésére szolgálnak. A Homokbányában a gyerekek a vízzel és homokkal történő dagonyázással fejleszthetik kreativitásukat, finommozgásukat. Megfigyelhetik a víz útját, zsilipekkel zárhatják és engedhetik tovább, a homokot pedig kibányászhatják, csillékbe rakhatják és elszállíthatják. A vízmerítő körforgású edény a vízi-malomhoz hasonlóan működik, amelyet a gyerekek különböző gyorsasággal, kézi erővel hajthatják.

Vizezés és vizes játékok

Ha megkérdeznénk tíz gyereket, mit gondolnak a dagonyázásról, vizezésről, bizonyára mindannyian csak annyit válaszolnának: „király”. Nincs ugyanis olyan gyerek, aki ne szeretne vízben tapicskolni, „vízipisztolyozni”, és eközben még az sem zavarja őket, ha talpig vizesek lesznek.

Tarzan Park™ tippje: A Placcs Placcon csobogók, vízágyúk és mindenféle spriccelő eszközök állnak a lurkók rendelkezésére és itt bizony minden engedélyezett, ami vízzel kapcsolatos: legyen szó vizes lövöldözésről, locsolásról vagy éppen vízben tapicskolásról. Közvetlenül a Placcs Placc mellett található a Tornyoktava, amelyet egy vizes árok vesz körbe, az átjutást pedig egy fahíd biztosítja, majd a létrán felmászva itt is jó magasan, de biztonságosan juthatunk át a kanyargós csúszdához.

Csúszda

A száguldás élménye félelmetes, mégis ez a legnépszerűbb játék, hiszen itt a veszély, a kihívás mértéke a gyerek irányítása alatt áll, ezért biztonságos. Kicsik és nagyok is szeretik megtapasztalni a sebességet, akár százszor is képesek újra meg újra lecsúszni, s miközben nagyon élvezik ezt a játékot, észrevétlenül javul a koordinációjuk és a téri orientációjuk.

Tarzan Park™ tippje: A park területén több játékszigeten is lehet csúszdázni: a Liándzsungelben, a Felhővárban és a Zsiványtenger kalózhajóján is. Ez utóbbi egy szuper fahajó, rengeteg be- és lejutási lehetőséggel és játékelemmel, forgó gumikerék hintával, ágyúkkal és csőcsúszdával.  Kalóz- és kapitányjelölteknek kötelező!

Tarzan™  védjegy, Edgar Rice Burroughs, Inc. tulajdonában és engedéllyel használva.

Támogatott tartalom.