A bébikonténer-szindróma sokat árthat a gyerek mozgásfejlődésének – Ne hagyjuk túl sokat a hordozó, nyugtató eszközökben!

A régi mondás, miszerint „Áll, mint katiba’ a gyerek”, kétjelentésű volt. Egyfelől azt jelentette, hogy egy sámliszerű alkalmatosság közepébe lyukat vágtak, és abba állították a totyogóst, másrészt – eredetileg – egy várandós asszonyra utalt a szólás. A négylábú járóka segített megtalálni a gyermek egyensúlyát, és nem engedte őt felborulni, miközben az asszonyok zavartalanul végezhették a házimunkát. Abban az időben, amikor a gyerekeket „katiba” (állókába) tették a parasztházak udvarán, valószínűleg nehezebb lett volna házról házra járva kérdezgetni az asszonyokat gyermekük fejlődéséről, hogy anyagot gyűjtsek ehhez a cikkhez. A mai édesanyák ugyanakkor, akik életét a régimódi katik modern leszármazottai könnyítik, annyit posztolnak a közösségi médiában, hogy véleményeiket könnyű szerrel feltérképezhettem. Lássuk, hogyan vélekednek a mai nők a bébikonténerekről és hosszú távú hatásaikról!

Fárasztó egész nap lesben állni

Réka nehezen szánta rá magát a ringató pihenőszék megvételére, így emlékszik vissza az első gyermeke születése utáni időszakra: „Iszonyú ügyetlennek éreztem magam, és folyamatos rettegésben éltem, hogy vajon mikor fog a gyerek lefordulni a pelenkázóról vagy az ágyról, ha véletlenül nem figyelek oda. Beni nagyon sokat sírt, nem igazán tudtuk, mi baja lehet, nehezen aludt, és úgy éreztem, a szoptatás is mehetne jobban. A harmadik hónap elejére szellemileg és fizikailag is végzetesen kimerültem. Úgy éreztem, a hátam szétszakad a baba folyamatos rázogatásától. 

Addig elleneztem mindenféle mesterséges nyugtató eszközt, mert úgy gondoltam, csak akkor leszek kompetens anya, ha én magam tudom kielégíteni a babám minden igényét. 

Miközben megrendeltem az első pihenőszéket, amelynek volt ringató és zenélő funkciója is, folyamatosan ment bennem az önmarcangoló monológ: majd pont egy szék fogja megnyugtatni a gyereket! Valószínűleg csak pénzkidobás… Nem is az történt, hogy megoldotta minden problémámat az életben, de először néhány percre nyugtatta meg Benit, később pedig az is előfordult, hogy el tudott aludni benne. A főzést, mosást sokkal könnyebben meg tudom oldani, ha egy félórára beleteszem a pihenőszékbe a babát, és felteszem magam mellé az asztalra. Így látjuk egymást, kontaktusban vagyunk, és el tudom végezni az otthoni munkát. A második gyereknél már sokkal kevesebb gondom volt az önbizalommal, és lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam betenni Beni kistesóját a pihenőszékbe, amikor nem tudtam rá odafigyelni.”

Kép

Etetőszék 1943-ban – Forrás: Fortepan/dr. Varga Csaba

Többen nyilatkoznak úgy a mamás csoportokban, hogy szeretik használni ezeket az eszközöket, mert így biztonságban érzik a gyermeket. Nóra azt írja: „Nálunk tényleg minden volt otthon, amit csak el lehetett képzelni. Szinte ellepték a gyerekcuccok a házat, és két lépést nem lehetett tenni anélkül, hogy ne ütköznénk egy járató játékba vagy egy állványos ugráltatóba. A terhességem idején mindent tudni akartam a gyermek fejlődéséről és fejlesztéséről, és bármennyi pénzt hajlandó voltam arra áldozni, hogy a kislányom a lehető legjobban fejlődjön. Fejlesztőjátékok, Adamo-hinta, ringatószék, különböző ülések, amelyek támasztják a gerincét, interaktív bébikomp és a többi. 

Viszont egy idő után azt vettem észre a babán, hogy lankad a figyelme, nyűgösebb, sőt nyolc hónapos korára már egyáltalán nem akart játszani ezekkel a dolgokkal. 

A védőnő azt javasolta, szüntessem meg a zsúfoltságot a lakásban, hogy legyen szabad tere mozogni. Egyelőre még számomra is furcsa, hogy nagy, üres terek vannak a házban, és mivel megindult a babám mozgásfejlődése, folyamatosan figyelnem kell, mikor ránt magára valamit vagy pakolja ki a zoknis fiókot. Azért kéznél van az interaktív járóka és a pihenőszék, mert hihetetlenül fárasztó egész nap lesben állni.”

Összességében a szülői közösségekben megoszlanak a vélemények a bébikonténerekről, de abban mindenki egyetért, hogy időnként szükség van egy szusszanásnyi időre. Persze amit képviselünk a neten, attól lényegesen eltérhet az, ami ténylegesen zajlik az életünkben. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels

Jó szándékkal elkövetett hibák a „bébikonténerek” használatában

„Természetesen minden szülőnek a saját gyereke a legszebb és a legjobb, ezért előfordulhat, hogy nem veszik észre, ha nem megfelelő irányba halad a fejlődése – kezdi szakértőnk, Tófalvi Renáta. – Arról nem is beszélve, hogy ha egy szakember felhívja a figyelmüket arra, hogy valami, amit ők csinálnak, káros hatással lehet a gyermekre – jelen esetben például a napi többórás autósülésben pihentetés –, először tagadással reagálnak. Hiszen senki sem akar ártani a gyerekének. 

Fontos tudnunk, hogy az anyákat körülvevő szakemberek mindig a gyermek fejlődését és érdekeit helyezik előtérbe, és nem a szülői gondoskodást minősítik. Egy alkalommal például, amikor egy kilenc hónapos baba érkezett hozzám, aki még csak a hátán feküdt, és egyik oldalára sem tudott átfordulni – pedig már javában önállóan ülnie és másznia kellett volna –, a napirendjükről és az életvitelükről beszélgettem az anyukájával. 

Kiderült, hogy éppen a kertes házukat újították fel, és a folyamatos belső átalakítások miatt nem engedték, hogy a baba a földön fedezze fel a környezetét. 

Mivel születésétől kezdve jól elvolt egyedül a kicsi, az lett a napi rutin, hogy délelőtt négy és délután is négy órát töltött a nappali közepén bekötve egy autósülésbe, csak aludni és enni vették ki onnan. A gyermekorvos irányította hozzám őket, mert az édesanya nem gondolta úgy, hogy gond lenne a baba fejlődésével; azt hitte, hogy kicsit lustább, mint a többiek – meséli szakértőnk. – A bébikonténer-szindróma azt jelenti, hogy a gyermek mozgásbeli, viselkedésbeli és kognitív–mentális fejlettsége nagymértékben eltér kora átlagától a túlzott tárolóhasználat következtében. 

A gyermek idegrendszeri fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy szabadon mozogjon, és különféle perspektívákból, minden érzékszervét bevonva ismerje meg a környezetét. Ebben megakadályozza őt a különféle bébikonténerek túlzott használata, arról nem is beszélve, hogy az eszköz sokszor olyan testhelyzetben rögzíti a babát, amelyet magától nem tudna felvenni (például állva tartja a félévest vagy ülteti a két hónapost), ez pedig káros az ízületek, izmok és csontok fejlődése szempontjából. 

De mi a sok? 

Természetesen ezek az eszközök nem az ördögtől valók, és helyük van a család életében, hogy gördülékenyebbé tegyék a mindennapokat. Néha pedig kivédhetetlen, hogy a baba összefüggően több órát az autósülésben töltsön egy hosszú utazás során. Arra viszont figyeljünk, hogy ezt másnap ellensúlyozzuk azzal, hogy több időt és szabad teret hagyunk neki a mozgásra. 

A napi két óránál több konténerezés heteken vagy hónapokon át már nyomot hagyhat a baba fejlődésén. 

Mit tehetünk azért, hogy biztosítsuk a lehetőséget az egészséges fejlődésre? Legyen többet a talajon ébrenléti állapotban, és lehetőség szerint kevesebbet a hordozókban. Kerüljük a fölösleges »konténerezést«, és keretek között, de hagyjuk, hadd járja be a saját felfedezőútját” – tanácsolja szakértőnk.