Lelki hullámvasúton: mibe kapaszkodjunk a korona-krízis idején?

Van, akinek a nyolc csomag WC-papír jelenti az időszakos megnyugvást, van, akin úrrá lesz a hírfüggőség, akad, aki a népi- és természetgyógyászati immunológiában kutakodik, előfordul olyan, aki áltudományos összeesküvés-elméletek internetes oldalain evez, és ne feledkezzünk meg azokról sem, akik látszólag alig vagy egyáltalán nem hajlandók tudomást venni az eseményekről. Legtöbben persze csapongunk és kombinálunk: egyik nap megszállottan spájzolunk, másnap statisztikákon csüngünk, harmadnap kétezres C-vitaminért állunk sorba.

Túl a bezárom–lemondom–tudomásul veszem fázison, az anyagi-szellemi gyűjtögetés és kapaszkodás stádiumánál tartunk most. Órarendgyártás, bakancslista, új élet-filozófia, ima…

Elveszítettük az eddigi biztos kapaszkodókat

A félelem a járványtól, saját és szeretteink egészségének, életének féltése csupán az egyik összetevő. A másik, a rettegés a hosszú távú következményektől a fajsúlyosabb dimenzió. A csapból is a „mi lesz itt később” folyik.

Normál menetben egyetlen félelem-összetevő is elegendő egy krízishelyzet kialakulásához. Most sokunknak alapból hárommal kell megbirkóznia. A fizikai tüneteket már érezzük: fojt, szúr, emészt, letipor. 

A napokban a mindent felülíró rutinváltozás zajlott: megszűntek tereink és helyeink, a munkahely, az iskola, az edzőterem. Ha csak a kedvenc kávézónkat zárják be egy hétköznapi napon, hónapokig hiányoljuk. Most péntektől hétfőig digitális jellé változott a szociális terünk: a főnök, a haver, a nagyi, a sarki pincér. Pont mint egy B kategóriás UFÓ-filmben. Zárt ajtók és várakozás. Belül dobog, szorít és nyom: legyen már itt, történjen meg, nézzünk szembe vele, harcolhassunk végre.

Túlélés a hullámvasúton

Lehet szimultán online pelenkázós meetingre, vendégvacsorára és mandalafestésre készülni. Lassan mindenkinek kialakul a saját terápiás túlélési terve. Tudjuk, hogy hónapokra kell berendezkednünk, és ez olyan lesz, mint a hullámvasút: fenyegetettség és alkalmazkodás, fásultság és heroikus közösségi kohézió hullámhegyeit és völgyeit fogjuk megélni.

Mindenki megtalálja a maga kapaszkodóját, mert nem engedhetjük el a másikat.

Hullámvasútra állítólag azért ülnek fel az emberek, mert a generált veszélyérzet adrenalinfröccsel jár. De persze ők is csak kapaszkodnak, jobb- és balkéznél is van egy karfa. Lecsapható biztonsági korlát is van mindenki előtt, jó, ha ezt észrevesszük. Ha pedig fenn leszünk majd, onnan talán majd látszani fog, hogy más perspektíva, új panoráma jön.