A média másik oldala, amely nem csak „a meleglobbi ördögét” festi a falra

Az említett cikk egyik fő mondanivalója (konkrét példák és hivatkozások nélkül), hogy a média csak a melegekkel riogat, ahelyett, hogy a valós problémákról beszélne: a gyerekeket érintő járványhelyzetről, szorongásról, depresszióról, izolációról, a kiégésről, a kilátástalanságról, az éhezésről, a szegénységről, a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó behozhatatlan hátrányokról. A szerző azt is írja, hogy egy korábbi, hasonló témájú, nagy vihart kavart cikkére a legkorrektebbnek nevezhető kritikai visszajelzés, amelyet kapott az volt, hogy az illető „elismerte, hogy a fent felsorolt jelenségek is léteznek, foglalkozni is kell velük, de értsem meg: a meleglobbi sokkal nagyobb veszély”. Ezen felbuzdulva szeretnék ennél kicsit összetettebb visszajelzést adni Hodász András atyának.

Azt hiszem, sokan ismerjük azt az érzést, amikor vitapartnerünk egy ponton azzal vág vissza érvelés helyett, hogy „ne erről beszélj, hanem inkább arról, hogy…”. Ismerős játszma, amikor valaki hirtelen terepet vált, és megváltoztatja a vita témáját, mintha ok–okozati viszony lenne két össze nem illő téma között.

Újságíróként azonban igyekszem pontosabban megfogalmazni, mi is a gondom a cikkben megfogalmazott állításokkal, ezért az érvelési hibákat hívom segítségül.

Hodász András azt írja: „…míg a média a meleglobbi ördögét festi a falra, addig én egészen mást látok”. „Úgy tűnik, a magyar társadalom éppen most dől hátra elégedetten, hogy van gyermekvédelmi törvény, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Csak éppen a legfontosabb problémákkal nem akarunk foglalkozni, homokba dugjuk a fejünket.”
A szerző azt is állítja, hogy a média a meleglobbi ördögét festi a falra – amennyiben ez igaz, ebből még logikailag nem következik, hogy más témákkal nem foglalkozik (szalmabáb-érvelés). Ha az az állítás marad, hogy egyfajta aránytalan tematizálás jellemző a médiára, akkor annak is legalább két oldalának kell lennie. Azaz nemcsak a meleglobbi ellen szólók tartják napirenden, hanem a meleglobbival szimpatizálók is, erről azonban a cikkben nem esik szó, tehát mazsolázgatás. A társadalom érdektelenségével „hátradőlésével” kapcsolatos következtetés szintén bizonyíték nélküli általánosítás, amellyel sok – különböző politikai és világnézetet képviselő – civil szervezetet megbánt a szerző (és igen, legyünk korrektek, figyelmen kívül hagy jószándékú kormányzati programokat is).
Aránytalanul túlzó az az egyébként bizonyítatlan (és nagy valószínűséggel nem is bizonyítható) állítás, hogy „a médiából az dől rájuk (mármint a saját nemükhöz vonzódó gyerekekre), hogy ők lényegében potenciális pedofilok.”

Leginkább a cikkem alatt felsorolt (és fel nem sorolt) médiamegjelenések késztettek írásra, amelyek a sajtó különböző műfajaiban rendszeresen és alaposan foglalkoznak a Hodász András atya által hiányolt témákkal – és az újságírói mundér becsületének védelme, mert akik ezeket a cikkeket, műsorokat, podcastokat készítik, igenis érzékenyek a gyerekeket és fiatalokat érintő problémákra (éppen egyetlen meleglobbival kapcsolatos cikk sincs köztük).

De rajtuk kívül is – lassan három évtizedes munkám során – sokkal több olyan kollégával dolgoztam, aki hasonlóan érzékeny a társadalmi problémákra, mert munkáját hivatásnak tekinti, mint olyannal, aki csupán pénzkeresetnek vagy népszerűségnövelő eszköznek tartja az újságírást.

A Média a Családért Alapítvány kuratóriumának tagjaként 15 éve szemlézzük a magyar és határon túli média családról szóló megjelenéseit, és ezeknek nagy hányada épp a gyermekekről, a fiatalokról szól. Közvetlenül és közvetve is, hiszen a téma maga a család és a kisközösségeink. Szerkesztőségünk is kiemelt témaként kezeli ezeket print és online felületein, podcastjaiban, beszélgetős estjein. A lenti lista is tanúskodik minderről, bár abban többségében a saját szerkesztőségünket érintő hivatkozásokból válogattam, a teljesség igénye nélkül.

A Szemlélek szerzője azt írja: „…az általam átadni szándékozott üzenet egyszerű volt: hiába féltjük a fiatalokat a melegpropagandától – ami Magyarországon aligha nevezhető általánosan elterjedt jelenségnek –, ha közben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a gyerekek igenis bajban vannak, mert egy sokkal virálisabb probléma fenyegeti őket: a mentális egészségük romlása, ami nem mellesleg kihat egész felnőtt életükre.”

Az üzenete egyáltalán nem volt egyszerű, mert sok olyan állítást és következtetést tartalmazott, amelyek logikailag nem feltételezik egymást. Azért is jeleztem ezeket, mert a magam részéről a korrekt érvelést fontos szakmai követelménynek tartom, és én is arra törekszem, hogy minél kevesebb ilyen hibát kövesek el, bár nyilván megesik.

Valóban nagyon fontos a cikkben említett problémák felvetése és a lehetséges jó válaszok bemutatása. Jó ebben egyetérteni, de az ezekről való gondolkodás és híradás nincs ok–okozati összefüggésben a gyermekvédelmi törvénnyel, azzal, hogy arról ki mit gondol, mond vagy ír. Politikai érdekek és választási célok mentén persze igen, de Hodász András maga is azzal zárja írását: „olcsó, politikai lózungok helyett komoly társadalmi párbeszédet, és konkrét lépéseket sürgetek”. A szakmának az a része, amely mellé a Gondviselés rendelt munkatársként, ezen dolgozik. Hálás vagyok érte. Hodász Andrásnak is kívánom, ismerje meg a médiának ezt a részét is.

Hivatkozások:
A Média a Családért-díjra jelölt újságírói munkákat meg lehet tekinteni az alapítvány oldalán (mediaacsaladért.hu). Érintőlegesen szinte mind a 12 jelölt foglalkozik a Hodász András által hiányolt témákkal. Az egy hónapja átadott Külhoni Média a Családért-díj győztese épp a pandémia és a fiatalok lelkiállapota témáról szólt. (Péter Beáta: És a gyerekkel mi lesz?)
A nyomtatott, havonta megjelenő Képmás magazinban közölt témával foglalkozó cikkek az utóbbi pár hónapban:
2021. december:
Parti Judit: Legyőzi-e az iskola a sárkányt? (Ménteleki riport egy hátrányos helyzetű térség iskolájáról.)
Páczai Tamás fotóválogatás-sorozata a Mobildonor-programról, amely a Covid alatt technikai eszközöket juttatott a hátrányos helyzetű fiataloknak
2022. január:
Balkuné Szűcs Emese gyermekpszichológus: A tökéletesség illúziójának csapdája
Jámbor-Miniska Zsejke: Dinoszaurusz a családban – a szenvedélybeteg szülők gyermekei számára is van remény a boldogságra
2022. február:
Balkuné Szűcs Emese gyermekpszichológus írása a depresszió mögött álló gondolkodási hibákról
Jámbor Miniska Zsejke: Mégsem a gólya hozza? – a szexuális nevelés tanulható (nem a másságról szóló cikk)
Szőnyi Lídia: Virtuális népszerűség vagy barátság? Miért szippantja be a fiatalokat az online világ?
Molnár-Bánffy Kata: Mínusz egyről a kettőre – tarnabodi riport a hátrányos helyzetű fiatalok segítéséről
2022. március:
Balkuné Szűcs Emese gyermekpszichológus: A szorongást kísérő gondolkodásmódról (kitérve a pandémiára)
Jámbor-Miniska Zsejke: „Ne húzd a hajam, mert fáj!” Hogyan viselkedjenek a gyerekek konfliktushelyzetekben?
Online tartalmainkból:
Szám Kati: Mennyire vagyok fontos? – Beszélgetés a kamaszlétről
Csongor Andrea: Üssön vissza, menjen át más iskolába, vagy építsünk jobb közösségeket? – Mi a felnőttek válasza az iskoláskorúak agressziójára?
Lippai Roland: Véleményvezér-dömping – Hogyan lehet megvédeni a gyerekeket az influencerek negatív hatásaitól?
Szám Kati: A szerencse igézetében: így válnak játékfüggővé a fiatalok
Csongor Andrea: Kiállok magamért – Igaz történetek az állami gondoskodásról és arról, ami utána jön
Dr. Szász Adrián: Legyen börtönnel büntethető az iskolai zaklatás? – pró és kontra érvek és tapasztalatok jogászoktól
Fekete Fanni: „Már egy durva szó is mély nyomot hagyhat a gyerekekben” – Új katolikus intézményi projektek a gyermekek jogainak védelmében
Tamásfalvi Hanna: „Egy állami gondozott úgy érezheti, hogy nincs helye és jövőképe, a szeretetért pedig sok mindenre képes”
Jónás Ágnes, Jámbor-Miniska Zsejke: A gyufaárus kislánynak nem kell meghalnia!
Csongor Andrea: A Holnap Iskolája, ahová kacifántos gyerekek is járhatnak – „...hogy ne úgy nézzenek rá, mint borjú az új kapura”
Dr. Szász Adrián: Legyőzte magát és a múltját – Tóth Zsé Ferenc állami gondozott volt, ma gyerekeket támogat
Balkuné Szűcs Emese: Hogyan segíthetjük az iskolai közösségek újraalakulását, működését?
Szőnyi Lídia, Szőllős Ákos: A testvéreknek szeretniük kell egymást? – Mit tehet a szülő a jó testvérkapcsolatért?
Balkuné Szűcs Emese: Miért bántja magát? – A falcoló kamaszokról
Ivanova Daniela: „Soha többet nem fogom éheztetni magam!” – Interjú az evészavarokat leküzdő Czövek Dórával
Veres Gabriella: „Még soha nem látott esküvőt” – Láthatatlan szegény gyerekek az iskolában
Sárdi Enikő: Értjük a gyerekeinket?
Jean Orsolya: „A játszótér az a hely, ahol egyenlőség uralkodik” – Egyre több „egyetemes tervezésű” játszótér nyílik
Fodor Zsófi: Mi van az úti batyuban? – A fóti utógondozó otthonban jártunk
Tudatos szülők – Hogyan védjük gyermekeinket a digitális veszélyektől?
Balkuné Szűcs Emese: Mit tehet a szülő és a pszichológus, ha bántalmazás áldozata lesz a gyerek?
Jámbor-Miniska Zsejke: „Hogy vannak az állami gondozott gyerekek?” – Most még nagyobb szükségük van a támogatásra!
Balkuné Szűcs Emese: Mit tehetünk a kortárs zaklatás ellen?
Jámbor-Miniska Zsejke: Nem jótündérre van szükségük, hanem valakire, akiben megbízhatnak
Tőrösné Fehér Ildikó: Fékevesztett tizenévesek: mi okozza a magatartásproblémákat?
Jámbor-Miniska Zsejke: „A ruhában fetrengő gyerek képe is vonzza” – Egy nyomozó tapasztalatai a pedofil bűnözőkkel
A Képmás podcast adásaiból:
https://kepmas.hu/hu/normalis-ha-abnormalis-kamaszkor-szepsegeirol-es-nehezsegeirol
https://kepmas.hu/hu/iskolai-terror-amikor-gyermek-gyermeknek-farkasa
https://kepmas.hu/hu/otthon-terrorban-pataki-bea-kapcsolati-eroszakrol-spiritusz-podcastban
https://kepmas.hu/hu/csaladi-csodak-es-csapdak-sziladi-hedvig-andrea-gyermekcoach-spiritusz-podcastban
https://kepmas.hu/hu/inspiral-vagy-lefagyaszt-dr-fulop-marta-versenges-pszichologiajarol-spiritusz-podcastban
https://kepmas.hu/hu/posztolj-kommentelj-s-megmondom-ki-vagy-dr-zelena-andras-kozossegi-media-szemelyisegre-gyakorolt