| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Pelikán páncélban – Képmás-különdíjat kapott az Apa ezerrel! egyik pályázója, Magyar Katalin

2024. 06. 17.
Megosztás
  • Tovább (Pelikán páncélban – Képmás-különdíjat kapott az Apa ezerrel! egyik pályázója, Magyar Katalin)
Kiemelt kép
2024_apa_ezerrel_kepmas.jpg
Lead

A Képmás különdíjjal jutalmazta az Apa ezerrel! pályázat egyik résztvevőjét. Süveges Gergő, az Apakulcs alapítója azért hirdetett irodalmi pályázatot, hogy felhívja a figyelmet arra: nagy szükségünk van az apák elkötelezett jelenlétére. Szívmelengető, örömteli vagy épp szívszorító, apával, apasággal kapcsolatos történetek érkeztek a pályázati felhívásra – legfeljebb ezer karakter terjedelemben. Magyar Katalin: Pelikán páncélban című pályamunkáját a Képmás különdíjjal tüntette ki. Íme, a novella:

Rovat
Dunakavics
Címke
Apa ezerrel!
Apa ezerrel
novella
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Magyar Katalin: Pelikán páncélban

A sarkon meglátom Pelikánt, hóna alatt a táskák. Mellette a két királyfi. A reggel nem rohanós. A puszi állandó. Az integetés ráérős.

Csak utána indul a vágta, a fél 8-tól fél 4-ig tartó. A gyomra ekkor kordul meg először.

– Mit ennétek?

– Ilyen nudlit tudsz? – mutatja a kicsi.

– Rá van írva, hogy kell?

– Rá.

– Akkor tudok.

A nagy szalonnát, tojást tesz be. Olyat is tud.

A délután hármójuké. Verset szavalni vasalás, sütés közben is lehet. Az angol kiejtés tisztázva, ahogy a becsusszant töri kettes is. Semmi gond. Sosincs semmi gond. 

Éjjel a koszos zokni fehér lesz. A tízórai friss. A számla rendezett. A padló tiszta. És Pelikán újra erős.

Hétvégére nem maradhat semmi.

– Akkor ugye pihensz?

– Persze. Túrázunk mindkét nap. Csak a kerti munka marad. Ja, meg a meszelés. Jut eszembe: húslevest nehéz főzni?

Mosolyog. Mosolygok. De fél 8, rohannia kell, hogy délután áthatolhatatlan szárnyai alá vehesse övéit újra.

Még integet. De a páncél már rajta. Alatta a szív hatalmas. Újabb nap. Egyedül.

+

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
2024-es Apa ezerrel pályázat díjazottak

Örömteli vagy szívszorító történetek apákról – Az Apa ezerrel! irodalmi pályázat nyertesei, díjazottjai

2024-ben harmadik alkalommal hirdetett irodalmi pályázatot Süveges Gergő, az Apakulcs alapítója. Az Apa ezerrel! pályázat és a szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra: nagy szükségünk van az apák elkötelezett jelenlétére. Szívmelengető, örömteli vagy épp szívszorító, apával, apasággal kapcsolatos történetek érkeztek a pályázati felhívásra – legfeljebb ezer karakter...
Háttér szín
#d0dfcb

Örömteli vagy szívszorító történetek apákról – Az Apa ezerrel! irodalmi pályázat nyertesei, díjazottjai

2024. 06. 16.
Megosztás
  • Tovább (Örömteli vagy szívszorító történetek apákról – Az Apa ezerrel! irodalmi pályázat nyertesei, díjazottjai)
Kiemelt kép
2024_apa_ezerrel_dijazottak.jpg
Lead

2024-ben harmadik alkalommal hirdetett irodalmi pályázatot Süveges Gergő, az Apakulcs alapítója. Az Apa ezerrel! pályázat és a szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra: nagy szükségünk van az apák elkötelezett jelenlétére. Szívmelengető, örömteli vagy épp szívszorító, apával, apasággal kapcsolatos történetek érkeztek a pályázati felhívásra – legfeljebb ezer karakter terjedelemben. Íme, a díjazott pályaművek.

Rovat
Dunakavics
Címke
Apa ezerrel!
Apakulcs
pályázat
irodalmi pályázat
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Fődíj vers kategóriában

Bakonyi Gergely László: A fürdőszobánk felett az ég

hazaérek, felkapom a fiam
vagyis felkapnám
de mire lehajolnék
már a nyakamban lóg
csimpaszkodik, birkózik egyszerre
ragacsos praclijával letépi rólam a maszkot
a gumi elszakad, fültövön vág
lerúgom a cipőmet, összehempereg a nap 
minden gyötrelme, öröme

percekig mosom a kezem
forgatom, sikálom
elmélyülten vakargatom
stréberül figyelem

a lányomon a sor
reptetem a magasban
ejtőernyős a szabadesésben
homorít, két keze kitárva
teleszájjal vigyorog, fogatlanul 
angyalka, mondom 
hol vannak a szárnyaid? 
kacag hangtalanul, kék szeme csillog
földöntúli jelenség

a fiam csendben vár
autót tologat némán a csempén
meztelenül guggol
ezt a pózt igazán irigylem 
a füle megnyúlik
mindent hallani akar

aztán egyszerre a fürdetésnek vége

papa, kucorodik az ölembe
vizes haja kócos, a mese pucéran jó
ma ő kezdi, papa
nekem is voltak szárnyaim, csak letörtek
igazán? mi történt?
igen, letörtek, amikor leestem
de még megvannak! – kacsint
és huncutul előhúzza, az arcomba dugja
két szappanszagú mancsát

Fődíj próza kategóriában

Király Eszter: Koleszkrumpli

koleszkrumpli lesz, kérdi Lány, az, így Apa, Lány ránéz, csinálhatom, Apa kifúj, mint bika, mit a marján tipegő madár tetvektől szabadít meg, Apa fél, tud-e vigasztalni, megjegyzi-e a barátnőket, melyik tisztasági betét jó, főzni… az anyjától kellett volna, de az a hajó elment, minek kéne apáról lányra szállnia, bő pulcsik, az állva evés szokása, förmedő hangszín, legyen a krumpli, Apa bátorsága lassan szivárog, nem a receptben bizonytalan, minden másban, míg fő, fogj egy deszkát, pörcöt így készíts, Lány néz, nem főzni, figyelni tanul, muszáj megtanulnia érteni az Apját, és a koleszkrumpli jó, a koleszkrumplitól el lehet jutni egymásig, serpenyőbe kockázza a szalonnát, ahogy az Isten szeli és veti tűzre az életünket, mert úgy lesz igazán jó, Apa, igen, mi van, ha nem lesz olyan finom, mint a tied, Apa megrezzen, bögölycsípte állat, választ keres, ami apáról lányra szállhat, fél, hogy a hajó elmegy, kiböki, nem csak úgy lehet finom, ahogy én tudom, illat árad ekkor, valami felsistereg

Az Apa Akadémia különdíja

Győri-Simon Dóra: Kontúr

Az itt maradt kanapéra rajzoltam a kontúrodat. 

A vonalon belüli résznek cigiszaga van. A vonalon túl Tom és Jerry egyfolytában Gazdálkodj okosan!-t játszik, Mr. Petrocelli Nemzeti Sportot olvas és Tarzan A tizedes meg a többieket nézi. 

A lábad helyére tettem a labdám. Elgurult, de visszarúgtam. 

A füled helyének vicceket meséltem. A szád helyére képzeltem a nevetést.  

A hasad helye kerekedett, akár a Télapóé. Karácsonykor rátettem egy üveg sört.

A térded helyére ültem. A fülem mögött éreztem a bajuszod helyének csiklandozását. 

A kezem a kezed helyére tettem. Figyeltem, ahogy a tenyerem akkorára nő, mint a tied.

A kanapén gyújtottam rá az utolsó cigimre. Hallgattam a köhögésemmel összefolyó köhögésed helyét.  

Kérdéseim a homlokod helyének tettem fel. Hallgatásod a hátad helyétől kaptam.  

Mióta megrajzoltalak, a telefont napról napra közelebb tolom a körvonaladhoz. Hogy egészen biztosan elérd, ha valamikor hívni akarnál.

Kép

Az Apakulcs különdíja

Újlaki–Nagy Júlia: Hosszú távú apa

Rendeltem a netről egy hosszútávú apát. Nem kerestem, kíváncsiságból kattintottam a hirdetésre.

Részletes kérdőívet töltöttem ki, hogy személyre szabott legyen. Egy idővonalon állítottam az emlékek számát. A rövidtávú apába pár gyerekkori fér bele, de az kevés. A normál távú apába belefér a ballagás. A hosszútávút választottam, abban benne van, hogy elkísér az oltárhoz. Próbáltam tovább húzni a csúszkát, de nem ért el a jelenig, csak visszamenőleg működik.

Tanakodtam, hogy milyen emlékeket válasszak a legördülő menüből, de nem tudom, mit csinál egy apa. Biciklizni tanít, mesét olvas, kirándulni visz, pipa. A szabadon kitölthető mezőbe beírtam az imádkozást, és hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene apám Istene is. A rendszer elfogadta: Gratulálok, apád szeret!

A hosszútávú apám a fejembe fog megérkezni, és mindent felülír. Lehet, hogy már megjött? Mintha nyugodtabb lennék, türelmesebb. Mintha mindig ilyen apám lett volna, mintha a világ kezdete óta szeretett volna egy hosszútávú Atya.

Az Egyszülős Központ különdíja

Kovács-Fejér Anikó: Ha csak Apa van

Megyünk az oviba. Mint minden reggel, a tesókat elkísérjük a suliba, aztán már csak ketten tovább. Meséli a kislányom, hogy az egyik barátnőjének az oviban nincsen anyukája, csak apukája. Tudom én is, ismerem őket, de hagyom, hadd meséljen. Azt mondta neki, de jó, hogy neked anyukád is van, de nekem sem rossz ám, mert nekem meg Apukám van. A kislány boldog, mert neki ott van az apukája, aki elviszi edzésre, sétálni, olvas neki, kint vannak a játszótéren, ahol ez az apuka a többi anyukával beszélget, egyszerre anya és apa. Minden nap. Hagyja neki, hogy frizurát készítsen, virágos csatot tegyen a hajába. Ott volt, ott ültünk együtt a többi anyukával, nagymamával és vele az anyák napján. A szemem sarkából figyeltem őket is, amikor a csoport énekelte az anyák napi dalokat, a kislány csillogó szemmel énekelt – az ő apukájának, és amikor a végén ő kapta meg a virágot, olyan büszkeséget láttam rajta, hogy ha nem sírtam volna már amúgy is, biztosan könnybe lábad a szemem.

A Felelős Szülők Iskolája különdíja

Adámi-Rózsa Zsanett: Megmentett

1994 végén születtem, négy végtagomat érintő rendellenességgel, amely miatt mozgásképtelen voltam. Vér szerinti szüleim több ok miatt úgy döntöttek, hogy örökbe adnak. 

1995 áprilisában a gyógytornászomat felhívta a sokadik házaspár, akik már örökbefogadási határozattal rendelkeztek, hogy érdekelné őket a kisbaba a kórházban. A gyógytornász alig hitt a fülének. Nem szépített semmit: elmondta, hogy ez a kisbaba milyen fogyatékossággal született.

A férfi a vonal túlsó végén csak annyit válaszolt:

– Akkor ennek a gyermeknek még nagyobb szüksége van családra.

Anyukám három évig járt velem óvodába, mert egyedül nem tudtam volna, és a család Budapestre költözött, hogy ne kelljen kollégiumba mennem. Apukám minden nap elhozott az edzésekről és iskolából. Ma doktorandusz vagyok, négyszeres világ- és Európa-csúcstartó úszó, a harmadik paralimpiámra készülök.

Apa mentett meg – azzal a mondatával.

A Harmat Kiadó és a Family magazin különdíja

Ángyán Péter: Cseperedés (gyermekeimnek)

nézem, ahogy rakja egyre csak, egyre 
ügyesebben és gyorsabban a gyerek-
tetriszt, és ahogy már nem megy ki egyáltalán
a vonalból, és egyre több a szín,
amit használ, és nézem egyre csak őt
is, aki tegnap még sírt, s most megcsinálja
a cselt a pályán, lő és megrezzen
a háló az erejétől, repül az ég felé
a két keze, és nézem őt is,
ahogy lépdel, ugrik, szalad, perdül
a zenére és meg-meglibben
a szoknya ránca, magára tekeri
a körülötte fodrozódó levegőt és néz
rá már most sok mosoly, kisfiús arc
mögött csírázó férfi szív, és én
szép lassan a kilincsre teszem
a kezem, hogy ajtót nyissak,
amikor majd engednem kell
hogy kilépjenek

A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom különdíja

Szücs Péter Pál: Facsarodik

„Apucika funda luka …” – így kezdte kislányom a kiszámolót. Így döntötte el azt is, melyik könyvből olvassak neki esti mesét.

„Apucika” – mert az apacukának nincs értelme, legalábbis a négyévesek enciklopédiája nem magyarázza.

– „Ka-man-duk! Ebbőj ojvass, apucika!”

A mese után, amikor a jóéjtpuszit adtam, megsimogatott.

– „Szejetlek” – ezt is mondta.

Erre az egyszerű mondatra nem a nyelv és az ész fogalmazza a választ. Hanem valahol az orrnyereg körül kezd el facsarodni, útközben megtölti a könnycsatornákat is, és még szerencse, hogy este csak suttogni szabad, mert a válasz a torkomon akadt volna.

Beszéltem lányos-apa-kollégákkal:

Máshol is ugyanez a lemez.

Apa és lánya szerelem ez. 

Az évek elmúltak, a kislányból azóta felnőtt lett. A mesékből meg beszélgetések, ha éppen rám ér. Tegnap ketten autóztunk valahová. Én a könyöklőre támaszkodtam, ő pedig a karomnak hajtotta a fejét. És én hagytam, mert egy régi válasz kezdett orrnyereg tájon facsarodni.

Tehát még mindig ugyanaz a lemez.

A Képmás magazin különdíja

Magyar Katalin: Pelikán páncélban

A sarkon meglátom Pelikánt, hóna alatt a táskák. Mellette a két királyfi. A reggel nem rohanós. A puszi állandó. Az integetés ráérős.

Csak utána indul a vágta, a fél 8-tól fél 4-ig tartó. A gyomra ekkor kordul meg először.

– Mit ennétek?

– Ilyen nudlit tudsz? – mutatja a kicsi.

– Rá van írva, hogy kell?

– Rá.

– Akkor tudok.

A nagy szalonnát, tojást tesz be. Olyat is tud.

A délután hármójuké. Verset szavalni vasalás, sütés közben is lehet. Az angol kiejtés tisztázva, ahogy a becsusszant töri kettes is. Semmi gond. Sosincs semmi gond. 

Éjjel a koszos zokni fehér lesz. A tízórai friss. A számla rendezett. A padló tiszta. És Pelikán újra erős.

Hétvégére nem maradhat semmi.

– Akkor ugye pihensz?

– Persze. Túrázunk mindkét nap. Csak a kerti munka marad. Ja, meg a meszelés. Jut eszembe: húslevest nehéz főzni?

Mosolyog. Mosolygok. De fél 8, rohannia kell, hogy délután áthatolhatatlan szárnyai alá vehesse övéit újra.

Még integet. De a páncél már rajta. Alatta a szív hatalmas. Újabb nap. Egyedül.

A Magyar Kurír különdíja

Kovács József (írói álnév): Apa formájú seb (összeérő tűnődések)

Halkan sírtam, hogy ne ébredjen fel. A karjaimban altattam, az oldalán feküdt, és gyönyörű volt. A fiam. 32 évvel ezelőtt biztosan én is ilyen szép lehettem. Mégsem kellettem. Az apámnak.

Nem gondoltam, hogy ennyire meghatároz a hiánya. Féltem, amikor kiderült, hogy fiam lesz, nem volt előttem (nagyjából semmilyen) apakép. Mit fogok kezdeni apaként a fiammal?

Eszembe jut egy korábbi felfedezés. Valakit most is apaként szólítok meg. Naponta. Akár többször is. Sokáig úgy szóltam hozzá, hogy belül mondtam: „Te nem vagy az apám!”. Aztán leesett, hogy csak a „névazonosság” hívja elő belőlem az elutasítást. Azóta szabadabb vagyok. „Mi Atyánk…”

Vajon milyen lehetett apám apaképe? Vajon én jó apa leszek-e? Vajon mennyi és milyen mélységű apasebet vágok a fiamon? Ő lesz-e apa, és ha igen, milyen?

Én a világ legjobb apja leszek, mert a Tökéleteset, a Mennyeit fogom utánozni.

Aludj nyugodtan. Kellesz.

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete különdíja

Sándor Ella: Gyerekjáték

Egy sort vittem, míg édesapám hármat, és estefelé, amikor befejeztük a munkánkat és végignéztünk a földünkön, akkor azt mondta, hogy látod, hátra lenne még négy sor, ha te nem jöttél volna. Puha volt a réti föld, omlós, és én hittem neki, hogy a kapálás gyerekjáték. Csak vágsz ide, vágsz oda, nincs ebben semmi furfangosság.

Egyszer, amikor erősen nehézzé vált a szívem, és úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet tovább bírni ép ésszel, mert nyakamon az államvizsga, és hirtelen büdössé vált a város, és belém villant, hogy otthon elkezdődött a kapálás, akkor kiálltam stoppolni, és hazarepültem, és két napon át vágtam, csak vágtam a burjánt édesapám árnyékában, majd visszautaztam Kolozsvárra és levizsgáztam.

Sok év múlva, amikor ismét beálltam a helyemre, mögéje, ahogy megszoktam, akkor azt mondta, hogy menj előre te, én majd lassan jövök utánad. És én vittem három sort, míg ő egyet, és megegyeztünk, hogy a kapálás gyerekjáték: csak vágsz ide, s vágsz oda, nincs ebben semmi furfangosság.

A Szülők Háza Alapítvány különdíja

Szolnoki János: Forgószél

Legkisebb kislányomat még néhány nap választja el harmadik életévétől. Négy gyerek közül már csak mellette kell kuporogni lefekvéskor. Testvérei mind alszanak, de az ő gondolatai még forgószélként kavarognak. Idő, míg enyhül a vihar és helyükre kerülnek a dolgok. Ma én kerültem az ágya mellé. Magához képest is sokáig forgolódott egyik oldaláról a másikra, takarózott ki és be. Mikor végül alábbhagyott a ficergéssel, felém fordult és azt kérdezte suttogva:

– Apa, miért halunk meg?

A forgószél most az én fejemben támadt fel…

– Sok idő után nagyon elfáradunk – válaszoltam végül.

– És a házunk megmarad?

– Az meg.

– És kié lesz?

– Aki beköltözik.

– És ha meghalunk, mi lesz?

– Feljutunk a Mennybe.

– És ott melyik lesz a mi házunk?

– Szerintem ott nincsen ház, nem kell.

– De hol fogunk aludni?

– Nem kell aludni.

– Mit fogunk ott csinálni?

– Sokat játszunk majd.

– ...akkor jó.

Nála helyére kerültek a dolgok és már aludt is. Máskor rögtön osonok ki, most megvártam, míg felszáradnak a könnyeim.

Fájdalom-különdíj

Szeift Zsuzsanna: Apa és én

Apukám ül a motoron, fiatal és vagány. 
Tíz évet letagadhatna. 
Még nem tudja, hogy jövök 
és jó kislány leszek. 

Apukám megtudja, hogy 
lány lettem, leissza magát. 
Fiúként is helyt állok. 
Autókkal játszom, nadrágban járok. 

Apukám szerint, ha valami szar, 
azt ott kell hagyni. 
6 évesen szar vagyok. 

Apukám szeret minden 
második hétvégén. 
Én is szeretem.

Sokat hangoztatja, 
hogy ránk hagyta a házat, 
de nem teszi hozzá, 
hogy a 20 éves hitellel együtt. 

Apukám sosem mondja, 
hogy szép vagyok, csak hogy gebe. 
Bóknak veszem, büszke vagyok! 

Apukámnak mondom el egyedül, 
hogy a fogam nem egy eséstől tört le, 
hanem az edzőm kezétől, 
aki többet is akart. 
Csak harminc év múlva kérdezem meg, 
hogy miért nem csinált semmit. 

Apukám szerint mindent 
a nők rontanak el, 
néha meg is üti őket. 
Én is ilyen férfit választok.
Jó kislány vagyok, 
de már nem mosolygok. 

Apukám még mindig ül a motoron, 
elmúlt már hetven. Tíz évet letagadhatna. 
Én meg már nem akarok jó kislány lenni.

Gyerek-különdíj

Fodor Jonatán: Apaképző

Vajon hogyan tanulnak meg az apukák mindent a gyereknevelésről? 

Anyukám azt mondta, hogy ez a ,,gémjükben” van, de én nem értem, hogy az apaság hogyan függ össze a gémkapcsokkal vagy a madarakkal. Szerintem a férfiakat egy nap, amikor a feleség alszik, elviszik az apaképzőbe. Biztosan a gyerekdobálást tanulják ki elsőként, mert imádom, amikor az apukám feldob a magasba, utána repülök, majd az erős, mégis gyengéd kezek közé pottyanok. Aztán bátorságpróbákon vesznek részt, hiszen Apa a sötétben sem fél, annyira nem, hogy lekapcsolt villany ellenére is kitalál a szobámból, és nem ijed meg senkitől. Felsőbb szintre lépve nem következhet más, mint a kedvesség. A rossz helyzeteket is higgadtan kell kezelniük, mint amikor focizok a házban és eltöröm a vázát. Vigyázat, ebben az évfolyamban többen megbuknak! A vizsgákon mindent összefoglalnak, és kiderül, melyik férfi kaphat családjogosultsági bizonyítványt. Apukám osztályelső volt, az biztos, sőt, szerintem még dicséretet is kapott.

Humor-különdíj

Rimóczi Ágnes: Autók és hölgyek

Hogy mi érdekli leginkább a férfiakat? A hölgyek és az autók. Ráadásul a „pasiság” igen hamar körvonalazódik. A két és fél éves fiacskám is csillapíthatatlan érdeklődést mutat a járművek iránt. Mentő-, tűzoltó-, rendőr- és kukásautó, markoló, úthenger... és még sorolhatnám. Újabban már egy-egy kocsi márkáját is tanulgatja, hellyel-közzel sikerrel. Opel, BMW, Trabant (!) – ezek már jól mennek. A minap új márkanevet tanult apától: Renault (ejtsd: rönó). Dedem figyeli az autókat, ízlelgeti, forgatja a szót, s egyszer csak felkiált: – Nézd apa, ott egy „jonő”. Apa kapkodja a fejét: – Jó nő? Hol, fiam? Hol, hol…?

Na ugye, én megmondtam…

Háttér szín
#bfd6d6

„A tánc nemcsak egy mozdulat, hanem világkép is” – interjú Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával

2024. 06. 16.
Megosztás
  • Tovább („A tánc nemcsak egy mozdulat, hanem világkép is” – interjú Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával)
Kiemelt kép
gyori_balett_velekei_laszlo.jpg
Lead

Nyár elején a magyar táncszakma és a táncszerető közönség Győrre figyel, ahol június 19–23. között rendezik meg a Magyar Táncfesztivált. Házigazdája az idén 45 éves Győri Balett, amely új koreográfiákkal készül az eseményre. A társulat évek óta nyit a legfiatalabb generáció felé is. „Az összes gyerekdarabunkat először az együttes gyerekein teszteljük” – fogalmaz Velekei László koreográfus, a Győri Balett igazgatója, aki kislányával együtt fedezte fel újra saját gyermekkora kedvenc meséjét. 

Rovat
Kultúra
Címke
Győri Balett
Velekei László
Magyar Táncfesztivál
Győr
A kockásfülű nyúl
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Június 19-23. között rendezik Győrben a XIX. Magyar Táncfesztivált, ez a hazai táncművészet legnagyobb ünnepe. Honnan hova fejlődött az elmúlt közel két évtizedben?

Minden egyes alkalommal keressük azokat a kötődési pontokat, amelyeken újra és újra másképp tudjuk definiálni a fesztivált és azon keresztül a magyar táncművészetet. Egyrészt hatalmas szerencse, mert szerintem ez a leggyorsabban fejlődő művészeti ág. A jelenre reflektál, nagyon erős a kortárs tánc, amely a kísérletező oldalról szólítja meg a közönséget. Másrészt vannak olyan nagy tradicionális táncegyüttesek, mint például a Győri Balett, amelyek már nagyon hosszú ideje jól láthatóak a táncművészet horizontján. 

Ezt a tizenkilenc évet a közönség szeretete köti össze. 

A magyar táncművészetre igen éhes a magyar közönség, és úgy látjuk, nagy ereje van annak, hogy közel vagyunk a határhoz, mert Szlovákiát és Ausztriát is meg tudjuk szólítani. Amióta én vezetem az együttest, ez lesz a negyedik fesztivál, de mindig próbálunk valami különlegességgel előrukkolni.

Mik lesznek ezek a különlegességek?

A Győri Balett a Sorsok című esttel készül, amely során két táncosunk, Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu koreográfusként fog bemutatkozni. A legkisebbeknek A kockásfülű nyúl gyerekdarab premierjével készülünk. Fontosnak tartjuk, hogy minden generációt meg tudjunk szólítani. A művészetünk a közönségünkkel válik teljes egésszé, ez a Markó Iván-i örökségünk. 

Néptánc, balett, kortárs
Június 19-én 19 órától a Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes és Guessous Mesi közös produkcióval nyitja meg a fesztivált a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, majd a második felvonásban fellép az Ankara Állami Előadó-művészeti Társulat. A fesztiválra érkezik a Bozsik Yvette és a Duda Éva Társulat is, utóbbi Frida, az élet múzsája című előadása az egyik fénypontja lesz az ötnapos rendezvénynek. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán Barbárok című koreográfiáját mutatja be a közönségnek.

Tavaly rekordokat döntött a nézőszám, reméljük, idén is így lesz, jövőre pedig már a huszadik fesztivál lesz. A Győri Balettel egyszerűen nem tudunk annyit játszani, amennyire igény lenne. Megpróbálunk komplex programokat nyújtani, és ez működik. Tegnap egy óvodában voltunk beavató előadást tartani. Azt gondolom, nem baj, ha nem válik egy gyerek a balett szerelmesévé, csak valamilyen formában legyen az élete része.

Kép
Győri Balett Tiszta forrás
Részlet a Tiszta forrás című produkcióból – Fotó: Nagy Attila Müpa; forrás: Győr+ Média

Miért érezte fontosnak, hogy a Győri Balett nyisson a legfiatalabb korosztály felé?

2020 után azt láttuk, hogy a működésünket teljesen újra kell gondolni. Korábban a virtuális, online térben egyáltalán nem voltunk jelen, így inkább az idősebb generációt tudtuk megszólítani, de a covid után ők óvatosabbak lettek a színházba járás terén. Ezért széles körben nyitnunk kellett a közönség felé, hogy minél több korosztályt meg tudjunk szólítani. Szerencsések vagyunk, mert a győri közösség mindenevő, nagyon kedvelik a kísérletező előadásokat. 

A covid-időszakot arra használtuk, hogy kilenc premiert raktunk össze, és amikor újraindult az élet, mindegyiket be tudtuk mutatni, a közönségünknek pedig tetszett.

Jelenleg 18 darabunk van repertoáron – valamit csak Győrben játszunk, valamit csak Budapesten vagy turnén, vagy kifejezetten határon túl. Ne felejtsük el, hogy Magyarország második legnagyobb együtteséről beszélünk: amikor megmozdul 45 ember, annak súlyos anyagi költségei vannak. 

Tudatosan építkezünk, bővítjük a repertoárt. Elsődleges cél, hogy a közönségünkből közösséget építsünk, akik az országban és a virtuális térben is követnek minket. Elkezdtük a legkisebbeket is megszólítani. Nagyon büszke vagyok arra, hogy minden táncművész anyuka, aki kisbabát vállalt, szülés után százszázalékosan vissza tudott térni az együttesbe. Nekem ez nagy siker, nagy boldogság. Időközben én is apuka lettem. Az elmúlt időszakban tizenkét gyermek született a Győri Balett társulatában. 

Úgy vagyunk hitelesek a színpadon, ha őszinték vagyunk. Minden átszűrődik rajtunk, amit a színpadra teszünk; a saját szemüvegünkön keresztül definiáljuk a művészetünket. Innen jött, hogy a gyerekeket is megszólítsuk. 

Kép
Győri Balett igazgató
Fotó: Kurucz Árpád

Hogyan esett Marék Veronika meséjére a választás? Jól tudom, hogy a kislányával együtt olvasták? 

Igen, gyerekként az egyik kedvencem volt A kockásfülű nyúl, az ötéves kislányom is nagyon szereti, és az alkotótársam, Csepi Alexandra kisfia is. 

Úgy vagyunk vele, hogy ha már valami megmozgat minket, azt vigyük fel a színpadra.

Ahogy a felnőtteknek szóló darabjainkban, így ebben is vannak klasszikus balettelemek, de mindenféle táncstílust ötvözünk. A Győri Balett alapvetően kortárs előadásokat készít. 

A kockásfülű nyúl először a ’70-es évek végén jelent meg a Magyar Televízóban. Ma is meg tudja szólítani a gyerekeket?

Amikor én gyerek voltam, akkor is voltak már új mesék, A kockásfülű nyúl valamiért mégis bennem maradt, ahogy például a Kisvakond is. Valami olyat tud ez a mese, ami nekem hasonlít a táncművészet fejlődésére. Rengeteg minden van mögötte, de a jelenben is meg tud szólítani. Hiszem, hogy a mai gyerekeknek is érdekes. Tudom, hogy felgyorsult, elgépiesedett a világ, mégis le tudja ültetni a gyerekeket. Tradíció és innováció: ez volt az igazgatói pályázatom címe is.

Hogyan dolgozik egy koreográfus, amikor gyerekeknek készít előadást? 

Csepi Alexandrával összerakjuk a vázat, és utána csak el akarom mondani a történetet. Ilyenkor arra a szeretetre gondolok, ahogy párbeszédet folytatok a gyerekekkel, a kislányommal. Ezen keresztül születik meg bennem a darab.

A kislánya látta már a Győri Balettet színpadon?

Rengetegszer. Az összes gyerekdarabunkat először az „együttes gyerekein” teszteljük. Ők az előszűrő. A kislányom ötéves, nagyon tehetséges, de a balettet uncsinak tartja, viszont a hiphopot meg a modern táncokat szereti. 

A gyerekdarabon kívül két másik új koreográfiával is készülnek a fesztiválra. 

Sebestyén Bálint és Daichi Uematsu a szólistáink, tehát aktív táncosok, akik olyan előadásokat hoznak létre, amelyek nem kell, hogy illeszkedjenek a konzervatív táncszínházi formába, hanem fiataloknak szólnak a saját nyelvezetükön. Nagyon jó visszacsatolás látni őket. 

Fontosnak tartom, hogy a Győri Baletten belül legyen műhelymunka, és hogy a tánc ne csak egy mozdulat legyen, hanem egy világkép. 

Az a célom, hogy ezt a műhelymunkát, amit pár évvel ezelőtt megteremtettem, minél többen átvegyék. Az együtt töltött idő minősége is nagyon fontos. Van olyan táncosunk, aki filmeket forgat az együttesről, egy másik grafikával foglalkozik. A Magyar Táncfesztivál és a Győri Balett reklámkampányát is a táncosaink készítették, nem kértünk fel erre külsős céget. 

Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a tánc a legillékonyabb művészeti ág. Miért?

Ha önt meghívom egy előadásunkra, és megnézi, az megismételhetetlen, egyedi élmény, az emberi esszencia átjön a színházon. Ha következő alkalommal megnézi, akkor már máshogy értelmezhető az előadás, mert a néző és a táncos is máshol tart érzelmileg. Hiába csinálja meg ugyanazt a mozdulatot tökéletesen ugyanúgy, az érzelmi rezonancia biztos, hogy más lesz. Egy jó előadás meghatározza az ember életét, de eltűnik. Ez a romantikája is az egésznek. Ha betenném pár év múlva valamilyen lejátszóeszközön, az nem lenne ugyanaz. Az egyedi élő pillanat a művészé és a befogadó nézőé, ez a tánc hatalmas ereje, de sajnos ez a hátránya is. Rövid ideig van létjogosultsága. A saját előadásaink is hamar, négy-öt év elteltével elavulttá válnak. Természetesen vannak azért örök sikerek. Azt gondolom, hogy például a Győri Balett Carmina Buranaja vagy Markó Iván Bolerója örök darab. 

Harangozó Gyula- és Seregi László-díjas, érdemes művész, és nemrég a tánc világnapján Imre Zoltán-díjat kapott. Mit jelent az újabb elismerés? 

Két visszajelzés van: az egyik, amit a közönségünktől kapunk, és ez talán a legfontosabb, de a szakmai közösség – amelyben felnőttem – visszajelzése is fontos. Ha az embert a szakma díjazza, az mindig egy kicsit közelebb áll a szívéhez. Jó, ha azt mondják: „Laci, figyelünk rád, jó, amit csinálsz.” Biztos lesz majd rosszabb is, meg jobb is, ez a művészet velejárója. A díj megerősítés, másrészt motiváció. 

Nagyon vékony jég, intim dolog a mai világban a pillanat művészetét színpadra rakni. Már az egész világot meg kell szólítanunk, reflektorfényben vagyunk. 

Idén ősszel 45 éves lesz a társulat. Mivel készülnek a születésnapra?

A negyvenet nagyon megünnepeltük. A negyvenötödikre többek közt beszélgetésekkel készülünk, például alapító tagok beszélgetnek majd, valamint a környező éttermekben az Ebédelj együtt egy művésszel program keretében lehet majd találkozni a társulat tagjaival. Lesz fotókiállítás, és kisfilmmel is készülünk arról, hol tart most a Győri Balett. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Radina Dace

Tényleg olyan kemény a balettvilág, mint a Fekete hattyúban? – Radina Dace, a Magyar Nemzeti Balettintézet művészeti vezetője

„A szerepeimet mindig akkor kaptam, amikor érzelmileg készen álltam rájuk” – vallja Radina Dace balettművész, a Magyar Nemzeti Balettintézet művészeti vezetője, akivel táncos pályafutásáról és az MNBI-ben végzett munkájáról beszélgettünk.
Háttér szín
#f1e4e0

Egy hős anya és hős lánya története – „Nem hagytam, hogy Réka feladja”

2024. 06. 15.
Megosztás
  • Tovább (Egy hős anya és hős lánya története – „Nem hagytam, hogy Réka feladja”)
Kiemelt kép
karacsond_dobosne_mahunka_maria.jpg
Lead

Dobosné Mahunka Máriának tíz évvel ezelőtt 180 fokos fordulatot vett az élete, miután 21 éves lánya autóbaleset szenvedett és lebénult. „Az első két nap meg akartam halni” – így emlékszik vissza a történtekre. Majd rájött, nem adhatja fel; azóta is karateedzésre, versenyre, koncertre, motoros találkozóra hordja Rékát. A karácsondi tanárnő nemrég Csodanő Díjat vehetett át, a kitüntetés kapcsán – kérésére tegeződve – beszélgettünk vele. 

Rovat
Életmód
Család
Címke
Karácsond
anya lánya
Dobosné Mahunka Mária
kerekesszékes
bénulás
miaszténia grávisz
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

A díj kapcsán írt bemutatkozásban így fogalmaztál: „mindig is emberekkel akartam foglalkozni”. Miért? 

Óvodáskorom óta tanár akartam lenni. Mindig mindenkit tanítottam, mindenkinek segíteni akartam, szerintem genetikailag így lettem kódolva. Karácsondon, Gyöngyös mellett lakunk a családommal. Matematika–fizika–kémia–informatika szakos tanár vagyok, 35 éve tanítok itt, a faluban, a Gönczy Pál Katolikus Általános Iskolában. Idejártam én is, és ide jöttem vissza tanítani. A mai napig hivatásnak érzem a tanítást, mindennap úgy megyek be az óráimra, hogy megváltom a világot.

Elsőszülött lányoddal, Rékával tíz éve történt egy súlyos baleset. Hogyan emlékszel vissza 2014. december 24-ére?

Reggel 8 fok volt, az akkor 21 éves lányom elindult a családi autónkkal dolgozni. Megcsúszott a fekete jégen, megpördült az autó, bevágódott az árokba. Elszakadt a gerincvelője, a hatos, hetes nyaki csigolyája sérült. 

Az árok megdobta, bezuhant a szántásba. Esélye sem volt arra, hogy a gerincvelője ép maradjon. 

Nehezítette a helyzetet, hogy jött a karácsony, az orvosok szabadságon voltak, a Honvéd Kórházba kellett volna vinni azonnal mentőhelikopterrel, hogy megműtsék, ehelyett Hatvanba vitték a Baleseti Sebészetre. Órákat vártunk, akkor én már azzal fenyegetőztem, hogy értesítem a tévét. Végül az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe (régen OBSI, ma Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ – a szerk.) került, ahol három nap után, december 27-én megműtötték, ami nem sikerült, majd január közepén volt a második műtétje. 

Az állapota végleges?

Igen, melltől lefelé teljesen lebénult, kerekesszékbe került, az ujjai sem mozognak rendesen, csippenteni talán tud az ujjával. Most már az is romlik sajnos, mert tavaly kapott egy ritka autoimmun betegséget is, miaszténiát, ami az izmokat gyengíti. A baleset után 42 napig volt intenzív osztályon, utána Budakeszire került az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe. 

Mit mondtak az orvosok, ha hamarabb műtik, menthető lett volna a helyzet?

Ők azt állítják, hogy nem. Viszont 12 óra telt el, mire megkapta a fém koronát, amivel tehermentesítik a gerincvelőt. Én vallom, hogy ha ez hamarabb megtörténik, jobb lett volna a helyzet. Nem volt idegsebész, aki foglalkozott volna vele. 

Hogyan dolgozza fel egy édesanya mindezt? 

Az első két nap meg akartam halni, 160-as vérnyomásom és 100-150-es pulzusom volt. 

Hogy lehet azt túlélni, ha azt mondják az ember gyerekéről, hogy nyaktól lefelé béna marad, semmit nem fog tudni csinálni? 

Ő karatézott, motorozott, bokszolt, egy aktív életet élő fiatal lány volt. Gépésztechnikusnak tanult, nem egy olyan típus, aki elül a sarokban. Az első pár nap a gyász szakasza volt, de a harmadik napon valami átkattant bennem. A fene egye meg, mit érek én azzal, ha tönkreteszem magam?! Nézzük meg, mit tudunk kihozni ebből az egészből. Azóta is eszerint élünk. De nem nézünk túlságosan előre, mert ha belegondolok, mi lesz 10–20 év múlva, mi lesz, ha én már nem leszek, az aggaszt. A mai napot, a mindennapokat éljük meg. 

Hogyan néz ki egy napotok?

Amíg teljes állásban dolgoztam, a férjem – aki délután és éjszaka dolgozott – maradt itthon Rékával délelőtt. Munka után felváltottam. De ez hosszú távon nem működött, a férjem munkahelye nem tolerálta. Négy éve már gyodon (gyermekek otthongondozási díja) vagyok, csak félállásban dolgozom. Mindenben segíteni kell neki: reggel kimozgatni, naponta ötször katéterezzük, öltöztetem, kiültetem az ágyból. Enni tud egyedül, ha elé teszem az ételt. 24 órás ápolást igényel, de a lakásban a kerekesszékkel egyedül tud közlekedni, és dolgozik is informatikai területen. Három órát itthon tud egyedül maradni, amíg én az iskolában vagyok. Délután aludni szokott, mert elfárad a törzsizma. Utána játszunk a kutyájával, vagy edzésre megyünk. Ahhoz képest, hogy azt mondták, nyaktól lefelé béna marad, csak elektromos székkel fog tudni közlekedni, és a joystickot fogja nyomogatni, erre nagyon rácáfolt. 

Azóta többszörös parakarate-világkupagyőztes lett.

Ha jól tudom, együtt jártok a karateversenyekre.

Igen, mindenhova én hordom. Hetente járunk fel edzésre Budapestre. Eleinte ezt teljes munkaidő mellett csináltam, úgy, hogy este 11-re értünk haza. Nekünk az, hogy elinduljunk bárhova, egyórás feladat. De Réka mindennap itthon is edz, lerakom neki a tatamit a szobába. A baleset után átalakítottuk a házat, például elektromos ágyat kellett venni, mert ő magától nem tud felülni.

Kép
kerekesszékes lány
Fotó forrása: Dobosné Mahunka Mária

Mire tanított meg Réka betegsége?

Mindig az az ember voltam, aki, ha elhatároz valamit, azt végigcsinálja. Még kitartóbbá, szívósabba váltam. Nem hagytam, hogy feladja, nem hagytam más opciót neki, ott voltam mellette az első perctől kezdve. Megtanított fontossági sorrendet állítani. Nem az a fontos, hogy megvegyem a huszonhatodik ruhámat, hanem az, hogy mit tudok neki adni, hogy ő élhető életet éljen.

Van olyan számodra, hogy énidő?

Hát, azt beáldoztam az ő idejére. Úgy vagyok vele, hogy Rékának ugyanúgy jár a fiatalság, mint a többi embernek. Eljárok vele motoros találkozókra, koncertekre, voltunk paplanernyőzni. Nemrég Horvátországban jártunk versenyen. 

Más balesetet szenvedett fiataloknak, hozzátartozóknak is segítettetek már... 

Amikor Réka az OBSI-ban intenzív osztályon volt, nagyon jó kapcsolatba kerültünk a főorvossal. Mondta, hogy van benn egy hasonló sérült srác, és nem akar se enni, se inni, meg akar halni, és az anyukája sem tud mit kezdeni a helyzettel. Megkérdezte az orvos, hogy beszélnénk-e velük. Réka beszélt a fiúval, én az anyukával. Utána felhívott a főorvos, hogy másnap elkezdte a fiú a gyógytornát.

Később a srác meg is jegyezte a Facebook-oldalán, hogy „neked köszönhetem, Dobos Réka, hogy elkezdtem a második életemet”. 

Középiskolákban is szokott előadást tartani a kerekesszékesek elfogadásáról. Én azt látom, ebben Magyarországon nagyon gyerekcipőben járunk. A törvény szerint minden közintézménynek akadálymentesnek kellene lennie, de ez nincs így, mi sokat szenvedünk ettől. 

Ez vidéken még nehezebb, mint Budapesten?

Pest valamivel jobb, bár pont most voltunk a belvárosban, a Kazinczy utcában, ahol a macskakövön lehetetlen közlekedni a kerekesszékkel. Nem tudtam megállni az autóval, nem tudtam őt kivenni. Nálunk most pont megcsinálták a járdákat, bár nem merném egyedül elengedni, mert néhol annyira keskeny, hogy ha lebillen, összetöri magát. 

Beszéljünk a Carrie Csodanő Díjról, hiszen Hősanya kategóriában közönségdíjas lettél. Ki jelölt a díjra?

Egy sorstárs anyuka, a tavalyi győztes, Takácsné Pál Stefánia. Amikor felhívott a díj alapítója, Tomkó Bori, hogy jelöltek, csodálkoztam, hogy mi a csoda abban, hogy én ezt csinálom. Ez teljesen természetes egy anyánál, hogy a gyermekéért mindent megtesz. A közönség szavazta meg nekem az első helyet. Furcsa volt, hogy bementem itthon a boltba, és a pénztáros is mondta, hogy szavaz rám mindennap. 

Kép
Karácsond tanárnő
Fotó forrása: Dobosné Mahunka Mária

Hogyan tudja finanszírozni a család a sportversenyeket és a gyógyszereket?

Az üzemanyag nagyon sokba kerül, az én fizetésem szinte csak tankolásra megy el. A férjem műszerész, ő sem keresi halálra magát. De valahogy mindig megtalálnak azok az emberek, akik segítenek. Rékát a motoros közösség is támogatja, ezért tudunk elmenni további egy külföldi versenyre, most is mennénk Írországba, amire összeadták a pénzt. Évente csak egy külföldi versenyt támogat a Magyar Karate Szövetség, az összes többi önköltséges. 

Megkerestek minket magán rehabilitációs cégek is. Amikor elmentünk állapotfelmérésre, kiderült, hogy csak állapotmegőrzésről lehet szó, neki nem fog változni az állapota. 

Maximum egy csoda gerincműtét segíthetne, ahol áthidalják a sérült gerincvelő szakaszt. De tíz év után el vannak sorvadva az izmok, nem fog tudni járni. 

Ha a két keze jól működne, az már csoda lenne. De minden héten járunk gyógytornára. Évente kétszer tizenöt ingyenes gyógytorna járt neki, ez lejárt már, utána az Egyka Alapítványon keresztül biztosították a magán gyógytornászt, masszőrt. Korábban voltunk Sopronban magánrehabon is, ahol egy hét körülbelül 300 ezer forintba került. Amióta előjött a miaszténia, ezt már nem csináljuk. 

Aki segíteni szeretne Rékának, a gyöngyösi EGyKA Alapítványon keresztül megteheti:
Együtt Gyógyulni Könnyebb Alapítvány
K&H bankszámlaszám: 10400528-50526887-67711003

Mit lehet tudni erről a betegségről?

A hivatalos neve miaszténia grávisz. A csecsemőmirigy a szegycsont alatt található, és 3–5 éves korára visszahúzódik az embernek. Nála ezt valami aktiválta, és két oldalt a tüdejére meg a szívére is ráhúzódott a daganat. A balesetével nem lehet összefüggésben, mert nem nyomta meg a biztonsági öv, nem előre csapódott, hanem hátra. Véletlenül vették észre, mert elkezdett csüngeni az egyik szemhéja. Tavaly nyáron megműtötték, később le kellett csapolni a tüdejét. Jelenleg két gyógyszert kell szednie: egyet a miaszténiára, egyet a gerincsérülésére, pedig ezt a kettőt elvileg nem szedhetné együtt. Viszont, ha nem szedi, erős görcsei vannak. 

„Ő az én legnagyobb hősöm” – ezt a lányod írta rólad. Mit szólt a győzelemhez?

Azt mondta, hogy anyának kell győznie, ez egyértelmű. Amikor még az OORI-ban volt, a kórházi dolgozók összehívtak egy válságstábot. Kérdezték, mi lesz Rékával. Én azt válaszoltam, hogy mi lenne, hazajön, a férjemmel váltásban fogunk dolgozni, ő pedig tanulni fog. Soha nem engedtem, hogy csüggedjen. 

Már a kórházban azt mondtam neki, hogy ide figyelj, ne aggódj, kihozzuk a helyzetből, amit csak lehet. 

A nővérek erre azt mondták, hogy hiú reményeket táplálok benne, mert azt mondtam neki, hogy járni fog. Én azt válaszoltam, hogy bocsánat, ilyet nem mondtam. Azt mondtam, hogy minden rendben lesz, és a „minden rendben lesz”, az kerekesszékben is lehet.

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Kiss Péter Pál

Az év parasportolója, Kiss Péter Pál „csak azért is” bizonyít azoknak, akik kerekesszékesként lemondtak róla

Nyolcévesen egy vírusfertőzés következtében lebénultak a lábai, majd 250 kilométerre kellett költöznie a szüleitől. A nehézségek sem akadályozták meg abban, hogy már általános iskolásként hajóba üljön és vízre szálljon. Tizenhat évesen felnőtt világbajnok lett kajak-kenuban, épphogy nagykorúként pedig paralimpiát nyert Tokióban a 200 méteres versenyszámban. Kiss Péter Pál...
Háttér szín
#eec8bc

Tegyél te is a bolygóért: váltsd tettekre a környezettudatosságod!

2024. 06. 15.
Megosztás
  • Tovább (Tegyél te is a bolygóért: váltsd tettekre a környezettudatosságod!)
Kiemelt kép
kornyezetvedelem_palyazat.jpg
Lead

Mindannyiunk felelőssége, hogy élhető bolygót hagyjunk örökül a jövő generációinak, ezért a környezettudatosságra nevelést nem lehet elég korán kezdeni. A környezetünket óvni, a fenntarthatóságért tenni ezerféleképpen lehet, egészen apró cselekedetekkel, hétköznapi szokásokkal is. Erre hívják fel a figyelmet azok az óvodák és iskolák, amelyek az E.ON Föld bajnokai pályázatán indultak, és bámulatos, egyben izgalmas megoldásokat mutatnak arra, hogyan lehet a fenntarthatóságot, a környezettudatos szemléletet tettekre váltani.

Rovat
Köz-Élet
Címke
E.ON
környezetvédelem
ökológiai lábnyom
iskolakert
Szerző
Jean Orsolya
Szövegtörzs

Egy kezdeményezés, amelyhez érdemes csatlakozni

Az E.ON Hungária Csoport abban hisz, hogy a környezetvédelem és a közösségi felelősségvállalás kéz a kézben járnak. Ezért indította útjára 2023-ban a Föld bajnokai pályázatot, amellyel nem kisebb célt tűzött a zászlajára, mint hogy kicsik és nagyok minél korábban megismerjék a környezettudatosság fontosságát, és egymással összefogva tegyenek a bolygónkért, a fenntarthatóságért. A nagy sikerre való tekintettel a pályázatot 2024-ben is meghirdették, és közel 400 intézmény, óvoda, általános iskola és gimnázium jelentkezett rá az ország minden részéből. Közülük a győzteseket a közönség és az öttagú zsűri választja majd ki – az energiavállalat a legjobb programokat idén összesen 25 millió forinttal, intézményenként akár 2,5 millió forinttal támogatja.

Ha te is részese lennél a projektnek, add le voksodat közönségszavazóként az E.ON Facebook-oldalára feltöltött pályázatok közül a kedvencedre, amely olyan ügyet karol fel, ami egyben a te szívügyed is! A június 6–21. között a legtöbb szavazatot kapó intézmény a nyertesek közé kerül. 

A döntőbe jutott pályázatokat azért is érdemes elolvasni, mert ámulatba ejtő az a sokszínűség, az a rengeteg eredeti ötlet, amelyekkel a pályázó intézmények a fenntarthatóság és a környezettudatosságra nevelés kérdéskörét megközelítik.  Ezekből a művekből mi magunk is inspirálódhatunk, az általuk kínált megoldásokat akár a mindennapjainkba is beépíthetjük egy élhetőbb jövő érdekében.

Környezetvédelem a mindennapokban

Sokszor érezhetjük úgy, hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság szinte elérhetetlen messzeségbe emelt fogalmak, amelyekért csak „nagyban” lehet tenni. 

A pályázatok azért is fantasztikusak, mert a környezetvédelem ügyét emberléptékűvé teszik, és lebontják olyan cselekedetekre, amelyeket akár mi is megvalósíthatunk. 

Az egyik Pest vármegyei gimnázium például szakkör formájában adja át a diákjainak azt a mindennapokban hasznosítható, rendkívül komplex tudásanyagot, amivel aztán önállóan, a családjaikkal együtt is képesek lesznek konyhakertet, permakultúrát kialakítani, fát ültetni. Megtanulhatják a kovászolás, a szelektív hulladékgyűjtés know-how-ját, megismerhetik az ehető vadnövényeket, gombákat, elsajátíthatják a bodza-, citromfű-, levendula-betakarítás és szörpkészítés csínját-bínját.

Egy budapesti szakképző iskola a diákokat tanult szakmájuk szerint vonja be egy körforgásos kert kialakításába: az emelt ágyások kialakításánál és építésénél az asztalosok és a fémipari tanulók tudását kamatoztatják, míg a kertben termesztett zöldséget és gyümölcsöt a szakácssegéd és a cukrászsegéd hallgatók használják fel a gyakorlatuk során. A náluk keletkezett élelmiszerhulladékok komposztálásáról a kertészek gondoskodnak. 

Kép
környezetvédelem iskolák
Kép forrása: E.ON

Vannak intézmények, amelyek a fenntarthatóság lényegét a biodiverzitásban ragadják meg, és azon dolgoznak, hogy már óvodáskorban megmutassák a gyerekeknek, ők maguk mennyi mindent tehetnek a különböző élőlények megőrzéséért, az ökológiai egyensúly fenntartásáért. Az egyik Pest vármegyei nagyközség óvodájában a kicsik az intézmény tankertjében ültetnek virágokat, gyógynövényeket, telepítenek méhlegelőt, így szerezve saját tapasztalatot a beporzás fontosságáról, a rovarok és a madarak ökoszisztémában betöltött szerepéről. 

Egy másik óvoda pedig arra biztatja az ovisait és a szülőket, hogy pattanjanak biciklire nemcsak a mozgás öröméért, hanem a CO2-kibocsátás, ezáltal az ökológiai lábnyomuk csökkentéséért. 

A kerékpározás népszerűsítése érdekében az intézmény gondoskodik arról, hogy minden óvodás megtanulja a „kerekezést” az óvodai biciklipályákon, ezenkívül nagy kerékpáros rendezvényeket szerveznek kicsiknek és nagyoknak, sőt közös biciklitúrára invitálják őket. 

Hagyományőrzés a fenntarthatóságért

Felmenőink harmóniában éltek a természettel, nem zsigerelték ki a környezetüket, mert tudták, azzal a saját létüket sodornák veszélybe. Ez az ősi tudás az évszázadok során, a fogyasztói személet erősödésével szinte teljesen elveszett, de szerencsére egyre több olyan kezdeményezés indul napjainkban, amelyek a természettel való békés, együttműködő együttélést hirdetik. Ezt a szemléletet szeretné népszerűsíteni, és a sok éven át összegyűjtött tapasztalatot átadni egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei óvoda is, hogy az általuk sikeresen alkalmazott családi biokonyhakert-művelés továbböröklődhessen a generációk között. 

Az intézmény saját készítésű komposztot használ a talajjavításra, a gyerekeket megtanítja a vetésforgó használatára, hogy milyen bioszerekkel, növényi főzetekkel lehet permetezni, és arra, hogyan lehet a növényeket természetes levelekkel és mulccsal megvédeni. A betakarított terményeket az óvoda elajándékozza a nagyszülőknek és a faluban élőknek. 

De ne gondoljuk, hogy a természetes élet csak a vidékiek kiváltsága! 

Egy nagyvárosi óvoda a bizonyíték arra, hogy a saját biokiskert, a saját termény – zöldségek, fűszer- és gyógynövények –, a biodiverzitást segítő állatokkal való ismerkedés ebben a közegben is lehetséges, sőt talán még nagyobb szükség is van rá! Az óvoda a jövőben növényszárítót szeretne beszerezni, hogy a kicsik rendszeresen ihassanak gyógyteát, illetve céljuk a talajjavítás és a hulladék-újrahasznosítás érdekében két vermi komposztáló és egy gilisztafarm telepítése, ezért is pályáznak.

Kép
ökológiai lábnyom pályázat
Kép forrása: E.ON

Mivel a pályázatokban gyermekek szemléletmódjának alakításáról van szó, ennek egyik leghatékonyabb eszköze a játék. Lenyűgöző, ahogy egy Csongrád-Csanád vármegyei óvoda az élménypedagógia módszereit alkalmazza a tudásátadás érdekében: óvodásaik az óvodai életéveikben játékos küldetést teljesítenek, őrzik az állatok és növények sokféleségét, és őrködnek a természet kincsei felett. Mekkora dolog ez egy négy-ötéves kisgyerek számára, hogy akárcsak a felnőtteknek, neki is fontos szerepe, küldetése van a világban!

Az óvoda ötvözi a klímaváltozásra adott válaszát a hagyományőrzéssel: céljuk egy klímabarát kert fejlesztése, amelynek gondozása során a gyerekek megtanulhatják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a biodiverzitás fontosságát és védelmét. 

Terveik szerint kialakítanának egy minierdőt, egy eső- és fűszerkertet, valamint egy kerti tavat, és a program keretében őshonos gyümölcsfákat is ültetnének.

A túlfogyasztás ellenszere

Túlfogyasztó társadalomban élünk, azaz hajlamosak vagyunk azonnal kidobni egy tárgyat, ha az meghibásodott – akkor is, ha egyébként javítható lenne –, és olyan dolgokat is megveszünk, amelyekre semmi szükségünk. Az újrahasznosításra, az értékek megőrzésének fontosságára és arra tanítja meg növendékeit egy 300 fős kistelepülés óvodája, hogy ebben az „egyszer használatos” világban a tárgyaknak történetük van, ezért az óvodai tömörfa asztalok és kisszékek szakszerű felújítását együtt végzik a gyerekekkel.

Egy budapesti óvoda ugyanezt a szemléletet követve oktatja az ovisainak, hogy nem minden szemét, amiről azt gondoljuk. Ezért szemléletes módszerekkel mutatják meg minden lehetséges oldalról a szemét útját és felhasználási lehetőségeit: komposztálnak, újrahasznosított anyagokból készítenek játékokat, és ezekből játékkölcsönzőt üzemeltetnek. Rendszeresen szerveznek ruha- és játékcsere börzét, és náluk szinte minden esemény összekapcsolódik az újrahasznosítással – az újrahasznosító szabadulószobától kezdve az álarckészítésig.

Az újrafelhasználás témájára azonban nem csak az ovisok nyitottak. Egy Zala vármegyei általános iskolában a tanulók a műanyag palackokat gyűjtik, amelyeket egy megfelelő eszköz segítségével alapanyaggá alakítanak. 

Az így kapott anyagból 3D nyomtató segítségével olyan eszközöket készítenek, amelyek a növénynevelésben nyújtanak segítséget a tankerti munkálatok során. 

Például tavaszi palántázáshoz készítenek mini üvegházakat, virágládákat és csepegtetőrendszert.

Mivel a pályázatokban olvasható fantasztikus ötletek és megoldási javaslatok teljes felsorolása szinte lehetetlen vállalkozás, aki kicsit is nyitott a környezettudatosság és a fenntarthatóság témájára, vagy inspirálódni szeretne, annak érdemes végigolvasnia az idei pályaműveket, és megnézni a tavaly elkezdett és idén már megvalósult Föld bajnokai projekteket is! 

Vajon melyik lesz a te ügyed, amely megszólít, és tettre buzdít? Karold fel most a szavazatoddal, és segítsd győzelemre! 

Támogatott tartalom.

Háttér szín
#d0dfcb
Adverticum kód
Advertisement

Tibet az Ázsia feletti uralom kulcsa – A legnagyobb hatalom az, ha egy egész ország vízellátását el lehet zárni

2024. 06. 14.
Megosztás
  • Tovább (Tibet az Ázsia feletti uralom kulcsa – A legnagyobb hatalom az, ha egy egész ország vízellátását el lehet zárni )
Kiemelt kép
tibet.jpg
Lead

Öntözés, ivóvíz és vízenergia: három olyan hívószó, amelyek nagyon fontossá teszik Kína számára Tibet birtoklását. Indus, Mekong, Brahmaputra, Jangce, Sárga-folyó: csak néhány példa azokra a vízfolyásokra, amelyek Tibet hegyei között erednek. Közel hárommilliárd ember élete függ ezektől a folyóktól.

 

Rovat
Köz-Élet
Címke
Tibet
Kína
India
Mao-Ce tung
Kína folyói
Brahmaputra
Jangce
Sárga folyó
Indus
Szerző
Ulicza Tamás
Szövegtörzs

Hiába hajóznak ki a vietnámi halászok minden hajnalban a Mekong folyórendszer ágaira és tavaira, a fogás mennyisége már meg sem közelíti a két-három évtizeddel ezelőttit. A klímaváltozás mellett még valami befolyásolta negatívan a Mekong folyó vizét: a vízerőművek és gátak, amelyeket innen északra, a folyó felső folyásánál építettek. A folyó egyre kevesebb hordalékot hoz, kevesebb benne a víz is, és az sem mindig a természetes áradás-apadás rendje szerint érkezik, hanem aszerint, milyen tempóban engedik át a gátakon. 

Laosz is épített erőművet a folyón, de a kínai erőművek és gátak építésének sebességével semelyik térségbeli ország nem tud versenyezni. A fent említett hatás ráadásul nem is szándékos, de ha Kína akarná, fegyverként is használhatná ezeket a gátakat. Legalábbis ettől tartanak azok az államok, amelyek vízellátását Pekingben egyetlen rendelettel a töredékére csökkenthetik.

A harmadik sarkvidék, a harmadik legnagyobb édesvízkészlet

Tibet 2,5 millió négyzetkilométeren terül el, átlag tengerszint feletti magassága négyezer méter körüli, itt található a világ legmagasabban fekvő fennsíkja is. 

Hívják a harmadik sarkvidéknek is, mert a Föld harmadik legnagyobb édesvízkészlete található itt gleccserekbe zárva. 

De nevezik Ázsia víztornyának is, mert India, Pakisztán, Délkelet-Ázsia és Kína számos nagy vízfolyása indul útjára a Kína által 1950-ben elfoglalt területen, amely most Tibeti Autonóm Terület néven része a kínai közigazgatásnak. Tibetiek egy csoportja vitatja Kína fennhatóságát, és emigráns kormányt is tartanak fenn, de egyelőre nem tudták érdemben megingatni Kína tibeti uralmát. Nem véletlenül, Kína ugyanis nagyon ügyel rá, hogy a terület ne csússzon ki a kezei közül, hiszen létfontosságú számára nagyhatalmi státusza megőrzésében. Becslések szerint több mint hétszáz milliárd köbméter víz folyik ki Tibetből, Hszincsiangból és Belső-Mongóliából külföldi országokba, ennek majdnem fele India felé hagyja el a határokat.

Tibet térkép
Tibet folyói – Forrás: Wikipedia

A vízi erőművek: elzárható „csapok”

Kína természetesen az erőművek és gátak építését saját lakosai és gazdasága igényeinek biztosításával indokolja, ugyanis még ma is él több mint háromszázmillió ember Kínában, aki nem jut mindennap tiszta ivóvízhez. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Sárga-folyó vízhozama nagyon ingadozó, 1997-ben például több mint kétszáz napon át nem érte el a tengert. Emellett Kína nagy folyóinak vizét az ipari termelés annyira beszennyezte, hogy sok helyen nem iható. 

A gátak építését Kína nem most kezdte, 1952-ben már Mao Ce-tung arról beszélt, hogy a gátak jelentik a kulcsot az ország fejlődéséhez, mert segítik a földek öntözését, áramot biztosítanak, és megakadályozzák az áradásokat. Kína ezekre a folyókra saját erőforrásként tekint, amellyel úgy rendelkezik, ahogy akar. Az ország nem írta alá azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek a több államot érintő folyók közös használatáról szólnak, mert ezeket a nemzeti érdekeivel ellentétesnek nyilvánította. 

Kínában erre a politikai felfogásra külön kifejezést is használnak, amelynek fordítása körülbelül annyit jelent, hogy „élvezni a természet adta ajándékok előnyeit”. Tibet birtoklását és a folyók feletti ellenőrzést ilyen előnynek tekintik, és igyekeznek kihasználni.

Vietnam és India már többször vádolta Kínát azzal, hogy a vízgazdálkodást nemzetközi nyomásgyakorlásra használja. A pekingi vezetés ezeket a vádakat elutasította, és úgy nyilatkozott, hogy a vízkészletet csakis törvényes gazdasági és környezetvédelmi célokra használják fel. Nem véletlen, hogy Kína szomszédai félnek ettől a zsarolási potenciáltól. Gondoljunk csak bele, mekkora hatalmat jelent, ha egy egész ország vízellátásához „el lehet zárni a csapot”. Ez talán Kína egyik legnagyobb geopolitikai előnye, és törekszik is elérni, hogy bármikor képes legyen megfosztani ezeket az országokat a víztől.

Kép
Kína folyók
Kép forrása: Unplash

Kína számára különösen fontos India sakkban tartása minél több lehetséges eszközzel. Ehhez az is fontos eszköz lehet, hogy Pakisztán legnagyobb folyója, az Indus is kínai területen ered. Kína folyamatosan építi kapcsolatait az Indiával rendszerint viharos viszonyban álló Pakisztánnal, és igyekszik támogatni is abban, hogy India számára állandó fenyegetést jelentsen. De ha valaha is eszébe jutna az aktuális pakisztáni kormánynak Kína ellen fordulni, könnyen lehet, hogy az Induson is gőzerővel megkezdődne a gátak építése, és a nagyrészt sivatagi ország vízellátása is Peking kezébe kerülhetne.

Kép
Tibet Kína
Kép forrása: Unplash

Elterelni a folyókat

Ne feledkezzünk el a lassan százmillió lakosú Vietnámról és az Indokínai-félsziget más országairól sem. A Mekongon épített számos kínai gátnak köszönhetően Thaiföld, Mianmar, Vietnám, Laosz és Kambodzsa területén az elmúlt években egyre gyakoribbak lettek a szárazságok, még akár az esős évszakban is előfordulhatnak, a gátak által visszatartott vízmennyiség ugyanis nagyon hiányzik a folyóból. 

Ahogy cikkünk elején is írtuk, a halászat már több helyen hanyatlásnak indult, és várhatóan az élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti majd hosszú távon, hogy kevesebb víz és kevesebb hordalék érkezik a mezőgazdasági művelés alatt tartott területekre. 

Ha Kína tényleg fegyverként vetné be ezeket a gátakat, akkor vízhiányt és éhínséget is tudna okozni a déli szomszédainál. 

Az India és Bangladesh felé továbbfolyó Brahmaputrán pedig hét újabb gátat terveznek, vagy kezdtek el építeni kínai oldalon. India és Bangladesh egyébként attól is tart, hogy Kína vizet terel majd el a hozzájuk érkező folyókból, hogy északi száraz vidékeit öntözze. Ha ez őrült tervnek hangzik is elsőre, nem teljesen alaptalan a félelem, ugyanis már épül egy csatornarendszer, amely a Jangce vizéből juttat a Góbi-sivatag területére vizet.

Kép
Brahmaputra
Kép forrása: Unplash

Erős fegyver, nagy előny

Kína tehát számos olyan projekten dolgozik, amelyek veszélyesnek tűnhetnek szomszédai számára, és amelyeket valóban lehet nyomásgyakorlásra is használni. A pekingi vezetés ezeket a saját, országon belüli igényekre és kihívásokra adott megoldásoknak nevezi, amelyekhez a kínai kormány szerint minden joga megvan. Ugyanakkor elutasítja a nemzetközi együttműködéseket. Az igazán veszélyes konfliktus India és Kína között alakult ki. Kína már használta nyomásgyakorlásra az indiai folyók vizének visszatartását, igaz, egyelőre csak jelzésszintű mennyiségű vizet visszatartva. India esetleges nagyhatalommá emelkedését Kína minden eszközzel igyekszik hátráltatni, és folyamatosan dolgozik vetélytársa befolyásának csökkentésén például Délkelet-Ázsiában. 

Az India és Kína közötti szárazföldi konfliktusok is arra szolgálnak, hogy az indiai hadsereg a szárazföldi fegyverkezéssel legyen elfoglalva, miközben Indiának minden adottsága megvan ahhoz, hogy tengeri nagyhatalom legyen, ez utóbbi ugyanis Kína számára újabb kihívásokat támasztana. Ha pedig Kína valóban fegyverként használja majd ezeket a gátakat, akkor a vízhiány, az éhínség az esetleges háborúk olyan szintű menekülthullámot indíthatnak el, amilyennel eddig még nem találkoztunk. 

Gondoljunk csak arra, hogy a hatvanmillió lakosú Bangladesh, a világ egyik legszegényebb országa egyszerre félhet a tenger vízszintemelkedésétől, folyóinak elapadásától és mezőgazdaságának összeomlásától.

És ha a helyzet esetleg nem is fajul eddig, akkor is egyértelmű, hogy Kína nagyhatalmi státuszának fenntartásában komoly szerep jut Ázsia víztornyának, Tibetnek. Ezért sem fog soha önként lemondani erről a területről a pekingi kormány.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Bután világát bemutató dokumentumfilm képkockája

Van kecskéd? Akkor boldog vagy? – Bhután boldogsága, és ami mögötte van

A Himalája hegyei közt fekszik Bhután, az ország, amelyet a világ a Bruttó Nemzeti Boldogság fogalmáról ismer. Itt forgatott dokumentumfilmet Zurbó Dorottya magyar és Arun Bhattarai bhutáni filmrendező. Évekig követték egy a boldogságfelmérésben részt vevő férfi, a negyvenes éveiben járó Amber Gurung életét, miközben mélyebben megismerték a bhutáni...
Háttér szín
#bfd6d6

Az érett személyiség, avagy mikor nő be a fejünk lágya? – dr. Berentés Évával

2024. 06. 13.
Megosztás
  • Tovább (Az érett személyiség, avagy mikor nő be a fejünk lágya? – dr. Berentés Évával)
Kiemelt kép
erett_szemelyiseg_podcast.jpg
Lead

„Úgy viselkedsz, mint egy gyerek, mikor fogsz már végre felnőni?” – hangzik el gyakran a kérdés a 18 éven felüliek vitáiban. Úgy tűnik, a konfliktusaink java abból fakad, hogy sokszor képtelenek vagyunk a nehézségeinket felnőtt módon kezelni. Játszmázunk, futjuk ugyanazokat a köröket, folyamatosan őrlődünk, aztán egyszer csak rádöbbenünk, hogy az elakadásaink okait nem másokban, nem kívül, hanem sokkal inkább belül, a saját személyiségünkben kell keresnünk. A Spiritusz nyári szünet előtti utolsó adásában az érett személyiség nyomába eredünk, mert állítólag ez a boldog és harmonikus élet kulcsa. 
Németh Szilvia vendége dr. Berentés Éva, a pszichológiai tudományok kandidátusa, aki nagyjából 10 évig kutatta a felnőtté válás folyamatát, az eredményeket pedig „Az érett személyiség” című könyvében foglalta össze.
 

Címke
érett személyiség
Spiritusz podcast
dr. Berentés Éva
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

A 18. életév betöltésével jogi értelemben felnőtté válunk, biológiailag is érettek vagyunk már, de a pszichológiai érettség gyakran csak jóval később alakul ki. Az is előfordul, hogy valakinek az érzelemvilága megreked egy jóval korábbi, gyermeki szinten. Mi hátráltatja a fejlődést? Milyen szerepe van az IQ-nak és az EQ-nak a felnőtté válás folyamatában?

A tartalomból:

- A felnőttség és az érettség miért nem szinonimák? Elhangzik az érett ember pontos definíciója is.
- Miért nem létezik teljesen érett ember?
- Szakértőnk beszél arról is, miért és hogyan foglalkozott az érett személyiség kutatásával.
- Hároméves korig megtörténik a gyermek „pszichológiai születése”. Mit jelent ez pontosan?
- Szeretet, elfogadás, odatartozás, intimitás. Ezekkel a szükségletekkel születünk. Szakértőnkkel végigmegyünk ezeken.
- Mit jelent az érett és éretlen szeretet?
- Milyen az érzelmileg érett édesanya? Miért fontos megtanítani az édesanyákat arra, hogy a szoptatás alatt kerüljék a telefon használatát, és ez hogyan függ össze az érettség témájával?
- Érzelmi intelligencia híján milyen nehézségekbe ütközik egy felnőtt ember?
- Magyarországon 100-ból 87 ember tendenciájában éretlen, mondja szakértőnk.
- Beszélünk a tekintélyelvű nevelésről is.
- Mik az ismérvei az érzelmileg éretlen embernek? 
- Beszélünk még az önbecsülésről, ami elengedhetetlen az érettséghez.
- Mit jelent, ha nem tudunk leválni a szüleinkről?

Az adás meghallgatásához kattintson  a lejátszóra!

 

„Érettnek lenni egy derűs, sokszínű, biztonságos és izgalmas emberi állapot.” 

„Nagyon leegyszerűsítve az érett személyiség egy olyan emberi minőség, egy olyan létállapot, amelyik nemcsak  eredményesebbé teszi a társadalmi alkalmazkodást, hanem bizonyíthatóan hozzájárul a személyes boldogságunkhoz is.  
Az érett, énazonos ember reálisan szereti és tiszteli önmagát. Életvezetésében képes a tetteiért, a gondolataiért, és az érzéseiért felelősséget vállalni. Egyfajta belső nyugalommal, és derűvel a mindenkori jelenben él, és az aktuális feladataira figyel. Az emberi kapcsolataiban egyenrangú és elfogadó, ami azt jelenti, hogy az emberek különbözőségét természetesnek tekinti. Ezért a kapcsolataiban elsősorban együttműködésre törekszik, nem akarja a másik embert megváltoztatni, kerüli, hogy mások felett uralkodjon, ítélkezzen, vagy kéretlen tanácsokat adjon nekik. Ez egyben azt is jelenti, hogy tiszteletben tartja önmaga, illetve mások határait.  

Az érett személyiség ismeretében bátran kimondható, hogy minden szenvedésünk alapja az éretlenség.

 Az érzelmileg éretlen ember problémaorientált. A világban azt veszi észre, ami rossz, ami hiányzik, mi nem „jó”. Arra figyel, hogy kinek-minek milyennek kellene lennie. Ezért sokat van a múltban vagy a jövőben, sokat szorong. A kapcsolataiban jelen van az elvárás-megfelelés dinamika, ami azt jelenti, hogy nehezen tud, egyenrangún és biztonságosan kötődni. Tudatosan vagy nem, de azt várja, hogy a másik ember valamilyen legyen” – írja dr. Berentés Éva, aki az adásban részletesen beszél a témáról. 

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Limpár Imre a Spiritusz podcast vendégeként

Önbizalom, önbecsülés 2. rész – Felnőttkor | Limpár Imrével

Ebben a műsorban az önértékelés, önbecsülés, önbizalom felnőttkori vonatkozásairól beszélgetünk. Egy korábbi adásban dr. Perczel-Forintos Dóra klinikai szakpszichológussal a gyermekkori történéseket jártuk körbe, azt, hogy milyen szerepe van a szülőknek, az iskolai nevelésnek a reális önértékelés, a stabil önbecsülés kialakulásában. Most, a második részben pedig a felnőttekre fókuszálunk...
Háttér szín
#eec8bc

Matula bácsi nevelése – A Búzaszem Iskola, ahol jurtában is tanulnak a gyerekek

2024. 06. 13.
Megosztás
  • Tovább (Matula bácsi nevelése – A Búzaszem Iskola, ahol jurtában is tanulnak a gyerekek)
Kiemelt kép
buzaszem_iskola.jpg
Lead

„Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – ez az idézet fogad a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Művészetoktatási Iskola előterében. A keresztény értékekre és magyar néphagyományokra épülő iskola azzal a céllal jött létre, hogy az itt tanuló diákok felnőve, kovászai legyenek nemcsak a családjuknak, hanem a nemzetnek is. 

Rovat
Köz-Élet
Család
Címke
Búzaszem iskola
Búzaszem iskola Göd
Horváth Szilárd Búzaszem
Göd iskola
Szerző
Fekete Fanni
Szövegtörzs

A Búzaszem története közel húsz évre nyúlik vissza: Horváth Szilárd igazgató iskolát keresett a lányának, ám nem talált olyat, amely egyszerre lett volna keresztény, családias, a magyar hagyományokat éltető és természetközeli. Úgy döntött, létrehoz egy ilyen iskolát ő, amit környezete is lelkesen fogadott, elsőként Bernolák Dóra és Ország Tibor plébános állt mellé. A főépület önerőből, közösségi összefogással – többek közt szülők, helyi vállalkozók és a gödi keresztény felekezetek vezetőinek támogatásával – épült fel. Ezt a munkát a Búzaszem Alapítvány elnöke, Mokos Béla a katedrálisok nemzedékeken átívelő építésével állítja párhuzamba: a gödi iskola megnyitása óta is felnőtt már egy generáció, amely újabb családokra hagyományozta ezt az összefogást.  

A főépület olyan, akár egy családi ház: a falakon az elsősök által készített nemez falvédők, a nappalira emlékeztető emeleten társasjátékok és könyvek sokasága, a tantermekben a gyerekek nevével díszített bögrék. Az érkező diákok papucsra cserélik a cipőjüket, úgy lépnek az aulába, ahol ottjártamkor egy apa mond imát. 

A napot ugyanis mindig közös imádkozással indítják – általában az osztálytermekben, heti egyszer viszont itt gyűlnek össze, amikor egy szülő hirdeti az igét.  

Kép
Búzaszem iskola Göd
Reggeli ima az iskola aulájában, avagy töltsük meg jósággal az életet – Fotó: Éder Vera

Népmesékkel átadott szakralitás  

Az iskolában százhetven gyerek tanul, nyolc évfolyamban. Bár lenne rá igény, hogy újabbakat indítsanak, Szilárd a kisebb létszámban hisz, mivel így személyesebb kapcsolatot tudnak kialakítani a diákokkal.  

Oktatásuk egyik alapja az eszménypedagógia: ennek lényege, hogy minden gyerekben megtalálják azt, amiben ki tud teljesedni. A másik pillér az organikus pedagógia, azaz a tanítás szeretetalapú megközelítése, amely nem csak a Bibliából merít – a néphagyomány nevelési elve is erre épül. „Egyszerűen fogalmazva ez Matula bácsi nevelése” – magyarázza az igazgató.  

Az évfolyamokat osztályfőnökök helyett osztályközösség-vezetők fogják össze, partnerként kezelve a diákokat. A tanárok közül a legtöbben keresztények. Elmondása szerint nem volt nehéz hitüket gyakorló pedagógusokat találni, olyanokat annál inkább, akik számára a néphagyományok is fontosak. Többen az ország távoli pontjáról járnak ide tanítani, van, aki Mezőtúrról, más Nyíregyházáról.  

Az órák harmada népművészeti és művészeti: két néptánc-, két zeneóra, két szolfézs-, két ének-, két rajz- és egy kézműves óra. „A hagyományos oktatás inkább a bal agyféltekét veszi igénybe, a néptánc, a zene, a kézműveskedések viszont a jobb agyféltekét is megmozgatják. Ezáltal fejlődik a gyerekek térlátása, kreativitása, jobban meglátják az összefüggéseket, és nyugodtabbak is” – mondja Faragó Éva matematikatanár.  

A hit, a környezetvédelem, a női-férfi minták átadására törekszenek az ajánlott olvasmányok kiválasztásakor, amelyek közt keresztény könyvek, magyar népmesék és mondák is szerepelnek.

„A néphagyomány ugyanúgy szakralitásra épül: ha kivesszük belőle a Teremtőt, összeomlik. Gondoljunk csak a népmesékre, amik arra tanítanak, a világban létezik a rossz, de összefogva az emberekkel és a természettel legyőzhető” – véli az igazgató.  

Kép
Búzaszem iskola igazgató
A Búzaszem Iskola igazgatója, Horváth Szilárd – Fotó: Éder Vera

Telefon helyett táblajáték  

A Búzaszemben hat éve telefonmentességet vezettek be. „Kutatások bizonyítják, a nyugati országokban csökken a gyerekek IQ-ja, problémamegoldó képessége, az életüket behálózó digitális világnak is köszönhetően. Emellett minél korábban kapnak okostelefont, annál rosszabb mentális állapotú felnőtt válik belőlük” – magyarázza Horváth Szilárd a döntés okát. Az idő őket igazolja: a tavalyi évben a végzőseik húsz ponttal lekörözték az országos átlagot a felvételin. 

Ennek ellenére nem a digitalizáció ellen vannak, hiszen az a jövő: a nyolcadikos tantervben már hangsúlyosan szerepel az informatika, adatvédelmi képzést kapnak, és pszichológussal is beszélgetnek az online tér veszélyeiről. De fontos, hogy még azelőtt kialakuljon az idegrendszerük és létrejöjjenek a társas kötődéseik, hogy megismerkednek a technológiával. Szilárd úgy látja, amióta a gyerekek otthoni életéből is kizárták a telefonokat, sokkal jobb minőségűek az emberi kapcsolataik, és nagyobb bennük az empátia.  

A digitális világ elsajátításához szükséges algoritmikus gondolkodást a digitális kultúraórán logikai és táblajátékokkal fejlesztik, amit stílusosan az udvaron álló jurtában tartanak. 

Cipő nélkül lépünk be a szőnyeggel borított szobába, ahol halk zene szól, az asztalok mögött szekrények. A harmadikosok épp egy Izzi nevű játékkal „küzdenek”: fekete-fehér elemekből raknak ki egy mintát, amik csak azonos színű felükkel érintkezhetnek. Ez eddig csupán néhány gyereknek sikerült, tudom meg pár fiútól. Egy másik asztalnál néhány lány legószúdokuval játszik, nekik ez a kedvencük, és a színes Izzi. De legjobban a zeneórákat szeretik. „Itt van néhány kotta a mappámban” – áll fel egy kislány, majd kettőt pislantok, és előkerül pár koboz, a jurtát pedig énekszó tölti be. „Azér’ vagyok lenvirág, / Hogy szeressen a világ. / Azér’ vagyok lenbingó, / Hogy szeressen a bíró” – dalolják.  

Kép
Búzaszem iskola óra
Fotó: Éder Vera

A diákok három klasszikus hangszer – zongora, gitár, fuvola –, és hét népi hangszer – citera, duda, furulya, hegedű, koboz, tekerő, népi ének – közül választhatnak. Harmadiktól több iskolai kamarában is zenélhetnek, látogatásunkkor a moldvai áll össze. „Nem mindenkiből lesz zenész, viszont zeneértő felnőttekké válnak, a közös muzsikálás révén pedig megtanulnak figyelni egymásra” – mondja Uhrin Klára furulyatanár. A gyerekek a táncházaikban is fellépnek, és olykor a táncolókat is megénekeltetik, mint egy disznóvágás utáni mulatságon, amit csak „varacskos röfögésként” emlegetnek.  

A kamarát ezúttal pár alsós hangja kíséri. „Kukorica csutika, rázkolódjál, Máriska!” – dalolják mellettem, és kedvem támad táncra perdülni. Egyébként akárhányszor áthaladunk az aulán, néptáncoló gyerekeket látunk. 

A lányok pörgős szoknyában forognak, a padlón karaktercipők sarka koppan. Plaszkó Bence néptánctanár népdalokat, népszokásokat is tanít nekik, mint a betlehemezés.  

Búzaszem iskola néptánc óra
Búzaszem iskola Plaszkó Bence
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozás
Búzaszem iskola udvarán jurta
Búzaszem Iskola udvara
Búzaszem Iskola diákok órán
Búzaszem Iskola kobozóra
Búzaszem iskola csipkeverés
Búzaszem iskola néptánc órán Plaszkó Bence diákokkal
Búzaszem iskola néptánc órán gyerekek
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozáson táncoló gyerekek
Búzaszem iskola igazgatója diákokkal
Búzaszem iskola néptánc óra
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola Plaszkó Bence
Perdülnek a szoknyák Plaszkó Bence néptáncóráján – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozás
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola udvarán jurta
Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola udvara
Gyerekek az iskola udvarán – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola diákok órán
Óra után a jurtában – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola kobozóra

Bepillantás a kobozórába: Kollár-Apró Anna dalokat tanít a diákoknak – Fotó: Éder Vera

Búzaszem iskola csipkeverés
A csipkeverés nagy koncentrációt igényel – Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola néptánc órán Plaszkó Bence diákokkal
Néptáncórára készülve – Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola néptánc órán gyerekek
Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozáson táncoló gyerekek
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola igazgatója diákokkal
Horváth Szilárd minden diákot név szerint ismer – Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola néptánc óra
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola Plaszkó Bence
Perdülnek a szoknyák Plaszkó Bence néptáncóráján – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozás
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola udvarán jurta
Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola udvara
Gyerekek az iskola udvarán – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola diákok órán
Óra után a jurtában – Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola kobozóra

Bepillantás a kobozórába: Kollár-Apró Anna dalokat tanít a diákoknak – Fotó: Éder Vera

Búzaszem iskola csipkeverés
A csipkeverés nagy koncentrációt igényel – Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola néptánc órán Plaszkó Bence diákokkal
Néptáncórára készülve – Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola néptánc órán gyerekek
Fotó: Éder Vera
Búzaszem Iskola néptánc foglalkozáson táncoló gyerekek
Fotó: Éder Vera
Búzaszem iskola igazgatója diákokkal
Horváth Szilárd minden diákot név szerint ismer – Fotó: Éder Vera
Megnézem a galériát

Együttműködni egy nagyobb erővel  

A gyerekek különböző szakkörökre is járhatnak, például szablyavívásra, amiből szünetben egy csapat lelkes fiú tart nekünk bemutatót, dudaszóra. A srácok laza mozdulatokkal írják a nyolcasokat a levegőbe fegyverükkel. Én is megpróbálkozom a fegyverforgatással, de arra jutok, inkább a csipkeverés lesz nekem való. A szakkörön pár kislány elmélyülten varr egy szélcsipkét. „Ennek hópelyhes szélcsipke a neve. Az eredeti mintában mindkét cérna fehér, de Csengével kitaláltuk, hogy az egyik legyen kék” – mutatja egyikük, Kata. A munka nagy koncentrációt és türelmet igényel: volt, hogy kihagyott egy verést, és az egészet fel kellett fejtenie. De megéri a fáradozás: a csipkékből könyvjelző, karkötő lesz, vagy például tolltartót díszítenek vele, avat be a foglalkozást tartó Bácsné Balla Gyöngyi.  

Beszélgetésünket énekszó töri meg: a bejáratnál egy bábszínházba készülő osztály sorakozik. Mi pedig kisétálunk az udvarra, hogy megtekintsük az iskolakertet, ahol nyolc parcellát művelnek. „Ahogy változnak az évszakok, úgy változnak a feladatok is: tavasszal palántázunk, vetünk, ültetünk, öntözünk, nyáron aratunk, ősszel betakarítunk, télen a madarak etetéséről gondoskodunk” – sorolja Zakar Eszter, aki fiai elballagása után „ragadt” itt kertészeti foglalkozást tartani. 

Idén búzát vetettek, emellett számos gyógynövény is nő a földben. Ezekből teát készítenek, amiből a Mihály-napi vásárra is jut, ahol a gyerekek kínálják portékáikat. 

A kertészet fő célja viszont nem a növénytermesztés, hanem hogy megtanulják: hogy lesz-e termés, az a Jóistentől függ. Ők nem mindent befolyásolhatnak, van, amit el kell fogadni, és abból építkezni.  

A diákoknak iskolán kívüli programokat is tartanak: a végzősöket zarándoktáborral búcsúztatják, a Virág András által vezetett cserkészcsapatuk pedig havonta egyszer kirándul. „Minden évben van egy kerettörténet, amire építjük a programokat. Az első évben II. András volt a téma: elkészítettük az Aranybulla másolatát, elmentünk az erdőbe, ahol Gertrúd királynét megölték, és a Szentföldre is elzarándokoltunk, ahová a király hadjáratot vezetett” – idézi fel. 

Kép
Búzaszem iskola magyaróra
Magyarórán a Barázda csoport – Fotó: Éder Vera

Családok kovásza  

Az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a jeles napokhoz kötődő népszokások megtartására is. Advent időszakában a kisebbek kántálni, kotyolni, a nagyobbak regölni, betlehemezni is járnak, és az osztályok egymást is megvendégelik. Az utolsó tanítási napon az aulában gyűlnek össze, ahol fenyőágakat helyeznek a földre, spirál alakban. A teremben sötétség van, csupán egy gyertya világít a kör közepén. Az érkező a családok egy-egy meggyújtott gyertyát tesznek mellé, adventi dalokat énekelve, majd e fénysugárral a lelkükben térnek haza.  

Az iskola a szülők szemléletét is formálja. Katáék fiát annyira beszippantotta a népi furulya, hogy férjével maguk is zenetanulásra adták a fejüket. Ede, amióta a gyerekei ide járnak, sok barátot szerzett. A szülők a rendezvények után együtt takarítanak, egy iskolai építkezésen ők is rakják a cserepet, míg más kondérban főz, de a koronavírus-járvány idején is számíthattak egymásra. 

„Foglalkozástól, anyagi helyzettől függetlenül egyformák vagyunk, ugyanúgy építjük a gyerekeink jövőjét” – mondja Szilárd.  

Látogatásunk az iskolai piaccal zárul: délután helyi termelők veszik birtokba az aulát. A kertészeti órákat tartó Eszter zöldalmákkal tért vissza, más sajtot, szappant, szárított gyümölcsöket kínál. Horváth Szilárd azt szeretné, ha a jövőben egy bolt is működne az iskolán belül a gödiek áruival, ahol a gyerekeikért érkező szülők elintézhetik a bevásárlást, de több tervet is dédelgetnek, mint egy saját kápolna, hogy még meghittebb környezetben adhassanak hálát az őket körbeölelő búzakalászokért.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2023. decemberi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Gyerekek a nagykovácsi Kisiskola udvarán

„A gyerekeket úgy tudod felkészíteni a jövőre, hogy megtanítod őket vigyázni arra, amijük van” – a nagykovácsi Kisiskola pedagógiája

A nagyszüleink még ösztönösen tudták, hogy a világot, ahol élünk, és a társainkat, akikkel a világot belakjuk, vagyis a közvetlen környezetünket tisztelettel és tevőlegesen óvni, ápolni kell. Praktikus gondolkodásuk mai szemmel nézve „ökotudatos”, a hajdani összetartó, elfogadó és támogató közösségek pedig sok szempontból a modern szervezetfejlesztő coachok mintakönyvei...
Háttér szín
#f1e4e0

Egy depressziós nőn hajtottak végre eutanáziát – Tényleg ugyanannyira szenved a rákos és a mentális beteg?

2024. 06. 13.
Megosztás
  • Tovább (Egy depressziós nőn hajtottak végre eutanáziát – Tényleg ugyanannyira szenved a rákos és a mentális beteg?)
Kiemelt kép
depresszio_eutanazia.jpg
Lead

A mentális betegségeket ma már jóval nagyobb elfogadás és megértés övezi, mint régen. Ám talán pont a megbélyegzés ellen folytatott harc egyik váratlan hozadéka, hogy amikor az életvégi döntésre terelődik a szó, sokak számára érthetetlen, hogy a lelki és a fizikai szenvedést miért kezeljük mégis két külön kategóriaként. Pedig életbevágóan fontos, hogy a kettőt ne említsük egy lapon.

Rovat
Köz-Élet
Címke
eutanázia
depresszió
Zoraya ter Beek
mentális beteg
mentális betegségek statisztika
Szerző
Schindler Zsófia
Szövegtörzs

Május végén érkezett a hír, hogy meghalt az a fiatal holland nő, aki pszichiátriai problémáira hivatkozva kérvényezte az eutanáziát. Zoraya ter Beek élete az otthonában, párja és orvosa jelenlétében ért véget. 29 éves volt. A sajtó hónapok óta figyelemmel követte a fiatal nő történetét, s az esetet érthető módon érdeklődéssel vegyes felháborodás övezte. Különösen, mivel nem egyedi esetről beszélünk. Félrevezető azzal érvelni, hogy a pszichiátriai betegek eutanáziája az esetek csupán elenyésző százalékáért felel, ugyanis csak a tavalyi évben Hollandiában 138 emberről tudunk, akinek élete így ért véget. 2010-ben ez a szám mindössze két fő volt. Látható tehát, hogy azok, akik valamilyen mentális problémával küzdenek, egyre gyakrabban vesznek igénybe egy olyan szolgáltatást, amely eredetileg a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseit hivatott lerövidíteni.

Tényleg azt kellene gondolnunk, hogy a fent említett 138 eset mind indokolt volt? Hogy a szakma egyikükön sem tudott volna segíteni, ha kicsit jobban próbálkozik (vagy egyszerűen vár)? Számomra ez elfogadhatatlan. 

A rák vagy a depresszió jelenti a nagyobb szenvedést?

Amikor úgy döntöttem, hogy a fentiekről posztolok az Instagram-oldalamon, egy olvasótól a következő üzenetet kaptam: „Értem, hogy téged ez felháborít, de akkor azt állítod, hogy egy depressziós nem szenvedhet annyira, mint egy rákos beteg?” Egy korábbi cikkemben pontosan erre a jelenségre világítottam rá: ember legyen a talpán, aki bárki szenvedésére azt meri mondani, hogy nem elég ahhoz, hogy megszabadítsák tőle. Ezért is tart most Hollandia ott, ahol. Mert az egyenlőség nemcsak azt jelenti, hogy minden szenvedés számít, hanem azt is, hogy minden szenvedés ugyanakkora mértékűnek számít. De lássuk a választ az olvasó kérdésére! Szenvedhet egy depressziós beteg annyira, mint egy rákos? Az igazság az, hogy teljesen mindegy, hogyan felelünk, a válasz nem a gyötrelmek összemérésében keresendő. Szükségtelen egymással versenyeztetni a pszichiátriai és a fizikai betegeket, a két állapot közötti legnagyobb eltérés ugyanis nem a szenvedés mértékében, hanem annak enyhítési lehetőségeiben rejlik.

Aki látott már négyes stádiumú rákos beteget, az könnyen el tudja képzelni, hogy az érintett inkább választaná a depressziót, mint azt a fájdalmat, amit még a morfium sem képes teljesen csökkenteni. 

És nem azért, mert a depresszió nem jár szenvedéssel. Hanem mert a gyógyulásra ott még mindig nagyobb az esély. A mentális betegségnek nincs olyan mérhető végpontja, mint például a ráknak, ahol különböző értékekből kellő bizonyossággal meg lehet jósolni, hogy a páciensnek mennyi ideje maradt hátra. Nem állítom, hogy ez indok az eutanáziára, pusztán annyit mondok, hogy a vég kiszámíthatóbb. Egy depresszióról azonban nem mondható el ugyanez. Helyette kérdőívek és interjúk segítségével megtudhatjuk egy állapot súlyosságát, de azon túl pusztán a beteg személyes visszajelzése marad. Nincs négyes stádium, ahonnan elkezdhetnénk visszaszámolni. Ezért is olyan döbbenetes az a bizonyosság, amivel Zoraya pszichiátere kijelentette, hogy a nő állapota soha nem lesz jobb. (Ez az állítása motiválta egyébként a beteg elmondása alapján az eutanázia iránti igényét!)

Tegyük hozzá: a fentiek nem zárják ki, hogy valaki gyógyíthatatlan betegséget is derűvel és békével tűrjön, míg más a lelki mélységek helyett inkább a véget kívánja. Nem vagyunk egyformák, és a nehézségekre is különbözőképpen reagálunk. Létezik poszttraumás növekedés; van, hogy az ember váratlanul olyan erőforrásokra bukkan a lelke mélyén, amikről addig azt sem tudta, hogy léteznek, máskor azonban pont, hogy minden remény elillanni látszik. Mindkét esetről tudunk, mindkét forgatókönyv gyakori, ezért említést érdemel. Ám ha őszinték vagyunk, a fentieken ez nem változtat. 

Kép
eutanázia depresszió
A kép illusztráció – Forrás: Unplash

A stigmatizáció megszűnésének következménye, hogy egyformán kezeljük a testi és lelki szenvedést? 

Az utóbbi évek fontos fejleményének tartom, hogy a mentális betegségek ma már jóval nagyobb figyelmet és támogatást kapnak, mint korábban. Immár látjuk és elismerjük, hogy komolyan szenved az, aki OCD-vel, pánikbetegséggel vagy valamilyen személyiségzavarral küzd, ám ahhoz, hogy ide eljussunk, gyakran párhuzamot kellett vonnunk a test betegségeivel, hogy szemléltessük, mennyire hasonló a kettő. 

„A depresszió nem szégyen, hiszen az influenza miatt sem szégyenkezünk”, mondogattuk. Vagy: „Ha a törött lábbal orvoshoz megyünk, akkor a lelki bajainkkal miért ne kereshetnénk fel pszichológust?”, kérdeztük. És ez mind igaz. 

Ám a stigmatizáció elleni küzdelem egyik előre nem látható hozadéka, hogy a lelkiállapotot nehéz hirtelen külön kategóriaként kezelni akkor, amikor az életvégi döntésre terelődik a szó. Hiszen, ha azt sugallnánk, hogy a depresszió „kevesebb”, vagy mégiscsak „más”, mint a rák, az olyan, mintha egy egész embercsoport szenvedését fokoznánk le és bagatellizálnánk. Holott erről szó sincs.

Fel kellene lélegeznünk, hogy a mentális betegek eutanáziája jóval ritkább, mint a fizikai betegeké? Szakemberként ebben semmi vigasztalót nem találok. Ugyanis, ha csak egy ember élete is lerövidült valami miatt, ami talán két hét vagy két év múlva elviselhetővé vált volna, az nem irgalmasság, ahogy egyesek keretezni próbálják, hanem mérhetetlen tragédia. 

Kép
mentális beteg eutanázia
A kép illusztráció – Forrás: Unplash

Gondoljunk azokra, akik nem szeretnék feladni a küzdelmet!

Akik ünneplik Zoraya döntését, és abban a szabadság feltartóztathatatlan térnyerését látják visszatükröződni, nem gondolnak bele abba, hogy az eset mit is jelent azoknak, akik minden egyes nap lankadatlanul küzdenek egy mentális betegséggel. Elég egy rövid kitekintést tenni a kommentszekciókra vagy a közösségimédia-felületekre, s máris láthatjuk, hogy ezeket az embereket hogyan érintette a holland nő halála és az azt övező társadalmi diskurzus. 

Többen kétségbeesést, reménytelenséget és félelmet éltek meg mind az orvosok, mind a kommentelő átlagember könnyelmű reakciója miatt.

Olyan ez, mint amikor pro-choice érvként elhangzik, hogy jobb nem megszületni, mint nélkülözve vagy nevelőotthonban felnőni (egy érv, amely rendre figyelmen kívül hagyja azokat, akik pont ilyen múlttal rendelkeznek). Mit üzen nekik ez a pro-choice logika? Valami olyasmit, amit a pro-eutanázia oldal üzen azoknak, akik nap mint nap küzdenek a démonaikkal: hogy nem kell mindig a nehezebb utat választani, a halál ugyanis ugyanolyan jó opció, mint az élet. De valóban így lenne? Ne szépítsük: ez nem más, mint hazugság.

A legbátrabb cselekedet

Cormac McCarthy Az út című apokaliptikus regényében van egy jelenet, amely pszichológusként rengetegszer eszembe jut, és a klienseim nagy része is hallhatta már tőlem. Egy ismeretlen katasztrófát követően apa és fia a túlélésért küzdenek a semmi közepén, ami valaha Amerika volt. Botorkálnak előre a végtelennek tűnő úton a tenger felé, amiről sok akadállyal szembesülve úgy tűnik, talán soha nem érik el. 

Az egyik jelenetben a fiú megkérdezi az apát, hogy mi volt a legbátrabb dolog, amit valaha tett. Az apa pedig a következő választ adja: „Az, hogy ma reggel felkeltem.” 

Szeretem ezt a mondatot, egyszerűen, mert igaz. Sokszor tényleg ez a legbátrabb döntés, különösen azoknak, akiket fojtogat a depresszió, egy trauma emléke vagy a jövőtől való rettegés. Amikor a halált ünnepeljük és emeljük a szabadulás útjává, pontosan ezeknek az embereknek üzenjük azt, hogy a kitartásukban nincs semmi hősies. Pedig van. Nagyon is.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
kegyes halál témájú cikkhez rétről fotó

Létezik olyan, hogy „kegyes halál”? – Aki eutanáziaellenes, nem empátiahiányos

Gyakori feltételezés, hogy azok, akik nem támogatják az emberi eutanáziát, közömbösek a másik szenvedése iránt. Az eutanáziaellenes álláspont azonban jóval összetettebb, és nem az együttérzés hiányából fakad.
Háttér szín
#c8c1b9

Mit tesz a milliós nyeremény két lelkileg sérült emberrel? – A Fortuna vendégei című filmről pszichológusszemmel

2024. 06. 12.
Megosztás
  • Tovább (Mit tesz a milliós nyeremény két lelkileg sérült emberrel? – A Fortuna vendégei című filmről pszichológusszemmel)
Kiemelt kép
fortuna_vendegei_film.jpg
Lead

„Mit csinálnál, ha megnyernéd a lottót?” Fantáziáinkban általában mámorító gazdagság, okosan befektetett pénz, nyugalmas élet, utazás, vállalkozás vagy jótékonykodás jelenik meg. De vajon mit szól terveinkhez a valóság?  

Rovat
Életmód
Címke
lottó
lottó nyeremény
Fortuna vendégei
dokumentumfilm
filmekről pszichológusszemmel
Szerző
Szőnyi Lídia
Éger Csaba
Szövegtörzs

A történet 

Lottónyertesekről dokumentumfilmet forgatni felér a lottóötössel, különösen, ha valaki olyan érzékenyen nyúl a témához, mint Kálmán Mátyás rendező, a főszereplői pedig olyan őszinte, valóságos és esendő emberek, mint Andraschek László és felesége, Anikó. A Fortuna vendégei című film nemcsak kendőzetlen egyenességével és valódiságával múlta felül a várakozásainkat, hanem azzal is, ahogy képes elszakadni a lottónyertesek sorsát övező közhelyektől. Nem az a célja, hogy megmutassa, hogy a hatalmas vagyonra hirtelen szert tevő emberek hogyan herdálják el a millióikat, vagy miként esnek egymásnak, hogy kié is a nyeremény, ennél sokkal mélyebb és emberibb történetet mesél el. 

Anikó és Laci szegénységben tengeti a mindennapjait Győrben, amikor a férfi szelvényével 632 millió forintot nyernek a lottón. Szinte felfoghatatlan a nyomor és a traumák sora, amit addig a pillanatig megéltek. 

Laci alkoholista, aki megjárta a börtönt is. Élete egy pontján megelégelve a szenvedést, gyógyszerre ivott alkoholt, majd elfagyott lábbal a szántáson ébredt, aminek következtében a lábfejének egy részét le kellett vágni. 

Anikó élete is hányatott, mivel az édesanyja súlyosan bántalmazta, nevelőszülőkhöz került, majd a nevelőanyja öngyilkos lett. A félresikerült házasságok és a kudarcok sora után végül pánikbeteg lett, és huszonöt évig nem tudott kimenni a lakásból. A két megtört szív a szörnyű tragédiák sora után egymásra talált, béke költözött az életükbe, amelyben gondoskodtak egymásról. Mit tesz ezzel a nehezen felépített családi rendszerrel a hatalmas nyeremény? 

„Hiszek abban, hogy ennek így kellett történnie. Mint a rossz dolgoknak is, amik velünk történtek az életben. Azok sem voltak véletlenül, meg ezek sem” – mondja Anikó, akinek az álma egy fehér, tiszta, alkoholmentes kávézó, amelyen keresztül önmagának és a környezetének is bebizonyíthatja, hogy képes megvalósítani mindazt, amit eltervezett. Mivel nem tud vezetni, felvesz egy sofőrt, és munkát ad a lányának és a vejének is. 

A tevékeny és irányító szerepet betöltő Anikóval szemben Laci világot szeretne látni, és élvezni akarja az életet. A két ember egyre jobban eltávolodik egymástól. Laci pedig így fogalmaz a hirtelen jött pénzügyi jóllétről és a belőle fakadó tervekről: „Az életünket fogja tönkretenni ez a geci.” Jó ideig úgy tűnik, hogy igaza lesz, hiszen a családi kapcsolatok egyre jobban megterhelődnek, Laci újra az alkohol után nyúl, a kávézó pedig a csőd szélére kerül. Vajon van-e kiút ebből a gödörből?

Álmodni a jelent 

„A pénz nem boldogít” – tartja a közhely, amelyet minduntalan megkérdőjelezünk, amikor a gazdagságot hajszolva teljesebb életet szeretnénk. Mivel a tapasztalataink azt mutatják, hogy a nélkülözés megnehezíti a boldogság megélését, ezért a pénztől azt várjuk, hogy segít elérni a vágyott elégedettséget. A hedonizmus, amikor a tárgyak birtoklásától és a különféle instakompatibilis élmények megélésétől reméljük a boldogságot, a tudomány szerint tévút. 

Bármekkora örömet élünk ugyanis át, gyorsan hozzászokunk a megváltozott körülményekhez, és a boldogságszintünk rövid időn belül visszatér a ránk jellemző szintre. 

Ilyenkor általában nem arra gondolunk, hogy rossz helyen kerestük a boldogságot, hanem arra, hogy még egy kicsit több kellene ugyanabból, jelen esetben a pénzből. A boldogság utáni hajsza során minduntalan elvágyódunk a jelenből, nagyobbról, többről ábrándozva. A lélektan viszont egyértelműen rámutat, hogy nem a gazdagság, nem is a hírnév, és még csak nem is az egyre keményebb munka, hanem a szeretetteli kapcsolataink azok, amelyek védőhálót jelentenek számunkra. Ezt támasztja alá a világ egyik leghosszabb kutatása is, amelyben a Harvard Egyetem tudósai hetvenöt éven keresztül azt vizsgálták, hogy mitől lesz boldog az életünk. 

A kutatócsoport vezetője, Robert J. Waldinger így fogalmazta meg a konklúziót: „A jó kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat és az egészségünket.” Mindez egyszerűnek hangzik, de nehéz megélni. A kapcsolatok ugyanis bonyolultak, és amikor nyakig bennük vagyunk, nemcsak felhőtlen boldogsággal találkozunk, hanem kellemetlen érzésekkel, fájdalommal és feszültséggel is. A valódi kapcsolatban meg kell engednünk, hogy olyannak lássanak bennünket, amilyenek valójában vagyunk, fel kell adnunk a tökéletesség mítoszát, ami sebezhetővé tesz bennünket. A helyzet paradoxona, hogy ha ezekkel az érzésekkel együtt jelen tudunk maradni, akkor jöhet létre a mély és intim kapcsolódás. 

Kép
lottó nyeremény dokumentumfilm
Képkocka a filmből

A valóság szemébe nézni 

Laci nehéz hátizsákot cipel. Az élete során stratégiákat keres, hogy hogyan küzdjön meg a fájdalmas érzésekkel, a valóság zord arcával. A fő kérdés számára: „Miért, illetve minek a segítségével élje túl az adott napot?” Ez a kérdés mindannyiunkat foglalkoztat. Jó esetben azonban a válaszaink konstruktívak, előremutatók, és a fenti mondat át is íródik a „Kiért, kinek a segítségével éljem túl az adott napot?” kérdéssé. 

Ennek előfeltétele, hogy születésünktől kezdve rendelkezzünk olyan megtartó kapcsolatokkal, amelyek segítenek nekünk a megfelelő megküzdési stratégiát kialakítani a nehéz helyzetekben. 

Ekkor tanuljuk meg érzékelni, ha valami fáj, ha segítségre szorulunk, ekkor tanulunk meg segítséget kérni és elfogadni is. Párhuzamosan megszilárdul bennünk az a tudat, hogy kellően értékesek vagyunk ahhoz, hogy valaki a szükségünkre reagáljon, valamint, hogy megengedhetjük magunknak a gyengeséget is. Így képesek vagyunk – sokszor segítséggel – a nehéz helyzetekben is szembenézni a valósággal, és döntéseket hozni azért, hogy az életünk az értékrendünk alapján meghatározott irányba haladjon tovább.  

Laci valószínűleg nem rendelkezett megtartó kapcsolatokkal, így nem is kap segítséget ahhoz, hogy miképpen vészelje át a kihívások idejét úgy, hogy közben az életét ne rombolja le. Ettől azonban még nem mentesül a „Miért és minek a segítségével?” kérdés szorításából. Válaszok híján nem marad más, mint elfordulni a valóságtól. Feszítően nagy ellentmondás ez. 

Hathatós és intenzív beavatkozásra van szükségünk ahhoz, hogy a figyelmünk és a tudatunk elkerülje a valóságot, és elfogadhatóbb tartalmat találjunk helyette. Ekkor nyúlunk a függőséget okozó szerekhez. Először pár pohár ital segít, hogy a fájdalmaink – amelyeket nem tudunk megszüntetni – könnyebbé váljanak, a félelmeink és a szorongásaink pedig oldódjanak. Így végre élhetővé válik az élet. A béke és a biztonság látszata pedig igen csábítóan hat ránk a függőség kapujában. 

Laci az elvonókúrának és talán az Anikóval megélt kapcsolat erejének köszönhetően a figyelmét megtanulja a valóság felé fordítani. Nem iszik, dolgozik. És bár szegényen, de rendezett körülmények között él feleségével, aki segítségre szorul. Ő pedig ápolja őt. 

Amikor megnyerik a lottót, úgy tűnik, minden gondjuk megoldódhat. Laci azonban éppen ebben a helyzetben éli meg újra, hogy a valóság nem elviselhető számára. 

Anikóval eltávolodnak egymástól, ő pedig tétlenné válik, és újra inni kezd. A forgatás idején is elmegy egy elvonókúrára, ez meghatározó momentummá válik ahhoz, hogy a házasságukat újraértelmezzék.

Laci először távolságot keres, majd – talán éppen a távolban szerzett eszközök segítségével – ismét közel engedi magához Anikót, és távolságot vesz az alkoholtól. Képessé válik arra, hogy a nőnek kimondja mindazt, amit érez, és meghallja Anikó mondanivalóját is. Laci mintha azt üzenné: „Ha tudok társat fogadni magam mellé, és van, aki társammá szegődjön a mindennapok küzdelmében, akkor nincsen szükségem az alkoholra. Magányomban azonban elveszítem az életbe vetett hitemet, amely ettől olyan visszataszító arcát mutatja, amivel józanul nem lehet együtt élni.”

Egyensúlyban függő 

A rendszer egyensúlyra törekszik, hangzik a rendszerszemlélet egyik alaptörvénye. Igaz ez mindenféle, bennünket körülvevő rendszerre: a család nehezen viseli, ha hallgat az, aki amúgy megbízhatóan kimondja a nehezen kimondható üzeneteket. Az egyensúlyi állapot, bár objektíve nem feltétlenül a jó megoldás, de ismerős, biztonságos és kiszámítható. Mindez pedig a túlélés záloga.  

A rendszerek, így a családjaink is hasonlók egy szúdokuhoz. A számoknak létezik egyfajta sikeres elrendezése. Ez az egyensúly. Senki nem dönthet úgy, hogy egymagában változik. Az egyén változása ugyanis szükségszerűen előidézi a többiek változását is. Ha a szúdokuban egy 4-es úgy dönt, hogy holnaptól 8-as lesz, ezt csak úgy teheti meg, ha a többi szám is alkalmazkodik. Ekkor előbb az új egyensúly kereséséről, majd pedig a beállt új egyensúlyról beszélhetünk. 

Családjaink általában akkor keresnek új egyensúlyt, ha a régi élhetetlenné válik, például valamilyen krízis váratlanul felborítja a szúdokutáblát, és mindenkinek meg kell keresnie az új helyét. Laci és Anikó a nagy nyeremény előtt a helyükön vannak. Laci ellátta beteg és ápolásra szoruló feleségét, Anikó pedig hagyta, hogy gondoskodjanak róla. Anikó betegsége és az abból fakadó feladatok lehetővé tették, hogy Laci önmagát szükségesnek és értékesnek tudja megélni. 

Ez a valóság festette kép számára elfogadható és élhető volt. Valószínűleg nagy mértékben segített neki abban is, hogy korábbi függőségét feladja.  

Egy napon azonban a 632 milliós nyeremény felborít mindent a szúdokutáblán. Anikó karnyújtásnyira érzi magát régi álmától, vagyis, hogy nyisson egy kávézót. A lakás, amely korábban a biztonságot és a Lacival töltött közös éveket jelentette, hirtelen szűkké válik. Laci azonban kétségekkel fogadja az új terveket. Személyi titkár, tanácsadó és sofőr jelenik meg a színen. Ahogyan Anikó egyre közelebb kerül az álmaihoz, úgy távolodnak el egymástól a házastársak. 

Laci keresi a helyét, a feladatát és minden bizonnyal önmagát is. Régi szerepének megfelelően most is gondoskodik, hiszen megértést tanúsít Anikó iránt. Azonban az ő vágya, vagyis utazni a világ körül, felesége betegsége miatt egyelőre nem tud teljesülni. A rendszer már nem, így Anikó sem válaszkész a régi szerepre. Ugyanakkor Anikó egyre jobban szeretné bevonni Lacit az ő megvalósuló nagy művébe, arra azonban nem tartalékol energiát, hogy képes legyen férje vágyaira is ráhangolódni.  

A kialakuló új egyensúlyban Laci nem tud kapcsolódni. Újra inni kezd. A család válaszút elé kerül. Egyfelől megszilárdíthatják a kialakuló új rendet. Laci elissza az életét, Anikó ugyan magányossá válik, de élhet az álmainak, és nem kell vitatkoznia a férjével. Másfelől nyitva van az út előttük, hogy ne a már ismert, valószínűleg otthonról hozott forgatókönyv szerint menjenek tovább, hanem a kialakuló rend helyett jobbat keressenek.  

Az utóbbit választják. Laci elvonókúrára megy. A házastársak úgy döntenek, hogy kimondják egymásnak, hogy mi számukra a valóság. Laci közli Anikóval, hogy ne látogassa, és Anikó bevallja előbb magának, majd Lacinak, hogy a másik hiányzik neki. Számos fájdalmat mondanak ki és hallanak meg, és ez valódi kapcsolatot teremt köztük. 

Kulcsjelenet a filmben, amikor Laci és Anikó gyermeki örömmel pancsolnak a medencében, tervezgetve a közös jövőt. Meglátják a másik szemében saját értékességüket és szerethetőségüket. 

A kemény munkával létrejött új egyensúlyban megvalósul Laci vágyott és immár a feleségével együtt közösen átélhető vágya, a nagy utazás, Anikó pedig megtanulja elengedni a nagy álmát. Mindketten szakítanak a tanult mintáikból fakadó ön- és társsorsrontó családi egyensúllyal, hogy egy élhetőbb életben találhassák magukat.

 Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt. 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
a Free guy film egy jelenetében Ryan Reynolds

A változás színe és fonákja – A Free Guy című filmről pszichológusszemmel

„Ha akarod, bármit elérhetsz, bármivé válhatsz!” – hangzik korunk sokszor emlegetett önsegítő varázsigéje. A változásnak azonban hozadékai mellett feltételei és korlátai is vannak. Sőt az is megeshet, hogy a sikeres változás a mindenkori jelen otthonos megélésére való képesség elsajátítása.
Háttér szín
#fdeac2

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 88
  • Oldal 89
  • Oldal 90
  • Oldal 91
  • Jelenlegi oldal 92
  • Oldal 93
  • Oldal 94
  • Oldal 95
  • Oldal 96
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo