„Minden utasra úgy nézett, mintha keresne valakit” – Száz éve született Hacsi, a világ leghűségesebb kutyája
„Az ember legjobb barátja” – tartja a mondás a kutyáról. De a leghűségesebb is. Erre bizonyíték Hacsi, az akita igaz története, aki kilenc éven át várta gazdáját egy japán vasútállomáson. Várt akkor is, amikor már nem volt kire. Az idén százéves eb jelképpé vált Japánban, majd eljutott a híre Hollywoodba is. Mit kell tudni az akita fajtáról, amely Richard Gere színészt is a „falkába fogadta”? És hogyan őrzi Hacsi(kó) emlékét az ázsiai ország?
Honnan kapta a nevét?
Japánban 1923. november 10-én Akita prefektúra Odate városában egy kiskutya született. Eközben onnan körülbelül 600 kilométerre a fővárosban a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszékének professzora, Hidesaburo Ueno, aki óriási kutyabarát volt, nagyon szeretett volna egy akitát, így megkérte egyik tanítványát, hogy szerezzen neki egy kölyökkutyát.
A kis akita még két hónapos sem volt, amikor az agrárprofesszorhoz és feleségéhez került. Felrakták egy vonatra Odate-ben és a hosszú, húszórás út során annyira legyengült, hogy amikor megérkezett, halottnak hitték, majd hónapokig ápolták gazdái.
A Hachi (a továbbiakban a magyar kiejtés szerint: Hacsi) nevet Uenótól kapta, ez japánul nyolcat jelent, és a japánok szerencseszámnak tartják.
A ko-t a professzor tanítványai tették hozzá később, a tisztelet jeléül.
Nemzeti jelkép Japánban
Az akita egy nagyméretű japán kutya, az ázsiai ország egyik legrégebbi és legnépszerűbb fajtája. A japán kormány 1931-ben nemzeti jelképpé nyilvánította. Egykor olyan állatok vadászatára képezték ki őket, mint a vaddisznó vagy a jávorszarvas. Nyugodt, őszinte, intelligens és bátor fajta, engedelmeskedik a gazdájának, ugyanakkor makacs, és a gazdáján kívül bizalmatlanul viselkedhet a többi emberrel. Két fajtáját különböztetik meg: az akita inut és az amerikai akitát. Utóbbi nagyobb, vaskosabb testfelépítésű.
Napsütésben, esőben várt az állomáson
Hogyan lett Hacsikó a hűség mintaképe? Dr. Ueno vonattal járt dolgozni. Hacsikó, a professzor két másik kutyájával együtt mindig elkísérte a Shibuya vasútállomásra, este pedig várta, hogy hazatérjen. Egy nap azonban hiába várta: 1925 májusában ugyanis Ueno 53 évesen agyvérzést kapott és elhunyt. Alig másfél évet tölthettek tehát együtt.
Amikor a professzor koporsójánál összegyűltek az emberek, Hacsi megérezte, hogy benne van a gazdája holtteste, a nappaliba futott, bemászott a koporsó alá, és nem mozdult onnan. Szeretett gazdája halála után rövid ideig különböző családoknál élt a város más részein, de végül még 1925 nyarán néhai gazdája kertészénél kötött ki ugyanazon a környéken, ahol korábban is lakott.
Így hamarosan folytatta napi ingázását az állomásra, akár sütött a nap, akár esett az eső.
„Este Hacsi a jegykezelő kapunál állt, és minden utasra úgy nézett, mintha keresne valakit" – írták róla. Az állomás alkalmazottait kezdetben zavarta, hogy állandóan ott van. Az árusok leöntötték vízzel, hogy elkergessék, míg az arra járó kisfiúk piszkálták, sőt meg is ütötték. Hacsikó azonban kitartó volt, ami országos hírnevet hozott neki. Történt ugyanis, hogy 1932 októberében, amikor már évek óta rendszeres vendég volt a vasútállomáson, felfigyeltek rá, és a Tokyo Asahi Shimbun napilap cikket közölt róla, hogy milyen kegyetlenül bántak vele. Onnantól kezdve az állomás mindennap élelmiszeradományokat kapott Hacsikó számára, és messziről érkeztek az emberek látogatóba, hogy megnézzék a kutyát. Egyes források szerint a "ko" csak ezidőben került Hacsi nevének végére, hogy az emberek kifejezzék tiszteletüket odaadása és hűsége iránt. Sőt, verseket és haikukat írtak róla.
Kilenc éven, kilenc hónapon és tizenöt napon át várt kitartóan, egészen 1935. március 8-ig, amikor elpusztult: Shibuya egyik utcáján találták meg a járókelők.
Részt vett a saját szobra avatóján
De menjünk még egy kicsit vissza az időben…Ugyanis az ebnek már életében szobrot állítottak. Azért, hogy előteremtsék az ehhez szükséges összeget, 1934-ben adománygyűjtő rendezvényt tartottak, amelyen háromezer fős tömeg gyűlt össze.
A szobor el is készült, a Shibuya vasútállomáson áll, az avatáson maga a kutya is részt vett.
Azonban a műalkotást a második világháború idején elbontották, a fém alapanyagot beolvasztották, és egyesek szerint egy vonat alkatrészeinek gyártására használták. A háború végeztével azonban új szobor került a régi helyére, amely a mai napig áll, a környéke népszerű találkozóhely. Többek közt Hacsi szülővárosában, Odate-ben, illetve a Tokiói Egyetem kertjében is szobor őrzi a kutya emlékét; a campuson 2015-ben felállított műalkotás a gazdájával együtt örökítette meg őt. Ueno és Hacsi kilencven év után ilyen formában újra „találkozhattak”.
Ki gondolta volna, hogy az amerikai Rhode Islanden is őrzik egy japán kutya emlékét? A nem mindennapi történetet ugyanis Hollywood is felfedezte magának, Hacsi – A leghűségesebb barát címmel forgattak róla filmet Richard Gere főszereplésével. Ennek Rhode Island volt az egyik forgatási helyszíne.
„Volt egy bizonyos mértékű aggodalom bennem. Vajon jól kijövünk majd egymással? Őket nem lehet csak úgy megvenni. De körülbelül három nap elteltével az egyik kutya (Hacsi szerepét három akita játszotta felváltva – a szerk.) odajött, és egyenesen az ölembe tette a fejét.”
„Ez volt az a nagy pillanat, amikor befogadtak a falkába” – mondta a színész a forgatásról.
A 2009-ben bemutatott hollywoodi alkotás azonban Japánból az egész történetet az Egyesült Államokba helyezte át. Így aki inkább az autentikus változatra kíváncsi, annak érdemes az 1987-es, eredeti Hachikō Monogatari című japán filmet (is) megnézni.
Kultusz épült a kutya köré
Hacsikó 1935. március 8-án bekövetkezett haláláról számos újság a címlapján számolt be. Temetésén buddhista szerzetesek imádkoztak érte, a következő napokban ezrek keresték fel a szobrát. Minden évben megemlékeznek róla a Shibuya állomás előtt. Szobrát gyakran sálakkal, Mikulás-sapkákkal és a koronavírus idején legutóbb sebészeti maszkkal is díszítették. A százéves évforduló alkalmából országszerte programsorozatot tartanak. Történetének kicsit bizarr részlete – ami jól mutatja a köré épült japán kultuszt –, hogy a szerveit múzeumban őrzik, sőt kitömött testét, rajta eredeti bundájával is kiállították.
„Visszatekintve úgy érzem, tudta, hogy Dr. Ueno nem fog visszatérni, de továbbra is várt – megtanította nekünk, mekkora érték bízni valakiben" – írta később a sajtóban egy férfi, aki középiskolásként nap mint nap találkozott Hacsival az állomáson. Vajon a világ leghűségesebb kutyájának történetére még száz év múlva is emlékezni fognak? Talán igen, hiszen a feltétel nélküli, odaadó szeretetről mutatott példát nekünk, embereknek.
Források:
https://www.bbc.com/news/world-asia-65259426
https://www.timeout.com/tokyo/news/10-things-you-didnt-know-about-hachiko-japans-most-loyal-dog-030821
https://port.hu/cikk/tv/10-dolog-amit-talan-nem-tudtal-a-hacsi-a-leghusegesebb-baratrol/article-82356
https://en.wikipedia.org/wiki/Hachik%C5%8D
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Togo – Szívmelengető igaz történet kutya és ember barátságáról a járvány közepette
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
