A korábbi receptjeimhez képest annyi a különbség, hogy mi időközben visszavehettük az étkezéseinkbe a tojást, ezek a receptek tehát már „csak” gluténmentesek és tejmentesek. A tojáshab érdemi szerepet kap mindegyikben. (Egyik barátnőm szerint az a recept, amihez szét kell választani a tojásokat, már nem nevezhető egyszerűnek. Tőle és sorstársaitól elnézést kérek.)

Glutén- és tejmentes almás női szeszély

Ez a süti az almáspite és a női szeszély találkozásából született, és nagyon nagy adag (tudom, idén nincs locsolás, de ha lenne…), ezért a nagy gáztepsiben érdemes készíteni.
Az almatöltelék klasszikus almáspite-töltelék (apróra szelt alma megcukrozva és megpárolva, amíg a leve el nem fő) – mivel nekünk sok nyári alma terem a kertben, ami nem télálló, ezekből mindig sok üveg ilyen tölteléket teszek el befőttszerűen télre. Ebből két rendes befőttesüvegnyit használok el a sütihez.

A tésztához fél kiló gluténmentes lisztkeveréket (mostanában a Miklós néven futó liszt a kedvencem, de az ALDI-ban kapható sajátmárkás is remek, vagy a kicsit drágább Schär lisztek) egy zacskó sütőporral, egy nagy csipet sóval és 10 dkg porcukorral összekeverek, ebbe a keverékbe belemorzsolok 25 dkg zsírt (a házi zsír nem szokott elég semleges ízű lenni sütéshez, a bolti jobb), esetleg (teljesen tejmentes) margarint. Hat tojást szétválasztok, a sárgákat is hozzáadom a keverékhez, és gyors mozdulatokkal összegyúrom homogén tésztává. A nagy gáztepsit sütőpapírral kibélelem, erre teszem a tepsi méretűre nyújtott tésztát (nem kell a szélén peremet képezni). Megszurkálom, és 180 fokon kb. 20 percig elősütöm.

Kép

Kép: Molnár-Bánffy Kata

Vizet forralok egy kislábosban, amelynek fém keverőtál illeszkedik a tetejére. A hat fehérjét 15-20 dkg cukorral gőz felett kemény habbá verem. Ha elősült a tészta, kiveszem, egyenletesen elkenem rajta az almatölteléket (vagy a baracklekvárt, vagy kirakom a tetejét barackkal vagy más gyümölccsel), majd erre simítom a habot, és visszateszem a sütőbe további 15-20 percre, 150 fokon. Ha megpirult a hab teteje, akkor lesz jó. Kicsit hagyni kell kihűlni, és éles, vízbe mártogatott késsel kockákra szeletelni.

Glutén- és tejmentes mandulás holdak

A lányom egyik kedvence ez a sütemény. Azért ajánlom, mert az alaprecept is zsírral dolgozik, nem csak a mentes.

150 gr (nem nagyon kemény) zsírt – ha idegenkedsz a zsírtól süteményekben, akkor tejmentes margarint – és 150 gr cukrot kikeverünk öt tojássárgájával, egy (bio)citrom levével és lereszelt héjával, egy kis doboz (2 dl) rizspéppel (rizstejszínnel) vagy vegán tejföllel (ami ALDI-ban és Tesco-ban kapható), valamint 150 gr gluténmentes lisztben elkevert egy csomag sütőporral. Jó alaposan kikeverjük, majd sütőpapírral bélelt kisebb tepsiben (tehát ez nem a nagy gáztepsi, mint az előző receptben!) elősütjük 180 fokon, kb. 20 percig. Közben a tojásfehérjéket 15 dkg cukorral kemény habbá verjük (ezt nem kell gőz felett), és beleforgatunk óvatos mozdulatokkal 300 gr őrölt mandulát. (Természetesen dióval is finom!)

Kép

Kép: Molnár-Bánffy Kata

Az elősütött tésztát kivesszük, egy kicsit hagyjuk hűlni, majd megkenjük baracklekvárral a tetejét. A lekvárra jön a mandulás hab, amit szépen elsimítunk a süteményen, majd visszatesszük a sütőbe, és 150 fokon újabb 15 percig sütjük. Ha készen van, hagyjuk kicsit meghűlni, és pogácsaszaggatóval félholdakat vágunk belőle (ahogy a Kossuth-kiflit szokták).

Glutén- és tejmentes répatorta

A répatorta akkor finom, ha a répa nem száraz benne, és ha nincs belőle kispórolva citrom. Mi így készítjük:

10 dkg rizslisztet (vagy gluténmentes süteményliszt-keveréket), 20 dkg nádcukrot vagy barnacukrot, egy sütőport, egy vaníliáscukrot, egy nagy (bio)citrom levét és a lereszelt héját, 20 dkg nagyon puha, vagy akár kicsit meg is olvasztott tejmentes margarint és öt tojássárgáját alaposan összekeverünk. Ebbe kell beledolgozni fakanállal 25 dkg frissen reszelt sárgarépát (megpucolva, megreszelve legyen 25 dkg) és 25 dkg darált mogyorót. Az öt tojásfehérjét felverjük habnak, óvatosan lapáttal hozzáforgatjuk a répás-mogyorós masszához. Tortaformában, sütőpapíron 180 fokos sütőben sütjük, ha szükséges, később visszaveszem 150 fokra az erősséget, hogy ne égjen meg az alja.
Ha kész és meghűlt, a tetejére kevés citromléből és (meglepően) sok porcukorból sűrű mázat készítek, rácsorgatom, és elkenem a tortán. Amíg még friss, színes cukortojásokkal vagy franciadrazséval megszórom.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Dér Katalin ateista szülők gyermekeként nevelkedett, akik megfeszített munkájuk ellenére anyagi gondokkal küszködtek. „Gyárban dolgozó apám végtelenül tisztességes volt, aki a feltétel nélküli becsületet képviselte. Szigorúan arra nevelt bennünket, hogy legyünk mindig őszinték, lelkiismeretesek és igényesek. Közösségszerető emberként munkatársainak fotószakkört is szervezett – az Isten iránti vágya a szépség iránti vágyban oldódott fel. Épp ezért semmit nem tudtam Istenről. Azt gondoltam, hogyha létezik is, akkor sincs hozzám köze, hisz nem törődik velem, nincs jelen az életemben.”

„Kelj fel, menj, és nézd meg!”

Katalin megtérése egy váratlan történés kapcsán következett be.
„1989 húsvétvasárnapja volt. Kora délelőtt még félálomban feküdtem az ágyban, amikor egy „hang” a bensőmben megszólalt, amit utólag le tudtam fordítani érthető, magyar nyelvre."

„Van valaki, aki meghalt érted és feltámadott! Ő Jézus Krisztus. Ez TEÉRTED történt.... Kelj fel, eredj, és nézd meg, mert mindez MA van!"

„Oly világos és meggyőző volt az üzenet, hogy azonnal felöltöztem, s elrobogtam a legközelebbi templomba, ahol már javában zajlott a húsvéti szentmise, épp a prédikációnál tartottak. Azt se tudtam, mi történik körülöttem a zsúfolásig telt helyiségben, amikor egyik pillanatról a másikra mindaz a rossz, ami az életemben addig jelen volt, egy rendkívül fájdalmas érzés kíséretében kiszállt belőlem; nem volt többé. Mire hazaértem a miséről, már láttam a lényeget: Isten van, aki szeret engem, Jézus Krisztus van, és szeret engem – innentől fogva minden rendben lesz az életemben. A templomból kijövet már éreztem, hogy megszabadultam több éve fennálló idegrendszeri betegségemtől és régikeletű félelmeimtől, amelyek gyakran tériszonyban vagy utcán jelentkező szorongásban testesültek meg. A férjem nem hitt a szemének, hogy egy teljesen megváltozott nő tért haza; annyira megdöbbentette az átalakulásom, hogy a következő vasárnaptól rendszeresen jött velem misére, és hívő emberré vált. Nem csupán az egészségemet kaptam vissza Istennek köszönhetően, hanem a házasságomat, a társamat is.”

Kép

Dér Katalin és férje, Horváth Pál - Kép: Páczai Tamás

Katalin elmondása szerint e változás élete összes fontos területét érintette. Hiába tanított hosszú évek óta az ELTE-n latin nyelvet, ókori irodalmat, római jogot és vallástörténetet, állandó félelmek és kétségek gyötörték munkája kapcsán: tartott a tanítástól, a diákok reakcióitól, még az a gondolat is felmerült benne, hogy hogy nem elég „jó” ahhoz, hogy az ország egyik legerősebb egyetemén oktasson. „Nagyon rosszul éreztem magam ebben a helyzetben, fárasztott. Miután a gyógyulás útjára léptem, Isten azt üzente, hogy ne azt figyeljem, hogy a hallgatók szeretnek-e engem, hanem ehelyett szeressem én őket… Ezzel a lelkülettel menjek be a tanterembe attól függetlenül, hogy viszont fognak-e szeretni, vagy sem.”

„Isten szava teremtő erő”

Megtérését követően Katalin erős késztetést érzett arra, hogy mélységeiben megismerje Jézust. Ezért – isteni sugallatra – római katolikusként felvette a szentségeket, majd felvételizett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia szakára, ahol színjeles eredménnyel végzett. A Bibliát naponta vette elő, és végigolvasta többször is az Ószövetség legelső oldalától a legutolsó fejezetig bezárólag.

„Isten szava a Biblia, amely teremtő erő – ugyanúgy ma is, mint a világ teremtésekor. A Szentírás nemcsak felszólít, figyelmeztet, információkat ad, hanem teremt.”

„Izajás próféta mondja: Isten szava nem tér vissza őhozzá terméketlenül, hanem megcselekszi azt, amiért Isten kiküldte azt a szót. Ugyanis, ha az ember folyamatosan olvassa a Szentírást, akkor a benne lévő szavak idővel beépülnek a szívébe, s onnan kifelé haladva megváltoztatják az életét. Ezért a Szentírás szavait tudatosan beépítem a napi imádságaimba. Például azt, hogy nem félek, mert nem a félelem lelkét, hanem az erő, a szeretet, a józanság lelkét kaptam. Ahogy kimondom ezeket a szavakat, megvalósítják magukat.”
Kiváló nyelvtudását használva Katalin a pápák korábban latinul írt körleveleit és egyházatyák különféle műveit kezdte fordítani teológiai tanulmányait követően, majd bibliakörökbe, csoportokba járt előadásokat tartani a Szentírásról. Hamarosan napvilágot láttak a Bibliáról írt könyvei is, számuk mostanra eléri majdnem a tízet: Márk evangéliumáról, a zsoltárokról, a Jelenések Könyvéről, a próféciákról, a Biblia olvasásáról, a Szentírás és a világirodalom kapcsolatáról, bibliai történeteket feldolgozó versekről jelentek meg kötetei. Jelenleg a Mária Rádióban és a Magyar Katolikus Rádióban rendszeres műsora van, és kilenc éve saját bibliakört is vezet.
„Mi az, ami Istenben megfog? Minden. Az, hogy képes egyszerre irgalmas és igazságos lenni. Az igazságosság annyit tesz, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel. A bűnös ember a halált. Az irgalom az, amikor nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk valójában, hanem valami jobbat. Amennyiben a bűnös hisz Istenben, nem halált, hanem életet kap."

„Isten úgy képes irgalmazni a bűnösnek, hogy közben megőrzi igazságosságát. A rejtély megoldása a kereszt: Isten felvette a bűneinket, s ezért elszenvedte érte a büntetést – ezért Isten nem bünteti azt, aki Jézusban van.”

A teljes beszélgetés meghallgatható itt!
 

Az „Istenélmények sallang nélkül” Tóth-Fazekas Andrea műsora. Felekezetektől függetlenül mutat be személyes istenélményeket közszereplők, művészek, szakemberek vagy kevésbé ismert vendégek megszólaltatásával, akik saját maguk tapasztalták meg Isten létezését. Célja, hogy mások élményét befogadva a hallgató közelebb kerülhessen Istenhez, és világképe formálódhasson.  

A koronavírus miatt sokan voltak kénytelenek csökkenteni kiadásaikat és változtatni életvitelükön. A 25 év alattiak szja-mentessége és a 13. havi nyugdíj visszaépítése épp ezért az emberek életminőségének javítását és a gazdaság fellendítését is szolgálja. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) ezer embert kérdezett meg arról, mi a véleménye ezekről az intézkedésekről.

Lakásra vagy autóra is telhet a segítséggel

A tervek szerint 2022 januárjában lép életbe a 25 év alattiak szja fizetési kötelezettségének eltörlése. A KSH adatai szerint 2020 harmadik negyedévében összesen körülbelül 280 ezer volt a foglalkoztatottak száma ebben a korosztályban, tehát megközelítőleg 300 ezer fiatalt érint az intézkedés. Jó hír, hogy a diákmunkát végzőkre is kiterjesztik az adócsökkentést. Ráadásul a 25 év alatti fiataloknak 2022-től a diplomás gyed után sem kell személyi jövedelemadót fizetniük.

A 25 év alattiak szja-mentességének célja, hogy hozzájáruljon az ifjúság önállóságához és növelje a fiatalkori foglalkoztatottságot.

A KINCS kutatásában részt vevők több mint háromnegyede, 78 százaléka támogatja a 25 év alattiak szja-mentességét, főképp a 18-29 év közöttiek, akiknek 92 százaléka ért vele egyet. A megkérdezettek több mint fele arra számít, hogy az adócsökkentés hatására még több fiatal fog munkába állni, javítva a gazdasági mutatókat. Ennél is többen gondolják azt, hogy a támogatás segíti a fiatalok életkezdését és családalapítását, mivel így több pénzt tudnak megspórolni. A tavalyi év első felében a 25 év alattiak átlagos keresete 287 700 forint volt. Ha ezt az összeget vesszük alapul, havonta 43 155 forinttal fog emelkedni a bérük, amiből több kiadásukat is tudják fedezni, legyen az KRESZ-tanfolyam, nyelvkurzus, a havi étkezés vagy a lakbér egy része. Éves szinten nézve pedig átlagosan több mint félmillió forintos jövedelemnövekedést jelenthet a támogatás, amit érdemes egy összegben félretenni, így később önerőként lakásvásárlásnál is felhasználhatják vagy akár autót is vásárolhatnak belőle.

Nem csak az időseket érinti a 13. havi nyugdíj

Már ebben az évben elkezdték visszaépíteni a 13. havi nyugdíjat: februárban a nyugdíjösszeg 25 százalékát, jövőre az 50 százalékát, 2023-ban a 75 százalékát kapják meg az érintettek, 2024-től pedig a teljes egyhavi összeget. A 13. nyugdíj első részletének folyósítása átlagosan 37 650 forint kiegészítést jelentett a nyugdíjasoknak, összesen 2,6 millió magyar embernek, közöttük az árvaellátásban és minden egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek.

Forrás: KINCS

Kevesebb figyelmet kapott, hogy tizenharmadik havi ellátásra jogosultak azok a személyek is, akik olyan rendszeres pénzellátásban részesülnek, amely évente a nyugdíjakkal azonos módon emelkedik: ilyen például a rokkantsági járadék, a baleseti járadék vagy a vakok személyi járadéka. Tehát nemcsak az időseknek kedvez az intézkedés, hanem például egy középkorú látássérült vagy egészségkárosodást szenvedett személy is plusz­támogatáshoz jut.

A KINCS által készített kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek legnagyobb része (84%) hasznosnak véli a 13. havi nyugdíj visszavezetését, a 65 év felettiek közül tízből kilencen (93%) vannak ezen a véleményen. A válaszadók háromnegyede úgy véli, a 13. havi nyugdíj nagy segítséget jelent az idős emberek számára és a válaszadók több mint fele szerint segíteni fog megőrizni a nyugdíjasok életszínvonalát, valamint megbecsülést ad az időseknek.

A különböző, korosztályhoz kötött támogatások bevezetése gyakran okoz feszültséget a társadalomban, a KINCS felmérése viszont azt mutatja, a 25 év alattiak szja-mentessége és a 13. havi nyugdíj visszavezetése nem okozott generációs ellentétet. A válaszadók igazságosnak tartják a két intézkedést, a legfiatalabbak, illetve a legidősebbek egyaránt pozitívan fogadták azokat. 

Készült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) együttműködésével.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) családtudományi és demográfiai kutatóintézetként a családügyi és családvédelmi intézkedések megalapozása érdekében tevékenykedik azzal a céllal, hogy hazánkban megszülessenek a vágyott gyermekek, javuljon a népesedési helyzet, s a családok erősödjenek és gyarapodjanak.
A KINCS-ről itt olvashat:
www.koppmariaintezet.hu
www.facebook.com/koppmariaintezet

Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak. Mivel Isten és ember volt egyszemélyben, kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. 

Orvosok próbálták a mai tudományos ismeretek alapján elemezni Jézus kereszthalálát. Szerintük nem fulladás okozhatta halálát, mint általában a keresztre feszítettekét, hanem a sokkos állapot és a szívburokban felgyűlt folyadék nyomása miatti szívmegállás. Fizikai szenvedése a Gecsemáné-kertben kezdődött, ahol vért izzadt a félelemtől. Letartóztatása után még éjszaka a főtanács és Kaifás főpap elé hurcolták. Itt egy katona arcul ütötte, később az őrök bekötötték a szemét, arcába köptek, arcul ütötték, és gúnyolódva kérdezgették. Másnap kora reggel a római helytartó, Pilátus elé vitték, aki elrendelte Jézus megkorbácsolását. Pilátus eredetileg a korbácsolást szánta teljes büntetésnek, s csak akkor döntött a kivégzés mellett, amikor a tömeg azzal vádolta, hogy nem képviseli kellően a császár érdekeit azzal szemben, aki a zsidók királyának mondja magát. Egy római katona teljes erővel lesújtott Jézus testére a korbáccsal, az ütések egyre mélyebben hatoltak a bőr alatti szövetekbe, aminek hatására a vér előbb a hajszálerekből és a vénákból kezdett szivárogni, majd patakokban tört elő az izmok artériáiból.

Amikor Jézus hátának bőre szinte cafatokra szakadt, eloldozták, vállára terítették gúnyból a palástot, kezébe pálcát helyeztek jogarnak, fejére koronát nyomtak hajlékony tövises ágakból.

Ezt követően letépték a vérző sebekbe tapadt ruháit, s a kereszt vízszintes fáját a vállára kötözték. Megindul a menet a Golgotának nevezett dombra. Amikor felértek, egy katona Jézus csuklóhajlataiba vert szöget. A bal lábfejét a jobbnak feszítette, és a boltozaton keresztül mindkettőt a fához szögezte. Megtörtént a keresztre feszítés.

Rendszerint volt egy kis támasz is a függőleges oszlopon derék-, illetve fenékmagasságban. Ez némi „könnyebbséget” adott Jézusnak, hiszen meg tudta támasztani magát. A függés közben a csuklókra nehezedő testsúly borzalmas fájdalmat okozott az ujjakban és a karban, ezért Jézus megpróbálhatta a lábakra helyezni a testsúlyát, de mivel karjai lankadtak, alig tudta felnyomni magát. Közben sebes háta a durva fához dörzsölődött. A rómaiak szinte tökéletesen kidolgozták, hogy melyik módszerrel okozzák a lehető legnagyobb fájdalmat a kivégzendőknek úgy, hogy a haláltusa közben még ne következzen be eszméletvesztés. Jézus három órán keresztül szenvedett, és még a lélegzetvételért is küzdött, ugyanis a tüdejében a bennrekedt, elhasznált levegő helyére képtelen volt friss levegőt beszívni. Tusájának vége felé kiszáradt, szomjazott. Utolsó erejével még egyszer megemelkedett, hogy levegőt vegyen, s ekkor hagyta el a száját ez a mondat: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

Jézus a saját példájával azt tanította, hogy az Istenbe vetett bizalmunkat semmilyen rossz nem kezdheti ki, ha nem akarjuk, még a legszégyenletesebb meghurcolás, a kereszthalál sem. És a világjárvány sem.

Felesleges most azt kérdezgetnünk, hogy miért hagyja Isten, hogy efféle baj sújtsa az emberiséget, hiszen a járvány eredetére bőven találunk magyarázatot az emberek, az emberiség viselkedésében. Borítékolható volt, hogy a természet előbb-utóbb „visszavág” az egyensúlyát megbontó, törvényeit nem tisztelő viselkedésünkért. A koronavírus elszabadulása miatt kialakult élethelyzetünk elengedéssel, lemondással jár, s ezért fő reakciónk a kétségbeesés, a frusztráció. De ha az ember nem keseredik bele ebbe az állapotba, megnyílhat számára egy új távlat. Az idei húsvétkor bűnbakkeresés helyett inkább higgyünk abban, hogy Isten a járvánnyal szeretne tanítani nekünk valamit, és hogy az emberiség üdvösségét munkálja. Esténként üljünk össze, beszélgessünk, játsszunk a családdal, vagy nyissuk ki a Bibliát, és olvassunk belőle, beszélgessünk róla. Akinek nincs családja, az is átélheti az ünnep igazi lényegét, minden felhajtás nélkül, a szív csendességében. 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Túlélők podcast a Képmás magazin műsora. Tóth-Fazekas Andrea műsorvezető negatív fordulatok túlélőivel beszélget, akik tragédiájuk által erősödtek meg. Gyakran bosszankodunk azon, hogy az élet nem mindig felfelé ívelő változás. Ezért is fontos olyanokkal találkozni, akiknek egy- egy válsághelyzetben is megtalálták a lehetőségeket. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók a Túlélők podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

Amikor az első tüneteket észrevettem Nimródnál, tudtam, hogy azonnal cselekednem kell. Értelmileg sérült nagyfiam akkor volt 13 éves, vele a „nyugodjon meg anyuka, várjunk még” üzemmódban egyszer már elvesztem. Sok évnyi tapasztalattal a hátam mögött másodjára a saját mentorszülőm lettem. Azonnal szakembereket hívtam a házunkba: gyógypedagógusokat, mozgásterapeutát, régi védőnő és pszichiáter ismerőst. Csak egyvalaki mondta, hogy gond van, de túl picinek találta a 16-17 hónapos gyermeket, hogy bármi okosat mondhasson. A győri Gézengúz Alapítványnál azonnal fejlődésneurológiai vizsgálatot és egy speciális autizmus-tesztet kértem. Az autizmus-spektrumzavar valószínűségét leírták, de 18 hónapos korban még nem adtak kódot. Mivel minden korábban olvasott autisztikus tünetet láttam fölépülni, így azonnal megszerveztem a fejlesztését: értelmi-, beszédfejlesztést és mozgásterápiát, köztük a lovasterápiát is. A célom az volt, hogy azonnal elkezdjem, amit Győrben meg tudok valósítani állami és magánúton.

Sajnos első gyermekes szülőknél nem ritka, hogy csak az óvodában derül ki a probléma. A családtagok, barátok, de még a szakemberek sem mindig vállalják a felelősséget, hogy ezt megmondják.

Én ezzel foglalkozó, tapasztalt szülőként azonnal kimondom. Az anyukák először sokkot kapnak, de nem engedem el a kezüket, mert tudom, hogy a tagadás, hárítás időszaka alatt értékes idő veszik el a gyermek fejlesztéséből.

A másik tévút, amikor a szülők azt hiszik, feltétlenül meg kell várni a diagnózist. Nem! Véleményem szerint elég egy jó szakember magánvéleménye is, a legtöbb terápia úgyis sajnos csak magánúton érhető el.

Közben Nimródnál nemcsak az értelmi- és mozgásfejlődésben volt elmaradás, hanem kétéves korára nagyon lefogyott, ment a hasa, szürkés lett a bőre, áttetszők a fogai, fekete karikák a szeme alatt, a fejét verte a falba, dacára a félévnyi fejlesztésnek. Ekkor kezdtem gyanítani, hogy szervi elváltozás is lehet a háttérben, hiszen nem normális az állandó hasmenés és a pelenkában emésztetlenül talált étel a recés késsel vágott sárgarépáig bezárólag. Nyakamba vettem a világot, könyveket rendeltem, és megismerkedtem új fogalmakkal. Éjjel-nappal vadásztam a cikkeket németül, angolul, így rájöttem, hogy Nimródnak emésztőrendszeri gyulladása és immunrendszeri diszfunkciója lehet. Végül egy németországi orvosi praxisban kaptam választ. Németországban laborvizsgálatokkal allergiákat, intoleranciákat, súlyos anyagcserezavarokat, diszfunkcionális működéseket találtunk.

Megdöbbentő, hogy ebben a tápanyaghiányos állapotban vártunk volna normális fejlődést! Az a csoda, hogy Nimród még a két lábán létezett!

A dolog tragikus pikantériája az, hogy Nimród ikertestvére, Hunor normális értelmi fejlődésű volt, de már négy hónaposan súlyos ekcéma jelentkezett az arcán és a testén. Akkor a bőrgyógyász a pici zsírgöbszerű pontokban nem ismerte fel a gluténérzékenység bőrtünetét. Pedig ha időben elkezdtük volna a gluténmentes diétát, valószínűleg Nimród egészséges irányba fejlődhetett volna.
Amikor gyerek voltam, rólam is autoimmun betegségek derültek ki: kezdődő pajzsmirigy-alulműködés, 2-es típusú cukorbetegség, ételallergia. Tízéves korom óta súlyos pollenallergiával küzdöttem. Az ikreknél inzulinos terhességi cukros voltam. Így együtt kezdte el a család a tej-, tojás- és gluténmentes étrendet. Hét év alatt megszűntek a tüneteim, semmiféle gyógyszert nem szedek 46 évesen. A gyerekeim azóta nem voltak betegek, kivéve egy kis náthát.

Nimródnak két héttel az étrendváltás után visszatért a szemkontaktusa, egy hónap múlva megült az asztalnál, és nagyon hamar elkezdett fejlődni.

Niki szinte minden terápiát kipróbált, ami Európában elérhető: Kijevben őssejtterápia, Pozsonyban széklettranszplantáció, neurofeedback, ABA terápia, AIT/FST hallásterápia, Tomatis terápia, lovasterápia, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki.  Mint autista gyermek anyukája, közelebbről is megismerkedett a neurofeedback tréninggel, és nem csupán saját gyermekei egészségéért küzd, hanem az érintett családoknak is próbál segíteni.

A II. világháború óta egyre több feldolgozott élelmiszer, vegyipari termék vesz körül minket. A zöldségek, gyümölcsök vitamin- és tápanyagtartalma jóval kevesebb, mint nagyszüleink idejében. Vegyi anyagokkal telt környezetben élünk, amit megspékelünk az elektroszmoggal. A felgyorsult világban mindenki arra törekszik, hogy azonnal megoldást találjon. Ha kicsit köhögünk, nem gyógyteát iszunk, hanem gyorsan bekapunk valamit a patikából. Bőrünk minden pórusán keresztül felveszi a krémeket, tusfürdőket. Minden vegyipari, gyógyszeripari készítmény, ami bejut a szervezetünkbe, beleavatkozik a működésébe. Ha az édesanya szervezete is működészavaros, ilyen táptalajon fejlődnek a magzatok, csak erről sokszor nem is tudunk.

20 év van mögöttem, sokat tapasztaltam. A majdnem 8000 főt számláló Facebook-csoportomban sorstársaimmal segítünk az új tagoknak.

Évről évre emelkedik az autista gyerekek száma, és a számítások szerint 15–20 év múlva nehezen találunk olyan gyereket, aki teljesen ép és egészséges. Ez nemcsak az autisztikus tüneteket érinti, hanem a figyelemzavart és a mentális működést is. A háttérben majdnem mindig felfedezhető testi, szervi működészavar is. A komplex program, amit elterjesztettem Magyarországon, ennek a javítását célozza. Nem minden gyerek fog ebből az állapotból kijönni, egyáltalán nem is erről van szó, hanem hogy mérsékeljük a tüneteket, és ezáltal élhetővé tegyük a családok mindennapjait. Készülő könyvemben lépésről lépésre vezetem az anyukákat ezen az úton.

Nikit tele van energiával, lelkesedéssel. Mindig tevékenykedik, ezért sem marad ideje elkeseredni.

Gondoltam, egyszer majd ráérek a depresszióra, amikor mindent megoldottam. Az motivál, hogy a három gyermekem és a magam számára a lehető legoptimálisabb helyzetet teremtsem meg. Nimród hatékony fejlesztést kaphasson, és az ikertestvére se sérüljön azért, mert jóval kevesebb figyelmet kap. Édesapjuk halála óta a létfenntartás a legnagyobb kihívás: ez most a neurofeedback centrum mint vállalkozás. A tervezőmérnöki civil életembe, az Audihoz nem láttam esélyt visszamenni, mert egyedül, nagyszülői segítség nélkül megoldhatatlan, a bébiszitterek alkalmazása pedig bizonytalan és hatalmas anyagi ráfordítás.  

Kép

Kertész Niki és fia, Dávid

20 éves nagyfiam, Dávid fogyatékos felnőttek lakóotthonában él két éve; mély mentális állapotba került, így onnan már nem tudom kihozni, csak látogatni.

Nyolcéves kora óta bentlakásos gyógypedagógiai iskolában tanult, hiszen egyedül, családi segítség nélkül nem tudtam megoldani a munkát mellette, aki 24 órás ellátást igényel. Ikreim édesapjának a halála után sokáig azt hittem, hogy minden megszervezhető, de rájöttem, hogy ami nem ment először egy gyerekkel, az másodszor sem fog, pláne három gyerekkel. Így Nimród szeptembertől egy speciális bentlakásos autista iskolában tanul, ahol kiemelkedően magas színvonalú fejlesztésben és gondoskodásban részesül, mindenmentes étrendet kap, ő a konyhafőnök legjobb étvágyú kicsi gurméja. Nimród nem beszél, képekkel és mutatással kommunikál. Örül, ha ő van a figyelem középpontjában. Így ikertestvére, Hunor életében először méltó anyai figyelmet kap, német nyelvű iskolába jár, ahol azóta sokkal jobban teljesít. Több lehetőséget kap külön sportra és zongoratanulásra is.

Az élet így is egy nagy szervezés, praktikák és taktikák kérdése. Egyedül a három gyerekkel csak tűzoltásnak és lehetetlen küldetésnek tűnt.

Voltak kemény pillanatok, például egy nyitva hagyott csap miatt elázott az egész ház. Ha az udvarról be kellett mennem vécére, mind a három gyereket vittem magammal, és kulcsra zártam az ajtót, hogy ne tudjanak kiszökni. Amikor Dávid 18 évesen egyik este epilepsziás rohamot kapott, akkor a hatéves kis Hunor kapkodta el a lába elől a játékokat, amíg én a 75 kg-os gyereket tartottam, aki önkívületi állapotban rótta a köröket a nappaliban. Nimród és Hunor nem játszanak együtt. A három gyermekem olyan, mint három egymásra fényképezett film: ugyanabban a díszletben három szereplő, de nincs köztük kapcsolat. Ennyi idő után mégis azt érzem, hogy elértem a legfontosabbat anyaként, mert mindhárom gyermekem boldog a maga világában.

Az elmúlt hónapokban ökölszabályként jelezzük utazási ajánlóinkban, hogy a legfontosabb szempont saját magunk és embertársaink biztonsága legyen, ezért elindulás előtt legyünk naprakészek a társas érintkezés, a szabadtéri sportolás, a gyülekezés, az utazás szabályaiból, indokolt esetben inkább halasszuk el a tervezett egész napos túrát, ne kockáztassunk! A legfrissebb információk begyűjtésében segít a koronavirus.gov.hu hazánk hivatalos turisztikai portálját, a csodasmagyarorszag.hu-t is érdemes felkeresni indulás előtt, mert ott remek virtuális túrákat, tippeket és útleírásokat is találunk legszebb tájainkról. Áprilisban már virágzik az alma és a barack, a feketerigók első fészekaljukat nevelgetik, hazatértek a gólyák, kizöldülnek az orgonák, a természet az újrakezdés varázslatos időszakát éli. A hosszabbodó nappalok, a melegebb idő, az ezernyi hang és illat kirándulásra csábít. Mielőtt azonban túrabotot ragadunk, bringára pattanunk vagy kenuba ülünk, olvassuk el az alábbi tippeket, hogy az egész napos kirándulásunk zökkenőmentes, élményekben gazdag legyen!

Gyalogtúra

A nordic walkingot szokás az idősebb korosztály sportjának tekinteni, pedig a túrabotos sétálás remek hatással van ízületeink állapotára, hiszen megmozgatja minden végtagunkat, amelyeknek ez megváltás lehet, mert elgémberedtek a számítógép előtt ülős távmunka miatt.

A sportáruházláncok és túraboltok a megnövekedett érdeklődés miatt hónapok óta átmeneti készlethiánnyal küzdenek, ezért érdemes időben, 1-2 héttel kirándulás előtt beszerezni a hiányzó eszközöket. Bakancs, nordic walking cipő vásárlása után hagyjunk néhány napot a lábbelik betörésére, ne a túra első kilométerén legyen hólyagos a talpunk.

Kép

Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Online vásárlásnál arra is figyeljünk, hogy hány napos és mennyire megbízható szállítást ígér az üzlet. A méretválasztás – főleg cipőknél – problémás lehet, erre a legtöbb üzlet honlapján találunk hasznos ötleteket.

Azt, hogy milyen méretű nordic walking botra van szükségünk, úgy számolhatjuk ki, hogy a testmagasságunkat megszorozzuk 0,68-cal. Az eredmény például egy 183 cm-es embernél 124,44 lesz, neki tehát a 125 cm-es bot lesz a jó választás. A botok hosszai 5 centiméterenként emelkednek, így ha köztes adat jön ki számításkor, akkor az alacsonyabb bot lassabb, a magasabb pedig gyors tempónál lesz ideális.

Bringatúra

Tavaly április óta az aktív kerékpárosok száma országszerte – de különösen a fővárosban – megsokszorozódott, ezért a tavasszal egyébként is leterhelt szervizeknél most 1–1,5 hónapos várólistára kell számítani. Az áruházakra is igaz, hogy az érkező kerékpárokat gyorsan megvásárolják. Apróbb javításokat, karbantartásokat otthon is elvégezhetünk, ehhez remek összefoglalókat találunk túra- és kerékpáros oldalakon. Száraz lánccal és fogaskerekekkel, lazán fogó fékrendszerrel, a téli állás után félig leeresztett gumikkal ne induljunk el, balesetveszélyes lehet!

Kép

Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Vigyünk szerszámtáskát az útra! Legyen benne (a kerékpáros üzletekben beszerezhető) kulcskészlet, zsebpumpa kétféle szelepvégződéssel, univerzális köpenyleszedő, foltkészlet, mérethelyes tartalék belső, sebtapasz, fertőtlenítő!

Állítsuk be helyesen kerékpárunk ülésmagasságát, sokkal hatékonyabban tekerhetünk és az ízületeinket is kímélhetjük így!

A Magyar Kerékpárosklub oldalán remek tanácsokat találunk a kerékpárok szállításához, összefoglalót KRESZ-ből, valamint térképeket: kerekparosklub.hu/kerekparos-tanacsok.

Kenu és SUP

Jelenleg csak egyéni szabadidős tevékenység engedélyezett, ez érinti a vízi túrákat is. Szervezett túrák nincsenek, viszont bérelni szabad, de három- vagy több személyes csónakot csak akkor, ha egy háztartásban élők utaznak benne. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel, és azzal, hogy a tavaszi áradások idején veszélyesek is lehetnek vadvizeink!

Kép

Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

A már tavaly is nagy népszerűségnek örvendő SUP szintén engedélyezett.

Okostúra

Használjuk okoseszközeinket kirándulás közben is! A pulzusszámmérés például segíthet beosztani erőtartalékainkat, a megtett kilométerek számából és a szintkülönbségadatokból pedig jó következtetéseket vonhatunk le a következő túrák tervezéséhez.

A Természetjáró, az Országos Kéktúra, a Locus Map, a Strava csak néhány remek alkalmazás, ami pontos útvonaltervezéssel, fényképekkel, leírásokkal segíti a tájékozódást.

Amennyiben munkánk, családi helyzetünk és szabad­időnk engedi, próbáljunk hétköznapokon kirándulni, a népszerű helyszíneken a következő hetekben nagy érdeklődésre kell számítani, ezt a terhelést enyhíthetjük így.

Kalandra fel!

Aktív kikapcsolódásra hazánk kiválóan alkalmas, bármelyik vidéki nagyvárosunkhoz vagy a fővárostól elérhető közelségben találunk csodálatos vízi és kerékpáros kirándulóhelyeket, folyóinknak hála mindezeket egymás közvetlen közelében. Kiemelhetnénk a Felső-Tisza vidékét, az Ipoly mentét, a Dráva gátjait, a Szigetköz holtágait, a Körösök vidékét, a Balatont vagy a Velencei-tavat megkerülő kerékpárutakat, a Fertő-táj kincseit, mi most a közép-európai szinten is egyedülálló ökoturisztikai helyszínt, a mesterséges víztározóból kialakult paradicsomot, a Tisza-tavat ajánljuk. Tavaly nyár elején átadták a Tiszafüredet Poroszlóval összekötő, zárt kerékpároshidat, ezzel kisgyermekes családok is biztonságosan, zárt úton teljesíthetik a 65 km-es „kis kört”, ami a tó déli medencéjén visz körbe. Ez könnyen teljesíthető egy nap alatt bárkinek, a teljes tórendszert körbejáró, 120 kilométeres „nagy kört” inkább gyakorlott, edzett bringásoknak ajánljuk.

Kerékpárral célszerű Tiszafüredről indulni, a híd mellett található Tisza-tavi kerékpároscentrumban megtölthetjük a kulacsokat, térképet, információkat gyűjthetünk, de kerékpárt is bérelhetünk egész napra.

Kép

Kép: Magyar Turisztikai Ügynökség

Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum, benne Európa legnagyobb édesvízi akváriumával bizonytalan ideig zárva van, de kárpótolni fog minket útközben a zsibongó madárvilág, a gáton átrepülő lepkék és szitakötők, a sekély part menti vízben napozó mocsári teknősök látványa. A tó déli végében a kiskörei gát mellett találjuk a hallépcsőt. Mindenképpen sétáljunk le az aknába, mert ott a megfigyelőablakokon át nézhetjük a vonuló halakat. Továbbtekerve az abádszalóki strand pázsitja tökéletes lehet piknikhez, de az innen Tiszafüredig tartó szakaszon is számos apró tisztást találunk pihenéshez.

A tiszaörvényi szakasznál találjuk a Szabics kikötőt, ahonnan csónakkal érjük el a Tiszavirág ártéri tanösvényt. Ebből ágazik le a vadregényes, 1 km-es pákász tanösvény, ahol mindent megtudhatunk egy régi mesterségről, átvontathatjuk magunkat ladikkal egy kötélpályán a Göbe túlpartjára, kipróbálhatjuk a lápjárást, készíthetünk nádsípot és célba is dobhatunk sárgolyóval a 12 állomásos útvonalon. Fontos tudni, hogy a tanösvényekre csak online, de vásárolhatunk jegyet, részletekért a Hortobágyi Nemzeti Park honlapját keressük fel ­(hnp.hu)!

A Szabics kikötőben is bérelhetünk csónakot, kenut, kajakot, de Tiszafüred vagy Poroszló többi kikötője is felkészülten várja a vízitúrázókat. Nemcsak evezős élményekkel, hanem ideális esetben kulináris élvezetekkel, szabadtéri játszóterekkel és kalandparkokkal is. 

Aktuális információkat és részletes ötleteket túrázáshoz a welovetiszato.hu és a hnp.hu oldalakon találunk.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Alig felnőttként, 19 évvel ezelőtt, Bencsura Zoltán élete új fordulatot vett. Egy vétlen motorbaleset miatt elveszítette bal karját és lábát, még az életéért is küzdeni kellett. Zoli azóta sem adta fel a küzdelmet, és a sportban talált önmagára: először úszóként lett paralimpikon, majd egy speciális futóláb segítségével elérhetővé vált nagy álma, az atlétika. Néhány éve azonban az egészségi állapota ezt a szálat is elvágta.

„2015-ben egyértelmű lett, hogy a versenysportot semmiképp sem tudom folytatni, és az olimpiára sem jutok ki atlétaként a sérüléseim miatt. Újabb fordulóponthoz érkezett az életem. A kérdés az volt, hogyan folytassam tovább. Akkor jött a pszichológia. Budapesten elvégeztem a pedagógiai és a kriminálpszichológiai asszisztensképzést, és a tanárok azt ajánlották, hogy vágjak bele az egyetemi szintű pszichológia tanulásába. Felkészültem a felvételire, és bekerültem a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemre. A személyiségem azóta gyökeres változáson ment keresztül. Előtte csak voltam, éltem a vakvilágban, mint sokan.

Nem szégyellem bevallani, hogy semmilyen önismerettel nem rendelkeztem, azt sem tudtam, mi az. Most sok mindent másképp látok, megismertem az érzelemvilágomat, a gondolataimat. Elsősorban saját magamról tanulok.”

„Türelemre tanított a pandémia és a balesetem”

„A járvány alapjaiban nem forgatta fel az életem. A munkában semmiképp, mert ugyanúgy dolgozom, mint korábban: hivatásos gondnokként mentálisan sérült emberek gyámja vagyok.  Természetesen én is várom, hogy véget érjen ez az időszak, és a szabadidőmet úgy tudjam eltölteni, ahogy szeretném, mindenféle korlátozások nélkül. A tanulmányaimat egy évvel halasztanom kellett, de mindenképp végig szeretném vinni, és pszichológiával foglalkozni, hogy segíthessek másoknak változtatni az életükön, a gondolkodásukon. Csúszik a dolog, de a balesetem óta meg kellett tanulnom, hogy a végére jutok minden tervemnek, csak egy picit lassabban kell csinálnom. Türelemre tanított a pandémia és a balesetem utáni életszakasz is.”

„Kezdem értékelni az apró örömöket”

„Konkrét bakancslistám még nincs. Nemrég lett egy új kapcsolatom, szerelmem, akivel nagyon sokat beszélgetünk mindenféléről. Szóba került, hogy mik azok a dolgok, amelyeket nem sikerült még megvalósítanunk, de mindenképp szeretnénk. Most ezen dolgozunk, és mindennap támad valami új ötlet. Szeretnénk sokat utazni, és olyan élményeket gyűjteni, amelyek feltölthetnek minket a hétköznapokban. Kezdem egyre inkább értékelni az apró örömöket – hogy süt a nap, szép az idő – amelyek felett a hétköznapi ember figyelme könnyen átsuhan. A művégtag miatt elég sok fájdalmat érzek a gerincemben, lábamban, combcsonkomban, ezért azt is értékelem egy-egy nap, ha épp nem fáj semmim. Bagatell dolognak tűnik, de nem az.”

„Nagyon fontos, hogy ne a múltban vagy a jövőben legyek, hanem itt, a jelenben, és megéljem az adott napot, pillanatot.”

Tóthné dr. Kisorosz Mária látóideg-sorvadás miatt veszítette el a látását kamaszként. Az egri Vakok és Gyengénlátók Integráló és Sportegyesületének vezetője, kétgyermekes anyuka. Nem ismer lehetetlent: sportol, kirándul, süt-főz, dolgozik fáradhatatlanul.

„Számomra természetes tevékenység az ablakmosás is. Nagyon jól lehet hallani, hogy hogyan sikerült. Azt is hozzá kell tenni, hogy otthon látók vesznek körül, és így van kontroll. De nem szokták kritizálni, tényleg azt mondják, hogy tiszta. (nevet) Nagy kedvencem a sütés-főzés. Gyakran »játszunk« olyat születésnapra vagy valamilyen alkalomra készülve, hogy az illető személy, családtag elmondja, milyen összetevőkből szeretne tortát. Ilyenkor elképzelem az ízvilágot, és megalkotom. Mániákusan szeretem a fűszereket, és bármit létrehozni a konyhában. Amikor az a visszacsatolás jön, hogy „anya, tudod, a világon a mami meg te tudtok a legjobban főzni”, az nagyon jólesik a lelkemnek.”

„A Jóisten kijelölt nekem egy utat”

„Mindig azt mondták a szüleim, hogy nagyon makacs vagyok, és ebben van valami. Ez a személyiségemből fakad, és a látássérültség is rátett még egy lapáttal. Egyszerűen meg kellett tanulnom az életben harcolni és kiállni az elképzeléseim mellett, de megvolt hozzá a jó háttér is, mert egy szeretetteljes családban nőttem fel. Úgy érzem, a Jóisten kijelölt nekem egy utat, amit végig kell járnom, és ha valamit kitalálok, arról nem nagyon lehet lebeszélni. Amikor kétesélyes a dolog, akkor sem tudom magamnak könnyen megbocsátani, ha elszalasztom a lehetőséget. Természetesen elfogadom, ha nem sikerül, de nem mondok le semmiről, mielőtt megpróbálnám.

„Néha merek nagyobbat álmodni”

„Régen mindig arról álmodoztam, hogy az emberiség számára valami maradandót fogok alkotni. Kiskoromban a nagymamám beteg volt, gyakran járt ki hozzá az orvos. Akkor határoztam el, hogy orvos leszek. Aztán az életem másképp alakult a látássérülés folytán, de a vágy megmaradt, hogy segíthessek az embereknek. Néha merek nagyobbat álmodni, olyan dolgokban is gondolkodni, ami nem reális az adott pillanatban.

Sokáig kutattam, hogy mit tudok magam után hagyni, és ezáltal jót tenni. Amikor anya lettem, rájöttem, hogy ez már megtörtént: a két fiamat mint legnagyobb dolgot adhattam a világnak.

Természetesen emellett még vannak világjobbító gondolataim. A látássérültekkel szeretnénk előmozdítani az integrációt, és megmutatni a társadalomnak, hogy mi is tudunk teljes értékű életet élni. Rengeteg tervem van még… Nagyon szeretek utazni; kultúrákat, embereket és alkotásokat megismerni. Amikor még láttam, nagy vonzódást éreztem a képzőművészet, az építészet és a természet iránt. Ha nyugdíjas leszek, utazni fogok belföldön, külföldön – teljesen mindegy, csak hadd menjek és tapasztaljak minél többet.”

Kép

Kép: Freepik

Lázár Jánosné, Eszter hamarosan 85 éves lesz. Édesapja megjárta a kistarcsai internálótábort, Eszter pedig autószerelőként is dolgozott a család megélhetéséért. A nehézségek ellenére menthetetlenül vidám, lelkes, optimista. Nem csoda, hogy lányai, unokái és dédunokái rajonganak érte, így a korlátozások idején sem unatkozik.

„Őszintén szólva engem nem akadályoz a pandémia. Kicsit szíven ütött, hogy a templomok nincsenek nyitva, mert minden délután járok szentmisére és rózsafüzérre. Jó lenne strandra, színházba menni… Hiányzik, de lesz rá még lehetőség. Nem lehet mindig a csillagos eget kívánni. Felmérem a képességeimet, a lehetőségeimet, és abból kihozom a lehető legjobbat. Teljesen meg vagyok elégedve. Mindennap együtt vagyunk a családdal, és nagyon jó érzés, hogy tudunk segíteni egymásnak.”

„Mindig mindenben megtalálom a szépet”

„Nem tudom, miért, de mindig mindenben megtalálom a szépet. Amikor autószerelő voltam, akkor a sofőrök ragaszkodtak hozzám. Tanárként több mint húsz év után tudtam meg, hogy a tanítványaim Maminak hívtak. Ez felért egy Nobel-díjjal! Ha kimosok egy ruhát, olyan szépnek találom, ahogy kitisztul. Nem azt mondom, hogy „jaj, de fáradt leszek”, hanem hogy „milyen jó, hogy meg tudom csinálni”. Csak a végeredményre koncentrálok. Nyáron például egy hatalmas folyosót festettem ki; az ablakokat, a falat is. Elfáradtam, de annyira örültem, hogy meg tudtam csinálni. A szüleimtől is ezt láttam: mindig örültek annak, ami elkészült. Amikor megfőzök egy ebédet, és jóízűen megeszik, akkor nem azon gondolkodom, hogy „jaj, milyen nehéz volt a krumplit fölcipelni”, hanem örülök a családnak.”

„Hanyatt fekve számoltuk a hullócsillagokat”

„Mindig tele vagyunk ötletekkel. Szép emlék a Hortobágy, ahol egy éjszakai túrán távcsővel figyeltük a bolygókat, és hanyatt fekve számoltuk a hullócsillagokat. A Szaturnuszt nagyon tisztán láttuk a körgyűrűvel. Hihetetlen látvány az is, amikor egyszerre százezer daru emelkedik a levegőbe. Nyaranta Szlovéniába járunk raftingolni, amire egy befőttesüvegben gyűjtjük a pénzt évközben. Csodás volt a balatoni léghajózásunk, 2200 méter magasban. Teljesítettem a kéktúrát, bejártam az országot kerékpárral és majdnem vízen is.

A magyarországi zarándokhelyek közül már csak az erdélyi Máriaradna hiányzik. Csíksomlyón legalább hússzor jártam. Azzal szoktam viccelődni, hogy a papok majd megkérdezik: »Lázárné megjött? Akkor kezdhetjük.«

Međugorjébe még vissza kell mennem, mert tavalyelőtt ott felejtettem két turistabotot. Nagy álmom a Camino, ahová szeptember végén indulnánk – sajnos csak az utolsó 120 km-re, de ennek is örülök. Az teljesíti a Caminót, aki legalább 100 km-t gyalogol, így kilenc napon át átlagosan 20-25 km-t kell menni. Megérkezéskor a Santiago de Compostela székesegyház zarándokmiséjén veszünk majd részt, és megnézzük Finesterrét, a világ végét is.”

– Miért döntöttetek úgy, hogy ti mentek gyesre?

Ákos: Informatikai tanácsadóként dolgozom, nemzetközi projekteket viszek, a munkám rengeteg utazással is jár. Már egy ideje megfogalmazódott bennem, jó lenne kicsit kiszakadni ebből a pörgésből. Feleségemmel sokat beszélgettünk arról, miképpen lehetne ezt megvalósítani, hogyan tudnék több időt tölteni a családdal. Amikor a harmadik gyermekünket vártuk, úgy éreztük, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy kicsit mást csináljak, többet legyek a gyerekekkel. Megbeszéltük, hogy Áron tíz hónapos koráig ő lesz otthon, utána pedig én megyek gyesre egy évre, ebből már el is telt fél év.
Zsolt: Évekig éltünk Izlandon, mindhárom gyermekünk kint született. Ott akkor még kilenc hónap volt a gyes, amelyből három hónap volt az anyáé, három az apáé, a maradékról pedig közösen döntöttek. Ha az apa nem élt a neki járó három hónappal, akkor elveszett az az idő, vagyis nem adhatta át az anyának, de ez nálunk szóba se jött, mindenképp ki akartam használni a lehetőséget. Zitával három hónapig voltam gyesen, Zalánnal csak pár hétig tudtam otthon maradni betegség és munkahelyváltás miatt. Lizával pedig akkor mentem gyesre, amikor hazaköltöztünk Magyarországra. Mivel továbbra is a kinti cégnek dolgoztam, ismét élni tudtam a lehetőséggel. Ez a harmadik időszak annyiban különbözött a másik kettőtől, hogy a feleségem otthonról dolgozott.

– Mit szóltak döntésetekhez a munkahelyeteken? Hogyan reagált a környezetetek?

Zsolt: Izlandon ez teljesen természetes dolog, magunk körül is azt láttuk, hogy otthon maradnak az apák, teljesen kiveszik részüket a gyermekgondozásból, háztartásból.

Inkább Magyarországról kaptam kérdéseket: „Mit csinálsz egész nap egy kilenc hónapos gyerekkel? Hogy bírod?”

Amikor elmeséltem egy napunkat, megnyugodtak, hogy nem is olyan ördöngösség. Főnökeim maximálisan támogattak; úgy tartották, a család az első, ha otthon minden rendben, akkor a kolléga is jobban dolgozik. Többször előfordult, hogy az ügyvezető öt óra előtt tíz perccel végigment az irodában, és mindenkitől elköszönt, arra pedig, aki még nem kezdett készülődni, rászólt: „Neked nincsenek gyerekeid? Menj haza!”
Ákos: Nemzetközi cégnél dolgozom, ahol, ha nem is túl gyakran, de előfordul, hogy valamelyik férfi kolléga gyesre megy. Egy svéd munkatársam mindkét gyerekével otthon volt két-három hónapot, egy német kolléga pedig szintén hosszabb ideig maradt a fiával. Úgy látom, Nyugat-Európában ez sokkal elfogadottabb, és a szülők is jobban megosztják a feladatokat. Főnökeim engem is az első pillanattól kezdve támogattak: azt mondták, ha törvényileg van erre lehetőségem Magyarországon, akkor nyugodtan éljek vele. Megbeszéltük, mikor megyek vissza, tartjuk a kapcsolatot, várnak. A családomat nem érte váratlanul a döntésem, mert már egy ideje mondogattam. A nők szerető mosollyal hallgattak, az idősebb férfiak meg is jegyezték, milyen jó, hogy én ezt megtehetem, sajnos nekik nem volt rá lehetőségük.

Úgy érzem a visszajelzésekből, hogy a barátok, ismerősök kicsit irigykednek rám, sok családapa szívesen lenne a helyemben.

– Egyik nap még nyolc-tíz órát dolgoztatok, a következőn pedig már a gyerekkel voltatok egész nap. Könnyen ment az átállás?

Ákos: Az első hét nagyon furcsa volt, aztán még egy hétnek kellett eltelnie, hogy teljesen átálljon az agyam az otthoni dolgokra, és ne gondoljak a munkára. Ma már nagyon ritkán jut eszembe – időként beugrik egy-egy projekt, amelyen korábban dolgoztam. A kollégákra többet gondolok, nagyon szeretek velük dolgozni, időként fel is hívom őket, vagy írok nekik.
Zsolt: Én sosem voltam olyan hosszú ideig otthon, mint Ákos. Kicsit mindig úgy éreztem, mintha hosszabb szabadságra mentem volna. Komolyan készültem rá minden alkalommal, átbeszéltem a főnökeimmel, mi hogyan zajlik majd a távollétemben. Tiszteletben tartották, hogy gyesen vagyok, nagyon ritkán kerestek meg egy-egy kérdéssel.

Kép

Kép: Pákolicz Ákos

– Hogyan éltétek meg a szerepcserét? Milyen hatással volt a házasságotokra?

Zsolt: Nem cseréltünk szerepet. Amúgy is mindent csináltam és csinálok a gyerekek körül, szoptatást persze csak cumisüvegből. Nem kellett új dolgokat megtanulnom, amikor otthon maradtam. A konyhában sem vagyok elveszett ember, többnyire én főzök, cserébe a feleségem hamarabb összerak egy polcot. Teljesen természetes volt mindig, hogy én is csinálok mindent, hiszen ők az én gyerekeim is, és ugyanabban a háztartásban lakom. Nekem is és a feleségemnek is jólesett mindig a váltás. Eszter örült, hogy visszamehet dolgozni, én meg boldog voltam, hogy kicsit kiszabadulok.
Ákos: Én sem mondanám, hogy cseréltünk. Kicsit liberálisan gondolkodunk erről, nálunk nincsenek klasszikus férfi és női szerepek a családban. Ez alatt azt értem, hogy nem egyedül vagyok családfenntartó, és nem csak a feleségem feladata a háztartás és a gyerekek nevelése. Anett mindig is dolgozott, a gyerekek mellett is, én meg mindig kivettem a részem az otthoni teendőkből. Ha neki volt dolga, én voltam a gyerekkel, és fordítva. Korábban is főztem, mosogattam, takarítottam, most még többször teszem, mert több időm van rá. Mielőtt gyesre mentem, akkor is jól működött köztünk a munkamegosztás.

– Hogyan telik a „gyeses” apuka napja?

Zsolt: Rettentő gyorsan eltelik a nap, főleg, ha még kétszer alszik a gyerek, na meg egy tíz hónapossal az étkezések is el tudnak húzódni. Mindegyikőjükkel sokat voltam kint, nagyokat sétáltunk. Zitával időnként baba-mama klubba is elmentünk, jó volt nekem is kicsit felnőttek társaságában lenni napközben.
Ákos: Reggel elviszem a nagyokat iskolába, óvodába, aztán otthon játszunk, majd sétálunk, játszótérre megyünk.

Magyarországon még nem annyira szokványos, hogy az apuka megy gyesre, gyakran előfordul, hogy egyedüli férfi vagyok délelőtt a játszótéren.

A délutáni alvás után már jönnek is haza a lányok, estig együtt vagyunk, játszunk, tanulunk.

– Milyen hatást gyakorolt az otthonlét a gyerekekkel való kapcsolatotokra?

Ákos: Egyértelműen pozitív hatást. Könnyebben meg tudom nyugtatni a fiamat, korábban csak az anyja volt jó neki ilyenkor. A lányokkal való kapcsolatom is bensőségesebb lett azáltal, hogy sokat vagyok velük, jobban el is fogadnak tőlem dolgokat.
Zsolt: Szerintem jót tett nekik, hogy más mintát is láttak. Most is sokat vagyok velük, mert már évek óta a feleségemmel mindketten otthonról dolgozunk, legkisebb gyermekünk teljesen azt szokta meg, hogy ott vagyunk, mindkettőnkhöz bármikor fordulhat.

Kép

Kép: Takács Zsolt / Pákolicz Ákos

– Máshogy látjátok a gyesen lévő anyák helyzetét, mint korábban?

Ákos: Minden férfinak otthon kellene töltenie három hónapot, amelynek köszönhetően sok mindent másképp látna. Egy apa, aki egész nap nincs a családjával, nem érti, miért feszült este a felesége. El sem tudja képzelni, mennyi munkával, feladattal, problémamegoldással, stresszel jár egy anya napja. Az apák egy fárasztó nap után arra vágynak, hogy nyugi legyen otthon, de hogy is lenne az két-három gyerekkel!
Zsolt: Én előtte is tisztában voltam vele, hogy a gyerek leszívja a szülők energiáját, és ez a gyakorlatban is bebizonyosodott.
Ákos: Ha egy férfi megteheti anyagilag, hogy otthon maradjon, és ebben támogatja a felesége és a munkahelye is, akkor mindenképp azt tanácsolom, vágjon bele, akár csak egy rövid időre is.

Soha életünkben nem tölthetünk annyi időt a gyerekeinkkel, mint kiskorukban.

Eleinte sajnáltam, hogy épp a COVID idején vagyok otthon, hisz sokkal több dolgot tudnánk csinálni máskor. De ha nem így alakult volna, merőben nehezebb helyzetben lennénk most. Így, hogy nem dolgozom, könnyebben megoldjuk, hogy nincs iskola, óvoda, és a feleségem is nyugodtan tudja vezeti az online marketing vállalkozását.
Zsolt: Magyarországon sajnos jelentős a férfi és a női jövedelem közötti különbség, emiatt számos apában eleve fel sem merül, hogy gyesre menjen, még ha törvényileg van is rá lehetősége. A családok döntését nagyban befolyásolják az anyagiak: megnézik, mi éri meg jobban, hogyan van több bevételük, ha az apa vagy az anya marad otthon. Mivel általában a férfi keres többet, el is dőlt a kérdés. Örülök, hogy mi ezt az egész témát más kontextusban láttuk Izlandon, és az anyagiak nem játszottak szerepet a döntésben. Ott is van ugyan 20% különbség a fizetés és a gyes között, de meg se fordult a fejemben, hogy emiatt lemondjak a gyerekekkel töltött időről.

– Mire tanított benneteket a gyerekekkel töltött idő?

Zsolt: Türelmesebb lettem, és megtanultam jobban odafigyelni a másik emberre. Zita elég korán kezdett beszélni, de eleinte nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem, mit is szeretne.

Gyes alatt rájön az ember, mi mindent meg tud oldani – még azt is, ami elsőre szokatlannak vagy lehetetlennek tűnik.

Teljesen egymásra van utalva apa és gyermeke, kölcsönösen függenek egymástól, nincs ott az anya, akinek át lehet passzolni a gyereket, nem lehet „elsunnyogni” sem az altatást, sem a pelenkacserét.
Ákos: Máshogy állok a dolgokhoz, a hisztiző gyerekhez is máshogy fordulok, mint korábban. Sokkal türelmesebb és nyugodtabb lettem én is.

– Zsolt, hogyan élted meg a visszatérést a munkába?

Zsolt: Lett volna rá lehetőségem, hogy meghosszabbítsam a gyest, de föl se merült bennem. Bölcs izlandi barátom mondta:

„Ez olyan, mint amikor hosszas gyaloglás után leülsz egy kőre pihenni. Jólesik, hogy megpihensz, de jólesik felállni is egy idő múlva, mert hideg a kő.”

Én szeretek időnként váltani. Jó volt kiszállni, de jó volt visszatérni is. Sajnálom, hogy Zalánnal csak pár érdemi hetet tudtam otthon lenni. Zitával viszont nagyon élménydús időszakban voltam otthon, akkor kezdett kúszni-mászni, láttam először felülni, felállni. Csörgővel biztattam, drukkoltam neki. Hihetetlen érzés volt, hogy ennek részese lehetek. Alig vártuk, hogy délután hazaérjen a feleségem, és ő is lássa, miket tud már.

– Ákos, te még előtte állsz. Várod már, hogy visszatérj a munkába?

Ákos: A munkámmal járó szellemi kihívás már hiányzik. Ugyanakkor jól érzem magam ebben a helyzetben, nem vágyom vissza a napi tízórás mókuskerékbe. Jó volna valahogy ötvözni a kettőt, részmunkaidőben dolgozni. Lehet, hogy ez más munkakört igényel, alacsonyabb pozíciót, de hosszabb távon ebben látom a megoldást. Ahhoz, hogy az ember ilyen döntést meghozzon, el kell engednie dolgokat, és kicsit vissza kell vennie az egójából is.

A magány ölni is képes

A másokhoz való kötődés minden kultúrában és minden időben alapvető emberi szükséglet, sőt, élet-halál kérdése volt. Szenti Tibor a vudu halállal kapcsolatban leírja, hogy ezt a halálnemet a közösség csupán azzal elő tudta idézni, hogy kitaszította magából a halálra ítélt tagját. A megvetésnek, a nem törődésnek és megbélyegzésnek olyan hatása van, hogy az áldozat inkább lemond az életéről, és az őt körülvevő társadalom közömbössége, elutasítása mellett belepusztul a lelki fájdalomba. 
A magány nem egyenlő az egyedülléttel, tömegben is érezhetjük magunkat elhagyottnak, és egyedül sem kell feltétlenül az érzelmi elszigeteltség kínzó fájdalmával megküzdenünk. A magány sokkal inkább egy szubjektív élmény, amikor azt érezzük, hogy ordítóan hiányoznak a mély, intim és őszinte kapcsolatok az életünkből. A közeli hozzátartozó halála, elköltözése, a válás vagy egy szakítás olyan krízishelyzetek, amelyek akár hosszú hónapokig együtt járhatnak a magány érzésével, azonban olykor a magány mindenféle kiváltó ok nélkül temeti maga alá az embert. Ez utóbbi esetben érdemes a probléma gyökerét felkutatni, és szembenézni a nehézséggel, mert a megbízható és kölcsönös kapcsolatok a boldog és egészséges élet zálogai.

A boldogság leghosszabb kutatásának eredménye szerint a magány és az elszigeteltség mérgező, a jó kapcsolatok viszont védőhálót jelentenek az élet nehézségeivel szemben.

Érdemes megfontolni és hasznosítani ezt az üzenetet, ugyanis a kutatás hatalmas adatmennyiségre alapozza az eredményeit: 75 év alatt 724 férfi, majd a feleségeikkel és a gyerekeikkel kiegészülve több mint 2000 személy egészségi állapotát, orvosi adatait, karrierjét és családi életét követték nyomon. A kutatás szerint nem a házassági kapcsolat vagy a barátok megléte az, ami valójában számít, hanem a közeli kapcsolatok minősége. A boldog kapcsolatok segítenek elviselni a fizikai fájdalmat, növelik a várható élettartamot és a memóriát is épen tartják. Ezzel szemben a magány növeli az elhízás, a szívbetegségek, a szorongás, a korai halál, a depresszió kockázatát.

Kép

Kép: Pexels

Félreértett vészjelzések

A kötődés annyira alapvető érzelmi szükséglet, hogy amikor veszélyben érezzük, az elhagyástól és elutasítástól való félelem eluralkodik rajtunk.

A kapcsolati hiányt egyesek úgy akarják feloldani, hogy követelőzve próbálják a másik figyelmét és szeretetét kicsikarni, míg mások közönyössé válnak és bezárkóznak, ezáltal óvva meg magukat és a kapcsolatot a további sérülésektől.

Ez nemcsak a párkapcsolatokra igaz, hanem a szülő-gyerek kapcsolatokban is megjelenhet. Amikor a gyerek nem érzi elfogadva és szeretve magát, akkor a kétségbeesésének az utolsó morzsáival is küzdeni fog a szülei figyelméért és szeretetéért. Ez rendszerint még inkább elmérgesíti a konfliktust, hiszen a gyerek figyelemfelhívása számtalan esetben „rosszaságban” ölt alakot, és teljesen kikészíti a szülőket, illetve a családot. Olykor már az is segít az ördögi körből való kilépésben, ha megvizsgáljuk, hogy mit üzen a gyerek lehetetlen viselkedése, amivel mindenkit ellök magától. Lehetséges, hogy a tünetek nyelvén valójában az érzelmi elszakadás ellen tiltakozik, és a kötődés iránti igényét fejezi ki? A felismerés, hogy a gyerek a kapcsolódásért küzd, gyakran segít a családoknak abban, hogy kritika és a negatívumok felhánytorgatása helyett elkezdjenek pozitív érzelmeket megosztani egymással és közös, pozitív tevékenységeket szervezni. 

Miért vagyok magányos?

A magány érzése olyan, mint egy lefelé ívelő spirál. A kiindulópontnál különböző történeteket, érzelmet és problémát találhatunk, amik megnehezítik a mély és őszinte kapcsolatok ápolását. A mélyben kora gyermekkori történetek, önértékelési problémák, csalódások, iskolai zaklatás és olyan rossz tapasztalatok húzódnak meg, amik mind azt üzenik, hogy kötődni veszélyes. A közösségi médiában megosztott tartalmak egy torz képet közvetítenek, és azt bizonyítják, hogy a magányos lélek környezetében mindenki boldog, egyedül ő az, akit senki nem szeret.

Egy idő után az elszigetelt ember elkezdi az egész világot torzan érzékelni, ahol ő az egyedüli, akivel senki nem törődik.

Bármi legyen is a kiindulópont, egy idő után azt kezdi érezni, hogy valami nincs rendben vele, az önbizalma alacsonyabb lesz, és az ehhez kapcsolódó szégyen miatt még zárkózottabbá válik. A legnehezebb maga az őrlődés, mert minél görcsösebben szeretne valaki az elszigeteltség börtönéből kitörni, annál jobban eluralkodik rajta az önsajnálat, a düh, az értéktelenség, a reménytelenség és a kiüresedettség érzése, egyre inkább lebénul és egyre nagyobb nehézséget jelent a kapcsolódás.

Kép

Kép: Pexels

10 tipp, hogy szembenézz a magánnyal

1. Felületes kapcsolatok és lájkok gyűjtögetése helyett mélyítsd el a kapcsolataidat! Felnőttként ez nem olyan magától értetődő, mint kamaszkorban, amikor a barátság az elsődleges prioritás, ezért fontos, hogy tudatosan dolgozzunk a kapcsolatainkon, és megtaláljuk az egyensúlyt a különböző szerepeink és a magánélet között.

2. Bátran oszd meg az érzéseidet a számodra fontos emberekkel! Vannak, akik azt hiszik, hogy csak akkor szerethetőek, ha mindig kedvesen mosolyognak, ezért inkább nem mutatják meg a valódi érzelmeiket. Hiába van körülöttünk sok ember, ha senkivel nem tudunk őszintén kapcsolódni, magányosnak fogjuk érezni magunkat.

3. Ismerd fel, hogy a valódi kapcsolatok nem olyanok, mint a közösségi médiában megjelenő képek vagy a filmek rózsaszín világa! Ezek a torz információk olyan hamis elvárásokat ültetnek el bennünk, amik soha nem teljesülhetnek, és csak csalódáshoz vezetnek.

4. Fejleszd az önismeretedet! A mélyebb önismeret nagyobb magabiztossággal jár együtt, ami miatt a kapcsolatokra is nyitottabbá válunk.

5. Keress közösségben végezhető hobbikat, tevékenységeket! A hasonló érdeklődési körű emberek között könnyebben megtalálhatjuk azokat, akikkel kapcsolódni tudunk.

6. Értékeld az önmagaddal töltött időt! Ilyenkor elcsendesedhetünk, pihenhetünk, a hobbinknak hódolhatunk, teret adhatunk a gondolataink kreatív szárnyalásának, és szociális nyomás nélkül alakíthatjuk ki a véleményünket a világról. 

7. Hagyj fel az önsajnálattal! Ahelyett, hogy ostoroznád magad („Nem érdemlek szeretetet.”, „Olyan béna vagyok, még barátokat sem tudok szerezni!”), érezz együtt magaddal! Ha másoknak sem engednéd, hogy így beszéljenek veled, akkor te miért bánsz így magaddal?

8. Szeresd először saját magadat! Mi szerez neked örömet? Egy jó könyv elolvasása, egy hosszú séta a közeli erdőben, egy finom tea elkortyolgatása? Figyelj arra, hogy minden napodban legyen valami, amivel megajándékozod magad!

9. Önsajnálat helyett ismerd fel, hogy a körülötted élők is szükségben vannak! Mit tudsz tenni azokért, akiknek szükségük van rád?

10. Ne válj a kapcsolatok kergetésének megszállottjává! Fogadd el, hogy olykor mindenki egyedül érzi magát! Az elfogadás paradox módon segíthet a továbblépésben, míg a keserűség, a düh és a reménytelenség érzése megnehezítik a megoldás megtalálását.

Egyedül, de nem magányosan

Az emberi lét során két ellentétes erő szorításában kell az egyensúlyt megtalálni: egyrészt szeretnénk önálló, független emberré válni, másrészt szeretnénk kapcsolódni másokhoz. Bizonyos időközönként mindnyájan vágyunk az egyedüllétre, amikor kicsit megpihenhetünk és elrendezhetjük magunkban a külvilágból áradó ingereket. Ebből következik, hogy amikor egyedül vagyunk, nem feltétlenül vagyunk magányosak. Személyiségfüggő, hogy ki mennyi időt szeret egyedül tölteni. Általában az extrovertált és introvertált kategóriával szoktuk leírni, hogy az egyén mennyire társaságkedvelő, de ez sokkal inkább egy skála, egyénileg különbözünk aszerint, hogy mennyire szeretünk egyedül lenni és mennyire szomjazzuk a társaságot. Christian Jarrett tanulmánya szerint nem az introvertált vagy extrovertált dimenzió határozza meg, hogy mennyire élvezzük önmagunk társaságát, hanem az, hogy miként tekintünk az egyedüllétre. Azok, akik úgy gondolják, hogy a saját magukkal töltött idő egy lehetőség, hogy a saját belső világukra reflektáljanak, jobban szeretik az egyedüllétet.

Susan Cain szerint a mai világban szinte el is felejtettük az egyedüllét ősi bölcsességének üzenetét. Pedig már a régiek is tudták, hogy az egyedüllétnek átformáló ereje van, gondoljunk csak Jézusra, aki elvonult, hogy találkozzon Istennel, és töltekezzen.

Susan Cain arra hívja fel a figyelmet, hogy állítsuk helyre az egyensúlyt, mert sokat veszítünk azzal, hogy mindent csoportban szeretnénk megoldani. A magány fontos eleme a kreativitásnak, sok esetben egyedül könnyebben megoldunk problémákat, és jobb eredmények születnek, ha először önállóan szüljük meg az ötletünket, és csak azután osztjuk meg a csoporttal. Ezáltal a csoportdinamika, a versengés és a társas illeszkedés torzító hatásait is kiküszöbölhetjük.
Az együttműködésre és az egyedüllétre egyaránt szükség van. Nem az a fontos, hogy soha ne legyünk egyedül, hanem az, hogy legyenek olyan emberek az életünkben, akikkel megoszthatjuk a mély érzéseinket! 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Korábbi Képmás-estünkön arról beszélgettünk, hogy hogyan segíti és gátolja az online élet az ismerkedést, egymás megismerését és a jó párkapcsolat megőrzését: