„Egyszer majd ráérek a depresszióra, amikor már mindent megoldottam” – Kertész Niki kontra autizmus

Amikor az első tüneteket észrevettem Nimródnál, tudtam, hogy azonnal cselekednem kell. Értelmileg sérült nagyfiam akkor volt 13 éves, vele a „nyugodjon meg anyuka, várjunk még” üzemmódban egyszer már elvesztem. Sok évnyi tapasztalattal a hátam mögött másodjára a saját mentorszülőm lettem. Azonnal szakembereket hívtam a házunkba: gyógypedagógusokat, mozgásterapeutát, régi védőnő és pszichiáter ismerőst. Csak egyvalaki mondta, hogy gond van, de túl picinek találta a 16-17 hónapos gyermeket, hogy bármi okosat mondhasson. A győri Gézengúz Alapítványnál azonnal fejlődésneurológiai vizsgálatot és egy speciális autizmus-tesztet kértem. Az autizmus-spektrumzavar valószínűségét leírták, de 18 hónapos korban még nem adtak kódot. Mivel minden korábban olvasott autisztikus tünetet láttam fölépülni, így azonnal megszerveztem a fejlesztését: értelmi-, beszédfejlesztést és mozgásterápiát, köztük a lovasterápiát is. A célom az volt, hogy azonnal elkezdjem, amit Győrben meg tudok valósítani állami és magánúton.

Sajnos első gyermekes szülőknél nem ritka, hogy csak az óvodában derül ki a probléma. A családtagok, barátok, de még a szakemberek sem mindig vállalják a felelősséget, hogy ezt megmondják.

Én ezzel foglalkozó, tapasztalt szülőként azonnal kimondom. Az anyukák először sokkot kapnak, de nem engedem el a kezüket, mert tudom, hogy a tagadás, hárítás időszaka alatt értékes idő veszik el a gyermek fejlesztéséből.

A másik tévút, amikor a szülők azt hiszik, feltétlenül meg kell várni a diagnózist. Nem! Véleményem szerint elég egy jó szakember magánvéleménye is, a legtöbb terápia úgyis sajnos csak magánúton érhető el.

Közben Nimródnál nemcsak az értelmi- és mozgásfejlődésben volt elmaradás, hanem kétéves korára nagyon lefogyott, ment a hasa, szürkés lett a bőre, áttetszők a fogai, fekete karikák a szeme alatt, a fejét verte a falba, dacára a félévnyi fejlesztésnek. Ekkor kezdtem gyanítani, hogy szervi elváltozás is lehet a háttérben, hiszen nem normális az állandó hasmenés és a pelenkában emésztetlenül talált étel a recés késsel vágott sárgarépáig bezárólag. Nyakamba vettem a világot, könyveket rendeltem, és megismerkedtem új fogalmakkal. Éjjel-nappal vadásztam a cikkeket németül, angolul, így rájöttem, hogy Nimródnak emésztőrendszeri gyulladása és immunrendszeri diszfunkciója lehet. Végül egy németországi orvosi praxisban kaptam választ. Németországban laborvizsgálatokkal allergiákat, intoleranciákat, súlyos anyagcserezavarokat, diszfunkcionális működéseket találtunk.

Megdöbbentő, hogy ebben a tápanyaghiányos állapotban vártunk volna normális fejlődést! Az a csoda, hogy Nimród még a két lábán létezett!

A dolog tragikus pikantériája az, hogy Nimród ikertestvére, Hunor normális értelmi fejlődésű volt, de már négy hónaposan súlyos ekcéma jelentkezett az arcán és a testén. Akkor a bőrgyógyász a pici zsírgöbszerű pontokban nem ismerte fel a gluténérzékenység bőrtünetét. Pedig ha időben elkezdtük volna a gluténmentes diétát, valószínűleg Nimród egészséges irányba fejlődhetett volna.
Amikor gyerek voltam, rólam is autoimmun betegségek derültek ki: kezdődő pajzsmirigy-alulműködés, 2-es típusú cukorbetegség, ételallergia. Tízéves korom óta súlyos pollenallergiával küzdöttem. Az ikreknél inzulinos terhességi cukros voltam. Így együtt kezdte el a család a tej-, tojás- és gluténmentes étrendet. Hét év alatt megszűntek a tüneteim, semmiféle gyógyszert nem szedek 46 évesen. A gyerekeim azóta nem voltak betegek, kivéve egy kis náthát.

Nimródnak két héttel az étrendváltás után visszatért a szemkontaktusa, egy hónap múlva megült az asztalnál, és nagyon hamar elkezdett fejlődni.

Niki szinte minden terápiát kipróbált, ami Európában elérhető: Kijevben őssejtterápia, Pozsonyban széklettranszplantáció, neurofeedback, ABA terápia, AIT/FST hallásterápia, Tomatis terápia, lovasterápia, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki.  Mint autista gyermek anyukája, közelebbről is megismerkedett a neurofeedback tréninggel, és nem csupán saját gyermekei egészségéért küzd, hanem az érintett családoknak is próbál segíteni.

A II. világháború óta egyre több feldolgozott élelmiszer, vegyipari termék vesz körül minket. A zöldségek, gyümölcsök vitamin- és tápanyagtartalma jóval kevesebb, mint nagyszüleink idejében. Vegyi anyagokkal telt környezetben élünk, amit megspékelünk az elektroszmoggal. A felgyorsult világban mindenki arra törekszik, hogy azonnal megoldást találjon. Ha kicsit köhögünk, nem gyógyteát iszunk, hanem gyorsan bekapunk valamit a patikából. Bőrünk minden pórusán keresztül felveszi a krémeket, tusfürdőket. Minden vegyipari, gyógyszeripari készítmény, ami bejut a szervezetünkbe, beleavatkozik a működésébe. Ha az édesanya szervezete is működészavaros, ilyen táptalajon fejlődnek a magzatok, csak erről sokszor nem is tudunk.

20 év van mögöttem, sokat tapasztaltam. A majdnem 8000 főt számláló Facebook-csoportomban sorstársaimmal segítünk az új tagoknak.

Évről évre emelkedik az autista gyerekek száma, és a számítások szerint 15–20 év múlva nehezen találunk olyan gyereket, aki teljesen ép és egészséges. Ez nemcsak az autisztikus tüneteket érinti, hanem a figyelemzavart és a mentális működést is. A háttérben majdnem mindig felfedezhető testi, szervi működészavar is. A komplex program, amit elterjesztettem Magyarországon, ennek a javítását célozza. Nem minden gyerek fog ebből az állapotból kijönni, egyáltalán nem is erről van szó, hanem hogy mérsékeljük a tüneteket, és ezáltal élhetővé tegyük a családok mindennapjait. Készülő könyvemben lépésről lépésre vezetem az anyukákat ezen az úton.

Nikit tele van energiával, lelkesedéssel. Mindig tevékenykedik, ezért sem marad ideje elkeseredni.

Gondoltam, egyszer majd ráérek a depresszióra, amikor mindent megoldottam. Az motivál, hogy a három gyermekem és a magam számára a lehető legoptimálisabb helyzetet teremtsem meg. Nimród hatékony fejlesztést kaphasson, és az ikertestvére se sérüljön azért, mert jóval kevesebb figyelmet kap. Édesapjuk halála óta a létfenntartás a legnagyobb kihívás: ez most a neurofeedback centrum mint vállalkozás. A tervezőmérnöki civil életembe, az Audihoz nem láttam esélyt visszamenni, mert egyedül, nagyszülői segítség nélkül megoldhatatlan, a bébiszitterek alkalmazása pedig bizonytalan és hatalmas anyagi ráfordítás.  

Kép

Kertész Niki és fia, Dávid

20 éves nagyfiam, Dávid fogyatékos felnőttek lakóotthonában él két éve; mély mentális állapotba került, így onnan már nem tudom kihozni, csak látogatni.

Nyolcéves kora óta bentlakásos gyógypedagógiai iskolában tanult, hiszen egyedül, családi segítség nélkül nem tudtam megoldani a munkát mellette, aki 24 órás ellátást igényel. Ikreim édesapjának a halála után sokáig azt hittem, hogy minden megszervezhető, de rájöttem, hogy ami nem ment először egy gyerekkel, az másodszor sem fog, pláne három gyerekkel. Így Nimród szeptembertől egy speciális bentlakásos autista iskolában tanul, ahol kiemelkedően magas színvonalú fejlesztésben és gondoskodásban részesül, mindenmentes étrendet kap, ő a konyhafőnök legjobb étvágyú kicsi gurméja. Nimród nem beszél, képekkel és mutatással kommunikál. Örül, ha ő van a figyelem középpontjában. Így ikertestvére, Hunor életében először méltó anyai figyelmet kap, német nyelvű iskolába jár, ahol azóta sokkal jobban teljesít. Több lehetőséget kap külön sportra és zongoratanulásra is.

Az élet így is egy nagy szervezés, praktikák és taktikák kérdése. Egyedül a három gyerekkel csak tűzoltásnak és lehetetlen küldetésnek tűnt.

Voltak kemény pillanatok, például egy nyitva hagyott csap miatt elázott az egész ház. Ha az udvarról be kellett mennem vécére, mind a három gyereket vittem magammal, és kulcsra zártam az ajtót, hogy ne tudjanak kiszökni. Amikor Dávid 18 évesen egyik este epilepsziás rohamot kapott, akkor a hatéves kis Hunor kapkodta el a lába elől a játékokat, amíg én a 75 kg-os gyereket tartottam, aki önkívületi állapotban rótta a köröket a nappaliban. Nimród és Hunor nem játszanak együtt. A három gyermekem olyan, mint három egymásra fényképezett film: ugyanabban a díszletben három szereplő, de nincs köztük kapcsolat. Ennyi idő után mégis azt érzem, hogy elértem a legfontosabbat anyaként, mert mindhárom gyermekem boldog a maga világában.