Korábbi riportunkban arról írtunk, miért marad el az evészavaros nők vérzése és hogyan élik meg menstruációjuk elmaradását. A jelentős kalóriamegvonás és sok esetben a túlzásba vitt sportolás felborítja a női szabályozóhormonok működését, és súlyos ösztrogénhiány lép fel, ami a peteérés leállásához, azaz meddőséghez vezet. A szervezet válaszreakciójának evolúciós magyarázata van: amikor nagy stressz érte az ősembereket, például élelemhiány vagy valamilyen természeti katasztrófa, leállt a nők peteérése, ugyanis ha ezekben az időkben hozzák világra az utódokat, csekély lett volna azok életben maradásának esélye.
Mivel a mentális betegséget gyakran az anyaságtól, a gyermekvállalástól való félelem idézi elő, vérzésük elmaradására sok anorexiás áldásként tekint.
A súlyosabb állapotban lévők esetében a túlélés a tét, és nincs energiájuk párkapcsolatra, így a családalapítás kérdése sem foglalkoztatja őket. De olyanok is akadnak köztük, akik vágynak a saját gyermekre. Vali már húszéves korában is az anyaságra készült, ám sosem sikerült teherbe esnie – szerinte anorexiája egy eszköz önmaga büntetésére, amivel megfosztja magát ettől a boldogságtól. „A legnagyobb öröm az életben magunkhoz ölelni egy kis törpét, ezért nagyon rosszul érintett, amikor elmaradt a vérzésem. Pusztító érzés volt, mintha a méhemet vesztettem volna el, ami miatt kevésbé tekintettem magam nőnek.” Úgy véli, a szépségideálok változnak, de a menstruáció mindig a nőiség alapja marad, amit egyetlen szép ruha vagy frizura sem pótolhat. Amenorrhoeája miatt csak még jobban felértékelődött számára, és irigykedve nézte azokat, akik épp a nehéz napokkal küzdöttek – őt még a hasfájás sem zavarta volna. Ám hiába tartott a meddőségtől, és hiába vágyott rá, hogy egyszer anya legyen, ez a belső gát sokáig erősebbnek bizonyult.
A betegség hárítása még akkor is jellemző, ha az anorexiások gyereket vállalnának. „Több kutatás is született róla, hogy ha egy nő nem tud teherbe esni, többféle orvost is felkeres, végigmegy kellemetlen beavatkozásokon, de pszichológushoz sokkal nehezebben fordul, sokszor azért, mert nem akar szembenézni a probléma lelki okaival és a saját felelősségével. Van olyan meddőségi klinikán végzett vizsgálat, amely során kiderült, hogy korábban vagy aktuálisan evészavarban szenvedő nők közül egyetlen egy sem számolt be evészavaráról a kezelőorvosának” – mutat rá a problémára dr. Varga Márta klinikai szakpszichológus. Gabriella sokáig a fogamzásgátló szedését hibáztatta vérzése elmaradásáért, és csak fél év után vallotta be magának, hogy anorexiája okozza, majd újabb egy év telt el, mire igénybe vette egy pszichológus segítségét. „Úgy éreztem magam, mintha visszafejlődtem volna” – emlékezik vissza.
Az amenorrhoeát a nőiségén esett csorbaként élte meg, és attól félt, a sors azzal bünteti, hogy sosem lehet anyuka, amiért nem becsülte meg a testét.
Nicola J. Rinaldi, a 2016-ban megjelent „No period. Now what?” című könyv szerzője több mint háromszáz, amennorhoeából felépülő nő bevonásával végzett kutatást, amely azt mutatta, körükben magasabb volt a teherbeesés aránya, mint az átlag populáció esetében. Az általa kidolgozott módszert követve 60%-uknak fél éven belül állt helyre a ciklusa. Ha azonban anorexia okozza az amenorrhoeát, akkor ehhez elengedhetetlen a kigyógyulás az étkezési zavarból, hangsúlyozza.
Dr. Deli Tamás nőgyógyász szerint az anorexiából gyógyult kismamáknál – ha nem esnek vissza – nincs kockázata a várandósságnak. Amennyiben a gyermeket tervező anorexiások ciklusa nem rendeződik, mesterséges úton eshetnek teherbe. Ha megfelelő irányba változik az életmódjuk, azaz nő a testzsírarányuk és a testtömegindexük, illetve javul a kalóriaegyensúly, akkor azzal növelik a meddőségi kezelések hatékonyságát, és rásegítéssel nagyobb eséllyel tudnak peteérést elérni.
Újabb traumatikus élmény lehet a teherbe esés
Bármilyen meglepő is, teherbe esni anorexia mellett sem lehetetlen. „A biológia nem olyan kiszámítható, mint a matematika, és a 2x2 valahol a három és az öt között van. A betegek által szedett fogamzásgátló gátolja a peteérést, de nem lehet százszázalékosan kizárni, hogy évente-kétévente egyszer tüszőérés legyen” – emeli ki a nőgyógyász. Varga Márta pszichológus több olyan esetet is említ, amikor anorexiában szenvedő nőkkel ez megtörtént, akik nem gondolták, hogy szükséges védekezniük. Mindez általában további nehézségekhez vezet. A nem tervezett gyermek vállalása önmagában is az, de az is, ha az abortusz mellett döntenek, hiszen ez újabb traumatikus helyzetet jelenthet, és tovább nehezíti a felnőtt női szerep megélését, felerősíti a szégyen és a bűntudat érzéseit, illetve a saját testtel, önmagukkal való rossz kapcsolatot.
Deli Tamás nőgyógyász arra hívja fel a figyelmet, hogy anorexiásként a várandósság komplikáltabb, és az aktív evészavaros kismama betegsége veszélyezteti a magzat fejlődését: az első 12 hétben gyakoribb a vetélés, és többször fordulnak elő koraszülés és szülés körüli komplikációk, ezért nagyobb eséllyel van szükség császármetszésre.
A terhesség alatti nem megfelelő táplálkozás következtében a magzat nem jut elegendő tápanyaghoz és alacsonyabb súllyal jöhet a világra, ami a későbbi életére is kihat.
David Barker és Nick Hales „takarékos fenotípus” elmélete szerint ugyanis, ha a gyermek magzatkorban nem kap megfelelő mennyiségű tápanyagot, proteint és aminosavat, szervezete erre programozódik be, és a kulcsszervek, például a szív és az agy számára kezdi azt tartalékolni, ami a zsigeri szervek, így a máj vagy a hasnyálmirigy elégtelen működéséhez vezethet. Később, magasabb kalóriabevitel esetén viszont hajlamosabb lesz az elhízásra és nagyobb eséllyel alakulhat ki nála magas vérnyomás- és koleszterinszint-, illetve 2-es típusú cukorbetegség.
Helgánál kamaszkorában kezdődött az anorexia és bulimia, ami teljesen felborította hormonműködését: volt, hogy egy évig nem jött meg a menstruációja. Nőgyógyásza már akkor figyelmeztette: betegsége és petefészek-cisztái miatt nehezen vagy egyáltalán nem fog tudni teherbe esni. Ez akkor nem okozott neki problémát. „Úgy gondoltam, hogy ha a sors úgy akarja, majd lesz gyerekem, de ha nem, akkor sem estem volna kétségbe.” Később, már gyógyultként férjhez ment, és párjával tervezni kezdték a kisbabát. Hogy visszatérő ciklusa rendszeressé váljon, fél évig talpmasszázsra járt, gyógyteákat, nyiroktisztító folyadékot ivott és vasat, magnéziumot szedett. Kisfiuk nem sokkal később meg is fogant, várandóssága viszont nagyon megviselte: az évekig tartó önhánytatás miatt jóval gyakoribbak és erősebbek voltak nála az első trimeszterben a hányások, előfordult, hogy vért is hányt. Még egy pohár víz sem maradt meg benne, egy hét alatt tíz kilót fogyott. Ezzel nemcsak a magzat, hanem a kismama élete is veszélybe került. „Három hónapig feküdtem kórházban, ahol naponta nyolc-tíz tasak infúzióval tápláltak” – meséli. A szülést ennek ellenére nem kísérték komplikációk, és mindössze húsz percig tartott.
„A gyerekem egy motor, hogy ne essek vissza”
Az étkezési zavaros vagy abból felépült anyáknál gyakrabban léphet fel szülés utáni depresszió, hiszen eleve pszichiátriai betegséggel terheltek. A terhesség alatti hízás miatt a gyógyult anorexiások visszaeshetnek, testképzavarukat pedig csecsemőjükre is kivetíthetik: előfordulhat, hogy nem táplálják megfelelően, mivel kövérségként tekintenek a baba testét védő zsírrétegre.
De a gyermek születése felül is írhatja az anorexiások betegségét, a gyógyulás felé mozdítva az étkezészavaros anyát.
„Mivel egy élet fejlődött bennem, a testem változását is egy csodaként éltem meg” – emlékezik vissza Helga, aki a várandósság alatt nem vont meg magától semmit, és gyermeke születése óta is igyekszik rendesen táplálkozni, hogy ellátásához legyen elég energiája. Igaz, néha önzőségnek érzi, hogy a kisfiú megetetése előtt ő is megebédel, és ahogy kamaszkorában, úgy még most is undorodik az evéstől. Testképzavara szintén nem múlt el: a szülés után depresszióval küzdött, és még most is naponta méri a súlyát. Mint mondja, őt a fia tartja vissza attól, hogy ismét beleessen az anorexia csapdájába.
