Helytállni nőként a férfiak világában határozott, karakán habitust feltételez, és ez a jellemvonás öröklődik Cs. Juhász Sára családjában. Felmenői a Felvidékről származnak: édesanyja a trianoni döntés után, tanítónőként nem volt hajlandó letenni a hűségesküt az új Csehszlovák Köztársaságnak, ezért el kellett hagynia szülőföldjét. Egymaga, egy szál bőrönddel érkezett Budapestre és kezdett új életet. Édesapja a szibériai fogságból hazakerülve Budapesten végezte el a jogi egyetemet. A hűséges szerelmesek Budapesten találkoztak újra és házasodtak össze. Három leánygyermekük született, Sára 1926. április 12-én látta meg a napvilágot. Otthon hazafias nevelést kapott, s mint középső gyermek hamar megtanulta, hogy az érdekei érvényesítéséhez határozottnak, kitartónak kell lennie, és nem szabad megfutamodnia.  

Szorgalmas diákként a gimnáziumi éveket kitűnő érettségivel zárta, egyértelmű volt számára, hogy egyetemre akar menni, de nem tudta, milyen irányba induljon, hiszen mindenből jeles eredménye volt. Ezért barátnőivel elment egy pályaválasztási tanácsadóba (1944-et írtak ekkor), ahol az elvégzett tesztek alapján azt tanácsolták neki: „Maga a legkönnyebb eset: először, másodszor és harmadszor is legyen építészmérnök!” El is ment beiratkozni a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karára, ahonnan akkor még elutasították, mert csak férfiak nyerhettek felvételt. A háború utolsó évében így egy varrónő mellett dolgozott, ahol a mesterség minden fortélyát elsajátította.

A Műegyetem legszebb lábai

A II. világháborút követően a Műegyetem kapuja megnyílt a nők előtt is, és Cs. Juhász Sárát az elsők között vették fel az egyetemre. A szorgalmas és eszes lány tehetségével hamar kitűnt az évfolyamából. Férfi évfolyamtársai viszont nemcsak az esze miatt tartották nagyra, hiszen – mint utóbb kiderült – a háta mögött, a „Műegyetem legszebb lábai” címmel tüntették ki, s a lépcsőfordulóban lesték, miként vonul lefelé karcsú és formás lábaival. A későbbi neves építész, Csaba László két évfolyammal járt felette, és szívesen „korrigálta” fiatal kolléganőjét.

Cs. Juhász Sára 

A randevúkat 70 évvel ezelőtt eljegyzés, az eljegyzést pedig 45 év házasság követte. Az első randevúra szóló színházjegyeket férje egészen a haláláig a pénztárcájában őrizte.

A jeles diplomával könnyen ment az elhelyezkedés, jött a komoly munkahely; a Mezőterv, aztán az Iparterv – Cs. Juhász Sára harminc évig dolgozott ugyanannál a vállalatnál, csak a cégér változott fölötte. Szenvedélyesen vetette bele magát a munkába, ami számára soha nem jelentett terhet, ez volt a lételeme. Komoly megbízásokat kapott: ipari épületek, gyárak, lakóépületek tervei kerültek ki a keze alól, úgy a fővárosban, mint vidéken. A budapestiek számára talán a legismerősebbek az OTP-lakóházak az Apáczai Csere János és a Maros utcában. Az erőltetett szocialista realizmus ellenére igényes ipari épületeket tervezett, és a tervezésbe mindig igyekezett valami emberit belevinni. Tervrajzain sokszor kedves figurák tűntek fel, már a papíron belakják a készülő épületeket.

Három évtized alatt a magyar ipari építészet meghatározó alakjává vált, mégis örökké úgy érezte, egy nőnek nehezebb érvényesülnie az építész szakma férfias világában. Férje kétszeres Ybl - díjas építész, a magyar modern templomépítészet egyik legjelentősebb alakja, a Magyar Építőművészek Szövetségének 12 éven át főtitkára.

Sára úgy érezte, hogy neki százszorta jobban kell akarnia, százszorta jobban kell bizonyítania a tehetségét, mint férfikollégáinak.

Kitartásával végül révbe ért, és sokoldalú tevékenységének elismeréseként 1966-ban harmadik nőként ő is megkapta az építész szakma legfontosabb díjának számító Ybl -díjat.

Távol a kommunista nőideáltól

Az építészeten kívül a divat máig a legnagyobb szenvedélye. Skiccfüzetében sokáig ruhákat tervezett, varrótechnikáját egy profi varrónő is megirigyelhetné. Nemcsak, hogy ő varrta unokái ruhatárának kiemelkedő darabjait, de öltözködési alapelvekkel is ellátta őket: „Mindennap az időjárásnak, alkalomnak és az életkornak megfelelően kell öltözni.” Az angolos, szépen megvarrt ruhákat szerette, soha nem vett konfekciót, és minden darabot magára alakított. A májusi rubindiploma átadóünnepségére is elegánsan, kisminkelve, felsliccelt szoknyában és ezüst cipőben érkezett, egyedül képviselve a nőket a hajdani évfolyamból.

Cs. Juhász Sára

Ami csak egy kicsit is kilógott az átlagból, gyanús, imperialista csökevénynek számított a kommunizmus évtizedeiben. Divatosan öltözni szinte lázadás volt. Ráadásul Cs. Juhász Sára hazafias gondolkodását, rendszerellenes nézeteit nem tartotta magában. Gyakorló katolikusként templomba járt. Habitusa távol állt a kommunista nőideáltól. A női emancipáció és egyenlőség a kommunizmusban azt jelentette, hogy a nőnek meg kell osztania munkaerejét a téesz és az otthon között, általában értelmiségi szerepvállalás nélkül.

Szülés után az állam csupán hat hetes szülési szabadságot biztosított, így minden dolgozó nőnek kicsit férfivá kellett válnia: ha meg akarta tartani a munkáját, el kellett szakadnia csecsemőjétől.

Sárának két gyermeke született, s neki is nehéz döntést kellett meghoznia azért, hogy megfeleljen a férfias világ elvárásainak. Gyermekei alig múltak pár hónaposak, amikor visszaült a tervezőasztal mellé.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, tartja a mondás. Azonban Cs. Juhász Sára soha nem állt a férje mögött, mert mindig mellette állt. A negyvenöt év házasság negyvenöt év szakmai kapcsolatot is jelentett. Jó házasságuk záloga egymás kölcsönös megbecsülése és elfogadása volt, egyikük sem akarta megváltoztatni a másikat. Problémáik közösek voltak, szakmai vitákat nem folytattak. Elfogadták egymás véleményét, harmonikusan dolgoztak együtt. Szívesen vállaltak magánjellegű megbízásokat, közös munkájuk eredménye számos balatoni nyaralóház, a csepeli Szent József Otthon, a balatonakarattyai téli kápolna, valamint egy Normafa úti nyaraló is, amely mára építésztörténeti tananyaggá vált.

A majd’ fél évszázados házasságnak Csaba László halála vetett véget 1995-ben. Az élet ezután már nem lehetett többé ugyanolyan, mégis Cs. Juhász Sára valódi mater familias-ként tartotta össze a szűkebb és tágabb családot évtizedeken keresztül, közös nyaralásokkal és karácsonyokkal fűzve szorosabbra a rokoni szálakat. Ő az a személyiség, akinek emléke majd fennmarad a családi legendáriumban. Történetek, híres mondások maradnak utána, még a dédunokák is emlegetni fogják, még ha nem is emlékeznek rá.

Szállóigék keringenek törékeny, mégis erős fizikumáról, szívósságáról; miként mászott fel hatvanas éveiben az építkezési állványon a balatonakarattyai templom tornyára, hogyan ment fel létrán a padlásra nyolcvanöt évesen, s micsoda egyenes derékkal klopfolta a húst.

Ma sem könnyű azoknak a nőknek az élete, akik egyszerre választják a karriert és a családot. Mégis, könnyebb a sorsuk, mint nagyanyáiké volt. Ők kaparták ki vérrel-verejtékkel, kitartásukkal mai, jóval nagyobb szabadságunkat. Cs. Juhász Sárák nélkül ez nem ment volna.

Nem sokkal korábban érkeztek az első példányok az országba: a TIT stúdióban terrarisztikai kiállításon úgy csodáltuk őket, mint igazi kuriózumot. Ez a közép-ázsiai gekkófaj elég nagy ahhoz, hogy látványos legyen, viszont nem annyira, hogy ne lehetne számára kényelmes terráriumot berendezni egy átlagos szobában is. Bár éjszaka aktív, nem ragaszkodik a teljes elrejtőzéshez napközben sem, gyakran kifekszik sütkérezni a melegítőlámpa alá. Könnyen megszelídül, a táplálékot kézből is elfogadja, és akár kézbe is lehet venni – sőt, érdemes is, mert bőrének tapintása igen érdekes: mintha finom gumit fogna az ember.

Két gekkó egy csárdában

Persze a kézbe vételnél vigyázni kell, mert a leopárdgekkónak, mint általában a gekkóknak, könnyen letörik a farka, ha rosszul fogják meg. Kinő ugyan, de sohasem lesz olyan szép, mint az eredeti volt: kurta, vaskos, tompa végű lesz. A leopárdgekkókat egyes rendszerezők nem is a gekkók közé, hanem önálló családba sorolják, hiszen több tulajdonságuk is megkülönbözteti őket a valódi gekkóktól: szemhéjuk van, amellyel pislogni tudnak és lábaikról hiányoznak a tapadólemezek, így csak a karmaikkal kapaszkodhatnak, éppúgy, mint más, „közönséges” gyíkok.

Családi életük is eltér némileg a gekkóknál megszokottól, mert míg azok többnyire párosával élnek, és a nőstények is védik a területüket, addig a nőstény leopárdgekkók jól viselik egymás közelségét, így a hím kisebb háremet birtokolhat. A hímekre viszont érvényes, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában: összezárva addig zargatják, csépelik egymást, míg az egyik lesoványodva, legyengülve, összeharapdálva végleg fel nem adja a harcot.

Mesterséges holdfény

Aki későn jár haza, vagy nem tud éjjel aludni, annak különösen kellemes lakótársa lehet ez a gyík, hiszen este, lámpaoltás után kezd megélénkülni. Első leopárdgekkó-csapatomnak egy méter hosszú, 40 cm széles és 50 cm magas terráriumot rendeztem be, akkor még természetes kövekkel – később tértem csak át a hungarocelből kifaragott, cementkéreggel borított műsziklák készítésére. Az éjszakai állatokat a terrárium fölé helyezett kék színű izzóval csaptam be: ennek halvány, sejtelmes fénye nem zavarja őket, s a mesterséges holdfényben szabadon gyönyörködhettem állataim mozgásában, megfigyelve portyázásukat, vadászatukat, bonyolult rangsorvitákkal tarkított társadalmi életüket, sőt, udvarlási szertartásukat is.

Kép: Flickr /Steve Rainwater

A leopárdgekkó nemcsak sárga alapon fekete pöttyös színezetében hasonlít a névadó nagymacskához: mozgása is miniatűr párducra emlékeztet, amint óvatos, lopakodó léptekkel, farka végét izgalmában ide-oda tekergetve becserkészi, majd villámgyorsan lerohanja zsákmányát.

Csíkos babaruha

A „holdfényes” randevúnak aztán meg is lett az eredménye. A leopárdgekkó-nőstények egyszerre két, viszonylag nagyméretű, hosszúkás tojást raknak le az enyhén nedves talajba. A fiókák kikeléséhez kb. két hónap szükséges, de ez a keltetés hőmérsékletétől függ, mint ahogy az utódok neme is. A kisujjnyi újszülötteken még nyoma sincs a későbbi leopárdmintának, de gyönyörűek: fekete-sárga-fehér keresztcsíkosak. Ha a terráriumban kelnek ki, a felnőttek nem bántják őket, de ahhoz, hogy biztonsággal felnevelkedjenek, szükséges az elkülönítés.

Átszíneződésük érdekes módon nem az idő, hanem a méret függvénye: tágasabb helyen, bőséges takarmányon tartva gyorsabban nőnek, és hamarabb cserélik le gyerekruhájukat felnőtt öltözetre. Ha megfelelően tartják, ez az arasznyi, zömök gyíkocska hosszú életű kedvenc: most húszéves, egyetemista lányom még meg sem született, amikor a legöregebb gekkómnak már kikeltek az első tojásai. Ma már alig lát, mindkét szeme hályogos, de az étvágya még mindig a régi…

– A leopárdgekkó elsősorban rovartáplálékot fogyaszt, ami megvásárolható a szaküzletekben, de nyáron gyűjthető a szabadban is, nem védett, de vegyszermentes területről.
– Mint sok más sivatagi hüllő, a leopárdgekkó is szívesebben nyalogatja a nedvességet harmatcseppek formájában a kövekről vagy a terrárium üvegéről, mint a vizestálból.
– A gekkók vedléskor elfogyasztják a régi hámrétegüket. Ahhoz, hogy a vékonyka lábujjakról is leváljon az elhalt szaruréteg, fontos a talaj megfelelő nedvessége.
– A szaporítás sikeréhez hozzájárulhat a téli nyugalmi időszak. Ehhez elég a terráriumot néhány hétre világítás nélkül fűtetlen szobába állítani, és az állatok etetését szüneteltetni.

Domesztikált hüllő
Az egykor kuriózumnak számító leopárdgekkó az elmúlt évtizedek során az egyik legelterjedtebb terráriumlakóvá, domesztikált állattá vált. Miután könnyen szaporítható mesterséges körülmények között, idővel megjelentek azok a nemesített tenyészváltozatai, amelyekkel a vadonban nem találkozhatunk. A természetestől eltérő külső, azon kívül, hogy sokszor igen mutatós, egyben a legjobb igazolása annak, hogy az eladásra kínált állatot nem a szabadban fogták be, vagyis a vásárló lelkiismerete tiszta marad, hiszen nem támogatta pénzével az élővilág károsítását.

A cikk a Képmás magazin 2012. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Évszázados park a XXI. századnak

2018 áprilisában ért véget a csaknem hat évvel korábban, 2012-ben elindult egyetemi megújulás első nagy üteme, amelynek eredménye a mai Ludovika Campus.

Aki az évtized elején járt a Ludovika téren vagy az Orczy parkban, pontosan érzékeli a változást: elhanyagolt, lepusztult közterek és épületek helyett modern, XXI. ­századi épületekben virágzó egyetemi élet, szabadon látogatható, nyitott park, lovarda és sportpályák várják a budapestieket.

Az új campusnak is helyet adó park története a XVIII. században kezdődik: a tulajdonos, báró Orczy László az akkoriban divatos tájképi kert kialakítására adott megbízást, két évvel később azonban már felajánlotta Pest városának, vegye át és használja közparkként. A köz szolgálata tehát születésétől kezdve jellemzője a mai Orczy út – Diószegi Sámuel utca – Korányi Sándor utca és az Üllői út által határolt területnek. A XIX. század első harmadának végén, a nemzeti eszmélés aranykorában, a reformkor kezdetén a parkot az akkor megalakuló Ludovika Akadémiához csatolták. A lakosság azonban továbbra is használhatta, egészen az 1890-es évekig.

A II. világháború és az azt követő kommunista diktatúra alatt a parkkal egyre kevesebbet törődtek, folyamatosan pusztult, és raktárak, ipari létesítmények foglalták el a zöldterületet.

A Ludovika reneszánsza 2011-ben kezdődött: a kormány arról döntött, hogy a köz szolgálatára készülő szakembereket egyetlen intézményben képezzék, ennek helyszínéül tervezték a mai campust. A munka 2012-ben, a Pollack Mihály tervezte főépület rekonstrukciójával indult. De nem csak épületekről volt szó: az volt a szándék, hogy az egész elhanyagolt városrész is gazdagodjék. 2018‑ra így Magyarország eddigi legnagyobb egybefüggő egyetemi campusfejlesztése valósult meg. Ennek része volt Belső-Budapest legnagyobb zöldfelületének, az Orczy parknak teljes felújítása is. „Nyitott közpark született, játszóterekkel, kosár- és focipályákkal, futókörrel, gyalogossétányokkal, sok zölddel, csónakázótóval. Egy kis St. James’ Park Pesten, kerítéssel, éjjelre bezárva” – fogalmazott az átadást követően Fürjes Balázs kormánybiztos.

Ludovika Campus – Kép:  Holló Hunor

Az egyetemi épületekkel körülvett, évszázados történeti park felébredt Csipkerózsika-álmából, területe csaknem tíz hektárral nőtt. Eltűntek a szennyező ipari üzemek, és új városi ökoszisztéma alakult ki, visszatértek a madarak, a csónakázótavat felújították és halakat telepítettek bele. A nagy, egybefüggő és ápolt füves területeket ősfák, sétányok fogják körbe, a kikapcsolódás és a szabadidősport egyik legnagyobb belvárosi szigetén. A történeti hűségre törekvő újjáépítés nemcsak a park régi fényét állította helyre, hanem a modern városi élethez szervesen hozzátartozó szabadidősportnak is teret adott. Görhoki és street ball, parkour és street fitness pályák várják a sportolni vágyókat, a futás szerelmesei pedig egy időmérésre is alkalmas rekortán futópályán hódolhatnak szenvedélyüknek.

Az idei Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton, a speciális létesítmények kategóriában a Fürjes Balázs kormánybiztos irányításával elkészült Ludovika Campus ezüstérmes lett. A világ legrangosabb ingatlan­fejlesztési pályázatán többek között az ingatlan­fejlesztés koncepcióját és eredményét, építészeti és városépítészeti színvonalát, a környezetvédelmi szempontokat, a kivitelezés minőségét és a megvalósítás időtartamát, valamint az ingatlanfejlesztés társadalmi hasznosságát értékeli a 32 országból érkezett, 63 szakemberből álló zsűri.

A Rózsadomb ékköve

A főváros legrégebbi, több mint 450 éves műemlék épülete a XVI. század közepén épült a Rózsadomb keleti oldalán, a Budán elhunyt török szerzetes, Gül Baba sírja fölé. A város terjeszkedése azonban fokozatosan körbefonta a dombon álló, évszázados iszlám zarándokhelyet, és a XIX. század utolsó harmadában a kor egyik sztárépítésze, az építészdinasztiát is alapító Wagner János családi nyaralónak használt villát épített köré. A környék azonban nemcsak a türbéről és a Wagner-villáról volt ismert, hanem a környezetében lévő utcák is – különösen a Gül baba utca – Budapest legnépszerűbb turistalátványosságai közé tartoztak múltat őrző hangulatuk miatt.

A türbét 1914-ben fenntartandó műemléknek nyilvánították, 1918-ban a Wagner-villa, 1941-ben pedig a teljes telek is fővárosi tulajdonba került. A türbét csaknem 400 év után, először 1962-ben, majd 1996-ban újították fel, de a felhasznált építőanyagok és a munka minősége miatt rövid időn belül olyan állagromlás következett be, amely szükségessé tette az újabb renoválást. A Wagner-villát viszont teljesen elhanyagolták, így – állapota miatt – 1970-ben le is bontották.

De nemcsak Wagner János egykori nyaralója szenvedte meg az idő múlását: a 2000-es évek első felére a türbe és a körülötte lévő városrész is megérett egy méltó felújításra.

A 2015-ben, a magyar és a török állam közös finanszírozásában indított beruházással – a városrekonstrukciós elveket követve – újjászületett a több mint 400 éves türbe és a függőkert, úgy, hogy a Wagner-villa megmaradt építészeti örökségét is feltárták és a helyhez illő funkciókkal bővítették, a környék hangulatát meghatározó Gül baba utca pedig a műemléki környezetbe illő, új burkolatot kapott a már szinte járhatatlanná kopott régi helyébe.

Gül baba türbéje – Schneller Domonkos

A Mecset utca és a Türbe tér között a türbe területéhez csatlakozó, Budapesten egyedülálló, mediterrán függőkert épült, padokkal, díszkúttal, rejtett esti fényekkel. A terület dísze a Wagner János által ültetett gesztenyefa, amelyet a rekonstrukcióval sikerült megtartani. A függőkert teraszain más és más élmények várják a látogatókat. Az örökzöldek kertjében tulipán, nárcisz, írisz, fritillaria, a rózsakertben rózsakülönlegességek, az illatkertben rozmaring, zsálya, kakukkfű, oszlopos citrusok illatoznak. A kertben csaknem 140 fa,

2300 cserje, több mint 400 rózsa – sötét rózsaszínű és krém rózsaszínű, 50 cm-es parkrózsák, magas törzsű rózsák, a támfalak előtt kúszórózsák –, valamint 2700 évelő növény, továbbá 570 évelő- és kúszónövény kapott helyet. A mediterrán függőkertet a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának segítségével alakítják tovább, mivel a hely fenntartója, a Gül Baba Alapítvány szeretné, ha a szervezet logójában is látható rózsamotívumok a valóságban is hangsúlyosak maradnának, és ha sikerülne Magyarországon is meghonosítani a Gül Babáról elnevezett rózsafajtát.  

Andor Anikó, a beruházás tájépítésze – többek között a Gül Baba Türbe komplex táj- és környezetrendezési tervéért – az Év Tájépítésze díjat nyerte el 2019-ben. A zsűri értékelése szerint „…Andor Anikó megvalósult tereiben nekünk is harmonikusabb, és ha nem is könnyebb, de biztosan szebb az élet”. Aki látja a türbe melletti, újjávarázsolt mediterrán függőkertet, bizonyosan helyénvalónak érzi majd ezeket a szavakat.

Támogatott tartalom. 

– Elindítottad a gyerekeket?
– Igen. Mórnak nehéz napja lesz, több dolgozatot is írnak: teljes hasonulás, tizedestörtek szorzása, ehhez még János vitéz memoritert is kellett tanulnia, plusz egy angol szöveget... Tegnap nem is ment edzésre, pedig az neki olyan, mint egy büntetés. Az ötödik osztály nagyon nagy változás, mert már nemcsak leckét kell írni, hanem tanulnivaló is van.

– Segítesz neki?
– Az elején, tizenegy évesen, amikor még nincs saját módszere a tanuláshoz, muszáj; aztán majd szépen fokozatosan magára lehet hagyni.

– A húga hagyja, hogy tanuljatok?
– Közben Barka baletten volt. Ők meg az igékből írnak ma témazárót.

– A balett kemény műfaj. Balettintézet?

– Az Opera balettiskolájába jár, már harmadik éve csinálja végig a Diótörő előadásokat, ami elég megterhelő. A balett eleve az. Sportértéke is van, művészeti értéke is, és fejben is koncentrációt, memóriát igényel.

Ezek nehéz döntések a gyerekek életében, mert ez egy kiszámíthatatlan pálya, és ő még csak kilencéves. Viszont a színpadot imádja. Ő ugyan valamiért negatívumnak érzi, ha azt mondjuk, hogy szeret szerepelni, de a vérében van.

– Benedek Tibor olimpikon és Epres Panni modell gyermekeként, Benedek Miklós színész unokájaként nem olyan meglepő…
– Ők valóban abban nőnek föl, hogy normális, hogy Nonno színpadon van – Tibor olasz kislánya így nevezte a nagyapját, így a kicsik is így hívják –, és az is természetes, hogy Tibortól az utcán autogramot vagy közös szelfit kérnek. Pici koruk óta rengeteget vittük őket színházba is.

Epres Panni – kép: Emmer László

– Amikor modellkedni kezdtél, neked nehéz volt a színpadi szereplés? Zavart, hogy az emberek mustrálnak a nézőtérről?
– Egy szép bemutatón fellépni mindig euforikus érzés volt. Fokozatosan megszoktam, hogy a testem az egyik munkaeszközöm.

Ha most száz ember előtt át kellene öltöznöm, mondjuk itt a Fő téren, nem zavarna, hisz, ha olyanok voltak a körülmények, akár fiúk előtt is átöltöztünk, eszünkbe sem jutott, hogy más ez, mint munka. Eleinte el is vette az önbizalmamat, mert láttam, milyen szépek mellettem mások, és csak külön tudtam szemlélni a testrészeimet is, hogy megfelel-e az elvárásoknak. A legtöbb embernek idő kell, hogy elfogadja magát, de mindenki azt hiszi, hogy ebben a szakmában ez könnyebben megy. Egyáltalán nem, nálam 40 éves korom körül jött el ennek az ideje.

– Civilben is meg kell ugranod a lécet, amelyet a rivaldafényben és a magazinok címlapján felállítasz a külsőddel kapcsolatban?
– Nemcsak azért, mert modell voltam, hanem mert a férjemet ismerik. Még hétköznap délelőtt, a postán is van elvárás. Tavaly nyáron például annyira jólesett elmenni melegítőben, összefogott hajjal, smink nélkül bevásárolni. Szembejött egy apuka az óvodából, rám nézett és megkérdezte: „Valami baj van? Olyan rosszul nézel ki.” Szívesen mondtam volna: „Képzeld, én így nézek ki!” Az ember nyilván törekszik arra, hogy ápolt legyen, de az túlzás, hogy ne maradjon szó nélkül, ha egyszer-egyszer becsúszik egy hiba…

– Gondolom, Mór, a fiad otthon is udvarol neked…
– Mindig mondja, amikor reggel a kocsiban sminkelek, hogy „te enélkül is szép vagy”.

Egyszer a kezébe fogta az arcomat és azt mondta: „Mama, te olyan szép vagy, mint a világ.”

– A szépségről, a tökéletességről beszélünk. A diplomamunkád pedig a paralimpikonokról szólt.
– Elismerést gerjeszt bennem, ha bárki nehéz körülmények közül küzd az élet bármely területén, vagy ha mondjuk egy szülő küzd a sérült gyerekéért. Mindannyian megérdemelnének támogatást. A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórházban is önkénteskedtem, nagyon szerettem az ottani munkát.

– Az eredményt és a küzdelmet könnyű megkülönböztetnie egy szülőnek?
– Úgy érzem, azért kérdezed, mert nem. Tényleg nagyon nehéz, de ahogy a gyerekek egyre nagyobbak, és már pontosan meg tudják fogalmazni, amit éreznek, jobban elválasztható a kettő.

Ha Barka kihagy egy balettet, megkérdezi, hogy „jó mama, ma nem megyek, de akkor hogy leszek majd olyan a balettban, mint a papa a vízilabdában?” Ilyenkor próbálom megértetni vele, hogy „nem kell olyannak lenned. Amit a papa csinál, senki sem tudja megcsinálni, és amit te csinálsz, azt sem tudja senki más.”

– Igen, ezt nyilván ésszel megérti, de néha nem tudatosak ezek az összemosódások.
– Igyekszünk nem az eredménnyel foglalkozni, főképp a tanulásban. Nem szidjuk meg őket, ha valami nem négyes vagy ötös. Jó tanulók, de azt szoktam mondani, ha valami nem jól sikerül, hogy „ha te ezt tényleg megtanultad, mindent megtettél érte, de a tanár rosszra értékelte, semmi sem történik, ugyanúgy bármi lehetsz még az életben. Ha ez ennyit ért, akkor ennyit ért.” Egyébként pedig mindenki hibázik, nincs olyan ember, aki mindig mindenben jó.

Kép

Kép: Emmer László

– De azért ezt te sem tudod mindig így érezni, nem?
– Ha kimondod azt a szót, hogy maximalista, a legtöbb ember azt gondolja, hogy az az ember valami nagy dolgot visz végbe. Nem, bármiben lehetsz maximalista. Nekem például a legfontosabb, hogy a családom körül minden rendben legyen, és ha valamit nem végzek el, mondjuk nem mostam ki az ünneplőt, akkor arra nagyon nehéz legyintenem, hogy majd holnap. Persze, a családom mondja, hogy nem fontos, de nem mindig tudnak kizökkenteni.

– A maximalizmus kapcsán nem a modellkedésről, hanem a családról beszélsz. Ez a családcentrikusság egy tudatos elhatározás eredménye, vagy otthonról hozott értékrend?
– Nem hiszem, hogy el lehet határozni, milyen anya akarsz lenni. Én otthonról hoztam ezt a gondoskodó mintát, anyukám ilyen.

– Hogy fogadta, hogy mindketten a szépségszakmába kerültetek a nővéreddel? Ez akkoriban nem volt része a konzervatív életmodellnek.
– Anyukám nehezen. Ő állatorvos, a Gödöllői Egyetemen tanított, nagyapám a Debreceni Egyetem professzora volt. Apukám agrármérnök, tizenegy évig az Egyesült Arab Emirátusok területén dolgozott, a sivatagban fásítottak. Anyukámnak az volt a feltétele, hogy nekünk is legyen diplománk. A nővérem közgazdász, de mivel az egyetemen már babát várt, és azóta öt gyermeket nevel, nem dolgozott a szakmájában. Én a szegedi JATE kommunikáció szakán végeztem.

– Mire volt jó neked ez a diploma?
– Hát, anya örült. De komolyra fordítva a szót, hiszek abban, hogy bármi, amit csinálsz, hozzád ad. Épp a napokban került elő ez a téma, anyukák beszélgettünk egymás közt, miközben a baletten várakoztunk. Egyikük aggódott, mi lesz, ha húszévesen abbahagyja a gyerek, és majd elé áll és azt mondja: „Ennek nem volt értelme.” De én például teniszeztem, kosárlabdáztam, úsztam, atletizáltam, jártam énekkarra, németre, angolra, grafológiát végeztem, és nem tudok ezekből semmit felmutatni. Mégis több lettem általuk, mert semmiféle tapasztalat vagy élmény nincs hiába.

– Ha mindent meg akarunk adni a gyereknek, akkor elég hosszú a különórák listája. Sport, zene, szolfézs, nyelvóra, kézműves, pszichológus…
– Valóban szükség lesz az utóbbira, ha a lista túl hosszú. Ezért érdemes valamit kiemelni, ami a legfontosabb, nálunk ilyen a mindennapi mozgás, azt muszáj csinálni. Van egy családi szabályunk, hogy ha egy sportot elkezdenek, azt év végéig kell csinálni. Barka a balett miatt még jár zongorára is.

– Ha azt kérdezem, milyen terveid vannak, akkor is a családodról mesélsz?
– Egyszer szeretnék egy gardróbszobát. De ha komolyan veszem a kérdésed, nincs semmi, amire nagyon vágyom, mindenem megvan.

– Érzed, hogy változol a gyerekeiddel? Hogy amióta megszülettek, átkeretezed az életed korábbi eseményeit?
– Amikor Mórt először a kezembe fogtam, akkor döbbentem rá, hogy „Úristen, én nem tudtam, hogy engem ennyire szeretnek.” Mindig mondták a szüleim, hogy „senkit nem tudsz úgy szeretni, mint a gyerekedet”, de akkor még azt gondoltam, hogy dehogynem. Amikor Mór ovis volt, már a gondolat is kihozta belőlem a sárkányt, hogy egyszer felesége lesz. Ma már nem. Az ember felnő a gyerekeivel a feladatokhoz.

– A korán kelés például könnyen ment anyaként? A rossz­nyelvek szerint a szépségszakmában 10 óra előtt nem szokás megjelenni nyilvánosan.
– Én szakmától függetlenül is simán aludtam fél egyig, és éjszaka sem tudok fennmaradni. Mór el is kényeztetett, mert az első perctől kezdve 9–10-ig aludt, és Barka is hamar végigaludta az éjszakát. Amióta iskolába járnak, véget ért ez az idillikus korszak. Tibor minden héten elmondja, hogy nem gondolta volna, hogy majd simán fölkelek hatkor.

Kép

Kép: Emmer László

– Többször beszéltél arról, hogy már a gyerekeid születése előtt is a feleségszerep volt a legfontosabb számodra. Ezzel finoman szólva sokakat megleptél.
– Látom, hogy vannak szemöldökfelhúzások arra, hogy nekem az a legfontosabb, hogy jó feleség és jó anya legyek. Én tényleg szeretem a munkám, de ennek ellenére nekem meg az a furcsa, hogy valakinek nem a család a legfontosabb. Hiszen, ha majd a legvégén elszámolunk, akkor mi másnak lesz értelme? De az a jó, hogy ezt mindenki szabadon megválaszthatja.

– Könnyű jó feleségnek lenni?
– Az fontos, hogy nagyon szeresd a férjedet. Ha mindent megadsz, amit tudsz, és ezt valaki értékeli is, akkor nem lehet probléma. A miénk ilyen támogató szerelem.

– Egyszer azt mondtad, szeretni az jelenti, hogy elfogadni.
– Olyan könnyű a másikkal türelmetlennek lenni, hisz más, mint te, másképp oldja meg a problémákat, talán nem rosszul, csak másképp. Előfordul, hogy nem tetszik, hogy Tibor valamit nem úgy csinál, mint én, de ha vitatkoznánk rajta, az mindkettőnknek rossz lenne. Lehet, hogy éppen nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezen mosolyogjak, hanem el kell számolnom háromig…de megéri! Persze, utána mindenképpen meg kell beszélni, de akkor sem indulattal, hanem viccesen.

– Nem lehet, hogy neked ehhez nagyon jó kiképzés volt a modellszakma?
– Mert hogy ott nem lehet visszaszólni? Simán. Abban a rendszerben a mi véleményünk a legkevésbé fontos.

– A hierarchia legalján vagy, aztán kimész a színpadra, és minden szem rád szegeződik. És neked érezned is kell, hogy most te vagy a középpontban. Gondolom, ez a legnehezebb…
– Igen, bár én eleve nem vagyok vezető típus. Nem hasonlítanám ezt össze a színészettel, de azért, amikor az ember a könnyeivel küszködve lép ki a színpadra, ott bizony szükség van színészi képességekre.

Náray Tamással fotóztunk egy katalógust a gödöllői kastélyban, természetesen nyári ruhákat télen, és még este is volt. A fotós szólt, hogy látszik a leheletem. Tamás erre rám szólt viccesen: „Jó modell nem lehel.” Ezt sokszor mondogatjuk vele azóta is.

Tamástól nagyon sokat tanultunk, ő egy nagyon összetett személyiség. A kilencvenes, kétezres években az egész szakma összesen 20 lánnyal dolgozott, szinte minden munkán találkoztunk, ezért nagyon kollegiális viszony volt köztünk. Együtt éltük végig a szerelmeket, szakításokat, haláleseteket, a bajt, mindent – de ebből a kifutón vagy a színpadon nem láthatott senki semmit. Ha rossz hírt kaptunk, akkor is ki kellett menni. Tavaly elvesztettük a nagymamámat, reggel anya hívott és mondta a hírt – és én egy óra múlva mentem vezetni az InStyle Gálát. Nem volt opció a sírás vagy kiborulás, csináltam sorban az interjúkat.

– Nagyon fegyelmezettnek tűnsz, gondolom, egy olimpiai bajnoknak is ez az egyik legfontosabb tulajdonsága, pláne csapatsportban. Megengeded magadnak valamikor a lazaságot?
– Otthon és a baráti körben én vagyok a bohóc, Tibor komikának hív, és tényleg bármeddig képes vagyok elmenni egy jó poénért.

– Tulajdonképpen egy modellnek és egy élsportolónak is fontos feladat beleöregedni egy új szerepbe.
– Sokat beszélünk is erről, hogy mindkettőnké hamar végződő pálya. Igazából az ember harmincas éveiben szokott véget érni a modellkedés és a vízilabda is, de mi már a negyvenesben vagyunk. Úgy érzem, mindketten át tudtuk menteni valahogy a hivatásunk fontos elemeit egy másik szerepbe.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

100% kaland, 120% izgalom

A családommal – két tizenegy évessel és négy felnőttel – pünkösd hétvégéjén látogattunk el a kalandparkba, és még a 70. születésnapját ünneplő édesanyám is eljött velünk. Saját tapasztalatainkból kiindulva csak ajánlani tudom, hogy senkit se hagyjunk otthon.

Mi az ügyességi, erőnléti játékokkal indítottunk: meglovagoltuk a kalandpark bikáját, felkapaszkodtunk a mászófalra, gokartoztunk, pörögtünk és szó szerint a fejünk tetejére álltunk a 3D karikával, amely eredetileg egy űrhajósok kiképzésénél használt eszköz. A lézerharcot csak azért hagytuk ki, mert a gyerekek észrevették a drótkötélpályát.

Aki szeretné erőnlétét, ügyességét próbára tenni, annak kiváló választás a különböző nehézségi szinteken teljesíthető akadálypálya és drótkötélrendszer. Miközben rengeteget nevettünk, voltak izzasztó pillanatok, amikor a cél előtt pár méterrel megálltunk a magasban, a kötélen himbálózva, mert az indulási ponton nem vettünk kellő lendületet. A pályák egyenlőtlen domborzati viszonyai miatt sokszor úgy tűnt, mintha több tíz méter magasságban kellene végrehajtani a feladatokat a fák lombkoronái közt.

Nagy kedvencünk volt a bobpálya, hiszen dupla dugóhúzóval felturbózott pálya nem sok akad hazánkban. Az első menetet követően a kezdeti, ismeretlentől való félelmet felváltotta az eufória, és kényszeríteni kellett magunkat, hogy továbbálljunk, hiszen még annyi mindent ki akartunk próbálni.

Sobri Jóska Kalandpark 

A nautic jet elnevezésű attrakciót először tisztes távolból figyeltük, mert igen bizarrnak tűnt a tíz méter magasból a vízen landoló repülő csónak. Persze a gyerekek ezt is kipróbálták – engem nem tudtak rávenni, végül a felnőttek türelmetlensége miatt kellett továbbállni.

Easy rider vízi rájder

A látogatásunkat stratégiailag úgy építettük fel, hogy a száraz játékokat vettük előre, és a végére hagytuk a „vizezősöket”. A kalandpark közepét elfoglaló két­hektáros tó strandként is üzemel és kiváló a vízminősége, a tóban egy ügyességi pálya, vízigömb, vízibicikli és egy igen vicces szerkezet, a vízi rájder – egy alul vízibickli, felül mountainbike hibrid – gondoskodik a mókáról.

Akinek pedig mindez nem lenne elég, mindenképpen üljön fel a hófánkra! Ennek létezik vizes és száraz változata is, és míg az előbbinél garantáltan vizesek leszünk – mivel a tóban landolunk –, addig az utóbbi pályája a szárazföldön indul és ott is ér véget.

A sok kalandot követően persze nagyon megéheztünk, ezért átkeltünk a tó közepén lévő szigetre tutajjal – kényelmesebbek fahídon is átsétálhatnak –, hogy megtaláljuk a csodálatos pizza- és palacsintaillat forrását.

Sobri Jóska Kalandpark 

Nagy bánatunkra, az egyik legjobban várt attrakcióra, a megazipline pályára már nem maradt időnk, de idén nyáron mi biztosan visszatérünk. S hogy mi a megazipline? Egy játék igazi szuperhősöknek, akik nem félnek az észveszejtő magasságtól, az őrületes tempótól és a repüléstől. Akik egy hámban hason fekve végig mernek csúszni a hegyről a park közepéig, fejjel előre, egy kilométeren át, akár 80 km/h-s sebességgel, fák fölött, hol ijesztően magasan, hol pedig egészen közel a földhöz.

Kapni jó, adni még jobb!

Szeptember 1-jén immár harmadszor lesz Nagy Kaland Napja a Sobri Jóska Kaland- és Élményparkban, idén a Nickelodeon tévécsatornával karöltve. Mottója: „Kapni jó, adni még jobb!” A program célja, hogy kalandokhoz, élményekhez juttassanak olyan nagycsaládokat, amelyeknek erre nincs anyagi lehetősége. Ezen a napon számos más kulturális, szórakoztató és interaktív program is lesz, amelyeket a Kalandpark minden vendége díjmentesen élvezhet. A rendezvénnyel szeretnék felhívni a figyelmet a természetben eltöltött idő örömére, környezetünk szépségének megóvására, a közös játék összetartó erejére és a mozgás egészségmegőrző szerepére is.

Támogatott tartalom. A cikk  a Sobri Jóska Kaland- és Élménypark megbízásából a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.

Így esküdtünk mi...

Tizenhárom éve még nem volt divatban a tematikus esküvő, vagy ha volt is, mi nem tudtunk róla. Csak azt kerestük: mi az, ami nekünk igazán tetszik, és valóban ránk jellemző. Én Erdélyben születtem, férjem Magyarországon, így a polgári szertartást Budapesten tartottuk, ahol élünk, a templomi esküvőt és a lagzit pedig Erdélyben, ahol felnőttem.

Az első nagy kaland az volt, hogy megtaláljuk a megfelelő helyszínt.

Közel féléves (utazással járó, nem online!) keresgélés után találtunk a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyra. 700 km-ről szerveztük az esküvőt – miközben a faluban senkit sem ismertünk. Nem kevés izgalommal és váratlan helyzetek okozta feszültséggel teli időszak volt, mégis az „előttünk a közös élet”-hitével, sok kedves ember segítségével mindent szépen összehoztunk. A meghívó Budapesten készült, stílusosan pergamen színű papírra, az esküvői ruhámat Hampel Katalin szalonjából választottuk ki, a helyi pap szívesen vállalta, hogy összead, bár majdnem lekéste a szertartást egy váratlan temetés miatt, és a kántornak is elfelejtett szólni. A szállások koordinálására az egyik helyi panzióst kértük fel, akivel azóta is jó barátságban vagyunk. Az esküvői dekorációt és az enni-innivalót a kastély üzemeltetői intézték.

Régi ismerősöm segített vőfélyt találni, akit bizony alaposan megdolgoztattunk, mert az ilyenkor szokásos viszonylag olcsó poénok és menyasszonyrablás helyett neki Erdély és a Lázár kastély történelméből kellett felkészülnie.

Akkoriban még sokan a szüleikre bízták az esküvő megszervezését (különösen Erdélyben volt ez szokás), ma jellemzően rendezvényszervezőket vesznek igénybe. Nálunk egyik sem merült fel, ami nagyon jó érzés: valóban a mi esküvőnk lett minden részletében, valószínűleg ma sem csinálnánk másképp; ugyanakkor nagyon fárasztó is volt.

Így esküsznek mások...

Ugyanezt meséli a saját esküvőjéről Gruber Andi dekoratőr is, amikor arról kérdezem, miért ez lett a foglalkozása. „A szervezés mindig is része volt a munkámnak, de még így sem volt kis feladat a saját esküvőnk megszervezése, ezért már ott megfogalmazódott bennem: a dekorálást igen, de a szervezés részét még egyszer nem csinálnám végig. Rengeteg emberrel kapcsolatot tartani, váratlan helyzeteket megoldani, összefogni mindent – egy napi 10–12 órát dolgozó pár életébe ez nem fér bele.” A dekorálásba viszont beleszeretett, s végül szakmát váltott. Kiss Márti esküvőszervező is a saját esküvője után talált rá a szakmára, ugyanakkor nem ajánlja a saját esküvő szervezését, mert mindenkinek jár egy nap, ami csak róla és a párjáról szól.

Márti szerint a fiatalok pár éve tudatosan keresik a tematikus esküvőket, a sok „egyenesküvő” után valami nagyon egyedire vágynak, viszont vezetni kell őket afelé, hogy mitől és hogyan lesz az esemény valóban egyedi.

Ő elbeszélget velük az életük meghatározó és közös eseményeiről, a találkozásukról, ízlésükről, és ebből általában össze is szokott állni a kép.

Például, ha mindketten az Egyesült Államokban tanultak, vagy egy vitorlás tanfolyamon találkoztak, mindig a Balatonon nyaralnak, imádják az olasz konyhát, nagyon szeretik a '20-as évek világát, akkor a téma adja magát. Amikor konkrét ötletekkel jönnek, akkor is alaposan átbeszélik, és együtt kitalálják a részleteket. Éppen ezért előre ajánlott, „kész” esküvői tematika nincs; kivéve, amivel most legújabban foglalkozni szeretne: a repülős esküvő.

Kép: KissMártiWeddings

„A rengeteg hajós esküvő után ki kellett találnom valamit újat. De ez csak akkor tematikus, ha az egész esküvőt erre építem fel. Szeretném elterjeszteni a légi eljegyzés és a légi nászút ötletét is, amit a násznép finanszírozhat.”

Egy esküvő akkor tematikus, ha az adott téma a szertartás és lakodalom minden részletében megjelenik.

Márti szerint a legtöbb lehetőség a dekorációban van. A grafikusnak is eszerint kell dolgoznia, így lesz egységes a meghívó, a ma divatos ún. „save the date” kártya, az ültetési rend, az étel-ital, a zene és persze a ruhák. Sok a „tematikus játéktér” a vendégeknek szervezett programokban, játékokban és ajándékokban is.

Andi tovább árnyalja a képet: „Vegyes érzelmeim vannak a tematikus esküvőkkel kapcsolatban: vagy valóban különleges, vagy pedig elcsépelt lesz. Ha a tematika nem egyértelműen kapcsolódik a párhoz, én le szoktam beszélni róla őket.”

„Egy esküvő lehet egyedi akkor is, ha nem tematikus. Akkor is hűen tud tükrözni egy párt, a személyiségüket, akkor is meg lehet találni a hozzájuk illő dekorációt.”

Dekor: Gruber Andi Wedding Decor

Az utazós, gasztrós esküvő szerinte önmagában nem egyedi. Számos tematikus esküvőn vannak túl, de utazósat ritkán vállalnak, legutóbb egy extrém sokat utazó, lelkes párnak szerveztek ilyet. Viszont kedves tematikus feladatuk volt egy hegymászó pár esküvőjének dekorációja: irányjelző táblák, hegycsúcsokról elnevezett asztalok, nyolcas csomós asztalszámok, minden tele hegymászós gegekkel.

Egy geológus párnál a térképmotívumra építették fel a dekorációt. A VOLT Fesztiválon megismerkedő párnál „szívből jövő” kérés volt a téma, mert ott történt a megismerkedés és a lánykérés is. „Láttuk, hogy számukra ez nem divat, hanem életüket meghatározó esemény. Ez a lelkesedés sodorja az embert, sorra szültük az ötleteket, beindult a kreatív lavina.” A logót kiegészítették: „Volt – van – lesz”-re, az ülésrend koncertbeosztásra hasonlított, és meghívtak igazi koncertfellépőket is.

De találkoztak olyan egyedi kéréssel is, amelynek a központi motívuma a körte volt, mert a pár mindkét tagjának körte volt a jele az oviban. Ennek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy magukra is tetováltatták, és kérésükre erre épült az esküvő is.

A tematikus esküvőknél a helyszín kulcsfontosságú, és szoros összefüggésben kell lennie a témával, különben az egész nem működik.

Dekor: Gruber Andi Wedding Decor - Kép: Pinewood Weddings

Ha megfelelő a helyszín, a kiegészítők belehelyezése nem nehéz feladat – állítják. Márti repülős esküvőinél az 50 reptér közül az jöhet szóba, amelyiknek a közvetlen közelében van rendezvényhelyszín és szállás. Andi csak jó helyszínen megvalósult esküvőről tud mesélni: a túrás a Pálvölgyi-barlangnál, a körtés egy borászatban, a VOLT-os egy rendezvénysátorban zajlott. Amikor viszont pajtahangulatot kérnek egy fehér rendezvénysátorban, vagy erdei hangulatot egy padlószőnyeges konferenciateremben, nem tartja jó ötletnek. Ilyenkor általában megszakad a tárgyalás, mert nem mindenki veszi jó néven még a legtapintatosabban fogalmazott észrevételt sem, és elmennek máshova, aki szerintük meg tudja csinálni. De ő ezt nem bánja, számára fontosabb az őszinteség és a hitelesség. „Az emberek életének legfontosabb pillanataiban vagyunk jelen. Nagyon igyekszünk, hogy igazán emlékezetes legyen. Az esküvőn nem veszünk részt, de ha a dekoráció elkészítése és a szertartás között csak egy-két óra van, akkor megvárjuk, és titokban meglessük a vendégekkel teli helyszínt és a pár arcát, amint először körbenéznek. Számunkra nemcsak azért fontos pillanat látni az örömöt az arcukon, mert akkor tudjuk: jó munkát végeztünk, hanem azért is, mert a párral sokszor nagyon szoros kapcsolatba kerülünk.”

– A nők általában az utolsó helyre sorolják magukat, mindenki fontosabb: a gyerekek, a férj, a nagyszülő, a rokon, a barát. A kutyát is előbb visszük állatorvoshoz, mint hogy saját magunkra odafigyeljünk. Orvoshoz csak akkor fordulunk, amikor már nagy a baj. Milyen vizsgálatokra kellene rendszeresen eljárnunk?

– Nőgyógyászati vizsgálatra, amelynek része kell hogy legyen a belső vizsgálat, a citológiai mintavétel, a hasi ultrahang, valamint az emlők manuális szűrése.

– Milyen gyakran keressük fel nőgyógyászunkat?
– Elég évente egyszer. Ezek a vizsgálatok gyorsan, fájdalommentesen elvégezhetők. Sokan azt gondolják, minek menjenek nőgyógyászhoz, ha nincs semmi bajuk. Például azért, mert ott vannak a gyerekeik, akikért felelősséggel tartoznak, akiket fel kell nevelni. Szent meggyőződésem, hogy a család központja az asszony, nem a férfi, ha egy asszonnyal minden rendben van, akkor a családjával is.

– Melleinket mi magunk is megvizsgálhatjuk. Milyen gyakran nézzük meg?
– Ajánlott havonta egy alkalommal önvizsgálatot tartani. Álljanak tükör elé, és mozgassák egyszerre karjaikat: tegyék csípőre, majd emeljék fel! Közben nézzék, hogy az emlők elmozdulásánál látható-e aszimmetria! Attól nem kell megijedni, hogy az egyik mell nagyobb, mint a másik, ugyanis a nők 70 százalékának nem egyformák. Ezután emeljék fel a bal karjukat! Jobb kézzel, tele tenyérrel, körkörös mozdulatokkal tapintsák át a bal mellüket és a hónaljárkot! Ezt a jobb oldalon is ismételjék meg! Arra figyeljenek, hogy éreznek-e göböt vagy csomót. Ha bármi gyanúsat észlelnek, azonnal forduljanak orvoshoz!

– Milyen egyéb esetekben keressük fel sürgősen orvosunkat?
– Ne várják meg a jeleket! Fogadják el a megelőző lehetőségeket!

Magyarország egész területén hozzáférhetnek a nők az összes vizsgálathoz, amellyel időben ki lehet szűrni az emlő, a petefészek, a méh, a szeméremtest és a hüvely rákos megbetegedését. Korai stádiumban ezek mindegyike szinte száz százalékosan gyógyítható.

Előrehaladott állapotban viszont csökkenek a gyógyulás esélyei. Azonnal nőgyógyászhoz kell menni, ha csomót tapintanak a mellükben, ha vérzészavaruk van, ha megmagyarázhatatlan módon növekedni kezd a hasuk. Hangsúlyozom, évi rendszeres szűréssel szinte minden baj megelőzhető.

– Kik a legveszélyeztetettebbek?
– A méhnyakrák és az emlőtumor miatt a 14–50 év közöttiek, de minden életkornak megvan a maga veszélye, és a rák nem válogat.

– Az elmúlt években számos program jött létre a nők egészsége védelmében, kampányok hívják fel a figyelmet a rendszeres szűrésekre. Növekedett-e a szűrésre járó nők száma?
– Sajnos nem. Magyarországon mindössze a nők 25 százaléka jár rendszeresen szűrővizsgálatokra, és mindig ugyanaz a 25 százalék. Az északi országokban jóval tudatosabbak a nők, csak négyen-öten halnak meg évente méhnyakrákban, míg nálunk 400-an. Mindmáig rengeteg olyan anyával találkozunk, akik a primer prevencióként kínált HPV védőoltást sem adatják be lányuknak, pedig a HPV vírus okozta daganatos megbetegedések az összes daganatos betegségek hét százaléka. Nem beszélve arról, hogy ennek 93 százaléka méhnyakrák. A férfiaknál is egyre gyakoribb a HPV vírus okozta végbél-, pénisz-, ajak- és szájrák. Nemcsak a lányoknak, hanem a fiúknak is javaslom az oltás beadását a protokoll szerinti tizenkét éves korban. Mindent megpróbálunk, hogy minél többen vegyenek részt szűréseken, például elkezdtük képezni a védőnőket, hogy ők is el tudják végezni a citológiai mintavételt, hátha így többen mennek el.

– Minek tudható be ez az érdektelenség?
– Egyrészt tudatlanságot tapasztalunk, másrészt nálunk még nem alakult ki az az egészségkultúra. Azt gondolom, a családban kezdődik minden. Az anyák feladata, hogy egészséges életmódra neveljék gyermekeiket, megelőzzék elhízásukat, felvilágosítsák őket, és megtanítsák a személyes higiéniára. Példát kell mutatniuk abban, hogy vigyáznak testükre, lelkükre, egészségükre. Ennek fontos része, hogy maguk is rendszeresen járnak a szűrésekre.

– Hány éves korban vigyük lányainkat először nőgyógyászhoz?
– Amikor elkezd menstruálni. Csináltassunk kismedencei ultrahangot, illetve adassuk be a HPV elleni védőoltást! Utána pedig minden évben, amikor az anya elmegy nőgyógyászati szűrésre, vigye magával a lányát is! Mutasson neki példát!

– A nőgyógyász nem az az orvos, akihez legszívesebben járnak a nők. Nem ez az egyik oka, hogy kevesen mennek el a szűrésekre?
– Nekem meg a fogorvos nem a kedvencem, mégis rendszeresen felkeresem.

– Hogyan tudja oldani a nőkben lévő félelmet, szorongást a vizsgálatok során?

– Feltételezek egy bizalmi viszonyt a nő és a nőgyógyász között, legyen az nő vagy férfi. Ha a beteg nem bízik az orvosban, ne válassza őt.

Sem az állami, sem a magánrendelésemen nem tapasztalok bizalmatlanságot. Minden alkalommal felhívom a pácienseim figyelmét saját felelősségükre az egészségük védelmében és a jövőjük miatt. Egy orvosnak minden nőt ugyanúgy kell szűrnie és lelkiismeretesen gyógyítania, legyen szó képviselő feleségéről vagy halmozottan hátrányos helyzetű nőről.

– Gondolom, a humor is jó eszköz a félelem eloszlatására.
– Emberfüggő, hogy kivel lehet viccelődni és kivel nem. Akinél látom, hogy vevő rá, annál megengedek magamnak egy-két poént.

– Sok nő nehezen beszél nőgyógyászati problémájáról. Mi ennek az oka?
– Sajnos a saját családjukban, édesanyjukkal sem beszélgetnek ilyen témákról. Tabuk nélkül kellene felvilágosítani a gyerekeket, és beszélgetni a testükben lejátszódó folyamatokról, problémáikról, kérdéseikről. Óriási szerepe van a nőknek, rajtuk múlik, hogy a következő generáció mennyire lesz egészségtudatos, jobban járnak-e majd szűrésekre. Természetesen az iskoláknak is nagy szerepe van a felvilágosításban, de mégiscsak a család az a közeg, ahol ezt elsősorban át kellene adnunk gyermekeinknek.

Szőrszálhasogatás

Kivel ne fordult volna már elő, hogy nő létére egy-két kellemetlen szőrszál nőtt ki az állán, vagy valahol az arcán. Ezek eltávolítását a többség csipesszel végzi, hiszen ez tűnik a legtermészetesebb beavatkozásnak. Ezzel azonban csínján kell bánni, mert a szőrszál csipesszel való eltávolítása könnyen megerősítheti a szőrtüszőt, így ha gyakran ismételjük, akkor a szőrszál vastagabban nő vissza, mint a szedés előtt. A legjobb megoldás ezért – már ha ragaszkodunk a házilagos megoldásokhoz – a szőrszálak levágása. Ezzel ugyanis elkerülhetjük, hogy a szálak erősödjenek.

De a leghatásosabb megoldás mégsem ez, hanem ha lézeres szőrtelenítéssel távolíttatjuk el őket, vagy keresünk egy olyan kozmetikust, aki elektromos kezeléssel tudja elérni, hogy a szálak növekedése a szőrtüszők károsodása miatt maradjon abba.

A haj látszata csalhat

Sokan gondoljuk azt, hogy ha a hajunk száraz, akkor csakis száraz hajra ajánlott sampont szabad használnunk. Pedig ez koránt sincs így, sajnos nagyon gyakori, hogy valakinek a haja kifejezetten száraz, miközben a fejbőre erősen zsíros. Ebben az esetben a pusztán száraz hajra való sampon már nem a legszerencsésebb választás.

Jobban járunk, ha a megfelelő sampont inkább a fejbőr típusa alapján választjuk ki (a típus meghatározásában fodrászunk tud segíteni). Már csak azért is, mert a fejbőr egészsége erősen befolyásolhatja a haj állapotát.

Ebből következik, hogy akár egy zsíros hajra ajánlott sampon is jó lehet a száraz haj problémáira. Ugyanez igaz fordítva is: a zsíros hajra sem feltétlenül a csak zsíros hajra való sampon való, mert soha nem a haj zsírosodik először, hanem a fejbőr válik zsírossá, ami végül megjelenik a hajon is. Vagyis a fejbőr igényli a nagyobb ápolást, magát a hajat pedig elég csak a szennyeződéstől megtisztítani.

Kép

Kép: Pexels

Tiltott pollentotó

Alapvetően jó dolog, hogy az allergiaellenes készítmények jó része recept nélkül kapható, az viszont már kevésbé, hogy sokan úgy hisszük, hogy ezeket diagnózis nélkül is be lehet szedegetni. Ezzel szemben a valóság az, hogy

az allergia diagnosztizálását még akkor is orvosra kell bíznunk, ha a panaszok kifejezetten pollenszezonban jelentkeznek. A túlérzékenység tünetei ugyanis nemcsak allergiára, hanem orrüregi daganatra, polipra is utalhatnak.

A vény nélküli gyógyszervásárlással tehát csak akkor érdemes élnünk, ha a túlérzékenység tényét már az orvos is megerősítette. És bár a visszatérő pollenallergiát viszonylag könnyű felismerni, hiszen a virágpor az évnek szinte mindig ugyanabban az időszakában szóródik a levegőbe, azért érdemes a dolgot ellenőrizni is. Ezt a Köpönyeg.hu oldalon található ANTSZ pollentérkép és pollennaptár segítségével könnyen megtehetjük, ott ugyanis látszik, hogy mely növény pollenje hol és milyen koncentrációban van jelen a levegőben. Gyógyszert pedig csak akkor érdemes szedni, ha a tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás és viszketés valóban abban az időpontban jelentkezik, amikor lakhelyünkön ténylegesen magas koncentrációban van jelen az a pollen, amelyre allergiásak vagyunk. Ellenkező esetben látogassunk el egy kontrollra az allergológushoz.

Keresztbe tett lábak

Szakállas tévhit az is, hogy a keresztbe tett láb árt a keringésnek, és segíti a visszerek kialakulását. Már régen rossz lenne ugyanis, ha pusztán a lábunk súlya hatással lenne ereink viselkedésére. Ezzel szemben a visszerek kialakulásáért inkább genetikai hátterünk, és persze életmódunk felelős. Ezen belül érdemes tudnunk azt is, hogy a visszér kialakulásának kockázata ugyan nem csak anyai ágon öröklődik, ám mivel e probléma a nőket fokozottabban érintheti, öröklésére, családon belüli halmozódására nők esetében különösen számítani kell. Ennek hátterében egyszerűen az áll, hogy visszértágulat kialakulásának esélyei erősen függnek az érfalak vastagságától és ellenállóképességétől. Ezek öröklődő tulajdonságok.

Az ok, amiért ezek a problémák a nőket nagyobb valószínűséggel érinthetik, az, hogy a nők izomzata eleve gyengébb, és nehezebben tartják meg a szöveteket is.

De persze nem szabad mindent a nemre és a génekre fogni, hiszen a visszerek kialakulásának kockázatát a magasabb testsúly és az állómunka is erősen növeli.

Kép

Kép: Pexels

Ránctalanítva

A ráncok kialakulásáért elsősorban korunkat okoljuk, illetve azt, hogy bőrünk túlzottan száraz, és nem elég hidratált.

És bár az igaz, hogy a bőr szárazsága és vízhiánya nem használ a ráncoknak, sőt mélyíti azokat és öregíti a bőrt, azért a ráncok kialakulásának nem ez az elsődleges oka. A fő bűnös ugyanis a napozás és a mimika.

Ennek oka pedig az, hogy a ráncok megjelenését az UV-A sugarak erőteljesen segítik. Hatásukra a bőr a korához képest sokkal jobban öregszik. Ezt nagyon jól megfigyelhetjük akár úgy is, ha összehasonlítjuk a napon dolgozó idős nénik arcát és hasát: míg az előbbi hihetetlenül ráncos és pigmentfoltos, addig a hasuk, amit gyakorlatilag soha nem ér nap, egészen sima. Nem így azoké az akár fiatalabb éveikben járó hölgyeké, akik imádnak napozni és szoláriumba járni.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

 – „A Magyar Konyha több mint egy gasztromagazin – mondta Vinkó József a Magyar Konyha főszerkesztője, visszaemlékezve a 43 éves magazin elmúlt tíz évére – több mint receptgyűjtemény. A Magyar Konya egy gasztrokulturális magazin, hiszen jelen van benne az irodalo, –  Cserna Szabó András által szerkesztett Friss irodalmi húsok rovat –, valamint gasztrotörténet, gasztroturizmus, borászati témák, ezen kívül sorsok és inspiráló emberek. Minden és mindenki benne van a magazinban, de minden történet középpontjában az étel és az étkezés szerepel."

A főszerkesztő elmondta, hogy a Magyar Konyha az utóbbi tíz évben azért tudott aktuális maradni, mert önkéntelenül is a világnézetévé tette a gasztronómiában az elmúlt években végbement forradalmi változásokat; az újságban kezdetektől közvetítették a slow food, regionalitás, szezonalitás és minőség hívószavait: – „A gasztroforradalom első pillanatra egy divatnak tűnt, de nem erről van szó, ez egy közérzet, egy életérzés, egy jel. Vágy a minőség és a hiteleség után. A jó étel utáni vágy nemcsak a jó ételt, a jó életet jelenti" – mesélt Vinkó József a Magyar Konyha szellemiségéről.

A Magyar Konyha 15 fős csapata ebben a filozófiában szerkeszti immár hetedik éve a balatoni gasztrokalauzt; minden évben végiglátogatnak 1000-1500 helyet, mindenkinek megvan a saját régiója, amit figyelemmel kísér. Az ő lelkes munkájuk eredménye a hamisítatlan balatoni életérzést közvetítő „Balaton 2019 Gasztrokalauz – 333 hely ínyenceknek”.

Vinkó József – Kép: Sebestyén László

Amikor a szerkesztőbizottság 2013-ban először gyűjtötte össze a gasztronómiailag izgalmas helyeket, akkor csupán csak 170 említésre méltó lokalitást találtak. Ugyan szerették volna, ha ez a lista eléri a kétszázat, de hiába látogatták végig az összes pékséget, cukrászdát, sajtműhelyt, akkor még nem volt kétszáz olyan hely, mely megfelelt volna a minőségi kritériumoknak. Azóta a gasztroforradalom elérte a Balatont is, és egymás után nyílnak a borteraszok, gasztro-komcsmák, fine dining éttermek és kézműves cukrászdák. Új, sokszínű, igényes tóparti gasztronómia van kialakulóban, mely figyelembe veszi a helyi jellegzetességeket és igényeket. Virágzanak a házias jellegű családi éttermek, az új trendeknek megfelelő bisztró konyhák, és a jó minőségű strandbüfék is reneszánszukat élik.

– „A balatoni gasztronómia egy életérzés – mondta Lévai Anikó a Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke. – Mára sikk lett a Balaton partján a kifinomult kulináris élvezeteknek a felcsigázása és ezeknek az igényeknek a kielégítése. Olyannyira, hogy egy kalauzra lett szükség, hogy eligazodjunk az ízek kavalkádjában."

A szerkesztők idén úgy döntöttek, hogy egy szigorú minőségi limitet alkalmaznak, a tavalyi négyszáz hely helyett idén a listán 333 hely szerepel. A fejlődés óriási, sok az újdonság: sőrfőzdék, strandbüfék, mák- és csilitermelők kínálják finomságaikat.

– „Pár évvel ezelőtt csupán a Káli-medencét és Balatonfüredet emlegettük gasztronómiai központként, de mára egész régiók csatlakoztak a balatoni gasztroforradalomhoz, amihez kellett a háttérből a balatoni borászoknak, ínyenc boltoknak, piacoknak, a Balatoni körnek és más számos civilszervezetnek az összefogása, akik a minőség iránti megszállottságukat mindig és mindenben következetesen érvényesítették" – emelte ki Lévai Anikó.

Lévai Anikó – Kép: Páczai Tamás és Duba Máté

– „A világon az egyik legjobb dolog az evés, de talán ennél is jobb, mikor az ember ételt készít és másokat vendégül lát. Azt kívánom, hogy a nyáron sok ilyen élményben legyen részük!" – kívánta búcsúzóul.

Így, ha tehetjük, használjuk ki a nyarat és kóstoljunk pontyot, harcsát, fogast, keszeget a strandokon, kortyoljunk rizlinget, szürkebarátot, kéknyelűt a balatoni panorámához, csipegessünk kézműves sajtokat a mólón napnyugtakor. A jó nyaraláshoz nem kell más, mint jó társaság, jó ételek, no meg a Balaton és egy jó gasztrokalauz.

Szalay-Berzeviczy Attila az MTI-nek elmondta: 2014-ben indította el centenáriumi projektjét, amelynek részeként fotókat készített az első világháború helyszíneiről. Az elmúlt öt évben 59 országban örökítette meg a legfontosabb állami és helyi megemlékezéseket, katonai temetőket, háborús emlékműveket, valamint a hadijátékokat. A szarajevói kiállításon ezekből a fotókból látható válogatás. A képek időrendi sorrendben dolgozzák fel az eseményeket a 1914. június 28-ai merénylettől a versailles-i békeszerződés aláírásáig - mondta.

Hangsúlyozta: a kiállítás megnyitóját az első világháborút hivatalosan is lezáró versailles-i békeszerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából rendezik meg abban a városban, ahol Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásával 1914. június 28-án kezdetét vette az első nagy világégés. 

Mint elmondta, világszerte több rendezvényen emlékeztek meg az elmúlt öt évben az első világháború száz évvel korábbi eseményeiről, a szarajevói kiállítás a nemzetközi sorozat lezárásának is tekinthető - emlékeztetett. 

Szalay-Berzeviczy Attila, – Kép: MTI/Fényes Gábor

Kifejtette, hogy az első világháborúról manapság sokkal kevesebb szó esik, mint a második világháborúról, pusztán azért mert az utóbbi még jobban él a kollektív emlékezetben. Ugyanakkor a Nagy Háború hatása a világra sokkal jelentősebb volt. Hagyatéka még ma is jelen van mindennapi életünkben, „hiszen azóta is az általa létrehozott világrendben és határok között élünk" - mondta. 

Szalay-Berzeviczy Attila hangsúlyozta, hogy a projektjének és a kiállításának célja az emberek emlékeztetése arra, hogy a béke nem adottság, hanem törékeny érték, amire nagyon kell vigyáznunk. Az első világháború eseményeinek megértése és emlékezetünkben tartása segíthet elkerülni a harmadik világháborút - fejtette ki.

Beszélt arról is, hogy a tervek szerint a kiállítás anyaga az év végén Budapesten a Millenárison lesz látható, az elmúlt öt évben készített képekből pedig magyar és angol nyelven könyv fog megjelenni decemberben. A könyv „nem a történész elitnek készül, hanem magunknak, a világpolitika és a történelem iránt érdeklődő embereknek" - tette hozzá.