A francia „főnyeremény”

1833-ban, amikor Eliza megszületett Írországban, már érett a következő évtized pusztító éhínsége. A kislány tízéves korában a családfő meghalt, így a család Párizsba költözött, mivel a megélhetés szinte lehetetlenné vált számukra. A lehetőségeik itt is nagyon szűkösek voltak, rokonok kegyelemkenyerén éltek, ezért Elizát gyorsan ki akarták házasítani. Még csak tizenhat éves volt, amikor megtalálták neki a megfelelő partit: egy Xavier Quatrefages nevű francia katonatiszthez adták hozzá.

Ha alaposabban utánajárnak, láthatták volna, hogy egyáltalán nem a főnyereményt ütötték meg. Quatrefages egy gyenge képességű gyógyszerész volt, aki magát nagyvonalúan sebésznek nevezte, és a felettesei több alkalommal is megrovásban részesítették gyenge teljesítménye miatt. Ráadásul tizennyolc évvel idősebb volt Elizánál, a bal szemét pedig korábban szétroncsolta egy rosszul sikerült kémiai kísérlet.

Az esküvőt Angliában tartották, mivel Xavier hajlandó volt az anglikán egyház szertartása szerint lebonyolítani a ceremóniát. Mindenki csak a nemes gesztust látta ebben a katolikus francia részéről, holott egyszerű csalásról volt szól.

Quatrefages-nak ugyanis esze ágában sem volt életre szóló szövetséget kötni a kislánnyal, egyszerűen letaglózta őt a fiatalsága, szépsége és bájos francia kiejtése.

Pontosan tudta, hogy egy francia katolikust semmiképpen nem köt a saját hazájában egy anglikán pap által celebrált eskü, amit ráadásul egy kiskorú külföldi lánynak tett. Így aztán a fiatal feleséget csak mint ágyast hurcolta magával egyik francia helyőrségből a másikba, majd az algériai sivatagba. Amikor Eliza a kegyetlen éghajlati viszonyok között betegeskedni kezdett, a férfi ráunt, így „megengedte”, hogy visszatérjen az anyjához Párizsba.

Befut a dél-amerikai parti

Ekkor valószínűleg anya és lánya már minden illúzióját elvesztette a világgal kapcsolatban, és feladták azt a tervüket, hogy házasság révén terelik a megfelelő mederbe a lány életét. Inkább a másik rendelkezésre álló utat választották: Eliza szépségét és fiatalságát akarták kihasználni. Az édesanya minden ismeretségét felkutatta, és bejuttatta a lányt a legbefolyásosabb körökbe: Napóleon unokahúga, Mathilde Bonaparte hercegnő udvarába. Eliza még mindig csak tizennyolc éves volt, korabeli leírások szerint feltűnő szépség, királynői jelenség. Az elmúlt években tökéletesen tisztába jött a férfiakra gyakorolt hatásával, és kifinomult eszközeit latba vetve készen állt arra, hogy ezt a hatalmat pénzzé is tegye.

Nem telt sok időbe, mire a párizsi elit egyik elismert luxuskurtizánjává vált. A legmagasabb körökben mozgott, és aki őt akarta, annak szélesre kellett nyitnia a pénzes erszényét.

Mint minden más hölgy az iparágban, ő is az igazi partit várta, a nagy lehetőséget, egy olyan gazdag és befolyásos férfit, aki egy életre megoldja majd az anyagi gondjait. Ez a lehetőség 1854-ben érkezett el egy egzotikus dél-amerikai fiatalember személyében. Francisco Solano López tábornok huszonhét éves volt, gazdag és magabiztos, díszes egyenruhát és kackiás bajuszt viselt. Azért érkezett Franciaországba, mert apja, a paraguayi elnök megbízásából az európai hadviselési technikákat, fegyvereket és úgy általánosságban az európai kultúrát tanulmányozta. Járt már Angliában, Oroszországban, Szardínián, és fanatikus csodálója volt Napóleonnak. Azt beszélték, hogy el is készíttette az egykori császár koronájának pontos másolatát, és magával vitte a hazájába.

Minderre azért volt szüksége, mert Paraguay a háború szélére sodródott a közeli országokkal, amelyek egytől egyig nagyobbak és erősebbek voltak. A szomszédos Brazília és Argentína óriási fölénybe került a nagyjából négyszázötvenezer lakossal rendelkező Paraguayjal szemben. López és Eliza kapcsolata valószínűleg a megszokott forgatókönyv szerint indult, azonban hamar túllépett azon. Még abban az évben Paraguayba utaztak.

Idillből háborúba

Annak ellenére, hogy házasságról ezúttal szó sem volt, Eliza már a következő évben gyermeket szült Lópeznek, s az utódot tizenkét év alatt öt másik követte.

A lelkes fiatal nő európai szokásokat vezetett be Asunciónban, ebben a minden szempontból távoli fővárosban. Új öltözködési, viselkedési divatokat, modern diplomáciai gyakorlatokat honosított meg, miközben Francisco megpróbálta nemcsak katonailag, de gazdaságilag és technológiai szempontból is fejleszteni Paraguayt. Nekilátott például megszervezni a vasútépítést, és ő állította fel Dél-Amerika első távíróállomását. Amikor néhány évvel később meghalt az apja, Francisco López lett az új elnök, és Eliza egyszer csak az ország első asszonya szerepében találta magát.

Az idill persze nem tartott sokáig. A spanyol és portugál uralom még csak az elmúlt évtizedekben szűnt meg a kontinensen, a hirtelen kiemelkedett utódállamok pedig keserű rivalizálásba kezdtek. Ma is láthatjuk, micsoda káosz alakult ki Afganisztánban mindössze húsz év amerikai megszállás befejeztével, elképzelni is nehéz, mi uralkodott el Dél-Amerikában háromszáz év gyarmati lét összeomlásával. Még a határok sem voltak egyértelműen tisztázva, a politikai kapcsolatok pedig viharosan alakultak.

Kép

Elisa Lynch (korabeli fotók)

A háborút megdöbbentő módon Paraguay kezdte 1864-ben. López addigra mértéktelenül felduzzasztotta a hadsereg létszámát, ami jócskán felülmúlta a szomszédos országok néhány ezres seregeit. Brazília és Argentína összefogott Uruguayjal, és ez az úgynevezett Hármas Szövetség szállt szembe a harcias López elnökkel. A számok ráadásul becsapósak voltak. A sok tízezer paraguayi katona képzetlen volt, és elavult felszereléssel rendelkezett. Ellenfelei tizenegymilliós lakosságához képes az ő erejük hamar megcsappant.

Eliza Lynch mindenben kitartott a férje mellett. Ahogy a luxusban, úgy a nyomorban és a veszélyben is vele maradt. Ha kellett, ételt készített, máskor sebet kötözött.

Az offenzíva hamar meneküléssé vált, a házaspár pedig egyre nyomorúságosabb körülmények között tengődött.

A legnagyobb veszteségek

A háború borzalmas emberveszteségekkel járt. A szövetségesek egyre újabb katonákat toboroztak, közöttük tízezernyi kényszersorozott rabszolgát, így az évtized végére már százezrek álltak hadban Paraguay vészesen fogyatkozó seregeivel. A teljes vereség 1870-ben jött el. A fővárost idegen csapatok szállták meg, López és családja kétszáz túlélővel a dzsungelbe menekült. Itt találta meg őket a brazil császár unokaöccse, és kegyetlen mészárlás után felszólította Lópezt, hogy adja meg magát. Francisco még ekkor sem hallgatott a józan ész szavára. Azt kiáltotta, hogy a hazájával együtt fog meghalni, és kardot rántva nekiugrott a támadóinak. Azonnal meggyilkolták, majd a házaspár tizenöt éves fia, a sebtében ezredessé kinevezett Panchito felé fordultak. Ő sem hódolt be, hanem elmondta a saját drámai sorát: „Egy paraguayi ezredes soha sem adja meg magát!” Ekkor őt is lelőtték.

Eliza, miután végignézte férje és legidősebb fia erőszakos halálát, állítólag puszta kézzel kapart nekik sírt a laza őserdei talajba.

A győztesek nagylelkűen megengedték, hogy hazatérjen Franciaországba. Csakhogy minden szenvedése ellenére még egyszer meg akarták alázni. Öt évvel később az újonnan megválasztott paraguayi elnök üzent neki, hogy utazzon vissza, mert végre birtokba veheti mindazt a vagyont, amit az állam immár garantál neki. Eliza túlélő gyermekeivel megint keresztülhajózott az Atlanti-óceánon, majd Paraguayba érve közölték vele, hogy minden vagyonától megfosztották, és örökre kitiltották az országból.

A paraguayi háború a statisztikák szerint minden idők legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt. Paraguay négyszázötvenezer lakójából körülbelül százötvenezer maradt életben. Ennek mindössze a negyede volt felnőtt férfi. Más számítások szerint az ország lakosságának kilencven százaléka halt meg fegyverek és betegségek által.

A család végleg hazament Párizsba, ahol Eliza néhány évvel később, ötvenhárom éves korában elfeledve, szegényen halt meg. A környezetében valószínűleg senki el sem tudta képzelni, mi mindenen ment keresztül ez a megkeseredett középkorú asszony.

Három gyermek édesanyja vagy és feleség, emellett két civil szervezetet vezetsz: az Együtt az Életért Egyesületet és az Emberi Méltóság Központot. Melyik milyen célt szolgál?

Az Együtt az Életért Egyesületet 2008-ban alapítottuk azzal a céllal, hogy olyan bajba jutott kismamáknak segítsünk, akik a várandósságukat tehernek érzik, és nem látnak belőle kiutat. Egy anyának sem tudom megoldani a problémáját, nem tudom vállalni a gyermekét, de segíthetek neki abban, hogy ő maga megoldhassa. Ismerek olyan családokat, akik örökbe fogadnának, tudok babakelengyét gyűjteni, ha arra van szükség, segíteni tudok abban is, ki hol találja a védőnőjét, családsegítőjét, s milyen támogatásokat vehet igénybe, vagy egyszerűen csak meghallgatom. Segélyvonalat is működtetünk, így bármikor felhívhatnak bennünket, kérdezhetnek tőlünk. Próbálunk mindenkinek testre szabott megoldást találni, hogy igent tudjanak mondani a bennük fejlődő életre, és ne higgyék, hogy a problémájukra az abortusz az egyetlen megoldás. Az egyesületben megteremtettük a nyílt örökbefogadás előkészítéséhez szükséges szakmai hátteret is. Néhány éven belül láttuk, hogy a legtöbb esetben nincs olyan védőháló az édesanya körül, amely segítené és megerősítené abban, hogy megtartsa a gyermekét. Tulajdonképpen a családok széthullása és az abortuszról kialakított társadalmi kép vezetett oda, hogy még mindig ilyen magas az abortuszok száma Magyarországon. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy jó volna létrehozni egy olyan szervezetet is, amely arra hivatott, hogy hazai és nemzetközi szinten is képviselje a család- és életvédelmet. Így született meg az Emberi Méltóság Központ, amelynek munkáját több ezren kísérik figyelemmel és támogatják. Olyan fontos ügyeket is felkarolunk az egyesületben, mint legutóbb „az abortusztablettával áldoztató álpüspök” hecckampányának bírósági elmarasztalása.

Hogyan lett a hivatásod az életvédelem?

Nem vagyok személyesen érintett a témában, nem volt abortuszom, nem vagyok örökbefogadó, sem örökbefogadott. Az én hivatásom abból fakad, hogy másnak segítettem. Tizenhét évvel ezelőtt egy multinál dolgoztam, és az egyik kolléganőm akaratlanul várandós lett, abortuszra készült. Megosztotta velem a gondolatait, érzéseit, többször beszélgettünk, majd eltűnt egy időre.

Elment abortuszra, de az utolsó pillanatban, amikor már a műtétre is átöltözött, meggondolta magát. Később megköszönte nekem, hogy anya lett.

Ez volt az első pillanat, amikor úgy éreztem, e téren feladatom van.

Mit mondtál neki?

Mit nem mondtam... Meghallgattam és kérdeztem: mik kavarognak benne, melyek a pró és kontra érvek az abortusz mellett, illetve ellen, mit szeretne, miért nem fér bele az életébe a gyermek, mit gondol a családja, a környezete, hogyan képzeli el az életét öt év múlva. Nagyon magányos volt, de mégis megtalálta a segítséget a családban, az egyik rokona mellé állt. Aztán amikor megszületett az első lányunk, és én is a kismamák viszonylag bezárt életét éltem, a boltban az egyik eladólány, akivel időként beszélgettem, egyszer csak azt mondta nekem: „Még senkinek sem mondtam, de veled megosztom: babát várok!”. Ezt újabb jelzésnek vettem odafentről. Sokat imádkoztam, hogy megtudjam: tényleg ez-e a feladatom. Isten pedig szépen mutatta az utat, vagyis, hogy ne nagyon mehessek más irányba, csak amerre ő akarja. 

Honnan fakad ez a mély, Istenbe vetett hit és bizalom? 

Teljesítményorientált gimnáziumba jártam, nem volt kérdés, hogy én vagyok az úr az életemben, az én döntéseim határozzák meg, hogy merre megyek, ki lesz belőlem. Aztán húszévesen megtértem, és elfogadtam, hogy nem én, hanem az Isten az úr az életemben.

Mindenkiről van egy isteni terv, vagyis az út adott, nem én építem ki, a kérdés az, hogy végig megyek-e rajta.

A gondviselésbe vetett hit azonban nemcsak azt jelenti, hogy majd az Isten megoldja, hanem azt is, hogy számít rám. Tennünk kell a dolgunkat, és bízni, hiszen ő a tenyerén hordoz minket.

Ma Magyarországon elsők között említik a neved, ha élet- és családvédelemről van szó. Sok kérdésben hallatod a hangod, ha kell, kiállsz, de nem kiabálsz az igazadért. Csendes harcos vagy?

Mindig is nagy volt az igazságérzetem, gyerekkoromban mondták is a szüleim, hogy legyek bíró. Való igaz, nem vagyok hangos harcos, mert szeretem mindig tényekkel alátámasztani azt, amit mondok. Bár, ha gyermekvédelemről van szó, be tudok lendülni. Nyilván azáltal, hogy három gyermekünk van, más a perspektívánk, és talán távolabbra is tekintünk, mint akinek nincs és nem is akar. Felesleges vitákba, érzelmi dobpergetésekbe viszont nem megyek bele. Tizennégy éve foglalkozom élet- és családvédelemmel, nem kell minden vitameghívást elfogadnom, sem bizonygatnom magamnak és másoknak, hogy amit teszek, az jó. Hiszem, hogy mindenkihez szólnunk kell, nemcsak azokhoz, akik a mi koordináta-rendszerünkben mozognak, hiszen a liberálisok és a nem keresztények között is vannak szép számmal olyanok, akik felhúznák a szemöldöküket, ha betoppanna a gyerekük iskolájába egy drag queen, vagy ha tizenkét évesen szülői felügyelet nélkül lehetne abortuszra menni, ahogyan a WHO javasolja. Ugyanakkor a hívők között is akadnak olyanok, akik szerint elfogadható az abortusz, és örülnek, hogy valaki végre beszél a gyerekekkel a szexről, még ha a homoszexualitást népszerűsíti is. Szóval nem hit kérdése, amit mi képviselünk, ezért mindenkihez szólunk, és úgy fogalmazunk, hogy mindenki megértse.

Hogyan látod a szerepeteket civil szervezetként?

Egy civil szervezet egyik legfontosabb feladata, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket, az emberek hangját elvigye a döntéshozókhoz, hogy az emberek akarata, kérése ne csak négyévente egy x-ben öltsön testet a szavazófülkében, hanem időközben is.

Mi a magyar családok hangja vagyunk itthon és külföldön egyaránt. A másik fontos feladatunk, hogy olyat kérjünk, ami megvalósítható. Például évekig próbáltuk elérni, hogy ne kerüljenek be az iskolákba a szülők tudta nélkül olyan programok és tananyagok, amelyek a homoszexualitást és a transzszexualitást népszerűsítik bármilyen formában. Ez mára már megvalósult, de az eredményig hosszú út vezetett. Örülök, hogy Magyarország kormánya az élet- és a családvédelem pártján áll, és vezető szerepet vállal ezen a téren Európában is, így itthon nyitott kapukat döngetünk, amikor a döntéshozókhoz fordulunk.

Mi mással foglalkozol még?

Továbbra is viszem a családi vállalkozásunkat, ahonnan most a fizetésemet kapom. Az isteni gondviselésnek köszönhetően úgy tudtuk kialakítani és működtetni, hogy nem veszi el túl sok időmet, így szépen tudom mellette csinálni az egyesületi és az önkéntes munkát.

Beszélsz kamaszlányaidnak a hivatásodról?

Mindig is igyekeztem térben és időben is elkülöníteni a munkámat a családtól, de ha kérdeztek, válaszoltam. Nyolc-tíz évesen egyszer eljöttek velünk egy örökbefogadóknak szóló táborba.

Akkor szembesültek azzal, hogy valaki örökbefogadott, nem a vér szerinti szülei nevelik, de nem azt kérdezték, hogy miért fogadták örökbe, hanem azt, hogy hogyan lesz valaki örökbefogadható.

Most, hogy kamaszodnak, nagyobb érdeklődést mutatnak a munkám iránt, egyikük különösen érzékeny a témára, de nem szeretném, hogy bármelyikük is kövessen. Ez az én hivatásom, nem az övék.

Mi okoz elégedettséget a munkádban, mérhető-e számokban az eredménye?

Nem abban mérjük a munkánk sikerességét, hogy hány kismama tartotta meg a gyermekét, mennyivel csökkentettük az abortuszok számát, hány örökbefogadásnál segítettünk, vagy hány babakelengyét gyűjtöttünk össze. Hanem abban, hogy hány bajba jutott nő mellé álltunk oda, hánynak segítettünk, hogy egyensúlyba kerüljön önmagával, az élethelyzetével, hogy jobban érezze magát a bőrében, és meg tudja hozni a saját döntését.

Kép

Frivaldszky Edit Esélyt az Életre kitüntetést vehetett át Novák Katalin minisztertől

Decemberben Esélyt az Életre kitüntetést kaptál. Hova helyezed az életedben ezt az elismerést?

2013-ban már kaptam állami kitüntetést Áder János köztársasági elnöktől a nők elleni erőszak felszámolása, az emberi élet védelme érdekében végzett tevékenységem elismeréseként. Úgy érzem, az akkori kitüntetés elsősorban a témának szólt, amellyel foglalkozom, míg a mostani nemcsak annak, hanem nekem is. Ahogyan a méltatásban is elhangzott: a több mint egy évtizede végzett kitartó munkámért kaptam, ami azt is jelenti, hogy az életvédelemmel foglalkozni nemcsak fellángolás volt részemről, hanem a hivatásom. Nagyon örülök a díjnak, amely egy újonnan alapított elismerés, annak meg különösen, hogy Novák Katalin minisztertől személyesen kaptam.

Mi most a legfontosabb munkád?

Február elején bemutatjuk a Váratlan élet című amerikai játékfilm magyar szinkronos változatát, amely megtörtént eseményeket feldolgozva mutatja be egy nő bámulatos változásának történetét. Abby Johnson világéletében bajba jutott nőkön szeretett volna segíteni. Az amerikai Planned Parenthood igazgatójaként huszonkétezer abortuszban segédkezett, majd egy nap olyat látott, ami megváltoztatta az életét. Keresztény hitre tért, és átállt az életvédők oldalára, ma Amerika egyik meghatározó életpárti szószólója. A film magyar változatának elkészítését nagy eredménynek tekintem a munkámban. Nem tudom, hogy a megtekintését követően hányan választják majd az életet, hányan másítják meg a döntésüket, mert nem lesz erről statisztika, de abban biztos vagyok, hogy ez a film hozzájárul ahhoz, hogy az emberek fejében tiszta legyen: az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, és az abortusz nem szolgálja a nők jóllétét.

– Mi vonzott a színészet felé, mit tudtál egyáltalán erről a hivatásról?
– Szakács akartam lenni. Már abban is az vonzott, hogy elkészítsek valamit, sikert érjek el, lássam, hogy az embereknek ízlik és jóllaknak vele. Aztán rájöttem, hogy szeretek megnevettetni másokat, és ezzel kerülni a középpontba. Egy gimnáziumi betlehemes játékon például 300 fiút megnevettettem, ami hatalmas élmény volt. Mást nem tudtam erről a pályáról, de azt gondoltam, jó érzés lehet, ha az embert megismerik a boltban. Akkor még csak két tévécsatorna volt, a színészeket mindenki ismerte. Később mindez szolgálattá szelídült bennem.

– Mit jelent a szakmádban a szolgálat?
– Az idő és a pénz, amit az emberek odaadnak egy két és fél órás előadásra, nagy felelősség az alkotók felé. A legnagyobb felelősség azé, aki este kiáll a színpadra. Egyrészt szórakoztatni kell őket, hiszen azért jöttek, hogy kikapcsolódjanak, másrészt mint egy jó tanárnak, át kell adni valamiféle üzenetet.

Még egy vígjátéknak vagy egy bohózatnak is valamiféle vektorokat kell mutatni, amelyek a jó, a humanizmus felé irányítanak.

Mindezt úgy kell megkapnia a közönségnek, hogy ne érezzen unalmat. Ahogy egy jó tanárnak is úgy kell megtanítania a tananyagot, hogy a diák ne unatkozzon.

– A próbafolyamatok során és egyáltalán a színészi létezésben hol vannak a szakmai alázat határai?
– A színház – forró szív, hideg agy. Az ember nyilván ki akar lépni a komfortzónájából, hogy valami szépet, mások és önmaga számára is újat teremtsen, ezért sokszor el tud menni az erdőbe... Meg kell találnom, mi az a pont, ameddig feláldozom magam a darab vagy a rendező koncepciójáért, amit adott esetben esetleg nem értek. Van olyan határ, amin túl ki kell szállni egy darabból. De ez a határ elég kint van. Az alázat arról szól, hogy a végeredmény a lehető legértékesebb legyen, a rendezővel szembeni alázat konkrétan a szerződésünkben is benne van. Amikor azt érzi az ember, hogy nem jó irányba halad, amikor elmegy az energia 80 százaléka kommunikációra, akkor van probléma. 

– Nyolc évig voltál a Tháliában, ahonnan eljöttél. Mit hagytál ott?
– Azt a szövetséget nem pap előtt, holtomiglan, holtodiglan kötöttük, nem jóban, rosszban, egészségben, betegségben esetére. Nyolc év alatt megismertük és meg is untuk kicsit egymást, lassan kikerültem a fókuszból. Ez nem olyan, mint a házasság, ahol két fél van, és mindketten azon dolgoznak, hogy ne hűljön ki a kapcsolat. Itt sok és sokféle ember van, sokfélét szeretne, amikor úgy érzed, hogy már kicsit meguntak vagy te meguntad, érdemes lépni. Mindenesetre szép éveket töltöttem el itt, főleg az elején.

– Olvastam, hogy a ferences gimnázium közössége mindig fontos volt számodra. Egy színházi közösség mennyire más?
– A színház szenzitív emberek közössége, akik egyrészt próbálnak fénybe kerülni, másrészt igyekeznek óvni magukat a siker és kudarc hatásaitól – mert mindkettő gyilkos tud lenni. Csapatban játszunk, de elengedhetetlen az önzőzés.

A rendszerváltás előtt a gimnáziumban ott volt a teljes magyar társadalom, tehát volt köztünk olyan srác, akinek a falujában csak kút volt, és nem tudott mit kezdeni a vízcsappal, és volt, aki a Bimbó útról jött, már akkor is nagyon módos volt a családja. De a nyolcvanfős hálóban, a lópokrócon egyek voltunk.

Olyanok, mint a katonák, akik szent ügyért harcolnak. Közösség voltunk, fölöttünk egy nagy szárnnyal, a ferences rend és a hitélet simogató, védelmező szigorával. A színházban komoly művészeti vezetés esetén van valami hasonló. Ott a barátságok projekt alapon köttetnek, és nem is lehet számon kérni mást. A próbafolyamat alatt belemegyünk egymás lelkébe, de utána alig ismerjük meg a másikat. Szerepeket játszunk egymás és önmagunk előtt is, és ez nem tud barátsággá mélyülni, de azért van kivétel, hála istennek. A ferences diákokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, mert bár mindenkinek kialakult az egyénisége, a szó nemes értelmében láttuk egymást meztelenül. A színházban is le kell a legtisztábbra vetkőzni, de az előadás után azonnal felöltjük a gúnyát.

Kép

Kép: Emmer László

– Egy interjúban úgy fogalmaztál, azt a karaktert lehet jól megformálni, akire kívülről tekintesz, így a hívő az ateistát, az ateista a hívőt. Voltak olyan szerepfeladataid, amelyek ezzel a furcsa tükörrel mutatták meg, ki is vagy?
– Inkább azt, hogy milyen lehetnék. Hogy egy alternatív létezésben hogy élném meg, ha gyilkos vagy hazug lennék, ha elveszíteném a gyerekemet. Minden figurának a saját igazsága szerint kell működnie, ha nem lenne mögöttem a hitem, be is tudnám csapni magamat azzal, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Bűnös embernek tartom magam, de jó életet szeretnék élni, és tudom, mi a tisztességes és mi nem az. Ehhez képest van lelkiismeret-furdalásom. Akinek nincs meg a hite, lehet, hogy nem tudja, hogy bűnös. 

– A lelkiismeret mindenkiben más szinten és eltérő szigorral szólal meg?
– Igen. Radnóti azt mondja, „hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.” Talán emlékszel, írtak egyszer egy 10 év alatti román kis cigányfiúról, aki a Blaha Lujza téren bandát verbuvált, és kirabolták az embereket. Gonosz kisördög volt, hazatoloncolták, és az anyósom – aki gyógy­pedagógus volt – tette föl a vonatra. Azt mesélte, hogy a kisfiú szemében ott volt a köszönöm, ott volt, hogy „te voltál az egyetlen, aki szerettél engem”. A szikra mindenkiben benne van, épp arról szól a színház, az oktatás, a mise vagy az istentisztelet, hogy ezt lángra lobbantsuk. 

– A humorért és a szórakozásért hálás a közönség. A lelkiismeret-ébresztgetésért is?
– Nem ezért jön, nem erre vágyik, de hálás, amikor megkapja. Leginkább akkor, amikor végigneveti a darabot, és otthon gondolkodik el. Amikor a Thália bevállalta a Hétköznapi őrületek című darabot, az egyik rajongó fiú úgy fogalmazott, hogy nagyon tetszett neki, de utána három napig ült, és nézett maga elé. A darab mélyre ment az anya-fiú kapcsolatban, a rendszerváltás témájában. A humornak azért ott kell lennie ezekben a darabokban is, csak az más humor. Olyan például, mint az Ötödik pecsétben annak a levezetése, hogy miért kell az embereket kínozni – kegyetlen, jeges humor. Az igazán nagy nevettetők, Chaplin, Michael Keaton, Roberto Benigni attól igazán nagyok, hogy sírni is tudsz rajtuk, mert hatalmas lelket is mutatnak a játékukban.

A legkegyetlenebb sztoriban is ott a humor és a líra, nézd meg Jafart vagy Jagót, a világirodalom nagy gonoszain mindig tudsz nevetni.

–Verebes Lindával, aki a feleséged, hosszú ideje játszotok együtt. A Mr. és Mrs.-ben egy pár vagytok. A valóságos párkapcsolat hullámai nem hatnak az előadásokra és fordítva?
– Vagy nagyon szerencsések vagyunk, vagy nagyon alázatosak, de olyankor megszűnünk tényleges házaspár lenni. Kicsit úgy éljük meg, mint egy tisztességes szerepjátékot, amivel a házasságunkat edzésben tudjuk tartani. Megéljük, hogy testvérek vagyunk vagy én egy meleg főnök, ő meg a belém szerelmes titkárnő vagy éppen azt, hogy válunk. Kiszállunk egy pillanatra a magánéletből, és aztán visszalépünk.

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke, arca voltál. Milyen víziód volt az eseményről?
– Régebben sok keresztény ifjúsági találkozón voltam, Egerben, Nagymaroson, Pécsen, nagyon motivál, ez a fajta ereje a közösségnek, az együtt éneklésnek a fiatalkori hitemet is megerősítette. Emlékszem, a pécsi taizéi találkozón milyen jó érzés volt, hogy voltak lányok is, és ők sem csak Eddát énekeltek, hanem keresztény dalokat is. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

– Felnőtt hívőként is szükség van ilyen megerősítésre?
– Gyerekkoromban hívőnek lenni tiszteletet parancsoló volt, mert a rendszer nem nézte jó szemmel. 2021-re nagyon sok szekta elárasztotta a demokráciákat, ma már megmosolyogják, ha hiszel Istenben, és az egyház egyes tagjainak viselt dolgait az összes hívőn kérik számon. A NEK-en megtapasztalhattuk, hogy milyen sokan vagyunk. És hogy ez a vallás mégiscsak 2000 éve megvan, és csak Mária országa vagyunk. Én a Római Katolikus Egyházat képviseltem ezen a rendezvényen.

– Nemcsak te, lányod is szerepelt a ’38-as kongresszusról készült rádiójátékban. Milyen érzésekkel hallgattad?
– Hihetetlenül büszke voltam. Amikor azt látod, hogy a gyereked, aki a kezeid között totyogott, 12 évesen magasabb, mint az anyja, és eljátssza egy 16 éves lány szerepét… a kollégák és a rendezők is visszajeleztek, hogy milyen jó volt benne. Igyekeztük távol tartani ettől a szakmától, hát, ez nem sikerült.

– Nem féltetted, hogy kiskamaszként egy 4 évvel idősebb lányt játszik?
– Szerencsére nem kellett olyanokat mondania, amit valaki nem mond 12 évesen.

– Májusban azt mondtad, hosszú ideje nem tudtad megölelni az édesanyádat. Már megtörtént?
– Igen, hála istennek.

– Hogy vészeltétek át ölelés nélkül?
– Nagyon sokat beszéltünk telefonon, amúgy is naponta hívjuk egymást, de akkor pláne.

– Megváltozott a pandémia idején a színházi közönség?
– Nemrég a Dining Guide Gálát vezettem, és beszélgettem egy séffel, abban maradtunk, hogy sokkal jobban meg fogjuk becsülni a munkánkat, a vendégeket és a nézőket. Az éttermek testi táplálékot adnak, mi pedig lelkit és szellemit, és nem tudunk nélkülük létezni. Kiderült ugyanis, hogy tudnak az emberek főzni, és végső soron színház nélkül is lehet élni, még ha akadnak is, akik megkérdőjelezik, hogy érdemes-e. Alkalmazkodni kellett a helyzethez. 

Komoly éttermek feladták az elveiket, és beleálltak a kiszállításba, és az a színész is túlélte, online adást csinált – ahogy én is a Házaság hetére meg nőnapra. Adni kell, akárhogy is, végül is ezért lettem színész.

– És a jövőben hogy tudsz adni? Színpad? Film?
– Az önálló produkcióimmal tudom járni az országot, amit már 10 éve teszek, és nagyon élvezem. Nem látok különbséget Budapest patinás színházai és a bakonyjákói művelődési ház között, mert a közönség mindenhol emberekből áll. Szeretem járni az országot, feltéve, hogy nem én vezetek. A célom, hogy vidékre se csak a gatyaletolós, politizálós stand-upok jussanak el, hanem a kultúra is. A feleségemmel karöltve saját pénzt és saját időt kockáztatva szeretnénk előadásokat létrehozni, úgy, hogy producertársak is vagyunk. A filmezést mindig ajándékként éltem meg, azzal soha nem terveztem, soha nem nyomultam. Aztán amikor olyan 10 éve elmaradoztak, sokáig puffogtam, hogy miért kerültem ki a körből, de rájöttem, hogy tudatosan vonultam ki azokból a közegekből, amelyekben motiválni tudnék rendezőket vagy producereket. Ezek szórakozóhelyek meg mindenféle gálák, de inkább a családommal voltam ez idő alatt. Egyébként is a színház az igazi – a frissen sült mindig jobb, mint a konzerv. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A Média a Családért Alapítvány 2007 óta díjazza azokat a cikkeket és műsorokat, amelyek történeteket mesélnek el, kérdéseket tesznek fel és válaszokat keresnek a családokat érintő élethelyzetekre, problémákra. A 2021-es jelöltek számos műfajban és megközelítésben foglalkoztak a családdal. Az elismerések átadására idén is ünnepélyes keretek között került sor a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában.

További képek az eseményről a Média a Családért Alapítvány Facebook-oldalán>>

Az 1 millió forinttal járó, magyarországi Média a Családért-díjat a szakmai zsűri döntése alapján Kácsor Zsolt Irigység című írása nyerte el, amely a Népszavában jelent meg. A díjat a Magyar Telekom támogatta, Lévai Anikó és Friedl Zsuzsanna, a Magyar Telekom Chief People Officere adta át. Lévai Anikó beszédében elmondta: „Mi, akik most itt vagyunk együtt, hiszünk abban, hogy egy jobb társadalom legfontosabb alkotóeleme, kicsiny sejtje a család. Itt éljük meg, hogy szeretnek minket, itt érezzük magunkat biztonságban. Itt figyelnek oda ránk. Itt neveljük szerte a világon az emberi közösség hasznos és értékes tagjait emberré, érző és cselekvő lényekké. Ezért mindannyian tehetünk egy kicsit, a magunk tudásával, lehetőségeivel. A kormányok hozhatnak családbarát intézkedéseket. Mi gyermekeket és unokákat nevelhetünk. A média munkatársai pedig beszélhetnek sokat a család fontosságáról, ráadásul a lehető legjobb szakmaisággal. Beszélnek is, nem is kevesen, köszönjük nekik és gratulálunk a munkájukhoz ezúton is.”

Kép

Lévai Anikó

Friedl Zsuzsanna a támogatás kapcsán kifejtette: „A család számunkra is központi téma. Azért döntöttünk az együttműködés mellett, mert Média a Családért Alapítvány olyan tartalmak megjelenését ösztönzi a médiában, melyek valódi értéket képviselnek. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megmutassuk, hogyan teheti hatékonyabbá a családi együttműködést a digitalizáció, a járványhelyzetben pedig igyekeztünk mindenben kollégáink és ügyfeleink mellett állni szolgáltatásaink révén: segítve a távmunkát, a digitális oktatást, vagy a közös családi kikapcsolódást.”

Dr. Aczél Petra, a Média a Családért Alapítvány és a szakmai zsűri elnöke, egyben a Corvinus Egyetem professzora az elismerések átadása kapcsán elmondta: „Bármilyen különös, a legegyszerűbb családi történet is izgalmasabb tud lenni, mint egy akciófilm. Hiszen a családban is ott vannak a szuperhősök, a varázslók, a harcosok, a bajok és a diadalok. Minden adott tehát ahhoz, hogy a sztori izgalmassá - pontosabban az életünkké - váljon. Mi ezeket az igaz és valódi történeteket díjazzuk, azt ünnepelve, ami mindig velünk van, mégis olyan kevésszer mondunk köszönetet érte: a családot.”

Kép

Dr. Aczél Petra

Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi tagja műsorvezetés közben nehéz kérdéseket is felvetett: „Az elmúlt időszak nemcsak a családokat, a médiát is próbára tette, hogy vajon tudnak-e a nehéz helyzetben stabil tájékozódási pontokat és támogató segítséget nyújtani. Az olvasottsági, hallgatottsági, nézettségi számok, fontosabbak-e, mint a lapzárta utáni emberi sorsok? Valójában ma ezekre a kérdésre adott válaszokat ünnepeljük, azt a médiát, amely nem csupán megismerteti az igazságot, hanem jobb és boldogabb emberré tesz minket.”

A szintén 1 millió forinttal járó Külhoni Média a Családért-díjat idén Péter Beátának, a Liget.ro újságírójának És a gyerekkel mi lesz? című írásáért Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár adta át. A díj átadása a Nemzetpolitikai Államtitkárság -Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően valósulhatott meg. Az államtitkár kiemelte: „Az elmúlt évtizedben bizonyságot tettünk arról, hogy cselekvő együttműködés köti össze nemzetünk közösségét, ami a világ minden táján élő magyar család cselekvő együttműködése is egyben: a magyar intézményrendszert megerősítettük, a kisgyermekes családoktól az idősekig mindenkiről gondoskodunk, közösen cselekedtünk a megtartó szülőföldért, amely ma a magyar boldogulás otthona. A média munkatársainak felbecsülhetetlen az érdeme abban, hogy a magyar családokat foglalkoztató mindennapokról naprakész információink legyenek. Ezért tartom különösen fontosnak és évek óta támogatásra méltónak a Média a Családért-díjat. Köszönjük a média munkatársainak, hogy ebben is segítik munkánkat.”

Kép

Potápi Árpád János államtitkár

A 300 ezer forinttal járó Családbarát Média – Miniszteri Különdíjat pedig Farkas Adrienne, a Kossuth Rádió munkatársa vehette át Zsigó Róbert családokért felelős államtitkártól, a Kháron ladikján – a gyászkísérés a gyakorlatban című riportjáért. Az államtitkár beszédében kiemelte, „Ez a díj is bizonyítja, hogy érdemes ezt a szép küldetést, szolgálatot mindenkinek a maga helyén elvégeznie! A magyar jövő ugyanis egyenlő a magyar családok jövőjével. És annyira lesz magyar a jövőnk, amennyire elkötelezettek vagyunk a magyar családok jólléte, biztonsága mellett. Mindannyiunk számára örömteli, hogy ha körbetekintünk, azt látjuk: vannak és lesznek olyanok, akikre ebben a munkában továbbra is számíthatunk!”

Kép

Balról: Szám Katalin, Ókovács Szilveszter, Zsigó Róbert államtitkár és Farkas Adrienne

A magyarországi Közönségdíjat Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense vehette át Beteljesedés vagy leépülés? A második félidő dönt! című, Magyarkurír.hu-n megjelent cikkéért. A Külhoni Közönségdíjat 2021-ben a Magyar Szóban megjelent Folyamatosan frissíteni kell az „adatbázist"! című írásával hozta el Kállai G. Nikoletta. A közönségszavazás győzteseinek díját a Kolping Hotel és a Zax Kézműves Csokoládé biztosította.

Molnár-Bánffy Kata, a Képmás Kiadó és a Salt Communications ügyvezetője, a külhoni díj megálmodója elárulta a közönségnek, hogy a 2022-es év fő támogatói ismét a Magyar Telekom és a Nemzetpolitikai Államtitkárság- Bethlen Gábor Alap lesznek.

A füzéri vár

Két éve januárban kirándultam ide, amikor a környéket friss hó borította. A karakteres épület valóságos ékszerként, 500 méteres vulkáni sziklacsúcson magasodik a falu fölé – nem véletlenül tagja Magyarország hét természeti csodájának. A 13. század elején épült vár egyik legszebb terme kétségkívül a színes ablakos kápolna. Az épület teraszáról a hideg hónapokban gyönyörű kilátás nyílik a deres erdőkre, behavazott földekre és hegyekre. Az egész évben nyitva tartó épületegyüttes vendégei megismerkedhetnek az Abák, Perényiek, Báthoryak, Nádasdiak és Károlyiak történetével, illetve állandó kiállításokat tekinthetnek meg (Szent Korona felfedezése, Kárpát-medence várai, Füzér pénzérméi, a bútorkiállítás vagy a kőtár).

A várat – a feltételezések szerint – az Aba nemzetség építtette az Árpád-korban, első írásos említése 1264-re datálódik. Majd a 13. században II. András vette meg az építményt, amely a tatárjárásig a királyi birtoktest részét képezte, végül adományozás útján visszakerült az Abákhoz. A rozgonyi csata után I. Károly elkobozta, majd Perényi Péter koronaőr tulajdonába került, aki ahelyett, hogy szokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta, s közel egy évig a palotában vagy a kápolnában rejtegette.

Regéc vára

A gyertyános-tölgyes erdőn át, kis kaptatóval érjük el a várhoz vezető szerpentinutat. Felérve a 639 méter magas hegyen álló, az 1200-as években épült Regéci várba, annak tornyába ütközünk, elénk tárul a Regéc-Mogyoróskai-kismedence és a Zempléni-hegység csodás füzére. Rákóczi Ferenc fia, II. Rákóczi Ferenc ötéves koráig itt nevelkedett anyja, Zrínyi Ilona felügyelete alatt, erről a vár egyik falán egy emlékmű is tanúskodik. Az 1686-ban lerombolt várat 2003-tól fokozatosan elkezdték helyreállítani, ma már színvonalas kiállítótermekkel és szolgáltatóegységekkel várja az idelátogatókat. A helyszínen interaktív bemutatót láthatunk, többek között arról, hogyan nézett ki és miként működött egy korabeli ágyú, vagy hogy milyen védelmi forma szerint építették a középkori várakat.

A boldogkői vár

Boldogkő vára egy hatalmas kopár sziklagerincen magasodik – vastag kőfalaival és középkori hangulatával azonnal leveszi az embert a lábáról. A középkorban gyakran cserélt gazdát, egyik utolsó ura Thököly Imre volt. A helyiek gyakran a tündérek lakhelyének nevezik. Állítólag a muhi csata után a tatárok elől menekülő IV. Béla királyt Bodó, az öreg aszalómester bújtatta el a pincéjében, aki süketnek tettette magát a tatárok érkezésekor. A király hálából birtokot adott neki, hogy a védelmére várat építsen.

Kép

Boldogkői vár - Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Bodó hét lányának kérői építtették meg a várat hét év alatt, amit az esküvők után IV. Béla javaslatára Boldogkőnek neveztek el, mondván a hét lány, a hét tündér itt volt a legboldogabb.

Noha Boldogkőváralján nem kell annyit felfelé kaptatni, mint a füzéri és a regéci várhoz, azért készüljünk kényelmes, sportos cipővel! Ha szerencsés időpontban érkezünk, történelmi alakokkal, például egymással vívó lovagokkal is találkozhatunk. A vár leglátványosabb eleme az Oroszlánszikla és az annak végén, 20 méter magasan álló őrbódé, amely egy fapallón át közelíthető meg.

A sárospataki Rákóczi-vár

Ez hazánk egyik legépebben fennmaradt késő reneszánsz épületegyüttese, amely a fénykorát a 17. században, a Rákóczi-család uralma alatt élte. A reneszánsz jellemzők mellett barokk és romantikus stílusjegyeket is magán visel. Lényegében két részből áll: a várkastélyból és az erődből, amelyek a 16. században épültek. A várban szabadon látogatható a Rákóczi-kiállítás, amely a fejedelem életét és a szabadságharc történéseit mutatja be. Emellett korabeli bútorokat, ruhákat is megtekinthetünk, s szemrevételezhetjük azokat a gyertyatartókat, amelyeket II. Rákóczi Ferenc saját kezűleg faragott ki. Az ötszintes Vörös-toronyba már csak azért is érdemes felmászni, mert a tetején lévő kilátóteraszról szemet gyönyörködtető kilátásban lehet részünk a Bodrogra, a városra és a vár többi részére is.

Károlyi-kastély, Füzérradvány

E csodaszép épület a maga mesés angolparkjával, az itáliai reneszánsz és a kora barokk stílusjegyeit magán hordozó tereivel valóságos csemege a Zemplénben túrázók számára. A 140 hektáros park 1975 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, Borsod-Abaúj-Zemplén megye büszkesége. A kastély legjellegzetesebb része a park felé néző keleti oldal főhomlokzata, amelyet középen loggiával és Károlyi Ede által tervezett nyolcszögalaprajzú, vékony, magas toronnyal láttak el.
A mai kastély elődjének számító, 16. század végi épületet Károlyi Ede építtette át Ybl Miklós tervei alapján 1860-70 között romantikus stílusban. Károlyi Ede halálát követően fia, László örökölte a kastélyt, aki hitvesével, Apponyi Franciskával a 19. század végén döntött úgy, hogy eredeti reneszánsz világot varázsolnak otthonukba. Csaknem két évtizedig gyűjtögették a reneszánsz és kora barokk díszítőelemeket és berendezési tárgyakat. Károlyi László fia, István ismerte fel a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt luxusszállóvá alakították át, amely 1938 és 1944 között fogadta az akkori magyar felső tízezer tagjait. A kastélyt nemrég újították fel.

Kép

Rákóczi-vár - Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Nádasdy-kastély, Nádasdladány

A Nádasdy-kastély Nádasdladány szívében, Fejér megyében található. Eredetileg Nádasdy Lipót kis kúriája állt itt, és kora legmodernebb berendezéseivel szerelték fel.

Légfűtés, gáz, majd villanyvilágítás, beszélőcső-hálózat, csatorna, valamint a távoli konyha és az ebédlő között föld alatti sínen guruló ételszállító rendszer biztosította a komfortot.

A kastély legkiemelkedőbb terme volt a családi arcképcsarnok, vagyis az Ősök csarnoka. Itt őrizték a felmenők egész alakos festményeit. 2021 nyarára teljesen megújult az épület, a földszinten korszerű múzeumshop, vetítőterem, kávézó és múzeumpedagógiai foglalkoztató létesült. A digitális technológia révén a látogatók betekintést nyerhetnek a kastély történetébe, mindennapjaiba, kipróbálhatják a replikabútorokat, az ebédlőben pedig kávét, süteményt fogyaszthatnak korabeli újságok másolatait lapozgatva. Ha kedvünk tartja, tehetünk egy kiadós sétát a 20 hektáros angolparkban is, amely tavasszal telis-tele van növényritkaságokkal.

Andrássy-kastély, Tiszadob

E romantikus stílusú kastély hangulatos, korhű enteriőrjeivel, ősfás parkjával és sövénylabirintusával a régió legszebb látványosságai közé tartozik.

Érdekessége, hogy az évszakok számának megfelelően 4 bejárata, a hónapok számának megfelelően 12 tornya, a hetek számának megfelelően 52 szobája, és a 365 napnak megfelelően 365 ablakszeme van.

Az épületet Meinig Artúr építész gróf Andrássy Gyula elképzelései alapján tervezte és építtette Erzsébet magyar királyné tiszteletére. A soktornyos épület mintájaként nagy valószínűséggel egy Loire-menti kastély szolgált előképül.

Vajdahunyad vára

Ha már itt a tél, és együtt kell élnünk a hideggel, legalább használjuk ki a zimankóban rejlő lehetőségeket, és látogassunk el Budapest egyik legszebb téli látványosságához, a Vajdahunyad várába, és a mellette elterülő Városligeti Műjégpályára! A Vajdahunyad vára a különböző építési stílusok szerint három épületcsoportra bontható: román, gótikus és reneszánsz-barokk épületekre. Főbejáratát az oroszlános kőhídon keresztül közelíthetjük meg, amely a középkori úgynevezett „Hidaskapuhoz” és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz vezet. Télvíz idején gyakran botlunk errefelé fabódékba, ahol meleg kakaó, kürtőskalács, illatozó sült gesztenye és számos finomság várja a sétálókat.

Kedvezményes ajánlatok 
Az ország téli felfedezéséhez idén segítséget is nyújt a Magyar Turisztikai Ügynökség: 2022. január 10. és február 28. között az ország számos helyén találsz kedvezményes ajánlatokat. Szállodák, turisztikai attrakciók, szolgáltatók, éttermek és fürdők csatlakoztak a kampányhoz, és „Téli feltöltődés” néven különböző ajánlatokkal várnak. A kedvezmények teljes listája itt található: https://csodasmagyarorszag.hu/gyujtooldal/teli-ajanlatok

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

Elő a korcsolyákkal!

Remek téli program például a korcsolyázás, főleg, ha Európa legnagyobb szabadtéri jégpályája csábítja siklásra az embert a budapesti Városligetben. A pálya palotaszerű épülete és a jégen körbe-körbe sikló tömeg olyan megkapó látvány, hogy a közeli hídról számtalan bámészkodó szokta figyelni. A jégpálya túloldalán a Vajdahunyadvár teszi még inkább mesekönyvi jelenetté a látogatást a „Műjégen”.

Budapesten nemcsak a Városligeti Műjégpálya várja a korcsolyázás szerelmeseit, hanem például a Soroksári úton található Budapest Park is. A 2021/22-es szezonban először ugyanis közel 1300 négyzetméteres jégpályává változtatták a koncerthelyszínt is, így született meg a Budapest Park Jégvilág. A fővároson túl minden megyénkben több műjégpálya is üzemel. Például a Debreceni Jégcsarnok valamint a Győri Jégsport központ is nyitott hétvégente a nagyközönség számára, sőt nyugati nagyvárosunkban a Dunakapu téren is működik műjégpálya. 

A Balaton közelében élők számára csábító lehet a magyar tengeren korcsolyázni, ám a rendőrség a közelmúltban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Balatonon jelenleg életveszélyes a jégen tartózkodás. A szabad vizek jegére csak akkor szabad lépni, ha az kellő szilárdságú, nem olvad, illetve nem mozog. A gyakorlati tapasztalatok alapján az állóvizek jege akkor tekinthető kellő szilárdságúnak, ha vastagsága eléri vagy meghaladja a 10 centimétert – közölték. Hozzátették, a kikötőkben vagy a part melletti vízterületeken képződött jég mindössze 1-3 centiméter vastag, ami alkalmatlan a rajta tartózkodásra.

Síelni belföldön?

Ugyan már… mondják sokszor a gyakorlott síelők. A magyar turisták általában – már ha nincsenek szigorú korlátozások a járvány miatt – az osztrák, szlovák, olasz, esetleg francia síterepeket keresik fel.

Pedig itthon is lehet hódolni a síelésnek, ugyan nem több száz kilométeres pályarendszereken, de kezdőknek, újrakezdőknek és gyakorlatot szerezni vágyóknak a hazai sípályák is remek kikapcsolódást nyújthatnak. 

A sielok.hu beszámolója szerint miután a sátoraljaújhelyi sípálya is megnyitott, már mind az öt hazai hóágyúzható síterepünkön (Eplény, Visegrád, Kékestető, Mátraszentistván és Sátoraljaújhely) megkezdődött a szezon.
Az összes hazai síterep esetén érvényes, hogy indulás előtt célszerű az érintett helyszín hivatalos weboldalán, közösségi oldalán tájékozódni, hogy az időjárási- és hóviszonyokra tekintettel éppen hány pálya és felvonó üzemel!

Kép

Kép: Unsplash / Alain Wong

Síaréna Vibe Park, Eplény

A Bakony hegyei közt lévő Eplényben található Magyarország leghosszabb egyben, megállás nélkül síelhető útvonala, amely 1927 méter hosszú, és teljesen kezdőbarát kék jelzésű szakaszokból tevődik össze. A Síaréna Vibe Parkban összesen közel nyolcezer méter sípálya van. Ez mindent egybevetve tizennégy pályát jelent: a legrövidebb tanulópálya 80, míg a leghosszabb 1048 méteres. Eplényben építették meg Magyarország első négyüléses felvonóját, valamint egy kétüléses felvonót is működtetnek. Emellett még három csákányos, két tolókaros és egy műanyagköteles felvonó garantálja a minimális sorbanállást. Nitro Snowparkot is üzemeltetnek, ahol a freestyle-sízést, snowboardozást kedvelők ugratókon próbálhatják ki magukat. A szánkózás viszont a síaréna területén tilos, arra alkalmas pályát máshol kell keresni. Ha nincs saját felszerelésünk, bérlésre van lehetőség, és oktatásra is be lehet nevezni. A fáradt izmokat pedig Holle Anyó Hüttéjében nyújtóztathatjuk ki.

Nagyvillám Sípálya, Visegrád

Visegrádon több mint negyvenéves hagyománya van a síelésnek. Az első felvonó a Nagy-Villám déli oldalán, a mai bobpálya helyén épült, különlegessége, hogy már akkoriban gyepsíeltek a területen. A ’80-as évek közepén új pályák és felvonók épültek a hegy északi oldalán, majd a természetes havas telek egyre inkább elmaradoztak, ezért 2005-ben már hóágyúk biztosították a hóréteget a bővített, lankás részeken. A gyepsíelés azóta is folyamatosan zajlik, és 10 éve már műanyagalapú pályákon is oktatják a környékbeli gyerekeket.
Visegrádon öt pálya és kilenc felvonó van, de most ezek közül csak néhány működik a természetes hó hiánya miatt. Snowpark, snowtubing (hófánk), ingyenes szánkópálya egészíti ki a szolgáltatásokat büfével, melegedővel. Elegendő természetes hónál a meredek és erdei pályák is üzemelnek. Sí- és snowboardoktatást is biztosítanak, zárt pályával, kölcsönzővel.
A visegrádi lejtőről gyönyörű kilátás nyílik a Fellegvárra és a Dunára.

Sátoraljaújhely, Zemplén Kalandpark

A Zemplén Kalandparkban található a sátoraljaújhelyi síterep három pályával, öt sílifttel. A 2021/22-es szezonban ez a pálya nyitott meg a legkésőbb. Itt nemcsak síelni, snowboardozni, de szánkózni is lehet külön szánkópályán.

Sípark, Mátraszentistván

Mátraszentistvánon a téli sport szerelmesei tíz változatos sípálya közül választhatnak: izgalmas ívek a lendületes sízőknek, szelíd lankák a kényelmesebb síelőknek. A közel 4 km-es pályarendszeren ratrakok és nagyteljesítményű hóágyúk dolgoznak folyamatosan. Négyszemélyes ülőlift, csákányos, tányéros, köteles felvonók szállítják a sportolni vágyókat. Pénteken és szombaton pedig esti sízés is van kivilágított pályákon, három kilométer hosszan. Eplényhez hasonlóan itt is van funpark az extrém sportok kedvelőinek különböző elemekkel és ugratókkal.

Kékestető

Kékestetőn alapvetően kilenc pálya van, de jelenleg mindössze egy hetven méteres oktatópálya üzemel. Így most inkább a téli túrázóknak lehet ideális helyszín a Mátra legmagasabb pontja.

Túra télen

„Ha rétegesen, kellően melegen felöltözünk, a téli túrák nagyon élvezetesek. Az erdőben sokszor megmarad még a hó, amikor a városban már nem. Megnyugtató, ahogy ropog a talpunk alatt. Mivel csupasz az erdő, így vadat is jóval nagyobb valószínűséggel látunk. Ha még a nap is süt, D-vitamin és boldogsághormon is termelődik. Egy pár órás kirándulás után is úgy érzi az ember, mintha kicserélték volna” – ezt írta egy kéktúrázó ismerősöm, amikor azt kértem, árulja már el, miért vág neki a nagy hidegben is újabb és újabb túráknak.

Jöjjön egy kis úti cél- és programajánló, hol érdemes a téli hónapokban kirándulni.

A Mátra és Bükk télen is népszerű kirándulóhelyek. Hó híján tegyünk egy téli túrát Galyatető környékén, és sétáljunk a Kékesen, ahol a tüdőnket is alaposan feltölti az egészséges hegyi levegő. Az ország legmagasabb pontja körül számos túraútvonal és rengeteg közeli látnivaló kínál egész napos tartalmas szabadtéri programot.

Kép

Kékestető - Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Az 1014 méteres magasságot jelölő csúcskőtől Mátraházáig könnyedebb, 5,7 kilométeres túrát tehetünk.
Sombokor-kör: körséta a Kékestető északi oldalában, két óra alatt teljesíthető 4,6 kilométeres túra.
Kilátópontok túrája: Kékestető legmagasabb csúcsainak a meghódítása, 3–4 óra alatt teljesíthető.
Aki a kinti fagy helyett melegebbe vágyik, a Bükkben megtekintheti a világviszonylatban is ritkaságnak számtó, mésztufában kialakult Anna-barlangot és a Szent István-barlang cseppkőképződményeit is.

Vadak nyomában

Aki szívesebben hagyatkozik a vezetett kirándulásokra, annak érdemes ellátogatni a hazai nemzeti parkokba, ahol szervezett téli túrákkal készülnek a természetbarátoknak. Ilyenkor olyan fokozottan védett területekre is elkalauzolják az érdeklődőket, ahova más időszakban – az élővilág nyugalmának megőrzése érdekében – nem juthatnak el. Általában előzetes jelentkezés szükséges, a rövid, néhány kilométeres túrákért egy-kétezer forintos részvételi díjat kérnek.Egész túrakavalkád közül lehet válogatni a Bükktől kezdve a Balaton-felvidéken át az Őrségig.
Csatár-hegyi geotúra: a Veszprémhez közeli Csatár-hegy és a Tekeres-völgy rejtett kincseit lehet felfedezni.
- Nevezetes, nagy fák a Tisza mentén: A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben, ártéri mocsárréteken, fás legelőkön, erdőben található, rendkívüli méretű fák felkeresése, a hozzájuk kapcsolódó tájtörténet megismerése.
- Hortobágyon tartanak Bagolynapot a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, a Dinnyési-fertő behavazott szikesein pedig vadnyomokkal lehet ismerkedni.

Bakancsot fel, termoszt a hátizsákba, barangoljuk be a téli Magyarországot!

Vízitúra nagykabátban

Gondoltad volna, hogy egy alapvetően nyári sportot télen is kipróbálhatsz? A helyszín a gyógyfürdőjéről híres Hévíz, pontosabban a Hévíz-patak. Tündérrózsák között evezni, hidak alatt bujkálni egy SUP-deszkán – ezt kínálja a SUP The Lifestyle csapata, akik télen is szerveznek evezős túrákat a gőzölgő Hévíz-patakon. Ez a termál folyóvizünk ugyanis soha nem fagy be. Aki SUP-deszka helyett inkább a kenut választaná, az is találhat szervezett vízitúrákat hétvégente és igény szerint akár hétköznap is, egészen március 15-ig.

Az ország téli felfedezéséhez idén segítséget is nyújt a Magyar Turisztikai Ügynökség: 2022. január 10. és február 28. között az ország számos helyén találsz kedvezményes ajánlatokat, a szállodák, turisztikai attrakciók, szolgáltatók, éttermek és fürdők csatlakoztak a kampányhoz, és „Téli feltöltődés” néven különböző ajánlatokkal várnak. A kedvezmények teljes listája itt található: https://csodasmagyarorszag.hu/gyujtooldal/teli-ajanlatok

Források:
A nemzeti parkok téli, kirándulós programjai
police.hu
sielok.hu
https://visitvisegrad.hu/programok/aktiv-kikapcsolodas/nagyvillam-sipalya
https://www.visegradsipalya.hu/
https://siarena.hu/
https://www.sipark.hu/fooldal
https://kekesteto.hu/sieles/
https://www.zemplenkalandpark.hu/sipalyak/
https://www.heviz.hu/hu/programok/allando/heviz-vizitura-a-heviz-patakon
https://www.facebook.com/SUPtheLifestyle

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

Meleg bakancsot fel, irány a természet!

A túrák kedvelőinek valószínűleg a tó északnyugati sarkánál magasodó Keszthelyi-hegység fog először eszébe jutni, ha Balaton-környéki kirándulásról van szó, hiszen ezen a helyszínen a mesés természeti környezeten túl pazar panorámájú kilátókat és várromokat (Rezi és Tátika) is felkereshetünk. 

Kevesebben ismerik a tó nyugati oldalán, a Zala alsó szakaszánál elterülő ezerarcú Kis-Balatont, Magyarország egyik legkiterjedtebb mocsaras vidékét, ahol télen is lenyűgözi az egyedülálló növény-és állatvilág az odalátogatókat. Ha arra járunk, érdemes megnézni a Kányavári-szigetet, amelyet gyalogosan egy fahídon keresztül közelíthetünk meg Fenyvespuszta felől. Itt az egyik legnépszerűbb úti cél a mintegy két kilométer hosszú Búbos Vöcsök tanösvény, amelyen végighaladva bejárhatjuk a vidéket, és gyönyörködhetünk az erdős, nádas környezetben. A Kányavári-szigeten egy kisebb és egy nagyobb kilátó tetejére is felmászhatunk, ahol lélegzetelállító panoráma terül elénk.

Ha szeretjük a kilátókat, Balatonboglár felé is vehetjük az irányt, a Xantus János Gömbkilátó ugyanis a tó egyik fontos jelképe, amely két éve elnyerte Magyarország kedvenc kilátója címét. Az építmény a település legmagasabb pontján, a Várdomb tetején áll, ahonnan a kilátás szavakkal nehezen leírható.

De nem csak népszerű kilátókból élvezhető a balatoni táj, e vidéken több olyan település is van, amelyek kevésbé ismertek a turisták körében. Ilyen ékszerdoboz a Balatongyörök fölé magasodó Becehegy, főleg akkor, ha az ikonikus szőlőskerteket, présházakat és a bájos Szentháromság-kápolnát hó lepi be.

Az épületből tiszta időben akár Fonyódig is el lehet látni, de a hócsipkés tó és a Badacsony már önmagában is lenyűgöző látványt nyújt a Becehegyről.

Egy másik szakrális építmény, az alsódörgicsei Boldogasszony-templomrom is pompás úti cél, a mintegy kétszázharminc éve romosan álló épület huszonkét méter magas falait már messziről ki lehet szúrni, a rom környékén a gyerekek is évről évre szívesen csúszkálnak szánkóikkal. A templom mellett pihenőhelyeket alakítottak ki, így akár télen is bográcsgulyás- vagy sült szalonna-illatban élvezhetjük a balatoni kilátást a középkori hangulatot idéző romok mellől.

Kép

Kép: Pixabay

A gyerekek imádják az állatokat, de sokkal kevesebbet láthatnak télen, így családosoknak az is jó program lehet, ha ellátogatnak a varázslatos, Balatonfüred melletti Koloska-völgyi Vadasparkba, ahol bejárhatják az izgalmas Aranyember-tanösvényt, és felmászhatnak a Jókai-kilátóba. Emellett azt is megnézhetik, hogyan telelnek az őzek, szarvasok, muflonok, madarak és más állatok. Az arborétumok szerelmeseit ráadásul csupán negyvenperces út választja el a télen is programokat kínáló badacsonyörsi Folly Arborétumtól, amelyet méltán neveznek a Balaton édenkertjének.

Amikor úti célt választunk, nagyon fontos, hogy reálisan lőjük be azt, és megfelelő legyen a felkészültségünk mind a fizikumunkat, mind a felszerelésünket tekintve.

Persze nem mindenki vágyik aktív pihenésre, van, aki a mókuskerékből kiszakadva egyszerűen csak szeretne egy erdei vagy tóparti ház verandáján forró csokit kortyolgatni egy jó könyv társaságában.

Akik inkább a nyugalmat keresik ezen a mesés tájon, sok száz környékbeli szálláshely között böngészhetnek, a kínálatban a szállodai wellnesstől a kulcsosházig mindenféle pihenőhely megtalálható.

Enni, inni, melegedni!

A balatoni vidék messze földön híres különleges borairól, díjnyertes termelőiről, és télen két megálló között különösen jól eshet egy jó pohár forralt bor a városok valamelyikében, esetleg közvetlenül a tóparton, vagy a túraösvények pihenőházainál. Az sem ritka, hogy fogyasztás után a helyi borászok jó tanácsokkal és ínycsiklandó receptekkel látnak el minket, de alapanyagot is vásárolhatunk tőlük, ha haza is szeretnénk vinni a helyi ízélményből. Amennyiben gyerekkel utazunk, akinek nem nyújt túl nagy élményt a felnőttek forralt borozása, Tihany felé is vehetjük az irányt, ahol érdemes feltankolni a mennyei levendulateából és -szörpből, vagy beülni egy cukrászdába megkóstolni a gyógynövénnyel készült, a lila különböző árnyalataiban pompázó édességek valamelyikét. Hivatalosan ugyan nem számít étteremnek, de meleg ételt is kínál az Apátsági Rege Cukrászda, amelynek teraszáról szintén pazar a kilátás.

Az ételeket tekintve a Balaton körbebarangolása közben sokféle klasszikus és újhullámos finomságot kóstolhatunk, amelyek mind a helyi termelőktől származnak. Válogathatunk kézműves sajtok és hústermékek közül, vagy megízlelhetjük az adott régióra jellemző, vadból készült és halas fogásokat.

Kép

Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

A télen is működő éttermekben a tűzrakás mellé is hangulatos letelepedni, ahol ebéd vagy vacsora közben hallgathatjuk a fa ropogását, és érezhetjük az izzó hasábok illatát, miközben a balatoni tájban gyönyörködünk.

Ezt az élményt nem élhetjük át vizes fürdőruhában, sajtos-tejfölössel a kezünkben, csak ebben az évszakban, amíg van kedvünk melegedni a kályhánál.

Tavaly nyáron tovább bővült a Balaton-környéki éttermeket felvonultató Balatoni Gasztrotérkép®, amelynek legutóbbi kiadványából hetvennyolc vendéglátóhelyet ismerhetünk meg közelebbről, akár ingyenesen használható applikáció segítségével is. A helyek nyitvatartása változó, ezért indulás előtt érdemes ellenőrizni, hogy az általunk kiválasztott étterem a téi szezonban is látogatható-e.

Kedvezményes ajánlatok 
Az ország téli felfedezéséhez idén segítséget is nyújt a Magyar Turisztikai Ügynökség: 2022. január 10. és február 28. között az ország számos helyén találsz kedvezményes ajánlatokat. Szállodák, turisztikai attrakciók, szolgáltatók, éttermek és fürdők csatlakoztak a kampányhoz, és „Téli feltöltődés” néven különböző ajánlatokkal várnak. A kedvezmények teljes listája itt található: https://csodasmagyarorszag.hu/gyujtooldal/teli-ajanlatok 

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

Bár – különösen a kamaszok – hajlamosak panaszkodni az iskolára, most megtapasztalhattuk, mekkora szükségük van a jól szervezett oktatási keretekre pszichés egészségük megőrzése érdekében. A kortárs csoport kielégíti a fiatal valahová tartozás iránti alapvető igényét. A munkamegosztás segítségével megtapasztalhatja a gyerek, mennyivel könnyebb együttműködve eredményt elérni, megvalósítani a kitűzött célokat. Információhoz, tudáshoz juthat a társak jóvoltából. A jól felépített csoport biztonságot nyújt, erősíti a társas tudatot, lehetőséget ad a tagok közötti érzelmek megélésére, valamint kifejleszti a szociális identitást. 
A legkisebbek az egyszerű együttlétet is közös játéknak élik meg, és ez önmagában örömforrást jelent számukra. Vagyis a strandon egymás mellett pancsoló, a játszótéren közösen lapátoló háromévesek több élményhez jutnak, mint elszeparált társaik. Később pontosan ezért unnak rá hamar a saját udvaron kialakított homokozóra, hintára, a drága trambulinra és medencére, hacsak nem hívunk gyerektársaságot. 

Szereposztások 

A szerep az érzékelt és elvárt viselkedések összessége egy bizonyos helyzetben. Először az oviban alakulnak ki olyan csoportok, ahol kezdetleges szerepek jelennek meg. A vezető a legóvár építése közben képes érvényesíteni akaratát a többiekkel szemben, míg a tagság együttesen kontrollálja az ő hatalmát. Míg Máté irányítja a folyamatot, addig Márk és Ákos elmélyülten építenek, Peti és Bálint pedig boldogan hordják az építőanyagot a brigádnak. A szerepek gyakran felcserélődnek, bár vannak, akik hajlamosabbak magukhoz ragadni a kezdeményezést, míg mások szívesebben engedelmeskednek. 
Az iskolai csoportok bonyolultabbak, különböző szerepek jönnek létre attól függően, hol tart a közösség kialakulásának folyamata. Az ismerkedés fázisában mindenki a jó arcát igyekszik mutatni, majd ezt követően a tagok megpróbálnak a saját érdekeiknek érvényt szerezni. Megjelenik a rivalizálás, koalíciók kialakítása, kritizálás, de a háttérbe húzódás, visszavonulás is. 
Lassan, a felnőtt irányító mellett megjelennek azok a belső vezetők, akik át tudják venni ezt a funkciót, ebben érdemes őket támogatni.

Ugyanakkor jó, ha nem egyetlen személy gyakorolja a hatalmat, hanem változik, ki a leginkább befolyásos tag.

A tagok egy része inkább az összetartásra koncentrál, és érzelmileg támogatja a többieket, ami hasznos a kohézió szempontjából. Mások a feladatokra fókuszálnak: kezdeményezéssel, információcserével, tervek szövésével, kérdések tisztázásával és a helyzet összegzésével segítik a közös munkát. 

Mikor avatkozzunk be? 

A szerepeket maga a csoport ruházza rá a tagokra. Míg egyeseket elfogad vezetőnek, másokat ignorál. Az egyén adottságainak megfelelően, az első, viharos időszakban osztják szét maguk között a gyerekek a pozíciókat. A felnőtt támogathatja őket ebben, ám később, amikor már kialakultak a szabályok, nehezen fogadják el a beavatkozást. Érdemes még az elején segíteni a szótlan vagy védekező álláspontra helyezkedő gyerekek bevonódását. A túl sok passzív résztvevő rontja a csoportkohéziót. 

Deviánsok, humorheroldok, kapuőrök 

Legtöbbször megjelenik egy-két tag, akik nem akarnak részt venni a feladatokban, és viselkedésük eltér a csoport alakuló normáitól. Fontos megfejteni, mit próbálnak kommunikálni ezáltal.

Például előfordulhat, hogy nem fogadják el a belső vezetőt, nem tudnak azonosulni a céllal, unatkoznak, vagy hasznos szerep híján maradt rájuk a deviáns pozíció. Ilyenkor érdemes sikerélményt nyújtó küldetést felajánlani számukra. 

A csoporton belüli folyamatok szabályozását is magukra vállalhatják azok a gyerekek, vagyis őrzők, akik egy ponton viccelődni kezdenek, elterelik a témát vagy bohóckodnak, ezzel fontos jelzéseket küldenek a vezetőnek a csoport aktuális állapotáról. Ez a viselkedés gyakran nem az egyén szándéka, hanem maga a csoport jelöli ki őket erre a feladatra, lassítva a céltudatos munkát, megakadályozva a túlterhelődést. 

Bűnbak nélkül 

A felnőtt egyik legfontosabb feladata a bűnbakképzés elkerülése a gyerekek közösségeiben.

Ilyenkor a csoport folyamatos támadásnak teszi ki egyik tagját, aki valójában olyasmit testesít meg, amit a többiek nem bírnak elviselni saját magukban.

Erős teljesítménymotiváció esetén ez lehet valamilyen alkalmatlanság, ügyetlenség. Máskor a csendesség, visszahúzódás, kommunikációs deficit váltja ki a többségből az agressziót. Ilyenkor fontos feltárni a mögöttes tényezőket, különben a gyerekek a felszínen ugyan elfojtják az erőszakot, ám rejtett módon megtorpedózhatják a vezető szándékát. Például, ha valakit a gátoltsága miatt bántanak, érdemes őt helyzetbe hozni abban, amiben tehetséges, nem elég csupán megvédeni. A hiper­aktív tag energiáit csatornázzuk értelmes tevékenységbe, akár vezetői pozícióban is kipróbálhatjuk! Az okos, ám öntörvényű gyerekre bízzunk bátran komolyabb részfeladatokat, és engedjünk teret ötleteinek! Mindemellett ügyeljünk a szerepek váltogatásának lehetőségére, amivel a gyerekek társas képességeit fejleszthetjük!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Nehéz időket él meg az úszósport presztízse. Már csitulni látszott a Turi György-botrány, amikor karácsony után nem sokkal Szilágyi Liliána Facebook-posztban robbantotta a bombát. A közösségi médiában arról írt, hogy a szintén ismert úszó(edző) apja gyerekkorától fogva súlyosan bántalmazta.

A bejelentés felbolygatta a közvéleményt, sokan értetlenül állnak az előtt, hogy egy bántalmazott ember miért titkolózik sokáig. Pedig a hallgatásnak oka (és ára) van, a feldolgozás nem egyszerű, sokszor csak szakember bevonásával sikerülhet. 

„Pedig olyan kedves embernek ismertem meg”

Trauma hatására az agyunk túlélő üzemmódba kapcsol, ami mindenkinél másfajta reakciót eredményez. Van, akit hajt a bánat, a düh, az igazságérzet, és szinte azonnal elindul a feldolgozás útján – például felkeresi a hatóságokat vagy egy szakembert –, a legtöbben viszont mélyen hallgatnak, a némaságba burkolózás okai pedig rendkívül összetettek.

Fontos lehet például, hogy ki a bántalmazó, mert ha az ismerősök megbízható és kedves embernek írják le őt, az erősítheti a kételyeket a bántalmazottban azt illetően, hogy vajon hisznek-e majd neki.

„Különösen igaz ez, ha a bántalmazónak kiterjedt kapcsolatrendszere, hatalma van akár a tágabb közösségen belül. S ott van még a félelem, hiszen például egy bántalmazó kapcsolatból elmenekülni halálos veszélyt is jelenthet, ami az elköltözéssel sem feltétlenül szűnik meg. Az áldozat éveket tölthet a bántalmazó közegben. Egy ilyen alapállásból azt a támogató hátteret megtalálni és kiépíteni, ahol kimondhatóvá válik a trauma, időbe kerülhet. Emellett az elbizonytalanítás és az önbizalom csökkentése szintén a folyamat része, ezért a történet vállalásához erősödésre van szükség – magyarázza Borbély Lilla, a Be Balanced Pszichológiai Pont szakértője. 

A hallgatás egyben megküzdési stratégia is, hiszen amikor beszélünk a traumánkról, újra lejátsszuk magunkban a történteket, amit érthető okokból nem szeretnénk ismételten átélni, ezért megpróbáljuk inkább eltemetni magunkban. Szakértők szerint azonban ez az út az esetek többségében nem járható, életünk drámai pillanatait úgysem tudjuk meg nem történtté tenni, feldolgozatlan traumáink csak tovább nehezíthetik az életünket.

Ha beszélünk a történtekről, azzal kilépünk az elszigeteltségből

Az előbújást a társadalmi megítéléstől való félelem is hátráltathatja. A komoly károkat okozó áldozathibáztatás hátterében azonban nem feltétlenül rosszindulat vagy érzéketlenség húzódik meg, hanem az úgynevezett „kognitív torzítás”.

Magyarul hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy a világ egy igazságos hely, ahol a dolgoknak egyenes következménye van, és mindenki azt kapja, amit érdemel.

„Így, ha én jól cselekszem, nem érhet rossz, de ha valakivel valami borzalmas történik, biztosan ő is hibázott. Ilyenkor átélhetjük a kontroll érzését, hogy befolyással lehetünk arra, mi történik velünk. Pontosan ezt fenyegeti egy traumatikus történet – s ha elfogadom igazságnak, hogy az bárkivel megtörténhet, elveszítem az irányítást. Ezért tulajdonképpen az áldozathibáztatást felfoghatjuk egyfajta pszichés védekezésnek, távolításnak is” — hangsúlyozza Borbély Lilla.

A pszichológus rávilágít arra, hogy a trauma gyakran feledésbe merül. Nem ritka, hogy a túlélők jóval később felvillanó emlékfoszlányokról számolnak be, és így áll nekik össze a kép a múltbeli bántalmazásról. Minél több adrenalint termelünk, általában annál pontosabb emlékünk van egy helyzetről. Ez azonban csak egy pontig igaz, ugyanis a különösen sokkoló események túlterhelhetik a rendszert. Ekkor nem koherens történetekként, hanem érzetekként és érzelmekként tárolódnak, amelyek később újraaktiválódhatnak hasonló ingerek, például hangok vagy érintések hatására.

A szakértő szerint a hallgatás szempontjából az sem mindegy, hogy melyik életszakaszban történik az abúzus, és mennyi ideig tart. „Ha például a családban a fizikai és verbális bántalmazás a hétköznapi élet része, a gyermek sem feltétlenül tudatosítja az erőszakot.

Előfordul, hogy csak felnőttkorban bukkan fel egy régen eltemetett emlék, illetve kap az áldozat egy olyan új összehasonlítási alapot a környezetétől, amely segít újraértelmezni a vele történteket.

Erre jellemzően akkor nyílik lehetőség, ha már eléri a serdülő- vagy a fiatal felnőttkort, és a zárt családon kívül másokhoz is kapcsolódik” – fűzi hozzá a pszichológus.

Hagyjuk meg a traumát átélt szabadságát

Egy bántalmazott ember belső működésére az is jellemző, hogy beszűkül a világa, az önbizalma, önbecsülése csökken, a közérzete pedig egyre rosszabb. Vannak, akik ebben a szakaszban kezdenek aktívan tenni a gyógyulásukért, aminek első lépése, hogy nem temetik el többé magukban a szörnyűségeket.

A szakértő rávilágít: a történtek megosztása azért is fontos lépés a gyógyulás útján, mert onnantól nem kell egyedül lennünk a helyzetben. Amikor beszélünk róla, egyúttal elkezdünk újrakapcsolódni a környezetünkhöz is.

Borbély Lilla szerint fontos lenne, hogy megfelelő tudást, ismereteket szerezzünk társadalmi szinten a bántalmazás dinamikájáról, az egészséges kapcsolati működésről, mert ez a felismerést és az áldozatokhoz való viszonyulást is megkönnyítené. „Egyéni szinten az elfogadó légkör biztosítása a legcélravezetőbb. Hagyjuk meg a traumát átélt szabadságát, hogy akkor beszélhessen az átéltekről, amikor ő szeretne, persze tudathatjuk vele, hogy számíthat ránk.

Kerüljük az ítélkezést és a bagatellizálást, és akár a tetteinkkel is fejezzük ki a támogatásunkat!

Egy-egy érintésnél vagy ölelésnél azonban érdemes megkérdeznünk, hogy jólesne-e, mert esetenként triggerelően hathat a testi kontaktus, vagyis nem kívánt reakciót válthat ki. Próbáljuk követni a másik igényeit, ezzel is elősegítve azt, hogy megélhesse: van kontrollja az események felett. Mi magunk is utánanézhetünk a traumák lélektanának, így könnyebben ráhangolódhatunk arra, ami a másikban lejátszódik. Jó, ha kapcsolódásra bátorítjuk, legyen szó akár vonatkozó csoportról, barátokról vagy szakemberről, mindez segítheti az újrakapcsolódást” – zárja gondolatmenetét a pszichológus.

FRISSÍTÉS: A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) külön vizsgálóbizottságának márciusi megállapítása szerint megfelelnek a valóságnak Szilágyi Liliána bántalmazásról szóló állításai. A szövetség emiatt Szilágyi Zoltánt „nemkívánatos személynek” nyilvánította a rendezvényein, a további intézkedésekről később döntenek. A Nemzeti Sport beszámolója szerint az eset miatt tartott sajtótájékoztatón Papp Gábor ügyvéd elmondta, a bizottság tagjai elfogulatlanok voltak az ügy szereplőivel szemben – az előttük megjelentek pedig részletesen beszéltek mindarról, amit az ügy kapcsán tudtak. A bizottság tíz embert hallgatott meg, köztük edzőket, Szilágyi Liliána korábbi pszichológusát és sportolókat is. 

„A Papa fölment az égbe” – kezdi Fanni, mikor beszélgetni akar a dologról. „Igen” – válaszolom, és már gyűlnek is a könnyek a szemembe. Pedig nem az én apukámról van szó. „Nem adtam neki puszit. Féltem a csőjétől.” Na igen, a szonda. Az utolsó hetekben már csak így tudott táplálkozni. A hangja is elment. Ágyban ücsörgött. Fannit, aki percekig csak méregette őt az új tartozékkal, az ujjával intve hívta magához, megmutatta neki a szerkezetet. Fanni láthatóan felengedett egy kicsit. Ezután a kötést vette szemügyre a nyakán. „Volt neki sebe” – szólal meg hirtelen. Összerezzenek. Mintha csak az én emlékeim mentén haladna ő is. „Igen volt. Tudod, a Papa már nagyon beteg volt.” „De nem adtam neki puszit” – erősködik. „Adtál” – válaszolom, és nem füllentek. Ez volt az utolsó találkozásuk. „Először megijedtél egy kicsit a csőtől, de aztán adtál puszit, mielőtt haza mentünk. Emlékszel?” Fanni gondolkodik. „Igen, adtam. Aztán már adtam.”

Amikor Fanni, az első unoka megszületett, a Papa rögtön a cinkosa lett. Gyakran bosszantott engem és a Mamát azzal, hogy míg mi szabályokat próbáltunk bevezetni, ő folyamatosan felrúgta őket, hogy Fanni kedvében járjon. A csecsemő Fanni nagyon szerette a mintás ruhákat, a Papa verhetetlen volt a kockás és csíkos ingek arzenáljának felsorakoztatásában. Fanni, miután jól kinézelődte magát az ölében, nagyokat szunyókált széles mellkasán. Később, mikor már nyúlni is tudott a dolgokért, egyedül a Papa engedte, hogy levegye a szemüvegét, hiába mondtuk, hogy eltörheti, meg hogy nem fogja érteni, másnak miért nem szabad a szemüvegéhez nyúlni. Amikor elkezdtük a hozzátáplálást, nem tudtam elég finomat készíteni Fanninak. Papa mindig megkérdezte, mit eszik éppen a gyerek, és amikor közöltem, hogy almát krumplival, feljajdult. „Szegény gyerek, nem tehetnénk bele egy kis kolbászzsírt?!”

Ha nem néztem oda, Fanni mindig kapott egy kiskanálnyi kóstolót a felnőtt ízekből. Igyekeztem nem észrevenni az apró kihágásokat. Mama és Papa gyakran vitték sétára Fannit. 
Én aggódva engedtem el őket, és magyaráztam, mit hogy csináljanak, ha elálmosodik, mivel takarják be, ha hűvösebbre fordul. Papa ilyenkor rám mordult: ugyan, elbírnak ők egyedül is az unokával. Vasárnaponként, mikor hozzájuk mentünk, azonnal „elrabolta” tőlünk Fannit, s vitte hátra a kertbe, hogy megmutassa, mit dolgozott, mi sarjad, és mit kell még megöntözni. A vidéki birtokon talicskába ültette, úgy vitte körbe. Eszeveszett ötletei támadtak, csakhogy szórakoztassa. Egyszer alkoholos filccel arcot rajzolt annak a kerámiakaspónak, amit az erkélyen tartottam, a tetejére meg ruhacsipeszeket csíptetett körbe, így lett belőle egy indián. Azóta sem mostam le, pedig először mérgelődtem magamban, mégis hogy jut eszébe összefirkálni akármit. A Papa már az elején megmondta Fanniról, hogy „nagy svihák ez!”, és hogy amikor csendben van, és komoly képet vág, akkor is valami huncutságon jár az esze. 
A sváb gyökereket együtt ápolták, a Papa gyakran tett fel sramlizenét, Fanni pedig ugrabugrálva táncikált neki. Számos olyan kalandjuk lehetett még, amiről nem is tudok.

Idővel egyre kevesebb huncutságot eszelt ki a Papa, egyre gyakrabban volt fáradt és borongós kedvű. Megsűrűsödtek a kórházi tartózkodások. A kezelések aztán még tovább gyengítették, s mire a tél beköszöntött, az orvosok már semmi jóval nem biztatták a családot. Hagyott egy rajzot, amin két kislány együtt sétál, lufikkal a kezükben, tudta, hogy a második is lány lesz, de Emmát már csak a pocakomon keresztül simogathatta meg. A napköziben néha tartanak afféle bölcsis hittant. Kérdezgették a gyerekeket, hol lakik a Jóisten. Fanni tudta a választ: „fönt lakik az égben. A Papával együtt, és vigyáznak ránk, ketten” – mondta.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>