Ekkor jelentek meg ugyanis a Pesti Hírlap szakácskönyvei, amelyekből rengeteg dolgot tudhatunk meg erről a jól ismert húsféléről.

„A csirke 7-9 hónapos kora után elveszti húsának a lágyságát, éppen ezért miután az izmok és a kötőszövetek megkeményednek, tehát szívósabbá válnak, elkészítésük is hosszabb időt igényel, ízük és húsuk sem olyan ízletes már, mint a fiatal szárnyasoké” – olvashatjuk itt.

Ezért aztán a 9 hónapnál idősebb szárnyast levesnek elkészítve vagy ledarálva, másfajta ételek elkészítéséhez ajánlják. Mert „ilyen esetekben a szárnyas izmai könnyen eltávolíthatók és az elkészített ételben a hús keménysége és a szárnyas vénsége nem érezhető.” Sütni, paprikásnak, töltött csirkének pedig a 2-3 hónapos való, mert ekkor a legízletesebb a hús. Persze, mindehhez ma már megbízható forrás szükséges, a boltban kapható, akciós csirke korát nehezen deríthetjük ki… Még jobb lenne, ha őshonos fajtát (kendermagos, fogolyszínű, sárga magyar, fehér magyar, erdélyi kopasznyakú) tudnánk enni, amely lehet, hogy kisebb húsú (bár a bolti vetélytárs is sokszor inkább csak több vizet, mint húst tartalmaz), de ellenállóbb is. Ezért kisebb valószínűséggel evett antibiotikummal kevert takarmányt. Ízük, hússzerkezetük szintén változatosságot mutat. Beszerzésük ugyanakkor nem olyan egyszerű, így még ha nem is sikerül 2-3 hónapos, hazai fajtájú csirkéhez jutni egyenesen egy gazdától, akkor is érdemes tudnunk, mi alapján keresgéljünk a piacon. Nos, a régi szakácskönyv azt írja, a legjobb „a jól táplált, fehéres-sárga bőrű csirke, melynek bőre alatt sárga zsírfoltokat látunk. Ezen koron felül a csirke húsa csak úgy élvezhető és igazán jól csak akkor készíthető el, ha tejjel hizlalták (tejes darával), és húsa a leölés után legalább 3-4 napig állott. Ez a fajta fehér zsírfoltjairól és zsíros bőréről könnyen felismerhető.”

Nem mai csirke

A jó alapanyag már fél siker, amit néhány régi recept mai megvalósításával tovább fokozhatunk. Itt van például a Pesti Hírlap szakácskönyvében olvasható kapros változat. Rendkívül egyszerű és üdítően hat a sokszor unalmas, szárazra sült csirke után. Kezdetnek vajon (ez már remek indítás, pluszízt és ‑zsírt ad az ételhez, ami a csirkének nagyon jót tesz) pirítsunk két kanál lisztet, majd tegyünk bele egy egész hagymát. Eresszük fel vízzel (ez természetesen tovább fokozható alaplével), majd adjuk hozzá a legfontosabbat: egy fiatal, 40-50 dekás csirkét, felkockázva. Egy kanál ecetet (gyümölcsecetet vagy tárkonyos ecetet ajánlok) öntsünk rá, 3-4 kanál tejfölt (ez is jó zsíros legyen, a legjobb, ha piacon vesszük), egy jó nagy maréknyi kaprot és reszelt citromhéjat. Rizzsel, tarhonyával, bulgurral, kuszkusszal köríthetjük.

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

A másik véglet a szakácskönyvben egy zöldséges csirkés felfújt, amelyhez először is a fiatal csirkét leveszöldséggel puhára főzzük. A húst felvágjuk, a főzőlevéből pedig mártást csinálunk: vajas rántást készítünk, öntünk rá a léből és egy kis citromot facsarunk belé. Ezzel fogjuk leönteni a csirkehúst, amelyet tűzálló edénybe teszünk, gombával, zöldborsóval. Az egész tetejére jön a tejszínes felfújt, amelyet úgy készítünk, hogy öt tojássárgáját 2 dl tejszínnel elkeverünk, megsózzuk, hozzáadunk 4 kanál lisztet és az öt tojás fehérjének felvert habját. Sütőben világossárgára sütjük.

Töltsünk ötletesen

Aztán kipróbálhatunk egy igazi őszi receptet is ebből az 1930-as évekből származó könyvből, a kelkáposztával töltött csirkét – amely a köpönyeges jelzőt kapta. Egy szép fej kelkáposztát sós vízben puhára főzünk (tegyünk bele egész köménymagot is!). Az útmutatás szerint ezután néhány levelet meghagyunk, a többit pedig ledaráljuk, de csinálhatjuk úgy is, hogy egy kicsi levet hagyunk rajta és botmixerrel pépesítjük. Hozzákeverünk ezután egy marék zsemlemorzsát, egy tojást, sózzuk, borsozzuk, majorannával szórjuk. Az így kapott masszát betöltjük egy csirke bőre alá, az egész húst szalonnaszeletekkel fedjük, majd beborítjuk a félretett kelkáposztalevelekkel. Rá is kötjük azokat cérnával, mert aztán lábasban puhára pároljuk. Használhatjuk ötletadónak is ezt a receptet, és szabadon módosíthatunk rajta. Vízben főzés helyett sütőben is süthetjük a káposztával töltött csirkét, tetejét meglocsolhatjuk tejföllel és vajjal. Meg aztán a káposzta is cserélhető, hasonló módon készítve, de spenóttal is el tudom képzelni… Vannak a régi szakácskönyvben is gazdagabb töltelékű változatok.

A királynő módra készített csirkét például zsírban sült libamájjal és gombával tömték meg. Sőt, mindehhez cérnametéltet is tettek.

Szintén vízben főtt aztán a hús, de zöldségekkel, s a párolás után tejszínnel, citromlével mártást forraltak ebből a gazdag főzőléből. A húst pedig a végén zsírban körbesütötték, hogy szép színt kapjon. Főtt krumplival és gyenge zöldbabból készült salátával tálalták. A sor tovább folytatható (ott van például a paradicsomos rizzsel töltött, bormártással leöntött csirke), ezért további izgalmas receptekért (nem csak csirkével) érdemes fellapozni ezt a régi szakácskönyvet!

A cikk Bogos Zsuzsanna Végy egy régi receptet! című sorozatának része. A sorozat további írásai itt érhetőek el.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A felnőtt cukorbetegek száma az utóbbi két évtizedben csaknem 70%-kal emelkedett, míg a diabétesszel élő gyermekek száma lassú, fokozatos emelkedést mutat – mondta el a Magyar Diabetes Társaság elnöke, prof. Dr. Kempler Péter az Egy Csepp Figyelem Alapítvány sajtótájékoztatóján. Ezért is fontos, hogy a civil szervezet a cukorbetegségről és annak veszélyeiről szóló egészségprogramokkal, online kommunikációs kampányaival elérje a fiatalokat és a családokat. A koronavírus-járvány miatt ebben az évben a tervezett kezdeményezések nagy részét nem hagyományos módon rendezi meg az alapítvány. 

TEENS néven idén új, online egészségprogram indul pilot jelleggel a 13-14 éves korosztály számára két iskolában. A félnapos program célja helyes életvezetési minta közvetítésével olyan krónikus betegségek megelőzése, mint az elhízás, a cukorbetegség, a kardiovaszkuláris elváltozások, a hipertónia.

 Az új kezdeményezés mellett ebben a tanévben is megtartjuk újabb iskolák részvételével a 2 évvel ezelőtt indított KiDS elnevezésű diabétesz-képzést, amelyet a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) hozott létre 6-14 éves általános iskolások, valamint szüleik és tanáraik számára. A program a cukorbetegség megismerésére, a 2-es típusú diabétesz megelőzésére és a diabétesszel élő gyerekek elfogadására irányuló iskolai program. A TEENS és a KiDS főtámogatója a Sanofi- Aventis Zrt.

Folytatódik az Egy Csepp Figyelem Alapítvány felnőtt oktatási programja, a 7 éve indított „Belevalók” is. Az ingyenes képzés célja, hogy az óvópedagógusokat és tanítókat felkészítse a cukorbeteg gyerekek körüli mindennapi feladatokra.

Eddig 50 állomáson csaknem 4000 pedagógus szerzett ismereteket a diabétesszel élő kicsik gondozásáról. Szakmai partnerként a Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége segíti a „Belevalókat”, amely része az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar hivatalos képzési programjának. Az oktatási program támogatója a 77 Elektronika Kft. és a Sanofi-Aventis Zrt.

Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány törekvése az is, hogy a cukorbetegek és a betegség rizikófaktorával élők konkrét válaszokat, gyakorlati tanácsokat kapjanak a mindennapokban felmerülő kérdéseikre. Ezzel a céllal indítja el a Novo Nordisk támogatásával a diabétesz edukátor szakértői csapatot és a Diabétesz Nagyköveti rendszert.
Minap ismételten a Tour de Hongrie-n versenyeztek a Team Novo Nordisk cukorbeteg profi kerékpárosai, és példájukkal megmutatták, hogy betegségüktől függetlenül kiemelkedő sporttevékenységre is képesek lehetnek a diabétesszel élő fiatalok. Ezt a küldetést az Egy Csepp Figyelem Alapítvány is zászlójára tűzte, és kommunikációs kampányt indít ősszel a cukorbeteg gyermeket nevelő szülők számára a rendszeres mozgásról.

További újdonság, hogy ősztől a közösségi médiában aktívan kommunikáló 1-es típusú cukorbeteg fiatalok segítik az Egy Csepp Figyelem Alapítvány küldetését.

A rendhagyó edukációs videósorozat során testközelből ismerhetjük meg életüket, ezzel is segítve a diabétesszel élők elfogadását.

Legnagyobb éves eseményét, az Egy Csepp Világnap – családi egészségnapot, a november 14-ei nemzetközi diabétesz világnaphoz kapcsolódóan tervezi megrendezni az alapítvány. Felelős civil szervezetként a programokat új platformra helyezi, főtámogató a magyar Dcont© vércukormérőket fejlesztő 77 Elektronika Kft.

Idén megújul a Cseppont Patikaprogram, valamint a gyógyszerészi gondozás protokollja is. Az alapítvány 15 évvel ezelőtt a gyógyszerészekkel szakmai együttműködésben teremtette meg a patikai gondozás lehetőségét. A kezdeményezéhez csatlakozó Cseppont Patikák egész évben lehetőséget biztosítanak jelképes összegért a vércukorszint és több helyen a vérnyomás ellenőrzésére is. Az Alapítvány hagyományosan májusban és novemberben meghirdeti a Cseppont Patikahetek elnevezésű programját. Ezalatt egyes gyógyászati segédeszközökhöz és tesztcsíkokhoz kedvezménnyel juthatnak a vásárlók, így a rendszeres otthoni szűrésre is lehetőségük nyílik. A program támogatója a Beurer Medical Hungary Kft., és szeptembertől az Egy Csepp Figyelem Alapítvány gyógyszerészi gondozáshoz kapcsolódó programjaiban a vércukormérés kizárólagos támogatója a 77 Elektronika Kft.

Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány lakossági szűréseivel idén is járta az országot, amikor a vírushelyzet lehetővé tette, a sárga szűrősátrak megjelentek népszerű sporteseményeken, családi egészségnapokon és nemrégiben a fővárosi állatkert látogatói is részt vehettek vércukor- és vérnyomásmérésen. A program támogatója a magyar Dcont© vércukormérőket fejlesztő 77 Elektronika Kft., a Beurer Medical Hungary Kft. és a Berlin-Chemie / A. Menarini Kft.

A Magyarország Cukormentes Tortája versenyt is sikerült megrendezni, amelyet 2012-ben az alapítvány hívott életre. Az idei győztes torta a Szentivánéji Álom lett, amelyet a pilisszentiváni JÓkenyér cukrászat csapata készített Dienes Andrea cukrászmester vezetésével. A nyertes édesség több mint 400 cukrászdában kapható az országban.

A verseny főtámogatója kezdetektől a 77 Elektronika Kft. Támogatója a Beurer Medical Hungary Kft. és a Diabess Kft. A program szakmai partnere a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Wessling független laboratórium.

A rákospalotai „Javítóban” a kiváló pedagógia módszertanon túl egy különleges misszió is működik. Kerekes Szabolcs intézeti lelkész hosszú évek óta tartó szolgálat keretében látogatja az intézetben élő lányokat. Célja, hogy segítse őket, hogyan birkózzanak meg saját sebzettségeikkel, belső nehézségeikkel. Egyszerű jelenlétével reményt és hitet visz olyan fiatalok közé, akik számára ezek a szavak születésüktől fogva üresen csengenek.

Szabolcs, a film főszereplője rendszeresen látogatja a lányok csoportjait, programokat szervez számukra. Egy éven át követték munkásságát, és most a nyers valóság képeiből filmet készített a shoeshine.hu csapata, hogy bemutassák azt a világot, amelyben ez a szolgálat megvalósul.

A shoeshine.hu stábja hív és vár mindenkit a film bemutatójára. 

Hivatalos meghívó itt érhető el

Az előzetes itt tekinthető meg

A film dedikált weboldala itt érhető el

A bemutató helyszíne: Budapest, Párbeszéd Háza
Időpontja: 2020. szeptember 26. 18 óra
Belépés: A filmvetítés regisztrációhoz kötött!

A bemutatón Kerekes Szabolcs mellett a film intézetben lakó szereplői is ott lesznek! A filmet követően rövid beszélgetésre várják az érdeklődőket.

Sárvár-Felsővidéki Széchenyi Zsigmond az egyik legismertebb, nagy múltú arisztokrata család gyermeke, 1898-ban született Nagyváradon. Ősei között a magyar történelem jeles alakjai, főpapok, országnagyok sorakoztak. Ükapja volt a Magyar Nemzeti Múzeumot és a nemzet könyvtárát alapító Széchényi Ferenc gróf, dédapja, Lajos gróf pedig a bátyja volt Széchenyi Istvánnak, a reformkor és a nemzeti ébredés emblematikus alakjának. Zsigmond nagyapja, Dénes a kiegyezés utáni korszak közéletének volt jeles szereplője, apja, Viktor pedig Fehér megye főispánja. A családban női ágon mélyen katolikus osztrák és cseh-morva főúri asszonyokat találunk, Zsigmond édesanyja Ledebur-Wicheln Karolina volt. A kisfiú Zsigmond a Fehérvár melletti Sárpentelén és a kiterjedt rokonság ausztriai és csehországi birtokain nőtt fel. A székesfehérvári főreál iskolában, majd Pesten, a Ferenc József nevét viselő főgimnáziumban tanult, és ott is érettségizett 1915-ben. A következő két évben a Monarchia katonájaként frontszolgálatot teljesített, a háborús vereséget követően, 1919-től pedig jogi tanulmányokba fogott. Érdeklődése középpontjában azonban a nyelvek, az utazás, a vadászat és az állatvilág megismerése állt.

Így otthagyta a jogot, és Münchenben, Stuttgartban, rövidesen pedig Oxfordban és Cambridge-ben zoológiát tanult.

Hazatérve a családi hagyományoknak megfelelően a köröshegyi birtokon gazdálkodott, közben azonban szenvedélyes vadászként járta az országot és Erdély, Tirol, Észak-Itália hegyeit. Ekkor jelentek meg első kisebb írásai vadászati folyóiratokban.

Szavannák és dzsungelek vándora

Egyik angliai útja során ismerkedett meg Stella Crowther kisasszonnyal, egy yorkshire-i pamutgyáros lányával, akivel 1936-ban kötött házasságot. Közben a családi birtok jövedelme által is támogatott vadászi ambíciói már távoli, egzotikus tájak felé vonzották. Első alkalommal, még 1927-ben Almásy László, a kalandos életű vadász, felfedező és pilóta társaságában vadászott Afrikában, az akkor még angol gyarmat Szudánban, a következő évtizedben pedig még további féltucat alkalommal járt Kelet-Afrikában, Kenya, Tanganyika, Uganda, Szudán, Núbia területén.

Kép

A budai Széchenyi-villa pedig idővel egy jelentős trófea­gyűjteménynek és egy értékes vadászati szakkönyvtárnak is otthont adott.

Útjai során Széchenyit nem csak az ekkor még szinte háborítatlan afrikai természet, az állatvilág érdekelte. Megismerkedett az ottani emberekkel, kultúrájukkal, életükkel, a még gyarmati sorban élő régió szépségével és nyomorúságával is.

1932-ben írta meg első nagy sikerű útibeszámolóját és vadászkönyvét, a Csuit, amelyet néhány évvel később követett az Afrikai tábortüzek, amely izgalmas kalandok mellett betekintést ad a régi Afrika világába is. 1935-ben eljutott Amerikába, Alaszkába, ahol nagy testű medvékre vadászott. Erről az útjáról szól Alaszkában vadásztam című könyve, amely a korabeli amerikai életformáról is érdekes beszámoló. Bár élete nagy szerelme a fekete kontinens maradt, 1937–1938-ban eljutott Indiába is. Ez számított a nászútjuknak feleségével. Nahar című könyvében számolt be utazásukról, amely ismét nem pusztán egy tigrisvadász élményeit rögzíti, de bepillantást ad a szubkontinens művészet- és kultúrtörténetébe, Angol-India mindennapjaiba is. 
Életében a II. világháború hozott fordulatot. Angol felesége még a háború kezdetekor Péter fiukkal együtt visszaköltözött a szigetországba, 1945-ben pedig el is váltak. Az ostrom alatt a budai villa, benne a páratlan értékű trófeagyűjteménnyel megsemmisült, csodával határos módon csak a szakkönyvtár élte túl a háborús pusztítást és a későbbi viharos éveket.

A tyúkólba telepített világutazó gróf

Az ostrom utáni napokban a szovjet katonai hatóságok letartóztatták, ám néhány hét után elengedték. Ekkor, mivel a nagybirtokok elkobzásával a család anyagi támasz nélkül maradt, Zsigmond gróf vadászati felügyelőként vállalt állást, később pedig a Mezőgazdasági Múzeum szakmuzeológusaként dolgozott. Ám

1951-ben, a legsötétebb Rákosi-időkben őt is kitelepítették. Tiszapolgár közelében egy tanyán, tyúkólban lakott, majd rokonoknál, Balatongyörökön jelölték ki kényszerlakhelyét, de a következő években folyamatos rendőri zaklatásoknak volt kitéve.

Idővel azután állást kapott a keszthelyi Helikon könyvtárában, ahol vadászati szakbibliográfia készítése volt a feladata. 1959-ben ismét megnősült, keszthelyi kollégáját, egy nemesi család sarját, (a cikk 2020-as megjelenése után elhunyt) Hertelendy Margitot vette el, aki élete végéig társa volt. Sorsa lassan ismét egyenesbe került. 1955-ben újból megjelenhetett sikerkönyve, a Csui, amelyet további műveinek kiadása követett. Teljes rehabilitációjának számított, amikor 1960-ban a Kelet-Afrikába induló állami expedíció tagja lehetett. A Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményének a háborúban és 1956-ban megsemmisült anyagát kellett pótolni. Négy évvel később még egy alkalommal eljutott a gyorsan változó Afrikába, élményeiről pedig Denaturált Afrika című könyvében számolt be az olvasóknak. Fájó szívvel, de bizakodva látta, hogy a fekete földrész már nem a régi; minden ellentmondásával együtt megindult a függetlenség és a modernizáció útján, a gróf pedig remélte, hogy ennek nem a csodálatos növény- és állatvilágnak a pusztulása lesz az ára, amelyet ő annyira szeretett. 

Kép

Ekkor már akadálytalanul jelentek meg régebbi és újabb könyvei: élete során írt tizennégy munkája azóta közel kétmilliós példányszámot ért el. 1967‑ben Budapesten távozott az élők sorából. Páratlan értékű, négyezer kötetes vadászati könyvtára a Természettudományi Múzeumba került, emlékét köztéri szobor, utcanév, emléktábla őrzi, főképpen pedig olvasóinak emlékezete. Életrajzi természetfilm is készült alakjáról, amelyet 2019-ben mutattak be.  

Egy népszerű anekdota is őrzi a sok kalandot és viszontagságot megért gróf alakját, jellemét, humorérzékét és iróniáját – és egyben a meghurcolt magyar arisztokrácia zömének emberi tartását. Az 1960-as sikeres magyar Afrika-expedíció hazatérését követően állami és pártvezetők fogadáson köszöntötték az érintetteket. Kádár János, maga is lelkes vadász, borospohárral a kezében odalépett Széchenyihez, és a maga kedveskedően bizalmas stílusában feltette neki a kérdést: „Mondja, Széchenyi, hogyan lehet, hogy maga sem 1945, sem 1956 után nem hagyta el az országot?” A gróf válasza rövid volt, de hozzá illő: „Tudja, a Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte”.

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Nos, Peterson valóban lenyűgöző előadó, vitapartner, rendkívül szuggesztív személyiség. Tudós, aki tud, és főként mer egyszerűen, közérthetően beszélni. Jól ismeri a nagy világvallások tanítását, a világirodalom fontos műveit, de nem rejtőzik el könyvek mögé, sokszor beszél személyes tapasztalatairól, barátairól, családjáról. Bátran szembehelyezkedik a kordivattal, korunk uralkodó eszméivel.

Akkor került erős reflektorfénybe, amikor nyilvánosan tiltakozott a kanadai törvényhozás ellen, amely választhatóvá tette a személyes névmások használatát. Hogy tudniillik John lehet she, Mary he, vagy mindketten semleges neműek.

Jordan B. Peterson magát klasszikus liberális gondolkodónak tartja (mint egykor Antall József), aki tiszteli az egyén szabad választását, mélyen elítél mindenfajta diktatúrát, jobb- és baloldalit egyaránt, nem hisz világmegváltó utópiákban. 

Hogy milyen könyv a 12 szabály az élethez? Ha túljutunk az első két fejezeten – bele kell rázódni a professzor érvelésébe, stílusába, Horváth M. Zsanett fordításába – azon kapjuk magunkat, hogy nem tudjuk letenni, annyira világos és szórakoztató. A végesség (halál) tudatában az ember nem lehet maradéktalanul boldog – vallja Peterson –, de okos döntésekkel elviselhetővé teheti az életet. Nézzük a tizenkét követendő szabályt: „Hasat be, mellet ki!; Segítsünk önmagunkon!; Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja!;

A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne a mások jelenéhez!; Ne hagyjuk, hogy gyerekeink megutáltassák magukat velünk!; Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk!;

Adjunk értelmet életünknek (megalkuvás helyett)!; Mondjunk igazat – vagy legalábbis ne hazudjunk!; Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!; Fogalmazzunk pontosan!; Hagyjuk gördeszkázni a gyerekeket!; Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!” Mint látjuk, a komoly és a látszólag komolytalan, játékos felszólítások váltogatják egymást.Ez nem jelenti azt, hogy mondjuk a gördeszkázás és a macskasimogatás ürügyén ne mindennapi életünk legalapvetőbb kérdéseivel szembesülnénk.
A XXI. Század Kiadó, amely a több mint 400 oldalas könyvet megjelentette, a fülszövegben figyelmezteti az olvasót, hogy nehéz szerzőjével mindenben egyetérteni, de „ugyanakkor a könyv olyan vitathatatlan értéket képvisel, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga”. Jordan B. Peterson sokszor provokál, többször is nagyon élesen fogalmaz (a család, a gyereknevelés, a genderelmélet kérdéseiben), hogy az olvasót állásfoglalásra késztesse. Hagyjuk magunkat provokálni, hogy tisztábban lássuk önmagunkat, a világot, környezetünket és jövőnket. 

– Tudtam, hogy van egy jóindulatú daganat a méhemben. Akkoriban Ausztriában dolgoztam nővérként. A magyarországi kezelőorvosom azt tanácsolta, hogy ameddig nem okoz gondot, ne műtsék meg, mert – egy csecsemőkori életmentő hasi beavatkozás miatt – sok az összenövés a belekben, és ez a hasi műtét nagy kockázattal járhat. Az osztrák kezelőorvosom is figyelemmel kísérte a mióma növekedését, és amikor már az életminőségemben is gondot okozott a nagysága, a műtét mellett döntött.

Nem kérdőjeleztem meg az orvos döntését. Letettem Isten kezébe az egészet.

A műtét során megsértették, kilyukasztották a vékonybelemet, amit sajnos nem vettek észre. Az egyre fokozódó rosszulléteim ellenére nem nagyon foglalkoztak velem, csak amikor harmadnap reggelén már a tüdőm- és vérkeringésem is összeomlott – akkor aztán kapkodtak. Sajnos addigra hashártyagyulladást kaptam. A genny és a béltartalom felszivárgott a mellkasomba, bejutott a tüdőbe és a szívbe, így kaptam egy vérmérgezést is egyszerre. A műtét során kétszer leállt a szívem, először öt percre, másodszor hét percre. Mind a kétszer újraélesztettek. A mellkasom mindkét oldalát becsövezték, hogy a genny ki tudjon ürülni, és mesterséges kómába helyeztek.

– Azt gondolná az ember, hogy ilyen tőlünk nyugatabbra nem fordulhat elő.
– Igen, én is azt gondoltam: hihetetlen, hogy a 21. században, Ausztriában ez megtörténhet, ott, ahol azt mondják, nagyon jó az egészségügyi ellátás – és épp egy nővérrel esik ez meg. Másnap Grazba szállítottak mentőhelikopterrel, a fertőző intenzív osztályra. A hasamat nem varrták össze, hisz mindennap átmosták a gennytől, hanem csak vákumosan lezárták. Később még egy gégemetszést is végeztek, és lélegeztető gépre kapcsoltak. Értesítették a hozzátartozóimat, hogy az életkilátásaim nagyon kicsik, nem tudják őket semmi jóval „kecsegtetni”. Jöjjenek, amint lehet!

– Hogyan élte meg a családja ezt a sokkot?
– Először biztos átmentek az ilyenkor szokásos fázisokon. Döbbenet, kétségbeesés...

Összeszorult szívvel és aggodalommal ült másnap az autóba a két nővérem és az egyik sógorom. Ott lebegett a kérdés kimondatlanul: vajon életben találnak-e engem?

Emese nővérem később elmesélte, hogy útközben csendben könyörgött az Úrhoz: „Uram, kétségben vagyunk Márta felől, de kérlek, mielőtt a kórházba megérkezünk, adjál olyan Igét, amiből tudjuk, hogy ezt neki üzennéd, ha tudná most olvasni.” Aztán kinyitotta az Útmutatót, és az aznapi Igét hangosan felolvasta a többieknek is: „Bizonyosan megszabadítalak, és életedet ajándékként kapod, mert bíztál bennem.” (Jer 39,18) Nővérem ezt az Igét komolyan vette, és teljes hittel meg volt győződve arról, hogy az Úr meg fog tartani engem. Nem ismertek rám, amikor megláttak: mindenhonnan csövek sokasága lógott ki belőlem, iszonyatosan fel voltam dagadva, gépek, monitorok körülöttem, én meg csak mozdulatlanul feküdtem öntudatlanul…

– Hogyan ébred fel a kómából?
– Ahogy lassan elkezdték csökkenteni az altatót, úgy kezdtem én is eszmélni. Először percekre érzékeltem valamit a külvilágból, de keveredett a valóság a nyomasztó álmokkal. Mondták a nővéremnek, hogy beszéljen hozzám. Állandóan szólítgatott, és egyszer azt mondta, hogy ha hallom, akkor szorítsam meg a kezét, vagy nyissam ki a szememet. Szerettem volna, de nem tudtam. Viszont az fogalmazódott meg bennem, hogy ha most nem szólalok meg, akkor elmegy örökre, és én abban az űrben, sötétségben maradok, amelyben akkor voltam. Amennyi erőm csak volt, minddel próbálkoztam, és megrebbentettem a szempilláimat. Három-négy napon át tartott az ébredés, de az időérzékemet teljesen elveszítettem.

Amikor nagyjából már felfogtam mindent a külvilágból, és a nővérem elmondta, hogy mi történt velem, hol vagyok, akkor lélekben teljesen padlóra kerültem.

A gégecső miatt hang nem jött ki torkomon, csak az ajkaimat mozgattam, nem tudtam megértetni magam. Harmincnyolc fokos lázzal, állandó verejtékezés és elviselhetetlen hátfájás mellett még mocorogni sem tudtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább, fel akartam adni.

– Miért nem tudott mozogni?
– A hetekig tartó mozdulatlanságban a teljes izomzatom leépült, a sok antibiotikum és szteroid ödémássá tette a bőr alatti kötőszövetet. Tele voltam vízzel, a bőröm majd’ kirepedt. A szervezetemet ért belső trauma teljesen elvette minden erőmet. Hosszú szenvedésnek néztem elébe, de olyan közelinek még sosem tapasztaltam meg Isten jelenlétét, mint akkor!

– Isten-tapasztalat volt ez a betegség?
– Volt időm csendben lenni, gondolkodni az eddigi életem felől. Bár gyerekkoromban a szívemet átadtam Jézusnak, mégis az évek során langyossá vált a hívő életem. Most megállított, es elkezdett beszélgetni velem. Nem ítélt el, hanem szeretetével vett körül. De a Kísértő támadt a gondolataimon keresztül: „Meg fogsz halni! Add fel! Látod, hogy nem erősödsz, sőt, itt van az újabb rossz diagnózis…” Nagy mélypontjaim voltak, amikor az tűnt az egyetlen lehetséges tettnek, hogy feladjam. Ilyenkor erősítésért az Úrhoz fordultam, és mindig meghallgatott. Az Útmutatóból szinte mindennap egyes szám második személyben kaptam bátorítást. Hadd emeljek csak egyet ki ezekből: nem volt elég, hogy ilyen ramaty állapotban voltam, még kiderült, hogy találtak három tályogot is a hasüregemben. Elkeseredtem megint: „Uram, ha te megígérted, hogy meggyógyítasz, akkor meg minek adsz most még három tályogot?” És mi volt az aznapi Ige, szinte válaszként erre? „Én vagyok az Úr, a te Istened, erősen fogom a te jobb kezedet, és azt mondom neked: »Ne félj, én megsegítelek!«” (Ézsaiás 41,13) Azon az éjszakán, amikor már kibírhatatlanná vált a hátfájásom, szinte sírni tudtam volna a mozdulatlan fekvéstől (de sírni sem mertem, mert a kezemet nem tudtam felemelni, hogy az orromat megtöröljem), ezt az Igét többször, minden egyes szavát átgondolva ismételtem magamban. És akkor egy pillanatra úgy éreztem, hogy valaki megáll az ágyam mellett. Arra fordítottam a tekintetemet, de nem volt ott senki… de úgy éreztem, hogy az Úr ott megérintett.

– Mikor vették ki a gégecsövet?
– Egy jó hónap múlva. Addig nem is tudtam beszélni. Ilyenkor tanulja meg az ember, hogy vannak dolgok, amiket nem is olyan fontos elmondani. Úgyis annyit beszélünk feleslegesen…

Azt is megtanulja az ember, hogy amiről azt hitte, természetes, magától értetődő, az egyáltalán nem az. Az, hogy nyelni tudok, járok, hallok, beszélek, hogy egyedül zuhanyozom, hogy oldalamra tudok fordulni segítség nélkül... Elkezdtem megköszönni mindezt.

– Tényleg úgy éljük az életünket, hogy mindent természetesnek tartunk.
– Igen, ez így van. A betegségem és gyógyulásom óta teljesen más szemmel látom a világot. „Mindenért hálát adjatok” – írja a Biblia. Ha ezt őszintén gyakorolnánk, akkor nem futkosna annyi zúgolódó, elégedetlenkedő ember az utcán.

– Tapasztalatait papírra is vetette. Miért éppen az a könyvének a címe, hogy „A sötétségben elrejtett kincsek”?
– Az ember csak visszafelé tekintve látja helyesen az eseményeket. Mindenféle megpróbáltatás, fájdalom, szenvedés kincsé is válhat. Életemnek ezt a szakaszát nem cserélném el senkivel. Nagy csoda az élet, nagy ajándék, és én megajándékozott vagyok. Ezt osztottam meg a könyvben, talán mások is gazdagodnak általa.

A könyvet meg lehet rendelni a 06 30 588 3116 telefonszámon, B. Zsuzsánál.

A kevés váratlan elemet tartalmazó folytatásos sorozat fenti epizódját a reggelizőasztalnál ülve nézhetem végig, ahol a jól végzett munka büszkeségével a kikészített kakaók, kávék és gondosan összeállított harapnivalók között ipari mennyiségben gyártom a tízóraikat a fürdőszobáért harcoló családtagoknak. Két puszi között lányom táskájába csúsztatom a szendvicseket, mert „Anya, erre már nincs idő” hivatkozással nem hajlandó elrakni, és közben elmerengek: kitől örökölte ez a gyermek, hogy mindig időzavarban van?

Én is hallottam már a férjemtől, hogy sokáig készülődöm, de emlékeim szerint ez arra az időszakra datálható, amikor rendszerint vendégségbe indulva egy ebéd utáni konyhát, három csemetét és egy GYES-en lévő anyukát kellett szalonképes állapotba hoznom, mialatt ő háromnegyed órára vesztegzár alá vonta a fürdőszobát, majd felvette (általam) frissen vasalt ingét. Eggyel korábbi emlékem az, hogy amikor első gyermekünk érkezésekor nagy pocakkal megállva az ajtóban drámai hangon bejelentettem, hogy megkezdődtek az összehúzódások, azt felelte, hogy mindjárt vége a filmnek, én is nézzem, meglátom, fantasztikus, majd a stáblista lassú elvonulása után elment hajat mosni.

Én ezzel szemben az évek során tökélyre fejlesztettem a készülődést. Tudok hajszárítás közben epilálni, frissen lakkozott körömmel cipőfűzőt kötni, gyereket fésülni és sminkelni, sőt az elmaszatolt részek lemosása és újrafestése közben a körömlakklemosóval eltávolítani a hajamról és a gyerek cipőjéről a körömlakkot. 20 másodperc alatt megszabadítom a műanyag és flitteres tartozékoktól a csokrot, amit a virágüzletben a férjemre sóztak, 50 másodperces részidővel öltöztetek át egy kakaóval leöntött ötévest, s közben a következő adag kakaót is elkészítem (ezt maximum háromszor ismételve) 15 másodperc alatt képes vagyok nyomtalanul eltüntetni egy gusztustalan nyakkendőt, hogy életem párja ne azt kösse föl.

Közben az utolsó szendvicset is kiosztottam, férjem fejcsóválva veszi a kabátját. „A lányok mindig késésben vannak.” És mielőtt válaszolnék, folytatja: „Tisztára, mint az anyjuk!” Kissé sértődötten az órára nézek: „Hogy lett egyszerre fél kilenc?”

Ez a cikk a Képmás magazin 2015. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A bevezetőben említett ismerősöm egészen addig, amíg a teszteredménye meg nem erősíti, nem tekinthető COVID 19-fertőzöttnek, csak gyanús esetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy más vírusok vagy baktériumok okozzák a tüneteit. A vele szoros kapcsolatban álló emberekre csak akkortól vonatkozik a két hét otthonmaradás és megfigyelés hatósági kötelezettsége, ha PCR-teszt bizonyítja Aurél betegsége eredetét. Ha tehát Aurél tesztje pozitív lesz – ami hamarosan kiderül –, feleségének is otthon kell maradnia. Még ekkor sem biztos, hogy hatósági felszólítást kap erre, mert az is elegendő biztosíték lehet, ha a háziorvos felszólítására együttműködően viselkedik.

A háziorvosoknak a páciensek háromféle osztályozását kell szem előtt tartaniuk, mivel ez a besorolás határozza meg a teendőiket: gyanús eset – valószínűsített eset – megerősített eset.

Ki számít „gyanús esetnek”? Minden olyan személy, akire teljesülnek a klinikai kritériumok, vagy minden olyan személy, akinél az orvos COVID-19 fertőzés fennállását gyanítja.

Ki számít „valószínűsített esetnek”? Minden olyan gyanús eset, akinél fennáll az epidemiológiai kapcsolat is, vagy radiológiai vizsgálata olyan eltérést mutat ki, amely COVID 19-fertőzésre utal.

Ki a „megerősített eset”? Akinél teljesül a laboratóriumi kritérium, vagyis első vagy későbbi PCR-tesztje pozitív lesz (klinikai mintájában Sars-CoV-2 nukleinsavat mutatnak ki). Előfordul, hogy az első teszt még negatív lesz, de ha erős a gyanú, akkor az orvos kötelezhet második, sőt, harmadik teszt elvégzésére is.

Magától értetődik, hogy mind a gyanús, mind a valószínűsített, mind a megerősített eseteket el kell különíteni a többiektől, hiszen fertőznek vagy fertőzhetnek.

Az elkülönítés legjobb, legkényelmesebb módja az otthonmaradás. Kórházi ápolásra csak annak van szüksége, akinek a tünetei súlyossá válnak, vagy ápolása otthon megoldhatatlan.

A gyanús, enyhe tünetekkel rendelkező betegek nem kapnak hatósági felszólítást, a háziorvos vagy szakorvos utasítását kell teljesíteniük. Ugyanez vonatkozik hozzátartozóikra is. Az orvos, mérlegelve helyzetüket, dönthet úgy, hogy az egy háztartásban élőknek a még meg nem erősített állapotban nem kell karanténba (megfigyelési célú izolációba) vonulniuk. A valószínűsített és megerősített esetekben is a házi- vagy szakorvos utasításait kell követniük, aki ekkor már biztosan elrendeli a beteggel szoros kontaktusban lévők számára is a karantént, vagyis az otthoni járványügyi megfigyelést. A nem egy háztartásban élő lehetséges kontaktszemélyeket a kerületi/járási hivatal népegészségügyi osztálya keresi meg. Ebben az esetben már a Nemzeti Népegészségügyi Központ hivatalos értesítése is megérkezik, ki kell tenni a karantént jelző piros cédulát a bejárati ajtóra vagy kapura.

A karantén betartását pedig szúrópróba-szerűen ellenőrzik a rendőrök – településenként eltérő gyakorisággal –, és ha nem tartózkodik otthon az erre kötelezett személy, akár többmillió forintos bírságot is kiszabhatnak.

A kontaktszemélyek „felgöngyölítése” részben hatósági feladat, de vannak teljesen egyértelmű élethelyzetek.

Ki a magas kockázatú kontaktszemély? A COVID-19 fertőzöttel egy háztartásban élő személy; a fertőzöttel személyes kontaktusba került és zárt légtérben együtt tartózkodott személy (2 méteren belüli távolság és 15 percnél hosszabb idő) – ilyen lehet pl. iskolai osztályterem, irodai megbeszélés, kórházi beteglátogatás. Érdekes módon nem sorolják ide a bármilyen közlekedési eszközön együtt utazókat, kivétel a repülő, amelynél veszélyeztetettnek számít a fertőzöttől bármely irányban kétülésnyi távolságon belüli személy. Sőt, a repülők olyannyira veszélyes helyek járványügyi szempontból, hogy néha a teljes utasközösséget és kiszolgáló személyzetet karanténba helyezik.
Az már sokkal nehezebben deríthető ki, aki pl. kézfogás útján került közvetlen fizikai kapcsolatba az új koronavírussal fertőzött személlyel, vagy akire ráköhögött a beteg, vagy szabad kézzel ért a használt papír zsebkendőjéhez… Az alkalomszerűen kapcsolatba került személyek esetében – ha kilétükre egyáltalán fény derül – nincs szükség hatósági megfigyelésre, de jó, ha két hétig fokozottan figyelik testi tüneteiket.

Mindenkinek jár a PCR-teszt?

Az orvosoknak a gyanúsnak ítélt eseteknél van mérlegelési lehetősége, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ ajánlja ebben az esetben is a teszt kérését. Ez nyilván a tesztek rendelkezésre állásától is függ. Kötelező az orvos számára, hogy kérje a tesztet azon markáns tünetekkel (magas lázzal, köhögéssel, nehézlégzéssel, hirtelen szaglás- és ízérzékelés-vesztéssel) rendelkező páciense számára, akinek a körülményei is indokolttá teszik ezt: pl. korábban járványos területen tartózkodott, vagy szoros kapcsolatban állt koronavírusos személlyel, egészségügyi dolgozó, bentlakásos intézmény lakója, stb.

A fentiekből is kitűnik, hogy milyen nagy szerepük és felelősségük van az alapellátásban dolgozó orvosoknak. Nekik kell eldönteniük, hová, milyen súlyú kategóriába sorolják be a beteget, kérik-e számára a tesztet, ők követik figyelemmel állapotuk alakulását (telefonos konzultációval), intézik kórházi beutalójukat, ha szükséges.

A karanténlakók speciális csoportja: a külföldről érkezők

Akik másik országból érkeznek, akár nyaralásról, akár látogatóba, két hétig otthon kell tartózkodniuk. Anna és családtagjai másfél hete érkeztek haza Horvátországból. „Nem tartunk attól, hogy megbetegszünk, mert egy szinte teljesen lakatlan szigeten töltöttük szabadságunkat. Hazafelé már a határon megkaptuk a karantén elrendeléséről szóló végzést és a piros cédulát a házunk kapujára. A Nemzeti Népegészségügyi Központ felszólítása egy hét múlva, postán érkezett meg. Az első héten már ellenőriztek minket a rendőrök, mindegyikünknek meg kellett jelennünk előttük.” Anna elmondása szerint udvariasak voltak, és örültek, hogy együttműködést tapasztaltak.

Mikor és hogyan ér véget a karantén?

Ha a megfigyelés két hete alatt nem alakulnak ki betegségtünetek, a karantén automatikusan véget ér a 14 nap leteltével, nem kell hozzá semmilyen hivatalos igazolás, sem laborvizsgálat. Ha viszont a kontaktszemély észleli magán a tüneteket, ő is „valószínűsített esetté” válik. Az izolációt csak akkor lehet a betegek esetében megszüntetni, ha a beteg legalább három napja láztalan, légúti tünetei megszűntek, és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt – ekkor az orvos gyógyultnak nyilváníthatja őket. Tünetmentes fertőzöttek izolációját a fertőzés igazolása utáni 10. napon lehet feloldani.

Még egy fontos gondolat: A WHO ajánlása alapján COVID-19 gyanús vagy fertőzött anyák számára javasolt a szoptatás, ugyanis a szoptatás előnyei jelentősen felülmúlják a baba fertőződésének esetleges kockázatát.

A gyerekek otthontartózkodásáról és iskolai hiányzásáról szóló cikkünket itt olvashatja.

Forrás:
Nemzeti Népegészségügyi Központ, eljárásrend a 2020. évben azonosított új koronavírussal kapcsolatban – 2020. június 16.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube-, a Spotify- és a Soundcloud-csatornáinkon. A Képmás-podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás-podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!

A járványügyi protokollt meglátva tudtuk, hogy sziszifuszi küzdelem lesz csak azt is betartani, amit lehetséges. A számos betarthatatlan pontja miatt némelyik tanár azóta is szorong, ki indulatos, ki a járvány elleni küzdelem feladása felé hajlik, ki elhiszi inkább magáról, hogy sebezhetetlen, ki pedig humorral próbál felülkerekedni a helyzeten – lelki alkatunk szerint.

Nem tudunk távolságot tartani, mert zsúfolt az iskolánk. Nincs elég takarítónk. A csoportbontást teljesen nem tudjuk elvetni. Ebben az áldatlan állapotban együtt vagyunk diákok, szülők, pedagógusok.

Viseljük a maszkot a közösségi terekben, tekintetekből olvasunk. Mossuk a kezünket mind a hétszázan naponta többször, hat vizesblokk nagyjából huszonöt mosdóját használva.

Nálunk van szappan, kézfertőtlenítő, papírtörlő. Ha nem is minden osztályba, de a felébe jutott szórófejes fertőtlenítő takarítószer, amivel – elegendő alkalmazott hiányában – a diákokkal közösen töröljük a padokat, kilincseket. A többi terembe hozunk szórófejes flakont, töltünk bele fertőtlenítőt. Igyekszünk folyamatosan nyitva tartani az ablakot, az időjárás eddig velünk volt, pár esős vagy szeles napot leszámítva. Hogy mi lesz, ha 10 fok alá esik a hőmérséklet, arra most nem gondolunk. Mint Scarlett O’Hara az Elfújta a szélben: majd holnap gondolunk erre.

A testnevelésórák a szabadban zajlanak, ez a legnépszerűbb intézkedések közé tartozik. A gyerekek alig várják, hogy essen a hó, és akkor is kint tornázzanak. De addig lesz locsogó esős időszak is, amikor nem lehet kimenni.

Rendkívül ellentmondásos helyzeteket eredményez, hogy a diákok iskolán kívüli életükben edzésre, kézműves szakkörbe, drámacsoportba járnak, tehát olyan közösségekbe, ahol több intézmény diákjai sportolnak, alkotnak együtt. Az iskolában betartott távolságtartási szabályok délutánonként értelmüket vesztik.

Például az egyik tanulóm csak maszkban, távolságot tartva mehet be a szomszédos osztályterembe a másik osztályba járó barátjához, de hétvégén bajnoki meccset játszott a csapatával.

A szülők partnerek: az egyik osztályba törlőkendőt küldtek, a másikba fertőtlenítőszert, kérés nélkül. Biztonságban akarják tudni a gyerekeiket. Betartják a járvánnyal kapcsolatos szabályokat. Nem tiltakoznak, ha gyermekük enyhe betegségtünetekkel, amilyenekkel eddig vígan járt suliba, most nem jöhet. Mert aki beteg, annak szigorúan otthon kell maradnia.

Mivel az őszi vírusok hasonló tünetekkel járnak, és nem tudjuk, hogy melyikkel állunk szemben, az eddigi tapasztalatok szerint legalább 10 napra otthon tartja őket az orvos, akár egy náthával is. Küldjük nekik az órai anyagot és a házi feladatokat az e-naplón keresztül. Ha valaki a suliban lesz rosszul, őrizzük az elkülönítő helyiségben. Mindennap megfordul itt beteg gyerek. Van, aki lázas, másnak csak a torka fáj, egy kicsi elsős az egész testében érezte a fájdalmat. Igyekszünk őket megnyugtatni, felvidítani, a biztonságérzetüket erősíteni.

Ami aggályos, hogy tudtunkkal a betegek közül senkit nem teszteltek, pedig van olyan osztályunk, ahonnan már tízen hiányoznak.

Amíg egy szülő nem kezdi el ütni a vasat, vagy nem fizeti ki a tesztet, addig bizonytalanságban vagyunk. Pedig jó lenne tudni a diagnózist, hogy megnyugodhassunk, vagy a szükséges két hétre átalakíthassuk az iskola életét.

Senki nem vágyik ez utóbbira, hiszen a fenti nehézségekkel együtt is hihetetlenül felemelő látni a gyerekek örömét, hogy újra együtt tanulhatnak. És mi, tanárok is boldogok voltunk, hogy viszontlátjuk a diákjainkat, egymást, a munkánk is egyszerűbb és hatékonyabb iskolai keretek között.

Sokakban lappang a feszültség, és néha kitör többféleképpen: összeszólalkozás a tanáriban, hirtelen felmondással fenyegetőzés, indulatos szülői telefon vagy renitens viselkedés formájában. Ventillálunk, aztán folytatjuk tovább a feladatunkat. Bízom benne, hogy mi megússzuk, mert más hozzáállás nem visz előre.