Idomítás = állatkínzás?

Egyszerű lenne azt mondani, hogy ha az állatokat nem kényszerrel és fájdalommal, hanem pozitív ösztönzéssel, jutalommal tanítják meg a produkciókra, és nem a természetes viselkedésformáiktól eltérő, hanem arra épülő tevékenységet várnak el tőlük, akkor az nem tekinthető állatkínzásnak. Miért ne ugorhatna át az oroszlán egyik emelvényről a másikra, miért ne sétálhatna végig a párduc egy gerendán, vagy miért ne állhatna két lábra a medve, ha ezt a természetben a megfelelő helyzetben magától is megteszi? Ha sikerül rávenni őket arra, hogy ezeket az egyébként természetes mozgásformákat egy meghatározott jelre megtegyék, anélkül, hogy ostorral kellene hozzá csapkodni őket, akkor mi kifogásolhatót lehet találni a produkcióban? A választ a színfalak mögött kell keresni.

A színfalak mögött

A cirkuszi állatok szerepeltetésével ugyanis a legnagyobb probléma nem maga a produkció, hanem az, ami két előadás között történik. Elsősorban az, hogy ezeknek az állatoknak egyfolytában utazniuk kell, így pedig aligha biztosíthatók számukra azok a körülmények, amelyek a természetessel ugyan nem vetekedhetnek, de egyfajta minimumát már kielégítik az állat igényeinek: megvan a kellő mozgástér, ingergazdag környezet, búvóhely, nyugodt pihenés stb.

Meg lehet kétszerezni egy lakókocsi méretét, de az akkor sem lesz akkora, mint egy állatkerti kifutó, nem lesz benne biztonságérzetet nyújtó fedezék, természetes talaj vagy növényzet, és így tovább. Az előadáson ugyanakkor a környezet túlságosan is ingergazdaggá válik: a tömeg, a hangzavar, az erős fény stresszt okoz az állatnak. Az állatok általában az állandóságot szeretik, és pontosan ez az, ami egy folyamatosan utazó egyed életéből hiányzik.

A tekintély ára

További stresszforrás, hogy a produkcióban nemegyszer természetellenesen sok egyed kényszerül elviselni egymás közelségét, vagy olyan állatokkal kell együtt dolgozniuk a porondon, amelyek a természetben a ragadozóik vagy a zsákmányállataik. Az embernél jóval erősebb vadállatok biztonságos kezeléséhez pedig, ha tetszik, ha nem, egyfajta megfélemlítésre van szükség. Ez érvényes még az elefántra is, pedig ezt az alapjában véve szelíd óriást Kelet-Ázsiában háziállatként munkára fogják, ám ahhoz, hogy egy három-négy tonnás állat minden körülmények között alárendelje magát egy mázsát sem nyomó kis „mitugrász” parancsainak, bizony valamilyen módon erőt kell mutatni neki.

A nagymacskákból vagy a medvékből pedig nem véletlenül nem lett háziállat soha, pedig kísérletek történtek a domesztikálásukra: többségük még csak nem is közösségben, hanem magányosan él, tehát teljesen idegen a természetüktől a rangsoron alapuló együttműködés.

Tatjana Pelenkh a Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsorában, 2018. november 25. – kép: Profimedia - Red Dot

Megöli az unalom

Mi a helyzet akkor az állatkerti állatbemutatókkal, mint a fóka-show, az elefánttréning és egyéb mutatványok, amelyek során az állatok olykor szinte cirkuszinak mondható mutatványokat hajtanak végre: labdáznak, szaltót ugranak vagy tótágast állnak? Rájuk nem vonatkozik ugyanez? Az ő esetükben a helyzet egészen más, hiszen a saját állandó lakóhelyükön, az állandó lakótársaikkal együtt dolgoznak, és a közönséget is egész nap láthatják, tehát nem okoz nekik stresszt a produkció. Ellenkezőleg: intelligens, aktív állatok lévén, feladatot ad nekik, megkíméli őket az unatkozástól, annyira, hogy a szokásos időpontban ők maguk reklamálják a bemutató kezdését, még mielőtt a gondozó megérkezne. Ám ha valamiért nincs kedvük dolgozni, nem erőlteti őket senki, hiszen az állatkertben az állat látványa önmagában, mutatvány nélkül is produkció.

Vizsgálatért jutalom

A tréning azért is jó, mert bizalmas kapcsolatot épít ki az állat és a gondozó között, ami megkönnyíti például az orvosi ellátást. Sok állat a vizsgálattól, vérvételtől csak a bizonytalanság, a szokatlan helyzet miatt fél, hiszen egy tűszúrás egyébként meg se kottyan nekik.

Az állatkerti tréningeken az állatokat sohasem fizikai kényszerrel vagy büntetéssel veszik rá a feladatok végrehajtására. Ez sokszor nem is lehetséges: a kaliforniai oroszlánfóka például másfél-két mázsás, dinamikus torpedó, amelyen fogást találni sehol nem lehet, a szája pedig tele van erős, kúpos fogakkal: csakis türelemmel és jutalmazással, az állat mérhetetlenül nagy étvágyát kihasználva lehet rávenni a látványos produkciók végrehajtására.

Ma már a legtöbb állat, így az elefántok esetében is az oktatás úgynevezett biztonságos kapcsolat formájában, azaz a korláton keresztül történik: így nem szükséges az állatot a gondozó biztonsága érdekében megfélemlíteni, nyomás alatt tartani.

Richter József, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatójának esküvője a Bazilikánál. 2016. február 14. – kép: Profimedia - Red Dot

Hogy ne legyen cirkusz

Ugyanezt érdemes alapul venni a házi kedvencek gondozásánál is. Tévedés azt gondolni, hogy a kutya számára az a szabadság, ha hagyjuk mindig azt tenni, amit akar, és nem követelünk meg tőle semmit. Ellentétben a tigrissel, amely se nem háziállat, se nem társas lény, a kutyáról mindkettő elmondható, tehát számára természetes dolog az alkalmazkodás, az együttműködés.

Az a kutya, aki engedelmes, irányítható és betart bizonyos szabályokat, sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint amelyiket nem tanítottak meg viselkedni, és ezért mindenütt pórázon kell rángatni, és sokszor kényelmesebb otthon hagyni, mint magunkkal vinni.

A testi és szellemi igényei egyaránt kielégíthetők a gyakorlással, ami a közös vadászatot helyettesíti számára. De még a macskát is érdemes már kölyökkorban hozzászoktatni például a szőrzet vagy a fogak gondozásához – éppen azért, hogy ha valóban szükségessé válik, ne legyen belőle cirkusz!  

Érdekességek:

• Bizonyos állatokról nem is olyan könnyű eldönteni, hogy vadállatok-e. Ahogy Délkelet-Ázsiában az elefántot, úgy a világ sivatagos tájain a tevét tartják háziállatként.
• Az állatvédő mozgalom és a törvényhozás ugyan a cirkuszok porondjára fókuszál, de fontos, hogy a tilalom kiterjedjen az utazó menazsériákra is, amelyek ugyan nem szerepeltetnek idomított állatokat, de az elhelyezés körülményei itt általában még rosszabbak.
• A háziállatok cirkuszi szerepeltetését nem tiltja törvény, de őket is meg kellene kímélni a stressztől, és biztosítani számukra a kényelmes, kielégítő elhelyezést.
• Otthon nemcsak a kutyát, esetleg a macskát taníthatjuk különböző mutatványokra: egyszerű feladatokat jutalomért cserébe egy papagáj vagy egy patkány is meg tud tanulni. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. januári számában jelent meg. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy fizesse elő ITT.