Egy zebegényi fotós gyönyörű képeken örökíti meg lakókörnyezete élővilágát. Szitakötők közelről.

A kertünk végében van egy kis patak, amelynek a partfalát pár éve kibérelte egy jégmadárpár. A nekik kirakott beszállóágat – amikor süti a nap – a szitakötők is boldogan igénybe veszik. Amikor megzavarják egymást, olyanok, mint egy csodaszép virág. Sokat próbálkoztam, miként lehetne igazán jó fotót készíteni róluk. Amikor egy fotós számára kedvezőek a fényviszonyok (többnyire hajnalban vagy alkonyatkor), a szitakötők akkor a legkevésbé aktívak. Napsütésben viszont táncra kel a patakpart. Imádják a tűző napot, ami miatt nehezen fotózhatók, a nagyon erős árnyékok miatt. No meg a szárnyuk szinte világít, ha tűzi a nap. Ahhoz, hogy ott is legyenek részletek, a képet sötétebbre exponáltam. Ettől az amúgy is sötét háttér fekete lett, amiből gyönyörűen kiemelkedett a két szitakötő. A fotó állványról készült, 200 mm-es teleobjektívvel, vakuval egy kevéssé megderítve. Az már csak külön szerencse volt, hogy pont két egyforma színű szitakötő került a fényképezőgép elé. 

Apfel Ágnes a Dunakanyarban él, Zebegényben. Fodrászként dolgozik a faluban és Budapesten. Gyerekkora óta a természet közelében él, fotózással 7 éve foglalkozik komolyabban. 2011-től tagja a Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesületének, évek óta részt vesz hazai és külföldi pályázatokon. Ez a képe a Trans Natura és a Varázslatos Magyarország pályázaton is sikeresen szerepelt. (varazslatosmagyarorszag.hu)

Erős Antónia leül a kávézó asztalához, és miközben beszélgetni kezdünk, rutinos mozdulatokkal, ahogy más mondjuk rágyújtana egy cigarettára, vagy belekortyolna a kapucsínójába, „mér egy vércukrot”. A gyerekek, Szonja és Matyi épp egy kis edzésen vannak az édesapjukkal, addig ráér, csak még ír egy gyors választ az anyukacsoportba a délutáni gyerekprogram miatt.

– Mióta híradózol?

– Kb. 23 éve dolgozom televíziónál, de azt konkrétan tudom, hogy ’98. április 3-án vezettem először az RTL híradót. Azt hiszem, ez az én világom, bár a tévézésen belül előtte is sok mindent kipróbáltam. Szeretem a rendszerességet, a kiegyensúlyozottságot, de nehezen tűröm a monotóniát. A híradó mindennap ugyanakkor, ugyanott kerül adásba, a műsor szerkezete szigorú szabályok szerint épül fel, de a munka mégis mindig más. Nincs két egyforma napunk.

– Gyerekként is ilyen voltál?

– Szabálykövető voltam – leszámítva persze a kamaszkort –, de olyan, aki azért tett föl kérdéseket a világról. Viszont soha nem akartam tévés lenni. Szigetváron éltünk, tanárnőnek készültem, el is végeztem a tanítóképzőt. Mindig tetszett ez a szerep, talán, mert anyu is óvónő volt. Véletlenül keveredtem a kaposvári televízióba.

– De azért nem irtóztál a szerepléstől?

– Nem, persze, a szokásos történet megvolt a vers- és prózamondó versenyeken elért helyezésekről, viszont a legtöbb tévéssel ellentétben soha nem akartam színész lenni. Az meg pláne fel sem merült, hogy egy országos tévéhez menjek, egy kezemen meg tudtam számolni, hányszor voltam gyerekkoromban egyáltalán Budapesten.

– Melyik volt nagyobb döntés, illetve fordulat az életedben? Az, hogy tévézni kezdtél vagy az, hogy Budapestre jöttél?

– Azt, hogy tévézni fogok, 22 évesen határoztam el, akkor ez még nem volt nagy váltás, hiszen a tanításról sem tudtam igazán, hogy mi, nem csak a televíziózásról. A költözés sokkal nagyobb horderejű volt. A fővárosba menni, egy országos kereskedelmi televízióhoz kerülni, amely csupán fél éve létezett és amiről akkor még azt sem lehetett tudni, hogy eszik vagy isszák – 28 évesen is mélyvíz volt.

– Egyedül költöztél?

– Dehogy. Akkor már házasok voltunk a férjemmel, épp ez könnyítette meg az egészet. Sőt, ő volt az, aki mindig is mondta, hogy tovább kell lépni.

Folytatás a Képmás magazin májusi számában! 

Nemcsak utaztak, írtak is róla. Csáky Antalné révén például a 19. század Itáliájának fontos műemlékeit, látványosságait ismerhetjük meg. A század közepén Beniczkyné Bajza Lenke férje társaságában jutott el Belgiumba, kortársa, Bulyovszky Lilla azonban ennél is messzebb ment: egyedül nyaralt Norvégiában, élményeit pedig személyes hangvételű írásokban örökítette meg. Hasonlóan forradalmi volt Majthényi Flóra, aki válása után vette nyakába a világot, előbb Spanyolországban, majd Jeruzsálemben élt. Fáy Mária 48 évesen, férje halála után eladta birtokait azért, hogy bejárhassa a világot. 1893-tól induló utazásai révén járt – többek között – Indiában, Kubában, Mexikóban.

Római vakáció

Wesselényi Polyxéna 1835-ben indult útnak, miután báró Bánffy Lászlóval kötött házassága végleg tönkrement. Ekkoriban igencsak váratlan lépés volt külföldi utazásra indulni nőként (igaz, nem volt teljesen egyedül, inasán és komornáján kívül tízéves lányát is magával vitte), pláne mindezt még papírra is vetni. „Írok, mert visszaemlékezésem mulattat; s képzelem, hogy olykor talán helyesen okoskodni, többször pedig női tapintatnál fogva helyesen érezni tudtam” – kezdi útleírásait Polyxéna, és ezzel egy fontos dologra világít rá: női látásmódja valóban segítette abban, hogy a szöveg különleges legyen. Egy-egy ruha megfigyeléséből, rövid életképből mélyebb összefüggésekre jött rá, a remek emberismeretről és társadalmi érzékenységről tanúskodó meglátások pedig a ma emberének is izgalmassá teszik könyvét.

Wesselényi Polyxéna – Kép: Wikipédia

A római farsangról például így írt: „Az egész római nobilita megjelenik régi divatú rózsa, fejér, sárga s más mindenféle világos színű selyemmel kipárnázott, aranyozott hintóiban, melyekből Róma szép női, kiket templom és színházon kívül alig lehet valahol látni, arcaik előtt többnyire drót receálarcokat tartva –, hogy magokat ótalmazzák a mindenfelől reájok szórt konfettik záporától –, kimondhatlan szenvedéllyel hajgálnak a többi szekerekbe, fel az ablakokba, erkélyekre s le a gyalogokra. Az angol társaság is, melynek saját komoly honában oly mérsékeltnek, oly zabolázottnak kell vígsága, mint más indulatjai kifejezésiben lenni: itt a példától elragadtatva – a mulatságban sem kívánván csak félig-meddig részesülni – szekereiből a konfettit és virágokat öldöklőleg dobálja.” Bár a protestáns Wesselényit Rómában fogadta a pápa, feltehetően mégsem ez volt a legemlékezetesebb találkozása az olasz fővárosban: itt ismerte meg ugyanis második férjét, John Paget angol orvost.

Hazatérése után elvált Bánffytól, majd szerelmével két évig Angliában és Franciaországban utazgatott, és csak ezután házasodtak össze. A család aranyosgyéresi birtokán telepedtek le, itt születtek meg ikerfiaik. 1849-ben menekülniük kellett saját otthonukból: amikor hat évvel később visszatértek Angliából, mintagazdaságuk berendezését lerombolva, feldúlva találták meg.

Távol Afrikától

Sass Flóra életében még nagyobb tragédia történt: a magyarokra támadó oláh parasztok 1848-ban megölték szüleit és fivérét. A hétévesen árván maradt kislányt egy örmény család vette magához, ám mivel nevelőapja Bem seregében szolgált, a szabadságharc bukása után menekülniük kellett Erdélyből – így kötöttek ki Törökországban. Flóra itt még kislányként elveszett (feltételezik, hogy valaki magával csalta), és egy rabszolgakereskedőhöz került. Tíz évvel később találkozott a vasúti építkezéseken dolgozó Samuel Bakerrel, aki kiváltotta és feleségül vette őt. Sass Flóra férje útitársaként került Afrikába, ahol a Nílus forrását próbálták felkutatni. Az 1861-ben indult expedíció nem volt zökkenőmentes: az embertelen körülmények között dolgozó kísérőik és Baker között Flórának kellett békéltetnie.

Sass Flóra – Kép: Wikipédia

A házaspárnak egyébként, mint később kiderült, a Nílus forrását nem sikerült megtalálnia, de 1864-ben ők jutottak el először az Albert-tóhoz; nevét is ők adták Viktória brit királynő férje emlékére. Baker Londonban meg is kapta jutalmát ezért, hiszen lovaggá ütötték, Flóra azonban nem lehetett jelen az eseményen – az uralkodónő kifogásolta, hogy házasságkötésük előtt együtt éltek Bakerrel, ezért nem engedte meg a nőnek, hogy ott legyen.

Még egyszer jártak Afrikában, amelynek emlékét Flóra naplója és levelei őrzik. Ez a dokumentum azért is jelentős, mert (mivel nem a nyilvánosságnak szánták) pontos képet ad a gyarmatosítás kíméletlen módszereiről, a bennszülötteket érő borzalmakról. A helyiek egyébként egyedül Flórát tisztelték, aki a veszélyes körülmények – volt, hogy a fűben kúsztak, miközben lándzsákkal dobálták őket – és brit kísérői erőszakossága ellenére is meg tudta őrizni emberségét.

Sass Flóra emléktábláját 2019. március 2-án avatta fel Kövér László, az Országgyűlés elnöke Ugandában a Murchison Nemzeti Parkban, a Nílus partján. Az emléktábla elhelyezését a Magyar Afrika Társaság kezdeményezte és Magyarország Nairobi Követségével közösen valósította meg. Az ünnepségre a házelnököt elkísérte Ephraim Kamuntu, ugandai turisztikai miniszter. Sass Flóra 155 évvel ezelőtt, első európai nőként jutott el a Murchison vízeséshez.

Sass Flóra emléktáblája Ugandában Kép: MTI/Az Országgyűlés Sajtóirodája

A közösségi oldalakon szervezett véradások sok embert érintenek meg érzelmileg, ezáltal pedig sokakat tudnak megmozdítani. Akár olyanokat is, akik korábban még nem adtak vért. Az ilyen kezdeményezésekkel egyedül az a probléma, hogy ha a felhívás valamilyen speciális vércsoportra vonatkozik, akkor „kiürítheti” annak a ritka vércsoportnak a donorbázisát, amelynek hosszú távon kellene biztosítania az adott vércsoportból a vérellátást – tudjuk meg Jákó Kingától, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) főigazgatójától. Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy egyszerre rengeteg vér összegyűlik ugyanabból a típusból, azt pedig jellemzően nem tudják teljes egészében fölhasználni, mert ugyanarra a vércsoportra egyszerre nincs igény ennyire nagy mennyiségben, a vérkészítményeket viszont 5 hét után selejtezni kell, annál tovább nem tarthatók el. Ha 6 hét vagy néhány hónap múlva lenne szükség ugyanarra a vércsoportú vérre, akkor ugyanazok a donorok már nem feltétlenül tudnak vért adni, hiszen a férfiak évente csak ötször, a nők pedig csak négyszer adhatnak vért. Emiatt lenne jobb az, ha az emberek jó szándékát hosszabb időre el lehetne osztani, nem pedig egy-egy akcióhoz kötve.

Mennyi az ideális?

Miközben a közösségi oldalak hihetetlen embertömegeket mozgatnak meg, gyakran pedig a szükségesnél lényegesen több vér gyűlik össze az adott vércsoportból, addig az emberek maguktól lényegesen ritkábban adnak vért.

Például cikkünk készítésekor a nyolc gyűjtött vércsoportból négy állt csak rendelkezésre megfelelő mennyiségben, a másik négy vércsoportból a vérkészlet éppen elegendő volt (a vérkészletek szintje az OVSZ holnapján, a www.ovsz.hu oldalon bármikor megtekinthető). Az „éppen elég” és „megfelelő” kifejezések a honlapon azt mutatják, hogy a szokásos felhasználás és a jelenlegi készlet hogyan viszonyul egymáshoz. Az „éppen elegendő” azt jelenti, hogy ha például van olyan műtendő beteg, aki már be van ütemezve, az operációjához pedig már félre is tették a vért, azt mégis elhalaszthatják abban az esetben, ha például hirtelen érkezik egy vérző beteg vagy egy rosszul levő leukémiás. Az tehát nem fordulhat elő, hogy bárkinek az élete amiatt forogna veszélyben, mert az adott vércsoportból hiány van, egyedül a tervezett műtéteket halaszthatják addig, amíg a vérellátó az adatbázisában szereplő önkéntesek segítségével biztosítani nem tudja az adott vérkészítményt. Ilyenkor célzottan keresik meg az adatbázisban szereplő donorokat.

Mi lenne a megoldás?

Ahhoz, hogy az ilyen jellegű behívás publikus lehessen, azaz a vérellátó csatlakozhasson egy közösségi oldal felhívásához és jelezhesse, ha összegyűlt a kellő mennyiségű vér, komoly fejlesztésekre, bonyolult kommunikációs rendszerre lenne szükség. Ennek oka az, hogy a közösségi oldalakon bárki szervezhet véradást, így a vérellátónak ezzel a „bárkivel” kellene felvennie a kapcsolatot, vele kellene egyeztetnie, őt kellene megkérni arra, hogy amikor már biztosan elegen adtak vért az adott vércsoportból, lekerüljön a felhívás. Viszont addigra már nagy az esély arra, hogy a felhívást többen meg is osztották, így elég valószínűtlen, hogy kivitelezhető legyen. A vérellátó ettől függetlenül dolgozik azon, hogy valahogy be tudjon kapcsolódni a közösségi oldalakon szervezett véradás segítésébe, de egyelőre nem találtak rá megfelelő megoldást. Jelenleg ők is saját Facebook-oldalukon keresztül kommunikálnak, ott osztják meg az információkat az önkéntesekkel.

Speciális esetek

Egy-egy speciális vérből akkor is lehet hiány, ha a vérellátó épp „vérben dúskál”. Ilyesmi akkor történik, ha olyan immunológiai összetételű vérre van szükség, ami csak kellő válogatás után szerezhető be.

Ilyen esetekben az intézetnek speciális donorokat kell behívnia, emiatt előfordul, hogy a vérkészítményre pár napot várni kell. Azt ugyanis tudni kell, hogy még az azonos vércsoportba tartozó donortól levett vér sem jó minden olyan betegnek, aki amúgy ugyanolyan vércsoportú. Sokszor ugyanis indokolt, hogy a donor vére az alcsoportokban vagy egyes kórokozókkal, immunológiailag aktív anyagokkal történt találkozás történetében is egyezzen a betegével. Ilyesmire akkor van például szükség, ha valaki már többször kapott életében transzfúziót, emiatt pedig sokféle emberi fehérjével érintkezett. Ez esetben nem kaphat bármilyen készítményt, mert az akár árthat is – emiatt fordulhat elő, hogy a megfelelő vér beszerzésére várni kell.

Donoros számháború

Az OVSZ adatbázisában jelenleg 2 milliónál több ember van regisztrálva. Ők azok, akik valaha már adtak vért. A vérellátó mozgósítható bázisa értelemszerűen nem ennyire nagy, hiszen van, aki már régen nem adott vért. Mint megtudtuk, 2014-ben összesen 268 ezer ember adott legalább egyszer vért. Ez nagyon kevés, a megfelelő mennyiséghez minden véradónak három alkalommal kellett volna vért adnia. Ennyi vérre lenne szükség ahhoz, hogy a kórházakban soha ne legyen gond. Persze előfordul, hogy az emberekben megvan a véradási szándék, de közbejöhet bármi, ami meghiúsítja azt: ehhez elég egy kisebb megfázás vagy egy utazás. Ilyesmi miatt sokszor még azok is elhalasztják, akik már a naptárjukba is beírták, mikor mennek vért adni.
A szolgálatnak nincs arról pontos információja, ki miért ad vért, de terveznek olyan pszichoszociológiai felmérést, ami vizsgálná a motivációt. Ez fontos lenne, mert ha az okokat tisztán látnák, ha készülne erről egy statisztikailag is értékelhető kutatás, akkor jobban célt érhetnének a kampányaikkal, üzeneteikkel. Azt azért tudják a tapasztalatok alapján, hogy sokan azért lesznek önkéntesek, mert volt olyan családtagjuk, aki vért kapott. De ezenkívül is ezerféle egyéni indíttatás szóba jöhet. Viszont a segíteni akarás mindig jelen van a motivációk között.

„A bíró” – a filmről

Hank Palmer a nagyszájú, dörzsölt sztárügyvéd, aki nyakig sáros embereket is képes felmentetni a vád alól, éppen ebben a helyzetben találja magát, amikor édesanyja váratlanul meghal. Haza kell utaznia a temetésre, ám otthon nemcsak a gyásszal és a veszteség felett érzett fájdalmával kell szembenéznie, hanem a múltjával is, azokkal a dolgokkal, emberekkel, amiket-akiket, azt hitte, örökre maga mögött hagyott. Az élete teljesen szétesik: felesége beadja a válókeresetet és közös kislányukat is magával viszi, az otthoni légkör elutasító és hideg. Eleinte a testvérei és az édesapja kívülállóként kezelik őt, olyan embert látnak benne, akire nem lehet számítani, aki úgyis elmegy, mielőtt még rájuk virradna a következő nap. Az elfojtott, mélyre temetett titkok által keltett feszültség szinte tapintható: minden egyes családtagnak van ki nem mondott sérelme, félelme, amit idővel egymás fejéhez vágnak.

Az apa, az öreg bíró, aki több mint negyven évig állt a törvény szolgálatában, még mindig tekintélyt parancsoló ember, ám Hanknek szembesülnie kell a ténnyel, hogy édesapja nagyon beteg, a napjai meg vannak számlálva, ereje és állhatatossága lassan semmivé foszlik, és a helyén csak egy zavart, támaszt kereső öregember marad, aki ráadásul még egy gyilkossági ügybe is belekeveredik. Azzal vádolják, hogy szándékosan elütött egy embert a kocsijával, aki történetesen egy börtönviselt gyerekgyilkos, még ő küldte a rácsok mögé húsz évvel ezelőtt. Hank talán praxisa legnagyobb kihívása előtt áll: a saját apja érdekében kell brillíroznia, és elérnie, hogy öreg napjait ne a rácsok mögé zárva töltse.

Mind ő, mind az édesapja domináns, céltudatos emberek, két dudás egy csárdában.

Az összes múltbeli összezördülésük és konfliktusuk ott lebeg a levegőben, miközben ki kellene építeniük legalább az ügyvéd-kliens bizalmi kapcsolatot, ám még ez is nagy akadályokba ütközik, mert az apának is megvannak a maga elképzelései arról, hogyan kellene a pert végigvinni. Hank már nem az a csillogó sztárügyvéd, aki volt, ismételten dacos, dühöngő kamasszá válik, aki kétségbeesetten vágyik apja elismerésére, amit soha nem kapott meg, hiába menetelt szorgosan egyre feljebb a képzeletbeli ranglétrán.

Szigor vagy simogatás?

Hank példájából jól látható, hogy mivel a családunk az elsődleges közeg, amely körülvesz minket, milyen fontos a családtagok felől érkező visszacsatolás, és mennyi galibát, lelki sérülést tud okozni ennek hiánya. Az elismerés, a megbecsülés és tisztelet kimutatása nem csupán a szülők irányába fontos, hanem a gyerek felé is.

Ugyanakkor a kölcsönös tisztelet nem jelent egyet a gyermekek szabadjára engedésével, ugyanis a gyermek igényeinek, vágyainak és döntéseinek figyelembe vétele és tisztelete mellett szükséges bizonyos mértékű korlátot is felállítani a nevelés során.

Nem könnyű a szülők dolga, hiszen minden oldalról más tanáccsal látják el őket, s a számtalan különféle útmutatás kereszttüzében igen nehéz eldönteni, mivel tesznek jót, a drákói szigor vagy a léleksimogatás fogja vajon a gyermeket hozzásegíteni, hogy kiegyensúlyozott, boldog, a társadalom számára hasznos felnőtté váljon?

Manapság, az internet és a millió szakkönyv világában még több véleménnyel kell a szülőknek szembesülniük. A legnehezebb talán mégis az, hogy a nagycsaládok felbomlásával az igazán értékes vélemények, vagyis a szülők, nagyszülők tanácsai, illetve segítsége megfogyatkozott, így a bizonytalan, érzelmileg gyakran teljesen magukra hagyott édesanyák és édesapák kénytelenek a szomszédra, vagy rosszabb esetben az ismeretlenül tanácsot osztogató internetes kommentelőkre hagyatkozni.

Minden szülő a legjobbat akarja gyermekeinek, de gyakran nehéz eldönteni, mikor is cselekszünk helyesen.

Filmünk címszereplője, az öreg bíró is belefut a fenti dilemmába, nevezetesen, hogy fia nevelése során az engedékenységgel vagy a szigorral fogja-e a kívánt eredményt elérni. A munkája során szerzett negatív tapasztatai hatására végül az utóbbi mellett teszi le a voksát, s bár fia nem kallódik el és sikeres ember válik belőle, a magánéletében nem tudja megteremteni a boldogságát. Mindemellett az apa-fia kapcsolat is teljes mértékben megromlik, teljesen eltávolodnak egymástól.

A harmadik út

Pedig nemcsak engedékenységgel vagy szigorral fordulhatunk a gyermek felé, hanem választhatunk egy harmadik stratégiát is a nevelés és fegyelmezés terén. Hank édesapja, talán a személyiségéből, illetve a munkájából fakadóan nem vette észre, hogy a szigoron kívül létezne más módszer is kamasz fia megzabolázására. Gyakran a mai szülők is hajlamosak végletekben gondolkodni, és elfeledkezni arról, hogy a vasfegyelmen vagy a gyermek teljes szabadjára engedésén kívül létezik más út is. A kettő közötti kényes egyensúlyt azonban nem könnyű megteremteni.

Hasonló kérdéseket boncolgat Kurt Lewin, R. Lipitt és R. White híres, klasszikusnak számító kísérlete is, amelyet a második világháború után, tízéves gyerekekből álló csoportokkal végeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző nevelői stílusok (engedelmességen alapuló – autoriter, belátásra apelláló – demokratikus és szabadjára engedő) miként befolyásolja a gyermekek teljesítményét, érzelmi állapotát, illetve a csoportlégkört.

Arra jutottak, hogy a háromféle vezetői stílus különböző hatással van a gyermekek teljesítményre, a kapcsolatokra, a csoport életére.

Az engedelmességet követelő csoportokban a vezető vasfegyelmet várt el a gyermekektől és „személyeskedő” stílusban értékelte őket, vagyis nem a munkájuk eredményét, hanem őket magukat dicsérte vagy állította pellengérre. Az ilyen módon fegyelmezett gyermekeknek két választásuk van: vagy beletörődnek a sorsukba, vagy engedetlenséggel és lázadással válaszolnak rá. Bár a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy eredményesek és jó színvonalú teljesítményt nyújtanak, valójában dühösek, ellenségesek, és amikor módjuk van rá, ezt agresszív megnyilvánulásokkal is kifejezik, ami olykor a munka színvonalát is lerontja, a kapcsolatokra pedig rendkívül kártékony hatást gyakorol.

A szabadjára engedést alkalmazó csoportban nem volt meghatározott feladat, mindenki azt csinált, amit akart. A vezető közömbösen viselkedett a gyermekekkel, sem őket, sem a munkájukat nem értékelte. A kutatás eredménye szerint az ilyen módon kezelt gyermekek passzívan és fegyelmezetlenül viselkednek, nem figyelnek egymásra, és nem segítik egymás munkáját sem.

A harmadik csoportban a gyermekek belátására apelláltak, vagyis a nevelő megvitatta a gyermekekkel, hogy mit szeretnének csinálni és együtt döntöttek a munkamegosztásról is. A vezető csupán a feladatvégzés technikai oldalát mutatta be a gyerekeknek, de nem követelte meg a lépésről lépésre való betartását. Nem a gyermekek személyiségét kritizálta vagy dicsérte, hanem a teljesítményüket értékelte, s kizárólag abban adott tanácsot, miként tudnák munkájuk színvonalát javítani.

Az eredmények szerint a közös döntéshozatal, a kommunikáció és a tárgyilagos értékelés hozzásegítette a gyermekeket a nyugodt, kiegyensúlyozott, jó színvonalú feladatvégzéshez, illetve az együttműködő, barátságos csoportlégkör kialakításához.

Beszélgetés és feloldozás

Természetesen a szülői és a nevelői, tanári fegyelmezés némiképp különbözik, de a konklúzió nagyon hasonló: a túlzott szülői kontroll, a legapróbb hibák felnagyítása, a kisebb kihágások megbüntetése, a megszégyenítés, a hideg bánásmód, valamint az elhanyagolás negatív hatással van a személyiségfejlődésre és a lelkiismeret kialakulására is. Ugyanis a lelkiismeret kialakulásához feltétlenül szükséges, hogy a gyermek belsővé tegye, interiorizálja a szabályokat, és felelősséget érezzen tetteiért.

Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos, hogy a szülő ne csak büntetéseket szabjon, illetve megkövetelje a szabályoknak való engedelmességet, hanem el is magyarázza azokat, figyelembe véve a gyermek nézőpontját is.

Lényeges, hogy a megkérdőjelezhetetlen szabályok mellett legyenek megbeszélhető szabályok is, amikor maga a gyermek is be van vonva a szabály megalkotásának folyamatába. Amikor vét ezek ellen, érdemes a viselkedés mögé nézve a kiváltó okokat kezelni. Ez pedig úgy lehetséges, ha sokat beszélgetünk a gyermekkel. Nem vallatva, hanem az élményekről, az érzésekről beszélgetve, és ezeken keresztül tanítva őt, az ő szintjén.

Mindemellett lényeges az is, hogy ha a gyermek rossz fát tesz a tűzre, akkor is érezze a szeretetet. Hank sok-sok éven keresztül cipel magával egy elkövetett hibát, amivel mások életét is befolyásolta, de nem a cselekedete súlya nyomasztja igazán, hanem, hogy soha nem érkezett rá atyai feloldozás. Félrecsúszott kettejük között a kommunikáció, és ez rányomta a bélyegét a kapcsolatukra, szinte teljesen kiveszett belőle minden korábbi intimitás. Édesapja nehéz helyzete azonban lehetőséget ad számukra, hogy végre őszinték legyenek egymással, és újraértelmezzék a történteket, kapcsolatukat pedig más alapokra helyezve szilárdítsák meg.

– Vannak családi anekdoták az önök szoros együvé tartozásáról?

Dávid: Az óvodában az első nap szüleink azt kérték, hogy külön csoportba tegyenek minket, de amint szétválasztottak, sírni kezdtünk. Miután sehogy sem akartuk abbahagyni, az óvónők feladták a küzdelmet és felhívták az édesanyánkat, hogy mit tegyenek, mert ők ezt nem bírják egész nap hallgatni. Így kerültünk egy csoportba, s utána teljes volt a csönd és béke.

Ádám: A gyerekszobában egymástól egy méter távolságra voltak az ágyaink, de Dávid lefekvés előtt mindig odajött hozzám, hogy megfogja a kezemet, és csak utána feküdt le megnyugodva a saját ágyába.

Dávid: Az ikertestvérek közötti szoros kapcsolat a méhen belüli életre vezethető vissza. A kétpetéjű ikrek között, főként, ha különneműek, lazább a kötődés. Az egypetéjűek már korán ráéreznek arra, hogy összetartva és egymást segítve jutnak mindenben előrébb. Az óvodai esetet leszámítva a szüleink azon voltak, hogy mindig együtt legyünk, és ugyanolyan hatások érjenek bennünket. Előfordult, hogy nem sikerült egyforma ruhát venniük, az ismerősöktől kapott ruhákból pedig Ádám kapta a kéket, és nekem jutott a rózsaszín, de ez ellen egy idő után fellázadtam.

– Jól gondolom, hogy az ikerpárok kiegészítik egymást? Például az egyik dominánsabb, a másik érzékenyebb?

Dávid: Valóban egy nagy kerek egésszé állnak össze kettőnk tulajdonságai. Egyikünknek jobb a kézügyessége, a másikunk az elméleti dolgokhoz ért jobban. Ha egy feladatban szükségünk van arra, amiben a másik az ügyesebb, akkor kisegítjük egymást. Általában az elsőszülött a vezető személyiség, ő az, aki többet beszél, és gyakorlatiasabb, és ez igaz általában a kétpetéjűekre is. Kettőnk közül inkább a három perccel előbb született Ádám a „szóvivő”.

– Az ikreknél előforduló „szerepcserés” gyerekkori csínytevések is megvoltak?

Ádám: Mi a szolidabb fajtába tartoztunk, és az egyetemig bezárólag szó sem volt egymás helyetti felelésről. Csak annak a lehetőségét használtuk ki, hogy egy könyvet vettünk, amiből ketten tanultunk, ami anyagilag szerencsés volt, illetve a vizsgákra egymást segítve készültünk.

– Sok félreértés adódik az azonos külsejükből?

Dávid: Általában más-más osztályon dolgozunk egy időben. Előfordul, hogy egy beteg váltig állítja, hogy korábban az egyikünk vizsgálta meg, és mi tudjuk, hogy a másik, de már inkább ráhagyjuk.

Bár Andersen születésének évfordulója miatt tartják világszerte április 2-án a gyermekkönyvek, valamint a meseírás nemzetközi világnapját, a magyar gyermekirodalomnak igazán szép elégtétel, hogy Csukás István is éppen ezen a napon jött a világra. Az ünnep apropóján annak jártunk utána: milyen a magyar gyerekkönyvek külföldi fogadtatása, illetve miért hasznos a magyar gyerekeknek más kultúrából való mesékkel ismerkedni.

A nemzetközi mesenapot az IBBY, azaz a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa vezette be, amelynek hazánkban is működik egyesülete. Ehhez hasonlóan fontos szervezet Magyarországon a HUBBY, azaz a Magyar Gyerekkönyv Fórum, amely 2015 februárjában alakult meg.

Milyen legyen a gyerekkönyv?

„A jó gyerekkönyv egyik ismérve, hogy a gyerekek generációi újra meg újra szívesen elolvassák – vélik a Fórum elnökségi tagjai. – A szülőknek azt tanácsolnánk, hogy olyan könyvet válasszanak a gyermeküknek, amely szöveg- és képi világával kapukat nyit, kérdéseket tesz fel, játékba hív, inspirál. Szerencsére egyre több ilyen könyvet találni a klasszikus és a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban”

A HUBBY egyik alapvető célkitűzése, hogy bekapcsolja a magyar gyerekirodalmat a nemzetközi vérkeringésbe. Ez pedig közel sem egyszerű feladat: hiszen annak igazi erénye, a magyar nyelv egyedisége a legnagyobb hátráltató erő egyben. „Lázár Ervin, Tamkó Sirató Károly vagy Romhányi József gazdag nyelvi világában például közös, hogy előszeretettel játszottak a magyar nyelvvel, a magyar olvasó számára szellemi élvezetet okozó nyelvjátékaikat szinte lehetetlen ugyanígy visszaadni idegen nyelven. Emiatt érdemes más szempontokat figyelembe venni a külföldön eladásra szánt könyveknél. Az a tapasztalat, hogy itthon még mindig nem mernek elég bátran hozzányúlni témákhoz, kilépni a megszokott vizuális formavilágból. Az IBBY nemzetközi szervezete nemrég visszavette Magyarországot a tagjai közé. A kiadók már kezdenek ráébredni a könyvexportban rejlő lehetőségekre, de az egyesület is segítheti ezt a lassan tendenciává bővülő folyamatot egy rendszeres válogatáson alapuló kiajánlóval, amely idővel megbízható tájékozódási alappá válhat” – teszik hozzá.

Élni nagyszerű kaland

Ha valahol megünneplik a meseírás napját, a paloznaki Meseközpontban biztosan. Ott, ahol háromszáz madár repked a Madárházban, ahol a kertben a Balatonra néző Égigérő fa ágaskodik, ahol a Tündérkert és az Óperenciás nevű épületek várják a látogatót.

Folytatás a Képmás magazin áprilisi számában!

Vajon lehet olyan kávét főzni, amitől a társadalmi problémákra ébredünk rá? Amivel divatossá, „szexivé” lehet tenni a szociális érzékenységet, a konkrét segítő szolgálatot? A Máltai Fiatalok által szervezett Coffee To Go – Az önkéntesség új formája című „SzocCafé”-széria ezzel kísérletezik.

Beszélgetés- és cselekvéssorozat

A Coffee To Go című sorozat valószínűleg az utóbbi évek egyik legizgalmasabb akciója. A lelkes fiúkból és lányokból álló közösség célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az aktuális társadalmi problémákra, ezek hátterére, valamint a megoldási alternatívákra – mégpedig a fiatalok számára is elérhető formában, derűs közegben és mai nyelven, egy csúcsminőségű kávéfőzőgép zúgása közepette. Témáik között szerepelt már a hajléktalanság és a migráció, beszélgettek a cigányság helyzetéről, a gyermekszegénységről és a fogyatékkal élőkről. Kötetlenül, nyitottan, lazán, ugyanakkor intelligensen és elkötelezetten, örömmel. És nem mellékes, hogy az egyes alkalmakat követően a résztvevőknek lehetőségük van tenni is valamit az épp terítékre került ügy érdekében.

Mitől krízis?

A februári állomáson a családban előforduló krízishelyzetekről volt szó, a meghívott szakértők Pataki Éva, a Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ igazgatója, Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője és Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója voltak.

„Krízis” alatt ezúttal nem annyira a mostanában (joggal) napirenden lévő súlyos devianciákat – például a családon belüli erőszakot –, mint inkább a család természetes életciklusaihoz kapcsolódó nehézségeket, megrázkódtatásokat kell értenünk. „A krízis következhet egyszerűen abból, hogy az életünk valamilyen értelemben új szintre lép – például amikor együttélésre szánjuk el magunkat, vagy gyermekünk születik” – mondta Pataki Éva.

Folytatás a Képmás magazin áprilisi számában! 

Nagymozgásos játékok:

• akadálypálya: székekből, kisasztalból alagutat építhetünk; kézmosó fellépőn gyakorolhatjuk a rálépést, lelépést, ráugrást, leugrást; különböző méretű párnákon egyensúlyozhatunk; szőnyeg széle mentén tyúklépésben haladhatunk előre, hátra… Eközben egyensúlyozzunk a fejünkre tett könyvvel, kispárnával, vagy a kezünkben tartott eszközzel, játékkal.
• célbadobás: zoknikkal dobozba
• célbagurítás: üres flakonok és egy kislabda felhasználásával kuglijátékot játszhatunk; földön ülve labdát guríthatunk két könyv közé – ez a kapu
• egyensúlyfejlesztő játékok: fél lábon állás, plédben hintáztatás, plédbe csavarás és kitekerés (gurulás), állatmozgások utánzása (nyusziugrás, pókjárás, rákjárás, mackójárás, pingvinjárás), műanyag tálcán labdát vinni úgy, hogy ne essen le
• figyelemfejlesztés mozgással egybekötve: zenét hallgatunk, közben táncolunk, mozgunk. Mikor megáll a zene, valamilyen testhelyzetet fel kell venni: guggolás, fél lábon állás vagy amikor felemeli a játékvezető a karját, meg kell állni, le kell ülni.
• játékok lufival: lehet ütni vagy lábbal rúgni, az a szabály, hogy nem eshet le
• mese eljátszása (ha többen is otthon vagyunk, valaki videóra veheti és forgathatunk „saját filmet”)
• játékvadászat: szobába elrejtett játékok megkeresése, összegyűjtése
• mocsárjárás: két újság vagy papírlap kell hozzá. Az egyikre rálép a gyermek, a másikat maga elé rakja és átlép rá. Majd a mögötte lévőt újból maga elé rakja és így tovább.

Tárgyalkotó és manipulációs játékok:

• gyurmázás: hagyományos gyurmával, só-liszt gyurmával (ezt ki is lehet festeni, amikor megszáradt), vagy kisüthető gyurmával.
• ékszer készítése száraztésztából: a tésztát befesthetjük, majd madzagra fűzzük.
• rajzlánc a fantázia fejlesztésére: valaki rajzol valamit egy papírra, a következő folytatja a rajzot, és így tovább.
• marokkózás: akár színes ceruzákkal
• tapintós játékok: „titokzsák”: válogassunk össze néhány játékot, tárgyat és tegyük egy nem átlátszó zacskóba. Csukott szemmel, egyesével kell kitapogatni a tárgyakat és ki kell találni mi lehet az. Zöldségek, gyümölcsök kitalálása tapintás útján; előre megbeszélt legódarab keresése csukott szemmel a legóhalmazból.
• sütés: összeköthetjük a kellemest a hasznossal, a süteménykészítés mindig nagy öröm mindenkinek.  

Sírba viszel! – Talán többen éltünk már ezzel a szófordulattal egy fárasztó munkanap után, mikor este kedvenc csemeténk még lámpaoltás után is szívesen ugrált volna az ágy tetején, ha engedtük volna neki, vagy mikor kamasz gyermekünk ismét minden kreativitását latba vetve felborzolta a családi kedélyeket. De ez így van rendjén, mióta világ a világ. Arra viszont minden bizonnyal felkapnák a fejünket, ha gyermekünk szájából hangzana el ez a mondat. Pedig a túlsúlyos, vagy elhízott, túltáplált gyermekek nem járnának messze a valóságtól…

Mi a baj a dagi gyerekekkel?

Számos anyagcsere- és endokrin eltérés, illetve egyes szervek működészavara az elhízás káros következménye lehet már gyermekkorban is. A szénhidrátanyagcsere-zavar több szerv inzulinérzékenységének a csökkenését eredményezi, amelyet eleinte szervezetünk emelkedett inzulinelválasztással tart egyensúlyban. Ennek kimerülésével megjelennek a vércukor-szabályozás zavarai, amelyek az idő múlásával 2-es típusú cukorbetegséghez vezethetnek. A legtöbb elhízott gyermeknél észlelünk emelkedett vérzsír (koleszterin, triglicerid) szintet. A fent leírt elváltozások már fiatalkorban elindítják az érelmeszesedést és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulását eredményezhetik. Okoznak más endokrin eltéréseket is, pl. a leányoknál fokozott androgénhatást (férfi nemi hormon), ennek jellegzetes tünete a férfias szőrnövekedés, menstruációs cikluszavar.

Szervi eltérések közül említésre méltó a szív- és érrendszeri elváltozások, a magasvérnyomás betegség, a szív bal kamrafalának megvastagodása. Súlyos fokú elhízás esetén a légzőszervrendszert érintő hatás az alvás közben jelentkező légzéskimaradások, ezek csökkentik az agy oxigénellátottságát. Már fiataloknál is megjelenhet a májfunkciók enyhe zavara, kialakulhat zsírmáj. Nem ritkák a mozgásszervi elváltozások, lúdtalp, szerzett ó-láb. Gyakoriak esetükben a különböző bőrelváltozások gombás bőrfolyamatok, gennyes gyulladások, aknék.

A zsírszövet nemcsak energiaraktárként működik, hanem endokrin szervként gyulladáskeltő anyagokat is termel.

Ezen gyulladáskeltő anyagok és a keringő magas inzulinszint elhízottakban gyakrabban vezet rosszindulatú, tumoros megbetegedések előfordulásához. Nem elhanyagolhatók a túlsúly hatására kialakuló pszichés zavarok sem.

Mi is az elhízás?

Az elhízás a test zsírtartalmának kóros mértékű felszaporodását jelenti, akkor következik be, ha az energiabevitel hosszú időn át meghaladja energiafelhasználást. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az egyszerű, mindennapi elhízás mellett ide tartozik a túlsúlyosak 98-99%-a, említést érdemelnek a genetikai szindrómákhoz, az endokrin betegségekhez, a monogénes öröklődésű és a gyógyszerszedéshez társuló elhízás formák. A genetikai szindrómákra általában a csont- és izomrendszer deformitásai, a szellemi és növekedési visszamaradottság hívja fel a figyelmet. Az endokrin elhízás hátterében valamilyen lezajlott központi idegrendszeri megbetegedés (gyulladás, tumor) állhat. A hasnyálmirigy béta sejtjeinek elváltozása lehetséges, ilyenkor alacsony vércukorértékeket mérünk. Felhívhatja figyelmünket ilyen típusú betegségre a túlsúly egyenlőtlen eloszlása, a lassú növekedési ütem, szellemi elmaradottság (Cushing-kór, pajzsmirigy-alulműködés, mellékpajzsmirigy funkciózavara). Okozhatja polycystás ovarium szindróma is. Monogénes öröklődésű elhízottat mindössze 200-at tartanak számon a világon.

Tehát mi a legvalószínűbb? Hogy elhízott gyermekünk sokat eszik és keveset mozog.

Ki számít elhízottnak?

Ebben segít a testtömeg indexkiszámítása és a köldöknél mért haskörfogat. Korosztályos bontásban léteznek percentilis táblázatok, interneten is hozzáférhetők, amelyek alapján tájékozódhatunk gyermekünk alkati adottságairól. Háziorvosunk, védőnőnk, iskolaorvosunk segítségét is kérhetjük. Hazai adatok szerint gyermekeink 15%-a túlsúlyos vagy elhízott, és ez a szám évről évre növekszik.

Mit tehetünk?

Életmódváltás – sokat hallottunk már róla. Egészséges, rostban gazdag élelmiszerek fogyasztása, a natív cukrok elkerülése és rendszeres testmozgás. A kórházakban országszerte jól képzett dietetikus szakemberek adnak tanácsot, mit és mennyi ennivalót érdemes adnunk elhízás esetén.

Gyermekek esetében fogyást kizárólag extrém fokú túlsúly kapcsán javaslunk, súlygyarapodás-mentes növekedés a cél.

A diétás tanácsadást komplex kórházi kivizsgálás szokta megelőzni. Vizsgálatokat végzünk pajzsmirigyműködés, szénhidrát-, zsíranyagcsere-zavar irányába, 24 órás vérnyomás-monitorizálást kezdünk. Nyaranta egy-egy kórház fogyókúrás, életmód táborokat is szervez, amely átsegítheti az ifjoncokat a kezdeti nehézségeken, lendületet adhat, hogy korgó gyomorral is betartsák az előírt kalóriaszegény étrendet.

Egy, az elhízással, civilizációs betegségekkel foglalkozó orvoskongresszuson hangzott el az alábbi mondat: „Megszületett az a generáció, akit a szüleik fognak eltemetni.”

Mindezek tükrében talán könnyebb nemet mondanunk jól megtermett, a kiadós főétkezés után is ennivalóért rimánkodó lurkónknak, és belátni, hogy ahhoz, hogy hízzunk, enni is kell. Tegyünk azért, hogy a fentebb leírt idézet ne váljon valóra!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>