Sok cikk jelent meg mostanában erről, bevallom, egyiket sem olvastam, mert valahogy annyira abszurdnak érzem a helyzetet, hogy időre van szükségem. Nem azért, mert homokba dugom a fejem – olvasom én a híreket, és a B tervem is nagyjából készen van –, hanem azért, mert másról akarok beszélni. Most, amikor a félelem szinte tapintható a levegőben, s olyan szavak repkednek, mint atom, sebesültek és frontvonal, én nem ezeket szeretném ismételgetni.

Én a békéről akarok beszélni, mert azt szeretném, hogy amikor ezek a gyerekek felnőnek, erre emlékezzenek. Arra, hogy mi a békéről beszéltünk.

Emlékezzenek erre akkor is, ha majd nekik kell dönteniük arról, legyen-e béke a világon!

Így tehát mi nem a háborúról, hanem a békéről beszélgettünk, és megkértem néhány kolléganőmet is, hogy tegyék ugyanezt ők is. Aztán pedig összegyűjtöttük a legérdekesebb gondolatokat: mit jelent a gyerekek számára a béke egy mondatban.

Íme, ennyiféle lehet a béke egy alsós kisgyerek lelkében:

„Otthon vagyok a családommal.”
„Nálam van a nagymamám, és együtt játszunk.”
„Együtt van a család, mindenki nyugodt és kedves.”
„Amikor péntek van, és én az ágyamban a Harry Pottert olvasom.”
„Akkor van bennem béke, ha megölelem Mancit.”
„A békés környezet csendes, tele virágokkal. Egy hely, ahol kikapcsolódhatok.”
„Amikor mindenki otthon van velem.”
„Ha péntek este van. És kész van a házim.”
„Amikor a barátaimmal focizunk. Vagy apával.”
„Amikor együtt ülünk a családdal, és beszélgetünk. Amikor nincs semmi feladat.”
„A béke nekem az, amikor a szabadban vagyunk a családommal.”
„Amikor a nagyiék megjönnek.”
„Ha Zeller az ölemben van. Amikor anyával főzünk.”
„Amikor jóban vannak az emberek, akkor béke van.”
„Ha a húgom nem tombol, és én sem veszekedek senkivel.”
„Akkor van köztünk béke, ha szeretjük egymást, és vidámak vagyunk.”
„Nekem a béke azt jelenti, hogy a Balaton partján sétálok, azaz, amikor csend van.”
„Amikor a barátaimmal játszunk.”
„Nekem a béke egy érzés, ami szeretetet fejez ki. Csendet, barátságot, jókedvet, megértést.”
„Amikor az ágyamban fekszem, és minden csendes.”
„Az én szempontomból az a béke, hogyha minden ország békében él, békés minden, és a családom egészséges.”
„A béke, az egy olyan dolog, amire mindenki vágyik. Az emberek nem gonoszkodnak, hanem segítik egymást. A családok közötti békességet jelenti.”
„Ha mondjuk két ember veszekszik, akkor tegyük föl, hogy az egyik ember bocsánatot kér a másiktól, és a másik mondjuk elfogadja a bocsánatkérést. Akkor ők békét kötnek.”
„Nem csúfoljuk, nem bántjuk a másikat, hanem segítünk neki.”
„Megosztjuk másokkal, amink van.”
„Amikor tiszteljük egymást.”
„Békében nincs konfliktus, sem a környezetemben, sem máshol. Egyetértés van, szabadság, nincs hatalomvágy.”
„Szerintem nekem a béke a barátságról meg a szeretetről szól. A családom meg a barátaim számítanak nekem békének. Nagyon szeretném, hogy a világban és az osztályunkban béke legyen.”
„A béke az, amikor nem veszekszik senki. A kibékülés is azt jelenti, hogy béke van.”
„Amikor karácsonykor együtt van a család.”

Hát, most őszintén, kedves felnőttek! Olyan lehetetlen kívánságok ezek?

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2020-as adatai szerint a magyarok átlagosan 8,5 évet töltenek egy munkahelyen. Svájc és Svédország hasonló átlagot tudhat magáénak, miközben szomszéd országainknál ezek az értékek jóval magasabbak: Romániában és Szlovákiában átlagosan 10 évet, Horvátországban és Ausztriában 10,5 évet, míg Szlovéniában 11,5 évet dolgoznak az emberek egy munkahelyen. A legmagasabb átlagot Olaszország és Görögország éri el, itt közel 13,5 évre köteleződnek el a munkavállalók.

Fiatalság + járványhelyzet = munkahelyváltás?

A köztudatban az a feltételezés él – nem megalapozatlanul –, hogy a gyakori munkahelyváltás leginkább a huszonévesekre jellemző. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne igény részükről a hosszú távú tervezésre.

A Groupama Biztosító 2019-es kutatása rámutat, hogy a fiatal munkavállalók is szeretnének évekig ugyanazon a munkahelyen maradni: a válaszadók 62 százaléka szerint jobb legalább 5-10 évig ugyanannál a cégnél dolgozni.

A pandémia ráadásul újabb jelenségeket hozott magával. A járvány berobbanásakor a munkaadók jogosan számíthattak arra, hogy a „kötelező” home office a munkahelytől és a munkatársaktól való fizikai eltávolodás miatt munkahelyváltási hullámot hozhat magával. Eközben nagyobb igény lett a rugalmas, illetve hibrid munkavégzésre, amelyet eleinte nem minden cég alkalmazott szívesen. A Microsoft által készített 2021-es Work Trend Index felméréséből – amelyben 31 ország több mint 30 ezer munkavállalóját kérdezték – kiderül, hogy a dolgozók 40 százaléka tervezte, hogy még az adott évben munkahelyet vált.

A járványhelyzet végül nem mindenkit sarkallt munkahelyváltásra. Olyan személyeket kerestem fel, akik egy, két, illetve három évtizede dolgoznak ugyanazon a helyen, azzal a céllal, hogy kiderítsem, mi a titka a kitartásuknak és a hűségüknek.

Megértő vezetőség, anyagi és emberi megbecsülés

Anna 2009 óta dolgozik egy orvostechnikai eszközöket gyártó és forgalmazó cégnél vidéken. Recepciósként kezdte, de fél év múlva sikerült átkerülnie a logisztikai és kereskedelmi ügyintéző csapatba. Elsősorban a munkatársakkal és a főnökséggel való jó viszony tartja őt ezen a helyen, de nagy előny számára, hogy gyalog is könnyen megközelíthető a munkahelye. Ugyanakkor motiválja a fizetés és a különböző juttatások is: karácsonyi ajándékok, bónuszok. A cégnél rendszeresek a csapatépítő programok és az utazási lehetőségek. Utóbbinak köszönhetően Anna eljutott olyan külföldi utakra, amelyekre saját erőforrásból talán sosem telt volna neki.  

Szerinte fontos, hogy a munkaadó megbecsülje a dolgozóit – náluk ennek hagyománya van. Éves értékeléseket szoktak tartani, de vannak rendezvények is, ahol a legjobb részlegeket és munkatársakat díjazzák.

Anna ezenfelül úgy gondolja, hogy a munkavállalónak is oda kell tennie magát, alázatosnak és alkalmazkodóképesnek kell lennie, továbbá meghatározó a tisztelettudó és segítőkész hozzáállás is.

Tamás 14 éve dolgozik informatikusként az energetikai szektorban. Szerencsésnek tartja magát, mivel soha nem volt olyan főnöke, aki keresztbe akart volna tenni neki. Mindemellett lehetősége volt a szakmai fejlődésre, és arra is, hogy visszamondjon egy olyan pozíciót, amely számára túl stresszes volt. A főnökség megértően állt a helyzethez, ezért más területen biztosítottak neki munkát.

Számára a multikörnyezet az ideális közeg, mivel itt lehetőség van időről időre pozíciót váltani – nemcsak magasabbra, hanem más típusúra is, hogy változó legyen a terhelés. Megtartóerő számára, hogy olyan juttatások vannak a cégnél, amelyek máshol nincsenek: például évi 40 óra, amit ki lehet venni arra, hogy eljusson valaki fogorvoshoz vagy szülői értekezletre munkaidőben. De a cégnél az ingyenes nyelvtanulás is biztosított.

Megtalálni a pozitívumot ott, ahol nem megy a váltás

Ákos 22 éve foglalkozik szállítmányozással és logisztikával, fióktelep-vezető.

A legjobb dolognak a munkahelyén a kollégáit tartja, akikért, úgy érzi, érdemes harcolni, és akiket nem szívesen hagyna magukra.

Bevallja, hogy többször is fel szeretett volna mondani a főnökei miatt, akik nem motiválják, és a munkáját sem értékelik igazán. De a váltást egyrészt a kora miatt érzi rizikósnak (55 éves), másrészt tisztában van vele, hogy nehezen találna a mostanihoz hasonló vezetői állást a szállítmányozópiacon.

Vezetőként viszont fontosnak tartja, hogy az alkalmazottak folyamatos visszajelzést kapjanak a munkájukról, és legyen lehetőségük fejlődni, kibontakozni. A cégnél továbbtanulási támogatásokkal ösztönzik a munkavállalókat, igyekeznek családbarát hozzáállást tanúsítani, nyitottak és segítőkészek a dolgozók személyes problémáival kapcsolatban – Ákos szerint ez is kulcsfontosságú a munkaerő megtartása érdekében.

Eszter 30 éve foglalkozik vámellenőrzéssel, pénzügyőr. A középiskola befejezése után kezdett el ezen a területen dolgozni. Ebben a közegben „nőtt fel", erősen él benne a hivatástudat.

Egyfajta tartást és elköteleződést ad számára az egyenruha, és a tény, hogy fegyveres testületnél szolgál. De az anyagi biztonság is sokat nyom számára a latban.

A bizonytalan és folyamatos átszervezések, valamint a nagy munkatempó és a magas elvárások miatt megfordult már a fejében a váltás gondolata, mégsem lépett tovább. Ebben közrejátszik az, hogy a férje is ugyanitt dolgozik, akivel mindent meg- és kibeszélnek, a munkahelyi problémákon is együtt jutnak túl. Eszter szerencsésnek tartja magát, mert vannak az életének olyan területei, ahol az esetleges negatív munkahelyi dolgokat le tudja tenni, el tudja felejteni.

Jól jön, ha valaki szereti is a munkáját

Nárcisz 1991 óta dolgozik a vendéglátásban, jelenleg étteremvezető, tulajdonos. Édesapja halála után nem volt kérdés, hogy továbbviszi-e a családi vállalkozást. Számára azt a legnehezebb elfogadni, hogy más munkájától függ a saját megítélése, illetve bevétele. Ennek ellenére az évek során mindig jöttek az újabb és újabb sikerek, amelyek miatt a helyén maradt. Ráadásul szereti a munkáját, mert kreativitást igényel, és sokrétű feladatot ad, emellett tetszik neki, hogy a saját maga főnöke.

A bérezés számára első helyen áll, de ennél is fontosabbnak tartja, hogy emberileg is megbecsülje a kollégáit, és próbáljon normális, családias légkört teremteni munka közben, ami nagyon stresszes tud lenni. Úgy véli, nem mindegy, milyen atmoszférában telik egy nehéz munkanap.

A megkérdezettek szinte mindegyike eljátszott már a munkahelyváltás gondolatával, de végül a jó fizetés, a kellemes munkahelyi légkör, a munkatársak és a szakmaszeretet miatt megmaradtak a jelenlegi munkájuknál.

Felértékelődött munkavállalói bánásmód

Órás Mariann Andrea HR-tanácsadó és pszichológus szerint az elmúlt 1-2 évben a vállalatokon belüli felmondások leggyakoribb oka az a hozzáállás és viselkedés volt, amelyet a munkáltatók a munkavállalókkal szemben tanúsítottak. Számos kutatás bizonyítja, többek közt a JUST Capital 2021-es felmérése is, hogy a járványhelyzet óta felértékelődött a munkavállalói bánásmód fontossága, beleértve a fizetést, a juttatásokat, a biztonságot, az előrelépési lehetőségeket, és hogy mennyire egyenlően részesülnek fair viszonyulásban a munkavállalók.

A hiányosan kidolgozott vállalati kultúra és az erre épített ingatag stratégia könnyebben megadta a lökést a felmondáshoz azoknak, akik amúgy is bizonytalanok voltak.

Míg azoknál a vállalatoknál, ahol támogató volt a közeg, és figyeltek a munkavállalók változó igényeire, sőt reagáltak is rá (pl. otthoni munkavégzést biztosítottak az otthon maradt gyerekek vagy az egészségügyi félelmek miatt), alacsonyabb volt a felmondási arány.

A szakértő szerint az egyének hosszú távú megtartásának titka egy összetett, folyton monitorozást igénylő folyamat. A folyamatos munkavállalói elégedettségmérés és a csoport- vagy egyéni szinten felmért motivációs tényezőkre adott tervek, megoldások látványosan növelni tudják nemcsak a hosszú távú elköteleződést, de az elégedettséget is, csökkentve a felmondások arányát.

A történet 

Ricknek és családjának a története csupán egy a sokból, mégis megrázó őszinteséggel mutatja be a kisemberek problémáit, és azt a végeláthatatlan harcot, amit az elemekkel vívnak. A képlet a szokásos: két gyerek, négy kerék, és ehhez jön még két rettenetesen elcsigázott szülő. A gazdasági válság óta nem áll túl jól a szénájuk, Rick pedig szinte már mindenféle fizikai munkát kipróbált, így úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy a saját lábára álljon, és a maga ura legyen. Ennek okán egyéni vállalkozásba kezd, és egy nagy csomagküldő cég alvállalkozója lesz. 
Közös autójukat eladják, hogy Rick meg tudja vásárolni hitelre a furgont, ami a munkaeszköze lesz, így viszont feleségének sokkal bonyolultabb lesz a munkavégzés. Ő ugyanis idősgondozó, ezért nagyon fontos lenne számára a mobilitás, de innentől kezdve kénytelen buszozni, ezáltal pedig még több időt távol tölteni a családjától. 
Rick főnöke rideg és számító, csak az anyagi haszon és a terjeszkedés érdekli, az emberi életet, illetve a vele járó problémákat pedig nem sok figyelemre méltatja. Szinte képtelen arra, hogy empátiával forduljon a dolgozói felé. A terhelés és a nyomás nagyon nagy, a munkanapok hosszúak és fárasztóak, a kézbesítési ha­táridők szorosak, már-már tarthatatlanok. Rick minden tőle telhetőt megtesz, hogy pontosan teljesítse a feladatait, de az egész napos kemény robotolás fizikailag, érzelmileg és mentálisan is teljesen kimeríti. A napok egyre jobban összefolynak, miközben sem ő, sem a felesége nem tudnak minőségi időt tölteni egymással és a gyermekeikkel, mert folyton úton vannak vagy dolgoznak. 

A család mint rendszer 

A pszichológiában olyan rendszerként tekintünk a családra, ami több mint a részek összessége, ugyanakkor minden tagja hatással van a többire.

Érzelmileg rezonálunk egymásra, és amikor porszem kerül a gépezetbe, akkor az mindenkire hatással van, és a rendszer leggyengébb tagja fogja a legerősebben megérezni. Itt most a kislány, Liza a leggyengébb láncszem, aki álmatlanul forgolódik, amíg a szülei haza nem érnek, éjszakánként pedig gyakorta bepisil.

Bátyja, Seb már erősen kamaszodik, az iskolából lóg, és helyette inkább a barátaival csavarog a városban, lázadását és művészi hajlamait pedig graffiti falfirkák készítésében éli ki. Jó tinédzserhez méltóan folyton dühös, ugyanakkor az érzelmeiről, az aggályairól vajmi keveset beszél, miközben folyamatosan görbe tükröt tart a szülei és a társadalom elé. 
Megfigyelhetjük, hogyan darál be a hétköznapok taposómalma egy komplett családot. Esetükben azonban mégis van valamiféle fény az alagút végén, mert mind a házaspár, mind a gyerekek és a szüleik között szoros érzelmi köteléket fedezhetünk fel, csak ezt nem mindig sikerül kimutatni és megélni. Sőt, ennek a meghittségnek a lassú felőrlődése az, ami igazán megbetegítően hat rájuk. Ugyanakkor még mindig törekednek arra, hogy megbeszéljék a problémáikat, hogy közös megoldásra jussanak, sőt, még az abuzív szülői mintákat is igyekeznek maguk mögött hagyni. 
Elegendő lenne ez egy párkapcsolat működtetéséhez, egy kamasz és egy kisiskolás felneveléséhez? Meddig tart az egyén, és hol kezdődik a társadalom felelőssége? 

Légüres térben 

„A traktor két dolgot cselekszik: megforgatja a földet, és kiforgat minket a földünkből.” 
A film közben az Érik a gyümölcs című regény járt a fejemben. John Steinbeck tíz évvel a 29-es világválságot követően írta meg a létbizonytalanságba kerülő farmercsaládok keserves küzdelmét a túlélésért. Kilencven évvel később, szintén egy gazdasági világválság után járunk, és most Ken Loach rendező az, aki ugyanezzel az emberséggel fordul a legkiszolgáltatottabb helyzetbe került munkásosztályhoz. Más a történet, mások a szereplők és a nyomor szintje is, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a létminimumon egyensúlyozás esetében, de a mélyben meghúzódó emberi drámák hasonlóak.

A filmünk szereplői okostelefonnal rohangálnak, étel is van az asztalukon, de ennek előteremtése annyi energiájukat és idejüket emészti fel, hogy az felőröli a családot. A rendszer túlfeszül, és nincs semmi, ami ellensúlyozná az ennek nyomán kibontakozó emberi szenvedést.

A szegénység és a kilátástalanság az élet minden mozzanatát átitatja. Kézenfekvő, hogy eszünkbe jut a lakhatás, az egészségügyi ellátás színvonala, a szabadidős tevékenységek, ám a (lét)bizonytalanság és a tehetetlenség teszi mindezt teljesen elviselhetetlenné. Az ebből fakadó szorongás és feszültség pedig hatással van a gyermeknevelésre is. Nem nehéz belátnunk, hogy a stressz alatt álló felnőttek nehezebben hangolódnak rá a gyermekük igényeire, és az indulataikat is kevésbé képesek kontrollálni. Ráadásul a filmünk szereplői légüres térben vannak, hiányoznak a nagyszülők, a nagybácsik, a nagynénik, az unokatestvérek, de még a szomszédok és a barátok is, így senki sincs, aki tehermentesítené a kizsigerelt szülőket, és melléjük állna a halmozott stresszel való megküzdés során. 

Boldogságmítosz 

Főszereplőink esendő emberek, akiknek a célja nemes: szeretnének a gyermekeiknek egy jobb és boldogabb életet biztosítani, de teljesen elvesznek az addig elvezető útvesztőben. A helyzetük komoly társadalmi, közgazdaságtani és szociológiai témákra irányítja rá a figyelmet, és felmerül az a kérdés is, hogy a 21.században, amelyet a szabadság és a végtelen lehetőségek korának tekintünk, valóban nincs más út, mint a megfelelés azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyek az önkizsákmányolás felé tolnak? Tényleg el kellene hinnünk, hogy akkor vagyunk elég jók, ha tulajdonlunk egy házat, egy autót és elég pénzt a bankszámlánkon? A teljesítmény lenne az értékünk fokmérője? Vajon van-e időnk megállni és feltenni a kérdést, hogy mivégre ez az eszeveszett gürcölés? Melyek azok az értékek, amelyek mentén élni akarjuk az életünket? 

A funkcionális kontextualizmus szerint egy döntés vagy cselekedet esetében nem azt kell megvizsgálnunk, hogy az jó vagy rossz, esetleg helyes vagy helytelen, sokkal inkább azt, hogy segít vagy nem segít bennünket az értékeink szerinti irányba haladni.

Így érdemes megállni és végiggondolni, hogy ha a családunk boldogsága és jólléte a cél, akkor abban segít-e, ha napi 10-12 órát munkával töltünk? 

Kép

Kép: Profimedia - Red Dot

Természetesen a jóllétünk fontos része az anyagi biztonság, és azoknak, akik a mindennapos túlélésért küzdenek, sajnos nem mindig van választásuk, hogy az idejüket pénzkeresettel vagy a kapcsolataik ápolásával, esetleg valamely hobbival vagy öngondoskodással töltsék. Havasi Éva kutatása szerint bár a szegények egy része rengeteg szabadidővel rendelkezik, másik része viszont éjt nappallá téve gürcöl. Az időmilliomos szegények azok, akikre nincs szükség a munkaerőpiacon, betegek, idősek és reményvesztettek. Esetükben az időtlenség perspektívátlansággal társul. Az időszegénységben élő anyagi szegények viszont folyamatosan emberfeletti erőfeszítést tesznek a túlélésért, számukra az időtlenségben minden a munkáról szól. 

Nem kell mindig többre törekedni 

Az időszegényég azonban nemcsak az anyagilag szegényeket fenyegeti, hanem azokat is, akiknek igenis lenne választásuk. Ha van annyi pénzünk, ami lehetővé tesz egy átlagos és biztonságos életet a számunkra, akkor a további növekedés valójában már nem járul hozzá a boldogságszintünk emelkedéséhez. Többet nyom a latban, ha elkezdünk önmagunkra és a kapcsolatainkra figyelni. 

Dr. Szabó Ágnes szerint hajlamosak vagyunk a pénzhez képest alulértékelni az időnket, és érzéketlennek lenni a kisebb időveszteségek kapcsán. Holott az időszegénység jelentősen rontja az életminőségünket és a szeretteinkkel való érzelmi kapcsolódást.

A tökéletes élet mítosza, a teljesítmény- és sikerkényszer, a folyamatos vagyonnöveléshez kapcsolódó elvárások valójában egy cseppet sem tesznek boldogabbá bennünket, így érdemes lenne megfogadnunk Paul Dolan boldogságkutató tanácsát, aki szerint épp itt az ideje áttérnünk a „kérek még” típusú gondolkozásmódból az „éppen elég” narratívára. Nagyobb boldogság másoknak segíteni a megélhetési költségeik fedezésében, vagy az időnket a társadalom számára fontos ügyeknek szentelni, mint a saját személyes vagyonunkat növelni. 

Források: 
Dr. Szabó Ágnes: Gondolatok az időszegénységről (www.longevity-project.org) 
Paul Dolan: The money, job, marriage myth: are you happy yet? (www.theguardian.com) 
Havasi Éva: Időmilliomosok-e a szegények? 

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Pár nap múlva írtam Balázs atyának, hogy keresni fogom, hisz nem tehetjük meg, hogy ne essen szó a háborúról. Amikor felhívott, nem tudtunk beszélgetni, mert épp kórházban voltam egy családtagomnál (mi kicsiben is vívtuk a magunk kis háborúját). Hazafelé a villamoson újra jelentkezett, hogy nem tudja, miért voltam a kórházban, de imádkozott értünk.

Ahogy hazaérkeztem, visszahívtam, és míg a másik szobában a férjem a háborús híreket hallgatta, Balázs atya egy Magnificat antifónát kezdett énekelni a telefonban: „Tiéd a hatalom, tiéd az ország, Uram, te állasz minden nemzetek fölött, adj békét, Urunk, a mi napjainkban.” Ez a pillanat éppolyan valószínűtlen volt, mint a látogatás a kolostorban. Ahogy az életünk pillanatai egymásra vetülnek, olykor felrémlik valami a megérthetetlenből. Aztán a telefon másik végéről lassan, a jól ismert lebegő hanghordozással, lágyan, mégis határozottan belekezdett:

„A háború olyan őskáoszt robbant be a lelkembe, amelyben lehetetlen rendet tenni a teremtő, megváltó és üdvözítő Szentháromság Egy Istenbe való kapaszkodás nélkül.”

Kép

Barsi Balázs atya - Kép: Jónás Jácint

„Körülöttem érezhetően rend van. Napirend, csönd, munka, pihenés, békesség, feladatok. De a háború ténye azt mutatja, hogy az élhető emberi rend mögött óriási rendetlenség rejtőzik, amely elnyeléssel fenyegeti csöndes, szép napjaimat. Ami most történik, az az általunk kialakított káoszban történik, amelyben nem isteni rend van. Nem úgy kell élnünk, hogy csupán a saját magunk erejéből kialakított rendre hagyatkozunk. Persze realistának kell lennünk, ki kell alakítanunk egy élhető rendet, ez kötelességünk is, ám észlelnünk kell, hogy mögötte az őskáosz fenyeget. Vannak, akik úgy védekeznek ez ellen, hogy belevetik magukat és emberségüket az őskáoszba. Mások, akik békeidőben is sejtik az őskáoszt, a felületen maradva tombolva szórakoznak, a hétköznapiság és a szürkeség orgiájába menekülnek. Az állatként leselkedő zűrzavar oka, hogy felszámoltuk a teremtő Istennel való kapcsolatunkat. Ezekben az órákban egészen Istenbe akarok kapaszkodni, ahogy senki másba nem kapaszkodhatom, úgy, ahogy halálom óráján szeretnék majd Istenbe kapaszkodni, mert ezt a vele való kapcsolatot nem érinti a halál. Jeremiás siralmai hangzanak a bombázás szirénái mögött: »Jeruzsálem, Jeruzsálem térj meg a te Uradhoz, Istenedhez! Európa, Európa, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!«”

A családtagomért mondott ima, amelyet Balázs atyán kívül még sokaktól kaptunk, meghallgatásra talált. Hát hogyne találhatna meghallgatásra a millióktól jövő és milliókért szóló ima?

Ez a nagyböjt sokunk számára tette tapinthatóvá a szenvedést, a megszokottnál is több lehetőséget kínálva az együttérzésre és a néha konkrét alakot oly nehezen öltő jócselekedetekre. A bátorságunkon (és persze a teherbírásunkon) múlik, mit engedünk ebből közel magunkhoz, és a kreativitásunktól függ, hogy megtaláljuk-e a talentumaink között azt, amellyel segíteni tudunk.

Ehhez pedig hasonló belső rendet és csendet kívánok a nagyböjtre, mint amilyet a kolostorban töltött órákban átéltünk a Képmás stábjával.

Barsi Balázs atyával készített nagyinterjú olvasható majd a húsvéti (áprilisi) Képmás magazinban.

„Ezer kisbaba születik naponta Ukrajnában, és körülbelül tíz százalékuk speciális orvosi segítséget igényel. Ukrajnában és Európában az öt év alatti halálozás 60-70 százaléka eleve koraszülésből adódik” – magyarázza dr. Deierl Anikó, az újszülöttek ellátásával foglalkozó neonatológus szakorvos. A londoni Imperial College Healthcare NHS Trust orvosa most több munkatársával együtt azon dolgozik, hogyan tudnák segíteni az óvóhelyeken hősiesen küzdő ukrán orvosokat. E cikk írásakor még kapcsolatban volt egy kijevi óvóhelyen dolgozó neonatológus orvossal is. Több kollégája dolgozott már hasonló körülmények között, felszerelés hiányában például Afrikában, így most az ukrán orvosoknak, ápolóknak próbálnak tanácsokat adni, dokumentumokat készíteni, hogyan tartsák melegen a piciket, hogyan táplálják őket, vagy hogyan kezeljék, ha egy baba oxigénhiánnyal születik.

De a szomorú valóság az, hogy a háború sújtotta városokban a koraszülött intenzív osztályok, azaz a PIC-ek (Perinatális Intenzív Centrum) gyakorlatilag képtelenek működni, az elektromosság, az oxigénellátás kritikus, a fogyóeszközöknek nincs utánpótlása.

Már most látszik, hogy a háború katasztrofális hatással lesz Ukrajnában az öt éven aluliak halálozására.

Sok újszülöttnek esélye sincs a túlélésre

„Ezeket a gyerekeket melegen kell tartani, mert ha lehűlnek, az egyenes út a halálukhoz. Ez normál körülmények között sem mindig egyszerű. Sapka, műanyag zacskók, takarók szükségesek. A pincékben pedig nincsen fűtés, nincsenek köldökcsatok, tehát alapvető felszerelések is hiányoznak. A táplálásuk is probléma, hiszen egy anyának ilyen háborús körülmények között elmehet a teje. Tanácsoltuk nekik, hogy amennyiben az édesanya ott van, tartsák folyamatos bőrkontaktusban ezeket a gyerekeket” – folytatja a szakember. „Azoknak a babáknak, akik harminc hétre vagy annál korábban születnek, esélyük sincs a túlélésre, mivel az ő stabilizálásukhoz, életben maradásukhoz intenzív terápia szükséges. A bunkerekben elektromosság, oxigén és megfelelő technikai felszerelés sincsen. A légzéstámogatás nagyon limitált” – festi le a szomorú valóságot dr. Deierl Anikó.

Elektromosság, generátorok, fűtőtestek, termáltakarók, valamint higiéniai eszközök: kisméretű pelenka, popsitörlő, kézfertőtlenítő, steril eszközök. Ezekre van szükség, hiszen hideg tél van most Ukrajnában. „De amire a legnagyobb szükségük lenne, azt hiszem, az a béke, ám azt nem tudom, ki tudja nekik elhozni” – ezt már Nagy Lívia, a Melletted a Helyem Egyesület alapítója mondja. „Ezeknek a babáknak a hatékony ellátása súlyosan függ az elektromosságtól és a gépektől, így azzal, hogy lekényszerülnek egy pincébe, a lélegeztetésüktől kezdve minden megkérdőjeleződik.

A New York Times videójában kézzel lélegeztetnek újszülötteket, nem tudom, ezt meddig lehet úgy csinálni, hogy a gyermekeknek ne sérüljön az idegrendszere. Nem kellenek bombák ahhoz, hogy gyerekek haljanak meg.

Az, hogy ilyen helyzetbe kényszerítenek egy intenzív ellátóegységet, már magában életveszélyes állapot. A videó néhány másodperce számomra komplett tragédia” – hangsúlyozza.

Melletted a Helyem Egyesület:
Az egyesület célja, hogy Magyarországon csökkentsék a koraszülések számát, és javítsák a koraszülöttek egészséges túlélési arányát. Orvosok, nővérek, érintett szülők hozták létre azért, hogy a koraszülött- és az újszülöttellátás család- és babacentrikusabb formában működjön. Az egyesület hiteles információt nyújt a szülőknek, hiszen az ő szerepük, jelenlétük is fontos a baba gyógyulása során.
https://www.facebook.com/mellettedahelyem/
https://www.mellettedahelyem.hu/

Jelenleg lehetetlen a kimentésük

A személyzet azonban kitart, és továbbra is próbálja a szüléseket levezetni, a gyerekeket ellátni és életben tartani. Szintén problémát jelent, hogy Ukrajnának nincs olyan koraszülött-mentőszolgálata, mint például Magyarországon a Péter Cserny Alapítvány. Egyetlenegy erre alkalmas mentőautó van Kijevben, amelyet valószínűleg most másra használnak. Anikó és kollégái úgy tudják, Kijevbe és Dnipróba (itt készült a fent már hivatkozott videó) lehetetlenség bármilyen felszerelést is bejuttatni. Nekik valószínűleg kiútjuk sincsen, egészen addig, amíg egy humanitárius folyosó meg nem nyílik.

„De, ha létre is jönne humanitárius folyosó, nincs arra erőforrás, hogy ezeket a gyerekeket kimenekítsék. Ez Lengyelország vagy Magyarország felé nagyon komoly mentőakció lenne” – teszi hozzá a neonatológus. Ezeket az autókat ugyanis úgy kell elképzelni, mint egy komplett intenzív osztályt. Gyerekenként egy kocsira lenne szükség képzett személyzettel. Az is kérdés, hogy a szülők beleegyeznének-e a mentőakcióba, mert ez akár egyenlő lehet a halálos ítéletükkel is.

Az egygyerekes anyukák bizonyára ott maradtak a kórházban lévő csecsemőjük mellett, de sok olyan anyuka is van, akiknek el kellett menekülniük a többi gyermekükkel, az ő babáik most magukra maradtak.

 „Hagyják abba a bombázást!”

„Rengeteg képet kaptunk, de nem osztjuk meg őket, mert súlyosan traumatizálnak. Nagyon nehéz felfogni, hogy tőlünk pár száz kilométerre egy civilizált ország civilizált egészségügyi állapotából mi lett. Milyen helyzetbe kergették őket” – folytatja ismét Lívia, aki folyamatosan kapcsolatban van az ukrán és más európai, nemzetközi szülőszervezetekkel, újszülöttellátásért felelős szervezetekkel. Miközben beszélünk, pont az ukránoktól kap üzenetet. Egy újabb lista jött arról, hogy milyen adományokra lenne szükség.

„Hagyják abba a bombázást, ezeket a gyerekeket ne kelljen föl-le szállítani a pince és az osztály között! Amit még biztosan tudunk: ilyenkor a személyzetet védeni kell. Azok a gyerekek, akik lélegeztetést igényelnek, amit a pincében nem lehet biztositani, fönn maradnak” – mondja Lívia. Reálisan nézve végesek az orvosok, ápolók, nővérek lehetőségei is, a személyzet egy része be sem jut a kórházba, mert amikor bombázás van, nem tudnak elindulni. Mások napok óta benn vannak, mert senki nem tudja őket leváltani. Hogy meddig van erejük erre, nagy kérdés. Vannak olyan kórházak, ahova most senki sem jut el, értük csak imádkozni lehet.

„Sakk-matt helyzetben vagyunk, mert ha el is indítunk bármilyen humanitárius segítséget, nem tudjuk, hogy eljut-e az egy adott kórházba, és hogy addigra áll-e még az a kórház” – világít rá az egyesület alapítója.

Lengyel társszervezet várja a pénzadományt

Jelenleg a lengyelek próbálják kihozni a veszélyeztetett terhes anyákat, hogy ne Ukrajnában szülessen meg a babájuk, hanem valahol az Európai Unióban. Illetve próbálják azokból a kórházakból is menteni a csecsemőket, édesanyákat, ahol még nincsenek harcok. A Melletted a Helyem Egyesület partnerszervezetét lehet központilag pénzadománnyal támogatni, amit kifejezetten az újszülöttek és a koraszülöttek segítésére, mentésére fordítanak. Múlt hétvégén ők már juttattak át felszerelést a koraszülöttellátás számára Ukrajnán belülre, nem csak a határra. De Kijev, Harkiv és egyéb városok annyira körbe vannak zárva, hogy oda már nem tud eljutni a szállítmány.

„A koraszülötteket, újszülötteket sokszor a nemzetközi, gyerekeket segítő szervezetekben sem képviselik olyan szinten, mint amennyire arra szükség lenne, pedig az öt év alatti halálozás nagy része újszülöttkori problémákhoz, koraszüléshez kapcsolódik” – tudom meg Anikótól. Kijevben egyébként onkológiai osztályokat kellett bezárni, daganatos gyerekek kezelése szakadt meg. Felvetődött az is, hogy Debrecenbe, Miskolcra és Nyíregyházára is érkezhessenek beteg gyerekek, csecsemők, koraszülöttek.

Jelenleg talán a magyar határ felé vezet a legbiztonságosabb, ugyanakkor a leghosszabb út.

Eközben az Európai Perinatológiai és Neonatológiai Társaságok, valamint betegszervezetek közös állásfoglalást juttattak el kontinensünk országaiba. Ebben arra kérnek minden kormányzatot, hogy sürgősen biztosítsák az ukrajnai egészségügyi intézmények számára az ellátáshoz szükséges eszközöket, védjék meg a sérülteket ellátó egészségügyi dolgozókat, valamint különösen a nőket, a várandósokat és a gyermekeket, akik a háború legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb áldozatai. Arra is felhívták a figyelmet, hogy minden európai állam ratifikálta a Gyermekjogi Egyezményt (az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-án fogadta el, Magyarország 1990-ben írta alá – a szerk.). Ezzel többek közt vállalták, hogy megvédik a gyermekeket az erőszak minden formájától, és megfelelő intézkedésekkel védelmet, humanitárius segítséget nyújtanak azoknak, akik menekülni kényszerülnek.

A termőtalaj olyan, mint a persely: amit kiveszünk belőle, azt előbb-utóbb vissza is kell tenni, különben kiürül. A növénytermesztés kémiai értelemben a termőtalaj anyagraktárainak folyamatos kipakolását jelenti, a komposzt visszajuttatása pedig a kivett anyagok pótlását. Gyakorlatilag minden növényi eredetű háztartási hulladék komposztálható, a kávézacc például önmagában, mint nitrogénforrás és mint komposzt-alapanyag is használható. Eközben pedig a komposztálás hozzájárul a háztartásban képződő hulladékmennyiség csökkentéséhez, és ezzel a hulladékkezeléshez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás mérsékléséhez is*.

A komposztálás könnyen megtanulható, és nem csak a kertes házban élők kiváltsága: kapni és készíteni is lehet olyan kézi komposztálókat, amelyek akár egy kis belvárosi lakásban is komfortos, szagtalan megoldást jelentenek (a képződött komposztot pedig kert híján virágládában, a ház előtti virágágyásban vagy egy közeli parkban is elhelyezhetjük). Egy köbméter szerves háztartási hulladék kezelése 450 kilogramm üvegházgáz-termeléssel jár, komposztálással viszont ez az érték nullára redukálható.

A komposztálás lényege, hogy szerves, főképp növényi hulladékból egy tápanyagokban gazdag humuszos közeg képződik a korhadásnak nevezett lebontó folyamatok révén, mikroorganizmusok segítségével. A komposztba nem kerülhet állati eredetű maradék (kivéve a tojáshéjat), beteg növényi rész és semmilyen nem szerves hulladék. Fontos a humuszképződés szempontjából a komposzt nedvesen tartása, illetve – a komposztálási folyamat időigényének csökkentése végett – az időnkénti átforgatása is. Aki sem a kertben, sem az otthona falai között nem tudja megoldani a komposztálást, használhatja erre a célra az egyre elterjedtebb közösségi komposztálókat is.

*Az energiahasználat elsősorban az évmilliókkal korábban élt állati és növényi szervezetek maradványiból képződött fosszilis tüzelőanyagok elégetésével járul hozzá a földi életfeltételek rontásához. A füst szén-dioxid-tartalma a légkörben üvegházhatású gázként viselkedve fokozza a felmelegedést. Nem ártalmatlan ugyanakkor a füstgáz többi összetevője sem: az égéstermékek számos légúti és daganatos megbetegedés okozójaként ismertek. Hasonló a helyzet az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek esetében is. A cigarettafüst szintén tartalmaz szén-dioxidot, de emellett közel száz olyan egyéb égésterméket is, amelyek bizonyítottan ártalmasak a dohányzóra és a környezetére is. Az égés és füst nélkül működő alternatívák használatakor lényegesen kevesebb káros- és potenciálisan káros anyag szabadul fel, mint a hagyományos dohánytermékek esetében. Hiteles, megbízható forrásból történő tájékozódással és a megfelelő alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívák kiválasztásával nagy lépéseket tehetünk az ártalomcsökkentés útján.

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

A cikk a Képmás magazin Hat hungarikum sorozata részeként jelent meg. A cimbalomról szóló, kapcsolódó novellát a Képmás magazin 2022. februári lapszámában találja.
A sorozat többi darabját itt olvashatja el: Hungarikum sorozat.

A cikk megjelenését támogatta:

Már jó egy hete véget ért a pekingi téli olimpia, itthon azonban nem csillapodik a Liu testvérek iránti rajongás, két hét alatt sztárok lettek nálunk a fiúk. Gyermekeim végigdrukkolták az összes rövid pályás gyorskorcsolya-versenyt, amit csak volt alkalmunk megnézni, különösen azokat, amelyeken a Liu testvérek is indultak.

Olyan hatással voltak rájuk, mint más sportoló vagy ismert ember még soha.

Nappalink korcsolyapályává változott az elmúlt időszakban, a gyerekek benti csúszós papucsban rótták a köröket, egyéni és váltóversenyeket rendeztek. Még arra is odafigyeltek, hogy a kanyarban kellőképpen bedőljenek, és letegyék a kezüket. Én mindeközben aggódtam rendesen, nehogy bármelyikük nekivágódjon a teraszajtónak, és hirtelen a kertben találja magát.

Ahogy fél füllel hallgattam a versenyeiket, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egyezkednek: „Most te fogsz nyerni, segítek, hogy senki ne tudjon megelőzni! A következő körben pedig fordítva lesz, a Liu testvérek is mindig segítik egymást!”

A futam végén a lányom hatalmas ovációval fogadta öccse győzelmét, az égbe emelte őt, és hangosan kiabálta: „Bajnok vagy, te nyertél, büszke vagyok rád!”.

A fiam meg csimpaszkodott a nyakába, és puszilgatta összevissza. Úgy tűnik, a Liu testvérek pozitív példája nagyobb hatással volt rájuk, mint bármelyik testvéri szeretetről szóló példabeszédem.

A Liu fivérek ugyanis megmutatták a pekingi olimpián, hogy nemcsak kiváló sportolók, hanem nagyszerű emberek és irigylésre méltóan jó testvérek is, akik képesek felállni bármilyen nehézség és kudarc után, s egymást motiválva, segítve óriási teljesítményre képesek. Pedig nem indult könnyen nekik az ötkarikás játék. Shaoang, becenevén Ádó, röviddel a kiutazása előtt koronavírusos lett, így sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán részt vehet-e az olimpián. A sort Shaolin Sándor, vagyis Sanyi követte kizárásával az 1000 méteres verseny döntőjéből, megfosztva az aranyéremtől, aminek következtében öccse a harmadik helyen végzett, bronzérmes lett. Majd egy elrontott váltás miatt nem került döntőbe a címvédő férfi váltó. Végül Ádó egyéni aranyérmet szerzett 500 méteren, ami az összes addigi kudarcot, nehézséget egy szempillantás alatt orvosolta.

Sanyi torkaszakadtából kiabálva drukkolta végig a döntőt.

A győzelem után zokogva ugrott öccse nyakába, majd könnyeivel küszködve a következőt nyilatkozta: „Én vagyok a világ legboldogabb bátyja! Jobban örülök, mintha én nyertem volna!”

Nekem ezek voltak a téli olimpia legszebb pillanatai. Összeszorult a szívem, és arra gondoltam, valamit nagyon jól csinálhattak a Liu testvérek szülei, majd rögtön az jutott eszembe, vajon sikerül-e nekünk is úgy nevelnünk a gyermekeinket, hogy ilyen jó testvérek legyenek felnőttkorukban is, hogy ilyen szeretettel, odaadással forduljanak egymás felé. Igyekszünk mindent megtenni ennek érdekében, de úgy tűnik, a külső példa – ahogy a nappalinkban zajló gyorskorcsolya-versenyek is mutatják – nagyobb hatással van rájuk. Úgyhogy köszönöm a Liu fivéreknek, hogy nemcsak sportolókként, hanem testvérekként is példát mutattak gyermekeimnek, sőt remélem, gyermekek millióinak szerte a világon!

A történelem során a politika számtalanszor hatott a női és férfidivat alakulására. Így volt ez a 19. századi Magyarországon is, ahol már 1830-ban, V. Ferdinánd koronázási ünnepségén nagy feltűnést keltett, hogy a főrendűek nemzeti díszruhában jelentek meg.

Ettől a dátumtól számítják a díszmagyar viselet elterjedését. Ezzel mutatták ki a magyar nemesség tagjai elkülönülésüket az osztrák udvartól a passzív ellenállás éveiben.

Deák Ferenc tanácsára magánéletükben ápolták a magyar hagyományokat és az anyanyelvet, s a családi eseményeken, például esküvőkön, zártkörű estélyeken, valamint a hivatalos programokon, udvari fogadásokon és bálokon egyformán viselték a női és férfi díszmagyart.

Kötény és fátyol

A női öltözet felsőrésze egy pruszlikból, azaz szűk, testhezálló, elöl fűzős mellényből, valamint egy buggyos, fehér ingvállból állt. Ehhez illeszkedett a nagy, uszályos szoknya, amely általában hímzéssel díszített, drága, nehéz selyemanyagból készült. Jellegzetes kiegészítője volt a ruhának a kötény és a fátyol is, általában tüllből vagy csipkéből. Az arisztokratákét többnyire arany és ezüst szálakból hímzett virágokkal, indákkal díszítették. A férjezett asszonyok csipkefőkötőt viseltek, ehhez rögzítették drágaköves csatokkal a fátylat, amely két részből állt, az egyiket a bal vállukon átvetették, a másik hátul a derekukig ért. A hajadonok bársonyból és virágokból, gyöngyökből és drágakövekből készült koszorút illesztettek a fejükre.

Dolmány és sarkantyús csizma

A férfiak díszmagyarja arannyal vagy ezüsttel zsinórozott színes bársonydolmányból, szőrmével szegett mentéből, testhez simuló nadrágból, finom bőrből készített sarkantyús csizmából, ékkövekkel kirakott övből, kard- és mentekötőből, valamint sas- vagy kócsagtollas süvegből állt. A korszak híres történelmi alakjai is gyakran ebben az öltözetben festették vagy fotóztatták le magukat. Így ma is megtekinthetjük a képeken Széchenyi Istvánt, Andrássy Gyulát vagy Jókai Mórt díszmagyarban.

Kép

Benczúr Gyula: Andrássy Géza portréja

Nők talpig díszben és gyémántban

Andrássy Gyula miniszterelnök gyermekei mellé egy angol nevelőnő, Mary Elizabeth Stevens került, aki a haza írt leveleiben mindig örömmel részletezte, mit viselnek a nők és a férfiak a magyar falvakban, valamint a kastélyokban, az úri körökben.

Leveleit olvasva rádöbbenhetünk, hogy a 150 évvel korábban élt emberek valójában milyen hasonlóan éreztek, álmodoztak, mint mi, és bizony egy akkori fiatal nő életében ugyanolyan fontos szerepet játszott az öltözködés, mint ma.

Mary nagy lelkesedéssel ecsetelte a családjának, hogy a Pesti Vigadóban rendezett bálra milyen toalettben mehetett el, és mindig ámulattal írta le az Andrássyak díszmagyar ruháit is. Andrássy Gyula édesanyja például egy esküvőre zöld selyemruhát vett fel fehér csipkeköténnyel, gyémántnyaklánccal és gyémántkarkötővel, fehér csipkefőkötővel, amelyhez gyémántos csat rögzítette a fehér fátylat. Andrássy Gyula felesége, Katinka pedig 1866 januárjában a császári pár, Ferenc József és Erzsébet hivatalos látogatásán egy fehér moáréselyem ruhában mutatkozott be a császárnénak Budán. Az öltözéket fekete csipke díszítette, és a hozzá készült csipkekötény is fekete volt. A pruszlikján gyémántos csatok, a fején gyémántos korona csillogott három smaragddal, ennek egyik oldaláról hullott le a fekete fátyol, amely hátul csaknem a földig ért. A szoknyája nehéz, négy méteres uszállyal végződött, hiszen ez a hossz volt akkoriban az előírás. Katinka nem csak a ruhájával aratott sikert a fogadáson, a császárné – aki akkor már tudott magyarul, és ezen a nyelven szólalt meg – vele beszélgetett a leghosszabban. Érdeklődött a gyermekei felől, és arról, mikor járt Bécsben.

Pompa a koronázáson

A díszmagyar ruha kapta a főszerepet 1867-ben, a koronázási ünnepségeken is, amikor a részt vevő magyar arisztokraták, sőt maga Ferenc József és Erzsébet is díszmagyarba öltözött. Az angol nevelőnő haza írt leveleiből és korabeli újságok tudósításából is tudhatjuk, milyen drága ruhakölteményekben jelentek meg a vendégek. Felsorakoztak a királyi testőrség lovasezredei a vár és a Mátyás-templom között, és mögöttük díszes polgárok álltak sorfalat. A pesti polgárok kék-fehérben tündököltek, a vállukon prémmel szegett bársonyköpenyt vetettek át, a kezükben tartott prémes kalapról pedig tollak lengedeztek. Még a nyeregtartóik is ezüsttel szegett kék anyagból készültek. A polgárok ruhája azonban meg sem közelítette a mágnások pompáját. Wenckheim báró kalapján a tollbokréta formájú ékszerről hatalmas smaragdok csüngtek, míg Esterházy hercegnek a lószerszáma és a nyeregtartója is csupa drágakő volt.

Természetesen nem maradhatott el mögöttük Ferenc József és Erzsébet királyné sem.

Sisi már a házasságkötésekor kapott egy díszmagyart, amelyet nagyon szeretett, sokszor viselt a hivatalos magyar programokon és bécsi eseményeken is, 1866 januárjában pedig már új díszmagyarban fogadta a magyar küldöttséget.

A koronázásra azonban olyan öltözéket kellett felvennie, amelyet addig még nem hordott, így ezüstszálakkal hímzett orgonavirágmintás szoknyát, kötényt és fátylat varratott magának Brüsszelben. Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? című könyvében olvashatjuk, hogy Erzsébet nem akarta megterhelni az udvari kincstárat, ezért az alkalomhoz képest ez a ruha nem volt túlságosan drága, körülbelül ötezer frankba került. Ám amikor megtudta, hogy kísérői, a tizenkét magyar palotahölgy milyen pompás toalettekkel készülnek, és többük ezüstszállal, míg Majláth Györgyné, az országbíró felesége aranyszállal hímzett ruhát fog viselni, neki is át kellett gondolnia, mivel tudná felékesíteni magát, hiszen nem lett volna illendő, hogy a hölgyeinél kevésbé drága és ragyogó ruhakölteményben jelenjen meg. Így az ékszereiből kiszedette a gyémántokat, és átvarratta azokat a ruhájára, az orgonavirágok közepébe. A végeredmény egy több ezer gyémánttól csillogó öltözet lett.

Kép

Ferenczy Ida a millenium alkalmával

Mi is megnézhetjük a díszruhákat

Erzsébet királyné koronázási díszmagyarját mi is megcsodálhatjuk Czédly Mónika ruhatervezőnek köszönhetően, aki 2017. június 8-ára, a koronázás évfordulójára készítette el az eddigi legeredetibb, legpontosabb másolatát az öltözéknek. Igazi, kézzel vert csipke díszíti, amelyen egy teljes évig, napi nyolc órában dolgozott Túrós Istvánné csipkeverő.

A rekonstrukción több mint 4000 darab Swarovski kristállyal helyettesítették a briliánsokat, a felső részen pedig valódi igazgyöngyök csillognak.

A ruhát kiállították már külföldön és hazánkban is több városban. Legközelebb Szombathelyen tekinthetjük meg Czédly Mónika munkáit, köztük Erzsébet királyné első, 1854-es díszmagyarjáról készült másolatát, valamint a Wagner Sándor-festmény alapján készült díszmagyart, amelynek a felső része megegyezik a koronázási ruha felsőjével. A Sisi királyné feketén-fehéren című tárlat március 24-től augusztus 28-ig látogatható a Savaria Múzeumban. Ausztriában pedig április 8-án a Halbturni kastélyban nyílik egy nagy kiállítás Erzsébet királynéról, ahol a ruhatervező több mint húsz ruharekonstrukciójával találkozhatunk, köztük az összes díszmagyarral. Sőt látható lesz Sisi udvarhölgyének, Ferenczy Idának az 1896-ra, a Millenniumi ünnepségekre átalakított díszmagyarja is, amelyet szintén Czédly Mónika álmodott újra.

A fent említett Majláth Györgyné, született Prandau-Hilleprand Stefánia koronázáson viselt, aranyozott ruháját pedig eredetiben csodálhatják meg az érdeklődők az Ars et Virtus kiállításon Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A március 15-ig látogatható tárlaton ez a 19. századi női díszruha az egyik leglátványosabb műtárgy. Aki személyesen nem tud ellátogatni a programra, otthonról, virtuálisan is megtekintheti a ruhát itt.

Forrás:
Fábri Anna: Hétköznapi élet Széchenyi István korában
Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem?
Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban
Stevens, Mary Elizabeth: Levelek az Andrássy-házból (1864-1869) – Egy angol nevelőnő levelei
Wéber Anikó: Az ellenállók vezére

„Alapesetben, ha az ember külföldre, EU-s országba utazik a háziállatával, szükség van európai uniós állatútlevélre. Ez az útlevél tartalmazza a kedvtelésből tartott állat leírását és adatait, a veszettség elleni védőoltásokkal kapcsolatos feljegyzéseket, valamint a tulajdonos és az útlevelet kiállító állatorvos elérhetőségét.

Kutya, macska és vadászgörény számára bármely, engedéllyel rendelkező állatorvos kiállíthat európai kisállatútlevelet. Az útlevél a kedvtelésből tartott állat teljes élettartama alatt használható, amennyiben kedvencünk rendelkezik érvényes veszettség elleni védőoltással.

Veszettség ellen a három hónaposnál idősebb állatokat – ez alatt most a kutyát és a macskát értem – lehet beoltani. Az első veszettség elleni oltás féléves érvényességű, a második (és az azt követő) oltások egyéves érvényességűek.” – tudjuk meg az utaztatás legfontosabb feltételeit.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az útlevél csakis akkor érvényes, ha van érvényes veszettség elleni oltás. Amennyiben az állatnak nincs érvényes veszettség elleni oltása (akár azért, mert ez az első oltása, vagy mert az előző oltás már lejárt), az oltást követő 21. naptól lesz érvényes az útlevél. Amennyiben az oltást úgy kapja meg az állat, hogy az előző oltás még érvényes (tehát első oltás esetében 6 hónapon, minden további esetén 1 éven belül), akkor az útlevél érvényessége folytonos marad – ez esetben nincs 21 napos várakozási idő.

A háború miatt elnézőbbek a kisállatútlevél nélkül érkezőkkel

Az elmúlt napokban sokan érkeztek Ukrajnából állatútlevél, chip, oltás nélkül – ők nem léphették át a határt társállataikkal*. A rendhagyó helyzetre való tekintettel az Állatvédők Érdekvédelmi és Szakmai Szövetsége közleményt adott ki.

Dr. Bognár Lajos országos főállatorvos rendelkezése szerint a gördülékeny beléptetés érdekében elegendő egy egyszerűsített regisztrációs nyomtatvány kitöltése az okmányok helyett.

Ez, amellett, hogy biztosítja az állatok nyomonkövethetőségét, egyben vállalás is, hogy a tulajdonos/gazdi a lehető legrövidebb időn belül pótolja a hiányosságokat.

Hogyan készüljünk fel arra, ha – kisállatunkkal együtt – egyszer esetleg nekünk is menekülnünk kell?

Dr. Révész Levente szerint a legjobb, ha bekészítünk a szekrénybe egy útra kész hordozót és egy a kisállat számára nélkülözhetetlen dolgokat tartalmazó hátizsákot, benne pelenkát, takarót, hámot, szájkosarat, kisebb tálakat és itatót, állateledelt. Amennyiben az állat gyógyszert szed, akkor a gyógyszereit is tegyük be, s ne feledkezzünk meg a már említett útlevélről és/vagy oltási könyvről se. Ha állandó kezelés alatt áll az állat, mert például krónikus betegsége van, vigyük magunkkal az ezzel kapcsolatos egészségügyi dokumentumokat is.

Hám, póráz, hordozó

A hám vagy a póráz előnye, hogy a macska szabadabban mozoghat benne, nincs bezárva, el tudja végezni a kis- és nagy dolgát akár az utcán is, de háborús időben nem a legjobb alternatíva, ugyanis, ha az állat megijed, kitépheti magát a gazdája kezéből, és a hámból is. Az állatorvos inkább a hordozót ajánlja, abból is a műanyagból készült változatot, mert a merevsége miatt ez pluszvédelmet ad a macskának vagy kutyának. „A hordozóba tegyünk puha ruhát, takarót vagy törülközőt, erre pedig egy pelenkát” – javasolja.

A túlélés elsőbbséget élvez az állat komfortjával szemben

Elég csak a tűzijátékra gondolni, és tudjuk, mekkora traumát jelenthet az állatoknak a zaj, hát még a lövésekkel és a robbantásokkal járó hanghatások!

A zajoktól és az erős fényektől megrémülő állatok ilyenkor kétségbeesetten keresik a menekülés lehetőségét, előfordul, hogy félelmükben elszöknek, kitépik magukat a gazdájuk kezéből.

„Léteznek már kutyák és macskák részére kifejlesztett nyugtatók, de az állat számára legmegfelelőbb készítmény kiválasztásában a gazdák feltétlenül kérjék ki állatorvosuk segítségét! A macskák például fokozottan érzékenyek a stresszre, olyannyira, hogy húgyúti betegségek is kialakulhatnak náluk emiatt, mégis azt kell mondanom, egy háború esetén félre kell tenni, mennyire zavarja kedvencünket a zaj vagy a megváltozott életkörülmény. Ilyenkor a fő szempont az együtt menekülés, a túlélés. Bízzunk és reménykedjünk abban, hogy Magyarországon soha nem lesz szükség ilyesmire, de jobb felkészülni, mint megijedni” – véli az állatorvos.

*Sajnos nem csak kutyákat, macskákat és vadászgörényeket érint a kialakult helyzet – sokan a lovaiknak biztosítanának helyet, és egyes ukrán gazdák már felvették a kapcsolatot a kijevi díszmadártenyésztő egyesületekkel, hogy szükség esetén segítsenek a házi kedvencek ellátásában, illetve evakuálásában.
Az Magyar Állatvédők Országos Szervezete és több karitatív szervezet, köztük állatmentők is felajánlották a segítségüket, s gyűjtést szerveznek az ukrán menekültek házi kedvenceinek megsegítésére. Amennyiben Te is támogatnád a határon túlról érkező kisállatokat, keresd fel a Szövetség Facebook oldalát.
Adományodat (száraztáp, konzerv, alom, szemeteszsák, pléd, fekhely, lapát, partvis) a Lima Pub & Hostelben (Győr, Arany János utca 11.) is elhelyezheted 2022.03.02-tól 03.26-ig. Bővebb információért kattints IDE!