Jászboldogháza legédesebb asszonya

A fortélyokat családja nőtagjaitól, legfőképp édesanyjától és annak testvérétől tanulta; 14 éves korában már önállóan alkotott. Számára nincs lehetetlen: amit a megrendelők kitalálnak, ő megvalósítja. Tagja az Országos Grillázs Szövetségnek, számos díj birtokosa, érmek és kupák tanúsítják rátermettségét.

– Vidám és energikus, nem túlzás azt állítani, hogy ön a nyugdíjasok mintaképe. Mindig is ilyen tevékeny volt?
– Én mindig igyekeztem hasznossá tenni magam. Szerintem nem az évek számítanak, hanem az, ahogyan az idő múlásához és a körülményekhez viszonyulunk. Három gyerek mellett egyébként sem lehetett lazsálni. Jószágaink, kertünk is volt, ezeket bizony mindig el kellett látni, rendben kellett tartani. A tortakészítés mindig jó kis fizetés-kiegészítés volt.

– Hogy lehet a grillázstorta-készítés mesterévé, mindentudójává válni?
– Sok-sok gyakorlással. A torta elkészítése során sok múlik a fantázián, türelmen és a kézügyességen. Eleinte csak egyszerű formákat készítettem, később aztán egyre inkább belendültem, majd pedig jöttek a megrendelések. Közel 20 éve járok versenyekre, alig van olyan forma, amit ne készítettem volna el „égetett cukorból”. Tortáim eljutottak többek között Erdélybe, Németországba, Kárpátaljára, Szlovákiába és Kanadába is.

19 arany-, 6 ezüst- és 4 bronzérmet, valamint több különdíjat is nyertem.

A jászteleki 2001-es versenyen Szent Korona-tortám különdíjas lett, ami óriási megtiszteltetés volt! Sokáig tanulmányoztam a Koronáról szóló könyveket, hogy pontos mását elkészíthessem, az ékköveket gumicukorból raktam ki. Rendszeresen részt veszek kézműves bemutatókon: régebben a tápióbicskei és pándi, jászberényi versenyeken is indultam, részt vettem a szolnoki Pelikán-kupán, Milotán a diófesztiválon, a nagyszabású budapesti Grillázs Majálison a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (ezt manapság már Lajosmizsén tartják minden év május elején).

Kép

Az eddigi legnagyobb élményem, hogy 2005-ben részt vehettem Budapesten a Guinness grillázstorta elkészítésében: csapatban dolgoztunk, velem együtt összesen 28 grillázskészítő 4,5 kiló cukorból készített különféle grillázselemeket, amelyeket a végén összeraktunk.

Három méter hatvan centis alkotás lett a végeredmény – ez a hatalmas édesség lett Magyarország legnagyobb grillázs-alkotása.

– Nem izgul a versenyek előtt?
– Jaj, dehogynem! Előző este olyan izgatott vagyok, hogy aludni sem tudok. A versenyeken a tortákat sok szempont alapján értékelik, de a két legfontosabb a külső megjelenés és az íz, hiszen mégis csak élelmiszerről van szó. Nagyon jó érzés, amikor eredményhirdetéskor hallom a nevem, s ha díjjal ismerik el a munkám. Benke László mesterszakáccsal többször volt szerencsém találkozni, mindig szívből gratulált az alkotásaimhoz, jóízűeket nevettünk, beszélgettünk. Az 2001-es jászteleki versenyre – ez volt az első megmérettetésem – a férjem kísért el. Ő szintén kárpitos volt, a munkahelyünkön ismerkedtünk össze. Teljes mértékben támogatta a szenvedélyem. Aztán 2004-re szegénynek elment az összes haja, nem sokkal később el is hunyt. Pont, amikor már egy kicsit könnyebb lett volna az életünk… De vígasztal, hogy van három nagyszerű fiam.

– Ők mivel foglalkoznak?
– Andor fiam CNC esztergályos, eredeti szakmája állategészségügyi technikus, de mire ’89-ben végzett, megszűntek a termelőszövetkezetek, és nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. A középső fiam, Gábor, százados a Magyar Honvédségnél, Irakban szolgált hét hónapig: tavaly augusztusban ment ki, és márciusban, szinte a járvány miatti lezárások előtti utolsó pillanatban jött haza. A legkisebb fiam, Viktor hentes, 22 évesen nősült, párja még az előző házasságából hozott egy kislányt, de született saját közös gyerekük is, Janka, aki most 15 éves. Büszke vagyok mindhárom fiamra, mert szeretnek dolgozni. Férjemmel mindig a jóra neveltük őket, hogy legyenek becsületesek, őszinték, tiszteljék egymást és embertársaikat. Fiatal korukban folyton segítettek nekünk, nyári munkákat is vállaltak, hogy legyen zsebpénzük. Nem jönnek zavarba, ha főzni kell, ha autót kell szerelni, vagy ha kőművesmunkákat kell megcsinálni. A nagyobb ünnepeken el szoktunk menni együtt templomba, mondatunk misét elhunyt szeretteinkért.

Kép

– Hogyan képzeljük el a grillázstorta-készítés folyamatát?

– A grillázs cukor és olajos magvak keveréke, ami lehet dió, mogyoró, tökmag, szezámmag, ezen kívül kókuszreszelék. A szezámmag szép sárga, a mák fekete, a dió pedig barna színt ad a cukornak.

Egy közepes méretű torta elkészítéséhez egy kiló cukrot kell felolvasztani méz sűrűségűre, majd miután a masszát levettük a tűzről, 40 deka durvára vágott diót (vagy az említett magvak bármelyikét) és egy kanál ecetet keverünk hozzá. Ezzel kész is az alapanyag, jöhet a formázás. Hogy ne hűljön ki a massza, egy lábasban a sütőben tartom. (A díszítéshez felverek egy tojásfehérjét, hozzáteszek 15-20 deka porcukrot és egy kanál ecetet). A forró cukrot kiöntöm a vizezett nyújtódeszkára, s vizes nyújtófával nyújtom és szabom, vagy pedig beleöntöm a forró masszát olyan (nedves ruhával kibélelt) gipszformába, amit az adott torta alakja megkíván. Az egészet még kiegészítem egy kis nyers krumplival. Pár perc múlva a massza megszilárdul, s a kilógó vizes ruha segítségével ki lehet húzni a grillázst a formából.

– Mit szeret jobban: ha a saját fantáziáját használhatja, vagy ha a megrendelő áll elő extrém kívánságokkal?
– Mindkettőnek megvan a maga szépsége. A kompozíciókat azért szeretem, mert szárnyalhat a fantáziám, igyekszem mindig valamiféle üzenetet közvetíteni. Készítettem már nyitott könyvet tintásüveggel és tintatollal ballagó diákok számára, petróleumlámpát imakönyvvel, szemüveggel és képkerettel, valamint pusztai lovasfogatot. Van, aki képet hoz, és azt mondja „ilyet szeretnék, Terike néni!” Ilyenkor napokig járkálok a házban, s keresem a megfelelő formát.

Volt, aki mobiltelefont, kamiont, télapót, családi házat, favágót vagy láncfűrészt ábrázoló tortát kért, utóbbit egy láncfűrészeket bemutató prospektus alapján készítettem.

Egy varrónő Singer varrógépet akart, de formáztam már bárányt, Eiffel-tornyot, japán gésát, templomot, bölcsőt és még sok egyebet is. Egyszer egy esküvőre pulykaformájú tortát kértek, merthogy a vőlegény pulykatenyésztő. Galamb- legyező- és gólyaformákat ötvöztem, így állt össze a pulykamadár. Egy anyós boszorkányt rendelt, s azt íratta az alkotásra: „A lány mellé kaptál egy boszorkányt is!” A Szent Jobbot sokáig nézegettem a számítógépen, vázlatot készítettem, s csak ezután láttam neki a formázásnak.

Kép

– Gyermekei közül viszi-e tovább valaki a családból ezt a szép hagyományt?
– Amikor a tévében divatba jött a Vacsoracsata című főzőműsor, Gábor fiam nagy lelkesen szervezett is itthon egy hasonlót, meghívta a kollégáit, és bevonultak a konyhába. Gábor még grillázst is csinált: egy nyitott könyvet és egy orvosi fecskendőt. Nagyon szépek lettek! Janka unokám sokszor besegít nekem, rendezvényekre is jön velem, de egyelőre önálló alkotást még nem készít.

– Jászboldogházán él és alkot. Az ön számára jászságinak lenni büszkeség?
– Természetesen! A jászsági népről azt tartják, hogy szorgalmas, összetartó, és tapasztalatból mondom, hogy ez valóban így is van. Büszke vagyok arra, amikor felvehetem a jászsági ruháimat. Egyiket magától a polgármestertől kaptam. A grillázskészítő versenyeken is divat lett jászsági öltözéket viselni, és különösen szép tud lenni, amikor a Jász Világtalálkozón 18 jász település képviselői vonulnak a reggeli misére lóháton, Jász-Nagykun-Szolnok megye zászlajával.

– Ha lehetne három kívánsága, miket kérne?

– Először azt, hogy legyen még több unokám. Mert kellenek a gyerekek, kell a zsongás, az utánpótlás!

Másodszor, hogy a gyerekeimnek mindig legyen munkájuk, és örvendjenek jó egészségnek. Harmadszor pedig, hogy még sokáig tudjam készíteni a grillázstortákat, s hogy Janka unokám vigye tovább ezt a szép hagyományt. Igyekszem átadni neki a mesterség minden fortélyát.