Ki menti meg a száját csücsörítő képet posztoló tinédzsert? – A „Cukorfalatok” című filmről

Főszereplője a tizenegy éves, vallásos muszlim családban élő Amy (Fathia Youssouf), akinek láthatjuk lelki érését, például amikor véletlenül kihallgatja, hogy anyjának micsoda fájdalom apja új nősülése – ami egyébként teljesen természetes bevándorló szubkultúrájukban. De a legnagyobb változást az jelenti számára, amikor a tánc és a fellépések világában megismeri és egyre inkább megéli saját nőiességét. Cukorfalatok annak a tizenegy éves lányokból álló tánccsapatnak a neve, amelybe Amy is bekerül, és elindulnak egy tehetségkutató versenyen. Színpadi táncuk erotikus, nyíltan szexuális aktusra utaló mozdulatokat is tartalmaz. Nem tetszhet ez a színpadi show egyetlen jóérzésű embernek sem, ez a fajta szexualitás nem általános iskolásokhoz való. Nem véletlen, hogy a lányok „szexuális tárgyként” ábrázolása miatt botrányt keltett a film, sokan tiltakoztak ellene, büntetőperrel fenyegetőztek.

Az alkotók szerint azonban ők nem értik a film mondandóját, küldetését: nem a szexualitással áthatott filmkockákban van a hiba, mert azok csak rámutatnak a nagyobb problémára, hogy ezek nincsenek messze a valóságtól.

Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a főszereplő a történet előrehaladtával egyre inkább elveszíti a kontrollt saját élete felett. Minél többet tapasztal, annál kevésbé tudja, hogyan kezelje az új érzéseket, információkat, hatásokat.

Ahhoz, hogy a mai tizenévesek elkerülhessék ezeket a csapdákat, két külső segítség kell, amelyekből legjobb esetben is csak egyet kap meg ma egy fiatal, éljen szinte bárhol a világban: a (közösségi) média és a kortársak által mutatott egészséges személyiségkép és a szülők jelenléte, figyelme minden élethelyzetben. Ez utóbbi hiányát különösen valósághűen és fájdalmasan mutatja meg ez a film. Apa nincs, mint tudjuk, éppen a következő feleséget keresi. Az anya, aki leginkább saját problémáival van elfoglalva, mintegy sziluettként jelenik csak meg a filmben, helyette a főszereplő lány neveli a kisebb gyereket is. Amy teljesen magára marad fejlődő testével és azokkal az impulzusokkal, amelyeket a lakótelepen, az új iskolában szerez. Teljesen esetleges, hogy kiktől milyen felnőtt-példát lát.

Kép

Részlet a Cukorfalatok c. filmből

Persze legyen bármilyen szoros és intenzív a szülői kommunikáció, sokkal több új hatás ér minden tinédzsert a családi körön kívül: a kortársak és a közösségi média formálják vagy deformálják személyiségét.

A gyermek-szépségversenyek bizarr világa gyakran hatalmas médiaérdeklődést kap, a gyerek-tehetséggondozó versenyek „kisfelnőttképzője” pedig testben érett, de mentális érettséggel nem rendelkező, felnőtt testű–gyereklelkű tizenéves tehetségek tömegét termeli ki az országos tévécsatornákon, fő műsoridőben. A szülők generációja, még ha látja és magában helyteleníti is ezt a gyakorlatot, mégis lenyűgözött örömmel tapsol a cukiságoknak, és vagy nem veszik észre, vagy – ami még rosszabb – nem érdekli őket, nem veszik komolyan, mennyire közel van mindez a pedofíliához, a gyermekekkel szembeni erőszakhoz, és milyen veszélyt rejt ez saját gyerekeikre nézve.

A szülők elől rejtve vannak a tinédzserek médiumai, Instagram-profiljai, Tiktok-videói és az ezekre a tartalmakra – Isten tudja, kiktől – érkező, gyakran bántó szándékú kommentek és egyéb reakciók. Láthatatlanok a hatóságok előtt is. Ezekre a nehéz szituációkra ki ad választ, megoldást? Ki menti meg a filmbéli tinédzsert, aki csak egy ártatlan(nak vélt) csücsörítő képet posztolt ki? Az influenszerek, akik gyakran hamis példaképként kerülnek gyerekek milliói elé, biztosan nem.

A probléma adta téma „az utcán hever”, felvenni azt azonban korántsem veszélytelen feladat akár egy filmben.

A „Cukorfalatok”, a kis táncos lányokról szóló Netflix-film nem hibátlan, és meg tudná mutatni jobban is a kallódó tinédzserek világát, de nagy erénye, hogy felveti mindenki felelősségét.