Ezúttal a szépségápolás köré csoportosítva írunk a tévhitekről. Az ehhez kapcsolódó bölcsességeket ugyanis korántsem kell gondolkodás nélkül elhinnünk.

Szőrszálhasogatás

Kivel ne fordult volna már elő, hogy nő létére egy-két kellemetlen szőrszál nőtt ki az állán, vagy valahol az arcán. Ezek eltávolítását a többség csipesszel végzi, hiszen ez tűnik a legtermészetesebb beavatkozásnak. Ezzel azonban csínján kell bánni, mert a szőrszál csipesszel való eltávolítása könnyen megerősítheti a szőrtüszőt, így ha gyakran ismételjük, akkor a szőrszál vastagabban nő vissza, mint a szedés előtt. A legjobb megoldás ezért – már ha ragaszkodunk a házilagos megoldásokhoz – a szőrszálak levágása. Ezzel ugyanis elkerülhetjük, hogy a szálak erősödjenek. De a leghatásosabb megoldás mégsem ez, hanem ha lézeres szőrtelenítéssel távolíttatjuk el őket, vagy keresünk egy olyan kozmetikust, aki elektromos kezeléssel tudja elérni, hogy a szálak növekedése a szőrtüszők károsodása miatt maradjon abba.

Látszat és valóság

Sokan gondoljuk azt, hogy ha a hajunk száraz, akkor csakis száraz hajra ajánlott sampont szabad használnunk. Pedig ez koránt sincs így, sajnos nagyon gyakori, hogy valakinek a haja kifejezetten száraz, miközben a fejbőre erősen zsíros. Ebben az esetben a pusztán száraz hajra való sampon már nem a legszerencsésebb választás. Jobban járunk, ha a megfelelő sampont inkább a fejbőr típusa alapján választjuk ki (a típus meghatározásában fodrászunk tud segíteni). Már csak azért is, mert a fejbőr egészsége erősen befolyásolhatja a haj állapotát. Ebből következik, hogy akár egy zsíros hajra ajánlott sampon is jó lehet a száraz haj problémáira. Ugyanez igaz fordítva is: a zsíros hajra sem feltétlenül a csak zsíros hajra való sampon való, mert soha nem a haj zsírosodik először, hanem a fejbőr válik zsírossá, ami végül megjelenik a hajon is. Vagyis a fejbőr igényli a nagyobb ápolást, magát a hajat pedig elég csak a szennyeződéstől megtisztítani.

Tiltott pollentotó

Alapvetően jó dolog, hogy az allergiaellenes készítmények jó része recept nélkül kapható, az viszont már kevésbé, hogy sokan úgy hisszük, hogy ezeket diagnózis nélkül is be lehet szedegetni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az allergia diagnosztizálását még akkor is orvosra kell bíznunk, ha a panaszok kifejezetten pollenszezonban jelentkeznek. A túlérzékenység tünetei ugyanis nemcsak allergiára, hanem orrüregi daganatra, polipra is utalhatnak. A vény nélküli gyógyszervásárlással tehát csak akkor érdemes élnünk, ha a túlérzékenység tényét már az orvos is megerősítette. És bár a visszatérő pollenallergiát viszonylag könnyű felismerni, hiszen a virágpor az évnek szinte mindig ugyanabban az időszakában szóródik a levegőbe, azért érdemes a dolgot ellenőrizni is. Ezt a Köpönyeg.hu oldalon található ANTSZ pollentérkép és pollennaptár segítségével könnyen megtehetjük, ott ugyanis látszik, hogy mely növény pollenje hol és milyen koncentrációban van jelen a levegőben. Gyógyszert pedig csak akkor érdemes szedni, ha a tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás és viszketés valóban abban az időpontban jelentkezik, amikor lakhelyünkön ténylegesen magas koncentrációban van jelen az a pollen, amelyre allergiásak vagyunk. Ellenkező esetben látogassunk el egy kontrollra az allergológushoz.

Keresztbe téve

Szakállas tévhit az is, hogy a keresztbe tett láb árt a keringésnek, és segíti a visszerek kialakulását. Már régen rossz lenne ugyanis, ha pusztán a lábunk súlya hatással lenne ereink viselkedésére. Ezzel szemben a visszerek kialakulásáért inkább genetikai hátterünk, és persze életmódunk felelős. Ezen belül érdemes tudnunk azt is, hogy a visszér kialakulásának kockázata ugyan nem csak anyai ágon öröklődik, ám mivel e probléma a nőket fokozottabban érintheti, öröklésére, családon belüli halmozódására nők esetében különösen számítani kell. Ennek hátterében egyszerűen az áll, hogy visszértágulat kialakulásának esélyei erősen függnek az érfalak vastagságától és ellenállóképességétől. Ezek öröklődő tulajdonságok. Az ok, amiért ezek a problémák a nőket nagyobb valószínűséggel érinthetik, az, hogy a nők izomzata eleve gyengébb, és nehezebben tartják meg magukat a szöveteket is. De persze nem szabad mindent a nemre és a génekre fogni, hiszen a visszerek kialakulását a magasabb testsúly és állómunka is erősen növeli.

Ránctalanítva

A ráncok kialakulásáért elsősorban korunkat okoljuk, illetve azt, hogy bőrünk túlzottan száraz, és nem elég hidratált. És bár az igaz, hogy a bőr szárazsága és vízhiánya nem használ a ráncoknak, sőt mélyíti azokat és öregíti a bőrt, azért a ráncok kialakulásának nem ez az elsődleges oka. A fő bűnös ugyanis a napozás és a mimika. Ennek oka pedig az, hogy a ráncok megjelenését az UV-A sugarak erőteljesen segítik. Hatásukra a bőr a korához képest sokkal jobban öregszik. Ezt nagyon jól megfigyelhetjük akár úgy is, ha összehasonlítjuk a napon dolgozó idős nénik arcát és hasát: míg az előbbi hihetetlenül ráncos és pigmentfoltos, addig a hasuk, amit gyakorlatilag soha nem ér nap, egészen sima. Nem így azoké az akár fiatalabb éveikben járó hölgyeké, akik imádnak napozni és szoláriumba járni.

Edzeni csak akkor szabad, ha valaki teljesen egészséges; aki beteg, lázas vagy hőemelkedése van, annak kerülnie kell a sportpályát és az edzőtermet. Azonban önmagában a köhögés és az enyhe torokfájás még nem indokolja az edzés elhagyását, a helyzet csak akkor változik, ha a tünetekhez hőemelkedés is társul.

„A távolmaradást már egy enyhe hőemelkedés is indokolja, amíg az tart, addig mindenképp tanácsos pihenni. A sportolás mellőzése ilyenkor azért fontos, mert ilyen esetekben szívizomgyulladást is okozhat a túlzásba vitt mozgás” – emeli ki dr. Jákó Péter sportorvos. Még az élsportolók hirtelen haláleseteinek hátterében is gyakran húzódik meg egy-egy tünetmentesen lezajlott vírusos szívizomgyulladás. Persze az amatőr sportolókat ilyen veszély nem fenyegeti, a kockázat inkább a komoly megterhelést vállaló profiknál növekszik.

Ettől függetlenül, ha mozgás közben bárkinek rossz lesz a közérzete vagy mellkasi, szorító vagy szokatlan fájdalmai lesznek, szapora, nem ritmusos szívmozgása lesz, ájulásszerű rosszullét kerülgeti, akkor tanácsos sportorvossal és kardiológussal konzultálnia, további vizsgálatokat végeztetnie.

Személyre szabva

A fáradtság is indokolja az edzéstől való távolmaradást? Önmagában a kialvatlanság nem zárja ki a sportolást, de ha valaki úgy érzi, hogy a testmozgás nem esik jól, akkor nem szabad azt erőltetnie. „A szervezet nagyon bölcs, mindig jelzi, mire van szüksége. Ha tehát valaki elkezd mozogni, és azt fáradtan is élvezi, nem lesz rossz a közérzete, akkor folytathatja a sportolást. Ha viszont a mozgástól még rosszabbul lesz, akkor abba kell hagynia” – tanácsolja Jákó doktor.

Egyértelmű, hogy komolyabb műtétek után nem szabad sportolni addig, amíg az orvos ezt nem engedélyezi, a kisebb beavatkozásoknál viszont mérlegelhetjük. Dilemmát leggyakrabban a fogászati kezelések okoznak: egy tömés után nyugodtan lehet sportolni, viszont foghúzás után tanácsácsos 24 órát pihenni, mert ilyenkor a fog helye bevérezhet.

Az, hogy menstruáció alatt jót tesz-e a mozgás, mindig egyénfüggő, erre nézve általános tanácsot nem lehet adni. „Vannak például olyan élsportolók, akik menstruációs időszakban javítottak világrekordot, de olyanok is, akik előtte vagy közvetlen utána. A különbség tehát hatalmas, önmagában a menstruáció nem ellenjavallat” – hangsúlyozza a sportorvos. Ugyanígy nem jelent ellenjavallatot az izomláz, sőt ilyen helyzetben még hasznos is.

És az alapbetegségek?

Az életveszélyt nem jelentő betegségek közül a mozgásszervi panaszokra is érdemes figyelni. Ilyen lehet például egy olyan kezdődő térdpanasz, ami egy-egy konkrét mozgáskor térdfájdalom formájában jelentkezik. Ez ugyanis már komolyabb eltérést is jelezhet: ha például valaki azt érzi, hogy lépcsőn járáskor a térd belső oldalán éles, hasító fájdalom jelentkezik, akkor gyanakodhat arra, hogy térdén részleges porcleválást történt. Ilyen panasszal nem tanácsos sportolni, ha pedig a fájdalom néhány nap alatt nem enyhül, akkor mindenképpen orvoshoz kell vele fordulni.

Szintén fontos az, hogy esetleges alapbetegségével minden sportkedvelő tisztában legyen, az karban legyen tartva. Erre azért van szükség, mert egyes betegségekre a mozgás, a fizikai aktivitás is hatással lehet. „Nézzük például a cukorbetegeket. A nem inzulinnal kezelt diabéteszes pácienseknek mindenképpen ajánlott a mozgás, de az inzulinnal kezelteknek mindig nagyon oda kell figyelniük arra, hogy az inzulinadag, a mozgás és a szénhidrátbevitel jól legyen összehangolva. Esetükben ugyanis jellemzően nem az a gond, hogy mozgáskor fölmegy a vércukor, hanem az, hogy leesik. Ez pedig akár eszméletvesztéssel járó rosszullétet is okozhat” – hangsúlyozza Jákó doktor, és hozzáteszi, hogy a cukorbetegek csak olyan esetben menjenek sportolni, amikor vércukorszintjük biztosan stabil. De ugyanilyen krónikus betegségnek számít a magas vérnyomás, amellyel az érintettek nyugodtan sportolhatnak, de csak akkor, ha betegségüket korszerű gyógyszerekkel jól karbantartják, a gyógyszeradagolást már beállították.

Ünnepeken szokott kuglófot sütni, de mivel hadilábon állt a kelt tésztákkal, ezt a mutatós, ám egyszerűen elkészíthető, keverttészta receptet sokszor elővette. Egy boszorkányos ügyességű asszonytól kapta, a gyűrött papíron az első mondat így szólt: A kuglóf neve Napfelkuchen, származását tekintve osztrák…

Gyorsan, de halkan mozgott, nem akarta, hogy kihallatsszanak a zajok a konyhából. Még nem volt hat óra. Ott volt előtte a papír, rég sütött, most többször belenézett. Elmélyülten mért, kevert, adagolt, gyorsan ott volt a massza, belekavarta a diót, a csokoládédarabokat, a rumba áztatott mazsolát, aszalt barackot. Készen volt… A férfi akkor jött ki a konyhába, amikor bal kezében a tállal, jobbjában a kanállal a kikent kuglófsütőbe húzta a tésztát. A rum és a vanília édes illata ott úszott a melegedő sütő fölött. Nagy adagot kevert, nehéz volt a tálból kiönteni. Arra számított, a férfi odanyúl a karja alá, segít. De nem…

Míg a nyers tészta kitöltötte a formát, s ő régről megszokott mozdulatokkal kotorta, kaparta a tál alját, hogy semmi veszendőbe ne menjen, az éjszakára gondolt.

Arra a pillanatra, amikor akarata ellenére, mégis odabújt oldalán az ismerős helyre, megtalálta a váll várakozó gödrét, a mellkashoz simította az arcát, lefogta a kereső kezet. Csitította volna a suttogást, betakarta volna a száját, kérte volna, hogy hallgasson, maga sem értette, mindezt miért.

Vágyakkal kevert érzések kavarogtak benne, most azonnal tetten érhető és soha máskor tetten nem érhető gondolatok. Adni és feloldódni, ölelni és szabadulni, jelen lenni és messzire futni, kérni és szótlanul várni, megnyílni, mint a ligetszépe melegsárga szirma és becsukódva maradni, ahogy a hajnalka virága őrzi összetekeredve a titkát. Miféle újra és újra teremtődő titkok kelnek benne, gondolta. Honnan jönnek, és hogyan férnek meg az egymásnak ellentmondó érzések. Amelyek – milyen öntudatlan történés ez az emberben – testi erejét is életre hívják. Hisz feszül a combja, keményen szorít a karja, simogató ujjai már lágyak, de válla, nyaka fáj, ellenáll, nem engedi készenlétben várakozó izmait elernyedni. Nem ért semmit. Nem vette észre azt sem, mikor felejtette el ellenőrizni magát, mikor süllyedt öntudata mélyére minden kérdés és kétely, ellentét és összefonódás. A takaró alatt lágy meleg volt, puha biztonság, selymes tapintású, hűvösen izzó forróság.

A sütő már melegedett. Kezében üres volt a tál, a formában elhelyezkedett, belenyomult a mintázatba az illatos tészta. Nem tudta megállni, belemerítette az ujját az édes lágyságba és bekapta. Gyerekkorának titkon várt élvezete volt a nyalakodás, ha segített süteményt kavarni, ami a tál alján maradt az az övé volt. A férfi még álmosan, mezítláb állt a konyhakövön, csodálkozó szemekkel nézte az asztalt, rajta a sütésre váró tálat.

– Kuglóf, szerdán?

Bólintott és kinyitotta a sütőt. Megcsapta a forróság, betolta a rácsra a teli kuglóf formát, phü-phü-phü, megköpködte. Mosolygott magában, elképzelte, ahogy majd kifordítja a tálból ha kész, ott illatozik előttük, megterít, kiviszi a teraszra, akkor már átdereng a kora reggeli nap a diófa lombján. Ott kint önti majd rá a forró csokoládét, tetejére szórja a maradék diót…

Becsukta a sütő ajtaját és ahogy felegyenesedett, minden porcikájában érezte, most, most át fogja ölelni a férfi. Milyen jó lesz nekidőlni az álomtól még meleg testnek gondolta hálásan, belesimulni az ölelésbe, elnyugodni kicsit, szótlanul üzenni, hogy neki akart örömöt szerezni, hogy ő és a kuglóf most egyek, övéi már, hogy nincs más, nem tudott mást, mint odaadni az időt, ezt a szerda hajnalt, a vaníliás illatot, az édes falatokat, nyomukban az emléket, hogy majd az ízekkel együtt visszajöjjenek az éjszaka szolgáló és uraló vágyai. Ahogy mindig visszajönnek, pedig néha fél, hogy egyszer csak elmaradnak örökre.

Állt kicsit, várt, úgy maradt háttal a csukott sütő előtt. A férfi nyújtózott, aztán feltette a teavizet. Kenyeret vágott, de nem tette még be a kenyérpirítóba. A sütő ajtajához hajolt, aztán fölnézett, kacsintott.

– Ez finom lesz…!

Kiment a fürdőszobába. Hallotta, ahogy megengedi a vizet.

Hosszú perceknek kellett eltelnie, míg ott a sütő előtt megmozdult. A csalódás végighullámzott a testén, vissza kellett nyelni a könnyeit, érezte, elsírja magát, ha azonnal nem csinál valamit. Most mindjárt.

Az asztal tele volt morzsával. Lesöpörte. Partvist fogott, összehúzta a konyhakövön. Félrehúzta a szemetet és megállt. Állt hallgatagon. Végigment a sötét előszobán. Még mindig nem tudta, mit csináljon. Tovább akart menni, szellőztetni a hálóba. Aztán mégis benyitott a fürdőszobába. A víz már nem zubogott. A férfi a tükör előtt állt, borotválkozott. Már beszappanozta az arcát. Mögé került és átölelte. Lábujjhegyre állt, kikukucskált a válla fölött, a tükörben ott látta mindkettőjüket. A férfi hátranyúlt, két tenyerével magához húzta, cinkosan, pajzán mozdulattal átfogta a fenekét. Nevetett. Nevetett ő is.

Ölelték egymást, az asszony kacagott, így érte utol kacagva, a zokogás. 

Wahlbergnek négy gyermeke van, a feleségével boldog házasságban élnek. „Én vagyok a világ legszerencsésebb férfija, hogy egy ilyen csodálatos nő egyáltalán szóba állt velem.” Felesége, Rhea Durham modellként dolgozott mielőtt megismerkedtek volna. Kapcsolatuk valóban kiegyensúlyozott, elkerülik őket a botrányok. „Katolikus hitem az életem legfontosabb aspektusa. – vallja – Minden napom azzal kezdődik, hogy térdre borulok és hálát adok Istennek. Amikor pedig kilépek otthonról, az első dolgom, hogy bemegyek a templomba. Erre a tíz percre nagy szükségem van, semmiért nem hagynám ki. Ha úgy tudom kezdeni a reggelt, hogy elmondom az imáimat és összerendezem a gondolataimat, akkor az egész napom jó lesz, mert tudom, hogy a helyes úton járok.”

Wahlberg a Beverly Hills-i Jópásztor plébániához tartozik, rendszeresen részt vesz az egyházközségi rendezvényeken, és ő a motorja a közösség hajléktalanokat támogató programjának, amelyben nem csak anyagilag, de a munkájával is részt vesz.

„Fontos, hogy akiknek nincs otthonuk, érezzék, van, aki törődik velük, és azon dolgozik, hogy újra talpra állhassanak.” A színész őszintén hiszi, hogy minden, amit elért, nem a saját érdeme, hanem különleges ajándék. „Hihetetlen mennyiségű áldásban és kegyelemben részesültem. Azért is járok mindennap templomba, hogy ezt megköszönjem, és ne feledkezzem meg arról, hogy mi igazán fontos az életben. Ha most hirtelen mindez megszűnne, akkor is végtelenül hálás lennék Istennek mindazért, amiben részem lehetett.”

Bűn és büntetés

Aki Wahlbergnek csak egyetlen filmjét is látta, hát annak nem a templomjáró családapa ugrik be vele kapcsolatban. Többnyire ugyanis mindenre elszánt akcióhősöket alakít, akik hol a jó oldalon állnak, hol nem. A sztár előéletének ismeretében ebben semmi meglepő nincs. Mark Robert Michael Walhberg 1971. június 5-én született Boston város leglepukkantabb munkásnegyedében, Dorchesterben. Ő volt a kilencedik, legkisebb gyerek. Mindkét szülőjének ez volt a második házassága, és bár mindketten katolikusok voltak, vallásukat nem gyakorolták. „Amikor kikerültem az utcára, az egész vallás dolog minden jelentőségét elvesztette számomra.” Ez 14 éves korában történt, amikor végleg kicsapták az iskolából. „Túl vagány voltam a sulihoz, engem inkább az utca vonzott. Sok hülyeséget csináltam, amiért aztán keményen meg kellett fizetnem.” Nos, Wahlberg több mint félszázszor került valamilyen összeütközésbe a törvénnyel. Lopott, rabolt, verekedett, autókat kötött el – egyik szomszédjukét például tizenötször. Árult mindent, amit megvettek, fegyvert és kábítószert, amire aztán maga is rászokott. „Amint belekezdtem a bűnöző életmódba, a fejemben azonnal megszólalt egy hang, hogy rossz úton járok, és börtönben fogok kikötni. Három bátyám addigra már börtönviselt volt, az egyik nővéremet pedig annyiszor varrták be, hogy számon sem tudtam tartani.”
Amikor Wahlberg 16 éves lett, kábítószer hatása alatt megpróbált kirabolni egy patikát, megtámadott egy biztonsági őrt, leütött egy embert, egy másikat pedig fél szemére megvakított. Két év szabadságvesztésre ítélték. „Ott voltam hát, ahová mindig is tartottam, és azok között az emberek között, amilyen mindig is lenni akartam, de nem örültem neki.

Nincs borzasztóbb érzés, mint amikor ilyen fiatalon becsapják mögötted a börtönajtót. Sokszor éreztem magam annyira sarokba szorítva, ahonnan már nincs kiút.

Amikor az ember bajba kerül, hirtelen megtanul újra imádkozni: ’Édes Istenem, add, hogy élve kikerüljek innen, soha többé nem fogok semmi rosszat elkövetni!’” És az ima meghallgatásra talált, a két évből mindössze két hónapot kellett letölteni, feltételesen szabadlábra helyezték. „A visszaesési arány óriási, a legtöbb ember számára az első börtönbüntetés egy új élet kezdete, de nem a jó értelemben véve. Én viszont elhatároztam, hogy soha többé nem kerülök ide vissza.”

Alsógatyás rapper

És a fiú első útja a börtönből a plébánosához, Flavin atyához vezetett. A pap pedig a védőszárnyai alá vette a fiatal bűnözőt, pedig a dolog egyáltalán nem volt veszélytelen. Wahlberg az ő segítségével szakított a bandájával „néhány nagyon kemény verekedés” árán. De mihez kezdjen most magával? Még mielőtt börtönbe vonult volna, egyik bátyjával, Donnie-val és három másik sráccal alakítottak egy fiú zenekart New Kids On the Block néven, de Mark még viszonylag korán kiszállt, nem tetszett ugyanis neki a csapat „jófiús” imidzse. Mire kijött a börtönből, az Új Kölykökből világsztárok lettek, és Donnie a kapcsolatai révén beajánlotta öccsét egy lemeztársasághoz, hogy nézzék meg, hátha… A társaságnál pedig láttak fantáziát a fahangú, de remek mozgású és megnyerő külsejű fiúban. Válogattak mellé még néhány táncost, és 1989-ben megszületett a Marky Mark and the Funky Bunch rap zenekar. Első albumuk, a Music for the People óriási siker lett. Marky Mark a tinilányok bálványa lett és nem volt ritka, hogy a koncertjét egy szál alsónadrágban fejezte be. Nem kerülte ez el az alsónadrág-gyáros Calvin Klein figyelmét sem – a boxeralsóban feszítő Wahlberg poszterei hamarosan ellepték Amerikát.

Kutyából szalonna

Kutyából nem lesz szalonna, vagy legalábbis nem azonnal. Ez a Marky Mark még messze nem az a négygyerekes családapa, aki ajándékot csomagol az otthontalanoknak karácsonyeste, de már nem is börtöntöltelék. A balhék azonban még nem kerülik el. A verekedéseitől hangos a bulvársajtó, egyszer még Madonna sleppjével is bajszot akaszt, pedig szegről-végről rokona is az énekesnőnek.

A csapat második albuma csúfosan megbukott, és Wahlberg elhatározta, hogy megpróbálkozik a filmmel, bár sosem akart filmszínész lenni. A filmvásznon először az 1994-ben készült Reneszánsz emberben mutatkozott be, és annyira meggyőző alakítást nyújtott, hogy az még a fanyalgókat is elhallgattatta. Az igazi nagy áttörést pedig a Boogie Nights (1997) hozta meg neki, amiben a pornófilmsztár Dirk Digglert játszotta. Hát, igen.

„Ma már nem vállalnám el azt a filmet, ahogy néhány másikat sem, amit forgattam. Gyerekeim vannak, akik az én példámat figyelik. Azt hiszem, így is sok minden miatt kell majd magyarázkodnom a gyerekeim előtt.”

Tiszta lelkiismerettel

A sztár egy ideje kikéri lelki vezetője, Flavin atya véleményét, hogy milyen szerepeket vállaljon el. Azért mondta például vissza a Brokeback Moutain – Túl a barátságon főszerepét, mert erkölcsileg vállalhatatlannak találta. A The Fighter – A harcos főszerepét viszont elvállalta és fantasztikusat alakított benne. Egy ideje producerkedik is. „Jó érzékem van az üzlethez, tudom, hol lehet megfogni a pénzt. A Csempészek is egy olyan 60 millió dolláros film volt, amit 25 millióból forgattunk le.” Kaszkadőrre például nem sokat költöttek, aki tudta, maga csinálta az összes jelenetét. A filmjei szinte kivétel nélkül jól teljesítettek, a siker azonban nem vette el a józan eszét. „Ha szakmailag mint színész vagy producer nagyszerűt alkotok, de közben mint apa megbukom, akkor megbuktam. A mennyországba nem a szakmai teljesítményem miatt juthatok el, hanem ha jó férj, jó apa, jó ember voltam. Amióta hagyom, hogy a hit minél jobban átjárja az életemet, csodálatos dolgok történnek velem. Sok rossz dolgot tettem, amit nagyon bánok, de nem a neveltetésemet kárhoztattam érte. Már kora gyerekkoromban megtanították a különbséget jó és rossz között. Teljes felelősséget vállalok mindenért, amit elkövettem, és amit tudok, szeretnék jóvátenni. Keresem például azt az embert, akit a fél szemére megvakítottam, de még nem találtam meg. Nagyon fontos, hogy bocsánatot tudjak kérni.” 

Júliustól bérkiegészítést kapnak a szociális szférában dolgozó szakemberek a jelenlegi bérpótlékon felül – jelentette be az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán elmondta, a kormány szerdai döntése értelmében 65 ezer szakmai dolgozó bérkiegészítésére az idei költségvetésben 7,6 milliárd forintot biztosítanak. Hozzátette, hogy tavaly több gyermek született – mintegy 91 500 –, mint az elmúlt öt évben bármikor, és egyre többen kötnek házasságot.

Az eseményen két elismerést is kiosztottak. Pro Familiis-díjat vehetett át Acsainé Végvári Katalin, a Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke, Bartos Erika gyermekkönyvíró, a Citera Alkotó Kft. ügyvezetője, Bíró László katolikus tábori püspök, Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézményvezetője, szakmai igazgatója, Dévény Anna, a Dévény Anna Alapítvány elnöke, Halász Judit, a Vígszínház színművésze, Lakatosné Szám Katalin, a Képmás magazin főszerkesztője, Mohay Tamás, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének igazgatója és Mohayné Keresztes Ilona, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezető szerkesztője (megosztva), Pálhegyi Ferenc pszichológus, nyugalmazott főiskolai tanár, Pászthy Beáta Klára, a Semmelweis Egyetem I. számú gyermekgyógyászati klinikájának gyermek- és ifjúságpszichiátere, Rónaszékiné Keresztes Monika Mária volt országgyűlési képviselő, a Népesedési Kerekasztal tagja, Schultheisz Judit, a Gézengúz Alapítvány a Születési Károsultakért orvos igazgatója, Spéder Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója, Szabó Endre belgyógyász, Baginé Gavaldik Lívia, a Jászsági Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat pszichológiai tanácsadója, Erősné Balogh Szilvia, Nagyecsed önkormányzatának projektvezetője és Oláh Zsolt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programkoordinátora.

Pro Caritate-díjat kapott Göncziné Sárvári Gabriella, a Kőbányai Egyesített Bölcsődék vezetője és Nagy Károly, az Országgyűlés Hivatalának német-orosz szakos idegenvezetője.

A humor megléte többek között hatékonyabb megküzdési-képességgel, magasabb optimizmus szinttel, jobb immunmutatókkal, illetve kardiovaszkuláris egészséggel, valamint több és tartalmasabb társas kapcsolattal jár együtt. Sőt, a humoros életszemlélet az intellektuális teljesítménnyel is összefüggésbe hozható, ugyanis megkönnyíti az új információk elsajátítását, illetve hatékonyabb problémamegoldással jár együtt.

Mindezeket egybevetve nem meglepő, hogy előnyben részesítjük a jókedvű, vidám emberek társaságát, hiszen nyitott, intelligens, kreatív személyiségként tartjuk őket számon, akik képesek konstruktívan szembenézni az élet nehézségeivel. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nevetés „fertőző”, a vidám emberek érzelmi állapota hasonló hangulatot vált ki belőlünk is.

A humorérzék a párkapcsolati minőséggel és elégedettséggel is szoros kapcsolatban áll. A témával foglakozó szakemberek, illetve a házastársi kapcsolatban élők egyaránt a sikeres, jól működő házasság egyik lényeges alkotóelemként tartják számon a jó humorérzéket. A közös nevetés megkönnyíti a konfliktuskezelést és az érzelmileg megterhelő helyzetekkel való megküzdést, emellett össze is kovácsolja a párt, így a feladatokkal és a nehézségekkel való szembenézés, továbbá a közös célok megvalósítása is könnyebbé válik.

Nem mindegy, min nevetünk

Ugyanakkor bizonyos esetekben a humor túlzott, vagy nem megfelelő alkalmazása nemhogy javít, hanem éppenséggel ront a kialakult helyzeten. Sőt olykor az is előfordul, hogy a kapcsolati konfliktus kiváltó oka a humor nem megfelelő használata. Bizonyos fajta humornak egyáltalán nincs pozitív hatása ránk és kapcsolatainkra nézve. Olykor önbizalomhiányból vagy önértékelési problémáinkból adódóan azt érezzük, hogy mindenáron meg kell őriznünk az önmagunkról kialakított képet, így elkezdjük a másik alapvető személyiségvonásait és természetét kritizálni, és gúnyt, szarkazmust, iróniát vagy éppen becsmérlést alkalmazni humorforrásként. Máskor annyira félünk egy-egy konfliktushelyzettől, hogy elkerülő stratégiaként tekintünk a humorra, amelynek segítségével elrejthetjük valódi énünket, illetve érzelmeinket, így elmenekülhetünk a konfliktushelyzetek, vagy a párbeszéd elől.

Rod Marin és munkatársai négyféle humorstílust különítettek el, aszerint, hogy a humor milyen hatással van alkalmazójának, illetve másoknak az önértékelésére, továbbá, hogy kelt-e bárkiben negatív érzéseket.

1. A kapcsolatépítő humor azt az empatikus, toleráns viccelődést, spontán tréfálkozást takarja, amikor nem gázolunk bele sem a magunk, sem a másik önbecsülésébe. Az ilyen humorstílusú emberek könnyen felismerhetőek, mivel nagyon szeretnek viccelődni, nevettetni, tréfálkozni, és sokat nevetnek együtt a barátaikkal. Mivel a céljuk az összetartozás érzésének erősítése és a feszültség csökkentése, ezért ez a humorstílus az intimitással, a kapcsolati elégedettséggel, a pozitív hangulattal, illetve az alacsony szorongásszinttel jár együtt.

2. Az agresszív humorú embereket nem igazán érdekli, hogy másokat miként érint a viccelődésük. Akikre ez a fajta humor jellemző, szeretik kifigurázni, kritizálni, becsmérelni, illetve a hibáival ugratni a környezetüket. Gyakran mesélnek olyan szexista vagy rasszista vicceket, amelyekkel megbántanak másokat. Nem tudnak alkalmazkodni a különböző szociális helyzetekhez, így gyakran olyan poénokat sütnek el, amikkel nevetségessé tesznek másokat és fájdalmat okoznak nekik. Ez a fajta humor magasabb ellenségesség és harag értékekkel, illetve alacsonyabb mutatókkal jár együtt a kapcsolati elégedettség, a békülékenység, valamint a lelkiismeretesség terén.

3. Akiknek a humorstílusa önostorozó, a kelleténél többször hagyják, hogy mások a kárukra viccelődjenek, továbbá az is előfordul, hogy saját magukon csúfolódnak, illetve megalázzák magukat annak érdekében, hogy a környezetüket nevetésre bírják. Feltételezhetően az érzelmi hiány és az alacsony önértékelés áll ennek a humorstílusnak a hátterében, mivel alkalmazójuk ezen keresztül igyekszik megszerezni a környezete elfogadását, megkedveltetni magát vagy elmenekülni a nehézségek, valamint a negatív érzelmekkel való szembenézés elől. Ez a humorstílus magasabb szorongás és depresszió értékekkel jár együtt, és negatív összefüggésben áll a kapcsolati elégedettséggel, a pszichológiai jólléttel és az önértékeléssel is.

4. Az önerősítő humort alkalmazó emberekre általános humoros életszemlélet jellemző. Ők azok, akik még nehéz helyzetekben is meglelik azokat az apró helyzetkomikumokat, furcsaságokat, amelyeken mulathatnak. Még a stresszes, szomorú, problémákkal teli helyzetekkel is „könnyedén” megküzdenek, mivel minden bajban és nehézségben megtalálják azt, aminek örülni lehet. Ez a fajta humor negatív összefüggésben áll a szorongás, illetve a depresszió mértékével, és pozitív kapcsolatban az önértékeléssel és a pszichológiai jólléttel.

Láthatjuk tehát, hogy mentális egészségünk és kapcsolataink minősége szempontjából is előnyös, ha a pozitív dolgokra fókuszálunk, és még a nehéz helyzetekben is megkeressük azokat az apró mozzanatokat, amelyek segítségével felvidíthatjuk magunkat és a környezetünket, illetve az is, amikor azért viccelődünk, mulattatunk, hogy csökkentsük a feszültséget, főként ha ezt nem ellenséges módon tesszük. Ilyenkor szabad akár saját magunkon is viccelődni, vagy finoman ugratni a másikat, ha ezt úgy tesszük, hogy közben megfelelő önértékelési szintet tartunk fenn, illetve a másikat sem bántjuk meg.

Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra is, hogy a túlzásba vitt humor megakadályozhatja a meghitt, bizalmas légkör kialakulását, hiszen azzal, aki állandóan tréfálkozik, minden nehézséget vagy konfliktust egy szellemes beszólással üt el, igen nehéz megosztani a komoly, a fájdalmas vagy a megterhelő élethelyzeteket, így az őszinte beszélgetések idővel megritkulnak, ami a kapcsolat rovására megy.

„Nagyon erős hitem van”

Nicole Kidman hívő katolikus. Ez talán sokakat meglep, hiszen köztudott róla, hogy évekig a Szcientológia Egyház egyik leghíresebb és legelkötelezettebb tagjának számító Tom Cruise felesége volt, és nehéz elhinni, hogy ez nem hatott a világnézetére. Igazából a filmjeit sem lehet feltétlenül bevenni az internetes keresztény portálok kínálatába. Egy interjúban például maga kérte a barátaitól, ne engedjék, hogy a gyerekei megnézzék őket. Persze csak viccelt, de azért ez csak félig tréfa. A Stanley Kubrick által rendezett Tágra zárt szemek – harmadik közös filmje Tom Cruise-zal – például olyan erotikusra sikeredett, hogy sokak véleménye szerint egyenesen pornográf. De a Virgina Woolf életét bemutató Az órák vagy a Moulin Rouge – amely filmekről őt leginkább ismerni szokás – sem igazán gyermekbarát alkotások.

Van viszont egy film, amelyről azt nyilatkozta, hogy a gyerekeinek is örömmel meg meri mutatni, ez pedig a 2007-es Az arany iránytű – amellyel viszont egészen más a baj. Ez a mozi Philip Pulman Sötét trilógiájának az első kötetéből készült, amely nem kevesek véleménye szerint kifejezetten vallás-, egészen pontosan katolikusellenes. „Ha bármiféle ilyesmi lenne benne, akkor nem csinálnám meg” – mondta erről Kidman még a forgatás előtt. Nos, a film valóban sokkal visszafogottabb lett, mint a regény, amely egyébként a későbbi részekben válik egyre nyíltabban katolikusellenessé. Az arany iránytű 2007-ben került a mozikba, a tervbe vett folytatások viszont elmaradtak, így Nicole-nak nem kellett lelkiismereti konfliktusba keverednie önmagával. Nem sokkal korábbanugyanis ezt nyilatkozta:

„A katolicizmus az életem vezérelve. Nagyon erős hitem van. Igyekszem rendszeresen templomba járni és gyónni is, amikor kell.” Egy ilyen kijelentés, még akkor is, ha a 95 százalékban katolikus Fülöp-szigeteki napilap, a Daily Enquirer hasábjain jelent meg, komoly bátorságra vall egy olyan színésznőtől, aki további hollywoodi karrierre vágyik.

Ausztráliából jöttem

 „Nincs olyan emlékem a gyerekkoromból, ami ne lenne szép. Vannak, akik teljes horrorként tudnak csak visszagondolni a gyerekkorukra. Hát, én ennek pont az ellenkezője vagyok, csak a szépre emlékezem.”

Nicole Kidmanről mindenki tudja, hogy ausztrál, eredetileg mégis Hawaii-n, Honoluluban született 1967-ben, ahol édesapja, Anthony Kidman akkoriban egy ideig dolgozott. Aztán amikor Nicole négy, az időközben megszületett húga, Antonia pedig mindössze kétéves volt, az egész család visszaköltözött Sydney-be, ahol a szülők máig abban a házban élnek, ahol a színésznő felnőtt. „Mind az édesanyám, mind az édesapám szociálisan rendkívül érzékenyek voltak. Édesanyám abban az értelemben feministának volt mondható, hogy a fiúkéval egyenlő lehetőségeket akart nekem és a húgomnak teremteni, ugyanakkor nagyon szigorúan fogott minket. A szabadságunk egyáltalán nem jelentett szabadosságot. Én elég lázadó voltam, szerettem feszegetni a határokat, de mindig, amikor valami disznóságot csináltam, a lelkem mélyén megszólalt egy kis hang, hogy ’Nana, vigyázz, ebből baj lesz!’

A lelkiismeretem mindig nagy segítséget jelentett a világ zavaros ügyei közötti tájékozódásban, ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy ezt az iránytűt a gyerekeim is megkapják. Nagyon fontos, hogy ha netalán valami rosszat csinálnak, akkor arról legalább tudják, hogy rossz és nem jó.”

Mélypont

Nicole az édesanyjának köszönheti, hogy a mindennapi életben megtanult tájékozódni, lelki ügyekben viszont nagyon vallásos édesapja volt a vezetője és tanácsadója. „Édesapám mélyen hívő katolikus, sosem hallottam őt például csúnyán beszélni, ami azért sokat elárul. Nagyon erősen ragaszkodik a valódi értékekhez, hitét nekem és a húgomnak is átadta, de amikor valamelyikünknek tanácsot ad, akkor az sosem a vallásos hívőtől jön, hanem egy hihetetlenül jó embertől, aki mindig szeretetteli, elfogadó, és csak olyasmit tesz másnak, amit magának is szeretne. Úgyhogy igen, teljesen át vagyok itatva katolicizmussal, ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy tisztelem és elfogadom más vallások képviselőit is.”

És noha Kidman mindig is csodálta és tisztelte az édesapját, valójában azonban csak élete legmélyebb pontján – a Tom Cruise-tól történt válását követően – tudta teljes mértékben felfogni és megérteni apjának az iránta érzett szeretetét. „Gyerekkoromban sokkal közelebb állt hozzám az édesanyám; édesapa zárkózottabb ember volt. Mindig elvonult könyvet olvasni, mi a húgommal pedig nyaggattuk, ’Apa, hol vagy? Már megint olvasol?! Jaj, apa!!!’ Ám, amikor keresztülmentem mindazon…, amin keresztülmentem, akkor tanultam meg igazán, hogy ki is az apám.

Mert előbb vagy utóbb minden lány életében eljön az idő, amikor nagyon szüksége lesz az édesapjára. Az apám a legnehezebb időkben is végig kiállt mellettem.

Mindig erős volt, bölcs és méltósággal teli. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen édesapám lehet, mert az ő szeretete segített abban, hogy folytatni tudjam az életemet és megtanuljak újra bízni.”

Csalamádé vallás

Minden apa örülne, ha a lánya így beszélne róla. De ehhez természetesen az is kellett, hogy Anthony Kidman tudja, hogy a lányának mikor van rá szüksége, szeretve és elfogadva őt, még akkor is, amikor tévutakon járt. Ilyen nagy sajtóvisszhangot kapott tévút volt például Nicole-nak a Tom Cruise-zal 1990-ben kötött házassága. De egykori férjével ellentétben Nicole Kidman formálisan sosem fordított hátat az Egyháznak. A Cruise-zal eltöltött évek persze nem múltak el nyomtalanul, ezért mondhatta a színésznő 1999-ben, hogy „olyan csalamádé vallású vagyok, van benne egy kicsi buddhizmus, egy kicsi szcientológia…, de engem katolikusnak neveltek, és az énem nagyrésze most is katolikus”.

Cruise-zal közös gyerekük nem született, örökbe fogadtak viszont kettőt, akiket Kidman „csalamádé hite” ellenére katolikusnak akart fölnevelni, szupersztár férje viszont szcientológusnak. A bulvármédia előszeretettel láttatja ebben kettejük szakításának a fő okát, a valóság azonban az, hogy a bulvárújságíróknak fogalmuk sincs, mi történhetett, a pár annyira óvta a magánéletét. Annyit azért lehetett tudni, hogy volt közöttük egy szabály, amely szerint két hétnél tovább nem lehetnek távol egymástól, ami miatt több forgatást is le kellett mondania mindkét félnek. De bármennyire is igyekeztek egyben tartani a házasságukat, 2001-ben mégis elváltak. És noha a nyilvánosság előtt fogcsikorgatva tartotta magát, későbbi interjúiból azonban kiderült, hogy Kidman ekkor alaposan a padlóra került. Igazából teljesen csak öt év múlva jött helyre, amikor feleségül ment Keith Urbanhez, az új-zélandi születésű country sztárhoz.

Paul Coleman ausztrál jezsuita atya, a Kidman család régi jóbarátja azt mondta, hogy a katolikus házassági szertartás Nicole „spirituális hazatérését” jelentette.

Kép

Nicole Kidman a 2000-es években – Kép: Wikipédia

Volt botox vagy nem?

Kidman és Urban, valamint két gyerekük jelenleg a Tennessee állambeli Nashville-ben, a country zene fővárosában élnek. Ugyanakkor a színésznő igyekezett fenntartani a jelenlétét Hollywoodban is, bár 2008 és 2010 között jó, ha évente egy filmet forgatott. Ez azonban éppen elég volt ahhoz, hogy sztárstátusza megmaradjon. A bulvárlapok persze folyamatosan kíváncsiskodtak, hogy miként tudja megőrizni arca és alakja fiatalosságát, mire Nicole Kidman még 2009-ben is a következőt válaszolta: „Egy színész számára az arcjáték, a mimika rendkívül fontos. Ezért nem fogom sohasem botoxoztatni magam. Eleve ellene vagyok az ilyesminek, és amikor a tévében láttam azt a sok szánalmas botox-merev arcot, hát az végleg elvette a kedvemet tőle. Sok vizet iszom, rengeteg gyümölcsöt eszem és jógázok, így tudom természetes módon megőrizni a fiatalosságomat. Használok még kizárólag természetes alapanyagokat tartalmazó krémeket, amelyek kevésbé láthatóvá teszik a ráncokat. Szerintem mindenkinek ezt kellene csinálnia, és nem a plasztikai sebészhez rohangálnia.” Szóval Kidman éveken át vehemensen tagadta, hogy ő plasztikai sebészhez rohangálna, mígnem elkövetkezett 2011, és a német TV Movie című magazinnak mégis beismerte, hogy használt botoxot. „Kipróbáltam, de nem tetszett, ahogy az arcom utána kinézett, ezért abbahagytam. Most már egyáltalán nem csinálom, és visszakaptam végre a saját homlokomat, amit újra tudok mozgatni.”

Korábban tehát nem mindig mondott igazat. Nem volt ez titok a bulvármédia előtt, ahol vannak kifejezetten a sztárok plasztikai beavatkozásaira szakosodott sajtómunkások. Rengeteg ’előtte és utána’ típusú képriporttal és szakértők bevonásával bizonyították, hogy Kidman nemcsak botoxot használt, de megcsináltatta az orrát, mellplasztikáztatott, felvarratta az arcát és az ajkait is feltöltette, amiket – ugyebár a botox kivételével – a színésznő máig hevesen tagad.

De fogadjuk el, hogy Hollywoodban másképp telik az idő, a bulvármédiát félrevezetni pedig nem hazugság, hanem önvédelem.

Anya helyett béranya?

Van ugyanakkor egy másik kérdés, amely komolyabb morális aggályokat vet fel. Kidman állítólag – és itt sajnos megint a bulvárlapok beszámolóira vagyunk kénytelen hagyatkozni – háromszor vetélt el spontán Tom Cruise-zal kötött házassága során, és, mint már írtuk, egy kisfiút és egy kislányt fogadtak örökbe. 2008-ban, immáron Keith Urban feleségeként, teljesen természetes módon adott életet Sunday Rose nevű kislányának. 2010-ben pedig megszületett Faith Margaret, aki biológiailag Kidman és Urban gyermeke, világra mégsem a színésznő hozta, hanem egy béranya. Ennek a manapság terjedőben lévő módszernek az a lényege, hogy a biológiai anyából kivett petesejtet laboratóriumi körülmények között, in vitro termékenyítik meg az apa hímivarsejtjével, majd az így nyert emberi csírát egy béranyába ültetik be. Hogy egészségügyi megfontolások vagy szépségének megóvása miatt választotta Kidman ezt a módszert, nem lehet tudni, és egy Képmás lapszámot meg lehetne tölteni a vitával tette erkölcsi megítéléséről. Ez is mutatja, hogy a színésznő lélekben ugyan már hazatért az Egyházba, de ez nem jelenti mindig az egyenes utak megtalálását.

„Az, hogy szeretek-e étkezés közben beszélgetni, attól függ, hogy kivel vagyok. Ünnepnapokon a szeretteinkkel, családunkkal, barátainkkal vagy ismerőseinkkel ülünk egy asztalhoz, ilyenkor az alkalom mindig meghittebb, és azzal együtt a beszélgetés is az. Szabály csak egy van: a családi étkezéseket közös imával kezdjük. Utána eszünk, és a legkülönfélébb témákról társalgunk, mindig arról, ami a családot a legjobban érdekli.

Megint más a hangulata annak, amikor az ember vendégségben ebédel. Ennek kultúrája hasonló, mint az előbbi esetben, de persze ilyenkor igyekszem még figyelmesebben viselkedni. Ha pedig az ember csak úgy beül enni valahova, és idegenekkel találkozik, akkor nem nagyon beszélget. Én mindig viszek magammal valamilyen olvasnivalót, és olvasgatok, amíg ki nem hozzák az ételt. Amikor baráttal vagy kollégával ülünk be ebédelni, akkor közös fontos témákról, munkákról beszélünk, vagy éppen az ételről, ha az jól sikerült. Csöndben enni nem nagyon szoktam, legfeljebb akkor, amikor olyan diszkrét vendégségben vagyok, ahol ez a módi.”

Modern korunk áldásosnak tartott vívmányainak felfedezése előtt az emberek ki voltak szolgáltatva az időjárásnak, illetve annak, milyen volt a termés. Az éhezések miatt az európai lakosság egészségi állapota általánosan leromlott, ennek is köszönhető, hogy a XIV. század közepén olyan rohamosan terjedt el a pestis.

A XX. és XXI. század élelmiszerbotrányainak árnyékában mégis hajlamosak vagyunk idilli képet festeni elődeink eledeléről, abból a korszakból, amikor a gyümölcs még nem látott vegyszereket és a húst nem kezelték hormonokkal.

A XVIII. században az új technológiáknak köszönhetően már el tudták látni élelmiszerrel a megnövekedett számú lakosságot is, és így sikerült megelőzni egy, a korábbihoz hasonló katasztrófát. Massimo Montanari középkorkutató szerint azonban ez nem volt egyértelműen tökéletes megoldás: igaz, hogy az emberek nem haltak éhen, de nagyon egyhangúvá vált az étkezésük. A nemzetközileg elismert olasz történész azt állítja, hogy az európai lakosság túlnyomó része a XVIII-XIX. században silányabb ételeket evett, mint a korábbi generációk. „A táplálkozás minden, csak nem természetes dolog” – írja Montanari a XVIII. századi változások utáni korszakról.

Milyen változások történtek? Az iparosodás a gyárak környékére vonzotta a munkaerőt, s az egyre népesebbé vált, sűrűn lakott városokban újra felütötték a fejüket a járványok. Ezért itt higiéniai okokból megtiltották az állattartást. Miután nagyobb területen kezdtek gabonát termelni, csökkent a legelők száma, nem tudtak annyi állatot etetni. Így drágult a hús, a kenyérfogyasztás viszont megsokszorozódott, mindez pedig egyoldalú táplálkozáshoz vezetett.

Húspótló megoldások

Az európai lakosság száma a XIV. század közepétől a XVIII. század végéig 90 millióról 195 millióra nőtt. Bár még mindig általános és konstans volt az élelmiszerhiány, nem tört ki a korábbiakhoz hasonló méretű éhínség. Az ember megtanult együtt élni a hiánnyal: a kereskedelemnek köszönhetően ki tudták egyenlíteni a rossz termés okozta hiányosságokat.

Ennek érdekében változnia kellett a megtermelt növények körének: robosztus, mindent kibíró növényeket akartak termeszteni. Ekkoriban terjedt el a nem sokkal korábban Európába került rizs, kukorica és burgonya. A számítások szerint Pannónia területén a XVIII. században az aratás és vetés aránya a búzánál 6:1, míg a kukoricánál 80:1 volt. Az éhezés fenyegetése mellett nem a minőség volt a fontos, hanem a mennyiség. A burgonya Közép-, Nyugat- és Észak-Európában hamarabb terjedt el, mint délen. Nagy Frigyes porosz király kedvezményeket biztosított a termelőknek a siker érdekében. Olaszországban egy éhínség kellett ahhoz, hogy a lakosság hajlandó legyen elfogadni az új zöldséget.

A száraztészta már régebb óta ismert volt, és becsülték, mert hosszú távon eltarthatóvá tette az élelmiszert, amelyet így el lehetett spájzolni rosszabb időkre. Alapélelmiszerré azonban csak a XVII. század után vált, amikor a technológiai fejlesztések következtében elterjedt a gépi termelés. Így a tészta olcsóbb és mindenki számára elérhető lett.

Kényszerből ideológia

Az 1800-as évek közepére kontinensünk lakóinak száma tovább nőtt, immár 288 millió lakost számlált. Ez a továbbra is magas születésszám mellett a hosszabb élettartamnak volt köszönhető. Miután felfedezték a higiéniai intézkedések létfontosságát és az orvoslás tudománya is fejlődésnek indult, egyre több, korábban végzetes betegséget tudtak megelőzni vagy gyógyítani. Ebben az időben már elegendő étel állt rendelkezésre, de a népesség túlnyomó részénél nagyon egyoldalúvá vált a táplálkozás. A modern gépek elterjedése miatt csökkentek a gyárakban dolgozók munkabérei, ezért táplálékuk 90%-át gabona és burgonyás ételek adták, legfontosabb élelmiszerük a kenyér volt.

A politikának is kapóra jött a felvilágosult gondolkodók vonzalma az erőszakmentes vegetáriánus életmódhoz. Az emberek teljesen elfelejtkeztek arról, hogy valaha kényszerből mondtak le a húsevésről.

Nem csak az iparosodás hajnalán igyekeztek meggyőzni a népet arról, hogy a hús nem is tesz jót az egészségnek. Ceausescu Romániájában a találékony elvtársak szóját tettek hús helyett szinte mindenbe, amibe csak lehetett. A szójaszalámi szó hallatán máig keserű a szájíze mindenkinek, akinek vannak emlékei a diktatúra korából, amikor a hentesboltokban hús csak a falon lévő képen volt, egyébként az üvegpolcokon egy-egy papírszalvétán szépen elhelyezve, halkonzervek képviselték az állati eredetű ételt.

Később újra több húst kezdtek enni az emberek, mégpedig a kapitalizmusnak köszönhetően. Ekkoriban ugyanis a fajtakeresztezéseknek is köszönhetően fellendült a szarvasmarha-tenyésztés, az új konzerválási technikák és a vasúti szállítás miatt pedig létrejöhetett a nagyipari húsfeldolgozás is. A gyártulajdonosoknak persze vevőkre is szükségük volt, így aztán már ösztönözték az alsóbb néprétegeket húsfogyasztását.

A hiedelem a hús egészségtelenségéről azonban megmaradt az emberek fejében, és persze az ára sem lett soha olyan alacsony, mint a tésztáé. Így aztán a munkásosztály étkezésében még sokáig a tészta vitte a főszerepet, Magyarországon is számtalan változatát ismerjük a krumplistól a káposztáson át a grízes-lekváros variációig.

De az olasz pizza is a szegények eledeleként kezdte világhódító útját, hiszen nem kell hozzá más, mint liszt, egy maréknyi zöldség és sajt.

Ma is kevesebb pénzt kell fizetnünk, ha tésztát rendelünk az étteremben, mint ha frissensültet, és valószínűleg nem tévedünk, ha azt jósoljuk, hogy soha nem fogunk olcsóbban kijönni, ha magunk készítünk otthon vacsorát mangalicahúsból a mirelit pizza felmelegítése helyett. Mégsem biztos, hogy a hús drága. Csak meg kell adnunk érte annyit, amennyit ér.

A cikk a Képmás magazin 2013. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Erős Antónia a rendezvény házigazdája maga is cukorbeteg és azért hozta létre az alapítványt 2005-ben, hogy minél több ember ismerhesse meg a cukorbetegség kialakulásának veszélyét, a diabetes tüneteit, kezelését, a betegség ugyanis ismeretek hiányában félelmet is kelthet: nem egy olyan óvóda létezik, ahova nem vettek fel cukorbeteg gyermeket, mert nem tudták, hogyan bánjanak vele és így nem merték vállalni a felelősséget. A 2013 óta az alapítvány által működtetett – BELEVALÓK program új fejezeteként az Egy Csepp Figyelem Alapítvány stratégiai együttműködésre lépett az alapítványt már eddig is támogató Magyar Diabetes Társasággal, illetve a 77 Elektronika Kft.-vel, amely az egyetlen magyar vércukormérő gyártó cég. A program tehát „újult erővel” folytatódhat, és még több pedagógust készíthet fel a cukorbeteg gyermekek körüli mindennapi teendőkre. Eddig 1200 óvodapedagógus vett részt az ingyenes félnapos képzésen, mostantól a program kiterjed az iskolai alsó tagozaton tanítókra pedagógusokra is.

 A PROBLÉMÁK VÁLÁSHOZ IS VEZETHETNEK

„Ismeretek hiányában folyamatosan a szülőknek kell odafigyelni és bemenni az intézményekbe a gyerekhez, naponta akár többször is, hogy beadják az inzulint, vagy ellenőrizzék a táplálkozásukat. - mondta a Képmásnak adott interjújában Erős Antónia. Ennek további hatásai is lehetnek a családi életre, veszélybe kerülhet a munkahely a kimaradások miatt, sőt a tapasztalatok szerint váláshoz is vezethet az ismeretlen, sok odafigyelést és gondoskodást igénylő szituáció a családban. Az apák általában lelkileg nehezebben dolgozzák fel, ha gyermekükről kiderül a súlyos diabétesz, és emiatt gyökeresen változtatni kell a család addigi berendezkedésén, új szokásokat, életmódváltást kell bevezetni.” A gyermekkori cukorbetegség mindenképpen trauma – hangsúlyozta Erős Antónia, és először a szülőnek kell feldolgoznia ezt ahhoz, hogy a gyerek ne rémüljön meg, és aztán támogatva őt, játékosan bevezetni a szükséges változásokat.

„Én 20 éve vagyok cukorbeteg és mára természetessé vált számomra, hogy ha ránézek valamilyen ételre, vagy italra, meg tudom mondani melyikben mennyi cukor van – ma már csak szőlőcukrot tartok magamnál meg egy kis üdítőt a biztonság kedvéért, mert tudom mikor, hol, mennyit vagyok, mennyit dolgozom. De az elején, amikor még utazó riporterként jártam az országot egy mikrobusszal, persze, hogy vittem a táskámban az előre – szénhidráttartalom alapján kiszámolt – porciózott ennivalómat. Most már rutinom van.” – teszi hozzá Antónia.

BÁRKI PÁLYÁZHAT IDÉN A MAGYARORSZÁG CUKORMENTES TORTÁJA VERSENYRE

Antóniát, arról is kérdezem, hogy menyi ideje van a konyhában, és hogy állnak össze a mindennapjai. „Nem sokat főzök, mert eléggé be vagyok táblázva: hetente egy teljes napot az alapítványban dolgozom és többi napokon is foglalkozom vele a munkám mellett. Kicsi a csapatunk, csak egy állandó munkatársa van a szervezetnek, a többiek társadalmi munkában segítenek. De azért van egy kedvenc receptem, amit szívesen megosztok mindenkivel, mert nagyon finom és gyorsan elkészíthető.

Márványsajtos fokhagymakrémleves: két gerezd tört fokhagymából, és két lapos kanál lisztből világos rántást csinálunk, keverés mellett 7 dl tejjel és 5dl vízzel felengedjük, majd 2dl tejszínt és 2 db húsleves kockát teszünk bele, 10-15 dkg márványsajtot szétmorzsolunk benne, kis szerecsendióval és kis fehér borssal ízesítjük, forrás után pedig- vigyázzunk ki ne fusson, 4-5 percig gyöngyözve főzzük. Esetleg pirítóssal tálaljuk.

Ezt még nem kóstoltam, de az alapítvány születésnapi tortája nagyon ízletes volt. Hozzáadott cukor és fehér liszt nélkül készült, mégis édes, laktató és egyben könnyű volt. Az édesség a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének közreműködésével elindított Magyarország Cukormentes Tortája verseny 2014-es legjobbja, a „Csokis kaland” elnevezésű torta volt. A sütemény megálmodója Nándori László cukrászmester, aki ebben az évben a zsűriben kap helyet. Idén pedig olyan cukrászdák is pályázhatnak, amelyek nem cukrász ipartestületi tagok, jelentette be Jókuti András gasztroblogger. Júniusban indul a háziverseny is bárki számára, amelyre nevezni szintén június 12-ig lehet. Idén is csak egészséges tortarecepteket – azaz fehér liszt, és hozzáadott cukor nélkül készült tortákat – várnak.

INGYENES MÉRÉSEK ORSZÁGSZERTE

Tíz évvel azelőtt még nem volt szokványos dolog, hogy patikában lehet vércukorszintet mérni, az alapítványnak köszönhetően, ez mára szinte természetes lett. Egy pici tűszúrás egy speciális eszközzel és azonnal megtudhatjuk kell-e változtatnunk étkezési szokásainkon.

Hamarosan, május 18-án indul a már hagyományosnak számító Cseppont Patikahét, ahol vércukor-,vérnyomás-, koleszterinmérés mellett 27%-os mérőeszköz és 5%-os tesztcsík akció is várja az érdeklődőket az alapítvány logójával ellátott Cseppont Patikákban.

Ezzel egy időben kezdődik az Egyszer Élünk Körút, az alapítvány ingyenes szűrőkörútja a legismertebb gasztro- és kulturális fesztiválokon, valamint családi napokon.

A 10. Egy Csepp Világnapot, pedig az év vége felé november 15-én rendezi meg az alapítvány a SYMA Csarnokban, Budapesten. A fellépők között szerepel majd Wolf Kati, Csonka András, és Pataki Zita, a vendégeket pedig Szellő István köszönti majd Antónia mellett.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Szellő István már már tiszteletbeli cukorbeteg, mert olyan régóta segíti önzetlen munkájával az alapítványt. Így van ez a többiekkel is: Pataki Zita és Csonka András is szívesen állnak Antónia mellé, ők sem cukorbetegek, de fontosnak tartják a tudatosságot. Pataki Zita szívesen hívja fel a figyelmet a tudatos életmódra, szerinte fontos a határkijelölés, hogy ha szeretünk élni, akkor tudnunk kell mi az, ami jó nekünk és mi az ami már nem. Azért is fontosak a rendszeres szűrések, mert azokból tudhatjuk meg, hogy változtatnunk kell-e valamin az életmódunkban. Ha idejében látjuk az eltérést, rögtön tudunk reagálni, „Én rendszeresen járok mindenféle szűrésre, és folyamatosan szedem azokat a vitaminokat, amikre tudom, hogy szükségem van”. Csonka András azt is elmondta, hogy nagyszerű látni, hogy ez az alapítvány aktív, és több ezer embert megmozgat, és, hogy sokan vesznek részt a szűréseken, mert a megelőzés szerinte mindennél fontosabb, ha cukorbetegségről van szó.