A játék nem csak szórakozás!

Ha szülőként már éppen legyintenénk, mondván, itt egy újabb játszótér a sok közül, ne tegyük! A Tarzan™ Park* ugyanis nem csak a szórakoztatásról szól, hanem a gyerekek testi és lelki fejlődését is szolgálja. A hatalmas szabadtéri játszótéren a gyerekek olyan izgalmas játékokkal találkozhatnak, amelyek egyben tudatosan tervezett mozgásfejlesztő-eszközök is. A szakemberek tervei és ötletei alapján megvalósult parkban a játékok észrevétlen módon fejlesztik a gyerekek mozgáskészségeit.

A parkban 13 játéksziget található, melyek mindegyikén a legjobb fejlesztő hatással bíró nagy- és finommozgásra, szerepjátékokra alkalmas szabadtéri mozgáseszközök lelhetőek fel.

A gyerekek itt kúszhatnak, mászhatnak, kötélhágcsón egyensúlyozhatnak, hintázhatnak, gumidombon ugrálhatnak. Sőt, még a sarazás is megengedett! Jó időben pedig mindenki nyakig vizes lehet.

 

Picurvártól a Zsiványtengerig

A Picurvárban a legkisebbek érezhetik magukat igazán otthonosan: mászóvár, csúszda és mászócső várja, hogy felfedezzék, és mint a nagyok, kötélen, fémrúdon, falétrán is felmászhatnak, és anyának akkor sem kell szívinfarktust kapnia, ha esnek egyet, hiszen itt mindent gumiborítás fed.

A homokfüggők számára is van egy jó hírünk: a Homoktengerben a homokvár- és alagútépítés nagymesterei is elégedetten csettinthetnek, itt ugyanis minden, homokkal kapcsolatos vágyukat kiélhetik – egyet kivéve, homokot enni itt sem szabad.

A parkba visszajárók nagy kedvence a Homokbánya (már a neve is sokat sejtet), ahol rendkívül jól lehet sarazni. Gátrendszerek, zsilipek, kutak és vödrök segítik az önfeledt dagonyázást.

 

A mászás szerelmesei is megtalálják a parkban a számításukat. A Liándzsungelben köteleken, lépcsőkön, mászófalon lehet próbálkozni, hogy feljussunk a gólyafészekbe (ami valójában nem az, csak egy arra hasonlító nagy kosár). De ha jobban szeretnénk csúszdán leereszkedni a magasból, akkor a Felhővárat kell bevenni, ízlés szerint, kötélen, létrán vagy mászófalon.

A Zsiványtenger kalózhajója, rengeteg be- és lejutási lehetőséggel és játékelemmel, forgó gumikerék hintával, ágyúkkal és csőcsúszdával minden gyerekben feléleszti a kalóz szellemet, így ha oda látogatunk, számítsunk arra, hogy kimagasló lesz az egy négyzetméterre eső zsiványok száma.

Nagy melegben a sláger vitathatatlanul a Placcs Placc, ahol minden megengedett, ami vízzel kapcsolatos, legyen szó locsolásról, vízben tapicskolásról vagy egy kiadós vizes lövöldözésről.

 

Vajon ki tudja bevenni a vizesárokkal körbevett Tornyoktava óriás tornyát és lecsúszni onnan a kanyargós csúszdán? Bizonyára erre is lesz jelentkező szép számmal.

A Tarzan^TM Park nem csak akkor jó választás, ha egy – minden családtag számára – valóban tartalmas programot szeretnénk, hanem akkor is, ha gyermekünknek születésnapi helyszínt keresünk. Egy dolgot azonban mindenképpen tegyünk meg, mielőtt elindulnánk! Ellenőrizzük a park honlapján vagy Facebook oldalán, hogy aznap valóban kinyit-e a park, mert esős időben zárva tartanak.

Sokáig lehetne még folytatni, mennyi érdekes és igényes játék várja a családokat a TarzanTM Parkban, és mi mindent lehet ott kipróbálni, de az az igazi, ha mindezt személyesen tapasztaljuk meg, hiszen a puding igazi próbája mégiscsak az evés. Egy azonban biztos, itt a mozgás garantáltan valódi élménnyé, igazi örömforrássá válik!

Bővebb információ: 
Tarzan^TM Park Facebook-oldala
Tarzan^TM Park holnapja

*A TARZAN ^TM védjegy, Edgar Rice Burrough, Inc. tulajdonában és engedéllyel használva

Támogatott tartalom. A cikk az UV Újpesti Vagyonkezelő Zrt. megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.

Mit akar a munkavállaló? Hogy lehet a HR-stratégiába beépíteni a munka-magánélet egyensúlyát szolgáló intézkedéseket? Hogyan lehet sikeresen megtartani a szakembereket? A válaszokat a tavalyi nyertes családbarát vállalatok képviselői adták meg az ExxonMobile székházában tartott sajtótájékoztatón tegnap.

A tavalyi év kisvállalati kategória győztese, a Bepatek Kft. marketingvezetője, Vitéz Éva elmondta, hogy náluk elsődleges a „munkavállaló-barát munkahely" építése, melyen keresztül egyenes út vezet a családokig, s így a családbarát munkahelyig. „Fontos, hogy biztos alapokat és megfelelő hátteret nyújtsunk a munkavállalóknak, hogy ezt a szellemiséget tudják továbbadni az ügyfeleknek, és otthon a családnak is, mert tudjuk, hogy ez visszahat a cég működésére.”

A tavalyi nyertes középvállalatot, a BPO Adudit Tax Kft-t Bögre Csilla ügyvezető igazgató képviselte. Ő elmondta, hogy „egy szervezetnek olyan belső szabályrendszert kell kialakítania, amely egyrészről az ügyfelei igényeit ki tudja elégíteni, de megőrizve azt, hogy a munkavállalói számára is egy élhető és szerethető környezetet biztosítson. Akkor jó ez a belső szabályrendszer, ha ezen belül a munkavállalóknak van elegendő választási lehetőségük, hogy a saját élethelyzetüknek megfelelően tudjanak dolgozni.”

Nagyvállalati kategóriában tavaly a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. vihette haza a fődíjat. Gelbmann Szigetvári Csenge HR vezető kiemelte, gyártó vállalatként nagyon büszkék rá, hogy a gyártósoron dolgozó munkatársak számára is tudtak családbarát intézkedéseket hozni. A reggel 8-tól 4-ig tartó kismama műszak és a job sharing például nagyon sikeresnek és népszerűnek bizonyultak.

Tavaly különdíjat kapott a házigazda, Exxon Mobile. Vörösné Nagy Sarolta Family Advisor elmondta, hogy nagy figyelmet fordítanak a várandós kismamákra és gyermekükkel otthon lévő szülőkre, programokkal és tanácsadással is segitve őket. Visszatérő kollágáikat pedig családbarát kultúrával, befogadó környezettel és rugalmas munkakörökkel várják, így könnyítve meg a család és a munka összehangolását.

A beszélgetést követően Ujvári Enikő, a Mozgalom alelnöke röviden ismertette a pályázat legfontosabb tudnivalóit. A pályázatra a regisztráció ingyenes és folyamatos a www.csaladbaratvallalat.hu oldalon. A pályázatok 2019. szeptember 16-ig küldhetőek be, a [email protected] e-mail címre. Eredményhirdetés 2019. november közepén lesz, a Családbarát Vállalt 2019 gálán.

1. Ki ne örülne annak, hogy ma már gyakorlatilag útlevél nélkül lehet bejárni Európa legnagyobb részét?

A Schengeni Egyezmény alapján az EU közösen védi külső határait, belső határait pedig átjárhatóvá tette, ezeken tehát már nincs határellenőrzés, a határátlépést pedig megkönnyíti, hogy már elég egy személyi igazolvány is hozzá. Ez a vívmány az unió egyik alapelvének számító mobilitáshoz, azaz a személyek szabad mozgásához való jogot segíti elő.

2. Ott vállalhatunk munkát, ahol akarunk.

A szabad munkaerőpiaci áramlás is az EU-s tagság eredménye. Könnyebben elbírálhatóvá teszi a jelentkezéseket az egységes pályázati rendszer, valamint az iskolai végzettséget igazoló okiratok (diplomák, oklevelek) szintén egységes uniós besorolási keretrendszere.

Más EU-s államokba utazva vagy települve hordozhatjuk magunkkal a nyugdíjra vagy akár a munkanélküli segélyre vonatkozó jogosultságainkat is, az egységes európai egészségbiztosítási kártya minden tagállamban lehetővé teszi hozzáférésünket az egészségügyi alapellátáshoz.

3. Nagy lehetőségeket kapnak a fiatalok, hogy külföldön is tanulhassanak.

Az egyetemista korosztály részére létrehozott Erasmus-program keretein belül az Unió összes tagállamába (+ négy partnerországba) jelentkezhetnek partneregyetemek képzéseire a hallgatók. Az átlagosan 4–6 hónapos ösztöndíjak segítségével a diákok nemcsak tanulmányaikban szerezhetnek új tapasztalatot, de a külföldön eltöltött időszak hozzájárul személyiségük és ismereteik formálásához is. 2014-től a programot a sporttal bővítették, az egyszerűsített pályázati eljárás pedig tovább segíti a hozzáférést.

4. A 18 évet betöltött diákok egyszer ingyen elutazhatnak Európa bármely országába.

2018-ban indult el a DiscoverEU-program, ami segíti a fiatalok világképének, kulturális intelligenciájának fejlesztését, és nem utolsósorban kapcsolati tőkéjük erősítését is. Magyar vonatkozás, hogy 2019. őszéig Navracsics Tibor az ifjúsági és oktatásügyek uniós biztosa, akinek vezetésével a tárca elismertsége és tekintélye jelentősen megnőtt. Ennek egyik látható jele az is, hogy a következő hétéves uniós költségvetésben a határvédelem és biztonságpolitika mellett az oktatásügy kapta a legfontosabb szerepet – és anyagi forrást.

5. Magyarország azok közé a tagállamok közé tartozik, amelyek több támogatást kapnak az EU-tól, mint amennyit a közös kasszába befizetnek.

Ezek a felzárkóztatási és más, az európai életszínvonal elérését segítő alapok 2014 és 2020 között csaknem 8 ezermilliárd forintnyi összeggel segítik a magyarországi beruházásokat.

6. Fejlesztések európai uniós segítséggel, amelyekre büszkék vagyunk: Margit híd, 4-es metró, Kodály Központ, Mol BuBi…

Számtalan műemlék felújítása mellett több tízezer EU-s projekt segítette az autópályák és vasútvonalak bővítését, a 4-es metróvonal megépítését, iskolák, közösségi intézmények építését és felújítását. Csak néhány példa: 100 százalékig uniós pénzből újították fel a Margit hidat, az Aquincumi Múzeum felújítását 90 százalékban állta Brüsszel, míg a világhírű hangverseny- és rendezvényközponttá lett pécsi Kodály Központ létrejöttét 72 százalékban segítette az EU. Szintén 70 százalékban fedezte az EU a szolnoki Tiszavirág-híd felújítását, de csaknem teljes egészében uniós pénzből jött létre az egyre népszerűbb járműmegosztó hálózat első eleme, a Mol BuBi is.

Az Európai Unió kapcsán gyakran elfelejtünk a számok fölé, az eszmékre nézni. Magyarország Európa egyik legrégebbi állama, és több mint 1100 éves történelme során gyakran fontos szereplője és alakítója volt a kontinens életének. Az elmúlt 15 évben ismét nemcsak sóvár szemlélői, hanem potenciális alakítói is lettünk annak az európai államszövetségnek, amely a béke és a közös boldogulás vízióját szem előtt tartva jött létre.

Megtalálva az összhangot a szuverenitás és az együttműködés között, együtt erősebbek vagyunk – együtt vagyunk erősebbek.

– A regény két kamasznak, egy fiúnak és egy lánynak a világra azonnal reflektáló, tabuk nélküli gondolatfolyama. Bár van két nagyon szubjektív nézőpontból elmesélt történetszála, mégis, szinte bármelyik pár bekezdéses részlete kerek egészként is olvasható. Amikor hozzákezdtél, ilyen szerkezetet képzeltél el?

– A rövid, egyperces videók, az instant sztorik korát éljük, és mivel mindkét beszélő vagány, mai figura, ezekben a rövid lendületekben gondolkodnak. A lány, aki amúgy vak, konkrétan valakihez beszél, és többnyire a saját, elég kemény élettörténetét meséli. A fiúnak viszont átlagos az élete, míg a címben jelzett levágott fület meg nem találja, amitől aztán minden a feje tetejére (vagy a füle tetejére) áll, indul a krimi, az ámokfutás. Ellenben ő nem nagyon mer másokkal kommunikálni, inkább csak magában fortyog. Belül viszont rengeteg minden foglalkoztatja: hogyan hekkeli meg egy magyar srác a NASA honlapját, hogyan harapja le valaki a párja ujját idegességében, hogyan lehet megszabadulni egy feleslegessé vált kutyától, hová tűnt a csavargó fél lába, hogyan néz ki a Háttérhatalom, ha van... Csomó vad és érthetetlen történet, rengeteg kérdés.

Vajon valóban bármi lehet belőlünk? Egyetlen X-faktor-fellépés, és az árufeltöltő sztár lesz? És akkor mi van? Boldogok az árufeltöltőből lett sztárok? Vajon mindenki olyan, amilyennek látszik, vagy épp titokban aljas üzelmeket forralnak az emberek, mint a krimikben? Miért gyilkolásszák szóval és tettel szeretteiket nap nap után?

Isten hogyan irányít, mennyire törődik velünk, hol van az örömben, hol a fájdalomban? Szóval ilyen zaklatottan foglalkoztatja őt az élet.

– Az elbeszélésmód azt eredményezi, hogy nagyon elmosódott a határ a képzelet és a valóság között. Szinte végtelen számú értelmezése lehetne a regénynek, ha különbözőféleképpen kiválasztanánk, melyik fikció, melyik valóság… Fontos, hogy mi az, ami megtörtént, és mi az, ami csak a főhősök képzeletében van jelen?

– Sokszor amit elképzelünk, valóságosabb, mint amit átélünk. Gyerekkori szomszédunk arcát minden áldott nap láttam, mégsem tudnám felidézni. Némelyik kalandot, amelynek során lányokat mentettem meg a tűzvésztől vagy rájuk támadó gonosztevőktől, elevenen őrzöm, holott elvileg meg sem történtek. A regény cselekménye valós, tudható, mikor hol vagyunk, de álomszerűen furcsa dolgokból is akad elég. Továbbá egy feldúlt, rettegő, berúgott, elájult vagy épp halálra dolgoztatott kamasz (alapjáraton is elég élénk) képzelete is csodákra képes. Így aztán a belső és külső utazás nem mindig kristálytisztán különíthető el.

 

 

– A regény írójaként sajátos területek tudorának is tűnsz. Ezek az életed részei vagy tudatosan továbbképezted magad a különböző témákban?

– Utánaolvastam természetesen főként a vakságnak, egyes betegségeknek. A dzsúdó és a ministrálás világa, amelyben főszereplőm otthonosan mozog, az én életemnek is részei voltak, ezért ebben nem kellett külön elmerülni. Ahhoz viszont, hogy beleéljem magam a szituációba, hogy tényleg ott legyek, ahol a hősöm jár, muszáj otthonosan mozogni egyes területeken.

Arni, az őrült komputerzseni és összeesküvéselmélet-függő külön eset, számos ilyen honlapot böngésztem már korábban is a neten, mert érdekelnek az emberi agy őrült csapongásai. Rengetegen élnek lázas képzetek között, csak mert az életük amúgy kibírhatatlan vagy éppen túlságosan átlagos lenne.

– A „Levágott fül” két ember titkos belső világát nyitja ki. Ez a kamaszlét viharaiban, indulataiban és marcangoló kérdéseiben drámaian, mégis szórakoztatóan megjeleníthető. Mindez véget ér a felnőtté válással?

– Igen is, nem is. Az emberagy forrongásait nem lehet varázsütésre lecsillapítani. Ráadásul ma divatos és üzleti modellként is kidolgozott szerep örök kamasznak lenni. Árulnak rózsaszín surranót nyugdíjas változatban, járókeretből is van „metallicás”. Sosem fogyott ennyi pornó és horror, de ennyi plüssállat sem.

Rengetegen maradnak kamaszok negyven-ötven éves korukra is akár. Tágabb értelemben mindannyiunkban ott lapul egy mohó, szégyenlős és szemérmetlen, agresszív és félénk pubi, de érdemes őt kordában tartani.

Új impulzusokat, bátorságot meríthetünk tőle. Nagy dolog viszont, ha nem adjuk át magunkat a belső kamasz hangulatváltozásainak, és nem válunk nassoló, vágyról vágyra élő, hamar lelkesülő, hamar kiégő indulatlényekké.

 

 

– Csak én érzem azt, hogy ez a regény valahogy személyesebbre sikerült, mint némelyik versed?

– Minden Bovaryné én vagyok. Ha nem élem át, amit írok, más se fogja elhinni. Az egyes szám első személy amúgy is csábít az alámerülésre. Ahogy ez a fiú apjával, családjával, tanáraival, edzőjével, barátaival, a nőkkel, papokkal, társadalommal, Istennel vívódik, ahogy magát teszteli és keresi, azon a folyamaton én is átmentem, és most vele együtt újra kellett járnom ezt az utat.

– Az elképzelt olvasótáborod kikből áll? A kamaszokból, a kamaszokat nevelő felnőttekből vagy minden egykori kamaszból?

– A helyzet, az életkor, a kamaszos világlátás alapvető ebben a könyvben, de végül is csak egy (fontos) körülmény. Egy sztorit szerettem volna elmesélni meg csomó mindent megmutatni az életből. A Hamlet olvasásához nem kell középkorszakértőnek lenni, Az öreg halász és a tenger olvasható halászati ismeretek nélkül. Ezek persze óriási művek, nem mérném hozzájuk az enyémet, csak ugyanígy van egy intenzív közegük, miközben voltaképp mindenkihez szólnak.

Persze igazad van, a kamaszkor igazságkeresését senki nem ússza meg.

– Kedvet kaptál a regényíráshoz?

– Már gyerekkoromban folytatásos indiántörténeteket meséltem elalvás előtt a testvéreimnek, és rengeteg regényt olvastam. Legalább tizenöt éve gyúrok a regényírásra, ehhez képest tizenegy éve, 2007-ben jelent meg az előző, Halottnéző címmel. Most viszont megtaláltam a módszert, és az idősávot is kialakítottam életemben a nagyprózaíráshoz. Ha minden jól megy, sorban jön majd az elkövetkező években az a négy-öt, épülőfélben lévő regény, amely most a számítógépemben hever, hibernálódott állapotban.

A cikk a Képmás magazin 2018. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A Szerencsejáték Zrt. 2015-ben csatlakozott az európai nemzeti lottótársaságokat tömörítő European Lotteries és az Európai Fogyatékosügyi Fórum közös megállapodásához, amely a fogyatékossággal élők társadalomba való beilleszkedésének elősegítését határozta meg kiemelt céljaként. A csatlakozás után konkrét vállalásokat is tett arra, hogy az elkövetkezendő években miként támogatja a nemes ügyet.

A Nagykarácsony sorsjegyeken elhelyezett érzékenyítő üzenetekkel a vállalat célja a teljes társadalom megszólítása volt, az országszerte megépített játszóterek átadása azonban a legkisebbek bevonását szolgálja, hiszen a szemléletváltás folyamata akkor a leghatékonyabb, ha az már gyermekkorban megkezdődik.

 

A Nagykarácsony sorsjegy bevételéből 75 millió forint gyűlt össze a befogadó játszóterek létrehozására, a Szerencsejáték Zrt. most a harmadik ilyen fejlesztést adta át Miskolcon az Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben. A tavaly ismét kibocsátott sorsjegynek köszönhetően a kezdeményezés 2019-ben tovább folytatódik, így a lottótársaság idén további öt befogadó játszótér megépítését tervezi országosan, hármat Budapesten, a XVIII., VIII. és IV. kerületben, illetve egyet-egyet Sopronban és Pécsett.

„A befogadó játszótereket nem csupán a fizikai akadálymentesség teszi különlegessé, hanem a szemlélet is, amely mögötte van: az együttműködés és a képességek sokfélesége. Ezek a játszóterek épp úgy a csapatjátékra, a kooperációra építenek, mint ahogyan mi is a Szerencsejáték Zrt.-nél. Bízom benne, hogy a miskolciak és az Éltes Mátyás Módszertani Intézmény tanulói is örömmel használják majd. Mert vannak ügyek, amelyeket nem bízhatunk csak a szerencsére…” – hangsúlyozta dr. Czepek Gábor, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója.

Ki jogosult nagyszülői gyedre?

A jogszabály-tervezet a szülő jogán a biztosított nagyszülő is jogosulttá válhat gyermekgondozási díjra, ha

- a nagyszülő a gyermek (vagyis az unoka) születését megelőzően legalább 365 napon át biztosított volt,
- a gyermek közös háztartásban élő mindkét szülője, egyedülálló szülő esetében pedig a gyermeket gondozó szülő dolgozik,
- a gyermeket a szülő saját háztartásában neveli, és onnan a gyermek csak átmeneti jelleggel, napközbeni időszakra kerül a nagyszülőhöz,
- a gyermek mindkét szülője, egyedülálló szülő esetében pedig a gyermeket gondozó szülő írásban nyilatkozik arról, hogy egyetért a gyed nagyszülő általi igénybevételével - ezt a nyilatkozatot több gyermek esetében is csak egy és ugyanazon nagyszülő vonatkozásában lehet megadni,
- a gyermek után gyerekgondozást segítő ellátást (gyes) nem folyosítanak.

Nem jár a nagyszülői gyed akkor, ha

- a nagyszülő dolgozik (és nem marad otthon a gyermekkel), kivéve ha a keresőtevékenységet otthonában végzi,
- ha a gyermeket bölcsődében vagy más napközbeni ellátást biztosító intézményben helyezik el,
- ha a nagyszülő öregségi nyugdíjat, özvegyi nyugdíjat, szolgálati járandóságot, korhatár előtti ellátást, táncművészeti életjáradékot, átmeneti bányászjáradékot, megváltozott munkaképességű személyek ellátását, vagy ápolási díjat kap (1993. évi III. törvény 4. §
(1) bekezdés i) pontjában meghatározott rendszeres pénzellátások), kivéve, az otthonában végzett keresőtevékenység után járó táppénzt, baleseti táppénzt, a csecsemőgondozási díjat, valamint a különböző korú gyermek jogán járó gyest és gyedet,
- ha a szülő gyedre való jogosultsága megszűnik.

A nagyszülői gyed összege

A nagyszülői gyed összegét a nagyszülő fizetése alapján állapítják meg. A gyermekgondozási díj összege a naptári napi alap 70%-a, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70%-a. Ha a nagyszülő több gyermek után jogosult egyidejűleg gyermekgondozási díjra, úgy az összeget gyermekenként kell megállapítani.

Ha a nagyszülőnek megállapítják a gyed-et, a szülő már nem lesz jogosult ugyanazon gyermek után gyedre vagy más pénzbeli ellátásra, kivéve a táppénzt és a gyermekápolási táppénzt.

A nagyszülői gyed a februárban bejelentett Családvédelmi akcióterv egyik intézkedése.

„Nagyon sok kerékpáros nem veszi komolyan, hogy ők is ugyanúgy a közlekedés részei, mint autós vagy gyalogos társaik. Hajlamosak csak a nagy szabadságot érzékelni, pedig feszült figyelmet igényel, hogy ne okozzunk balesetet. Ráadásul a bringás védtelen, ugyanis nem veszi körül a vaskasztni, amit autózás közben megszokhatott” – fogalmaz az új generációs kerékpárosokról Munyi, a Recikli kerékpárszervíz „parancsnoka”.

A Londont, Spanyolországot és Budapestet végighajtó veterán biciklis futár még este 9-kor is egy ügyfél fékpofáit állította, mert tavasszal rengeteg a munka a szerelőműhelyekben. „Szerencsére egyre többen veszik komolyan azt az egyértelműnek tűnő szabályt, hogy csak üzembiztos járművel kerékpározzunk. A balesetek nagy részét ugyanis az okozza, hogy sokan felületesen vizsgálják át biciklijüket. Ami álló helyzetben jónak tűnik (fog a fék, kellően feszes a bovden, alig nyikorog a lánc) az 30 kilométeres sebességre felgyorsulva teljesen megváltozhat és könnyen veszélyes helyzetben találjuk magunkat.”

Kisgyermeknek ne az ár alapján vásároljuk biciklit, hiszen gyorsan kinövi, de az alkatrészek minőségére figyeljünk.

Gyorsan kopó alkatrészek

A szerelő azt tanácsolja, hogy keressünk egy nyugodt, kereszteződésmentes útszakaszt és menet közben vizsgáljuk meg a fékeket, a lánc tartását. Ne finomkodjunk az ellenőrzéssel, „sokkal jobb, ha ilyenkor szakad el a bovden, mint egy meredek lejtő aljában”.

A kisebb javításokért ne rohanjunk rögtön a szervizbe, hiszen „bovdent imbuszkulccsal megfeszíteni nem probléma egy felnőttek” – mondja Munyi, de  hozzáteszi, hogy a kinyúlt lánchoz és az elállítódott abroncshoz már komoly szerszámok és szakértelem kell.

Napjainkban a biciklik többsége gyorsan kopó alkatrészekből készül, így a legfontosabb alkatrészek cseréjét évente végre kell hajtanunk. Célszerű ezt tavaszra időzíteni, „a legtöbb szerviz a létfontosságú javításokat pár ezer forintért csinálja, és a teljes felújítás is megúszható 1-2 BKV bérlet árából”.

Kamasznak ne a nagyáruházban vegyünk biciklit, mert ezeken sajnos a fékek és a hajtásrendszerek nagyon megbízhatatlanok. Kerékpárüzletben vásároljunk, ahol segítenek, hogy méretben és minőségben megfelelő, biztonságos biciklit vásároljunk.

Bizalmi kapcsolat

Munyi szerint „a bicikli az a jármű, ami az életed segíti, eljutsz vele a-ból b-be és ha beválik, akkor nagyon sok időt fogsz vele eltölteni. Túlzás nélkül az életed múlik azon, hogy milyen állapotban van a járgányod, éppen ezért bizalmi kapcsolat a szerelés.”

Nem könnyű azonban megtalálni „A” szervízt: „a kerékpárszerelők nagy része Budapesten elég bogaras, sokukkal nehéz megtalálni elsőre a közös hangot”. Mégis próbáljuk meg, ha egyedül nem megy, akkor egy „öregbringás” baráttal, rokonnal látogassunk végig egy-két műhelyt. A jó kapcsolat a kölcsönös bizalmon fog alapulni, hiszen a szerelőnek érdeke megbízható biciklit adni a használója alá, ha meg szeretné őrizni vevőkörét. Ugyanez sajnos nem igaz a sarki hipermarketekre.

Járdán ne!

„Én is apuka vagyok, pontosan tudom, hogy a csöppségek mozgása kiszámíthatatlan, ezért szoktam felháborodni, amikor kétméteres középkorú hegyomlások a járdán tanulnak biciklizni. Menjenek el a Fertő-tóra vagy egy földútra tanulni ha nem biztosak magukban, ne a gyalogosok életét veszélyeztessék!”

A cikk a Képmás magazin 2012. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az Európai Unió furcsa nemzetközi szervezet: államszövetségnél kevesebb, puszta nemzetközi együttműködésnél több.

Létrejötte annak köszönhető, hogy alapítói a tagállamok közti gazdasági együttműködéssel, a kölcsönös gazdasági függés fokozásával és a nemzeti gondolat háttérbe szorításával szerették volna kiküszöbölni egy újabb háború lehetőségét a második világégés után.

Természetesen már ekkor, 1957 körül is sokan álmodoztak az Európai Egyesült Államokról mint végső célról.

Az EU végrehajtó, vagyis kormányzó szerve az Európai Bizottság, döntéshozó szerve pedig a tagállamok minisztereinek egyeztetési fóruma, az Európai Unió Tanácsa. Részben döntéseket hoz az Európai Parlament is, ugyanakkor a különféle döntéshozatali eljárásokat felsorolni igen sok bekezdésbe telne. Az Európai Parlament szívesen bővítené saját jogköreit, minthogy így gyorsabb lehetne a döntéshozatal, mint a kompromisszumokat kidolgozó, államközi egyeztetésen alapuló tanácsban.

És persze gyakran hallunk az EU demokratikus deficitjeiről is, ami a választók szintje és a felsőbb szintek közti törést jelenti, például hogy nem közvetlenül a választók választják a biztosokat, a bizottság elnökét és más tisztviselőket. A közvetlen demokrácia hívei számára az Európai Parlament hatalmának növelése a kézenfekvő megoldás. Ám tudnunk kell, hogy az EP hatalmának növelése föderatív, szupranacionális irányba tolná el az EU-t, minthogy a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása és a nemzeti hatáskörök megtartása inkább az államközi egyeztetés előnyben részesítését jelenti.

Az EP-ben 751 képviselő ül, akiket 1979 óta közvetlenül, nemzeti választásokon választanak meg öt évre. A jelenlegi ciklus 2014-ben kezdődött.

Jelenleg az EP legnagyobb ereje az Európai Néppárt, a nagy kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali tömb. Az Európai Parlament frakciói viszont nem nemzeti frakciók, hanem pártpolitikai, ideológiai frakciók.

 

Mindebből látszik, hogy az EP-ben „kormánypártinak” és „ellenzékinek” lenni nem feltétlenül világnézeti pozíciót jelent.

A tagállamokat nem népességarányosan képviselik küldöttjeik az Európai Parlamentben; azért, hogy a nagyok érdekérvényesítő képessége kisebb, a kicsiké pedig nagyobb legyen, a kis nemzetek arányuknál valamivel több, a nagyok arányuknál valamivel kevesebb képviselőt küldenek. (Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai esetében ezt a dilemmát másképp oldották meg: a kongresszusba népességarányosan, a szenátusba egyenlően két-két képviselőt küldenek a tagállamok.)

 

Az EU-t mindig a francia–német tandem uralta, vezető politikusai viszont általában a Benelux-államokból kerültek ki.

Jelenleg a legérdekesebb fejlemények az EU-s politika területén: Emmanuel Macron több Európai Uniót proponáló mozgalma és a jobboldali „populizmus” előretörése. Ez a populizmus viszont, amihez a Fideszt is sorolni szokták, nem biztos, hogy annyira új jobboldali jelenség.

Az európai pártok világnézeti határai elmosódtak

Mi történt ugyanis a Néppártban? A fősodratú nyugat-európai néppártok, amelyek egykor a pragmatikus kereszténydemokráciát képviselték, mára meglehetősen távolra sodródtak eredeti álláspontjuktól. Középen lavíroznak, egyes kérdésekben jobbosabb, másokban balosabb álláspontot foglalnak el, s önkéntelenül behódoltak a liberális-baloldali politikai nyelvezetnek, a folyamatosan szélesedő emberi jogok, az emancipáció és egyenlőség nyelvének. A nyugat-európai középjobb pártok legjobb esetben is mára technokrata liberális pártokká váltak. Ugyanígy a szociáldemokraták is eljellegtelenedtek.

 

A középpártokat ma csak annyi különbözteti meg, hogy a jobboldaliak kicsit kapitalistábbak és kicsit nemzetibbek, mint a baloldali megfelelőik. De Brüsszelben és Strasbourgban mindannyian ugyanazt a bürokrata nyelvet beszélik.

A közép-európai jobboldali középpártok, köztük a Fidesz csatlakozása a Néppárthoz egy idő után megzavarta a nagykoalíció és a „pax technocratia” működését, mert kiderült, hogy ezek a pártok a legtöbb kérdésben jobbra állnak nyugati társaiktól, legyen szó nemzeti gondolatról, kereszténységről, családról, genderről vagy bevándorlásról. Ezzel párhuzamosan az utóbbi években megerősödtek a jobboldali középpártoktól valamiképp jobbra álló pártok is Európában, ezeket azonban bajos volna egységesen szélsőjobboldalinak, nacionalistának vagy populistának nevezni. Nem ugyanaz a torykból kivált Farage Brexit Pártja, mint a francia Nemzeti Front; vagy a kormányon lévő Svájci Néppárt és az úgyszintén kormányzó Dán Néppárt, mint a Jobbik vagy épp a spanyol Néppártból kiváltak által alapított Vox.

Vannak pártok, amelyek pusztán megelégelték a tehetetlenkedést, és markánsabb konzervatív politikát szerettek volna folytatni, mint mainstream társaik (UKIP, Brexit Párt, Vox és más kiválók); vannak nemzeti liberális-jobboldali pártok (Dán Néppárt, Svájci Néppárt); egyesek jóléti államot akarnak, mások neoliberálisabb, adócsökkentő politikát; és persze vannak szélsőjobb formációk is (például a brit BNP). Sőt: számos „szélsőjobboldalinak”, „radikális jobboldalinak” titulált párt (például a holland Geert Wilders Szabadságpártja) inkább jobboldali nemzeti liberális pártnak tekinthető, amelyek szembe helyezik a melegjogokat a bevándorlással.

Tegyük hozzá: időnként egy-egy nyugati kereszténydemokrata párt új erőre kap, kicsit markánsabb konzervatív politikát kezd folytatni – mint a Spanyol Néppárt az utóbbi időszakban Pablo Casado és a „szégyentelenek” vezetése alatt –, ám ekkor a progresszív média rögtön populista hatást és fasizmust kiált.

E sorok szerzője szerint az „újjobboldali populizmus” ugyanakkor semmi más, mint a régi konzervativizmus, a határozott jobboldaliság – annak elfáradt, felismerhetetlenné vált, magát „középen állónak” tartó, technokrata változatával szemben.

A „populizmus” itt nem jelent mást, mint az odafigyelést az emberek, a választók, a nemzetek problémáira, egyfajta jobboldali pragmatikusságot és a demokrácia felújítását annak liberális-technokrata lenézésével szemben. Az „újjobboldali populizmus” valójában: régi értékek új tálalásban.

Mik a tétek?

A Néppártban jelenleg harc folyik afelett, hogy az alakulat inkább balra vagy inkább jobbra nyisson. Ha a Néppárt balra nyit, akkor tovább tolódik balra, és megszűnik az autentikus jobboldaliság, kereszténydemokrácia, konzervatív gondolat képviselőjének lenni. Ekkor megnyílik az út az EU további föderalizációja, államszövetséggé tétele felé, amelynek keretében a progresszívek a maguk képére akarnák formálni a közép-európai államokat, illetve a szolidaritást hangoztatva rájuk erőszakolják, hogy részt vállaljanak olyan problémák – például a bevándorlás – kezelésében, amelynek létrejöttében nem bűnösek. Ez a „szolidaritás” igazából azonban a felelősség terítése. Miért is kellene kvótákat átvállalnunk, hiszen nem mi támogattuk a bevándorlást, és nem nekünk volt gyarmatbirodalmunk?

Balra nyitás esetén az „európai értékek” a progresszív, baloldali és liberális „értékeket” jelentenék, amelyek már így is túlsúlyban vannak a brüsszeli politikai közbeszédben. Ne feledjük: ez a választás öt évre szól. Az pedig nemcsak az EU számára, hanem a saját életünkben is nagy idő.

– 1970-ben még azt hittem, véletlenül kerültem Sándor együttesébe. Versenytornász voltam, magyar-francia szakos gimnáziumba jártam, és semmi közöm nem volt a néptánchoz. Rábai Miklóst ismertem a tv-ből, és úgy gondoltam, minden táncos így néz ki: borízű hang, nagy bajusz, mint egy pásztor a nyája nélkül. A tanulás mellett nem tudtam tovább folytatni a tornát, de nem szerettem volna feladni a mozgást és a versenyszellemet – a néptáncpróbák viszont délután kezdődtek. Későbbi sógorom vitt el a felvételire. Nos, Sanyi nem hasonlított Rábai Miklósra, és a bemelegítéstől sem voltam elájulva, ezért hazamentem. Másnap persze visszacibáltak: „Hát mégis, milyen dolog ez, még nem is ismered őket!” – mondták.

– A Bartók Béla Táncegyüttes a legnagyobb amatőr együttesek közé tartozott, innen indult a magyar néptánc megújulása, a táncházmozgalom. Hamar beilleszkedett egy teljesen más világba, átélte az erdélyi gyűjtőutakat – amiről akkor az iskolákban még nem beszéltek –, Sebő Ferenc, Halmos Béla, Sipos Mihály indulását, a Tímár-módszer kibontakozását.

– Sanyi volt az egyetlen, aki képes volt megfejteni a néptánc improvizatív jellegét. Olyan ez, mint a nyelvoktatás: meg kell tanulni a nyelvtant, utána mindenki saját maga alkothatja meg a táncát. Segítőtársa és legjobb barátja Martin György volt, de sok nevet sorolhatnék, mint például Csoóri Sándor vagy Nagy László, aki verset írt „Táncbéli tánc-szók” címmel. Fantasztikus időszakba csöppentem!

Miután Sándor rájött, hogy a pedagógiához is van érzékem, rám bízta az utánpótlás tanítását – 17 éves voltam, minden rám bízott táncosnál fiatalabb. Még érettségi előtt megkérte a kezem, 26 év korkülönbséggel.

– Milyen hatása volt ennek a korkülönbségnek akkoriban?

– 1974-ben botrányosnak számított, de kitartottunk: hétfőn leérettségiztem, és kedden férjhez mentem. Manapság az emberek túl sokat gondolkodnak, vannak, akik 10 évig élnek egymás mellett, de nem egymással. Nekem is rengetegen mondták: „De hát nem is éltél még!” Engem viszont egyáltalán nem érdekeltek az olyan dolgok, mint „a karrier és család közötti egyensúly”. Előbbivel sosem foglalkoztam, mégis lett, a gyerekeim pedig születtek szép sorban, és ez nem gátolt meg semmiben. A legidősebb fiam révén hét unokám van.

Szerintem ma a fiatalok hihetetlenül félnek az elköteleződéstől, a házasságtól, de minél tovább húzzák, annál inkább ijesztő lesz.

 

Tímár Sándor mindeközben a másik szobában pihen. 84 éves koráig nem is járt orvosnál. Két betegsége után azonban most sokat kell pihennie. A családból valaki mindig mellette van, Böske is épp az óráját nézi, mikor kell majd ébresztenie.

– Sándor asszisztense voltam 12 évig. 1981-ben kinevezték az Állami Népi Együttes élére művészeti vezetőnek és koreográfusnak, és persze én is vele mentem – onnantól kezdve 16 éven keresztül színpadi szólótáncos és tánckarvezető voltam. Ezekben az időkben rengeteg nehézséggel járt Sándor szakmája, mert sosem volt párttag, azt mondta, vagy kell a szakmai tudása, vagy nem. Pozsgai Imre, akkori kulturális miniszter ki is nevezte őt, azonban ha a legfelsőbb szinten el is fogadták, alacsonyabb szinteken még sokáig megnehezítették az életét. Sanyi már ekkor kérvényezte, hogy a táncosok tanuljanak más szakmát is, de elutasították – mostanában azt tapasztalom, pont az a legnagyobb gond a gyermekek táncoktatásában, hogy olyan kiöregedett táncosok is elszegődnek tanárnak, akiknek nincs is érzékük hozzá.

A budapesti gyermektáncoktatás elindítója Tímár Böske volt. Kidolgozták férjével együtt a Tímár-módszert, illetve az évek során rengeteg tapasztalata gyűlt össze. Egészen kicsiknek – előbb 5, majd 3 éves kortól – létrehoztak egy gyermekegyüttest. 1993 őszén 50 fővel indultak, a létszám júniusra 150-re nőtt, így nem maradhattak az Állami Népi Együttesben. Ezek után Böske megalapította a Csillagszeműeket.

– Miért pont Csillagszeműek?

– Olyan nevet szerettünk volna, ami illik és méltó a gyerekekhez, és képviseli a népi vonalat. Nem én találtam ki, a sógorom volt a „keresztszülő”: hárman vagyunk lánytestvérek, idősebbik nővérem férje Mészáros Géza festőművész. A Csillagszemű kapcsolódik a csillagos éghez, a világmindenséghez és a népi kultúrához is. Sándor mindenben támogatott, ma már mind az öt gyerekem részt vesz a működésében: hárman tanárként dolgoznak, Sári lányom lett a fotósunk, miután abbahagyta a táncot, Matyi operatőrként és rendezőként segíti a munkánkat. Gergő pedig, a legkisebb, a papa nyomdokaiba lépett, ő a Táncművészeti Egyetemen tanul.

A Tímár gyerekeknek így rengeteg csillagszemű „testvére” lett, és szüleikkel sokszor a próbákon találkoztak. Tímár Böske szerint jól viselték, sosem voltak egyedül, a turnék során gyermekőrzők és a nagyi vigyázott rájuk – de ez is talán inkább neki, anyaként volt rossz érzés. Nem gondolta volna, hogy az ötlete később egy több tízezres holdudvarral rendelkező mozgalommá alakul.

– Én 25 évvel ezelőtt csak azt szerettem volna, ha minél több gyerek részesülhetne ebben Budapesten, és ez sikerül. Úgy gondolom, hogy a gyerekek minden irányban nyitottak, ezért kell kicsi korban elkezdeni a tanításukat, és nagyon nagy a felelősségünk, milyen példát mutatunk.

A módszer lényege a már nem létező néphagyomány, a paraszti társadalom rendje szerinti gondolkodás: a nagyközösségek, óriáscsaládok biztonságot adtak, az adott értékrend természetes módon hatott – a tánc, az ének is naponta jelen volt.

A gyermekjátékok is úgy alakultak ki, hogy a gyerekek ellesték, eltanulták a lépéseket és formákat – lakodalmakban, bálokban szívták magukba a táncnyelvet. Például az eladósorban lévő fiataloknál egyértelmű jelzés volt, ha valaki már negyedszer kért fel egy lányt. Sokan ma egy-egy szalagavató táncnál meg sem merik fogni a lányok derekát.

 

Tímár Böske szerint a gyerekeket csakis úgy lehet tanítani, ha egyenrangúként kezeljük őket, és mindig annyit kapnak a táncból és a nevelésből, amennyi pont elég számukra. A tanárpár áll középen, és ők utánozzák a mozdulatot. Magyarázni nem szabad, maximum vezényelni: így akár egy óra alatt alapszinten megtanulják például a dunántúli ugróst, lassú és friss csárdást. A különleges tehetségekkel egy másik rendszerben, a Tímár Akadémián foglalkoznak, ide már válogatás során kerülnek a táncosok, míg a Csillagszeműekhez bárki bármikor csatlakozhat.

– Mi az, ami elengedhetetlenül fontos a gyerekek tanításakor?

– Szerintem rendkívül egyszerű: szigorú szabályokat állítottam fel, amiért a gyerek nem haragszik, hiszen biztonságot ad neki. Téves gondolkodás, hogy szabadságra van szükség, sokkal inkább a biztonságra, arra, hogy tudják, mit kell tenniük, és közben érezzék, hogy nagyon szeretik őket. Városi körülmények között is ki lehet aknázni azokat a lehetőségeket, amik ránk maradtak a régmúltból – nem mindegy, hogy valaki a múzeumban látja a sárközi viseletet, vagy rajta van a színpadon. A 25 éves jubileumon 400 ovisom lépett fel úgy, hogy a színpad mögött, amíg várakoztunk, a légy zümmögését is lehetett hallani. A rend, fegyelem és a sok vidámság meghozza az eredményét, ezek a gyerekek nem is ismerik a lámpalázat. Rengeteg sikerélményt kapnak itthon és külföldön is, hiszen császári palotában, rangos fogadásokon lépünk fel, rengeteg állami kiküldetésen vehetünk részt.

Mindig azt mondom nekik, ha valahol megjelennek, emeljék fel a fejüket, húzzák ki magukat, és ne úgy álljanak ott, hogy „bocsánat, hogy élek”, hanem úgy, hogy „megérkeztem” – ez az életben is elengedhetetlen.

A Csillagszeműeknél nincs harag, durvaság és káromkodás, nincs is rá szükség, egyszerűen meg kell tanulni a szabályokat. Ezek a szülőkre is vonatkoznak, akik legfeljebb négy alkalommal mehetnek be a próbaterembe, de ott mobilozni, beszélgetni nekik sem szabad.

– Miben más most a helyzet, mint 25 évvel ezelőtt?

– Minimum háromszor annyi időt kell fordítani egy gyerekre, mint azelőtt. A legnagyobb változás ugyanis a szülői háttérrel történt: az utóbbi 10 évben felduzzadt a válások száma. Emellett azt veszem észre, a tekintély, a fegyelem egyre inkább eltűnik: kiscsoportos ovisok káromkodnak, az éttermekben az egész család lóg a telefonján, a kicsi pedig egy tableten. Azt mondta a fiam: „Mama, aki nincs a Facebookon, az nincs is.” Hát én akkor nem vagyok (nevet). Viszont minden munkatársam az általam képviselt szellemben nőtt fel, amire nálunk szükség van. Sajnos a mi szakmánkban sem mindenki angyal, de igyekszünk megtartani az alapértékeket.

– Mi az, ami segít ebben és a mindennapokban?

– Én hívő ember vagyok, aki nem ijed meg az élet nehézségeitől, mert tudom, hogy Isten a támaszom, nem fog magamra hagyni. Olyan keveset kér tőlünk, csak annyit, próbáljunk jók lenni, és még sok esetben ezt sem tudjuk megtenni.

Ha már megpróbáljuk, az is elég. Szerintem Jézusnál liberálisabb ember nem volt a Föld kerekén: ő tényleg mindenkit elfogadott úgy, ahogy van, és mindent megbocsátott. Emellett a kitartás és a kemény munka elengedhetetlen.

Nem szeretem például a nevelés szót, én úgy hiszem az életünkkel kell példát mutatni, és nem kell erről annyit beszélni. Mindent a legegyszerűbben kell megközelítenünk, és akkor működik: a felesleges, rápakolt dolgok zavart és bizonytalanságot okoznak.

 

– A próbákat, találkozókat, magánéletet csak egy igazán jó koordinátor tudja egyben tartani. Ön az?

– Kellett a művész férj mellé valaki, aki ellátta a gyakorlati dolgokat is. Mindig is korán keltem, mindennap főzök reggel – bár sokáig nem tudtam, hiszen folyamatosan úton voltunk. Általában ezután valamilyen tárgyalás, ügyintézés következik, háromtól pedig próbák, különböző helyszíneken.

– Hogy viszonyulnak a Böske névhez a tárgyalásokon, hivatalos rendezvényeken?

– Sokan megkérdezik, nem sértődök-e meg esetleg, ha így hívnak. Vagy csak azt mondják: „Nem így képzeltem magát”.

Amikor először találkoztam anyósommal, közölte, hogy a tehenét hívták Böskének, de megnyugodtam, mert a lovát pedig Zsófinak.

Nagyon szerettem piciként királykisasszonyt játszani, Bettinek, Lizának hívattam magam, mire megszólalt a nővérem: „Nem Betti vagy te, hanem Böske!” Innentől pedig rám ragadt a név, hiszen a testvéreim megelőztek az iskolában. Amikor először – a teljes nevemmel – bemutatkoztam Sanyinak, rám nézett: „Akkor hát te vagy a Böske.” – „Honnan tetszik tudni, hogy Böske vagyok?” – kérdeztem. – „Rád van írva!” – mondta.  

Móni tanárnő, egyik tanítványa kórházba került, haldoklott, de a fiú barátnője ezt nem nagyon akarta elfogadni, folyamatosan fotókat posztolt a kórházból, például a srác születésnapja alkalmából. A képeken látszott, hogy a fiú nagyon beteg, szinte már nincs is magánál. „Úgy éreztem, hogy a lány így próbált kapaszkodni az életbe. A fiú Facebook-profilja megmaradt a halála után, a szülei gyakran onnan posztolnak vele kapcsolatos információkat. Nekem ez nagyon furcsa” – mesélte.

Kivédeni a kötelező köröket

A közösségi oldalak megjelenésével számos új jelenséghez kell hozzászoknunk, például az online gyászhoz is. Dr. Zelena András, a Budapesti Gazdasági Egyetem Társadalomtudományi Intézetének docense már több felmérést végzett a témában. „A Facebook felületein kapott visszacsatolásokat vizsgálva – reagálások, kommentek, különböző válaszadások emotikonokkal –, egy nagymintás kutatás során azt találtam, hogy az egyén veszteségélménye közösségivé válik.

A társak együttérzése, osztozása a fájdalomban segíti a gyászmunkát.

Azonban fontos megemlíteni egy szintén magyar kutatópáros megállapítását is: »Az interneten keresztül megnyilvánuló intimitás egyre nagyobb teret kap, azaz a magánéleti problémákat kontroll nélkül megosztja bárki akár az egész világgal.« S ez a kitárulkozás elgondolkodtató: hová tűnhet így a magánélet?” – tette fel a költői kérdést a szakember.

Dr. Zelena András az online gyász mögött húzódó motivációra is rávilágított.  „Ha a bennünket körbevevő világ nem jelent igazi lelki támaszt, akkor társas magányról beszélünk. Tehát van is társ, de nincs is igazán. Ilyenkor viszont a Facebook felületén közzétett hírre záporoznak a reakciók, és közösségbe kerül az elmagányosodott felhasználó. Van egy másik magyarázata is a jelenségnek: ha az internetes felületen osztom meg a gyászomat, akkor a »kötelező beszélgetéseket« el tudom kerülni, hiszen sok hozzátartozót retraumatizál a sokszori »Mi történt? Hogyan történt?«- kérdésekre adott válasz.”

Azt gondolhatnánk, hogy az online gyász leginkább az ifjabbakra jellemző, azonban a szakember a kutatásában éppen az ellenkezőjére jutott.

„Mivel a fiatal korosztály kortársait legtöbbször balesetben vagy fiatalkorban gyakori betegségben veszíti el, ők inkább emlékezővideókat készítenek fájlmegosztó oldalakra, ezzel emléket állítva elhunyt barátjuknak. Az idősebb korosztály tagjai viszont ismerőseikkel ritkán találkoznak személyesen, ezért ők bátrabban posztolnak halálhíreket a közösségi média felületein” – tudtuk meg dr. Zelena Andrástól. 

Jót tesz, ha posztolunk?

Az egyetem docense úgy véli, ezek a virtuális visszacsatolások bár segítik az elmagányosodott, bezárkózott gyászolót, de semmiképpen sem helyettesítenek egy baráti ölelést, egy tea- vagy kávémeghívást. Utóbbit persze a gyászoló visszautasíthatja, de mégis kialakul benne az az érzés, hogy „valaki kíváncsi rám, nem vagyok teljesen egyedül”.  A szakember kiemelte, a virtuális részvétnyilvánítás egy gombnyomás, kissé felszínes, és hiányzik belőle a gyász valódi rítusa, a közös emlék felidézése vagy a hátramaradottak biztosítása a támogatásukról.

Sokszor nemcsak szeretteinket gyászoljuk a közösségi oldalakon, hanem rajongott személyeket is.

Gondoljunk csak arra, hogy például Carrie Fisher, David Bowie, Koós János vagy Andy Vajna halálakor mennyi róluk szóló videó, fotó, klip lepte el az üzenőfalunkat. A szakember szerint ezek a megnyilvánulások inkább a közösségnek és a saját ismerősi bázisnak szóló gesztusok, a rajongás bizonyos megnyilvánulása. Ha ismeretlent gyászolunk nyilvános posztban, akkor valami olyasmit üzenünk vele: „Van egy népesebb családom, egy tábor, amelynek tagja vagyok, s mi mind ugyanazt érezzük, elveszítettük az idolt, a rajongott személyt.”

Minden veszteség és minden gyász más és más. Nincsenek alapigazságok vagy meghúzható szakaszhatárok abban a kérdésben, hogy mi az, ami még egészséges, és mi az, ami már nem.

„Azonban, ha a gyász intenzitása egy-két éven keresztül mit sem enyhül, s ennek nyomait látjuk egy ismerősünk üzenőfalra közzétett posztjaiban, akkor ajánlatos szakember segítségét kérni.”

„Hasonló a helyzet gyermek elveszítésekor vagy hirtelen haláleset kapcsán: ilyen egy baleset, illetve, ha egy hozzátartozó önkezével vet véget életének. Ilyen esetekben különösen fontosnak tartom önsegítő csoportok felkeresését” – hangsúlyozta dr. Zelena András.

A Facebook-profil hagyatéknak számít

Egy-egy haláleset után várhatnánk, hogy eltűnik az adott személy Facebook-oldala, hiszen rendkívül morbid, amikor megjelenik a jól ismert üzenet, hogy „ma van a szülinapja, köszöntsd fel!” Dr. Zelena András tapasztalata szerint felzaklató reakciót vált ki az elhunytak megmarad Facebook-profilja.  „Nem etikus, továbbá fájdalmat is okozhatunk vele más ismerőseinknek, ha az elhunyt Facebook-profiljára belépve azt tovább használjuk mi, hátramaradott hozzátartozók. Szerencsésebb ennél az emlékoldallá alakítás. Azt sem tartom jó megoldásnak, ha a haláleset után, belépve az elhunyt rokon profiljára, az ő nevében tesszük közkinccsé a halálhírét, temetési időpontját – ez is felzaklathat másokat, hiszen az elhunyt nevében posztoljuk saját halálhírét.”

Facebook-profilt töröltetni csak úgy lehet, ha az adott személy már életében rendelkezett erről – tudtuk meg Klausz Melinda social média-szakértőtől.

„Halálunk után alapvetően semmi nem történik a Facebook-profilunkkal. Már biztos nem fogunk posztolni, de adott esetben ugyanúgy megjelenik a szülinapunk, az üzenőfalunkra pedig ugyanúgy lehet hozzászólásokat írni, mint addig, ez pedig fel tudja tépni a sebeket. Ezért szoktuk javasolni, hogy ha valaki visszaigazolt családtag, akkor kérvényezze az elhunyt emlékoldallá nyilvánítását” – mondta Klausz Melinda. Ha viszont nincs visszaigazolt családtag, akkor meg kell küldeni a halotti anyakönyvi kivonatot, vagy a temetésről szóló gyászjelentést a Facebooknak. Ha egy profilt emlékoldallá alakítanak, akkor a személy neve mellett megjelenik az „emlékére” szó. Az elhunyt által megosztott tartalmak, például fényképek, bejegyzések megmaradnak, és láthatók lesznek továbbra is azok számára, akikkel eredetileg megosztotta. Az emlékoldallá alakított profilok nem jelennek meg olyan nyilvános helyeken, mint például a „Kit ismerhetek?” funkció, a hirdetések és a születésnapi emlékeztetők.

„A profilunkról már előre is gondoskodhatunk. Ugyanúgy, ahogy végrendeletet írhatunk már életünkben, meg tudjuk jelölni a digitális hagyatéktartónkat is, vagyis azt a személyt, aki halálunk után intézkedik a profilunkkal kapcsolatban.”

„Ebben az esetben be tudjuk állítani, hogy hány napi inaktivitás után kapja meg az illető a hozzáférést, illetve azt is meg tudjuk határozni, milyen jogosultságai lesznek a fiókunkkal kapcsolatban.”

Mindenkire érvényes, jól bevált szabályok tehát nincsenek, azonban az online gyászban is érdemes tartani a mértékletességet.