| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Anyajegy

2016. 11. 08.
Megosztás
  • Tovább (Anyajegy)
Kiemelt kép
anyajegy.jpg
Rovat
Kultúra
Címke
Anyajegy
bábelőadás
Szabó T. Anna
Markó-Valentyik Anna
család
színház
ajánló
Szövegtörzs

A tavalyi évadban is nagy sikernek örvendő Anyajegy című felnőtteknek szóló bábelőadás újra a Vaskakas Bábszínház műsorán!

“Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”

Előadás születésről és halálról, anyákról és gyerekekről, férfiakról és nőkről. Az élet legapróbb és legfontosabb kérdéseiről.

Szöveg: Szabó T. Anna
Báb: Emőd Kriszta
Művészeti munkatárs: Ellinger Edina, Gimesi Dóra

Rendezte és játssza: Markó-Valentyik Anna

Videó >>>

Facebook esemény >>>

Az előadás 14 éven felülieknek ajánlott.

"Bátor és izgalmas előadás volt a fesztivál második napján a Markó-Valentyik Anna által rendezett és játszott Anyajegy. A téma mostanában kezdi elveszteni tabu jellegét, az elmúlt pár évben mintha bátorságot szereztünk volna, hogy kimondjuk: a szülés, az anyaság nem mindig szánsájn és hepinesz. Markó-Valentyik Anna monológjában a szüléstől való rettegésről beszél, aztán eljátssza a nyűgös gyerek fektetésének és ébresztésének idegtépő pillanatait, fitneszvideóra tornázik, hogy visszanyerje régi alakját, kimerülten dől be az ágyba a nap végén. Mindezt egy csomó IKEA berendezési tárgy között csinálja, mint a fiatal középosztálybeli szülők általában. A néha szeretetteli, néha hűvös férj-feleségviszonyt egy kék és egy fehér IKEA olvasólámpa jeleníti meg, melyeket fel- vagy lekapcsol, egymás felé vagy egymásnak háttal fordít a színésznő, ám a férj csak ritkán, említés szintjén jelenik meg a történetben, és összességében az lehet az érzésünk, az anya egyedül marad a gyereknevelés nehézségeivel. Ez így elég pontosnak tűnik 2016-ban Magyarországon (tisztelet a kivételnek), meg az a monológ is, amely az előadás végén hangzik el, és arról szól, hogy az anyák nem szabadok." /Puskás Panni értékelése a Revizoronline oldalán./

Budapest Voices közönségtalálkozó és alkotó délután

2016. 11. 07.
Megosztás
  • Tovább (Budapest Voices közönségtalálkozó és alkotó délután)
Kiemelt kép
budapestvoices2016fotomatbalazs-1.jpg
Rovat
Kultúra
Címke
Budapest Voices
advent
adventi koszorú
alkotó munka
kreatív foglalkozás
MOM Kulturális Központ
Szövegtörzs

Kislemez címmel kislemeze jelenik meg a Budapest Vocies a capella együttesnek november 26-án. Ebből az alkalomból egy közönségtalálkozót és dedikálást tartanak aznap 14 órától a MOM Kulturális Központ Kupolatermében.

A Kislemez egy mini CD, ami 3 dalt tartalmaz: Könnyű álmot hozzon az éj (Generál), Zazie az ágyban (Emil.RuleZ!) és Éld át a csodát! (saját, Warnusz Zsuzsa szerzemény).

A CD egy különleges karácsonyfadísz csomagolást kap, melynek mindegyike kézzel készül, mindössze 100 példányban jelenik meg, és először a közönségtalálkozón kapható. Természetesen kaphatóak lesznek a régebbi lemezek is.

Ezen a délutánon az együttes a közönségével adventi koszorút készít. Visznek sok alapanyagot, az alkotófolyamathoz eszközöket, de a közönséget is arra kérik, hogy amire még szüksége lehet, hozzák magukkal. Kezdésként akusztikusan előadnak 3 dalt (Lajtai Katival együtt :-) ), és meghívnak mindenkit egy forralt borra vagy egy teára.

A belépés ingyenes.
Facebook esemény >>>

Háttér szín
#dcecec

A cselédek életéről mesél a gyulai Almásy-kastély

2016. 11. 07.
Megosztás
  • Tovább (A cselédek életéről mesél a gyulai Almásy-kastély)
Kiemelt kép
img28212.jpg
Rovat
Kultúra
Címke
Gyula
Almásy-kastély
interaktív kiállítás
cselédek élete
kastélyszemélyzet
Szövegtörzs

A történelem számára láthatatlan személyzet élete mindig nagy titok volt. A gyulai Almásy-kastély azonban épp erről mesél. Az épületben egykor lakott főurak életének színes világa mellett ugyanis az őket kiszolgáló személyzet mindennapjait is bemutatja.

A 21. századi interaktív technika segítségével a felfedezés élményét kínálja a kiállítás a látogatónak arról, ki fűtötte a kályhákat, hány liter víz fogyott egy nap, ki mosta a grófnő fehérneműit, hogy nézett ki a személyzet napirendje, melykőjüknek mi volt a feladata – és egyáltalán hol, hogyan éltek a cselédek, akik egy grófi család mindennapjait tették láthatatlanul és szinte észrevétlenül kényelmessé?

S mivel az arisztokraták élete sem csak az estélyekről szólt, a kiállítás mindennapi tárgyaik, írott és íratlan viselkedési szokásaik segítségével a hétköznapjaikról is mesél. Szól a tárlat a korabeli étkezési szokásokról, az ételekről, a birtokos család napirendjéről, az öltözködési szokásokról, a kastély egyes helyiségeinek funkcióiról, a korabeli fűtés- és világítástechnikáról és még számos érdekességről.

A kastélyt körülöleli egy csodálatos park is, melyben platánok, tölgyek és berkenyék árnyékában hűsölve, vidéki kisvárosi nyugalom lengi körül a múltat, valódi szellemi felüdülést kínálva a látogatónak. 

Bővebb információ: www.gyulaikastely.hu

A kastélyról:

A kastély múltja három arisztokrata család generációkat átívelő történetéhez kapcsolódik.

A török kiverését követően Harruckern János György a császári hadseregben teljesített szolgálatai fejében kapta meg az uralkodótól Békés vármegye jelentős részét. Volt benne annyi elszántság és bátor akarat, hogy a csaknem elnéptelenedett területen megszervezze uradalmát és Gyulán építse ki annak központját. Fia, Harruckern Ferenc báró az atyai örökséget ápolva sikerrel vezette országrésznyi birtokát, és kiépítette a kastély ma is látható központi, barokk tömbjét. Fiúleszármazott híján a Wenckheim család örökölte az uradalmat. Munkájuk eredményeként a kastély, noha többször is leégett, az Alföld egyik kiemelkedő főúri lakóhelyévé vált. Tükrözi építtetőinek műveltségét, saját koruk irodalma, zenéje és képzőművészete iránti fogékonyságát és ez által a benne élők életvitelét. Birtoklásuk idején három alkalommal is megfordult kastélyukban országunk királya: I. Ferenc 1807-ben, I. Ferenc József pedig 1857-ben a feleségével Erzsébet (Sisi) királynéval, majd egy 1876-os hadgyakorlat alkalmával egyedül járt Gyulán. A kastély falai között szini előadások és egyéb ünnepélyes alkalmak idején az Erkel család jeles tagjai is felléptek. Az 1848/49-es szabadságharc végén, 1849. augusztus 23-án a honvédtisztek a cári sereg előtt itt tették le a fegyvereiket, s másnap innen indultak az aradi golgotára. E falak között tanulta meg az ecsetkezelést Munkácsy Mihály. 1888-ban az Almásy család tagjai költözhettek be a kastélyba, akikre a rendíthetetlen segítőkészség és jótékonykodás volt jellemező. Példamutató cselekedeteikkel az arisztokrata világ üde színfoltjaként maradtak meg a gyulaiak emlékezetében.

A II. világháború után a kastélyt államosították, az épületben traktorosképző iskolát, majd a megtévedt erkölcsű lányok számára ápolónőképző szakiskolát és kollégiumot rendeztek be benne. Az 1960-as években a kastélypark nagyobb részén termálfürdőt alakítottak ki. A park területén ma is láthatók a kastély kertészei által ültetett platánfák, tölgyek és berkenyék – melyek árnyékában hajdan Erkel Ferenc operái végső formába öntését, letisztázását végezte el. A főépületben később csecsemőotthont alakítottak ki, majd 2000-re fokozatosan kiürítették.

Az épület 20. században kezdődött egyedi története most tovább folytatódik; az Európai Unió támogatásával 2014-ben kezdődött felújítási munka után, 2016 márciusától már kiállítása és tereinek kialakítása révén különbözik igen markánsan a hazai kastélyoktól a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont.

Az épületben a Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban című állandó kiállítás mellett időszaki tárlatoknak kialakított tér, múzeum- és ajándékbolt, valamint kávézó is helyet kapott.

Utóbbinak köszönhetően a pompásan felújított, mégis újszerű és stílusos épület tökéletesen alkalmas céges rendezvények lebonyolítására. Egyre több környékbeli vállalatvezető választja is most már megbeszélése, tárgyalása, sajtótájékoztatója, vagy épp vállalkozása egyéb eseménye helyszínéül az Almásy-kastélyt.

A kávézó intimebb, két-háromfős megbeszélést lehetővé tevő tere mellett a kastély rendelkezik olyan helyiséggel is kisebb előadások lebonyolítására, ahol akár húszan is kényelmesen helyet foglalhatnak.

Az épület családi és céges eseményeknek is minőségi és egyedi helyszíne lehet. 

Márton Napi Borfesztivál a Gellértben

2016. 11. 07.
Megosztás
  • Tovább (Márton Napi Borfesztivál a Gellértben)
Kiemelt kép
martonnapiborfesztival.jpg
Rovat
Kultúra
Címke
VI. Márton napi Borfesztivál
Gellért
Szövegtörzs

Idén az újbor bíráját, a szőlősgazdák védőszentjét, azaz Szent Mártont és a gasztronómia védőszentjeit idézi meg az ország legizgalmasabb Márton napi programsorozatán a Danubius Hotel Gellért november 10-13. között. Mások mellett a cseh sörök, a szakácsok, pincérek, az érlelt sajtok és a szőlőművesek védőszentjeinek mítosza lengi majd be a patinás szállodaépület összes termeit, ahol izgalmas étkekkel, nedűkkel és programokkal várják a vendégeket.

Az idei évben fordulóponthoz érkezett a Gellért Szálló méltán közismert borfesztiválja, hiszen névadója születésének 1700. évfordulója tiszteletére Szent Márton-emlékévet ünneplünk 2016-ban. Ennek apropóján pedig a Szent Gellértről elnevezett szálloda hagyományos, és immár négy naposra nőtt VI. Márton napi Borfesztiválja a gasztronómia és művészetek számos szentjét is megidézi.

„Rendezvényeinken mindig új és újabb tematikára építjük fel a programokat, ezúttal azonban minden eddiginél különlegesebb élményben lesz része vendégeinknek” – meséli Fekete Marcell, a Danubius Hotel Gellért éttermi igazgatója, „s külön öröm, hogy ehhez sikerült megnyerni a hazai gasztro-szcéna legemblematikusabb alakjait, s ezzel a rendkívül erős szakmai összefogással egy koncentrált, minőségi élményt tudunk nyújtani a látogatóinknak” – tette hozzá a gasztro-szakember, a rendezvény főszervezője.

Csütörtökön a februári Indoor Sörfesztivál beharangozójaként 20 kézműves sört kóstolhatunk a Gellért Sörözőben sörkorcsolyák kíséretében. Pénteken a Bor és Piac válogatásában jelennek meg a kiállítók, míg szombatra a Bortársaság hívta meg a válogatott borászatokat. A gasztro kiállítók között ott lesz a Lakatos Műhely, a Steamboo, a Bükki Sajt és a mára már fogalommá vált Zing Burger. Szirbek István művészettörténésszel egy bortörténeti, Katona Csaba történésszel sörtörténeti túrán vehetünk részt, bebarangolva a szálloda jeles lakosztályait, ahol egykor államelnökök, filmsztárok, művészek laktak.

Az idei borfesztivál kortárs művészeti kiállítással, Vajda Pierre által moderált sajtkurzussal és egy szenzációs borvacsorával is kecsegtet, melynek háziasszonyai Mautner Zsófia és Fűszeres Eszter, a főszereplők pedig az ország csúcséttermeinek képviselői lesznek, többek között a Gerbeaud, a Kistücsök, a Salon, a Tanti és a Gellért Söröző részvételével.

Pénteken és szombaton megnyílik a Gellértben az egyedülálló Lakosztályétterem, és a Dunára néző panorámás luxuslakosztály kiváló keretet ad majd a Michelin csillagos séf, Pesti István Dom Perignon és fekete szarvasgomba elképzelésének.

Mindkét nap lesz After Party is, ahol fellép a Compact Disco és a Kelemen Kabátban, és slágereink mellet, egy-egy csak erre az alkalomra írt dalt is eljátszanak. Az After party alatt az ország egyik legfelkapottabb helye, a DiVino Borbár várja a vendégeket.

Vasárnap valóban rendhagyó Sunday Brunch ad méltó zárást az idei VI. Márton napi Borfesztiválnak a Gellértben, ahol Budapest legjobb Sunday brunch éttermei, így a Paris Budapest, az Araz, a Hilton, a Gundel, a Manna Étterem és a Panoráma Étterem képviselteti magát, sőt a Gellért Sörözőben ott lesznek Budapest legjobb kifőzdéi is.

S hogy a szentekről részletesen is megemlékezzünk: velünk lesz a szállodában Szent Gellért, mint Budapest és a szálloda védőszentje, Szent Márton, mint az újbor bírája, a ló és lúdtartók, szőlőtermelők védőszentje. Ott lesz Szent Vencel, mint a cseh sör védőszentje, Római Szent Lőrinc, mint a szakácsok védőszentje, Szent Márta, mint a szolgálók, háziasszonyok, szakácsok, pincérek, pincérnők védőszentje, Szent Vince, mint a szőlőművesek védőszentje, Kildare-i Szent Brigit, mint az érlelt sajtok védőszentje, Szent Cecília, mint a zene és zenészek védőszentje és Szent Lukács, mint a képzőművészek védőszentje is. Mindezek után elmondhatjuk, a Gellért ismét szenzációs programsorozattal vár bennünket a VI. Márton napi Borfesztiválon, november 10. és 13. között.

Ebből a videóból az is kiderül, mitől óvja a borfesztivál közönségét Zacher Gábor >>>

Részletes információk: borfesztivalgellert.hu

PICi hősökért a BMC-ben

2016. 11. 07.
Megosztás
  • Tovább (PICi hősökért a BMC-ben)
Kiemelt kép
koncertakoraszulottekertplakat-1.jpg
Rovat
Kultúra
Címke
Koraszülöttek Világnapja
BMC
Szövegtörzs

November 13-án, vasárnap délután 17 órakor különleges koncertre kerül sor a Budapest Music Centerben. A legkisebb hősöknek, a koraszülött babáknak és az Őket segítő orvosoknak, fejlesztőknek, ápolóknak és nem utolsó sorban a támogató családoknak, barátoknak meghitt összejövetele ez a Koraszülöttek Világnapja alkalmából. A koncerten Csajkovszkij-, Bach- és Puccini-műveket is hallhatunk a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekara tolmácsolásában, Bangó Adrienne énekével és prózai betétekkel, melyek Fullajtár Andrea színművész előadásában kelnek életre, aki nemcsak művészként, de érintett édesanyaként is színpadra áll.

Dr. Nádor Csaba, a koncert szervezője, a Mellettem a helyed Egyesület elnöke, a Honvédkórház Koraszülött Osztályának vezetője és a korababákért folytatott „harc” egyik vezéralakja így fogalmazott: „Magyarországon a koraszülés népbetegség. Minden tizedik újszülött idő előtt jön világra. A koncerttel azokra a PICi hősökre szeretnénk felhívni a figyelmet, akiknek már életük kezdetén komoly harcot kell vívniuk az életben maradásért.”

A tisztelet, a hála és az összefogás eseménye is a november 13-i koncert, melyre szeretettel várjuk az érintetteket és a támogató közönséget. A koncertet követően az Egyesület a Koraszülöttek Világnapján, november 17-én 17 órakor szimpátiasétát is rendez a Lánchídon, jelképesen hidat képezve az érintettek és a segítők között.

Műsor:

Giacomo Puccini: Krizantémok
Lara Fabian: Összetört ígéret
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Szerenád vonószenekarra op.48
Johann Sebastian Bach: E-dúr hegedűverseny BWV 1042
Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny BWV 1043

Közreműködik:

Bangó Adrienne – ének
Fullajtár Andrea – színművész

Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekara
Hangversenymester: Bangó Ferenc
Falvay Attila, Bangó Adrienne, Bangó Ferenc – hegedű
Madaras Gergely – karmester

Jegyek 2900 forintos áron kaphatók a helyszínen, az InterTicket országos JEGYPONT hálózatában, valamint a jegy.hu oldalon.

Részletek a BMC honlapján és az esemény Facebook-oldalán >>>

„Kaland” a párkapcsolatban

2016. 11. 07.
Megosztás
  • Tovább („Kaland” a párkapcsolatban)
Kiemelt kép
kalandaparkapcsolatban2.jpg
Lead

A címbeli kifejezést meghallva az emberek többségének ma már a félrelépés, a hűtlenség jut az eszébe vagy legalábbis flörtölés egy harmadik féllel. A kaland eredetileg pozitív tartalmú szó, hiszen új élményt hoz, hozzánk tesz valamit, miközben nem árt, nem rombol. Ám mára a párkapcsolati vagy házassági hűség pártolói számára szomorú módon kétértelmű lett: mintha bagatellizálni szeretné a félrelépést, mintha pozitív színben szeretné feltüntetni a felszarvazást. Hogyan kerülhetjük el az ilyenfajta kalandot, és helyrehozható-e a félrelépés miatti rombolás egy már elköteleződött kapcsolatban?

Rovat
Életmód
Család
Címke
párkapcsolat
házasság
megcsalás
hűtlenség
félrelépés
kaland
Szerző
Gyombolai-Kocsis Fruzsina és Gyombolai Zsolt pszichológusok
Szövegtörzs

A pszichológusok leírták az úgynevezett kóbor vonzalom fogalmát, amely lényegében egy másik emberrel kapcsolatban fellépő erős vágy, miközben már házasságban, illetve stabil kapcsolatban élünk. Fontos megjegyeznünk, hogy – mivel érzelemről van szó – ennek megjelenését befolyásolni nem tudjuk, éppen ezért ennek jelenléte önmagában még nem jelent problémát: a helyzet ott dől el, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel, hogyan reagálunk rá.

Lépni, de nem félre

Az első lépésünk a tudatosítás kell hogy legyen: be kell vallanunk magunknak, hogy számunkra ez a személy nagyon szimpatikus, erős hatást vált ki belőlünk. Ide főként azok a személyek tartoznak, akikkel a házasságkötésünk előtt is szívesen megismerkedtünk volna, adtunk volna egy esélyt a párkapcsolatnak. Az itt következő lépés viszont meghatározó: az akarat megjelenése, a tudatos döntés.

Gyakran hangzik el a hűtlen fél szájából, hogy elragadták az érzelmei, önkéntelenül cselekedett, nem volt önmaga ura, nem tudott ellenállni az erős fellángolásnak. A megjelenő érzelmeinkért nem vagyunk felelősek, de az azokra adott tettekért már igen!

Az életének más területein döntéshozásra képes, megfelelő önismerettel rendelkező személy az érzelmekkel jobban telített helyzetekben is képes mérlegelni: mindig dönthetek, hogy hagyom-e magam elgyengülni, engedem-e, hogy egy érzelem teret hódítson bennem, vagy éppen ellenállok az érzelmeimnek és vágyaimnak, vagyis kilépek a helyzetből. A felelős döntés meghozásához érdemes törekedni a nyugodt körülmények megteremtésére: lehetőleg higgadt fejjel gondoljuk át, időbeli kényszer nélkül.

Ha úgy érezzük, csak ideiglenesen sikerült kezelni a helyzetet, a vonzalom nem csökken, és egyre nehezebb ellenállni a csábításnak, akkor különösen nagy erőre vall kilépni a szituációból: például kerülni az adott személy társaságát, drasztikusabb esetben munkahelyet váltani, ha erre van lehetőség.

Itt is tudunk mérlegelni: mi a fontosabb, a házastársi hűség vagy ragaszkodni egy olyan munkahelyhez, ahol folyamatosan küzdeni kell az érzelmekkel?

A házastárs és a megbocsátás

Hogy ne csak egy nézőpontból közelítsük, helyezkedjünk kicsit bele a másik fél helyzetébe: a hűtlenséget elszenvedő, megcsalt házastárs szerepébe! Sokan azt gondolhatják, felesleges foglalkozni a másik féllel, neki ebben kevés szerepe van – egyszerűen csak nézzen szembe a tényekkel, dolgozza fel a történteket és lépjen tovább! Azonban ez téves gondolat. Ha életünk társa hűtlen lesz hozzánk, hajlamosak vagyunk a két véglet valamelyikére helyezni magunkat az adott helyzetben. Az egyik véglet szerint csakis mi – a személyiségünk, a cselekedeteink – lehetünk az okai annak, hogy a másik félrelépett, mert mi nem vagyok elég jók (társként, szülőként, férfiként vagy nőként stb.). A másik véglet szerint azt gondolhatjuk: mi mindent megtettünk, mindent megadtunk, kizárólag a másik tehet az egész megcsalásról, csak az ő hibája, hogy nem elégedett meg velünk. Bár az igazság valahol a két nézőpont között lehet, a hűtlenséget elszenvedő fél részéről mindenképpen szükséges az önreflexió ahhoz, hogy megfelelő döntést lehessen hozni a kapcsolat jövőjéről.

Hasznos végiggondolni a lehetőségek szerint higgadtan, akár külső segítséget is igénybe véve, hogy mi, megcsaltak valójában mennyiben járultunk hozzá a másik félrelépéséhez.

Ahhoz, hogy megcsalt társunk bocsánatát elnyerjük (ha ez egyáltalán lehetséges), engedni kell, hogy végigjárja a megbocsátás útját! Nem szabad siettetni vagy visszavágni neki, esetleg neheztelni rá (jogosnak vagy jogtalannak vélt) érzelmei miatt. Először csak hagyjuk haragudni! Fejezze csak ki a haragját, élje meg, hiszen ha ezen a stádiumon nem megy át, csak magában fogja tovább hordozni ezt a haragot valamivé alakítva vagy valami mögé bújtatva, ami nem hasznos sem az egyén, sem a házasság szempontjából. Nem elég, ha csak beismeri a dühöt, szomorúságot, minden ezzel járó érzelmet – meg is kell azokat élni, ki is kell fejezni. Csak ezt a – gyászmunkához hasonló – belső folyamatot követően válhat képessé arra a megcsalt fél, hogy eljusson az őszinte megbocsátásra, és ki is tudja mondani, hogy nagyon haragudtam, de fontosabb nekem a társam, még az engem nagyon elszomorító hibázása ellenére is, így adjunk még egy esélyt magunknak.

Lezáró, igen fontos lépése a folyamatnak, hogy a megcsalt fél a trauma feldolgozásában el tudjon jutni oda, hogy a házasság későbbi időszakában ne hozza fel újra és újra a megcsalás tényét, így a megcsalt szerepet ne használja zsarolásként, helyzeti előnyként.

Tehát a házasságok folytatásához, avagy a „kaland” utáni újrakezdéshez mindkét fél újbóli igenje szükséges – csak így derülhet ki, maradt-e még esély a kapcsolat rendbehozására. Ezután tud elindulni a bizalom és az intimitás újraépítése. 

Háttér szín
#dcecec

Poszt-trauma

2016. 11. 06.
Megosztás
  • Tovább (Poszt-trauma)
Kiemelt kép
woman-7891461280.jpg
Lead

Szokás manapság aggódni a gyerekeinkért, hogy nem éri-e őket online megszégyenítés. Jogos a félelem. De csak a gyerekeink válhatnak a jófej tutimegmondók élcelődéseinek áldozatává? Vagy mi is? Esetleg mi magunk is túl könnyen osztjuk néha az észt és a megsemmisítő ítéletet?

Rovat
Életmód
Címke
közösségi média
megvetés
szólásszabadság
megszégyenítés
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

Egy hete még lebeszéltem magam arról, hogy megírjam az alábbi bejegyzést, és nem azért döntöttem mégis mellette, mert ahogy a soraimat inspiráló standupos szerző írja: „Előfordul, hogy akkor is írnunk kell, amikor épp nem üldöz minket a közlésvágy, de hát ez különbözteti meg a szakmát a hobbitól”. Hanem azért, mert azóta többször eszembe jutott, vajon a wmn.hu népszerű szerzője gondolt-e arra, hogy a honoráriumon kívül más következménye is lehet szarkasztikus és obszcén megjegyzésekkel bőven tűzdelt sorainak. Amelyek arról szólnak, ki mindenkit tiltana ki azonnal a Facebookról, akinek „nincs mondanivalója, akiben nincs semmi, aki nem akar közölni semmit”.

Kíváncsian várom a szerző következő írásait, amelyben megosztja velünk, kinek tiltaná meg azonnal, hogy megszólaljon a jelenlétében, mert semmi érdekes nincs a személyiségében, kinek kötné bírsághoz a nyilvános mutatkozást, mert nincs semmi szép a látványában, és kinek korlátozná a vízfogyasztását, mert kár belé. Hiszen például miben is különböznek a „közhelymegosztók” a szomszéd nénitől, aki ugyanazt a köszöntő versikét szavalja el nekünk a lépcsőházban hat éve, ha találkozunk? Mégsem írjuk ki a levélszekrényére vagy – hogy még szélesebb kört elérjen az üzenet – a homlokára, hogy konyhai falvédők helyett olvasson inkább Rilkét vagy Esterházyt.

És aztán jönnek a további pontosan körülírt, megvetendő csoportok: a „gasztrozsenik”, a futás- és gyerekposztolók, az outfitkövetők és szerelmi kinyilatkoztatók. Persze a cikk írója nevezettekkel ellentétben igen művelt a pszichológia területén is, jól tudja, hogy a pellengérre állított megnyilvánulások valójában mind az önértékelés megerősítése körül forognak, hogy „nagyon nagy szükségük van néhány jó szóra, ahogy a gyerekét mutogató anyukáról sejthető, hogy rettentő magányos, és állatira szeretne túl látni utódja kiságyainak rácsain, ahogy a bölcsességeket posztolóról mindenki tudja, hogy olyan kétségbeesetten keresi a kapaszkodót, mint DiCaprio a Titanic elsüllyedése után.” És azonnal el is látja őket terápiás javaslattal: „tessék gyorsan körülnézni, és keresni valami értelmet az életnek”. A sort kiegészítve azért hozzátehetnénk: ahogyan az online szerző is lájkokra vágyik, és ennek érdekében előfordul, hogy áthágja az etika és a jóízlés szabályait. Amúgy pedig tisztelettel jelzem, a közösségi média olyan, mint a közösségi közlekedés. El kell fogadnunk, hogy mások is használják, néha olyanok is, akiknek nincs túl jó humora, kellemetlen a látványa, a hangja vagy a szaga. Persze, nem is teljesen olyan, mert míg a buszon füldugóra, szemellenzőre és arcmaszkra lenne szükségünk, hogy megóvjuk magunkat a kellemetlen impulzusoktól, a Facebookon nem muszáj élvezni a hétféle rémes altípus posztjait: jobb felső sarok, követés leállítása. Ennyi lett volna. Akkor ugyan eggyel kevesebb volna a vicces cikk a fent nevezett oldalon, de cserébe sokkal kevesebb lenne a kicikizett Fb-felhasználó is.

 

Háttér szín
#dcecec

Nehézségből lehetőség – Nem Adom Fel Café & Bár

2016. 11. 04.
Megosztás
  • Tovább (Nehézségből lehetőség – Nem Adom Fel Café & Bár)
Kiemelt kép
nemadomfel3.jpg
Lead

Születésnapot ünnepelnek. A zenekar vezetője éppen látogatásunk idején tölti be a harmincötöt. Sokszor emlegetik, hogy Nick Vujicic már kétszer jött az ő meghívásukra Magyarországra, és tervezi, hogy harmadszor is visszatér. A Nem Adom Fel Alapítvány kávézójában jártunk.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Nem Adom Fel
fogyatékkal élők
megváltozott munkaképességűek
Nemadomfel együttes
Never Give Up Gospel Kórus
Szerző
Gősi Lilla
Szövegtörzs

A 2016. január végi nyitás idején sokat hallottunk a médiából az ország első olyan kávézójáról, amelyet fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek üzemeltetnek. A felszolgálástól a konyhai munkákon át a takarításig minden munkakörben helytállnak. Részt vettek felkészítésen, de azt a pluszt, ami miatt az emberek visszatérnek hozzájuk, sőt, egyre többen keresik őket, nem képzésen tanulták: mosolygósak, kedvesek, barátságosak. Ehhez a befogadó viszonyuláshoz tesz hozzá a környezet, a kávézó színes enteriőrje.

Nem Adom Fel Café & Bár

 

A tágas és világos térben, ahol kerekesszékkel is könnyű közlekedni, minden vendég megtalálja az alkalomhoz illő kuckót. Üzleti találkozóhoz a régies asztalok, mély beszélgetésekhez egy meghitt sarok, könnyed szórakozáshoz a játékos polc melletti rész szolgál ideális terepként. A vendégek többsége nem is sejti, hogy eközben a színfalak mögött, avagy a „privát” feliratú ajtó túloldalán az alapítványt koordináló részleg rejtőzik. Irodák és kis konferenciatermek sorakoznak egy hasonló méretű területen, mint a kávézó. Egy lerobbant pincét hoztak rendbe, de a végleges kialakítás, a hely „belakása” még mindig zajlik. Innen fogják össze az alapítvány különböző részeit.

Tevékenységeik változatosak, csak néhány példát említve, ott a művészeti rész, egy trénercsapat, egy takarító-kertgondozó társaság, ahol szintén sérültek dolgoznak. Vidéken vannak úgynevezett Nem Adom Fel-házak, ahol roma és hátrányos helyzetű gyerekeknek tartanak napközi jellegű foglalkozásokat.

A programnál fontos, hogy a gyerekeknek be kell iratkozni, és rendszeresen járni. Itt olyan alapvető normákat, közösségi értékeket – feladattudatosságot, felelősségélményt, egymáshoz való viszonyt – próbálnak átadni, amelyeket a gyerekek jó esetben a családban kapnának meg.

Közösségben a titok

A kávézóban készülődnek. Ez most más, mint a szokásos nyüzsgés. Miközben két vendég egy asztalnál élénk beszélgetésbe mélyed, és az egyik kanapén háromfős baráti társaság hajol össze a kávéjuk fölött, addig a konyha előtt egy zsúrkocsi várakozik. Rajta gyertyával és gitárdísszel csokitorta és gyerekpezsgővel teli poharak. Amikor az ünnepelt megérkezik, két mosolygós, kötényes lány a terem közepére tolja a tortát, és megszólal a gitárzene. Ezúttal nem Kiss Barna, a Nemadomfel együttes szülinapos vezetője játszik, neki zenélnek és énekelnek. Ma délután egyébként munkamegbeszélésre érkeztek, amire hetente sor kerül. Muszáj, hiszen a Nem Adom Fel Alapítvány immár több mint száz dolgozóval működik.

„A Nem Adom Fel Café & Bár megnyitása nagyon összehozott mindenkit – mutat körbe Dely Géza, az alapítvány kuratóriumi elnöke –, most is jelen vannak az alapítványban máshol dolgozó sérült munkatársak és szülők is.

A működési struktúránk hálózatos, inkább olyan, mint egy baráti közösség, nem annyira hierarchikus szervezet. Ezért egyes helyzeteket kicsit „kócosabban” oldunk meg, viszont mindenki jókedvű és motivált.

Nem Adom Fel Café & Bár

 

Most tanuljuk, hogyan tudunk a professzionálisabb működés irányába fejlődni anélkül, hogy a jó hangulat elveszne. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kávézó üzemeltetése nem okoz időnként nehézségeket, de ez nem meglepő, nem vagyunk vendéglátósok. Senkinek nem volt ilyen tapasztalata, de nagyon sok szakmai segítséget kapunk. Van, amit a magunk kárán tanulunk meg, de bízunk a sikerben, és nagyon inspiráló az egész folyamat!”

Színpadon és zenével

Visszaugorva a kezdetekhez, az alapítvány a Nemadomfel együttesből nőtte ki magát. Azt a négyszázezer forintos alaptőkét, ami az alapítvány indulásához kellett, a sérült emberekből álló együttes zenélte össze. Ez az együttes ma is működik, profi szinten. Ma már gospelkórusuk is van, de nemcsak zenei műsorokban vesznek részt, hanem meghívott előadókkal is szerveznek színpadi produkciókat. Legutóbb az alapítvány szervezésében Nick Vujicic motivációs előadó látogatott el hazánkba. Nick három, a Tüskecsarnokban rendezett teltházas előadása nagy siker volt, Dely Gézától mégis azt kérdezem, hogyan nyilatkozott maga Nick az alapítványról.

 – Három éve azt mondta, ez volt a legjobb szervező csapat, akivel addig együttműködött. Idén pedig kijelentette, hogy

a továbbiakban három országban szeretne szakmai programokat elindítani: Mexikóban, mert a felesége onnan származik; Szerbiában, mert ott vannak a gyökerei, a szülei még ott születtek, és Magyarországon, mert itt látott olyan értékeket, amelyek mellé szívesen odaállna.  

Azt mondta, hogy azt a hangulatot, amit a színpadon a magyarországi előadásain a Nemadomfel együttes és a Never Give Up Gospel Kórus közreműködése során tapasztalt, sehol nem látta máshol a világon. Jó volt hallani, hogy egy olyan ember mondja ezt, aki a „nemadomfel lelkület” nagyköveteként több mint hatvan országban, több ezer színpadon szerepelt! Mi hiszünk abban, hogy ha valaki bármilyen nehéz helyzetben, például sérült élethelyzetben éli az életét, és tényleg nem adja fel, hanem megpróbálja a legtöbbet, a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, az hatalmas értéket ad a világnak. Ha valaki sérülten született, vagy az élete során azzá vált, akkor biztos, hogy nélkülözi az élet bizonyos ajándékait, de ez korántsem jelenti azt, hogy szegény, szerencsétlen lenne. Mert az élet kimeríthetetlen mennyiségű ajándékot ad, csak észre kell vennünk mindazt, amink van, és ahogy Nick mondta: „Meg kell tanulnunk a nehézségeinket lehetőséggé formálni!” Az, hogy gazdagnak vagy szegénynek minősítem magam, öndefiníció kérdése. Bármennyim van, tudom szegénynek, és bármennyim van, tudom gazdagnak érezni magam. Ez az önmeghatározás dönti el, hogy milyen lesz a világhoz való viszonyom. A Nem Adom Fel a „gazdag” emberek közössége. Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen, ha örömmel és nyitott szívvel fordul a világ és mások felé.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. novemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt. 

Háttér szín
#dcecec

„Még mindig meglepődnek sokan, ha egy lány a prímás” – Beszélgetés Túri Lucával

2016. 11. 02.
Megosztás
  • Tovább („Még mindig meglepődnek sokan, ha egy lány a prímás” – Beszélgetés Túri Lucával)
Kiemelt kép
turi-luca-nepi-hegedus-kepmas-pt-1.jpg
Lead

Különös, légies, mégis határozott jelenség a színpadon. Zenésztársaival táncházakat perdít táncra, a Zeneakadémián tanul, a csángók között pedig népzenét gyűjt. A legjobb minőségre törekszik a muzsikálásban, tehetsége vitathatatlan, de nem titkolja a kétségeit sem. Igazi „örömzene” szólal meg a hegedűjén.

Rovat
Életmód
Kultúra
Társalgó
Címke
Túri Luca
népzene
népi hegedű
Szerző
Kölnei Lívia
Szövegtörzs

– Szüleim javaslatára két év zeneiskolai klasszikus hegedűtanulás után, ötödikesként átmentem a népi hegedűtanárhoz. Tisztán emlékszem, hogy akkor még azt sem tudtam, mi a népzene, csak rábólintottam. Egy éven át mind a klasszikus, mind a népi hegedűórára jártam, de a klasszikus tanárnőm ezt zokon vette, ezzel választásra kényszerített. Én sokkal jobban szerettem a népi hegedűóra légkörét – így később már csak erre jártam.

– Általános iskola végén sokan abbahagyják a zenetanulást, te viszont zenei középiskolába mentél.
– Szerettem, és könnyen is tanultam. Egy korábbi tanárnőm éppen prímást keresett egy korombeli nagybőgős és egy brácsás fiú mellé – így lett nyolcadik osztályos koromra egy zenekarom, akikkel a konzervatóriumi éveim alatt végig zenéltünk táncházakban, gálaműsorokon. Vácott, a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam öt éven át népi hegedűt, 140 kilométerre az otthonomtól.

Így nagyon hirtelen az élet sűrűjébe csöppentem, fel kellett nőnöm, mindenben önállónak kellett lennem.

Utólag visszagondolva hihetetlennek tűnik a zenekarozás, hiszen egészen fiatal voltam még, és mégis benne jártam a nagy éjszakában – persze mindig meg volt szervezve, hogy ki visz haza, kinél alszom, mégis visszanézve sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint amikor benne voltam.

– Szüleid nagyon megbízhattak benned és a körülötted élő emberekben, hogy ezt megengedték.
–Igen, ez bizalom: meg voltak győződve arról, hogy ez a jó nekem, és ismertek annyira, hogy tudják, nem lesz ebből semmi problémám. Egyébként azt hiszem, sokkal jobb volt nekünk váci kollégistaként, mint azoknak, akik mindennap bejártak a suliba, mert ők kimaradtak ebből a nagy közösségi élményből. Mi éjjel-nappal együtt voltunk, egymáshoz csiszolódtunk.

– Hallottam, hogy a népzenészek magukat örömzenészeknek, a komolyzenészeket meg szomorú zenészeknek hívják. 
– Sarkítás, de tényleg így jön le. Kezdetben a zenekarommal ez a könnyed örömzenélés volt jellemző ránk. Azután ahogy tudásban előre haladtam, egyre inkább láttam, hogy mennyire keveset tudok, és annál nagyobb kihívás volt továbbhaladni. Soha nem voltam elégedett magammal, és azt hiszem, maximálisan nem is lehetünk soha elégedettek. Biztos, hogy ezt kell csinálnom? Biztos, hogy eleget gyakorlok, hogy jó úton haladok? – ilyen kérdések sorjáznak bennem még ma is.

Sokan azt hiszik, hogy népzenét játszani egyszerű dolog, néhányan meg is kérdezik: „Hiszen ti csak improvizáltok, nem?” Na, ez nem így van!

Improvizatív módon építjük föl a dallamokat, a zenefolyamatot, táncrendet, viszont van egy szigorú szabályrendszer, amit meg kell tanulni és be kell tartani, ha az ember stílushű akar maradni. Ha egy tájegység vagy egy prímás játékát szeretném megtanulni, a vidék zenei stílusát közvetíteni, akkor nagy figyelemmel meg kell tanulnom a felvételekről azt a jellemző táncrendet, hangsúlyrendszert, a prímás díszítésformuláit, technikai sajátosságait. Többek között ezek szabják meg a kereteket.

– Számít az, hogy férfi vagy nő a népzenész?
– A férfiak szerintem kevésbé rágódnak ezeken a problémákon, persze nem lehet általánosítani. Sok esetben jó képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy művészként meggyőzőek legyenek.

Egy magabiztos férfinek erős a színpadi jelenléte. Még mindig meglepődnek sokan, ha egy lány a prímás, bár ma ez már sokkal általánosabb, mint mondjuk a ’70-es-’80-as években, a táncházmozgalom kibontakozásakor.

Nőként másfajta erősségeink vannak, az érzelemközvetítés és az elmélyült figyelem ide sorolható talán, de hangsúlyozom, hogy nem szabad általánosítani, ez mind emberfüggő.

– A régi falusi közösségekben lehetett nő a zenész? A prímás?
– Egyáltalán nem. A népzenét alapvetően férfiak játszották. Volt néhány hangszer, amit nők is használhattak, például Moldvában a tilinka (egy furulyatípus) vagy a doromb. Egyébként sem nőknek való foglalkozás volt.

– A népzene ezek szerint egy „patriarchális” műfaj, amit férfi vezéregyéniségek műveltek? 
– Gyakori eset, hogy ha nálunk egy lány feláll a színpadra, az a kritika éri, hogy „nem vagy elég tökös!”. Ez nehéz ügy. Igen, a népzenéhez szükséges egyfajta határozottság, belevalóság. Ezek, azt hiszem, nőként is megvalósítható dolgok, bár az biztos, hogy egy kicsit más formában. Az emberben nagyon erős a vizuális képalkotás, és ha azt látják, hogy egy nő vezeti a zenekart, már egyből kicsit befolyásolja a megítélést. Ez persze lehet negatív és pozitív hatás is.

– Ha jól érzékelem, ti, népi hangszeres lányok, itt és most teremtitek meg a női népzenét.
– Egyfelől igen, másrészről nem hinném, hogy külön kell választani. A népzene az népzene a maga rengeteg színével.

Nőként, ha erre adtam a fejem, meg kell találnom a helyem, az utam, hogyan tudok prímás, vezető lenni úgy, hogy közben megtartom női lelkületem, eszköztáram.

Ez egy szép feladat, amin egész életemben dolgoznom kell. Sokszor elgondolkozom azon, hogy egy-egy táj zenéje milyen jellegű, és mindig arra jutok, hogy vannak igen férfias zenék, de vannak, amik finomságaikkal kifejezetten jól állnak egy nőnek is. 
Az a vonószenekari felállás, amit mi művelünk: hegedű–brácsa–bőgő, helyenként kiegészülve cimbalommal vagy klarinéttal – alapvetően a cigányzenészekre volt jellemző, ők hivatásként ebből éltek. Magyaroknak magyar népzenét játszottak. Mellettük persze voltak magyar parasztzenészek is, egy részük félprofinak tekinthető – vagyis a zenélésből és a földművelésből is éltek –, mások teljesen amatőrként csak a saját és kisközösségük kedvére zenéltek. A kávéházi cigányzene, a nóták világa más műfaj, városi zene, de ez is visszahatott a falusiak zenélésére. Bartók Béla például ezért nevezte parasztzenének a falusi népzenét, hogy élesen elválassza a teljesen más jellegű városi, népies műzenétől. Szomorú tény, hogy ennek ellenére, 80–100 évvel Bartók és társai rendkívül értékes működése után, a magyar emberek nagy része még mindig nincs tisztában a népzene fogalmával.

Kép
Túri Luca
Túri Luca - Kép: Páczai Tamás

– Úgy látom, a népzene oktatása fellendült az elmúlt években.
–Igen, egyre több helyen indul be a népzene és néptánc oktatása. Alapfokú képzés kis túlzással már az egész országban elérhető, középfokon Székesfehérváron, Vácon és Nyíregyházán alakult ki jelentős népzenész bázis. A népzene felsőfokú oktatása a közelmúlt örömteli fejlődése: éppen tíz éve alakult meg a Zeneakadémián a Népzene Tanszék.

– Az érettségi után már olyan magas szintű volt a tudásod, hogy egészen biztosan megálltad volna a helyed, és meg tudtál volna élni belőle. Az igényességed mégis tovább sarkallt a Zeneakadémia irányába.
– Természetes volt, hogy nem hagyhatom abba a tanulást, a lehető legtöbbre kell törekednem. Tanulni szeretnék, minél szélesebb látókört szerezni, hogy aztán eldönthessem, mi az, ami fontos számomra, és mi az, ami kevésbé. Nem szeretnék mindig kizárólag a zenélésből élni, számomra ez nem elég kiszámítható. Így szükségem van a tanári diplomára, főleg mivel később, család mellett nem fogom tudni minden második estémet fellépéssel tölteni. És ezzel megint eljutottunk a női létből fakadó meghatározottságokhoz, amik nem érzem úgy, hogy gúzsba kötnének, csupán arra késztetnek, hogy megfontoltan és tudatosan felépítsem az egyensúlyt az életemben.

– Hogyan képzeled el tíz év múlva a jövődet?
– Tanítani szeretnék, bár ma még nem érzem rá késznek magamat. Nagy felelősség, hogy ahogyan tanítom a gyerekeket, annak majd csak jóval később látszik meg a hatása. A hegedű nehéz hangszer, és eddigi tapasztalataim szerint tanítani is nehéz.

Sok módszert, technikát, felfogást, inspirációt kell még magamba szívnom ahhoz, hogy felelősségteljes, tudatos, jó tanárrá válhassak. Emellett természetesen nem szeretném abbahagyni az előadóművészetet sem.

Nagyon fontos, hogy mindig legyen olyan tér az életemben, ahol zeneileg alkotni tudok, s megélhetem a zeneszeretetem.

– A te korosztályod mennyire tud az 1970-es–1980-as évek táncházmozgalmához kapcsolódni? 
– Néha úgy érzem, elkéstem a születésemmel. A mi korosztályunk nagyrészt lemaradt az utolsó nagy nemzedékről, akik akkora hatást gyakoroltak a népzenész társadalomra, és akiknek felvételein mi felnőttünk. Csodálatos anyagok maradtak fenn, mind a vokális, mind a hangszeres zene területén! Ma, amikor a népzenegyűjtés technikai feltételei tökéletesen adottak, sajnos egyre kevesebb helyen találunk már népzenét eredeti formájában. Ennek az az oka, hogy az idősebbek, akik még a hagyományban éltek, sorra távoznak el közülünk, a fiatalok pedig kevésbé érzik magukénak ezt a kultúrát. Eltűnik a falusi közösség, a népzene színtere, eredeti funkciója. Ma egy falusi lakodalmon például Erdélyben egy szaxofon-szintetizátor duó zenél, vagy bekapcsolják a laptopot, mert inkább erre van igény.
 

– Felbukkanhat még élő népzene, amit eddig nem gyűjtöttek össze?
– Szerencsére igen körültekintő gyűjtések történtek az elmúlt 100 évben, de előfordulhat. Két éve a Korinda Zenekar tagja vagyok, csángó népzenét játszunk hatan. Fontosnak tartjuk, hogy Moldvában szerezzünk élményeket, feltérképezzük, felgyűjtsük a jelenlegi állapotot, személyes kapcsolatot ápoljunk a még élő mesterekkel. Mindig nagy hatással van ránk, ha személyesen találkozunk zenészekkel, jó énekes asszonyokkal, olyankor érzi az ember a lényegét, értelmét annak, amit csinál. Az elmúlt nyáron másfél hetet Moldvában töltöttünk, szerencsére több zenésztől is tudtunk gyűjteni, és igen nagy öröm volt számunkra, amikor az egyik cigányzenész-faluban egy 83 éves hegedűs bácsira találtunk, aki régen járt csángóknak is muzsikálni, és elmondása szerint még soha senki nem gyűjtötte fel – izgalmas volt!

(A „korinda” csángó szó, karácsonyi kántálást, éneklést jelent, román változata a „kolinda”.)

Háttér szín
#dcecec

Itt az idő, hogy mi, nők, végre sajátunknak érezzük a sikereinket!

2016. 11. 02.
Megosztás
  • Tovább ( Itt az idő, hogy mi, nők, végre sajátunknak érezzük a sikereinket!)
Kiemelt kép
profimedia-0177967278.jpg
Lead

„Kérdezd meg egy nőtől, hogyan lett sikeres, és ezt fogja válaszolni: ’Szerencsém volt. Sokan támogattak. Rengeteget dolgoztam.’ Kérdezz meg egy férfit, és ezt fogja mondani vagy gondolni: ’Micsoda hülye kérdés! Hát, mert jó vagyok!’ Itt az idő, hogy ezt mi, nők, eltanuljuk a férfiaktól, és végre sajátunknak érezzük a sikereinket.”

Rovat
Életmód
Köz-Élet
Címke
siker
nők sikere
férfiak sikere
közös munka
Szerző
Dr. Aczél Petra
Szövegtörzs

Amikor Sheryl Sandberg, a Facebook egyik vezérigazgató-helyettese ezt elmondta egykori egyetemének diplomaosztóján, majd később, 2013-ban megjelent, nagy port felvert Lean In könyvében megírta, mindenkinek ’Aha!’ érzése volt: igaza van, végre mi, nők is elhihetnénk, hogy rajtunk múlott, amit elértünk!

Helye is volna a megnövekedett önbizalomnak. Mert a nők még mindig csak alig 15 százalékát teszik ki a világ legfelsőbb vezetőinek, üzletben és közéletben egyaránt. Miközben a középvezetők több mint fele nő: vagyis a dolgozó asszonyok beszorulnak középre. Mert a sikeres nőknek kevesebb mint egyharmada házas, miközben a sikeres férfiak több mint kétharmada az.

Mert a nőket csak az eredmények, míg a férfiakat a bennük rejlő lehetőségek alapján ítélik meg, ha előmenetelről van szó.

Mert egy nő csak akkor jelentkezik egy álláshirdetésre, ha a kívánalmaknak 100 százalékban megfelel, míg egy férfi már akkor is, ha csak 65 százalékban. Mert a nőknek mind­össze 7 százaléka tárgyal a fizetéséről, míg a férfiaknak több mint 40 százaléka, aminek köszönhetően a nyugalomba vonulásig utóbbiaknak számottevően magasabb lesz a keresetük.

Mert a nők – Magyarországon különösen – körülbelül átlagosan két órával többet dolgoznak naponta, mint a férfiak. És ez a két pluszórányi ’fizetetlen’ munka leginkább az otthonnal kapcsolatos. Mert, bár a 2008-as válság több nőt hagyott meg a munkahelyén, mint férfit, a munkából kieső apák – legalábbis az Egyesült Államokban folyt kutatások szerint – semmivel nem foglalkoztak többet gyerekneveléssel és otthoni feladatokkal, mint korábban. És a sort lehetne folytatni. Azzal, hány nő kap kitüntetést, mennyire osztoznak az otthoni, családi feladatokban, házimunkában és nevelésben a férfiak, és hogy miért születik kevés gyerek egy családszerető országban.

Mégis, mindezek ellenére, Sheryl Sandbergenk nincs igaza.

Nem arra jött el az idő, hogy a nők csak magukénak érezzék a sikereiket. Hanem arra, hogy végre a férfiak ne érezzék annak. Hogy ők is azt mondják, ha eredményeik kerülnek szóba, hogy mások segítettek nekik, hogy sok jó ember vette őket körbe: hogy a sikert nem lehet egyedül elérni!

Jöjjön végre azoknak az ideje, akik adni tudnak, nem azoké, akik elvenni. Akik mernek másokban bízni, gyengeségeiket megosztani, másokra figyelni, szeretni az ügyet az érdek, az embert a bevétel helyett. Bármilyen különös, még az üzlet világában is az adni tudók bizonyulnak a legsikeresebbnek.

Legyenek hát a nők, akik nem eltanulják, hanem megtanítják, milyen a másik nem bölcsessége. Munkában, otthon, közéletben, médiában. Akik büszkén mondják, példát adva, ha eredményeikről kérdezik őket: „Sokat dolgoztam, bíztam a jó célokban és a jó emberekben: a közös munkában. És nem tartottam szárazon a puskaport.”

Háttér szín
#dcecec

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 842
  • Oldal 843
  • Oldal 844
  • Oldal 845
  • Jelenlegi oldal 846
  • Oldal 847
  • Oldal 848
  • Oldal 849
  • Oldal 850
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo