– Szerinted mit neveznek Pálferi jelenségnek abból, ami körülötted történik? Hogy azok is kötődnek a csoportokhoz és eljárnak a ma már ezerfős alkalmakra, akik nem vallásosak? Hogy mindezt egy katolikus pap indította el és tartja össze?
– Biztos több minden, beleértve azt is, hogy eltelt két év, négy év, hat év, és egyre többen lettek, akik élőben, és sokkal többen, akik a világhálón hallgatják az előadásokat. Hogy a hallgatóság egy része nem vallásgyakorló, de ők is eljárnak az előadásokra, az alkalmakra, ahogy mi nevezzük, sőt ma már ők is szerveznek programokat, közösségben vagyunk egymással, ami még izgalmasabb számomra.

– Ez egy új út, amin jársz, a papi hivatás és a mentálhigiénés szakma között?
– Nem, egyáltalán nem új, hiszen ott volt például Gyökössy Bandi bácsi…

– Igaz, de ma már nemcsak egy előadás hallgatói vagy egy könyv olvasói jelentik a közönséget, az internet megsokszorozta a számukat, és megváltozott a velük való kapcsolat is.
– Azoké az érdem, akik ezzel foglalkoznak, például, akik a honlapot készítik, a programjainkat szervezik, akikre önkéntesként számíthatunk.

– Könnyű az írott vagy kimondott mondatokat másokra, sokszor ismeretlenekre bízni? Nehéz követni, ki hogy vágja meg, mire használja föl?
– Van negatív tapasztalatom is, de eldöntöttem, hogy inkább bizalmat szavazok, és bízom benne, hogy olyan jóindulattal hallgatnak, amilyen jóindulattal igyekszem beszélni. Bízom benne, hogy nem azzal a céllal figyelnek, hogy sarkítsák, kiforgassák, ami elhangzik.

– Azért kérdezem, mert egy ilyen népszerű, határterületeken dolgozó embert nyilván ér kritika a két hivatása képviselőitől.
– Egyházi részről tapasztalok értetlenséget főleg azért, mert sokak számára nem egyértelmű, hogy a lelki nyomorúsággal foglalkozás, az arra irányuló érzékenység alapvetően és törvényszerűen az Evangéliumból következik. Jézus maga ad példát arra, hogyan válaszoljunk cselekvő módon a testi, fizikai, szellemi, erkölcsi nyomorúságra.  A kórházak, az iskolák, a szociális intézmények is ennek a cselekvő együttérzésnek a színterei.

A legfrissebb kutatások szerint a XXI. században az emberiséget leginkább érintő betegségek közül több mint öt lelki nyomorúság, mint például a depresszió vagy a különböző neurózisok. Tehát az Egyháznak nagyon sok feladata van ezen a téren, ha az ember mellé akar állni. A lelki betegségek, sebzettségek ugyanis hatnak a spiritualitásunk minőségére, az istenkapcsolat világára.

Ma Magyarországon a felnőttek 50%-a nem képes biztonságosan kötődni. A kötődési zavar egyértelmű hatást gyakorol az imaéletre, a hitéletre, az Istennel való kapcsolatra, a közösséghez tartozásra.

– Magát az Egyházat is kicsit másképpen értelmezed, mint a legtöbben? A részvétel a misén vagy istentiszteleten nem mindig hoz létre jól működő közösségeket, vagy az atyák félelmei vagy a hívek kényelmi szempontjai miatt. A honlapodon sportesemények, kirándulások, táncos estek is sorakoznak.
– A családnak vannak természetes lelki egészségvédő, mentálhigiénés funkciói. Ha ez nem jól működik, töredezett vagy nincs meg, akkor a családok megerősítése mellett a társadalomnak kell struktúrákat biztosítania, hogy ezekből a mentálhigiénés funkciókból azok is részesedhessenek, akik nem minden szempontból jól funkcionáló családból jönnek, vagy nélkülözniük kellett a család növekedést segítő világát. Az elsődleges prevenció köre az, hogy lehetőséget biztosítunk a fiataloknak, hogy egymással találkozzanak, hogy megfelelő, méltó módon szórakozhassanak, sportolhassanak, hogy az emberi természetből származó pozitív értékek ki tudjanak bontakozni, lehetővé váljon az életöröm. Mindehhez struktúrákat is, intézményes formákat is szükséges létrehoznunk. Ha ez az elsődleges prevenció nincs meg, ha valami deformálódik, sebzetté válik, akkor már sokkal nehezebb. A realitás az, hogy valakinek megadatik az elég jól működő család, valakinek pedig önhibáján kívül nem. A másodlagos prevencióval is érdemes foglalkoznunk.

Ha egy házasság már válságban van, sodródnak a válás felé, de nem döntöttek a válás mellett, akkor hogyan tudunk nekik segíteni? Ha találhatnának a párok személyes és intézményes válaszokat, nagyon sok válást meg lehetne előzni, a válságokból érettebben felállni.

Gyakran hallom a házasságban élőktől, hogy nem akarok tovább vele élni. De ha megkérdezem, hogy így nem akarsz vele élni, vagy egyáltalán nem akarsz vele élni, akkor azt válaszolják, hogy így nem. De nem látják a változás útját, és sokszor nincs, aki segítsen, az alapvető ismeretek is hiányozhatnak ehhez. A harmadik terület, amikor a válság válással végződik. Ilyenkor a legfontosabb kérdés – ez a harmadlagos prevenció –, hogy lehet a sérülést minimalizálni. Mert a válás mindig sérüléssel jár, és a gyerekeket meg kell óvni a további sebződéstől. Számomra a prevenció az Egyház küldetésének értelmes és hatékony része.

– A gyóntatószékben van arra idő, lehetőség, hogy az ember személyiségét is figyelembe vedd?
– Egy két-, három- vagy ötperces gyónás alkalmával abszurd lenne azt mondani, hogy megismerem a velem szemben ülő személyiségét, de nyilván sokat megtudhatok róla abból, ahogyan beszél: mennyire tudatosan látja magát, szégyenkezik-e, neurotikus vagy reális, egészséges bűntudattal jön-e. Mentegeti magát? Meg tudja különböztetni magát a tetteitől vagy a mulasztásától? A lélektani ismeretek megkönnyítik a gyóntató munkáját, arról nem is beszélve, hogy ha valaki valamilyen személyiségzavarral vagy neurotikus tünettel érkezik, jó, ha egy pap ért ahhoz, hogy ez pszichiáterre vagy pszichológusra tartozik-e, vagy a lelki gondozó is segíthetne a továbbiakban. Sokszor olyan életvezetési vagy kapcsolati problémák is nyilvánvalóvá válnak, amelyben az egyes ember nagy valószínűséggel elbukik. Tehát rendszerszintű változásra volna szükség.

– Ilyenkor esetleg szakemberként is te segítesz?
– Másokat ajánlok.

– Úgy tűnik, a női nem nagyobb létszámban van jelen a programokon, és a rossz nyelvek szerint sok fiú a rendes lányokat keresi a pálferis rendezvényeken.
– Ha van egy hely, ahol a fiúk rendes lányokat találhatnak, azt nem látom bajnak. Vannak külön PPP alkalmak is, pálferis párok programjai, olyanoké, akik nálunk ismerkedtek meg. Számos házasság és gyerek született az elmúlt évek alatt. A prevenció része a párkapcsolati gondozás és a családon túlmutató közösségi védőháló a krízismentes időszakban is.

– Látod a jelentőségét a munkádnak, de akik ismernek, tudják, hogy a hiúság vétke nem nagyon kerülget. Mi az, ami viszont nagy kihívás az életedben, ami nehézséget, kísértést jelent?

– Nehéz a fáradtság mellett a nap végén vagy olykor már a közepén is nyitottnak, érzékenynek, türelmesnek maradnom. Ahelyett, hogy hallgatnék öt percet vagy ötvenet és megvárnám, hogy ő rátaláljon valami fontosra, előbb szólalok meg, mint kellene.

Pedig ha a felfedezés élményével együtt születik meg a gondolat, abból hatékonyabban következik a cselekvés. Az érzelmi élménnyel együtt sokkal hasznosabb a felismerés, mint ha kívülről jön a meglátás. Ha én mondom ki, akkor a közlés összekapcsolódhat például a szégyennel, hogy „én erre miért nem jöttem rá” vagy a bűntudattal, hogy „ha előbb tudtam volna”.

– Lélekben miből van ma bennünk a legnagyobb hiány? Ami miatt a családjainkban nem tudunk elég boldogok lenni?
– A rugalmatlanság az egyik legnagyobb nehézség, és olyankor sajnos törünk, szakadunk, válunk. Nagyobb teret tudunk adni az életnek, ha rugalmasak vagyunk, mert akkor a külső-belső nehézségek ellenére is meg tudjuk őrizni a saját önazonosságunkat. Ilyenek például azok a kapcsolati helyzetek, amikor kialakul a kölcsönös neurotikus allergia. Amikor az, ami az én személyiségfejlődésem szempontjából előrelépés, a társamnak pont a neuralgikus pontja. Ami pedig neki lenne előrelépés, az nekem a neuralgikus pontom. Mondjuk egy házasságban a nő, akit a származási családban elhanyagoltak, akinek a közléseit, a panaszát, szükségletét nem vették számításba, konfliktushelyzeteket kezdeményez, csalódottan, fölháborodottan kikéri magának a bánásmódot, kifejezi a haragját, elégedetlenségét. Ez egy nagy előrelépés lehet számára, hiszen otthon megtanulta azt, hogy úgysem számítok, úgysem vesznek tudomást rólam. A férfi viszont, aki mondjuk egy fizikailag vagy verbálisan bántalmazó családból érkezik, megtanulta, hogy azáltal képes megvédeni magát, hogy befogja a fülét vagy elhúzódik valahová, elmegy otthonról, későn jár haza a munkából, amit gyerekként nyilván nem tehetett meg. A férfi számára tehát előrelépés, hogy megvédi magát a kiabálástól, de ez a nőnek pont az érzékeny pontját érinti, hiszen nem reagálnak a segélykiáltására.

Kép

Pál Feri – Kép: Emmer László

– A társunk korábbi családi történéseit valószínűleg legtöbbször ismerjük, miért nem tudjuk mégsem kibogozni az okokat? Vagy miért nem jön elő már korábban ez a probléma?
– A kapcsolat elején ez a dinamika szinte egyáltalán nem jelenik meg, a szerelem első időszakában más kerül előtérbe.

A házastársi kapcsolat előhozza, belobbantja a személyiség sebeit, feltárja azokat a problémákat, amelyekben az embernek segítségre, fejlődésre van szüksége.

Az említett jelenség előbb-utóbb a legtöbb párnál előfordul, amit tévesen úgy is értelmezhetnek, hogy képtelenség a másikkal együtt élni. Nem képtelenség, hanem másfajta képességekre is szükség van.

– Tanácsolnád egy párnak, hogy váljanak el?
– Nem tanácsolnék ilyet. Aki engem megkeres, nagy valószínűséggel bízik abban, hogy még valamit lehet tenni, tehát van remény, és kap kapaszkodókat. De például azt sem tenném meg, hogy egy rendszeres fizikai bántalmazást átélő embert igyekezzek meggyőzni, hogy változás nélkül maradjon benne egy kapcsolatban.

– Szerinted célravezető vagy megengedhető egy terápiában az, hogy a pácienst a terapeuta megalázza?
– Egy szenvedélybetegnek vagy egy léthazugságban élő embernek szembesülnie az igazsággal önmagában is nagyon nagy kihívást jelent. Ha valakinek a szemébe mondom, hogy alkoholbeteg vagy, nem látom szükségét annak, hogy bármilyen más kijelentéssel aláássam az önbecsülését. Az akaratunk gyöngeségének vagy az esendőségünknek a beismerése nem jelenti az emberi méltóságunk föladását. Sőt! A szenvedélybeteg személyeket két dolog motiválja leginkább a változásra: az egyik a halálfélelem, a másik az emberi méltóság elvesztésétől való rettegés.

– Beszéltél arról, hogy a házasságban előbb-utóbb előkerülnek konfliktusok. A vitákból mennyi tartozik a gyerekekre?
– Egy gyerek nem kis felnőtt, nem tesz jót neki, ha túlságosan bevonjuk a felnőttek világába. Nem hierarchikus gőgből, hanem mert ezzel elvesszük tőle a gyerekvilágot, és olyan terhet rakunk rá, amelyet nem tud sérülés nélkül elviselni, elhordozni, nem tudja azt értelmezni, nincs hozzá eszköztára. Akármi történik egy családban, minél kisebbek a gyerekek, annál fontosabb lehet, hogy azt a gyerekek számára értelmezzük is. Egy konfliktus után fontos, hogy elmondjuk, hogy nagyon dühösek voltunk, ezért kiabáltunk, de szeretjük egymást. Sok gyerek számol be arról, hogy látta a szüleit veszekedni, de mivel tudták, hogy a szüleik nem fognak elválni és a házasságuk erős alapokon áll, nem rémítette meg őket.

– Az életből meríted a témákat az előadásaidhoz, a könyveidhez. Most mi foglalkoztat?
– Az utóbbi három évben az előadásaim a gyerekkorból származó negatív érzésekről, gondolatokról, fizikai állapotokról és az azokból a szelektíven kiválogatott emlékekről szólnak, amelyek hátráltatják az életünket. A negatív sémák témája és a kivezető utak föltárása még biztosan kitart egy fél évet.

– A szüleid látták még, hogy a fiukról egy jelenséget neveznek el?
– Három éve voltam pap, amikor meghalt az anyukám, és öt éve, amikor az apukám. Látták, hogy szeretek pap lenni és szeretnek a körülöttem lévők. Ez megnyugtatta őket. Nem voltak vallásosak, természetes kötelék volt köztünk, és nem hagyta érzelmileg érintetlenül őket, hogy pap lettem. Féltettek, de idővel megbékéltek.

– Miért nincs mobiltelefonod?
– Mert sajnos nemet kell mondanom a fölkérések nagy részére. Akkor még többször kellene nemet mondanom.

– Milyen érzés, hogy ennyire előre tele van a naptárad? Nem érzed a szabadság hiányát?
– Szabadnak érzem magam, de a feladataim tudnak fárasztóak vagy terhesek is lenni. A sport révén azonban megtanultam, hogy ha edzésidő van, akkor le kell menni a pályára, ha pedig ott vagyok, akkor izzadni kell, ha eredményeket szeretnék elérni.

– De ott mindig megmondta az edző, mit kell csinálnod, mi a következő cél.
– Most is van, aki megmondja. Kívül is, belül is.

– Mindig egyértelmű volt számodra, hogy Isten mit szeretne tőled?
– Nem volt mindig egyértelmű. De voltak nagyon világos helyzetek, élmények.

Határozott, egyértelmű jelek. Például, hogy pap legyek, hogy a lelki nyomorúság megelőzése, enyhítése a küldetésem egyik lényege.

– Akkor jöttek a jelek, amikor kétségeid támadtak?
– Néha igen, néha nem, de elraktároztam őket, és ha jöttek a kétségek, öt vagy tíz év múlva, akkor volt honnan elővenni ezeket. Ez olyan lehet, mint a házasságkötés után. Van, hogy világgá futnál, de visszaemlékezel rá, hogy tizenöt évvel ezelőtt valamiért feleségül vetted a párod vagy férjhez mentél hozzá. És jól tetted.

A cikk a Képmás magazin 2015. februári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>> 

Húsos korhelyleves és chilis bab rotyog a fazekakban. Százhúsz éhes emberre főz a közel húsz önkéntes. Amíg megfő az étel, a csapat pihenésként kvízjátékot játszik. Az önkéntesek nagy része húsz és negyven év közötti. Van köztük pszichológus, targoncás, grafikus és így tovább. Többségük elsősorban a közösség miatt jár el ezekre a közös ételkészítésekre, és persze azért, mert jót tenni valóban nagyon jó.

„Tettem valamit, végre!”

„Sokan gondolják azt, hogy nem tudnak mit tenni a másikért, maximum egy kis apróval tudnak segíteni a hajléktalanokon. A tehetetlenség pedig igenis elégedetlenséget, lelkifurdalást okoz. 2011 karácsonyáig inkább frusztrált, mint cselekvőképes ember voltam én is, amikor nap mint nap elmentem egy-egy hajléktalan mellett. Hiába adtam nekik hol egy kis aprót, hol valami ennivalót, azt éreztem, hogy ez valójában csak látszatmegoldás, semmire sem elég” – mondja Havasi Zoltán, a BBM alapító tagja. „Abban az évben két másik barátommal eldöntöttük, hogy másként fogunk ünnepelni, mint addig, és a közös karácsonyozáson kívül a hajléktalanokat is meglepjük az általunk készített ételekkel és ajándékokkal. Akkor éreztem életemben először, hogy valamit tényleg tettem a másikért. Azonnal el is neveztem magunkat Budapest Bike Maffiának. Ezt követően az volt a célom, hogy egy olyan innovatív közösséget hozzak létre a hozzánk csatlakozó barátokból és önkéntesekből, amelyet összeköt a közös élmény.”

„Egy jó szóra vágyom”

Ez a terv olyan jól sikerült, hogy öt év alatt közel 17 000 rajongójuk lett a legnagyobb közösségi oldalon, a nyolcfős vezetőség mellett pedig húsz-harminc főnyi állandó önkéntes vesz részt az összejöveteleiken, és már Debrecenben és Pécsett is létrejött a helyi Bike Maffia. Sikersztori minden szempontból. Zoli azonban nem elégszik meg ennyivel, tele van izgalmasabbnál izgalmasabb tervekkel. „Nagyon fontos az utánunk következő generációnak mielőbb megtanítani, hogyan tudnak segíteni másokon. Egy szigetszentmiklósi iskolában például hetente egyszer eggyel több szendvicset visznek a gyerekek magukkal, amit aztán mi eljuttatunk a hajléktalanokhoz. Egy másik akció keretén belül pedig levelet írhatnak nekik a gyerekek, mert sokszor nem is az étel az, amire a leginkább vágynak – meséli Zoli –, hanem a figyelem. Azáltal, hogy beszélgetsz velük, az emberi méltóságukat adod vissza nekik, és ez nekik legalább annyira fontos, mint az étel. Ott van például Tóni és Feri barátom. A Gellért-hegy lábánál laknak, ismerjük egymást már évek óta. Van úgy, hogy megkérdem tőlük, hogy mire van szükségük, és a válaszuk csak az, hogy a jó szóra. Épp ezért szerveztük meg a Gerilla Pikniket, amikor is a közös étkezés hangulatát idézzük meg, egy pokrócon eszünk, beszélgetünk a fedél nélküliekkel.”

Tápláló és vitamindús

Varga Dávid a BBM egy leányvállalatáért, a Vitamin Kommandóért felelős. Egy időben rengeteg gyümölcsöt kaptak, így könnyen tudtak vitamindús harapnivalókat adni az arra rászorulóknak. „Ez a támogatónk sajnos már nincs meg, viszont arra továbbra is odafigyelünk, hogy minden szendvicset jól megpakoljunk zöldségekkel” – mondja Dávid. Mind a BBM, mind a Vitamin Kommandó alapvetően civil, egyéni támogatóknak köszönheti működését. De vannak céges, külföldi támogatóik is, továbbá egy jelentősebb mecénásuk, akinek köszönhetően nyolc családot is tudnak támogatni havi rendszerességgel.

Elkészült közben a vacsora, aminek remek illata van. Fekete Zsófia volt most is a főzés koordinátora. Zsófi gyógypedagógus végzettségű, de egy ideje szakácsként dolgozik a saját vegán éttermében. Zolihoz és Dávidhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy az ételhez való jog alapvető emberi jog. A főzések során érdekes módon a szervezők egyik legfontosabb célja, hogy mindig olyan ételt főzzenek, amelynek elkészítésébe be tudják vonni az önkénteseket. Nagyon fontos szerepe van a közös munkának, hiszen ez adja meg a közös élményt. További fontos szempont, hogy tápláló, kalóriában gazdag, húsos, meleg ételeket készítsenek, gyorsan romló összetevők nélkül. Az adományokon túl, az önkéntesek is mindig hoznak alapanyagokat, de ha valamire még szükségük volna, a közösségi oldalakat használva könnyedén elérik egymást.

A hajléktalanság megszüntethető?

Amikor a végső célokról kérdezem Zolit, egyértelmű a válasza: ne legyen éhezés. Évi nyolcmillió tonnányi ételt dobunk ki Magyarországon. Ahhoz, hogy ekkora mennyiségű élelmiszer eljusson az arra rászorulókhoz, állami támogatásra, magasabb szintű összefogásra és együtt gondolkodásra lenne szükség, de Zoli rendületlenül bízik abban, hogy az alulról szerveződő kezdeményezésük előbb-utóbb példaértékű lesz a döntéshozók számára. „A legvégső célunk pedig az, hogy ne kelljen embereknek az utcán élni. Ezért szeretnénk a jövőben olyan közösségekkel, intézményekkel közösen dolgozni, akiknek a hajléktalanság megszüntetése a célja. Viszont azt is tudjuk, hogy ez belátható időn belül nem lehetséges. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a hajléktalanság egy olyan létforma, amely mindig jelen volt, és sajnos még hosszú ideig jelen lesz az emberiség történetében, és ebből az egész társadalomnak a legjobbat kell kihoznia odafigyeléssel és tettekkel.” 

Nehezen tudom eldönteni, hogy a communication error felirat a számítógép képernyőjén vagy a férfiak és nők közötti kommunikáció során villan-e fel gyakrabban. De amíg a gép egyértelműen jelzi, hogy probléma van a kapcsolódásban, addig a dialógusokban ezt nem mindig vállaljuk föl nyíltan, ebből pedig mindennapos játszmák, sőt olykor végzetes hibák is kerekedhetnek.

Másik bolygóról?

Az eredeti marslakók és vénuszlakók, azaz ősapáink és ősanyáink azért értették meg egymást jobban, mint mi, mert tisztában voltak azzal a „ténnyel”, hogy más bolygóról származnak – írja John Gray "A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek" című könyvében. Manapság viszont a férfiak és a nők is elfeledkeztek eltérő származásukról, és meg vannak győződve, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Elmélete elsősorban a nőkre hárítja a felelősséget, azzal, hogy önbizalomhiányuk miatt (ami nyilván vénuszi hagyaték) az egyértelmű közlés helyett mindig indirekt kommunikáció mögé bújnak, és ezzel megzavarják a másik nemet. Erre építenek a női magazinok is tanácsadó rovataikban: Kerüld a „Drágám, nem feledkeztél meg valamiről?” – jellegű mondatokat, és használd helyette a „Vidd le a szemetet, mert mindig elfelejted, és ez a te feladatod!”-at. A házisárkány közkedveltebb állatfaj volna a szelíd galambnál!

„Én utaltam rá”

Eric Berne "Emberi játszmák" című könyve szerint mindenkiben, tehát féfiakban és nőkben egyaránt három féle énállapot létezik. Azt mondja, ezek határozzák meg az ember társas kapcsolatait. Van egy felnőtt, egy szülői és egy gyermeki éned. Ezért, amikor megkérnek, hogy vidd le a szemetet, előjönnek belőled a gyerekkori emlékek, és már csak dacból sem engedelmeskedsz, mintha a szülőkkel szemben tanúsítanál engedetlenséget. Mindig játszmázunk.

Egy skót feminista nyelvész, Deborah Cameron is megkérdőjelezi könyvében (The Myth of Mars and Venus) Gray feltevését. Azt mondja, hogy maximum az autistákra jellemző – mivel mások gondolataival, érzéseivel nem tudnak azonosulni –, hogy nem képesek következtetéseket levonni a más által mondott információkból és összerakni belőle egy épkézláb gondolatot, megérteni a mondat mögött húzódó szándékot, tekintve, hogy ez alapvető kommunikációs készség és létezik non-verbális kommunikáció is.

Rögtön hoz is egy példát az egyik ismerőse életéből: a család minden este leül az asztalhoz, hogy együtt költsék el a vacsorát. Az apa ilyenkor ránéz a tányérra, és felteszi a kérdést: „Van itthon ketchup?” Gray elmélete alapján (amit kizárólag a nőkre vetített ki) ez egy indirekt kérdés, amely csak információszerzésre irányul. Nincs mögötte konkrét kérés. Míg Deborah szerint ez egy nyilvánvánvaló kérés – és az ismerőse is ezt támasztotta alá –, ami arra irányul, hogy hozzon neki ketchupot. A felesége ilyenkor felugrik, térül-fordul, és hozza a ketchupot. De ha a lánya teszi fel ugyanezt a kérdést, az anya teljesen máshogy reagál: „Igen, kedvesem, ott van a szekrényben.” Úgy tesz, mintha a lánya csak azután érdeklődne, hogy ténylegesen fellelhető-e ketchup a házban.

Tehát inkább taktikai jellegű a félreértés, nem pedig valódi. Lássuk be, ha ezt lefordítjuk a férfiak vs. nők tengelyre, annyit tesz, hogy a nők feldobják a magas labdát (mert legtöbbször nem egyértelműen fogalmaznak), a férfiak pedig, noha tisztában vannak azzal, hogy mit kell érteni a mondataikon, ezt kihasználják, és autistát játszanak.

Nemek harca

A nők szerint a férfiaknál gyakori, hogy a konkrét elutasító NEM helyett inkább a „lehet”-re, a „még nem tudom”-ra hivatkoznak. Az ilyen típus, ha elhívják valahova és nincsen kedve hozzá, általában nem mondja azt – tisztelet a kivételnek –, hogy „NEM. Nincsen kedvem hozzá.” Hanem: „Hát még meggondolom. Nagyon sok elintéznivalóm van.”

Végül is ezt hívják diszkréciónak. Nyilván, ha elhívnak valahová, azt remélik, hogy elmész. Te pedig azzal, hogy nem egyből NEM-mel válaszolsz, kifejezed, hogy tudod ezt, és nem akarod megbántani, de valószínűleg nem fogsz elmenni a programra.

Persze azzal tisztában kell lenni, hogy a nyelv, akárhogy is nézzük, nem telepátia. Így, ha nem vagy egyértelmű, nem várhatod el mástól, hogy százszázalékosan megértsen, még akkor sem, ha az adott esetben elvárható lenne.

A nem elleni erőszak

Vannak helyzetek, amikor egy nemen sokkal több múlik, amikor nem csupán arról szól a fáma, hogy ki hozza az asztalhoz a ketchupot. Takarózhatunk ugyan kommunikációs hibával, de a szavainkért és a tetteinkért egyszer vállalnunk kell a felelősséget. Az erőszakot elkövető férfi nem mutogathat a nőre azzal, hogy „vessen magára, minek öltözött így, csókolta meg és vezette félre a férfit”. Ki látott már olyat, hogy valakit, miután felkapott valamit az áruházban, és beállt vele a pénztár előtti sorba, majd meggondolta magát és kiállt, a biztonsági őr karon ragad és kényszeríti, hogy ha egyszer beállt a sorba, ne lépjen vissza?

Egy kanadai egyetemen 1999-ben két lány egy fiú hallgatóval szemben feljelentést tett nemi erőszak miatt. A lényegi kérdés – ami önmagában véve is megkérdőjelezhető – arra irányult, hogy vajon a nő erőszakot megelőző viselkedését a férfi tekinthette-e a szexuális aktusba való beleegyezésnek. A bírónő azon az állásponton volt, hogy egy férfi és egy nő különböző módon szocializálódik, tehát adott jeleket különböző módon értelmeznek. Magyarul a sértett hibája, hogy zavaros volt, és vállalnia kell a következményeket. A fiú azzal védekezett, hogy nem hagyta el a lány száját a nem: „Ne csináld! Nem akarom! ” Az „erőszakmegelőző programokon” is arra tanítják a lányokat, hogy ilyen esetekben csak szimplán mondják azt, hogy: nem. Nem kell túlragozni. Nem kell magyarázkodni.

Ezzel szemben végeztek egy kutatást: néhány nőt – aki sosem hallott az erőszakmegelőző programon oktatottakról – megkérdeztek arról, hogy miként hárítják el a férfi közeledését. A legtöbben azt válaszolták, hogy sosem mondják egyértelműen ki, hogy nem, mert az felbosszantja a férfit, és erőszakossá teszi. Inkább kitalálnak indokokat, hogy a férfiak ne magukat okolják, és tompítsák az elutasítottságból fakadó esetleges agressziót.

Kaliforniában a „Yes means yes” kampány részeként már hatályban van egy jogszabály – New York államban is be akarják vezetni –, hogy az adott egyetem tanulói szexuális kapcsolatot csak abban az esetben létesíthetnek egymással, ha mindkét fél egy megerősített, világos, kétségtelen, saját elhatározásból származó szándéknyilatkozattal kifejezi azt. Szóval egy elhangzó yes kell hozzá. Nem túl életszerű megoldás, utólag pedig igen nehezen ellenőrizhető, hogy intim helyzetekben valóban elhangzott-e a kívánt szó.

Végül is eljutottunk a varázsszóhoz, amely meghatározott helyen, helyzetben és időben a szabad döntést és a teljes önátadást is jelenti egyben, azzal a szándékkal, hogy a kommunikációs hibák feloldhatók. Szerencsés esetben ez az igen nemcsak a szexre vonatkozik, és az oltár előtt hangzik el. (a szerk.)

Az újszülött babák gerince még egyenes, a természetes görbületek a mozgásfejlődési stádiumokkal (fejemelés, gurulás, kúszás-mászás, felülés, állás) párhuzamosan fejlődnek. A gerincoszlop élettani görbületei felelősek azért, hogy a gerinc rugalmasabb legyen és egyenletesen viselhesse a test terheit. A megfelelő erősségű törzsizomzat elengedhetetlen ahhoz, hogy a testtartás jó legyen.

Napjainkban egyre többször tapasztaljuk a gyermekkori gerincproblémákat. A legenyhébb tartási rendellenességet hanyagtartásnak hívjuk. Ez esetben, ha rászólunk a gyermekre, korrigálni képes a testtartását addig, ameddig el nem fárad. Ha rögzül ez a rossz szokás, akár gerincferdüléshez is vezethet.

Hogyan ismerhető fel a hanyagtartás?

A vállak előreesnek, a fej lóg és a lapockák egymástól eltávolodnak. A helytelen testtartás megállapítására a szakemberek egy egyszerű vizsgálatot, a Matthias-féle tartáspróbát használják. A gyermeknek álló helyzetben, behunyt szemmel előre kell emelni a karját, és fél percig így kell maradnia. Ha ez idő alatt a kisgyermek végig tartani tudja a felvett testhelyzetet és nem dől ki, az azt jelzi, hogy a hát-, a has- és a nyakizmai kellően fejlettek.

Ha a felsőteste hátrabillen, a vállai előreesnek és a medencéje is előrebillen, az a hanyagtartás jele. Súlyos esetben a gyerek már a kiindulási pozíciót sem tudja felvenni.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek?

Mint minden területen, itt is a legfontosabb a megelőzés. Miután a felmérések szerint az óvodáskorúak 65 százaléka helytelenül tartja a testét, már ebben a korban érdemes játékos gerinctornában részesíteni őket. A kötelezővé tett mindennapos testnevelés sokat segíthet a prevencióban. A kialakult hanyagtartást rendszeres gyógytornával kezelhetjük, javíthatjuk. A torna során a gyermeknek nemcsak a hátizmait, hanem a hasizmokat, a nyak izmait és a medence körüli izmokat is erősíteni, illetve nyújtani kell.

Játékos gerinctorna gyakorlatok

• gurulás gyakorlása: földön fekve, karok magastartás­ban, gurulás mindkét irányban úgy, hogy a lábak és a karok nyújtva maradjanak
• kúszás gyakorlása: utánozzuk a katonákat, ahogy kúsznak a földön!
• „repülő”: hason fekve, karok oldalsó középtartásban a földön, majd a földtől felemelni a karokat
• „hintaló”: hason fekve mindkét kart felemelni, majd az összetett lábakat is, végül ringatózás, mint egy hintaló
• „cicahát”, „kutyahát”: négykézláb helyzetben törzs homorítás, domborítás
• „ingaóra”: terpeszállásban törzsdöntés jobbra-balra
• „kosár a fejen”: képzeletbeli kosarat felrakni a fejre, majd magastartásban sétálni a tér minden irányába.
• „madárka”: összegombócodva guggolni, mint a madár a fészkében, majd felállni, a madár szárnycsapásait utánozni. 

Az időjárástól némileg elvonatkoztatva ismerős lehet az a helyzet is, amikor egy régi baráttal találkozva és beszélgetésbe elegyedve azon kapjuk magunkat, hogy panaszainkkal éppen túllicitáljuk egymást. Az időjárás valószínűleg itt is szóba kerül („Kibírhatatlan ez a meleg!” „Milyen lehangoló ez a ködös, esős idő!” „Szét fogunk fagyni ebben a hidegben!”), majd következnek a munkahelyi, erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányával, az egészségi állapotunkkal, a gyermekeink magatartásával, a házastársunk figyelmetlenségével, az anyósunk „minden lében kanál” mivoltával, illetve a mai fiatalok tiszteletlenségével kapcsolatos panaszaink.

Miért élünk panaszáradatban?

A negatív történések túlzott kidomborításának és az ebből következő megállíthatatlan panaszáradatnak igencsak romboló következményei vannak a testi-lelki egészségre nézve. A panaszkodás gyengíti az immunrendszer működését, a sérelmekre és a bosszúságokra való fókuszálás és az azokon való rágódás megnehezíti a nehézségekből kivezető út megtalálását, illetve a kapcsolatainkra is negatív hatást gyakorol, hiszen senki sem kedveli igazán a megkeseredett emberek társaságát, akik folyton saját nyomorúságukkal és áldozatszerepükkel vannak elfoglalva. Emellett a szüntelenül panaszkodó, a sérelmeiket állandóan felhánytorgató és azon rágódó embereknek a megbocsátás területén is problémáik adódnak, ami szintén megnehezíti a körülöttük élőkhöz való harmonikus kapcsolódást.

Számtalan hátránya ellenére mégis gyakran folyamodunk a panaszkodás eszközéhez. Mi lehet az oka ennek? A jelenség gyökereit keresve kénytelenek vagyunk ráébredni, hogy bármennyire szörnyű is folyamatosan bíráló, kritikus és negatív szemléletmóddal tekinteni a környezetünkre és a körülményeinkre, végső soron tehát az életünkre, ez a fajta látásmód olyan pszichés előnyökkel is kecsegtet, amelyekről igencsak nehéz lemondani. A kudarctól, illetve a szégyentől való félelem gyakran arra sarkall, hogy a körülményeket, valamint másokat okoljunk a szenvedéseinkért, és azt gondoljuk, mi magunk csupán áldozatok vagyunk, így nem kell felelősséget vállalnunk az életünkért és az esetleges sikertelenségekért. Emellett extra figyelmet, szeretetet és törődést is bezsebelhetünk azoktól, akik hajlandóak végighallgatni a szenvedéseink történetét.

Persze ezek az előnyök csak rövid távon érvényesülnek, hiszen a siker elérésének a kulcsa nem a kudarc elől való menekülésben rejlik, hanem abban, hogy érett felnőttként felelősséget vállalunk a tetteinkért, és azt is tudjuk, hogy a panaszkodás nemhogy erősíti, hanem gyengíti a szociális hálónkat.

Sirámok helyett

Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni azt is, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy a vele történt jó és rossz eseményeket megossza a számára fontos személyekkel, akik megértően meghallgatják, akikre minden körülmények között számíthat, és akik segítenek neki a történtekkel kapcsolatos érzelmeit kimondani és feldolgozni. Keresztény emberként a negatív események feldolgozásában nagy segítségünkre lehet az Istennel való kapcsoltunk is, akinek imában kiönthetjük a szívünket, és megoszthatjuk vele mindazokat a dolgokat, amelyek bántanak vagy nyomasztanak bennünket. Ahogyan Kis Médea a doktori munkájában felhívja rá a figyelmet, a Bibliában remek példaként szolgálnak erre a Zsoltárok, amelyekben Dávid király részletesen ecseteli a szenvedéseit és sérelmeit, az ezekhez kapcsolódó érzelmeit és kéréseit, ugyanakkor nem feledkezik meg a saját felelősségéről sem, végül a panaszének Isten magasztalásába és dicsőítésébe fordul át. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hálát, a megbecsülést és a köszönetet nem csupán ebben a kontextusban érdemes kifejezni, hanem a családtagjaink, a barátaink felé is.

A panaszkodás tehát nem ott kezdődik, hogy megosztjuk a másikkal a fájdalmainkat, hanem amikor elkezdünk rágódni a velünk történt eseményeken és sérelmeken, s egyszerűen képtelenek vagyunk szabadulni a történések negatív értelmezésétől, mindenben csak a hibát és a hiányt látjuk, s ezzel a szemléletmóddal viszonyulunk az egész élethez.

Veszteségből nyereség

A kritikus szituációkban sokat segíthet, ha elsajátítjuk az előnykovácsolás művészetét, vagyis az erőforrásokra építő szemléletmódot.

Érdemes végiggondolni, hogy mik azok az esetleges előnyök, amelyekre szert tettünk a nehéz helyzet átélésekor. Lehetséges, hogy felismertünk vagy megtanultunk valamit saját magunkkal vagy a környezetünkkel kapcsolatban. Esetleg közelebb kerültünk a családtagjainkhoz, barátainkhoz, Istenhez, megnőtt az önbizalmunk, megerősödött a hitünk, megváltozott az élethez való hozzáállásunk vagy kitágult a világunk azáltal, hogy egy új területen kellett megoldásokat keresnünk. A probléma elleni küzdelem során talán új embereket ismertünk meg, akikkel szabadon beszélhettünk a gondjainkról és az ezekkel kapcsolatos érzéseinkről vagy olyan erőforrásokra és tulajdonságokra bukkantunk magunkban, amiről nem is hittük, hogy bennünk rejlenek.

Bárhogyan legyen is, soha ne feledjük, hogy a változások, a kihívások és a nehézségek nem a mi bosszantásunkra esküdtek össze, sokkal inkább a fejlődésünk eszközei. Ugyanakkor az sem biztos, hogy mindig mindenáron megoldásokat kell keresnünk rájuk, néha csak meg kell élnünk a pillanatot és észrevennünk, hogy az idő milyen remekül megoldja, gyógyítja őket. 

Mindenképpen pozitívan

„Soha nem gondoltam úgy, hogy le kellene tagadnunk a bosszúságot, a fájdalmat vagy a gonoszságot – csak sokkal könnyebb, ha jókedvűen vágunk neki az ismeretlennek.” – írja Eleanor Porter a népszerű Pollyanna (Az élet játéka / Az öröm játéka örök) regények szerzője, amelyeknek a főszereplője egy kislány, aki egy játékot játszik. Ennek a lényege, hogy minden helyzetben találni kell valamit, aminek örülhetünk. Minél nehezebb kihívások elé állít az élet, annál izgalmasabb a játék, hiszen annál nehezebb megtalálni azt az apró dolgot, amiért hálásak lehetünk. Az életigenlő kislány történetében a játék úgy kezdődik, hogy igen szegény lévén missziós csomagot kap karácsonyra, amiben a várva várt baba helyett csupán mankó van. Ő azonban nem keseredik el, megkeresi, hogy ebben a helyzetben mi az, aminek örülhetne, így hálát ad azért, hogy nincs szüksége a mankókra. A későbbiekben persze az élet számos olyan eseményt sodor elé, amelyek megnehezítik a játékát, mint például az édesapja halála, de ő nem adja fel a pozitív szemléletmódot.

Jókai is írhatta volna

Márpedig ők csak tudják. Az Eötvös Cirkusz gyökerénél Jókai-regényekbe illő legendába botlunk. Kitagadott báró, lányszöktetés – és egy káprázatos szépségű cseh műlovarnő képezik a történet főbb pilléreit. Már ha nem helyesebb sátorrudakról szólnunk. Az Eötvös család dunaszentgyörgyi ágának regényes képzeletű sarja, Eötvös Ferencz ugyanis ez utóbbiakra cserélte föl a családi kúria biztos oszlopsorait.

„A családi legendárium életben tartotta a kadét emlékét, csakhogy a papírok többsége elkallódott az idők viharaiban. Amit tudunk: házasságukból három gyermek született, de csak egyikük érte meg a felnőttkort. Ő volt Eötvös Nándor Aladár, cirkuszalapító ősünk. Eötvös Ferencz eltűnésének körülményeit homály fedi: föltehetőleg baleset vagy bűncselekmény áldozata lett, mialatt a családi cirkusz ügyében utazgatott” – avat be az eredetmondába Eötvös Loránd cirkuszigazgató, Hortobágyi Károly-díjas zsonglőr, akit szülei a nagy hírű rokon, báró Eötvös Loránd fizikus tiszteletére ajándékoztak meg a név rövid o-s változatával. „Pár éve sikerült megtalálnom a kadét szüleinek föltételezett sírját Dunaszentgyörgyön. Nem volt egyszerű feladat, minthogy a család kitagadta, és még életében halottnak nyilváníttatták a renitens fiút. Az anyakönyvi bejegyzések így meglehetősen kuszák.”

A család mindazonáltal a cirkuszvilág báróival és hercegeivel is dinasztikus kapcsolatokat ápol. Loránd édesanyja, Marika a Kraj famíliából, felesége, Adrienn a Wertheim cirkuszcsaládból való. Édesapja, Eötvös József testvérei révén rokonságban állnak a fél cirkuszi társadalommal: Richterek, Donnertok, Picardok nevei sorjáznak a családfa ágbogain.

„Privát ember nem is képzeli, mennyire nehéz ebben a zárt világban feleséget találni! Előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy vannak közös fölmenőink.”

Nem csoda, hogy Loránd nem hagyta annyiban, amikor végre egymásra találtak Adriennel. Bár a menyasszony atyja annak rendje s módja szerint kiátkozással fenyegette leányát a frigy tervének hallatán, a családi tradíció szerencsére erre az esetre is kész forgatókönyvet kínált: Loránd megszöktette kedvesét. Titkos esküvő Esztergomban, párizsi nászutazás inkognitóban – minden adott volt a családi legendárium fordulatos fejezetekkel való kibővítéséhez.

Kocsin és sátorban

A cirkuszi létforma egyszerre jelenti a benne élők szakmai és magánéletét. Itt nem létezik munka-, illetve szabadidő, és a személyes nézeteltéréseket is hamar tisztázni kell, hacsak nem akarják veszélybe sodorni az előadás és egymás biztonságát. A feladatok aszerint oszlanak meg, ki miben jártas: a bohóc és a zsonglőr „civilben” sátormester és műszaki vezető, mások a kasszáért és a reklámért felelnek, a légtornász kosztümöt tervez az idomárnak, a tűzmágus pedig alkalmasint a koreográfiához ad javaslatokat. „Olyasmiket, hogy valaki privát konfliktusokat vigyen be a számába, csak az írói képzelet talál ki – vélekedik Loránd. – Senki sem kockáztatná a másik épségét, de még kellékeinek vagy állatainak biztonságát sem. Ha baj adódik, mindenki tudja a dolgát, és szó nélkül segít. Aligha véletlen, hogy a cirkuszt II. János Pál és XVI. Benedek pápa is az összefogás és a kölcsönös tisztelet példájaként állította az emberiség elé. Ötéves voltam, amikor családunk fölléphetett II. János Pál előtt. Édesanyám hetekig gyakoroltatta velem, hogyan kell tisztelettudóan megcsókolni a gyűrűjét. Csakhogy a pápa fölborította az etikettet: ahogy meghajoltam a kézcsókhoz, magához vont, és ő csókolta meg a homlokomat. Életre szóló pillanat volt!”

Özv. Eötvös Nándornét Elza néniként tartják számon a cirkuszi szakmában. A legutóbbi műsorfüzetben a nagymama megnevezés szerepel neve mellett, ami azonban inkább csak megszokás dolga. Elza néni ugyanis immár az ötödik Eötvös-generáció: Christopher, Lorienn és Larissza felvigyázójaként veszi ki a részét a nevelési feladatokból, és be-bekukkant a sátorba: megtelt-e a lelátó, kinek hogy megy a száma. Anyacsászárnőként rajta tartja a szemét a dolgokon. 98 évével alighanem rekorder a lakókocsis világjárók között.

Csak néhány lélegzetelállító pillanat

Elza nénit az Eötvös Cirkusz hőskorában légtornászként köszöntötte a tapsorkán. Nagy idők tanúja: akkoriban az artisták még a sátrat is maguk varrták. Mindennapos dolog volt, hogy két település közt poroszkálva az artisták egyik keze a gyeplőt, másik a fakanalat tartotta, miközben a dülöngélő fakocsiban önfeledten birkóztak a jövendő művésznemzedék reménységei. „A cirkuszban csak a körülmények változnak, a lényeg azonban változatlan, és ez az örök varázslat! A mi időnkben is voltak csoportszámok, állatidomítás, egyensúlyszám és bohóctréfa. Nincs új a nap alatt, hiszen az emberi ügyesség és lelemény akkor is a határokat feszegette. Persze a maiak már el sem tudják képzelni, milyen volt, amikor befagyott a víz a kocsiban. De azért mind fölneveltük a gyerekeinket – én magam is hetet –, és mindből derék, dolgos ember vált. Amikor egyik napról a másikra mindenünket elvitte az államosítás, akkor is talpra álltunk. Muszáj volt. Ez volt az életünk.

Ilyen csillogásról, ami most fogadja a publikumot, álmodni sem mertünk.”

Miután az Eötvös Tibor által igazgatott cirkusz beszüntette működését, a két Eötvös-testvér, Susy és Loránd 2010-ben átvette a családi intézmény vezetését – s vele a kilenc évtizedes tradíció felelősségét.

„Elődeink nyomdokaiba lépve, több mint két és fél évszázados családi tradíció örököseiként abban a hitben indítottuk újra az Eötvös Cirkuszt, hogy hivatásunk, a manézs művészete egyedülálló felelősséget ró ránk. Dolgunk se több, se kevesebb, mint amiért őseink dacoltak sárral-faggyal: hogy amint kigyulladnak a fények a porond bűvös körében, elvezessük a publikumot a káprázatok és a határtalan lehetőségek világába. Ahogyan déd- és nagyszüleink tették: az Eötvös Cirkusz a XXI. században is a cirkuszművészet legjavát hozza el évről évre. A körülmények rengeteget változtak az évek alatt, de az elvárás ugyanez maradt. Kockázatosabb és jóval kimerítőbb dolog egy egész cirkusz igazgatása, mint hogyha a saját számunkkal járnánk a világot. De amikor megtelik a sátor, és önfeledt emberek ülik körül a manézst, várva a csodára, az olyan fölemelő érzés, amiért megéri vállalni a nehézségeket." 

Csupán egy ponyvából vont sátorkupola, csupán a fűrészpor, csak a fények, a mozdulatok, pár lélegzetelállító pillanat – ennyiben is összefoglalható a cirkusz varázslata. Mi egyéb volna a magyarázat a cirkuszművészet évezredes diadalútjára?

Szerelem és világjárás

1892 tavaszán egy cseh cirkuszdinasztia, a Winiczky család Magyarországra utazott vándorcirkuszával. A család gyönyörű szép büszkesége, Johanna műlovarnőként kápráztatta el a nagyérdemű közönséget. Egyik előadásukon egy nemesi származású ifjú, báró Eötvös Ferencz is belépőt váltott a cirkuszba. Az ifjú arisztokrata és a cirkuszos leány egymásba szerettek. Ferencz szülei nem fogadták el eme rangon aluli frigyet, ám mit volt mit tenni: a szerelem erősebbnek bizonyult a szülői akaratnál. A fiatalok titokban összeházasodtak, és Ferencz útra kelt a Winiczky cirkusszal. Eleinte ügyintézőként hasznosította magát, később pedig drótkötél-egyensúlyozóként lépett fel. Házasságukból született 1894-ben Eötvös Nándor Aladár. Ő alapította meg 1920-ban az Eötvös Cirkuszt, amely egészen 1964-ig megszakítás nélkül működött.

Öt fiú és hét leánygyermeke közül a legidősebb és leghíresebb a világhírű zenebohóc, Eötvös Gábor Jászai-díjas Érdemes művész, a Magyar Köztársaság csillagrend kitüntetettje volt, aki az immár szállóigévé vált „Van mááásik” című produkciójával szórakoztatta több generáció gyerekeit.

Tehetségét a világ legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin is elismerte. Fia, ifj. Gábor, a szintén Jászai-díjas zenebohóc apjához méltóan adja elő a tőle örökölt híres zeneszámot. Kisebbik fia, Tibor lányával, Chilyvel 1993-ban újraalapította az Eötvös Cirkuszt, amely éveken keresztül sikert sikerre halmozott. Nándor másik fia, Eötvös György, fantasztikus vízilószámmal szerzett hírnevet. Fia a víziló hátán ugrott szaltót. Nándor hatodik gyermeke, Eötvös József lánytestvéreivel: Évával, Katalinnal, Cecíliával és Edittel, majd később családjával a világ számos nagy cirkuszában lépett fel. A magyaros temperamentumú csoportzsonglőrt lánytestvéreivel, a gumiasztal-akrobata számot pedig feleségével, Krei Máriával és öccsével, Nándorral adta elő.

1979-ben a Vatikánban is felléptek. II. János Pál Pápa személyesen gratulált nekik.

Eötvös József gyermekei 2010-ben vették át az Eötvös Cirkusz igazgatását.

A cirkusz: ünnep. Az emberi korlátok legyőzésének átszellemült szertartása. Az emberi teljesítmény: a koncentráció, a felkészültség és a tudás örömünnepe. Eufória, amely fölébe emel a hétköznapok szürkeségének. Olyan élmény, amelyet semmi egyéb nem helyettesíthet.

„A kerékpáros túra után visszautaztam Ljubljanába, hogy lediplomázzak, majd azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő lépés az életben. Juli akkoriban költözött Madridból Budapestre, a Fogasházban volt egy kis stúdiója, ahol dolgozhatott. Szólt, hogy van nekem is ott egy hely, menjek, ha úgy gondolom. Már az egyetem alatt volt egy kis vállalkozásom, táskákat és egyéb kiegészítőket csináltam, így odaköltöztem, hogy a Fogasházban folytassam a munkát” – mesél Neza a kezdetekről. A két lány egy műhelyben dolgozott, majd egy napon eldöntötték, hogy kéne valamit csinálni közösen.

Az első projekt az a hátizsák volt, ami azóta is a Blind Chic kollekciók alapja. Juli elmondása szerint „az első darab – Wolf néven – katonai sátraknál alkalmazott waxolt vászonból készült táska volt, amely 2011 novemberére készült el sok tervezés és tesztelés után. A »biciklifüggőségünk« miatt olyan hátizsákot akartunk készíteni, ami a nyeregből leszállva is jól illeszkedik a városi környezetbe, nem pedig hi-tech szabadidős anyagokat használó, sportruházatot kívánó kiegészítő, így bárki viselheti. Ugyanakkor fontos szempont volt a funkcionalitás, valamint az, hogy időjárásálló anyagokból készüljön.”

Juli és Neza mondhatni csak kíváncsiságból készítették el a táskát, ki akarták próbálni, mi történik, ha bedobják a közösbe a biciklizés és a tervezés iránt érzett szerelmüket.

Kép

Kép: Páczai Tamás

„Nem volt anyagi lehetőségünk és csapatunk sem arra, hogy évek munkájával bevezessünk a piacra egy új márkát, így tényleg csak buli volt az egész, hiszen két varrógéppel és néhány használt katonai hátizsákból mentett anyaggal indultunk.”

Készítettek egy rövid videót az Andrássy úton és néhány fényképet (ezeket Neza fotózta, azóta is ő készíti a Blind Chic kampányfotóit), majd elküldték egy kerékpáros blognak, akik posztolták az anyagot: „Nézzétek meg, srácok, ezt az új magyar hátizsákot!”. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a hír a legnagyobb nemzetközi designer és kerékpáros blogokon, weboldalakon. Azonnal és folyamatosan érkeztek a megrendelések úgy, hogy Juli és Neza kezében mindössze néhány prototípus volt. „Nagyon meglepődtünk, hogy mennyi üzlet keresett meg minket, semmilyen szinten nem voltunk felkészülve a gyártásra. Nagyon sokat vissza kellett utasítanunk, volt olyan megrendelő, aki egyszerre 300 darabot akart két héten belül.”

Kalandos időszak kezdődött ezután a Blind Chic életében, hiszen a semmiből és mondhatni azonnal kellett kialakítani az évi több száz darabos rendeléseket kiszolgáló feltételeket. Sokat tanultak az útközben elkövetett hibákból is – nem tudták az összes anyagot itthon beszerezni, a táskák kialakítása is folyamatos evolúción ment át, amelynek során teljes mértékben figyelembe vették és veszik a vásárlók tapasztalatait –, a megrendelők pedig türelmesen álltak a helyzetükhöz. „Méterről méterre fejlődtünk, ahogy jöttek a megrendelések, úgy tudtunk egyre több anyagot vásárolni, ugyanis előre fizettek, nagyon szerencsések voltunk” – mondja Neza.

Kép

Kép: Blind Chic

Öt év alatt hosszú utat járt be a Blind Chic, jelenleg a világ számos országában árulják a táskáikat, olyan helyeken is, mint Peru, Dél-Afrika vagy Japán. A legnagyobb piacuk Németország, Magyarországon pedig mostanában kezdenek bekerülni a divat vérkeringésébe.

„A táskáink egyik legfontosabb jellemzője a lecsavarható tető, amivel a méretét szabályozhatjuk, ezt az ötletet a biciklisfutárok táskáitól kölcsönöztük. Úgy alakult, hogy a Blind Chic a városi fiatalok körében divatos és népszerű, nem csak kerékpárosok használják.”

(Vesmás Juli és Neza Peterca 2019-ben eladta a Blind Chic céget – a szerk.) 

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Tudatomba időnként olyan élességgel hasít egy-egy akkori jelenet, mintha dobócsillag állna bele a homlokomba.

A tanár-figurák a mai napig félisten-szobrokként álldogálnak belső világom hátterében. Ott volt alsó tagozatos tanárnénink, Szigor néni, aki az ultrahanghoz hasonlóan irritáló, mindent betöltő visításaival ért el halálosan zsibbasztó hatást. Ott volt aztán Töri bá: aki rossz fát tett a tűzre, annak ki kellett menni a terem elejére, „bedőlni”, azaz megfogni a saját bokáját, és ekkor a harminconéves, jó erőben lévő fiatalember erőteljesen farba rúgta az illetőt. Ott volt a magyartanárnő, Tupír, aki mintha egy rokokó filmből szökött volna páncélozott melltartóival, maszkszerű, lisztesrózsaszín sminkjével, ráncos arcbőrével, feketelepke szempilláival és bölcsességnek szánt, kásás butaságaival.

A napközi fölött az agresszív Erzsók uralkodott, akinek „cs”-közeli „t”-betűi most is fülembe csengenek. A másik „napejos” tanerő a szétfolyó idomú, zsíros hajú Büzike volt, aki alkohollal elegy ápolatlanság-szagban úszott, és az sem érdekelte, ha a fején táncolunk. Ott volt azonban a mindig rikítóra kifestett, délies szépségű, olajbarna bőrű Carmen tanárnő, aki énekre és zongorára tanított – gondosan vasalt, rakott szoknyája minden lebbenésére mintha perzselő szellő legyintett volna meg. Másik énektanárom és énekkar-vezetőm, Klári néni finom, elegáns kedvességével, gyönyörűen ráncos alma-arcával bűvölt el. Most, így, kívülről végignézve akár fura alakok panoptikumának is tűnhet ez a tanári kar, és még nem is teljes a paletta...

Mai fejemmel végiggondolva bizony nem sok értelmes pedagógiai koncepcióval találkoztam a késő-szocialista rezsim eme furcsa purgatóriu­mában.

Leginkább azt tanultuk meg, miként lehet kijátszani a hitelesnek nem tűnő tekintélyt, összeröhögni a tanárhátak mögött, pusmogva őrizni magánvéleményünket, és külön bejáratú menedékeket létrehozni a Georgi Dimitrov Általános Iskola vécéjében vagy a Nagyrét bokrai közt, ahova sétálni vagy tornázni vittek, esetleg a terem végében, ahol én rendszerint olvastam.

A padok alatt mohikánok kúsztak, a tábla mögötti rejtekajtón szökött fegyencek közlekedtek, az udvar fái mögött kockás szoknyás skót felkelők bújtak, a csatorna aknájában pedig lázadó vendée-i parasztok ütöttek tanyát... Gyermekkorom tehát csak felerészt zajlott a suli falai között, gyakorta az órák során is Dickens, Cooper, Walter Scott, Verne vagy Hugo regényeiben mozogtam inkább!

Az irodalom lövészárkába húzódva éltem túl a valóságot.

Végre itt a meleg, nyárias idő, egymás után nyitnak ki a fővárosi strandok. A csalad.hu összegyűjtötte azt az ötöt, amely a legmegfelelőbb családok számára.

A főváros egyik kedvelt strandjának előnye, hogy nem zsúfolt, hiszen óriási területet lehet igénybe venni, hátrányként pedig csak annyi róható fel, hogy kiesik a központból, HÉV-vel érdemes megközelíteni. Legutóbb 2000-ben modernizálták, ekkor hozták létre az élménymedencét, amely tele van a kényelmet biztosító elemekkel, például nyakzuhannyal és pezsgőztetővel, míg a gyerekmedence valódi játszóparadicsommá vált. Kedvelt a csúszdapark is, amelyben minden korosztály tagjai megtalálják a nekik való élményt: a kisebbeket a gyermekcsúszda vagy a családi csúszda várja, míg a bátrabbak a rafting-, a kamikaze és a turbócsúszdát is kipróbálhatják. A fürdő területén játszóterek és sportpályák is rendelkezésre állnak. A három évnél kisebbeknek nem kell jegyet váltani. Aki a nyáron többször is menne, érdemes beruháznia akár a 20 alkalmas bérletbe.

Palatinus Strandfürdő

A festői környezetben, a Margitszigeten lévő strand felújítása ebben az évben zajlik, de a fürdő a nyári szünetben nyitva tart. A közönség majd jövőre veheti birtokba a megújult, megszépült Palatinust. A munkálatok csak némi kellemetlenséggel járnak, például az átöltözést váltókabinokban, a ruhatárolást szekrényekben és fogasolóban biztosítják, de kabinos átöltözésre nincs lehetőség, valamint a napozó teraszok sem használhatók.

A medencékre nem vonatkozik korlátozás, a napos idő beköszöntével rengetegen veszik az irányt a csaknem száz éve működő strand felé. Itt is van élménymedence minden kényeztető funkcióval, de kedvelt a gyermek- és hullámmedence is. A csúszdapark is nagy attrakciót jelent: az óriáscsúszdákon akár egymással is versenyezhetnek a gyerekek, míg a multimédiás csúszdán zeneszó mellett, a fényjátékon ámulva lehet a vízbe csobbanni.

Dagály Termálfürdő, Strandfürdő és Uszoda

A közelben zajló építkezés miatt néhány medence bezárt, de hat így is maradt. Közülük a legizgalmasabb az élménymedence, amelyben a sodrófolyosó, a pezsgőágy vagy a tocsogós napozók használata is szórakozást jelent. Aki nemcsak a vízben szeretne mozogni, az a fitneszgépeket vagy a streetball pályát is kipróbálhatja. Sok a füves terület, ahova le lehet pakolni, és a régi nagy fák miatt árnyékos rész is bőven található. A fürdőbe 3 éves kor alatti gyerekeknek a belépés ingyenes, és vannak családi kedvezmények is.

Csillaghegyi Strandfürdő

Budapest legrégebbi strandja: már az 1800-as évek második felétől működött, a legutóbbi felújítást pedig 2000-ben végezték. A hegyoldalban épült fürdő első szintjén egy úszó- és egy strandmedence található, följebb gyerekpancsoló és napozóterület áll. Elhelyezkedése és ősfás parkja miatt egyedi a hangulata, és ehhez hasonló nyugalmat máshol nem lehet találni, aki tehát nem nyüzsgésre vágyik, annak érdemes felkeresnie. A gyermekmedencéhez csúszda is tartozik, ez teheti még változatosabbá a fürdőzést. Sportolni a focipályán, valamint a szabadtéri fitneszparkban is lehet. A fás területek árnyékot biztosítanak a család gondtalan pihenéséhez. Az sem mellékes, hogy a jegy olcsóbb, mint máshol: 1000 forint minden nap, és természetesen a három év alattiakért nem kell fizetni.

Paskál strand

Budapest legfiatalabb strandfürdője, ami 1989-ben nyílt meg, és fejlesztésén dolgoznak jelenleg is. Júliusban elkészül az új fürdőépület, de a medencék addig is használhatók. Gyermekmedencéjében a legkisebbek is kedvet kaphatnak a pancsoláshoz, hiszen lassan mélyül, és a minicsúszda is barátságos. A 14. kerületben lévő strand előnye, hogy tágas zöldfelületen lehet pihenni, napozni, és a tömeg mindig elviselhető. A sportoláshoz pályák is rendelkezésre állnak.

Diéta és folyadékpótás

A felső légúti megbetegedések mellett jelentkezhet ilyenkor hányással és hasmenéssel járó tünetegyüttes, amelynek számtalan oka lehet, bakteriális vagy vírusos bélfertőzés, paraziták jelenléte, ételmérgezés, emésztési és felszívódási zavarok, gyógyszerek mellékhatásai. Bizonyos vírusok a vékonybélbolyhok sejtjeit is károsítják, így még inkább romlik a tápanyagok felszívódásának mértéke. A betegség lefolyása is különböző súlyosságú lehet. Az étrendnek mindig alkalmazkodnia kell a gyermek aktuális állapotához. Az elsődleges szempont a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás. A legtöbb lázzal járó betegség esetén étvágytalanság is jelentkezik, szintén érdemes ilyen esetekben is a könnyen emészthetőségre és a folyadék/elektrolitpótlásra figyelnünk. Akár gyógyszertárban vásárolhatunk olyan porkeveréket is, amely ivóoldat készítéséhez való, de természetesen nem szükséges első percben az orvossághoz nyúlnunk, mi magunk is készíthetünk ehhez hasonló italokat. Célszerű ilyenkor a gyermekkel cukros teát itatni, amibe egy csipet sót is feloldottunk. Szintén szóba jöhet a limonádé, zöldségek enyhén sózott főzőleve, zsírszegény húsleves leszűrt leve. A szénsavas és rostos üdítőket kerüljük! A szigorú koplaltatás nem célunk, próbáljunk inkább többször kisebb falatokat kínálni a kis betegnek. A magas szénhidráttartalmú, zsírszegény ételek viszonylag könnyen emészthetőek, így megkezdhetjük a táplálást a főtt burgonyával, rizzsel, főtt sárgarépával, pirítóssal, ropival, kekszekkel, rántott levessel.

A reszelt alma segítheti a gyógyulást magas pektintartalmának köszönhetően, de natúr háztartási keksszel együtt kínáljuk, hogy a savasságát kompenzálja! Ha ezeket az ételeket már jól tolerálja a gyermek szervezete, elkezdhetjük bővíteni a repertoárt főtt és párolt húsokkal, zsírszegény sajttal, felvágottal, főtt tojással, banánnal. A zsíros és fűszeres ételeket, tejet, apró magvas gyümölcsöket, nassolnivalókat kerüljük el a teljes gyógyulásig!

Probiotikum vagy joghurt?

A probiotikumok közé olyan hasznos baktériumok tartoznak, amelyek képesek helyreállítani a bélflóra megfelelő egyensúlyát, támogathatják az immunrendszert, segíthetik a székrekedés kezelését, enyhíthetik a hasmenés kellemetlen tüneteit, csökkenthetik a haspuffadást és az LDL-koleszterinszintet. A probiotikumokhoz legegyszerűbben a savanyított tejtermékek fogyasztásával juthatunk. Azokat a termékeket érdemes választani, amelyeknek kedvező hatása tudományosan bizonyított. Egy tejtermék akkor nevezhető probiotikusnak, ha a két alap joghurtkultúra, a Streptococcus thermophilus és a Lactobacillus bulgaricus tejsavkultúrák tenyészete is meghatározott mennyiségben jelen vannak. Néhány márkát, amelyek megfelelnek a kritériumoknak, kiemelnek a gyártók, de attól még, hogy az nincs reklámozva, a legtöbb savanyított tejtermék probiotikus.

A megfelelő hatás eléréséhez azonban ezeket napi szinten kell fogyasztani. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor érdemes étrend-kiegészítő formájában bevinni a szervezetbe.

Tej- és grépfrútstop

Felső légúti megbetegedések esetén viszont kerüljük a tej fogyasztását, mivel elősegíti a nyák termelődését és táptalajt biztosít a kórokozók számára. A sűrű nyák elzárhatja a hörgőket, amely nehézlégzést, köhögést és rekedtséget eredményezhet.

Bizonyos élelmiszerek fogyasztása képes befolyásolni a gyógyszerek szervezetre gyakorolt hatását.

A grépfrút leve megnövelheti a gyógyszerhatóanyagok koncentrációját. Ezért nem tanácsos például antibiotikumkezelés alatt grépfrútot enni.

Amennyiben kérdések merülnek fel bennünk a gyermek megfelelő táplálásával kapcsolatban, forduljunk bizalommal szakemberhez!