Amikor írom ezt a cikket, még 24 órája sincs, hogy életbe lépett a határzár (csak két negatív teszttel vagy két hét karantén terhével lépheti át a külföldön élő magyar állampolgár a magyar határt) – az alagút végét nem látjuk. Tartunk tőle, hogy jövő tavaszig nem találkozhatunk a szeretteinkkel. Magyar anyukák mesélték ma el, őket hogyan érinti ez.

A kétgyermekes Hajnalka Salzburg tartományban él párjával. Ápolónőként nem vehet ki bármikor szabadságot, ráadásul mindkét kisfia hallássérült, a kisebbiknek nyáron műtétje is volt. A nagyobb fiúcska nyáron ugyan nyaralhatott egy hónapot a Balatonboglár közelében élő nagyszülőknél, most azonban csak a videotelefon előtti sírás és a nagyszülők utáni vágyakozás marad.

A Felső-Ausztriában élő Alexandra kisbabája decemberben született, akit a karantén és a határzár miatt júliusban láthattak először a nagyszülők. A szeptember 1-jén életbe lépett intézkedés előtt Alexandráék épp haza készültek, mert a legjobb barátnőjének lesz az esküvője. Egy megismételhetetlen esemény, amiről lemaradnak. Egy élmény, amit az egymástól távol élő barátnők nem tudnak megosztani; és sok év múlva együtt nézegetni a fényképalbumot, egymásnak felidézve: Emlékszel, amikor…? Ehelyett majd azt fogják mesélni: „Ha ott lehettünk volna…!”

Alíz is Felső-Ausztriában lakik, de kisfiának édesapja Magyarországon, Veszprém megyében él. Alíz a nagyszüleihez minden hónapban haza szokott utazni, akik nemcsak a dédunokát várják, de ekkor érkeznek vendégségbe Alíz szülei és testvéréék is. „A nagy családi találkozókból mindannyian erőt merítünk.

Ezek a találkozások nem csupán programok, amelyek színesítik a hétköznapokat, hanem valójában az erőt adják az életünk küzdelmeihez.

Aki próbálta (márpedig márciustól sokan próbáltuk), tudja, hogy a találkozás Skype-on, chaten vagy bármilyen elektrotechnikai platformon nem ugyanaz, mint személyesen. Mi, felnőttek is szenvedünk az elmaradt ölelések miatt, de a gyerekeink direkt módon is kimutatják a hiányukat: feszültek, sírnak, látszólag indokolatlanul toporzékolnak, hisztiznek. Mi, szülők pedig tehetetlenek vagyunk: nem tudjuk nekik megadni a személyes találkozás örömét a nagyszülőkkel.”

A döntéshozók nincsenek könnyű helyzetben: egy világjárványt kell megfékezni. Tudjuk, hogy mindannyiunk immunrendszerét erősen nyírbálja a stressz. A határzár, illetve a beutazási korlátozás bejelentése a legtöbb külföldön élő magyarnak nagy szomorúság. Bele sem tudunk gondolni, hogy mostantól tavaszig(?) ne találkozhassunk a szeretteinkkel. Az eddig megjelent tanulmányok alapján úgy tűnik, hogy a vírusterjedés megállításának egyik hatékony eszköze a maszkviselés minden nyilvános helyen. Százszor, ezerszer inkább választanánk a szigorúan betartatott maszkviselési kötelezettséget, mintsem a Magyarországra, közeli rokonokhoz utazás korlátozását.

Adrienn arról mesélt, hogy a kislánya márciusban, amikor kezdődött a határzár, négy hónapos volt. A karantén feloldása után Adriennék olyan gyakran mentek a nagyszülőkhöz, amilyen gyakran csak tudtak. A szépen alakuló nagyszülő–unoka kapcsolat most újra csorbát szenved. Náluk is lesz esküvő a családban, és ők is le- és kimaradnak.

A következő időszakban elmaradó családi találkozások fájó hiányáról kivétel nélkül minden megkérdezett anyuka beszámolt ma nekem. Vannak azonban speciális esetek is.

Marianna szeptember közepére várja kisbabája érkezését. Daganatos beteg apukájának a legnagyobb álma, hogy unokáját megismerhesse.

A nagyszülők Baja közelében laknak, vagyis a jelenlegi rendelkezés értelmében kevés az esély a találkozásra, hiszen Mariannáék csak a karantént vállalva vagy két, Magyarországon elvégzett (személyenként és darabonként sok tízezer forintba kerülő) teszt birtokában utazhatnának be, és mozdulhatnának ki Magyarországon. Egy kisgyerekes családnak, még ha osztrák fizetése is van a szülőknek, nem kevés anyagi áldozatot jelentene egy ilyen erősen megnehezített beutazás. (Aki Ausztriában dolgozik, annak igazából majdnem lehetetlen a kivitelezése, főleg, ha a szabadságait már a karantén alatt el kellett használnia.)

Emerenciáék rokonsága Zirc mellett lakik. Ő azt mesélte, amikor a négyéves kislánya megértette, hogy most újra nem lehet menni a 86 éves dédihez, sírógörcsben tört ki, és azt kiabálta, haragszik a vírusra. Egy Sankt Pölten-i anyuka úgy érzi, a járvány nemcsak egzisztenciális nehézségeket hozott, de ugyanolyan szintű lelki károkozást is.

Tulajdonképpen mindannyian érezzük a válság nehézségeit a bőrünkön, hiszen kiemelkedően fontos az életünkben a család, a rokoni és baráti kapcsolataink. És most ezek is veszélybe kerültek.

Az agyi érkatasztrófa a leggyakoribb neurológiai betegség: világszerte évente 9 millióan, Magyarországon körülbelül 20–40 ezren kapnak stroke-ot, azaz minden félórában történik egy agyi infarktus. A stroke, amelyet a köznyelvben gutaütésnek, szélütésnek, pontatlanul agyvérzésnek is neveznek, egy hirtelen kialakuló agyi tünetegyüttes, amit az agy vérellátás-zavara okoz.

A stroke-nak több fajtája is létezik, a leggyakoribb az ischemiás stroke, azaz agyi infarktus, ami az erek elzáródásának következménye: az agyszövetek nem jutnak vérhez, ezért elhalnak. Maga az infarktus ennek a gyorsan lezajló folyamatnak a végállapota. Az esetek maradék 20%-ában érfalrepedés, ismertebb nevén agyvérzés következik be, ami tehát csak a stroke egy ritkább fajtája. Kialakulásában közrejátszhat az egészségtelen életmód, az elhízás, a dohányzás és a mozgáshiány is, emellett olyan klasszikus kardiovaszkuláris betegségek is hozzájárulhatnak, mint a magas vérnyomás, a diabétesz és a szívritmuszavar. Emiatt leginkább ötven év felettiek veszélyeztetettek, de csecsemő- és gyerekkorban is előfordulhat valamilyen érgyulladás következtében. A tízen- és huszonévesek körében viszont elég ritka, és jellemzően más okozza.

Kruchió Evelin elsős gimnazista volt, amikor korcsolyázás közben elesett, és olyan súlyosan beverte a fejét, hogy stroke-ot kapott.

„Nem éreztem a karomat, és amikor megszólaltam, a beszédem teljesen érthetetlen volt, nagyon megijedtem” – emlékezik vissza. A baleset után kórházba szállították, ahol infúziót kapott, majd mélyaltatásban tartották, három napig azonban nem tudták megállapítani, mi okozza a tüneteit.

Evelint fél évig kezelték a kórházban, de rehabilitációja ezután is folytatódott: gyógytornász, konduktor, logopédus foglalkozott vele. „A stroke derékba törte az életemet, mindent újra kellett tanulnom” – meséli. A baleset után a korábban aktívan sportoló lány egy időre kerekesszékbe került, plasztikai műtéten esett át, abba kellett hagynia a gimnáziumi tanulmányait, barátai közül sokan eltűntek mellőle. Járása és beszéde még nem jött helyre teljesen – előfordult, hogy afáziája miatt megkérdezték tőle, magyarul beszél-e. Eleinte sokat sírt, aztán rájött, muszáj pozitívnak maradnia és célokat tűznie maga elé: pár évvel ezelőtt esti tagozaton leérettségizett, idén nyáron pedig ékszerbecsüs képesítést szerzett. Mivel kicsit nehezebben megy neki az írás, ezért amikor a vizsgáira készült, diktafonra mondta fel az anyagot.

Kép

Kruchió Evelin - Kép: Fekete Fanni

Állapota sokat javult az utóbbi években. Nemrég egy úgynevezett robotterápián vett részt, amely során egy érzékelőkön alapuló 3D-s gépet irányított a karjával, ez szintén eredményesnek bizonyult, a költségek miatt azonban csak egy hónapig tudott járni rá. Rokkantnyugdíjából nem sok mindent tud fedezni, így felépülése után rövid idővel munkakeresésbe kezdett: eleinte egy teaházban, majd egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató kávézóban és futárszolgálatnál dolgozott, jelenleg pedig egy szórakozóhely ruhatárosa. Az elhelyezkedésben stroke-ja nem jelentett akadályt. Szabadidejében sokat sportol, eljár kondizni, háromkerekű biciklivel közlekedik és lovagol. Utóbbi nemcsak kikapcsolódás, hanem terápia is: többek között fejleszti az egyensúlyérzékét és javítja a tartását.

A stroke első helyen áll a tartós rokkantságot okozó megbetegedések listáján, és a szívinfarktus után az agyi infarktus követeli a legtöbb halálos áldozatot, pedig ha időben észlelik, megállítható az agyszövetek károsodása.  Csakhogy az esetek 80%-ában nem jár fájdalommal, így nehezebb felismerni.

„Stroke gyanúja esetén kérjük meg a beteget, hogy emelje fel a két karját. Ha nem tudja megtartani, akkor valószínűleg agyi érkatasztrófát szenvedett” – hívja fel a figyelmet dr. Gunda Bence Barna, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika adjunktusa, aki arra is figyelmeztet, a fent felsorolt tünetek esetén azonnal hívjunk mentőt, mert ez egy sürgősségi állapot, ami azonnali beavatkozást igényel. Egy nagy érelzáródásnál percenként 100 000 idegsejt hal el. A további agyszövetek károsodásának megállítására mindössze pár óra áll az orvosok rendelkezésére, ezért fontos, hogy időben megkezdjék kezelését. Elsősorban infúzióval adott vérrögoldóval, nagyobb ér elzáródásakor katéteres eljárással kiegészítve próbálják helyreállítani a keringést. Előbbinél négy és fél, utóbbinál hat óra a terápiás időkorlát.

Tizenkét évesen kapott stroke-ot Pekárik Luca, akinél AVM betegsége miatt kialakuló aneurizma, azaz egy kitágult érszakasz megrepedése okozta az agyvérzést.

„Egy röplabdameccsen játszottam, és amikor nagy erőt fejtettem ki, egy ér elpattant az agyamban. Olyan hatalmas fájdalmat éreztem, mintha kalapáccsal fejbe ütöttek volna, szédülni kezdtem és hánytam, majd a bal oldalam lebénult” – meséli. Az Amerikai úti idegsebészeten négy napig volt intenzív osztályon, majd öt hetet töltött a gyermekosztályon. A stroke-ot csak azért élte túl, mert a vér az agytörzsi terület felől elfolyt az agykamrába. Ám fennállt a veszélye egy újabb agyvérzésnek, ami végzetes is lehetett volna, ezért az orvosok a műtét mellett döntöttek. Elsőre nem sikerült teljesen elzárni az érintett érszakaszt, ezért egy második operációra is szükség volt.

Kép

Luca nehezen élte meg, hogy a műtéte miatt egy foltban leborotválták a haját – Kép: Pekárik Luca

A vér felszívódásával javulni kezdett állapota, de bal oldala még sokáig volt gyenge. „Nem tudtam felemelni egy pohár vizet, sem lábra állni, ezért nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam” – folytatja Luca, akinek az izmai az ágyhoz kötött idő alatt elsorvadtak, és egy hónap alatt tíz kilót fogyott. A kórházban gyógytornász segített neki újra megtanulni járni. Hazaengedése után két héttel már visszatérhetett az iskolába, de az agyvérzés nem múlt el nyomtalanul: azóta diszgráfiás, és a stroke felerősítette hiperaktivitását. Figyelemzavarára és fejfájására gyógyszert szed, alkoholt nem ihat, a fél éves kihagyás miatt pedig abba kellett hagynia a röplabdát. Helyette a tanulásra koncentrál; kilencedik óta kitűnő tanuló. Bal lábára egy ideig sántított, ám ez már nem észrevehető, bal karja viszont a gyógytornának köszönhetően erősebb, mint a jobb.

Luca 16 éves koráig évente járt kontrollra, hamarosan megint ellenőrzik állapotát. „Nagyon izgulok, mert a stroke bármikor újra megtörténhet” – osztja meg aggodalmát a lány, aki vitaminokkal, egészséges táplálkozással, sportolással próbálja megelőzni a bajt, és Evelinhez hasonlóan igyekszik pozitív maradni. „Elfogadtam a történteket: ha nem így tennék, megkeserítené az életemet.”

„A méhes számomra a várakozás helye. A dicsőség előcsarnoka. A siker és a sors és a démonok nem vonzanak többé.
A siker számomra olyan, mint a madarak éneke. A szirének zenéje. Varázslat és csábítás és bűbáj, édes és halálos. Az odüsszeuszi próbát megálltam. Hallottam őket, de nem csábítottak el.
A dicsőség éneke olyan, mint a tücsöké. Mint a méhek zsongása. Semmi varázs. Semmi édesség. Mélyen, mélyen egyhangú és szelíd.”
Hamvas Béla

Az ember az őt körülvevő világot kihasználja, szétdúlja egy olyan célért – a profitért, a sikerért, a hatalomért –, amely aztán őt boldogtalanná, otthontalanná és magányossá teszi. Alkotás vagy rombolás, adás vagy elvétel, szolgálat vagy kihasználás.

A méhesgazda segítségével kitárul előttünk egy önmagában tökéletesen működő társadalom rejtelme, a méhek titokzatos élete, törvényszerűségei, a méhes világa. Ezek a megfigyelések, egyszerű tények és tudományos kísérletek eredményei segítenek bennünket a rácsodálkozásban, visszatalálni a harmóniához, a csendhez, a megváltott élethez.

Hogyan kommunikálnak a méhek? Mit jelent a táncuk a naphoz? Vajon gondolkodnak-e? (Igen.) Hogy születik meg egy döntés, választás az életük fontos pillanataiban? Mi az összefüggés a Föld és Hold távolsága és egy méhcsalád teljesítménye között? Mi tart össze egy méhcsaládot, és mit jelent a társ számukra?

Kinyitjuk az ajtót erre a világra a méhesgazda rövid meséi révén.

Kép

A méhek életének tanúságtétele által olyan örök emberi értékek közé léphetünk be szemlélőként, mint az összefogás, egység, közösség, önfeláldozás, kommunikáció, áldozat, szolgálat, türelem, a jó ismerete és az abban való kitartás.

Ezek az értékek jelennek meg a népi énekekben is előadóművészek tolmácsolásában, szép harmóniát alkotva…

Zavarba ejtő lesz ennyi idő elteltével találkozni osztály- és szülőtársakkal, tanárokkal, büfés és konyhás nénivel, karbantartó bácsival és edzővel. Aztán fura lesz elhadarni a mögöttünk hagyott időszak el nem mesélt sztorijait, ventillálni a társunkul szegődött szorongást, frusztrációt. És persze kihívás lesz újra rendszerbe szedni, keretek közé rendezni felfordult ritmusú életünket, újra becsöngetések és szünetek, különórák és számonkérések rendjébe illeszteni napjainkat.

És itt van a nagy, választ váró szülői kérdés: mivel indítsuk útjukra csorbacsík, szeleburdi kis elsősünket és a kamaszainkat, akik a szülői tekintélyt koruknál fogva megkérdőjelezik, és a mindenkori keretrendszereket (igen, a járványügyi előírásokat is) életkori sajátosságukból fakadóan túlzó felnőttes hülyeségnek tartják?

Hogyan tegyük érthetővé számukra, hogy nem lehet azzal a fesztelenséggel, lazasággal nekiindulni a találkozásoknak a barátaikkal, mint máskor, hogy most tényleg nem unalmas szülői okoskodás a búcsúzáskor odamondott „vigyázzatok magatokra!”- intés? Hogyan tudatosítsuk jól – természettől fogva bizakodással teli életüket meg nem nyomorgatva –, hogy most azzal, ha kezet mosnak, ha rendszeresen nyitogatják a zsebükbe csúsztatott fertőtlenítőszeres tubust, és ha felveszik – és persze szabályosan veszik fel és szedik le – a méretükre szabott maszkot, azzal nemcsak magukat, de szüleiket, nagyszüleiket és az egész osztályközösséget védik? Hogyan kössük lelkükre, hogy most tényleg ne egyenek egymás uzsijából, ebédjéből, mert abból talán nemcsak nátha, hanem jóval komolyabb baj is származhat?

Vajon mikor járunk el felelős szülőként: ha gyermekünket naponta sokkoljuk az egyébként is rájuk ömlő vírusveszéllyel és a szabályok sulykolásával, vagy ha hagyjuk őket kicsit (ki tudja, meddig?) levegőhöz jutni a maszk mögött?

És vajon milyen hatással lesz rájuk hosszabb távon a környezetükben lévő sok bizonytalan, szorongó felnőtt, és a hírekből feléjük áradó állandó fenyegetettség-érzés? Hogyan tudunk a kétségben egységet mutatni, a bizonytalanságban hitet és erőt sugározni? Az idei év nagy feladványa ez szülőknek, pedagógusoknak egyaránt.

Tengernyi kérdés kavarog most bennünk, amelyeket nap mint nap, a koronavirus.gov.hu reggeli aktuális hírei szerint hol biztatóbb, hol borúsabb hírekre virradva kell mérlegre tennünk szülőként. Egy biztos, a gyerekeknek – még több testvérrel együtt felnőve is – nagyon hiányoznak már a baráti kapcsolatok, a tanári minták és az offline kínált szellemi-lelki táplálék.

Így aztán, mint akik járni tanulnak, bizonytalan léptekkel, de bizakodva elindulunk, szülők és gyerekek, e különös tanév felé. Amiben reménykedhetünk, az a Jóisten gondviselése, az anyai intuíció, a közösség felelősségérzete, no meg az orvostudomány mihamarabbi adekvát válasza erre a különös vírusra – amely, ha zabolázhatatlan életünk megzabolázásaként tekintünk rá, még az isteni gondviselés eszköze is lehet.

Voltak sporttáborok, kézműves táborok, és idén először tanulást elősegítő táborok is. Kirándulások, kalandparkok, kerékpártúrák, kézműves foglalkozások, sorversenyek színesítették a gyerekek tábori életét. A mai gyerektáborokban már az önismereti foglalkozások is gyakran szerepelnek a programkínálatban, ugyanakkor az Ökumenikus Segélyszervezetnél a tábor szó mellett mindig ott található egy jelző: „fejlesztő”. Mit takar vajon ez a szó?

Akit bántanak, az maga is bánt

A tábor a nagy barátságok és nagy összeveszések helyszíne.

A gyerekek személyisége, családi háttere, sérüléseik lenyomata kegyetlen őszinteséggel tör elő a különböző tábori programok alatt.

A Segélyszervezet szociális szakemberei azért kísérik figyelemmel ezeket a programokat, hogy észrevegyék ezeket a problémákat, és segítsék a gyerekeket abban, hogy tudjanak változni.

A medencében fürdőzés könnyen tud átalakulni víz alatti bosszúk helyszínévé. Egy ártatlannak tűnő társasjáték közben elhangzó gúnyos szavak hatalmas sebeket ejtenek. Bántják egymást, mert őket is bántották, és azt tanulták meg, hogy csak úgy lehet túlélni egy-egy szituációt, ha ő az erősebb, ha övé az utolsó szó. 

Az Ökumenikus Segélyszervezet szociális szakemberei ezekben a helyzetekben jelen vannak. Beavatkoznak, kérdeznek, megállítanak helyzeteket, és ha szükséges, hosszú beszélgetés követi az eseményeket. Beszélgetések, ahol megérthetők a helyzetek. Beszélgetések, ahol a gyerek azzal találkozik, hogy nem kell félni, nem lesz hangos szó, de azt is érzékeli, hogy hol vannak a határok, amiket nem léphet át.

Kép

Az éjszakák mély titkokat fednek fel

Az estéhez közeledve a gyerekek mindig megelevenednek. Mindenki vagány. Elhatározzák, hogy sokáig fent lesznek, átbeszélgetik majd az éjszakát. A táborvezető fejében folyamatosan az jár, hogy vajon mikor fognak majd elaludni a gyerekek, vajon átszöknek-e a fiúk a lányokhoz, meddig játszanak a telefonjukkal a fiatalok, hogyan lehet majd őket felkelteni reggel…

De az éjszakáknak van egy másik oldala is. Tíz-tizenkét éves fiúk, akik nem mernek elaludni a sötétben. Ahogy lekapcsolódik a villany, átmennek egymás ágyába, és együtt alszanak el, csak így érzik magukat biztonságban.

Van, ahol egész éjszaka égnie kell legalább egy kislámpának, csak akkor szűnik meg a félelem.

A másik szobában egy tizenkét éves lány telefonon igazítja el otthonmaradt kisebb testvéreit. Kérdezi, hogy vacsoráztak-e, lefürödtek-e már. Leülünk beszélgetni és ekkor derül ki, hogy nem azért lógott egész nap a telefonon a lány, mert a közösségi média számára érdekesebb a tábori programoknál, hanem mert ő gondoskodik a testvéreiről, illetve a nagyobb testvérek gyerekeiről is. Elmondja: nagy teher ez neki. A táborba is nehezen jött el, mert aggódik, távollétében mi lesz otthon.  

A következő szobában egy kisfiú meséli el szomorúan, hogy anya már harmadik napja nem hívja fel őt telefonon. Biztos sok a dolga. Nyugtatja magát. Megpróbálom én felhívni. A telefon kicseng, de nem veszik fel. Biztos altatja a picit. Nem baj, majd holnap sikerülni fog – mondja ő, mintha engem és magát is ezzel szeretné megnyugtatni.

A reggel is tartogat „meglepetést”. Az egyik legvagányabb lány, tizenkét éves – aki folyamatosan kritizálja a többieket, sokszor undok – bepisilt.

A betegségére fogja. Epilepszia. Hívjuk az otthont, ahonnan érkezett. Erről ők sem tudtak, de a szakmai egyeztetések során kiderül, hogy a kislány és az édesanyja is súlyosan bántalmazott volt. Elmenekülésük előtt gyakran előfordult, hogy éjszaka a félelem miatt bepisilt. A délelőtti stábmegbeszélésen megtervezzük a következő lépéseket és az éjszakát. A lánnyal beszélünk, megnyugtatjuk, hogy nem történ semmi baj. Nem szidjuk meg, nem kérjük számon. Támogatjuk, megértjük és odafigyelünk rá. Munkatársunk este majd megnyugtatja, beszélget, mesét mond. Az ágy tisztítását is megszervezzük, ha szükség lenne rá: amikor kinti foglalkozás lesz, akkor lesz az ágycsere. Figyelni kell arra, hogy a többi gyerek ezt ne tudja meg. 

Kép

Önismereti jellegű foglalkozások, ahol fontosnak érzik magukat a gyerekek

Katus Attila – több más híres ember mellett – rendszeres vendége a táboroknak. Közvetlen a gyerekekkel. Nyíltan beszél a hátrányokról, a nehézségekről. Bevonja a gyerekeket az előadásába. Szemléltet, kérdez. Látszik a csodálat a gyerekek tekintetében. Egy kézzelfogható példakép, aki megérinthető, aki világbajnok, aki az értékekről, a lehetőségekről, a küzdelemről és a sikerekről beszél. Az előadását közös torna és egy nagy focimeccs zárja. Természetesen mindenki Attilával akar lenni.

Este újabb csoportos beszélgetés, ahol kiderül, hogy a gyerekek által elképzelt álomnőnek vagy álomférfinek van egy nagy háza.

A flipchart tábla papírjára mindenképpen le kell írni azt is, hogy a nagy házban van áram, és télen meleg. Valamint azt is írjuk fel, hogy nem a kútról kell hozni a vizet, azt is vezessük be. Hamar előkerül a sok pénz mint elérendő cél, de szinte azonnal előkerül az is, hogy az álompár szeresse egymást, és ne veszekedjenek. Legyenek majd gyerekek, de ne most, hanem majd később, hogy együtt is lehessenek közös élmények. Komoly témák, mély gondolatok gyerekektől. Érvelnek, vitatkoznak, megnyílnak. Gondolatok fogalmazódnak meg, amelyeket meg tudunk erősíteni, tovább tudunk vinni.

Munkatársak és a nap végi beszélgetés

A gyerekek elcsendesedésével a munkatársak számára még nincs vége a napnak. Pedig ők is pihennének már, de a gyerekek szempontjából a következő egy óra nagyon fontos. A csapat átbeszéli a napot. Előjönnek a nehéz helyzetek, szituációk. Ezeket elemzik, és minden egyes történés mint kis mozaikdarab elkezd a helyére kerülni. Javaslatok születnek. Végigbeszélik, hogy holnap kire hogyan kell figyelni, kihez hogyan kell viszonyulni, kit miben kell erősíteni.

A táborok első két napja a bizalomépítésé. Az Ökumenikus Segélyszervezet szakemberei olyan kapcsolat kialakítására törekednek, amely a tábor további szakaszában már felhasználható arra, hogy a gyerekek megnyíljanak, hogy a fegyelmezés ne félelmet keltsen, hogy a gyerekek pozitív férfi és női szerepeket lássanak a munkatársakon keresztül. Olyan szerepmintákat, amiket szívesen követnek. 

A kimondott mondatoknak súlya van

A tudatos fejlesztőmunka különleges odafigyelést igényel, az ördög ugyanis mindig a részletekben rejlik.

Egy táborba megérkezett a kézműves szakember. Elmondta a gyerekeknek, mit kell majd csinálni, milyen eszközt hogyan kell fogni, stb. Az egyik munkatárs ezek után megszólal: „Ha nem figyeltek oda, nem fog sikerülni a nyaklánc.” A mi táborunkban ennek a következőképpen kell elhangoznia: „Tudjuk, hogy nagyon oda fogtok figyelni, és nagyon ügyesek lesztek!”

Hiszünk abban, hogy a gyerekek képesek a pozitív változásra. A táborainkban a tanulás, a fejlődés, az együttműködésekben, közösségekben rejlő erő értékként jelenik meg. A játékok és a programok pedig eszközök, hogy a gyerekek egy kicsit másként menjenek haza.

Kép

Vége a tábornak – hogyan tovább?

Könnyes búcsú, nagy ölelések, hosszú integetés, ameddig a gyerekeket szállító busz el nem tűnik a látóhatáron túlra. De ezzel még nincs vége tábornak. A munkatársak összegeznek és egyeztetnek azon intézmény munkatársaival, ahonnan jöttek a gyerekek. Tanodák, családok átmeneti otthonai, közösségi terek, jelenlét-pontok. De nem a következőket mondjuk el: Anna nem volt hajlandó lefeküdni időben, Zsolt megint mindenkit cikizett, hanem fejlesztési irányokat fogalmazunk meg, mert az Ökumenikus Segélyszervezet táborai részei a gyerekek egész éves fejlesztési folyamatának. Anna képes volt letenni a mobiltelefont, és nagyon szeret a felnőttekkel beszélgetni és tanulni akkor, ha rá irányul a figyelem. Zsolt nagyon kitartó, végigcsinálta a 20 km-es kerékpártúrát. Nem adta fel, és kiderült róla, hogy nagyon jól táncol, jó mozgása van. Érdemes lenne ebbe az irányba mennie tovább.

A felmérés eredményei alapján a családok és az intézmények felelősséggel tekintenek a rájuk bízott gyermekekre. A családokban és az iskolákban van igény a fejlődésre a hatékonyabb nevelés érdekében, ugyanakkor hiányosságaikkal és az akadályokkal is tisztában vannak. A szülők és pedagógusok figyelik egymás nevelési elveit és módszereit, amelyek nagyrészt fedésben állnak.

A családokban igyekeznek odafigyelni egymásra, a legtöbben közös programokat szerveznek, gondoskodnak a hasznos időtöltésről. A gyerekekkel közös programokra, a játékra, és a közös otthoni tanulásra fordított idő mennyiségében nincs szignifikáns eltérés családi háttér, például a különböző végzettségű szülők szerint. A családon belüli kommunikáció elsősorban a napi rutinra és az iskolai feladatokra szorítkozik.

Amennyiben a szülőknek nem áll módjában a gyermekre vigyázni, vagy egyéb segítségre van szüksége, elsősorban a nagyszülőkhöz vagy az idősebb testvérekhez fordulnak, de a nevelésbe bevont személyek között a pedagógus tanácsa, segítsége is meghatározó.

A szülők törekszenek arra, hogy megfeleljenek a jó szülőkkel kapcsolatos elvárásoknak, de szeretnék, ha gyakrabban megbeszélhetnék a pedagógusokkal a gyerekekkel kapcsolatos tapasztalataikat. Fontosnak tartják a gyermek biztonságos és értelmes médiahasználatát, ehhez azonban külső segítséget igényelnek. Ennek szükségességét a pedagógusok is kiemelik, sőt, ők ezt látják a legégetőbb teendőnek. A gyermeknevelési ismeretekkel, tanácsadással kapcsolatos potenciális támogatási formákat a szülők kevésbé érzik szükségesnek, a tanítók ugyanakkor erősen javasolják ezt a családok számára, amelynek megvalósítását szakemberre bíznák. A szülők több segítséget szeretnének az otthoni tanulásban, a házi feladat ellenőrzésében és gyakorlásban, valamint abban, hogy a gyermekek értelmes és biztonságos szabad­idős tevékenységeiket biztosítsák tanév közben és a szünetekben is.

A pedagógusok szerint a szülők nagy többsége (94,4%) alapvetően együttműködő az iskolával. A szülők leginkább abban szeretnének segítséget kapni, hogy a pedagógusokkal gyakrabban megbeszélhessék a gyermekükkel kapcsolatos tapasztalatokat.

Erre leginkább a szülői értekezletek és a személyes találkozások adtak alkalmat. A járványhelyzet előtt a pedagógusoknak alig fele (48%) tartotta a kapcsolatot a szülőkkel a közösségi oldalakon és 29 százalékuk e-mailen. A digitális eszközök használata a felmérés idején, idén januárban inkább problémaként jelent meg a szülők és a tanítók részéről egyaránt.

Kép

A megkérdezett szülők többsége szerint az általuk és az iskola által preferált nevelési értékek között nincs jelentős eltérés. A pedagógusoknak szintén háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy a családi és az iskolai nevelési elvek összhangban vannak. A szülők az öt legfontosabb tulajdonságnak a felelősségérzetet, a családcentrikusságot, az önállóságot, az őszinteséget és az udvariasságot, jó modort tartják. A pedagógusok számára az öt legfontosabbnak értékelt tulajdonság: felelősségérzet, őszinteség, önállóság, önzetlenség, segítőkészség, mások elfogadása. A tanítók 98 százaléka az iskolát szigorúbbnak tartja, mint a szülői nevelést, ezzel az állítással azonban a szülőknek csak 38,5 százaléka ért egyet.

A gyermeknevelés során jelentkező speciális kihívásokat számba véve a szülők által leggyakrabban említett nehézség a szülők válása volt, illetve az iskola vagy osztály váltása. A pedagógusok számára a magatartási problémák (agresszió, indulatosság, csúnya beszéd, fegyelmezetlenség, szóbeli bántalmazás stb.) okozzák a legnagyobb nehézséget. Ugyanakkor a pedagógusok több mint 75 százaléka elégedett volt az osztályában tanulók szorgalmával, magatartásával és képességével.

A kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy a családi és az iskolai nevelés egyaránt a közös tevékenységeken és a hatékony kommunikáción múlik.

A szülők és a pedagógusok közös erőfeszítéseket tesznek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében, a hiányosságukat felmérik, de különbözőképpen látják a nevelési és fejlesztési lehetőségeket. A pedagógusok inkább az általános szülői kompetenciák fejlesztését javasolják (nagyobb odafigyelés, több és sokoldalú kommunikáció, gyermeknevelési ismeretek gazdagítása). A szülők viszont a gyakorlati feladatokban igényelnek segítséget, így az otthoni tanulásban, a korrepetálásban vagy tehetséggondozásban, illetve a szabadidő értelmes eltöltésében. Az igények és problémák megbeszélését mindkét oldal a személyes és rendszeres kapcsolattartásban érzi a leghatékonyabbnak. 

Készült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért együttműködésével.

Emlékszem, Ginát egy volt osztálytársa ajánlotta nekem, miután megdicsértem a haját, és azonnal le akartam csapni a fodrászára. Már az is furcsa lehetett volna elsőre, hogy nem említi Gina egészségi állapotát. Annyira jó élmény volt a fodrászkodás, hogy azóta én is ajánlottam őt, és nekem sem jutott eszembe soha, hogy hozzátegyem: Gina egyébként hallássérült.

– Mikor kezdett gyanús lenni a szüleidnek, hogy nem hallasz jól?
– Három hónapos voltam, amikor édesanyámnak feltűnt, hogy nem reagálok a hangokra, zajokra. Azonnal elvitt orvoshoz, de ők azt javasolták, hozzanak vissza egyéves koromban. Ekkor aztán megállapították, hogy 90 decibel hallássérült vagyok, ami a súlyos hallássérültség tartományának a legszéle. Édesanyám úgy emlékszik vissza, hogy három hónapos korom előtt még reagáltam a hangokra, nem tudni pontosan, miért veszítettem el a hallásom, nem voltam megfázva sem akkoriban.

– Az orvosok mit tanácsoltak az anyukádnak?
– Azt, hogy adjanak intézetbe, ne bajlódjanak egy ilyen problémás gyerek nevelésével, mindenkinek jobb lesz ez így. De anyuék szerencsére hallani sem akartak erről a lehetőségről.

Bár nagyon sokszor megkapták az oktatási intézményekben, hogy nekem igazából nem itt lenne a helyem, én egész életemben ép, halló társak között szocializálódtam. És ebből csak előnyeim származtak.

– Ha nem hallottad, amit a tanító néni mondott, hogy tudtad elvégezni az iskolát?
– Először is, ez nekem egyedül soha nem sikerült volna. A szüleim fáradhatatlan munkájának köszönhetően megtanultam tökéletesen szájról olvasni. A jobb fej tanárok igyekeztek erre figyelni, hogy akkor beszéljenek, ha szemben állnak velem. Tollbamondás helyett le kellett másolnom a szöveget és nyelvtani feladatokat kellett megoldanom. Az alsó tagozatos osztályfőnököm végig korrepetált, és iskolakezdés előtt részt vettem egy év felzárkóztatáson. Be kell vallanom, hogy sokszor lusta voltam tanulni, nehéz volt megtalálni a motivációt, mert azért előfordult, hogy nem értettem meg a tanárokat, vagy egyáltalán nem tudtam követni, miről van szó. Amikor hazamentem az óvodából vagy az iskolából, anya mindennap foglalkozott velem három-négy órát. Hallgattunk a magnón különféle hangokat, szirénát, kacsahápogást, kutyaugatást, macskanyávogást, így fejlesztettük a hallásom, ezt követően pedig az iskolában tanultakat ismételtük.

Kép

Kép: Georgina

Van néhány videofelvétel a gyerekkoromból, és szívszorító, ahogy próbálom megérteni, amit a szüleim mondanak nekem, ahogy szinte rá vagyok tapadva a szájukra, és amikor válaszolok nekik, anyukám folyamatosan kijavít. Amikor meglátom saját magam beszélni kiskoromban, és nem értem meg saját magam, elkap a sírás, hogy anyáék ilyen türelmesek voltak velem. Én nem tudom, hogy végig tudnám-e csinálni ugyanezt. Mivel ennyi energiájukba kerültem, nem is vállaltak több gyereket, pedig anyukám tizenkét évig otthon volt velem.

– Gondolom, idegen nyelven nem tanultál.
– Anyukámék ezt az egyet bánják, ugyanis fel voltam mentve a nyelvórák alól. Ennek ellenére többnyire bejártam angolra, és szerencsére ezért meg tudom értetni magam egy-egy külföldi vendéggel.

Szájról olvasva meg tudnék tanulni szinte bármilyen nyelven, ugyanúgy, ahogy magyarul megtanultam.

– És milyen jelenleg a hallásod állapota? Most is viselsz hallókészüléket?
– Igen, anélkül nem hallanám meg, hogy mikor kezdesz el beszélni. Így azt érzékelem, hogy beszélsz, csak azt nem értem, hogy mit mondasz, ehhez kell a szájról olvasás.

– Amikor először találkoztam veled, emlékszem, az ejtett ámulatba, hogy mennyire energikusan beszélsz. Ezáltal alig tűnik fel, hogy valami mintha nem a megszokott módon hangzana.
– Vannak azért így is olyan hangok, amiket nem tudok kimondani: a dzs, gy, ty különösen nehéz nekem, de szerencsére nem sok magyar szó kezdődik ty hanggal. Tyúkot nem sokszor vásárolok (nevet). Nagyon sokan mondták már nekem, hogy mennyire jól beszélek, és én is érzékelem, hogy ők nem tudnak ilyen pontosan beszélni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fejlődhetnék folyamatosan, csak hát a felnőtt életben erre nehéz időt szakítani.

Kép

Kép: Georgina

– De azért a jelbeszédet ismered, gondolom.
– Nem. (nevet) Nem engedték anyáék, hogy megtanuljam, mert azt mondták, könnyebb lett volna ráállni arra, és ezért nem akarták.

Ha megtanultam volna a jelbeszédet, most nem lennék itt, veled sem tudnék beszélgetni, csak a hallássérültekkel.

– Felfoghatatlanul szűk világ lenne ahhoz képest, hogy most zökkenőmentesen kommunikálsz az ország egyik legnevesebb fodrászszalonjában a vendégekkel.
– Hát igen, tényleg el sem tudom képzelni. Eleve nem hiszem, hogy topstylist fodrász lennék Hajasnál, ha nem a szüleim gyereke vagyok. Ráadásul a párválasztás is sokkal nehezebb lenne. Eddig csak halló párjaim voltak, akik persze sokat segítettek, amiben tudtak. Nem mintha sok mindenben segítségre szorulnék, de néha azért jól jön, ha egy időpontot csak telefonon lehet lefoglalni, elintézik helyettem. Kamasz koromban nagyon féltem a fiúktól, nem mertem sokáig megszólalni, zavarban voltam, és ez a mai napig rám tud törni, sosem múlik el igazán. Bezzeg a barátnőim sokat profitáltak belőlem, sokszor megkértek egy-egy buliban, hogy olvassam le, miről beszélnek az aktuálisan kiszemelt srácok öt méterrel arrébb.
Egyébként nem teljesen alaptalan a félelmem az elutasítástól: pár éve volt egy online társkeresős randim, ahol néhány szó után rám förmedt a srác, hogy miért beszélek így. Mondtam neki, hogy hallássérült vagyok, elfelejtettem szólni. Mindig le szoktam írni, de akkor valahogy tényleg kiment a fejemből, hogy megemlítsem. Erre sarkon fordult, és ezt mondta: Elég nagy hiba.
Egyszer előfordult, hogy anyukámnak a hangja alapján nem volt szimpatikus az akkori udvarlóm.

Óva intettek tőle, azt mondták: sajnos, te nem hallod a hangját, hogy mennyire szörnyű stílusban beszél. Éppen ezért mindig kikértem a szüleim véleményét az aktuális udvarlót illetően.

– Szeretsz filmeket nézni? 
– Legelőször éppen a Vaklárma című klasszikust tudtam megnézni felirattal videokazettán. Emlékszem, mennyire boldog voltam. Ma már sokszor az is feltűnik a szereplő szájáról olvasva, hogy nem pont azt írják a feliraton, ami elhangzott. Ugyanannyi filmet nézek, mint egy átlagember, csak zenét nem hallgatok soha. Egy szopránénekesnő hangját például sipákolásnak, nyávogásnak hallom, borzasztó számomra. De ha helyrehozták volna a fülem, akkor állítólag még énekelni is megtanulhattam volna. 

Kép

Kép: Georgina

– Volt erről szó valamikor, hogy egy műtét segítségével te is halló lehetnél?
– Az elmúlt éveim azzal teltek, hogy orvosról orvosra járkáltam, mert hirtelen rám törő szédülési rohamok gyötörtek. Ha reggel elkezdtem szédülni, dolgozni sem voltam képes bejönni, nagyon kellemetlen volt, mivel előre soha nem tudtam, mikor tör rám, így volt olyan vendég, akinek háromszor is új időpontot kellett keresnem. Bár tényleg az egész országot bejártam, és szinte az összes fül-orr-gégésszel beszéltem, senki nem tudott tartós megoldással előállni a problémámra. Azt viszont megtudtam, hogy manapság állítólag sokkal több ember szédül, mint évtizedekkel ezelőtt… Végül nekem egy alternatív módszer segített, amellyel megtanultam magamat gyógyítani, négy év szenvedés után egy éve nem tér vissza a szédülés.

Amikor egyik orvostól a másikig járkáltam, kiderült, hogy ma már létezik egy műtét, amelynek során belülre tesznek egy hallókészüléket, ami ép hallást biztosít. Csakhogy három év is lehet a gyógyulási idő…

– Ezért nem vállaltad?
– Volt, aki azt mondta, hogy inkább a fejlődésben lévőknél ajánlott, felnőtt korban már kockázatokkal jár. Hallottam olyan esetről is, aki a műtét óta szédül, és mivel én azt már átéltem, rosszabbat el sem tudok elképzelni, ez eléggé elriasztott. De bízom abban, hogy tíz év múlva lesz egy biztonságos technika, amivel engem is megműthetnek.

– Ezek szerint nem mondasz le erről?

– Nem. Elfogadtam magam így, de nagyon szeretnék hallani.

– Amikor a műtét komolyan szóba került, volt olyan, hogy elképzelted, milyen jó lesz hallani?
– Sokat sírtam, hogy Úristen, el sem hiszem, hogy hallani fogok. Emlékszem, tavaly a barátnőimmel a kertben üldögéltünk, besötétedett, és mivel nem láttam a szájukat, nem értettem semmit abból, ami zajlik. Nagyon rossz volt ezt átélni, elkezdtem sírni, de mondtam nekik, hogy nem sokáig lesz ez így, nemsokára én is hallani fogom, amit mondanak. Erre nagyon megöleltek, és együtt sírtunk. Van, aki elfogad így, van, aki nem. Tavaly azt gondoltam, anyává válni is könnyebb lenne hallóként, de manapság már mindenre van megoldás. Van olyan, hogy ha sír a baba, rezegni kezd az anya párnája. Én tíz éve egy tégely alakú, párna alá tehető, rezgő ébresztőórával keltem magam. Az is tökéletesen működik.

– Te tényleg mindent megoldasz! Ha jól emlékszem, még táncoltál is.
– A szüleim mindenképp szerették volna, hogy mozogjak. Kipróbáltam több sportot, de legjobban a nőies sportok tetszettek, így kezdtem el táncolni, tizenegy évet rockiztam. Jogos kérdés, hogyan tudtam zenére mozogni. Amikor verseny volt, beszámolt a párom, és onnantól belső számolással táncoltam, a ritmusérzékem nagyon jó volt, így versenyeket is nyertünk.

Ránézek a telefonomra, ami akkorka, mint a kézfejem, mégis benne van az egész világ. Ki gondolta volna mindezt néhány évtizeddel ezelőtt? Emlékszem, általános iskolás koromban csak fekete-fehér tévénk volt. Mégis úgy élnek emlékeimben a mesék, mintha színesek lettek volna. A színeket nyilván a képzeletem tette hozzájuk. Ha váltogatni szerettem volna a csatornákat – bár alig volt néhány – oda kellett lépni a nyomógombjához, mert nem volt hozzá távirányító. Na, ezen a ponton szokott a nagyobbik fiam jót nevetni. El sem tudja képzelni a helyzetet, mint ahogy a nagyszüleim is nehezen tudták, akiknek maga a tévékészülék jelentett csodát annak idején. Mélyen vallásos, és elég zártan élő anyai nagymamám végképp nem értette, hogy Jézus miként kerülhetett a képernyőre, hogyan vehették fel az életét. Persze egy idő után ezt is meg lehet szokni, és természetessé válik, az életünk részévé.

Telefonunk is csak akkor lett, amikor elkerültem otthonról gimnáziumba, és szüleim olykor órákat töltöttek a postai telefonfülkében, dobálva bele a húszas érméket. Nem bizonyult könnyű feladatnak az esti csúcsidőben, a kollégium portáján keresztül vonalvégre kapni. Az első készülékünk tárcsázós volt és piros.

Na, ez az, aminek a használatát külön el kellett magyarázni a gyermekeimnek, mert nem értették. És persze ezen is jót szórakoztak, mint egy múzeumi tárgyon.

Azt hiszem, műszaki és informatikai szempontból későn érő típus vagyok. Amikor először ültem számítástechnika-órán szemközt egy számítógéppel, azt sem tudtam, hol kapcsoljam be. Bevallom, féltem tőle, attól, hogy nem sikerül uralnom. De ezt a pánikot is le tudta győzni a mindennapos használat. A mobiltelefontól és az okostelefontól jó ideig távol tartottam magam „én leszek az utolsó, aki ilyet vesz” jelmondattal. Végül mégsem lettem utolsó. Sok mindenre rávisz a kényszer. No meg a kényelem.

Ki gondolta volna például azt, hogy valaha egy könyv helyett a neten keresek helyesírási szabályt, idézetet, olvasmányt, információkat? Én, aki annyira szeretem kézbe venni a könyveket! Persze sokkal gyorsabb beírni valamit a keresőbe, ha épp a gépen dolgozok, mint a nappaliban fellapozni az aktuális könyvet. Csak követni kell a megfelelő linkeket, címeket, haladni lépésről lépésre egyre beljebb, míg el nem kap az örvény, és be nem szippant néhány órára. Hajlamosak vagyunk ilyenkor eltűnni a családunk számára, és egy másik, virtuális világ hálózatában bolyongani.

Ezen a ponton jön az ellentmondás: valóban a kezemben tartom a világot, vagy épp horogra akadtam a nagy hálóban, és együtt vergődöm sok más társammal együtt, levegő után kapkodva?

A Biblia számos halfogással, hálóval kapcsolatos képet használ. A Genezáreti-tó Jézus idejében halban bővelkedett, és a lakosok többségének megélhetését biztosította. Az apostolok egy része egyszerű halászember volt, aki éjszakákon át hajózott türelmesen a vízen, többször is kivetve a hálót. Így talált a Mester egy alkalommal Simonra – a későbbi Péterre –, aki azt a megbízást kapta, hogy ezentúl emberhalász legyen: emberi szíveket gyűjtsön Isten számára. Nem tudom, hogy alakult volna a helyzet kétezer évvel ezelőtt, ha nemcsak halászháló áll rendelkezésre, hanem világháló is. A halászat viszont hatékony volt. Egyrészt megélhetést adott, másrészt az első apostolok lelkesedésének köszönhetően Jézus tanítása elterjedt az egész világon.

A háló Isten országának hasonlata is a Szentírásban, amelyet kivetnek a tengerre (evilágra), és összefogja a halakat (vagyis minket).

Pilinszky János ezt a gondolatot emeli „Halak a hálóban” című költeményébe, amelynek záró mondata: „Roppant hálóban hányódunk/ s éjfélkor talán/ étek leszünk egy hatalmas/ halász asztalán.”

Csak nem mindegy, hogy melyik asztalon leszünk étek.

A várak, később a kastélyok évszázadokon keresztül a magyar és az európai kultúra fellegvárai voltak, kulcs­szerepük volt abban, hogy kulturális értékeink átvészelték országunk történelmének viharos évszázadait. A 2016-ban kezdődött Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében 15 régi vár és 19 kastély újul meg úgy, hogy a műemlék-helyreállítás és az örökségmegőrzés szempontjai mellett vonzó turisztikai programot is kínál a látogatóknak.

A program honlapján – nkvp.hu – böngészhetjük a tervezett és a már megvalósult fejlesztéseket, ez vártúránk tervezésénél is hasznos lehet.

„Várügyileg” magashegységeink kivételes helyzetben vannak, a nyugati és a keleti országrészben is szinte egymást érik a csodálatos kilátást nyújtó várak. Ajánlónkban két vártúrát mutatunk be, amelyek „váltott lovakkal” akár egy nap alatt is teljesíthetőek, de a nyugodt, élménydús kirándulás érdekében tervezzünk egy egész hétvégét az utazásra!

A Vértestől a Balatonig

Túránk első állomása Csókakő vára, amely a Vértes szélén található 479 méter magas Csóka-hegy sziklaplatójára épült. Első írásos említése 1299-ből származik, később birtokosa volt többek között Corvin János és Bakócz Tamás is. A török hódoltság idején Fehérvár egyik megfigyelőhelye volt, az 1687-es felszabadulás után harci eseményekben már nem játszott szerepet. Csókakő várában az elmúlt években a kapubástyát újjáépítették, és kápolna is került a várfalak közé. A terület jelenleg is építés alatt áll, ezért a belépés – igaz, saját felelősségre – ingyenes. Várfalairól tökéletes panoráma nyílik Székesfehérvár, a Velencei-tó és a Vértes irányába.

Innen mintegy 40 kilométerre van a cseszneki vár, már a Bakony tövében. A tatárjárás után épült királyi engedélyre, első írásos említése 1281-ből ismert. A Nemzeti Várprogramnak köszönhetően a bejáratnál modern fogadóépületet alakítottak ki, amiben a középkor harci eszközeit bemutató kiállítás is helyet kapott. A várfalakról északi irányba tekintve a Pannonhalmi Apátságot fedezhetjük fel a horizonton, közelebb pedig a Bakony lankáiban gyönyörködhetünk. A cseszneki vár az év minden napján látogatható, a felnőtt belépő ára 700 forint (csesznekivar.hu).

Kép

Cseszneki vár - Kép: Páczai Tamás

A vár környékén építették ki az ország első via ferrata útvonalait. A különböző nehézségű vasaltutak közül az Ostromlók útja és a Futrinka ucca útvonalak kezdőknek, vagy akár gyerekekkel is teljesíthetőek, felszerelést a vár alatt található irodában bérelhetünk. Részletek: vasaltutak.hu.

Következő állomásunk szintén egy tatárjárás után emelt kővár az ország egyik legizgalmasabb hegyén, a Nagy-Somlón. Somló vára szintén a Nemzeti Várprogram része, azonban a munkálatok itt még nem kezdődtek el. A Magyarország legkisebb – és sokak szerint legszebb – borvidékét őrző várromhoz szüret idején a feljutás is külön élmény, a dűlők között kanyargó, bazaltsziklákkal kirakott útról folyamatosan a távoli Balaton, a Káli-medence, Sümeg és a 709 méter magas Kőris-hegy panorámájában gyönyörködhetünk, ha a hegy déli oldalából, Somlóvásárhely felől közelítünk. Érdemes a Nagy‑Somlón található vendégházak valamelyikében tölteni az éjszakát, vártúránkat pedig egy pohár juhfarkborral zárni a környék kitűnő éttermeinek egyikében.

Mintegy 32 kilométeres autózással érkezünk meg az ország egyik legépebben fennmaradt várához. A Nemzeti Várprogram egyik helyszíneként a sümegi várban 2020-tól építkezések folynak, felépül a Keleti-szárny, a Csabi-torony és a hozzájuk kapcsolódó gyilokjáró, emellett megújulnak és bővülnek a vár kiállításai is. Vegyük figyelembe, hogy a vár viszonylag korán, 17 órakor zárja kapuit az őszi hónapokban! A felnőtt belépő ára 1500 forint, további információt és programokat a sumegvar.hu oldalon találunk. Dunántúli vártúránk végállomása a Sümegtől 27 kilométerre található szigligeti vár. A Balaton vára tíz hónapig tartó, nagyszabású felújítás után idén nyáron nyitotta meg kapuit még több látnivalóval és érdekes szabadtéri programokkal (bővebb információt a szigligeti-var.hu oldalon találunk).

Mátrától a Zemplénig

Északi vártúránkat az ország legvadregényesebb sziklaváránál kezdjük. A siroki Vár-hegy tetején található várat nemcsak a sziklatömb tetejére építették, hanem a belsejébe is. A riolittufából álló hegy gyomrába hatalmas járatokat, lépcsőket és termeket is vájtak, amelyek egykor a termények és a hadifoglyok elhelyezésére szolgáltak. A vár tetejéről a Mátra és a Bükk hegycsúcsait figyelhetjük meg, és ha szerencsések vagyunk, akkor a Magyar Légierő gyakorlatait is, a vár környékén ugyanis engedélyezett a hadgyakorló repülés, így hétköznaponként rendszeresen megjelennek itt a vadászgépek és harci helikopterek. A pár perc sétára található kaptárkövekről pedig a siroki várra nyílik pazar, szelfizésre alkalmas panoráma.

Sirokról fél óra az út Egerbe, ahol a vár megtekintése után érdemes egy ebéddel egybekötött hosszabb pihenőt tartanunk, ugyanis Boldogkő várát másfél órás, 120 kilométeres utazás után fogjuk először megpillantani. A Zemplén nyugati szélén, egy kopár sziklagerincen álló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várat IV. Béla király idején, a tatárjárás után építtette a Tomaj nemzetség egyik tagja a kassai út és a Hernád völgyének védelmére, eredetileg csak egy lakótoronyból állt. Később a vár folyamatosan bővült, annyira, hogy a kétezres években is kétszer jelentősen átalakították, és jelenleg is építési munkálatok zajlanak benne, ezért Boldogkő vára csak hétvégenként látogatható. A jegyárakról és a pontos nyitvatartási időről a boldogkovara.hu oldalon tájékozódjunk!

A Boldogkőhöz közeli Regéc is a tatárjárás után épült, a vár leghíresebb időszaka a kurucokhoz köthető, itt töltötte ugyanis gyermekkorát II. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyjával, Zrínyi Ilonával és Thököly Imrével. A várat a császári seregek ostromolták 1685-ben, de közben a váradi pasa fogságba ejtette Thökölyt, így a kurucok átálltak a császári erők oldalára, hogy vezérüket kiszabadítsák. Bár Caprara megígérte, hogy nem vonul be seregével a regéci várba, nem így történt, és 1686-ban lerombolták a kurucok erődjét. A megújulásra egészen 1990-ig kellett várni, amikor Regéc elhatározta, hogy felújítják községük büszkeségét. A munkák azóta is folyamatosan zajlanak, az elmúlt években már a Nemzeti Várprogram védnökségével. Az északi bástyát és az öregtornyot már korábban visszaépítették, jelenleg a reneszánsz palota újul meg. A vár a hét minden napján látogatható, a felnőtt jegy ára 500 forint, további információt pedig a regecivar.hu oldalon találunk.

Kép

Füzéri vár - Kép: Páczai Tamás

Utunk végállomása a füzéri vár, amelyet az ország hét természeti csodája közé is beválogattak. Azon kevés váraink egyike, amely a tatárjárás előtti korban épülhetett. Sorsát a Wesselényi-összeesküvés pecsételte meg, a felkelés leverése után a császári csapatok felégették, később köveit a lakosság hordta el. A renoválási munkálatok 1992-ben kezdődtek meg, 2014 és 2015 folyamán a felsővár egyes részeit újították fel. Kapubástyájáról csodálatos kilátás nyílik a Zemplén csúcsaira és az Alföldre, a termekben kérhetünk körbevezetést is, meghallgathatjuk a vár történetét. A jegyárakról és a nyitvatartásról a fuzervara.hu oldalon tájékozódhatunk. 

Tippjeink: Legtöbb várunk falairól és bástyáiról tökéletes kilátás nyílik, hosszasan gyönyörködhetünk a panorámában. Fényképezés közben fokozottan figyeljünk egymásra, és tartsuk be a vár javaslatait, hiszen egy rossz mozdulat is tragédiához vezethet.

A koronavírus következő hulláma váraink nyitvatartását is érintheti, ezért indulás előtt nézzük meg a várak honlapját, illetve olvassuk el az aktuális ajánlásokat a koronavirus.gov.hu oldalon.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

– Hogyan változtatott a családok megélhetésén és tervezésén az elmúlt időszak?
– A Magyar Nemzeti Bank, a Bankszövetség és a Diákhitel Központ által létrehozott Pénziránytű Alapítvány az OECD nemzetközi programjának keretében rendszeresen vizsgálja a felnőtt magyar lakosság pénzügyi tudatosságát és ismereteit; legutóbb 2020 májusában, a koronavírus járvány időszakában készült ilyen módszerű vizsgálat. Idén elsősorban a megélhetési gondok feltérképezésére, a pénzhiány átvészelésének eszközeire és a váratlan kiadások fedezésének képességére fókuszáltunk. A kutatás során megvizsgáltuk, hogy a magyar háztartások mennyire tudatosan tervezik pénzügyeiket, vagyis készítenek-e költségvetést, mit tesznek váratlan kiadások felmerülése esetén, tudják-e fedezni jövedelmükből megélhetési költségeiket, és milyen eszközeik, megoldásaik vannak arra, hogy kijöjjenek a pénzükből.

2018-ban 10-ből 2 háztartás, míg jelenleg 10-ből 4 háztartás készít költségvetést, azaz ennyien osztják be jövedelmüket aszerint, hogy mennyit fordíthatnak különböző költésekre, megtakarításokra vagy számlák kifizetésére. Az elmúlt két évben ugrásszerűen nőtt tehát a pénzügyeiket tudatosan tervezők aránya. Ehhez a kedvezőnek mondható tendenciához azonban valószínűleg jelentősen hozzájárult a koronavírus által okozott pénzügyi bizonytalanság, illetve több esetben akár az anyagi krízishelyzet is. A kutatásunk eredményeiből az is kiderült, hogy az elmúlt egy évben a 18-69 éves lakosság valamivel több mint egyötöd része szembesült megélhetési problémákkal.

– Jövedelemkiesés esetén mi segíthet a családoknak talpra állni?
– A pénzügyi problémák megoldásának leggyakrabban alkalmazott módszere a kiadások csökkentése, tízből hat megélhetési gonddal küzdő háztartás tett így. Csökkent azok aránya (47-ről 20%-ra), akik a családjuktól vagy barátaiktól kértek kölcsön. Kedvező tendencia, és a növekvő tudatosság jeleként értelmezhetjük, hogy válság esetén a családi költségvetés egyensúlyának visszaállítására az első megoldás a költségek jelentős visszafogása, és nem a bevételek növelése, akár kölcsön vagy hitel felvételén keresztül.

Kép

– Kutatásuk eredményei azt mutatják, a magyar lakosság pénzügyi ismeretei és pénzügyi szokásai a nemzetközi átlagnak megfelelőek, illetve átlag felettiek, azonban pénzügyi magatartása, azaz ismereteinek alkalmazása valamivel az átlag alatt áll. Hogyan lehetne növelni a magyarok tudatosságát?
– A legkevésbé előrelátóak az alacsonyabb iskolai végzettséggel, alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők, a Kelet-Magyarországon és a kisebb településeken élő emberek, életkor tekintetében pedig az 50-69 éves lakosság. A pénzügyi problémák az alacsonyabb végzettségűeket érintik leginkább, tehát itt a legtöbb a tennivaló. Fontos az alapvető ismeretek elsajátítása, az oktatási programoknak azonban a képességek fejlesztésére és a tervező magatartás kialakítására is koncentrálniuk kell. Pénzügyi tájékoztató tevékenysége során az MNB kiemelt figyelmet fordít a sérülékeny társadalmi csoportokra. Ezt szem előtt tartva 2019-ben együttműködött a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatallal és a Pénzügyi Békéltető Testülettel. Ennek eredményeként a Kormányablakbusszal két hónap alatt 33 olyan településre jutottak el a Pénzügyi Navigátor Tanácsadó Irodahálózat munkatársai, amelynek lakosai számára problémát jelentene egy-egy távolabbi megyeszékhelyen működő iroda vagy egy kihelyezett tanácsadás felkeresése.

A 2010 és 2020 között végzett kutatásaink arra világítanak rá, hogy a magyar háztartások pénzügyi tudása, magatartása nem képes ellensúlyozni a gazdasági ciklusok hatásait. A magyar lakosság az elmúlt tíz évben tapasztalt életszínvonal-emelkedés mellett a pénzügyeit tekintve egyre kevésbé volt gondos és előrelátó. Azt látjuk, hogy konjunktúra idején lazul, míg válság idején erősödik a pénzügyi tudatosság, pedig a gazdasági ciklusok sokszor előre nem látható hatásaival minden háztartásnak érdemes számolnia. A pénzügyi kultúra fejlesztése akkor igazán hatékony, ha már kisiskolás korban, tudatosan építkezve kezdődik meg a pénzügyi magatartás- és szemléletformálás.

– Hogyan tehetik befogadhatóbbá a szülők a gyerekeik számára a témát?
– Nagy segítséget jelenthet nekik a Pénziránytű Alapítvány komplex, az általános- és középiskolásokat, valamint tanáraikat célzó oktatási tartalmai és programjai. Tananyagaink, képzéseink, játékaink már az általános iskola 3. osztályától egészen érettségiig a diákok és pedagógusaik rendelkezésére állnak. Az Alapítvány iskolahálózatai segítségével több tízezer tanulót és több­ezer pedagógust ért már el a korosztályok igényeire szabott játékaival, versenyeivel, pályázataival, képzéseivel; abból a tankönyvből pedig, amelyet a szakgimnáziumok 10. évfolyamán kötelező pénzügyi és vállalkozói ismeretek tantárgyához szerkesztett, rengeteg diák tanul pénzügyi ismereteket tanulságos hétköznapi esetek feldolgozásával. Több mint 400 000 középiskolás diákhoz jutottak el a történelem és matematika tantárgyakba integrálható, gyakorlatias pénzügyi és gazdasági tudást közvetítő munkafüzeteink, amelyeket az MNB támogatásának köszönhetően a következő tanévben is ingyenesen kapnak meg a 9. és 12. évfolyamokat megkezdő diákok.

Felkészültünk a digitális oktatás kihívásaira is, a pedagógusok munkáját E-learning portál, online képzések és tantárgyanként rendszerezett digitális tartalmak segítik. Emellett digitális felületeket és közösségimédia-csatornákat hoztunk létre, amelyeken keresztül napi szinten megújuló, érdekes tartalmak állnak a pedagógusok és a diákok rendelkezésére.

– A digitalizációra reflektál az MNB Pénzügyi Navigátor Programja is.
– A mindennapi életben hasznos pénzügyi fogyasztóvédelmi információk hatékony, közérthető átadására kialakított, Pénzügyi Navigátor néven elérhető eszközrendszer tájékoztató füzetsorozatból, egyperces és hosszabb oktatófilmekből, honlapból, termékválasztást segítő kereső és összehasonlító alkalmazásokból, valamint mobilapplikációból áll. A tudatos pénzügyi magatartást, felelős pénzügyi döntést segítő információk a Pénzügyi Navigátor önálló weboldalán érhetők el, ami több száz cikkben, tartalomban és letölthető tájékoztató anyagban részletezi a különböző pénzügyi szolgáltatások és termékek jellemzőit, hangsúlyozza a tájékozódás, valamint termék- és szolgáltató-összehasonlítás jelentőségét. Ezt segítendő különféle kereső és összehasonlító alkalmazások érhetők el a honlapról, amelyek függetlenek a szolgáltatóktól, adataikat a piaci szereplők adatközlési kötelezettsége keretében megadott információkból nyerik, továbbá tájékoztatással szolgálnak az engedéllyel rendelkező szolgáltatókról. Mindezek a tartalmak mobilplatformon is elérhetők, a Pénzügyi Navigátor mobilapplikáció többek között friss hírekkel és árfolyamadatokkal, az online alkalmazások beágyazott verzióival, ügyfélszolgálati időpontfoglalóval, valamint pénzügyi szótárral segíti a kényelmes, gyors pénzügyi tájékozódást.

Ugyanakkor több nemzetközi és hazai felmérés is alátámasztja, hogy a digitális csatornák egyre növekvő jelentősége mellett a fogyasztók széles köre még mindig nyomtatott kiadványokból tájékozódik. Ezért az MNB egy többrészes, tematikus füzetsorozatot jelentetett meg, témakörei nagy részéről kisfilmek is készültek. Az „Egypercesek a pénzügyi tudatosságról” című húszrészes sorozat epizódjai online közzétételre, közösségi médiában történő terjesztésre, valamint társadalmi célú reklámként televíziós sugárzásra alkalmasak, míg a hosszabb, 3-5 perces változatok részletesebben dolgozzák fel a témákat, oktatási segédanyagként is használhatók. Valamennyi videótartalom elérhető az MNB YouTube-csatornáján.

– A program mellett országos pénzügyi tanácsadó hálózatot is indítottak. Milyen kérdésekben keresi fel irodáikat a lakosság leggyakrabban?
– A tudatos fogyasztói társadalom kialakításának feltétele, hogy a megbízható információk a lehető legszélesebb társadalmi körhöz jussanak el. A tartalomgyártás mellett ezért az MNB igyekszik az információkat át is adni, bővíteni a meghatározott célközönség pénzügyi ismereteit. Ennek érdekében civil szervezetekkel alakított ki együttműködéseket. Ezek egyik első és egyik legfontosabb kezdeményezése a civil szervezetek számára kiírt, országos pénzügyi tanácsadó hálózat kialakítása volt. Mivel az MNB budapesti ügyfélszolgálattal rendelkezik, a hálózat célja többek között az, hogy általa vidéki nagyvárosokban is elérhetők legyenek közel ugyanazok a szolgáltatások, mint amilyenekkel az MNB ügyfélszolgálatát kereshetik fel a fogyasztók. A pályázaton nyertes civil partnerek megyeszékhelyeken üzemeltetnek irodát, ingyenes tanácsadást nyújtanak a fogyasztóknak, emellett pedig további városokban szerveznek rendszeres kitelepüléseket.

Tapasztalatunk szerint leggyakrabban a hitelekkel kapcsolatban kérnek segítséget a minket felkeresők, és sokan vannak olyanok is, akik egy-egy hivatalos értesítés értelmezésében kérnek iránymutatást. A Pénzügyi Navigátor Tanácsadó Irodahálózat munkatársai az ingyenes tanácsadások alkalmával részletes tájékoztatást nyújtanak a különböző szolgáltatások jellemzőiről, az egyes konstrukciók előnyeiről és kockázatairól, és értelmezik az egyedi szerződéseket. Segítenek továbbá a hivatalos dokumentumok, kérelmek megfogalmazásában és benyújtásában, illetve a megfelelő fórumokhoz irányítják a panaszos ügyekkel hozzájuk fordulókat. Szakértőik rendszeresen tartanak előadásokat egyéb helyszíneken, így vállalati rendezvények, oktatások, munkahelyi képzések keretében. A hálózat szakmai színvonalát az MNB szavatolja, a tanácsadók felkészültségét rendszeres továbbképzésekkel és vizsgákkal garantálja. 

A családi pénzügyi melléklet megjelenésének támogatója a Magyar Nemzeti Bank.