Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Az Istenélmények sallang nélkül podcast a Képmás magazin műsora. Valódi emberek valódi történetei istenélményeikről. Sallang nélkül. A vendégekkel Tóth-Fazekas Andrea beszélget. Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók az Istenélmények sallang nélkül podcast Facebook-oldalán, a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud  csatornáinkon és a legnépszerűbb podcast-applikációkban.

Arányi eredetileg jogot hallgatott, csak az 1831-es kolerajárvány idején, betegeket ápolva határozta el, hogy átiratkozik az orvoskarra, amelyet Pesten, 1837-ben el is végzett. Ezután Padovában, majd – négy és fél évig – Bécsben képezte magát. Szakmai pályafutása szépen ívelt felfelé, ám a történelem bele-beleszólt. 1843 végén a pesti orvoskar első kórbonctan-professzorává nevezték ki. A szabadságharc alatt tábori főorvosként működött, ezért aztán 1850-ben hét hónapra föl is függesztették állásából, és csak 1851-től taníthatott ismét az egyetemen. 1858-tól az MTA levelező tagjává választották, 1875-ben pedig nemesi címet kapott a királytól.

Arányi a hazai tudományos kórbonctan, azaz patológia megteremtőjének tekinthető.

1864-ben ő adta ki az első magyar kórbonctani tankönyvet. Tanszékén gazdag, 3500 preparátumból, 60 festményből és egyéb különös készítményekből álló csodálatos gyűjteményt hozott létre – például egy, azóta elveszett, guttaperchából készült, működő szívmodell, illetve egy pumpálható, garattal összekapcsolt, hangokat adó tüdő is a gyűjteménye részét képezte.

Kiválóan rajzolt, és ő alapozta meg hazai művészeti anatómiaoktatást is. Arányi elsőként oktatott Magyarországon mentéstant és elsősegélytant is, amelyhez színezett ceruzarajzzal szemléltető táblákat készített, illetve egy rövid tankönyvet is írt 1867-ben. Hihetetlen aktivitását példázza, hogy a jogászoknak törvényszéki orvostant, papjelölteknek pedig medicina pastoralist is előadott.

Arányi igazi polihisztor volt! Szekéren vagy gyalog bejárta az országot, régészeti, művészettörténeti és néprajzi feljegyzéseket és rajzokat készített (naplói sajnos később elpusztultak). Az 1854-ben leégett vajdahunyadi vár helyreállítására gyűjtést szervezett, és kiadott egy 15 táblából és 79 ábrából álló gyönyörű, maga-rajzolta albumot is – amelyet később a városligeti Vajdahunyadvár megépítéséhez is fölhasználtak. A Vajdahunyadvár jelenlegi, városligeti épülete tehát nagyrészt neki köszönheti létét.

Preparátumai világhírűek voltak, egy ízben az angol királyi udvar is szerződtette őt szakértőnek. Rudnó és lelkésze című könyve (1844) pedig, amelyet egy Nyitra megyei kuruzslóról írt, a magyar népi gyógyászat egyedülálló emléke. Érdekes egyébként, hogy ez a sokoldalú zseni diszkalkuliában szenvedett, vagyis manapság semmi esélye nem lenne az orvosegyetemi felvételin.

Arányi Lajos azonban nem csak a hullák boncolásához, hanem balzsamozásához és mumifikálásához is remekül értett. Széchenyi Istvánt és Ferenc József császár lányának, Zsófia hercegnőnek a tetemét is ő balzsamozta be.

A mumifikálás iránti nagy érdeklődésével és szakértelmével magyarázható az a tette, amellyel már a maga korában megbotránkoztatta környezetét. Amikor ugyanis imádott kisfia, Zolika 1862-ben elhunyt, mumifikálta a holttestét, és a múmiácskát kis székre ültetve, felöltöztetve, fejére sapkát húzva, éveken át egyetemi dolgozószobájában tartotta – a látogatók mély megdöbbenésére. A balzsamozást egyébként úgy végezte, hogy a testet száz órán át arzénsavas oldatban áztatta, aztán a fejet még külön 12 órán át borszeszes oldatba merítette, a testet borító pólyákat 100 font lakkal itatta át, végül még egy zsák szagos füvet is felhasznált a kitöméshez. Az arcot kifestette, a szemhéjak alá pedig kagylóhéjat dugott.

Szegény Zolika egyébként a Természettudományi Múzeum nagy sikerű, 2015-ös „Múmiavilág” című kiállításán is szerepelt. Múmiáját egyébként már évtizedek óta a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának raktárában őrzik.

Legyünk képben a videójátékokkal!

Ma már a legtöbb háztartásban alapeszköznek számít a számítógép, a laptop és a tablet, és a fiatalok jellemzően okostelefont vagy videójátékot kérnek ajándékba. Nagyon fontos, hogy használjunk szűrőprogramokat, illetve hogy a szülő tisztában legyenek azzal, miket néz a gyereke a világhálón. Ha gyermekünk egész álló nap a gépen lóg, kérjük meg, mutassa meg, mikkel játszik, és magyarázza el a játék szabályait. Őszinte kíváncsisággal és dicsérő szavakkal („Milyen ügyes vagy, hogy tovább tudtál lépni a magasabb szintre!”) elnyerhetjük a bizalmát, és nem fogja azt érezni, hogy csak ellenőrizni akarjuk. A beszélgetés közben felmérhetjük, van-e ok aggodalomra.

Figyeljük a jeleket!

A játékfüggőségre több dologból is következtethetünk. Ilyenek az iskolai teljesítmény romlása, a szociális kapcsolatok, korábbi hobbik és a biológiai szükségletek kielégítésének – evés, alvás – mellőzése a játék miatt. Az is intő jel lehet, ha a gyermek csak a szenvedélyéről beszél és semmi más nem érdekli.

Ossszuk be, mennyit játszhat!

Ha a fentieket tapasztaljuk, ne tiltsuk el a gyereket a játéktól, mert az csak ellenkezést vált ki belőle. Szerencsésebb, ha meghatározunk egy időintervallumot, amikor kedvenc tevékenységével foglalkozhat, például délutánonként egy óra. A játék végét egy újabb program kezdetéhez – esti séta, közös vacsora – is köthetjük, hogy nagyobb kedvvel fordítson hátat a képernyőnek.

Napi fél óra figyelem

A játékfüggőség kialakulásában nagy szerepe van a genetikának és a szociális háttérnek is, de a legmeghatározóbb az otthonról hozott minta. Az egykor játékfüggő Györgynek már a nagyapja és az apja is szenvedélybeteg volt, ő pedig 14 évesen a nyomasztó családi légkör elől a szerencsejátékok, majd az alkohol és a drog világába menekült. Fontos, hogy a szülők közti konfliktusok ne a gyerek előtt történjenek, és bármi is esett meg a családban, biztosítsuk őt szeretetünkről. Emellett szánjunk rá kellő időt, legyen minden nap egy fél óra, ami csak az övé, és amikor nem csak arra kérdezünk rá, mi volt a suliban. A fiatalok gyakran a figyelemhiányt pótolják az online játékokkal. Beszéljünk őszintén a játékról is! 

A cikk támogatója a SZERENCSEJÁTÉK ZRT.

Kinek mit válasszunk?
Érdemes végiggondolni, hogy milyen játékok tetszettek korábban vagy egyáltalán milyen téma érdekel bennünket. Mennyire vagyunk gyakorlottak, mennyit szánunk rá időben és költségben? Fontos emellett a fokozatosság. Nekünk is volt élményünk, hogy egy adott játékkal túl korán játszottunk és nagyon komplexnek, kuszának tűnt, később nekiveselkedtünk újra, és nagy élménynek bizonyult.

Hogyan válasszunk játékot társaságban?
A társasjátékozás mindig felvet önismereti kérdéseket is: szeretjük a konfrontációt? Hogyan működünk együtt másokkal? Mérvadó lehet a társaság összetétele, életkor, létszám, játékra szánt idő, infrastrukturális lehetőségek (van-e asztal, elég szék stb.). Van-e játékismeret a többiek részéről, preferált stílus (például békés természetű játékot keresünk, vagy lehet konfrontatívabb, esetleg parti­játék vagy beszélgetést segítő). Ha esetleg van csipkelődés a játékban, hasznos, ha az nem meglepetés, hanem felkészülhetnek rá. Nehéz helyzetet tud teremteni, amikor a játékot ajánló csak magára és a saját igényeire figyel. Hasznos, ha valaki vállalja a szabályok ismertetését.

Milyen típusú társasjátékot nevezhetünk családinak?
A békésen kompetitív, vagy a kooperatív játékok ideális családi társasjátékok. Nem szerencsés, amikor a családtagok egymás ellenségei egy játékban, legfeljebb ellenfelei! Sokan keresnek a játékokban feszültséglevezető felületet, és sok játék ezt a konfliktushelyzetet meg is adja, ám ezek mélyíthetik az esetleges feszültségeket és nem oldják azokat. A közös élmény fontos szempont. 

Zoltánt arról is kérdeztem, mennyire fontos a szerencsefaktor a játékokban. Válasza igazán szakszerű: „Ha élhetek egy gasztronómiai hasonlattal, akkor a szerencse olyan, mint a só, étele válogatja, hogy mennyit bír el. Tudok pár abszolút szerencsementes társas­játékot, amiből nem is hiányzik és vannak olyan remek játékok is, amiknek sajátja, központi eleme a szerencse. Családi és gyerekjátékok balanszra, esélykiegyenlítésre használják, kalandjátékok a történetszövéshez veszik alapul, és sok társas a játékosok figyelmének fenntartására használja. Sok játékos kifejezetten keresi ezt a műfajt, mi Rékával a kisebb szerencsefaktorral dolgozókat preferáljuk, ahol a játékos a saját döntéseire hagyatkozhat és önerőből érhet el eredményt.”

A cikk támogatója a SZERENCSEJÁTÉK ZRT.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók, ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube-, a Spotify- és a Soundcloud-csatornáinkon. A Képmás-podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás-podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!

– Akik kevésbé ismerik, nehezen tudják elképzelni, mi teszi sporttá az e-sportot.
– Minden megvan benne, ami a klasszikus sportágakban: fizikai edzések, mentális felkészülés, edzőmérkőzések, kupák és nemzetközi versenyek. Én a mérkőzésekre edzőmeccsekkel készülök, amik során külföldi játékosok az ellenfeleim. Ezen a szinten már nincs sok különbség a játékosok támadási és védekezési technikái között, sokkal inkább az dönt, hogy kinek van jobb napja, ki tud jobban koncentrálni.

– Milyen kompetenciákra van szükségük a játékosoknak?
– Ez a játék jellegétől függ: a lövöldözős játékokhoz elengedhetetlen a jó reflexidő, míg a stratégiai játékokhoz az előrelátó gondolkodás. Összetettebbek a sportjátékok, ezek ugyancsak a gyorsaságra és a stratégiai gondolkodásra épülnek. Hozzám a sportjátékok, ezen belül is a FIFA áll a legközelebb, amit évek óta űzök. A laikusok is ezt tartják a leginkább hasonlónak a hagyományos sporthoz, mivel egyszerűbb szabályokra épül, így bárki megérti, amit a képernyőn lát.

– Magyarországon mennyire népszerű ez a sportág?
– Leginkább az Y és Z generáció körében kedvelt – ezeknek a nemzedékeknek a tagjai már a konzolok világába születtek. Hazánkban az e-sport még gyerekcipőben jár, jelenleg körülbelül tíz hivatásos versenyzőnk van, de egyre több sportegyesület és szervezet indít profi sportcsapatot, és itt már konkrét fizetést kapnak a játékosok. Az utóbbi években az állam is felkarolta az e-sportot, és a sportolók olyan hazai szervezésű kupákon indulhatnak, mint a V4 Future Sport Festival és a Magyar E-sport Bajnokság, ahol komoly pénzdíjat nyerhetnek.

– Te mióta foglalkozol a videójátékokkal?
– 2012 óta űzöm versenyszinten. Miután megnyertem egy egyetemi versenyt, részt vehettem New Yorkban egy FIFA-mérkőzésen, ahol professzionális stúdiókörülmények között az amerikai bajnokkal játszhattam. Ez az élmény kijelölte az utamat. 2019-ben aztán a világ legjobb nyolc játékosa közé kerültem a bukaresti FUT Champions Cup világbajnokságon, és több tízmillió játékos közül a 23. helyen végeztem a világranglistán.

– Kiknek ajánlanád az e-sportot?
– Azoknak, akik szeretnének folyamatosan fejlődni és egy befogadó közösség tagjává válni. Nekem új célokat, barátokat és olyan remek lehetőségeket adott, mint az említett amerikai utazás. Az élőben közvetített gyakorlásaimat és a mérkőzéseimet egyidejűleg ezer-kétezer követőm szokta nézni, de volt, hogy az összmegtekintés elérte a negyvenezret. Az e-sport összeköt és közös témát ad az embereknek, legyenek cégvezetők vagy villanyszerelők.

– Mik a következő terveid?
– A járványhelyzet miatt a tartalomgyártásra fókuszálok. Április közepén pedig új e-sport csapatba igazolok. A csapatomban nemcsak játékos, hanem divízióvezető is leszek, és a fiatal tehetségeket fogom segíteni. 

A cikk támogatója a SZERENCSEJÁTÉK ZRT.

A szerencsejáték addig nem hordoz veszélyeket, amíg csupán egy kikapcsolódási forma, az érintett kontrollálni tudja, ura saját cselekedeteinek, felméri, belátja annak következményeit. „Intő jel, ha valaki azt érzi: csökken a kontrollja, többet vagy többször játszik, nagyobb összegeket tesz fel. Ha a helyzet súlyosbodik, már anyagi nehézségek is akadnak, jelezhet a család, magánéleti vagy munkahelyi problémák léphetnek fel. Úgy becsüljük, hogy itthon a felnőttek 1-2 százaléka lehet problémás szerencsejátékos, és további 1-2 százalék, aki már függő” – mondja Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora. Gondok az élet több területén is jelentkezhetnek, ráadásul az érintettek ezek okát sokszor megpróbálják titkolni. Azaz a játékról hallgatnak, vagy ha be is vallják, annak mennyiségét, gyakoriságát takargatják. A függők bizonyos értelemben magukat is védik, arra törekszenek, hogy ne csak a környezetnek, hanem önmaguknak is bizonyítsák: nincs baj. 

Magyarázat mindig van

„A játékosok hajlamosak a veszteségeket degradálni vagy ignorálni, betudni azokat a balszerencsének. Ez egy olyan kognitív torzítás, amellyel egy függő segít távoltartani magától a tettei következményét, és bizonyos értelemben fenntartani azt a képet, hogy tulajdonképpen minden rendben van” – emeli ki a pszichológus. Ilyen magyarázatokkal a család és a hozzátartozók is élhetnek, hiszen az ő szándékuk is az, hogy fönntartsák azt a képet, amely szerint minden a helyén van.

A szerencsejáték-­függőség a férfiakat lényegesen jobban veszélyezteti, nagyobb a rizikó a fiatal felnőttek közt is.

A gyerekek, serdülők is nagy kockázatnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy körükben tiltott a szerencsejáték. A nagyszülők is veszélyeztetettek, de azért rájuk ez kevésbé jellemző, mint a fiatalabbakra. Arra, hogy valaki játékfüggővé váljon, lehet egyfajta hajlam is: ezek lehetnek olyan genetikai tényezők, amelyek a személyiségre is hatással vannak, és kiemelt kockázatot jelentenek. Ezek jelentős része a többi függőség rizikóját is emeli, de vannak olyanok is, amelyek a szerencsejátékra specifikusak.

Minden játék rizikós?

Az egyes játékok között nagy különbség lehet a kockázat tekintetében. Azok a legveszélyesebbek, amelyeknél sokszor vagy gyorsan lehet újra fogadni, amelyeknél gyors a visszajelzés. Ezek az úgynevezett gyorsjátékok. Mellettük rizikósabbak azok is, amelyeknél a nyereményt lehet változtatni, emelni, illetve azok, amelyeknél manipuláltan jelentkezik a „majdnem nyertem” élmény. Ez főleg a nyerőgépekre jellemző, azoknál a játékos gyakran érzi azt, hogy nagyon kevésen múlt, hogy nem nyert – plusz a játékgépek tényleg gyakrabban adnak „majdnem nyertem” élményt, mint az tiszta véletlennél elvárt lehetne. Ilyenkor a többség azt gondolja, hogy majd a következő fordulóban biztosan nyerni fog, persze, a majdnem nyerés csak illúzió.

A másik gond, hogy a játékos a játszmát, amit tulajdonképpen elvesztett, győzelemként kódolhatja és tárolhatja a memóriájában, és később is győzelemként emlékezhet rá.

Bizonyos szempontból az online játékok egyes típusai nagyobb kockázatot rejtenek, de más okból. „Ezeknél a nagyobb elérhetőség növeli a rizikót, hiszen ezek éjjel-nappal rendelkezésre állnak, illetve az, hogy a pénz nincs jelen közvetlen, megfogható formában. Mivel az emberek online egyedül játszanak, ott a társas kontroll is kevésbé mutatkozik meg” – emeli ki Demetrovics Zsolt. Egyes játékokba olyan faktorok is be vannak építve, amelyek a kockázatokat tovább fokozzák. Az online sport­fogadás esetében a játék menete és időbeni változása, újabb fogadási lehetőségeket kínál a játékosok számára.

Mit tehet a család?

Szerencsejáték-függőségnél vagy arra utaló jeleknél fontos az időben történő segítségkérés, ez a szenvedély ugyanis veszélyes, könnyen vezet hatalmas összegek elvesztéséhez, komoly kölcsönök fölvételéhez. A leszokást gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek segíthetik, de hatékonyak lehetnek az önsegítő csoportok is.

A családnak inkább abban lehet szerepe, hogy jelezze: probléma van, a leszokást, segítségkeresést pedig támogassa. Viszont erőszakosan vagy nagy nyomással nem szerencsés fellépni, mert az könnyen az ellenkező hatást váltja ki.

Nem megoldás az sem, ha például valakinek elveszik a bankkártyáját. „Segítségre sok esetben a családnak is szüksége van, a szerencsejáték-függőség gyökere ugyanis sok esetben családi eredetű, része van benne a családi dinamikának, a családi történéseknek. A családtagoknak akkor is fontos és érdemes segítséget kérniük, ha maga a játékos esetleg nem vállalja a kezelésben való részvételt” – hangsúlyozza a pszichológus. A szülők bevonása fiatal játékosok esetében feltétlenül indokolt, hiszen a szülők mindenképp érintettek ilyenkor. Fontos az is, hogy ha a függőnek – legyen az akár gyerek, akár felnőtt – sikerült leszoknia a szerencsejátékról, akkor nem szabad újra belefognia. Egyetlen alkalom is hatalmas kockázat a visszaesésre, teljes biztonságot csak az absztinencia jelent. 

Tényleg betegség?

A szerencsejáték-függőség 1980 óta hivatalosan is diagnosztizálható mentális betegségnek számít, a probléma szerencsejáték-használati zavar néven szerepel a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében. A DSM legújabb, ötödik kiadásában már az impulzuskontroll-zavarok közé tartozó addiktológiai zavarok közé sorolták ezt a problémát, felismerve és kinyilvánítva ezzel azt, hogy a szerencsejáték-használati zavar hasonló jellegzetességeket mutat, mint a szerhasználat. A kilenc csoportba szedett tünetek között szerepel, hogy az érintett ismételten sikertelenül próbálkozik a szerencsejáték kontrollálásával, abbahagyásával (1), illetve fontos kapcsolatokat, munkát, tanulási vagy karrierlehetőségeket ad fel szenvedélye miatt (2). Tipikus az is, hogy az érintett egyre nagyobb pénzbeli téteket tesz fel (3), ha pedig nem játszik, ingerlékenység vagy nyugtalanság lesz úrrá rajta (4). Jellemző, hogy a beteg gondolatait a szerencsejáték köti le (5), szorongását, bűntudatát, depresszióját is játékkal próbálja rendezni (6). Árulkodó jel lehet, hogy a beteg „üldözi” veszteségét (7), és hazudik annak érdekében, hogy elkendőzze szenvedélye mértékét (8). Szerepel a diagnosztikai kritériumok közt az is, hogy a játékos másokra támaszkodhat a kilátástalan pénzügyi helyzetek megoldása miatt (9). Míg négy-öt tünet jelentkezése enyhe szerencsejáték-használati zavarra utal, addig hat-hét már mérsékelten súlyosra, nyolc-kilenc pedig kifejezetten súlyosra. A függőségek között nagy az átfedés is, a szerencsejáték-függőség gyakran együtt jár alkohol- és droghasználattal is.

Mit hozott a pandémia?

A járvány kezdete óta összességében kevesebben szerencsejátékoznak, de a 18-34 éves korosztály tagjai, valamint a legelkötelezettebb játékosok (akik havonta legalább háromszor játszanak) mind pénzben, mind időben többet fordítottak szenvedélyükre – derül ki a brit szerencsejáték-felügyelet jelentéséből. Sokan próbáltak ki olyan online játékokat is, amelyeket korábban nem. A játékosok 52 százaléka – saját bevallása szerint – azért tett így, hogy ne unatkozzon, valamivel elüthesse az időt. Az Egyesült Királyságban a szerencsejáték-függőségre szakosodott GameCareis végzett felmérést.

Ők segélyvonalukon azt tapasztalták, hogy miközben a járványhelyzet súlyosbította a függők pénzügyi szorongását és elszigeteltségét, kevésbé tudtak segítségét kérni a bezártság és a magánéleti nehézségek miatt.

A családtagok és lakótársak közelsége többeket arra sarkallt, hogy inkább cseten kérjen segítséget, ne pedig telefonon. Sokan voltak, akik szeretteikkel még egyáltalán nem beszéltek problémájukról, és szerették volna tudni, hogy hozakodjanak vele elő. A szervezet azt is tapasztalta, hogy a járvány kezdetén többek kérték a játékból történő önkizárás feloldását is, mert újra játszani akartak annak ellenére, hogy korábban ellenálltak a kísértésnek. Ez a tendencia azóta alábbhagyott. A szervezet vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a függőket mindig segítségkérésre kell biztatni.

Ha Ön a játékfüggőség jeleit veszi észre saját magán vagy hozzátartozóján, forduljon az ELTE Szerencsejátékos Segélyszolgálathoz, vagy érdeklődjön a terápiás lehetőségekről az Információs Pontokon! Bővebb információt a rolunk.szerencsejatek.hu/hu/felelos-jatekszervezes weboldalon talál.

A cikk támogatója a SZERENCSEJÁTÉK ZRT.

Asszonyok segítője és a néprajz kutatója

Bálint Sándor Szeged szülötte volt, és egész élete a Tisza fővárosához kötötte. 1904-ben látta meg a napvilágot egy szeged-alsóvárosi paprikatermesztő gazdaember fiaként. Alig volt egyesztendős, amikor édesapja tífuszban meghalt, így anyja, a talpraesett, a gazdálkodáshoz jól értő Kónya Anna nevelte mélyen vallásos, katolikus szellemben.

Kisfiúként kiváló tanuló volt, készséges, segítőkész gyerek, akiről feljegyezték, hogy a háború alatt segített az írás-olvasásban járatlan helyi asszonyoknak, hogy levelezni tudjanak a világháború frontjain szolgáló férjeikkel, fiaikkal.

A gimnáziumot a szegedi piaristáknál végezte, és egy rövid pesti kiruccanást, két szemesztert leszámítva az egyetemet is szülővárosában végezte magyar-történelem szakon, közben pedig aktívan részt vett a katolikus ifjúsági szervezetek munkájában. A diploma megszerzését követően, 1930-ban gyakornokként került a Klebelsberg Kunó miniszter által az egyetemen akkoriban alapított Néprajzi Intézetbe, ahol a neves folklorista, a néprajz első hazai kinevezett egyetemi tanára, a régi magyar hitvilág avatott ismerője, Solymossy Sándor lett a mentora. A következő esztendőtől óraadóként tanított a szegedi katolikus tanítóképző intézetben, 1934-ben pedig magántanárrá habilitált az egyetemen. Erre az időre már végérvényesen a néprajzi kutatómunka, azon belül is a vallásnéprajz mellett kötelezte el magát, hiszen meggyőződése volt, hogy „a magyar vallásos népélet nyilvánvalóan szerves része a magyar népkultúrának, illetve az egyetemes magyar műveltségnek. Vizsgálatát a kutatás hosszú időn keresztül elhanyagolta, sorsa még most is elég mostoha”. Témái között ott szerepelt a néphit, a népi vallásosság, a búcsúk, ünnepek, a szentek tiszteletének hagyománya. 
A szívéhez közel álló másik terület pedig a helytörténet, Szeged múltjának, népéletének és kultúrhistóriájának vizsgálata volt. Munkájához komoly ösztönzést és támogatást kapott Solymossy mellett a neves piarista pap-tanártól, a szegedi egyetem egész nemzedékét, köztük Radnóti Miklóst is nevelő professzorától, jeles katolikus költőtől és irodalomtörténésztől, Sík Sándortól is, akivel élete végéig szoros kapcsolatban maradt. Ekkor, a 30-as években és a 40-es évek elején jelentek meg első komolyabb munkái is, így a Népünk ünnepei és a Sacra Hungaria, a vallásos népéletet és hitvilágot elemző tanulmányainak, előadásainak gyűjteménye.

Kép

Belső száműzetésben

Mint mélyen hívő, ám a közélet iránt is érdeklődő katolikus 1945-ben politikai szerepet is kapott. A Kereszténydemokrata Néppárt, később Demokrata Néppárt színeiben parlamenti képviselőséget vállalt, és listás mandátumot szerzett 1947-ben, a hírhedt „kékcédulás”, a kommunisták által manipulált választásokon is. A fordulat évében, 1948-ban azonban, érzékelve a diktatúra irányába mutató jeleket, lemondott képviselőségéről és visszatért Szegedre, ahol Solymossy utódaként egyetemi tanári kinevezést nyert.

Hívő katolikus mivolta, mély vallásossága, egyszerre népi és polgári elkötelezettsége miatt azonban Bálint Sándor a következő három évtizedben nem volt a Rákosi-, majd Kádár-féle tudomány- és kultúrpolitika kedvence.

Bár egyetemi tanári címét megtarthatta, ám 1950-től 1956-ig el volt tiltva a tanítástól, csak a kutatásnak élt, és ez az oka annak, hogy komoly tanítványi kör sem alakulhatott ki körülötte. De publikációs lehetőségei is beszűkültek. Az 50-es évek végétől megjelenhetett ugyan a Szegedi szótár, a Szeged városa és A szegedi paprika című munkája, rövid vallásnéprajzi írásai azonban sokáig csak Sík Sándor és a jeles bencés liturgiatörténész, Radó Polikárp jóvoltából, katolikus folyóiratban, az Új Emberben láthattak napvilágot. 1957-ben visszatérhetett a katedrára, 1965-ben azonban rendszerellenes izgatás hamis vádjával koncepciós eljárás indult ellene. A bírósági ügy felfüggesztett börtönbüntetéssel, 1966-ban kényszernyugdíjazásával zárult, még régi barátja, a tudományos életben ekkor igen befolyásos Ortutay Gyula közbenjárása sem segített. Közben azonban Bálint Sándor töretlen lendülettel dolgozott, terepmunkát végzett különösen Tápén és Szeged környékén, a hagyományokat és szokásokat még híven őrző idős emberek között. Ebben, valamint abban, hogy szakmai folyóiratban is közölhette az eredményeit, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója, a jónevű régész, Trogmayer Ottó volt a segítségére. Idővel azután, a 70-es évekre a hatósági szigor némileg enyhült. Bár hivatalos akadémiai elismeréseket továbbra sem kapott, de egymás után jelenhettek meg fontos könyvei, az ünnepi hagyományokat feldolgozó Karácsony, Húsvét, Pünkösd, az Ünnepi kalendárium és művelődéstörténeti monográfiája, a Szeged reneszánszkori műveltsége, és munkatársa lett a Magyar Néprajzi Lexikonnak. Ekkor már Szeged szinte mindenki által ismert és tisztelt alakja volt, amolyan „régi bútor” a Tisza‑parti városban. Ezért is okozott nagy megrendülést szűkebb pátriájában, amikor 1980-ban Budapesten, a járdáról lelépve egy autó halálra gázolta.

Bálint Sándor szellemi örökösei

Szegeden, az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, szinte abban a pillanatban, amikor tudományos munkálkodásának is köszönhetően szakterülete, a vallásnéprajz eljutott a hivatalos akadémiai elismerés küszöbére. A változó politikai és szellemi légkört mutatta, hogy 1980-ban Lékai László bíboros, esztergomi érsek pártfogásával, a politika jóváhagyásával, az ugyancsak vallásnéprajzos Erdélyi Zsuzsanna szorgalmazására létrejöhetett az esztergomi Keresztény Múzeum népi vallásosság gyűjteménye, a következő esztendőben megjelenhetett korábbi tanulmányainak gyűjteményes kötete, gyűjtése és kéziratai alapján pedig, társszerzőként Barna Gábor, egykori tanszékén kései utóda 1994-ben adta ki Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza címet viselő nagy munkáját.

A 80-as évek derekától, majd a rendszerváltás után a vallásnéprajz művelőinek egy olyan nemzedéke léphetett porondra, amelynek tagjai, ha nem is tanítványai, de szellemi örökösei voltak Bálint Sándornak.

Személye és életműve késői elismerését azóta több dolog is mutatja. Harangot neveztek el róla a szegedi ferences templomban, mellszobrot kapott más szellemi kiválóságok között a Dómot körülvevő árkádsoron.

Kép

A szegedi egyetem és a helyi teológiai főiskola közös vallástudományi kutatóintézetet alapított, amely az ő nevét viseli, csakúgy, mint az az emlékérem, amelyet évente az egyetem legkiválóbb néprajz szakos hallgatói nyerhetnek el. Bálint Sándor azonban nem pusztán jelentős tudós, hanem szent életű katolikus, a lélek embere is volt. Életszentsége elismerésének lehetősége így halála után röviddel már felmerült. Ügyének kivizsgálását a Szeged-Csanádi Egyházmegye 2004 és 2006 között elvégezte, és úgy döntött, hogy kezdeményezi boldoggá avatásának hivatalos kánoni eljárását. Ennek az eljárásnak az első szakasza további előkészítő munkálatokat követően 2020 elején lezárult, és a folyamat a Katolikus Egyházban hatályos szabályainak megfelelően 2020 tavaszán, éppen a járvány okozta korlátozások idején befogadást nyert további vizsgálatra Rómában, az ügyben illetékes Szenttéavatási Ügyek Kongregációja részéről.

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>> 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

A játékban bontakozó lélek

Bármilyen belülről fakadó, önmagáért végzett tevékenység lehet játék, gondoljunk csak a csecsemőre, aki megigézve nézegeti a saját kezét, rugdossa a fürdővizet, kurjongat vagy fújja a nyálbuborékokat. Ezek a szenzomotoros játékok később a tárgyakra, majd más emberekre is kiterjednek, amik egyrészt új, kognitív képesség kibontakozásáról árulkodnak, másrészt az ismeretek elsajátításában is fontos szerepet játszanak. Amikor a baba hason fekve a kiskanalat a padlóhoz ütögeti, erősíti az izmait, gyakorolja a finom- és a nagymozgásokat, fókuszálja a tekintetét, megtapasztalja a kemény érzetét, felfedezi, hogy a ritmusos ütögetés nyomán milyen érdekes csattanó hang keletkezik, mindezt pedig megkoronázza az „én csinálom” elragadtatott boldogsága. Az első szülinapja körül már rendeltetésszerűen használja a kanalat, majd 2-3 éves korában kanál helyett már egy fadarab is megteszi, hogy elkészítse a homokteát és a sársütit, amit aztán nagy örömmel szolgál fel. Minél inkább bevonódunk a fantáziájába, annál kidolgozottabbak lesznek a játékai, amelyek hozzájárulnak az értelmi, a társas, az érzelmi és a nyelvi készségei fejlődéséhez.

Az utánzás képességének fejlődése lehetővé teszi, hogy olyan tevékenységet gyakoroljon, amelyekre önállóan nem lenne képes, rendszerezze és megértse a mindennapok történéseit, újraélje az örömteli élményeket vagy feldolgozza a nehéz történetekhez kapcsolódó feszültségeket és frusztrációkat. Az óvodáskori fantáziajátékokban a gyerekek már egymás között leegyeztetett („én leszek a királylány, te pedig a királyfi”), konkrét szerepeket próbálnak ki a társaikkal, ahol a nyelvi, kommunikációs és szociális készségek fejlődése, az együttműködés, illetve az egymásra figyelés is hangsúlyos. Különösen fontos a fantázia szerepe, hiszen a játékban bármivé válhatnak, amit csak el tudnak képzelni (például szivárványszínű, aranyszarvú unikornistündér). A társas igazodás mentén rejtetten már megjelennek a szabályok is („A királylány adja ki a parancsot, a konyhalány végrehajtja, a kutya pedig ugat”), de inkább iskoláskorban válnak meghatározóvá, amikor a fantáziajátékokat felváltják a szabályjátékok.

6-7 éves korban a saját elképzelések és vágyak elkezdenek háttérbe szorulni. A szabályjátékok csak akkor élvezetesek, ha a résztvevők alkalmazkodnak a szabályokhoz, a győzelemhez pedig figyelembe kell venniük az ellenfél szempontjait is, és meg kell tanulniuk a másik fejével gondolkodni.

A társasjátékoknak, a kártyajátékoknak és a csapatsportoknak fontos szerepük van az életre való felkészülésben, gyakorlásuk hozzásegít a frusztrációtűrés és az érzelemszabályozás fejlődéséhez, valamint a versengés-együttműködés kényes egyensúlyának megteremtéséhez is. Minden életkorban felszabadító a mozgás szabadságának megélése, a rohangálás, a fára mászás, a kirándulás, a tócsában ugrálás, a természetben töltött idő, ami egyrészt fejleszti a nagymozgásokat, másrészt segíti a belső feszültségek levezetését is. Hasonló szerepet töltenek be a konstruáló, építő és kézműves elfoglaltságok, amik hozzájárulnak a finommozgások és a szem-kéz koordináció fejlődéséhez, miközben az alkotás és a kreativitás megélésén keresztül igazán örömteli, személyiségfejlesztő és kikapcsolódást biztosító tevékenységek.

A számítógépes játékok is egyre inkább az életünk részévé válnak. Bár jól tudjuk, hogy az aktív tevékenységek jobban hozzásegítenek a szellemi és lelki kikapcsolódáshoz, mint a passzív számítógépes játékok, mégsem érdemes ez utóbbiakat teljesen kizárni az életünkből. Különösen igaz ez a mostani járványhelyzetre, ami megnehezíti a személyes kapcsolódás lehetőségét. A kamaszoknak egyik fő feladata a szülőkről való leválás és a barátokhoz való közeledés, és ezen a nehezített pályán az online tér jelentheti azt a helyszínt, ahol kapcsolódhatnak, időt tölthetnek, beszélgethetnek, játszhatnak egymással. Érdemes olyan számítógépes játékokat választaniuk, ahol legalább a képernyőn keresztül kapcsolatba kerülhetnek az ismerősökkel és barátokkal, sőt, még jobb, ha közben beszélgetni is tudnak egymással.

A szerencsejáték sokaknak teremt lehetőséget a pozitív érzelmek és izgalom megélésére, ám ez csak addig a pontig jelent valódi, felszabadult örömet, amíg nem válik mindent felülíró szenvedéllyé.

Kép

Kép: GettyImages

Amennyiben szeretnénk a játék pozitív hozadékait megtapasztalni, nekünk felnőtteknek is hasznos, ha a játék nem korlátozódik a telefonunkkal való együttlétre, hanem a társasjátékok, sportok vagy építő játékok felé tolódik el a mérleg nyelve.

Jelen lenni a pillanatban

A játék rendkívül tág fogalom, és széles tevékenységskálát fed le, amiből az is következik, hogy az élet számos színterén kiemelkedő jelentőséggel bír. Stuart Brown, a játékviselkedés kutatója szerint a játék az alváshoz vagy a táplálkozáshoz hasonlóan nélkülözhetetlen az egészséges személyiségfejlődésünk és a jóllétünk szempontjából.

Szülő-gyerek kapcsolat:
A közös játékon keresztül átélhetjük a felhőtlen együttlét, az egymásra figyelés és a valahova tartozás érzését. Stuart Brown szerint „a játék a szeretet legtisztább kifejezése”, hiszen nincs más célunk vele, mint értékes időt tölteni a másikkal. Talán pont azért értékelik annyira a gyermekeink, amikor időt szánunk a közös játékra, mert amikor játszunk, nem akarjuk tudatosan oktatni vagy megváltoztatni őket, csak élvezzük a velük töltött időt. Ilyenkor mi magunk is feloldódunk a tevékenységben, kizárjuk a jövő tennivalóit, jelen vagyunk a pillanatban, ami segít abban, hogy a teljes figyelmünkkel velük legyünk. Ráadásul a közös játék során feleleveníthetjük a saját gyermekkori emlékeinket is („Amikor én gyerek voltam, a papa pont így ugrált velem a régi matracon, ahogy most mi csináljuk.”), amelyek az élet folyamatosságának érzését közvetítik, összekapcsolják a generációkat egymással, és megerősítenek bennünket, hogy nem vagyunk egyedül, a közös történeteink összekötnek minket egymással. Gyerekkori élményeink felidézése közelebb hoz a gyermekeinkhez, és segít abban, hogy újra gyerekszemmel tekintsünk a történésekre és azonosuljunk az ő szempontjaikkal.

Közösségi tevékenység:
A közös játék nemcsak a családi viszonyokban, hanem a baráti társaságok, az osztályközösségek vagy munkahelyi közösségek esetében is hozzájárul a barátságos légkör megteremtéséhez. Kulcsár Zsuzsanna személyiségkutató szerint a játék során olyan barátságos együttlét jön létre, ami gátolja a destruktív agressziót. A közös nevetés és humor segít feloldani a nézeteltérésekhez és kommunikációs problémákhoz fűződő feszültségeket. Az együttjátszás során megtapasztalt együttműködés és pozitív érzelmek mentén elindulhat a bizalomteli és empatikus kapcsolódás.

Szabadidős program:
A szabadidős játékok révén kiszakadhatunk a hétköznapok mókuskerekéből és eltávolodhatunk a mindennapi stressztől. Már az is hatalmas megkönnyebbülés, hogy olyan tevékenységet űzhetünk, amely önkéntes és szabadon választott, mentes mindenfajta nyomasztó kényszertől. Ráadásul a játék izgalma és kihívása ahhoz is hozzásegít, hogy jobban megismerjük önmagunkat.

Üzleti felhasználás:
Játékosított folyamatokkal vagy bizonyos játétékelemek felhasználásával az üzleti élet is hatékonyabbá tehető, gondoljunk csak a nyereményjátékokra, pontgyűjtő akciókra vagy versenyekre.

Tanulás és tanítás
Nemcsak a különböző termékeket könnyebb eladni a játék elemeinek alkalmazásával, hanem a tanulás is szórakoztatóbbá tehető. A szociális készségfejlesztő csoportjaimban a gyerekekkel kerettörténetben dolgozunk, amelynek során a résztvevőknek egy küldetést kell végrehajtaniuk. Egy olyan pályán kell végighaladniuk, aminek a feladatai révén elsajátíthatják azokat a proszociális magatartásformákat, amelyeket fejleszteni szeretnénk. A játék segít a résztvevők érdeklődésének fenntartásában, akik nagyon motiváltak, hogy teljesítsék a küldetést, így szinte észrevétlenül tesznek szert azokra a készségekre, amelyeket meg szeretnénk tanítani nekik. Ráadásul a játékok, ha jól válogatjuk őket össze, abban is segítenek, hogy az energiaszintet szabályozzuk, hiszen bizonyos játékokkal a feszültség szintje csökkenthető, másokkal pedig növelhető.

Serápiás felhasználás
A játék során biztonságban, valódi veszélyhelyzet vagy tét nélkül élhetünk át feszültséget, küzdhetünk le nehézségeket, találhatunk megoldást a problémákra vagy éppen álmokat valósíthatunk meg. Két ember együtt játszása számos felismerésre ad lehetőséget, néha olyan meglepő módon, ahogy azt nem is gondoltuk volna. 

A cikk támogatója a SZERENCSEJÁTÉK ZRT.

A legutóbbi adatok szerint Magyarországon körülbelül 83 ezer látássérült ember él, de korántsem csak ők használnak például képernyőolvasót az internetezéshez. Más olyan fogyatékossággal élők is hasonló segítségre szorulnak, akiknek az olvasás vagy a kezük használata a különböző honlapokon – vagy honlapok közötti – közlekedéshez valamilyen nehézségbe ütközik.

„Nem vagyok informatikus, pénzügyi területen dolgoztam több mint 40 éves koromig, utána viszont olyat akartam tenni, amivel értéket teremtek, azokat az embereket támogatni például, akiket csak kevesen – magyarázza Edelényi Zsolt. – A feleségem látássérült, sokszor odajött hozzám, hogy nézzem meg, mi van egy honlapra írva, vagy rendeljek meg neki valamit egy webshopból, amit nem tudott használni. Így kezdtem el beleásni magam a témába, amivel már hét éve foglalkozom. Rájöttem, hogy ez sokkal többről szól, mint egy szűk rétegnek segíteni. Most készültem fel egy nemzetközi szakvizsgára is, amelynek a szintje egy szigorlat és egy államvizsga közötti szintű tudást, azaz több száz órányi tanulást és gyakorlatot követel.”

A szakember nem tartja helyes szemléletnek, hogy akadálymentes honlapot a legtöbben csak a jogszabálynak való megfelelés miatt készíttetnek. Ugyanakkor fel is menti az embereket, cégeket a tekintetben, hogy sokan tájékozatlanok.

Pedig tudhatnák, hogy ugyanannyi pénzből olyan akadálymentesített honlapot is készíttethetnének, amelyet sokkal többen tudnak használni.

Nem egyedi vélemény, hogy valaki azért nem akarja például a webáruházát akadálymentessé tenni, mert úgy véli, nincs rá piaci igény. – „Ezt gondolják, mert sok hátrányos helyzetű ember leszokott az internetezésről, mert már belefáradtak abba, hogy a problémájukat lépten-nyomon sikertelenül jelezzék – vallja a fejlesztő. – Ráadásul a jogszabályi kötelezettség sem terjed ki mindenkire, nehéz ezen a téren bármit törvényi erővel kikényszeríteni.”

A világ fejlett országaiból lehet tudni egészen komoly perekről, az első ilyen a 2000-es sydney-i olimpia hivatalos oldalát érintette, amelyet nem sikerült a látássérültek számára is használhatóvá alakítani. Az emiatt indított per igen magas kártérítés megítélésével zárult, és persze kötelezték is az alperest az akadálymentes weboldal létrehozására. Magyarországról a szakember egy ételrendelő oldal példáját hozza fel, amelyet a mai napig nem lehet képernyőolvasóval használni, hiába indítottak az érintettek az ügyben hivatalos eljárást is.

Zsolt szerint a törvényi kényszer helyett a szemléletváltozás hozhatna tartós eredményeket. Az akadálymenteség ugyanis nem extra, hanem alapja kellene, hogy legyen egy weboldalnak.

Ahogy az internetes világszervezet mottója fogalmaz: egyeseknek nélkülözhetetlen, s mindenkinek előnyös.

Kép

Kép: Edelényi Zsolt

„Mennyivel egyszerűbb lenne úgy közelíteni az ügyhöz, hogy nem fogyatékosokról beszélnénk, hanem arról, hogy mi, emberek különbözőek vagyunk – mondja. – Akik tervezik a honlapokat, szakképzettek, intelligensek, ezért sokszor abból indulnak ki, hogy mindenki más is az, pedig ennél sokkal szélesebb spektrum számára kellene fejleszteniük. A weboldalakat ugyanannyi ráfordítással sokkal több fajta ember számára elérhetővé lehetne tenni. Én ezt nem is akadálymentességnek nevezném, sokkal inkább széles körben való használhatóságnak. Az ehhez szükséges tudást az informatikai, webfejlesztői képzésekbe is be lehetne építeni.”

A szakember nem tudja, miért terjedt el Magyarországon az a tévhit, hogy egy akadálymentes honlapon fekete alapon fehér vagy sárga betűkkel jelenik meg a tartalom. Még mindig sokan gondolják, hogy ha kiteszik azt a bizonyos „sárga körben három fekete pontot” tartalmazó ikont a weboldalukra, akkor az onnantól akadálymentes. Ezt a jelzést a Hitler-féle Németországban kellett a fogyatékosoknak és hadirokkantaknak viselniük, és semmi köze a témához.

„Az akadálymentes honlap pont úgy néz ki, mint bármelyik másik, szinte az összes követelménye belefér a legmodernebb webdizájnba is.”

„Úgy is mondhatnám, hogy az akadálymentesség nyolcvan százaléka a felhasználó számára láthatatlan, csak a használat során mutatkozik meg. Én legalább négyféle módon tesztelek egy honlapot. Először átlagos használóként egérrel és monitorral, utána az érintőképernyős működést nézem. Ezen már rengeteg honlap elbukik, például a lenyíló menüik nem használhatók így. Aztán tesztelem őket képernyőolvasóval, végül csak billentyűvel, mert nem mindenki tud egeret használni.”

Edelényi Zsolt végezetül tanulságos játékra invitál minket: képzeljük el, hogy mi, látók vagyunk kisebbségben, és a nem látók tervezik a világot! Nyilván nem írnának ki semmit, mi pedig szenvednénk, ha csak Braille-feliratok meg hangvezérlés tájékoztatna mindenütt. Angolul az inclusive vagy universal design kifejezést használják a mindenki által/általánosan elérhető (tehát akadálymentesített, átlagostól eltérő igényeknek is megfelelő) honlapokra. Az építészetet segítségül hívva jól szemléltethető, hogy ez mit jelent. (Erről a témáról már a Képmás is írt.)

„A legtöbb régen épült orvosi rendelő például lépcsővel indul, s amikor a törött lábú édesapámat próbáltam felvinni rajta, nem sikerült. Lehoztak végül egy kerekesszéket a lépcső tetejéig, ahová két ember emelte fel őt. A mai orvosi rendelőket pedig már eleve akadálymentesre tervezik, és nem kerülnek többe attól, hogy kialakítanak egy rámpát a kerekesszékeseknek. Ezt a rámpát aztán sokan mások is használják: a babakocsival, kerékpárral, húzós kiskocsival érkezők. A webdizájnban ugyanígy kellene gondolkodni. Mert elég, ha valaki eltöri a jobb kezét, és – már amennyiben jobbkezes – egy-két hónapig sem fog tudni dolgozni, illetve bizonyos honlapokat használni. A cégek pedig elveszítik ezeket az embereket, noha nem sok kellene a megtartásukhoz. Talán csak szemléletváltás...”