Nem valószínű, hogy Ketama, Lola Flores, Niña de los Peines vagy Camarón de la Isla neve a magyarok számára ismerősen cseng, ám Paco de Lucía vagy Carlos Saura művészete bizonyára sokak fejében fonódik össze a flamencóval, hiszen a gitárvirtuóz számos alkalommal adott nagysikerű koncertet Budapesten, Saura 1995-ben készített „Flamenco” című táncetűdje pedig hazánkban is nagy népszerűségnek örvendett, s nem kizárólag a hispanisták körében. Estrella Morente három hatalmas spanyol művész csodálatát is élvezhette: Paco de Lucía „a legtisztább hang” címmel illette, Pedro Almodóvar a „Volver” című filmjének betétdalát bízta rá, Fernando Trueba, Oscar-díjas filmrendező pedig ma is múzsájaként tartja számon. 

Bár a flamencót szinte kivétel nélkül a spanyolokkal azonosítják az emberek, a szó hallatán pedig a vörös és fekete ruhákban lejtő, csettintgető, fájdalmas szerelmi történeteket megéneklő ibérek jutnak eszünkbe, a valóság ennél jóval színesebb képet fest. A magyarok által annyira kedvelt, „három a magyar igazság” szlogent a spanyolok is magukévá tehetnék a flamenco vonatkozásában, ugyanis a műfaj sajátosságait kutatva szinte kivétel nélkül e hármasságba ütközünk. Az Andalúziából világhódító útjára indult műfaj a tánc, az ének és a gitármuzsika egységére épül, harmóniájukból születhet meg a fájdalmakat, a szenvedélyt és örömet kifejező műalkotás, amely az előadók által „duende”-nek nevezett csúcspont létrejöttével adja meg azt a katartikus élményt, amely a görög drámák sűrített formájaként is értelmezhető. Federico García Lorca, a „Cigányrománcok” szerzője – aki maga is a flamenco rajongója, alkotója és közvetítője volt –, a spanyol operaszerzővel, Manuel de Fallával még flamenco dalversenyt is rendezett az Alhambrában.

Goethe szavaival úgy írta le ezt az állapotot, mint egy olyan varázserőt, amit mindenki érez, ám egy filozófus sem képes megmagyarázni. 

Maga a „flamenco” szó eredét illetően számos teória létezik, ezek közül az arab felagmengu (menekülő vagy föld nélküli paraszt) kifejezésből való származtatás talán a legelfogadottabb, ami a műfajt Andalúziában meghonosító romák vándorló életmódjára utal. Mások szerint a flamenco előadóinak sziluettje, hosszú lábai leginkább a flamingókra hasonlítottak, és innen kapta a nevét a művészeti ág, de az a felfogás is közkedvelt, ami az ének jellegzetes szenvedélyességével, égető (flameante) mivoltával hozza összefüggésbe az elnevezést. A hangszeres kíséretre is éppígy igaz a hármasság, amelynek alapja a gitármuzsika, amely ciprusfából készült, cédrusfa nyakú és fenyőfa hátlapú flamenco hangszeren szólal meg. Ezt egy dobként funkcionáló doboz ütögetésével támogatják (cajón), illetve az előadók is hozzájárulnak a hanghatáshoz kasztanyettájuk és ujjaik csattintgatásával, cipőik kopogásával.

Annak ellenére, hogy ma már tudományos kísérletek keretében próbálják a flamenco zenéjét algoritmusokkal leírni, matematikailag értelmezni és reprodukálni, a flamenco vonzerejét még mindig szenvedélyessége, intuitív és improvizatív jellege adja, ami miatt minden egyes előadás utánozhatatlan.

A XVIII. század közepén több kultúra is keveredett Dél-Spanyolországban, ahol a mór vonásokkal is keveredett andalúz, a cigány és a Karib-tengerről érkező afrikai hagyományok találkozásából születtek meg az első flamenco dalok és táncok. A műfaj korai képviselői az utcákon, kávéházakban és színházakban adták tovább egymásnak tudásukat. Az andalúzok az eleganciáját és frissességét, a cigányok a temperamentumát, a feketék pedig a ritmusaikat és mozgásukat ültették át a flamencóba.

Estrella Morente így nyilatkozott budapesti koncertje előtt: „A magyar nép nagyon közel áll hozzám, hiszen otthonunkban sokat énekeltünk Magyarországról, és mély meggyőződésem, hogy számos történelmi, kulturális és zenei kapocs köt össze bennünket. A közelítés egyik legfőbb eszköze a kultúra, amiben Magyarország is bővelkedik. Gazdag történelme, legendái Granadát juttatják eszembe: eltérő civilizációk, királyságok, kormányok, más és más politikai ideológiák színhelyei voltak, de mindkettőre igaz a művészet szabadsága és a kreativitás. Kicsit úgy érzem magam, mint Sissi, akinek második hazája volt Magyarország, szerelmes volt Magyarországba és Andrássy grófba (a gróf spanyolul conde). Én ugyanígy érzek, csak az én grófomat Javier Condénak hívják (Estrella férje, aki szintén tradicionális foglalkozást űz, torreádor)” – mondta lapunknak a harminchat éves énekesnő. Számára talán a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy édesapjának, a spanyolok köztiszteletben álló művészének, egyben a műfaj egyik hatalmas újítójának számító Enrique Morente nyomdokaiba lépjen. Paco de Lucía mellett nagy részben neki köszönhető, hogy a flamenco nyitott a világzene és a könnyedebb műfajok felé, és így újabb irányzatok is születhettek e „zenei világmárka” neve alatt. Estrella azonban ma már ott tart, hogy népszerűsége vetekszik 2010-ben elhunyt édesapjáéval, annak ellenére, hogy önmagát inkább a hagyományos, ortodox flamenco képviselőjének tartja, amelyet a Murciai Katolikus Egyetem Flamenkológia Tanszékének igazgatójaként az ifjúság számára is tovább hirdet.

A granadai Morente művészcsalád azonban nemcsak zeneiségéről, hanem összetartásáról is híres volt: „Egyetértek ma is azzal a kijelentéssel, hogy a család az elsőszámú mintakép a gyerekek számára, és bárcsak a gyerekeim, de akármelyik gyerek a világon olyan gyermekkort élhetne meg, mint amit én kaptam a szüleimtől. A testvéreimmel együtt (Soleá és José Enrique, akik szintén énekesek) minket az értékek, az idősek és a hagyományaink tiszteletére neveltek, emellett megkaptuk a fiataloknak kijáró szabad szárnyalás lehetőségét is. Ez talán a legnagyobb örökség, amit édesapámtól kaptam. Ezt a szülői magatartást igyekszem saját gyermekeim számára is közvetíteni.”

Művészetében a flamenco népszerűsítésén túl a generációk, eltérő nézőpontok közötti párbeszéd közvetítését is fontosnak tartja, amelynek példája, hogy önálló estjein túl főszerepet játszik az Arisztophanész „Lüszisztraté” című drámája alapján készült flamenco operában is (ugyanezzel a címmel írt egyébként 1962-ben Petrovics Emil operát), amely az Athén és Spárta közötti politikai viszály megoldására keresi a megoldást. Májusban pedig a spanyol politikai elitnek üzenve fakadt dalra, dialógusra szólítva fel a kormányalakításra képtelen hispán pártokat:

„Egy nap, amikor a közönség valóban megérti, hogy az emberek életében ugyanolyan fontos a művész, mint az orvos, az utcaseprő, az ügyvéd vagy a vízvezeték-szerelő, és hogy a művészetben rejlik a történelem lényege, ahogy Granada története az Alhambrában, Egyiptomé a piramisokban, Guernica településé Picasso képében – és ha ugyanezen a napon a művész is megérti, hogy tehetsége nem emeli őt senki fölébe, akkor az emberiség képes lesz a művészetből táplálkozni, a művészet pedig az emberekből.

Az én ars poeticám mindenekfelett az igazság. Bármit is csinálsz, a szándékodnak az érzéseid tisztaságát kell közvetítenie, vagy nem megy át az üzenet, és nincs jelentése a mondanivalódnak. Autentikusnak kell lenni, akár mint amilyen Magyarország”.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

A Divat Újság 1909-es főzőkönyvében égetett mandula címszó alatt találjuk az alapreceptet. Főzzünk cukorszirupot (egy rész cukor, egy rész víz, kb. fél óráig lassú tűzön főzve), majd keverjünk bele a sziruppal megegyező mennyiségű mandulát. 

„Azután állítsuk újra vissza a tűzre, s kavarjuk, hogy a cukor újra megolvadjon. Forraljuk addig, amíg a mandula pattogni kezd, adjunk hozzá kevés fahéjat, vegyük le a tűzről és kavarjuk tovább, hogy a cukor megszáradjon. Ezután állítsuk újra enyhe tűzre, oldjuk föl a cukrot, miközben folyton kavarjuk. Ha levettük, takarjuk le kendővel és hagyjuk még egy darabig állni, miáltal nagyon szép fényt kap. (…) Ugyanígy készül az égetett mogyoró is.”

MAI ÖTLET: szebb lesz a végeredmény, ha blansírozott mandulát használunk, melynek sima a felülete. Ezt porcukorba, majd fahéjba forgatva főzés nélkül is készíthetünk csemegét.

A recept a Képmás adventi recept kalendárium része. Még több karácsonyi, ünnepi receptért kattintson ide>>.

Lássuk, mi a teendő: „2 tojást egészben 10 dkg cukorral elkeverni, hozzá fél kávéskanál finomra törött ánizsmagot, egy jó evőkanál mézet, 6 és fél dkg lisztet, ugyanannyi őrölt diót vagy mogyorót adni.” Ebből könnyű tésztát keverünk, majd 180 fokos sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük.

MAI ÖTLET: bátran tehetünk akár egy egész kávéskanálnyi ánizst a tésztába, jót tesz neki. Változtathatunk a recepten úgy, hogy leveszünk a cukorból és növeljük a méz mennyiségét, de enélkül is hamisítatlan téli édességet kapunk. 

A recept a Képmás adventi recept kalendárium része. Még több karácsonyi, ünnepi receptért kattintson ide>>.

A régi recept vargányát, szegfűgombát, csiperkét és rizikegombát ajánl savanyításra. Ehhez a megtisztított gombát (két kis üveghez 50 dkg) szeletekre vágjuk, majd „gyenge sós- és citromsavas vízben 5-6 percig előfőzzük.”

Közben elkészítjük a levet: 1 liter 5%-os ecetbe beledobunk „egy karikára vágott hagymát, 1 babérlevelet, 3 db. szegfűborsot, 5 szem borsot és 1 kiskanál sót”, majd az egészet felforraljuk. Ezalatt megfőttek a gombák is, amelyet leszűrünk, majd beletesszük a páclébe, és az egészet még egyszer felforraljuk. Dunsztolással tartósíthatjuk, de néhány hétig anélkül is eláll.

MAI ÖTLET: a gomba főzővizét később használhatjuk alapléként. Az ecet lehet almaecet, úgy még izgalmasabb íze lesz, a fűszereket pedig kiegészíthetjük borókabogyóval vagy kardamommal.

A recept a Képmás adventi recept kalendárium része. Még több karácsonyi, ünnepi receptért kattintson ide>>.

Az idei adventi programsorozat különlegessége a Várkert Bazár előtti karácsonyi vásár: a Hello Wood egyedi faházaiból felépített minivárosban a Népművészeti Egyesületek Szövetségének iparművészei termékei is megvásárolhatóak. A vásárról a gasztronómiai ínyencségek sem hiányozhatnak, a látogatók a Magyar Street Food Egyesület tagjaiból álló csapat látványkonyhájának kínálatából válogathatnak. Idén műjégpálya teszi teljessé az ünnepi hangulatot, korcsolyázás után vagy a hideg elől elvonulva pedig áttetsző melegedő sátorból gyönyörködhetünk a budapesti panorámában.

További információ a Várkert Bazár weboldalán és Facebook-oldalán. 

Háromezer évvel ezelőtt a világ legjobb tengerészei keresztülhajóztak a Csendes-óceánon, és felfedezték Óceánia számos szigetét. Azonban ezután ezer évig nem utaztak ismét, és senki sem tudja, miért.
A Walt Disney Animation Studios legújabb animációs alkotása a Vaiana című film, amelynek főszereplője egy kalandvágyó tini, aki vakmerő küldetésre indul, hogy megmentse népét. Útja során Vaiana találkozik az egykoron hatalmas félistenként tisztelt Mauival, aki szárnyai alá veszi a lányt, hogy igazi felfedezőt faragjon belőle. Együtt vágnak neki a nyílt óceánnak, az út pedig nem szűkölködik az eseményekben. Hatalmas szörnyekkel és elképesztő veszélyekkel szállnak szembe, s közben Vaiana teljesíti ősei küldetését és felfedezi azt, amit a legjobban keresett: saját magát.

Trailer >>>

Bemutató dátuma: 2016. december 1.

(Forgalmazó: Fórum Hungary)

2016. december 1-től 31-ig lehet szavazni a Családbarát Médiáért-díj 2016 Közönségdíjasára a mediaacsaladert.hu weboldalon. A szavazók közül egy szerencsés a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom felajánlását, egy családi vacsorát nyer egy családbarát étterembe. A díjakat 2017. január 19-én adjuk át.

A Családbarát Médiáért-díjról

A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány 2007-ben hozta létre a Családbarát Médiáért-díjat. Az 500 000 forint pénzjutalommal járó elismerés célja, hogy a család – örömeivel és gondjaival együtt – ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapjon a médiában, mint a valódi életben. Nyomtatásban megjelenő cikkeket, rádió- és televízióműsorokat, internetes írásokat jutalmaz, amelyek a fenti témát magas szakmai színvonalon jelenítik meg, és céljuk nem csupán az olvasottság, hallgatottság vagy nézettség növelése, hanem az, hogy információt, erőt, segítséget adjanak a párválasztáshoz, az elköteleződéshez, családtervezéshez, a problémák megoldásához, a családban való boldog élethez. A szakmai díj odaítélésekor kiemelt szempont, hogy a cikk vagy műsor a kívánt célcsoportot meg tudta-e szólítani, illetve sikerült-e eljuttatnia a fontos üzenetet esetleg olyan korosztályokhoz és olyan értékrendű emberekhez is, akik a családbarát szemlélettel ritkábban találkoznak, illetve kevésbé tartják fontosnak.

Az év folyamán a szakmai zsűri által kiválasztott 12 jelöltet a Képmás magazin hónapról hónapra bemutatta, a jelöltek munkái a kepmas.hu/gyerekszoba weboldalon jelenleg is megtekinthetők.

A jelölt médiumok és újságíróik: abcug.hu – Neuberger Eszter, Metropol – Bordohányi Alexandra, divany.hu – Dr. Polgár Patrícia, RTL Fókusz – Fodor Bianka, Magyar Nemzet/mno.hu – Velkei Tamás, nlcafe.hu – Kempf Zita, Kun Gabi, Szalma Erika, 24.hu – Haszon Zsófia, Mindennapi Pszichológia – Szertics Péter, she.hu – Petrás Lilla

Itt találja az összes jelöltet >>>

A zsűri tagjai:

Aczél Petra, a Corvinus Egyetem docense, a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet igazgatója
Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője
Krúdy Tamás, újságíró, szerkesztő
Keresztes Ilona, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere
Süveges Gergő, a Magyar Televízió munkatársa
dr. Kutassy Jenő, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese
Molnár-Bánffy Kata kommunikációs tanácsadó
Szám Katalin, a Képmás főszerkesztője

Külhoni Családbarát Médiáért-díj

A Média a Családért Alapítvány 2016-ban a határon túlra is kiterjesztette tevékenységét. Négy tagú zsűri – Erdélyből Csinta Samu, Felvidékről Neszméri Tünde, Délvidékről Tóth Lívia és Kárpátaljáról Kőszeghy Elemér újságírók – hónapról hónapra küldték térségükből a családról megjelent anyagokat. Az ebből válogatott 12 jelöltből is szakmai zsűri választja ki a győztest.

A jelölt médiumok és újságíróik: Erdély: Nőileg – Sipos Betti, Csatlós Tünde, Dávid Panni, Farkas-Ráduly Melánia; Krónika – Bálint Eszter és Bíró Blanka; Gyergyói Hírlap – Balázs Katalin, Tamás Gyopár; Üzenet – Somogyi Botond; Újvidék: Magyar Szó – Lakatos János; Felvidék: Ma – Beke Beáta; Új nő – Jankovic Nóra, Derzsi Bernadett.

www.mediaacsaladert.hu

A régi recept tényleg roppant egyszerű: „5 kg gyümölcshöz 1 liter bort és 3 kg cukrot veszünk. A bort és a cukrot sűrű sziruppá főzzük, beleadjuk az áfonyát és addig főzzük, míg tányérra csepegtetve belőle, kocsonyásodni kezd.” Persze, ilyenkor nem feltétlenül van időnk nagy befőzésre, így nyugodtan felezhetjük, harmadolhatjuk, vagy még tovább csökkenthetjük a mennyiséget.

MAI ÖTLET: friss gyümölcs hiányában használhatunk fagyasztottat. Én most száraz vörösbort tettem a lekvárba, de ezt ízlés szerint variálhatjuk. Fűszerekkel még közelebb hozhatjuk a karácsonyhoz: fahéjjal és szegfűszeggel klasszikus téli ízt kapunk, ha pedig valami izgalmasabbat szeretnénk, próbáljuk ki a vaníliát!

A recept a Képmás adventi recept kalendárium része. Még több karácsonyi, ünnepi receptért kattintson ide>>.

„A cikk nemcsak azért kedves számomra, mert megismerhettem a kis művészt és az őt körülölelő családot, hanem azért is, mert ez a munka szép példája annak, hogy a szöveg mellett mennyire fontos a jó fotó is. Mert kevés kitalálni, hogy kit és mikor kellene lencsevégre kapni, jó kollégák is kellenek hozzá. Köszönöm Emmer Lászlónak, hogy megmutatta Misiben a kis herceget és a játékos gyereket, Páczai Tamásnak, hogy nemcsak szép werkfotókat készített, hanem Misi bátyját is megfotózta „hátsó címlapnak” és Duba Máténak, hogy elkapta a reptér és próba közötti pillanatokat. És persze hálás vagyok a Képmás olvasóinak is, hogy hónapról hónapra újabb ötletekre, cikkekre inspirálnak.” – mondja a cikkről a Képmás főszerkesztője, Szám Kati.

– Mivel foglalkozik az alapítvány, kiknek és milyen eszközökkel segít?
– A Kék Vonalat 1993-ban alapították gyermekvédelemben dolgozó szakemberek, azt az igényt felismerve, hogy sokszor nem találnak a gyerekek, fiatalok olyan fórumot, ahol segítséget kérhetnek, vagy egyszerűen csak elmondhatják mindazt, ami bántja őket, amiben egyedül érzik magukat. Missziónk azóta is változatlan: hisszük, hogy a gyerekeket meg kell hallgatni, ha bajba kerülnek, melléjük kell állni, segíteni kell őket; és támogatni kell a felnőtteket is abban, hogy erre képesek legyenek. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de nem mindig olyan könnyű a gyakorlatban. 
Legrégebbi eszközünk a lelkisegély-szolgálat működtetése. Fontosnak tartjuk, hogy minél alacsonyabb küszöbbel legyünk elérhetőek. Ehhez jó csatorna a hívók számára ingyenes és anonim telefonvonal, a chatszoba és az online levelező felület. Célcsoport tekintetében is igyekszünk szélesre tárni az ajtókat. Megkereshetnek minket gyerekek, fiatal felnőttek és olyan hozzátartozók, illetve szakemberek, akik egy gyerek ügyében, érdekében szeretnének konzultálni. Bár a „gyermekkrízis” szóról sokan a veszélyhelyzetekre asszociálnak, mi úgy gondoljuk, nem érdemes megvárni a segítségkéréssel, amíg nagy a baj. Nagyon sokféle témával, sokféle helyzetből érkeznek megkeresések hozzánk. Nálunk nincs kis gond, nagy gond. Azt üzenjük a gyereknek, ha valami rossz élmény ér, ha valamiben tanácstalan vagy, ha egyszerűen jólesne valamit megosztani vagy közösen gondolkodni, beszélj róla!

– Mik a leggyakoribb kérdések vagy problémák, amelyek miatt Önökhöz fordulnak a gyerekek?
– A kortárs kapcsolatok. Évről-évre egyértelműen ez a legtöbbször előforduló kérdéskör. Ide értem az első párkapcsolati próbálkozásokat, a baráti körben jelenlévő konfliktusokat vagy a kortárs közösségekben betöltött szerepet. Megkeresőink közel fele a serdülő korosztályhoz tartozik. Ezekben az években különösen fontossá válnak a kortárs kapcsolatok.

– Milyen kortárs konfliktusokban kérnek segítséget, és mi lehet ilyenkor a segítség?
– Meglökött, tolakszik, elvette, lelökte, tönkretette, nem engedi… És az „ások” ilyenek, de a „bések” meg olyanok… A nagyfiúk elzavartak, a kislányok árulkodnak, és azt mondják, szalma, pedig én tudom, hogy széna…  Ahol több gyerek (több ember) van együtt, óhatatlanul adódnak ilyen helyzetek. Sokszor a pedagógus vagy a szülő nem jól méri fel, esetleg meg sem próbálja kideríteni, mennyire nagy a sérelem, a veszteség, mennyire fontos az ügy a konfliktusban lévőknek, és meg tudják-e oldani egyedül a problémájukat.

„Intézzétek el egymás közt!” – már kis ovisok is hallhatnak ilyet szülőtől, pedagógustól egyaránt.

Remek, ha a gyerekek el tudják rendezni a konfliktushelyzeteket egymás közt. De jogos elvárás ez? Megtanítottuk nekik az erőszakmentes, konstruktív konfliktusmegoldást? Látnak rá jó példákat? Van rá idő, tér, segítő protokoll? Ha nem boldogulnak egyedül, tudnak hová fordulni segítségért? 
Rengeteg telefonhívásunk szól felnőtt nézőpontból egyszerűnek tűnő helyzetekről, könnyen tisztázható félreértésekről, de a gyerekek többségének még tizenéves korban is segítség kell ahhoz, hogy átgondolja például, hogyan lehet egy félreértést tisztázni, egy hibát helyrehozni. Milyen helyzetben, milyen szavakkal kérjen bocsánatot, hogyan reagáljon, ha ő békülni akar, a másik nem. Néha nehezen értik meg a másik nézőpontját, nem gondolnak bele, milyen hatása lehet egy-egy szónak, tettnek. Ahhoz, hogy ezek a dolgok beépüljenek, és jogos elvárás lehessen, hogy intézzék el egymás közt, először sok helyzetben kísérni kell őket, és sokat kell beszélgetni azokról a mindennapi szituációkról, amik a gyerek kapcsolati hálójában felmerülnek. Persze vannak olyan helyzetek is, ahol nincs szükség különösebb felnőtt beavatkozásra, „csak” a figyelmünkre, odafordulásunkra. Sokszor csak jólesik egy kicsit panaszkodni, jólesik a meghallgatás, megértés.

– Ilyen helyzetekben is felhívnak a fiatalok egy segélyvonalat, egy idegen figyelmére vágynak?
– Sokszor igen. A10–14 éves korosztályra különösen igaz, hogy nagy érzelmeket mozgat meg minden kortárs visszajelzés, minden apró sérelem. Ebben a korban kezdi őket morális értelemben is érdekelni a bizalom, a lojalitás, a hűség és az árulás. Ahogy alakul az identitásuk, sokszor változik a legjobb barát, barátnő személye is. „Klikkek” alakulnak és bomlanak fel, változnak a viszonyok a fiúk és lányok között.  Mindez nem megy mindig veszteségélmény, esetleg sértődés és harag nélkül. Sokszor a mi szerepünk csak annyi, hogy egy-egy beszélgetéssel segítsük ennek a feldolgozását, és legyen a hívónak egy jó élménye arról, hogy a felnőtt meghallgatta, együtt érzett vele. Legyen idő elmesélni történeteket, megfogalmazni gondolatokat közösségről, barátságról…

– Ez nagyon szépen hangzik, de miért nem a szüleiknek vagy a környezetükben lévő felnőtteknek mondják el ezeket a történeteket a gyerekek?
– Hívóink nagy többsége pont abban az életszakaszban van, amikor lélektani fejlődési feladat eltávolodni a szülőktől, megkérdőjelezni a környezetük véleményét, válaszait – de a saját válaszok megtalálására sokszor még nem képesek. Kell az interakció. Erre egy ingyenes, anonim felület, amit kockázatmentesen tesztelhetnek, ahol bármikor kiléphetnek a kapcsolatból, sokaknak pont megfelelő.

Sajnos nem kell „rossz családokat” vagy alkalmatlan pedagógusokat képzelni a gyerekek köré ahhoz, hogy elhiggyük, a gyerekek nem mindig tudnak személyesen fordulni valakihez.

Kijönnek az iskolából, tele vannak élménnyel, feszültséggel, rengeteg érzéssel. Hangulatjelző képecskékkel és matricákkal teleposztolják az internetet (mert a késleltetés is nehezen megy kamaszkorban), esetleg egy-egy baráttal megbeszélhetik hazafelé a nap eseményeit. De esetleges, hogy mikor találkoznak egy olyan felnőttel, akinek van ideje, legalább egy nyugodt félórája meghallgatni a nap fontos történéseit. Otthon a téma sokkal inkább a matekdolgozat meg a befizetnivalók, és nem az, hogy milyen volt berúgni az utolsó gólt kicsengetés előtt, vagy mit jelent vajon, hogy rám köszönt egy nyolcadikos fiú, miért cikizett ki X, és miért nem állt mellém Y, amikor hallotta, hogy csúfolnak…?

– Vannak, akik szerint a csúfolódások, cikizések mindig is jellemzők voltak a gyerekközösségekre, és nem nagyon lehet ellene mit tenni. Ön hogyan gondolkodik erről? 
– Azt gondolom, hogy a másikon való csúfolódás verbális bántalmazás, ami nem engedhető meg. Minden gyereknek joga van a biztonsághoz, az elfogadáshoz, az erőszakmentes környezethez. Ha elnézzük a cikizést, nem halljuk meg a gúnyos megjegyzéseket, a más kárára elsütött poénokat, horribile dictu el is mosolyodunk rajta, akkor ezzel a bántalmazó malmára hajtjuk a vizet, azt jelezzük: itt ez megengedett, esetleg még támogatott is.

– Az iskolai zaklatás mennyire hangsúlyos téma a lelkisegély-szolgálatuknál?
– Elég gyakorinak mondanám, szinte mindennap van egy ezzel kapcsolatos beszélgetés vagy levélváltás. A tizenévesek jó része hétköznapjai harmadát az iskolában tölti. Az a körülmény, hogy ott milyen a légkör, milyenek a kapcsolatai, mennyire érzi magát biztonságban, alapvetően meghatározza, hogy hogyan érzi magát egy kamasz a bőrében.

– Úgy tűnhet, az iskolai erőszak mint téma ma jobban előtérben van, mint akárcsak egy évtizeddel ezelőtt. Agresszívebbek a mai gyerekek, vagy a konfliktuskezelés megy nehezebben?
– Valóban többet hallani az iskolai erőszakról, zaklatásról. Nemzetközi kutatások foglalkoznak a bullying jelenségével, vannak jó prevenciós programok, talán több szó esik a témáról a médiában is.

A bullying szó meghonosodása vagy jó magyar fordítása még várat magára. A kifejezésben ott a zaklatás, a megfélemlítés, a bántalmazás minden műfaja.

Nem tudom, hogy több gyereket ér-e bántalmazás a kortársai részéről az iskolában most, mint évekkel ezelőtt, de az biztos, hogy többen kérnek ilyen ügyben segítséget. Ezt lehet pozitívan is értelmezni: kevésbé tabu a téma, nagyobb bizalom van arra, hogy van megoldás. Nem gondolom, hogy általában a gyerekek agresszívebbek lennének mostanában. Fontos látni, hogy nem minden agresszió vezet bántalmazáshoz, zaklatáshoz, a bullying folyamatának és a konfliktushelyzeteknek más a dinamikája.
Sokszor az agressziót valami eleve rossz dolognak tekintjük – az agresszív gyerek egyenlő a „rossz gyerekkel”. Pedig sok helyzetben az agressziónak fontos funkciója van. Ha méltánytalanság, sérelem ér minket, a feltámadó agresszív késztetések jeleznek, és energiát adnak. Elfojtásuk megbetegíthet. Az agresszió szabadjára engedése viszont pusztít, veszélybe sodor másokat, illetve magunkat is. Ezért fontos a gyerekeket megtanítani bánni az agresszióval, a haraggal, a negatív érzésekkel. Ezeket meg lehet élni, ki lehet fejezni a másik bántása nélkül is. Lehet azt mondani, hogy amit most tettél vagy mondtál, az nekem rosszul esett, ettől nagyon rosszul érzem magam, és egy kis időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat (és közben akár fussak két kört a háztömb körül), utána beszéljük meg, hogy mi a mindkettőnknek elfogadható megoldás. Lássuk be, ez az ideális reakció, még a felnőtteknek sem megy simán, és közben ilyesmit várnánk a gyerekektől, akik napi 8 órában vannak egy olyan közösségben, amit nem maguk választottak, vesznek részt olyan tevékenységékben, amelyekbe nem sok beleszólásuk van, de kapnak rá sorsdöntőnek mondott minősítéseket. Közben nem ritkán versenyeztetik őket egymással, és olyan felesleges frusztrációknak is ki lehetnek téve, mint például „ne igyál, hiába vagy szomjas, ittál volna szünetben”! Csoda lenne, ha nem jelenne meg az agresszió, vagy ne lennének konfliktusok! Az erőszakmentes konfliktuskezelést, a stresszel és a negatív érzésekkel való bánást meg kell tanítani a gyerekeknek, senki sem úgy születik, hogy ez magától megy!

– Mit tehet a szülő, mit tehet az iskola ennek érdekében?
– Az első három legfontosabb: a példamutatás, a példamutatás és a példamutatás. Ha segíteni akarunk a gyerekeknek, először magunkon kell dolgozni, újra meg újra, folyamatosan. Ne veszekedjenek a testvérek, miközben a szüleik egymásra acsarkodnak? A tanár kiabál, de a gyerek maradjon csendben? Így nehéz… Továbbá nagyon jó programok, cikkek és képzések vannak, ahol gyakorolható az erőszakmentes kommunikáció, és a resztoratív konfliktuskezelés. Ez utóbbi egyre több (de még mindig fájóan kevés) iskolában gyakorlat. A resztoratív szemlélet a konfliktusokat úgy tekinti, mint egy-egy esélyt a közös tanulásra, megújulásra, újjáépítésre (restore). Elemeinek gyakorlása – miszerint beszéljünk a saját érzéseinkről, hallgassuk meg a másikat, igyekezzünk megérteni más nézőpontot is, vállaljunk felelősséget, és törekedjünk egyességre – családi körben is ajánlottak.

2. rész