Egy vidékre költöző család küldetése a Vértesben – „A kis ház a sötétben, a magaslaton olyan, mint egy lámpás”

Sokan kisgyerekes anyaként kezdenek hasonló vállalkozásba, téged mi motivált? Régi álmod volt létrehozni egy vendégházat? 

Sokan félreértik ezt, mert azt hiszik, volt egy álmom, majd megerősítést kaptam, hogy ezt csináljam. De nem így történt. Amikor a három kisfiunk közül kettő már megszületett, kerestem a lehetőségeket, hogy mivel foglalkozzam, ami összeegyeztethető a családdal. Kértem tanácsokat, coachnál is jártam, többféle ötlet felvetődött a kávézótól a városi séták szervezéséig, de egyik sem volt az igazi. A férjemmel együtt kerestük a megoldásokat. Kérdéseinkre végül egy nap alatt kaptunk választ.

Hogyan? 

Öt éve nyáron egy szép, barátságos szálláshelyen nyaraltunk, ahol szeretetteljes vendéglátók fogadtak. Arra gondoltam, ilyet én is szívesen csinálnék. A nyaralásból az anyósomékhoz mentünk, egy faluba. Tojást hoztak házhoz nekünk, éppen vártam az eladóra a nyári reggeli napsütésben, és gondolkoztam, milyen jó is lehet itt élni. Ekkor egy szempillantás alatt összeállt a kép: mi lenne, ha ideköltöznénk a környékre Budapestről, és nyitnánk egy vendégházat? Hiszem, „fentről” kaptam meg a választ, jött egy gondolat, hogy ez jó ötlet, és mindenünk megvan ahhoz, hogy a gyerekek mellett megvalósítsuk. De magamban tiltakoztam: tényleg hagyjuk ott a komfortos és bejáratott életünket, a barátainkat, a fasori református gyülekezetet, és vágjunk bele az ismeretlenbe? A nagy kérdéseinknél nálunk az dönt, hogy egyetértünk-e a férjemmel. Megkérdeztem Danit, aki azt mondta, jó ötlet. Láttuk a lehetőséget, a víziót, és megerősödött bennünk, ez a mi utunk. Egy héttel később megnéztük a kis csókakői házat, rögtön tudtuk, hogy meg kell vennünk. Ősszel eladtuk a zuglói lakásunkat, a Csókakőtől három kilométerre fekvő Mórra akartunk költözni. 

Akadályokba ütköztünk, a Covid is kitört, sürgetett a kiköltözés határideje, amikor egy „véletlen” során – váratlanul leállt az autónk – Móron sétálva megláttunk az egyik telken egy kézzel írt táblát: Eladó. Kiderült, a tulajdonos csak akkor tette ki, még nem kezdte el hirdetni. 

Megtetszett, napokon belül megegyeztünk. Ott építkeztünk, és ott lakunk most.

A csókakői vendégház kialakításánál mi volt a koncepció?

Felkerestem Őrfi Esztert, aki környezettudatos lakberendezéssel foglalkozik, és együtt terveztük, alakítottuk át az itt álló régi házat. Ez „fapados luxus a bokorban” projekt, amelynek szemléletéről, jó gyakorlatairól sokat tanultam. Például nem a kész megoldásokat emeltük le az áruházak polcairól, hanem amit tudtunk, közelről hoztuk, természetes anyagokat használtunk, sok felújított bútorunk van, stafnikból és lécekből készültek a térelválasztók, a lakberendezőnk festette a falburkolatokat, és kerültük a túldíszítést. Kemény munka volt, de megérte. Büszkeség, hogy bekerültünk vele egy lakberendezési magazinba is.

Kép

Fotó: Sámson Réka – Simples Studio

Ez neked való feladat? Szeretsz ezzel foglalkozni?

Igen, ennél jobb foglalkozást el sem tudnék képzelni. Rájöttem, hogy szállásadóként mindazok a dolgok váltak a mindennapjaim részévé, amelyeket mindig is szerettem volna csinálni: lakberendezés, rendteremtés, programok szervezése, találkozások, munka a kertben, a természetben. Érdekelnek az emberek történetei, és sokszor szívesen meg is osztják, hogy vannak, honnan jönnek. Egyébként némettanár és nemzetközi kapcsolatok szakértő a két alapvégzettségem, korábban dolgoztam üzleti iskolában, könyvkiadóban, múzeumban és nagy multinál is. Most a helyemen vagyok, személyesen ez adatott, és hivatásként élem meg. A férjem, Dani a ház kialakításakor teljes erőbedobással dolgozott ebben, de az indulás óta háttérbe vonult. Egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik, főleg home office-ban. Mellettem áll, együtt ötletelünk, rendezgeti a gyerekeket, ha nekem a vendégháznál kell lennem. 

Miért ezt a nevet adtátok a háznak?

Olyan nevet akartunk, ami utal rá, hogy keresztények vagyunk, de mégsem erőltetett. Draskóczy Lídiának van egy szép dala, amelynek szövege a mi történetünket is leírja röviden: „Lámpás az úton, sötétségben fény. Az éjszakában Te vagy a remény (…), ahová Te állítasz, ott adom át önmagam, ott fogok Tenéked világítani!” 

Tehát oda megyünk, ahova Isten helyez minket. A kis ház, ahogy a sötétben kivilágítva ott áll a magaslaton, tényleg olyan, mint egy lámpás. 

Persze nem mindenkinek hozza a biblikus asszociációkat, és ez így van rendjén. 

A honlapotokon olvasható: „Nem rejthető el a hegyen épült város…” A vendéglátásban is megjelenik az „örömhír”?

A honlapon és a blogomban írok arról, hogy melyek a számunkra fontos értékek. A közösségi felületeken pedig vasárnaponként kiteszek egy-két képet és egy bibliai igét, ami a szívemen van. Vannak, akik ezeket inkább frappáns idézetként értik, mások viszont éppen ezért veszik fel velünk kapcsolatot. Olyan emberekkel is találkozunk, akik erőt merítenek ebből, vagy mi merítünk belőlük. A nappaliban igés poszterek díszítik a falat, illetve regény, verseskötet, Biblia is található a polcon. Lackfi János Jóéjtpusziját szoktam néha kitenni az ágyra, amibe beteszek egy könyvjelzőt az általam kiválasztott vershez. Adventben, böjtben online megosztottam egy áhítatos könyv kezdőlapjait, hogy akit érdekel, írjon, és naponta szívesen elküldöm neki az áhítatokat. Többen jelentkeztek. Valaki könyveket kért, más pedig a kérdéseivel fordult hozzám. Elsősorban a szeretetben való vendéglátásra törekszem, szívesen beszélgetek bárkivel, aki erre nyitott. A téma legtöbbször nem feltétlenül az evangélium vagy a kereszténység, de ilyen rövid találkozásokban nem is ez a cél. 

„Amikor hozzánk jöttök, ne siessetek Ti sem” – írjátok a látogatóknak. Mit jelent nálatok a „nem sietős” szemlélet? 

A vendégház működtetése a csendes, lassú és fenntartható turizmus jegyében történik. Úgy alakítottuk ki, mintha a hétvégi házunkat adnánk kölcsön, tehát nem steril, tökéletes hely, hanem félig-meddig otthon. A textilek, a lábon álló kád, a felszerelt konyha, a könyvespolc, az írógépünk is ezt célozzák. Tévénk nincs, de társasjátékokat, könyveket, csodás kilátást találsz nálunk. 

Mögöttünk van az erdő, a kert végében vezet a kéktúra és egy zarándokútvonal. A teraszokról szép kilátás nyílik a Bakonyra. Nekünk és a vendégeinknek is fontos a csend, a természet, a lelassulás. 

A visszajelzések szerint „itt jó volt egymásra figyelni, nem rohantunk, mint otthon, csak olvasgattunk, pihentünk, társasoztunk”. A helyi finomságokat is szívesen megkóstolják.

Említetted a kezdeti nehézségeket. Hogyan fogadod a sikert és a kudarcot? 

Nekem nem sikeres üzletet kell csinálni, hanem a világító lámpást addig és úgy, ahogyan az Úr szeretné. Nem a világi értelemben vett siker a fő célom, hanem ez egy neki elkülönített hely, így gondolok rá, és így is tervezek vele. Korábban azt mondták, minden vagyok, csak vállalkozó típus nem, de rájöttem, ha ez az elhívásom, akkor képes vagyok rá, és örömmel csinálom. Nincs megírva, pontosan hogyan oldjuk meg a dolgokat, az akadályok sem gördülnek el, de végig kapunk segítséget. Négy év alatt sokszor akartuk feladni, számos kudarc ért, de az örömteli pillanatok átvittek a nehézségeken. „Valaha is elkészül ez?!” – tettem fel a kérdést egyik éjszaka, lelkileg mélyponton. Ekkor elolvastam a napi igét, benne Zakariás könyve 4. fejezetét az arany lámpatartóról, a befejezett építményről, a szolgálatról, a két olajfáról. A kertünkben ültettünk is két olajfát, ami erre emlékeztet. 

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíró-képzésének hallgatója.