Anyák és lányok egymásra hangolva – Bizalomerősítő is lehet egy-egy páros program
Igen népszerűek és divatosak mostanság a szervezett anya-lánya programok, amelyeken másként kapcsolódhat egymáshoz anya és lánya, mint általában a hétköznapokban. Az alkotás is lehet inspiráló közös tevékenység – hogy miért, illetve ki és mit tapasztal egy-egy ilyen foglalkozáson, arról többen is meséltek nekünk. Bokros Judit írása.
Az anya-lánya viszony nagyon sokféle lehet, az viszont szinte biztos, hogy az együtt töltött minőségi idő, az egymásra figyelés és a közösen átélt élmények, egy-egy új helyzet még közelebb hozhat egymáshoz. Az utóbbi időben egyre több szervezett anya-lánya programot látni: némelyik tényleg igen könnyed, „nőcisnek” vélt kikapcsolódást kínál például ruhapróbával összekötött sminkeléssel, főzéssel, de alkotni is lehet akár festményt vagy ékszert.
Az alkotás talán elmélyültebb élménnyel kecsegtet, s előfordulhat, hogy anya és lánya egészen új oldalukról ismerik meg egymást.
Bónai Zsuzsi mandalafestőnek sok szép tapasztalása van anya-lánya foglalkozásokról. Több mint öt éve kezdte a mandalázást, az utóbbi időben – mások mellett – átlagban havi egy ilyen páros jelentkezik be hozzá. A beszélgetésünk előtt is pont anya és lánya kapott időpontot arra a hétvégére.
A mandala szó a klasszikus indiai nyelvből a szanszkritből származik, jelentése: kör, ív, körszelet vagy korong. Bár a buddhista és hindu kultúrában szimbolikus jelentéssel bír, itthon a készítését leginkább kreatív, színes, elmélyülést segítő kikapcsolódásként alkalmazzák.
„Ezek az alkalmak háromórásak, de nincs annyira kicentizve az alkotási folyamat – ha előbb végzünk, úgy is jó, ha picit tovább tart, úgy is. Nekem mindig élmény egy-egy ilyen találkozás, ugyanis csodák születnek! A mandalafestés intim dolog, bensőséges hangulatban zajlik, és ilyenkor mindig érzem a mélyebb kapcsolódást anya és lánya között. Akkor is, ha esetleg ők nincsenek annyira egymásra hangolva a hétköznapokban. Itt jobban össze tudnak kapcsolódni, s ha önállóan dolgoznak is, egy légtérben vannak, így valamiképp hatnak egymásra” – meséli Zsuzsa, aki mindig könnyen rá tud hangolódni a vendégeire. A foglalkozás során a technika, a minták megmutatása után igyekszik a háttérbe vonulni, és inkább megfigyelő lesz, ám ha valaki igényli, természetesen segít a továbbhaladásban.
Azt látja: anyák és lányaik általában figyelik egymást alkotás közben, és ha kisebb gyermek érkezik a szülővel, ő több segítséget, tanácsot kér az anyától. Az ilyen párosok vannak többségben, ám az is előfordul, hogy felnőtt nő hozza el magával a szintén felnőtt, idősebb anyukáját, hogy közösen, alkotás közben kapcsolódjanak ki.
Az alkalmak előnye, hogy a páros csak maga van a foglalkozáson, ahol egymásra tudnak figyelni, mégis különálló művet hozhatnak létre.
A mandalákon pedig sokszor meglátszik a kapcsolódás, van hasonlóság, ám teljesen különböző színű, mintájú alkotások is születnek anyától és lányától. Zsuzsit mindenesetre minden egyes találkozás feltölti, és ugyanezt látja az anya-lánya párosokon is.
Kinga néhány hónapja volt először Zsuzsinál mandalázni lányával, a tízéves Verával. „Egyrészt nagyon megtetszettek a mandalák, másrészt tudtam, hogy a lányom is szeret festeni, őt is érdeklik az ilyen jellegű képek. Mivel általában kevés a közös szabadidőnk, mert év közben mindig a kötelező dolgokra, feladatokra koncentrálunk, arra gondoltam: menjünk mandalát festeni, mert kellőképp nyugtató, kikapcsoló tevékenység lehet, ráadásul mindketten maradandót alkothatunk. Nagyon szerettem azt a több mint két órát, amit Zsuzsinál töltöttünk, mert a segítsége mellett szabadon, egymás mellett dolgozhattunk. Egyáltalán nem volt rivalizálás, nem szóltam bele, mit és hogyan fessen a lányom, és őt sem zavarta az, ahogy én alkotok. Végül mindketten megcsodáltuk egymás munkáját, felfedeztük rajta a hasonlóságokat és a különbségeket. Szép volt, és végre nem siettünk, csak a képre és magunkra, illetve néha egymásra figyeltünk.”
Horváth Irma néhány éve indította útjára a Dalkotás nevű foglalkozás-sorozatot. Az árulkodó név alapján sejthetjük: itt a dalokon, az éneken és az alkotáson, a kettő kapcsolatán van a hangsúly. Énekelni nem kell mindenkinek, de Irma mindig egy dallal kezdi a foglalkozást, ezután indul az alkotás – festés, textilképkészítés, rajzolás – folyamata. Nála szintén járt már több anya-lánya páros, bár egyelőre nem hirdet kifejezetten ilyen alkalmakat. Mégis legutóbb a textilképes feladat során két anya-lánya páros is érkezett. Jó volt a közelükben lenni, kicsit megfigyelni őket, azt például, hogy amíg az egyik esetben a kislány önállóbb volt, addig a másik gyermek több segítséget igényelt az anyukájától.
„A bizalomról, a biztonság megtapasztalásáról is szól egy-egy ilyen együttlét anya és lánya között.”
„Hozzám nagycsoportos kortól jöhetnek a gyerekek a szülővel, de voltak idősebb, felnőtt anya-lánya párosok is. A vizuális alkotótevékenység által anya és lánya más szinten élheti meg a kapcsolatukat. Akár a mélységek is megjelenhetnek, de lehet ez egy könnyű együttlét – fogalmaz Irma. – Nagyon megható jelen lenni az ilyen alkalmakkor, amikor az alkotás és az ének, az éneklés egészen újat hozhat ki a résztvevőkből. Magam is voltam a lányommal hasonló foglalkozáson, és tényleg egyedi élményt adott, másképp tudtunk egymásra figyelni, hangolódni. Illetve ez a közös idő nagyon kell a rohanós hétköznapokban” – teszi még hozzá Horváth Irma.
Herczegh Katalin és lánya, Márti is járt nemrég Irmánál, nekik ezt nyújtotta a Dalkotás című foglalkozás: „Számomra az anya-lánya programok mindig különlegesek. Rohanós életet élek, a lánykámnak is sok az iskolán kívüli elfoglaltsága. Úgy alakult, hogy őt és engem is a kreatívkodás, alkotás billent ki a pörgésből, ebben tudunk mindketten lecsendesedni, és mivel mindkettőnk szeretetnyelve az együtt megélt minőségi idő, mindig feltölt minket a közös program. Ha ez ráadásul alkotás, akkor így másképp is lehetőségünk van kapcsolódni és belelátni kicsit, mi zajlik a másikban” – mondja Katalin.
Németh Orsi kézműves ékszerkészítő az anya-lánya programok humorosabb oldalát is kiemeli. „Nagyon kedves, és olykor szórakoztató anyával és lányával együtt dolgozni, nekik segíteni. Hozzánk jellemzően csoportos workshopokra jönnek, de akkor is mindig kiderül, ki anya és lánya. Többnyire kamaszok vagy idősebb lányok érkeznek ugyanis az anyukájukkal, és előfordulhat közöttük néha egy kis játékos csipkelődés. De aztán minden kisimul, és érezhető, hogy a szeretet ott lapul a kapcsolat mögött. Mi mindenkinek segítünk, eleve egy beszélgetéssel kezdjük a közös munkát, és ennek során nagyon hamar megmutatkozik, ki milyen személyiség.
Arra is mindig figyelek, hogy a lányt mentesítsem az esetleges, anyukája részéről rá nehezedő nyomástól, és meg tudja valósítani a saját elképzelését. Általában jellemző, hogy az anyák gondolják magukat kevésbé ügyesnek, és a lányukat dicsérik.
A fordított eset ritkább, ám előfordul. Viszont az összetartozás egyértelmű, jól tudják egymást támogatni az anya-lánya párosok, hiszen eleve azért jönnek, mert szeretnének közösen időt tölteni. Számunkra mindig élmény a vendégekkel együtt lenni, és mi magunk is anya-lánya párosként dolgozunk együtt Kisorsival.”
Bizalom, minőségi idő, egymásra figyelés – fontos kifejezések, értékek ezek minden kapcsolatban, így jó, ha anya és lánya között is megvannak, akár egy külön programon, de azon kívül, az átlagos hétköznapokban is.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
