Minden édesanya szeretne felelősen dönteni, és szeretne mindent megtenni a gyermekéért, de ehhez hiteles információkra, valós számokra, nem pedig riogatásra, esélylatolgatásra van szüksége. „Mielőtt bárki is prekoncepcióval vádolna a köldökvérőssejtek felhasználásával kapcsolatban, hadd szögezzem le a következőt: a köldökvérőssejtjei fantasztikus lehetőséget jelentenek a vérképző őssejt-transzplantációban, és rengeteg előnnyel rendelkeznek az egyéb forrásból származó vérképző őssejtekkel szemben.

Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy alkalmazásuk számos nehézséggel is jár, sok beteg számára nem jelentenek előnyös alternatívát, sőt, rosszabb gyógyulási esélyt kínálnak, mint más őssejtforrások”

– vallja dr. Kriván Gergely, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs osztályának főorvosa.

Mi az az őssejt?

Az őssejtek olyan osztódásra képes sejtek, amelyek még nem specializálódtak, így alkalmasak lehetnek különféle elhasználódott, károsodott, hiányzó sejtek pótlására különböző betegségekben. Az őssejtek két alapvető tulajdonsággal rendelkeznek: egyrészt életük végig megőrzik osztódási képességüket, másrészt többféle sejttípus is képződhet belőlük. Háromféle őssejtet különböztetünk meg aszerint, hogy az egyedfejlődés melyik szakaszában alakulnak ki. A legősibb őssejt, amely még bármivé tud alakulni, maga a megtermékenyített petesejt, ebből származik a szervezetet alkotó összes sejttípus. Pár nap elteltével kialakul az embriócsomó, ennek sejtjei az ún. embrionális őssejtek. Ezek még igen rugalmasak, és a méhlepény sejtjein kívül bármely sejttípus (ideértve az ivarsejteket is) létrehozására képesek. Az embrionális őssejtekből eltérő feladatokra szakosodott őssejtek alakulnak ki, ezek felelnek egy-egy szövet vagy szerv kifejlődéséért. Az emberi szervezet több mint 200 sejtfélesége az ilyen ún. szöveti őssejtekből alakul ki. Ilyen például a csontvelőben található vérképző őssejt is.

Bár sokféle kísérleti stádiumban lévő őssejtkutatás, gyógyítás zajlik a világban, ezeket egyelőre csak a remény és a csodavárás táplálja. A mindennapi klinikai gyakorlatban jelenleg egyedül a vérképző őssejtek használhatók fel vérképzőszervi betegségek esetén.

A vérképző őssejtek a csontvelőben találhatók, ezért magát a beavatkozást csontvelő-átültetésnek nevezték el. Az utóbbi évtizedben a sejtgyűjtés már elsősorban a keringő (perifériás) vérből történik, illetve egyre több átültetést végeznek a testvér- vagy idegen köldökvér-őssejtek felhasználásával, ezért nevezik ezt ma már vérképző őssejt-transzplantációnak.

Le kell-e vetetni és magánúton tároltatni a köldökzsinórvért?

Ezek után felmerül a kérdés, hogy valóban szükség van-e a saját őssejtek levételére, tárolására százezres költségekért. Kriván főorvos úr megerősíti, hogy a köldökvérőssejt transzplantációs gyakorlatában szinte sosem a saját sejtek (autológ) felhasználása történik, hanem más személyből származó (allogén) sejtek transzplantációját végzik. Vajon miért lehet ez?

Először is, a veleszületett betegségekben a saját sejtekkel nem lehet gyógyítani, mert azok genetikailag szintén hibásak, és a rosszindulatú vérképzőrendszeri betegségekben éppen az idegen sejtek által okozott immunológiai hatást használják fel a gyógyítás során.

Továbbá a születéskor levett, majd visszaadott saját őssejtek tartalmazhatják azt a genetikai hátteret, amely hozzájárult a rosszindulatú betegség kialakulásához. Ezenkívül a rosszindulatú betegségek esetében döntő szerepe van a visszaadott sejtek számának és gyors megtapadásának, a legyűjtött köldökvér-őssejtek száma pedig korlátozott. Ezért az őssejtgyűjtést a perifériás vérből a transzplantáció előtt végezik el, így akár 100-szor több őssejt gyűjthető le, mint amennyi a köldökvérben van.

A Szent László Kórházban az első hazai köldökvérőssejt-transzplantációt 2001-ben végezték gyermekben, azóta 46 betegnél történt köldökvérőssejt-átültetés. Minden transzplantációhoz más donortól kapott őssejtre volt szükség.

Saját köldökvérőssejt visszaadására Magyarországon – a magánbankokban tárolt sok tízezer minta ellenére – mindeddig nem került sor.

„Há­rom esetben végeztünk testvérdonoros köldökvérőssejt-átül­te­tést, mindhárom gyermek meggyógyult. E családi donoros transzplantációhoz a köldökvérőssejteket nem magánszolgáltató, hanem munkatársaimmal magunk vettük le, fagyasztottuk és tároltuk, a betegek számára mindig térítésmentesen” – avat be a részletekbe Kriván doktor úr.

Az őssejtek magánbankokban történő tárolásánál a legfőbb probléma az érintettek nem megfelelő tájékoztatása. „Több alkalommal transzplantációra érkező családokat kellett felvilágosítani arról, hogy gyermekük levett saját őssejtje nem használható fel genetikai betegségének gyógyítására, ezért más donort kell keresnünk. Mint a köldökvérőssejteket felhasználó legnagyobb magyarországi központ vezetőjét, szinte naponta keresnek meg telefonon, írásban vagy személyesen olyan várandós családok, akik bizonytalanok abban a tekintetben, hogy tároltassák-e gyermekük őssejtjeit vagy sem” – állítja a specialista. A felelős döntéshez tehát kiegyensúlyozott, a költségeket és a várható hasznot, a felhasználás valódi valószínűségét tartalmazó hiteles információra lenne szükségük. Sajnos azonban ehelyett az esetek többségében reklámanyagokat, telefonhívásokat, köldökvérőssejt-tárolási akciókról szóló propagandaanyagokat, a banki részletfizetési lehetőségekről szóló tájékoztatást kapnak elsősorban a szülők.

A reggeli torna a gyerekszobában kezdődik. Mégpedig úgy, hogy minden hajnalban sportot űzünk abból, hogy Apáékat idő előtt felébresszük. Ágó idegesíti Danit, Dani vinnyog, hogy „Ágoóó, nemááá!”, nekem meg korán reggel annyi energiám van, hogy még emlékezni is elfelejtek: például arra, hogy ilyenkor nem szabad hangosan énekelni.

Apa a hangzavarra mindjárt felkel, Anya viszont úgy elfárad a gondolattól, hogy megint nem alhatott eleget, hogy nem bír kimászni az ágyból. A végén aztán pontosan akkor kel fel, amikor eredetileg akart, így végül is nem veszítünk időt a lustaságával.

Amíg Anya kipiheni az ébresztőt, addig mi Apával elkezdjük a reggelit, és már mindenki teljes üzemmódban van, mire Anya levánszorog az emeletről. Csak még összevissza vagyunk egy kicsit.

Akkor bejön a konyhába, és mindenkit megölelget, közben azt mondja: „Jó reggelt, kicsi macskám”, meg hogy „Mi volt ez az irgalmatlan nyávogás már megint?” De még nagyon lassú és fáradt, néha csukott szemmel mászkál a konyhában, míg megcsinálja a kávéját. Amikor kész, nem is iszik belőle mindjárt, hanem először csak szaglássza, meg simogatja a forró bögrét: ő így melegít be. De aztán a harmadik kortynál már fel bírja emelni annyira a fejét, hogy ránézzen az ajtó fölötti órára. Akkor feláll, és lassan, olyan kirándulósan, mászkálni kezd a konyhában: uzsonnát készít, elrakja a tányérokat, lesöpri az asztalt, és hogy minden jobban menjen, mindenkivel becsukatja a könyvet és az újságot. Közben egyre katonásabban emlegeti, hogy figyelni kell az időt, mert a végén busz helyett szaladhatunk az iskoláig… és ezt úgy mondja, mintha nem mi lennénk ébren már egy órája!

Végül teljesen átveszi az irányítást:

– Indulás az emeletre, fiúk! Egy-kettő, fogat mosni!

Ekkor kapcsol a család a következő fokozatra: innentől kezdve mindenkinek a legjobb formáját kell hozni. Anya, aki az előbb még a szemét se bírta kinyitni, most már a száját is ki tudja: míg mi az emelet egyik oldalán, a saját szobánkban öltözködünk, addig ő a másikon csinálja ugyanezt, és mint egy vérbeli edző, kiabálja a lépcsőkorláton át a vezényszavakat.

 „Dani, betűrted a pólódat? Ágó, fésülködj, ne olvass! Boldizsár, segíts kihajtani Dani gallérját! Ágó, abbahagytad az olvasást?! Akinek maszatos a pulóvere, gyorsan dörgölje meg nedves törölközővel!”

Nagyon jól csinálja, mert egyáltalán nem lát minket, mégis mindig pont azt mondja, amit kell. Csak Apa nem örül annyira, aki ott áll mellette, és a nyakkendőjét keresi. Szerinte Anyának halkabban kéne kiabálnia, mert az ő dobhártyájának egyáltalán nincs szüksége reggeli edzésre.

Cserébe ő is megtornáztatja Anyát még az utolsó percben: olyanokat kérdez, hogy van-e barna zokni a fekete helyett, meg tudná-e csörgetni a telefonját, és hogy nem tudja-e, vajon merre lehet a pénztárcája… Anya meg idegesen keresgéli a barna zokni párját, azután szalad, hogy megtalálja saját telefonját, amivel megcsörgetheti Apáét, végül azt mondja, hogy akkor ma ne használja a pénztárcáját, úgyse szeret költekezni.

És amikor ez is megvan, és mindenki csatasorban áll az ajtó előtt, akkor Anya még utoljára ránéz az órára – és jöhet a családi HAJRÁ! Apa rohan az iskolába, mi pedig Anyával a buszhoz.

Ez a legnehezebb szakasz. Háromszor kell átmenni az úton, és egyik helyen sincs zebra – van, ahol még járda sem. Nem elég gyorsnak és ügyesnek lenni, hanem közben egymásra is nagyon kell figyelnünk. Olyan ez, mintha egyszerre lenne sprint, akadályverseny és tájékozódó futás – sőt, ha lekéssük a buszt, akkor már majdnem maraton.

Igaza van a tanár bácsinak: ha mindenki időben odaér az iskolába, akkor jobban szeretjük egymást, mint valaha. 

A Magyar Állami Operaház november 19-én mutatja be a Don Quijote című balettet.

A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint a „sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét”. A balett középpontjába egy, a Cervantes-regényből is ismert humoros szerelmi történetet állít: a fiatal Kitri és Basil történetét, amely minden bonyodalom ellenére Don Quijote közbelépése révén végül boldog véget ér.

Bővebb információ az Operaház honlapján.

– Alapvetően szorgalmas ember vagy?

– Nem mondanám! Csak nagyon érdekelt mindaz, ami ott történik. Amikor bekerültem a stúdióba Bodnár Sándor keze alá, ő olyan kedvvel, szeretettel és szenvedéllyel foglalkozott velünk, hogy azt éreztem: ha ő érdemesnek tart engem arra, hogy ennyi energiát fektessen belém, akkor hajrá! A szorgalom szerintem olyan, mint a hűség. Rengetegen bombáznak azzal, hogy „milyen hűséges ez a Lukács, a Vígszínházhoz is, a feleségéhez is”, de néha olyan lekicsinylően, mintha ez valami „balek” tulajdonság lenne. Én erre mindig azt mondom, hogy a hűségnek két oldala van. Ha az ember sokat kap, könnyen tud hűséges lenni, mert érdemes. A siker és szorgalom valahogy egymást gerjesztik.

– Mióta vagy házas?

– Amikor egymásba szerettünk, persze hogy az örökkévalóságig gondoltuk – de ez azért nem volt olyan körzővel-vonalzóval megtervezett valami! Egyszer csak azt vettük észre: te jó ég, már tíz éve együtt vagyunk! Atyaisten, már húsz éve! Emlékszem, a feleségem negyvenedik születésnapját a Fillér utcai Kikelet vendéglőben ünnepeltük: csuda jó, hangulatos hely volt, és a buli is életünk egyik legjobb, legkedvesebb alkalma – na, akkor például egymásra csodálkoztunk, hogy mióta is vagyunk már együtt. Mára meg már… ’76 óta, számolgass csak! Karácsonykor esküdtünk, délben, mert nem értem rá máskor, nem volt egyetlen szabad estém sem 28 évesen.

– Indulatos ember vagy?

– Igen, nagy indulatok, lendületek vannak bennem, de szerencsére a Jóisten megáldott humorérzékkel engem és a feleségemet is. A hosszú együttlét egyik fundamentuma a humor, a legnagyobb veszekedés is nevetésbe tud torkollni.

– Ha egyetlen dolgot mondhatnál, ami az életben a legfontosabb, mi lenne az?

– A hitről beszélnék. Én úgy érzem – és Isten őrizz, hogy ez lekicsinylésnek hangozzék –, az ateista emberek egy kicsit „szegényebbek”. Rengeteg csodálatos ember van közöttük, tudósok, alkotók, ismerem és végtelenül tisztelem őket, a teljesítményüket, mégis így érzem, és – természetesen nem lenézve – egy kicsit sajnálom is őket. Hívő családba születtem, főleg édesapám volt rendkívül mélyen hívő ember. Apámon azt láttam, hogy ő nem vizet prédikál és bort iszik. Sokat beszélt Kaszap Istvánról, a nagyon fiatalon elhunyt jezsuita szerzetesről, ez nagy hatással volt rám, még ma is emlékszem a szavaira. Mindig azt éreztem, hogy az apám egy szent ember. Soha senkinek nem ártott, senkit nem sértett meg, nem beszélt durván még akkor sem, amikor vele szemben durvább hangot ütött meg valaki. A mély, megalapozott hit fantasztikusan segít a szakmában is, munka közben is érzed azt a szellemi segítséget, amit az ember fentről kap.

– Van bármi, amire nagyon vágytál – vágysz, de nem kaptad, vagy nem tetted meg?

– Hát… nagyon szerettem volna, ha kislányunk is születik, de nem úgy alakult, egy fiunk lett, csodás fiú, nagyon szeretjük, nagyon büszkék vagyunk rá…

– De lányunokád még lehet! És akkor nem lesz más dolgod, mint körülrajongani őt.

– Bizony, ebben igazad van! Bár nagyon várom már, de ezt siettetni nem lehet. Aztán még, nézzük csak… szerepeket nem mondok, a fiatalság jellemzője az „ide nekem az oroszlánt”-mentalitás. Kimaradt Hamlet, kimaradt Rómeó, jöttek viszont mások, amikre nem is gondoltam: a Caligula helytartója, Posa márki, Bolingbroke, jöttek sorban a jobbnál jobbak. És ahogy telt az idő, rájöttem, hogy nem kell szerepálmokat kergetni, rá kell bízni magunkat az életre. Mi is van még? Lehet, hogy ez kicsit viccesnek fog hatni, de én gyerekkorom óta szenvedélyesen szeretem a szép és jó futballt. És ’56 óta, amikor Puskás, Kocsis és Czibor Spanyolországba kerültek, én megszállott Real Madrid-rajongó vagyok, és borzasztóan vágyom arra, hogy egyszer a Bernabeu Stadionban megnézhessek egy Real Madrid-meccset élőben. A lányunoka mellett erre a profán dologra vágyom nagyon.

– A gazdag pályádon vissza tudsz emlékezni valamilyen fájó pillanatra vagy akár időszakra?

– Nem hegyezném ki egy konkrét helyzetre vagy eseményre, inkább azt mondanám, hogy mi színészek nagyon kiszolgáltatottak vagyunk, és a kiszolgáltatottság azért tud rettentően fájni, mert itt az ember az idegrendszerével, a lelkével dolgozik, az a munkaeszköze.

Azt kell kitárni, kinyitni, ezért a próbafolyamat alatt a színész rendkívül sebezhető állapotban van. Ha olyan rendezővel kell dolgoznia, aki ezt nem veszi figyelembe, vagy ezzel visszaél, akkor rengeteg fájdalom érheti. Nem vagyunk persze egyformák. Van, aki csak nyel, nyel évtizedekig, és a gyomrára megy minden. Eleinte ilyen voltam én is – fiatalon az ember még meg van szeppenve, félti a jövőjét, nem nagyon mer szembeszállni. De úgy 45 éves korom óta én bizony már nem lacafacázok.

– Ez mit jelent?

– Ha valamivel nem értek egyet, addig ütöm a vasat, amíg elérem, amit szeretnék. Azt, hogy a rendező toleranciát mutasson irányomban, adjon szabadságot vagy sikerüljön közös nevezőre jutnunk. De ehhez évekre, erőre és energiára volt szükség. A jó rendező röpíteni tudja az embert, a rossz megsebzi, visszahúzza.

– És olyankor magára marad az ember?

– Van, aki magában tartja, és van, aki megosztja a barátaival, kollégáival. Én „is-is” vagyok, ennyi év elteltével már megoldom magamban a dolgot. Régen rájöttem, hogy nem szabad „alámenni” ezeknek, mert abban tönkremegy az egyéniséged. Elveszted az erődet, azt a képességedet, hogy mások odafigyeljenek rád. Sok színész, aki nem meri felemelni a szavát, el is veszti az évek folyamán.

– Mi tart téged ilyen frissen?

– Nem vagyok én mindig friss! Nagyon fáradt tudok lenni. Azért biztosan segít, hogy viszonylag egészséges életet élek. Több mint tíz éve letettem a cigarettát, röviditalt csak sátoros ünnepeken iszom, szeretem a finom, száraz fehérborokat, abból szívesen megiszom este egy pohárkával. Fiatalkorunkban nagyon szerettünk éjszaka próbálni, mert az olyan romantikus dolog volt, aztán letusoltunk, megráztuk magunkat, és mentünk tízre újra próbálni… ez ma már nem megy! Persze, az más, ha filmről van szó, és nem lehet máskor időt szakítani rá, de amúgy a minimum 6-7 óra alvás nagyon fontos, annak meg kell lennie.

– Tehát a testedet feleslegesen nem fárasztod le.

– Csak a tenisszel! Több mint harminc éve teniszezem, Szacsvay Laci az egyik állandó partnerem.

– Megvan a képességed, hogy átadd magad a pihenésnek?

– Nyáron igen, akkor maximálisan. Már hatodik éve minden nyáron eltöltünk két hetet egy nagyon kedves házaspár-barátunknál Spanyolországban, Andalúziában. Az mindig csodás két hét, a nyár fénypontja, már decembertől azt várom! Ezenkívül több barátunknak is van háza a Balaton körül, őket szoktuk meglátogatni… De évad közben, amikor, mondjuk nagyképűen úgy, hogy egy alkotási folyamat közepén vagyok, és főleg, ha a szerep is akkora, hogy „hordom a vállamon”, akkor nagyon nehéz kikapcsolni. A civil életembe is viszem magammal, állandóan foglalkoztat a szöveg rögzítése, hogy tudom-e, tudom-e eléggé. A színészetben a legszörnyűbb amúgy is a szövegtanulás. Sok szépsége van a szakmánknak, de ez nem tartozik azok közé!

– A kudarc sarkall vagy visszadob?

– A kudarcot túl kell élni! És az nagyon nagy energiát igényel. Elhitetni magaddal, hogy érdemes tovább menni, és el kell felejteni. Persze évekkel később már nem mind kudarc, ami annak látszott.

Negyedszerre vettek fel a főiskolára. Amikor háromszor „seggbe rúgják” az embert, az nem a legjobb érzés, de a stúdió, ami olyan sokat adott nekem, csak így kerülhetett be az életembe. Így utólag, megkockáztatom, szinte többet tanultam a főiskola előtti három évből, mint a főiskolán, hiszen ott kikerültem a „gyakorlati” színházi életbe is. Persze az ember azért irigykedve nézte azokat, akiket felvettek. A főiskola után Várkonyi leszerződtetett, ami 1972-ben óriási dolog volt! Abba a vígszínházi csapatba bekerülni! Főszerepeket kaptam rögtön, ’73-ban például Don Juant – de közben volt ám sok-sok nehézségem. Elvesztettem 53 éves édesanyámat, apámmal ketten maradtunk, őt is rettenetesen sújtotta anyám halála. Tele voltam munkával, de tudtam, hogy apámról is kell gondoskodni.

– Ezek szerint egyedüli gyerek vagy.

– Igen, az vagyok, a fiam is az, sőt, a feleségem is – egykék gyülekezete. Pedig jó lett volna, ha van valaki, egy bátyám mondjuk, akkor mégiscsak megoszlik a lelki teher. Apám egy ideig állástalan is volt, szóval voltak nagyon nehéz időszakok az életemben. A szakmai létem egy kívülállónak tökéletesnek látszott – az is volt, de ez közel sem jelenti azt, hogy az életem fenékig tejfel volt. Például: 16 évesen elkerültem Miskolcról, a szülővárosomból, mert apámat kirúgták az ottani munkahelyéről. A szüleim az ország másik felébe, Zamárdiba költöztek, jött a dilemma, hogy mi is legyen velem. Menjek velük, és járjak be Siófokra gimnáziumba, vagy maradjak rokonoknál Miskolcon még két évig? Azután egy nagybátyám azt mondta: színésznek készül a gyerek, úgyis Pestre akar menni, miért nem megy oda? Így kerültem a Reviczky utcai fiúkollégiumba, és a Bem József Gimnáziumba írattak be. Az egy remek kollégium volt, tüneményes igazgatóval, két remek nevelőtanárral.

– Bátor fiú voltál? Nem okozott gondot a város, az egyedüllét?

– Nem voltam egyedül, mert két nagyon remek közösségbe kerültem, a gimnáziumiba és a kollégiumiba. Az más kérdés, hogy a családból kikerülni nehéz volt. Nem voltam elkényeztetve, de határtalan szeretetben éltem ott. A kollégiumban bekerültem egy hatágyas szobába – az nekem olyan volt, mint a katonaság. De beleszoktam, csak az első három hónap volt nehéz. Kaland volt 16 évesen felfedezni, megismerni a „nagyvárost”.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– Nem is tudom, most így hirtelen…(nevet) Arra, hogy még élek!

Most már arra kell törekednem, hogy az egyre fogyó energiámat olyan dolgokra fordítsam, ami minőségi, ami fontos. Olyan feladatokba beleölni, ami megéri, ami sokat jelent, amivel sokat tudok adni.

– Mi tud nagyon elkeseríteni?

– Őrület van a világunkban, először is a légkör változásai, elmúltak az átmenetek! Nincs tavasz és ősz, csak meleg, meg hideg… A napokban olvastam az újságban, hogy északon, Norvégia környékén 26-27 fok van, a francia tengerparton meg 16! Tönkretesszük magunkat, a rengeteg vegyi agyag, a füst – ez nem csak mese! Azután a migráció, amiről naponta hall az ember, és naponta pakolják a lelkét tele azzal, hogy hogyan kell ehhez viszonyulni. Az emberben természetesen rengeteg szánalom és együttérzés van, de azért nem cserélődhet ki Európa lakossága. Borzasztó nehéz dolog ez.

– A pénz fontos tényező az életedben?

– Annyira fontos, hogy a szükségleteimet ki tudjam elégíteni. A „luxus” számomra a normális, jó élet. Én nagyon tudom értékelni, amim van. Otthonszerető ember vagyok. Amikor kollégista voltam, este ballagtam haza a Körúton, és nézegettem fel, néztem az ablakokat, égtek a lámpák, világítottak a csillárok meleg fénnyel, árnyakat is láttam, az ott lakókat, akik otthon voltak, én meg arra gondoltam, milyen jó is lehet, hogy nekik van otthonuk. Ez az érzés semmit sem fakult, bennem van azóta is…

Kézműves portékák, zenés-táncos családi programok, segítő összefogás impozáns környezetben. A Fiatal Családosok Klubjának (FICSAK) kezdeményezésére november 26- án délelőtt a Várkert Bazár ad otthont a Családszervezetek I. adventi jótékonysági vásárának.

A szervezők a jótékonykodás mellett a civil szféra összefogásának erejére és az adventi készülődés lényegére kívánják felhívni a figyelmet.
A vásárba látogatóknak lehetőségük lesz, többek között, finomabbnál finomabb lekvárok, sütemények, apró mécsesek, szappanok, gyertyatartók és koszorúk közül válogatni. A szervezők saját maguk készítette igényes portékák széles skálájának felvonultatásával igyekeznek megkönnyíteni a karácsonyi ajándékvásárlást. 
A befolyt összeget a leukémiás és daganatos gyermekek gyógyulásáért küzdő Őrzők Alapítvány javára ajánlják fel.

A vásár reggel 9 órától színvonalas családi programokkal is várja az érdeklődőket: koncertet ad Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar, a 3-10 éves gyerekek LogiKaland vetélkedőn tehetik próbára ügyességüket, egész délelőtt lehet majd kézműveskedni, együtt énekelni, mondókázni a Ringatósokkal, valamint fellépnek az Újbudai Babszem Táncegyüttes és a Petőfi Musical Stúdió növendékei is.
Az eseményt neves közéleti személyiségek támogatják: a vásár fővédnöke Herczegh Anita asszony, a köztársasági elnök felesége, aki csodálatos adventi koszorúkat fog készíteni. Külön standdal készül a Novák Katalin vezette Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság, Vitályos Eszter európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár asszony pedig mézeskalácsot fog sütni.

Minden érdeklődőt várunk szeretettel november 26-án 9 és 13 óra között a Várkert Bazárban! Teremtsünk együtt hagyományt a jótékonykodás ezen formájának itthon is!

Egyedülálló koncert-show, lenyűgöző 3D-s látványvilág, fantasztikus zenei virtuozitás: a VIVALDIANNO című grandiózus produkció végre Magyarországon. A barokk zenei alapokon nyugvó, de a kortárshangzással dúsított előadás a zseniális barokk művész, Antonio Vivaldi dermesztő történetét meséli el, életének nagy reményeit és veszteségeit.  Az itthon még nem ismert koncert november 13-án lesz, a Budapest Sport Arénában.

„Célunk, hogy egy  lenyűgöző zenei és vizuális élményt nyújtsunk a közönségünknek, elhozva számukra a barokk zseni, Antonio Vivaldi műveit modern megközelítésben” – mondják a valóban egyedülálló koncert szervezői. A mostani produkció 2015-ben 15.000 néző előtt teltházzal debütált Prága legnagyobb koncerthelyszínén az O2 Arénában, a szerző Michal Dvořák cseh zenész és producer, valamint a kiváló hegedűvirtuóz Jaroslav Svěcený együttműködésével, s a híres japán művész, Kosuke Sugimoto vizuális megvalósításával.

A program érdekessége, hogy az “alap” alkotók és szereplők mellett a koncert megálmodói az adott ország zenészeiből is kér fel művészeket a szereplésre és a világ legismertebb muzsikusai közül is hív zenészeket erre az unikális és sokrétű előadásra. Így idén, a budapesti előadáson is, a közönség nem kis örömére, fellép Tina Guo, csellóművész, aki nem ismeretlen a hazai közönség előtt, hiszen legutóbb Hans Zimmerrel telt házas arénás koncerten szerepelt Budapesten. Az elementáris erejű művésznő gyakorta kirándul a rock világában és játszott olyan zenekarokkal, mint a Foo Fighters, együttműködött olyan hírességekkel is, mint Al Di Meola, Peter Gabriel, Carlos Santana vagy Stevie Wonder.

A Budapestet is érintő VIVALDIANNO City of Mirrors világkörüli turné ízelítője itt >>>

A tavalyi évadban is nagy sikernek örvendő Anyajegy című felnőtteknek szóló bábelőadás újra a Vaskakas Bábszínház műsorán!

“Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”

Előadás születésről és halálról, anyákról és gyerekekről, férfiakról és nőkről. Az élet legapróbb és legfontosabb kérdéseiről.

Szöveg: Szabó T. Anna
Báb: Emőd Kriszta
Művészeti munkatárs: Ellinger Edina, Gimesi Dóra

Rendezte és játssza: Markó-Valentyik Anna

Videó >>>

Facebook esemény >>>

Az előadás 14 éven felülieknek ajánlott.

"Bátor és izgalmas előadás volt a fesztivál második napján a Markó-Valentyik Anna által rendezett és játszott Anyajegy. A téma mostanában kezdi elveszteni tabu jellegét, az elmúlt pár évben mintha bátorságot szereztünk volna, hogy kimondjuk: a szülés, az anyaság nem mindig szánsájn és hepinesz. Markó-Valentyik Anna monológjában a szüléstől való rettegésről beszél, aztán eljátssza a nyűgös gyerek fektetésének és ébresztésének idegtépő pillanatait, fitneszvideóra tornázik, hogy visszanyerje régi alakját, kimerülten dől be az ágyba a nap végén. Mindezt egy csomó IKEA berendezési tárgy között csinálja, mint a fiatal középosztálybeli szülők általában. A néha szeretetteli, néha hűvös férj-feleségviszonyt egy kék és egy fehér IKEA olvasólámpa jeleníti meg, melyeket fel- vagy lekapcsol, egymás felé vagy egymásnak háttal fordít a színésznő, ám a férj csak ritkán, említés szintjén jelenik meg a történetben, és összességében az lehet az érzésünk, az anya egyedül marad a gyereknevelés nehézségeivel. Ez így elég pontosnak tűnik 2016-ban Magyarországon (tisztelet a kivételnek), meg az a monológ is, amely az előadás végén hangzik el, és arról szól, hogy az anyák nem szabadok." /Puskás Panni értékelése a Revizoronline oldalán./

Kislemez címmel kislemeze jelenik meg a Budapest Vocies a capella együttesnek november 26-án. Ebből az alkalomból egy közönségtalálkozót és dedikálást tartanak aznap 14 órától a MOM Kulturális Központ Kupolatermében.

A Kislemez egy mini CD, ami 3 dalt tartalmaz: Könnyű álmot hozzon az éj (Generál), Zazie az ágyban (Emil.RuleZ!) és Éld át a csodát! (saját, Warnusz Zsuzsa szerzemény).

A CD egy különleges karácsonyfadísz csomagolást kap, melynek mindegyike kézzel készül, mindössze 100 példányban jelenik meg, és először a közönségtalálkozón kapható. Természetesen kaphatóak lesznek a régebbi lemezek is.

Ezen a délutánon az együttes a közönségével adventi koszorút készít. Visznek sok alapanyagot, az alkotófolyamathoz eszközöket, de a közönséget is arra kérik, hogy amire még szüksége lehet, hozzák magukkal. Kezdésként akusztikusan előadnak 3 dalt (Lajtai Katival együtt :-) ), és meghívnak mindenkit egy forralt borra vagy egy teára.

A belépés ingyenes.
Facebook esemény >>>

A történelem számára láthatatlan személyzet élete mindig nagy titok volt. A gyulai Almásy-kastély azonban épp erről mesél. Az épületben egykor lakott főurak életének színes világa mellett ugyanis az őket kiszolgáló személyzet mindennapjait is bemutatja.

A 21. századi interaktív technika segítségével a felfedezés élményét kínálja a kiállítás a látogatónak arról, ki fűtötte a kályhákat, hány liter víz fogyott egy nap, ki mosta a grófnő fehérneműit, hogy nézett ki a személyzet napirendje, melykőjüknek mi volt a feladata – és egyáltalán hol, hogyan éltek a cselédek, akik egy grófi család mindennapjait tették láthatatlanul és szinte észrevétlenül kényelmessé?

S mivel az arisztokraták élete sem csak az estélyekről szólt, a kiállítás mindennapi tárgyaik, írott és íratlan viselkedési szokásaik segítségével a hétköznapjaikról is mesél. Szól a tárlat a korabeli étkezési szokásokról, az ételekről, a birtokos család napirendjéről, az öltözködési szokásokról, a kastély egyes helyiségeinek funkcióiról, a korabeli fűtés- és világítástechnikáról és még számos érdekességről.

A kastélyt körülöleli egy csodálatos park is, melyben platánok, tölgyek és berkenyék árnyékában hűsölve, vidéki kisvárosi nyugalom lengi körül a múltat, valódi szellemi felüdülést kínálva a látogatónak. 

Bővebb információ: www.gyulaikastely.hu

A kastélyról:

A kastély múltja három arisztokrata család generációkat átívelő történetéhez kapcsolódik.

A török kiverését követően Harruckern János György a császári hadseregben teljesített szolgálatai fejében kapta meg az uralkodótól Békés vármegye jelentős részét. Volt benne annyi elszántság és bátor akarat, hogy a csaknem elnéptelenedett területen megszervezze uradalmát és Gyulán építse ki annak központját. Fia, Harruckern Ferenc báró az atyai örökséget ápolva sikerrel vezette országrésznyi birtokát, és kiépítette a kastély ma is látható központi, barokk tömbjét. Fiúleszármazott híján a Wenckheim család örökölte az uradalmat. Munkájuk eredményeként a kastély, noha többször is leégett, az Alföld egyik kiemelkedő főúri lakóhelyévé vált. Tükrözi építtetőinek műveltségét, saját koruk irodalma, zenéje és képzőművészete iránti fogékonyságát és ez által a benne élők életvitelét. Birtoklásuk idején három alkalommal is megfordult kastélyukban országunk királya: I. Ferenc 1807-ben, I. Ferenc József pedig 1857-ben a feleségével Erzsébet (Sisi) királynéval, majd egy 1876-os hadgyakorlat alkalmával egyedül járt Gyulán. A kastély falai között szini előadások és egyéb ünnepélyes alkalmak idején az Erkel család jeles tagjai is felléptek. Az 1848/49-es szabadságharc végén, 1849. augusztus 23-án a honvédtisztek a cári sereg előtt itt tették le a fegyvereiket, s másnap innen indultak az aradi golgotára. E falak között tanulta meg az ecsetkezelést Munkácsy Mihály. 1888-ban az Almásy család tagjai költözhettek be a kastélyba, akikre a rendíthetetlen segítőkészség és jótékonykodás volt jellemező. Példamutató cselekedeteikkel az arisztokrata világ üde színfoltjaként maradtak meg a gyulaiak emlékezetében.

A II. világháború után a kastélyt államosították, az épületben traktorosképző iskolát, majd a megtévedt erkölcsű lányok számára ápolónőképző szakiskolát és kollégiumot rendeztek be benne. Az 1960-as években a kastélypark nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki. A park területén ma is láthatók a kastély kertészei által ültetett platánfák, tölgyek és berkenyék – melyek árnyékában hajdan Erkel Ferenc operái végső formába öntését, letisztázását végezte el. A főépületben később csecsemőotthont alakítottak ki, majd 2000-re fokozatosan kiürítették.

Az épület 20. században kezdődött egyedi története most tovább folytatódik; az Európai Unió támogatásával 2014-ben kezdődött felújítási munka után, 2016 márciusától már kiállítása és tereinek kialakítása révén különbözik igen markánsan a hazai kastélyoktól a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont.

Az épületben a Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban című állandó kiállítás mellett időszaki tárlatoknak kialakított tér, múzeum- és ajándékbolt, valamint kávézó is helyet kapott.

Utóbbinak köszönhetően a pompásan felújított, mégis újszerű és stílusos épület tökéletesen alkalmas céges rendezvények lebonyolítására. Egyre több környékbeli vállalatvezető választja is most már megbeszélése, tárgyalása, sajtótájékoztatója, vagy épp vállalkozása egyéb eseménye helyszínéül az Almásy-kastélyt.

A kávézó intimebb, két-háromfős megbeszélést lehetővé tevő tere mellett a kastély rendelkezik olyan helyiséggel is kisebb előadások lebonyolítására, ahol akár húszan is kényelmesen helyet foglalhatnak.

Az épület családi és céges eseményeknek is minőségi és egyedi helyszíne lehet. 

Idén az újbor bíráját, a szőlősgazdák védőszentjét, azaz Szent Mártont és a gasztronómia védőszentjeit idézi meg az ország legizgalmasabb Márton napi programsorozatán a Danubius Hotel Gellért november 10-13. között. Mások mellett a cseh sörök, a szakácsok, pincérek, az érlelt sajtok és a szőlőművesek védőszentjeinek mítosza lengi majd be a patinás szállodaépület összes termeit, ahol izgalmas étkekkel, nedűkkel és programokkal várják a vendégeket.

Az idei évben fordulóponthoz érkezett a Gellért Szálló méltán közismert borfesztiválja, hiszen névadója születésének 1700. évfordulója tiszteletére Szent Márton-emlékévet ünneplünk 2016-ban. Ennek apropóján pedig a Szent Gellértről elnevezett szálloda hagyományos, és immár négy naposra nőtt VI. Márton napi Borfesztiválja a gasztronómia és művészetek számos szentjét is megidézi.

„Rendezvényeinken mindig új és újabb tematikára építjük fel a programokat, ezúttal azonban minden eddiginél különlegesebb élményben lesz része vendégeinknek” – meséli Fekete Marcell, a Danubius Hotel Gellért éttermi igazgatója, „s külön öröm, hogy ehhez sikerült megnyerni a hazai gasztro-szcéna legemblematikusabb alakjait, s ezzel a rendkívül erős szakmai összefogással egy koncentrált, minőségi élményt tudunk nyújtani a látogatóinknak” – tette hozzá a gasztro-szakember, a rendezvény főszervezője.

Csütörtökön a februári Indoor Sörfesztivál beharangozójaként 20 kézműves sört kóstolhatunk a Gellért Sörözőben sörkorcsolyák kíséretében. Pénteken a Bor és Piac válogatásában jelennek meg a kiállítók, míg szombatra a Bortársaság hívta meg a válogatott borászatokat. A gasztro kiállítók között ott lesz a Lakatos Műhely, a Steamboo, a Bükki Sajt és a mára már fogalommá vált Zing Burger. Szirbek István művészettörténésszel egy bortörténeti, Katona Csaba történésszel sörtörténeti túrán vehetünk részt, bebarangolva a szálloda jeles lakosztályait, ahol egykor államelnökök, filmsztárok, művészek laktak.

Az idei borfesztivál kortárs művészeti kiállítással, Vajda Pierre által moderált sajtkurzussal és egy szenzációs borvacsorával is kecsegtet, melynek háziasszonyai Mautner Zsófia és Fűszeres Eszter, a főszereplők pedig az ország csúcséttermeinek képviselői lesznek, többek között a Gerbeaud, a Kistücsök, a Salon, a Tanti és a Gellért Söröző részvételével.

Pénteken és szombaton megnyílik a Gellértben az egyedülálló Lakosztályétterem, és a Dunára néző panorámás luxuslakosztály kiváló keretet ad majd a Michelin csillagos séf, Pesti István Dom Perignon és fekete szarvasgomba elképzelésének.

Mindkét nap lesz After Party is, ahol fellép a Compact Disco és a Kelemen Kabátban, és slágereink mellet, egy-egy csak erre az alkalomra írt dalt is eljátszanak. Az After party alatt az ország egyik legfelkapottabb helye, a DiVino Borbár várja a vendégeket.

Vasárnap valóban rendhagyó Sunday Brunch ad méltó zárást az idei VI. Márton napi Borfesztiválnak a Gellértben, ahol Budapest legjobb Sunday brunch éttermei, így a Paris Budapest, az Araz, a Hilton, a Gundel, a Manna Étterem és a Panoráma Étterem képviselteti magát, sőt a Gellért Sörözőben ott lesznek Budapest legjobb kifőzdéi is.

S hogy a szentekről részletesen is megemlékezzünk: velünk lesz a szállodában Szent Gellért, mint Budapest és a szálloda védőszentje, Szent Márton, mint az újbor bírája, a ló és lúdtartók, szőlőtermelők védőszentje. Ott lesz Szent Vencel, mint a cseh sör védőszentje, Római Szent Lőrinc, mint a szakácsok védőszentje, Szent Márta, mint a szolgálók, háziasszonyok, szakácsok, pincérek, pincérnők védőszentje, Szent Vince, mint a szőlőművesek védőszentje, Kildare-i Szent Brigit, mint az érlelt sajtok védőszentje, Szent Cecília, mint a zene és zenészek védőszentje és Szent Lukács, mint a képzőművészek védőszentje is. Mindezek után elmondhatjuk, a Gellért ismét szenzációs programsorozattal vár bennünket a VI. Márton napi Borfesztiválon, november 10. és 13. között.

Ebből a videóból az is kiderül, mitől óvja a borfesztivál közönségét Zacher Gábor >>>

Részletes információk: borfesztivalgellert.hu