Adott egy francia falu, ahol százan laknak, s amelyet még száz nyaralni érkező népesít be szünidőben. A település neve Villon, a neves költő gyámja itt szolgált papként. A jó (néha kevésbé jó) François is járt itt alighanem. Egy ott élő főiskolai tanár fejébe vette, hogy nemzetközi költőfesztivált rendez. Megkeresett párizsi kultúrintézeteket, és leakasztott egy venezuelai meg egy belga költőt, plusz engem. Honor nyema, de hoznak-visznek, etetnek-itatnak, szállásolnak, és lesz jó néhány fellépés. Plusz vonzerő, hogy Villon épp Champagne és Bourgogne határán terül el, vagyis folyékony inspiráció tekintetében bőségesen el van látva. A szervezők önkéntes fiatalok voltak, a szállás­adók helybeliek.

Megnyertem magamnak Waltert, a német származású, nyugalmazott kamionsofőrt. Vagy ő nyert meg engem. Walter másfél mázsa volt, csupa szakáll, ujjatlan pólót és bermudagatyót viselt, füléből diszkrét kereszt lógott.

Kicsi házuk az ezermester Walter és könyvelésben megőszült, kerekded felesége keze nyomát viselte. Minden ragyogott a tisztaságtól, az ántik konyhacsempétől a falon díszelgő régi, vörösréz edényekig. Walter rusztikusra flexelt gerendákból rótta össze a konyhapultot. A vécében diszkrét muzsika fogadta a belépőt, amely egy ódon rádió hangszórójából szivárgott. A furfangos Walter kicsi, modern lejátszót rejtett el a szépen rendbe hozott, muzeális készülék belsejében. Nem tudtam, miért mosogatószer-ízű a steak, amivel kínáltak, amíg nem láttam, milyen csillogó hab marad az elmosott tányérokon: attól ragyogtak úgy.
Rettentő szívélyesen fogadtak. Walter a feleségemet és gyermekeimet ábrázoló fotó kapcsán érdes humorral megjegyezte, ha nem az én asszonyom lenne, már rá is mászott volna ezerrel. Nevetgélve ütöttem el a jellegzetes garathangon odavetett bókot. Walter úgy beszélt, ahogy más krákog, Louis Armstronghoz méltó orgánumát szivarral és rummal köszörülte. Amikor elvittek misére, kamionsofőr haverom is felkereste a maga szentélyét, és úrvacsorát ivott egy közeli kocsmában. 

A nyitófelolvasáson a templomot hetven ember töltötte meg, ami alaphangon durvább, mintha Budapesten egymillió ember menne el irodalmat hallgatni.

És aztán körbe roadshow-ztuk a környék közösségi házait, könyvtárait, és mindenhol összegyűlt ötven-hatvan ember a tiszteletünkre. Walter fuvarozott és kísérgetett, nagyon büszke volt rá, hogy saját költője van. Mondogatta nekem, hogy a többi fellépő a nyomomba sem érhet; és hiába magyaráztam, hogy ez azért igazából nem versenyfutás, mindenki máshogy ír, így kerek a világ.
Eljött a következő nyár, és a szervezők újra írtak, nem volna-e kedvem megint kiutazni. Megtisztelő visszatapsolás, s amikor megérkeztem, kiderült, szállásom ugyanott lesz, mint előző évben. Keverni akarták a kártyát, hogy másik családot is megismerhessek, ám Walter ököllel az asztalra csapott:
– Nem, János az ÉN költőm.

Az eltelt idő alatt váratlan események következtek be. Waltert egy szép napon hiába szólongatta felesége, hogy jöjjön ebédelni, márpedig ez nem vallott a fickóra.

Az asszony belépett a műhely ajtaján, és kérdőre vonta férjét, aki dühös mozdulattal zavarta ki őt. Mint kiderült, épp bőszen barkácsolt, amikor pillangó telepedett a munkapadjára, ami annyira megindította szívét, hogy tollat, papírt ragadott, és rímekbe szedte, honnan jön, hová megy az a törékeny rovar, és mit keres a robusztus szerszámok között. Alkotói láz uralkodott el a kamionsofőrön, szinte üldözte az ihlet. Megverselte a községháza előtti talicskát, amelybe muskátlit ültettek, az ódon kapukat és a zöld mezőket, bármit, ami meggondolatlanul a vadonatúj költő útjába került. A templomban én olvastam fel Walter egy-két szövegét, mondván, Villonban költő született, igen helyes baba. A művész úr sosem kereste a szavakat, ha valakit el kellett küldeni a búsba, de most egy oszlop mögött irult-pirult busa szakállával és másfél mázsájával: a világért meg nem szólalt volna.
A búcsúestén Walterék kertipartit rendeztek, nyílt tűzön hatalmas adag csirkecombot sütöttek az egyik szomszédnál. Utána felolvasás következett, majd beszélgetésbe keveredtem egy kedves finn hölggyel, aki atlétikus iramot diktált a poharazásban. Egy ratafia nevű becsapós italt, voltaképp szesszel felütött gyümölcslét kortyolgattunk. Későn értünk haza, kőtömbként zuhantam ágyba. Pár óra alvás után indultunk, hogy a reggeli repülőt elérjem. 
Mit nem adtam volna hajnalban a garázsban álló hűtőben alufóliába tekerve pihenő ropogós combokért, amelyeket a háziak a kutyáknak szántak! Ám francia módi szerint lekvárt kaptam, édes kalácsot, és a kedvemért még a vajat is kinn hagyták langyosodni. Az autó három és fél órán át suhant velem, gyomromban fel-alá forgott az édeskés reggeli, átkoztam a belém nevelt illedelmességet, és röpdöső csirkecombokkal álmodtam.  

A cikk Lackfi János „Vízen járni tilos” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Wolfgang Beltracchi Wolfgang Fischer néven született Németországban, 1951-ben. Művészet iránti érdeklődése már kisgyerekkorában megmutatkozott. Az apja restaurátor és sokadrangú festőművész volt: főleg templomi freskókat készített, és a keresetét azzal egészítette ki, hogy híres festőművészek képeit másolta megfizethető összegekért. 

Wolfgang tizennégy éves korában egyetlen nap alatt lemásolt egy Picasso-festményt kiváló minőségben.

Aztán elkezdett régi mesterek stílusában alkotni, de ő nem létező képeket másolt, hanem új képeket készített. Ezeket aztán bolhapiacokon adta el, és ezzel nem kevés zsebpénzhez juttatta magát. 
A gimnáziumban már nem volt ennyire elkötelezett, tizenhét éves korában ki is csapták. Beiratkozott egy aacheni festőiskolába, de nem tetszettek neki a kötöttségek, ezért hamarosan úgy döntött, hogy világgá megy. A hetvenes évek elejétől – a Szelíd motorosok című film által inspirálva – hippiéletet élt. Vett egy Harley Davidsont, megnövesztette a haját, és egész Európát beutazta. Egy ideig országutakon motorozott, és ott aludt, ahol ráesteledett, máskor különböző kommunák tagja volt. Másfél évig egy marokkói tengerparton lakott, hasis- és LSD-mámorban töltött körülbelül tíz évet. Aztán Amszterdamba költözött egy lakóhajóra, egy diszkóban dolgozott világosítóként, és fényjátékokat vetített. Eközben antik festményeket vett és árult, és festeni is volt ideje. Saját műveivel is elért kisebb sikereket, volt egy-két kiállítása is, de ő a tehetségét más területen akarta kamatoztatni. 

Festmények, kis „kiegészítéssel” 

Egy alkalommal jó áron vásárolt két tizennyolcadik századi németalföldi téli tájképet, és nagyszerű ötlete támadt.

Eszébe jutott, mennyire népszerűek az olyan változatok, amelyeken korcsolyázók is csúszkálnak a tó jegén. Tudta, hogy ezek ötszörös áron kelnek el, úgyhogy a kor stílusában kiegészítette a festményeket.

Óriási haszonnal értékesítette mind a kettőt. Ezek után különböző ócskapiacokon korabeli kereteket vett, és ezekbe már a saját korcsolyázós képeit tette bele. Rájött, hogy a hamisítói karrier neki való. 
Ahogy teltek a nyolcvanas évek, egyre inkább kialakította a saját profilját. Francia modernista festőket, német expresszionistákat hamisított, méghozzá egyre nagyobb hozzáértéssel. Ezeknek az volt az előnye, hogy a késői tizenkilencedik és korai huszadik századi keretek, vásznak és festékek sokkal könnyebben hozzáférhetőek voltak, mint a régebbiek, és az anyagok, felületek mesterséges öregítésével sem volt sok gondja. 
Arra is rájött, hogy nem a leghíresebb művészek képeit kell imitálnia, sokkal inkább jónevű, de másodvonalbeli alkotókét, így kisebb a rizikó. A sikerei – és ezekkel párhuzamosan a bevételei – egyre komolyabbak lettek. Egy olyan katalógusba, amelyik Heinrich Campendonk német festő festményeit tartalmazta, több olyan képet is beválogattak a szakértők, amelyeket valójában Wolfgang Fischer festett. 

Párosan szép a hamisítás 

1992-ben egy rövid időre felhagyott a hamisítással, mert az Öbölháború miatt leült a piac. A pénzét megpróbálta egy dokumentumfilmbe fektetni. A tizenhatodik századi angol királyi kalózokról kezdett forgatni, és ennek érdekében egy korabeli vitorláshajót építtetett, amivel nekilátott Francis Drake nyomán körülhajózni a Földet. A vállalkozás ugyan kudarcba fulladt, viszont Wolfgang itt ismerkedett meg Helene Beltracchival, aki azonnal élete szerelme, egy év múlva pedig a felesége és bűntársa lett. Fölvette az asszony nevét, és ezentúl Wolfgang Beltracchiként élt. 

Kép

Wolfgang Beltracchi és Mauro Fiorese közös kiállítása; kép: Wikipedia 

Hamar visszatért a képhamisításhoz, de kettesben már profibban és módszeresebben űzték az ipart. Annak érdekében, hogy hitelesebb kereskedőkként, nagyobb tételben adhassanak el hamisítványokat, kidolgoztak egy fedőtörténetet. Eszerint Helene nagyapja a második világháború előtt megismerkedett egy Alfred Flechtheim nevű zsidó galériatulajdonossal, aki a nácik elől menekülve potom áron eladta neki a gyűjteménye számos darabját. Mindent megtettek a látszólagos hitelesség érdekében, még fényképeket is hamisítottak Helene nagyanyjáról, korabeli papírral. Az egyik, szándékosan kissé homályos, túlexponált fotón például Helene a saját nagyanyja szerepében egy asztalnál ül, a háttérben néhány hamisítvánnyal. Egyre magabiztosabban, egyre nagyobb összegekért adtak el festményeket. Wolfgang festett, a felesége pedig válogatott aukciókra vitte a képeket, ahol óriási összegekért keltek el.

Campendonk Tájkép lovakkal című képét például az ismert amerikai színész, Steve Martin vásárolta meg 860 000 dollárért, csakhogy az alkotásról később kiderült, hogy nem eredeti, valójában Beltracchi festette.

Később nagyobb nevű alkotók hamisításába is belefogtak. Kipécézték például Max Ernstet, akinek a stílusát Wolfgang olyan tökéletesen elsajátította, hogy a legkomolyabb szaktekintélyek is lelkesen minősítették eredetinek a műveit. Az erdő (2) címűt egy francia médiacézár 2006-ben öt és fél millió euróért vásárolta meg. 

Egy kis fehér festék 

A sikerszéria végét egy apró hiba okozta. A ki tudja, hányadik Campendonk-képről egy szakértő kiderítette, hogy egy olyan, titániumfehér nevezetű festéket tartalmaz, ami 1914-ben – az állítólagos keletkezési dátum időpontjában – még nem létezett. A kártyavár összeomlott, az egész Flechtheim-gyűjteményről kiderült, hogy hamisítvány.

A Beltracchi házaspár mindent beismert. A tárgyalás negyven napig tartott; ennyi időbe telt, mire felsorolták az érveket és a hamisítványokat.

Wolfgangra tizennégy konkrét hamisítást sikerült rábizonyítani, ő azonban ekkor már büszkén hangoztatta, hogy rengeteg képe kering valahol a műtárgypiacon. Hogy az elmúlt évtizedekben hány festményt készített, azt pontosan ő sem tudta megmondani, de ötven alkotó stílusában legalább háromszáz képpel dicsekedett. A bűncselekményekkel kicsalt összeg szerény becslések szerint is százmilló euró körül mozgott. 
Őt magát hat év szabadságvesztésre, a feleségét négy évre ítélték. A büntetésüket azonban könnyített körülmények között, úgynevezett nyitott börtönben töltötték. Csak éjszakára vonultak be a rács mögé, napközben szabadlábon dolgoztak, mivel az ellenük indított számos polgári peres ügyre meg kellett keresniük a pénzt. Meg is keresték. Wolfgang két könyvet írt, valamint szerepelt a róla készített dokumentumfilmben is, aminek a címe Beltracchi: a hamisítás művészete volt. 
A házaspár ma is boldog jómódban él: Wolfgang jónevű festő, aki immár a saját műveit árulja a felesége segítségével. Ma is farmerban jár, hosszú, ősz haja van, arca egy kissé plasztikázva. Helene két kislányosan hosszú, fonott copfot és magasnyakú garbót visel. Egyikük sem bánt meg semmit. Rajongóik szerint a hamisítványaik egyenértékűek az eredetiekkel, hiszen azonos stílusban, azonos művészi minőségben, azonos technikákkal és anyagokkal készültek. Emellett jó pár alkotás létezhet, amelyekről nem derült ki az igazság, és eredeti alkotásokként vonulnak be a művészettörténetbe.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Az Istenélmények sallang nélkül podcast a Képmás magazin műsora. Valódi emberek valódi történetei istenélményeikről. Sallang nélkül. A vendégekkel Tóth-Fazekas Andrea beszélget. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók az Istenélmények sallang nélkül podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud  csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Magyarok közösségben sorozat legújabb részei a Külhoni Magyarok honlapon is elérhetők. 

– Milyen emlékeket őriz a Nagybányai Művésztelepről, az ott töltött időszakról?
– Szatmárnémetiben jártam iskolába, de a családommal Nagybányán éltünk, a nyári vakációimat is ott töltöttem. Élveztem, hogy a nagybányai öregek, Balla József, Nagy Oszkár, Krizsánné Csikós Antónia mellett tudtam szabadban festeni. Balla József volt az utolsó, aki még a szabadiskolában tanult, mielőtt politikai nyomásra 1935-ben átalakították az intézményt. Oszkár bácsi pedig több mint negyven évig Nagybányán élt és alkotott, 1922-től mutatta be munkáit egyéni kiállításokon, többek között Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Temesváron. Csaknem öt évtizede foglalkozom festészettel, de határon túli származásom nyomai a mai napig ott vannak az alkotásaimon. Színeim – barna, sárga, vörös, zöld – letagadhatatlanul nagybányaiak.

– Hogyan határozná meg saját festészeti stílusát?
– Ódzkodom attól, hogy kategorizáljam a stílusom. A plein-air, a szürrealizmus éppúgy jelen van munkáimban, mint a szakralitás, az egyházi témák.

A természet a képeimen a föld színeiben, annak számos árnyalatában megjelenik; a vörös a vér, a tűz szimbóluma, a sárga minél jobban világosodik, annál inkább a transzcendencia felé vezet.

Rendszerint meleg színekkel dolgozom, és bármely meglepő, a képeimen még a kék sem hideg, ennek titka a festékkeverésben rejlik. Nem csak ecsettel, palettakéssel és az ujjaimmal festek – igyekszem figyelni a mai trendeket és haladni a korral, örömmel fedezem fel a mai kor festékarzenálját, a falfirkák iránt például erőtejesen érdeklődöm, és előszeretettel használok a műveimhez graffiti-festékszórókat. Újabban sokat festek márványlapra, és egyre több szakrális témájú kép kerül ki a kezeim közül.

Kép

Kép: Páczai Tamás

– Kínai és mongóliai utazásai is erőteljesen hatottak a művészetére. Hogyan jutott el ezekbe az országokba, milyen élményeket hozott magával?
– Díszítőfestésből tartottam el a családomat, egy időben a Retro Jeans divatcég boltjainak voltam a díszítője. A Retro 2004-ben Mongóliába, pontosabban Ulánbátorba is terjeszkedni kezdett, ekkor utaztam ki. Abból a pénzből, amit Ulánbátorban kerestem, bejártam Pekinget, láttam sámánoltárokat és -öltözeteket, buddhista kolostorokat.

– Kit tekint mesterének?
– Miklóssy Gábor erdélyi festőművész erőteljesen meghatározta a festészettel kapcsolatos gondolkodásomat és a világlátásomat. Először magántanítványa voltam, majd tanított engem a kolozsvári főiskolán is. Szellemiségét és tanításait a szívemben hordom. Megfertőzött a transzcendenshez vonzódásával, műtermében gyakran voltak spirituális szeánszok, amik rendkívüli módon érdekeltek és hatottak rám.

– Munkáiban számos keresztény elem is feltűnik, például Hegy Oltár Asztal című sorozatában is.
– Ezeknek összekötő szava az áldozati. Áldozati hegy, áldozati oltár, áldozati asztal. Emellett a hal, az ostya, a kenyér és a kereszt is gyakran megjelennek a képeimen. A háromszögmotívum nemcsak az áldozati hegyet jelképezi – ez az egyik legősibb jel, az ókori kultúrákban az istenség, a filozófiában a bölcsesség jele. A keresztény ikonográfiában a Szentháromságra utal, de a hármas egység: test–szellem–lélek, az isteni harmónia jele is. Most készülök egy nagyszabású sorozatra, amelynek központi témája a hal, amely az ókeresztények titkos szimbóluma volt, jelképezi Jézus Krisztust, a feltámadt Krisztusban való hitet és valamiféleképp az egész közösséget, azokat, akik követik Krisztust. November 11-én nyílik egy különleges tárlat az Evangélikus Országos Múzeumban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére, ahol majd az Oltár apoteózisa című képem lesz látható (bor, ostya, kehely szimbólumokkal).

Kép

Kép: Páczai Tamás

A kiállításra százharminc alkotásból csupán huszonegyet válogattak be, büszkeséggel tölt el, hogy az enyém is köztük lehet.

Mindemellett nagyon foglalkoztat Mithrász isten is, a kultuszához köthető misztériumvallás és az ő szentélye, amely Fertőrákoson található. Mithrász két világ, a világosság és sötétség közt létezett, akárcsak Jézus, s az ő születésnapja is december 24-én van.

– Mi van előbb, a téma vagy a technika?
– Mindig a téma. A technikát a témához választom. Az ismerőseim, a művészbarátaim, a galériák tulajdonosai jól tudják rólam, hogy olajfestékpárti vagyok. Vannak festészeti technikák és festékfajták, amiknél nincs lehetőség utómódosításra, mert tíz perc alatt csontkeményre száradnak a papíron – ilyen az akril- és az akvarell, míg az olajra harmadnap is bátram rá lehet festeni. Leonardo Da Vinci ezért is vihette magával mindenüvé a Mona Lisát és dolgozott rajta folyamatosan, dióolajjal.

– Hogy képzeljük el önt munka közben? Szól halkan a zene, esetleg van valami különleges rítusa?
– Rítusaim nincsenek, de előszeretettel hallgatok alkotás közben klasszikus zenét, Mozartot, Bachot vagy Vivaldit, ugyanakkor a csend szerelmese is vagyok. Nagyon szeretek a földön festeni. Ezt a szokást még gyerekkoromból hoztam: tizenegy-tizenkét évesen még nem volt festőállványom, így hát a vásznamat nekidöntöttem egy bútornak (ami állvány gyanánt szolgált), és törökülésbe ültem. Így megszoktam, hogy kis távolságból lássak be nagy felületet. A Kondor Béla Közösségi Házban két évvel ezelőtt rendezett, 60 év címet viselő tárlatomra egy négy és fél méteres képet festettem, szintén a földön. A teljes művemmel én is csak ott, a tárlaton szembesültem, hiszen alkotás során három métert tudtam csak a műtermemben kiteríteni. Egyébként jellemző rám, hogy minden egyes kiállításra új képet készítek. Hiába állítottam ki egy képet Esztergomban, Hódmezővásárhelyre már nem küldöm el ugyanazt a képet, még akkor sem, ha hasonló témát várnak.

Kép

Sándor József Attila - Kép: Páczai Tamás

– Ön szerint hogyan lehet megszerettetni a kortárs művészetet azokkal, akik még kissé gyanakodva néznek egy-egy mai műalkotásra?
– Azt tanácsolom azoknak, akik elmerészkednek egy kortárs művészeti tárlatra, hogy érkezzenek nyitott lélekkel és szívvel.

Hagyják, hogy a színek és formák hassanak, s ami a legfontosabb: ne próbáljanak meg mindig minden képbe belemagyarázni valamit!

Tegyék félre a félelmeiket, és hagyatkozzanak az érzéseikre, a megérzéseikre vagy magára az alkotóra, hiszen a festészet a láttatás művészete is, vagyis a művésznek a vászonról kell tudnia irányítani a befogadó lelkét és látását. Emlékszem, hogy egyszer az egyik nagynénémnek odaadtam egy festményemet, a Műterem címűt. Modellek és Leonardo da Vinci ceruzarajzának másolata is volt rajta. Nagynéném rémülten mondta: „Én ezt a képet nem értem! Most mit csináljak vele?!” „Semmit, csak nézzed!” – javasoltam neki. Pár hónap múlva annyira megszerette, hogy amikor azt mertem mondani, hogy most már elvinném egy kiállításra, megtiltotta. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy modern munkát fel kell fedezni, és kell hagyni érlelődni, mint a jó bort vagy egy irodalmi művet. A művészet mindenkire hat, előbb-utóbb mindenki ráérez az energiákra.

A Magyarok közösségben sorozat legújabb részei a Külhoni Magyarok honlapon is elérhetők. 

Mi vagyunk az elsők a történelemben, akik megélhetjük ezt az új színházi platformot! Biztos vagyok benne, hogy a stream-színház nem eltávolítani fog a hagyományos („igazi”?) színháztól, hanem ünneppé tesz minden alkalmat, amikor hús-vér alakban is ott ülhetünk egy színház nézőterén.

Tegnap este azonban a saját kanapénk volt számunkra a „nézőtér”, a laptopom pedig a „színpad”. Hiszen sokféle korlátozást hozott a koronavírus, a kulturális terek beszűkülése az egyik. Pedig mi imádunk színházba menni! A magyar színházak azonban túljárnak a vírus eszén: létrejött egy alapítvány, amely élőben streamelt és rögzített előadásokat tesz nézhetővé a színházkedvelők számára. Egy olcsóbb színházjegy áráért stream-jegyet válthatunk, és „mehetünk is színházba”… Az idézőjel és a három pont azért jelzi, hogy nem pont úgy, mint eddig. Tegnap este mi kipróbáltuk, a budapesti Örkénybe „mentünk”: elmesélem a tapasztalatainkat!

Három nappal az előadás előtt vettem meg a jegyünket: meglepődtem, hogy stream-jegyet sem lehet korlátlan számban venni.

Nem tudom, ennek technikai oka van-e, vagy egyszerűen ezzel is erősíteni akarják a szervezők a hagyományos előadásokon megszokott jelenlétélményt. De örültem, hogy a streamelt előadás követéséhez szükséges link külföldön is működik, mi ugyanis Ausztriában élünk. „Normál” időkben kb. havonta járunk haza, Magyarországra, és olyankor mindig vásárolok előre színházjegyet is. Az utazási korlátozások miatt ez most nem jöhet szóba, de az az igazság, hogy a jelenlegi magas fertőzöttségi számok miatt most Ausztriában sem megyünk „igazi” színházba. Mácsai Pállal, az Örkény Színház igazgatójával vasalás közben hallgattam egy beszélgetést YouTube-on, amelyben említette, hogy a színházuk megépítette saját stream-stúdióját, és hamarosan indulnak a közvetített előadások. Persze félretettem a vasalót, és azonnal utánanéztem!

Gyerekkorom óta nézek színházi közvetítéseket (régen a tévében is voltak), a karantén alatt pedig kifejezetten rákaptunk: felnőtt- és gyerekelőadásokat is néztünk, mert sok színház megosztotta egyes előadásait. A karantén alatt mindez ingyen volt, de én nagyon támogatom, hogy a stream-színház fizetős lett. Egyrészt nyilván nem elvárható, hogy ingyen csatlakozzunk be színházat nézni, másrészt a szórakozás mellett nagyon jó érzés, hogy a stream-jeggyel itthonról támogathatjuk a színházi élet fennmaradását.

Molnár Ferenc „A hattyú” című (keserű) vígjátékát néztük meg tegnap este. Már az előadás előtt eldöntöttem, hogy nem fogom összehasonlítgatni az „igazi” színházi élménnyel: nem siránkozom, hogy nem vagyok ott az épületben (amit annyira szeretek), hogy nincs „színházszag”, hogy nem állhatok sorba a színházi büfében, hogy nem vehetek fel szép ruhát (egyébként miért is ne?). Arra koncentrálok, ami van, amit ad a stream-színház!

Nagyon élvezhető, profi képi világot kaptunk. Sok közeli képpel is: az arcok színészi játékát úgy láthattuk, ahogy egy színház tizedik sorában ülve például soha.

Voltak meglepő kameraállások is (merthogy több kamerával veszik az előadást): felülről, színfalak mögül. Meg kell mondanom, brutálisan koncentráltam, mert féltem, hogy ezen az online felületen kevésbé „jön át” az előadás. De valójában nem kellett volna. Minden szuperül működött! Még úgy is, hogy nálunk a net párszor lefagyott néhány másodpercre, és így kimaradt pár képkocka. Azt viszont megállapítottuk, hogy tényleg eljött az idő egy jó projektor és vetítővászon beszerzésére – mert laptopon nézve hiába a profi operatőri munka, kevésbé élvezhető a vizualitás. Viszont, akinek (velünk ellentétben) van tévéje, ilyen gondja sincs, mert a tévéhez csatlakoztatható a stream-színház.

A hatéves gyerekünk is végignézte az előadást, időnként kérdezett, így közben azt is éreztem, hogy neki is kinyithatom a színház varázslatos világát.

Persze nyilván nem minden előadás nézhető a kicsiknek, de erre is van megoldás: fektetés után a szülők nézhetnek előadást pesti és vidéki színházak ajánlatából az eszinhaz.hu oldal rögzített előadásai közül.

Ha a saját jelenlétélményünket erősíteni szeretnénk, a stream-színház is szertartássá tehető: én például a felvonások közötti szünetre kávékülönlegességgel készültem, a nappalit teljesen elsötétítettem, és ugyanolyan kíváncsian és nyitottan vártuk a függöny felgördülését, mintha valós térben ott lettünk volna!

A képviselők 166 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül hagyták jóvá a pénzügyminiszter által benyújtott javaslatot. A közleményben emlékeztetnek arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Gazdaságvédelmi Operatív Törzs szeptember 19-i rendkívüli ülése után jelentette be, hogy a kormány fél évvel meghosszabbítja az év végén lejáró moratóriumot 2021. június 30-ig.

A hosszabbítással minden gyermeket nevelő család, minden nyugdíjas, továbbá a munkanélküliek és a közfoglalkoztatottak élhetnek, valamint azok a vállalkozások, amelyeknek a bevétele jelentősen csökkent.

A mutatószámot, amely lehetőséget biztosít a moratórium meghosszabbítására vállalkozások esetén, külön kormányrendelet fogja meghatározni. Az érintett vállalkozásoknak kérelmezniük kell a moratórium további igénybevételét, bemutatva, hogy nehézséggel küzdő vállalkozásnak minősülnek, adatokkal is alátámasztva – tették hozzá.

Az új intézkedéssel a lakossági moratóriumot eddig igénybe vevők 47 százaléka, összesen több mint 750 ezer ember élhet. A moratóriumot igénybe vevők legnagyobb csoportját a gyermeket nevelő családok jelentik, becsült számuk meghaladja a félmilliót – áll a közleményben.

A fizetési haladék igénybevétele miatt az adósok továbbra sem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Az elfogadott törvény kimondja, hogy az elhalasztott tartozásra nem lehet kamatos kamatot felszámítani, a futamidő meghosszabbításával kell biztosítani a fizetési terhek egyenletes elosztását. Emellett 2021. június 30-ig nem mondhatók fel sem a vállalati, sem a lakossági adósok hitelszerződései. A felmondási moratórium azoknak jelent majd segítséget, akik fizetési problémákkal szembesülnek, azonban nem élhetnek a törlesztési moratóriummal – tették hozzá.

Megjegyezték: akik anyagi helyzetüknél fogva tudnak és akarnak tovább törleszteni, változatlanul teljesíthetik fizetési kötelezettségüket, azonban ha időközben mégis fizetési problémával szembesülnének, ismét élhetnek a moratórium adta kedvező lehetőséggel.

Forrás: MTI

– A Bethesda Gyermekkórház kapta idén a Magyar Kórházszövetség és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által közösen alapított Családbarát Kórház-díjat. Mitől lesz családbarát egy kórház?
– A Bethesdának eddig öt családbarát kórházi osztálya lett. A gyermekneurológiai osztályunk mellett a rehabilitációs osztály, a csecsemőosztály, az intenzív osztály és az égésközpontunk is elnyerte ezt a címet, ezután pályáztunk a díjra. Végül az országban másodikként el is nyertük ezt a kitüntető rangot. Valójában két tényező számít kulcsfontosságúnak ebben a kérdésben: egyrészt, hogy a munkatársak, alkalmazottak felé milyen családbarát intézkedéseket hozunk, illetve a mindennapjainkban hogyan mutatkozik meg az, hogy családban gondolkodunk.

– Milyen intézkedésekről van szó?
– Azt hiszem, hogy ennek olyan sok eleme van, hogy csak egy-egy kiragadott példát lehet mondani.

Az alapvető szemléletmódunk arra épül, hogy a gyereket családban látjuk, és a munkatársaink nagy része is családos ember.

Ahhoz, hogy ők kiegyensúlyozottan tudjanak dolgozni, valóban oda tudjanak figyelni és harmonikus életet tudjanak élni, jó munkahelyi légkört kell teremteni. A mi esetünkben évtizedek óta kialakult az a kultúra, hogy odafigyelünk egymásra, és próbáljuk azokat a feltételeket megteremteni, amelyek élhetővé teszik az életünket.

Kép

Dr. Velkey György

– Vagyis ön egy olyan főnök, akihez lehet fordulni, ha valakinek problémája van?
– Nyilván minden család esetében fontos, hogy rugalmas munkaidőben, illetve amikor szükséges, részmunkaidőben tudjanak dolgozni a kollégák. Sok doktornő, ápolónő szülés után nem tud egész állásba visszajönni, mert túl nagy megterhelést jelentene, különösen az ügyeleti munka. Ilyenkor azt csináljuk, hogy leülünk beszélgetni, és úgy alakítjuk a munkaidőt, hogy az illeszkedjen a család programjába.

A munkavállalói igényeket mindig igyekszünk a kórház igényeihez igazítani, és azt kell mondjam, a legtöbb esetben találunk megoldást.

Volt olyan kolléganőnk, aki úgy jött vissza, hogy hetente két napon dolgozott tizenkét órát, a hét hátralévő részében pedig otthon maradt. Rengeteg olyan programot szervezünk, amelyekbe a munkatársaink a családjaikat is bevonhatják, például közös futóversenyt, sportnapot tartottunk. De volt olyan is, hogy szülés után szerveztünk tornákat a nálunk dolgozó anyukáknak, ami egyrészt összetartóbbá tette a közösséget, másrészt egy adott helyzetre összpontosítva segítette a kollégáinkat.

– A koronavírus járvány is adott olyan feladatot, aminek a megoldásában segített a családbarát szemlélet?
– A pandémiás helyzet elején, amikor bezártak az iskolák, gyorsan kellett reagálnunk. Egy hétvége alatt megszerveztük, hogy azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke nem tud iskolába menni, ne kelljen az otthoni ellátást, oktatást megszervezniük.

Átalakítottuk a kórházunk egy betegektől elszeparált részét napközivé, „iskolává”. A kórházban pedagógus végzettségű szakembereket toboroztunk, akik egyéni és csoportos felügyeletet, illetve oktatást végeztek. Tavasszal és egész nyáron működtettük a rendszert, és azt kell mondjam, roppant nagy sikere volt.

Ötven körüli gyerek járt ebbe a kórházi iskolába, akiknek az egészségére is nagyon vigyáztunk. Mindennap valamelyik gyerekorvosunk ellenőrizte, hogy betegen senki ne járhasson be, és szerencsére nem is kapta el senki a fertőzést.

Kép

Kép: Bethesda Gyermekkórház

– Hogyan hatott ez a „kórházi iskola” a gyerekek tanulmányi eredményére?
– A legtöbben jelentősen javítottak a bizonyítványukon, és nagyon jó egyéni képzést kaptak a munkatársainktól, akik korrepetálták őket. Erős közösséget alkottak a gyerekek és a családjaik.

– Abban, hogy a családbarát szemléletet stratégiai szintű elvvé emelte a kórházi igazgatásban, mekkora szerepe van annak, hogy ön is nagycsaládos ember?
– Ez sokunkon múlik. Nyilván az, hogy öt gyerekünk van és orvosházaspár vagyunk, tehát ismerjük a problémákat, érzékenyített engem is, de sokan vagyunk a kórházunkban sokgyerekesek, így sokféle inspirációból meríthetünk, amikor azt vizsgáljuk, hogyan tudunk segíteni egymásnak. Azt nem mondanám, hogy ez csak az én egyéni szemléletmódomnak köszönhető. A Bethesda 1992-ben vált újra egyházi kórházzá, és akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy közösségként szeretnénk élni.

A szokásos hierarchikus egészségügyi viszonyrendszerrel szemben mi egy egymásra odafigyelő hálózatként éljük a mindennapjainkat, és ha valakinek valamilyen kérése, problémája van – és ezek többnyire összefüggenek a családi helyzetekkel – akkor azokra érzékenyek vagyunk.

– A járványhelyzetben óriási teher nehezedik az egészségügyi dolgozókra. A napokban cikkezett arról a sajtó, hogy vannak szülők, akik egyre türelmetlenebbül viselkednek a kórházban, egyszer még rendőrt is kellett hívni, mert fenyegetések hangzottak el. Mire panaszkodnak a szülők?
– Egy fokozott érzékenység, feszültség van az emberekben, nehezen élik meg sok hónap után ezt az állandó rendkívüli helyzetet. Emellett azt kell mondanom, hogy a szülők legtöbbje nagyon megértően viszonyul a rendszabályokhoz, például ahhoz, hogy a kórházban látogatási tilalom van, tehát egy-egy szülő kísérheti csak a gyermeket.

– Ott is maradhatnak a gyerekekkel?

– Egy édesanya vagy édesapa mindig bent lehet a gyerekkel, de az ő mozgása is korlátozott, illetve a kórházban egy-egy ember lehet kísérő.

Ez azt eredményezheti, hogy helyenként többet kell várni, és bizonyos szabályoknak meg kell felelni. Például, ha eljön egy család több tagja és megkérjük őket, hogy várjanak kint, abból helyenként adódnak viták. De hangsúlyozom, hogy általában jól szót értünk a szülőkkel, vannak kirívó esetek, de nem jellemző, hogy konfliktusaink lennének a Bethesda Gyermekkórházban.

A hét túlélőkészség:
1. Kritikus gondolkodás és problémamegoldás
2. Együttműködés és vezető szerep
3. Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
4. Kezdeményezőkészség és vállalkozó szellem
5. Hatékony kommunikáció
6. Információkhoz való hozzáférés és lényegkiemelés
7. Kíváncsiság és képzelőerő

Miért fontos, hogy megmaradjon a gyerekeink számára minden nap használatos készségként a kezdeményezés? Hogyan tudná másként a gyakorlatba ültetni az ötleteit, ha nem úgy, hogy beveti a vállalkozó szellemét, és nem fél attól, hogy amit tervez, az elsőre nem vagy nem úgy sikerül majd? Ahhoz, hogy a vállalkozó szellem kiteljesedjék, szükség van persze egy adag kreativitásra, nyitottságra az ismeretlen felé, ezzel együtt tervezési képességre, valamint a tervezett folyamat koordinálására, és módosítására, ha a cél elérése megkívánja azt.

Hogyan fejleszthető?

Ha a gyerekeknek saját projekteket adunk, amelyeket mindenki a maga ötletei alapján old meg, ezzel ezeket a készségeket tesszük próbára. Alkalmazza, feszegeti a saját határait, amikor olyan részhez ér, amit nem tud első lendületből megoldani. A saját gyerekeim esetében kifejezetten törekszem rá, hogy ne az én elvárásaim határozzák meg a megoldásaikat, hanem az, hogy ők mit szeretnének kihozni belőle. A pálya széléről drukkolok, és legfőbb feladatomnak a bátorítást tartom. Amikor egy gyerek képes használni ezeket a készségeket, azzal nem csak a mindennapi életét befolyásolja otthon és a közösségben, de később munkájában is rendelkezésére állnak majd. És szinte biztosra vehetjük, hogy szüksége is lesz rájuk.

A vállalkozó szellem elsődlegesen ott jelenik meg, amikor egy elképzelés elkezd a valóságban is körvonalazódni. Meg meri-e indítani a folyamatot? Képes-e megtenni az első lépést?

Ha belegondolunk, már az is a vállalkozó szellem megnyilvánulása, ha egy gyerek jelentkezik egy feladatra. Önként vállal el valamit. Sőt, akár ő maga javasol valamit, aminek a megvalósítását fontosnak, előrevivőnek tartja.

Ehhez persze az is kell, hogy képesnek tartsa magát az adott feladat véghezvitelére, hiszen előfordulhat, hogy kedve, lelkesedése lenne, de fél a visszajelzésektől, vagy attól, hogy a megmérettetés során kudarc éri.

Kezdeményezőkészség és a hibák

A hibák nagy tanítómesterek. Ha valaki szeretne elérni valamit, de folyamatosan akadályokba ütközik, tulajdonképpen két lehetősége van. Vagy feladja és beletörődik, hogy ez itt és most nem megoldható – vagy egyébként is lehetetlen – vagy pedig lehetőséget teremt az akadályból arra, hogy használva a kritikus gondolkodását, esetleg az együttműködéssel és problémamegoldással új megoldási módokat keres. Ha hibázunk és feladjuk, sosem derül ki számunkra, mi lett volna a megfelelő megoldás, és nem ismerjük meg a saját erőnket sem, mert még a próbatétel előtt visszaléptünk. Azonban ha a hibák és tévedések arra ösztökélnek, hogy új és újabb lehetőségeket vegyünk fel a lehetséges megoldások egyre gyarapodó listájára, már jó úton vagyunk a cél felé. Ha egy kérdést, helyzetet/problémát képesek vagyunk több nézőpontból is megvizsgálni, ismét a vállalkozó szellemünk segítségére számíthatunk a lehetőségek gyakorlatba ültetése során.

Bárki, aki valaha is követett már el hibát, ismeri az érzést. Kicsit feszengünk, néha inkább elsüllyednénk, ám büszkék semmiképp nem vagyunk rá. Pedig a hibáktól leszünk egyre jobbak. Ahogy Fran Lebowitz is mondja, a fejlődésre, változásra való igény (és az ehhez párosuló vállalkozó szellem) viszi előbbre a dolgokat, hiszen senki nem úgy állt a helyzethez, hogy „a dolgok tökéletesek, gyerünk, fedezzük fel a tüzet.”

A vállalkozó szellem egyben a változtatásra való igényt és hajlandóságot is jelenti. Itt köthetjük össze a vállalkozó szellemet és a kezdeményezőkészséget. Hiszen más ábrándozni valamiről, és más magunkhoz ragadni a kezdeményezést, és nekifogni az elképzelés megvalósításának. A hibázás lehetősége minden korábban nem próbált tevékenységben benne rejlik (sőt, néha a már próbáltakban is). Ha azonban a hibáinkat lépcsőfokoknak tekintjük, mint a tudás, ismeret, képesség megszerzés folyamatának természetes velejáróit, akkor jobbításra ösztökélnek bennünket és nem arra, hogy őrizzünk magunkról egy tökéletes, ám néha nem egészen őszinte képet.

Néha érdemes elfogadható mértékű kockázatot vállalni, a jobb eredmény elérésére. Hogy mekkora az elfogadható mérték? Erre mindenki maga tud válaszolni.

Hogyan segíthetünk?

• Kérdezzük a gyerekeket véleményükről, terveikről, elképzeléseikről, úgy, hogy közben nem tesszük hozzá a saját javaslatainkat, és a lehető legkevesebbre csökkentjük a miért kérdések számát. Egyszerűen hallgassuk meg őket, mert érdekel, amit mondanak.
• Hagyjuk, hogy maguk valósítsák meg az ötleteiket. Ne elégedjünk meg pusztán az ötlettel, és vegyük át tőlük a megvalósítás részét, hanem hagyjuk, hogy ők maguk fogjanak hozzá, és küzdjenek meg a nehézségekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha segítséget kérnek, minden esetben hárítsuk el, vagy akkor is ragaszkodjunk az önálló tevékenységükhöz, ha ők már láthatóan feladnák. Ezzel elvesszük a kedvüket a további saját feladatoktól. Ehelyett próbáljunk meg a partvonal mellől segíteni, ha a gyerekek úgy érzik, hogy szükség van rá. És nem akkor, amikor szerintünk van egy jobb megoldás…
• Játsszunk a lehetőségekkel. Dobjunk fel ötleteket, problémákat, és kérjünk tőlük javaslatokat arra, hogyan kezdenének neki, hogy megoldást találjanak. Minél nagyobbak a gyerekek, annál összetettebbek lehetnek a problémák, megadhatunk kereteket is, amelyen belül vagy épp kívül kell gondolkodniuk.
• Hagyjuk, hogy maguk válasszák meg a ház körüli feladataikat és maguk osszák be, mikor mit kell tenniük. Sokkal hatásosabb, mint a felülről készen kapott szabályok. És sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresen befejezve ezek a feladatok.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

A szív- és érrendszeri betegségek a vezető halálokok között szerepelnek, megelőzésükre mégsem figyelünk kellőképpen. Sokan a sportolást is hanyagolják, pedig a mozgásszegény életmód a kardiovaszkuláris betegségek komoly rizikófaktora. A táplálkozásra is kevésbé figyelünk, megelőzési célból pedig étrend-kiegészítőket sem szedünk. „Az emberek nagy része nem tartja ezt fontosnak, csak akkor keres ilyen készítményeket, vagy kér tanácsot velük kapcsolatban, amikor a baj már megtörtént, legyen az agyi katasztrófa vagy ­szívinfarktus, ­szerencsésebb esetben diagnosztizált szívelégtelenség vagy magas koleszterinszint” – mondja dr. Katz Zoltán gyógyszerellátási szakgyógyszerész, a Pécsi Tudományegyetem tanársegédje. Tipikus eset az is, hogy valaki akkor keres ilyen termékeket, amikor az orvos már gyógyszer írt föl neki, és az étrend-kiegészítőkkel azok szedését akarja elkerülni.

Sokan nem értik, hogy a vényköteles gyógyszerek és az étrend-kiegészítők, vény nélküli készítmények közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, a kettő nem váltja ki egymást.

Ilyen termékekkel inkább az egészségügyi problémákat lehetne megelőzni, a gyógyszeres kezelést igénylő krónikus állapotok kialakulását lehet késleltetni. Igaz, számtalan befolyásoló tényezőn múlik, hogy milyen hatást érhetünk el adott készítménnyel. A gyógyszerész szerinte komoly gond az is, hogy a betegeket csak ritkán irányítják dietetikushoz, pedig a táplálkozástudományi szakemberek szintén sokat segíthetnek. Jóval többet, mint különböző készítmények véletlenszerű szedése. 

Vitamin vagy halolaj? 

„A legtöbbször nem tudjuk, hogy egy adott terméket van-e értelme szedni. Klasszikusan ilyenek a multivitaminok, amelyeknél semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy hatásosak lennének szív- és érrendszeri problémáknál, segítenék a kardiovaszkuláris betegségek megelőzését, kezelését. A nagyobb mintaszámú vizsgálatokban ilyesmit még soha nem tudtak kimutatni” – emeli ki Katz Zoltán.

Kép

Kép: Freepik

Valamelyest más a helyzet a halolajkészítményekkel, azokról ugyanis tudjuk, hogy a bennük lévő többszörösen telítetlen zsírsavak képesek lehetnek ellensúlyozni az olyan rizikótényezőket, mint a telített zsírsavak étrendben való túlsúlya. „Bizonyított, hogy ezek fogyasztása jól hat a koleszterinprofilra, és mivel tudjuk, hogy az érelmeszesedés megelőzése érdekében fontos az alacsony összkoleszterinszint, illetve a HDL és LDL koleszterin megfelelő aránya, az ilyen készítmények segíthetik a megelőzést. Viszont arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy a már kialakult érszűkület visszafordítható lenne segítségükkel” – emeli ki a szakgyógyszerész. Mint mondja, a növényi olajok közül a lenmagolajnak is magas a telítetlen zsírsavtartalma, azt mégis kevésbé keresik a betegek. Más okokból, de

sokan szednek antioxidánsokat, egyebek mellett polifenolokat, amelyek valamennyire kedvezhetnek az érfal rugalmasságának is. De csodát várni azoktól sem szabad, kialakult betegséget nem lehet velük kezelni.

A vény nélküli gyógyszerek közül a magnézium- és káliumtartalmúak is segíthetik a szív izommunkáját, ezek szedése is hasznos lehet, kiegészítheti a magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívritmuszavar és szívelégtelenség kezelését. Persze az orvost ezek alkalmazásáról is tájékoztatni kell, és nem szabad elmulasztani a szűrővizsgálatokat sem. 

Miért jó a galagonya? 

Szív- és érrendszeri problémákra sokan használnak galagonyakészítményeket is, illetve isszák annak teáját. Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy ez a gyógynövény nem klasszikus népgyógyászati szer, virágos hajtásvégeit a népi gyógyászat nem is nagyon alkalmazta. „A galagonya egy ír orvosnak köszönhetően lett ismert, aki a 19. században csodaszert kezdett gyártani szívbetegeknek. A készítmény összetételét nem árulta el, a receptet titokban tartotta. Az alapanyagot az orvos családtagjai fedték fel el a doktor halála után, a galagonyát ezt követően kezdték szélesebb körben is használni szív- és érrendszeri problémák kezelésére” – mondja dr. Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész. A Szegedi Tudományegyetem docense kiemeli, hogy

a galagonya az egyetlen olyan gyógynövény, amellyel valóban hatékonyan kezelhető a szívelégtelenség, emellett pedig biztonságos is.

Ez azért fontos szempont, mert sok olyan növény van, ami ugyancsak hatásos, de azok jellemzően könnyen okoznak mérgezést. „A galagonya hatóanyaga a szívizomsejtekre hat, egy konkrét enzim működését gátolja. A szív­izomsejtek kalciumszintje ennek a blokkolásnak köszönhetően emelkedik, ami miatt áttételesen fokozódik az összehúzódó képesség” – magyarázza a szakgyógyszerész. 

Kép

Kép: Freepik

Jó helyen szól közbe 

Az összehúzódó képesség javítása azért fontos hatás, mert szívelégtelenségnél éppen erre van szükség, ezt érik el az erősebben ható, akár mérgezést is okozó gyűszűvirág-kivonatok is. „A gyűszűvirág túladagolásnál toxikussá válhat, galagonyából nem létezik olyan dózis, amit be lehet venni, és ártalmas lenne. Mivel hatására a szív összehúzódó-­képessége fokozódik, alkalmazásakor a betegek azt érzik, hogy javul a fizikai terhelhetőségük. Azt persze tudni kell, hogy a galagonya csak enyhébb esetekben jelent segítséget, súlyosabb szívelégtelenségnél nem elég hatásos” – emeli ki Csupor Dezső. Ismert az is, hogy a gyógynövény kedvező hatással van a szívritmus­zavarokra is, csökkenti azok kockázatát. Ez a szívelégtelenségre szintén használt gyűszűvirág hatóanyagaira nem igaz, sőt, azok még fokozzák is az aritmia rizikóját.

A galagonya nemcsak szívelégtelenség esetén hatékony, hanem javítja a szívkoszorúerek keringését, értágító hatása is van.

Enyhe vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkezik, amit ugyanazon enzimek gátlása révén fejt ki, mint bizonyos vérnyomáscsökkentők. Azt viszont itt is ki kell emelni, hogy a magasvérnyomás-betegségnél alkalmazott gyógyszerek hatását a galagonya nem éri el, a hipertónia kezeléséhez a gyógynövény nem elegendő. Azt viszont kimutatták vizsgálatok, hogy ha az előírt gyógyszeres kezelést hosszabb távon galagonyával egészítik ki, csökken a szíveredetű halálozások száma. Jó tudni azt is, hogy a galagonya hatóanyagai vízben és alkoholban egyaránt oldódnak, így hatékony a teája is: mivel megfelelő dózisa napi néhány gramm gyógynövénnyel elérhető, érdemes ilyesmit fogyasztani.  

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>