Még a zeneművészeti egyetemre jártam, amikor részt vettem Győrben egy nyári fuvolakurzuson, ahol előadást tartott egy Alexander-technika tanár. Mesélt a módszer elméleti hátteréről, majd egyéni órákat adott, ezáltal a gyakorlatban is megismertette az érdeklődőkkel.
Ezután évek teltek el, és egyre gyakrabban szenvedtem erős hátfájástól a régóta tartó hanyag tartásom miatt, ami a fuvolázásomat is megnehezítette, ráadásul kéz- és állkapocsfájdalom is jelentkezett a gyakorlásaim során. Nem tudtam megvalósítani a hangszeren a zenei elképzeléseim szerinti szebb és kifejezőbb fuvolahangot, mert az izomzatomat nem tudtam megfelelően irányítani. Eldöntöttem, hogy elkezdek rendszeresen Alexander-technika órákra járni.
Az első Alexander-órák után sokkal jobb lett a közérzetem, és megnyugodtam, hogy ezzel a technikával pozitívan tudok hatni a tevékenységeimre. Akkora élményt jelentett, hogy úgy döntöttem, elvégzem az Alexander-technika Tanárképző Iskolát, hogy a módszert magam is taníthassam.
Egy Shakespeare-színész, akinek a hangja elment a színpadon
Ez a közel 130 éves módszer Frederick Matthias Alexander (1869–1955) nevéhez fűződik, aki egy ausztrál színész volt. Idővel azt vette észre, hogy a hétköznapi beszéddel ellentétben a színpadon bereked és elmegy a hangja. Szervi elváltozás híján arra következtetett, hogy szavalás közben valamit máshogy csinál. Alapos önmegfigyelés után olyan felesleges izomfeszültségeket észlelt a testében, amelyek elengedésével problémája megszűnt, közérzete és kiállása javult, önbizalma nőtt. Meglepőnek tűnhet, hogy Alexandernek évekbe telt észrevenni a saját feszítéseit, de ennek megvan az oka:
A testtartásunkban, mozgásunkban felgyülemlett feszültség olyannyira megszokottá, részünkké válik, hogy az idegrendszerünkkel helyesnek, természetesnek érzékeljük, mint az Északi-sarkon élők a mínuszokat.
Nem is gondolnánk, hogy izmaink gyakran mennyire „túlműködnek”. Alexander módszere által – amelyet a tanár érintésekkel és szóbeli instrukciókkal közvetít – megtanulhatjuk a felesleges izomfeszültségeket észrevenni és elengedni, elérve ezzel egy laza és fájdalommentes mozgást. Alexander megfigyelte, hogy a három-négyéves gyerekek még tökéletesen használják a testüket, egy-két év múlva azonban már a stressz és egyéb kedvezőtlen körülmények miatt – mint például egy nehéz iskolatáska, a sok ülés, a hangszerhasználat – először csak rövid időre, de feszültség jelenik meg a testünkben. A stressz hatására észrevétlenül összeszorítjuk a fogsorunkat, a kezünket, vagy behúzzuk a nyakunkat. Ahogy telnek az évek, a kiélezett helyzetek is gyarapodnak, és ezzel párhuzamosan tanulja és állandósítja az idegrendszer a tudattalan izomfeszítéseinket. Ez egy valóságos tanulási folyamat, új idegpályák alakulnak ki.
Fontos, hogy a fejünk a „helyén legyen”
A módszer úgy próbálja korrigálni a helytelen beidegződéseket (és az abból eredő testtartást vagy mozgásszervi problémákat), hogy a tanár először megfigyeli a hozzá forduló feszültségeit és testhasználatának megszokásait, felhívja rá a figyelmet, és megérinti úgy a növendéket, hogy az észre tudja venni a feszültséget. Tehát a folyamat elindításához, az érzékelés minél finomabbra hangolásához mindenképpen szükséges egy szakember. A módszer nagy előnye azonban, hogy a tanulási folyamat végén a növendék már önállóan is tudja alkalmazni a technikát.
Azzal, hogy a növendéket arra kérjük, „engedje bele” a kezünkbe például a karját, lábát, vállát, és mi végezzük helyette a mozdulatokat, lehetőséget teremtünk, hogy elengedje az izmait, és megérezze az idegrendszere, milyen egy mozdulat izommunka nélkül.
Eközben instrukciókat adunk, mikre gondoljon, hogy egyre inkább elérje önállóan is izmai lehető leglazább állapotát nyugalmi helyzetben és mozdulat közben. Fontos a fej egyensúlyi állapotát megtalálni, mert ennek súlya 6–8 kg. Ha ebből kibillen, ránehezedik a testre, és a megtartásával plusz munkára kényszeríti a többi izmot.
Ha valakinek hanyag tartása van, az nem orvosolható pusztán azzal, hogy az ellentétes izmokat erősítjük, mert attól még az az izom, amely a hanyag tartást okozza, össze fog húzni, ahogy addig. A fájdalommentes testhasználat elérése azzal kezdődik, hogy a fölöslegesen dolgozó izmokat leépítjük, majd a tanulási folyamat során az instrukciók által a növendék egyre inkább be fogja tudni kapcsolni a szükséges izmokat, csupán a szükséges mértékben. Ez nem igényel különösebb fizikai erőfeszítést, mivel testünk visszanyeri természetes egyensúlyát. Helyesen tartani magunkat nem fárasztó, sőt!
A gondolatainkkal is befolyásolhatjuk az izmainkat
Az Alexander-technika tanár feladata az is, hogy eloszlassa a tévképzeteket a testfelépítéssel kapcsolatban, a testkép javulása pedig kölcsönhatásban van az érzékelés tisztulásával. Ahogy képesek vagyunk direkt felhúzni a vállainkat, úgy képesek vagyunk le is engedni azokat, de csak annyira, amennyire az idegrendszerünk ismeri az izom lazaságának érzetét. Ezért mondjuk, hogy ez egy pszichofizikai módszer: a gondolatunkkal, a képzeletünkkel is képesek vagyunk az izmaink állapotát befolyásolni. Jobbak az esélyeink, amikor el akarunk engedni egy izmot, ha tudjuk, hol van. Sokan, ha azt hallják, tedd csípőre a kezed, a derékra teszik. A gerincoszloppal kapcsolatban is gyakori a félreértés: nem a hát felszínén, hanem majdnem a testünk közepén fut végig, és nem a vállal egyvonalban ér véget, hanem egészen a koponyáig tart.
Nyitott hozzáállás szükséges ahhoz, hogy a növendék képessé váljon újra és újra saját magára irányítani a figyelmét, stresszhelyzetben felülvizsgálni magát. Ilyenkor nem kifelé, hanem befelé tekintünk.
Ez bizony sok szellemi energiát igényel, de megtérül, hiszen a kiélezett helyzetekben is észre tudjuk venni és elengedni az éppen kialakult izomfeszültségeinket, ezáltal pedig lelkileg is megkönnyebbülünk.
Elmenekülnénk a stressz elől – de hová?
Az ember stresszre adott ősi reakciója arra hivatott, hogy az adrenalin mennyiségének növekedésével és az izomzat megfeszülésével el tudjon menekülni az oroszlánhoz hasonló veszélyforrások elől. Manapság viszont, ha például a főnök az oroszlán, aki leüvölti a beosztottja fejét, a legtöbb esetben nem futhatunk el, nem mászhatunk fára, így nem dolgozódik fel a helyzet miatt kialakult izomfeszültség. Egy azonnali erőteljes mozdulat, egy kiabálás, egy kis futás hatékony lehetne a lelki feszültség levezetésére – azonban ezt ritkán tudjuk azonnal megtenni. A rendszeres mozgás pedig sajnos abban nem segít, hogy a korábban felgyűlt, megszokássá vált izomfeszültségek kioldódjanak – erre jó példa, ha megfigyeljük a görnyedve kocogó embereket.
Nemcsak világsztároknak hasznos, hanem mindenki számára egészségmegőrző lehet
Mindenkit hasonló ingerek érnek, és az ember valahogy reagál rájuk. A módszer használata által a mozgás harmonikusabbá, könnyedebbé válhat, magabiztosabbá a megjelenés, nőhet az önbizalom. A káros megszokásokból eredő mozgásszervi fájdalmak nagy eséllyel megszűnnek idővel. A test fájdalommentes, jó működése kulcsfontosságú szinte minden hivatásnál, de az előadóművészeknél, sportolóknál különösen.
Előadóművészek esetében tudatosabb, nyugodtabb lesz a gyakorlás, a felkészülés, ezért a színpadi kiállás is jobb lehet. Nem véletlen, hogy Alexander-órákat vett például Yehudi Menuhin, Paul McCartney, Paul Newman, Madonna és Diana hercegnő is.
De a monoton munkát végzők, például egész nap számítógép előtt ülők is kíméletesebbé tudják tenni a testük számára előnytelen körülményeket. A hátizmok megfelelő lazasága a gerincsérv megelőzését, vagy ha már kialakult, a műtét elkerülését tudja segíteni. A legtöbb embert a hanyag tartás és az abból fakadó nyak-, hát-, váll- és kézfájás érinti, illetve az ínhüvelygyulladás – ezek egy ép idegrendszerrel és testtel született embernél szinte mindig a rossz beidegződésekből erednek.
Használd magad jól!
Nemrégiben kérdőíves kutatást végeztem, igyekeztem felmérni a zenészeket érintő testi és lelki problémákat, és azt, hogy milyen megoldásokat alkalmaznak erre. Az eredmény: 140 megkérdezettből 105-nek vannak a hangszerjátékot nehezítő testi problémái: ínhüvelygyulladás, kéz-, nyak- és állkapocsfájdalom. Ezek befolyásolják többek közt a levegőkapacitást, a finommotorikát, hangszertechnikai problémákat okoznak. Növekszik a zenészekben a kiszolgáltatottság, bizonytalanság, tehetetlenség érzése.
A zenetanár meg tudja tanítani a növendéknek, hogy minek kell történnie az izomzattal, hogy jól kezelhesse a hangszert. Viszont ehhez fontos, hogy a növendék megtanulja izmai állapotát a lehető legpontosabban érzékelni. A testünk használatát is meg lehet tanulni, ugyanúgy, mint a hangszert. A felmérésben részt vevő Alexander-módszert alkalmazók mindegyike képessé vált a fölösleges izomfeszültségeit felismerni és elengedni, ezzel fájdalommentessé, szabaddá vált a hangszerjátékuk.
Időt és figyelmet kell adnunk magunknak. A stresszforrásokat nem tudjuk megszüntetni, de saját magunkat tudjuk a helyzethez igazítani, ebben segít az Alexander-technika.
„Használd magad jól” – ez is lehetne a mottója, hiszen a gondolatok, az érzékelések és a megszokások mind kulcsfontosságú szerepet játszanak – Alexander kifejezésével élve – „önmagunk használatában”.
