A kritikus gondolkodás már gyerekkorban elsajátítható?

 A hét túlélőkészség:
1. Kritikus gondolkodás és problémamegoldás
2. Együttműködés és vezető szerep
3. Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
4. Kezdeményezőkészség és vállalkozó szellem
5. Hatékony kommunikáció
6. Információkhoz való hozzáférés és lényegkiemelés
7. Kíváncsiság és képzelőerő

Mi az a kritikus gondolkodás?

A fogalmat hajlamosak vagyunk azonosítani azzal, ha valaki gyakran megkérdőjelezi mások véleményét, álláspontját, vitát provokál vagy kritikus másokkal szemben. Ez az összemosás azonban téves. A kritikus gondolkodó nem azonos azzal sem, aki sok adatot és információt gyűjt és tárol, vagy nagy tudással rendelkezik.

Milyen hát egy kritikusan gondolkodó ember? Olyan, aki képes a rendelkezésére álló információk alapján következtetéseket levonni, és használni is ezeket problémák megoldására. Képes maga utánajárni a kérdéseknek és megtalálni a releváns információforrást (és ezzel már kötődik is a hatodik ponthoz is, de erről majd később.)

A kritikus gondolkodás segítségünkre van abban, hogy tisztában legyünk a tudásunkkal, fejlesszük az elképzeléseinket és megerősítsük az érvelésünket. Használhatjuk rá a „dobozon kívül gondolkodás” kifejezést is, kiegészítve azzal, hogy egy kritikus gondolkodó számára a megegyezésre törekvés is kihívás. A kreativitást is nagyban segíti, hiszen így tudjuk értékelni és fejleszteni saját ötleteinket, terveinket, bármilyen alkotásunkat.

Miért hasznos?

Régi és közismert mondás, hogy ha halat adsz egy éhezőnek, csillapítod az éhségét mára, ám, ha megtanítod halászni, segítesz, hogy elkerülje az éhezést. Ha megjegyzel egy megoldást egy problémára, a jövőben azt a problémát meg tudod majd oldani, azonban ha a kritikus gondolkodásodat fejleszted, egy sor ismeretlen és új problémára is találsz majd megoldást. Kritikus gondolkodással értékeljük a rendelkezésünkre álló információkat és a saját gondolatainkat – ez segítségünkre van abban is, hogy a saját gondolkodásunkat fejlesszük, és egy nehéz helyzetben többféle megoldást is képesek legyünk kidolgozni. Ezzel társas készségeinkre is hatással vagyunk, hiszen képesek vagyunk megvizsgálni egy helyzetet több nézőpontból, és a rendelkezésre álló információk alapján olyan döntést hozni, amely valamennyi résztvevő számára kielégítő.

A kritikus gondolkodás feltételez egyfajta kíváncsiságot és hajlandóságot az új ismeretek befogadására. Hajlamosak vagyunk fekete-fehérben gondolkodni – ha egyik ismérv nem áll meg rá, akkor biztosan a másik jellemzi. Vagy ha az egyik változat nem igaz, akkor a másik biztosan az – például, amikor döntőbírót játszunk a gyerekeink között, és úgy véljük, ha az egyiknek nincs igaza, a másiknak biztosan igaza van. Ez a megközelítés magyarázható a bizonytalanságtól való félelemmel, vagy azzal, hogy időigényesebb megtalálni a valódi megoldást, mint kényelmes és könnyebben elfogadható – ám gyakran sablonos – módon zárni a számunkra sem komfortos helyzeteket.

Egy kritikus gondolkodó:
– el tudja viselni a bizonytalanságot
– tudja, mi az, amit még nem tud
– képes várni az értékes és értékelhető bizonyítékokra
– képes várni a bizonyítékra alapozott válaszokra

Ha nem használjuk: elhamarkodott döntések születhetnek, megtéveszthetőek vagyunk, megkérdőjelezhetetlen területek lesznek az életünkben. Használatával fejlődik: az intellektuális önfegyelem, a saját ötletek tiszta kifejezése, a személyes felelősség vállalása a gondolkodásunkért és az eredményekért.

Hogyan lehet fejleszteni?

Nyitott kérdések

Ha nyitott kérdéseket használunk egy beszélgetés során, bevonjuk a másik felet. Amikor csak igen vagy nem lehet a válasz egy kérdésre, jellemzően a kérdező irányítja a beszélgetést, míg a válaszoló félnek nem sok lehetősége van a valódi részvételre. A nyitott kérdések lehetőséget biztosítanak a kérdezett számára, hogy a saját véleményét fogalmazza meg: „Szerinted hogyan folytatódik a történet?” „Hogy jutottál erre a döntésre?” „Miből tudod azt, hogy jó barát vagy?”

Tények és vélemények

Ahhoz, hogy kritikusan tudjunk gondolkodni, fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a tényeket és a véleményeket. Melyik tény és melyik vélemény? Határozzuk meg a különbséget a kettő között!

„Nem volt szép dolog Zsuzsitól, hogy nem hozta el a könyvet, amit megígért.”
„A síelés jobb sport, mint a szörfözés.”
„Magyarország legnagyobb folyója a Duna.”
„Az én anyukám a világ legjobb anyukája.”
„A lego jó játék.”
„A Föld 70,8%-át víz borítja.”

A kifejezőkészség

Tegyük fel, hogy egy idegen életforma csoportnyi képviselője jelenik meg a Földön. A gyermeked vállalja, hogy körbevezeti őket néhány helyen. A közeli jégcsarnokban épp hoki meccs zajlik. Ragaszkodnak hozzá, hogy bemenjetek és kérdéseket tesznek fel a játékról. El kellene magyarázni a következőket:

Mi ez a játék?
Miért nincsenek női játékosok?
Mitől van az, hogy a nézők olyan lelkesen nézik, ahogy a többiek játszanak?
Mi az, hogy csapat?
Miért nem tudnak a nézők nyugodtan ülni a székeiken?

Ha nem mennénk ilyen messzire, írjuk le valaki számára, aki még sosem járt az otthonunkban, mit látunk, ha kinézünk az ablakon. Fontos, hogy legyünk a lehető leginkább hűek a látványhoz, ami elénk tárul, de tudatosítsuk, hogy ahhoz, hogy valaki hasonló képet lásson, rendelkeznie kellene mindazzal az érzelmi háttérrel, amellyel mi tekintünk ki az ablakon.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>