Az Országos Rajzfilmünnep igazán kivételes filmes esemény, hiszen más filmfesztiváloktól eltérően az ország több pontján zajlik egyszerre. A KEDD Animációs Stúdió országszerte közel 100 helyszínnel karöltve szervez idén is nagy rajzfilmfelfordulást, így a háromnapos rendezvény online is a közösségek összefogásával valósul meg.

Az Online Rajzfilmünnepet november 13. és 15. között a legnagyobb videómegosztó oldalon itt tudjátok követni.

Negyven éve készült az első magyar Oscar-díjas animáció

Idén negyvenéves Magyarország első Oscar-díjas animációs filmje, A légy, ezért a VIII. Országos Rajzfilmünnep a film rendezője, Rófusz Ferenc életműve előtt tiszteleg, aki beírta nevét az egyetemes mozgókép történetébe, és előkelő hely illeti meg őt a magyar filmtörténeten belül is. A háromnapos rendezvényen a nagy sikerű rövidfilm mellett többek között az Egy év Hoppifalván, a Ticket és Az utolsó vacsora is vetítésre kerülnek.

Örök klasszikusok és a legújabb rajzfilmsorozatok a programban

Ahogy a korábbi években, úgy ezúttal is gazdag filmkínálattal és 31 filmes blokkal készülünk: az MTVA több klasszikusával is nosztalgiázhattok, mint a Vizipók-csodapók, a Frakk, a macskák réme és a Kukori és Kotkoda. Emellett a Kecskemétfilm három legendás sorozata, a Magyar népmesék, a Mesék Mátyás királyról és a Cigánymesék epizódjait is láthatjátok. Az utóbbi évek legnagyobb kedvencei közül többek között a Bogyó és Babóca, a Kuflik, a Borka és a varázsruha, a Detti és Drót, a Hajótöröttek és a Boxi történeteivel találkozhattok. A sorozatok mellett egészestés – új és klasszikus – rajzfilmek is szerepelnek a kínálatban

A Rajzfilmünnepen a kortárs magyar animációs műhelyek és egyetemek, a MOME és a METU válogatásaiban a jövő nagy rajzfilmesei is bemutatkoznak, izgalmas szórakozást nyújtva a felnőtt közönségnek is.

Egy másik válogatásban a filmfesztiválok – a Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál és a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál – best of-jai várnak titeket, mint a Hortobágyi darumese, a Szuper malac és Űrpatkány és a Kipp-kopp a hóban. És ez még nem minden, 2020 legfrissebb animációs sorozatai, a Naszreddin Hodzsa meséi, a Mitch-Match és a híres sportolóink gyerekkorát feldolgozó Cserebogarak néhány epizódját is elhozzuk nektek.

A 200 film közt minden korosztály talál kedvére valót: az óvodások játszva tanulhatnak a Dúdolóval, az iskolások visszautazhatnak a múltba a Magyar csaták sorozattal, a szülők és a nagyszülők pedig újra átélhetik gyerekkorukat a Pityke vagy a Mikrobi epizódjaival. A klasszikusok mellé kezdenek felsorakozni a fiatal, kortárs magyar alkotók és alkotóműhelyek is friss animációikkal, számos hazai stúdió rövidfilmje mutatkozik be a programban. Így a Rajzfilmünnep kellemes szórakozás lesz az egész családnak.

Bemutatkoznak Magyarország helyi kincsei

A rendezvényhez idén száz település csatlakozott. Az Online Rajzfilmünnep különlegessége, hogy a szervezők egyedi csatornája betekintést nyújt a leglelkesebb településük, intézmények életébe is. Az általuk küldött felvételek saját, egyedi YouTube-csatornájukon lesznek elérhetők a közönség számára. A felvételek közt szerepel kiállításbemutató Szolnokról, kultúrséták Téten, a Siklósi Várfesztivál izgalmas pillanatai, bábelőadás Újszászról, néptáncos flashmob Felsőtárkányból, Luca napi boszorkányságok és koncert is. Ezáltal a rendezvény nemcsak a magyar animációt, hanem Magyarország kultúráját is ünnepli.

Minden téren megújult a Rajzfilmünnep

A VIII. Országos Rajzfilmünnep megújult arculattal várja a nézőket. A narancs Rófusz Ferenc Oscar-díjas alkotásának színvilágát idézi, míg a lila és a kék kettőse a rajzfilmkultúra és a helyi szervezők kulturális együttesét jelképezi. Egy biztos: az Országos Rajzfilmünnep izgalmasabb lesz, mint valaha!

Még több információ: www.rajzfilmünnep.hu, Facebook.com/Országos Rajzfilmünnep, YouTube.com/ Országos Rajzfilmünnep

A nyilvános szereplést nem vállaló, mégis nagyon széles körben ismert olasz írónő, aki a Nápolyi regények négy kötetével meghódította a világot, új könyvvel jelentkezett, amelyet magyar kiadója rekordgyorsasággal lefordíttatott. Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című regényének főszereplője, a kamaszkorba lépett Giovanna egy nap arra ébred, hogy gyermeki szépsége eltűnt, és a tükörből egy ismeretlen, idétlen arc mered rá. Imádott apja ezt meg is erősíti, amikor azt mondja, olyan a lánya, mint az ő rettenetes húga, Vittoria, akivel jó ideje minden kapcsolatot megszakított. Ezek után szinte természetes, hogy a kamaszlány meg akarja ismerni a szörnyű nagynénit. Ehhez az elegáns hegyvidéki otthonából le kell szállnia a nyomorgó mélybe. A kifinomult értelmiségi létből, ahol esténként a marxizmusról és a történelem végéről folyik a vita, az elesettek kínosan szókimondó világába.

A magasság és a mélység között nincsen híd, az ellentétek kibékíthetetlenek. Az életminőség, a világlátás, a műveltség és a nyelv tekintetében is.

Az iskolában korábban ragyogóan teljesítő Giovanna egy időre elveszíti a talajt a lába alól, rájön, hogy szülei példamutatónak tűnő házassága évtizedek óta merő képmutatás, felbomlása törvényszerű. De menedéket adhat-e a képmutatást hevesen bíráló Vittoria, aki egykori szeretője gyermekeit neveli? Fent a hegyen az egyén mindenek felett álló szabadságát hirdetik, lent a hagyományoktól, a családi összetartástól, a templomtól remélik a segítséget. 

Kép

Elena Ferrante remek karaktereket, bizarr szituációkat teremt, mint a Nápolyi regényekben is, nagyszerűen mutatja be a sokarcú Nápolyt, de megoldást nem kínál. Talán a lassan felnövő Giovanna nemzedéke lesz a híd, amely a város különböző pontjait átjárhatóvá teszi? 
Bár sem a kiadó, sem a szerző nem jelzi, hogy a történet folytatódik, a lezáratlan szálak arra utalnak, hogy van még mit elmesélni a város maradó és menekülő lakóiról. 

Osztovits Ágnes további könyveket ajánl a novemberi Képmásban. Fizesse elő a lapot ITT!

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

A világ veszélyes, avagy hogyan legyünk úrrá a negatív gondolatainkon? Hogyan kezeljük házilag az enyhe koronavírusos tüneteket? Mi marad meg és mi tűnik el az élelmiszerekből a házi tartósítási módszerekkel? – többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a novemberi számból. Ezen kívül megismerkedhetünk közelebbről az Auksz Éva–Őze Áron házaspárral, érdekességeket olvashatunk Teller Edéről, valamint egy sikeres középkori agyműtétről. A Képmás ezúttal 12 oldalas mellékletet is tartalmaz a családban élő és dolgozó nőkről, Két ligában címmel.

Fizesse elő a lapot ITT!

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.

Örömhírrel kezdődött a Képmás-est. De vajon mi lehetett az a bejelentés, amely mindannyiunkat meglepett?

Herczku Ági népdalénekessel és Nikola Parov zeneszerzővel, zenésszel a magyar népzenéről, a mulatósról, a néptáncos bulikról, a szakmai trükkökről, a folkrendőrségről és az átlag közízlést kifejező műfajokról is beszélgetett Szám Kati. Kiderült, hogyan lehet alvás közben zenélni, hogyan alakultak ki a különböző vonótartások, megtudhattuk, milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy hangszerkészítőnek, hogy kell-e flex egy hangszer elkészítéséhez, és azt is, hogy mi a hasonlóság Foltin Jolán hatperces sárközi karikázója és a Mount Everest meghódítása között.

Természetesen hallhattunk Herczku Ági és Nikola Parov kapcsolatáról is: kiderült, hogy milyen nadrágot szeret viselni Nikola, és ehhez hogyan járul hozzá Ági. Bemutatták nekünk a nyckelharpát is – annyit elárulhatunk, hogy nem egy hölgyről van szó, ha esetleg Önök is hárpiának olvasták volna. 

A Képmás-estet 2020. szeptember 9-én rögzítettük a Hagyományok Házában.
Herczku Ági és Nikola Parov beszélgetőtársa Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője volt.

Támogató:

– Elég egy lájk vagy egy poszt, és máris átveszik feletted az uralmat, kiderítenek rólad mindent, és elkezdenek befolyásolni. A tudtunkon kívül késztetnek arra, mit (v)egyél meg, kire szavazz, milyen közösségekhez csatlakozz, hogyan vélekedj. Röviden így foglalható össze a Társadalmi dilemma lényege, amely, valljuk be, roppant ijesztő. Valóban van okunk félni?
– Ha az ember bemegy egy plázába, és vásárol valamit egy cipőüzletben, fél óra múlva cipőreklámokat fog látni a telefonján. Ezt a végletekig személyre szabott marketinget nevezik hiperperszonalizációnak, és a helyzet az, hogy ez ellen nem sok mindent tehetünk. Az említett filmben elhangzik egy-két tanács, amivel mindezt takarékra állíthatjuk, például hogy töröljük a profilunkat a közösségi oldalakról, vagy hogy kapcsoljunk ki minden egyes értesítést – de ezekkel hosszútávon semmit nem érünk. A kutatások azt mutatják, hogy a túl személyes üzeneteket az emberek nemcsak túlzónak, hanem egyenesen ijesztőnek találják, mert úgy érzik, hogy az adott márka túl sokat tud róluk, és ez számukra már nem komfortos. De hát miért annyira rossz, hogy olyan dolgot ajánlanak nekünk nap mint nap, ami minket egyébként is érdekel?

A mesterséges intelligencia, vagyis az MI viszont kétségkívül alkalmas eszköz az egyoldalú befolyásolásra. Erre válaszul az Európai Parlament a digitális szolgáltatásokra, így az online platformok és piacterek működésére időtálló szabályokat, az illegális tartalmakkal szemben pedig kötelező erejű mechanizmust kíván kidolgozni. Amerikában nemrég ért véget a képviselőházi vizsgálat az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google ellen – most ott tartunk, hogy az amerikai igazságügyi tárca és 11 amerikai tagállam pert indít a Google ellen annak jogszerűtlen monopoltevékenysége miatt. Magyarországon létrejött az MI Szabályozási és Etikai Tudásközpont, amelynek célja, hogy nemzeti adataink szuverenitását megóvja, s az új technológiákkal összefüggő jogi kereteket és az adatvagyon-gazdálkodással összefüggő szabályozás alapjait lefektesse. A két éve működő Mesterséges Intelligencia Koalíció fő célja pedig az, hogy a magyar gazdaságot és társadalmat felkészítse a mesterséges intelligencia által okozott változásokra, illetve, hogy hazánk a mesterséges intelligencia-fejlesztések és alkalmazások terén az európai élvonalba kerüljön. Érzékenyítésre és tudatos szabályozásra egyaránt szükség van tehát.

– Aki nem csatlakozik a Facebookra, a Twitterre, az Instagramra, a TikTokra, azok hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek társas kapcsolataikban és munkaerőpiacon való elhelyezkedéskor, mint azok, akik aktívan jelen vannak e platformokon?

– A Facebook és társai (beleértve a YouTube-ot is) véleményem szerint nem adnak annyi pluszt, mint amennyi időt és energiát elvesznek az embertől.

Én a Facebook-ot nagyon korlátozottan használom, elsősorban Mesterséges Intelligencia Koalícióval kapcsolatos tartalmakat teszek közzé, de magánéleti dolgokat nemigen posztolok. Az LinkedIn-ről azt gondolom, hogy az álláskeresés és a munkaerő-keresés egyik katalizátora, kitágítja a lehetőségeket, ezért érdemes kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

– Ebben a nagyon gyorsan és nagyon durván változó korban hogyan készítheti fel egy szülő a gyerekét a jövőre?
– A szülői példamutatásnak a modern korban is nagy szerepe lesz: ha a gyerek azt látja a szülőtől, hogy éjjel-nappal a telefonját bújja, akkor hiteltelen azt kérni a gyerektől, hogy ő ne tegye ugyanezt. Viszont, ha a szülő könyvet olvas, előbb-utóbb a gyerek is így tesz majd, és azt is igényelni fogja, hogy meséljenek neki. A modern kor gyermekeinek élete a folyamatos váltásról, változásról, az élethosszig tartó tanulásról fog szólni. Tíz év múlva a munkaerőpiac köszönőviszonyban nem lesz azzal, amit most tapasztalunk. Teljesen más, egyelőre még ismeretlen állások és munkakörök alakulnak ki, épp ezért fontos, hogy a gyermekeinknek úgymond Google-biztos tudásuk legyen. Vagyis azon kell dolgozni, hogy nyitottak legyenek, hogy fejlesszék a problémamegoldó készségüket, hogy rugalmasan álljanak a világ változásaihoz, ne pedig két lábon járó lexikonok legyenek, mert arra nem lesz többé szükség. Tágabb értelemben vett vállalkozó szellemet kell beléjük plántálni, meg kell értetni velük, hogy nem szabad félni a kockázattól és a kudarctól, hogy merjenek kísérletezni, s legyen kritikai a gondolkodásuk. Fontos, hogy tudják használni technológiát, s hogy kihozzák belőle a maximumot.

Kép

Hörömpöli-Tóth Levente

– Vagyis arról ne is álmodjon egy mai fiatal, hogy egy adott munkahelyen éveket fog eltölteni? Folyton menni kell tovább, és akár több szakmát is el kell sajátítani az életben maradáshoz?
– Feltétlenül. És mivel a mesterséges intelligencia az emberi élettartamot is jelentősen meghosszabbítja majd, az sem lesz furcsa, ha valaki hatvanévesen vált szakmát és épít új karriert.

A cél az, hogy minél több betegséget már azok kialakulása előtt kiszűrjenek, így létrejöhet a preventív gyógyászat, amely a mesterséges szervek alkalmazásával kiegészítve jelentősen növeli a várható élettartamot.

Olyan jóslatokról is hallani-olvasni, miszerint 2050-re az „örök élet” sem tűnik teljesen lehetetlennek, vagyis hogy az ember nem lesz halhatatlan ugyan, de nem betegségben, hanem „csupán” baleset következtében veszítheti életét. Yuval Noah Harari egyetemi tanár Homo Deus – A holnap rövid története című könyvében ezt a témát is körbejárja, és felvázol az emberiség számára egy lehetséges jövőt.

– Mennyire tudják majd a mesterséges intelligencia által generált paradigmaváltást befogadni az idősebbek, a Baby boom- vagy az X-generáció?
– Fontosnak tartjuk, hogy az idősebb generáció tagjaihoz is eljusson az új technológia pozitív üzenete, s hogy világossá tegyük: a mesterséges intelligencia, pontosabban az automatizált rendszerek – például az egészségügyi ellátásban és ügyfélszolgálatokon – nem ellenük, hanem értük vannak. Egyébként fő célkitűzéseink közt szerepel, hogy tíz éven belül az összes ügyfélszolgálat 60 százaléka teljesen automatizált legyen.

– A média is érzi, hogy az új technológiát ki kell használni. Jó példa erre a Hírstart, mely új podcast szolgáltatásában május óta már egy női hangon megszólaló mesterséges intelligenciát alkalmaz, ő szerkeszti meg, olvassa fel nap mint nap a híreket, és még a vágási feladatokat is ellátja. Szinte teljes mértékben mesterséges intelligenciára hagyatkozni – ez lenne a jövő a rádióban, tévében és az újságírásban?
– Az említett új trend annyira bevált a Hírstartnak, hogy a podcast havonta 200 ezres lejátszást hoz. Nemcsak látássérültek számára jelenthet ez fontos tájékozódási eszközt, de azoknak is hasznos lehet, akik személyre szabott hírfolyamra vágynak, és élvezik a „bármikori meghallgathatóság” szabadságát. Természetesen kellenek a hús-vér riporterek és a beszélgetős műsorok, de az biztos, hogy a többi rádiónak és az újságíróknak is muszáj lesz előbb-utóbb reagálniuk a változásokra. Ha lesz olyan (nyelv)technológia, amely segít nekem összegyűjteni a háttéranyagokat, ezekből kiemeli a lényeget, és még meg is csinál helyettem egy összefoglalót, akkor nekem újságíróként több időm marad arra, hogy foglalkozzam a dolog érdemi részével. Szerintem ez remek dolog!

– Életünk a technika miatt gyakorlatilag hónapról hónapra, évről évre változik, ehhez alkalmazkodni, hozzágyorsulni és az új információkat mentálisan feldolgozni óriási kihívás. Okozhat pszichés zavarokat az együttélés a mesterséges intelligenciával?
– A telefonfüggőség, azaz a nomofóbia már hivatalosan is betegség. Múltkor olvastam egy remek interjút, amelyben egy szakember azt nyilatkozta, hogy a kiegyensúlyozottsági skálának két végpontja van. Az egyik (a pozitív végpont), ha az ember társakkal együtt a szabadban tartózkodik, s idejét aktívan tölti, a másik végpont (a negatív), amikor az ember egyedül ül otthon, nem óhajtja a társaságot, csak a kütyüit nyomkodja.

Ez utóbbi állapot már most számos gyereket érint, és neve is van: elidegenedés a természettől szindróma.

Kai Fu-Lee, a Google Kína alapítója egyébiránt a mesterséges intelligencia és a VR (virtuális valóság) kombinációját tartja a legtoxikusabbnak.

– Mi a legvadabb forgatókönyv, ami ön szerint bekövetkezhet?
– Egy élő koncert vagy meccs varázsát egyelőre még semmi nem tudja visszaadni, de a tervek szerint pár év múlva bevezetik, hogy a SuperBowl-t VR szemüveggel (20 dollárért) lehessen nézni, így az egész olyan lesz, mintha valóban ott ülnénk a lelátón. Ezt a kezdeményezést csak üdvözölni tudom, ugyanis rajongok az amerikai fociért. De itt van például az MI Stúdió podcastunkban is vendégeskedő Lévay György esete, aki egy nagyszabású projektben saját robotkarjának fejlesztésén dolgozik az USA-ban, amnek során az agy által a végtagokba közvetített impulzusokat próbálják dekódolni.

Ha egy nap sikerül algoritmizálni az agy által leadott valamennyi jelet, akkor az alapjaiban változtatja meg az emberiség életét.

Megvalósul mindaz, amit eddig csak filmeken láttunk: egész testünket belehelyezhetjük majd egy virtuális valóságba, azaz anélkül leszünk képesek interakcióba lépni, hogy megmozdulnánk. Csak lefekszünk egy kanapéra, ránk tesznek néhány speciális érzékelőt, és onnantól kezdve kint lehetünk akár Barcelonában is egy Coldplay koncerten, és egész testünkben tombolhatunk a zenére.

Már évek óta nagyon beteg volt, amikor megtudta, hogy nagymama lesz. Nagyon örült neki, de el kellett gyászolnia azt a nagymamaképet, amely korábban a fejében élt, amilyennek ő készült. Úgy tervezte, már nem fog dolgozni, a családnak él, vigyáz az unokáira, hozza-viszi őket, segít mindenben, amiben szükségünk van rá, de természetesen csak annyira, amennyire mi szeretnénk. Ez utóbbiban is biztos voltam, mert a legjobb anyóst kaptam a világon. Várta az unokáját, de talán kicsit félt is attól, milyen nagymama tud lenni ilyen állapotban.

Terhességem harmadik trimeszterének idején már haldoklott. Nem tudtunk vele kommunikálni, feküdt az ágyban és nézett maga elé. Mintha megszűnt volna a kapcsolata a külvilággal, de hisszük, hogy hallott és érzett mindent, ami körülötte történt.

– Csak az unokája születését élje még meg! – hajtogatta mindenki abban reménykedve, hogy a gyermek érkezése talán pozitív változást hoz az állapotában.

Ahogy teltek a hetek, úgy lett egyre rosszabbul, és én egyre nagyobb nyomást éreztem magamon, hogy szülnöm kell, mielőtt meghal. Ugyanis én is szerettem volna örömet szerezni neki, mosolyt csalni az arcára, és látni, milyen büszke a fiára, hogy édesapa lett. Titkon én is reménykedtem abban, hogy talán változás lép fel nála, ha látja az unokáját.

Levette a terhet a vállamról. Egy meleg áprilisi napon szép csöndben elment, nem várta meg az unokáját. Három hétig magunkhoz se tértünk a gyásztól. Óriási hassal vettem részt a temetésen, görcsöltem, rosszul voltam, és közben azon izgultam, ne induljon be a szülés, hogy a férjem mellett tudjak lenni ebben a nehéz pillanatban, és ne vegyem el senkitől az elbúcsúzás lehetőségét.

Egy héttel a temetés után kicsi lányunk kopogtatott odabent: már készen áll arra, hogy a világra jöjjön.

Először tartottam karomban a kórházban, ismerkedtünk, néztem pici, formás arcocskáját, kicsi mandulaszemeit, amelyek annyira ismerősnek tűntek… és hirtelen nagy erővel nyilallt belém a felismerés: ugyanolyan a szeme, a tekintete, mint anyósomnak. Mintha ugyanaz a szempár nézne rám, mint pár héttel korábban, és abban a pillanatban úgy láttam, mintha a lányom elmosolyodott volna. Akkor éreztem, hogy továbbra is ott van velünk, és tovább él ebben a csöpp lányban, aki külsejében hasonlít rá.

Átadta a helyet, a „főszerepet”, megint tekintettel volt ránk, mint oly sokszor az életben.

Távozott, hogy mi felhőtlenül örülhessünk az új életnek, ne kelljen tovább aggódnunk érte, és tehetetlenül néznünk szenvedését. Mintha ezt előre tudta volna, mint azt is, hogy a nagy boldogság, a gyermek érkezése segít majd nekünk a gyász feldolgozásában. Így is lett, a lányom erőt adott az egész családnak, még a dédapjának is, aki egy szem lányát veszítette el. Mindenki arcára mosolyt csalt, és segített elfogadni azt, hogy egy részünk ugyan meghalt, de az élet megy tovább, sőt, itt is van… és tovább kell lépnünk.

Évekkel később játszottam el először a gondolattal, mi lett volna, ha előbb születik meg a lányunk, és anyósom utána hal meg. Az utolsó hetekben már nem tudta volna karjába venni, megsimogatni, nem tudta volna kifejezni az örömét. És vajon mi hogyan tudtunk volna egyszerre a haldokló és az újszülött mellett lenni? Át tudtuk volna-e adni magunkat az örömnek, ha közben állandó görcsben van a gyomrunk, és aggódunk érte, hogy egyre rosszabbul van és szenved? Mertünk volna-e boldogok lenni, nevetni? Kétlem.

Olyan sokszor görcsösen akarunk választ kapni arra a kérdésre, hogy mi miért történik velünk, miért úgy alakul az életünk, ahogy alakul, miért akkor hal meg valaki, amikor meghal, de választ sokszor nem egyből, hanem hetek, hónapok, akár hosszú évek múlva kapunk. Egy nap minden a helyére kerül, mint a kis mozaikdarabok. Választ kapunk, csak figyelni kell a jeleket!

Lányunknak már egész kicsi korában meséltünk a Mamáról, akivel sajnos ő már nem találkozott. Tudja, hogy meghalt, és fentről, a mennyországból vigyáz ránk. Egyik, a Mamáról folytatott beszélgetés alkalmával, amikor már kezdett öntudatára ébredni, ránk nézett kikerekedett szemmel, és nekünk szegezte a kérdést: „Miért mondjátok, hogy nem találkoztunk? Ismerem őt, együtt ültünk a felhőn, mielőtt megszülettem. Együtt voltunk, miután meghalt.” Mindezt olyan természetességgel mondta, hogy én is meglepődtem.

Neki már nem félelmetes dolog a halál, hanem az élet velejárója.

Nem tabu, amelyről nem szabad beszélni, és erre a nagymamája tanította meg… és ma már nemcsak kívülről hasonlít rá, hanem ugyanolyan szép, tiszta a lelke, és érzékeny másokra, a világra.

A gyermek hétfőn hagyhatja el az intenzív osztályt, és költözhet vissza a családjához a kórházi szobába.

A rehabilitációs csapat a kislány mentális fejlettségének tesztelését a műtétet megelőzően elvégezte, az eredmények alapján további specifikus vizsgálatokat kért a bangladesi orvosoktól, illetve megtervezte mind Rabeya, mind testvére, Rukaya további rehabilitációját. A vizsgálatok otthoni kiértékelését követően a csapat mindkét kislány számára további fejlesztési tervet készít.

Beszámoltak arról is, hogy a tervezett koponyarekonstrukciós műtét mellett az orvoscsapat Pataki Gergely vezetésével elvégezte egy másik 9 éves koponyasérült kislány plasztikai műtétét is. Fatima hajas fejbőre alá egy az ikerlányokéhoz hasonló szövettágítót ültettek be annak érdekében, hogy egy jövőre végzendő harmadik műtét után a kislány fejét kiterjedt, akadályozó és torzító hegek helyett egészséges hajas fejbőr boríthassa.

Csókay András idegsebészt pedig egy 10 éves fiú agytörzsitumor-eltávolító műtétéhez kérték fel közreműködőnek a kinti idegsebész kollégák - tették hozzá.

Mindhárom műtét kapcsán a magyar orvosok a bangladesi orvosoknak elméleti és gyakorlati képzést nyújtottak - áll a közleményben.

A Cselekvés Alapítvány magyar orvoscsapatát 2017-ben kérték fel az akkor másfél éves Rabeya és Rukaya szétválasztására. A teljes egészében magyar tervezésű

és kivitelezésű Operation Freedom műtétsorozat első fázisát a közös agyi fő szállítóérszakasz szétválasztása jelentette Hudák István vezetésével, 2018-ban Dakkában. A második - plasztikai sebészeti - fázis, a speciális magyar tervezésű szövettágító implantátumrendszer beültetése és fél évig tartó fokozatos tágítása Budapesten zajlott Pataki Gergely vezetésével. Az augusztus eleji végső szétválasztás a műtétsorozat harmadik fázisa volt, Csókay András vezetésével.

– Tizenegy éve veszítette el a férjét, Ozsvári Csaba ötvösművészt, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el egy ünnepi szentmise után.
– Családnapokon vettünk részt a Balaton-felvidéki Óbudaváron, a magyar Schönstatt Mozgalom központjában. Ünnepre készültünk, fogadalmat tettünk tíz másik házaspárral együtt, komolyabban elköteleződtünk Isten felé. A hét során közösen írtunk egy imádságot, amelyben az életünket Magyarország lelki megújulásáért ajánlottuk fel. Voltak, akik azokat a szavakat túl súlyosnak érezték, de a férjem végül meggyőzte őket, hogy maradjon az a szöveg. Az ünnepi szertartást követő agapén, vagyis közös étkezés közben Csaba egyszer csak rosszul lett, és elvesztette az eszméletét. Csoportvezetőnk – aki orvos – azonnal a segítségére sietett, elkezdte az újraélesztést. Mentőhelikopter is érkezett, de sajnos azonnal leállt a szíve.

Utólag visszatekintve erre a tragikus délutánra, a szomorúság és fájdalom mellett az egészben volt valami nagyon megrendítő: a halála este hat órakor történt, és erre azért emlékszem így, mert épp akkor szólalt meg az esti harang. Nem felejtem el, hogy az idős, német Tilmann Beller atya megfogta a kezemet, és azt mondta:

„Nem véletlenül történt ez éppen egy ilyen esemény után. Itt az ég és a föld összeér.”

Kérte, hogy jelöljük meg azt a helyet, kövekkel rakják körbe a házaspárok. Később a közösség egy emlékhelyet állított ott fel.

Kép

Ozsvári Csaba: Egységkereszt (feszület Máriával) - Kép: Széll-Balogh Mihály

– Mondjuk ez nem annyira vigasztalhatta önt ott és akkor.
– Valóban nem, de később már láttam, hogy egy reménytelen helyzetben is kapunk erőt Istentől az életünk folytatásához, és ahhoz, hogy mindebből valami olyan érték születhessen, ami a javunkat szolgálja. Visszatekintve mintha a jó Isten előkészítené az embert egy ilyen eseményre, bármennyire is váratlanul történik. Csabának régóta álma volt, hogy XVI. Benedek pápával – akit már korábban, Ratzinger bíborosként is nagyon tisztelt –, találkozhasson.

Ez az áhított esemény halála előtt teljesülhetett, amikor egy munkája kapcsán Rómába kellett utaznunk. Tervezgettük, de remélni sem mertük, hogy bejuthatunk a pápai audienciára. Ebben egy schönstatti nővér segített, aki XVI. Benedek pápa titkárnője volt. Vittünk egy Csaba által készített, úgynevezett „egységkeresztet”, amely kicsinyített változata az óbudavári kápolna oltárkeresztjének. Az „egységkereszt” azt fejezi ki, hogy Mária – aki az Egyházat jelképezi – teljes egységben van Jézussal. Az ajándék átadása közben néhány szót is tudott váltani a pápával olaszul. A férjemnek Benedek pápa írásai nagyon sokat jelentettek, a könyvekben vastagon aláhúzta és felkiáltójelezte a számára fontos részeket. Gondolkodásában és művészetében is meghatározóak voltak az ő iránymutatásai, ezért egyfajta beteljesedés volt számára, hogy az általa szeretett pápával találkozhatott.

Kép

Ozsvári Csaba találkozása Benedek pápával

– Csabára nagyon sokan emlékeznek mind a mai napig, egyáltalán nem felejtették el. Lehet azt mondani, hogy központi ember volt a különböző társaságokban?
– Egy természetesen viselkedő, egyszerű, hétköznapi ember volt, amellett, hogy az a művészeti tevékenység, ötvösmunka, amit ő folytatott, a maga nemében egyedülálló. Nem igazán ismerek a mai világban az övéhez hasonló alkotásokat.

Művészi allűrök nélküli művész volt. Úgy járt a műhelybe, mintha egy hivatalba járt volna.

Ilka lányom visszaemlékező szavait idézem: „Papa a lelki dolgokra nagy hangsúlyt helyezett, de ugyanúgy a nagyon emberi oldal, a jó étel és a jó bor is szorosan hozzátartozott az életéhez. Teljes egyensúlyban volt nála a két oldal... A lelki szegénységről a Papa jut eszembe, a betlehemi jászol szegénysége, szerénysége.”

Nagyon tiszta, egyszerű hite volt. Nem voltak saját magyarázatai, ő azt vallotta, amit az Egyház mond. Ehhez nagyon ragaszkodott, mert nagyon erős volt benne az Egyház iránti szeretet. Nem azt nézte, hogy milyen emberek a tagjai, mert ő tényleg úgy szerette az Egyházat, ahogy a „Hiszek egy”-ben le van írva. Őszinte, gyermeki szeretet volt benne iránta. A sírfelirata is ezért lett „Dilexit ecclesiam” – azaz „Szerette az egyházat”. Csaba rendszeresen idézte a Katolikus Katekizmusból: „Az Egyház a kereszten meghalt Krisztus átszúrt szívéből született.”

– Hogyan lett a férje ilyen mélyen vallásos? Így nevelték, vagy később, felnőttként találta meg a hitét?
– Nem istentagadó, de hitét nem gyakorló családban nőtt fel. Gyerekkorában vigyázott rá egy idős néni, aki imádkozta a rózsafüzért, járt templomba, és gyakran elvitte őt is. Ez nagy hatással volt rá. Mégis nehéz megfogalmazni, hogyan jutott el a hitbeli elmélyülés ilyen fokára. Annyira természetes volt a hite, semmi erőltetett nem volt benne. A jó Isten megszólította, ő pedig hagyta magát megszólítani. Igent mondott azokra a hívásokra, amik a hit felé vitték, és nagyon sok vallásos témájú könyvet olvasott. Egyházi zenét hallgatott munka közben is, még az énekek szövegeit is igyekezett lefordítani.

– Gondolom sokat látta dolgozni. Nekem az volt az érzésem, amikor olvastam, hogy mit jelentett számára az ötvösmunka, mintha tényleg fürdött volna közben az Isten jelenlétében. Az ikonfestészet jutott eszembe. Mesélt róla, milyen érzés számára az alkotás?
– Amikor az ember ezekről beszél utólag, és közben nézi a gyönyörű alkotásokat, amelyek minket is körülvesznek itt a lakásban, úgy tűnik, hogy minden olyan szép és egyszerű volt, és a művész mindig a fellegekben jár.

Senki nem látja az alkotó mindennapos küzdelmeit, a lelki fájdalmat a szenvedő Jézus ábrázolásakor; vagy emlékszem, mennyire megviselte a „Jákob harca az angyallal” ószövetségi jelenet megmunkálása.

Kép

Ozsvári Csaba műve: rézdomborítású templomkapu
(balra Ábrahám áldozata, jobbra Jákob harca az angyallal)
- Kép: Széll-Balogh Mihály

Az alkotási kedv hiányától is szenvedett időnként, vagy a fizikai fájdalomtól is, amit Csabánál az állandó megerőltető fizikai igénybevétel okozott. Sokszor kételkedett önmagában, képességeiben. Zömében fémdomborítással készítette nagyméretű egyházi tárgyait: kelyheket, úrmutatókat, szentségtartókat, feszületeket, misekancsókat, ereklyetartókat, misekönyv-borítókat, templomkaput. Egy alakot, arcot egy fémlemezen kidomborítani vagy megjeleníteni nem egyszerű. Komoly kihívás a mai művészet gyökértelenségében a hagyományokból táplálkozva, de mégis eredeti módon ábrázolni a jeleneteket, megtervezni a formát. A liturgikus tárgyaknál ez kiváltképp nagy kihívást jelent.

– El sem tudom képzelni, hogyan lehet „rajzolni” kalapáccsal egy fémlemezre.
– Egy speciális technikával a fémlemezt a negatív oldaláról kell kidomborítani, ezért hosszú ideig nem is látja az alkotó azt, amit készít. Amikor úgy érzi, már kellőképp kidomborította a negatív oldalról, a pozitív oldalt megnézve szembesül azzal, hogyan is sikerült. Ekkor a pozitív oldalról még kicsit lehet igazítani rajta, de alapvetően nem lehet már megváltoztatni. Tehetség, tudás, kifinomult térlátás, a sok év tapasztalata kell hozzá. Ahogy ő mondta: „Hogy mennyire lesz jó, az csak attól függ, hogy hiszek-e.” Olyan aprólékosan ábrázolta az érzelmeket is, hogy sokszor egy kelyhen lévő kis arcban is el lehet gyönyörködni, pedig csak néhány kalapácsütés. Keze nyomán kifejező és szép jelenetek, növényi minták, madarak születtek.

Sokszor mondta, hogy egy Krisztus-arcnak a kikalapálása különleges, misztikus érzés volt számára.

„A szenvedő Jézus ábrázolásakor a megfeszített testének, sebeinek megformálásakor megrendítő az Ő közelsége. Félelmetes és csodálatos is, mert csak az Ő közelségében élhető az Élet. Valamit ilyenkor megsejt az ember a végtelen Istenről.”

Kép

Ozsvári Csaba 2004-ben

– A tragédia hatására ön egyáltalán nem távolodott el Istentől, átmenetileg sem?
– Öten vagyunk testvérek, és a szűkebb és tágabb családom teljesen összezárt a bajban, ez nagyon sokat segített. Kegyelemnek éltem meg, hogy a gyerekeink sem távolodtak el a jó Istentől. A legkisebb majdnem tízévesként, a legnagyobb már felnőtt korúként könnyen mondhatta volna, hogy ilyen Istenre nincs szüksége, de egyáltalán nem így lett.

A zugligeti egyházközségünk, a schönstatti közösségünk családjaitól is nagyon sok támogatást kaptunk anyagiakban, szeretetben, gondoskodásban, odafigyelésben. A Schönstattban, amely alapvetően egy családi közösség, pár éve elindult egy özvegycsoport is, ahol megtapasztalhattam, mekkora szükségünk van egymásra, akik hasonló élethelyzetben vagyunk. Vannak dolgok, amiket másokkal nem annyira tudunk megbeszélni, és nem is kell. Félszavakból is megértjük egymást, ez nagyon sokat jelent a mindennapi életemben.

– Közben elindult Csaba boldoggá avatásának folyamata. Hol tartanak most?
– A mai egyházi szemlélet szerint, ahogy Ferenc pápa írásaiban is lehet olvasni, az életszentség nem egy távoli, elérhetetlen dolog. A mindennapi élethelyzetekben édesanyaként, édesapaként, orvosként, nagymamaként, tanárként is megélhetjük, hogy belőlünk a jó Isten szeretete sugárzik, ezt közvetítjük az emberek felé, akik ezáltal közelebb jutnak Istenhez, erősödik a hitük. Nemrég egy farmernadrágos, rákban tizenöt évesen elhunyt olasz fiút avatott boldoggá Ferenc pápa, Carlo Acutist. Igazi modernkori példa lehet ő, aki fiatal kora ellenére teljes szívvel elköteleződött az evangéliumi élet örömének hirdetésére: az internetet is felhasználva hatékonyan tudott szólni az emberekhez, fiatalokhoz, híre elterjedt. Egy „normális fiú volt”, mondták róla.

Nekem Csabával kapcsolatban ilyesmi meg sem fordult a fejemben, csak azt tapasztaltam, nagyon sokan mondják, hogy mindennap gondolnak rá a halála óta, és imáikban kérik az ő közbenjárását. Több esetben jelezték, hogy valóban segített.

A közösségünket nemcsak megrendítette a férjem halála és annak rendkívüli körülményei – hiszen pár perccel előtte ajánlotta életét az Úrnak –, hanem ennek egyfajta tanúságtételi ereje is volt, amit az ott lévők éreztek. Valahogy az ő halálával az örök, a mennyei lét közelebb jött hozzánk. Lehet azt mondani, hogy ezek kis dolgok, de valahogy az az ember tapasztalata, hogy amikor csak legyintene egyet, mindig jön egy megerősítés, hogy miért lenne fontos és hitet erősítő példa ő a boldoggá avatás nyomán a Katolikus Egyházban. Mondhatnám azt, hogy a férjem művészeti hagyatékát kezelem, néha tevékenykedek egy kiállítás, megemlékezés létrejöttében, és valóban egyszerűbb lenne az életem, ha csak ennyit tennék. De ha meghívnak, hogy beszéljek róla és a művészetéről a missziós kereszt kapcsán, amelyet a férjem készített a 2007-es Városmisszióra, és jelenleg a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma, és látom, hogy az embereknek ez mennyit jelent, akkor nem hagyhatom annyiban.

Az ő hűséges, egyszerű, hittel átitatott hétköznapi élete az embereknek nagyon fontos.

Kép

Ozsvári Csaba feleségével, Imrivel

– Mennyi idő még, mire kiderül, lesz-e egy újabb magyar boldog a szentek közösségében?
– Elkészült egy komolyabb anyag, amit megemlékezésekből és a művészetéről szóló írásokból állított össze a posztulátor, a történészek, egy művészettörténész és sokan mások, akik közreműködnek ebben. Megnézték, az alkotásokon keresztül hogyan jelenik meg a hite, és mik azok a dolgok, amik indokolják, hogy mások számára példa legyen. Ez a gyűjtés már eljutott a püspöki kar elé. A boldoggá avatás egy hosszú folyamat, hivatalosan majd csak akkor indul el, ha azt a Magyar Katolikus Egyház elindítja a Vatikán felé.

A boldoggá avatás egy lelkipásztori eszköz, tehát akkor van értelme, ha a híveket, az egyházat hitében erősíti. De nem mindenkit avat az egyház boldoggá, aki szép életet élt.

– A Csaba által készített misekönyvborítót II. János Páltól kezdve az összes pápa kezében láthattuk. Csodálatos tárgy, nem véletlen, hogy a vatikáni sekrestye egyik használatban lévő darabja lett.
– Ez nagy ajándék volt az ő életében. Annak örült, hogy a magyarok büszkék lehetnek, hiszen azt a misekönyvet használják a nagy ünnepeken, amelyen ott van a Magyarok Nagyasszonya a magyar szentekkel együtt, és amikor a pápa felemeli a könyvet, akkor ezt látja az egész világ. Én is úgy izgulok minden évben, hogy vajon lehet-e majd látni, de eddig minden évben lehetett.

Bár a köznyelv szinonimaként használja, a túlsúly és az elhízás nem ugyanazt jelenti. Kismamaként vagy a karácsonyi lakomák alatt szert lehet tenni pluszkilókra, több-kevesebb túlsúlyra, de ez orvosi értelemben még nem jelent elhízást. Az elhízás, vagy szakszerű nevén obezitás már külön kórállapotot, egyfajta betegséget jelent, emlegetik gyulladásos immunbetegségként is.

Elhízott állapotban a szervezet alacsony szintű gyulladásban van folyamatosan.

„Gond az is, hogy az obezitás gyakran jár együtt az úgynevezett metabolikus szindrómával, amelynek része a magas vérnyomás, a vér magas lipid-, azon belül elsősorban triglicerid-szintje, illetve a 2-es típusú diabétesz, vagy minimum inzulinrezisztencia” – mondja Prof. Dr. Falus András Széchenyi-díjas immunológus. Az ilyen jellegű, társult problémák miatt az elhízottaknál rendszerint több szív- és érrendszeri probléma alakul ki, 2-es típusú diabéteszük pedig 1-es típusúvá is alakulhat az olyan esetekben, amikor a hasnyálmirigy végképp kimerül, nem tud több inzulint termelni. A túlsúlyhoz nagyobb eséllyel társulnak daganatos betegségek és olyan reumatológia problémák, mint a csípő- és térdízület kopása is. Fokozott a rizikója egyes légzőszervi betegségeknek is, például az asztmának, és többször fordul elő éjszakai légzéskimaradást okozó alvási apnoé is.

Nem jár egyedül a baj

A világon mindenütt népbetegségnek számító elhízásnál a zsírraktározás már olyan mértéket ölt, ami kifejezetten káros az egészségre, számtalan egészségügyi problémához vezethet, csökkentheti a várható élettartamot.

Ráadásul az elhízás talaján kialakuló betegségek a szervezet védekező rendszerét külön-külön is terhelik, így kevesebb energia marad egy további fertőzés leküzdésére.

Emiatt támad könnyebben a koronavírus is, a fertőzést követően pedig emiatt lehet súlyosabb a Covid-19 lefolyása. A levegővételt a megnövekedett hasűri térfogat már önmagában is nehezíti, hiszen fölnyomja a rekeszt, csökkentve ezzel a tüdő térfogatát. Egyebek mellett emiatt is szuszognak eleve jobban az elhízottak. Ilyenkor a szervezet rosszabbul viseli a magas lázat, a gyors szívverést és a fulladást is. Bizonyított az is, hogy a túlsúlyosak megfelelő lélegeztetése is nehezebb, ami a Covid-19 kezelésében nem lényegtelen szempont. A problémák sokaságát látva nem véletlen, hogy a Covid-19 kérdéskörével a szeptember elején megtartott európai és nemzetközi elhízástudományi kongresszuson részletesen is foglalkoztak.

Kép

Kép: Pickpik

Halmozott probléma jelentkezik az elhízottaknál

„Az elhangzottak alapján egyértelmű, hogy az elhízottak minden országban nagyobb arányban fertőződnek meg, magasabb körükben a kórházi ellátást igénylők száma. A kezelés ideje is átlagosan 6 nappal hosszabb, mint más esetekben. Látszik az is, hogy a betegség ilyen esetekben súlyosabb lefolyású, mint egyébként” – mondja dr. Halmy Eszter egészségügyi szakmenedzser, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke. A fokozott rizikó azt jelenti, hogy elhízottaknál gyakrabban lépnek föl komplikációk és szövődmények, gyakoribb a citokinvihar. Utóbbi olyan általános gyulladás, amely az immunrendszer túlzott aktivitásával, gyulladásos fehérjék fokozott termelésével jár együtt, életveszélyes állapotot eredményez.

Komoly túlsúlynál magasabb a Covid-19-fertőzöttek halálozási aránya is.

Az igazán nagy rizikót a 2-es fokú elhízás jelenti, ami 35 fölötti testtömeg-indexet jelent, de már a 30-as érték is veszélyes. A kisebb túlsúly inkább csak akkor gond, ha ahhoz már társul valamilyen anyagcsere-elváltozás is, például nem kezelt diabétesz vagy magas vérnyomás.

Hova tűnik a D-vitamin?

A megfelelő D-vitamin-szint elengedhetetlen az immunrendszer normális működéséhez, ám a túlsúlyosoknál az átlagosnál is gyakoribb a D-vitamin-hiány, ráadásul erről sokan nem is tudnak. A szervezet emiatt is tud kevésbé védekezni a fertőzésekkel szemben, és épül föl belőlük nehezebben. A gyakoribb D-vitamin-hiány hátterében az áll, hogy ez a zsírszövetben raktározódó és bőrben képződő vitamin nehezebben jut a keringésbe. Kicsit paradoxonnak tűnik ez, de a D-vitamint raktározni hivatott zsírsejtek úgymond hatástalanítják, felfalják ezt a fontos anyagot. A helyzetet tovább rontja, hogy az elhízottak sokszor még nyáron is keveset járnak szabadba, így szervezetükben akkor sem feltétlenül termelődik kellő mennyiségű D-vitamin, amikor ez pusztán a napfény hatására megtörténhetne. Emiatt van az, hogy az elhízottak – pláne télen – csak nagyobb bevitel mellett tudják biztosítani a vér optimális D-vitamin-szintjét. Ahogy Halmy Eszter fogalmaz:

„Az elhízottak szinte nem tudnak elegendő D-vitamint fogyasztani.”

Ne hanyagolják el magukat!

Fontos az is, hogy a krónikus betegek figyeljenek testsúlyukra és alapbetegségeikre, ne hanyagolják el magukat a bezártság miatt. És pláne ne rettegjelek azért, mert azt hallják, a koronavírus miatt főleg a krónikus betegek halnak meg. „Nem lehet általánosítani, olyan nincs, hogy mindenki idős és krónikus beteg, ez ebben a formában erősen félrevezető: aki figyel az étrendjére és az életmódjára, nincs hosszabb ideig emelkedett vércukorértéke, annál nem kiemelkedő a rizikó. Ezek a betegségek akkor jelentenek komoly kockázatot, ha évekig, évtizedekig hanyagolják őket” – mondja dr. Vándorfi Győző belgyógyász, diabetológus, lipidológus főorvos. Ilyenkor áll fönt hosszú ideig olyan krónikus gyulladás, amely az ereket, a koszorús ereket, a vesét kezdi bántani. Ha pedig egy rosszabb veséjű, rosszabb szívizmú beteg elkap valamilyen fertőzést, ráadásul olyat, mint a Covid-19, komoly baj történhet. A főorvos is mindig figyelmezteti a betegeit, hogy ha évekig, évtizedekig rendben volt a vércukorszintjük, akkor ezt ne adják fel, figyeljenek magukra továbbra is. Az odafigyelést pedig soha nem késő elkezdeni.

Járvány idején végképp csak az átgondolt fogyókúrának van létjogosultsága!

Túl azon, hogy az elhízás rizikótényezője a Covid-19-nek, maga a járvány is visszahat az elhízásra: egyszerűen többen szednek föl pluszkilókat, vagy híznak el még jobban amiatt, mert alig mozdulnak ki otthonról. Rizikófaktor a járvány miatti élelmiszer-felhalmozás is, az ugyanis többletkalória-bevitelre sarkall. A járvány miatt fokozódik a szorongás, állandó a bizonytalanság is, ami olyan stresszállapot eredményez, amely többletkalóriák nélkül is kedvez az elhízásnak.

Magyarán még arra sincs szükség, hogy valaki feszültséglevezetésként folyamatosan nassoljon, anélkül is hízhat.

Ez a helyzet sokakat fogyókúrára késztet, viszont a drasztikus diéták ugyancsak károsak, túlzottan igénybe vehetik a szervezetet. Ugyanez vonatkozik arra, ha valaki hirtelen kezd el komolyan edzeni, ami szintén gyengíti a szervezetet, mert oxidatív stresszt okoz. Emiatt kell figyelni arra, hogy a testsúly lassabb ütemben csökkenjen, koplalni senki ne kezdjen. Járvány idején végképp csak az átgondolt fogyókúrának van létjogosultsága. A legfontosabb a táplálék mennyiségi megszorítása, és a lehetőleg szabad levegőn végzett testmozgás. Ez lehet gyaloglás, túrázás, kocogás, kerékpározás, bármi, ami emeli a pulzust. Edzőterembe járni mostanság nem túl célszerű, a zsúfolt helyeket jobb kerülni. Aki pedig túlsúlyos, annak a testsúly lehetőség szerinti csökkentése mellett még jobban kell figyelnie a személyi higiéniára, a fertőződés megelőzésére.

Réka, nyomozó: A rendőri szakmának azon ágazatában dolgoztam kilenc évig, ahol az állomány nyolcvan százalékát nők teszik ki. A vizsgálati osztályon a munka kreativitást, precizitást és monotóniatűrést igényel, és a vezetők – nagyrészt férfiak – visszajelzései alapján a nők ezen kompetenciái általában erősebbek. A férfi kollégák egy része ezt elismeri és mentorként tekint a kolléganőkre. Némelyek azonban úgy vélik, hogy egy nő nem érdemel ugyanannyi fizetést, mint egy férfi, mert fizikailag nem terhelhető olyan mértékben, illetve az anyák sokszor mennek táppénzre, és a gyermekre hivatkozva bizonyos munkákból kihúzzák magukat. Úgy gondolom, ezek előítéletek. Emellett, a hozzánk forduló sértett felek könnyebben nyílnak meg nekünk, nőknek, mert együttérzően kommunikálunk velük, ezáltal elnyerjük a bizalmukat. Jelenleg női vezetőm van, aki empatikusabban viszonyul hozzánk, mint férfi elődje, de a szakmaiságot ugyanolyan mértékben megköveteli.

Laura, projektvezető: 16 éve dolgozom projektmenedzsment területen. Jelenleg egy nagyon jó szervezeti kultúrájú, nemzetközi cég alkalmazásában, több mint ötven ember munkájának összehangolásáért, irányításáért vagyok felelős. Nem érzem úgy, hogy a munkám során bármilyen hátrányos megkülönböztetés érne a nemem miatt, de korábban, amikor pályakezdőként egy magyar cégnél dolgoztam, előfordult, hogy a fejlesztőkkel, a technikai szakértőkkel nézeteltérésem volt. Ők úgy gondolták, hogy én nem értek megfelelően az adott területhez, és a konfliktusra ráerősített bizonyos helyzetekben az, hogy nő vagyok.

Kinga, startup társalapító: A vállalkozásunkban a feladatköröket a kompetenciáink alapján osztottuk fel, így én a kommunikációval, a kapcsolati háló építésével és az aktuális projektmenedzseri feladatokkal foglalkozom. A férfi kollégáim egyenrangúként kezelnek, a munkámat az elért teljesítmény és az előrehaladás mentén értékelik. Úgy gondolom, hogy a startup szféra nemcsak a fejlesztések terén innovatív és kreatív, hanem társadalmi és közösségteremtési szinten is. A kifejezetten női vállalkozóknak meghirdetett versenyek, díjak pozitív megkülönböztetést jelentenek, a startup szféra katalizátora lehet annak, hogy egy női vállalkozó vagy innovátor a tevékenysége alapján tűnhessen ki, és ne a nemi hovatartozása mentén ítéljék meg.

Zita, patológus orvos: 16 éve dolgozom a szakmámban, és úgy látom, az orvosok esetében szakterületenként változó a nemi hovatartozás jelentősége. A patológiát elnőiesedett területnek tartják, ennek megfelelően nálunk nem éri hátrányos megkülönböztetés a nőket, a középvezetői pozíciókat is többnyire ők töltik be. Sőt, a rezidensek felvételénél kifejezetten törekszünk arra, hogy fiúk is bekerüljenek, mert előfordult már, hogy a gyermekvállalások miatti munkaerő-kiesés nehézséget okozott az osztályon. Mindezek mellett tény, hogy vannak olyan területek, ahol egyértelműen nehezebb helyzetben vannak a nők. A sebészeten például egy lánynak sokkal többet kell dolgoznia és bizonyítania, mint egy fiúnak, ahhoz, hogy felvegyék rezidensnek. 

Támogatott tartalom. A cikk a Tesco szakmai támogatásával készült.