Így változott a Barbie-rózsaszín jelentése a történelem során – A 219C színkód evolúciója

A Barbie baba 2023 júliusában, az új Barbie-film bemutatójával újra jött, látott és győzött. Kritikák és elemzések sokasága foglalkozott világszerte azzal, mi lehet az idei játékfilm és az ötletadó baba sikerének a valódi titka, és – örömmel mondhatom – valamennyi rá is tapintott a lényegre: az, hogy mindenki azt gondol róla, amit akar. Ez a kis nőforma műanyag darabka és a köré épült steril műanyagvilág évtizedek óta itt él velünk. Most pedig lángra lobbant újra a 219C rózsaszín, ahogyan pár éve a Csillagok háborúja, korábban a Pokémon: hiszen modern játékainkat új mítoszokká erőlteti a média.

Barbie-ról sok mindent el lehet mondani, amit a feminista társadalomkritikusok és a nem feminista barbizók el is mondanak. Talán csak ezzel a 219C-cel, egészen pontosan, a rózsaszínnel kapcsolatban keletkezhet némi hiányérzetünk. Merthogy a rózsaszín sztorija talán még izgalmasabb, de bizonyosan sokrétűbb, mint Barbie-é. 

Egyrészt a nyolc liturgikus szín egyike, az örömöt fejezi ki. Tudjuk, hiszen advent harmadik vasárnapján rózsaszín gyertyát gyújtunk, a nagyböjtöt enyhítő negyedik Laetare vasárnapon pedig rózsaszín a miseruha. Szűz Máriát gyakran látjuk festményeken rózsaszínben. 

Ugyanakkor ez eredendően nem nőies szín. A piros világosabb árnyalataként egészen az 1940-es évekig inkább a férfiakat, a férfiasságot jelzi. Púderesebb, halványabb árnyalata persze azért megjelenik később az arisztokrata „divatban”, az udvarok budoárjaiban, az előkelőségre, finomságra utalva. Rákerül az alsóruházatra, a meztelen test megjelenéséhez igazodva. És „celebritásai” is lesznek már, igen korán. Pompadour márkiné, XV. Lajos hivatalos szeretője például annyira szerette a rózsa tónusát, hogy az akkoriban virágzó híres sèvres-i porcelánmanufaktúra Rosa Pompadourként nevezte el jellegzetes rózsaszínjét. Ez az árnyalat megejtően finom, bájos és édeskés, ártatlanul tündöklő, megtévesztően elbájoló – a törékeny porcelánhoz nagyon is illő. 

De a rózsaszín férfias és nőies tündöklésének is véget vet bizonyos értelemben a francia forradalom, az azt megelőző és hosszú ideig (bizonyos tekintetben máig) uralkodó felvilágosult szellemi áramlatok. Ezek nyomán a férfiak megtagadják gardróbjukból a díszt és a pompát – vele a rózsaszínt is. Helyére a józanság, a sötét tónusok és a visszafogottság lép. És bár egészen a XX. század közepéig inkább a fiúkat jelöli e szín (a lányokat pedig a kék), mint ahogyan világos árnyalatai az előkelőséget, a sötétebbek pedig a közönségességet, ezt követően éles fordulat áll be. 

A rózsaszín kiszabadul történelmi „fogságából”, és szinte megvadulva jelent mindent: ellenállást, ártatlanságot, feminizmust, rákellenességet, választott nemi orientációt vagy éppen nőiességet, gyermekséget. 

Új celebritásai és történetei születnek. Ilyen Jackie Kennedy élénk babarózsaszín kosztümje, amelyet az amerikai elnök vére borít be azon az 1963‑as dallasi napon, és amelyet az asszony nem hajlandó levenni magáról mondván: lássák, mit tettek a férjével. Az eseményt megörökítő képeken így válik a rózsaszín cukrossága a tragédia bizarr ellenpontjává, egy Chanel-replika szoknyán (a first lady kosztümjét ugyanis hivatalosan nem a Chanel, hanem egy amerikai divatház készítette). 

Kép

Az ikonikus, Jackie Kennedy által viselt rózsaszín ruha megidézése a Jackie című filmben  – Fotó forrása: Profimedia

És persze, ilyen történet a Barbie-é is. A kis műanyag darabé, aki újra divatba hozza a „dopamin öltözködést”, és a maga bárgyúszép módján, a konyhai morál­filozofálgatás eszközévé is válik. Politikailag korrekt, látványra gusztusos. Hibátlan 219C. Mit is lehetne még rajta számonkérni? Talán csak azt, hogy az őszhöz valahogy már nem illik igazán. Ahhoz már az arany dukál. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás 2023. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.