„Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek” – egy magyarországi tragédia, amiről senki sem beszél
Porajmos, azaz elpusztítás. A második világháborúban a nácik és a nyilasok romák ellen elkövetett bűneiről máig keveset tud a magyar társadalom. Gyermektől aggastyánig ezreket, de akár tízezreket küldtek a biztos halálba, illetve végeztek ki tömegesen. Október 28-án Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt címmel különleges összművészeti előadással tiszteleg a roma holokauszt áldozatainak emléke előtt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért (KKETTK) Alapítvány a Hagyományok Házában.
A Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt című előadás egyik szereplője az előadás próbáján
Vándorlástól a letelepítésig
„Lángoló kemencék bajonétjai felett
némán szólnak a sötét csengettyűk
piros esőt kortyol a föld,
lehúzták az ég bőrét és cifra bundájába
sápadt nótákat zengenek.
A tarkafejű vadludak szemében
megkékültek a csillagok.”
Lakatos Menyhért Holocaust című versének sorai ezek. A porajmos (elnyeletés, elpuszítás), magyarul roma holokauszt a magyar történelem tragikus és máig kibeszéletlen fejezete. De kezdjük az elején!
A vándorló életmódot folytató cigányok 1000 körül hagyták el Indiát, és a 15. században érték el Közép-Európát. Vándorló karavánjaikat évszázadokon keresztül előítéletek övezték szerte Európában, le- vagy kitelepítésükre is számos kísérlet történt. Hazánkban Mária Terézia rendelte el a vándorló cigányok letelepítését, majd erre a politikára fia, II. József is ráerősített. Így a 19. század végére, 20. század elejére a vándorló életmódot folytatók már elenyésző kisebbséget alkottak.
A romák olyan foglalkozásokat – például vályogvető, téglaégető – űztek, amikre a magyar többségi társadalomnak nagy szüksége volt.
„A magyarországi roma lakosságot már Trianon is megtizedelte. Míg a területek elcsatolása előtt kb. 300–400 ezerre volt tehető a roma közösség lélekszáma, addig az 1940-es évek elején, a roma holokauszt előestéjén körülbelül 200 ezer emberről beszélhetünk” – mondta Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze.
Fekete háromszög és Z betű
Amikor Németországban teret nyert a nácizmus, és hatalomra jutott Adolf Hitler, a nürnbergi törvényekben (1935) a zsidósághoz hasonlóan alsóbbrendű fajnak minősítették a cigányságot is. „A nemzetiszocialisták antiszemitizmusa köztudott volt, ugyanakkor a cigányellenes politikát Németországban először közbiztonsági intézkedéseknek álcázták” – világított rá a vezető történész. Így történt például 1936-ban, hogy a müncheni olimpia előtt összefogták és kitelepítették a városból a romákat.
Az 1940-es évektől elkezdődött a németországi romák gettósítása, majd koncentrációs táborokba, többek közt Auschwitz-Birkenauba, Buchenwaldba, Ravensbrückbe hurcolták őket. A lágerekben barna vagy fekete háromszöggel és Z betűvel (utalva a német Zigeuner szóra) jelölték meg a cigány származásúakat. Kínozták, dolgoztatták, tömegesen sterilizálták, tífuszkísérleteknek vetették alá őket.
A roma népirtás emléknapja
Heinrich Himmler, az SS vezetője – aki Hitler után az egyik legfőbb felelőse a holokausztnak – 1942 végén rendelte el a németországi cigányok deportálását és Auschwitz-Birkenauban egy cigánytábor létrehozását, amely 1944 augusztusáig működött. Augusztus 2-ről 3-ra virradó éjszaka az SS felszámolta a tábort: a még munkaképes romákat átvitték más német haláltáborokba, a munkaképteleneket – hozzávetőleg 3000 embert – egy éjszaka alatt kivégezték a gázkamrákban. Augusztus 2-át ezért a Cigány Világszövetség a roma holokauszt emléknapjává nyilvánította.
A porajmos Magyarországon
Mi történt ezekben az években Magyarországon? Egy 1938-as rendelet szerint minden cigány embert gyanús egyénnek kellett tekinteni. Endre László, a későbbi deportálásokat irányító államtitkár már ebben az időszakban követelte a cigányok koncentrációs táborba zárását és a férfiak sterilizálását. A magyar cigányság módszeres kiirtása néhány évvel később kezdődött meg. Mindeközben a magyar zsidók és romák sorsa több ponton eltért.
„Míg a zsidókat a második világháború alatt nem vették fel a magyar hadseregbe, a cigányságra ez nem vonatkozott, őket behívták katonának a háború kitörését követően. Azonban 1944. március 19-én, amikor az országot megszállta a náci Németország, új időszámítás kezdődött. Adolf Eichmannt küldték ide, az ő feladata volt, hogy az Endlösung (Hitler a zsidó nép teljes megsemmisítését célzó „végső megoldása” – a szerk.) magyarországi fejezetét megvalósítsa” – hangsúlyozta a Terror Háza munkatársa.
A zsidóellenes intézkedések azonnal megindultak, míg a cigányság elleni népirtás később, 1944 nyarán kezdődött. A front közeledett, az ország keleti része már a szovjetek ellenőrzése alatt állt, ezért gyors és drasztikus lépéseket hajtottak végre.
„Mindenhonnan deportálták a cigányságot, ahol el tudták őket érni a nyilasok és a nácik. A Duna-Tisza közén élőket az óbudai téglagyár területére gyűjtötték, és onnan indították útnak a haláltáborok felé.”
„A dunántúli roma lakosságot a komáromi Csillagerődbe szállították, ahol a kegyetlenkedés, az éhezés és a járványos betegségek megtizedelték a fogvatartottakat. Aki mégis túlélte, azt deportálták Dachauba, Ravensbrückbe vagy Auschwitz-Birkenauba” – részletezte Balogh Gábor.
A Csillagerőd pokla és a tömeggyilkosságok
Lendvai Ilonát a Veszprém megyei Tüskevárról hurcolták a Csillagerődbe:
„Ott mindennap tömegivel voltak a halottak, gyerekek, idősek. Rengetegen haltak meg az éhségtül. Aki visszafeleselt nekik, egy az egybe agyonlűtték vagy agyonverték. […] Összeszórták, akik meghaltak, összedobálták őket, mint amikor a csirkék megdöglenek vagy disznók.”
Többek közt Lajoskomáromban és Várpalotán tömeggyilkosságokat hajtottak végre: több mint száz embert végeztek ki gépfegyvertűzzel, kézigránátokkal. Gyerekeket, időseket, férfiakat, asszonyokat, lányokat – nem válogattak. Pintér József nyilas főispán egy csendőregység kíséretében jelent meg a székesfehérvári cigánytelepen. Egy szemétkupacra bökve állítólag odavetette a rémült embereknek: „Ti is úgy fogtok égni, mint ez a rongy.”
Körülbelül száz romát gyűjtöttek össze és szállítottak teherautókon Várpalotára, ahol a helyi romákkal együtt elfogták és egy pajtába zsúfolták össze őket. Ott várták, hogy eldőljön a sorsuk. Másnap a nyilas pártszolgálatosok és csendőrök kiválasztották és a község határában lévő akácosba vitték a férfiakat.
Itt egy nagy gödröt ásattak velük, majd öt ember kivételével belelőtték őket. Ezután a nők és a gyerekek következtek, 15–20 fős csoportokban.
„Én akkor voltam állapotos – emlékezett a mészárlás két túlélőjének egyike, Lakatos Angéla. – Júliusban babáztam volna le. Kaptam nyolc lövést, karba, a lábamba, az oldalamba, ide is, meg a combomba”. Az öt kiválasztott férfit ezalatt Várpalota főterén kivégezték.
Várpalotán 118 romát végeztek ki 1945 februárjában. A tömeggyilkosságot két fiatal lány, Lakatos Angéla és Raffael Margit élte túl, ők sebesülten zuhantak a gödörbe, de az éjszaka leszálltával kimásztak. Az áldozatokat 1946-ban exhumálták, a holttestek további sorsa ismeretlen. A kivégzés helyszínén ma a Grábler-tó található.
Pintér Józsefet 1944-1945-ös tevékenysége miatt a háború után kivégezték.
„Ez egy magyar tragédia”
„Nagy vita van arról a történettudományban, hogy hány magyar roma vált a holokauszt áldozatává. Ötezertől harmincezerig bármi lehetséges. Létezik olyan statisztika, amely szerint minden negyedik roma életét vesztette – gyerektől az aggastyánig. Hogy pontosan hányan voltak, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni” – mondta a Terror Háza munkatársa.
Az áldozatok és a túlélők szenvedése előtti főhajtás a Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt című összművészeti előadás, amit október 28-án láthat először a közönség a Hagyományok Házában, 20 órai kezdettel. Az előadás ingyenesen, regisztrációt követően tekinthető meg.
„A darab alkalmas lehet arra, hogy közelebb hozza a társadalmunkhoz ezt a tragédiát, mert ez egy magyar tragédia.
Magyar emberekről beszélünk, akik itt éltek, magyarul beszéltek.
A felmenőik a mi dédszüleinkkel, ükszüleinkkel egy korban éltek” – vélekedett a történész.
A Piros esőt kortyolt a föld... szereplői az előadás próbáján
Az áldozatok emléke előtt tisztelegnek
A Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt című produkciót a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért (KKETTK) Alapítvány felkérésére Horváth Csaba, a Forte Társulat alapítója állította színpadra a 80. emlékév alkalmából. Az összművészeti előadás szövegkönyvét Ugron Zsolna József Attila-díjas író, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója dramatizálta, zenei anyagát Lukács Miklós Erkel Ferenc-díjas cimbalomművész, zeneszerző komponálta. A színpadi mű ötletét Schmidt Mária, a KKETTK Alapítvány főigazgatója adta.
A cigányságot csak az 1990-es évek elején kezdték el Európa-szerte a nácizmus áldozatai között számontartani, mert létezett egyfajta romaholokauszt-tagadás. Valószínűleg ennek a következménye, hogy nagyon felületes és hiányos itthon a társadalmi tudás erről.
„Nagy adóssága ez a többségi társadalomnak. Ez nem egy kibeszélt és feldolgozott téma” – fogalmazott Ugron Zsolna, a darab dramaturgja. Az írónőnek a munka során nagy segítséget jelentett a KKETTK Alapítvány Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek című középiskolásoknak készült segédanyaga, ami fiatalok, tinédzserek sorsán keresztül ismerteti a tragikus eseményeket. A darab szövegkönyve elsősorban a túlélők vallomásaira és a tragédiát feldolgozó, arra reflektáló költeményekre épül.
„Bénítóan hatott rám, amikor a csoportos kivégzésekről olvastam. Felfoghatatlan az egész. Később, amikor Horváth Csaba rendező elkezdett próbálni a színészekkel, egyikük, Fátyol Kamilla mesélte, hogy neki van egy személyes története: a nagypapáját a Csillagerődben tartották fogva. Ez végül beépült az előadásba is” – magyarázta Ugron Zsolna.
Elsősorban felnőtteknek szól a színdarab, de fiatalokat, kamaszokat is igyekeznek megszólítani vele. Az alkotók bíznak benne, hogy az előadás eljuthat majd vidéki színházakba, illetve roma közösségekbe is.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Cigánynak és magyarnak lenni egyszerre erőforrás – Roma gyerekeket örökbe fogadó családok
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
